2005. január 19.
(XVII. évfolyam, 14. szám)

Világszerte beszédtéma lett Adriana Iliescu esete, aki 67 évesen mesterséges megtermékenyítés révén hozott világra egy gyereket. Az országban az egészségügyi minisztériumtól kezdve az orvosi kamarán keresztül az egyházakig mindenki fenntartásait fogalmazta meg az üggyel kapcsolatban. Florin Stamatian kolozsvári nôgyógyász szerint a szülés orvosilag hatalmas teljesítménynek számít, etikailag azonban kifogásolható. Megtörténhet, hogy nagymamakorú kismamáról elôször és utoljára hallottunk, hiszen a parlament olyan törvényt készül elfogadni, amely tiltja, hogy az elôrehaladott kor miatt jelentkezô meddôség ellenére valaki mesterséges megtermékenyítés útján gyereket szüljön. (Részletek a 7. oldalon)

A polgármesteri hivatalnak nincs pénze a Gheorghe Funar expolgármester által az 1990-es évek elején elkezdett fôtéri ásatások földdel történô betömésére — ezt a meglepô kijelentést tette Adrian Iancu, Kolozsvár fôépítésze. A fôépítész szerint amennyiben valaki anyagi hátteret biztosítana a gödrök betömésére, a munkálatokat akár holnap is elkezdhetnék. Adrian Iancu elmondta, az akció kivitelezésére a polgármesteri hivatal valamennyi engedéllyel rendelkezik.

A Kolozsvár nyílt sebeként számon tartott fôtéri ásatások rendezése a Boc-adminisztráció hivatalba lépése óta napirenden van. A tavaly nyáron megválasztott új városvezetô elôbb a parlamenti választások közeledésével, majd az elnökválasztásokkal indokolta a kérdés rendezésének halogatását. Emil Boc nem akarta elidegeníteni pártjától a nagy-romániás szimpatizánsokat. December közepén viszont úgy nyilatkozott, az ügyet tavasszal tûzik napirendre. "Azt szeretném, hogy szakértôimunkacsoport találja meg a legmegfelelôbb megoldást. Alávetem magamat a szakemberek döntésének" — mondta Boc, nem zárva ki, hogy a gödröket nyugati stílusban üveglappal fedik le.

Boros János alpolgármester szerint Adrian Iancu elhamarkodottan nyilatkozott. "Elsôsorban téved, amikor azt állítja, hogy nincs pénz. Az idei költségvetésben 10 milliárd lejt különítettünk el (errôl lapunk is beszámolt — szerk. megj.) a Fôtér rendezésére. Ezenkívül tudomásom szerint egyelôre nincsenek meg az engedélyek a gödrök betömésére. Még nem született döntés arról, milyen lépések szükségesek a kérdés rendezéséhez" — fejtette ki Boros.

Kiss Olivér

A vállalkozónak február elsô napjaiban kell átadnia a magyar fôkonzulátus földszintjén levô helyiséget, az itt berendezett új vízumosztály pedig a jövô hónap közepén vagy vége táján fogadja majd az ügyfeleket — tájékoztatta lapunkat Cseh Áron fôkonzul. A magas rangú diplomata elmondta, a Fôtér 23. szám alatti ingatlan emeletén levô jelenlegi két fülke helyett februártól a földszinti helyiségben négy ablaknál fejtik ki tevékenységüket a külképviselet alkalmazottai. "Eurokonform és a schengeni biztonsági normáknak megfelelô vízumokat bocsátunk ki emberbarátibb környezetben" — jegyezte meg Cseh. A fôkonzul arról is beszámolt, hogy — amennyiben erre szükség lesz — új személyzetet alkalmaznak.

Ugyanakkor közölte, hogy Gyurcsány Ferenc magyar kormányfô nemrégi nyilatkozatai alapján a vízumkibocsátás terén a bürokrácia és a várakozási idô csökkentésében reménykednek.

A tervezett változásról a Szabadság tavaly július 30-án már beszámolt. Akkor lapunk a református egyház által a polgármesteri hivatalnál iktatott iratok alapján úgy értesült, hogy a befektetés meghaladja a 2,2 milliárd lejt. Azt is megtudtuk, hogy az engedélyeztetés tavaly januárjától tart, a Funar-adminisztráció gáncsoskodása miatt sorozatos késés történt.

Ugyanakkor közölte, hogy Gyurcsány Ferenc magyar kormányfô nemrégi nyilatkozatai alapján a vízumkibocsátás terén a bürokrácia és a várakozási idô csökkentésében reménykednek.

A tervezett változásról a Szabadság tavaly július 30-án már beszámolt. Akkor lapunk a református egyház által a polgármesteri hivatalnál iktatott iratok alapján úgy értesült, hogy a befektetés meghaladja a 2,2 milliárd lejt. Azt is megtudtuk, hogy az engedélyeztetés tavaly januártól tart, a Funar-adminisztráció gáncsoskodása miatt sorozatos késés történt.

Kiss Olivér

Elkezdôdött a Koltay Gábor rendezte Trianon címû film erdélyi körútját szervezô Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) két vezetôjének a kihallgatása. A kolozsvári rendôrök az elsô vetítés helyszínéül szolgáló Protestáns Teológiai Intézet rektorától is nyilatkozatot kértek — közölte a Szabadsággal Soós Sándor, a szervezet elnöke. Mona Muscã mûvelôdésügyi miniszter arra kérte tegnapi közleményében a hatóságokat, ne éljenek vissza hatalmukkal.

Az EMI elnöke elmondta, a rendôrök az ügyészség utasítására keresték meg ôket azért, hogy állapítsák meg, kik voltak a körút szervezôi, és hogy a film vetítésével megszegték-e a 2002-ben elfogadott, a háborús bûnösök kultuszának ápolását tiltó sürgôsségi kormányrendeletet. Korábban Mihail Hãrdãu, Kolozs megye prefektusa erre a rendeletre hivatkozva kérte az ügyészséget, indítson hivatalból eljárást a szervezôk ellen.

Soós Sándor elmondta, a tavaly Raffay Ernô történész Vekov Károly egykori parlamenti képviselô vendégeként tartózkodott Kolozsváron, és megkérdezte, hogy nem ismer-e olyanokat, akik megszerveznék Koltay filmjének erdélyi körútját. A romániai magyar törvényhozó így kereste meg Soós Sándort, aki elvállalta a feladatot. Még tavaly decemberben meg akarták szervezni a vetítéssorozatot, ez azonban a rendezô, majd Raffay elfoglaltsága miatt ez évre tolódott.

Mona Muscã mûvelôdésügyi miniszter a Mediafax hírügynökségnek kedden eljuttatott közleményben közölte, a film vetítését követô nyilatkozatában — amelyben törvénytelennek minôsítette a film bemutatását — nem az alkotás tartalmát kifogásolta, hanem csak azt akarta, hogy a mozitörvény elôírásait tartsák tiszteletben. "Szó sincs cenzúráról, hiszen a film tartalmát nem ismerik a szaktárcánál. Minden nyilvánosan bemutatott film esetében tiszteletben kell tartani a törvényeket" — áll a közleményben. A szaktárca vezetôje arra kérte a helyi hatóságokat, tartsák tiszteletben ôk is a törvényeket, de ne éljenek vissza hatalmukkal. Szerinte ezt a vitát el lehetett volna kerülni, ha a filmvetítés szervezôi a törvényes utat választották volna, és nem a törvénytelen vetítés mellett döntenek, amivel fölöslegesen feszültséget keltettek.

Jakab Attila, a székelyudvarhelyi bemutatást megszervezô Udvarhelyi Fiatal Fórum elnöke tegnapi közleményében emlékeztetett, hogy rá 50 millió lejes büntetést rótt ki a rendôrség. Közölte, nem értenek egyet sem az eljárással, sem a kiszabott büntetéssel, ezért benyújtott egy fellebbezést a helyi rendôrségre, és "szükség esetén a törvényes eljárásnak megfelelôen jogorvoslattal fog élni". Hozzátette, a hatalomnak nem sikerült megfélemlítenie a magyar fiatalokat — ha ezt akarta. Ôk továbbra is hinni akarnak abban, hogy a mai Romániában demokrácia van, ahol bárki, bármirôl és bármikor kifejtheti véleményét anélkül, hogy politikai megtorlás áldozatává válna.

Az ügyben a Romániában nem kívánatos személynek nyilvánított Eva Maria Barki kisebbségvédelmi aktivista is felszólalt, aki szerint az eset politikai és jogi szempontból felháborító. Hasonlóképpen vélekedik a magyar parlamentrôl és kormányról, amely tiltakozása hiányában hallgatólagosan beleegyezett a jogellenességbe. Eva Maria Barki a magyarországi ellenzéken is elveri a port, az ô tiltakozásukat is hiányolta. Szerinte az osztrák kormánytól Dél-Tirollal szemben ilyen magatartás elképzelhetetlen lenne. "A Trianon film vetítése körüli botrány jele a 14 év óta egyre mélyebb válságnak, amelybôl jelenleg sem látszik kiút" — áll a dokumentumban. Eva Maria Barki szerint az Európai Emberi Jogi Bíróság "kétségtelenül" az EMI-nek ad majd igazat. Az ügyvédnô támogatásáról biztosította a szervezôket, és közölte, értesíteni fogja a történtekrôl az Európai Uniót is.

Borbély Tamás

A francia Renault tulajdonában lévô Dacia autógyár 15 ezret hívott vissza különféle — elsôsorban az elektromos berendezéssel kapcsolatos — technikai problémák miatt a nemrégiben kibocsátott Logan modellek közül. A gyár szóvivôje közölte: eddig nem történt meghibásodás, óvintézkedésrôl van szó; valamennyi érintett vásárlót értesítették, az ellenôrzés költségét a Dacia állja.

A közoktatás, illetve az egyetemi oktatás területén elért eredményeik elismeréseképpen minôségi és kitartó munkájukért Kolozs megyei magyar pedagógusok államelnöki kitüntetésben részesültek. Az elismerést Fülöp Mária tanítónô, Hatházy Annamária matematikatanárnô, Kulcsár Margit tanítónô, Major Melinda tanítónô, Márton Jolán magyartanárnô, Kerekes Adelhaida tanfelügyelô, Szabó Gábor tanfelügyelô, Szilágyi Judit matematikatanárnô, Török Ilona tanítónô, Terényi Ede, Szenik Ilona, Angi István és Gyenge Csaba egyetemi oktatók kapták.

Az Országos Közoktatási Szakszervezet (FSLI) és a Spiru Haret után az Országos Nevelési Szövetség (FEN) is beperelte az Oktatási és Kutatási Minisztériumot, illetve a Pénzügyminisztériumot annak érdekében, hogy az elmaradt — azaz: félreszámolt — pótlékokat haladéktalanul utalják ki a pedagógusoknak. Szakszervezeti források szerint ez az összeg többmillió lejre is rúghat, amennyiben az érintettek 2000-ig visszamenôleg kérték a vonatkozó összegek elszámolását.

A fôképpen a Kárpátokon túli megyékben "honos" közoktatási szakszervezet, a FEN is beperelte a pótlékok ügyében a kormányt, két évvel az Erdélyt lefedô Országos Közoktatási Szakszervezet (FSLI) után. Mivel a közoktatási szakszervezetek nem nyitottak közös frontot a pótlékok ügyében, és szétforgácsolódva indultak harcba, az eredmények is "szórványosak". A FSLI például országos szinten pereskedik, és meg is nyerte már azt. Lucia Cojocaru, a Kolozs megyei közoktatási szakszervezet (SLIPC, a FSLI tagja) elnöke elmondta, mivel a végleges döntés még nem született meg, több hónapig is elhúzódhat a hercehurca. "Mégis jobban állunk, mint a Spiru Haret — figyelmeztetett —, amely kettôs, helyi és országos szinten perel, viszont a Kolozs megyei dosszié összeállításánál nem jeleskedett. Szegrôl-végrôl örvendünk annak, hogy a FEN, azaz Bukarest is belépett az "offenzívába", hiszen most már olyannyira szembetûnô a dolog, hogy minden valószínûség szerint döntés fog születni a FSLI, a Spiru Haret és a FEN ügyében egyaránt." Lucia Cojocaru megjegyezte, a FSLI nemcsak ezzel elôzte meg szakszervezet-társát, hanem a pedagógusok kitüntetését szabályozó javaslatával is, amelyet most fogadott el a tanügyminisztérium. Ennek értelmében minden pedagógus kérheti a Gheorghe Lazãrról elnevezett oklevelet, amely nemcsak morális elégtételt jelent a kérvényezô-adományozott számára, hanem pénzt is — 10–25 százalékos prémiumot.

Szabó Csaba

A MEGYEI GRAFIKAI ÉS IPARMÛVÉSZETI TÁRLAT január 20-án, csütörtökön 13 órakor nyílik meg a Képzômûvészek Szövetsége Szentegyház utcai galériájában (Iuliu Maniu 2–4. szám).

SZABÓ GYULA ÍRÓRA EMLÉKEZNEK a belvárosi unitárius templomban január 21-én, pénteken este 6 órakor. Fodor Sándor és Cseke Péter emlékbeszéde után írásaiból felolvas Dimány Áron színmûvész. Közremûködik Kovács László Attila teológiai tanár–orgonamûvész, Péter Ernô és Szabó Lajos zenemûvészek, valamint a János Zsigmond Unitárius Kollégium Péterffy Gyula énekkara (karnagy Majó Julianna).

ÁLDOZAT ÉS ÁLDOZAT-BEMUTATÓK címmel dr. Füzes Ádám budapesti tanár, liturgia-kutató tart elôadást a Liturgikus Szabadegyetem sorozat keretében január 20-án, csütörtök este 7 órakor a BBTE Katolikus Teológiai Karának dísztermében.

40 ÉV A GÉPGYÁRTÁSTECHNOLÓGIA FEJLESZTÉSÉBEN címmel dr. Gyenge Csaba egyetemi tanár, az MTA külsô tagja tart bemutató elôadást az EME Mûszaki Tudományok Szakosztálya összejövetelének keretében január 20-án, csütörtökön du. 6 órától a Jókai/Napoca utca 2. szám (I. em.) alatti EME székházban.

VÁLTOZÁSOK A ROMÁNIAI MAGYAROK POLITIKAI VISZONYULÁSAIBAN címmel dr. Csata Zsombor, Kiss Dénes, Kiss Tamás, Horváth István, Nagy Zsolt, Pásztor Gyöngyi és Péter László tartanak elôadást a Szociológia Nyílt Est január 21., pénteki összejövetelén, délután 6 órától, a BBTE fôépületének 81-es termében. Moderátor Magyari Tivadar.

ZÖLDSÉGESEK, GYÜMÖLCSÖSÖK, GABONAFÉLÉK VÉDELME A KOROKOZÓK ELLEN címmel Orbán Sándor agrármérnök tart elôadást a Kisbácsi Népfôiskola keretében január 20-án, csütörtökön este 7 órától a kisbácsi Ifjúsági Házban. Támogatók az EMKE és a Pro Kisbács Egyesület.

AZ RMDSZ ALSÓVÁROSI KÖRZETÉNEK meghívottja január 20-án, csütörtökön du. 5 órától Dániel Márton, a széki RMDSZ elnöke, megyei alelnök és megyei tanácsos. Az összejövetel helyszíne a Párizs utca 17. szám alatti kerületi székház.

AZ AKTUÁLIS POLITIKAI HELYZETRÔL tart beszámolót dr. Eckstein-Kovács Péter szenátor január 20-án, csütörtökön este 7 órától az RMDSZ kerekdombi kerületének összejövetelén, a kerekdombi református templomban.

VAN GOGH, A SZENVEDÉLYES SZÍNEK GÉNIUSZA címmel dr. George Petrescu elôadótanár tart elôadást január 19-én, szerdán du. 5 órától a Népi Egyetem Fôtér 24. szám alatti székházának elôadótermében.

— Milyen volt a román miniszterelnök budapesti látogatása?

— Színpompás: bearanyozta az el nem kezdett verespataki beruházás, fehérítette a le nem hullott januári hó, és befeketítette a le nem vetített Trianon-film.

(öbé)

Nemrég közölt tájékoztatójában súlyos anyagi gondokról számolt be A Hét címû lap — úgy tûnt, ezután csupán elektronikus formában lesz olvasható, minthogy a nyomda költségeinek fedezésére nincs lehetôsége.

Jelenleg megoldódni látszik a lap helyzete, bár a közeljövô még bizonytalan — tájékoztatott Parászka Boróka felelôs szerkesztô, akit tegnap a minisztériumi meghallgatást követôen ideiglenes felelôs szerkesztôvé neveztek ki. (A végleges fôszerkesztôt versenyvizsgával nevezik majd ki.)

A kinevezés megkönnyíti az adminisztrációt, így a jövôben nem fordulhat elô, hogy a létezô anyagi támogatás ne juthasson el a laphoz.

Nem tisztázott, hogy a tavaly fel nem vett pénzt megkaphatja-e utólag, ellenben a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál megnyert pályázat lehetôvé teszi A Hét mûködését márciusig.

A minisztérium idei pályázatát február–márciusban kell benyújtani, sikeres pályázat esetén a pénzt augusztus körül utalják át.

Január 17-én nyílt meg a Diákmûvelôdési Ház elôcsarnokában az a képkiállítás, amelyet a kolozsvári Horea Iskola és a németországi dortmundi Heimholz Gimnázium diákjai közösen készítettek. Az ismeretlen oly közel — a közeli oly ismeretlen címszó alatt a diákok Romániában és Németországban vegyes csoportokat alkotva ismerték meg közvetlen környezetüket, embertársaikat. Az így elkészült 25, kétnyelvû szöveganyagot is tartalmazó képet elôször Dortmundban állították ki, a kolozsvári kiállításra pedig az idén került sor. A két iskola közötti kapcsolat 2001-ben jött létre, és azóta is sikeresek a csereprogramok, projektek, mondta Michael Bartel, a Heimholz Gimnázium igazgatója. A projektet a Robert Bosch Alapítvány támogatta az Új utak Európába programon keresztül. A kiállítás január 31-ig 8 és 18 óra között tekinthetô meg a Diákmûvelôdési Ház elôcsarnokában, ezután pedig kérésre a következô telefonszámokat felhíva nyitják meg: 433-980, 432-160.

(szép)

A Gál Kelemen Oktatási Központ a Tanfelügyelôséggel közösen továbbképzést szervez a Báthory István Elméleti Líceumban, január 22-én, szombaton 9 órai kezdettel. Vendégünk: Hegedûs Gábor — fôiskolai tanár, Kecskemétrôl. Az elôadás címe: A tevékenységtanulás a motivációtanulás szolgálatában. Minden érdeklôdôt szeretettel várunk, kérünk, hozzanak ollót, ragasztót és gemkapcsot magukkal.

A "javíthatatlan" természetjáró korán kezdi, és sosem unja meg. Ilyen megrögzött természetrajongó Béldi Miklós is, aki több évtizeden keresztül biológiatanárként és magánemberként sokat és tudatosan túrázott az erdélyi Kárpátok csodálatos tájain fiatalok és kevésbé fiatalok társaságában, felgyülemlett útiélményeit pedig most a Tinivár Kiadó kötet alakban jelentette meg.

Hogy milyen vidékek tárulnak fel az olvasva túrázók képzelete elôtt? Íme a kínálat: a pádisi karsztfennsík, Nagy-Hagymás-hegység, Hargita, Retyezát, Nemere és Lakóca, Páring, Görgényi-havasok, Fogarasi-havasok, Gyergyói-havasok, Csíki-hegység, Csomád-hegycsoport, Úz-völgye, Vargyas-völgye, Énlaka, Korond, Szováta.

Elôszavában a szerzô a következôképpen emlékezik vissza azoknak a túráknak a nevelô hatására: "Tanítványaimmal végzett kéthetes vándorútjaimmal — és az ezeken kívül is megtett számos más kirándulással — az volt a célom: ráirányítani a figyelmüket a természet (s egyben Erdélynek, szülôföldünknek) páratlan szépségeire, s elérni azt, hogy igaz örömük teljék a szabadban való bolyongásaikban. De célja volt persze az is, hogy közben megértsék, megtanulják: a természetben lehetôleg kevés fölösleges beszéddel, csak áhítattal és alázattal a szívükben illendô járni, és csak nyitott szemmel érdemes benne barangolni, hogy csodáiból minél többet a szemünk elé tárhasson. És mindezt anélkül, hogy bármivel is kárt tegyünk benne. De ugyanakkor felelôsségtudattal kell ügyelnünk saját magunkra s a gondjainkra bízott kirándulótársainkra is, hiszen a gyakorlatban, és fôleg a könnyelmû természetjáróra számos veszély is leselkedik, különösen magashegységi sátoros vándorlásai során".

A kötetet a természetjárás szabályainak tételes ismertetése zárja, és ez a felsorolás nemcsak gyermekek, hanem felnôttek számára is megszívlelendô.

Ö. I. B.

Erdélyi Riport 2005/3.
Címlapsztori Simon Judit, Stanik István: Ellentétek vonzásában — exkluzív interjú Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. Lapzárta Szûcs László: Tiszta játék. Aktuális Domokos Péter: Helyzet van Háromszéken. Politika Králik Lóránd: Hálóban — Versenyképesen (interjú Kovács Kálmán és Nagy Zsolt informatikai miniszterekkel). Nézôpont Lokodi Imre: A képmutatók mennyországa. Helyzetkép Lengyel László: Élet és hazugság. TôkePiac Králik Lóránd: Töretlenül. A vállalkozó Matekovics János: Kôbe vésve, Domokos Péter: Mozgásban: Tôke Piac Beszállítók — termékprogramok az ITDH-nál. Pénzpiac Euróméretben. A hét riportja Mihály László: Egy kibögözött ügy. Periféria Szilágyi Aladár: Szökésben a szexguru. Erdély-járó Szilágyi Aladár: Ritmusváltás Szatmáron. Arcél Lokodi Imre: Saját mondatok (beszélgetés Vida Gábor íróval). Adásidô Papp Kató: Nemezis és Piranda. Film Trianonszensz Nézôpont Papp Sándor Zsigmond: Sej-haj Trianon. Trend Bércesi Tünde: Vadászszenvedély — a turkálók világa. Ez meg az Mûvelôdj múzeumban!

Diákabrak/2005/1
Az erdélyi magyar középiskolások idei elsô lapszámában pályázatot hirdetnek meg a tollforgatást, továbbá a fényképezést vagy rajzolást sem megvetô kedvelô fiatalok számára. Más olvasnivalók: Kedvenc keresztneveink; Mi, Bethlen Gábor (képregény, folytatás); Tablettás étkezés?; A tinikor jellegzetes pszichés betegségei; Nyelvtani fejtörôk; Grimm testvérek; Ozsdolai gyémánt; Miért (nem) szeretsz tanulni?; Macedónia; Jó iskolába járni (pályázatra érzett); Sport, játék a mûvészetben; Gigabájtnyi zene a zsebben; Spiritualitás teszt; Az erdélyi havasok ösvényein (Béldi Miklós kötetérôl); A sztárvilág hírei; Viccek, keresztrejtvények.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Nagy Sándor — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 16, 19.30, 23.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — The Clearing — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától és kedden minden elôadás.

GYÔZELEM — Nagy Sándor — bemutató. — Vetítések idôpontja: 12, 15.30, 19.30, 22.30; kedvezménnyel 12 órától.

FAVORIT — Riddick — Kezdôdik a csata — amerikai. — Vetítések idôpontja. 15, 17.15, 19.30; kedvezménnyel csütörtökön minden elôadás.

DÉS

MÛVÉSZ — Shark Tale — amerikai rajzfilm. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától és hétfôn minden elôadás.

TORDA

FOX — Az ördögûzô — A kezdet. — Vetítések idôpontja: péntek, szombat, vasárnap: 15, 17, 19. A nagy rablás — bemutató. — Vetítések idôpontja: hétfô, kedd, szerda, csütörtök: 15, 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Anakonda — A véres orchidea — bemutató. — Vetítések idôpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM — Ocean’s 12 — Ocean’s eleven 2 — amerikai. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.30; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 12.30; hétfôn minden elôadás.

DACIA B-TEREM — Le Boulet — francia. — Vetítések idôpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától, kedden minden elôadás.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA — The Whole ten Yards — amerikai. — Vetítések idôpontja: jan. 14–16: 15, 17.30, 20, 22, kedvezménnyel 22 órától. Az élet csoda — francia–szerb. — Vetítések idôpontja: jan. 17–20: 15, 18, 21; kedvezménnyel hétfôn minden elôadás.

