 |
 |
|
| [Vissza
az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2005 január 31.
(XVII. évfolyam, 24. szám)
A kedvezménytörvényt gyakorlatba ültetô státusirodákat 2002. januárjában nyitották meg. A kezdeti lelkesedéssel járó ügyfélözönlés azóta, érthetô okokból, alábbhagyott. Egyrészt, aki sürgôsen igényt tartott rá, már régen kiváltotta magyar igazolványát, másrészt, adott kedvezmény elnyeréséhez már nem volt rá szükség. De befolyásolta az érdeklôdést a sikertelen népszavazás is. A csökkenô ügyfélérdeklôdés miatt felmerült a 21 státusiroda átszervezésének a szükségessége.
2002. január és 2005. között a státusirodák körülbelül 500 000 magyar igazolvány iránti kérelmet vettek át és továbbítottak, tájékoztatta a Szabadságot Székely István, a Központi Státusiroda vezetôje. Ezek a kérelmek 35 800 diákigazolvány, 7 600 pedagógus igazolvány, és 540 oktatói kártya iránti igénylést is magukba foglaltak. Január folyamán kielemezték a 2004-es évet, ez a következô helyzetet mutatta: 77 600 magyar igazolvány, 4500 diákigazolvány, 2700 pedagógus igazolvány és 150 oktatói kártya iránti új kérelmet vettek át és továbbítottak a státusirodák, emellett pedig megújították a régebbi járulékos igazolványokat. Székely István elmondta, a státusiroda 2004-ben feladatot vállalt az Iskola Alapítvány által kiírt pályázatok feldolgozására a Szülôföldön Magyarul Program keretében, amely 124 000 gyermek által benyújtott pályázatot jelentett, ehhez pedig még hozzáadódott 4000, felsôoktatásban résztvevô személy által benyújtott pályázat.
— Elemeztük a továbbiakban várható kérelmeket, és úgy ítéltük meg, hogy ez csökkenô tendenciát mutat. A jobb, hatékonyabb munka megszervezése érdekében az eddigi munkatársi keretünket összhangba hozzuk a várható igazolvány-számmal, illetve az oktatási pályázatban várható feladatok mértékével. Ennek következtében döntöttünk a leépítés mellett, amely a munkatársak egyharmadát érinti — mondta Székely István.
A Központi Státusiroda vezetôje szerint, a sikertelen népszavazás és fôleg az annak kapcsán megnyilvánuló közhangulat biztosan kimutatható módon befolyásolta a magyar igazolvány iránti kérelmeket, de igen kis mértékben. Nem lehet beszélni egy nagyságrendekben való visszaesésrôl emiatt az ok miatt. A körülbelül 15%-kal kisebb igénylés annak is betudható, hogy december, az ünnepeivel, és január mint év eleje, általában más dolgok felé irányítja a figyelmet, és ez kisebb igényszámot szokott hozni, magyarázta Székely István.
A népszavazással elégedetlenek közül sokan a magyar igazolványuk visszaadásával akartak tiltakozni. Tömeges visszaadás nem történt, összesen 5 magyar igazolványt adtak vissza egy országos összesítés alapján, tehát minden ezrediket, mondta Székely István.
Megteremtettük a romániai magyar közösség életének javítására alkalmas eszközöket, az elkövetkezô négy évben fog kiderülni, hogy ezeket helyesen vagy helytelenül, hatékonyan vagy kevésbé hatékonyan fogjuk használni — jelentette ki szombaton Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A politikus a szövetség Országos Önkormányzati Tanácsának Kolozsváron rendezett ülésén beszélt errôl, amelyen Ilyés Gyulát, Szatmárnémeti polgármesterét választották a testület elnökévé. A helyi és megyei önkormányzati képviselôket, polgármestereket tömörítô testület tanácskozásán még jelen volt Takács Csaba ügyvezetô elnök, Nagy Zsolt informatika és távközlési miniszter, Borbély László területrendezési miniszter, Demeter János, az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) volt elnöke is.
Markó Béla elmondta, hogy az RMDSZ legfontosabb célkitûzése a valós önkormányzatiság megteremtése. Ez azt jelenti, hogy a közösség által választott tisztségviselôk vegyenek részt a döntésekben, vagy akár ôk hozzák meg a közösséget érintô döntéseket. Markó szerint a decentralizáció célkitûzése az egész ország érdeke, ezért válhatott a kormányprogram részévé is. A politikus egy másik fontos célkitûzésként említette Románia EU-csatlakozását, amelynek szintén azt kell szolgálnia, hogy a régiók és ezen belül az önkormányzatok minél szabadabban lélegezhessenek. Rámutatott: a tanácskozáson rendkívül pragmatikus hozzászólások hangzottak el az önkormányzati hatáskörökrôl, költségvetési kérdésekrôl, valamint sürgôs törvénymódosítási kérésekrôl. Hozzátette: utóbbiakra azért van szükség, mert jelenleg érvényben vannak olyan törvényes elôírások, amelyek akadályozzák az önkormányzatok munkáját.
Közölte: az elkövetkezôkben a felmerült gondokat rendszerbe foglalják, a román parlamenttel és kormánnyal pedig úgy próbálnak majd dolgozni, hogy a decentralizáció határozott legyen. A politikus a központosítás visszaszorítása esetében prioritásként jelölte meg az oktatás, kultúra, egészségügy, szociális támogatások, gazdaságfejlesztés és rendfenntartás területét.
Az érdekvédelmi szervezet vezetôje a testület elôtt elhangzott felszólalásaiban kifejtette, hogy kiemelt szerepet tulajdonítanak majd ennek a testületnek is, hogy az önkormányzatok, valamint a magyar parlamenti képviselet és az RMDSZ-es kormány-tisztségviselôk közötti viszonyt hatékonyan mûködtessék.
Arra figyelmeztette a székelyföldi küldötteket, hogy ne nézzék le a kulturális autonómiát, mert ez azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt, miszerint a romániai magyarság zöme szórványban él.
Beszédében kitért a romániai gazdasági fejlesztési régiók helyzetére is. Közölte: a napokban Jonathan Scheelevel, az Európai Bizottság romániai küldöttségének vezetôjével tárgyalt errôl a kérdésrôl. Markó szerint nagyon alapos elemzést kell elvégezni ahhoz, hogy meggyôzzék az EU-t a jelenlegi régiók átszervezésének szükségességérôl, hiszen az európai tisztviselôknek ezen lépés szükségességének a bizonyítása lesz majd a legnehezebb. Újságírói kérdésre válaszolva Markó cáfolta azt a feltevést, hogy az erdélyi megyéknek az állami költségvetésbe fizetett összegekhez képest méltánytalanul keveset juttatnak vissza. Közölte: az erdélyi megyék most már a befizetés szempontjából is hátul vannak, de ezen változtatni akarnak, és ezért szükséges az olyan nagyszabású tervek beindítása, mint például az észak-erdélyi autópálya megépítése.
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke szerint az önkormányzati képviselôknek elsôsorban nem a magyarországi támogatásokban kell reménykedniük, hanem Erdélyben kell megteremteniük a magyar közösség életszínvonalának emelését szolgáló eszközöket. — Az itteni erôforrásokból és az elôcsatlakozási alapokból kell elsôsorban megteremteni az erdélyi Szülôföld-programot, ez persze nem jelenti azt, hogy nem figyelünk többet a magyarországi támogatásokra — mondta Takács. A politikus arra buzdította az önkormányzati képviselôket, hogy vezessék be a magyar nyelvet az önkormányzatokba ott, ahol ezt törvény engedi.
Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter a helyhatósági és a parlamenti választásokat értékelve úgy vélte, hogy a dinamikus kampány révén sikerült közelebb kerülni a magyar választókhoz. Borbély László területrendezési miniszter a magyarok lakta megyékben tervezett infrastrukturális beruházások megvalósításához kérte az önkormányzatok segítségét.
A résztvevôk meghallgatták Demeter János leköszönô elnök tevékenységi beszámolóját, majd az ülés végén Ilyés Gyulát választották a testület új elnökévé. Ily módon Szatmárnémeti polgármestere az OÖT tagja lett.
Vasárnap Kovászna és Maros megyék egyes vidékein erôs hófúvás bénította meg a forgalmat. Szászrégen közelében egy kilométer hosszúságban csupán egyetlen sávban volt járható az országút. A Kovászna megyei Csernáton és Martonos községek között, továbbá Borosnyó, Szentkatolna, Lécfalu, Bereck, Ozsdola körzetében, valamint a Bodzafordulóba kivezetô DN 10-es úton akadozott a közlekedés.
A hóeltakarítás a szombatról vasárnapra virradó éjjel is tartott. A meteorológusok hólavina veszélyére figyelmeztetnek a Maros megyei sípályákon, amelyek fôként 1800–2000 m magasságban indulhatnak el, de ennél alsóbb szinteken is képzôdhetnek. A hóréteg vastagsága a Bucsin-tetôn közel 100 cm, Szovátán 80 cm. Az aradi repülôtéren szünetelt a forgalom.
Vasárnap délután hóvihar miatt több tucatnyi település maradt áram nélkül az ország déli és keleti részében. Bákóban 15 megyei utat kellett lezárni a forgalom elôl. Buzãu megyében 17 településen szakadt meg az áramszolgáltatás és 12 úton bénult meg a forgalom. Vrancea és Cãlãrasi megyékben kiadósan havazott, 52 transzformátor-állomás és 2 áramvonal mondta fel a szolgálatot. Brãila megyében 30 település maradt áram nélkül, itt 141 transzformátor-állomás nem mûködött.
A Rompetrol ezen a héten 200–900 lejjel csökkenti az üzem-anyagok árát saját benzinkútjainál, áll a kôolajipari társaság közleményében.
Az Euro Plus prémiumbenzin ára 850 lejjel 29 800 lejre csökken, az ólommentes Euro Standard benzin literenkénti ára 400 lejjel kevesebb, azaz 29 500 lej lesz. Az ólommentes Euro Plus benzint 60 lejjel olcsóbban, 31 800 lejes áron, az Euro Super 98 benzint pedig 900 lejjel olcsóbban, 35 500 lejes áron lehet vásárolni a Rompetrol benzinkutaknál.
