 |
 |
|
| [Vissza
az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2005. január 22.
(XVII. évfolyam, 17. szám)
Majdnem tíz lépcsôháznyi emberrel kevesebben fizettek tavaly egyházadót Kolozsváron az erdélyi magyar történelmi egyházaknak — derült ki a lapunk által végzett összesítésbôl. A nyilvántartásokban feltüntetett lélekszám jelentôs mértékû apadása elsôsorban azzal magyarázható, hogy egyre kevesebben fizetik ki az adományt, de a természetes szelekció is alaposan hozzájárul az egyházi költségvetések zsugorodásához.
Annak ellenére, hogy a legtöbb hívôvel a református egyház rendelkezik, a legnagyobb csökkenés a katolikusoknál tapasztalható. A hat kolozsvári plébánián összesen 655-tel kevesebben fizettek egyházi adót. Legnagyobb apadást a Szent Mihály plébánián regisztráltak, itt — míg 2003-ban 9500-an pótoltak be a büdzsébe — tavaly csak kilencezren döntöttek úgy, hogy támogatják az egyházat. A Mária Szíve plébániatemplom hívei is alaposan hozzájárultak a csökkenéshez, itt 2004-ben tavalyelôtthöz viszonyítva százzal kevesebben, 1200-an fizettek.
A református egyházi jegyzékben szereplô hívek száma enyhén meghaladja a 26 ezret. A kincses városban létezô tizenkét egyházközség két egyházmegyéhez tartozik. Ezeknek zömét a Kolozsvár-Külsô Református Egyházmegyénél tartják számon, itt 249 személlyel csökkent a nyilvántartásba vett személyek száma. A Kolozsvári Református Egyházmegyéhez összesen 7897 ezer lelket számláló három kolozsvári egyházközség tartozik, itt a regisztráltak száma 130-cal csökkent. E szerint Kolozsváron 2004-ben tavalyelôtthöz viszonyítva 379 reformátussal számoltak kevesebbet.
A másik két — kisebb — erdélyi magyar történelmi egyház, az unitárius és az evangélikus esetében a csökkenés abszolút értékben kifejezve nem számottevô. Így az 1812 lelket számláló kolozsvári unitárius közösségben 12 személlyel csökkent a regisztrált hívôk száma, míg a 390 fôs evangélikusok 66 személlyel fogyatkoztak. A helyzet azonban drámai, ha a hiányzók számát az összlétszámhoz viszonyítva százalékban fejezzük ki. E szerint a nyilvántartásba vett evangélikusok majdnem 17 százaléka maradt el az anyagi hozzájárulással.
Ezen a negatív táblázaton a lutheránusok toronymagasan vezetnek, ôket követik a katolikusok, akiknek a 4,5 százaléka nem gyarapította tavaly az egyházi költségvetést. Csak harmadik helyen található a legtöbb hívôt számláló református egyház, amelyben az adófizetôk száma csak 1,4 százalékkal csökkent. A hívôk összlétszámához viszonyított adatból kiderül, hogy az unitáriusok voltak a leglelkiismeretesebbek, egyházuk fizetô híveinek csak a 0,55 százalékát vesztette el.
A számokat összesítve kiderül, hogy csak Kolozsváron tavaly 1110 személlyel kevesebben fizettek egyházi adót, ami körülbelül tíz lépcsôháznyi embert jelent.
A szenátus szabályzatának módosítását fogja kezdeményezni Eckstein-Kovács Péter, aki azt szeretné elérni, hogy le lehessen váltani a szenátus elnökét. A tavalyi novemberi parlamenti választásokat követôen Adrian N ã stasét és Nicolae Vã c ã roiut, a volt kormányzó Szociáldemokrata Párt (SZDP) vezetô politikusait választották a két ház élére, mert a kormányra lépô Román Humanista Párt akkor még régi partnerét támogatta.
A felsôház jogi bizottságának elnöke úgy vélte, a parlamentben kialakult helyzet egyedülállónak számít . A képviselôház elnökének leváltásáról az alsóház mûködési szabályzata rendelkezik, ezzel szemben a szenátusra vonatkozó alapdokumentum nem ad ilyen irányú utasítást. Ez azt jelenti, hogy Nicolae V ã c ã roiu elmozdíthatatlan jelenlegi tisztségébôl .
Eckstein-Kovács szerint a helyzet súlyossága abból fakad, hogy a politika törvényszerûsége értelmében természetes módon ellentét van a jelenlegi parlamenti többség és az ellenzék et képviselô házelnökök érdeke i között. Míg elôbbi azt akarja, hogy a kormányprogram szempontjából fontos törvényeket a parlament minél gördülékenyebben elfogadja, a másik félnek az a legitim politikai érdeke, hogy megakadályozza ezt. A két házelnök tisztségének fontosságát hangsúlyozva rámutatott, ôk uralják a két ház gépezetét. Példaként említette, hogy megakadályozhatják a rendkívüli parlamenti ülés összehívását még akkor is, ha ennek megtartását a törvényhozói többség szükségesnek ítéli meg.
A két szociáldemokrata házelnök elmozdításáért Traian B ã sescu államelnök korábban az elôrehozott választások lehetôségét is meglebegtette.
Az Avram Iancu Tûzoltócsoport és a polgárôrség a 21/2004 április 4-i és az 1492/2004 szeptember 9-i kormányrendelet alapján tavaly december 15-tôl összeolvadt. Az új intézmény neve Avram Iancu Sürgôsségi Helyzetek Felügyelôsége, és ellátja mind a tûzoltóság, mind a polgárôrség eddigi feladatát. A frissen alakult intézmény alkalmazottai minden olyan sürgôsségi esetben közbelépnek, amelyet eddig a másik két hivatal látott el. A péntek délelôtti sajtótájékoztatón kiderült, hogy a sürgôsségi helyzetek felügyelôségének tevékenységét Ilarie Boca ezredes vezeti. Két helyettese, Vasile Somlea és Gheorghe Davidescu alezredes az operációs és megelôzô központ irányításáért felel. A megelôzésnél a tûzesetekrôl Adrian Dobre alezredes, a polgárôrség tevékenységérôl Emil Roman alezredes számol be, az operációs központnál pedig Dorin Ungur alezredes tevékenykedik.
Az operációs központ feladata a kockázatos helyzetek felismerése, a szükséges feladatok összehangolása, a természeti, technológiai és biológiai kockázatokkal kapcsolatos információk begyûjtése. A megelôzô központ a lakosság felvilágosításával foglalkozik, valamint tûzrendészeti és polgárôrségi engedélyeket bocsát ki.
Az új intézmény európai uniós igények és meggondolások miatt jött létre azért, hogy minden sürgôsségi esetért egy központ feleljen. Az egyesülés nem okozott fennakadást a két intézmény korábbi tevékenységének ellátásában.
A hivatalt a 112 ingyenes telefonszámon lehet hívni, de még érvényben van a 981 (tûzoltóság) és 982-es (polgárôrség) ingyenes szám is.
Lassan-lassan szappanoperát lehetne forgatni az Emil Boc polgármester által a választási kampány során nagyvonalúan megígért kolozsvári korcsolyapályáról. Tegnapi helyszíni terepszemlénk során meggyôzôdtünk arról, hogy a péntekre halasztott átadásra minden valószínûség szerint legjobb esetben csak jövô héten kerül sor.
A helyhatósági választások elôtt a Demokrata Párt polgármester-jelöltjének ígéretei között a korcsolyapálya újraindítása is szerepelt. A megválasztását követô hónapokban Emil Boc azt mondta, a megyei tanács hozzájárulásával a futballstadion közelében külföldi befektetôk bevonásával úgynevezett mozgó mûjégpályát hoznak létre. A terv nem valósult meg, ugyanis a befektetô meggondolta magát. Ekkor merült fel, hogya Közterület-fenntartó Vállalat (RADP) bevonásával a régi mûjégpályát rendbehozzák.
Grigore Suciu, az RADP igazgatója elmondta lapunknak, két-három nap alatt érkezik Németországból a szakértô csoport, amely felügyeli a munkálatokat. "Tudomásom szerint elsô lépésként másfél centiméteres vízréteget fagyasztanak meg, majd ráfestik a hokipálya körvonalait, s azután 4,5 centis réteget helyeznek rá, amely elôreláthatóan a korszerû berendezés segítségével egy nap alatt fagy meg. A tervek szerint jövô hétvégén máris korcsolyázhatunk a Györgyfalvi lakónegyedi mûjégpályán" — jelentette ki Suciu. A korcsolyapálya egész évben mûködik majd, ugyanis a pályát lefedik, így a korszerû berendezések nyáron is mûködhetnek. Az RADP igazgatója közölte, hogy a németországi befektetôkkel szerzôdést kötött zilahi vállalat, a GPI Kft. ötéves garanciát vállalt a mûjégpályára.
Ugyanakkor azt remélik, hogy Kolozsváron újraéled a jégkorong hagyománya. "Több edzô hívott, hogy érdekeltek a szerzôdéskötésben. Csíkszereda legalább ötször kisebb, mint Kolozsvár, és mégis profi jégkorong-csapattal rendelkezik. Mi miért ne játszhatna országos döntôt a Steaua sportklubbal?" — tette fel a kérdést Suciu.
A türelmetlen és bátor sportkedvelôk a Györgyfalvi negyedi tavon is korcsolyáztak már. Igaz, egyes helyeken vékony a jégréteg, és bármelyik pillanatban beszakadhat, ezért érdemes kivárni, míg a mûjégpályát befejezik!
Több tíz, Románia területén tevékenykedô embercsempész-hálózat bûnözôi buktak le tavaly. 2004-ben a határrendôrség munkatársai 1800 olyan személyt tartóztattak le, akiket kéregetés céljából szállítottak volna külföldre. Ugyanakkor 220 nôt vettek ôrizetbe, ôket viszont egészen más okból kívánták Nyugatra vinni.
A határrendôrség adatai szerint az elmúlt években igen megnôtt a volt szovjet blokk országaiból kéregetés vagy prostitúció céljából Nyugatra szállított személyek száma. Míg az 1990-es években a nehéz körülmények között élô keleti fiatal lányok saját akaratukból utaztak Törökországba, Görögországba vagy Olaszországba annak érdekében, hogy testük árulásával pénzhez jussanak, addig manapság valóságos hálózatok szervezik meg a csajok "foglalkoztatását".
A szakértôk által a 2001–2004 közötti idôszakban végzett elemzések kimutatták, kétélû kérdésrôl van szó, ugyanis a kihasznált lányok a kockázatot több esetben rendkívül megcsappant anyagi helyzetük javítása érdekében tudatosan vállalják, de nem gondolnak arra, hogy a bûnözôk által nagylelkûen felajánlott lehetôség valójában fájdalmas rémálommá válik. A határrendôrség sorozatos rajtakapásai miatt az embercsempészek leleményesebb módszerekhez folyamodtak, a lányokat kisebb csoportokban szállítják külföldre. A betanított fiatalok azt állítják, hogy turisztikai célból utaznak valamelyik nyugati országba. Az utóbbi idôben az embercsempészek nem utaznak együtt az áldozatokkal, hanem csak a célállomáson találkoznak velük. Itt elkobozzák személyi irataikat, útlevelüket, és arra kötelezik ôket, hogy testüket árulják.
Pár évvel ezelôtt a Szabadság riportereként a határövezetben jártam a BBC kelet-európai tudósítójával, aki szintén az embercsempészet iránt érdeklôdött. Több határmenti roma faluban jártunk, ahol már csak az idôsek laktak. Egyes szülôk derûsen bevallották, hogy a család többi része külföldön van, és illegálisan dolgozik — a lányok prostituáltak, a fiúk pedig kemény fizikai munkát végeznek vagy törvénytelen tevékenységet folytatnak. "Meg kell élnünk valamibôl. A romáknak senki sem ad munkahelyet" — érveltek. Ugyanakkor fény derült arra is, hogy a szegénység által sújtott erdélyi falvakban a bûnözôk nyugatra szállítandó "árut" keresnek: olyan embereket, akik vállalják, hogy megcsonkítják ôket annak érdekében, hogy valamelyik nyugati fôvárosban kéregessenek. Ezenkívül ügyes fiúkat kerestek, akiket zsebtolvajokként használtak fel.
A határrendôrség adatai szerint a legtöbb embercsempészt a déli határon kapták el. A belügyminisztérium munkatársainak egy lány azt nyilatkozta: három hónap leforgása alatt összesen 60 ezer eurót adott át a kerítôknek, neki csak 340 maradt.
Ötvenedik házassági évfordulójuk alkalmával szervezett ünnepségre invitáltak összesen 207 házaspárt a polgármesteri hivatal nagytermébe pénteken. Az eseményen Emil Boc polgármester hûségoklevelet és 5 millió lejt adott át az egymás mellett fél évszázadig kitartó házaspároknak. Az RMDSZ-es alpolgármester szülei kivárták Gheorghe Funar leváltását, tôle ugyanis nem voltak hajlandóak átvenni az oklevelet. (Részletek a 14. oldalon)
Nagy sürgés-forgás volt tegnap a városházán, az aranylakodalmas házaspárokkal és hozzátartozóikkal teljesen megtelt a hivatal nagyterme. Egyesek fél órával az esemény elôtt a helyszínre érkeztek annak érdekében, hogy ülôhelyet találjanak. Az aranylakodalmat ünneplôket többek között Emil Boc polgármester, Boros János alpolgármester, Pálffy Károly és Molnos Lajos RMDSZ-es, illetve több D.A.-s városi tanácsos köszöntötte. A huszonéves önkormányzati képviselôk kifejtették reményüket, hogy pár évtized múlva házastársukkal együtt ôk is kapnak hûségoklevelet.
Az eseményen Boros János alpolgármester szülei is jelen voltak. Az elöljáró édesanyja, Boros Aranka lapuknak elmondta, 1947. november 7-én, azaz 58 évvel ezelôtt házasodtak meg, de halogatták az aranyoklevél átvételét. "Semmiképp sem akartuk Gheorghe Funar kezébôl átvenni az oklevelet. Ha ismét ôt választották volna meg, inkább lemondtunk volna a pénzrôl — mondja határozottan Aranka néni. — Hogy mit üzenünk a fiatal házaspároknak? Legyen megértés és türelem egymás hibái iránt. Nehézség esetén nem kell azonnal válóperre gondolni. A válást a gyermekek sínylik meg. Köztünk is voltak viták, nézeteltérések, de megoldottuk ôket, szépen éltük az életünket." Bevallotta, hogy Boros János öt évvel ezelôtti beiktatásakor nagyon aggódtak fiuk testi épsége miatt. "Funar azt mondta, hogy Boros János három hónapnál többet nem fog ülni a városházán. Aggódtunk, amikor késôn jött haza" — mesélte könnybe lábadt szemekkel Aranka néni, hozzátéve, hogy elfoglaltsága miatt Boros Jánost többet látják a tévében, mint élôben.
Szuperprodukcióként is lehetne tálalni a kolozsvári Román Nemzeti Színház idei évadjának soron következô, negyedik bemutatóját, hiszen közkedvelt darab kerül színre, közkedvelt sztárszínészekkel Kolozsvárról és Bukarestbôl, az ország különbözô színházaiban gyakran vendégeskedô bukaresti rendezôvel. George Bernard Shaw Pygmalion címû közismert darabját láthatja a szombat esti nyilvános fôpróbán, majd a vasárnap esti bemutatón a kolozsvári közönség, Alexandru Dabija rendezésében, Victor Rebengiuc, Anton Tauf, Silvia Ghelan, és Ramona Dumitrean fôszereplésével. A bemutatóról pénteken tartottak sajtótájékoztatót a színház I. emeleti elôcsarnokában, részleteket a 2. oldalon olvashatnak.
ADÁSVÉTELI ÉS AJÁNDÉKOZÁSI SZERZÔDÉSEK címmel tart elôadást Fuchsné Zágoni Róza Margit közjegyzô 2005. január 24-én, hétfôn du. 5 órától a Szent Mihály Caritas elôadótermében (Szentegyház/I. Maniu u. 2.). Az elôadás után Krejcik Ágnes dalokat ad elô Potyó István zongorakíséretével.
ELÔADÓESTET tart a Dávid Ferenc Egylet a Magyar Kultúra Napja alkalmából január 23-án, vasárnap du. 5 órától az Unitárius Egyház dísztermében (Kossuth Lajos/December 21. út 9. szám). Közremûködnek a Zenemûvészeti Fôiskola diákjai és a János Zsigmond Unitárius Kollégium énekkara.
BÉCSI HANGULAT címmel az Amaryllis–fiatalok zenés–verses–tésztás összeállítására kerül sor a Kolozsvári Népfôiskola keretében, január 25-én, kedden du. 5 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii 5.). László Bakk Anikó bevezetôje után Gerhard Mild Schubert-dalokat ad elô Lászlóffy Réka zongorakíséretével. A Bécsben élô Lengyel Ferenc versfordításaiból Sipos Andrea és Réka mutat be válogatást, majd ifj. Nistor Krisztina reneszánsz tésztareceptet és saját kezûleg készített bécsi sütit kínálgat.
A TECHNOLÓGIA A FORDÍTÁSBAN címmel 2005. január 22-én 13 órától a Bölcsészkaron (Horea út 31., B épület, I. em., 146-os terem) szemináriumot rendez a Romániai Fordítok Egyesülete. A romániai fordítók képzésére szánt rendezvények sorába tartozó szeminárium a fordításban használt technológiák legfontosabb kérdéseire ad választ.
NYUGDÍJASKLUB ÖSSZEJÖVETEL január 23-án, vasárnap du. 5 órától a Fások klubjában (Múzeum tér 3.). Köszöntik a Piroskákat, muzsikál Marton István.
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA alkalmából Márai Sándor-díjjal tüntették ki Láng Zsolt prózaírót, a marosvásárhelyi Látó címû irodalmi folyóirat szerkesztôjét, kiemelkedô prózaírói munkásságáért, történelmi trilógiájáért, valamint a legutóbbi két elbeszéléskötetéért.
A BRETTER GYÖRGY IRODALMI KÖR meghívottja Demeter Ferenc. Vitaindítót Burus János tart. A rendezvényre hétfôn este 8 órakor a Bulgakov kávéház pincéjében kerül sor.
A KOLOZSVÁRI EVANGÉLIKUS–LUTHERÁNUS TEMPLOMBAN január 22-én de. 11 órától nt. Kovács Erzsébet lelkész tart vallásórát, január 23-án, vasárnap de. 10 órától (Hetvened vasárnap) istentisztelet, szolgál nt. Fehér Attila lelkész.
A KISMAMAKLUBOSOK január 24-én, hétfôn du. 6 órától gyûlnek ismét össze az unitárius óvodában. A kicsinyeket a Bolyhos zeneóvodában foglalkoztatják, a szülôkkel a klub meghívottja, Keresztesi Polixénia pszichológus beszélget.
Elszoruló szívvel olvasom a hírt: "2005. január 15-én, hosszas szenvedés után, életének 74. évében elhunyt Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplomi református gyülekezet lelkipásztora".
Tudtunk betegségérôl — de a mi korunkban a betegségeinkrôl szállongó híreket valahogy igyekezünk nem komolyan venni, még akkor is, ha komoly dolgokról szólnak. Dinit különösen nem tudtam elképzelni betegnek. Annyira hozzá tartozott lényéhez a folyamatos cselekvés — közösségéért, közösségünkért.
Középiskolás éveinkbôl vannak róla az elsô emlékeim: amikor a tanévkezdés küszöbén, falusi gúnyában bejött az udvarhelyi Református Kollégiumba. A diákvilágban általában a hangoskodással lehet feltûnni — ô szerénységével tûnt fel. Komolyan vette a Kollégiumot, mint nagyon sokan azok közül, akiknek a számára a "magyar világ" nyitotta meg a tanulás lehetôségeit. Aztán emlékszem a teológusra — ez már 1956-ban volt —, aki többed magával el mert jönni a Bolyaira, s így kezdett kialakulni a személyes — és eszmei — kapcsolatunk azokkal, akik akkoriban, a "klerikális reakció elleni harc" jegyében, igencsak ki voltak zárva az egyetemi ifjúság köreibôl.
Hogy ennek az eszmei kapcsolatnak a folytatásaként a szamosújvári börtönben, majd a brãilai Nagysziget egyik munkatáborában kerültünk ismét össze, azon talán senki sem csodálkozott. Egyike volt azoknak, akik a magyar forradalom ügyét szívvel-lélekkel a magukénak vallották és felemelt fejjel vállalták azt, ami érte a hatalomtól kijárt. Volt úgy, hogy egy brigádban, egyazon kukoricatáblában vagy rozsparcellában dolgoztunk. Ô jobban bírta a szokatlan éghajlattal is súlyosbított munkát, hiszen falusi fiú volt, s készséggel besegített a nála gyengébb vagy szaporátlanabb munkásoknak. Akkor, Luciu-Giurgeniben épp egy forgalomból kivont uszályhajó fenekében laktunk, a hét végi szabadnapot a vízparton, persze drótkerítések közt töltöttük, szellemi megmaradásunkat erôsítô eszmecserék közepette. Dini egyike volt azoknak, aki lelkészi hivatásából, de lényébôl is következô hittel segített tartani a lelket a gyengébbekben.
Már a hatvanas évek végén találkoztunk újra, amikor Hármasfaluban lelkész lett, s attól fogva kapcsolataink, ha nem is rendszeresek, de folyamatosak voltak. Az az ember volt, aki minden körülmények között meg tudta találni a megtartó cselekvés formáját. Gyülekezetei lélekben (de anyagiakban is) gyarapodtak körülötte, s különösen a 89-es fordulat után látványos és igen sokak számára áldást jelentô volt ez a gyarapodás. Mintha Berde Mózes jelszavát választotta volna ki élete vezérigéjének: "Tedd a hasznos lehetôt!" És ez a "hasznosság" az ô értelmezésében mindig magyar közösségünk hasznát jelentette.
Közügyi cselekvô emberként is megmaradt annak a tiszta tekintetû, jóérzésû és kicsit naív diáknak, akinek 1941-ben megismertem.
Mostantól fogva csak emléke él közöttünk ennek a tisztaságnak. De változatlan erôvel.