MAGYAR OPERA

Január 20-án, csütörtökön 18.30 órakor: A. Adam: Giselle. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Rendezô koreográfus: Mândrutiu Mihai.

ROMÁN OPERA

Január 21-én, pénteken este 7 órakor: Rossini: A szevillai borbély.

Január 24-én, hétfôn este 7 órakor: Verdi: Traviata — rendkívüli elôadás Alfonso Saura spanyol karmester vezényletével.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, január 19-én, szerdán este 8 órakor: Marie Jones: Kövekkel a zsebében — stúdióelôadás. Rendezô: Keresztes Attila.

Január 21-én, pénteken este 8 órakor: Euripidész: Bakkhánsnôk — stúdióelôadás. Rendezô: David Zinder m. v. (Izrael).

DIÁKMÛVELÔDÉSI HÁZ

Január 21-én, pénteken este 7 órakor: Orosz zeneszerzôk estje — Csajkovszkij, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Borodin. Vezényel: Mark Kadin (Oroszország). Közremûködik: Vlad Dimulescu (zongora).

ZENEAKADÉMIA

Január 20-án, csütörtökön este fél 7 órakor a hangversenyteremben: Az I–II. évesek szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Matei Pop. Közremûködik: Iulia Merca.

Január 22-én, szombaton este fél 7 órától a koncertteremben: B. Konrád Erzsébet elôadói estje kortárs zeneszerzôk mûveibôl. — Belépés díjtalan.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

"Mi lettünk az árulók, a szeparatisták, mert saját iskoláinkat akarjuk visszaállítani." "Fogtam a gyereket, és bevittem az igazgatóhoz, Veresezanhoz. Tudja, mit mondott? Örüljek, hogy szuszog, annak idején Észak-Erdélyben fiútestvérét kékre verte a magyar tanító..." "Lassított a kocsi, X-es rendszámú volt, láttam, valószínû gyógyszert vagy élelmet nyújtott ki a nénikének, aki csoszoghatott méternyit, nem többet, aztán elzuhant a járdán. Két süvölvény kölyök akkor tért be a sarkon a csomaggal, hátra sem pillantottak, pedig ha észrevette volna valaki..."

Egykori utunkos társaim a magu(n)k módján élték meg a "fény korszakának" a végét — ÚTszélre kerülve és megfogyatkozva, és sorsszerûen: gyönyörû címváltoztatással.

HELIKON.

Volt alkalmam a kispadról látni, minô energiába került annak a lapnak a megszerkesztése; és itt az igekötô, mármint a meg-, inkább a "Lókötô" hozzánkig le-juttatott elvárásait jelentené, mintsem az igét. De kilépve a szófejtegetések vonzkörébôl: a Kós Károly betûivel címzett lapnak, amelyhez 1946-ban Gaál Gábor kapott csekkszámlát az indításhoz, s amely mellesleg az egész romániai kommunista konjunktúrát lett aztán hivatott "szemmel követni", egyetlen alternatívája maradt 1990 elejére — az addig így vagy úgy, de mindenképpen a sorok mögött felépített visszanyúlás a Kós Károly-i magatartáshoz. És igen, a lap címében is! Mert joggal. Mert nem egy régebbi Utunk-sorozat olvastán, lapoztán úgy érzed, hogy "helikoni pátyolás"...

— Nézd, az 51-es számunk már nem került piacra, istennek hála — szól Király Laci és Szilágyi Pista, szinte egyszerre; elképzelheted, milyen piacos írásoktól "fosztotta meg a sors" az olvasót, ilyen beszélô címektôl például: A munkaszervezés és az ellenôrzés tökéletesítéséért, ez lett volna a vezércikk — természetesen ezt is Péter Apa fogalmazta meg, aláírás nélkül, mint eddig majd’ mindeniket..., nos, túlvilági vezércikk lett belôle. Íme, egyik passzusa! Azt mondja: "A párt fôtitkára rendkívül kedvezô képét rajzolta meg az ország pénzügyi helyzetének. Egyesek ebbôl azt a következtetést vonhatják le, hogy ilyen jó helyzetben bátran költekezhetnek, felelôtlenebbül gazdálkodhatnak a reájuk bízott anyagi alapokkal. Nekik üzeni Nicolae Ceausescu elvtárs: »Minden lejt, minden banit körültekintôen kell elkölteni, és felelni kell a kollektív szervek, a nép elôtt az elköltés módjáért. És a pénz nem költhetô másra, csak a haza fejlesztésére, a nép civilizációs és jóléti színvonalának emelésére!«".

Na, mit szólsz hozzá? December elején álltunk ilyen jól... három hétre rá az egész világ láthatta az aranymérleget és az elorozott nemzeti kincseket, a svájci bankokban eldugdosott kis zsebpénzt — s az csak természetes, hogy civilizációs és jóléti meggondolásból tolvaj a tolvaj... Nézd, aki tyúktolvajként kezdte, az csak úgy is végezheti. Ámen.

Ámde folytassuk a kötelezô heti baromságokkal, a kontrafonddal. Tudtuk jól, hogy ezeknek az elsôoldalas irományoknak a szerepe tulajdonképpen a "letudás" volt, a pártirányítás "elvárásait" így vagy úgy meg kellett oldani — már a lap kényszerhelyzeténél fogva is; és e nélkül nem hagytak levegôhöz jutni, nem létezhettél mint fórum... Itt van például az Európa-szerte igen jól ismert román nyelvû világirodalmi folyóirat, a Secolul XX (Huszadik század), éves késései vannak, most jelenik meg talán valamelyik 1988-as számuk, rendben volnának eddig a dolgok, igen ám, de vezércikkel kell — istenem, mennyi a kell! — indítania, a legfrissebb blablával, kreténséggel, különben nem kapod meg a terjesztési jogot... Nos, íme a második "piacos" cikkentyû ebbôl az olvasóhoz sohase került Utunk-számból: Politikai rendszerünk demokratikus jellege. Ne röhögj, ezeket a megbízott elvtársakon kívül komolyan nem vette senki, mert nem vehette, ép elméjû ember nem tehetett mást, egyszerûen körülbástyázta magát más információkkal, és... és a sorok mögé nézett, a lap belsejében közölt szépirodalmi közleményekben keresgélt, vagy legtöbb esetben a 6-os oldalt, aztán az utolsó oldal híranyagát kereste meg...

— Tudathasadás. Tordaiként inkább "Tudathasadékot" mondanék...

— Igen. Ez egyfajta starthelyzet. Egyébként így éltünk negyven éven át, ugrásra készen, várva a startpisztoly dörrenését, avagy a gongütést, hogy az átmentett jobbik énünk kibontakozódhasson. Nemhiába jelentek meg, már a diktátor elkotródása utáni órákban azok a hírlapok, újságok... szabadságot, újat, függetlenséget sejtetve már címükben is. És mindez még csak a kezdet kezdete.

(IV.)
Helikoni tájak — 1990. Kolozsvár
A Deák utcában, a Bolyai közbôl kijôve egykori Hátszeg utcai szomszédommal találkozom, a pénzügyi hivatalból jön, az útlevél megszerzéséhez szükséges igazolással. Látogassam meg, invitál, legalább kívülrôl megtekinthetném volt lakásunkat. Semmi kedvem hozzá. Megtudom, ki költözött a helyünkbe. Nagyon rendes család — mondja —, de tudod, mirôl van szó... a szeku alkalmazottja. Tudom. Témát váltunk: ôt hónapokkal ezelôtt rúgták ki állásából, géptervezô mérnök lévén akár államtitkok birtokában is lehet, s aki elpályázik Romániából, annak utcán a helye... Apropó, utca! Szerinte elég kevés magyart választottak be az új tanácsokba — nagyon keveset, az utca akkori képe nem ezt az arányt mutatta Kolozsváron. Azzal válunk el, hogy majd talán a Romániai Magyar Demokrata Szövetség..., ámde a kisebbség itt azzal marad, amit most kikönyököl magának, a nyomás, ha nem is ugyanaz, de megmaradt. A Brassai-líceum felé tér el, úgy hallotta, bajok vannak a híres kollégium érettségi tablóival, sokat elvittek, a pincében ôrzötteket megtámadta az enyészet — nem szeretne kimaradni a segítôk közül, hiszen ideje van. Elmenôben annyit még megjegyez: "Az új szomszéd énhozzám hozta le a januári Könyvvilágot, neked címezték: kihez is vinné, a lépcsôházban egyedül mi vagyunk magyarok".

Istenem, megint azok az arányok...

A Romulus és Remus szobor körül virágcsokrok, gyertyák, faggyútócsa, füstös fenyôgallyak. A Mátyás király szobra elôtti lépcsôkön ugyanaz, a Lábasháznál szintén, a Continental szállodát közrefogó járdákon friss koszorúk, a szemközti könyvesbolt falánál gyászruhás asszonyok, gyermekek — nem ôk figyelik a kolozsvári mészárlások áldozatainak a névsorát, ôk mintha néma ôrt állnának, kezükben égô gyertyával. A fájdalomban mintha egyformák volnánk.

— Azokban a napokban, jobban mondva éjszakákon, hogy Temesvár úgymond "ne ismétlôdjön meg", ugyebár, a szerkesztôségekben is megszerveztették a telefonszolgálatot — kezdi Tudor Dumitru Savu prózaíró, a Tribuna címû román irodalmi hetilap munkatársa, majd szükségesnek érzi megjegyezni: úgy nézz rám, én védtem néhány éjszakán át a Tribunát... Ezt írtam meg, itt van a cikk, olvass bele. De nem ezt akartam mondani, hanem azt, hogy hogyan is kerültek az "utunkosok" az én szerkesztôségi szobámba; amint látod, tizenöt ember itt szorong egyetlen teremben íróasztalokkal, kávéfôzôkkel, tollal-ceruzával... A nagy tüntetés alatt a városi pártházat ostrom alá vette az elkeseredett tömeg, persze hogy az Utunk szerkesztôségének az ablakai is ráfizettek — egyetlenegy kivételével: amelyikre valaki azt írta föl, Jos cu Cãlãul! Le a hóhérral! Nos, az megúszta, mármint az ablak. Másnap ide költöztek, a diktátor ment, de az Olvasók megmaradtak, lapot kell szerkeszteni.

Megtudom Savutól, hogy a szekusok miként kerítették be a Mátyás-szobor alá sereglett tömeget, hogy a térre befutó valamennyi utcát elállták-torlaszolták, hogy a padlásterekrôl is lôttek, hogy a térrôl már menekülni sem nagyon lehetett — minekutána e térre nyíló írószövetségi ablakokból, írók szájából jutott a tüntetôk tudomására a Hóhér bukása...

Elhiszem, semmi jogom az ellenkezôjét hinni, és utána sem érdeklôdöm, bár egy dolgot meg akartam Savutól kérdezni, bár igazándiból nem ôrá vonatkozik, azt példának okáért, hogy a Tribuna cikkírója számára a székelyföldi, amúgy vértelen forradalmi felbuzdulások, helyi perpatvarok és "kilakoltatások á la Csík" — hogy ne a szekus fülvágásokról ejtsünk szót — miért nacionalista kilengések, miért "románellenes" a székelységnek a Ceausescu-bérencek elleni dühe, mígnem a fôvárosi — és ezt senki nem tagadhatja — "népfelkelés" a javából?! Miért? A diktátor tapsolómalma (habár ez esetben inkább a lelket taposó jelzôt ajánlanám), ôfelsége bunkó-gárdája a székelység soraiban és között egy nép akaratának legitim megbízottjaként dölyfölt volna és grasszált volna évtizedeken keresztül? Miért? A Sepsiszentgyörgyrôl riadtan telefonálgató szekus-feleség — lehet, hogy élete párja fojtotta a színész Visky Árpiba a szót! — hôs anyává válik egyik-másik zsurnaliszta tolla alatt, ha a megnyomorított székely szülôk kitessékelik abból az iskolából, amelyikhez semmi köze? Ilyesmit szerettem volna megkérdezni, de valami visszatartott... valaminô játékszabály, amire a magamfajtának — pedig nem érzem magamat gyökerét vesztettnek — igenis hallgatnia kell. Egyelôre.

*
Honnan sejthettem volna, hogy ezúttal is "bejön" — mármint a játékban felsejlô igazság. Hogy is volt? Egyik szilveszteri számunkhoz szinte közadakozásból állt össze a szócsavarok listája. Közlésre nem számíthatott mindenik, egyik-másik amolyan makaróni-képzôdmény volt — a román nyelvben járatosoknak jelenthetett csupán valamit, másokért legalább tíz évet oszthattak volna ki. Életerôs nemzetiségi kiadó neve? — kérdeztem. KRIPTERION. (Istennek hála, ez nem jött be.) A Nép Legnagyobb Fiát pusziló irományok gyûjteménye? — kérdi Szabó Gyula, aki annyira azonban csak tud románul, hogy székely fülének mást súg a voma (=okádik), és esmént mást a homage. No, ismétli meg a kérdést. VOMAGIU. Szerkesztôségek fiókjaiban hevert akkor már az a hányingert keltô hatalmas kötet, fedôlapján a festett szemöldökû C. elvtárssal. Szerkesztôség? — kérdem: LAPTANYA. Hát... nem az lett belôle?

Akkor kevésbé, most viszont igen-igen aktuális. A redakció ablakain katonák kukkantanak ki, a kapuban fegyveresek ellenôrzik a belépni akarót.

Csak bepillantok. Maszatos csecsemôt tart karjain egy asszony; a kapurés mögött a szél üres konzervdobozt sodor hátra, az udvar hátsó zugai felé.

*
A Mátyás téren egymást érik a kocsik, hazaiak és segélyszállítmánnyal érkezett külföldiek — zömével Magyarországról, de sok a holland, a német, a felvidéki, a kárpátaljai. A pihenôre húzott kocsikat gyerekek veszik körül, zsibongó kölykök, éhes Oncsa-telepiek, szemfüles kétvízköziek, hajdani Pata utcaiak. Hátha egy kenyér, egy konzerv, egy doboz sör, kávé vagy cigi, pár forint, gulden... A kocsi kísérôje széttárja a karját: leraktuk, kisuraim, egytôl-egyig. A kis csapat mégse mozdul, mint aki ezerszer megjárta már. Lerakták... És vajon mit, és vajon hol, és vajon kik vámolják, kikhez jut el az a sok jó?

"Ant Fennis vagyok, negyvenmilliónyi gulden értékû gyógyszert, élelmiszert hoztunk Kolozsvárnak. Nem tudtuk pontosan, hol a segélyfogadó központ, úgy döntöttünk, hogy az elsô lakótelepi magasépület családjainak szétosztjuk a segélyt... A Donát-negyed B-9-es épülete elôtt álltunk meg, 350 családon segítettünk."

"Brassóból jövök, gyógyszereket hoztam a Magyar Vöröskereszt megbízásából. A gyógyszertár alkalmazottai segédkeztek a lerakásnál, néhány óra múlva üres volt a rakterület; holt fáradt voltam, gondoltam, átpihenem az éjszakát. Nem így történt. Könyörögve kértek a házigazdák, induljak azonnal vissza, mert nagyon büdös a helyzet: feliratok jelentek meg kerítéseken, közületi épületek falain, hogy minden román áldozatért tíz magyar fog fizetni... Elcsavarodott bennem a lélek. Kikísértek a városból, mellettem ültek, szótlanul. Szégyellték magukat... Itt pihenem ki a fáradalmaimat Kolozsvárt; itt van a királyunk, Mátyás, ô megvéd..."

*
Ismét Tordán. Szomszédok jönnek, rokonok, barátok.

Jó nektek, mondják. Jó nektek, mondom. Csak abban értünk egyet, hogy a vallásszabadságot Tordán mondották ki, s hogy bizony újra kellene éleszteni a Jósika Miklós Kört. Meg aztán, íme, lapot csináltak a kolozsvári fiatalok, Udvarhelyen, Kézdin, Désen — ahol mindeddig újságot nem nyomtak, beindult a lapcsinálás... Tordára is ráférne. Igen ám, de ki vegye a kezébe a szervezést? És ki írja tele azt a pár oldalt?

Itt már csupán a "fogyasztók" maradtak, jegyzi meg valaki, s tán egy esetleges hírlap a már meglévô és erôs kolozsvári lapot, a Szabadságot gyengítené... Ismét nem értünk egyet, újra érveim után kutatok: a város nyomdája magyar nyomdaként indult, még megvannak az ékezetek, a bécsi döntés után megszüntetett Aranyosvidéket és Aranyosszéket politizáló tanárok, papok és jóhiszemû köztisztviselôk írták és szerkesztették, itt, bár Kolozsvár vonzásában — de az Aranyos folyó menti magyarságnak a nem éppen virágos hétköznapjairól... A megalakulásra váró helybéli Madesznek vagy RMDSZ-nek szüksége lesz egy "postára", egy hírvivôre, különben hogy informál, hogy dialogizál azzal a néppel, amelyiket templomba vár, akinek a gyerekeit magyar iskolákba várja, akikért kultúrrendezvényeket fog kelleni kiharcolnia, és a többi és a többi.

Balázs Ferenc példájára.

Másnap megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tordai szervezete is. Ott drukkoltam végig jómagam is az éledezés, a (saját) lábra állás elsô óráit. Soha annyi magyart nem volt alkalmam látni a városháza dísztermében, pedig egykoron, az ifjúsági turizmus szervezôjeként, majd tanárként és jósikakörösként (is) bizony néhány gyûlésre felcitáltak ide... Ott, a hátsó sorban akkor arra gondoltam, minô emberfeletti munka vár erre a közösségre, mert hiszen veretes magyar utcaneveinktôl fosztott meg a diktatúra, elkommunizálták kisiparosaink céhes ládáit, befalazták a székely katonarendre emlékeztetô pincéinket, honfoglalás kori köveinket, falu- és határneveinket törülték ki (az aranyosszéki magyar falvak román kényszernevei egytôl egyig a Pruton túli területek nevei!); az anyanyelvû oktatási rendszer helyi formáit, lehetôségeit Tordán is meg kell teremteni, egyházaink vagyoni állagát rendezni kell. És mindenekelôtt lábon kell maradnunk — szokásainkban, hagyományainkban.

(Folytatjuk)

Bágyoni Szabó István

Két középkorú férfi ül egy vendéglôben. Egyikük elôtt az asztalon egy pohár konyak. A másik elôtt egy pohár ásványvíz. Sokáig szótlanul ülnek. Keserves arccal. Végül megszólal, aki az ásványvizet issza.

Ásványvízivó: Tudod, amióta megnôsültem, egy pohár sört sem ittam. Borról nem is beszélve. Hogy a konyakot ne is említsem. Vagy a ... (legyint) Hagyjuk. (sóhajt) Nem merek inni... Félek, hogy iszom egy pohárral, aztán még eggyel, aztán még egy pohárral — és akkor berúgok, és akkor megölöm a fônökömet, a feleségemet, a szomszédomat, a hivatalnokokat és. Mindenkit megölök, aki segített elrontani az életemet.

Elhallgat, drámai arccal iszik egy kortyot az ásványvízbôl. Szünet után a konyakot kóstolgató férfiú szólal meg.

Konyakivó: Irigyellek a józanságodért, a gyöngyözô ásványvízért. Mert nekem tiszta forrásvizet, csodálatos, aromás piros vagy zöld limonádét nem szabad innom. Sem Pepsit. Semmit. Csak alkoholtartalmú italt szabad nekem fogyasztanom nap mint nap, reggeltôl estig, estétôl reggelig. Tudod, miért? Mert félek. Félek, hogy kijózanodom. És ha kijózanodom, akkor megölöm a feleségemet, a szeretôjét, az én szeretômet, a fônökömet, és így tovább.

A szereplôk sokáig hallgatnak.

Ásványvízivó: Csak eltelik ez a keserves élet ezzel a ronda józansággal.

Konyakivó: Igen, eltelik. Csak legyen meg a mindennapi pálinka. Egészségünkre.

Ásványvízivó: Arra.

Némán ülnek tovább, amíg le nem ereszkedik a

Függöny

Jancsó Miklós

Bemutatták kedden Toulouse-ban a világ legnagyobb személyszállító repülôgépét, az Airbus A380-asát, amelynek 80 méteres fesztávolsága túlságosan nagy a legtöbb repülôtér kifutópályájához képest. A gépet koktélbárral, biliárd teremmel és több tusolóval is felszerelhetik, ha a vevô úgy kívánja.

Az A380-as 73 méter hosszú és 24 méter magas, fesztávolsága 79,8 méter, vagyis a repülôgép 15 méterrel szélesebb, 2 méterrel hosszabb és 4 méterrel magasabb, mint az eddigi világelsô, a konkurens Boeing Jumbo 747-es. Mindemellett a gép 118 tonnával nehezebb is, mint a Jumbo. A gép rakfelületén 70 autó helyezhetô el. A standard modell 555 utas szállítására alkalmas az elsô, a business és az economy osztályon. A Jumbo 747-es 416 utast képes szállítani. A gép szélessége miatt a világ mintegy 60 légikikötôje, köztük a londoni Heathrow, a New York-i John F. Kennedy, a tokiói reptér kényszerül arra, hogy millió dolláros kiadásokkal tegye alkalmassá kifutópályáit az A380-as fogadására.

Ezidáig 14 vevô összesen 149 A380-as vásárlására adott fel megrendelést. Közülük a legnagyobb Dubai, amely légitársasága számára 45 gépet vásárol. A listaár 260 millió dollár (199 millió euró) szemben a Boeing 747-es 210 millió dolláros árával. Az A380-ast várhatóan a Singapure Airlines állítja elsôként kereskedelmi forgalomba 2006 elsô negyedévében.

Az Airbus új repülôgépénél nagyobb gépet két gyártó épített. A Howard Hughes háborús idôkben tervezett gépe, a Spruce Goose 750 katonát tudott szállítani, de ez a repülô 1947-ben csak egy alkalommal szállt fel. Az Antonov An-225-ös szállító repülôgép 11 méterrel hosszabb és 8 méterrel szélesebb az A380-asnál, de nem olyan magas. Az An-225-ösbôl mindössze kettôt gyártottak.

A hivatalos kínai sajtó két-három soros hírekben, a lapok hátsó oldalain számolt be kedden Csao Ce-jang (Zhao Ziyang) kegyvesztetté vált, egykori kínai vezetô haláláról, a hongkongi viszont a demokrácia bajnokaként méltatta az elhunytat.

A kínai lapok meg sem említették, hogy a hétfôn elhunyt Csao miniszterelnök és pártfôtitkár volt a nyolcvanas években, s a fényképét sem közölték.

A volt brit koronagyarmaton, Hongkongban, amely 1997-ben visszakerült Kínához, a Pekinggel együttmûködô kormány hallgatott Csao haláláról, ám a kínaival ellentétben teljes szabadságot élvezô helyi sajtó "elsiratta" és a kínai demokráciáért vívott harc jelképeként emlegette a volt kínai pártfôtitkárt.

A terület egyik vezetô lapja, a kínai nyelvû Ming Pao felszólította Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnököt, Ven Csia-pao (Wen Jiabao) kormányfôt és a többi pekingi vezetôt, hogy "tisztességesen értékeljék" Csao Ce-jang érdemeit, és vizsgálják felül az 1989-es Tienanmen téri tüntetésekrôl kiadott hivatalos ítéletüket, amely szerint ellenforradalmi lázadás volt az akkori tiltakozó akciók sorozata. Egy másik kínai nyelvû lap szerint Csao legnagyobb érdeme, hogy hû volt népéhez, kísérletet tett a vérontás megakadályozására, hatalmát áldozta emberéletek megmentéséért.

A hongkongiak is rokonszenveztek 1989-ben a Pekingben tüntetô diákokkal — írta a South China Morning Post, a különleges igazgatású terület legnagyobb angol nyelvû lapja. A kommentár szerint a tüntetések elfojtása és a megtorlások sorozata Hongkongra is nagy hatást gyakorolt, az 1989. június 4-i mészárlás még inkább elidegenítette a hongkongi demokratákat a pekingi hatalomtól.

1989-ben azért menesztették Csaót a pártfôtitkári posztról, mert — a hivatalos indoklás szerint — támogatta a Tienanmen téren tüntetô diákokat, s a "zavargások" elfojtásának ellenzésével meg akarta osztani a Kínai Kommunista Pártot. Az 1989-es diáktüntetések a hivatalos megítélésben továbbra is "ellenforradalmi lázadásnak" minôsülnek, és nem változott Csao akkori szerepének hivatalos megítélése sem.