Az Euro 3 gázolaj ára 500 lejjel, 26 800 lejre csökken, a Super Euro 4 gázolaj pedig 28 600 lejbe kerül majd, ez 200 lejjel alacsonyabb a jelenlegi árnál. Ezek az árak január 31 és február 6 között érvényesek, áll a közleményben. A Rompetrol ezentúl hetente módosítja árait a nemzetközi kôolajárak, a lej/dollár árfolyam és a versenyhelyzet alakulása függvényében. A Rompetrol mint-egy 230 benzinkutat mûködtet országszerte.
Traian Bãsescu államelnök vasárnap hivatalos látogatásra Londonba utazott. Ma Tony Blair miniszter-elnökkel fog tárgyalni, utána pedig üzletemberekkel, Charles trónörökössel és Jean Lemerierre-el, az Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnökével találkozik. Útján elkíséri Vasile Blaga belügyminiszter, aki brit kollégájával tárgyal.
Tárgyalóasztalhoz ülünk az oktatási miniszterrel, és meggyôzôdésem, hogy a magyar karok ügyében is megtaláljuk a megfelelô megoldást — jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A politikus a Szabadság azon kérdésére válaszolt, miszerint hogyan lehet továbblépni a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tervezett önálló magyar karok ügyében, tekintettel arra, hogy Mircea Miclea oktatási miniszter továbbra is mereven elutasítja a szóban forgó struktúrák kialakítását. Markó szerint a megoldás megtalálásának az az egyik alapvetô feltétele, hogy a kolozsvári magyar oktatók román kollégáikkal világos, célratörô és nagyon határozott párbeszédet folytassanak. Ennek az lenne a célja, hogy az egyetemen is sikerüljön megszüntetni az elképzeléssel szembeni ellenkezést.
A rendôrség lefülelte azt a személyt, aki a múlt hét csütörtökén névtelenül értesítette ôket arról, hogy a parlament épületében bombát helyeztek el. A gyanúsított egy 14 éves buzãui fiatal, aki viccnek szánta cselekedetét. Nyilvános telefonfülkébôl elôbb a parlament, majd egy másik helyrôl, 15 km távolságra az elôzôtôl, a szenátus székházát nevezte meg terrorista célpontként.
Pénteken hasonló fenyegetés érkezett be a rendôrséghez a parlament épületére vonatkozóan, egy bukaresti nyilvános telefonkészülékrôl. A rendôrség feltételezi, hogy ismét gyermekcsínyrôl van szó.
Szintén bombariadót jeleztek, és ez is felültetésnek bizonyult, miszerint Szucsáva vonatállomásán helyeztek volna el robbanóanyagot. Fehér megyében Szászsebesrôl érkezett a bombariadó. Itt a rendôrség elôzetes nyomozása szerint egy, a városi kórházba beutalt férfi telefonált, hogy robbanás veszélyezteti a kórházat.
A tavaly életbe lépett törvény értelmében az ilyen esetek elkövetôi 1–3 év közötti szabadságvesztéssel büntethetôk.
Újabb két RMDSZ-es tisztségviselôt neveztek ki magas rangú tisztségekbe. Azt követôen, hogy a koalíció tagjai elosztották a prefektusi, alprefektusi és államtitkári helyeket, a kormány- ügynökségek vezetôi posztjainak szétosztására is sor került. Így Birtalan Józsefet nevezték ki a közhivatalnokok országos ügynökségének élére. Az RMDSZ tisztségviselôje nem teljesen új ebben a munkakörben, hiszen eddig ugyanitt aligazgatóként tevékenykedett. A mezôgazdasági minisztériumhoz tartozó állami birtokok ügynökségét pedig Tánczos Barna közgazdász fogja vezetni. A 28 éves szakember 1999-ben végezte el a bukaresti közgazdasági egyetemet, az elmúlt két évben pedig a képviselôház iparügyi és szolgáltatásokért felelôs bizottságot vezetô elnök tanácsadója volt.
KISMAMAKLUB összejövetel ma, hétfôn, január 31-én du. 6 órától az Unitárius óvodában (bejárat a templom és a líceum közötti részen). A gyermekek a László Bakk Anikó vezette Bolyhos zeneóvodában szórakoznak, a gyerekeket kísérô felnôttekkel Kundi Enikô pszichológus beszélget a gyermeknevelési problémákról. A váltócipôkrôl ne feledkezzenek meg!
TISZTÚJÍTÓ KÖZGYÛLÉST TART február 2-án, szerdán du. 6 órától a szamosújvári RMDSZ a Téka Mûvelôdési Alapítvány nagytermében.
AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD sorozat második elôadását február 1-jén, kedden du. 6 órától tartja dr. Szentágotai T. Lóránt, a Brassai-líceum dísztermében.
FELVÉTELI MEGHALLGATÁST tartanak a Sigismund Todutã zenelíceum I. osztályába készülô gyerekeknek február 12-én de. 10 órától, a Victor Deleanu 2 szám alatti épületben (Ferenc-rendi kolostor).
— Miért hiányos Romániában a munkavédelmi jogszabály?
— Mert +30 0C fölötti idôjárás esetén elôírják az ásványvíz biztosítását, de — 100C fok alatt már nem kötelezik a munkáltatót a szilvapálinkaadásra.
Marius Nicoarã, a Kolozs Megyei Tanács elnöke, Mona Muscãnak, a kulturális tárca vezetôjének támogatását kérte néhány mûvészeti intézmény ingatlanjának felújítására. Ezek: a Transilvania Állami Filharmónia, a Mûvészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palota, a román színház és opera épülete. A megyei tanács költségvetésének kb. 10%-át tervezik a gondozásában lévô mûvészeti intézmények renoválására fordítani, de még legalább 100 milliárd lej hiányzik.
A román színház generáljavítása 130 milliárdot, a magyar színház és opera homlokzatának felújítása 20 milliárdot igényel.
A régi Armenopolis képzômûvészetének ápolása értékek megôrzését jelenti. Errôl gyôzôdtünk meg a múlt hét végén megnyitott kiállításon, melyen a fôtéri galériában Debreczeni Botond fiatal örmény származású festômûvész állít ki tíz képet. Ezekkel hû életképet nyújt az ôsrégi örmény település múltjáról. A tíz kép tíz barokk stílusú épület homlokzatáról mutat be az egész városra jellemzô vonásokat.
A negyedik egyéni kiállításával büszkélkedô fiatal mûvész sajátosan alakítja a történelmi múltra emlékeztetô jeleket és jellegzetességeket, a tehetség, a szakmaszeretet és a hagyományápolás ötvözésével. Mintha egy barokk muzsikát megszólaltató hangversenyen vettünk volna részt!
A kiállítás megnyitóján háromszáz érdeklôdô volt jelen.
Idén második alkalommal rendezték meg az orvos-egészségügyiek bálját. A rendezvény színvonala nem maradt el a tavalyitól — csupán a helyszín változott: a központi Agape vendéglô adott otthont a mulatságnak. A szervezôk: a Filantróp Alapítvány és az Ambasador Club kolozsvári tagjai megôrizték a hagyományt, idén is palotással kezdôdött az est.
Egyre inkább exportcikké válik a híres Bécsi Operabál — jelentette ki újságíróknak Elisabeth Gürtler, az évente ismétlôdô rendezvény igazgatónôje. Idén New Yorkban, Zágrábban, Dubaiban és Belgrádban is rendeznek "bécsi" operabált.
Az "anyarendezvényre" idén február 3-án kerül sor, de a New York-i Waldorf Astoria hotelben már január 28-án megrendezték az amerikai változatot. Ezen nyolcszázan keringôztek. Szervezôbizottságának tagja volt Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó, aki osztrák születésû amerikai testépítô világbajnokként és filmszínészként futott be karriert.
A Wiener Opernball-ra mind a 6990 belépôjegyet elkapkodták. Az árak 215 és 16 000 euró között mozognak.
Szombaton 10–16 óra között a város öt forgalmasabb pontján cserkés z ifjak gyûjtöttek adományokat az ázsiai cunami-kárvallottak megsegítésére. Minden, a dobozokba pénzt juttató járókelô , nemes gesztusa ellentételezéseként, egy-egy pohár meleg teát kapott kézbe. Jelképet a jelképért, hiszen jelmondatuk is így hangzott: "Melegítsd a lelkeket egy teával".
Amint azt lapunknak Sebestyén Árpád csapatvezetô (Romániai Magyar Cserkészek Szövetsége), Romaniuc Nicu (Romániai Cserészek Országos Szervezete) és Ciprian Dumea (Román Keresztény Cserkészek Egyesülete) elmondták, az akcióban négy szervezet (rajtuk kívül még a Hegyi Cserkészek Egyesülete) tagjai vettek részt. Vasárnap a Szent Mihály-templom, az ortodox katedrális és a Deák Ferenc utcai görög katolikus templom közelében gyûjtöttek. Egyidôben összesen harminc gyermek és f elnôtt topogott a hidegben, óránként váltva egymást. Lapzártunkkor még nem volt ismeretes a gyûjtés hivatalos eredménye, de a szervezôk legalább ezer euró nyi "zsákmányra" számítottak, aminek értékét j elentôs nevel ô hatás növelte.
Az akció partnerei a polgármesteri hivatal, a RATUC és a Plafar Rt., médiatámogatói pedig a Szabadság, az Antena 1 és az Adev ã rul de Cluj voltak.
Szombaton délután a Brassai-líceum dísztermében rendezték meg az Olvasni jó — mesék szárnyán elnevezésû, immár hatodik mesevetélkedô Kolozs megyei döntôjét, amelyen harmadikos és negyedikes diákok, sôt egy másodikosokból álló csapat is indult. A szervezôk nevében Batiz Elli tanítónô arról tájékoztatott, hogy a verseny elsô fordulójában 43 csapat (összesen 172 gyermek), a másodikban 29 csapat (116 kisdiák), most pedig 15 csapat (összesen 60 taggal) vett részt. Minden versenyszakaszban 4–4 Kányádi Sándor-mesét kellett alaposan ismerniük, és a (néha rafinált) kérdéseket írásban megválaszolniuk. A szombati feladatok megoldásának különleges tétje volt: az elsô két helyezett csapat képviselheti megyénket a március 17–20-án Nagyváradon lebonyolítandó országos döntôn. Estére kiderült, hogy a pontozás után kialakult szoros sorrend nyomán, ezek a következôk: Fekete Macskák (Báthory-líceum) és Pockok (Brassai-líceum).