A Kolozsvári Magyar Opera vezetôsége péntek déli sajtótájékoztatóján elhangzott: Kelemen Magda, a Duna Televízió zenei fôszerkesztôje tájékoztatta az intézményt, hogy a fentebbi szalagcímmel sorozatot indít, amelynek keretében az itt repertoáron tartott kortárs operákat kívánja bemutatni, azaz január 22-én szombaton 23.50-kor Liszt Ferenc: Don Sanche avagy a szerelem kastélya címû operát Selmeczi György elôszavával. Az elôadást a Magyar Kultúra Napja alkalmával mutatják be. A felvételt a tavaly tavaszi bemutatón készítették. A továbbiakban január 31-én hétfôn 00.15 órakor Vermesy Péter: Ördögváltozás Csíkban, február 14-én hétfôn 00.25 órakor Kômíves János: A néma kertész, február 28-án hétfôn 00.0 órakor Vajda János: Leonce és Léna címû operáját fogják bemutatni. Ez utóbbi három elôadás felvétele novemberben készült Budapesten. Szép Gyula szerint egyedülálló esemény, hogy egy társulat egy idôben ennyi kortárs mûvet tartson mûsoron. Ezt se a budapesti, de más magyarországi operaház sem valósította meg eddig. A sajtótájékoztatón felvetôdött egy fesztivál gondolata is. Ennek keretében kortárs operákat játszanának, de az idei évad legfontosabb eseménye a nyár eleji operakarmester-verseny, amely Simon Gábor igazgató ötlete volt, és amelynek megvalósításában — többek közt — számítanak a magyar kulturális szervezetek támogatására.
Csütörtök este a Bánffy-palotában jótékonysági koncertet rendeztek a szökôár Sri Lanka-i túlélôinek megsegítésére. A nemes karitatív rendezvény szervezôi a kolozsvári Lions (Transilvania, Genesis, Bastion) , illetve Rotary (Kolozsvár, Park, Samus) klubok voltak, amelyen a Transylvania Barokk Együttes (Nagy István, Majó Zoltán, Erich Türk, Ciprian Câmpean) lépett fel.
Az esten megjelent a helyi és megyei hatóság vezetôsége (Emil Boc polgármester, Mihail Hãrdãu prefektus, Marius Nicoarã megyei tanácselnök, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke stb.), valamint sok tehetôs közéleti személyiség és üzletember, akik adományaikkal hozzájárultak a rendkívüli természeti csapás okozta károk enyhítéséhez.
Amint azt Nagy István, az együttes vezetô fuvolása a sajtónak elmondta, szervezési hiba, hogy ekkora késéssel sikerült megtartani ezt a koncertet, amikor az egész világ már hetekkel ezelôtt megmozdult a közös cél érdekében. Mégis dicséretes vállalkozás, és az itt összegyûlô pénzadomány segít a távoli rászorulókon. A mûsorban együttese Georg Philipp Telemann, Michel Pignolet de Montéclair, Joseph Bodin de Boismortier, Johann Sebastian Bach, Johann Joachim Quantz, Adrian Borza és egy 19. századi ismeretlen szerzô mûveibôl adott elô.
A jótékonysági koncert alkalmával a részvevôk adományaikat egy üvegurnába helyezték. Az ily módon összegyûlt felajánlás 112 millió lej, amit a szervezôk a colomboi Goethe Intézet bankszámlájára folyósítottak. Kolozsvár, az egykori kincses város nevében. Köszönet érte!
George Bernard Shawról úgy tartják, hogy egyike a legnagyobb drámaíróknak Shakespeare után — mondta Roxana Croitoru, a román színház irodalmi titkára a pénteki sajtótájékoztatón, amelyet a vasárnap este sorra kerülô bemutató alkalmával tartottak. Mint Croitoru kifejtette, a nemzeti színház színpadán utoljára 1955-ben játszottak Shaw-darabot, ezért úgy gondolták, itt az ideje ismét mûsorra tûzni a szerzô Pygmalion címû darabját, remélve, hogy a közönségnek örömöt szereznek. A népszerû szereplôgárdát felvonultató elôadást Alexandru Dabija vitte színpadra, aki immár ötödik alkalommal vendégeskedik a kolozsvári román színházban.
A rendezô elmondta, az eredeti egyezség szerint egy másik Shaw-darabot rendezett volna, ám idôközben arra az elhatározásra jutottak a színház vezetôségével, hogy a közönség szempontjából népszerûbb darabot mutassanak be, így esett a választás a Pygmalion-ra. Örül a választásnak, hiszen a darabban remek játéklehetôségek vannak. A nagyszerû színészgárdát felvonultató elôadást szuperprodukciónak is lehet nevezni, hiszen olyan sztárok játszanak benne, mint a Bukarestbôl érkezô Victor Rebengiuc, vagy a kolozsvári társulat olyan jelentôs színészei, mint Anton Tauf, az ismét színpadra lépô Silvia Ghelan, a fiatal Ramona Dumitrean, és az epizód szerepekben fellépô Melania Ursu és Miriam Cuibus.
SPORTOSZTÁLY indul SAKKTAGOZATTAL a DAVID PRODAN ISKOLÁBAN a 2005/2006-os tanévben!
Január 24-tôl, naponta 8–15 óra között várjuk jelentkezését az iskola titkárságán: Ipar/Meseriilor utca 20. szám. Telefon: 437-428.
KOLOZSVÁR
KÖZTÁRSASÁG — Az utolsó gyémántrablás — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel 23 órától és hétfôn minden elôadás.
MÛVÉSZ-EURIMAGES — Kaptár 2 — Apokalipszis. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20, 22; kedvezménnyel 22 órától, kedden minden elôadás.
GYÔZELEM — Nagy Sándor, a hódító — bemutató. — Vetítések idôpontja: 12, 15.30, 19, 22.30; kedvezménnyel 12 órától.
FAVORIT — Alien vs. Predator — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön minden elôadás.
DÉS
MÛVÉSZ — Ocean’s Twelwe — Eggyel nô a tét — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19.15; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától és hétfôn minden elôadás.
TORDA
FOX — Alien vs. Predator — A halál a ragadozó ellen — bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19.
SZAMOSÚJVÁR
BÉKE — Az ördögûzô — A kezdet. — Vetítések idôpontja. 17, 19, 21.
BESZTERCE
DACIA A-TEREM — Polar Express — amerikai. — Vetítések idôpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától.
DACIA B-TEREM — A pókember 2 — amerikai. — Vetítések idôpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.45 órától; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától, kedden minden elôadás.
GYULAFEHÉRVÁR
DACIA — Cápamese — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel és hétfôn minden elôadás.
MAGYAR OPERA
Január 23-án, vasárnap de. 11 órakor: Szirmai Albert: Mágnás Miska. Vezényel: Incze G. Katalin. Rendezô: Gy. Tatár Éva.
Január 25-én, kedden este fél 7 órakor: Erkel Ferenc: Dózsa György. Vezényel: Hary Béla. Rendezô: Dehel Gábor. — A Magyar Kultúra Napja tiszteletére.
ROMÁN OPERA
A szevillai borbély tegnap esti elôadása betegség miatt maradt el — közölte tegnap délelôtt az opera titkársága. Az érdekeltek elnézését kérik, és biztosítják, hogy újra mûsorra tûzik az elôadást.
Január 24-én, hétfôn este 7 órakor: Verdi: Traviata — rendkívüli elôadás Alfonso Saura spanyol karmester vezényletével.
MAGYAR SZÍNHÁZ
Ma, január 22-én, szombaton este 8 órakor: S. Anski nyomán: Fehér tûz, fekete tûz (Dybbuk) — stúdióelôadás. Rendezô: David Zinder m. v. (Izrael).
ROMÁN SZÍNHÁZ
Ma, január 22-én, szombaton este 7 órakor: Bernard Shaw: Pygmalion — nyilvános fôpróba.
Január 23-án, vasárnap este 7 órakor: Bernard Shaw: Pygmalion — bemutató.
Ma, január 22-én, szombaton 12 órakor: A kiskondás — magyar tagozat.
Január 23-án, vasárnap 12 órakor: Alina és a libácska — román tagozat.
ZENEAKADÉMIA
Ma, január 22-én, szombaton este fél 7 órától a koncertteremben: B. Konrád Erzsébet elôadói estje kortárs zeneszerzôk mûveibôl. — Belépés díjtalan.
Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia
Összejövetelünknek az lenne a célja, hogy az egybegyûltek megbeszéljék, szükség van-e Kövenden civil szervezetre, olyan egyesületre, amelyik tenne a falu kulturális, mûvelôdési életéért valamit. Az egybegyûltek, a megszólítottak döntenek errôl. Szükségességét jelzi az, hogy úton-útfélen hallható: csak Kövenden nem történik semmi. Mi történjen? Csak az történhet, amit a helybeliek önszántukból akarnak és tesznek. Szeretném aláhúzni, hangsúlyozni: csak az történik, amit önszántukból akarnak és tesznek. Az 1940-tôl errefelé születettek nem ebben a szellemben nôttek fel, ôk akarva-akaratlan, szinte észrevétlen, aztán kötelezôen, közéleti szerepet vállaltak, már óvodás korban sólymok lettek, aztán pionírok, KISZ- és párttagok. Mint ilyenek, a szabályzat értelmében részt vettek a közéleti megnyilvánulásokon, résztvevôi lettek a közmûvelôdésnek. Ezek a megnyilvánulások fentrôl irányítottak voltak, szervezôiket programok kivitelezésével bízták meg.
Kövendnek a jelzett szocialista korszakban s elôtte is szinte mindig virágzónak mondható kulturális, közösségi élete volt, nem múlt el tél, hogy a fiatalság ne tanult volna meg egy-egy színdarabot, míg mûködött az iskola felsô tagozata. Ugyancsak a kulturális igényt jelezte a hajdani könyvtár olvasóinak létszáma. Szinte nem volt ház olvasó nélkül, a könyvtár mellett klub mûködött. A felsô tagozat megszûnése, a könyvtár elköltöztetése után, nincs kultúrával foglalkozó személy, idôvel a majálisok is megszûntek. A közélet az egyházra, a pártbeszámolós gyûlésekre maradt. A legtartalmasabbak a Vásárhelyi Géza mûködtette téli népfôiskolai elôadások voltak az orvos-költô távozásáig. Érdemes megjegyezni, hogy 1945 után Kövenden mûködni akart egy, a Balázs Ferenc nevét felvevô népmûvelô egyesület, de halva született igyekezet maradt. Minden bizonnyal azért, mert folytatni akarta a két világháború közötti népmûvelô tevékenységet. Ez különösen Fikker János tiszteletes úr korában nyert igazán teret — ekkor mûködik a tejszövetkezet, tevékenykedik Mészkôn Balázs Ferenc. A falunak havonta megjelenô újságja volt. A kultúrotthonban nemcsak színdarabot adtak elô, de verseny is volt, gyakorlatias céllal. A nyertesek egyike oltóbicskot kapott.
Jelezni kívántam, hogy a kövendi ember mindig becsben tartotta a közösségi életet, a kultúrát, ha úgy adódott, más aranyosszéki falvakkal együtt, támogatta anyagiakkal az unitárius kollégiumot is. Újabban mintha megfordult volna a dolog: az unitárius egyház segélyezi az innen tovább tanuló fiatalokat. A kövendiség tudata megszûnôben, senki nem gondolja, hogy ezért tenni kellene valamit? A jelen összejövetel ezt a tenniakarást célozza. Feltevôdik a kérdés: hogyan?
Nincs felsôbb szerv, párt vagy KISZ, ami szorgalmazza, számonkérje a közösségi tevékenységet. Ha akarjuk, van, ha nem, nincs. Alkalmam volt részt venni szeptember 10–11-én Kolozsváron a VI. Civil Fórumon. Akkor még nem tudtam, mire ösztönöz. A civil szervezetek helyi szinten mûködô egyesületek, pártonkívüliek, nem gazdasági tevékenységet ûznek, nem profitorientáltak. Olyan egyesületek, amelyek egy közösség érdekében fejtenek ki valamilyen hasznos tevékenységet. Alkalmam volt látni Szatmár megyében, hogy egy nagy községben megszervezték az öregek klubját — igaz, külföldi segítséggel —, ahol az idôs, magukra maradt emberek szórakoznak és ebédet kapnak. A szomszédos községközpontban szociális konyha mûködik, a szomszéd településekbe kocsival viszik az ebédet a rászorulóknak. Meglepett az ilyen fokú önszervezôdés, mert nem volt hagyománya a vidéken. Az egyikben táncegyüttes, citerás zenekar mûködik minden felsô utasítás nélkül.
Valamikor, a rádió elôtti korban a falu kulturálisan önellátó volt. Ettôl kezdve a falu önálló szellemi életébe belép a tömegtájékoztatás, a média. Ez a maga eszközeivel: rádió, televízió, könyv, folyóirat, újság, internet látszólag fölöslegessé teszi a helyi kulturális tevékenységet. A ’89 elôtti magyar adást a tévében szinte teljesen kitöltötte a Vezér cselekedeteinek dicsérete. A gazdasági adást kitöltötte — miközben a hektárhozam csökkent, az élelmiszersorok nôttek — a fényes jövô ígérete. A kultúrmûsorban megénekelték Romániát. Ez a mostani rádió-televízió sem különb, csak más. Fejünkre ömlik belôle a mosópor a reklámok által, világcégek kínálják benne termékeiket. Arról mélységesen hallgatnak, honnan rá a pénz. Nem lesz a faluban fizetôképes kereslet a gázra. Szórakoztat a televízió, tömi a fiatalokat csihi-puhi filmekkel, máskor mintha azt tanítaná, hogyan kell lehúzni a Máriskó bugyogóját, közben nincs nemzetet, országot megtartó szaporulat, munkahely. Van közhasznú adás is, de az soha a helyi problémákat meg nem oldja, csak a kövendi ember hiszi azt, hogy az újság megoldja például a szemétgondját. A közhasznú média segítségünkre lehet, ugyanígy egy intézmény. Amennyiben egy falunak nincs szervezete, szervezeti élete, az a felsôbb szervezetek számára nem létezik. Említhetném a nyugati vagy az amerikai magyart. Csak az számít, aki valamilyen szervezet tagja. A szervezet az, ami az egyéneket összefogja valamilyen cél érdekében, s képviseli mások elôtt.
A Vásárhelyi Géza Baráti Társaság szerényen indulna. A télen meghívhatnánk elôadókat a megyeközpontból. Olyan elôadásokat tartanának, amit a társaság igényel. Azt hiszem, ezzel tisztelegnénk Vásárhelyi Géza emlékének, az elôadások mindannyiunk épülésére szolgálnának. Már az indulásnál tudni kell: nincs a faluban az ifjúság épülését szolgáló megnyilvánulás. Saját, közös diszkót sem szerveznek technikai adottságok, szervezést felvállaló egyén híján.
Végezetül ötletszerûen sorolok fel elôadáscímeket:
1. A társulásokról, különös tekintettel az eladásra;
2. Miért nincs szilva mostanában?
3. Mi a világháló szerepe?
4. Mi és a faluturizmus;
5. Téli mulatságok, szokások;
6. Érdemes-e testvértelepülést keresni?
(Elhangzott a Vásárhelyi Géza Baráti Társaság alapító ülésén)
Kedves Tibori Szabó Zoltán! A minket ismerôk elôtt köztudott, hogy a politikai felfogásunk olyan messze áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtôl. Ennek ellenére az írásod elolvasása után, az azokban fellelhetô csúsztatások miatt kénytelen vagyok egy-két észrevételt tenni.
Kezdjük az elején: axiomád szerint az "ajándékba adott hatalmas ingatlanok bérleti díjából származnak". (Az MVSZ jövedelmei — szerk. megj.) Nos, azt te is jól tudod, hogy a magyarországi választóknak errôl többek között Balatonöszödi meg az Oktatási Minisztérium ügye jut eszébe, ahol bizonyos Gyurcsány Ferenchez közeli cégekhez vándorolnak a "garasok".
Ami pedig a tényeket illeti: az MVSZ tulajdonában Budapesten két ingatlan van. A Semmelweis utcai Magyarok Háza számtalan civil szervezetnek ad otthont, és mûködteti a fôváros egyik leglátogatottabb kulturális intézményét. Ez a ház önfenntartó, de az MVSZ-nek belôle haszna nem származik. Az MVSZ másik székházát bérlik. Az ebbôl származó bevétel nem volt elegendô ahhoz, hogy az MVSZ puccsszerûen megvont költségvetési támogatása nyomán keletkezett sok tízmilliós adósságot törlessze. Pedig az MVSZ-ben egyetlen tisztségviselô sem kap tiszteletdíjat, és az irodai munka 90%-át önkéntesek végzik.
Sorban következô kijelentésed: "még arra is rákényszerítette a magyar hatóságokat, hogy újabb kidobott hatalmas összegekért sok száz szavazókörzetben a szavazatokat újraszámolják." Pontosítsunk! Az MVSZ élt alkotmányos jogával, és nem hidakat lezárva, megfellebbezte az OVB döntését. Fellebbezésének a Legfelsôbb Bíróság helyt adott. Ilyen az elmúlt 15 évben nem történt. A jogorvoslathoz való jog Magyarországon és Európa civilizált részében alkotmányos alapjog.
Az az állítás, mely szerint az újraszámlálás pénzbe került volna, teljesen hamis. Még akkor is, ha ezt a "lufit" Ficzere Lajos, az OVB elnöke eresztette el. Ezzel szemben a tény az, hogy a szavazatszámláló bizottságoknak az állam által delegált tagjai — a közel 11 000 szavazókör mindegyikében 4-5 fô — pénzt kapnak munkájukért. De ebben az eredeti fizetségben benne van az esetleges, akár többszöri újraszámlálás költsége is.
Ha legközelebb pontosítasz, úgy tedd, hogy valóban pontosíts, illetve ne azokat vedd a tollad hegyére Patrubány Miklóstól Orbán Viktorig, akik a nemzetegyesítésre buzdítottak, hanem azokat, akik KISZ-titkárból lett multimilliárdosként ezt a "nemzeti katasztrófát" okozták. Mert különben rajtam kívül még másnak is az a véleménye támadhat, hogy pénzért beálltál a Gyurcsány-kórusba, mely SZDSZ kottából énekel.
Végezetül, kedves Zoltán, lehet, hogy ki foglak ábrándítani: abban a társaságban, amelybe Patrubány Miklós is tartozik, a férfiak semmiképpen nem szoktak "összefeküdni".
A mai nap köztudottan a magyar kultúra ünnepe, amikor Himnuszunk megszületésére emlékezünk. Az idei esemény azonban valamiben eltér az elôzô évekétôl.
A véletlen úgy hozta, hogy ezekben a hetekben-napokban az egész világot a délkelet-ázsiai példátlan romboló hatású szökôár okozta trauma foglalkoztatja, és az emberi szolidaritás legkülönbözôbb megnyilvánulásainak lehetünk tanúi. A gyilkos cunami áldozatait már nem lehet feltámasztani, de túlélôin lehet segíteni. Ez a cél vezérli a világ jobb anyagi körülmények között élô politikusait és civil szervezeteit.
Az adományozási hullám, bár kissé megkésve, de Kolozsvárra is eljutott. Két napja jótékonysági koncertet tartottak a Bánffy-palotában a Srí Lanka-i bajbajutottak támogatására, és ezen a város sok tehetôs elôkelôsége járult hozzá a nemes gesztus megvalósításához. A rendezvény szervezôi, részvevôi, és a koncert muzsikusai között sok magyart lehetett felfedezni, akik — névtelen diszkrécióba burkoltan is — tulajdonképpen az egykori kincses Kolozsvár hírnevét gazdagították. És egy olyan mai közösségét, amelyik a mindennapi életben általában sokat nélkülöz ugyan, de amelyik ilyen rendkívüli méretû katasztrofális helyzetben képes áldozatot hozni a bolygónk távoli vidékein önhibájukon kívül földönfutókká vált felebarátaiért. Globalizálódó világunk egyik kézzelfogható pozitív megnyilvánulásáról van szó.
A Magyar Kultúra Napján, 2005-ben, ilyen szempont alapján sem árt nekünk körültekintenünk. Az életszínvonal és a kulturális szint közötti arányosság vitathatatlan, mégha az összefüggés olykor ellentmondásosra is fordulhat. Az erdélyi magyarság esetében, úgy tûnik, ezúttal az emberség diadalmaskodott a viszonylag szûkre szabott anyagi lehetôségek fölött. Mert ôk a gátlástalan harácsolástól és birtoklásvágytól ûzött tömegeket is képviselték mai rohanó "elkapitalizálódásunkban", ezek a kolozsvári magyar adományozók megmentették a mundér becsületét.
Mindenekelôtt azok szemében, akik, bár tudják, hogy a nemes adakozás felettébb dicséretre méltó cselekedet, objektív okokból arra nem voltak képesek. Kölcsey Ferenc, ha élne, minden bizonnyal közéjük, közénk tartozna.
Világszenzáció született Bukarestben. A szenzációt nem is maga az újszülött jelentette (közel másfél kilogrammos, a terhesség 33. hetében császármetszéssel született kislány, ikertestvére már az anyaméhben elhalálozott), mégcsak nem is az anya hormonkezelése, majd a mesterséges megtermékenyítés. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint mindez régen nem szenzáció.
Igazi szenzációnak a boldog "kismama" 67 éve számított. Mit is mondhat rá az ember? Sokáig éljen, mert az újszülöttnek is sokáig szüksége lesz reá. Reá, a nagymamának sem éppen fiatal korú "kismamára".
De azért, akárhogy is nézzük, világrekord! Világcsúcs, amelynekaz értéke vitatott, s holtbiztos, hogy nagyon sokan és nagyon sokáig vitatni is fogják.
Ezen írás mégsem disputázni akar, csupán egy véletlen névegyezés kapcsán született meg.
A hatvanhét éves bukaresti kismamát, (nagymamát? ôsmamát?) Adriana Iliescunak hívják. Róla pedig igen könnyen egy másik bukaresti Iliescu juthat az eszünkbe. Aki szintén gyermektelen és szintén túl van már a hatodik ikszen (a hetediken is), s akinek szintén most jutott eszébe, hogy jó lenne atyuskává válni. S mivel a mi hétikszes Iliescunk hosszú életében mindig is politikus volt, magától jött a dolog, hogy örökbefogadó atyuskája sem egy síró-bôgô csecsemônek, hanem egy elárvult pártnak szeretne lenni.
Egy kis különbség mégis van az ôsmama és a dédinek is beillô atyuska között.
A mamuska kislányát, véleményét a dologról senki sem kérte ki, nem is kérdezhette meg.