Svédország mind a mai napig lezáratlannak tekinti a II. világháború alatt budapesti zsidók életét megmentô svéd diplomata, Raoul Wallenberg aktáját — jelentette ki Laila Freivalds svéd külügyminiszter Wallenberg eltûnésének 60. évfordulóján.

A svéd diplomácia ma is céljának tekinti, hogy minden kétséget kizáróan kiderítse, mi történt Wallenberggel, az ügy továbbra is napirenden van a svéd–orosz államközi kapcsolatokban — mondta a külügyminiszter hétfôn Stockholmban, Wallenberg eltûnésének 60. évfordulója kapcsán. Mint mondta, szükség esetén "a legmagasabb szinten" kell véglegesen tisztázni, mi történt valójában a zsidómentô diplomatával.

Wallenberg a semleges Svédország budapesti nagykövetségének titkáraként magyar, olasz és svájci segítôivel együtt a becslések szerint zsidók tízezreinek életét mentette meg, menlevéllel látva el ôket vagy védett épületekben adva menedéket számukra. Az 1912-ben született Wallenberg 1945-ben tûnt el Budapesten, ahonnan kémkedés vádjával a Szovjetunióba hurcolták .

A szovjet hatalom 1957-ben arra az álláspontra helyezkedett, hogy Wallenberggel szívroham végzett 1947-ben. Ugyanakkor beismerték, hogy Wallenberget alaptalanul tartóztatták le. 2001-ben Oroszország hivatalosan elismerte, hogy a diplomatát a hírhedt moszkvai Lubjanka börtönben megölték. Hazájában idôrôl idôre szárnyra kaptak olyan találgatások, hogy egészen 1989-ig életben volt, szovjet fogságban.

Nem lesz békéje Szerbia-Montenegrónak, amíg nem teljesíti kötelezettségeit a hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) iránt — állapítja meg keddi, meglehetôsen borúlátó kommentárjában a belgrádi Politika címû napilap, amely szerint Hága sorkérdéssé vált az ország számára.

A Politika szerint az Egyesült Államok szemlátomást idô elôtt elvesztette türelmét, mivel négy hónappal a határidô lejárta elôtt megbüntette a szerb kormányt (Washington a korábbi években március végét szabta határidônek az amerikai követelések teljesítéséhez).

"A pénzügyi segély korlátozása csak bevezetôje más, sokkal keményebb intézkedéseknek, amelyek ezután következhetnek" — írja a Politika kommentárjában, amely gyakorlatilag az elsô komoly sajtóelemzés a belgrádi sajtóban, amióta pénteken a washingtoni kormányzat szankciókat foganatosított Szerbia ellen. Washington megvonhatja a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozás támogatását, Szerbia a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és néhány más, jelentôs pénzügyi szervezet zárt ajtói elôtt találhatja magát. A jelenlegi gazdasági helyzetben ez azzal járna, hogy a reformfolyamat mindenütt sikertelenségre lenne ítélve, s teljesen leállnának a külföldi befektetések, amelyek eddig sem voltak kielégítôek.

A Politika rámutat arra, hogy az amerikai segély blokádjának nemcsak külpolitikai vetülete van. Washington azzal számolt, hogy az intézkedések hatása nagyon gyorsan érezhetô lesz belföldön, politikai és szociális téren. S mivel Montenegrót nem érintik a büntetôintézkedések, világos, hogy Washington tudatosan a belgrádi-podgoricai viszonyban tapasztalható megosztottság elmélyítésével számol, továbbá a szerb kormányon belüli ellentétek, illetve szélesebb tekintetben az országban lévô megosztottság fokozásával. A lap szerint az sem véletlen, hogy miközben az amerikai külügyminisztérium a szerb kormányt büntette, növelte egyes személyek és civil szervezetek támogatását, akik és amelyek a "reformkurzuson" állnak, és támogatják a hágai vádlottak kiadatását. A cikkíró, felelevenítve egyebek mellett a közelmúltbeli történéseket a boszniai Szerb Köztársaságban és Ramus Haradinaj koszovói miniszterelnökké való megválasztását, él a gyanúperrel, hogy a belgrádi kormány körül már jó ideje "fonják a sûrû hálót, amelyet csak most húztak szorosabbra".

Meglehet, hogy a Kostunica-kormánytól lehetetlent kérnek, amikor követelik a népirtással vádolt volt boszniai szerb hadseregparancsnok kiadatását, akirôl Belgrád azt állítja, hogy nincs az ország területén. A Politika szerint ha ez igaz, akkor nem marad más hátra, mint teljesíteni Hága iránti minden más kötelezettséget, amit kivitelezhetô, még ha kockázattal is jár.

Visszatért az illegalitásból és szigorú biztonsági óvintézkedések mellett újra munkába állt kedden egy holland parlamenti képviselô, akit az iszlám bírálata miatt halálosan megfenyegettek tavaly.

A holland sajtó szerint a szomáliai származású politikusnôt, Ayaan Hirsi Alit mindeddig egy Maine állambeli amerikai katonai bázison ôrizték, ahol tíz héttel ezelôtt helyezték biztonságba. A félelemre a tavaly novemberben meggyilkolt, szintén az iszlámot kritizáló Theo Van Gogh filmrendezô holttestén talált és Hirsi Alit fenyegetô levél adott okot. Hirsi Ali volt a forgatókönyvírója a rendezô legutóbbi filmjének, amely a muzulmán nôk alárendelt helyzetét ábrázolta.

A holland sajtó nemrég adta hírül, hogy a politikusnôt a holland hadsereg közremûködésével még novemberben külföldre menekítették. A holland államügyészség nemrégiben feltárta, hogy a korábban "holland Salman Rushdie"-ként emlegetett Hirsi Ali élete ellen feltételezett terroristák merényletet terveztek, amelyet újévkor akartak végrehajtani.

A 35 éves politikusnô egy kényszerházasság elôl menekülve, kislánykorában érkezett Hollandiába. A magát hitehagyott muzulmánnak mondó Hirsi Ali a Holland Munkáspárt, majd a liberális Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) politikusaként élesen bírálta az iszlámot és a muzulmán vallást. Kijelentette: nem ijed meg a fenyegetésektôl és tovább dolgozik a Van Gogh-film folytatásán.

Nem zárta ki az Irán elleni katonai fellépés lehetôségét George Bush amerikai elnök arra az esetre, ha a teheráni kormány továbbra sem ad megfelelô tájékoztatást atomprogramjáról.

"Remélem, diplomáciai úton meg tudjuk oldani a gondot, de soha semmilyen lehetôséget nem zárok ki" — jelentette ki az elnök a helyi idô szerint hétfô este az NBC televíziónak adott interjújában. Bush elnök arra a kérdésre válaszolt, hogy kizárja-e a katonai fellépés lehetôségét, ha Irán továbbra is csak köntörfalaz nukleáris programjáról.

Irán elutasítja az amerikai gyanúsítást, hangsúlyozva, hogy atomprogramja békés célú, az ország energiaellátását szolgálja.

A Pentagon cáfolta a The New Yorker magazin hétfôn megjelent számában közölt értesülést, amely szerint amerikai felderítô osztagok Iránban légi csapások célpontjainak azonosítása végett nukleáris fegyverek gyártására alkalmas létesítmények után kutatnak, és az információkat idén nyárra akarják összegyûjteni. A titkos felderítés már fél éve folyik Irán területén a magazin sztárriportere, Seymour Hersh cikke szerint, aki a múlt év tavaszán az iraki foglyok kínzásáról beszámolva kirobbantotta az Abu Graib börtön nevével elhíresült botrányt.

Néhány tárgyszerû tudósításon kívül a román lapok nem szenteltek nagy teret Cãlin Popescu Tãriceanu hétfôi budapesti látogatásának. Annál nagyobb volt a visszhang a magyar sajtóban: a kommentárok zöme úgy értékeli, szép a gesztuspolitika, jó lenne tartalommal is feltölteni az elhangzott ígéreteket. A Duna tv kedd reggeli interjújában pedig maga Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök kommentálta a találkozón elhangzottakat.

Tárgyilagos, kommentárok nélküli tudósítások láttak napvilágot Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnök budapesti látogatásáról a keddi román sajtóban, amely ugyanakkor nem biztosított túlságosan kiemelt helyet az eseménynek.

A legbefolyásosabbnak tekintett Adevãrul megállapítja, hogy a két kormány francia–német mintára kíván a jövôben együttes üléseket tartani. A napilap tudósítója figyelemre méltónak nevezte, hogy a felek sokkal inkább az együttmûködés jövôbeni módjait keresték, és megpróbálták félretenni a két ország között még mindig meglévô nézeteltéréseket.

A Ziua meglehetôsen hosszú anyagot szentelt a látogatásnak, lényegében felsorolva minden, Budapesten érintett témát (nemzeti vízum kérdése, a Trianon címû film romániai kálváriája, Verespatak ügye). Bevezetôjében azonban azt a mozzanatot fejtette ki bôvebben, miszerint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) gyergyószéki szervezete levélben kérte Gyurcsány Ferencet: a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazásról is tárgyaljon vendégével.

Több napilap egyébként ezt a témát domborította ki tudósításában. A Curentul viszonylag hosszan számolt be arról, hogy "a területi autonómia hívei nem nyerték meg ügyüknek Budapestet". Ebben a cikkben egy szó sincs Verespatak problémájáról. A Curierul National ugyancsak hosszú beszámolót közölt, de ez is csak arról szól, hogy "A budapesti kormány nem támogatja az SZNT autonómiaküzdelmét".

A többi fontosabb bukaresti napilap általában a jövendô közös kormányülések tervét emelte ki címeiben. Így tett a tekintélyes pénzügyi-gazdasági napilap, a Ziarul Financiar is, amely egyhasábos tömör tudósítást tett közzé, valamint az Evenimentul Zilei, amely az egyik belsô oldalon ugyancsak röviden számolt be a látogatásról. A România Liberã címoldalán közölt mindössze néhány soros hírt a budapesti miniszterelnöki találkozóról.

A liberális hangvételû Cotidianul 7. oldalán azt a címet adta tudósításának: "Az RMDSZ Budapesttel is koalíciót alkot". A lap idézi Oana Marinescu kormányszóvivôt, aki szerint az autonómia témája nem szerepelt a megbeszélések napirendjén, azt csak a sajtó "dobta be". A szóvivô a Cotidianulnak azt is elmondta, hogy a magyar kormány a tárgyalások során nem mutatott különösebb érdeklôdést egy csíkszeredai fôkonzulátus esetleges megnyitásának a problémája iránt. Ugyanez a lap tudósítása második részében Szász Jenôt, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnökét szólaltatta meg, aki kifejtette: szerinte Gyurcsány nem képviseli a határon túli magyarok érdekeit.

A magyarországi lapok lényegesen nagyobb teret szentelnek az eseménynek. A Népszabadság politikai kommentárjában a szerzô kifejti: "a magyar–román viszonyban megkezdôdött a bizalom építése, méghozzá nemcsak jóindulatból — az is kell —, hanem valódi érdekbôl. S igazából ez kell. Annak elfogadása, hogy a belátható jövôben a két ország egymásra utalva boldogulhat csak az EU-ban és a NATO-ban, Ukrajna és a Balkán peremén. Egymásra uszító nagyhatalmi "gazda" végre nincs. Sôt: egymásra utaló nagy szövetségesek vannak. Ma már Nyugaton nemcsak összekeverik Budapestet Bukaresttel, hanem össze is boronálják ôket: együtt kell lennetek, nincs mese".

Más kommentárok szerint a magyar–román viszony lassan, de biztosan depolitizálódik, méghozzá a szó jó, normalizálódást jelentô értelmében. Kissé úgy, ahogy az elmúlt másfél évtizedben depolitizálódott a magyar–osztrák vagy a magyar–német viszony is. Úgy értékelik: fontos állomás ezen az úton az RMDSZ-es politikusok mostani kabinettisztsége. De mérföldkô lesz az is, ha ôsszel Bukarestben megtartják az elsô közös magyar–román kormányülést. Az ilyen ülések — gyakorlati hasznukon túl — arra is jók, hogy szemléltessék a román utca embere számára: nem jelenti országa vesztét, ha magyarokkal mûködik együtt.

A Magyar Hírlap véleménye szerint kellenek a kétoldalú kapcsolatrendszerben a gesztusok, de vajon mi lesz a folytatás? "A gesztuspolitika gyengéje ugyanis éppen az, hogy hiába szép, egyik napról a másikra elbukhat, elég hozzá egy népszerûségvesztés, egy eltussolandó botrány, kampányokról már nem is beszélve."

Gyurcsány nem szisszenne már fel 23 millió román "nemzeti vízumostól"
Kedd reggeli televíziós interjújában Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök megismételte: a magyar kormány az autonómia kérdésében az RMDSZ álláspontját támogatja, a szövetség az, amely meg tudja ítélni, meddig lehet elmenni az autonómia kiterjesztésében. Véleménye szerint "ez egy kiterjedô decentralizáció és egy folyamatosan kiterjedô kulturális autonómiának a valamilyen keveréke, ami politikát most a román kormány az RMDSZ támogatásával visz".

Gyurcsány szerint a magyar kormány támogatása azt jelenti, hogy ha vita van a román kormánypártok és az RMDSZ között, akkor a magyar kormány az RMDSZ politikáját támogatja. Egy újságírói kérdésre, amely szerint, ha az RMDSZ azt mondja két év múlva, hogy etnikai alapú területi autonómiát szeretne, akkor a magyar kormánynak azt kell-e támogatnia, Gyurcsány Ferenc azt válaszolta: mai felfogása szerint igen.

Egy, a nemzeti vízumra vonatkozó kérdésre válaszolva Gyurcsány Ferenc közölte: soha nem mondta, hogy ez nemzetiségi alapon járna, mivel ilyen kérdésben nem lehet nemzetiségi alapú megkülönböztetést tenni. Emlékeztetett rá, hogy a státustörvény biztosította kedvezmények is kulturális identitás alapján járnak. "Részben vagy egészben magyar identitásúak azok, akik ilyen szoros kapcsolatra törekednek Magyarországgal, de nem kell, hogy attól felszisszenjünk, hogy lesznek majd román nemzetiségûek is, akik ilyen vízumért folyamodnak, és ha ilyen céllal teszik, habozás nélkül meg kell nekik adni" — jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) vezetôsége arra a következtetésre jutott, hogy nem kell vitáznia a párt új vezetôinek személyérôl, mivel ez csapda, amelyet párton kívüliek, a jelenlegi kormányzat állított, nyilatkozta kedden Titus Corlãtean, az SZDP szóvivôje.

"Van egy alapszabály szerinti elnökünk, aki Adrian Nãstase, lesz Állandó Bizottság is, amelyet a párt kongresszusáig megválasztunk és van két fontos értékünk: Adrian Nãstase pártelnök és Ion Iliescu alapító elnök. Nem fogunk csapdába esni, hanem a csapatjáték és a párt korszerûsítésének szabályait alkalmazzuk", fogalmazott Corlãtean.

A szóvivô elmondta, Nãstase és Iliescu hétfôn este eszmecserét folytatott az SZDP meghatározó képviselôivel, a találkozón fontos tétként fogalmazódott meg a párt egysége és modernizációjának folytatása. Corlãtean szerint az SZDP vezetôi úgy értékelik, hogy a pártra külsô nyomás nehezedik a jelenlegi kormányzat részérôl a pártvezetôk személyével kapcsolatos viták ösztönzése által, de az SZDP "csapatban játszik majd".

További négy államtitkár személyérôl döntött tegnap Bukarestben az RMDSZ Operatív Tanácsa. Az ülésen született döntés értelmében az Operatív Tanács a következô személyeket javasolja államtitkári tisztségekbe: Demeter Attilát az Ipari- és Szolgáltatásügyi Minisztériumba; Korodi Attilát a Környezetvédelmi Minisztériumba, Kötô Józsefet a Nevelésügyi- és Kutatási Minisztériumba, Székely Ervint pedig az Igazságügyi Minisztériumba.

A következô napokban a még hátralévô jelölésekrôl is dönteni fog az Operatív Tanács.

Eddigi mandátumának Emil Boc kolozsvári polgármester elsô ad-hoc tanácsülését tartották tegnap, a városvezetô tíz kereskedelmi helyiség eladásáról szóló határozat azonnali visszavonását kérte az önkormányzati képviselôktôl. Az elöljáró úgy ítélte meg, hogy korábban a tanácsosok túl olcsón értékesítettek tíz üzlethelyiséget, s ezáltal komoly anyagi kár érte volna a polgármesteri hivatalt.

Az önkormányzati képviselôk egyetértettek a polgármesterrel, és túlnyomó többséggel visszavonták az eladásról szóló tíz határozatot. Ugyanakkor arra kérték a kereskedelmi helyiségek értékesítésével foglalkozó bizottságot, hogy csikarjon ki magasabb árakat a jelenlegi bérlôktôl. A Fôtéren lévô Crema elnevezésû újgazdag-kávéházat például egy tömbházlakás árán adták el. Egyes városi tanácsosok szerint a bizottság azért döntött így, mert a jelenlegi bérlô édesapja állítólag a Legfelsôbb Bíróság tagja.

K. O.

Több mint 16 milliárd lejt kaptak a besztercei iskolák különbözô javítási munkálatok elvégzésére. Vasile Moldovan polgármester elmondta, hogy az Andrei Muresanu Kollégiumban a tetô megjavítására és a szükséges egészségügyi feltételek megteremtésére 1,5 milliárd lejt fordítanak. Az 1-es Általános Iskola számára is kiutaltak 375 millió lejt különbözô munkálatokhoz — kiváltképpen a tetô megjavításához, amit a múlt évben tönkretett az ôszi vihar.

Az Avram Iancu Általános Iskola 200 millió lejt kapott a tornaterem felújítására, a Sigmir Általános Iskola 25 milliót a tantermek felújításához.

Az egészségügyi szakiskola egymilliárd lejt, az erdészképzô szakiskola 500 milliót kapott.

Egy nagyobb összeget — 3,4 milliárd lejt — utaltak ki a Grigore Moisil szakiskolának egy technikai projekt kivitelezéséhez és különbözô karbantartási munkák elvégzéséhez. A mezôgazdasági szakiskola 650 milliót kapott az asztalosmûhely felújításához, a sportlíceum szintén 650 milliót, az informatika szaklíceum pedig 950 milliót.

A megyei tanácsosok azért osztották szét ezeket az összegeket, hogy a tavaly elkezdett javítási munkálatokat idén be tudják fejezni. Jóváhagytak továbbá egy 500 milliós összeget a városi tanintézmények homlokzatainak újraépítésére is.

Több Fehér megyei család kerülhet utcára, mert a lakásokat, amelyekben laknak, eladták és az új tulajdonosok nem hajlandók továbbra is bérbe adni azokat. A lakókat felszólították, hogy február közepéig hagyják el mostani lakóhelyüket.

Silviu Ponoran helyi polgármester szerint több mint kétszázan vannak ilyen helyzetben, fôképpen olyanok, akik munkásgarzonokban laktak eddig. Ez az ingatlan mostanig az Ampelum vízmûvek tulajdonában volt, de ez a múlt évben csôdbe ment, és az épületet eladták.

A polgármesteri hivatal most erre a problémára keresi a megoldást. — Megkíséreljük minél hamarabb felépíteni a néhány éve elkezdett szociális lakásokat, de nem hiszem, hogy meg tudjuk ezt valósítani. A családok helyzete kétségbeejtô, és a zalatnai közigazgatás túl szegény ahhoz, hogy rövid idôn belül megoldja a kialakult helyzetet — mondta Silviu Ponoran.

A vonat pontosan érkezett. Olyan fülkét választottam, ahol csak egy elmélyülten olvasó fiatalember utazott. Úgy gondoltam, egy napi munka után rámfér egy nyugodt utazás. Valahol Gyulafehérvár és Nagyenyed között egy cigány család nyomakodott be, úgy másfél éves gyermekükkel és hatalmas csomagjaikkal. Köszöntek és megkérdezték, hogy van-e hely? Mit mondhattunk volna? Csak hát miért éppen hozzánk, néztünk össze a fiatalemberrel. Lehet, hogy vége szakadhat a nyugalmunknak?

Rendes, tiszta öltözetûek voltak, az asszony különösen széparcú és értelmes szemû. Csendesen beszélgettek, néha hangosabban, hogy mi is halljuk. Elôször egy öreg szakállas kéregetô nézett be hozzánk. Miközben azon gondolkodtam, hogy adjak-e neki valamit, a cigányasszony hirtelen kivett egy kis marék aprópénzt és odaadta a rászorulónak. Végül egyedül maradt könyörületességével, miközben a férje enyhén megkorholta. Kár adni ezeknek, mert az elsô állomáson úgyis elisszák. A felesége legyintett, és lopva ránk pillantott. Következô látogatónk a süketnéma fiatalember volt, aki kis csomagokat osztott ki eladásra, majd rövid idôre továbbment. Golyóstollak, noteszek és más apróságok szerepeltek a kínálatban. Mindnyájan megnéztük, kézbe vettük, aztán visszatettük az ülésre. Talán most nekünk kellett volna lépnünk! Megérkezett a kalauz is, és kérte a jegyeket. Remélem, vettél jegyet? — kérdezte az asszony. Az ellenôrzés gyorsan megtörtént és utastársnônk jól hallhatóan levonta a tanulságot. Látod, ez így helyes, ha van jegyünk, akkor nem kell bajlódni és veszekedni. Közben felemelte a kisfiát, eltakarta magát, és elégedetten megszoptatta.

Nagyenyed közeledtével a fiatalember köszönés nélkül lépett ki a fülkébôl. Én is felálltam, összenéztünk a családdal, akaratlanul is elmosolyodtam és köszöntem nekik. Úgy szálltam le a vonatról, hogy csökkentek az elôítéleteim.

Bakó Botond

A romániai tankönyvkiadás és a magyar nyelvû tankönyvek (fordításának) kérdésköre immár 15 éve képezi vita tárgyát. Alig volt olyan év, amikor a piacgazdaság irányába lassan forduló társadalomban ne avanzsált volna egy-egy "tankönyv ügy" a napilapok öles, vezetô anyagává. Kitámadtak tankönyveket, kampányt indítottak szerzôk ellen — árulókká is kikiáltottak egy-két egyetemi oktatót —, aztán ejtették az ügyet. Andrei Marga egykori tanügyminisztert — az alternatív tankönyvek bevezetésének kereszteslovagját — a nagy-romániások a Csernobil "becenévvel" ruházták fel; azok a történészek, akik a kontinuitás görbe tükrét is megmutatták — nemzetgyalázók lettek. Romániában — íme — a bányászat mellett, a tankönyvkiadás lett a társadalmi átalakulások egyik legfontosabb hangulatkisérôje. Mindezek ellenére vajmi kevesen vannak olyanok, akik a "tankönyvipart" szabályozó gazdasági, politikai, kulturális és pénzügyi törvények iránt reális érdeklôdést mutatnának. És ez érthetô, hiszen könnyebb dolog kígyót- békát rákiabálni egy-egy rosszul sikerült, vagy hiányzó tankönyvre, mint megvizsgálni a jelenségek gyökereinél meghúzódó mozgatórugók játékát. Mindezek tisztázása végett Murvai László tanügyminisztériumi fôosztályvezetôhöz fordultunk kérdéseinkkel.

— Melyek azok a törvények, amelyek a hazai magyar tankönyvkiadást szabályozzák?

— Valóban: ahhoz, hogy áttekinthessük a tankönyvkiadást, elôször tisztáznunk kell magát a vonatkozó törvénykezést — mondja a fôosztályvezetô. — Tehát: az 1995-ben kibocsátott, 84. számú törvény 125. szakasza értelmében a tanügyminisztérium biztosítja — különbözô nyelveken — tankönyvek és didaktikai anyagok elkészítését. 128/2: a tanintézményekben csak a tanügyminisztérium által engedélyezett tankönyveket lehet használni.