Dicséret illeti valamennyi versenyzôt, a házigazda szerepét elvállaló Brassai Sámuel Elméleti Líceumot, valamint az országos versenyt megszervezô nagyváradi Alföldi Andreát és a Piticot vállalatot.
Az Apáczai Csere János Baráti Társaság és a Református Kollégium következô nyelvészeti elôadását február 1-jén 17 órakor, a Református Kollégium dísztermében (Farkas/Kogãlniceanu u. 16. sz.) tartják. Szôcs István kritikus a Miért olyan furcsa és idegesítô a szumir–magyar nyelvhasonítás kérdése? címû elôadásában többek között választ ad olyan érdekes és egyben eredetünket lényegében érintô kérdésekre, mint: Kik voltak a szumirok… ?, Hogyan fejtették meg az ékírást?, Melyek a szumir civilizáció megvalósításai? Milyen hasonlóságok fedezhetôk fel a szumir és az uráli-altáji nyelvek között? stb.
Az Aranyosgyéresi Református Egyházközség és az RMDSZ Aranyosgyéresi Szervezete 2005. január 31. és február 4. között szervezte meg az Aranyosgyéresi Népfôiskolát. Ennek keretében naponta du. 5 órától a helyi református templomban tartják a következô elôadásokat. Január31-én: dr. Vekov Ildikó fôorvos: Szív- és érrendszeri megbetegedések; február 1-jén: Balázs Imre József egyetemi adjunktus: Erdélyi magyar irodalom 1990 után; február 2-án: Poszet Szilárd földrajztanár: Természeti katasztrófák; február 3-án: Soós Róbert újságíró: Az információs társadalom és az internet; február 4-én: Parlamenti krónika Kónya Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ megyei elnöke, Eckstein-Kovács Péter szenátor, Máté András képviselô közremûködésével. A népfôiskola támogatói az EMKE Országos Elnöksége, a Romániai Magyar Népfôiskolai Társaság és az RMDSZ Kolozs megyei Szervezete.
KOLOZSVÁR
KÖZTÁRSASÁG — A tûzbôl nincs kiút — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn minden elôadás.
MÛVÉSZ-EURIMAGES — Csak Ön után! — francia bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és kedden minden elôadás. Trója — amerikai. — Vetítések idôpontja: jan. 31–febr. 3.: 22.30 órától.
GYÔZELEM — Kaptár 2 — Apokalipszis — Vetítések idôpontja 14, 20, 22; kedvezménnyel 14 órától. Cápamese — Vetítések idôpontja: 16, 18.
FAVORIT — A hihetetlen család — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17.15, 19.30; kedvezménnyel csütörtökön minden elôadás.
DÉS
MÛVÉSZ — Polar Expressz — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától.
TORDA
FOX — Eggyel nô a tét — bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19.
SZAMOSÚJVÁR
BÉKE — Alien vs. Predator — A halál a ragadozó ellen — bemutató. — Vetítések idôpontja: 17, 19, 21.
BESZTERCE
DACIA A-TEREM — Feketék fehéren — amerikai. — Vetítések idôpontja: 13, 15, 17.30; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától, hétfôn minden elôadás.
DACIA B-TEREM — De-Lovely — amerikai. — Vetítések idôpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.45 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától és kedden minden elôadás.
GYULAFEHÉRVÁR
DACIA — Eggyel nô a tét — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és hétfôn minden elôadás.
MAGYAR OPERA
Február 3-án, csütörtökön fél 7 órakor: Kriza Ágnes gálakoncert. Vezényel: Horváth József, Jankó Zsolt m. v., Kulcsár Szabolcs, Incze G. Katalin. — Egyetemi-bérlet.
ROMÁN OPERA
Ma, január 31-én, hétfôn este 7 órakor: Verdi: Rigoletto.
MAGYAR SZÍNHÁZ
Február 2-án, szerdán este 8 órakor: Euripidész: Bakkhánsnôk — stúdióelôadás. Rendezte: David Zinder m. v. (Izrael).
Február 4-én, pénteken este 7 órakor: Goldoni: Velencei terecske. Rendezô: Mona Chirilã m. v.
TRANZIT HÁZ
Ma, január 31-én, hétfôn este 7 órakor: A Színmûvészeti Intézet IV. éves hallgatóinak (Salat Lehel és Albert Júlia tanítványai) önálló mûsora.
Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla
1939 szeptemberében a Petôfi utcai egykori Biasini szállóból a Forduló utcába költöztünk. A lakásban azelôtt zsidó család lakott, valamennyi jobb oldali ajtófélfán a Mózes egyes igéit tartalmazó pergamentekercset, a mezüzét magába foglaló kis bádogtok helye még látszott.
Szomszédaink legnagyobb része zsidó volt. A földszinten a galíciai származású Michálovits rabbi lakott családjával. Négy fia és öt lánya volt. Sulem, a legidôsebb fiú; Mátt (vagy Máttl) a háború idején, Ukrajnában, vonatbalesetben halt meg (a vonatot felrobbantották, valószínûleg a partizánok); Mojse a Forduló utca és a Szép (Csáky) utca sarkán lévô kis szatócsboltjukban árusított, gyakran vásároltunk tôle bocskorszíjnak mondott cukorkát, medvecukrot; Jaszi, a nálam két-három évvel idôsebb legkisebb fiú Auschwitzban pusztult el. A lányok közül Mirijám volt a legidôsebb, húgaival, Hinduval, Sájndival, Rájzival, Szurival együtt megjárta Auschwitzot. A földszinten lakott a Diamanstein család is. De nem sokáig, mert a Forduló utca 9. szám alatti saját házukba költöztek, ahol kis dobozüzemük mûködött. Helyükbe egy anyaországi család telepedett.
Az emeleten, közvetlen szomszédunkban a Farkas házaspár lakott. A középkorú férj a Széchenyi (Mihály vajda mostani szobra elôtti) téren, saját elárusító bódéjában rövidáruval kereskedett, felesége háziasszony volt. Mikor nagyobbacska lettem, pénteken este hat óra után, a zsidó szombat beálltakor, behívtak tüzet gyújtani. Sábesz elôtt cserépfazékban vittük a csólentet (senki nem mondta sóletnek) az asszonnyal, a Brassai utca végén lévô sütödébe. Kedves, barátságos emberek voltak, amikor hazahoztuk, mindig megkínáltak a csólentbôl. Dorgált is ezért anyám nemegyszer, nem szégyellem magam, otthon nem eszem rendesen, de a szomszédnál igen. Mit mondjak, a csólent mindig ízlett. Farkas bácsi, ahogy akkor neveztem, fekete kalapot hordott, fekete zakót, nadrágot, fehér inget viselt. Pénteken délben, ha jól emlékszem, egy razol nevû, kissé kénhidrogén szagú, vízzel kevert zöldes port kent az arcára és fakéssel borotválkozott — érdekes volt, hogy borotva vagy zsilett nélkül húzza le a szakállát —, és szombaton Michálovits rabbi kapu alatti imatermébe mentek.
Másik közvetlen szomszédunk a Lebovits család volt. A jó kedélyû apa szabóként, nagyobbik fia, Ernô, mûköszörûsként dolgozott. A kisebbiket Sándornak hívták (a háború után nagy pártkáder lett, s mint ilyen, évekig az olajprést, majd a Spicul vállalatot igazgatta). Ha nem tévedek, a harmadik Lebovits fiú órás volt. Mellettük a varrónô Izsák Mariska lakott a húgával és a bátyjával. Izsákék szomszédságában a háromtagú Weisz család. Weisz bácsi szabó volt, a lányukat Bözsinek hívták, hét-nyolc évvel lehetett nagyobb, mint én. Szeplôs arcú, vörös hajú, nagyon kedves leány volt. Weiszék szomszédságában a legidôsebb Lebovits fiú, a kárpitos Aladár és családja lakott. Leánykájuk, Évike, két-három évvel volt kisebb nálam. Dundi, eleven, könnyen sírásra fakadó kislányként él emlékezetemben. Gyakran játszottunk, bújócskáztunk, fôleg a pincelejárókban. Évikéék szomszédságában elôbb magyar család lakott, de a negyvenes évek elején elköltöztek, s a helyükbe egy másik Farkas család költözött. A családfô bádogosként dolgozott, kisfiúk, Andor, egy-két évvel kisebb volt, mint jómagam.
A szomszédos 4. szám alatt lakott egyik legjobb barátom, Köppich Gyurika. Amikor elhurcolták ôket, az elsô elemit végezte, én a másodikat. Édesapja, dr. Köppich Ferenc belgyógyász, a háziorvosunk volt — amikor apám 1943 januárjában tüdôgyulladást kapott, hetekig a Gyurika édesapja kezelte. Nôgyógyász édesanyja anyám — akkori hangzatos nevén — divatszalonjában varratott.
Közel, a Szép (Csáky) utca (St. O. Iosif) 1. szám alatt lakott másik legjobb barátom, a nálam egy évvel nagyobb Weisz Iván. Édesanyja tisztviselôként dolgozott. Iván feles kerékpárján tanultunk biciklizni. Szeretett olvasni — több ízben együtt mentünk az Egyetemi Könyvtárba —, moziba járt az édesanyjával. Amikor átjött hozzánk, gyakran anyámmal a legújabb Karády-, Páger-, Latabár- vagy valamelyik másik filmet tárgyalta. A Horthy (Horea) úti neológ zsidó iskolába járt. Több ízben is érdeklôdve lapozgattam iskolások számára kiadott képes Bibliáját.
Az utcában a már említett Diamantsteinékon kívül a 13. szám alatti Róthékra emlékszem, elsôsorban a velem egykorú Árpi fiukra. Édesapja ékszerészként dolgozott. Házuk fôbejárata a Wesselényi utcából nyílt. Barátom volt a Wesselényi (Dózsa György) utca 21. szám alatti Kepes Gyurka, akinek gyógyszerész volt az édesapja. Csak az édesanyja volt zsidó születésû. Minthogy az édesapja is áttért, ôt is elhurcolták. A Dávid Ferenc utca 10. szám alatt lakott Salamon Gyurka, akivel együtt jártam a Berde Mózes utcai óvodába. Édesapja kereskedô volt. Weisz Ivánékkal egy házban lakott dr. Schwartz Árpád is, aki a háború után a Bolyai Egyetem bonctan és élettan tanára lett. A Deutsch család a Tordai út 6., akkor 12. szám alatti, nemrég lebontott házban, nagyanyámmal egy udvaron lakott. Barátságos kisfiúkkal gyorsan összebarátkoztunk. Mielôtt elhurcolták ôket, a szülei, tudva, érdekelnek a könyvek, nagyanyáméknál hagyták a fiúcska valamennyi meséskönyvét. Ez lett elsô könyvtáram alapja.