Az atyuska pártja viszont, hogy is mondjuk, nem mostanában, s nem is mesterségesen fogantatott. Sôt, ha jól megnézzük, alaposan felcseperedett (már a politikai szüzességét is elvesztette).
Minek következtében százszor is meggondolja, hogy az "új emberként" felkínálkozó Iliescu dédatyuskára szüksége van-e még egyáltalán.
K. N. K.
Az oldalt szerkesztette: Makkay József
A szabadság világméretû térnyerésének elômozdítását ígérte George W. Bush amerikai elnök csütörtökön a beiktatása után elmondott beszédében.
Az elnök kifejtette azt a meggyôzôdését, hogy a szabadság globális kiterjesztésétôl remélhetô a leginkább a béke megteremtése a mai világban.
"Az események tanulsága és a józan ész következtetése az, hogy a szabadság megmaradása Amerikában egyre nagyobb mértékben függ attól, hogyan érvényesül a szabadság más országokban" — hangsúlyozta a tavaly novemberben újraválasztott elnök, miután a Capitolium nyugati lépcsôinél letette az esküt az alkotmányra.
George W. Bush — az elsô amerikai elnök, George Washington teremtette hagyományt követve — bal kezét egy bibliára helyezte, és az alkotmányban rögzített eskü szövegéhez a végén hozzátette: Isten engem úgy segéljen. Az eskütételnél William Rehnquist, a szövetségi legfelsôbb bíróság elnöke mûködött közre, akit pajzsmirigyrákkal kezelnek és ezért október óta nem mutatkozott nyilvánosság elôtt. Az eskütétel után 21 ágyúból díszlövések dördültek el.
Bush elnök elôtt Dick Cheney alelnök tette le a hivatali esküt.
A beiktatáson jelen volt három egykori elnök is családjával: Bill Clinton, idôsebb George Bush, az elnök édesapja és Jimmy Carter. A díszvendégek között foglaltak helyet a kormány és a kongresszus tagjai, köztük John Kerry demokrata párti volt elnökjelölt, Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó, Washingtonban akkreditált diplomaták.
Az elnök beszédében hangoztatta, hogy amíg a világ több régiójában izzik a gyûlölet és zsarnokság van, az erôszak csak megtöbbszörözi pusztító erejét és átcsap a legvédtelenebb határokon, és csak emberi szabadság ereje törheti meg a gyûlölködést és pellengérezheti ki a zsarnokot. Az Egyesült Államok — mondta — minden országban és minden társadalomban támogatja a demokratikus mozgalmakat és intézményeket azzal a céllal, hogy az egész világon megszûnjön a zsarnokság. Az elnök az elnyomottakhoz intézve szavait kijelentette, hogy nem bocsát meg az elnyomóiknak és ha síkra szállnak a szabadságért, Amerika mellettük fog állni. A beszédben Bush elnök nem ejtette ki sem a terrorizmus szót, sem Irak nevét, csak utalt rá. "Országunk kötelezettségeket vállalt, amelyeket nehéz teljesíteni, félbehagyni viszont becstelenség" — mondta. Az elnök beszédében azt üzente Amerika szövetségeseinek, hogy tiszteli barátságukat, számít tanácsaikra és rászorul a segítségükre.
A rendkívüli biztonsági intézkedések közepette megtartott beiktatási szertartást százezren nézték végig. A fôvárost az elôzô napi erôs hóesés fehér lepelbe burkolta. A szervezôket egy ideig aggasztotta is, hogy a természet felboríthatja az ünnepségek menetét. A havazás azonban abbamaradt, s a Fehér Ház mögötti Ellipse téren szerda este mégis megtartották a Szabadság ünneplése címû szabadtéri rendezvényt, amelyen Bush elnök a szabadság melletti kiállást a csillagokon túlról érkezô elhivatottságnak nevezte, és nem maradt el utána a tûzijáték sem, bár a vártnál kisebb nézôközönséggel.
A biztonságiak állítólag örültek a hónak, abban reménykedve, hogy kevesebben lesznek a beiktatás ellen tüntetô megmozdulásokon. Nem fogott ki a hó viszont a texasi hagyományt követô "fekete csokornyakkendô és csizma" címû szerda esti bál résztvevôin, már ami a lábbelit illeti. A csütörtöki ünnepségek programjában szerepelt kilenc beiktatási bál, köztük egy az Irakban és Afganisztánban harcoló katonák tiszteletére, valamint egy színpompás délutáni felvonulás a Pennsylvania sugárúton a Capitoliumtól a Fehér Házig. A sugárút mentén százezrek gyûltek össze, hogy megtekintsék a felvonulást.
Január 20-án a beiktatási ünnepséggel párhuzamosan tüntetések zajlottak Washingtonban és más amerikai városokban is az iraki háború és az elnök politikája ellen. Az International ANSWER és más háborúellenes szervezetek, feministák, "környezetvédôk, antiglobalisták, anarchisták felvonulásokat, ellenbálokat, gyûléseket terveztek. A hatóságok az ünnepségek helyszínétôl kellô távolságban adtak engedélyt a megmozdulásokra és a rend ôrei helyenként többen voltak, mint maguk a tüntetôk.
Bush elnök beiktatása volt az elsô elnöki beiktatás a 2001. szeptember 11-i New York-i és washingtoni terrortámadások óta. A belvárosban kiterjedt területeket zártak le, 6 ezer rendôrt és 7 ezer katonát mozgósítottak, a rendezvények résztvevôit, a nézôket megmotozták vagy fémdetektorral ellenôrizték. Esernyôt, hátizsákot nem vihettek magukkal. A háztetôkön mesterlövészek helyezkedtek el, a csatornafedeleket lehegesztették. A belvárosban vegyi, biológiai és sugárveszélyt jelzô mûszereket helyeztek és a rendôrök robbanóanyag kiszimatolására idomított kutyákkal járôröztek. A fôváros és környéke felett lezárták a légteret.
A magánadományokból fedezett ünneplés rekordösszegbe, 40 millió dollárba kerül. A biztonsági intézkedések költségeit viszont az adófizetôk pénzébôl finanszírozzák. A fôváros sérelmezte, hogy 12 milliárd dollárt kell állnia, amelyet most elôször nem térít meg a kormány.
Idén jár le Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök ötéves mandátuma. Bár a magyar alkotmány szerint a jelenlegi államfôt, aki 2000-ben a jobboldali pártok jelöltjeként nyerte el végül a parlament bizalmát, elméletileg még újra lehetne választani, a hatalmon lévô baloldali pártok körében máris elkezdôdött a találgatás Mádl utódjának a személyérôl.
Magyarországon az államfôt az Országgyûlés választja, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és koalíciós partnere, a Szociáldedemokrata Szövetség (SZDSZ) közös jelöltjének tehát minden esélye megvan, hogy a szocialista-szabaddemokrata többségû parlament megszavazza. A magyar Alkotmány szerint az Országgyûlés a köztársasági elnököt titkos szavazással és kétharmados többséggel választja meg. Ha az elsô szavazás alkalmával ezt a többséget egyik jelölt sem nyeri el, újból szavazást kell tartani, ekkor ugyancsak a képviselôk kétharmadának szavazata szükséges. Ha a második szavazás alkalmával egyik jelölt sem nyerte el a szükséges többséget, harmadszori szavazásra kerül sor. Az így megválasztott köztársasági elnök az, aki — tekintet nélkül a szavazásban részt vevôk számára — a szavazatok többségét elnyerte.
Mindeddig három alkalommal került sor köztársasági elnökválasztásra Magyarországon 1989 után. Elôször 1990-ben, az akkori vezetô kormánypártnak (Magyar Demokrata Fórum) és vezetô ellenzéki pártnak (SZDSZ) sikerült egyetértésre jutni Göncz Árpád személyét illetôen, akit az Országgyûlés az elsô körben, az összes képviselô háromnegyedének szavazatával választott meg. Öt évvel késôbb Göncz az 1994-es parlamenti választásokat megnyerô MSZP és koalíciós társa, az SZDSZ jelöltjeként lett újraválasztva, az ellenzékbe került jobboldal — Mádl Ferenc — közös jelöltje ellenében.
Újabb öt év elteltével ismét Mádl Ferenc volt az idôközben kormányra kerülô Fidesz és Független Kisgazda Párt (FKGP) közös jelöltje, akire végül a két ellenzéki párt is igent mondott, de képviselôik egy része — mind a jobb, mind a baloldalról — ennek ellenére sem szavazta meg, Mádl végül csak a harmadik fordulóban, az Országgyûlés egyszerû többségének voksával lett elnök.
A témával foglalkozó budapesti Népszabadság egyik kommentárja szerint a magyar demokráciának az az érdeke, hogy a jelenlegi kormánykoalíció megtegyen mindent egy olyan jelölt megtalálása végett, akit az elsô körben a kormányoldal és az ellenzék közös jelöltjeként választhatnak meg. A két koalíciós pártnak ez ügyben tárgyalást kell kezdeményeznie az ellenzéki pártokkal, és olyan személyeket ajánlani a figyelmükbe, akik egyik párthoz sem kötôdnek, és a demokratikus értékek melletti elkötelezettségük, közéleti múltjuk alapján elnyerhetik mind a kormánypártok, mind az ellenzék támogatását.
A szocialisták tavaszi kongresszusukon kívánnak dönteni jelöltjükrôl. Lapértesülések szerint felmerült Medgyessy Péter, Szili Katalin házelnök, Bárándy Péter korábbi igazságügy-miniszter, Göncz Kinga szociális miniszter (Göncz Árpád lánya), illetve Glatz Ferenc akadémikus neve is.
A határon túli magyarság önazonosságát támogató Illyés Közalapítvány (IKA) 2000 és 2003 közötti kiadásainak majdnem felét kifogásolta az Állami Számvevôszék (ÁSZ) a szervezet gazdálkodásának ellenôrzésekor — tartalmazza az ÁSZ-jelentés. A HTMH szerint nem volt szándákos törvénysértés.
"Az ellenôrzés a teljesített kiadások mintegy 46 százalékát kifogásolta: (...) 2000–2001. években a (...) törvény elôírásainak nem megfelelôen kiírt pályázatok alapján 1,3 milliárd forintot, továbbá 2002–2003. években az alapító okiratban megjelölt pályáztatási kötelezettség mellôzésével 1,5 milliárd forintot" fizetett ki az alapítvány kuratóriuma — mutatott rá az ÁSZ.
Mint olvasható, az alapítói célok megvalósítására nyújtott 5,8 milliárd forintból a kuratórium a központi keret terhére 3,1 milliárd forintot fizetett ki. A saját mûködésére felhasznált 0,3 milliárd forintból "az alapító okirat elôírásait megszegve az engedélyezettnél 11 millió forinttal többet költött".
A számvevôszéki jelentés szerint "az ingatlan vásárlásokra adott támogatások mintegy felénél nem követelte meg a pályázóktól a független szakértôi értékbecslés elkészíttetését".
"A kuratórium — az alapító okiratban rögzített céljait jóhiszemûen kiterjesztôen értelmezve — összesen 39,5 millió forint támogatást ítélt meg a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) részére a határon túli magyar szervezetek képviselôinek hivatalos utazási és tartózkodási költségeire, különbözô, egyedi elbírálás alapján támogatandó eseményekre, valamint a határon túli magyarságot érintô, érdeklô könyvek beszerzésére és továbbítására" — áll a jelentésben.
A HTMH — törvénysértô készpénzkezeléssel és könyvvezetéssel — 30,4 millió forint összegben olyan kiadásokat teljesített, amelyeket a saját vagy más államigazgatási szervek költségvetésébôl kellett volna fedeznie. "Ez a gyakorlat elfogadhatatlan az állami pénzek útjának követése, a teljesített államháztartási kiadások számbavételének, nagyságának és jogosságának elemzése, vagy ellenôrzése szempontjából" — mutatott rá az ÁSZ.
A számvevôszék kifogásolta — a többi között — azt is, hogy az alapítvány kuratóriuma "az alapító okirattal ellentétesen pályázat nélkül részesítette 300 millió forint támogatásban a Duna TV Rt.-t, amely a kapott összeget a kérvényében leírtakkal ellentétesen csak mintegy kétharmad részben fordította eszközeinek bôvítésére, egyharmadát likviditási gondjai enyhítésére használta fel".
"Az ellenôrzött négy évben a kuratórium három alkalommal törvénysértôen állapította meg ülései határozatképességét, így ezeken az üléseken érvénytelen határozatokat hozott. Két és fél évig nem mûködött a felügyelô bizottság, mert a lemondott elnök és tag helyett a kormány nem jelölt más személyeket.
Az ÁSZ kezdeményezte a HTMH-nál feltárt törvénysértésekért a szükséges intézkedések megtételét, a kormánynak javasolta az alapítvány alapító okiratának módosítását.
Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke a jelentésre reagálva az MTI-nek elmondta: a hivatal megtette "a megfelelô intézkedéseket".
"Volt egy együttmûködés a hivatal és az Illyés Közalapítvány között; (...) bizonyos formai követelményeknél jelzett az ÁSZ, hogy itt nincs valami nincs rendjén és ahogyan szembesültünk vele, felszámoltuk ezt a dolgot" — fogalmazott a HTMH elnöke, aki 2002 nyarától tölti be pozicíóját.
Hangsúlyozta: "nem volt itt egy szándékos törvénysértés".
Az oldalt szerkesztette: Köllô Katalin
Az RMDSZ számára rendkívül sikeres volt az államtitkárok kiválasztását célzó folyamat, mert ezáltal valóban szakmailag és politikailag egyaránt felkészült személyeket sikerült kiválasztani e tisztségekre — jelentette ki Markó Béla államminiszter pénteken, Marosvásárhelyen az RMDSZ Operatív Tanácsának ülése után tartott sajtóértekezleten.
Az RMDSZ elnöke elmondta, a testület ezúttal is folytatta az államtitkári tisztségekre jelölt személyek meghallgatását. Úgy vélte, a látszólag hosszadalmas folyamat igen hasznosnak bizonyult, mivel ezáltal az egy-egy tisztségre javasolt három, négy jelölt közül olyan személyeket választhattak ki, akik valóban megfelelnek majd a kormányzással járó szakmai kihívásoknak. A pénteki meghallgatások során az OT döntése szerint az integrációs tárca államtitkári tisztségére RMDSZ részrôl Csutak Istvánt jelölik. Markó Béla nagy eredménynek nevezte azt is, hogy a tapasztalattal rendelkezô politikusok mellett, számos fiatal szakembert sikerült államtitkári tisztségbe juttatni. Elmondása szerint — az eddigi gyakorlattal összhangban — az RMDSZ ezáltal is lehetôséget kívánt biztosítani a fiataloknak, hogy fontos, nagy felelôsségû tisztségeket töltsenek be akár az állam vezetésében is.
Markó jelentôs elôrelépésnek tekinti azt is, hogy az RMDSZ-nek Niculescu Tóni személyében államtitkárt nevezett ki a külügyminisztériumban.
Az államminiszter közölte, hétfôn és kedden Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnökkel közösen hivatalos látogatást tesz Brüsszelben, ahol az Európai Unió illetékeseivel találkoznak.
A kormánypártok közötti együttmûködésrôl szólva a szövetségi elnök reményét fejezte ki, hogy a jövô hét folyamán elfogadják a koalíció mûködési szabályzatát, amelynek meglátása szerint mindenekelôtt a kormánypártok közötti konzultációs és döntéshozó fórumok felépítését és mûködését kell rögzítenie — jelenti az RMDSZ-tájékoztató.
Sorin Vicol, az Országos Ellenôrzô Hatóságot irányító tárca nélküli miniszter pénteken benyújtotta lemondását arra hivatkozva, hogy az intézmény jogköre beszûkült, miután az Országos Vámhatóság és a Pénzügyôrség a Pénzügyminisztérium alárendeltségébe került.
Sorin Vicol (Román Humanista Párt) közölte, személyesen adta át lemondását Cãlin Popescu Tãriceanu kormányfônek, aki elfogadta azt. Vicol elmondta, lemondása személyes döntés eredménye, amelyrôl Dan Voiculescuval is konzultált, az RHP elnöke pedig egyetértett vele.
"Erkölcsi szempontból helyesebb, ha távozol egy olyan köztisztségbôl, amelynek hatáskörét már nem tudod gyakorolni. … Nem vállalhatunk felelôsséget az ellenôrzés szférájában, ha csak egy tartalom nélküli formáról van szó", nyilatkozta Sorin Vicol.
A távozó miniszter hangsúlyozta: az RHP továbbra is támogatni fogja a Tãriceanu-kabinetet, és ezt Bogdan Pitigoi, a párt szóvivôje is leszögezte. "Az RHP kormányon marad, mi stabilitást akarunk és továbbra is támogatjuk a Tãriceanu-kabinet nemzeti érdekeket szolgáló intézkedéseit", mondta a szóvivô.
Pitigoi elmondta, az RHP nem szeretné, ha Vicol lemondását "egy kormányválság elemeként" értelmeznék. "Nincs szó kormányválságról, ez egy korrekt, erkölcsös és felelôs döntés, mivel nem kapaszkodunk egy hatáskör nélküli tisztségbe, ha egy minisztérium elveszíti tartalmát", mondta Bogdan Pitigoi.
Hajdú Gyôzô — a volt kormány által finanszírozott Együtt–Împreunã címû lap fôszerkesztôje — Adrian Pãunescu erdélyi magyar "kiadása". Ezt a megjegyzést Eckstein-Kovács Péter szenátor tette, aki elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a Trianon film vetítését törvénytelennek minôsítô nyilatkozatot Mona Muscã mûvelôdésügyi miniszter a kommunista hatalom egykori magas rangú tisztviselôjének sugallatára adta ki.
A szenátor legjobban Mihail Hãrdãu prefektusra haragszik, aki azt követôen, hogy az ügyben megegyezett a vetítés helyszínéül szolgáló Protestáns Teológia rektorával, ügyészségi feljelentést tett a szervezôk ellen. Ezáltal a prefektus sem a Demokrata Pártot, sem a D. A. Szövetséget nem jellemzô gondolkodásmódról tett tanúbizonyságot.
A Magyar Ifjúsági Tanács tagszervezetei szerint is "érthetetlen, hogy az Európai Unióba igyekvô Romániában az állami szervek illetékeseit sérti, hogy egy kulturális rendezvény keretében egy tárgyilagos történelmi dokumentumfilmet vetítenek". Szerintük az állami hatóságok megnyilvánulása sokat ártott az új, liberális–demokrata kormánynak.
Az ügyben Vekov Károly, a Nemzetépítô Platform elnöke is állást foglalt. A tömörülés tagjai azt szeretnék, ha ebben a kérdésben a kormányzat képviselôi körültekintôbben járnának el.
A zöld szervezetek gyôzelemként értékelik a verespataki aranybánya-beruházás elleni küzdelmükben, hogy a gyulafehérvári Ítélôtábla hatályon kívül helyezett egy olyan határozatot, amely megszüntette Verespatak térségében a Kirnyik-hegy régészeti védettségét.
A kulturális minisztérium tavaly januárban hozta meg határozatát a Kirnyik-hegy védettségének megszüntetésérôl, amelynek következtében a korábban védett terület visszakerült a gazdaság vérkeringésébe. A döntés annak ellenére született meg, hogy a Kirnyik régészeti feltárása például az idén is folytatódik, hiszen még távolról sincs befejezve. A Kirnyikban egyébként az elmúlt években francia és hazai régészek Európában páratlan római kori leleteket tártak fel.
Mivel a hegy egyedülállóan fontos kulturális örökségnek számít, a verespataki Alburnus Maior egyesület azonnal megtámadta a bíróságon a minisztériumi határozatot. A gyulafehérvári Ítélôtábla hatályon kívül helyezô határozatát azzal indokolta, hogy a minisztérium döntése nem volt tudományosan megalapozva, hiszen a verespataki tárnák az ország kulturális örökségét képezik.
Kimondták továbbá azt is, hogy a beruházásért felelôs kanadai Rosia Montanã Gold Corporation feltárási tevékenysége során nem teljesítette a környezetvédelmi törvény által elôírt azon intézkedéseket, amelyek kötelezik a kulturális örökség védelmére.
A természetvédô szervezetek a határozatot Románia számára precedensértékûnek tartják, mert szerintük a döntés azt mutatja meg, hogy a környezet védelme és a kulturális értékek többet jelentenek, mint a pénz vagy a politikai érdekek. Közös közleményüket a Magyar Természetvédôk Szövetsége, a Greenpeace, a CSEMETE, a Védegylet és a verespataki Alburnus Maior egyesület írta alá.
Mona Muscã mûvelôdési miniszter kedvezôen fogadta az Ítélôtábla döntését, s úgy vélekedett, talán az igazságszolgáltatásnak sikerül elvágnia Verespatak gordiuszi csomóját.
Stephanie Roth, az Alburnus Maior Egyesület szakértôje a Szabadságnak elmondta: a gyulafehérvári ítélôtáblai döntése jelentôs eredménynek számít. Roth elismerte, hogy a döntés nem jogerôs, azt a mûvelôdési tárca 15 napon belül megfellebbezheti.
Traian Bãsescu államfô egy, az osztrák ORF televízió honlapján idézett interjúban kijelentette, a román állam önállóan is képes börtönöket építeni a romániai származású bûnözôknek, utalva egy erre vonatkozó osztrák finanszírozási tervezetre. "Mi magunk is képesek vagyunk börtönöket építeni bûnözôink számára", fogalmazott Bãsescu az interjúban.
A Nãstase-kormány egyetértett a tervezettel, az elmúlt év ôszén be is indult az együttmûködés a román és az osztrák igazságügyi tárca között, olvasható az ORF honalpján.
Dieter Böhmdorfer egykori osztrák igazságügy-miniszter kezdeményezte egy büntetésvégrehajtási intézet felépítését Románia területén, javaslatát azzal indokolta, hogy Bécs ezáltal mintegy 10 millió eurót takarít meg.
Osztrák börtönökben mintegy háromszáz román bûnözôt ôriznek, ez évente 13,5 millió euróba kerül az osztrák államnak, míg egy börtön felépítése Románia területén mindössze 3 millió euróba kerülne. A román fél üdvözölte a javaslatot, és egy 23 hektáros területet utalt ki a börtön felépítésére Caracal közelében.