141/e: a tanügyminisztérium biztosítja a tankönyvek elôállításának keretét: finanszírozza az iskolák tankönyvvásárlását. 174: az állami óvodai, elemi és általános iskolai oktatásban részesülôk számára a tanügyminisztérium ingyen biztosítja a tankönyveket. Ez a cikkely módosította a 2003/68-as Sürgôsségi Kormányrendeletet. Eszerint: 174/1: a tanügyminisztérium az állami tízosztályos általános és kötelezô oktatás számára ingyen biztosít tankönyveket. Megjegyzés: a tízosztályos kötelezô oktatás tankönyveit tehát ingyen kapják a tanulók. A pénzek leosztása viszont — centralizált formában — a minisztérium kezében van. A Minisztérium Pénzügyi Fôosztályának vezetôje állapítja meg a kiadók képviselôivel folytatott tárgyalásokon a tankönyvek árát, és nekik fizeti ki azt. Sokkal ésszerûbb, kevésbé bürokratikus lenne egy olyan eljárás, amelynek során az iskolák kapnák meg a tankönyv árát, és ôk fizetnének direkt annak a kiadónak, amelynek a tankönyveit a pedagógusok véleménye alapján megrendelték; a törvénykezés különben nem oldja meg a magániskolák tankönyvtámogatásának kérdését.

— És az új tankönyvek kiadása?

— Induljunk ki néhány alapvetô módszertani szempont ismertetésébôl.

Az új tankönyvek (a minisztérium vezetôsége által jóváhagyott) az új tanterveknek megfelelôen pályázatok alapján készülnek. A pályázatokat az elmúlt évben a 2002/95-ös Kormányhatározat által létrehozott Országos Tankönyvtanács (Consiliul National pentru Evaluarea si Difuzarea Manualelor — CNEDM) nevû intézmény monitorizálja. A pályázati dokumentációt is ez az intézmény terjeszti elô a szaktárca közoktatásért felelôs államtitkára számára, aki a miniszterrel íratja azt alá. Ezt a dokumentációt a tankönyvekre szakosodott kiadók megvásárolják és eljuttatják a különbözô tankönyvek megírására vállalkozó szerzôkhöz. A titkosított kéziratokat meghatározott dátumra a kiadó leadja a CNEDM képviselôjének, aki belsô, erre a célra kiképzett szakemberekkel (románul: evaluator) értékeli a hozzájuk beérkezett kéziratokat. Az értékelés kritériumai: a tartalmi szempont és az ár, illetve ezek aránya.

Az új tankönyvek pályázatát 2004. február 25-én hirdették meg, a 9477-es miniszteri rendelettel. A könyvek — szinte hihetetlen, de valós, hogy — a 2004–2005-ös tanévre készültek. A folyamat erôszakolt, kapkodó ritmusára mi sem jellemzôbb, mint az a tény, hogy az új tantervek, amelyek alapján a I., II., valamint a IX. és X. osztály számára új tankönyveket kellett írni, a licit meghirdetésekor még nem voltak készek.

Az exminiszter az új tankönyv pályázatok elindításakor olyan rendelkezést szorgalmazott, amely több szempontból is a szakma kárára volt, ugyanis a legelemibb pedagógiai elvárásoknak megfelelôen a tanítás tartalmának a megújítását a szakaszkezdô osztályokban kell elkezdeni (tehát az I., V., és most már a XI-ben, hiszen tíz osztály lesz kötelezô), nem csak úgy találomra. A IX. osztály felemás helyzete tovább bonyolítja a dolgot: egyesek számára ez a líceumi szakasz kezdô osztálya, mások számára — a tíz osztályos oktatás általánosítása révén — az általános iskola folytatása, illetve annak "szintézise". A 2003-ban elfogadott törvény esélyt adott volna arra, hogy az I–X. osztályos oktatás szakaszokra/oktatási fokokra bontását újragondoljuk. Azzal, hogy idônap elôtt a IX. osztályt újra szakaszkezdô osztálynak neveztük ki, csak azt értük el, hogy új tankönyvek helyett a régiek 20–30%-os revideálását segítettük elô. Mindezt lóhalálában, választási kampány "eredményeként".

— A versenytárgyalások?

— 2004-tôl változtak a licit szabályai is: míg korábban a tartalom 60%-ot ért és a kiadás költségeire 40%-ot kértek, addig 2004-tôl ez az arány 70–30%-ra módosult. Ez magyarul azt jelenti, hogy a licitet az ár alapján manipulálni lehet. A 2004-es licit másik újdonsága az volt, hogy az árajánlat nem volt kizáró jellegû. Ezt úgy kell érteni, hogy a minôség és az ár együttes szempontjai alapján válogatták ki azokat a tankönyveket, amelyeket a szakminisztérium megvásárolt a kiadóktól. Azok, amelyek tartalom szerint megfelelôek voltak, de az árajánlat kedvezôtlen volt, maradtak azoknak a tankönyveknek a listáján, amelyeket lehet használni ugyan az oktatásban, de azokat a tanuló nem ingyen kapja, hanem megvásárolja. Finomítás történt tehát, de a lényeg nem változott.

A mi szempontunkból a leginkább kárt okozó újdonság az volt, hogy a licitdokumentáció eredeti, a kisebbségek anyanyelvén írott tankönyvnek csak az anyanyelv és a vallástankönyveket ismerte el. Tehát az elsô osztályos vagy a kilencedikes matematika tankönyvet nem lehetett magyarul pályáztatni, csak fordításban.

— Hogyan zajlott a 2004. évi versenytárgyalás?

— Néhány szót a 2004. február 24-én meghirdetett licitáláson résztvett magyar nyelvû tankönyvek ügyérôl is. A licit eredményeként elkészült új magyar nyelvû I., II-os, illetve a IX. és X-es tankönyvek (anyanyelv, a kisebbségek története stb.), a román nyelv és az idegen nyelv tankönyvei szeptember 15-re az iskolában voltak.

Nem ez történt viszont a románról magyarra fordított új tankönyvekkel: matematika, fizika, informatika stb. Ezek fordítására hosszabb/rövidebb idô kellett. A román nyelvû könyvek elsô példányait július második felében két egymást követô részben állították ki a kiadók a megyeközpontokban, vagy a megállapított helyeken. A kiállítás július végéig volt nyitva. Ezalatt a pedagógusok "belátogattak" a kiállításra, megtekinthették a tankönyveket és preferenciális rendeléseket adhattak le a tanfelügyelôségekre. Itt összesítették a rendeléseket, és a tanfelügyelôségek továbbították azokat a minisztériumba, ahol a preferenciák alapján megállapították a felkínált/rendelt tankönyvek sorrendjét. A nyertes kiadó csak ezután a hosszas és elbürokratizált eseménysor után láthatott hozzá a tankönyv nyomtatásához. A tankönyvek fordításáról tehát ettôl az idôponttól lehetett beszélni, azaz, amint az alábbiakból kiderül, egy ideig csak lehetett volna — elméletileg.

(Folytatjuk)

Szabó Csaba

Több munkaerôvásárt szervez az idén a Tordai Munkaerô-foglalkoztatási Hivatal. Az idei elsô munkaerôvásárt márciusban tartják, kizárólag hölgyek részére. Azt követôen április 1-én általános munkaerôvásárt szerveznek, tájékoztatott Mihai Hãdãrean, a Tordai Munkaerô-foglalkoztatási Hivatal közvetítôirodájának vezetôje. Április 22-én a romák részére szerveznek munkaerôvásárt, majd június 17-én elsô alkalommal szerveznek szakmunkaerô-vásárt Tordán. Szeptember 23-án a friss végzôsöknek szervez munkaerôbörzét a Tordai Munkaerô-foglalkoztatási Hivatal.

A nagyon leszûkült, mondhatni majdnem teljesen megszûnt — fôleg külföldi — anyagi támogatás ellenére, a még létezô, de kisszámú támogató segítségével és fôleg önerôbôl, a kolozsvári prof. dr. Emil Câmpeanunak idén is sikerült egy kis csomagot juttatni a Scleroza Multiplã Egyesület tagjainak a karácsonyi ünnepek alkalmával. A csomag anyagi értéke nem számottevô, de az egyesület tagjai nagy szeretettel fogadták, érezvén, hogy nagyon súlyos, egyelôre gyógyíthatatlan betegségük mellett akad még, aki rájuk is gondol.

Újabb világrekord dôlt meg azáltal, hogy a 67 éves Adriana Iliescu nyugalmazott egyetemi oktató a bukaresti Panait Sârbu kórházban vasárnap egy egészséges gyereknek adott életet, hiszen a Guiness Book (Rekordok Könyve) által számon tartott legidôsebb édesanyák életkora eddig nem haladta meg a 65 évet. Az orvosoknak kilenc évig tartó hormonális kezelés révén sikerült késleltetniük a változás korának beköszöntét (menopauza), majd azt követôen mesterséges megtermékenyítéssel ejtették teherbe az asszonyt. Iliescu a méhen kívüli megtermékenyítés, az "in vitro" módszerével szült, ami azt jelenti, hogy a petesejtet laboratóriumi kezelés folytán a szervezeten kívül termékenyítették meg.

Florin Stamatian nôgyógyász professzor a Szabadságnak elmondta, Romániában kilenc éve alkalmazzák ezt a kezelést, az elsô lombikbébi hétéves. A beavatkozást Temesváron végezték, ahol — Kolozsvárhoz hasonlóan — egy mesterséges megtermékenyítést alkalmazó központ mûködik. Bukarestben azonban már két ilyen kórház is létezik.

A kincses városban négy éve mûködô intézetben körülbelül 150 beavatkozást végeztek. A kezelés azonban nem olyan egyszerû, hiszen a megtermékenyítési kísérleteknek csak a 25–30 százaléka volt sikeres. Stamatian szerint a kolozsvári statisztika világviszonylatban átlagos sikerrátának felel meg. Számos oka lehet annak, hogy egy pár képtelen természetes úton gyereket nemzeni. A gondok a férfinál és nônél egyaránt felmerülhetnek, a leggyakrabban a rossz minôségû sperma, valamint az eldugult vagy sérült petevezeték húzza át a fiatalok számításait.

A technikát elsôsorban a hasonló helyzetben lévô fiatal pároknak szánták, nem pedig a termékenységi koron túli nôknek — hangsúlyozta Stamatian. A megtermékenyítés idôigényes, a nemzésképtelenség fiziológiai okainak feltárása sok idôbe telik, valamint annak a megállapítása is, hogy a méhen kívüli megtermékenyítés az egyetlen megoldás-e a gyereknemzésre. Maga a beavatkozás azonban csak másfél hónapot tart, a nô szervezetét hormonális kezeléssel készítik fel. Párok, házastársak esetén a nô saját petesejtjét termékenyítik meg a férfi spermájával, ha mindkettô megfelelô minôségû. Ellenkezô esetben donorokhoz folyamodhatnak a fiatalok, akiknek a petesejt- és spermabankokból biztosítják a szükséges élô anyagot. Alaposan megcsappanhat a fiatalok családi költségvetése, hiszen egy beavatkozás 2600–3500 euróba kerül. Az egészségügyi biztosító ebbôl egy vasat sem fedez. A Kolozsváron alkalmazott technika teljes mértékben megegyezik a nyugati módszerekkel, a kolozsvári orvosok dolgát — Stamatian szerint — az is megkönnyíti, hogy a legkorszerûbb mûszerekkel dolgoznak.

A nôgyógyász szerint Adriana Iliescu esete orvosilag hatalmas teljesítmény, etikailag azonban kifogásolható. Úgy vélte, hogy a megtermékenyítésre alkalmas asszonyok korhatárát 45 év körül kellene megszabni, hiszen a nôk természetes módon eddig fogamzóképesek.

A vasárnapi eset a Genfben tartózkodó Mircea Cintezã egészségügyi minisztert állásfoglalásra késztette. A szaktárca vezetôje Svájcból közölte, hogy a minisztérium nem támogatja a mesterséges megtermékenyítést azoknál a hölgyeknél, akik kifutottak a megfoganóképesség idejébôl. A politikus nyilvános vita szervezését tartja szükségesnek, amelyen a civil szféra és az egyházak képviselôi is kifejthetik véleményüket. Utóbbiak álláspontja azonban egyértelmû, az ortodox egyház a fiatalabb nôk esetében sem támogathatja a méhen kívüli megtermékenyítést. Errôl Ciprian Câmpineanul beszélt, aki tagja a görögkeleti egyház bioetikai bizottságának. "A római katolikus egyház is tiltja a mesterséges megtermékenyítés minden olyan formáját, amelyben sérül a szeretô odaadás és a nemzés aktusának családban megvalósuló egysége" — állapította meg a Szabadságnak Orbán Szabolcs ofm. erkölcsteológia tanár, a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológia oktatója. Erkölcsi szempontból az sem üdvözlendô cselekedet, ha mindenáron gyereket akarunk, és ennek a célnak mindent alárendelünk. Fontos lehet a "gyerekhez való jog", de ez sokszor — mint ebben az esetben is — ellentétbe kerülhet a harmadik fél, a születendô gyerek jogával. Az egyház az örökbefogadást ajánlja azoknak a házaspároknak, amelyeknek nem lehet gyermekük — tájékoztatott Orbán.

Az orvosi kamara bioetikai bizottsága szerint sincs rendjén az ügy, ezért jelentést kért a bukaresti orvosok szakmai szervezetétôl, hogy vizsgálja meg a kérdés etikai vonatkozásait. Az Európai Bizottság azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy csak azokat a nôket lehet mesterségesen megtermékenyíteni, akik még nemzôképesek. Így Hollandiában és Franciaországban is a 45 évet szabták meg korhatárként.

Romániában a kérdés még tisztázatlan, hiszen nem létezik erre vonatkozó jogszabály. Kiderült, hogy jelenleg a parlament asztalán porosodik az ezt szabályozó törvény, amely korábban a képviselôház és a szenátus által is zöld utat kapott. Ion Iliescu volt államelnök azonban visszadobta a jogszabályt arra hivatkozva, hogy a törvény a lefagyasztott embriók exportját engedélyezte volna, ami — nemzetközi szakértôk szerint — egyenlô a gyermekkereskedelemmel. A jogszabály mesterséges megtermékenyítésre vonatkozó része tiltja a gyermekfoganást az elôrehaladott korú nôk esetében.

Borbély Tamás, Farkas Imola

Egyhangúlag elfogadták a 2004-es költségvetésben szereplô 1,6 milliárdos forgóalap felhasználását a Ioan Ratiu utca korszerûsítésére eszközölt beruházások költségeinek fedezésére Aranyosgyéres helyi tanácsosai.

Nem így történt azonban a következô napirendi ponttal, amely az eddigi polgárôrség átszervezése és a polgármesteri hivatal hatáskörébe való átkerülése révén az Aranyosgyéresi Városi Közösségi Rendôrség megalakítására vonatkozott. A tanácsosok egy része (NRP, NLP, DP) nem értett egyet annak az öttagú bizottságnak az összetételével, amely arra lett volna hivatott, hogy a polgárôrök soraiból átkerülôk szakmai felkészültségét tesztelje. A felmérô bizottság kiegészítését javasolták a helyi tanács négy szakbizottságának egy-egy tagjával. Ezzel a javaslattal mindenki egyetértett, és végül a polgármesteri hivatal által javasolt öt személy, plusz a négy szakbizottság egy-egy tagjával kiegészített bizottság 11 elfogadó, 8 elutasító szavazattal nyert. A bizottságban részt vesz a polgármesteri hivatal által javasolt Ioan Vasinca polgármester, Mircea Gligan városi titkár, Sorin Nicoarã a csendôrség részérôl, Liviu Dragotã a polgárôrség részérôl, Marcel Bogdan az aranyosgyéresi rendôrség részérôl. A tesztelô bizottság négy tanácsos-tagja Gal Samoilã (SZDP) az 1-es bizottság részérôl, Câmpean Virgil (NRP) a 2-es bizottság részérôl, Bükkei Gergely Gerô (RMDSZ) a 3-as bizottság részérôl, valamint Pop Petru (SZDP) a 4-es bizottság részérôl.

A helyi tanács továbbá döntést hozott a lakosság-nyilvántartási hivatal létrehozásáról, amely a személyazonossági iratok kiadásával és nyilvántartásával, az anyakönyvi iratok kezelésével, útlevelekkel, a jogosítványok kezelésével, a jármûvek beiratásával foglalkozik. Az intézmény szerkezetét, belsô szabályzatát, személyzeti beosztását egy soron következô ülésen tárgyalják majd.

Schmidt Jenô

Személyazonossági igazolvány kibocsátásához szükséges iratok, az igazolvány elvesztése esetében:

•kérvény (formanyomtatvány);

• születési bizonyítvány (eredeti);

• házasságlevél (eredeti — adott esetben);

• végleges válási határozat (eredeti — adott esetben);

• lakásszerzôdés (eredeti);

• panasztétel (formanyomtatvány — beszerezhetô az Auto Mircea Kft.-nél);

• egy hivatalos fényképes dokumentum — útlevél, gépkocsivezetôi jogosítvány, választókártya (fénymásolt);

• amennyiben az illetônek nem áll módjában bemutatni egy fentebb említett fényképes dokumentumot, 2 db. 3x4 cm-es (igazolvány típusú) fénykép;

• 38 ezer lejes bélyegilletményrôl szóló nyugta (a postáról);

• a takarékpénztárnál kifizetett 65 ezer lejrôl szóló számla (a személyazonossági értéke);

• amennyiben az elveszett személyigazolvány kártya típusú, szükséges a választókártyát is mellékelni.

Villámellenôrzés Kolozsváron
A napokban foganatosított razzián 187 esetben bírságoltak a rendôrök, a büntetések összértéke mintegy 138 millió lej. Az akció során hét bûncselekményt jegyzôkönyveztek és 30 gépkocsivezetôi jogosítványt vontak be (ebbôl 29-et ittas vezetés miatt). Különlegesebb esemény is történt, a CJ 02 ENB rendszámú Daciát vezetô 20 éves P. Lupea nem állt meg az 1918 December 1 úton álló hatósági személyek jelzésére, így a rendôrök kénytelenek voltak üldözôbe venni a kocsit. Miután megállították, hogy a fiatal ittasan vezetett, biológiai próbát is vettek tôle.

Halálos vonatbaleset
Az R849-es számú Marosvásárhely–Kolozsvár vonalon közlekedô vonat január 15-én, szombaton este 10 órakor Apahida közelében elgázolta az 54 éves szászfenesi C. K. A.-t, aki túl közel tartózkodott a sínekhez. A férfi nem élte túl a balesetet, holttestét felboncolják.

Öttagú banda
A tordaszentmihályi (Mihai Viteazu) rendôrök január 15-rôl 16-ra virradóra lesben álltak a település és Várfalva (Moldovenesti) csatornavonalán, és tetten érték az aranyosegerbegyi (Viisoara) R. Agenort (39 éves), az erdôfeleki (Feleacu) László D.-t (31), a magyarszilvási (Prunis) M. Isacot (29), a tordai M. Romeót (15) és a szintén tordai M. Munteant (19) — az elsô három büntetett elôéletû és foglalkozás nélküli személy. Az elkövetôk leszereltek két 160 kW-os transzformátort a csatornahálózathoz tartozó oszlopról, így mintegy 285 millió lejes kárt okoztak. A transzformátorokat visszaszolgáltatták, a gyanúsítottakat szabadlábon vizsgálják.

(póka)

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

— Miért nem mennek össze a juhok az esôben?

(Vicuska)

A Keresztény Egyetemista Est keretében Adorjáni Zoltán teológiai professzor tart elôadást január 25-én, este 7 órától, az Evangélikus-Lutheránus püspökség tanácstermében.

A rendezvénysorozat célja az, hogy a Kolozsváron tanuló magyar evangélikus és keresztény fiatalok részvételével kulturális, keresztény mûhely jöjjön létre.

Az elôadásokon a résztvevôk egyházi, kulturális jellegû kérdéseket vitatnak meg.

"Ha van két-három óra szabad idôd, mindenképp igyál meg LEGALÁBB egy sört." — indul el otthonról a jó tanáccsal batyujában a felvételizô. S elôbb-utóbb csak a megboldogult Ártatlan Miku Klein utca 17-es száma alá vetôdik az utcarengetegben még mindig csak tapogatózva tévelygô elsôs. Aztán odajut, hogy nem állja meg, hogy a legújabb mézes-fahéjas tejecskét ne kóstolná meg ebben a fagyos télben a mindig változó színtér bensôséges hangulatában. (Most például Kubanek László festményeinek kiállítása "zajlik", amelynek a megnyitója 2004. december 11-én volt. De volt itt textilkiállítástól rajz- és fotótárlatig minden az évek során.)

S hogy mirôl híres a Bulgesz? Sorolom: osztálytalálkozók, sajtókonferenciák, irodalmi és játékkörök, rendezvények színtere. Igen komoly kártyaparti, még lélegzet-visszafojtóbb sakkjátszma lebonyolításának ad helyet, s ebben a tanévben a felsôbb hatóság még azoknak a szurkolóknak is a kedvében igyekezett járni, akik nem bírják ki láblabda nélkül az ott töltött idôt, s a pincehelyiségben egy 10 000 oroszlánért tíz gól erejéig mûködô csocsó-asztalt is becsempészett. Mondanom sem kell, hogy ezzel hihetetlenül megnôtt az érdeklôdôk száma, s ezzel együtt a fogyasztás is.

A kávézó vaskapuját 2002 júniusának tizedik napján Faludy György tárta elôször olyan szélesre, hogy a széles közönségnek is bejárható legyen. Akkor még teraszt, könyvesboltot és internetezési lehetôséget is nyújtott a szíves látogatónak, azóta a néhány változás közé sorolhatnánk az utóbbi két elem (sürgôs?) kiküszöbölését. A médiaterem megtartotta ugyan jellegét, de nem számítógépek, hanem egy irdatlan színes tévé által (ez elôtt gyakori eseményként tartják számon a hevesen drukkoló tömeget — fôleg bajnokságok idején), s az irodalmi kávéház elnevezést is inkább az ott gyakorta megforduló mondénabb mûvészek láttára tüntethetjük fel.

Ami az árakat illeti, nem éppen a legcsóróbb kint- vagy bentlakó egyetemista zsebére szabták, de egy közepes (vagy ennél anyagilag egy leheletnyivel rosszabban álló) diák megengedheti magának — az árak a piaci körökben forognak. Ha pedig biztos szeretnél lenni afelôl, hogy péntek este (vagy isten ments! tán szombaton?) betoppantadkor találsz ülôhelyet, csak hívnod kell a 450-156-os telefonszámot, s a neked és csak neked kiszemelt asztalocskára ki is biggyesztik az "asztal foglalt székestül" táblácskát a késôbben érkezô meggondolatlanok legnagyobb bosszúságára.

A Bulgakov Irodalmi Kávéház nyitvatartási ideje hétközben 10–24 (ekkor veszik fel az utolsó rendelést), vasárnap pedig déli 12-tôl ugyanaddig. A pincérek (fôleg jókedvükben) mosolygósak, kedvesek, s ami a legfontosabb: adnak visszajárót!

Május betoppantával — vagy ha az idôjárás is úgy szeretné, akkor már közeledtével is — kihordják a teraszra a faasztalokat, így a helyiség befogadóképessége is igencsak megnô. Drukkoljunk hát, hogy jöjjön már Sándor, József és Benedek...

*

Fontos tudnivaló az érdeklôdôknek: folyó év január 22-én, szombaton délután 14 órától csocsó-bajnokságot rendeznek. A csapat benevezési díja 100 ezer lej, a nyertes párnak pedig egy egész milla üti a markát.

Sch -

Új év, új kormány, új ígéretek és mondhatni új remények. A kurtán-furcsán sikeredett kormányalakítás után mindenki egy második rendszerváltásról beszél, arról, hogy az új hatalom birtokosainak már csak kis hányadát teszik ki a kommunista nomenklatúra volt emberei. Bizony van ebben némi igazságmag, hiszen az új miniszterelnökünk is annak idején tájfunokkal és cunámikkal birkózott meg a világ tengerein és óceánjain, és lám milyen rendes ember lett belôle. Mondják, hogy bizony Bãsescu kapitány és csapata lett predesztinálva arra, hogy immár végérvényesen lezárva a csatlakozási fejezeteket, bevezessék országunkat az Egyesült Európába. Beszélnek még új értékrendekrôl, európai gondolkodásmódról, egy kevéske toleranciáról és még az autonómia fogalma is elhangzik egyes diskurzusokban. Még három miniszterünk és egy miniszterelnök-helyettesünk is akad, ami, ugye, hát a romániai magyarság számára mindenképp biztató elôjelekkel kecsegtet.