Az általam ismert valamennyi család jó viszonyban volt a keresztény családokkal, de természetszerûleg mindegyik élte a maga életét. Talán a rabbi és a családja élt kissé belterjesebben. Ôk jiddisül beszéltek, kisebbik fiúk, Jaszi a vallásos zsidó iskolába járt, jiddisül tanult, és ez érzôdött a beszédén. A rabbi el volt foglalva a maga tevékenységével. A sátoros ünnepek alakalmával az udvaron tartott szertartást. Szüleim velük is a legjobb szomszédi viszonyban voltak.
Bár a barátom, Köppich Gyurika szülei orvosok voltak, az én szüleim szabók, jó kapcsolat alakult ki közöttük. Például, amikor Gyurika édesapja — akinek orvos létére a keleti hadszíntéren munkaszolgálatosként lövészárkot kellett ásnia — hazajött szabadságra, apám sietett hozzá, hogy elsô kézbôl értesüljön a harctéri eseményekrôl.
1944 márciusa, a német megszállás után a szomszédok közötti viszony változatlan maradt. Ekkor talán még többet, mint azelôtt, hol Köppich Gyurikánál, hol Weisz Ivánnál, hol Farkas Andornál voltam.
A sárga csillag kötelezôvé tétele után szüleim mélységesen fel voltak háborodva. Nem csoda, mindketten náciellenesek voltak. Ekkor a zsidóság a kijárás, így a bevásárlási lehetôség korlátozása miatt, nehéz helyzetbe került. Például szegény Farkas Andor, akinek az édesapja munkaszolgálatos volt, az édesanyjával egy ízben forró vízbe áztatott száraz kenyeret, általuk koldusnak mondott levest ebédelt.
Szüleimet egyik legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor a háború után Michálovits rabbi valamennyi lánya hazatértekor a házmesterné, ez a melldöngetô "honleány", a lányokkal a pincébe ment és kiásta a rabbi családjának ott elrejtett ékszereit, holmijait, visszaadta a lakásában elrejtett ágynemût, fehérnemût.
Mindez meglepô volt Mojse, a rabbi egyik fiának esete miatt is. Ô a Szép (Csáky) és a Forduló utca sarkán lévô kis családi szatócsboltban dolgozott egyedül. Betegeskedett, ezért fölmentették a munkaszolgálat alól. Valamikor 1943-ban mégis behívták, s szegény fiú soha nem tért haza. Szüleim meg voltak gyôzôdve afelôl, hogy a házmesterné jelentette föl.
Ugyancsak 1943 nyarán, amikor már rég jegyre adtak mindent, anyám egyik kuncsaftja, akinek módjában állt, öt kiló fehér lisztet hozott. Persze titokban. Alig telt el egy-két nap, egy verôfényes délután tiszt vezetésével, házkutatás ürügyén három-négy katona állított be hozzánk. Egyenest az éléskamrába mentek és rövid keresgélés után meg is kapták, amiért jöttek. "Természetesen" elkobozták az öt kiló lisztet, s ha jól emlékszem, fekete áru halmozása vagy rejtegetése címén még büntetést is sóztak szüleimre. Életük végéig mindketten meg voltak gyôzôdve, hogy csakis a "hazafias" házmesterné "közbenjárására".
Apámat rendkívül elkeserítette az, amit a zsidó szomszédok már 1943 nyarán mondtak, az, hogy elôbb-utóbb elhurcolják és megölik ôket. Persze, már rég rájött arra, hogy a hadszíntér igazi helyzetérôl a hazug náci meg magyar rádióhíradásokból semmi érdemlegeset nem lehet megtudni. Mivel a londoni meg a moszkvai rádió magyar adását zavarták, mindkét adót, a szövetségesek észak-afrikai gyôzelme után Tuniszt is, zavarás nélkül, franciául hallgatta. Mintegy tizennégy évi párizsi tartózkodása után számára ez természetes volt. Hogy a zsidó szomszédokat, akiknek nem volt, nem lehetett rádiójuk, amennyire lehet, megvigasztalja, késô este behívta, s a francia adásokat fordította nekik. Nem volt éppen kockázatmentes vállalkozás, mert a külföldi adók hallgatása amúgy is tilos, sôt büntetendô cselekedet volt, hát még a csoportos. Egy alkalommal, amikor rádióhallgatás meg a hallottak megbeszélése után a szomszédokat apám kikísérte, a házmesterné az udvar sötét mélyérôl felkiáltotta: "Büdös kommunista!". Ez apámnak szólt, aki ugyan meglehetôsen munkásérzelmû volt, de kommunista soha. Mégpedig azért nem, mert Párizsban, a húszas-harmincas években ledolgozott évei során sajtóból, rádióból, a Szovjetunióba látogató kommunistáktól volt alkalma megtudni, mi a sztálini rémuralom. De tudomása volt úgyszintén arról is, mi a nácizmus, amiért meggyôzôdéses náciellenes volt, s ez utóbbi, akkor "veszedelmes" nézeteirôl a házmesternének tudomása lehetett.
A zsidók elhurcolásáról már 1944 márciusának vége felé, a német megszállás elsô napjaiban értesültünk. Anyám egyik kuncsaftja sötétedés után, a Malomárok menti Apáczai Csere János utcán jött hozzánk. Halálra rémülten, suttogva mesélte, hogy ott, a Péter-Pál villák elôtt — ahol mind jómódú zsidó családok laktak — német katonai tehergépkocsik állnak, s a lakókat, kicsitôl nagyig, német katonák rakják föl, hogy elvigyék. E vészjósló hír után a szomszédok május eleji elhurcolását nem láthattam. Szüleim beparancsoltak a belsô szobába, nem engedték, hogy az embertelenségnek szemtanúja legyek. Azt viszont hallottam, mert az utcára nyíló ablak nyitva volt, hogy sokan sírtak, jajveszékeltek. Utólag tudtam meg, hogy különösen szegény Izsák Mariskáék voltak azok. Úgy emlékszem, kilestem az ablakon, és láttam, amint a szomszédoknak a zuhogó, hideg esôben kellett állniok, mígnem magas oldalfalú szemetes szekéren el nem vitték ôket.
Késôbb, az arcvonal átvonulása után tudtam meg, hogy a szüleim el akarták bújtatni Köppich Gyurikát, de a házmesterné miatt nem merték.
A házban mindössze négy magyar család lakott. Nem emlékszem, hogy a másik három család közül valamelyik is örvendett volna az elhurcolásnak. Meg voltak döbbenve. Az elhurcolás után nem sokkal, amint egy osztálytársammal a házunk kapuja elôtt beszélgettünk, odajött két kiscserkész — valamivel nagyobbak lehettek, mint mi —, büdös zsidóztak, és meg akartak verni. Apámmal ellentétben a bátyja nagy németbarát volt. Ô sem lelkesedett az elhurcolásért, mégis arról akarta meggyôzni apámat, hogy ez szükséges volt. Akkor is, de akárhányszor hozzánk jött, mindig éles vita kerekedett közöttük a háborús ügyek miatt.
Nyolc és fél éves voltam az idô tájt, föl sem fogtam, mi történik. Abból következtetek erre, hogy amikor szegény Köppich Gyurika, drága kis barátom, édesanyjával felszaladt hozzánk, s anyám a szomszéd szobában, a varrodában meleg harisnyát meg más meleg holmit adott nekik, majd bejött hozzám, és hívott, hogy búcsúzzam el Gyurikától, tovább rajzolgattam hitvány, háborús minôségû színes ceruzáimmal, mintha az lett volna a világ legfontosabb dolga. Talán sejtettem, hogy nem helyesen cselekszem, hogy itt valami szörnyûség történik, mégis mintha az ördög bújt volna belém, meg se mozdultam. Szegény anyám, amint késôbb mesélte, azt sem tudta, mit tegyen szégyenében, miként mentegetôzzék ostoba viselkedésem miatt. Azután nem találtam a helyem. Szüleim, látva ezt, Désre vittek nagyapámhoz, így a bombázás idején már ott voltam. Késôbb Bánffyhunyad mellett, a marótlaki kôbányában mesterként dolgozó nagybátyámnál töltöttem hosszú heteket. Ez az utazgatás valamelyest elterelte gondolataimat, de elhurcolt barátaim nagyon hiányoztak. Több mint hatvan év telt el azóta, de mind a mai napig nem tudtam megbocsátani magamnak akkori ostoba viselkedésemet. Volt egy csomag Fekete Péter-játékkártyám, amolyan gyermekkártya, ezzel nagyon sokat játszottunk Gyurikával. Sokáig ôriztem. Akár azt a zöld játékteherautót, amit nekem adott. Most is emlékszem arra a kis meséskönyvre, amit az elsô elemi utáni szünidôben Gyurikánál olvastam. Az elsô nagy olvasmányélményemre.
Hogy mi lett kis barátaim sorsa, arra akkor döbbentem rá, amikor hat év múltán, tizennégy éves fejjel elolvastam Nyiszli Miklós Doktor Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban címû könyvét. Majd még inkább akkor, amikor a helyszínre zarándokoltam.
Reményeim szerint még a héten sikerül aláírni a koalíciós partnerekkel a kormány mûködésérôl szóló szabályzatot — jelentette ki a hét végén Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki a szövetség Országos Önkormányzati Tanácsa elôtt beszélt errôl a kérdésrôl. Az egyezmény négy döntési központot jelöl meg, amelyek alkalmasak lesznek majd a válságos helyzetek megoldására. A legmagasabb testület a miniszterelnökbôl és a három miniszterelnök-helyettesbôl áll, a második helyen található a koalíciós pártok megyei szervezeteinek vezetôibôl kialakított fórum, harmadik ütközési felületként a parlamenti frakciók vezetését nevezték meg, míg negyedikként a pártok országos vezetôibôl álló grémiumot jelölték meg. Markó szerint azért volt szükség négy központ megjelölésére, mert a miniszterelnökbôl és a miniszterelnök-helyettesekbôl álló testület nem képviselheti teljes mértékben a koalícióban lévô pártok érdekeit, mivel csak korlátozott hatalmuk van. Mint ismeretes, Adrian Videanu és George Copos nem elnöki tisztséget tölt be a demokrata-, illetve a humanista pártban. Markó Béla arra buzdította az RMDSZ megyei szervezeteinek vezetôit, hogy minél hamarabb találkozzanak a koalíciós partnerek helyi vezetôivel, és alakítsák ki a megyei együttmûködés feltételeit.