Nyugtalanítja az ENSZ-t, hogy évente többezer újszülöttet hagynak sorsukra a szülészeteken Romániában. Mint az a világszervezet Gyermekalapja, az UNICEF által a román egészségügyi minisztériummal közösen folytatott vizsgálat csütörtökön közzétett eredményeibôl kiderül, csak tavaly 4000 baba — az összes újszülött 1,8 százaléka — maradt születése után anya nélkül a kórházban.
Zömmel fiatal és szegény, alacsony iskolázottságú nôk, gyakran elôítélet sújtotta leányanyák hagyják el gyermekeiket. A sorsukra hagyott kicsik harmadának nincsenek személyazonosságot igazoló dokumentumai. Jogilag így ôk "láthatatlanok", s könnyen emberkereskedôk prédájává válhatnak.
Az UNICEF romániai képviselôje szerint kedveznek a gyermekelhagyásnak a román ellátórendszer hiányosságai is: a román szülészeteken ugyanis az anya nem tarthatja maga mellett kicsinyét, ami megkönnyíti a végleges elszakadást.
A statisztika meglepte a gyermekvédôket, mert úgy hitték, hogy az elmúlt években csökkent a gyermekelhagyások száma. A sorsukra hagyott kicsinyek aránya azonban — mint most kiderült — 1995 óta nem változott.
(Folyytatás január 19-i lapszámunkból)
— Gondolom, most jön a bonyodalmak bonyodalma.
— Igen, valahogy úgy. A Kisebbségi Fôosztály munkatársai ugyanis miután kézhez kapták a megyék rendeléseit, összesítették azokat, és 2004. augusztus 8-án a minisztérium illetékeseinek asztalára tették. Ezután hosszas huzavona, levélváltás kezdôdött, mint késôbb kiderült, a minisztérium vezetôségének azzal a hátsó szándékával, hogy a fordításokat egy évvel elnapolja és így néhány milliárd lejt a kisebbségeken megspóroljon a 2004-es költségvetésbôl. Hogy milyen céllal, arról ôk tudnának beszámolni. A Kisebbségi Fôosztály ebbe nem mehetett bele, hiszen ez diszkriminációt jelentett volna. Majdnem egy hónapos eredménytelen szó- és papírpárbaj után azzal az legutolsó átirattal, amelyre az államtitkárnô szokás szerint nem válaszolt, Asztalos Ferenchez fordultam, aki kihallgatást kért a minisztertôl a tankönyvek fordítása ügyében. A miniszter, amikor megértette, hogy a dolgot nem lehet tovább elnapolni, habozás nélkül az én nyakamba varrta az ô mulasztását, de a fordításokat elrendelte — szóban. Egy hétig azonban a miniszternél alacsonyabb fórumon (államtitkárnô, pénzügy) még mindig nem történt semmi mozgás, azaz nem volt az igéretnek írásbeli nyoma, így kénytelen voltam most már Borbély Lászlót megkérni arra, hogy tegye ô is "tiszteletét" a miniszter úrnál.
Végre az augusztustól szeptemberig tartó szándékos huzavona után a 2004.09.16/4680-as számot viselô miniszteri rendelet kézhezvétele után hozzá lehetett kezdeni a kisebbségi oktatásnak szánt tankönyvek fordításához. Vagyis dátum szerint a 2004–2005-ös iskolai tanév megkezdése után egy nappal sikerült a minisztérium vezetôségétôl megszerezni azt a rendeletet, amelyet mi augusztus 8-án írásban kértünk. Megint csak feltételes módot kellene használnom, mert a kiadók és a minisztérium pénzügyi vezetôsége még eltöltött kb. három hetet a fordítás árának megállapításával, miközben a kiadók szerencsére dolgoztak.
Közben a miniszter úr és kampánystábja Bihar megyében járva név szerint engem okolt azért, mert a magyar tanulók nem rendelkeznek tankönyvekkel. Csak arról nem szólt, hogy ô személy szerint elrendelt egy olyan licitet, amelyre az új tantervek utólagos miniszteri jóváhagyással, azaz törvénytelenül kerültek be, így is legalább két hónapos késéssel egy kivitelezhetô ütemtervhez képest. Így december közepére a kisebbségi tanulók is megkaphatták azokat a tankönyveket, amelyeket szeptember közepén kellett volna megkapniuk. A minôségrôl azonban nem igen lehetett szó. Mi volt a kapkodás és a sietség igazi oka? Nyilván a választási kampány, ahol még a nemzetiségeknek is fel lehetett mutatni az új tankönyveket. A minôség és egyéb szempont számûzve volt. Mi lett a kapkodás és a sietség eredménye? Aki jártas a könyvkiadásban, az tudja, egy 250–300 oldalas kéziratot nem lehet egyik hétrôl a másikra lefordítani. Idô kell a lektorálásra, korrektúrára. Ide külön megjegyzés kívánkozik, a kiadók szerzôdésben maguk vállalták a fordítás megszervezését is: azaz fordítókat kerestek, lektorokat szerzôdtettek. A Kisebbségi Fôosztálynak nyilván semmi beleszólása nem volt a kiadók döntésébe. Egy dolgot kötöttünk ki: a lektorálást végzô személy írásban garantálja a fordítás minôségét. Ezt minden kiadó behozta. Ezek után minden reklamáció a munkát leadó kiadót illeti. Ha már a tankönyveink jórészét fordítani kell, szükség lenne egy fordítói listára, amelybôl a kiadó kötelezôen választ majd, és nem a szabad piac legolcsóbb és legsilányabb minôségével áll elô. Tévedés ne essék, nem most mondom el ezt elôször. A véleményemet kifejtettem a 2004. január 6-i vezetôségi ülésen is, amelyen a miniszter elôször hozakodott elô az új tankönyvek gondolatával. Elmondottam, hogy országosan legalább három hónapos késésben vagyunk, hogy az új tanterveket át kellene gondolni, hogy új tantervet és tankönyvet csak szakaszkezdô osztályban szokás bevezetni. Pusztába kiáltott szó volt. A kiadók jó vásárt csináltak, a szerzôk megkapták a honoráriumokat, mintha új tankönyvet írtak volna, pedig ôk tudnák megmondani igazán, hogy valójában hány új kézirat készült. Gyakorlatilag a didaktikai prioritások alantas gazdasági érdekek kielégítésévé silányultak. Valójában amiatt kellett az önálló tankönyveinket fordításokká változtatni, hogy az immár magánkézen lévô, nagy, országos szórásban dolgozó (tankönyv)kiadók kezei közül nehogy kicsússzon egy ici-pici halacska sem. Végül a 2004 februárjában meghirdetett licitálás eredményeképpen elkészült 33 új tankönyv, amelyek a magyar iskolák I., II., IX. és X. osztályos tanulóinak szólnak. Nincs megoldva viszont az alternatív tankönyvek kérdése, mert a kiadók féltek attól, hogy nem tudják betartani a határidôt (2004.12.10.), ami lényeges büntetést jelentett volna, azért csak annyit kockáztattak,amennyit föltétlenül kellett. Ezek a könyvek az érvényben lévô törvénykezés alapján négy évig használatban/érvényben lesznek. Az újrakiadásra még visszatérek. Itt csak megemlítem, hogy az elsô osztály tankönyveit minden évben száz százalékosan újranyomják, míg a többi osztályban egy év letelte után 10%-ot, két év letelte után 20%-ot, harmadik használati év után már 50%-ot újítanak fel újranyomtatással. Most vegyük szemügyre a III. és a X. osztály tankönyveinek licitálását.
Az elkövetett hibákból okulva, a következô versenytárgyalást hamarabb hirdette meg a minisztérium. A III. és a X. osztály tankönyveinek kiadásáról szóló licitcsomagot 2004 novemberében már megvehették a kiadók. Volt azonban ennek a dokumentációnak "elômunkálata" is, amely ugyanolyan gyors iramban zajlott le, mint az elôzô liciteké, azaz egyik napról a másikra. Anélkül, hogy a Kisebbségi Fôosztály véleményére kíváncsiak lettek volna, megjelent a minisztérium honlapján a "Politica M.Ed.C. referitoare la asigurarea manualelor scolare pentru învãtãmântul preuniversitar" címû dokumentum-tervezet, amely csak az anyanyelv tankönyvét minôsítette eredeti tankönyvnek, a többinek románból való fordításnak kell lennie — rendelkezett, ha tervezet formájában is. Gyakorlatilag kizárta a lehetôségét is annak, hogy kémia, matematika stb. tankönyvet lehetett volna írni anyanyelven. Ez ellen a Fôosztály 38930/2004.l0.08-án kelt és iktatott átiratában tiltakozott a minisztérium vezetôségénél.
Annak ellenére azonban, hogy az RMDSZ, az RMPSZ, a katolikus és a protestáns püspökségek (az egyházi iskolák nevében) mind beadták a maguk tiltakozását az önálló magyar könyvek kiiktatása ügyében, a helyzet a mai napig csak annyiban változott, hogy a kisebbségek történelmét és a vallásoktatás tankönyveit levették az inkrimált listáról. Ezeket lehet tehát anyanyelven írni.
— Meddig ez az áldatlan állapot?
— Ezt az áldatlan állapotot megpróbáljuk újból, most már a szaktárca új vezetôje elé vinni. Kidolgoztunk és elôterjesztünk egy határozat-tervezetet, hogy visszaszerezzük az önálló tankönyvek írásának jogát. Ezt a tervezetet el fogjuk juttatni a Parlament Tanügyi Bizottságához is, továbbá az RMDSZ Tanügyi osztályára is, javaslatok megtétele végett. A javaslatok alapján véglegesített tervezetet benyújtjuk a miniszterhez.
— A tankönyvek újrakiadása?
— A tankönyvek újrakiadását (eredetieket és fordítást egyaránt) törvény írja elô, hiszen a minisztériumnak biztosítania kell a kisebbségi nyelven tanulók tankönyvellátását.
Az újrakiadások metodológiájának a lényege abban áll, hogy a megyei tanfelügyelôségek a törvény által elôírt százalékban közvetlenül a kiadótól rendelik meg a tankönyveket, a kiadó pedig leszállítja a rendeléseket. A számlát majd a minisztérium pénzügyi szakemberei rendezik. Ezt a szerepet is le lehetne osztani direkt az iskolákra. Sok pénzt, energiát és veszôdséget meg lehetne így spórolni.
Jád község lakói víz nélkül maradtak a hideg miatt. A polgármesteri hivatal szerint több utcai vezeték megrongálódott és a község vízellátó rendszere is befagyott. Az emberek arra kényszerültek, hogy tüzet gyújtsanak a befagyott vezetékek mellett. A helyi hatóságok elkezdték kiásni a rendszer útvonalán befagyott csöveket, hogy újra mûködésbe helyezhessék.
Jád vízellátását saját rendszer mûködteti, amelyet öt éve építettek, a vizet pedig Kusma környékérôl gyûjti. A rendszer 500 háztartást lát el vízzel, a többi 160 az utcai vezetékekbôl veszi a vizet.
A héten kedd éjszaka a Borgó völgyében –22 Celsius fokot mértek, ezért több folyóvíz is befagyott.
Tíz élelmiszeripari üzlethelyiséget (vágóhidakat vagy mészárszéket) zártak be, mert nem végezték el a felújítási és átszervezési munkálatokat az Európai Uniós normáknak megfelelôen.
Az állategészségügyi és élelmiszervédelmi igazgatóság vezetôje,dr. Ioan Dîrzu elmondta, hogy a tíz bezárt üzlet vágóhíd, húsfeldolgozó mûhely vagy mészárszék.
Hozzátette: az állategészségügyi felügyelôk azért záratták be az említett üzleteket, mert nem garantálják termékeik minôséget.
A bezárt helyiségek fele többé nem nyithat ki a súlyos hiányosságok miatt, a többi viszont kapott idôt arra, hogy a szükséges munkálatokat elvégezhesse és tovább mûködhessen.
Fehér megyében a több mint 60 élelmiszeripai üzletbôl csupán csak nyolc felel meg az európai uniós elvárásoknak — mondta Ioan Dîrzu.
A Világhírnév internetes névsorolvasó és a nagyszebeni RMDSZ
(www.vilaghirnev.net)
szeretettel meghívja Önt
SZÓRVÁNYTENGELYEK 2.
(Magyar–német együttélés Erdélyben)
címû rendezvényére,
amely szombaton, január 22-én 11 órakor veszi kezdetét a nagyszebeni RMDSZ székházában (str. Gen. Magheru nr. 1.)
A rendezvény célja: kapcsolatot teremteni Szeben, Beszterce-Naszód, Szilágy, Fehér és Kolozs megye azon civil szervezôdései között, amelyek közösen vallják: egymást támogatva — ahogy lehet — itthon és házi módszerekkel kell boldogulni.
11.00–11.10 Nyitóbeszédek.
Elsô rész. Kulturális kapcsolatteremtések
11.10–11.15 Paul Philippi: A szászsebesi példa
11.15–11.20 Kalmár Zoltán: A szászok kiváltságai
11.20–11.30 — Könyvbemutató. Szabó Csaba Gertrudis vére címû kötetét a könyv szerkesztôje, Mihály Krisztina mutatja be (német összefoglalója Szép Krisztina munkája); Orth Enikô zongoravillanása.
11.30–11.45 — Folyóiratszemle. Fejér László fôszerkesztô bemutatja a szilágysági Hepehupa mûvelôdési folyóiratot.
11.45–11.55 — Szót kér a Világhírnév internetes névsorolvasó (Szegô József, a Polysoft igazgatója)
11.55–12.00 — Villan a forgós néptánccsoport
12.00.–12.30 — Villámkiállítások a klubteremben. Borsos Sz. Éva Zselyki hangulatok címû tárlatát Orth István képzômûvész méltatja; a Tinivár kiadó kirakodóvásárát Bartha Zoltán igazgató irányítja.
Második rész. Közösségek kapcsolatteremtése
12.30.–12.40 — Fa garas. Fogaras, Babits, Mikszáth. Idôutazó: Márkus Ervin fogarasi unitárius lelkész.
12.40–13.00 — Gödörben. Beszterce-Naszód megyei magyarlakta falvak. Kalauz: Borsos K. László, a megye RMPSZ-elnöke.
13.00–13.15 — Határ — esetek. Zilah környéki magyar falvak derûlátása. Bemutat: Kerekes Edit, a zilahi RMDSZ elnöke
13.15–13.30 — Szállás — váltás. Szeben megyei magyarlakta települések jövôje. Összefoglal: Szombatfalvi Török Réka és Mitrica Sanja Ferenc nagyszebeni pedagógusok.
13.30–13.45 — Bethlen-szellem. A nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium jelene. Summáz: Szöcs Ildikó, frissen kinevezett kollégiumi igazgató.
14–15 — Állófogadás
Harmadik rész. Médiakapcsolatok
Nyilvános tévériport készítés. LIMES — a Kolozsvári Televízió szórványmûsora. Kérdez: Szabó Csaba szerkesztô. Válaszolnak a Limes munkatársai: Borsos K. László (A Búvópatakok nyomában), Kerekes Edit (Túl a síneken), Szombatfalvi Török Ferenc (Bürköstôl Nagytalmácsig).
Világhírnév:
Szabó Csaba, Szegô József
nagyszebeni RMDSZ:
Szombatfalvi Török Ferenc elnök
Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba
Január 17-ig a Román Posta 475 ezer matricát hozott forgalomba a jármûvek úthasználati díja kifizetése ellenében. Ezek 83%-a gépkocsikra vonatkozik. E célból a magánszemélyek várakozási ideje a postahivatalokban átlagosan 2 perc volt. Nekik a személyazonossági igazolvány mellett a gépkocsi forgalmi engedélyét kell felmutatniuk, lízingelt jármû esetében pedig a kocsi azonossági igazolványát is kérik.
Csütörtökön Aranyosgyéresre látogatott Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei RMDSZ-szenátor — szokásához híven a választásokat követô idôszakban felkereste az itteni magyarságot.
A szenátort ezúttal Máté András újdonsült RMDSZ-képviselô és Shwartz Róbert kabinetfônök kísérte el a látogatásra.
A polgármesteri hivatal nagytermében találkoztak a város vezetôségével és a helyi RMDSZ képviselôivel. Az egyórás beszélgetésen a vendégek meghallgatták az aranyosgyéresi magyar kisebbség gondjait, késôbb Ioan Tulai alpolgármesterrel és a városháza szakosztályainak vezetôivel találkoztak.
A résztvevôk bizalommal fordultak az RMDSZ-es politikusokhoz, és számos ügyben kérték tanácsukat, segítségüket.
Kalotaszegen és az aranyosszéki falvakban az utóbbi években nagymértékben csökkent a háziállatok száma. Ennek egyik fô oka, hogy a kolozsvári tejfeldolgozó, a Napolact sok tejbegyûjtô központot számolt fel, így a termelôk helyben nem tudják eladni a tejet. Az általános visszaesés mégsem jellemzô, hiszen vannak falvak, Magyarszovát például, ahol nem egy gazda tíz-húsz vagy ennél is több tehenet tart.
Szabó Mihály és Tóth Balázs gazdák például jövôt látnak a tejtermelésben.
Szabó Mihály, akit a nyáron polgármesternek választottak, már több éve komolyan foglalkozik tehenészettel. Jelenleg 18 szarvasmarhája, egy lova és malacos kocája van a gazdaságban. A házigazdát nehéz otthon találni: ott jártunkkor is a határban volt földet mérni, így a feleség és a kisebbik fiú beszélt gazdálkodásukról. Huszonöt éves Sanyi fiúk nôs, egy kisgyereke van. A helyi iskolában végezte a 8 osztályt, majd Kolozsváron 3 éves mezôgazdasági szakiskolába járt, utána hazatért a szülôi portára. Négy hónapot Svájcban dolgozott, ottani gazdák farmján, miután Sármáson francia nyelvkurzuson vett részt. A szerzôdés letelte után svájci gazdája szívesen visszatartotta volna, de Sándor hazavágyott. Keresetébôl kitûnô személygépkocsit vásárolt, azzal tért haza. Svájci vendéglátójának 40 tehene és 250 sertése van. Mint meséli, az ottani farmokon szinte mindent gépesítettek. Az ott látottak mindenképpen hasznosnak bizonyulnak, hiszen az itteni gazdaságot is lassan arra a mintára szeretnék átalakítani.
Magyarszováti birtokuk mellett mintegy 35 hektárt vettek bérbe falubeliektôl: ebbôl 25 hektár szántó és 10 hektár legelô. Búzát, árpát, kukoricát termelnek. Mintegy 150 családtól gyûjtik be a tejet, naponta 2000 liternél többet hoznak ide szekerekkel. Innen tartálykocsi szállítja a mocsi Agromec céghez, onnan pedig a szovátai Hochland tejfeldolgozó gyárba kerül. A termelôk elégedetlenek a tej felvásárlási árával, ami az állami támogatással együtt 8000 lej. Szabóék szerint ez nagyon kevés, nem lehet belôle a modern tejtermeléshez szükséges költségeket fedezni.
Új, modern istállót kellene építeni, olyant, amilyent Svájcban látott, de ez rengeteg pénzbe kerül, amit saját erôbôl lehetetlen elôteremteni. Úgy fogalmaz: az új kormánynak át kellene értékelni az állattenyésztôk eddigi támogatását. Enélkül elképzelhetetlen az EU-csatlakozás, egyszerûen nem felelünk meg a legelemibb elvárásoknak sem, mondja összegzésképpen vendéglátóm.
Tóth Balázséknak 40 tehenük van. Két fiuk is a családi farmon dolgozik. Nem akarnak elmenni innen. Kis családi farmjukra az utóbbi években sikerült megvásárolniuk a szükséges gépparkot: a szántóföldi növénytermesztést és az állattenyésztést egyaránt gépesítették. Százötven juhot is tartanak. Juhállományukat tovább bôvítenék, mert számításaik szerint akkor is megéri birkával foglalkozni, ha a gyapjú felvásárlása a rendszerváltás óta gyakorlatilag szünetel. Tavaly például jó pénzt kaptak a bárányokért a válaszúti hízlaldától, ebbôl fejleszteni tudták juhászatukat. A Tóth család is a tejfelvásárlásra panaszkodik: úgy vélik, hogy a tejfeldolgozók megengedhetetlenül sokat nyernek a tejen, a gazdákat pedig aprópénzért kifizetik. Mint mondják, a tej ma óriási üzletág lett, de nem a gazda, hanem a tejgyárak számára, amelyek tulajdonosai a gazdák révén mesés vagyonokat hoznak össze.
Jelenleg nem éri meg tehéntej-termeléssel foglalkozni: ez a végkicsengése a magyarszováti gazdák panaszának is. Ôk azonban még reménykednek, hisznek abban, hogy valamiféle hatékonyabb állami közbelépéssel sikerül megállítani a hazai tejtermelés vészesen gyors leépülési folyamatát.
Román állampolgárság meg- vagy visszakapása, le- vagy visszatelepedés esetén szükséges iratok:
• kérvény — személyazonossági kérelmezésére vonatkozó formanyomtatvány;
• kérvény — a romániai le- vagy visszatelepedésre vonatkozó formanyomtatvány (beszerezhetô a Rudolf/Decebal utca 17. szám alatti épületben);
• a külügyminisztérium által kibocsátott, a letelepedés jóváhagyását bizonyító dokumentum a konzuli hivataltól, az útlevélosztály lajstromba vételével (eredeti és fénymásolt), vagy az igazságügy-minisztérium által kibocsátott dokumentum, amely bizonyítja, hogy meg- vagy visszakapta a román állampolgárságot, és letette a hûségesküt a román államnak;
• lakásszerzôdés (21 típus lehetséges);
• a befogadó által, a pénztárablak elôtt aláírt befogadói nyilatkozat — a formanyomtatvány, szintén a Rudolf/Decebal utca 17.szám alatt szerezhetô be (abban az esetben, ha a kérelmezô nem a lakás hivatalos tulajdonosa);
• amennyiben igényli más személyhez való költözést, szükséges a lakás iratairól egy fénymásolt példányt is benyújtani;
• a személy családi állapotát igazoló fénymásolt iratok, valamint a 14 év alatti gyermekek iratainak másolatai, akik szintén letelepednek a kérelmezôvel együtt (abból az országból, ahonnan származik, a hitelesített fordítással együtt);
• egy hivatalos fényképes dokumentum, ami bizonyítékul szolgál az illetô személyazonosságának igazolására;
• 3 db 3x4 cm-es fénykép fehér háttérrel;
• az ideiglenes személyazonossági ellenértékét képezô összeget a rendôrség székhelyén kell kifizetni;
• bélyegilletmény kifizetését igazoló nyugta (postáról).