És való igaz, a kormány teljes lendülettel nekilátott a sok, megoldásra váró feladat teljesítésének. Mona Muscã kulturális miniszterasszony pl. — a sokra hivatott Bãsescu kapitány egyik segédtisztje — Koltay Gábor Velünk él Trianon címû filmjének romániai levetítése után alig gyôzte a sok teendôjét. Na, nem a témáról szóló tudományos konferenciák megszervezését vállalta magára, hanem egyre-másra feljelentéseket tett, holmi tavalyi kormányrendeletre hivatkozva. Az ominózus kormányrendelet szerint csak olyan filmek kerülhetnek levetítésre Románia filmszínházaiban, amelyeket felvettek a romániai filmjegyzékbe. A bibi csak ott van, hogy a dokumentumfilmet nem mozikban, hanem egy kulturális rendezvény keretében vetítették. Ez a fajta reagálás bizony erôsen emlékeztet egy elôzô kulturális miniszter, Rãzvan Theodorescu hozzáállására. Gondolok itt az aradi Szabadság-szobor körüli bonyodalmakra. Nyilván egy eseménybôl következtetni nem lehet, általánosításokat pedig még inkább nem szabad megfogalmazni, de az ilyen lépések bizony megkérdôjelezhetik a második rendszerváltás teóriáját.

Az illetékesek hivatkoznak arra is, hogy a filmet Magyarországon is betiltották. Az okok a két országban azonban közel sem ugyanazok: az anyaországban bizonyos körök nem szeretnék, hogy a film esetlegesen olyan érzelmeket korbácsoljon fel, amelyek a nemzetben való gondolkodó emberek táborát erôsítenék, gyarapítanák. Mert ugye az meglehetôsen kényelmetlen volna a harmadik honalapító és nemzetféltô, Gyurcsány és csapata számára. A történelmietlenítést bizonyos témák mentén azért Magyarországon is ûzik. A romániai okok azonban még prózaibbak: itt egyszerûen arról van szó, hogy elôjöttek a már jól ismert szólamok és frázisok. Hogy ismét lázadnak a magyarok, hogy különbözô revizionista körök az ország területi integritását veszélyeztetik, hogy a magyarok valójában mindig is csak a megfelelô alkalmat várják egy elszakadási kísérlet megvalósításához.

Nem várunk mi semmilyen kedvezô alkalomra, nem akarunk mi semmiféle revíziót, egyszerûen annyit szeretnénk, hogy hagyjanak minket békében élni, nyugodt körülmények között dolgozni és tenni a megmaradásunk érdekében. Ha ez bekövetkezik, akkor valóban megvalósul a békés egymás mellett élés nemes gondolata. Mi kell a békés egymás mellett éléshez? Elsôsorban a történelmi múlt helyes ismerete és tisztázása. Az ilyen jellegû filmek pedig éppen ezt segíthetenék, a párbeszédre való ösztönzést sürgethetnék. Nagyon jó ötlet, hogy a filmet a román televízió is bemutatja, kérdés, hogy milyen lesz a fogadtatás. Szerintem nem számíthatunk semmi jóra.

Sólyom István

A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) volt elnökét, Pantilimon Rikhárdot választotta az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) közgyûlése a szervezet élére.

Pantilimon Rikhárd a Campusnak elmondta: OMDSZ-elnökként stabil belsô rend kialakítását szeretné megvalósítani, hogy hatékonyabb legyen a szervezet. Hangsúlyozta: a továbbiakban is megszervezik a felvételirôl tájékoztató körutakat, amelyeken a különbözô felvételi tájékoztató anyagokat is kiosztják. Az újonnan megválasztott elnök a prioritások között említette a tagszervezetek közötti kommunikáció megerôsítését és minél több közös rendezvény szervezését.

Az OMDSZ fontos célnak tekinti a felsôoktatás minôségének javítását, amelyet az OMDSZ a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Hallgatói Önkormányzatával együtt valósítana meg. Kezdetben a tanulás fontosságára hívják majd fel a diákok figyelmét, utána pedig különbözô képzéseket szerveznek. A program sikeréért európai uniós pályázatokat is benyújtanak.

Az OMDSZ által szervezett képzéseken az ifjúsági vezetôk szakmai felkészítésére fektetnek hangsúlyt, és arra ösztönzik az egyetemistákat, hogy használják ki az összes szakmai lehetôséget. Az OMDSZ nemzetközi kapcsolatrendszerét is bôvíteni tervezi.

S. I.

Sajnos, nemegyszer merült fel bennem a gondolat, hogy a hazai államvasútnál valaki nagyon-nagyon buta lehet. Azoknak, akik nem tudnák, leírnám, hogyan is mûködik az egyetemisták utaztatása.

A naptári év elején az állam bácsi mérhetetlen jószívûségének köszönhetôen, huszonnégy darab utazásra felhasználható jegyet kap diákunk.

Mellékes, hogy az év eleje egyes tanszékeken relatív, van, ahol a jegyeket a kedves egyetemista legmerészebb becslések szerint is majd februárban kapja meg, feltehetôen az egyeteme azon gondoskodó szándékát tükrözve, hogy diákjai ne utazgassanak a vizsgaidôszak kezdetén, hanem tanuljanak. Az ifjúság alkalmazkodó, úgyhogy savanyú arccal és zsebre vágott kézzel tûri a dolgot. Az imént emlegetett jegyekhez még fényképpel ellátott utazási igazolvány is tartozik. Delikvensünk tehát vakáció elôtt egy nyolcvanöt literes, dugig tömött hátizsákkal, lusta kígyóként tekergô sorban fog az állomáson álldogálni. Személyes tapasztalatom azt diktálja, hogy lázadó lelkû egyetemi hallgatónk a ceausescui idôket felelevenítô sort egy igencsak goromba és nyomdafesték-ellenes mondattal fogja illetni. Akár többször is. Ugyanis a vasutas kisasszonynak ki kell tépnie a bonos könyvecskébôl a fél jegyet. Utána rá kell ragasztania egy matricát, szintúgy kell cselekednie a könyvecskében maradt másik felével is. Ezek után egy kék cédulára, amellyel a vasúti hatóságoknak igazolja a jegy kiállítását, rá kell firkantania valamiket. Megnehezíti a hölgy dolgát, hogy a cetliken az utazási igazolvány hétszámjegyû számát is fel kell tüntetnie. Közben telik az idô. A sorban állók egyre dühösebbek, a sor nem halad, hisz a hölgynek a mûveletet egy óra leforgása alatt több száz alkalommal kell megismételnie. Cifrázza a helyzetet, hogy a vasút felelôs személyzetének eszébe sem jut, hogy nagyobb ünnepek alkalmával, mint például a karácsony, esetleg a szokottnál többen akarnak hazautazni. A vonat folyosóján kell majd álldogálni, mivel a gondosan kitöltött jegyen a következô felirat áll: "vagonul X, locul X". Szó sincs róla, igazán értékeljük a katonasorba nyomorított ifjoncok vodkaszagú, otromba megjegyzéseit a folyosón, helyszûke miatt nekünk préselôdött megszeppenten pillogó lány fenekérôl, de öt óra elteltével az ember mégis kezdi úgy gondolni: jóból is megárt a sok.

Következtetésképpen az ember elkezdi alternatívákon törni a fejét. Nyugatabbra élô barátaimtól kérdeztem meg, hogy náluk milyen is az utaztatás. Úgy tûnik, arrafelé az államvasút felelôs emberei tudnak arról a tézisrôl, hogy nem a személyszállítás teszi nyereségessé a vasutat. Ott nem létezik ama áldatlan eset, hogy az évre kiszabott huszonnégy utazási jegy elfogy, a vasutas kisasszonynak is stresszmentesebb a munkanapja, ugyanis a jegyeket nem kézzel, hanem számítógéppel töltik ki, ami azért is elônyös, mert az elôzô városban megmaradt helyeket azonnal el lehet adni, így az X-edik vagon X-edik helye a vasút tarsolyában maradhat. Amikor arra kérdeztem rá, hogy mi történik, ha nincs elég hely, értetlenkedô hangon jött a válasz: hát betesznek még egy vagont. Mindez erôsíti diákunkban az érzést, hogy nálunk azért mégsem olyan kolbászból van a kerítés, mint másutt.

Mit lehet ilyenkor tenni? Pontosabban mit lehet akkor tenni, ha az ember hely nélkül marad, pedig becsületesen meg akarta venni a jegyet, csak hát nem volt? Kérem, ilyenkor a diákban felébred a kalandvágy. Sérti önérzetét az államvasút ilyenmódú nemtörôdömsége, sértôdésében zsebre vágja kezeit, felül a vonatra jegy nélkül, és füstölögve nyomja a kalauz kezébe a pénzt. Mindenki jól jár, kivéve persze a vasutat — de az megérdemli a magáét, gondolja diákunk. Talán meg — gondolom én is.

Kiss Bence
bence@walla.com

1990 tavasza óta élek távol Kolozsvártól. Mióta megjelent interneten is a lap, folyamatosan és rendszeresen elolvasom. Tulajdonképpen az Igazságon nôttem fel, kedd reggel, a hétfôi szünnap után, meg szerdán, és minden áldott napon, hátulról elôrefelé lapozva mindent elolvastam, apróhirdetés, sport, Sinkó jegyzetek, kisebb érdekességek, és már ki is volt olvasva, de mindennapi "foglalkozás" volt. Sôt, ha távol voltam valamilyen ok miatt, elsô dolgaim közt szerepelt a megszokott újságolvasás. Azóta is, kora reggel elsô teendôim között szerepelt az írott hazai sajtó megtekintése. (Megjegyzem, a kolléganôm a Hargita Népét olvassa reggelente.) Erre az idén nem jelenik meg idôben az internetes változat, mire csúszik a reggelizés, összekuszálódik az egész napom. Kérem a T. Szerkesztôséget, ha módja van rá, az idén is legyen már reggel az interneten az újság. Remélem, nem olyan nagy kérés. Az eddigi munkájukat megköszönve, a továbbiakhoz erôt, egészséget és kitartást kívánok az egész szerkesztôségnek, boldog, békés új esztendôt.

Szaniszló László, Ajka

köszönjük, hogy annyi éve hûséges olvasónk. Örömünkre szolgál, hogy sok távolban élônek ennyire elmaradhatatlan, a mindennapi élet szerves részét alkotó eleme a Szabadság. Sajnáljuk, hogy megvárakoztattuk kedvenc olvasmányával, de hát az ünnepek körüli, a korábbiaknál kevesebb szabadnappal járó helyzet kissé felborította a rendet. Remélem, a hamarosan megújult külsôvel, de továbbra is ingyenesen elérhetô Szabadság ismét már a reggeli órákban élvezhetô, ahogy ezt az elmúlt napok is bizonyítják.

Tisztelettel és üdvözlettel,

Balló Áron
fôszerkesztô

Tisztelt Szerkesztôbizottság! Svédországban élek, és majd’ mindennap elolvasom az újságukat, mivel kolozsvári vagyok, és bizony érdekel, hogy mi történik ott! Amit nagyon hiányolok, az a halálhirdetések meg a megemlékezések. Miért ne írhatnák be például, ha én köszönetet szeretnék kitenni? Miért nem lehet az EGÉSZ újságot elolvasni?

Tisztelettel : Ilona

valóban nem jelenik meg az összes halálozás és ezzel kapcsolatos hirdetés a Szabadságban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne jelenhetne meg, ha az illetô hirdetéseket feladók is úgy óhajtanák. Amikor valaki hirdetést ad fel, írásban és szóban is felvilágosítják arról a lehetôségrôl, hogy hirdetése az interneten is megjelenhet csekély többletdíj kifizetése ellenében. A helyzet az, hogy az újságot így is teljesen ingyen és most már a hirdetések egy részét kivéve szinte teljes egészében a nagyvilág rendelkezésére bocsátjuk. Ezért az ingyenes mindennapi szolgáltatásért mi semmit nem kapunk, a Szabadság önfenntartó, a nyomtatott példányokra kötött elôfizetésekbôl, lapárusításból, illetve hirdetésekbôl él meg, nem élvezünk semmilyen számottevô támogatást. Ennek ellenére lehet, hogy a késôbbiekben a gyászjelentéseket is feltesszük az internetes kiadásunkba.

Köszönöm megértését,

Balló Áron,
fôszerkesztô

Pintyôke Pálnak: Levélírónk az 1944. októberi hatalomátvételre emlékezik vissza Kolozsváron. Mint írja, "bevonulás nem volt, az elsô oroszokat a városháza elôtt Balogh Edgár és egy bôrbekecses, fekete hajú és bajuszos, széles arcú kommunista fogadta. (…) A magyarok kieszközöltek egy háromnapos fegyverszünetet, a katonaság számára szabad elvonulást kértek, s ígéretet kaptak arra, hogy a polgári lakosságot nem éri bántódás. (…) Az átvétel viszont távolról sem volt zökkenômentes, a védelem nélkül maradt városra rászabadult a fáradt, nôkre és ételre, italra, prédára, bosszúra éhes sorkatonaság. Házról házra jártak, ellenséget kerestek, s az elôzetes egyezséget tiltó parancsok ellenére sem tartották tiszteletben".

Levélírónk visszaemlékezik az Ováry család tragédiájára is, amikor gyermekként részt vett szüleivel együtt azon a bizonyos végzetes vacsorán. Ennek kapcsán megkérjük Pintyôke Pált, jelentkezzen a szerkesztôségben.

Szabó Irénnek, Kolozsvár: A nyugdíjakra vonatkozó adókötelezettség azt jelenti, hogy 9 millió lejig a nyugdíj adómentes, a 9 milliót meghaladó pénzösszegre számolnak csupán adót, amely ettôl az évtôl kezdôdôen 16%. A nyugdíjpénztáraknak (tehát ezt a típusú járandóságot kifizetô intézményeknek) kötelessége havonta kiszámítani, visszatartani és az állami költségvetésbe törleszteni az adót. Ez végleges adónak számít. Azoknak a járandóságoknak az esetében, amelyeket nem havonta fizetnek, a nyugdíjösszeget elosztják mindegyik megfelelô hónapra, és aszerint tartják vissza a megfelelô adót. Az utódlási nyugdíjak esetében a járandóságot elosztják az arra jogosultak között, és egyenként bírálják el az adókötelezettséget.

Tisztelt Varduca György, rendszeres olvasója vagyok a Szabadság napilapnak, és a "javaslat Sz.egény A.nyaországi R.okonok egyletére" címû cikkéhez fûznék egy pár gondolatot.

A cikkben leírtak többségben igazak, csak az általánosítás az, ami nem felel meg a valóságnak. Nem akarom ecsetelni, hogy mi volt a szavazás eredménye, mert köztudott, és azért nem jó az általánosítás, mert a "rokonok" közül is sokan igennel szavaztak. Azt sem szeretném ecsetelni, hogy ez nem népszavazás kérdése kellett volna hogy legyen. A világon mindenhol megoldották, népszavazás nélkül ezt a kérdést, anélkül, hogy bárki hátrányos helyzetbe került volna. Ezt a kérdést nem azoknak kell megoldani, akiknél hosszú évek során agymosást végeztek a nemzettudatról, vagy csak olvasni is alig tanultak meg.

Ahogy Ön írja, hogy Erdélyben a történelem órán nem tanították Reményik Sándort vagy Mátyás királyt, ugyanúgy nem tanították Magyarországon sem, hogy Mátyás király Kolozsváron született, és hogy Erdélyben élnek magyarok, akik meg tudták ôrizni magyarságukat 84 éven keresztül. A hatalmon lévôk mindent elkövettek annak érdekében, hogy az erdélyi magyarok ne tudják a magyar történelmet, a magyarországiak pedig, hogy ne tudjanak sokat az elcsatolt területekrôl és az ott élô magyarokról. Itt nem a "rokonokat" kell bántani, hanem azokat, akik így lezüllesztették a nemzetet, hogy csak a saját érdekük volt a fontos, akik kiverték a magyarságból a nemzettudatot. Kérdem én, hogy létezik-e valahol olyan, hogy román a románt, vagy szlovák a szlovákot gyûlölje, vagy bármely nemzet a saját nemzete ellen gyûlöletet keltsen. Mindenhol ezen a világon a nemzet összetart. Nem gondolja, hogy valakiknek érdekükben áll egymás ellen uszítani nemzetünket?

Gondolom, az Ön édesanyja este titokban, az ágyban azt is elmesélte, hogy 1000 éve és az évek során, nem csak Erdély felôl és nem csak magyarok emigráltak errefelé, a Magyar Alföldre. Remélem azt is elmesélte, hogy Magyarországon élnek olyanok is, akik csak magyarul beszélnek, és nem magyarok, de magyar állampolgárok, és sajnos azok is szavaztak, sôt buzdították a népet, akit vezetni lehet (ahogy a Székely himnusz mondja, "vezesd még egyszer gyôzelemre néped"), hogy nemmel kell szavazni. Nekem és a hozzám hasonlóan gondolkodóknak nagyon fáj az is, mikor azt hallottam vagy olvasom, hogy nemmel kell szavazni az állampolgárságról, de az is, amikor ilyen írásokat olvasok, mint amit Ön írt, mert ez nem arra ösztönöz, hogy a nemzet összetartson, hanem arra, hogy még jobban "porladjon mint a szikla", ami egyeseknek érdeke. Bízva abban, hogy Ön nem ezek közé tartozik, kívánok Önnek és minden Magyar "testvérnek", bárhol is él a világon Békés, Boldog Újesztendôt.

Karancsi Sándor,
Kazincbarcika

Átérezzük lelki fájdalmatokat, amit az állampolgárságotokról tartott népszavazás okozott nektek…, nekünk. Többet, jobbat vártatok velünk együtt, hiszen a trianoni tragédia, a bécsi döntés érvénytelenítése nyomán érzett keserves csalódás, a félévszázados álszocializmus okozta igazságtalanságok nagy tûrôképességet kívántak tôletek. A népszavazás elôtt sokaknál olyan hangulat uralkodott, hogy a "nem" válasz egyenlô egy újabb Trianonnal. Igaz, ha kevéssel is, de az "igen" megelôzte a nem-et. Nem dicsôség, szégyen, gyalázat.

A népszavazással kapcsolatos törvényt és az igen összetett körülményeket tekintve ugyan sikertelennek nyilvánították a szavazást, mégis elmondhatjuk, nem volt hiábavaló, mert megmozgatta a nemzet iránt érzéketlen illetékeseket a kérdés megoldására. Ezzel együtt jobban örültünk volna, ha a kormány enélkül cselekszik pozitív irányba. Az eredményt ténylegesen befolyásoló okok között elsô helyen kell említeni kormányunk magatartását. Köztudomású, hogy szociálliberális kormányunk a határon kívüliek körében okkal nem élvez túl nagy népszerûséget (idehaza sem). Ennek oka többek között a státustörvény elsorvasztása, ami alkalmas lett volna végre a határokon átívelô nemzetegyesítésre. Sajnos, ez fô bizonyítéka annak is, hogy a mai kormánypártoknak egy a fontos: a hatalom. Az álhazafiság is csak ezt a célt szolgálja. Mert szép szavakat hangoztatni, fût-fát ígérni, minden csak ezért történik. A félrevezetést mesteri szinten mûvelôk most élet-halál harcot vívnak. Félnek a határon túli magyarok állampolgárságától, és ezért semmitôl sem riadnak vissza a népszavazás sikertelensége érdekében. Félelmükben a mások félelmét használták ki céljaik elérésére. A létbizonytalanságban élôket munkanélküliséggel, a nyugdíjasokat életszínvonaluk romlásával és még sok mindennel riogatták, miközben álnok módon hazafiságukat hangoztatták.

Tették mindezt hatalmi pozícióból, állami költségen és a kiapadhatatlan pártkasszájukból, amit az úgynevezett rendszerváltáskor alaposan feltöltöttek. A hírközlés minden formáját felhasználva aljas módon még provokáltak is, hiszen terjedelmes propagandaanyagukat Erdélyben nyomtatták ki. Természetesen ôk errôl nem tudtak, ezt állították hivatalosan, ami képtelenség.

Hosszú évtizedeken át vakfegyelemre szoktatott szavazóbázisuk — a legfélrevezetettebbek — már hajnalban leadták nem(zetáruló) szavazatukat (a rossznyelvek szerint azért, hogy még máshol is szavazhassanak, mint ukrán elvtársaik tették). Azt hiszem, ez a módszer határainkon kívül is ismeretes. Sajnos, de inkább hála Istennek, ez a módszer a nemzeti oldalon nem ismerôs.

Meg kell említeni a határokon túlról áttelepültek körül azt a néhányat, akik viselkedésükkel odahaza sem emelték a magyarok jóhírét. Bár számuk elenyészô, az ellenpropaganda maximálisan kihasználta a helyzetet.

Sajnos, a nemzeti oldalnak igen korlátozottak az anyagi lehetôségei, így a nemzetellenes kormánypolitikával szemben nem tudta érveit kellôképpen érvényesíteni. Az össznemzeti érdeket szolgáló állampolgárság kérdése kormányrészvétellel teljesen politikai síkra terelôdött. Tudvalévô, hogy a rendszerváltás után az emberek egészen más politikára számítottak, mint ami bekövetkezett. Ez a szavazópolgárok nagy részét arra késztette, hogy teljesen elforduljanak a politikától. Ezt bizonyítja az alacsony részvételi arány, ami a népszavazás érvényességére is rányomta bélyegét.

Még sok okot találnánk a sikertelen szavazásra, de — száz szónak is egy a vége — ezt a szégyent és gyalázatot nehéz lesz lemosni. Amikor egy kormány, hatalmi érdekeit követve, minden lehetôt elkövet a nemzetegyesítés ellen, legfeljebb látszatmegoldás várható. A végleges megoldásra egy-két évet még várni kell.

Tudom, 85 évi reménytelenség után még mindig csak türelemmel várni elég nehéz, de hiszem, lesz még magyar ünnep a Kárpátok ölén, mikor a többi népekkel nem egymás ellen, hanem egymás mellett munkálkodunk a tartalmasabb, szebb, jobb életért.

Magyar Miklós,
Budapest

A Szabadság január 15-i számában megjelent Nemzetiszínû szemétláda cikk írójának, Fischer István filmrendezô úrnak csupán annyi közölni valóm van, hogy tisztelt személye nem volt képes objektívan minôsíteni Kolozsi Gergely István volt háborús veteránnak és hadifogolynak a visszaemlékezéseit az ezelôtt hatvan évvel történtekrôl. Olvastam a Szabadságban közölt visszaemlékezéseket, amelyekrôl csak annyit mondhatok, mosolyra készteti azt, aki a történteknek tanúja volt, mint jómagam, volt honvéd és hadifogoly. De mosolyom semmiképp nem volt bántó, hiszen Kolozsi úr látta és élte át az eseményeket mint egy századosnak csicskása és lovász. Kolozsi úr ismerte a bakák közötti zsargont, hatvan év elôtti élményeit ködös távolból eleveníti fel, így nála az orosz az ruszki, a német fricc, az olasz az talján, a szlovák az tót, a román meg oláh. Mindez ugye, egy más környezetben megengedhetetlen, sértô, gúnyos értelemmel töltött hangnem, amirôl, gondolom, Kolozsi úrnak fogalma sincsen.

Kolozsi úr nem hadtörténész, emlékezéseiben sok, valószínûtlennek ható gondolatot ébreszt azokban, akik belülrôl ismerték a kor pontos tényeit, de hát ezért az agg veteránt nem kell ilyen arrogáns módon fejbe verni.

Lekicsinylô, fölényes az a hangnem, ahogyan Fischer úr vélekedik a Szabadságról, összehasonlítva a România Mare lappal és annak jellegével, amit a Szabadság és jómagam nevében sértônek tartok. És valótlanság azt állítani, hogy a Szabadság nem más, mint egy trikolóros szemétláda, ha ilyesmiket közöl, mint a Kolozsi úr visszaemlékezései! Hiszen a valószínûtlennek ható dolgok mellett van sok valószínû is, amit az író nem a legmegfelelôbb csomagolásban tár az olvasó elé, nem rendelkezvén az ilyen esetekben használatos "diplomáciai" nyelvezettel, amit elvár tôle Fischer úr. Alkalomadtán szívesen elbeszélgetnék Fischer úrral mindezekrôl, már csak azért is, hogy felmentsem Kolozsi urat ôszinte, szókimondó mesélôkedvében elkövetett "bûnei" alól.