A nyugdíjak átszámításának a kérdése napirendre került a román hatóságok és a Nemzetközi Valutaalap közötti tárgyalások során is. A pénzintézet azt kéri a kormánytól, hogy két részletben hajtsa végre az intézkedést, és a járandóságok felét csak 2006-ban növelje. Bár a kormány azt a látszatot keltené, hogy a valutaalappal folytatott tárgyalások inkább formaiak, és február elejéig gondok nélkül aláírják az új megállapodást, valójában komoly vitát eredményezett a nyugdíjátszámítás kérdése. A valutaalap szakértôinek az a fontos, hogy tudja-e fedezni a kormány az egységes adókulcs bevezetésével keletkezô 30 ezer milliárd lejes hiányt. Emmanuel van der Mensbrugghe, a valutaalap küldöttségének vezetôje javasolta, hogy a nyugdíjátszámításhoz szükséges 7200 milliárd lejnek a felét, körülbelül 3500 milliárdot csak jövô évben utaljanak ki. Az ügyben egyelôre még nem döntött a kormány.
Nagyszerû színházi élményben volt részük mindazoknak, akik pénteken este megtekintették a Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb bemutatóját, a Velencei terecske címû elôadást. A minden részletében pontosan kidolgozott produkciót Mona Chirilã állította színpadra, dramaturg Visky András, díszlettervezô T. Th. Ciupe, a jelmezeket Carmencita Brojboiu készítette, zenei összeállítás Corina Sârbu. A produkcióban fellépô színészek fergeteges kedvvel komédiáztak Carlo Goldoni darabjában. (Fotó: Makara Lehel)
Nagy szirénázás és kékfény-özön lepte el a Köztársaság mozi elôtti teret január 28-án, pénteken délután pontban 17 órakor. A járókelôk meglepôdve tapasztalták az érdekes egybeesést: A tûzbôl nincs kiút címû alkotás reklámplakátjai láthatók a mozi elôterében, s úgy fordulnak be a sarkon a tûzoltóság jármûvei, mintha a plakátról szálltak volna le. Az Avram Iancu sürgôsségi helyzetek felügyelôségének katonái egyórás demonstratív gyakorlatozást hajtottak végre a nyilvánosság elôtt a "szakmájuk elôtt tisztelgô film" premierjének napján. A bámészkodó tömeg kezdetben meglepôdött, majd nyugodtan figyelte a hajmeresztô mutatványokat. Bemutattak egy mentést a mozi épületének negyedik emeletérôl létrás tûzoltóautóval, aztán az épület tetejérôl két "falmászó" tûzoltó lehozott egy hordágyon fekvô személyt (bábut), amely (szimbolikusan) gyors orvosi ellátásban részesült. Egy mesterségesen elôállított tûzfészket is megsemmisített "csodafegyverével" egy tûzoltó. A gyakorlatok végén néhány, a tûzoltóságnál szolgáló sorkatona kényszerugrást hajtott végre tûzoltósági gumipárnára.
Az akciót követôen mutatták be A tûzbôl nincs kiút címû filmet, a mozi elôcsarnokában a tûzoltók tevékenységét bemutató képkiállítás nyílt. A film fôszereplôi, Joaquin Phoenix (Jack) és John Travolta (Kennedy), tûzoltókként segítik az embereket. Az igazi gondot a veszélyekkel való szembesülés mellett a tûzoltócsaládok számára az a bizonyos piros tûzoltósági személygépkocsi jelenti, amely, ha a ház elôtt megjelenik, a legrosszabbat jelenti a család számára. Jack tûzoltó egy nagy tûzesetben bennragad a lángoló épületben. Úgy tûnik, nincs már kiút, ezúttal a lángok gyôztek... (A film megtekinthetô a Köztársaság moziban február 3-ig.)
Véget ért vasárnap helyi idô szerint 17 órakor a parlamenti választás Irakban — a szavazóhelyiségek bezártak, a sorban állók azonban még leadhatták szavazataikat. Tíz órával a szavazóhelyiségek nyitása után befejezôdött a voksolás.
Független iraki választási megfigyelôk szerint a választás "remekül" zajlott le, a voksolás során nagyon kevés csalási kísérlet történt. A Szem nevû független ellenôrzô szervezet mintegy 10 ezer megfigyelôt alkalmazott szerte az országban, a csoport szóvivôje bagdadi sajtótájékoztatóján embereinek elsô jelentéseit, tapasztalatait tárta a sajtó nyilvánossága elé.
A belügyminisztérium vasárnapi tájékoztatása szerint a nap folyamán 36 személy (30 polgári személy és 6 rendôr) vesztette életét és további 96 ember sebesült meg országszerte a terrorcsoportok által szavazóhelyiségek, szavazók ellen elkövetett merényletekben.
Két órával a szavazóhelyiségek zárása elôtt 72 százalékos volt a részvételi arány az iraki parlamenti választáson — közölte vasárnap az iraki választási bizottság egyik illetékese.
Adel al-Lami bagdadi sajtóértekezletén elmondta, hogy a síiták lakta körzetekben még ennél is magasabb a részvétel, 90 százalékos vagy afölötti. Bagdad egyes körzeteiben pedig elérte a 95 százalékot. Messze meghaladja a várakozásainkat ez a magas arány — hangoztatta az illetékes. Közlése szerint a terrorfenyegetések, illetve a személyzet hiánya miatt a szavazóhelyiségek csupán 1 százaléka nem nyitott ki vasárnap. A Bagdadtól délre fekvô, úgynevezett "halál háromszögében" a legtöbb helyen biztonsági okokból nem nyitottak a választási irodák, bár késôbb a hatóságok úgy nyilatkoztak, hogy a problémát megoldották.
A tisztségviselô újságírói kérdésre késôbb pontosította a bejelentést, s közölte: az optimista összesítésbe nem számoltak bele két szunnita tartományt, ahol nagyon alacsony volt a részvétel.
Carlos Valenzuela, a választási bizottság mellett mûködô ENSZ-tanácsadó megerôsítette a hírt, bár felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az adatok még csak elôzetes információkon alapulnak.
Asraf Dzsehangir Kázi, az ENSZ iraki különmegbízottja sikeresnek értékelte a választás lebonyolítását.
Adnan Pacsacsi szunnita politikai vezetô szerint az eddigi adatok azt mutatják, hogy Bagdadban várakozáson felüli a szunnita szavazók részvétele, ugyanakkor Moszulban nem igazolódtak a remények.
Mintegy 13 millió iraki állampolgárnak jogosult a választásra, ez a lakosság közel fele. A névjegyzékbe vételbôl csupán elenyészô kisebbség maradt ki, ôk vagy a választás bojkottja vagy a megfélemlítések miatt döntöttek a távolmaradás mellett.
Condoleezza Rice amerikai kül- ügyminiszter szerint az iraki parlamenti választás felülmúlja a várakozásokat.
Minden jel arra mutat, hogy a választás Irakban a vártnál jobban halad. "A szabadság hangját" látjuk megjelenni — mondta a külügyminiszter az ABC televízió vasárnapi politikai magazinmûsorának nyilatkozva.
Utalva a félelem légkörére, a választási helyiségek, a szavazók ellen elkövetett támadásokra, Rice elismerte, hogy a választás nem tökéletes, pozitív fejleménynek nevezte, amelyet senki nem látott elôre három évvel ezelôtt, amikor még hatalmon volt Szaddám Huszein azóta megbuktatott diktátor.
Áttörést sürgetett a szegénység elleni küzdelemben 2005-ben az afrikai vezetôktôl vasárnap Kofi Annan ENSZ-fôtitkár az Afrikai Unió abujai csúcsértekezletén.
Az Afrikai Unió államainak közel negyven vezetôje vesz részt a szervezet félévenkénti rendes ülésén, amely vasárnap kezdôdött a nigériai fôvárosban. A kétnapos csúcsértekezlet napirendjén a szegénység és a járványok elleni küzdelem mellett szerepelnek a regionális konfliktusok és az ENSZ reformja is. A világszervezet reformja révén a kontinens országai nagyobb befolyást szeretnének nyerni a világpolitikában.
A 2015-re kitûzött globális fejlôdési célok — köztük a szegénységben élôk és az éhezôk számának felére csökkentése, a malária és az AIDS terjedésének visszafordítása, az alapvetô oktatás biztosítása — terén elért eredmények hivatalos értékelése csak szeptemberben következik, Annan azonban már most figyelmeztette az AU-országok vezetôit: Afrika elmarad az öt évvel ezelôtt vállalt globális fejlôdési célkitûzésektôl, továbbra is messze lemarad a fejlôdô világ többi része mögött, továbbra is a gyenge kormányzati teljesítmény és fegyveres konfliktusok tragikus következményeitôl szenvedve.
Adorjáni Dezsô Zoltán fiatalon került a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház élére. Szerinte ez nem rendkívüli dolog, hiszen az egyháztörténetben nála fiatalabbak is betöltöttek már ilyen felelôsségteljes tisztséget. Adorjáni jelentôs álmokat dédelget, legfontosabb célkitûzésének tekinti az egyházi élet felrázását. Interjúnkban arra is választ kerestünk, a szászok masszív kivándorlása után milyen állapotban van az evangélikus egyház.
Adorjáni Dezsô Zoltán 1964-ben született Brassóban, az elemi osztályokat a Cenk alatti városban végezte. 1975-tôl Bukarestbe került, ahol édesapja a bukaresti magyar és román ajkú evangélikus gyülekezetet vezette. A fôvárosban az Ady Endre Líceumban folytatta tanulmányait, 1982-ben pedig a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben szerzett lelkészi diplomát. Késôbb segédlelkészként szolgált édesapja mellet, 1998-ban pedig brassói esperes lett. 2000-ben püspök-helyettessé választották, 2004 nyarától áll az evangélikus egyház élén. 1997-tôl a Romániai Felekezetközi Bibliatársulat elnöke.