A képen látható fiatalt tavaly november 24-én utalták be a sebészetre, személyazonosságát a mai napig nem sikerült kideríteni. A fiú személyleírása: sovány, 13–15 év körüli, 150 cm magas, 45 kg, fekete hajú, barnászöld szemû, kerekarcú, süketnéma, a Totó becenévre hallgat. Aki valamit tud róla, értesítse a legközelebbi rendôrôrsöt vagy a rendôrséget a 955-ös ingyenes telefonszámon.
Tûz a vasútállomáson
Tûz ütött ki csütörtökön reggel 7 órakor a Kolozsvár–Kudzsir útvonalra induló másodosztályú vagon egyik utazófülkéjében. A vagont a 14-es sínre tolatták, a tûzoltók elfojtották a lángokat. A tûzeset miatt a következô járatok késtek: a 3622-es számú Kolozsvár–Kudzsir járat 43 percet, a 4302-es Kolozsvár–Dés 39 percet, a 364–1-es Marosvásárhely–Budapest 25 percet és a 3073-as Kolozsvár–Nagyvárad 22 percet. Emberéletben nem esett kár, az anyagi kár felértékelése folyamatban van.
(póka)
Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit
(Folytatás január 8-i lapszámunkból)
Nem mindegy, hogy valaki megelôzés céljából, a szervezete optimális mûködésének biztosítása érdekében fogyaszt rendszeresen — az élelmiszerek kategóriájába tartozó — táplálék-kiegészítô készítményekbôl, amikor még egészséges, vagy a köztudottan káros mellékhatásoktól sem mentes gyógyszertablettákat veszi be akkor, amikor már megbetegedett. Egyre többen vannak, akik az elôbbiek csoportjába tartoznak. Arra is oda kell figyelnünk ellenben, hogy a táplálék-kiegészítô készítmények köré egész iparág épült, és hatalmas minôségi különbség lehet az egyes gyártók által ajánlott termékek között.
Az Egyesült Államokban nem szükséges engedély a táplálék-kiegészítô szerek forgalmazásához, pedig a szakemberek szerint az ellenôrzéssel számos kellemetlen mellékhatás, sôt haláleset megelôzhetô lenne. Mivel az embereknek már régóta fogalmuk sincs, melyik növény mire való, gondolkodás nélkül használnak bármilyen csodaszert, amivel valószínûleg többet ártanak, mint használnak.
Az Egyesült Államokban minden negyedik ember szed valamilyen étrend-kiegészítô szert. Emberek milliói abban a reményben nyelik le nap mint nap ezeket a pirulákat, hogy egészségesebbek, fittebbek és hosszabb életûek lesznek. Ráadásul az általános vélekedés szerint ezek a szerek mind biztonságosak, hiszen sokan úgy gondolják, az étrend-kiegészítôket rendszeresen tesztelik, és csak biztonságosnak nyilvánított szerek kerülhetnek a piacra. Ez azonban koránt sincs így, sôt bebizonyosodott, hogy a "csodaszerek" némelyike még halált is okozhat, ha más gyógyszerekkel együtt alkalmazzák ôket.
Huszonkilencezer szer
Az utóbbi idôben megfogalmazódott az igény arra, hogy szabályozzák a táplálék-kiegészítôket forgalmazó piacot. Az amerikai Élelmezési és Gyógyszerügyi Hivatal (Food and Drug Administration — FDA) által közzétett tanulmány szerint valójában az AEÁ-ban forgalomban lévô mintegy 29 ezer étrend-kiegészítô hatékonyságáról, illetve mérgezô hatásáról semmiféle adat nem áll az illetékesek rendelkezésére — a gyártók azonban évente mintegy 18 milliárd dolláros forgalmat bonyolítanak le.
Ráadásul a táplálék-kiegészítôk összetételét igen gyakran változtatják, ezért a klasszikus, természetes alapanyagú gyógykészítményekrôl sem igen lehet tudni, mi van bennük, és hogy biztonságosak-e egyáltalán. Ezért érzik a hatóságok szükségét annak, hogy ellenôrizzék a táplálék-kiegészítôk piacra kerülését és forgalmazását.
Halált is okozhat
A táplálék-kiegészítôk minôségellenôrzését egyre többen követelik, hiszen az egyik, növénykivonatot tartalmazó, fogyasztó- és energianövelô csodaszerként reklámozott anyag, az ephedra feltételezhetôen 155 ember halálát okozta. A ma huang kínai néven is forgalmazott szer több ezer embernél okozott veszélyes pulzusszám- és vérnyomás-növekedést, a szert azóta már be is tiltották.
Az FDA célja az lenne, hogy semmi olyan "csodaszert" ne szedjenek az emberek, amely bármiféle veszélyt jelenthet az egészségükre. A jelenlegi törvények azt feltételezik, hogy minden gyógyhatású készítmény biztonságos, amíg az ellenkezôje be nem bizonyosodik, hiszen ezek a szerek természetesek, tradícióval és történelemmel rendelkeznek, régóta fogyasztják ôket. Így az ilyen termékeket nem kell elôzetesen letesztelni, mint a gyógyszereket, vagy az élelmiszeripari termékeket.
Ezért indítványozzák a törvényváltoztatást, amely arra késztetné a gyártókat, hogy ellenôriztessék termékeiket az FDA-val, mielôtt a boltok polcaira kerülnek, és arra biztatják a lakosságot, hogy egy ingyenes telefonszámon a szerek minden mellékhatását jelentsék be. Hiszen ha egy szert már régóta fogyasztanak, nem jelenti, hogy fogyasztása teljességgel biztonságos. Minden bizonnyal hasonló intézkedésekre volna szükség Romániában is, hiszen a növényi alapú étrend-kiegészítôk használata itt is reneszánszát éli.
260 tradicionálisnak számító, ázsiai, gyógyhatású készítmény vizsgálása után úgy találták, hogy a kapszulák negyede mérgezô arányban tartalmaz nehézfémeket, fôként ólmot és higanyt. Emellett 7 százalékuk nem engedélyezett gyógyszerészeti mellékanyagot tartalmazott, hogy hatásukat erôsítsék. Szkeptikusok szerint azonban majdnem lehetetlen felmérni a táplálék-kiegészítô szerek mellékhatásait, fôként azért, mert ezeket nem elôírásszerûen szedik az emberek. Van, aki csak alkalomszerûen használja, van azonban, aki évtizedekig él egy-egy "csodaszerrel", így a mellékhatást nem lehet ellenôrizni.
Ugyanazon növényi kivonatot sokszor teljesen különbözô minôségû növényekbôl nyerik ki, ráadásul az sem mindegy, hogy a növény levelét, szárát, vagy gyökerét használják.
Elveszett tudás
A legfôbb probléma, hogy az emberek mára végképp elvesztették a természettel kapcsolatos ismereteiket, és nem ismerik az egyes növények esetleges hatásait. Régebben például tisztában voltak azzal, hogy egy-egy növény kárt okozhat a magzatban, így a várandós nôk elkerülték ezen növények használatát. Ma azonban, az ismeretek hiányában a terhes nôk is alkalmaznak mindenféle táplálék-kiegészítô anyagot.
Felmérések szerint egyébként pont azok az emberek szedik legnagyobb arányban a táplálék-kiegészítô szereket, akik egyébként is odafigyelnek az egészségükre, mozognak, és egészségesen étkeznek — tehát a legkevésbé lenne szükségük "csodaszerekre". Az illetékes szervek egyelôre tehetetlenek, a legutóbb halálesetet is okozó ephedra betiltásáért hét éven keresztül folyt a harc, eddig tartott ugyanis, míg össze tudták gyûjteni a bizonyítékokat. Mindeközben az úgynevezett "természetes" táplálék-kiegészítôk piaca virágzik, és egyre növekszik, évente mintegy 25 százalékkal.
Rendkívül fontos tehát, hogy csak olyan készítményeket, kivonatokat használjunk, amelyek hatásaival teljesen tisztában vagyunk. Érdeklôdjünk, amikor megvásárolunk egy szert, kérdezzünk meg egy gyógyszerészt a készítmény pontos összetételérôl, hatásairól és csak olyan étrend-kiegészítôt vásároljunk meg, amelynek hatékonyságáról és biztonságosságáról meggyôzôdtünk.
Érdemes a sokkal természetesebb csoda-élelmiszerekkel élnünk, amelyek szervezetre gyakorolt jótékony hatását hitelt érdemlô, hosszas kutatások bizonyítják.
A paradicsommal kezdhetjük a listát. A kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a levesekben és a különféle öntetekben lévô fôtt paradicsom csökkenti a prosztata és az emésztôrendszer rákos megbetegedéseit. A paradicsomban található licopin az egyik leghatékonyabb antioxidáns, amelynek a gyümölcsök és zöldségek a szép, sötétpiros színüket köszönhetik. A paradicsomból fôzés közben könnyen kinyerhetô — és egy jó hír a pizza-kedvelôknek —, a gyomrunkban legjobban akkor szívódik fel, ha egy kevés olajat is adunk hozzá. Inkább nyersen fogyasztja a paradicsomot? Az is nagyon jó! Ebben az esetben értékes C-vitaminforráshoz juttathatja a szervezetét.
A spenótban sok vas, folsav és B- vitamin van, amelyek annyira nélkülözhetetlenek számunkra, hogy a liszt adalékai között rendszeresen megtaláljuk ôket. A folsav nemcsak arra jó, hogy segít megelôzni a csecsemôknél az idegcsatorna-rendellenességek kialakulását, de csökkenti a vérben lévô homocisztein szintjét is, amely szívbetegségeket okozó, véredény-irritáló aminosavfajta. Hasonlóan hatékony hatást fejt ki a spenótban található két vegyület, amely védelmet nyújt a retinahártyán megjelenô és vakságot okozó foltképzôdéssel szemben. Egy csészényi spenót csupán 41 kalóriát tartalmaz zsír nélkül, ezért szükségtelen aggódni az ember karján, vagy egyéb testrészén megjelenô nemkívánatos domborulatok miatt. Ha valaki nem szereti a spenótot, kipróbálhatja a fehérrépát.
Hogyan lehet az, hogy a franciák rengeteg sajtot és vajas szószt fogyasztanak, ennek ellenére mégis sokkal ritkábban szenvednek szívbetegségben, mint az amerikaiak? A választ a táplálkozástudományi szakemberek a híres francia borban találták meg. A vörösbor alapanyagául szolgáló szôlô héjában lévô polifenolok javítják a jófajta (HDL) koleszterinszintet. Ajánlott azonban az óvatosság. A bor lehet valóban orvosság a szívnek, de emellett számos bajnak is az okozója, mint a májzsugor, az agyvérzés, ezért a fogyasztását javasolják hetente néhány pohárnyira korlátozni.
A diófélék magas zsírtartalmuk mellett túlzottan sósak is lehetnek. Ennek ellenére ezek a laktató rágcsálnivalók valódi energiafejlesztô erômûnek felelnek meg. A bennük megtalálható zsírfajták — mind a telítetlen, mind a többszörösen túltelített — a jó zsírok csoportjába tartoznak. Hogyha a többszörösen túltelített zsírokban bôvelkedô gyorséttermi ételek (sült krumpli és fánkok) helyett a földimogyorót, diót, mandulát fogyasztjuk, akkor csökkenthetjük a rossz (LDL), valamint növelhetjük a jó koleszterinszintünket. Ez tökéletes megoldás a szívbetegségek megelôzésére. Számos dióféle, közöttük a pekándió és a szelídgesztenye, tartalmaz egy bizonyos savat is, az elôzetes kísérletek azt bizonyítják, hogy az ellagic sav beindít egy olyan folyamatot, amely során a ráksejtek önmagukat megsemmisítik. A dióféléknek van még egy elônyös tulajdonságuk: tartalmazzák a szívbetegségek és a rák megelôzését elôsegítô hatékony antioxidánst, az E-vitamint. Sajnos magas kalóriatartalmuk miatt — grammonként 60 kalória — könnyen elhízáshoz vezethet nagy mennyiségû fogyasztásuk.
A brokkoliban lévô, sok növényi alapú vegyi anyag között megtalálhatunk olyanokat, amelyek már azelôtt képesek méregteleníteni a rákkeltô anyagokat, hogy azok kárt okozhattak volna. Számos kutatás azt bizonyítja, hogy az ernyôs virágú növények rendszeres fogyasztása, mint a brokkoli, csökkenti a mell-, végbél-, és gyomorrák kialakulásának kockázatát. Ezenkívül a brokkolit jelentôs élelmi rost és C-vitaminforrásnak is tekinthetjük (egy csészényi adag egy narancsnál is több C-vitamint tartalmaz). A legjobb módja a tápanyagok kinyerésének, ha a brokkolit csupán megpároljuk, és kissé nyersen fogyasztjuk. Akik nem szeretik a brokkolit, azok helyette megpróbálhatják a spárgát, vagy a fejes káposztát.
Sajnos, a zabban és az egyéb gabonafélékben lévô élelmi rostok valószínûleg nem védenek meg bennünket a végbélrák ellen, de számos elônnyel rendelkeznek, ami miatt mindenkinek ajánlhatók. Zabkásaként vagy nyers formában naponta rendszeresen fogyasztva csökkenti a koleszterinszintet. Béta-glukant is tartalmaz, egy szivacsszerû, vízben oldódó rostfélét, ami magához vonzza a belekben kezdeti stádiumban lévô koleszterint, és segít a szervezetbôl történô eltávolításában. Új bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a zabnak vérnyomáscsökkentô hatása is van. A zabban lévô élelmi rostok és fehérje az étkezés során gyorsan jóllakottság, teltség érzését kelti az emberben. Ezáltal megvéd a zsírokban gazdag ételek túlzott mennyiségû fogyasztásától, és elôsegíti normális testsúlyunk megtartását.
A lazac étrendjén olyan friss halak találhatók, amelyek még a náluk is kisebb halakat megevô halakkal táplálkoznak. Táplálkozási láncuk végén az algák találhatók, nekik köszönhetô a lazachús egészségre gyakorolt jótékony hatása. Az algák büszkélkedhetnek a szívre rendkívül jó befolyást gyakorló speciális zsírfajtával, az omega-3 zsírsavakkal. Ezek a zsírsavak megakadályozzák a vérrögök keletkezését, a szívtrombózis kialakulásának veszélyét. A kutatók úgy vélik, hogy az omega-3 zsírsavak megakadályozhatják bizonyos gyulladáskeltô anyagok képzôdését is. Ráadásul a kutatók azt is kiderítették, hogy ezek a zsírsavak képesek hatást gyakorolni az agysejteket körülvevô zsírrétegekre, és bármennyire furcsának is tûnik, segíthetnek az agysejteknek megvédeni önmagukat az öregedéssel járó Alzheimer-kór ellen. Az omega-3 zsírsavak egyébként megtalálhatók még a hering, a makréla és a kékhalak húsában.
Ugyanazon anyagnak, ami a fokhagyma — és az azt fogyasztó személy — kellemetlen illatát okozza, köszönhetôk az egészségünkre gyakorolt jótékony hatások is. Az illatanyag a kénalapú allil szulfidokból származik. Sok természetgyógyász szerint a fokhagyma minden bajra jó orvosság, ami természetesen téves állítás, de számos kutató egyetért abban, hogy a fokhagymában meglévô allil szulfidok és más növényi alapú vegyi anyagok segíthetnek a szív megvédésében. A kutatási eredmények azt igazolják, hogy a szulfidok lecsökkentik a koleszterinszintet, és vérhígító hatással is rendelkeznek. A szakemberek meg vannak gyôzôdve a fokhagyma baktérium- és gombaölô hatásáról is. Elôzetes kutatási eredmények szerint a fokhagyma képes megsemmisíteni a maláriát okozó élôsködôket. Egyelôre még nem eléggé megalapozott — laboratóriumban született — elmélet szerint, az allil szulfidok képesek megállítani a rosszindulatú daganatok növekedését.
Az ázsiai országok lakói legalább annyira gyakran isznak teát, mint a világ más részein élôk kávét. A zöld tea tele van a C-vitaminnál százszor több antioxidánst tartalmazó fitovegyületek egyik csoportját képezô polifenolokkal. A kísérleti eredmények alapján a kutatók feltételezik, hogy a zöld teában található katekin nevû vegyi anyag megakadályozhatja a daganatot tápláló véredények kialakulását, ami a korai stádiumban lévô daganatok tápanyagellátásának megszüntetését eredményezheti, továbbá védelmet nyújthatnak a DNS (átörökítôanyag) rákkeltôk által történô károsodása ellen is. Való igaz, hogy a zöld teát fogyasztó kínai lakosság körében végzett felmérés alapján náluk alacsonyabb a gyomor-, hasnyálmirigy- és májrák kockázata. Egy Japánban készült tanulmány azt igazolja, hogy naponta 10 csészényi teát elfogyasztva a szívbetegségek kockázata szintén lecsökkenthetô. Ha soknak tûnik ennyi teát meginni, elegendô csupán öblögetni vele; a kutatók javaslata szerint a zöld teával történô öblögetés meggátolhatja a szájban jelen lévô káros baktériumok elszaporodását. Laboratóriumi egér-kísérletek során a zöld teának köszönhetôen sikerült a bôrrák elôfordulását csökkenteni. No, és mi a helyzet a fekete teával? Ugyanabból a zöld tealevélbôl készül ez is, csak már eljárással. A tudósok azon a véleményen vannak, hogy hatékonysága valószínûleg hasonló a zöld teáéhoz.
Az áfonya kis bogyói bármelyik más gyümölcs-, vagy zöldségfajtánál több antioxidánst tartalmaznak. Az áfonyában az egészségre legjobb hatást kifejtô anyagként megtalálhatók az antocianok. A szívmegbetegedéseket és rákbetegségeket okozó szabad gyökök elleni küzdelemben segítséget nyújtó antocianok serkenthetik az agytevékenységet — legalábbis a patkányoknál. Kilenc hónapon keresztül áfonyakivonattal is táplált, idôs patkányok felülmúlták az ellenôrzô csoportban lévô patkány társaikat a labirintusban való haladásban, és a forgó fatörzseken történô egyensúlyozásban. Idôsebb patkányok áfonyával dúsított étrend négy hónapos fogyasztását követôen a memóriateszteket éppen olyan jól megoldották, mint a náluk fiatalabb patkányok. További áfonya mellett szóló elôny: segít a húgyvezeték-gyulladás megszüntetésében, mivel megakadályozza az
E-coli baktériumok megtapadását a húgyhólyag falán.
Az oldal szerkesztette: Farkas Imola
Érthetetlen módon a színháztörténet — mintha szándékosan tenné — nem foglalkozik bizonyos, színházhoz kapcsolódó jelenségekkel, amelyek mégis nem egyszer meghatározó módon jelentkeznek egy-egy színháztörténeti korban, illetve egy-egy elôadásban.
A szünet szerepérôl például alig olvastam valamit. S ha mégis, az írottak mellékes tartozékként tárgyalták azt az elôadásrészt, ami alatt — pihen a nézô, színész — átváltozik a szín stb.
Egyszer egy vehemens színházi vitában egy nézô felhördült: "Nem elég, hogy unalmasak az elôadások, de ami a legszörnyûbb: még szünet sincs. Mert én az utóbbi években csak a szünetért mentem színházba… Legalább ezt ne vegyék el tôlem!!"
No, szegény nézô, aki így elszólta magát, kapott is az ôszinteségére az újságban: majdhogynem lehülyézték a rendezôálom-centrikus színház ingerlékeny hívei. Pedig csak igazat mondott a jámbor, ahogy egy óvatos kritikus meg is jegyezte halkan:
— Valójában már én is csak a szünetekért járok színházba. Hogy találkozzam a barátaimmal, igyam egy pohár sört jó társaságban, a színházi büfében. Még hogy szünetért járni színházba? Ilyet gondolni szabad — no de kimondani?
Valamikor a színházépítôk a szünet szerepét is bekalkulálták tervükbe: a pazarul megépített színházépületbe belép a nézô, fehér-fekete márványkockákon sétál, látja magát (és persze új ruháját) a mennyezetig érô tükrökben, nem tud betelni a látvánnyal (tessék megfigyelni, ha véletlenül kifognak egy elôadást, ahol van szünet, tapasztalni fogják, hogy a nézôk nem tudnak elmenni úgy a fali tükrök elôtt, hogy beléjük ne pillantsanak) — élvezi az úri miliôt, a sárgaréz korlátot, a hófehéren villogó márvány asztalkákat, a finom és drága kávét, szóval a nézô — akár nô, akár férfi — úrnak, gondtalan úrnak képzeli magát a szünetidôben — jó húsz percig legalább, és ez sem kicsi dolog annyi robotnap, hét, hónap után — vagy közben.
No de nem errôl akarok én most írni, a szünetet is csupán példaként említettem, mint a színház méltatlanul kezelt mostohagyermekét. Másról írok most, egy olyan régi színházi jelenségrôl, ami ma már — legalábbis a régi formáját tekintve — kiment a divatból.
Ez az érdekes színházi jelenség a klakk (claque). A fizetett taps. A bérelt tapsolók "ünneplik" azt, vagy azokat az elôadókat, akik ezért megfizetik ôket.
A fizetett taps — régi találmány, szerepe, funkciója koronként és színházanként változott. Az udvari színházak etikettje tiltotta, hogy a szereplôk magánszemélyként megköszönjék a tapsot. Elôadás után is tilos volt hajlongani a nagyérdemû elôtt. A bécsi Burgtheater színészei "ma sem jelennek meg tapsra" — írja Péchy Blanka 1972-ben (Este a Dunánál, Magvetô).
A budapesti Nemzeti Színházban 1863-tól honosodott meg a klakk-rendszer. Foglalkoztatott említett kor színjátszása — kutatásaim során azonban nyomát sem leltem, milyen hatással mûködött a klakk — az Elôadásban. A kritikák sohasem említették a klakk-jelenséget: írtak sikerrôl vagy bukásról, de klakkról — annak jó, vagy rossz szerepérôl, kínos vagy dicsô színházi momentumok elôidézôjérôl — mélyen hallgattak.