Korodi Zoltán

Az oldalt szerkesztette: Újvári Ildikó

(Folytatás január 12-i lapszámunkból)
Kötéltáncos. A Bocskai téren álló Avram Iancu-szobor tréfás neve. Utalás Trosnájderre (Strohschneider), az egykori neves kötéltáncosra. Egy, a Szabadságban megjelent képen úgy látszott, mintha a szobor alakja, kezében a karddal, a trolibuszvezetéken egyensúlyozott volna. — Avram Iancu szobra.

Kötélverôk tornya. Valamelyik kisebb torony neve, amelyet a kötélverôk több más céhhel együtt gondoztak és védtek. Helye meghatározhatatlan.

1649: Keötel verôk [...] Tornia [Élô 26.].

Kötô utca. A Belsô-Szén (Jókai) utca északi oldalán nyíló, a Kismester utcát merôlegesen metszô, a Belsô-Monostor utcába torkolló szûk utca.

1695: a Széna Utczától Kis mester utczára által menô Sikátor [Élô 24., 39.]; 1696: "Platea angustae [...] qui [...] ex [...] Platea Széna Uccza in Plateam vulgo Kis Mester uccza nominatam ducit" (’a Széna utcából a közönségesen Kismester utcának nevezett utcába vezetô szûk utca’) [Kvtel 67.]; 1869: Kötö ut[cza] [Bodányi]; 1888: Kötö utcza [Kv88]; 1903: Kötô utcza [Stein]; 1914: Kötö utca [Cim14 168.]; 1917: Kötô utca [Cs17]; 1923: Str. I. Ratiu [Br 91., 99.]; 1933: Str. I. Ratiu [OF 37.]; 1937: Str. Ion Ratiu [Br37]; 1941: Kötô utca [Kvát41]; 1945: Kötô utca; Str. Ion Ratiu utca [Kvut]; 1964: Str. Ion Ratiu utca; Str. Ion Ratiu.

Nevét a Belsô-Szén és a Belsô-Monostor utcát összekötô utcaként kapta.

Köves utca. A Holdvilág utca folytatásában, a Gyep utcától fölfelé haladó, a XIX. század végén még a város szélén vezetô utca. Felsô vége az 1920-as években Grivitei, az 1930-as évek második felében Ciobanului lett. A bal oldalán nyíló utca neve is Ciobanului. Ennek a Hajnal utcával párhuzamos, a Csillagvizsgáló útig vezetô folytatása Tekintô utca. A Gyep utcától északra kialakult rövid szakasza késôbb Apáthy (Înfundatã, Szilvafa) néven külön utca lett. — Ciobanului, Înfundatã.

1869: Köves ut[cza] [Bodányi]; 1893: Köves ut[cza] [SAKcs]; 1894: Köves u. [Mach]; 1914: Segesváry utca [Cim14 169.]; 1917: Segesvári utca [Cs17]; 1923: Str. Grivitei [Br 87., 102.]; 1933: Str. Grivitei [OF 38.]; 1937: Str. Ciobanului [Br37]; 1941: Segesvári utca [Kvát41]; 1945: Segesvári utca; Str. Sighisoarei — Segesvár utca (Sighisoara ’Segesvár’) [Kvut]; 1964: Str. Sighisoarei — Segesvár utca; Str. Sighisoarei.

Neve az itteni köves talajtól való.

Kövespad. A város délkeleti részén a Szamos völgye fölé magasodó köves, a Szamos által hordott kövekbôl álló völgypad, a Szamos elsô terasza.

1531: Kewespad [Kmk II. 531.]; 1592: Keowes padon [EMSzT VII. 481.]; 1609: az Kovez padon [Élô 26.]; 1665: "vagyon az Keöues Padon egy négyköblös földem" [Kveml 199.]; 1672: az köues padon [Élô 26., 35.]; 1704: "20 Februarii. Érkezvén nagy kuruc erô Szamosfalva felôl fel, a Köves Pad szegeletinél lévén" [Kveml 285.]; "Die 31 Julii. Feljövén Szamosfalva felôl valami kuruc seregek, felnyargalván a Kövespadon" [Kveml 293.]; 1865: Kövespad [Páncz]; 1876: Kövespad [Páncz1876] (a Györgyfalva felé vivô út és a Pata utcza sarka fölött); 1888: Kövespad [Kv88] (a György falvi út és a Pata utcza sarka fölött); 1917: Kövespad (a késôbbi Pillangó-telep) [Cs17]; 1941: Kövespad (a Pata utcától északra, a Pillangó-telep) [Kvát41]; Kövespad (a Pata utcától délre magasodó völgypad) [Kvát41a]; 1957: Pietroasa — Kövespad (a Borháncsi úttól keletre fekvô határ) [Kv térkép].

Neve — a Szamos hordalékaként lerakódott, majd az ebbe bevágódott folyónak az új völgyfenék fölé magasodó padja — a ’lapos dombhát’ jelentésû padból és az ezt alkotó durva kavics köves jelzôjébôl alakult.

Kövespad utca. A Külsô-Közép (Honvéd, Budai Nagy Antal, Dorobantilor) utca jobb oldalán, dél felé nyíló, a Külsô-Farkas (Zápolya, Dosztojevszkij) utca végének érintésével a Kövespadra kaptató utca. Kezdetben kétfelé ágazott, a jobbra kanyarodó ága a Csákány utcától késôbb Méhes utca lett. Évek múltán ettôl lennebbi részét is a Méhes utcához csatolták. Ekkor a Kövespadra egyenesen kaptató utcában folytatódott — és folytatódik ma is — a Hurmuzachi (Szvacsina, Carbonari) utcáig. Ez a része a Pillangó-telephez tartozik. Az 1950-es években a földuzzasztott hadsereg tiszti állománya számára néhány tömbházat építettek itt, egy, a Pata utca felé vezetô, de addig nem jutó zsákutcában. Ezt az 1968. évi várostérkép jelzi [Cj68]. Az 1980-as évek elején, a Pata utcai lakótelep építésekor ezt kiépítették a Pata utcáig, és a Kövespad utcához csatolták. Az utcanév-javasoló bizottság 1998 áprilisában tartott elsô ülésén az egyik tag fölvetette az utca nevének megváltoztatását. Arra hivatkozott, hogy miért Pietroasã ’köves’ — a román fordítás a magyar névnek csak az elsô tagját vette át —, ha egyszer le van aszfaltozva? — Kövespad, Méhes utca.

1869: Kövespad ut[cza] [Bodányi]; 1894: Kövespad utcza [Mach]; 1903: Kövespad utcza [Stein]; 1914: Kövespad utca [Cim14 168.]; 1917: Kövespad utca [Cs17]; 1923: Str. Pietroasã (pietros mn ’köves’) [Br 90., 99.]; 1933: Str. Pietroasa [OF 31., 37.]; 1937: Str. Pietroasã [Br37]; 1941: Kövespad utca [Kvát41]; 1945: Kövespad utca; Str. Pietroasã — Kövespad utca [Kvut]; 1957: Str. Pietroasã — Kövespad utca [Kv 187., 199.]; 1964: Str. Pietroasã — Kövespad utca; Str. Pietroasã; 1968: Str. Pietroasã [Cj68]; 1980: Str. Pietroasã [Cj80]; 1999: Str. Pietroasã; Str. Aurel Suciu [Kmth].

Nevét a Szamos régen kövespadnak mondott elsô völgypadjáról, szaknyelven teraszáról kapta.

Kövespadi út. A Kövespad utca Pata utcától délre, a Györgyfalvi útig vezetô folytatása, a késôbbi Méhes utca. Csányi Gusztáv 1913. évi térképén mezei út. — Kövespad utca, Méhes utca.

1913: Kövespadi út [Cs13].

Nevét a Kövespadon vezetô útként kapta.

Közegészségtani intézet. Az Alsó-Szén (Mikó) és a Felsô-Szén (Trefort, Babes) utca közti telken, a mai klinikák telkén lévô intézet.

1894: Közegészségtani intézet [Mach].

Középkapu. A Közép utca végén álló kapu, a keleti városfal legjelentôsebb, a város egyik fôkapuja, tornya. Közép utca felôli oldalán hosszú ideig óra állt. Az elsô székbeli mészáros céh gondozta és védte. Lebontását 1850. április 15-én fejezték be.

1573: "Akaryak eo K. aztis hogi Ez May Naptwl fogwa az ket kert mely az zenwcha kis aytonal es az keozep kapwn aloll vagion meg zabadwllion Temetesre" [KvLtTanJk V/3. 76a–95a]; "Tecchyk warosswl hogi az Keozep Kapunak hidiat Boltasra vegiek" [Élô 26.]; 1578: "Myert hogy penig Az also hora [’óra’] Az Keozep kapw felet gondwiseles nelkwl zwkelkedyk, es ninchy ky hozza altny Azert megis allot mostan, Az Hostatbelyeknek es varasbelieknekis nagy fogyatkozassokra keryk eo kegmet Byro vramat [...] hogy erreis vyssellyenek gondot" [EMSzT V. 293.]; 1581: "az közep vczakapubelj eorzeo haz" [KvLtSzám 3/II. 13.]; 1586: "az Kozep kapûj fel wono hidra" [Élô 26.]; "Az kezep kapúy oranak eggik kotele Zakadot wolt el Chinalt kotelwero Jakab hehelt¹ kenderböl wiat fizettem f. 1" [EMSzT V. 10–11.]; 1593: "bokor lukaczjnak attam hogy teob fat hozzon az keozep kapu emelczeoienek [emelcsôjének, emeltyûjének] hidlasnak de nem hozta el […] d 25" [EMSzT V. 104.]; 1595: Közep utzai kapú [EMSzT VI. 146.]; 1606: "Aznap Közép-kapun voltunk." [Kveml 102.]; 1607: "jöve be Homonnai Bálint Közép-kapun" [Kveml 137.]; 1610: "5 Julii. Mene el az fejedelem, Báthory Gábor az Közép-kapun kirúgván magát az seregbôl" [Kveml 141.]; 1611: "Nagy András [...] volt [...] penig benn Közép-kapunál" [Kveml 143.]; 1612: "az Piacz útczaba[n] Közep ùtzara menö szeren" [Élô 37.]; 1625: "Az Közep Kapu hidlasa[n] el teorue[n] egi Nehanj fa" [EMSzT V. 104.]; 1702: "die 14 Augusti. [...] mintegy délután egy órakor menének ki Közép-kapun" [Kveml 274.]; 1704: "Beérkezvén a francia követ, [...] én a város neve alatt a Közép-kapunál salutálom" [Kveml 244.]; 1707: "Az Colosvárj Bástyák micsoda Czéhokra néznek lásd megh ebben az Regestrumban. Elsô. Középkapu felett valo Bástya az elsô Székbeli Mészáros Czéhez valo." [Jokl I. 405.]; 1723: "elégett [...] Szappany utca, Közép utca és a középkapui torony nagyórástól együtt, az óraharang is leesett" [Kiss 126.]; 1839: "A belvárost vastag kôfal keríti, melyen több kapu van: mint a monostori, Szén utcai, Tordai, Közép utcai, Magyar utcai és Híd utcai." [KKv I. 333.]; 1845 körül: "A belvárosnak a külvárosokkal való közlekedésére születésem idejében [1815] részint nagyobb kapuk, részint gyalogosok számára úgynevezett kisajtók szolgáltak. Ilyenek voltak: a Közép, Magyar, Híd, Monostor és Torda kapu s a Széna, Király, Szentegyház, Szappany utcai és Óvári kisajtó. A legnyúlánkabb Közép kapu derekában a város óriás nagy órája foglalt helyet, a város belseje felé nézô s aranyozott mutatóval ellátott egyetlen számtáblájával. E felett jóval egy messze látszó helyiségben a város dobosa lakott, ki tompa hangú dobján tûz esetében a szokásos vörös zászló vagy éjjeli lámpa mellett ezzel is jelt adott. E meglehetôsen vastag kapunak a külváros felôli boltozata felett következô felirat volt olvasható: Hostis ab insidiis Dominus nisi protegat Urbem, excubiae humanae praesidiumque nihil (’Ha az Úr nem oltalmazza meg a várost az álnok ellenség támadásaitól, az emberi ôrizet és erôdítés mit sem ér’). Azt mondták, hogy a feliratot I. Napóleon császár is tudta, s vele egy Párist meglátogató erdélyi urat meg is szégyenített; ugyanis a nála való bemutatkozásnál azt kérdezvén tôle, hogy a kolozsvári Közép kapu fölötti föliratot ismeri-e, s midôn ez nemmel felelt, azt mondta neki: menjen haza, s ismerje meg elôbb hazáját, mielôtt külföldre utazik." [KKv I. 330–331.].

Nevét a Közép utcáról kapta, melynek végében állt.

Középkapu felett való bástya — Középkapu.

Középkapu-torony. A Középkapu a felette lévô toronnyal. Az elsô székbeli mészáros céh gondozta és védelmezte [Jokl I. 405.]. — Középkapu.

Középkapui óra. A Középkapu volt az egyetlen kapu, amelyiken óra volt. — Középkapu.

1586: "Az kezep kapúy oranak eggik kotele Zakadot wolt el" [EMSzT V. 10.].

Közép-Kis utca. Az Óvárban, a Víz (Roosevelt) utca bal oldalán nyíló, a Szentlélek (Fadrusz, Petrozsény) és a Bástya utca között, a Kandia (Kinizsi Pál) utcáig vezetô kis utca. — 1. Kis utca.

1740: "az Óvár–Kandiára nyúló közép Kis Uttza meridionalis seriese" [Kvtel 72.].

Közép-Lomb. A lombi határ középsô része. — Alsó-Lomb, Felsô-Lomb, Lomb.

1697: Közép Lombon [Élô 29.].

Nevét a Lombról kapta.

Közép-oldalköz — Sáncoldal.

Középoldal utca — Alsóoldal-köz.

Középoldal (utca). P. Bortes az egykori IV. kerületben említi, anélkül azonban, hogy pontos helyét megadná. Valószínûleg a Fellegvár déli lejtôjén volt.

1918: Középoldal (utca) [Br 87., 99.]; 1923: Str. Frasin [Br 87., 99.].

Közép-Szén utca. A XIX. század második felében a Kül-Szén utcai tized egyik utcája. Minthogy Jakab Elek felsorolásában az akkor Múzeum utcának említett Alsó-Szén (Mikó) utca és a Kôkert utca között említi, valószínûleg a Felsô-Szén (Trefort) utca alsó része volt. Eddig egyetlen említése ismert.

1870: közép szénutcza [Jakab I. 36.].

Közép utca. Három utca:

1. A Nagypiac délkeleti sarkából kelet felé nyíló, a végében álló Középkapuig vezetô utca, a fallal kerített város legszélesebb utcája. — Belsô-Közép utca.

1453: kezep wcza [TörtT 744.]; Media platea Ascendendo. Intra Muros (’falon belüli közép utca’) [TörtT 531.], késôbb Belsô-Közép; Extra Muros (’falon kívüli’) [TörtT 531.], késôbb Külsô-Közép; 1455: Kezepvcza [Kmk I. 496.]; 1466: Kezep Ucza [Kvtel 72.]; 1531: Kewzepwcza [Kmk II. 531.]; 1536: Kezepwch[a] [Kmk II. 584.]; 1540: Kewzepwcza [Kmk II. 636.]; 1558: Ratio Medie Kewzep utcay ferthal [Élô 26.]; 1564: in platea Kewzep [KvLtSzám I/10. 4/64.]; "Az biro vram es Tanachÿ meg hata hogÿ en Toth ferencz Adÿag az Kúth hoz kozep vzaba kadar Peter Tÿzedebe Atam Rf 1" [KvLtSzám 1/X., 53.]; 1565: "Elizabet Michaelis kadar R[eli]cta de kewzepwcza" (’közép utcai Kádár Mihály özvegye Erzsébet’) [KvLtTörJk II/2., 245.]; 1566: in der Mittelgasse [Élô 26.]; 1568: kozep vchÿa [KvLtTörJk 158–241.]; 1572: "az kezep vczan Ala Megie[n] volt fayni kezd az Laba" [EMSzT I. 46.]; 1573: az közép utcában [Élô 26.]; 1586: "latwa[n] hogy az Niolcz Temeteo es Syr Aso emberek Nem gyeoznek az hostatokbely halotakrais vigyaznj Annak okaert Biro vram eo kgme, Magyar vczanak Keozep vczanak farkas vczanakis Negy embert kerestessen" [EMSzT V. 293.]; 1588: Keözep vcza [EMSzT V. 428.]; 1597: Keozep vcza [BinderKsz 65.]; 1598: "Latta hogy az Keozepwchan egÿk zeren Zabo Janosne [...] fely Joe volt" [KvLtTörJk III/2.]; 1621: keözep vcza [KvLtFasc I. 115.]; 1632: "az piacon, az közép-utsza felôl való felen" [KKv I. 154.]; 1640: Belseö Keözeputczaba[n] [Élô 26.]; 1643: Kozep Ucza [Élô 26.]; 1650: Belseö Keözep utczaban [Élô 26.]; 1668: "ez Közép utca szegeletén levô ház" [Kveml 206.];

1697: Tótfalusi Kis Miklós Siralmas panasz Istennek Kolosváron fekvö nagy haragjáról [...] címû versében ezt írja:

"38. Innen Közép-útzán, Túl pedig Szén útzán

Lön határa a’ tüznek" [RMKT 532.];

1703: "die 26 Augusti. [...] Aki ez nevezett napra eléállván Közép utcában, egy Wurm nevû német kapitány" [Kveml 278.];

1706: Felvinczi György Kolo’svár le-irása 1706-ban címû versében ezt olvashatjuk:

"17. Hát te, Közép,

Mely valál szép

A’ régi idôben?

Uttza valál,

De meg-romlál

Sok izben erôdben;

Ezer hat száz

Mert meg-aláz

Tüzzel ötven ötben,

És az ólta

Ki gondolta,

Heversz tsak a’ ködben." [RMKT 436.];

1718: "die 30 Martii. [...] Commissio jött Közép utcában" [Kveml 297.]; 1723: "elégett [...] Szappany utca, Közép utca és a középkapui torony nagyórástól együtt, az óraharang is leesett" [Kiss 126.]; 1816: "A gubernátor palotáját [...] balra hagyám, a nagytemplomot jobbra, s befordulék az úgynevezett Közép utcára." [KKv I. 315.]; 1835: "a Közép utcában történt égettek felsegitésekre" [Kiss 132.]; 1852–1857: bel közép utcza [Jakab I. 37.]; 1876: Belsô Közép utcza [Páncz1876]; 1894: Belsô közép utcza [Mach]; 1899: Belközép utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Deák Ferencz utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1914: Deák Ferenc utca [Cim14 167.]; 1917: Deák Ferenc utca [Cs17]; 1923: Str. Regina Maria [Br 91., 96.]; 1933: Str. Regina Maria [OF 35.]; 1937: Str. Regina Maria [Br37]; 1941: Deák Ferenc utca [Kvát41]; 1945: Deák Ferenc utca; Str. Regina Maria — Mária királyné utca [Kvut]; 1948: Str. Regina Maria — Mária királyné utca; Str. Molotov utca; 1958: Str. Molotov utca; Str. Dr. Petru Groza; 1990: Str. Dr. Petru Groza; Bulevardul Eroilor (erou h fn ’hôs’, ’Hôsök útja’) [Kmth 1990/56.].

A falakon belüli város közepén vezetô utca volt. Ezért nevezték Közép utcának.

2. A Szabók tornyától délkeletre elterülô egykori cigány-, késôbb szegénynegyed egyik, az Agyagdomb utcából nyíló kis zsákutcája. Késôbb Síp utca. — Agyagdombi középsikátor.

1869: Közép utcza [Bodányi]; 1893: Közép ut[cza] [SAKcs].

3. A Bácsi (késôbb Erzsébet) út teteje után északra nyíló, a Kôváry-telep közepén, a Kômál északi lejtôjén a Nagy (késôbb Új, majd Kôváry) utca felé ereszkedô utca. A XIX. század vége felé alakult ki. — Kôváry-telep.

¹héhel ’léhel’, a kenderszál fésülésére használt talpas fésû [EMSzT V. 10.].

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

Balaskóné Osváth Zsuzsa festményeibôl nyílt kiállítás a hét végén Kolozsváron a fôtéri Gy. Szabó Béla Galériában.

B. Osváth Zsuzsa 1919. január 14-én született Marosvásárhelyen, dr. Hernády György polgármester újjáépített városában. Apja, Osváth Károly a fôtéri patika tulajdonosa volt, anyja, Schuller Ludovika Erdôszentgyörgyrôl jött a Rhédey-kastélyból. A város a két világháború között pezsgô polgárosodó életet élt. Házukat neves személyiségek látogaták: Metz Albert, a zeneszerzô, a filharmónia vezetôje, és felesége, Jeanette néni, az erélyes nagyasszony; Osváth Lajos, a híres orr-fül-gégész orvosprofesszor, a szanatórium vezetôje, Bordy András, aki megfesti a 16 éves úrilány portréját (Zsuzska a szôlôlugasban), s aki mûvészi tanácsokat is nyújt. A késôbbi fényképeken feltûnik az irodalmár nagybácsi, Schuller Rudi, László Gyula, majd az 1 éves Metz Katica, amint Zsuzska éppen lefesteni készül, a Somos-tetô, ahol Szôcs Vili képe készült Zsuzskáról, és ahol annyi szép akvarellje született. Hát igen, erôs szálak fûzték ehhez a városhoz, legszebb gyermek- és ifjúkori emlékei kötötték hozzá.

Elsô rajztanára a Református Leánygimnáziumban Gulyás Károly volt, a város mûvészeti életének lelkes szervezôje. 1935-tôl a festôiskolában Ciupe Aurel kurzusaira járt. Kollégái: Bitay Anna, Nemes Irén, Olajos Gábor, Ajtay Anna, Bortnyik Irén, Kádár Tibor, Macskássy József és sokan mások. Rendszeresen megrendezték évzáró kiállításaikat. Zsuzskáról a korabeli lapok így írnak:

"Osváth Zsuzsa zamatos akvarelljei" (Reggeli Újság — 1935. jún. 11.) "Osváth Zsuzsa leányarcképe, valamint virágcsendélete sok finomságot tartalmaz." (Reggeli Újság — 1936. jún. 13.) "Osváth Zsuzsa rövidesen túlnövi ezt a várost értékes akvarell csendéleteivel." (Az Ellenzék 1936. jún. 26.) "Színezés dolgában és rendkívül meglepô helyi vonatkozású mûvészi hangulataikkal kiválnak Osváth Zsuzsa virágcsendéletei." (Reggeli Újság — 1937. jún.). "Az iskola nôi tagozatán messzire kimagaslik Osváth kitûnô akvarelljeivel, teljesen modern felfogásával, határozott egyéniség. A külsô hatásokat sajátságos egyéni szemszögbôl ítéli meg, és áthasonlítva úgy adja vissza, hogy a szemlélô is a teremtô hangulatában ringatózik." (Az Ellenzék — 1937. jún.) "Legsokoldalúbbak egyike Osváth Zsuzsa, aki nemcsak egy friss, színes portréval, hanem finom akvarellel, hangulatos interieurrel, csendélettel is szerepel. A komoly tehetséget revelláló fiatal úrilány jövôre a bucuresti Academia növendéke lesz. Egészen bizonyos, hogy nevével még sikeres tárlatokon találkozni fogunk." (Magyar Szó — 1938. jún. 8.) "Osváth Zsuzsa minden témában otthonos. Üde virágcsendéletei, városrészletei, fej- és aktfestményei mind ékesen szóló bizonyságai sokoldalú, magasan járó ambíciójának." (Reggeli Újság — 1938. jún. 11.)

1938–39 között a bukaresti Szépmûvészeti Akadémián Camil Ressu a tanára, majd 1939–41 között a Budapesti Képzômûvészeti Fôiskolán folytatja tanulmányait Szônyi István osztályán. A háború közbeszól, és végül 1945–46-ban a bukaresti N. Grigorescu Képzômûvészeti Fôiskolán szerez végsô diplomát.

Visszatér Marosvásárhelyre, ahol 1946–47-ben a Képzômûvészek Szakszervezetének titkári tisztségét tölti be. Képeivel részt vesz több erdélyi vándorkiállításon, a kolozsvári Mûcsarnokban rendezett Erdélyi Szalonon (1947), a marosvásárhelyi Transsylvania terembeli kiállításon (1947), a kolozsvári Régészeti Múzeumbeli kiállításon (1950), és számos kolozsvári tartományi tárlaton.