— Milyen érzés ilyen fiatalon vezetni egy egyházat?
— Ehhez a tisztséghez nem kötôdik életkor, ez olyan sztereotípia, mint sokszor a kereszténységhez, vagy a hit kérdéseihez való viszonyulásunk. Az emberek, ha püspökre gondolnak, hajlamosak nyolcvanéves, fehér szakállas személyt elképzelni maguk elôtt, akinek nagyon tipikus öltözködése és viselkedése van. Ha csak arra gondolunk, hogy az egyház történetében huszon- és harmincéves püspökök is voltak, akkor az én megválasztásom nem számít meglepônek. A tisztség idôsebb egyházvezetôk általi betöltése politikai okokkal is magyarázható, hiszen a kommunizmus alatt nem engedték ôket nyugdíjba. Az akkori hatalom tudatában volt, hogy egy álmokkal, elképzelésekkel és ambícióval teli fiatal másképp gondolkodik és cselekszik, mint egy kihívások nélküli hetven-nyolcvanéves ember. Utóbbiak legjobb esetben is csak "jól" mûködtették az egyházat, de voltak olyanok is, akik már semmit sem akartak, vegetáltak. Az evangélikus egyházban a fiatalok magas tisztségekbe való választása nem számít újdonságnak, hiszen a baltikumi püspök például mindössze 28 éves. Én már 35 éves korom óta belmissziói elôadóként részt veszek az egyházkerület vezetésében. Ez lehetôvé tette, hogy betekintést nyerjek az egyházunk életébe. 35 évesen választottak meg a brassói egyházmegye esperesévé, ami azt jelenti, hogy 1998-ban lehetôségem nyílott, hogy a lélekszámban a legnagyobbik egyházmegyét vezessem. Brassó, Szeben, Kovászna, Hargita megye és Bukarest tartozott hozzám, ami jelentôs szórványterületnek számít. Úgy érzem, hogy munkám által felnôttem ehhez a tisztséghez. A gyülekezetek, és nem a lelkészek választják az evangélikus püspököt, ezért ez a döntés egyben az addigi munkám kiértékelése. Nagy kitüntetésként éltem meg ezt a bizalmat.
— Önnek milyen álmai vannak?
— Legnagyobb álmom az, hogy egyházunk életét felrázzam. Számarányunkat tekintve mi számítunk a legkisebb erdélyi magyar történelmi egyháznak, a magyar történelmi területen pedig harmadikok vagyunk, hiszen lényegesen nagyobb az evangélikus közösség, mint az unitárius. Itt Erdélyben a szászok masszív kivándorlása miatt fordított a helyzet. Ennek ellenére a gyülekezetek hitéletét szeretném felpezsdíteni, hiszen a belsô hitünk megerôsödése az oktatást, az ifjúsági munkát, a közösség mindennapi életét is meghatározza. Elsôsorban az egyház missziói munkáját szeretnénk javítani. Azt tervezzük, hogy megkeressük, összegyûjtjük a híveket, és megnyitjuk a templom ajtóit, hiszen befogadó egyházzá akarunk válni. A vallási életet nem zárt templomban tartott liturgiaként képzeljük el, hanem a 21. század igényeinek megfelelôen mi megyünk az emberekhez. A nyitottság kontextusában a fiatalokkal, gyermekekkel való foglalkozást is erôsíteni szeretnénk. Emellett meg szeretnénk találni annak a módját, hogy párbeszédbe kerüljünk az értelmiséggel. Nagyon fontosnak tartom, hogy ennek a társadalmi csoportnak saját nyelvén és igényeinek megfelelôen tudjuk elmondani az üzenetünket. Ezért mûködtetjük a Reményik Galériát, amely a képzômûvészetnek ad otthont, vagy a lassan szervezôdô Járossy Andor keresztényi értelmiségi mûhelyt. Utóbbi azt a lehetôséget teremti meg az egyház és az értelmiség képviselôinek, hogy létrehozza a keresztény kultúra mûvelésére alkalmas fórumot. Az Evangélikus Egyetemi Est is mindenki elôtt nyitott, nem csak a mi fiataljainknak szervezzük, hanem azoknak a hallgatóknak, akik a keresztény kultúrával szeretnének találkozni. Éppen ezért a meghívott elôadók nem csak evangélikusok.
— Nagyon sokan szkeptikusan viszonyulnak az egyház és az emberek viszonyához. Úgy vélik, hogy a szekularizáció miatt szinte áthidalhatatlan szakadék keletkezett az egyház és az emberek között. A nyitás megvalósításához milyen eszközökkel rendelkeznek?
— A szekularizáció kérdése meghatározó, de ne feledjük, hogy legújabban a nyugati filozófia a poszt-szekularizációról beszél. Hadd említsem meg Jürgen Habermasnak a nevét, aki az aktív kommunikáció kérdésével foglalkozott, ô határozottan baloldali orientáltságú filozófus lévén a szekularizáció kérdését nagyon alaposan körüljárta. Eljutott oda, hogy 2002-ben a frankfurti zsinaton a szószékrôl kijelentette: a szekularizációnak vége, és beléptünk a poszt-szekularizáció korszakába. Szerinte az a paradigma, miszerint a világ vagy vallásos lesz, vagy megszûnik, egyre valószínûbb, csak az a nagy kérdés, hogy ez a vallásosság kereszténységet, vagy pedig egészen más valamit fog jelenteni. A nyitás azt szolgálná, hogy ne vallási szurrogátok és szinkretikus próbálkozások terjedjenek el. Ne felejtsük, a szellemtörténet fejlôdésében világosan ki lehet mutatni, hogy a gnoszticizmus a gondolkodásban, a filozófiában és a teológiában egyaránt végig jelen van.
A nyitás megvalósítására az egyik legalkalmasabb eszközünk a kommunikáció. Úgy kell elmondanunk az embereknek az üzenetet, hogy azt megértsék, és fontossá is váljon számukra. Emellett felhasználjuk a média nyújtotta lehetôségeket is, de ez a személyes kapcsolatot soha nem fogja pótolni. Így helyreállíthatjuk az egymás iránti bizalmat is, hiszen társadalmunk egy része elhidegült, eltávolodott az egyháztól amiatt, hogy a vallásos kérdésekre vonatkozó személyes kommunikáció hiányzott. Nem szabad elfelejteni, hogy a kommunizmus alatt fôbenjáró bûnnek számított a hitéletre vonatkozó dolgok kimondása, emellett tiltották az ifjúsági munkát. Az egyházat visszaszorították az elefántcsonttoronyba, és ha megpróbált onnan kitörni, akkor a hatalom rögtön lecsapott rá. Emiatt elszoktunk attól, hogy mit jelent új miliôben dolgozni. Fel kell nônie egy új lelkész- és munkatársi generációnak, amely másképp szemléli a világot, és nem elégszik meg azzal, hogy bezárkózik, és várja, jöjjenek az emberek. Itt volt a gond. Meghívtuk az embereket, örültünk nekik, ha jöttek, de mi nem mentünk utánuk, elôbb mert nem volt szabad, utána pedig megszokásból. A kolozsvári gyülekezetben tapasztalt némi regresszió ennek tulajdonítható. Egy egyház csak akkor létezhet, ha tagjai aktívak. Nem a lelkésznek kell egyedül dolgoznia, hanem a hívôknek is bizonyságot kell tenniük hitükrôl azáltal, hogy a családjukban papokká válnak, otthon is témává válik a hit. Ma sajnos nem természetes, hogy otthon is olvassák az emberek a Bibliát. Mindennek az elérése nem megy egyik napról a másikra.
— Hogyan élte túl az evangélikus egyház a nagy kivándorlást? Milyen állapotban van ma az erdélyi evangélikus közösség?
— Romániában két püspökségbe szervezôdik az evangélikus egyház. Az egyik a szebeni szász, a másik a magyar. A történelmi Magyarország a reformáció kezdetén a lutheri reformációt fogadta be, késôbb erôsödött meg a kálvini vonulat. Így Erdélyben és a történelmi Magyarország keletibb részén a kálvini helvét reformáció erôsödik, míg a Dunántúlon, Észak-Magyarországon és Erdélynek a szász-lakta vidékén a lutheri reformáció kerül elôtérbe. Késôbb a demográfiai helyzeten a Habsburgok által erôszakos eszközökkel végrehajtott rekatolizáció változtat — sajnos. Ez óriási csapás volt a protestantizmus számára. Ha nem lett volna ez a rekatolizáció, akkor a történelmi Magyarország ma 80 százalékban protestáns lenne. Most Dél-Erdélyben vagyunk többen, Brassó vidékén alkotják az evangélikusok a tömböt, de szép számban vagyunk jelen Arad környékén és a Bánságban is. Ez a három vidék képezi az erdélyi evangélikus egyház alapját. Az elsô nagy német kivándorlási hullám a második világháború végén, a német visszavonulással együtt ment végbe, utána pedig a kommunizmus alatt a deportálások csökkentették a létszámunkat. 1990-ben a romániai szászok létszáma még mindig meghaladta a 100 ezret, ma azonban már csak 20 ezer német és 32 ezer magyar evangélikus él.
A kolozsvári gyülekezet létszáma egykoron több ezer lelket számlált, az ötvenes években számunk 1300-ra apadt. A németek kivándorlása tovább csökkentette a kolozsvári gyülekezetet, ezért ma körülbelül 700 evangélikus él a kincses városban. Ma nincs szó drámai apadásról, hiszen mi nem írjuk le azokat a személyeket, akik elmaradtak az egyházi járulék kifizetésével. A fogyás a szászok kivándorlásakor öltött drámai méreteket, ez nem csak az evangélikusoknak, hanem a magyarságnak is óriási veszteséget jelent. Soha nem fogjuk kiheverni, hogy a szász kultúrának már csak a relikviái léteznek.
A XIX. század utolsó éveiben, a millenniumi korban épült fel az akkori Nagy utca és Kálvin utca találkozóján a kicsi református templom. Leginkább a földész családok látogatták, hiszen ôk éltek a legtöbben ebben a negyedben. A városnak ezt a részét Hidelvének nevezik, mivel a hídon túl helyezkedik el. A jómódú hóstáti gazdálkodóknak szinte kizárólagos hozzájárulásából késôbb szociális rendeltetésû épületeket is létesítettek (kórház, öregek háza) a templom közelében.