Abban a korban még létezett a "kihívásos jelenet" — ahogy Egressy Gábor megfogalmazta azt a jelenséget, melynek keretén belül elôadás közben kitapsolták a jól játszó mûvésznôt vagy mûvészt jelenete után, akinek is kötelezô módon meg kellett köszönnie a közönség (valós vagy fizetett) ovációját. A "kihívásos jelenet" — egyszerûen szétaprózta az Elôadást, miszlikre faricskálta az Illúziót. És — nem gyôzök ezen csodálkozni — alig voltak ellenzôi ennek a színházi vadhajtásnak, pedig ebben a korban már komoly elvárásként jelentkezett az összjáték-igény az Elôadásban.
A klakk lényege az volt, hogy a színész megbeszélte a klakkvezérrel, hogy melyik jeleneténél milyen reagálást óhajt: nevetést, sírást, áhítatot stb. A klakkvezér aztán — jó pénzért szállította az árut: elôadás közben diszkréten irányítva a közönség közé vegyült embereit: most kell tapsolni, most kell zokogni stb.
Egy biztos: a klakknak hangulatteremtô szerepe is volt. Nyilvánvaló, hogy a színész drámai jelenetében sírást kért a tapsolóktól, amikor vígjátéki szerepet játszott, akkor nevetést. A fizetett reagálók pedig hatottak a közönség hangulatára. Igen, bármilyen furcsa, de a fizetett színházi hangulatcsinálásnak pozitív értékei is lehettek (különben miért is engedték volna azt mûködni?). Gyulai Pál, Egressy Gábor tiltakozását a klakk-rendszer ellen csak akkor vette érdemben figyelembe Paulay Ede, amikor Jászai Mari is makacs következetességgel háborgott az ilyen "siker" ellen. (Jászai többször is fizetett büntetést, mert nem volt hajlandó saját szerep-halála után hajlongani a tapsolóknak. Egy idôs klakkvezér visszaemlékezéseiben elmondotta, hogy a Nemzeti Színház színészei közül két mûvész nem vette igénybe a fizetett tapsot: az egyik közülük Jászai Mari volt.) A klakk betiltása után a Nemzeti Színház színészei már csupán elôadás után köszönhették meg a nézôk tapsát.
Miért engedte olyan sokáig mûködni a fizetett tapsot — Paulay? A kérdés nem hagyott — nem hagy nyugton, kísért most is. Nem egyszer elképzelem, hogy mi lenne, ha ma színházaink (határon innen és túl) újra bevezetnék diszkréten a klakk-rendszert?
Persze, ahhoz, hogy a klakk mûködjön, olyan színház kell, amit látogatnak a nézôk. Üres nézôtéren hiába tapsolnának a fizetett tapsolók (hacsak nem a sajtóban lelkendeznek, de az másfajta klakk). Emlékszem, mikor színészkoromban egy-egy vígjátékban játszottam, az elôadáson mindig voltak elônevetôk: ezek az elônevetôk már akkor is élvezték a poént, amikor az még el sem hangzott.
Magányos óráimon eltûnôdöm: micsoda izgalmas mûvészi újítás lenne a klakk feltámasztása! A munkanélküliséget — ha nem is oldaná meg, de enyhítené például, ha egy-egy színházi elôadásra (határon innen és túl) beültetne a színházvezetés tapsolókat. Illetve nézôket. Vagyis nézôtapsolókat. Remekül mutatna a színházi statisztika, a munkanélküliek óhatatlanul pallérozódnának, egy kis zsebpénzt is kapnának, megismernék a színészeket, rendezôket (kiknek kell, és milyen jelre tapsolniuk) — szóval érdekes mûvészi eredménye lenne az újrahonosított fizetett tapsnak.
Bizony, a klakk-rendszer — tûnôdöm. A fizetett tapsolókra gondolok. Akik élnek ma is, politikában, gazdasági életünkben, kultúránkban (határon innen) esetleg túl is. Élnek és figyelik a klakkvezér diszkrét jelét — mikor kell tapsolni, mikor kell agyonütni a nem tapsolókat, egyszóval: mit mikor kell tenni és nem tenni.
Oh, boldog idôk — mondhatnánk — amikor csak a színházban élt, virult, hatott és gyilkolt — a fizetett taps: a klakk.
(Folytatás január 21-i lapszámunkból)
Az áldozatok névsorát tartalmazó lista (még mindig a központi könyvesbolt falára függesztve) mintha egy névvel "gyarapodott" volna ittjártam óta; a kézzel felrótt sor után jókora hely szabadon tátong a sárguló, füstös papíron. A lista mellett színes lózungok, egyik az áldozatok megbosszulását kéri vagy ígéri, a hevenyészett aláírásból és a román nyelvû szövegbôl — egyébként egyetlen magyar nyelvût itt nem látni — valamelyik alakuló párt ilyetén való híradására gondolok.
A bosszú szó elgondolkoztat... Jó három héttel a temesvári forradalmi események után, alig kettôvel a diktátor házaspár kivégzését követôn, a nagyon-nagyon várt letisztulásnak kellene következnie, és ehhez a bûnösök törvényes felelôsségre vonása illene. Bosszú — és felelôsségre vonás. Kétféle közösségi magatartást sugalló szavak; egyik oldalon az ösztönök irányítanak, a primitívnek is mondható felbuzdulások, másik oldalon a ráció irányította, józan, átgondolt érvek. Istenem, vajon melyik fog fölülkerekedni?!
Gondjaimmal elôhozakodtam a Szabadság címû megyei napilap szerkesztôségében, s persze azzal is, hogy az újságossorban néhány perccel ezelôtt ott láttam azt a román ávós tisztet is (Ghiurutan urat), aki annak idején engem gyomrozott, próbált bedolgozni, egyik-másik szerkesztôtársamtól késôbb megtudtam: ilyen gyomrozásokon majd’ mindenikük átesett. Tehát szabadlábon vannak a gyúró fiúk, és ugyanúgy "veszik a lapokat", mint eddig, sorba is állnak, és valószínûleg nem csupán hírlapokért, és természetszerûleg fizetést is kapnak valakiktôl.
Amikor elôhozakodtam ezekkel a gondjaimmal, idegsebész unokaöcsém megjegyezte: — A sörgyár elôtti mészárláskor, december 21-én kora délután intézetükben valósággal nyüzsögtek a szekusok. Egyik-másik mellére tûzte az addig szabad utat és még szabadabb kezet biztosító igazolványát, hogy látva lássa a világ, ôk államvédelmisek ugyan, de "átálltak"... A lôtt sebet kapottak már nem tehettek semmit, az egyik áldozat ifjú felesége azonban, látva a férje hordágyánál tüsténkedô tisztet, kitépte kezébôl a véres tálat és a kabáthajtókán fityegô igazolványra löttyintette... Akinek vér tapad a kezéhez, annak a jó szándék is csak tetézheti a gaztetteit. Ez van, szabadon jár-kel nagy részük, de rettegnek; akkor lesz veszélyes ismét a helyzet, ha ezek a személyek ismét szervezkedni kezdenek, márpedig a rettegés gulyába szervezi a szekuritátét is.
*
Lapügyben indultunk útnak, és íme, hova jutottunk. A Szabadságnál feszült a hangulat, az újdonsült fôszerkesztô (egyébként korunkos), Kántor Lajos épp most ül le gépbe diktálni. Ne is kérdezzem, legyint. Azt hiheti, faggatni jöttem odaátról, most ez az úzus, lesik az ember minden szavát, forradalmár, hôs vitéz lett mindenki; jelzem neki, hogy nincsenek ilyen irányú ambícióim, de jól jönne Tordának is egy lap (no, nem vetélytárs!). Itt vannak a kiszemelt jövendô szerkesztôk, útbaigazítást szeretnénk. Int, menjünk át Pillich Lacihoz. Átmegyünk. Az eddigi fôszerkesztô párnázott ajtajú szobájába kopogunk be, elég romos kép fogad, dúlás utáni hangulat, hosszú asztalnál Pillich és Demény Attila, a helyi magyar opera rendezô-zeneszerzôje tárgyal, félmosoly, most épp lapzárta van, pár perc múlva esetleg... — Ilyen strapás egy lapnál? — kérdi a még mindig újságalapításról álmodozó Szedilek. — Még ilyenebb — mondom —, és az a jobbik eset, ha ilyen.
A Jókai utcában a frissen indult diáklap, a Jelenlét szerkesztôjével, Kiss Botonddal futunk össze. Soha jobbal; lapindításról, annak csínjáról-binjáról mindent megtudnak ifjú aranyosszéki barátaim...
Aztán indulás vissza a Tordai-hasadék alatti városba. (Amelynek egyébként Trianon elôtt, sôt, után is, egészen a negyvenes évekig két, három magyar lapja is volt, közülük a leghosszabb életû vidéki lapok egyike, az Aranyosvidék 1891-tôl élt 1940-ig. Meg aztán ott volt az Aranyosszék is, de román és jiddis nyelvû lapocskák is akadtak.)
Somogyi utánunk kiált: — Hallottad, a sepsiszentgyörgyiek is lapot csinálnak, Európai idô címmel?
Elrágódom a címen, kissé fellengzôsnek tûnik, de szeretem. Nyújtózkodnak a fiúk, nyújtózkodnak, vagy legalábbis arra készülôdnek. Kell, nagyon kell a tespedt szellemet felrázó mozdulat! — hallom vissza szavaimat, mintha most épp ilyen üres puffogtatások megfogalmazására volna csak nyelvi erônk. Igaz, másra nem igen akadna, csak az anyanyelvire, kisebbségieknek nem is akadhat e világ eme régiójában semmi más támasz, sem anyagi, politikai aztán különösen nem. Lám, csakugyan nyelvünkben élôkként hittük élhetônek a nemzetet...
(VI.)
Visszaút — avagy: mikor bôrünket égeti a só
Egy népi megmozdulás célja aligha lehet más, mint a felhalmozott anyagi-szellemi értékek megmentése. Esetleg átmentése a hitelét vesztett sáfárok kezébôl. Ezzel szemben a kisebb csoportok érdekeit meglovagoló forrongók, akár puccs-hívek, legtöbbször csupán csak önmagukra, önös gazdasági-politikai érdekekre gondolnak. Legalábbis e tétel elfogadói szerint.
Hogy is írta Páskándi? Rang és kenyér, ez az a két posztulátum, amely meghatározza századunk forradalmainak a minôsítését. Persze, amennyiben e népi megmozdulás nem társul az idegen elnyomók elleni szabadságharccal.
A magyar 1956-nál jobb példa ez utóbbira aligha akadna.
Nos, az 1989–90-es romániai eseményeket szemmel követôk tévéközelbôl (is) tapasztalhatták, miszerint ott és akkor (bármennyire is igyekeztek egyesek elhitetni ezt) idegen elnyomókról szó sem lehetett. Ellenkezôleg. Maskarádé volt az egész riogatás: a Ceausescu-féle magyar-fóbia továbbélése...
(Folytatjuk)
A 20. századi magyar irodalom nagy esszéírója, akit az irodalomtörténet mint jelentôs prózaírót és költôt is számon tart, számtalan írásában örökítette meg gyermekkora rajongásig szeretett városát, Kolozsvárt. A Rózsa (Samuil Micu) utcai otthon volt számára az "édenkert". Ezt a mûvelôdéstörténeti jelentôségû házat szeretné a Kolozsvár Társaság és az EMKE megvásárolni és közösségi házként mûködtetni, amelyben a Cs. Szabó emlékszoba mellett az ugyancsak száz éve született László Dezsô református lelkésznek, a kisebbségi sors emblematikus figurájának, az Erdélyi Fiatalok címû folyóirat egykori szerkesztôjének is emléket kíván állítani.
A Cs. Szabó László és László Dezsô egyik találkozását megörökítô, 1942-es Cs. Szabó-esszébôl közlünk egy részletet. Kolozsvári sétára invitálta Cs. Szabó budapesti íróvendégeit, Illyés Gyulát, Keresztury Dezsôt és Márai Sándort, és a Farkas utcában összetalálkoztak László Dezsôvel. Íme a történet:
Be akartunk menni a református templomba. Futok a kulcsért az egyházfihoz, de a lelkészlak lépcsôjén összeütközöm egy daliás férfival.
— Hozom én — mondja mosolyogva. Nem gondolnám, hogy ô az egyházfi. Jön a kulccsal, s bemutatkozik. Erdélyi fiatalok lapjaiban tanultam meg a nevét, a rabság idején. László Dezsô, a templom lelkésze ô, s ma képviselô. A templomkapuban összetalálkozik a többiekkel. Mielôtt belépnénk, még egyszer végignézünk a Farkas utcán: most a zárt, templomos végérôl.
— Nyilván érdekel titeket, írókat — mondja —, hogy abban a földszintes házban lakott a fiatal Gyulai Pál. S mindjárt mellette született Szilágyi Sándor, a történész. Ott lakott Áprily Lajos. S emitt, a kollégium kapuja fölött — persze a régi, leégett épületben — tanult Bethlen Miklós, az emlékíró.
A szövetségesek összenéznek. Márain a sor.
— Le kell szögeznem — mondja hûvös arccal —, hogy amikor Bethlen Gábor jól akart enni s kényelmesen akart hálni, Kassára jött. Mint tudjuk, a második feleségét iselôbb azzal a várossal szédítette. Szegény Kata asszony azt hitte, hogy egész Erdély olyan szép, mint Kassa.
László rögtön észreveszi, hogy itt már valaki túlfeszítette a húrt, s kacagva benyomja a kulcsot a zárba. S a következô percben befogad minket a patyolat hûvösség, Erdély legnagyobb egyhajós temploma.
Nemrég tisztították ki, megint jól látszanak az atléta aggastyán feszülô izmai. Mondják, hogy amikor beomlott a teteje, Rákóczi György livlandi mesterekkel hozatta helyre 1600 közepén — gótikus stílusban! Az ô korában már csak abban a köd mögötti balti országban emlékeztek a dómpáholyok titkára. A fejedelem elküldetett értök: ô volt talán a világ elsô stílusos restaurátora.
Lassan vonulunk a padok között. Itt fújta e sorok írója is a zsoltárt, külön igazgatói engedéllyel, minthogy nagy volt ugyan a buzgalma, de szörnyû a hallása. Megfertôzte az egész kórust, ha nekilelkesedett.
A falon, a régi címerekben halfarkú nôk hintáznak, s halálra sebzett madarak röpülnek. A padok felett hosszú, szakadozott verses gyászjelentôk, siratók, köztük Tótfalusi Kis Miklósé, a boldogtalan s lángeszû nyomdászé. A kórus elején egy megható márványtábla: gróf Wass Alberté, ki elesett a szabad parasztok szabadságáért búr földön, 1902-ben. A szószék lábát magyar ember faragta, a könyöklôjét szász, az egyik térdeplô pad szász munka, a másik magyar. A szász faragásokon gyümölcs, a magyarokon virág.
— Így is az igazság — mosolyog csendesen a pap. — A virág csak szép, abból nincs haszon. Az volt mindig a magyaré.
Letelepszünk az egyik padba, az orgona melletti ablakon bebólint egy óriási fa. Cirógatja, körültapogatja az üveget, talán részt akar venni a halk beszélgetésben. Ne félj semmit, öreg erdélyi fa: nem mondunk semmi rosszat a földedrôl. Sôt mintha ezek a csúfondáros "külhoni" arcok most meg is volnának illetôdve.
— Kezdem már sejteni, mi a különbség Kassa és Kolozsvár közt — mondja Márai, akit e városban folyton a szülôváros emléke üldöz. — Mind a kettô felnôtt, higgadt város, született város. Kövekben gondolták ki, nem pléhben. De az egyik zárkózott, majdnem feszes, a másik szívélyes, beszédes s eszeveszett gôgjében is csevegô.
— Az már igaz — hagyja rá László Dezsô. — Roppant nagy pletykák vagyunk. Gondoljatok csak arra a töméntelen erdélyi emlékíróra. Még a titkos fiókunkat is telebeszéltük, nemhogy egymás fülét. S fele se volt igaz a pletykának, csak a jó ízért mondták el. Ezt mi jól tudjuk egymásról, csak az kéne, hogy ti is tudjátok. Hiszen ami keveset tévedett rólunk Németh László az erdélyi úti naplójában, úgy történt, hogy ez a zord, egyenes dunántúli ember szó szerint vette, amit a régi s mai erdélyiekrôl hallott!
Vele nevetünk; jólesik egy pillanatra magunk közt tudnunk ezt a feddô, szertelen szerelmest.
Kijövet átnézünk a régi kollégium árkádos udvarára. Minden a helyén van: a harang a kapu alatt, a galambdúc, a rest óra az óratornyocskán s az ablak, melyen vagy huszonöt év elôtt Sárkány tanár úr kidobta a szerzô óráját, mivelhogy ô e fedeles tárgy sûrû és hangos pattintgatásával tiltakozott a túl hosszú számtanóra ellen.
— Ön tehát itt lett urbánus? — kérdi Illyés a cipóosztó erkély alatt.
Megint mozog benne az ördög.
— Több szülôház nincs? — kérdi a Jókai utcában. Most víz alá nyomott: két jelentéktelen ház között tartunk. Víz alá, engem? Rögtön felbukom.
— Mutatok helyben — felelem. — Éppen itt született Teleki Sándor, a bolond koltói gróf. A barátod barátja. Petôfié.
Megáll, gondolkozik, hogy leüssön-e. Aztán nyájasan odaszól Kereszturynak, a földijének:
— Azt hiszem, Dezsô, itt az ideje, hogy bemutassuk ennek a mócnak Ozorát. Ozorai Pipó birtokát. Tudod: Pipóét. Masolino barátjáét.
A játék ismét felszökik. Este a
B...-ban vacsorázunk. Egyikünk elôreugrik, s kihúzza a széket az asztalfôn.
— Ide parancsolj, kegyelmes uram.
Márai nyájasan biccent, mi csak utána ülünk le. Közben az asztal bôvül: új pestiek érkeznek. Áthajlok Illyéshez.
— Ismered te a Horologicum Turcicumot? Annak a török–magyar íródeáknak a könyvét?
Roppant gyanakodva biccent.
— No mert szembeül veled a leszármazottja.
Villan a szeme: megint adósom eggyel. Kibékítsük?
— Az ott feljebb a felesége. Valamikor a családjuké volt a pátriád, Simontornya. Tudod, ahol a nagy Háry János született.
Hátrakapja a fejét, töpreng: elengedje-e a tartozást? De jön a fôtt harcsa, s ez a latin szag egészen elbájolja a Pórt; rólam is elfeledkezik.
Elmenet a fizetô utolér minket a kapuban.
— Kegyelmes uram — lövell Máraira —, rezerváljam holnapra az asztalt?
Hát így születnek a címek.
Cs. Szabó László családja egykori kolozsvári házának megvásárlása érdekében a Kolozsvár Társaság adományokat vár, a következô (a kolozsvári ROBankban megnyitott) bankszámlákra:
Lejes számla: RO69 BNRB 2000 0005 2646 RO01
Eurós számla: RO26 BNRB 2000 0005 2646 EU01
Forintos számla: RO73 BNRB 2000 0005 2646 HU01
Felértékelôdik a kortárs képzômûvészet Magyarországon.
Miközben sok festô már külföldre tette át mûködésének helyszínét, egyre több külföldi galéria megbízottja jár rendszeresen vásárolni magyar (meg lengyel, román, bolgár) mûtermekbe. Bár Magyarországon még mindig lehet olcsón, jó minôségû festményhez, plasztikához, és különösen grafikához jutni, általánosságban elmondható, hogy az árak — helytôl, idôtôl, minôségtôl és ismertségtôl függôen — emelkednek.
Elég, ha végigböngésszük az aukciók eredménylistáit, illetve ha átnézzük az anyaországban is sokasodó, kortárs mûvészekkel foglalkozó galériák növekvô árú kínálatát. Az áremelkedés nemcsak az inflációval, a mûterembérlés, vagy a vászon, a festék csillagászati árával magyarázható.
Emelkedik egy-egy alkotás ára akkor is, ha a mûtárgyak kiállításon szerepelnek. Még inkább így van ez, ha önálló tárlattal sikerül elôállnia a mûvésznek. Ez nem is olyan egyszerû, mert ha sok is a kiállítóhely, mégsem elég. Nagy intézményekben, múzeumokban szerepelni csak keveseknek adatik meg. A galériák többnyire szakosodtak, irányzatok, stílusok szerint válogatnak. És tíznél több mûvésszel nem igazán tudnak foglalkozni. Akinek már állandó galériája van, annak egyenes az útja. Rendszeres megjelenési lehetôséggel, ismertséggel könnyû a piacon maradni.
A kimondottan kortárs mûvészekre szakosodott Körmendi Galéria nemcsak kiállításokat szervez kedvezményezettjeinek, hanem 25 kötetben és CD-n ki is adta gyûjteményének legjavát. Így önálló kötetbe foglalva a közönség elé került Gerzson Pál, Birkás István, Schéner Mihály, a nemrég elhunyt Gyarmathy Tihamér, Paizs László, Barna Miklós, Túry Mária és mások munkássága. A Knoll Galéria állandó mûvésze, mások mellett Bernáth András, Birkás Ákos, Tony Cragg, Nemes Csaba. Az acb Galéria a fiatal alkotókat és az új technikákat alkalmazókat támogatja azzal, hogy munkáiknak teret ad itthon és külföldön is. Mûvészei többek között Csáki László, Csörgô Attila, Elôd Ágnes, Szarka Péter, Szûcs Attila, Várnai Gyula.
A Vadnai Galéria kedvezményezettjei az absztrakt és az új mûvészeti médiumokat is alkalmazó experimentális tendenciák képviselôi: Barabás Zsófia, Erdélyi Gábor, Gál András, Vásárhelyi Zsolt. Az egy azonos utcában több galériát magába foglaló Várfok Galéria szlogenje: egyszer a ma már tradicionális is "kortárs" volt. Ennek megfelelôen rendszeres bemutatkozási lehetôséget biztosít mai "sztároknak": Bak Imrének, FeLugossy Lászlónak, El Kazovszkijnak, és néhány új, ígéretes tehetségnek.
A sor még hosszan folytatható volna, bizonyítandó, hogy érdemes kortársakkal foglalkozni, kiállítani, vásárolni és eladni.
A négy évszázad francia festészetének remekmûveit bemutató budapesti, mûcsarnokbeli tárlat látogatóinak száma átlépte a százezret.
A Mestermûvek — 400 év francia festészete címû tárlat egy hónapja nyitotta meg kapuit.