Még 1939-ben a bukaresti Akadémián ismerkedik meg Balaskó Nándor szobrászmûvésszel, akivel késôbb, 1946. december 14-én, Marosvásárhelyen összeházasodnak. 1949-ben a Magyar Mûvészeti Intézet alakulásakor, hívásra, átköltöznek Kolozsvárra. Itt születik két leányuk, Zsuzsa és Erzsébet.

1957-tôl alkalmazzák a kolozsvári Történeti Intézetben mint rajzoló-grafikust, évtizedekkel késôbb innen megy nyugdíjba.

Mint képzômûvész elsôsorban akvarellista, rajzmappája szüntelen ott van a régészeti ásatásokon, és sokat dolgozik. A múzeumban készített több 10 ezer rajza külföldön is dicséretet és elismerést arat, egész köteteket illusztrált. Ugyanakkor más jellegû könyvekhez is készít rajzokat (pl. Róbert Endre: Kiskönyv a mikroszkópról).

A heraldika is érdekelte, sok címert megfestett, ezek közül a Farkas utcai református templomban is találunk. Ha szükség volt, plakátokat tervezett, és általában mindent, amit egy grafikustól megkövetelnek. Az évek során sok reprója és írása jelent meg az Utunk, Helikon, Dolgozó Nô, Elôre, Igazság stb. hasábjain.

Munkáját, mûvészetét többek között Balázs Imre, Szôcs István, Marton Lili, Muzsnay Magda méltatta. Fontosabb egyéni tárlatai voltak 1982, 1983, 1992-ben, Kolozsvárt.

Mint említette, gondosan ápolta a szülôvároshoz fûzôdô szálakat, errôl vaskos levélkötegek tanúskodnak.

Képeit ôrzik a marosvásárhelyi Mûvészeti Múzeumban és magángyûjteményekben Kolozsváron, Bukarestben, Régenben, Budapesten, Los Angelesben, Párizsban, Bécsben, Németországban, Svájcban stb.

B. Osváth Zsuzsa 1998-ban hunyt el Kolozsváron.

Orbán István

Kiporolják Michelangelo Dávidjának látogatóit, mielôtt beeresztenék ôket hozzá — legalábbis ez az egyik tervvariáns.

Az ok: nem sokkal a szobor hónapokon át tartott tisztogatása után Dávid már megint kezd piszkos lenni a rárakódó portól és párától. Márpedig ez zömmel a turistáknak köszönhetô, még a legtisztábbak is bevisznek cipôjükön, ruhájukon némi finom port, és persze leheletük, testük kipárolgása nedvesebbé teszi a szobor légterét.

Dávid tisztaságának megôrzését az egyik elképzelés szerint porfújóval oldanák meg: az öt méter magas szobor mögül fújnának kifelé levegôt, amivel megváltoztatnák az uralkodó huzatirányt. Ez jelenleg épp a szobrot "hûsíti" és hordja rá a porszemcséket, amelyek számos vegyszert is hurcolnak magukkal.

A másik megoldás a turisták kiporolása, pontosabban kiporszívózása lenne. A látogatóknak különleges szônyeggel borított és speciális szellôzésû folyosón kellene átmenniük, amely kiszívná ruhájukból a port.

Hogy mikor döntenek a megoldásokról, még nem tudni.

A Nemzeti Színház sajtóosztályának tájékoztatása szerint a nemzet színészei a kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló mûvészt, Kossuth-díjas színmûvészt, Zenthe Ferencet választották a Bessenyei Ferenc halála után megüresedett "nemzet színésze" helyre, amely címet immár ismét tizenketten viselik.

A 2000-ben életre hívott nemzet színésze elismerés alapító okirata szerint a címet a jutalmazottak életük végéig viselik; a kitüntetô címet egyszerre tizenketten birtokolhatják, ha valamelyikük elhalálozik, a címet újraadományozzák.

Bessenyei Ferencet múlt héten szerdán helyezték végsô nyugalomra Budapesten, a Farkasréti temetôben; a kétszeres Kossuth-díjas, kiváló mûvészt, a Nemzeti Színház örökös tagját december 27-én, 86 éves korában érte a halál.

Mivel még nem sikerült döntést hozni az Aurul-perben, az újabb tárgyalás az idén februárban várható a tiszai ciánszennyezéssel kapcsolatban.

A 2000 januári tiszai ciánszennyezés miatt a magyar állam 2001 áprilisában indított pert a budapesti Fôvárosi Bíróságon az ausztrál és román tulajdonban lévô cég ellen, 28,6 milliárd forintot és kamatait követelve.

A cég, aminek az új neve Transgold SA., a román jog alkalmazását kérte a bíróságtól az ügyben. A magyar állam jogi képviselôje ugyanakkor a magyar jog szerinti tárgyalást indítványozta.

A román jog szerint például a vis maiorról szóló igazolást a minisztérium is kiadhatja, Magyarországon viszont csak a bíróság dönthet ebben a kérdésben — indokolta álláspontját a magyar állam jogi képviselôje az elsô tárgyalások egyikén. A bíróság végül a magyar Igazságügyi Minisztérium közremûködésével részletes tájékoztatást kért a román kártérítési jog szabályairól. Jóllehet a román joganyag egy év alatt, a 2003 márciusi tárgyalásra már megérkezett, a bíróság még nem tudott dönteni arról, hogy a magyar vagy a román jogot alkalmazza-e az ügyben. Az alperes képviselôje ugyanis kifogásolta, hogy a bíróságnak átadott joganyagból hiányoznak a kimentési okok. Ezért a dokumentáció kiegészítését indítványozta, s kötelezettséget vállalt a hiányzó román joganyag beszerzésére. Az alperes indoklása szerint azért nem terjesztette elô már korábban a védekezést, mert nem tudta, hogy a magyar vagy a román jog elôírásai szerint kell-e azt kidolgoznia. Jelezte, vis maior helyzetként értékelik 2000 telének idôjárását. A felperes szerint viszont a szélsôséges idôjárásra nem lehet hivatkozni. A felperes képviselôje hivatkozott arra is, hogy az Európai Unió Bizottsága által felállított Nemzetközi Munkacsoport is az Aurul cég egyértelmû felelôsségét állapította meg 2000. december 15-i jelentésében. Az alperes kedvezônek értékelte, hogy az eljáró bíróság elutasította a cég mûködtetésének az eljárás idejéig szóló felfüggesztését mint felperesi kérést. Az alperes képviselôje ismertette, hogy idôközben 1,5 millió dolláros beruházással javították a technológiai színvonalat.

A tények szerint 2000 januárjában az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul bányaipari vállalat ipari derítôjének gátját elmosta a víz, s mintegy 100 ezer köbméternyi ciánid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a szennyezés a Szamosba, majd a Tisza magyarországi szakaszára került. Ez nagy pusztítást végzett a Tiszában. A szakértôk közül többen figyelmeztettek rá: a fejlett országokban nem alkalmazzák a nitrogénciánidot a nemesfémek zagyból történô kinyerésére.

A környezetvédôk arra figyelmeztetnek, hogy az erdélyi Verespatakon százszor nagyobb ülepítô medencét kívánnak építeni az arany és az ezüst kinyeréséhez használt ciánlúgos szennyvíznek. A nagybányai aranymosó üzem ciános tározója szerintük ma is potenciális kockázatot jelent. A Tiszát és mellékfolyóit fenyegetô többi elavult hazai üzem, bánya felszámolása sem történt még meg, jóllehet négy éve, a ciánszennyezés idején 42 potenciális szennyezô forrást térképeztek fel.

Ifkovics József, az alperest képviselô ügyvéd elmondta: a legutóbbi tárgyalás 2003 márciusában volt. Idôközben elkészítették a védekezési anyagot, aminek fontos része a vis maiorra hivatkozás.

A Fôvárosi Bíróság sajtótitkárságán arról tájékoztatott, hogy a 2003 márciusi tárgyalást követôen szeptemberben történt meg a magyar és román szakértôknek szóló kérdések megfogalmazása, 2004 szeptemberében pedig a szakértôk közös helyszíni vizsgálódása. A következô tárgyalásra idén februárban kerül sor.

Magyarország szeretne a régió infokommunikációs technológiai központja lenni, amihez hozzásegítheti kedvezô geopolitikai helyzete, európai uniós tagsága, az Egyesült Államokkal és a délkelet-ázsiai vezetô ICT országokkal fennálló szoros együttmûködése — mondta Kovács Kálmán magyar informatikai és hírközlési miniszter, az eMagyarország Szakmai Nap 2005 rendezvényén, pénteken, Budapesten.

Hozzátette: a konferencia célja, hogy fórumot teremtsen a kormányzat és a magyar informatikai és telekommunikációs élet szereplôinek a közös, informális számvetésre, illetve a közös ICT célok megfogalmazására.

— A digitalizáció korunk kihívása, a versenyképes magyarság pedig célja, ami által egy tehetséges népbôl sikeres nemzetté válhatunk, beleértve a határon túl élôket is — hangsúlyozta a miniszter.

Kifejtette: a XXI. század a világháló által megteremti az információk valódi szabadságát. Azzal ugyanis, hogy tematizálás, szerkesztés nélkül közvetlen hozzáférést biztosít az információ forrásaihoz, igazi forradalmat valósít meg.

Kovács Kálmán közölte: a szaktárca célja, hogy Magyarországon 2006 végéig az internetezôk száma 2 millióra nôjön, minden közintézmény elérhetô legyen a világhálón, 900 önkormányzatnál mûködjön az elektronikus ügyintézés, elterjedjen a 3G mobiltechnológia, és a digitális kultúrához az interneten keresztül bárki hozzáférhessen.

A szaktárca vezetôje reményét fejezte ki, hogy a 3G mobiltechnológiának Magyarország nemcsak használója, hanem gyártási illetve fejlesztési regionális központja is lehet.

Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy uniós tagként 2007-tôl Magyarország évi 3 milliárd euró, napi 2 milliárd forint infrastrukturális, környezetvédelmi és vidékfejlesztési támogatáshoz juthat, amelyet részben információtechnológiai fejlesztésekre fordíthat.

A külügyminiszter közölte: célul tûzték ki, hogy a Külügyminisztérium belsô informatikai rendszerét és honlapját fejlesszék, és gyors internet-összeköttetést teremtsenek a külképviseletekkel. Azt is vizsgálják, hogy tárcája és Magyarország külképviseletei hogyan kapcsolódhatnak az eMagyarország hálózatba, mivel azokat hatékonyan lehetne használni Magyarország propagálására.

Nagy Zsolt, Románia hírközlési és információs technológiai minisztere elmondta: a román ICT piac óriási fejlôdés elôtt áll, mivel jelenleg mintegy 3,7 milliárd eurós termelési értéket hoz létre évente, ami fele a magyarországinak, miközben lakossága több mint kétszerese Magyarországénak. — Várjuk a magyar befektetéseket is, amihez ösztönzést adhat, hogy 2005 januárjától 16 százalékos egykulcsos adósávot, és az ICT területén befektetôknek nullszázalékos adókulcsot vezetett be a román kormány — emelte ki Nagy Zsolt.

Magyarország és Románia között hatékony az árvízi munkakapcsolat, a felek árvízveszély idején egybehangoltan, a másikkal folyamatos kapcsolatot fenntartva végzik tevékenységüket — közölte Domahídi László a magyar–román vízügyi bizottság határvízi titkára.

Hozzátette: az 1986-ban megkötött magyar–román vízügyi egyezmény is hatékony munkakapcsolatot tett lehetôvé árvizek esetén a két ország szakemberei között, az együttmûködést azonban tovább javította a 2003-ban aláírt és a 2004-tôl hatályos újabb, továbbfejlesztett dokumentum.

A megállapodás alapján a felek a másik kérésére segítséget nyújtnak az árvízvédelemben, és a mûvek helyreállításában. Biztosítják az árvizek szabad lefolyását, egyoldalúan nem végeznek olyan munkát, s nem tesznek olyan intézkedést, amelyik a másik félnél árvizet okozna.

A 2003-ban megújított egyezmény a korábbiaknál eredményesebben használható a határon átjutó vízszennyezések megakadályozására, mivel figyelem veszi nemcsak a határt alkotó, vagy a határon átlépô folyókat, hanem azok környezetét is — jegyezte meg a szakember.

Az operatív együttmûködés során a román partnerek elsôsorban a meteorológiai adatokra kíváncsiak, hiszen az idôjárási frontok általában nyugatról érkeznek, tehát Magyarországon elôbb észlelhetô hatásuk. A magyar szakembereket pedig fôként a romániai vízállás és a vízhozam-adatok érdeklik.

A NATO közremûködésével évekkel ezelôtt elindult egy magyar–román közös program is a mûhold-felvétek árvízvédelmi hasznosítása érdekében. Elsôként azokat a geodéziai, terepi adatokat dolgozták fel, amelyekhez viszonyítani lehet majd a mûholdfelvételeket. Ezenkívül szükség volt az adatok feldolgozását biztosító számítógépes programok kidolgozására is. Az idén már várhatóan a mûholdfelvételeket is használják majd az árvizek elôrejelzéséhez, követéséhez.

Domahídi László elmondta azt is, hogy a PHARE-program keretében észlelô mûszereket telepített a két ország az árvízveszélyes folyószakaszokra, s ezek automatikusan továbbítják a vízmagassági és vízmennyiségi adatokat.

Nem az aranybányászat megszüntetését, hanem a fenntartható bányamûvelést tartja Magyarország elfogadható alternatívának Verespatakon — közölte vasárnap Persányi Miklós.

A környezetvédelmi és vízügyi miniszter elmondta, hogy hétfôn találkozik új román kollégájával, akinek — csakúgy mint a három megelôzô román környezetvédelmi miniszternek — felveti: a magyar kormány nem szeretné, ha megvalósulna az a terv, amelynek alapján ciántechnológiát használó külszíni fejtéssel tizenöt év alatt felszínre hoznák a térségben található aranyat.

A miniszter hangsúlyozta, hogy a Verespatakon tervezett bánya kisebb veszéllyel fenyeget Magyarország számára, mint amilyen a 2000-ben történt nagybányai ciánkatasztrófa volt.

Ha Verespatakon katasztrófa történne, a szabadba kerülô cián elôbb mintegy 400 kilométert tenne meg a folyóvizekben romániai területen, majd 60 kilométert Magyarországon, amíg elhagyná az országot — mondta.

Ennek ellenére Magyarország azt szeretné, ha a mostani beruházás egyáltalán nem valósulna meg, ehelyett más típusú fejlôdésben gondolkodna a román kormány — tette hozzá Persányi Miklós.

A miniszter emlékeztetett arra, hogy Verespatakon már a rómaiak idején is bányásztak aranyat, az aranybányászat megszüntetését nem is lehet kérni — ehelyett olyan fenntartható bányamûvelésre lenne szükség, amelynek eredményeként még legalább száz évig bányászhatnak itt aranyat.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 37 376 lej, 1 USD = 28 646, 1 magyar forint = 152. lej.

Az utóbbi évtizedekben tagadhatatlanul a vegyszerek világában élünk, mert nap mint nap érintkezünk velük. Mindez egy nagyon felgyorsult folyamat egyenes következménye, hiszen az elmúlt század a vegyi anyagok fejlôdésében és elterjedésében egyaránt forradalmi változásokat hozott. Ékesen bizonyítja ezt az a tény is, hogy az Európai Unióban manapság ezekbôl körülbelül százezer van állandó forgalomban, és számuk egyre gyarapodik. Ennek a folyamatnak a megfékezésére tavaly kampány indult a nyugati országokban.

A World Wide Found for Nature (WWF) a Detox-kampány keretein belül az Európai Unió számos országában aláírásokat gyûjtött az elmúlt esztendôben az idén bevezetésre kerülô új vegyszertörvény eredetinél szigorúbb változatának elfogadására. A kampány célja, hogy biztonságosabb vegyszerek használatával egészségesebb jövôt teremtsünk magunk és a következô generációk számára. Az új törvény lehetôséget biztosít arra, hogy végre megismerjük a gyakran felhasznált vegyi anyagok egészségügyi és környezeti kockázatait, és a legártalmasabbakat kivonják a forgalomból.

A nagyipar a nemtetszését kiváltó törvénytervezet ellen lobbizik. Sikerült elérnie, hogy csupán egy lényegesen enyhébb törvénytervezetet terjesszenek elfogadásra az Európai Parlament elé. Ennek megvitatására valószínûleg egy-két hónapon belül sor kerül.

A politikusok mérgezett vére
Bizonyára kevesen hallottak eddig arról, hogy a nyugati országokban a politikusok voltak a fôszereplôi annak a figyelemkeltô céllal megtett lépésnek, amelynek során tavaly júniusban 12 EU-tagország környezetvédelmi és egészségügyi miniszterétôl vettek vért minôségi vizsgálatra.

A vérmintákban 101 nem lebomló, a szervezetben felhalmozódó vegyi anyag jelenlétét vizsgálták, amelynek jelentôs egészségügyi kockázatai lehetnek. Mindenki meglepôdésére, a mérgezô anyagokból 76-ot találtak meg a miniszterek vérében, emberenként átlagosan 41-et. Valószínû, hogy amikor ezután sorra kerül a vegyszertörvény vitája az Európai Unióban, a parlamenti képviselôk már nem mehetnek el szó nélkül a jelzett eredmények, valamint a fogyasztók általános aggodalmai mellett.

Az egyik legveszélyesebb szer a DDT
Pontosan azok a vegyszerek a legveszélyesebbek, amelyek nem, vagy csak nagyon nehezen bomlanak le a környezetben, és ezáltal felhalmozódnak a növényekben, ezután az állatokban is lerakódnak, és az emberi szervezetben is. Ennek következtében szaporodási és fejlôdési rendellenességek jelennek meg, legyengül az immunrendszer, sôt daganatos megbetegedéseket okozhatnak. Azt sem lehet elhallgatni, hogy még több olyan szer van a forgalomban, amelyeket bizonyított egészségkárosító hatásuk miatt már évtizedek óta kivontak a piacról. Ilyen a hírhedt rovarölô szer, a DDT, amelynek használata még nem szûnt meg, annak ellenére sem, hogy Európában már a ’70–’80-as években betiltották (miután egy sor madárfaj a kipusztulás szélére került a szer használata miatt). Ezt több ázsiai és afrikai országban ma is alkalmazzák. Az onnan kikerülô élelmiszerek számos szermaradványt tartalmaznak. Ennél még nagyobb veszélyt jelent azonban, hogy bizonyos idôjárási körülmények között a levegôben több ezer kilométerre is eljuthat a mérgezô peszticid.

A ma is alkalmazott vegyszerek közül veszélyesek lehetnek még a szerves klórtartalmú peszticidek (növényvédôk), a különbözô gyógyászati eszközök gyártásánál (katéter, gumikesztyû, vérgyûjtô zacskó) a mûanyagokban (lágyítóként), az építôiparban (csövek, mûanyagpadlók, tapéták) és az autógyártásban (mûszerfal-bontás, ülések), de nem kevésbé a játékok készítésénél alkalmazott tálsavak is. Szakemberek véleménye szerint az egészségre kedvezôtlen hatással bírnak a nagy fluortartalmú vegyületek, amelyeket a teflon bevonatú edények gyártásánál használnak, vagy a csomagoló anyagok és a fogkrém gyártásánál már elengedhetetlenül szükséges kemikália.

Az "E" betûs anyagok
A legveszélyesebbnek a mesterséges színezôk és aromák számítanak. Az élelmiszeriparban körülbelül 1600 ilyen adalékanyagot használnak, ezeket egységes kódszámmal jelölik. Közülük kétszáz bizonyítottan kedvezôtlen hatással van egészségünkre, de egy részük károssága eddig nem tisztázódott. Többek között ezért is nagyon fontos, hogy ezekre a fogyasztó a vásárlás elôtt komolyan odafigyeljen, és ne mulassza el átolvasni az élelmiszereken feltüntetett, nemegyszer nagyon apró betûkkel írt tájékoztatót. Erre az írott és az elektronikus sajtó is nap mint nap figyelmeztet. Nemrég arról olvastam, hogy már a puliszkalisztbe is kevernek színezô anyagot. A halványabb sárga színû hibrid kukorica lisztjét ugyanis a háziasszony hamarabb megvásárolja, ha sötétebb sárgára varázsolják a málélisztet. Ezért a legkönnyebb eljáráshoz folyamodnak — sárga port kevernek bele. A hamisítás csak fôzéskor derül ki, amikor a fövô víz tetején megjelenik a sárga por. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az ilyen esetek hazánkban is a biotermékek felé irányítják a fogyasztók egy részét.

A jó irány
A veszélyes helyzetek elkerülésére a bio- vagy ökoélelem termelése és fogyasztása a legbiztosabb út. Lassan-lassan a romániai fogyasztók is rájönnek, hogy érdemes vegyszermaradvány-mentes termékeket fogyasztani. Ezek iránt a kereslet nô, még akkor is, ha többe kerülnek. Ezt a tényt bizonyítja, hogy az utóbbi években országunkban is nô az engedélyezett és elismert bioformák területe. Míg 2000-ben csupán 17 438 hektár szántóföldön termeltek biogabonát és -zöldséget, tavalyra 75 ezer hektárra nôtt az ökoterület, és ezzel egy idôben a biotejet termelô tehenek száma négyszeresére, a juhoké tízszeresére emelkedett.

Az unióban a zöldség és a gyümölcs piacszabályozása jelentôs mértékben eltér más mezôgazdasági ágazatoktól, mert nem korlátozó jellegû a friss termékeket illetôen. Ez azt jelenti, hogy nem állít fel termelési korlátokat, a termékeknek a piaci versenyben kell helytállniuk, a minôség és az ár a meghatározó. Ez tulajdonképpen a zöldségek rendkívüli sokféleségébôl adódik, de döntô mértékben befolyásolja az is, hogy gyorsan romlanak.

A zöldségek idényjellegûek, érzékenyen reagálnak a kereslet–kínálat változásaira, vagyis az árak nagyon gyorsan változnak (naponta többször is). A termékek a gazdától a fogyasztóig a kereskedelem mindenik lépcsôfokán meg kell hogy feleljenek az érvényes elôírásoknak. Minôségi szabályozás alá esnek az alábbi zöldségek: bimbóskel, étkezési paprika, saláta, káposzta, fokhagyma, karfiol, zeller, paradicsom, hagyma, sárgarépa, padlizsán, uborka, zöldbab, zöldborsó és a gomba is.

A minôségre vonatkozó piacvédelmi intézkedés célja az, hogy a forgalmat a jobb minôség révén növeljék. A közös kötelezô minôségi elôírások alkalmazásával történô osztályba sorolás olyan referencia keretrendszert biztosít, amely a tisztességes kereskedelmet és a piac átlátszóságát ösztönzi akkor, ha kizárja a gyenge minôségû termékeket. Az EU-s rendszer meghatározó eleme a teljes körû (export, import és a belföldi) egységes minôségellenôrzés rendszere is.

Termelôi értékkészítô szervezetek
Beszerzô-értékesítô szervezetek, szövetkezetek mûködnek Nyugat-Európában, elsôsorban a zöldségek és a gyümölcs termelésének megszervezésére, közös áruvá készítése és tárolására, valamint az értékelés megkönnyítése céljából. Ezek kulcsszerepet töltenek be a piacszabályozásban. A szövetkezeti rendszernek komoly hagyományai vannak az EU-ban. Az elsô szövetkezeteket több mint száz éve hozták létre a holland gazdálkodók. Méretük változó, forgalmuk az évi 5–10 000 tonnás értékesítéstôl a több százezer között lehet. Jelenleg több mint 1300 ilyen szövetkezet mûködik az Európai Unióban. Ezek olyan óriási szervezetek, amelyek képesek a nagykereskedôk és üzletláncok felé a zöldség- és gyümölcstermés 40%-át leszállítani.

Sikeres mûködésüknek három alapfeltétele van:

1. A zöldségtermelôk egy adott csoportjának fel kell ismernie, hogy csak közösen értékesíthetik elônyös módon árujukat.

2. A gazdák egyetértésben válasszák meg szakmai ismeretekkel rendelkezô vezetôségüket, és a választmánynak biztosítsanak megfelelôen széles hatáskört és tartsák tiszteletben a meghozott döntéseket, határozatokat, ami egyaránt vonatkozik a vezetôkre és a tagságra.