A kis templomot a kor mûvészeti irányzatának megfelelôen szecessziós stílusban építették, és sok kicsi, meg egy magasabb torony ékesíti. A hosszú tornyot órával is ellátták, amely a szemnek számokkal, a fülnek gongütéssel jelezte a múló idôt, a négy égtáj felé.
Amikor Kolozsvárnak ez a része is, ha rövid idôre, de hadszíntérré változott (1944 augusztus végén) s a menekülô német csapatok felrobbantották a Szamost átszelô árkádos nagy vashidat, levegôbe röpítve a hídon utolsóként csónakos motorkerékpárjával átszáguldó német katonatisztet is, akkor a toronyóra is megsérült: egy puskagolyó letörte az ingáját és leállította szerkezetét. Az órát kijavították s még járt egy ideig, a mánusok kúsztak a számlapon, de érces hangja, amely a kerek órákat kiszámolta, örökre elhallgatott. Késôbb a mánusok is felmondták a szolgálatot, s az óra már csak dísze, de nem hasznos kelléke volt a toronynak.
Ez történt az 1960-as években. Nehéz idôk sújtották akkor a hóstáti gazdák háza táját. Saját bôrükön kellett megtapasztalniuk, hogy már az édes anyaföld sem nyújt biztonságot, biztos megélhetési forrást. Ezért a hóstáti ifjak már nem a gazdálkodásban látták jövôjük megvalósítását, s szétszéledve, ki az ipar felé fordult, nagyon sokan pedig vándorbotot vettek a kezükbe.
Közben a kicsi templom tovább élte hitéletét, és hóstáti híveinek száma igen csak meggyérült.
Napjainkban, Szöllôsi János, a templom fiatal lelkésze igen nagy gondot fordít az épület jó mûködtetésére. Szorgos tevékenységet fejt ki annak karbantartása, felújítása és korszerûsítése érdekében. Így került sor a toronyóra szinte félévszázados csipkerózsika álmából való felébresztése is. Néhány lelkes vezetôségi tag közremûködésével, megkereste a megfelelô szakembert, aki hozzáértéssel és nagy türelmet igénylô munkával az órát megtanította újra járni ez év elejétôl kezdve. Hangját nem tudta visszaadni, a puskagolyót, amellyel annakidején elnémították, most szedték ki a torony belsô falából s bizonyítékként ôrzik azt a templomban.
A toronyóra nehéz idôkben állt meg. Újraindulása jelenti-e a hitélet újraéledését, társadalmi életünk fellendülését is?
Horia Demian Sportcsarnok, 50 nézô. Vezette: Gheorghe Bejenariu (Pi-testi)–Octavian Pripas (Râmnicu Vâlcea).
Kolozsvár: Adam 1 — Pankler 3, Ferent 3, Dacian Dãncilã 2, Stef 3, Burcã 4, Cercelaru 3; cserék: Neag — Boancã 3, Mihai Dãncilã 3 (3), Petraru 2, Cota 1. Edzô: Leon Gombos.
Temesvár: Viman — Burileanu 5, Coajã 5, Fenici 1, Novanc 9, Grasu 1, Sadoveac 9 (2); cserék: Cucuiet — Câtu, Bota 1. Edzô: Ionicã Carabas.
Hétméteresek: 4/3, illetve 3/2; kiállítások: 6, illetve 12 perc.
Eredményalakulás: 6. perc: 0–5, 10. perc: 6–6, 15. perc 8–9, 17. perc: 10–9, 19. perc: 10–11, 23. perc: 13–12, 30. perc: 13–16, 35. perc: 16–16, 37. perc: 16–18, 40. perc: 19–19, 42. perc: 19–22, 47. perc: 21–26, 52. perc: 25–26, 56. perc: 25–30, 59. perc: 27–30.
Gyér nézôközönség jött el vasárnap reggel a kolozsvári sportcsarnokba, és ezúttal azok jártak jobban, akik inkább az otthon melegét választották. Az egyetlen mérkôzésbôl álló kupatalálkozó pályaválasztója a tavalyi bajnokság gyengébben helyezett csapata volt, de a hazai pálya elônyét az Armãtura-U-Agronomia nem tudta érvényesíteni. A bánátságiak csak 10 játékost fárasztottak el az ideutazással, mint kiderült, a továbbjutáshoz elég volt mindössze három cserejátékost hozni.
A találkozó a temesváriak repülôrajtjával kezdôdött, rögtön az elején ötgólos különbséget mutatott az eredményjelzô tábla. Ekkor úgy tûnt feltámadt Leon Gombos legénysége, sikerült is az egyenlítés, sôt, kétszer még vezetett is a hazai együttes. De mint kiderült, ez utoljára történt meg a nap folyamán, a második félidôben szalmalángként felpörgött még a kolozsvári gépezet, kétszer még sikerült egyenlíteni, azonban az armãturások végig rohantak az eredmény után. A vendégek végig uralták a mérkôzést, és megérdemelten jutottak tovább.
A további eredmények: Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) MKK–Bukaresti Dinamó Baumit 27–32, Szucsávai Bucovina–Bukaresti Steaua 26–34, Jászvásári Politechnika–Ploiesti-i Uztel 27–31, Medgidiai MSC–Târgu Jiu-i Lignit KK 26–24 és Nagyváradi MSC–Nagybányai Minaur KK 29–44 (a gyôztesek továbbjutottak a negyeddöntôbe). A Brassói Dinamó–Resicabányai UCM összecsapást ma rendezik, a Caracali Romvag–Konstancai MKK találkozót pedig február 10-én bonyolítják le.
Horia Demian Sportcsarnok, 100 nézô. Vezette: Robert Harabagiu–Silviu Stãnescu (Moreni).
U-Jolidon: Popovici — Drilea, Dobromir 5 (1), Gherman 4 (4), Bârsan 8, Tudorache 4 (2), Cotârlã; cserék: Bochis, Berei — Hasegan, Anca Amariei, Halatiu, Márton 1. Edzô: Liviu Jurcã és Cristina Iurian.
Rulmentul: Dragomir — Niculae 6, Zavragiu 5, Radu 1, Damian 1, Urcan 3, Avãdanii 13 (2); cserék: Bobolinoiu — Chitulescu 4, Mãierean 1, Seifer 2. Edzô: Mariana Târcã és Mircea Buca.
Hétméteresek: 9/7, illetve 3/2; kiállítások: 4, illetve 20 perc; piros lap: Seifer (47. perc) és Chitulescu (60. perc).
Eredményalakulás: 3. perc: 1–0, 9. perc: 3–2, 11. perc: 4–4, 15. perc: 4–6, 20. perc: 6–9, 25. perc: 7–12, 29. perc: 9–13, 36. perc: 9–17, 38. perc: 12–18, 39. perc: 12–20, 47. perc: 15–27, 53. perc: 17–32, 59. perc: 20–36.
A kolozsvári férfi csapat kupafiaskója után az U-Jolidon lányai kilenc percen át álmodozhattak a gyôzelemrôl. Ekkor vezettek ugyanis utoljára Liviu Jurcã tanítványai, aztán a brassóiak összekapták magukat, és megtörték az egyetemistákat. Várható volt, hogy a válogatott Avãdanii, valamint az egykoron Kolozsvárt is megjárt Urcan vezérletével gyôzni fog a vendégcsapat, nem is szólva arról, hogy edzôjük, a nemrég még éljátékos Mariana Târcã mindig kellôképpen fel tudta pörgetni ôket.
Jellemzô, hogy még az emberhátrányos helyzetekben (egyszer még kettôs emberhátrányban is) eredményesek voltak a brassóiak, akik közül a kapusokat leszámítva mindenki betalált legalább egyszer.
Sajnos, a moreni-i bírópáros is úgy gondolta, hogy a vendégcsapatnak gyôznie kell, ítéleteikkel gyakran a Rulmentult segítették. Kár volt, a vendégek jobb képességû, tapasztaltabb csapata amúgy is gyôzött volna, lehet, mondjuk, nem ilyen megalázó arányban.
A 12. forduló többi eredménye: Zilahi Silcotub–Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) NKK 40–31, Temesvári U–Roman-i MKK 22–32, Dévai U-Remin–Galaci Otelul KK 20–20, Bukaresti Rapid CFR–Posta Câlnãu-i Astral 33–32, Râmnicu Vâlcea-i Oltchim–Konstancai Tomis 32–25 és Nagybányai Selmont–Dévai Cetate MSC 24–18.
A táblázaton:
1. Rapid 12 11 0 1 398–323 22
2. Oltchim 12 11 0 1 355–282 22
3. Silcotub 12 9 1 2 383–294 19
4. Rulmentul 12 8 1 3 314–254 17
5. Tomis 12 8 1 3 333–311 17
6. Astral 12 6 1 5 372–350 13
7. Selmont 12 4 2 6 323–346 10
8. U-Remin 12 4 1 7 310–322 9
9. Piatra N.12 4 1 7 328–353 9
10. U-Jolidon 12 4 1 7 296–323 9
11. Cetate 12 3 2 7 275–314 8
12. Roman 12 3 0 9 310–339 6
13. Otelul 12 2 2 8 271–309 6
14. Temesvár 12 0 1 11 271–419 1
Az utolsó "ôszi", azaz a 13. fordulóban: Cetate–U-Jolidon, Roman–Silcotub, Rulmentul–Temesvár, Tomis–Selmont, Astral–Oltchim, Otelul–Rapid CFR és Piatra Neamt–U-Remin.
A Dunaferr nôi kézilabdacsapata magabiztos gyôzelmet aratott a spanyol Astroc Segunto otthonában a nôi kézilabda Bajnokok Ligája A-csoportjában.
Eredmény, nôi BL, A-csoport, 4. forduló: Astroc Segunto (spanyol)–Dunaferr 26–33 (13–17).
A dunaújvárosiak Kulcsár Anita január 19-ei tragikus halála miatt két hét kényszerszünet után elôször léptek pályára. A csapat legutóbbi mérkôzését éppen mostani riválisával vívta január 15-én, akkor a Dunaferr — amely sokáig hátrányban volt — végül 35–28-ra nyert.
A találkozó elôtt a magyar együttes hosszan megemlékezett a dunaújvárosiak autóbalesetben elhunyt világklasszis beállósáról. Minden bemelegítô játékos fekete trikót viselt, amelyen Kulcsár neve és 22-es mezszáma volt látható.
Az A-csoport állása: 1. Ikast Bording 6 pont/3 mérkôzés, 2. Dunaferr 4/3, 3. Astroc Segunto 2/4, 4. Buducnost Podgorica 0/2.
A magyar bajnok legközelebb február 6-án lép pályára a Podgorica otthonában. Azt a mérkôzést eredetileg január 22-ére írták ki, de Kulcsár Anita halála miatt elhalasztották.
• A papírformának megfelelôen a címvédô Tatjana Navka–Roman Kosztomarov duó nyerte a jégtáncosok versenyét a torinói mûkorcsolya Európa-bajnokságon. A Hoffmann Nóra–Elek Attila kettôs tizedik lett.
Az orosz páros a kötelezô és az original után a kûr során is a legjobb volt, így nagy fölénnyel utasította maga mögé a Jelena Grusina–Ruszlan Goncsarov ukrán és az Isabelle Delobel–Olivier Schoenfelder francia duót.
A kétszeres junior világbajnoki ezüstérmes magyarok nagyon lendületes és kifejezetten jó kûrt futottak, amit az is mutat, hogy eddig még soha nem kaptak ilyen magas pontszámot a gyakorlatukra, akárcsak korábban a kötelezôre. A jó szereplésnek meglett a jutalma, hiszen Hoffmann és Elek célkitûzése az elsô tízbe kerülés volt, amit elôször értek el felnôtt világversenyen.
A szabadkorcsolyázás során már nem lépett jégre a tavalyi világ- és Európa-bajnokságon egyaránt ezüstérmes Albena Denkova–Makszim Sztavijszkij bolgár páros, mivel elôbbi súlyos torokgyulladással bajlódik, s láza 38,2 Celsius fok volt a verseny elôtt.
• Irina Szluckaja nyerte a nôi versenyt, Sebestyén Júliának nem sikerült jól a kûrje, így a másodikról visszacsúszott a negyedik helyre. A másik két magyar közül Póth Diána a 18., míg Pádár Bianka 24. lett. Élete legjobbját érte el viszont a román Roxana Luca, aki 15. helyen zárta a küzdelmeket. Így Románia az eddigiekhez képest kiválóan szerepelt, hiszen a férfi egyéni küzdelemben a csíkszeredai Gheorghe Chiper a 8. helyen végzett.
A korábbi világbajnok orosz klasszis többször is bizonytalankodott, sôt, egyszer el is esett, ám a pontozók ennek ellenére a kûr során is ôt látták a legjobbnak, így fölényesen utasította mögé a finn Susanna Pöykiöt és a tavaly Budapesten Sebestyén mögött ezüstérmes ukrán Jelena Ljasenkót. A 26. születésnapját február 9-én ünneplô gyôztes pályafutása során hatodszor nyert a kontinensviadalon, amelynek így legeredményesebb versenyzôje lett Sonja Henie-vel és Katarina Witt-tel együtt. A norvég, illetve NDK-s színekben indult egykori csillagok sorozatban érték el a hat diadalt.
A címvédô tiszaújvárosi klasszis utolsóként lépett jégre a szombati szabadkorcsolyázás során, s tökéletes programmal — Szluckaja hibái révén — megvédhette volna címét, ám egy tripla toe-loop után elesett, ráadásul ugrott egy szimplát is. A pontozók így a Bizet Carmenjére elôadott kûrjét csak a hatodik helyre rangsorolták, amelynek révén összetettben visszaesett a negyedik helyre.
A másik két magyarnak sem sikerült jobban a szabadkorcsolyázás: az 1999-ben Eb-4. Póth egyszer szintén jégre került, s hibája után nagyon elbizonytalanodott, így ô három pozíciót rontva lett 18., míg a felnôtt világversenyen most debütáló Pádár háromszor is esett, ezzel a 22.-rôl a 24. helyre esett vissza. Utóbbit azonban nem érheti szemrehányás, hiszen számára már az is nagy siker, hogy bemutathatta kûrjét.
Eredmények:
Jégtánc: 1. Tatjana Navka, Roman Kosztomarov (orosz) 214,97 pont 2. Jelena Grusina, Ruszlan Goncsarov (ukrán) 205,30 3. Isabelle Delobel, Olivier Schoenfelder (francia) 202,10, ..., 10. Hoffmann Nóra, Elek Attila 160,13.
Nôk: 1. Irina Szluckaja (orosz) 168,71 pont, 2. Susanna Pöykiö (finn) 158,93, 3. Jelena Ljasenko (ukrán) 158,02, 4. Sebestyén Júlia 157,13, ..., 15. Roxana Luca 121,22, ..., 18. Póth Diána 108,89, ..., 24. Pádár Bianka 92,18.
Lékó Péter a 11. fordulóban nyert a hollandiai Wijk aan Zee-ben zajló sakk szupertornán, Polgár Judit ezúttal remizett. A 12-ben megfordult a menet, Polgár gyôzött és Lékó döntetlenben egyezett meg ellenfelével.
Mindkét magyar nagymester a világos bábukat vezette pénteken: Lékó mindössze 25 lépés után késztette feladásra kubai ellenfelét, Lazaro Bruzont, míg Polgár a 38. lépés után állapodott meg a döntetlenben a tavaly és tavalyelôtt is gyôztes indiai Viswanathan Ananddal.
Az utolsó elôtti körben Polgár világossal legyôzte a hazai színekben versenyzô Ivan Szokolovot, Lékó pedig sötéttel döntetlent játszott a bolgár Veszelin Topalovval.
Polgár a 40. lépésben késztette feladásra riválisát, míg Lékóék a 42. lépés után egyeztek meg a remiben.
A vasárnapi utolsó körben a két magyar nagymester éppen egymás ellen ül asztalhoz, s a jelenleg éllovas Lékó vezeti majd a világos bábukat. A tornagyôzelemre aspiráló szegedi klasszis üldözôi közül a címvédô Viswanathan Anand Szokolovval, Topalov pedig Peter Szvidlerrel küzd meg, egyformán sötéttel.
Eredmények:
11. forduló: Polgár–Anand (indiai) döntetlen, Lékó–Bruzon (kubai) 1–0, Szokolov (holland)–Topalov (bolgár) döntetlen, Szvidler (orosz)–Morozevics (orosz) döntetlen, Ponomarjov (ukrán)–Short (angol) döntetlen, Kramnyik (orosz)–Griscsuk (orosz) döntetlen és van Wely (holland)–Adams (angol) döntetlen.
12. forduló: Polgár–Szokolov 1–0, Topalov–Lékó döntetlen, Anand–Adams 1–0, Griscsuk–van Wely döntetlen, Short–Kramnyik döntetlen, Morozevics–Ponomarjov 0–1 és Bruzon–Szvidler (orosz) döntetlen.
Az állás: Lékó 8 pont, Anand 7,5, Topalov 7, Adams, Griscsuk, Kramnyik és Polgár 6,5–6,5, Ponomarjov 6, Bruzon, Szvidler, Short és van Wely 5,5–5,5, Morozevics 4, Szokolov 3,5.
• Az amerikai Serena Williams nyerte a Melbourne-ben rendezett ausztrál nyílt teniszbajnokság nôi egyes döntôjét, az esztendô elsô Grand Slam-tornáján, miután három játszmában, 1 óra 29 perc alatt diadalmaskodott honfitársa, Lindsay Davenport ellen.
Serena Williams ezzel a sikerrel már hetedik GS-diadalát ünnepelhette (US Open — 1999, 2002, Wimbledon — 2002, 2003, Roland Garros — 2002, Australian Open — 2003, 2005).
• Az orosz Marat Szafin nyerte a férfi egyes döntôjét, miután négy játszmában, 2 óra 45 perc alatt diadalmaskodott a hazai közönség elôtt szereplô Lleyton Hewitt ellen.
A gyôztes 18 foghatatlan adogatást küldött ellenfele térfelére, a vesztes hetet, Szafin 36 önhibát vétett, riválisa 22-ôt, s a nyerô ütések tekintetében is a bajnok volt a jobb (54–33).
Az orosz klasszis ezzel a sikerrel második GS-diadalát ünnepelhette, az elsô Grand Slam-tornát 2000-ben a US Openen nyerte.
• Szávay Ágnes junior egyesben, és — a cseh Nikola Franková oldalán — párosban is bejutott a döntôbe, de mindkét fináléban vereséget szenvedett.
Az 1988. december 29-én született magyar tehetség eredménye így is elismerésre méltó.
Eredmények:
Nôi egyes, döntô: Serena Williams (amerikai, 7.)–Lindsay Davenport (amerikai, 1.) 2:6, 6:3, 6:0.
Férfi egyes, döntô: Marat Szafin (orosz, 4.)–Lleyton Hewitt (ausztrál, 3.) 1:6, 6:3, 6:4, 6:4.
Férfi páros, döntô: Wayne Black, Kevin Ullyett (zimbabwei, 5.)–Bob Brzan, Mike Bryan (amerikai, 2.) 6:4, 6:4.
Vegyespáros, döntô: Scott Draper, Samantha Stosur (ausztrál)–Kevin Ullyett, Liezel Huber (zimbabwei, dél-afrikai, 4.) 6:2, 2:6, 10–6 (szuper tie break, 10 pontig tartó rövidítés).
Junior lányok, egyes döntô: Victoria Azarenka (fehérorosz, 1.)–Szávay Ágnes (magyar, 12.) 6:2, 6:2.
Junior lányok, páros, döntô: Victoria Azarenka, Marina Erakovic (fehérorosz, új-zélandi, 1.)–Nikola Frankova, Szávay Ágnes (cseh, magyar, 6.) 6:0, 6:2.
Nagykanizsán Ábrahám Attila, a magyar Nemzeti Sporthivatal elnöke és Romana Caput-Jogunica horvát tudományügyi, oktatási és sportminiszter-helyettes aláírta a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság megrendezésére benyújtandó pályázatról szóló közös szándéknyilatkozatot.
A pályázati szándékot legkésôbb január 31-ig kell jelezni, az európai szövetség (UEFA) ezt követôen küldi ki a jelentkezôknek a részletes rendezési feltételeket. Az UEFA novemberben szûkíti háromra a kandidálók mezônyét, és 2006 decemberében dönt a helyszínrôl.
Az oldalt szerkesztette: Póka János András
A Szabadság
Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette
Copyright © Szabadság - 2004 - All
rights reserved -