Az évtized kiállításának tekintett bemutatón száz francia mester — közöttük Cézanne, Corot, Degas, Delacroix, Gauguin, La Tour, Manet, Matisse, Monet, Picasso, Renoir és Toulouse-Lautrec — csaknem százhúsz festményét állították ki.
A rendezvényszervezô Edge Communications cég közlése szerint "minden idôk egyik legnépszerûbb képzômûvészeti kiállítása" iránt továbbra is rendkívül nagy az érdeklôdés; a látogatók közül sokan csatlakoznak a fiatal mûvészettörténészek segítségével folyamatosan igénybe vehetô tárlatvezetésekhez.
A látogatók körében a korai, 17–18. századi mesterek munkái, illetve a 19. század végén és 20. század elején készült mûvek, így például Degas, Renoir, Cézanne, Matisse képei a legnépszerûbbek.
Fabényi Júlia, a Mûcsarnok igazgatója örömét fejezte ki, hogy az ország távoli pontjairól és a határon túlról is érkeznek csoportok a kiállításra, és sikerült felkelteni a pedagógusok figyelmét is, iskolás gyermekek minden korábbi kiállításuknál nagyobb számban látogatják a Mûcsarnokot.
A február 27-ig nyitva tartó tárlat minden nap 10 és 20 óra között tekinthetô meg.
Az új év megszületett, s a Mester eltávozott. Mióta Benczédi Sándor nincs közöttünk, s annak már jó néhány esztendeje, az évek fordulójának eufóriájába számomra egy csöppnyi keserûség is vegyül. Pedig íróasztalommal szemben ott a Mester vörösre égetett agyagfeje, s ravaszkás mosolyával mintha még onnan, a végtelen dimenziókból is nap mint nap beüzenne, s tudatná, hogy jól érzi magát, és továbbra is szeretne valamicskét juttatni túláradó optimizmusából, ahogyan azt életében is tette.
Nyolcvanöt év? Hát az is valami? Majd ha százéves leszek, akkor írjon rólam, akkor aztán ünnepelhetnek, mert az szép kerek évforduló lesz — mondta hamiskásan, miközben köpenyébe törölte grésziaporos kezét, és invitált befelé, vendégek elôtt mindig nyitva álló, amolyan valódi mûvésztanyának beillô fellegvári otthonába, amikor 1997-ben, néhány nappal a születésnapja elôtt utoljára kerestem fel.
Azt is mondhatnám: lába elôtt feküdt a város. A szó legszorosabb, de képletes értelmében is. Munkái már régóta kolozsvári otthonok kedvelt és becses családtagjaiként élték mindennapjaikat, töltötték be mûvészi hivatásukat, derítettek jókedvre öreget, fiatalt, vagy egyszerûen csak elsimítottak egy-egy ráncot tulajdonosaik homlokáról.
Mûterme széles ablaka elôtt pedig Kolozsvár panorámája kellette magát. A meredek lejtô fölött ott ôrködött faszobrainak ármádiája. — Már mióta künn vannak, és állják a sarat — simogatta ôket szavaival a Mester. — Mert cserefából készültek, akárcsak a székely kapuk. Száz évre, kétszázra, még többre. Hogy állják az idô viszontagságait.
Nem véletlenül kedvelte Benczédi Sándor a szívósságáról nevezetes cserefát, faragta ki belôle fellegvári portája szótalan, de konokul kitartó, büszkén felvetett fejû, történelmünk jeles és jelképes alakjaiból összeállított ôrcsapatát. S faragta bele valamennyi szobrába a cserefa szívósságával is vetekedô önmagát, a mûvészet örök megújulásába vetett hitét. Az általános elismerés közepette sem volt hajlandó megpihenni, mindig új utakra vágyott, új mûvészi lehetôségeket, kifejezésmódokat keresett és talált.
A terrakotta kisszobrok nagymestere az élet komplexitásának, az örömteli és fájdalmas pillanatoknak, a mindennapi lét megannyi fonákságának, visszásságának megörökítôje, a derûsen csipkelôdô, szeretetteljesen karikírozó mûvész, aki páratlan tökéllyel modellálta szabad kézzel benczédisre és nagyon igazra az engedelmes agyagot, csak egyvalamire volt képtelen: önmaga ismétlésére. Kötetlen, lényegre törô, éppen egyszerûségében hatásos szobrászi nyelvezetét utolsó pillanatig alakította, gazdagította. Munkáit kirobbanó életkedv és derû ragyogja be. Az apró emberi gyöngeségek és fonákságok következetes lereagálása és formába öntése, kitûnô emberismerete, a gunyoros megközelítés ellenére is melegszívûségre, emberszeretetre vall. Karikírozó képessége, jóízû humora, sajátosan egyéni formanyelve utolérhetetlen és utánozhatatlan. A fônöki alázatba belegörnyedt kishivatalnok vagy a menyecskeperdítô, nagy bajuszú parasztbácsi — és sorolhatnám tovább mindennapjaink benczédisre formált ismerôseit —, aprócska mérete ellenére is uralja a teret, a terepet és a szíveket.
S bár égetett agyagszobrocskáival még fiatalon felülmúlhatatlan hírnévre tett szert, élete végéig megmaradt örök kísérletezônek. Szinte minden, a természetben fellelhetô anyaggal próbálkozott. Többnyelvûségére jellemzô, hogy az agyag mellett a fa és a kô megannyi változatát sikerrel használta fel alapanyagként. S a nagyszobrászat sem volt tôle idegen. De a természet szolgáltatta anyagok mellett ott az eredeti találmány, a siamit, a grészia és vízüveg elegyébôl készített massza, amely dróthálóra tapasztva és kiégetve újabb szobrásznyelvi bravúrokra csábította a mûvészt. Nyolcvanötödik születésnapján, néhány hónappal a halála elôtt még arról ábrándozott: milyen jó lenne, ha a bulgáriai Trnovóhoz hasonlóan, ahol minden utcasarkon, minden kicsi bemélyedésben egy-egy értékes szobrocska kelleti magát, a kolozsváriak is napjában találkozhatnának ebbôl a rendkívül olcsó, de ellenálló anyagból készült alkotásaival. Milyen jól mutatnának a Szamos-híd két oldalán, a Sétatéren vagy a Fellegvár oldalában! És sport-szobrokat is lehetne tenni a sportpálya szomszédságába — álmodozott tovább, miközben tekintetével a mûtermében már készen álló gerelyvetô modelljét simogatta.
A harmónia, az arányok kérdése mindig is érdeklôdése homlokterében állott. Látta és bírálta pályatársai gyöngéit, ô maga azonban nem sokat gondolkodott azon, mekkorára mintázza az éppen készülô, gondterhes parasztember, vagy táncoló menyecske fejét. Jött az magától, mert zsigereiben hordta az arányokat, na meg a szívében. — Nagyon nagy dolog az arány, de arra nincs szabály, azt ésszel nem lehet kiokoskodni, csak szívvel. Rá kell érezni. Érzés kell oda, hogy valaki az arányokat jól felmérje — mondogatta gyakorta.
De a legtökéletesebb arányokat maga a természet teremti. Volt idô, amikor versenyre kelt a tökéllyel. — A feleki kövekbôl jöttek ezek a gömbölyû dolgok — mutatta büszkén szemet gyönyörködtetô sorozatát —, de sohasem tudtam a feleki köveket utolérni, és most már nem is akarom… — törôdött bele a természet, az egyetlen legyôzhetetlen rivális magasabbrendûségébe.
Valahányszor meglátogattam, mindig munkaköpenyben nyitott ajtót, mindig a mûterembôl jött elô, de azért fennen hangoztatta, hogy ô bizony nem szeret dolgozni. Csodálkozásomra aztán jó nagyot kacagott, úgy, ahogyan csak ô tudott: — Na, ide figyeljen — mondta —, amit én csinálok, az nem munka. Az nekem szórakozás, passzió. Azt viszont szeretek: szórakozni. Apám Tarcsafalván volt tanító, tôle tanultam, hogy tétlenül sohse üljek. Én is tanítóképzôbe jártam, Székelykeresztúron. Román tannyelvû állami iskola volt, így aztán az ország minden részébôl mentek oda tanulni. Hogy legyenek ott is románok. Mert egyébként arra nemigen voltak.
Miután elvégezte a tanítóképzôt és 1936-ban véglegesítették, a Dnyeszter mellé, egy besszarábiai faluba kapta a kinevezését. Torockóra szeretett volna kerülni, de kérését elutasították. A bizottság úgy vélte: jobb lesz neki azon a távoli helyen, merthogy arrafelé, úgymond, szép erdôk vannak. Voltak is, és a mûvész nem tétlenkedett: nekilátott a faragásnak. Akkor, még a fôiskola elôtt készült munkáiból többet élete végéig megôrzött. Budapesten Stróbl Zsigmond tanítványa volt. De bevallása szerint megunta Pestet, és egy csendesebb helyre kívánkozott. — Így kerültem aztán a korondi hegybe — mesélte. — Az egy olyan csendes hely volt, ahol a házak kilométerekre voltak egymástól. Ott tanítóskodtam. Jöttek is a gyerekek, tanultunk 11-ig, akkor mondtam: na, mehettek haza! Elszállingóztak, nekem pedig volt idôm faricskálni. Ott faragtam a szobrokat, s 1943-ban már kiállítást rendeztem Budapesten.
1950-ben a kolozsvári fôiskolára hívták tanárnak. Életének ez a periódusa azonban meglehetôsen rövidre sikeredett. Erre így emlékezett a mûvész: Magatartásomat nem találták megfelelônek. Például, mentem a piacra, megvettem a ludat, s a hónom alatt vittem haza. Meglátott egy kolléga, és felháborodott: Micsoda dolog az, hogy Benczédi, egyetemi tanár létére, egy lúddal megy haza a piacról! Ilyet nem lehet! Na, meg aztán gyûlésekre sem jártam. Nem szerettem. S akkor egyszer csak közölték velem, hogy ez nem megfelelô magatartás, és szépen kidobtak a fôiskoláról. Ez 1953-ban volt. Akkortól szabadon futó és boldog ember vagyok.
Majd, ha százéves leszek, akkor írjon rólam, akkor aztán ünnepelhetnek, mert az szép kerek évforduló lesz — jutnak eszembe 1997-ben mondott szavai. Szentül hittem, hogy tizenöt év múlva a még mindig töretlen munkakedvû Mestert köszönthetem, amint éppen köpenyébe törli grésziaporos kezét, és felveszi ünneplôjét a pezsgôbontáshoz. Nem így történt. Néhány hónapra rá, az 1997–1998-as év fordulóján a mûvész átlépett egy másik dimenzióba. Azoknak az többdimenziós tereknek egyikébe, amelyek még életében olyannyira foglalkoztatták fantáziáját, s amelyekrôl hosszasan beszélgettünk annak idején. Azóta immár hét év telt el, s még hét van a százig. De biztos vagyok abban, hogy a mester 2012-ben is ugyanolyan derûsen tekint majd le ránk abból a végtelen térbôl, szellemi kalandozásainak célpontjából, ahol megszûnt az idô és megszûnt a fáradtság, ahol most már megállás nélkül gyúrhatja az agyagot, vegyítheti kemény siamittá a grésziaport, faraghatja örökéletûvé a cserefát.
Benczédi Sándor 1998 elsô napjaiban végképp eltávozott, de világát maga mögött hagyta. A kis és nagy emberekbôl álló több tízezres panoptikumot. Utunk-széli, hétköznapjaink menti erényeinket és fonákságainkat, örömeinket és bánatainkat, bennünket, akik értelmet adtunk életének, akiket gyarlóságainkkal egyetemben is szeretett, akik nagyon emberi és nagyon emberséges mûvészete alapjául szolgáltunk.
Az ôszi erdô szépségének csodálatában aligha jut eszünkbe, hogy az erdô szavunk kialakulásában nem a lombhullató, hanem a tavaszi erdô képe játszott szerepet. Arra ugyanis nem nehéz senkinek sem rájönni, hogy az erdô szavunk abba a gazdag szócsaládba tartozik, amelynek tagjai egy ôsi er- szótôbôl sarjadtak. Ilyen szavak tartoznak ide, mint az ered, eredet, eredeti, eredeztet, az eredmény, erdménytelen, eredményez, eredményes, az ereszt, ereszték, eresztés, ereszkedik stb., de nem utolsósorban ide tartozik az eredô, melybôl (a második e hang szabályos kiesésével) keletkezett a mai erdô. Olyasféle alakulás ez, ahogyan egy eredeti fürôdô (förôdô, feredô) alakból keletkezett a mai fürdô.
Az ered igébôl kialakult erdô eredetileg tehát a tavaszi erjedésre, sarjadzásra vonatkozott. Eleinte a vágás után vagy a vágásból felnövekedô, sarjadzó fiatal erdônek volt a neve. A népdal is azt mondja: "Erdô nincs zöld ág nélkül…" De nemcsak az ered, hanem az ereszt igébôl is keletkezett ’erdô’ jelentésû szó, az eresztevény. Ezt a ma már elévült származékszót megtaláljuk a háromszéki Eresztevény falunévben.
Felmerülhet sokakban a kétely: az erdô szó keletkezhetett ugyan a tavasszal sarjadzó fás területébôl, de addig is valamiképpen csak meg kell nevezni az erdôt! Valóban így van. A vad szavunknak eredeti jelentése éppen az ’erdô’ volt. Az erdô szó pedig akkor vált általános jelentésûvé, amikor a vad eredeti, ’erdô’ jelentése elavult. A sûrû, járhatatlan erdôre ma is mondjuk választékos irodalmi szóval: vadon. A mesebeli mészároslegény is "egyszer egy nagy vadon erdôben estveledett…"
Az általános erdô meg a sajátos vadon szó mellett van a fogalomra egy harmadik szavunk is, a rengeteg. "Mikor ment vala / A nagy rengetegben, / Mendegél a hintó, / Sirdogál a leány" — olvassuk a népköltészetben. A ballada is arra utal, hogy a rengeteg erdô kifejezés, illetôleg ebbôl a ’hatalmas fákból álló, sûrû erdô’ jelentésû rengeteg szó éppen a székely nyelvjárásból kerülhetett a XVIII. század végén irodalmi nyelvünkbe, s Kisfaludy Sándor 1801-ben megjelent Himfyje terjesztette el széles körben. A rengeteg egyébként a reng ige -eteg képzôs származéka. A szófejtô irodalom úgy véli, hogy a rengeteg eredetileg rengô talajú, ingoványos erdôt jelölhetett. (A román pãdure is a ’mocsár’ jelentésû latin palus származéka.) A rengeteg erdô vonatkozhatott természetesen a széltôl rengô, hajladozó erdôre is. A nagy kitejedésû, sûrû erdôre vonatkozó kifejezés érthetôen válhatott egyfelôl a nagyméretûség és a mennyiségbeli sokaság, másfelôl a sejtelmesség és félelmetesség jelölôjévé.
A hatalmas fákból álló, sûrû erdô jelentésû rengeteg fônév mellett van nyelvünkben ’tömérdek, roppantul sok’ jelentésû rengeteg melléknév is. Bármilyen meglepô, de ez utóbbi is, párhuzamos jelentésfejlôdés alapján, a reng ige származéka.
Újból mûsorra tûzte Puccini Pillangókisasszony címû operáját január 13-án a Kolozsvári Magyar Opera. Az elôadás érdekessége abban rejlett, hogy az eddig koloratúrszoprán szerepeket éneklô Hary Juditnak alkalma nyílt drámai szopránként is bemutatkoznia. Sajnálatos, hogy a mûvésznô debütjére alig félháznyi közönség volt kíváncsi.
Közhelynek tûnhet, de igaz, hogy a legtöbb szopránénekesnô álmai közé tartozik ennek a szerepnek az eléneklése. Mivel azonban nem bôvelkedünk drámai szopránok terén, úgy kevésnek adatik meg ez a kiváltság, amely természetesen óriási erôpróba még egy olyan, karrierje csúcsán lévô énekesnô számára is, mint Hary Judit. Bevallom, voltak fenntartásaim, hogy a koloratúr- és operettszerepek után milyen lesz a mûvésznô teljesítménye, ám ezek már az elsô felvonásban eloszlottak. Hary Judit bebizonyította az — ismét kisszámú — közönségnek, hogy az erre a hangfajra íródott szerepekben is helyt tud állni. Nyugodtan állíthatjuk, hogy új, ígéretes drámai szoprán mutatkozott be ezen az elôadáson. Szép és drámai erôvel rendelkezô hangja, kimûvelt énektechnikája folytán fölényes magabiztossággal gyôzte le a szerep vokális buktatóit. A mûvésznô színészi teljesítményét eddig más szerepekben is megcsodálhattuk — most a bakfis gyengéd rácsodálkozásától az érett nô szenvedélyességéig széles skálát járt be a figura. Hary Judit alakításában nemcsak a nô, hanem az ember szenvedélye kapott súlypontos megvalósítást anélkül, hogy túlzásokba esett volna. Az ember (lényébôl fakadóan) magában hordozza a tévedés — de a sikernek is a — lehetôségét. Csocsoszán sorsa a tévedés és ennek méltóságteljes vállalása. A szenvedélyesség mellett ez ennek a szerepelképzelésnek a másik sarkalatos pontja. Az az emberi magatartás — amely az örömet, a boldogságot, a csalódást egyforma intenzitással érzi és éli át, amely emberi felelôsségének teljes tudatában, önként vállalja a halált — olyan katarzishoz vezeti a nézôt, amelynek hatása alól senki sem vonhatja ki magát.
Pataki Adorján teljesítménye újból meggyôzött arról, hogy az intézmény mûvészeti vezetôsége jól döntött, amikor ezt a szerepet a fiatal énekesre bízta, de ezzel a szereppel ô maga is élettapasztalatra tett szert.
Sándor Árpád Sharpless-je is a humánum és a felelôsségvállalás jegyében fogant — talán még fokozottabban, mint az ôszi elôadáson.
A Szuzukit éneklô Molnár Mária az európai ember által ismert (vagy elképzelt) japán viselkedéskultúra tökéletes megtestesítôje volt. A figura lényege nemcsak az úrnôjével való sorsvállalás, hanem az idegenekkel — ez esetben az amerikaiakkal — szembeni elfogadó magatartás is, amely sokszor az alázatosság határáig tágítja a viselkedési szabályokat. Molnár Szuzukija úgy alázatos, hogy a nézônek elszorul a szíve ennyi naivság, jóság láttán. (Mintha szégyellnénk is kissé magunkat a fehér ember dölyfe, magabiztossága miatt.) Szuzuki érezteti velünk azt, hogy a szolga mennyivel jobb, és lélekben magasan fölötte áll a civilizált nyugati embereknek. A harmadik felvonásbeli találkozása Kate-tel nem a pillantások kereszttüzéé, hanem a néma elfogadásé, egyrészt a vereségé — azaz úrnôje vereségébôl is részt vállal — másrészt a másik kultúráé, világnézeté.
Laczkó Vass Róbert Goró szerepében megint figyelemfelkeltô volt.
Réti Zsuzsa Kate szerepében debütált. Az elôkelô, társaságbeli hölgy modora arról gyôzött meg, hogy a babaarc mögött megértés, a másik "feleség" — még ha vetélytársa is lehetne — iránti nôi szolidaritás a döntô.
Szilágyi János (Bonzo), Szakács Levente (Yamadori herceg), Veress László (Császári biztos), Ádám János (Jegyzô) és Sipos Anikó (Gyerek) szerepét alakította.
A zenekar (karmester: Hary Béla) és az énekkar (karvezetô: Kulcsár Szabolcs) színvonalas teljesítményeaz elôadás természetes velejárójának tekinthetô.
*
A címszerepet éneklô Hary Judit így nyilatkozott:
— Karrierem egyik legnagyobb megvalósításának tartom ezt a szerepet. A múlt évad utolsó heteiben tudtam meg, hogy alkalmam lesz elénekelni ezt a nagyformátumú szerepet. Ha legalább egy év állt volna a rendelkezésemre a szereptanuláshoz, talán már az ôszi elôadásra is fel tudtam volna készülni. Gyakorlatilag az ôsz elején kezdtem el foglalkozni a szereppel.Fantasztikus nyereség és segítség volt az, hogy jelen voltam az ôszi próbákon. Lory Andreát ideális Puccini-hangnak és Pillangókisasszonynak tartom, rengeteget tanultam tôle minden szempontból. Így kerültem sokkal közelebb a szerephez. November közepétôl félretettem ezt a szerepet, más feladatokat kaptam, és csak egy hónap múlva — a Bohémélet-elôadás után — kezdtem el újra foglalkozni vele. Most éreztem elôször azt, hogy a szerep azáltal "érik", hogy a betanulás után félreteszik, majd rövid idô múltán újra elôveszik.
— A Lucia és a Gilda után ez a szerep milyen vokális problémák elé állította?
— Az elôbb említettek lírai koloratúr szerepek, amelyben drámai koloratúr részek is vannak. A tempójelzés és a dinamika — például Donizettinél — sokkal egyszerûbb, mint a Puccini-operában. Az itteni gyakori tempóváltozásokat az érzések, a lelkiállapotok kifejezése teszi indokolttá. Két nagyon érdekes drámai kulmináció van. Az elsô, amikor Sharpless megkérdezi, hogy mi a gyermek neve? (A válasz: most Fájdalom, de ha visszatér az apja, akkor Örömnek fogják hívni.) A második kulmináció a harmadik felvonás legvégén található, a nagyária elsô ütemeiben. A lelki finomság tükrözôdése mellett az ártatlan, gyermeki finomságot is meg kell adni a figurának. A hangszín is világosabb kell hogy legyen az elsô felvonásban, amikor Csocsoszán naivan, reményteljesen viszonyul a házasság tényéhez. A három évi várakozás alatt egy élet tapasztalatát éli át a hôsnô.
— Életszeretô, nagyon vidám, temperamentumos emberként hogyan viszonyul a szerep által elôírtakhoz?
— Alapjában véve tényleg vidám, társaságkedvelô vagyok. A családom és a szûkebb baráti köröm viszont tudja, hogy megvan bennem az az érzelmi töltet, amelyet ez a szerep megkíván. Eddig ez nem nyilvánulhatott meg a színpadon. A közönségnek tehát teljesen új arcot mutatok.
— Mit tud mondani a partnereirôl?
— Az elmúlt két és fél évben — a Saroltától kezdôdôen — a társulat fiataljai többször bebizonyították tehetségüket. Örvendek, hogy van olyan bariton — Sándor Árpád — és tenor — Pataki Adorján —, akikkel együtt lehet dolgozni. Jó érzés, hogy figyelemmel kísérjük egymás pályáját.
— Mivel Vincent Liotta nem tartózkodik Romániában, ki állította be ezt a szerepet?
— A rendezô asszisztense, Katona József és Szabó Emese ügyelô.
*
A Szuzukit éneklô Molnár Mária így nyilatkozott szerepérôl:
— Már énekeltem ezt a szerepet a Kolozsvári Román Operában és az intézmény hollandiai turnéján 1994 és 1996 között. Akkori kedves emlékeim miatt nagyon vágytam újra Szuzuki lenni. Örülök, hogy a Kolozsvári Magyar Operában eljött ennek az ideje.
— Hangilag megfelelô számára ez a szerep?
— Úgy érzem, hogy igen.
— Színészi szempontból mi az, amit a legfontosabbnak tart e szerep alakításakor?
— Szuzuki hagyományôrzô, de nem annyira, hogy megtagadja Csocsoszánt, amint a rokonok teszik. Társa marad a három évi szerelmes várakozásban. Látja, hogy körülményeik, választásaik miatt életük másképp alakult, de átérzi, átéli Csocsoszán sorsát.
Mivel jóformán a 2004–2005-ös színi évad közepén járunk, megkértük Simon Gábor igazgatót, nyilatkozzon az eddigi megvalósításokról és az elkövetkezô tervekrôl.
Az évad elején megfogalmazott törekvések eddig megvalósultak. A tervezett operabemutatók sikeresnek mondhatóak.
A Magyar Kultúra Napjának tiszteletére mûsorra tûzzük Erkel Ferenc Dózsa György címû operáját. Amint arról már elôzetesen hírt adtunk, a Kolozsvári Magyar Konzulátus dolgozói újból oroszlánrészt vállaltak az ünnep méltóképpen történô megvalósításában, saját költségükön 300 kolozsvári diákot hívnak meg az elôadásra. Valószínû, hogy nemcsak Kolozsvárról, hanem a megyébôl is várják a magyar nyelvû tanulókat. Ez nem az elsô ilyen jellegû kezdeményezés, hiszen már a tavaly is több példa volt rá. (A fiatalok kulturált magatartásáról szólva az igazgató úr elismerôleg szólt a Református Kollégium diákjairól, akik amellett, hogy az elôadások hûséges látogatói, mindannyiszor tisztelettudó és zeneszeretô magatartásukkal tûnnek ki.)
Az idei Kriza-gálát illetôen az énekesek részérôl túljelentkezést tapasztaltak, nagyon sok fiatal, tanulmányait végzô énekes jelentkezett — mindez összhangban áll Kriza Ágnes azon elképzelésével, hogy tehetségük bemutatására teret adjanak a fiataloknak. A gála jelentôsége nem abban áll, hogy Kriza énekesi karrierjének állítanak méltó emléket, hanem az énektanár, a pedagógus érdemeinek, eszmeiségének biztosítanak túlélést. Ezúttal a Kriza-díj egy fiatal énekest fog megilletni. Az eseményen Horváth József, Kulcsár Szabolcs és Jankó Zsolt, valamint Incze Gergely Katalin fog vezényelni — mondta az igazgató. Arra is sor került, hogy Kriza Ágnes nyughelyét, amely a Házsongárdi temetô evangélikus parcellájában található, rendbe hozatták. E hónap folyamán az opera földszintjén elkülönítenek egy kis helyet, ahol adományokat fognak gyûjteni a költségek fedezésére. Az adományozók nevét a sajtóban közölni fogják.
Tavaszra egy opera- és egy balettbemutató várható. Vokálszimfonikus hangversenyt terveznek március 15-re. Az évadvégi operakarmester-versenyre már sokan jelentkeztek, szabályzata megtalálható az interneten. A rendezvény nagy erôpróba lesz a társulatnak, mind a zene- és az énekkarnak, mind a magánénekeseknek. Ebben az idôszakban nem tartanak elôadásokat, de a közönség megtisztelô érdeklôdésére igényt tartanak a szervezôk. A verseny három szakaszból áll, az elsô két szakaszban két-két cím szerepel, majd az utolsóban Bartók A kékszakállú herceg várát fogják dirigálni. A verseny Bartók Béla halálának hatvanadik évfordulója elôtt kíván tisztelegni. Karmesterverseny máshol is van, de operakarmester-versenyként ez világszinten egyedülálló kezdeményezés. Az anyagi és erkölcsi támogatást az amerikai producer és a romániai mûvelôdésügyi minisztérium vállalta fel.
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.) |
37 600/38 400 |
28 600/29 400 |
150/154 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 38 584 lej, 1 USD = 29 686, 1 magyar forint = 156 lej.
Az Idea Design & Print nyomda alkalmaz Heidelberg nyomdagépre minimum 2 év gyakorlattal rendelkezô gépmestert. Érdeklôdni a Párizs utca 5. szám alatt, telefon: 594-634. (1722661)
Magyar tulajdonú, marosvásárhelyi székhelyû építôipari cég alkalmaz pályakezdô építômérnököt és építéstechnikust, valamint vasbetonszerkezet építésében jártas, tapasztalt mestert romániai munkapontokra. Magas bérezés, szakmai tapasztalatszerzés biztosított. Jelentkezni telefonon: 0741-155266, 0265/250-803. (M)
Férfi másodállásban szakképzetlen munkát vállal. Telefon: 0743-329856.
Matematikából felkészítek. Telefon: 582-309, 0741-513402. (0020)
Megrendült szívvel és lélekkel tudatjuk, hogy az imádott feleség, anya, anyós és nagymama,
VODNÁR ÉVA MAGDOLNA,
ny. egyetemi fôkönyvtáros, 2005. január 12-én du. negyed négykor a budapesti Szent Margit Kórházban, életének 74. évében, hosszú szenvedés után csendesen elhunyt. Emlékét mindörökre szívünkbe zárjuk. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. (0011)
A labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS szerint klubszinten a chilei Patricio Sebastián Galaz volt a 2004-es esztendô legeredményesebb játékosa.
Érdekesség, hogy a tavaly befejezett pontvadászatok alapján elkészült rangsor legjobb négy futballistája nem számít igazán ismert játékosnak. Az 5. helyen azonban már következik a nyáron a Chelsea-hez került Mateja Kezman, aki még a PSV Eindhovenben elért bajnoki találatokkal került a listára.
Román játékos is tagja a legjobbaknak, Ionel Dãnciulescu, a Bukaresti Dinamó csatára 21 találattal az 52. helyet foglalja el a rangsorban
Magyar labdarúgó neve nem szerepel a 72-es "mezônyben", a soproni Tóth Mihály ugyanis 17 góllal volt a legeredményesebb az Arany Ászok Liga 2003–2004-es idényében. Az IFFHS azonban 20 találatig rangsorolta a futballistákat.
2004 legeredményesebb klubjátékosai: 1. Patricio Sebastián Galaz (chilei, CD Cobreloa Calama) 42 gól, 2. Gabriel Ramón García Mariano Melgar (uruguayi, FBC Arequipa) 36, 3. Washington Stecanela Cerqueira (brazil, Atletico Paranaense Curitiba) 34, 4. Shukhrat Mirkaldirsajev (üzbég, Navbakhor Namangan) 31, 5. Mateja Kezman (szerb-montenegrói, PSV Eindhoven) 31, 6. Therry Henry (francia, Arsenal) 30, 7. Henrik Larsson (svéd, Celtic Glasgow) 30, 8. Zafar Kolmurodov (üzbég, Nasaf Qarshi) 29, 9. Johan Fano (perui, Coronel Bolognesi Tacna) 29, 10. José Saturnino Cardozo (paraguayi, CD Toluca) 29, ..., 12. Aílton Goncalves da Silva (brazil, SV Werder Bremen) 28 ...19. Djibril Cissé (francia, AJ Auxerre) 26, ..., 29. Ronaldo (brazil, Real Madrid) és Andrij Sevcsenko (ukrán, AC Milan) 24–24, ..., 35. Roy Makaay (holland, FC Bayern München) 23, 36. Alberto Gilardino (olasz, AC Parma) és Pierre van Hooijdonk (holland, Fenerbahce SK) 23–23, ..., 38. Stéphane Chapuisat (svájci, BSC Young Boys Bern) 23, ..., 46. Alan Shearer (angol, Newcastle United) 22, ..., 52. Ionel Daniel Dãnciulescu (román, Bukaresti Dinamó) 21.
Az Atletico Madrid kettôs gyôzelemmel búcsúztatta a harmadosztályú Lorcát a spanyol labdarúgó Király Kupa nyolcaddöntôjében.
Eredmény, Spanyol Király Kupa, nyolcaddöntô, visszavágó: Atletico Madrid–Lorca (III. osztályú) 2–0 — továbbjutott: Atletico, 5–1-es összesítéssel.
A negyeddöntôk párosítása: Athletic Bilbao–Valladolid, Numancia–Atlético Madrid, Real Betis Sevilla–Gramenet és FC Sevilla–Osasuna.
Az elsô mérkôzésekre január 25-én és 26-án, míg a visszavágókra egy héttel késôbb kerül sor.
Antonio Alexe, a román kosárlabda válogatott csapatkapitánya csütörtökrôl péntekre virradóan tragikus balesetben életét vesztette. A Ploiesti-i Asesoft játékosa, aki éppen egy hónapja töltötte be 35. életévét, a Szpartak Szófia elleni csütörtök esti gyôzelmet ünnepelte társaival. Amikor hazafelé tartott, nagy sebességgel kocsijával egy kamionnak ütközött és a helyszínen elhunyt.
Alexe 1969. december 21-én Konstancán született. Már gyerekkorában, ifi játékosként nagy reményeket fûztek hozzá, tehetségét meg is villanthatta a válogatottban az ifi Európa-bajnokságon (1989-ben) és az ifjúsági világbajnokságon (1990-ben). 1992-tôl egyik alapemberévé vált a román felnôtt csapatnak, amelynek zászlaja alatt 250 mérkôzést játszott. 1993–2002 között a magyar bajnokságban játszott, ez idô alatt háromszor volt MVP (legjobb játékos), Alexe a Szolnok, a Sopron és a Szombathely színeiben szerepelt Magyarországon, többször fellépett a Kelet–Nyugat mérkôzéseken is, egy alkalommal a gála legjobbjának választották. 2003— 2004-ben országos bajnoki címet és Román Kupát szerezett a ploiesti-i csapattal.
A román sport és azon belül a kosárlabda nemcsak egy értékes sportolót veszített, hanem egy különös adottságokkal és jellemmel megáldott embert is. A Román Olimpiai Bizottság részvétét közvetíti a gyászoló családnak.
Lékó Péter és Polgár Judit is remizett a hollandiai Wijk aan Zee-ben zajló sakk szupertorna ötödik fordulójában.
Mindkét magyar játékos a világos bábukat vezette csütörtökön, s Lékó a világbajnoki címét októberben éppen vele szemben megvédô orosz Vlagyimir Kramnyik, Polgár pedig a honfitársával holtversenyben éllovas angol Michael Adams ellen játszott döntetlent. Lékóék a 28., Polgárék ugyanakkor maratoni csatát követôen a 63. lépés után állapodtak meg a remiben.
Eredmények, 5. forduló: Polgár Judit–Adams (angol) döntetlen, Lékó–Kramnyik (orosz) döntetlen, Morozevics (orosz)–Anand (indiai) 0–1, Bruzon (kubai)–Short (angol) 1–0, Topalov (bolgár)–Griscsuk (orosz) döntetlen, Szokolov (holland)–van Wely (holland) döntetlen és Szvidler (orosz)–Ponomarjov (ukrán) döntetlen.
Az állás: Lékó, Adams 3,5–3,5 pont, Bruzon, Topalov, Griscsuk, Ponomarjov 3–3, Polgár Judit, Short, van Wely, Kramnyik, Anand 2,5–2,5, Sokolov, Szvidler 1,5–1,5, Morozevics 0,5.
Pénteken, a 13 fordulós torna hatodik körében Lékó Loek van Wely, Polgár pedig Alekszandr Griscsuk ellen ült asztalhoz, mindkét magyar játékos a sötét bábukat vezette.
A tizedik helyen kiemelt argentin Gaston Gaudio elbúcsúzott a melbourne-i ausztrál nyílt teniszbajnokságtól, miután nagy csatában vereséget szenvedett a szlovák Dominik Hrbatytól. A tavalyi Roland Garroson diadalmaskodó játékos több mint három és fél órás küzdelemben maradt alul a 20. helyen rangsorolt riválisával szemben.
A 13. helyen kiemelt spanyol Tommy Robredo elbúcsúzott a melbourne-i bajnokságtól, miután óriási meglepetésre három játszmában — 122 perc alatt — vereséget szenvedett a világranglista 155.(!) helyén álló ciprusi Markosz Bagdatisztól.
Az ausztrál nyílt teniszbajnokság nôi egyes küzdelmeiben tovább folytatódik az oroszok fölénye. A nem kiemelt játékosok közül már biztosan ott lesz a nyolcaddöntôben a 21. helyen rangsorolt amerikai Amy Fraziert búcsúztató, mindössze 18 éves Jevgenyija Linyeckaja, valamint a vele egyidôs Vera Ducsevina is. Világhírû honfitársaik közül Szvetlana Kuznyecova (5.) és Nagyezsda Petrova (11.) is bejutott a legjobb 16 közé: elôbbi az argentin Mariana Diaz-Olivát, utóbbi pedig a 22. helyen kiemelt bolgár Magdalena Maleevát gyôzte le. Ebbe a sorba tartozik a negyedik helyen kiemelt, tavalyi wimbledoni gyôztes orosz Marija Sarapova is, aki simán legyôzte a kínai Li Nát. A 18 éves klasszisnak mindössze ötven percre volt szüksége a továbbjutáshoz.
A játéknap egyik legizgalmasabb mérkôzését Joachim Johansson (11.) és a spanyol Feliciano Lopez (24.) játszotta: a közel négyórás összecsapás végül a svéd teniszezô gyôzelmét hozta úgy, hogy a döntô szettet — 84(!) perc alatt — 13:11-re nyerte meg.
Eredmények:
Férfi egyes, 3. forduló (a nyolcaddöntôbe jutásért): Roger Federer (svájci, 1.)–Jarkko Nieminen (finn) 6:3, 5:2-nél Nieminen hassérülés miatt feladta, Marat Szafin (orosz, 4.)–Mario Ancsics (horvát, 28.) 6:4, 3:6, 6:3, 6:4, Dominik Hrbaty (szlovák, 20.)–Gaston Gaudio (argentin, 10.) 7:6 (5), 6:7 (8), 6:7 (3), 6:1, 6:3, Thomas Johansson (svéd, 30.)–Kevin Kim (amerikai) 3:6, 6:2, 6:7 (4), 6:2, 6:2, Olivier Rochus (belga)–Karol Beck (szlovák) 6:7 (6), 6:1, 6:4, 6:2, Markosz Bagdatisz (ciprusi)–Tommy Robredo (spanyol, 13.) 7:6 (2), 6:4, 6:1.
Nôi egyes, 3. forduló (a nyolcaddöntôbe jutásért): Amelie Mauresmo (francia, 2.)–Ana Ivanovics (szerb-montenegrói) 6:2, 7:5, Szvjetlána Kuznyecova (orosz, 5.)–Mariana Diaz-Oliva (argentin) 6:3, 7:6 (5), Serena Williams (amerikai, 7.)–Sania Mirza (indiai) 6:1, 6:4, Nagyezsda Petrova (orosz, 11.)–Magdalena Maleeva (bolgár, 22.) 6:4, 6:4, Silvia Farina Elia (olasz, 15.)–Elena Baltacha (brit) 6:1, 6:0, Jevgenyija Linyeckaja (orosz)–Amy Frazier (amerikai, 21.) 6:3, 6:4, Vera Ducsevina (orosz)–Anna-Lena Grönefeld (német) 7:5, 6:4, Marija Sarapova (orosz, 4.)–Li Na (kínai) 6:0, 6:2, Andre Agassi (amerikai, 8.)–Taylor Dent (amerikai, 29.) 7:5, 7:6 (3), 6:1, Joachim Johansson (svéd, 11.)–Feliciano Lopez (spanyol, 24.) 6:3, 3:6, 5:7, 7:6 (2), 13:11.
Sorozatunkban olyan eseményeket, történeteket elevenítünk fel, amelyek nélkül szegényebb lenne Kolozsvár sportélete.
Molnár Lajos munkássága
Molnár Lajos munkássága nem kötôdik kimondottan Kolozsvár sportéletéhez, de személyisége és vívmányai alapján megérdemli, hogy százharminc év távlatából megemlékezzünk róla. Két mûve, az Athletika és az Athletikai gyakorlatok az elsô sport témájú könyvek közé tartoznak, emellett ô volt az elsô "agitátor", aki szorgalmazta egy kolozsvári atlétikai sportegyesület létrehozását.
Molnár Lajos nevének említésekor nem feledkezhetünk meg gr. Esterházy Miksáról sem, akiben a magyar atlétika atyját tisztelhetjük. Az 1860-as évek végén gr. Esterházy Miksa diplomáciai szolgálata során hosszabb ideig Angliában tartózkodott. Megismerkedett az angolszász sportélet intézményeivel, vívmányaival, s belátta, hogy Magyarországon is szükség van a sportélet megszervezésére, ezért több levelében sürgette ennek a folyamatnak a gyorsítását. Hazatérése után elindította ezt a folyamatot, melynek célja az volt, hogy az egyetemi ifjúságot a sport köré gyûjtse. Lelkes munkájának gyümölcseként 1875 tavaszán megalakult a Magyar Athletikai Club (M.A.C). Munkájában támogatóra és társra lelt Molnár Lajos személyében, akivel közösen egy hosszú és nehéz feladatot vállaltak magukra: az atlétika népszerûsítését. Céljuk az atlétika népszerûsítése volt vidéken is, hiszen a budapesti klubok mellett nagy szükség volt a vidéki egyesületekre.
Molnár Lajos 1857-ben született Csíkszeredában. Pesten végzett jogot, s egyetemi évei alatt a Reform lap újságírója volt. Gr. Esterházy kérésére Erdélybe megy, hogy megkezdje az atlétika népszerûsítését. 1875. július 27-én Kolozsvárra utazott, hogy elkezdje munkáját. A helyi sajtó örömmel köszöntötte, és sok sikert kívánt törekvései megvalósításához. Elsô elôadását július 28-án tartotta a Városháza tanácstermében, ahol nagyszámú hallgatóság elôtt bemutatta az atlétika céljait és eszközeit.
Neves kolozsvári személyiségek — K. Papp Miklós író, gr. Esterházy Kálmán stb. — pártfogásukról biztosították Molnárt, s az egybegyûltek elfogadták azt az indítványt, hogy Kolozsvár jelöljön ki és küldjön Budapestre egy bizottságot, amely tájékozódjon és készítse el egy alakulandó atlétika klub alapszabályzatát. A bizottság élére gr. Esterházy Kálmánt választották. Bár minden jel arra utalt, hogy nemsokára megalakul az atlétika egyesület, a folyamat mégis elakadt annak ellenére, hogy a Magyar polgár kolozsvári lap 1875. október 27-i számában az alábbiakat közli: A Kolozsvári Athletikai Club közelebbrôl megtartja alakuló gyülését. Az alapszabályok már elkészültek, s nincsen egyéb hátra, minthogy a közönség buzgón felkarolja a magyar nemes eszmét. Kivált az egyetemi ifjúság nagy kontingest nyújthat az athletikai clubhoz és semmi kétségünk, hogy annak idején tömegesen fog az egyletbe lépni.
Mindezek ellenére a klub nem alakult meg, s ez a folyamat még közel tíz évet váratott magára 1882-ig, amikor is dr. Baintner Hugót, a Magyar Athletikai Club titkárát Kolozsvárra helyezték. Dr. Baintner lelkes munkássága kellett ahhoz, hogy a Molnár Lajos által elképzelt egyesület Kolozsváron létrejöjjön. Még 1876. évben indult meg városunkban a mozgalom, egy athletikai club alakítása iránt. Az eszme itt-ott már ez idôkben pártolásra talált, azonban a testgyakorlatoknak még akkor nem akadt hive, hogy egy club megalakulhatott volna (A K. A. C. igazgató választmányának jelentése az 1883-1885. évrôl).
Visszatérve Molnár Lajos munkásságához, 1875 novemberére elkészítette elsô, nagyszerû munkáját, az Athletika címû tanulmányt, majd négy évvel késôbb, 1879-ben, megjelent az Athletikai gyakorlatok szakkönyve. A könyvek értéke óriási, dr. Mezô Ferenc ekképp értékelte ezeket a munkákat a Testnevelés folyóirat 1931-es számaiban: A klasszikus görög irodalom, ahogyan most ismerjük, két halhatatlan alkotással, az Iliásszal és az Odysseiával kezdôdik… Hozájok hasonlóan, két remekmûvel, az 1875-ben megjelent Athletiká-val és a négy évre reá következô Atletikai gyakorlatok-kal kezdôdik a magyar atletikai irodalom is. Ezidôtájt a magyar sport még csak az erôgyüjtésnél tart.
Munkásságáról érdemes tudni, hogy elsô munkáját 18 évesen írta, míg a másodikat 22 évesen. Fiatalsága ellenére tevékenysége az atlétika terén ezzel véget is ért. Pesten pénzügyi titkárként tevékenykedett, majd 1897-tôl Wekerle pénzügyminiszter Udvarhelyre nevezte ki pénzügyigazgatónak. Itt hunyt el fiatalon, nagy betegséggel küzdve, 1905. június 8-án. Az országos atlétikai élet fejlôdésének kiemelkedô alakja volt, de mi, kolozsváriak a modern sportélet iránti törekvés elsô képviselôjét is ünnepeljük benne. Célkitûzéseit, eszméit a Kolozsvári Atlétikai Club továbbvitte, s a 120 éves kolozsvári sportélet mintegy igazolta Molnár Lajos szavait: ott a sport emberei — mondja többek között — sokkal buzgóbbak, sokkal lelkiismeretesebbek, mint bárhol az országban.
Killyéni András
Az oldalt szerkesztette: Póka János András
A Szabadság
Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette
Copyright © Szabadság - 2004 - All
rights reserved -