A TESZ-ek feladatai változatosak és egyben sokrétûek is. Annak érdekében, hogy a termelôk minél nagyobb arányban alakítsanak ilyen szervezeteket, az unió kidolgozta elismerési feltételeiket, és az eszerint mûködôket anyagi támogatásban részesíti. Nem elég hangsúlyozni azt, hogy az unióban bármely gazda vagy szervezet szabadon folytathat zöldségtermelést, de csak az elismerési feltételeknek megfelelô szervezeteken keresztül részesülhetnek uniós támogatásban.

A Kolozs megyei Roska község burgonyatermesztésérôl híres. A Széchenyi téri piacon sok roskai gazda árul, többségüknek jó minôségû a portékája. Tise Ioan 32 éves földmûvelô is közéjük tartozik, rendszeresen megfordul a kolozsvári piacon. Érdeklôdésemre elmondta: tavaly 3 hektáron termesztett krumplit, a hozam kitûnô volt, gyakorlatilag bioburgonya termett. Nem használnak vegyszereket, náluk nem okoz kárt a kolorádóbogár. Mûtrágyát sem használ, csak az istállótrágya termésfokozó hatására szorítkozik. Bátran állítja, hogy bioterméket forgalmaz, még akkor is, ha nincs rá bizonyítványa. A jó hozam ellenére elégedetlen: azt tervezi, felhagy a földmûveléssel.

Elöljáróban azt kérdezem, mennyibe árulja a burgonyát?

— Örvendek, ha 8000–10 000 lejt kapok kilójáért, de az apróját 5000-ért is adom. Sôt még olcsóbban is, amikor már megunom, és sietek haza. Több mint 40 kilométerre van a falunk Kolozsvártól.

— Sokan panaszkodnak, hogy a zöldségnek, gyümölcsnek alacsony az ára, évek óta szinte semmit nem változott. Megéri-e ilyen körülmények között kisüzemi szinten burgonyát termelni?

— Mit tehet az ember? Más kereseti lehetôségünk nincs, a hûvös havasalji vidéken ez terem a legjobban. Itt nem vethetünk például kukoricát a hideg miatt. Az elmúlt években sikerült beszerezni használt mezôgépeket, de meglehet, hogy itt hagyom vagy eladom, és én is kimegyek Spanyolországba dolgozni.

— Már vannak ott a falujából?

— Tôlünk csak egy jó barátom ment ki öt-hat évvel ezelôtt, de úgy hallottam, Naszód környékérôl nagyon sok fiatal férfi dolgozik arrafelé. Sandu barátom évente többször hazajön szülei látogatására, de a családját is kivitte már. A gyermekek már ott járnak iskolába. Dicsekszik, hogy jól keres. Olyan házat épített, hogy a faluban párja nincs. Mint mondja, igaz, hogy sokat kell dolgozni, de a jövedelmet nem lehet összehasonlítani az ittenivel. Levélben megírta már többször is, hogy nekem is lenne munkám farmon, ahol kezdettôl fogva dolgozik. Én is tudok bánni a traktorral, értek a javításához is.

— Nem lát tehát esélyt idehaza a megélhetésre?

— Nézze, nagyon szegényesen meg lehet élni, de nem mindegy, hogyan. A hazai mezôgazdaság jelenleg olyan nehéz helyzetben van, hogy akár évtizedekbe telhet, amíg itt valami jobbra fordul. Nem velünk, gazdálkodókkal van baj, akik reggeltôl estig gürcölünk, hanem a rendszerrel, az országgal, amely nem tud mit kezdeni a mezôgazdaságával. Ez a fajta agrártámogatás, amit mostanában osztogatnak, egyenlô a nullával: nem lehet belôle fejleszteni, az élelmiszerpiac pedig a rengeteg import miatt annyira levitte az árakat, hogy nem éri meg szinte semmiféle terménnyel foglalkozni.

Hasonló gondok gyötrik a zöldségtermesztôket Aranyosszéken, a Szamos mentén, illetve szerte az országban. Abban reménykedhetünk, hogy az új kormány jobban átgondolt, piacközpontú agrártámogatási módozatokat vezet majd be.

Összeállította:
Barazsuly Emil

Eladó 2001-es Opel Zafira, fekete metál színû, extrákkal, 2000 T. dízel, 16 V motorral. Ugyanitt 1998-as évjáratú, fekete színû Dacia Nova, injektoros motorral. Telefon: 437-504, mobil: 0745-280-199. (0003)

A labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS szerint az olasz Gianluigi Buffon volt a 2004-es esztendô legjobb kapusa.

A Torinói Juventus jövô pénteken 27. születésnapját ünneplô hálóôre nagy fölénnyel védte meg címét, amelyet tavalyelôtti produkciójával nyert el elôször. A második helyen a Chelsea cseh légiósa, Petr Cech, a harmadikon pedig az AC Milant erôsítô brazil Dida végzett.

Az Európa-bajnok görög válogatott és az Olümpiakosz Püreusz portása, Andoniosz Nikopolidisz csak ötödik lett.

2004 legjobb kapusai: 1. Gianluigi Buffon (olasz, Torinói Juventus) 185 pont, 2. Petr Cech (cseh, FC Chelsea) 125, 3. Nélson de Jesús e Silva "Dida" (brazil, AC Milan) 78, 4. Iker Casillas (spanyol, Real Madrid) 75, 5. Andoniosz Nikopolidisz (görög, Olümpiakosz Püreusz) 64, 6. Oliver Kahn (német, FC Bayern München) 39, 7. Roberto Carlos Abbondanzieri (argentin, Boca Juniors) 31, 8. Vítor Manuel Martins Baía (portugál, FC Porto) és Juan Carlos Henao (kolumbiai, Once Caldas) 29–29, 10. José Santiago Canizares (spanyol, FC Valencia) 23.

A Serie B 21. fordulójának zárómérkôzésén: Piacenza–Verona 1–0.

Az EHF-kupában a Gyôri Graboplast ETO KC és a Cornexi-Alcoa norvég riválissal, a Vag Vipersszel, illetve a Byasennel került össze, míg a Ferencváros a görög Anagenniszi Artasszal mérkôzik a nyolcaddöntôben. A tavaly finalista ETO 2004-ben az elôdöntôben búcsúztatta mostani ellenfelét. A Gyôr és az FTC otthon, a Székesfehérvár pedig idegenben vívja elsô összecsapását február 12-én vagy 13-án. A visszavágót egy héttel késôbb rendezik.

Az EHF-kupában lévô romániai klubcsapat, a Zilahi Silcotub a francia Havre HAC ellen játszik ugyanazokon a játéknapokon. Az elsô találkozót Franciaországban bonyolítják le.

A KEK-ben a Vác a német listavezetô Nürnberg otthonában kezd. A továbbjutó változatlanul a nyolc között marad, ugyanis majd akkor csatlakoznak a Bajnokok Ligája négy csoportjának harmadik helyezettjei.

A KEK-ben játszó Bukaresti Rapid CFR Ankarában a török Havelsan otthonában kezd.

EHF-kupa, nyolcaddöntô: Gyôri Graboplast ETO KC–Vag Vipers (norvég) Byasen IL (norvég)–Cornexi-Alcoa Ferencváros–Anagenniszi Artasz (görög), Havre HAC (francia)–Zilahi Silcotub.

KEK, a negyeddöntôbe jutásért: 1. FC Nürnberg (német)–Váci NK, Havelsan Ankara (török)–Bukaresti Rapid CFR.

Beindult a nagyüzem az országos nôi ifjúsági bajnokságban. A Szamosújvári SOMVETRA együttese a tavaszi idény elsô fordulójában Marosvásárhelyen szerepelt, méghozzá sikerrel. Nagy József tehetséges tanítványai a házigazda Romgaz Elektromarossal és a Medgyesi Gázmetánnal mérkôzött, és végül az elsô helyen végzett 2918 fával. A második helyezett Elektromaros, a sokszoros bajnok 2897, a harmadik Gázmetán pedig csak 2024 fát ütött.

A Szamos menti csapatból ezúttal Török Alexandra érte el a legjobb teljesítményt, aki 529 fával hívta fel magára a jelenlévô szakemberek figyelmét (köztük találtuk például az ifi válogatott szövetségi kapitányát).

Az országos bajnokság következô fordulóját szintén Marosvásárhelyen rendezik február elején.

Erkedi Csaba

Nincs változás a férfiak hagyományos világranglistájának élcsoportjában, amelyet továbbra is óriási fölénnyel a svájci Roger Federer vezet.

A legjobb százban lévô román játékosok közül Andrei Pavel egy helyet rontott (most a 18.), míg Victor Hãnescu három pozíciónyit haladt elôre (88.)

A legjobb magyar, Bardóczky Kornél jelenleg a 329. helyen áll.

A hagyományos világranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés):

1. (1.) Roger Federer (svájci) 6525 pont, 2. (2.) Andy Roddick (amerikai) 3655, 3. (3.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 3590, 4. (4.) Marat Szafin (orosz) 3060, 5. (5.) Carlos Moyá (spanyol) 2475, 6. (6.) Guillermo Coria (argentin) 2425, 7. (7.) Tim Henman (brit) 2360, 8. (8.) Andre Agassi (amerikai) 2100, 9. (9.) David Nalbandian (argentin) 1945, 10. (10.) Gaston Gaudio (argentin) 1920, ..., 18. (17.) Andrei Pavel 1325, ..., 88. (91.) Victor Hãnescu 452, ..., 329. (329.) Bardóczky Kornél 97.

Nôi világranglista:

Czink nagy ugrása

Czink Melinda, aki a canberrai teniszveresenyen bejutott a döntôbe, 24 helyet lépett elôre a legfrissebb világranglistán. A magyar teniszezônô így a felsô 100 közelébe került. Az élen nincs változás. Az elsô százban két magyar található: Mandula Petra a 84., míg Kapros Anikó a 91.

A WTA-világranglista élmezônye:

1. (1.) Lindsay Davenport (amerikai) 4666 pont, 2. (2.) Amelie Mauresmo (francia) 4320, 3. (3.) Anasztaszija Miszkina (orosz) 3934, 4. (4.) Marija Sarapova (orosz) 3536, 5. (5.) Szvjetlána Kuznyecova (orosz) 3526, 6. (6.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 3505, 7. (7.) Serena Williams (amerikai) 3128, 8. (8.) Justine Henin-Hardenne (belga) 2556, 9. (9.) Venus Williams (amerikai) 2400, 10. (10.) Jennifer Capriati (amerikai) 2359, ..., 84. (81.) Mandula Petra 452, ..., 91. (96.) Kapros Anikó 397,75, ..., 104. (128.) Czink Melinda 360,25.

Australian Open

A második napon léptek pályára a román férfi egyéni teniszezôk, Andrei Pavel és Victor Hãnescu. Mindketten sikerrel vették az elsô akadályt, sima háromjátszmás gyôzelemmel jutottak túl ellenfelükön, egyikük sem töltött többet, mint két órát a pályán.

Különösebb meglepetések nélkül zajlott az ausztrál nyílt bajnokság második játéknapja: a férfiaknál egyedül a 19. helyen rangsorolt amerikai Vincent Spadea esett ki a kiemeltek közül, míg a hölgyeknél valamennyi kedvezményezett bejutott a legjobb 64 közé.

Eredmények:

Férfi egyes, 1. forduló (a 64 közé jutásért):

Andrei Pavel (17.)–Mutis (francia) 6:4, 6:4, 6:0, Victor Hãnescu–Volandri (olasz) 6:3, 6:4, 7:6 (1), Szafin (orosz, 4.)–Djokovics (szerb-montenegrói) 6:0, 6:2, 6:1, Haas (német, 16.)–Malisse (belga) 6:3, 6:2, 6:3, O. Rochus (belga)–Kiefer (német, 21) 7:5, 2:6, 3:6, 6:2, 6:3, Lopez (spanyol, 24.)–Baccanello (ausztrál) 7:5, 7:5, 6:2, Federer (svájci, 1.)–Santoro (francia) 6:1, 6:1, 6:2, Garcia-Lopez (spanyol)–Moya (spanyol, 5.) 7:5, 6:3, 3:6, 6:3, Agassi (amerikai, 8.)–Kindlmann (német) 6:4, 6:3, 6:0, Gaudio (argentin, 10.)–Gimelstob (amerikai) 7:6 (3), 6:4, 6:3, J. Johansson (svéd, 11.)–Schalken (holland) 7:6 (6), 6:2, 6:3, Robredo (spanyol, 13.)–Draper (ausztrál) 5:7, 6:2, 6:4, 6:2, Hrbaty (szlovák, 20.)–Söderling (svéd) 6:4, 6:2, 1:0-nál Söderling feladta, Ljubicsics (horvát, 22.)–Horna (perui) 6:4, 6:3, 6:3, Srichaphan (thaiföldi, 27.)–Starace (olasz) 1:6, 6:2, 7:5, 6:4, Ancsics (horvát, 28.)–Hernandez (spanyol) 6:3, 6:2, 6:1, Dent (amerikai, 29.)–Serra (francia) 7:5, 6:2, 6:4, T. Johansson (svéd, 30.)–Luczak (ausztrál) 7:6 (5), 4:6, 6:3, 4:6, 6:0, Roddick (amerikai, 2.)–Labadze (grúz) 7:5, 6:2, 6:1, Coria (argentin, 3.)–Berdych (cseh) 6:2, 6:4, 6:0, Canas (argentin, 12.)–Guccione (ausztrál) 6:4, 6:2, 7:6 (4), Grosjean (francia, 14.)–Llodra (francia) 6:3, 6:4, 6:3, Juzsnij (orosz, 15.)–Haehnel (francia) 6:2, 6:2, 7:5, Stepanek (cseh)–Spadea (amerikai, 19.) 6:3, 5:7, 4:6, 7:5, 6:3, Gonzalez (chile, 23.)–Acasuso (argentin) 3:6, 3:6, 6:3, 6:3, 7:5, Chela (argentin, 25.)–Arthurs (ausztrál) 6:4, 7:6 (4), 7:6 (1), Ferrero (spanyol, 31.)–Van Gemerden (holland) 2:6, 6:3, 6:4, 6:4, Melzer (osztrák, 32.)–Sluiter (holland) 3:3-nál Sluiter feladta, Nalbandian (argentin, 9.)–Ferrer (spanyol) 7:6 (1), 4:6, 4:6, 6:3, 6:4, Davigyenko (orosz, 26.)–Karanuszics (horvát) 6:2, 7:5, 6:2, Hewitt (ausztrál, 3.)–Clément (francia) 6:3, 6:4, 6:1, Henman (brit, 7.)–Saulnier (francia) 6:1, 6:2, 4:6, 6:3, Massu (chilei, 18.)–Dupuis (francia) 6:7 (7), 7:6 (2), 6:3, 6:2.

Nôi egyes, 1. forduló (a 64 közé jutásért): Kirilenko (orosz)–Kapros Anikó 5:7, 6:2, 6:4, Mandula Petra–Pennetta (olasz, 30.) 3:6, 6:1, 6:3, Lee-Waters (amerikai)–Gubacsi Zsófia 6:3, 7:5, Mauresmo (francia, 2.)–Stosur (ausztrál) 6:2, 6:3, Petrova (orosz, 11.)–Ruano Pascual (spanyol) 6:1, 6:2, Frazier (amerikai, 21.)–Irvin (amerikai) 7:5, 6:1, Sarapova (orosz, 4.)–Karatantcseva (bolgár) 6:3, 6:1, Kuznyecova (orosz, 5.)–Kirkland (amerikai) 6:1, 6:1, S. Williams (amerikai, 7.)–Pin (francia) 6:1, 6:1, Zvonarjova (orosz, 9.)–Liu (kínai) 6:4, 6:2, Farina Elia (olasz, 15.)–Schruff (német) 6:3, 6:4, Sucha (szlovák)–Szugijama (japán, 16.) 7:5, 6:4, Zuluaga (kolumbiai, 17.)–Sfar (tunéziai) 6:3, 7:5, Maleeva (bolgár, 22.)–Serna (spanyol) 6:1, 6:1, Cohen-Aloro (francia)–Pierce (francia, 24.) 6:2, 6:2, Aszagoe (japán, 28.)–Barna (német) 6:4, 6:2, Dulko (argentin, 29.)–Brandi (Puerto Ricó-i) 6:3, 3:6, 6:3, Miszkina (orosz, 3.)–Peschke (cseh) 6:1, 6:4, Gyementyjeva (orosz, 6.)–Bondarenko (ukrán) 6:3, 6:3, Molik (ausztrál, 10.)–Medina Garrigues (spanyol) 6:1, 6:3, Schnyder (svájci, 12.)–Fedak (ukrán) 6:1, 6:1, Dechy (francia, 19.)–Gagliardi (svájci) 6:4, 6:3, Golovin (francia, 20.)–Cervanova (szlovák) 6:3, 7:5, Sprem (horvát, 13.)–Adamczak (ausztrál) 6:2, 6:3, Schiavone (olasz, 14.)–Marrero (spanyol) 6:3, 6:2, Jankovics (szerb-montenegrói, 23.)–Pratt (ausztrál) 6:1, 6:3, Raymond (amerikai, 25.)–Jakimova (fehérorosz) 6:0, 6:1, Hantuchová (szlovák, 26.)–Morigami (japán) 6:4, 7:5, Kostanics (horvát, 31.)–Dellacqua (ausztrál) 3:6, 6:2, 6:2, Davenport (amerikai, 1.)–Martinez (spanyol) 6:1, 6:0, V. Williams (amerikai, 8.)–Danilidu (görög) 6:1, 7:5, Lihovceva (orosz, 18.)–Mamics (horvát) 6:3, 6:3, Szmasnova (izraeli, 27.)–Sanchez Lorenzo (spanyol) 4:6, 6:0, 6:0.

A világos bábukat vezetve Lékó Péter gyôzött, míg Polgár Judit döntetlent játszott a Wijk aan Zee-ben zajló sakk szupertorna harmadik fordulójában.

Lékó az 57. lépésben késztette a parti feladására az orosz Peter Szvidlert.

Polgár teljesítménye szintén figyelemre méltó, ugyanis a gyermeke születése után visszatérô klasszis a Lékó elleni 7–7-es döntetlennel a klasszikus vb-címét ôsszel megvédô, Wijk aan Zee-ben 1998-ban Ananddal holtversenyben elsô orosz Vlagyimir Kramnyikkal remizett. A két nagymester az 59. lépés után állapodott meg a döntetlenben.

Eredmények, 3. forduló: Short (angol)–Anand (indiai) döntetlen, Morozevics (orosz)–Griscsuk (orosz) 0–1, Bruzon (kubai)–Adams (angol) döntetlen, Topalov (bolgár)–van Wely (holland) döntetlen, Polgár Judit–Kramnyik (orosz) döntetlen, Lékó–Szvidler (orosz) 1–0 Szokolov (holland)–Ponomarjov (ukrán) 0–1.

Az állás: Topalov, Lékó 2,5–2,5 pont, Adams, Griscsuk, Ponomarjov 2–2, Polgár Judit, Short, Bruzon, van Wely 1,5–1,5, Szokolov, Anand, Kramnyik 1–1, Szvidler, Morozevics 0,5–0,5.

• Jan. 10.: Mûjégpálya teljes hiányában többször el kellett halasztani az 1949–1950-es jégkorong-bajnokság rajtját. Végül is 55 éve, 1950. január 10-én újdonsággal indult be a vetélkedô. Az újdonságot az jelentette, hogy az együtteseket — összesen hatot — két csoportba osztották be. Az I. csoportba került a Bukaresti Petrol, Marosvásárhelyi RATA és Segesvári CFR, a II-ba a Brassói Vörös Zászló, az elôzô év bajnoka, a Csíkszeredai IPEIL és a Kolozsvári ESK (ez volt az U elôdje). Mint a krónikák is megemlítik, a csoportokon belül mindenki játszott mindenkivel, majd mindkét csoport elsô és második helyezettje folytathatta a küzdelmet a bajnoki címért. Annak idején újdonságnak hatott az is, hogy a csapatok játék közben is cserélhettek játékosokat, a csapatok számát 15-re, a pályát övezô palánkot pedig az addigi 25 cm-rôl 130 cm-re emelték.

• Január 11–13.: Továbbra is az öt és fél évtizeddel ezelôtti, 1950-es bajnokságnál maradva, el kell mondani, hogy a vetélkedô elsô csoportjából a Petrol és a Marosvásárhelyi RATA jutott tovább, a segesváriak kiestek. Mint az akkori tornát utólag boncolgatók Boda Jenônek A csíki jégkorong sikerei a XX. században címû, a múlt évszázadot és évezredet lezáró 2000-es esztendôben megjelent munkájukban megállapíthatják, a bajnokság második csoportjában kiemelkedô teljesítményt nyújtott a Csíkszeredai Fakitermelô és -feldolgozó Vállalat, az IPEIL gárdája. Fölényesen, 12:1 arányban gyôzte le a kolozsvári diákcsapatot, valamint adott gólt "lespórolva" 11:1-re a Brassói Vörös Zászlót, az ottani Steagul Rosu Tehergépkocsigyár csapatát. Most szó szerint idézünk az említett könyvbôl: "A csoport második továbbjutójának sorsa körül bonyodalmak adódtak..., a brassóiak óvást nyújtottak be (a 2:0-ra elvesztett mérkôzés ügyében. L.F. megj.). Az óvásnak helyet adott a szövetség, és így a csoportból másodikként a Steagul Rosu (Vörös Zászló) jutott tovább". Így a január 14-étôl kezdôdô döntô tornára a bukaresti, csíkszeredai, marosvásárhelyi és brassói hokisok jutottak.

• Jan. 14.: Ezen az 1950-es januári szombati napon elkezdôdött a minden kérdésre végleges választ adó döntô torna. Az elsô játéknapon a vásárhelyi RATA és a Csíkszeredai IPEIL 3:3 arányú döntetlenre játszott egymással, míg a Petrol biztosan 4:0-ra nyert a brassóiakkal szemben.

• Jan. 15.: Következett a második forduló, mégpedig ilyen eredményekkel: IPEIL–Petrol 3:2 (1:0, 0:1, 2:1) és RATA–Vörös Zászló 5:0 (3:0, 1:0, 1:0). Tehát a harmadik forduló mondta ki a döntô szót.

• Akkoriban valósággal csúcsnak számító, ötmérkôzéses mûsort írt ki háromnegyed évszázada 1930-ban a Román Labdarúgó-szövetség a válogatottnak. Az uruguayi, azaz pontosítsunk: kizárólag montevideói elsô világbajnokságra mindenképpen esedékes két találkozót megelôzôen a jugoszlávok és görögök elleni délkelet-európai térségi kupa-találkozók, a vb utánra pedig a bolgárok elleni hagyományos barátságos összecsapás jelentette a mûsor egy-egy állomását.

• Jan. 16.: Az 55 évvel ezelôtti torna zárófordulójában: IPEIL–Vörös Zászló 6:1 (1:0, 5:0, 0:1) és RATA — Petrol 2:1 (2:0, 0:1, 0:1). Tehát a végsô táblázat:

1.RATA3 2 1 0 10:4 5
2.IPEIL3 2 1 0 12:6 5
3.Petrol3 1 0 2 7:5 2
4.Vörös Zászló3 0 0 3 1:15 0

Az élen tehát két csapat végzett azonos pontszámmal, s mivel annak idején az adott és kapott gólok közötti arány, s nem a manapság megszokottá vált különbség döntött — a vásárhelyiek 2,5:2,0 arányban a szó szoros értelmében elszipkázták a bajnoki címet a csíki fiúk elôl. A lényeg: Székelyföldön maradt az aranyérem!

• Hatvanöt éve, 1940-ben a bánsági Nagybecskereken fejezte be háromhetes téli balkáni portyáját a Ferencváros labdarúgó-csapata. A helyi Boraccal szemben 8:2-es gyôzelemmel tett pontot a 11 találkozóból álló túra végére. A mérleg 7 gyôzelem s két-két döntetlen, illetve vereség volt. Az utolsó mérkôzést a következô tizenkét játékos harcolta ki: Pálinkás — Szojka, Polgár — Hámori, Sárosi III., Lázár — Horváth, Jakab (Pósa), Sárosi dr., Kiszely, Gyetvai. A Fradi gólok felét, azaz 4-et, Sárosi dr. lôtte.

László Ferenc

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -