Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

A kormány felelősségvállalásával a parlament elé terjesztett törvénycsomag, annak az ingatlanokra vonatkozó több jogszabálya újból előás egy olyan problémát, amelyet a rendszerváltást követően még egyetlen kormányzás sem volt képes megoldani, vagy legalább oly módon rendezgetni, hogy tizenöt év elteltével ne okozzon még mindig keserűséget az érintetteknek. Érdekeltek és érintettek pedig szép számmal vannak, magánszemélyek, jogi személyek, egyesületek, közösségek egyaránt. Azt, hogy milyen eredménnyel jár majd ez az újabb tisztázó próbálkozás, megint csak idő múltával mérhetjük le. Mindenesetre az újabb ingatlantörvények teljes visszaszolgáltatást ígérnek, természetesen az itt-ott adódó szépséghibákkal. A törvénycsomag egyelőre az Alkotmánybíróság előtt rostokol, annak a vizsgálatára vár, de bizakodó jóslatok szerint júliusban hatályba lép. Arról, hogy milyen változásokat hoznak az új törvények, azok miben érintik a jogos tulajdonosokat, és mit érdemes már előre tudni, bővebben a 3. oldalon olvashatnak.

Az Egyetem utcában járók egy ideje észrevehették, hogy a piarista templom jobb oldali tornyának déli oldalát állványok és zöld védőháló veszi körül. Erdély első barokk templománál javában zajlanak a felújítási munkálatok. A tatarozás már nagyon ráfért az épületre, hiszen többször is törmelék zuhant az utcára, veszélyeztetve a járókelők – vagy éppen a templombejárat lépcsőin koldulók – testi épségét és életét.

A nagy múltú templom helyreállítása meglehetősen időszerűvé vált, homlokzatának hiányos vakolata is bizonyítja, hogy az idő vasfoga alaposan kikezdte az épület falait. A baloldali óralapos torony például egy ideje már jóformán teljesen csupaszon áll, csak itt-ott látható rajta egy-egy tenyérnyi vakolat.

A templom tatarozási munkálatai egyelőre legjobban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem udvaráról láthatók, hiszen a külső felújítást az épület déli oldalán kezdték el. Az építkezés részleteiről lapunknak nem sokat sikerült megtudnia a Szent Mihály-plébánia illetékeseitől. Kiss Tibor gondnok például lapunk egyik szerkesztőjével való nézeteltérésére hivatkozva tagadta meg a felvilágosítást a munkálatok menetéről. Mivel a piarista templom egyediségénél és műemlékjellegénél fogva olyan értékes épületet jelent, amelynek javítása nemcsak a Szabadság és az általa elsősorban képviselt belső-erdélyi magyarságot érdekli, hanem minden erdélyi és határon túli magyart, és nemcsak magyart érint, az ezzel kapcsolatos információk tehát közérdekűnek számítanak, és ezért az illetékes hatóságoknál érdeklődtünk tovább.

Amint azt Boros János alpolgármestertől megtudtuk, a piarista templomnál nem kerül sor általános felújításra, a munkálatokat pedig a helyi közigazgatás is támogatta anyagilag. Molnos Lajos városi tanácsos lapunk kérdésére elmondta, hogy a katolikus egyháznak egymilliárd lejt utaltak ki építési-javítási munkálatokra, ezt az összeget azonban az egyház nemcsak a piarista templom javítására, hanem más munkálatokra is fordíthatja. Molnos szerint elképzelhető, hogy igénylés esetén az egyház még a pótköltségvetésből is pénzhez jusson, kifejezetten a barokk templom munkálatainak támogatására.

Az Egyetem utcai épületnél zajló munkálatok egyébként még a tavaly elkezdődtek, miután szeptemberben a megyei tanács szakbizottsága megadta az építkezési engedélyt. A tatarozás, ezt követően, november hónapban kezdődött el, amint azt az egyik munkástól a helyszínen megtudtuk, aki azt is elmondta, hogy a munkálatok menete gyorsabb is lehetne, de ehhez több állványra lenne szükségük, mert a meglévőket gyakran kell költöztetni. A déli oldal után az utcai homlokzat következik, értesüléseink szerint folyamatban van az állványok járdán történő felállításának engedélyeztetése a rendőrségen – az engedélyt vélhetően a napokban megkapják.

Az építkezési engedélyt, amely a homlokzat javítási és megerősítési munkálataira szól, tavaly szeptember 14-én elengedhetetlenül szükséges gyors beavatkozásra adták ki, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az engedélyeztetés sürgősségi eljárással történt, s a haszonélvező – jelen esetben a Szent Mihály-plébánia – az építkezésre vonatkozó teljes iratcsomót a munkálatok befejezéséig bármikor benyújthatja.

A munkálatok befejezésének ideje nem ismert, ugyanis az engedély szeptemberben lejár ugyan, de azt még meg lehet hosszabbítani. Így ismét csak az egyik – nem túl bőbeszédű – munkás által mondottakra alapozhatunk, aki úgy vélte, hogy valószínűleg az idén nem tudják befejezni a tatarozást.

Adrian Borda műépítész kedvezően értékelte a beavatkozást. Mint megtudtuk tőle, a helyreállítás komoly terv alapján zajlik, a kivitelező székelyföldi, a tervező pedig egy marosvásárhelyi, kimondottan restaurálásokra szakosodott cég.

Jó esély van tehát arra, hogy a templom a tatarozás után kellő ideig bírja az idő múlását és a vele járó megpróbáltatásokat, s hogy ismét Kolozsvár egyik legszebb, legjobb állapotban található múltidéző műemléke legyen.

A ma piarista vagy egyetemi templomként ismert épületet a jezsuiták építették 1718–1724 között a Szentháromság tiszteletére, amint azt a szemöldökívek közötti HONORI SANCTISSIME TRINITATIS felirat jelzi. A közel 300 éves épület 1776-ban került a piaristák tulajdonába. Kolozsvár első barokk épületeként, egyben Erdély első barokk templomaként tartják számon. 1968–70-ben tatarozták utoljára. A városban mozgalom indult, hogy a templom előtti háromszögű térre visszahozzák a Szentpéteri-templom mögötti Mária-szoborral ékesített barokk Szentháromság-oszlopot.

Legalább 150–200 hivatalnokot kellene elbocsátani a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalból, mivel alkalmatlanoknak bizonyulnak a rájuk bízott feladatra – jelentette ki Adrian Popa kolozsvári alpolgármester, aki a Nemzeti Liberális Pártot képviselő tanácsos-kollégáival együtt igyekezett mérleget készíteni az alkalmazottak egy éves munkájáról.

Az alpolgármester szerint a hivatal vezetősége az elmúlt időszakban monitorizálta az alkalmazottak tevékenységét, és megállapította, hogy legalább 150–200 személy nem végzi megfelelően munkáját. Az elöljáró szerint ez abból mérhető le, hogy számos olyan panasz érkezik a polgármesteri hivatalhoz, amelyre az emberek végül nem kapnak választ. Szerinte az érintett hivatalnokok már megundorodtak munkájuktól, és nem kívánnak a lakosság szolgálatában állni. Az alulteljesítő alkalmazottak mellett Adrian Popa szerint még legalább 100 új hivatalnokra lenne szükség, mivel jelenleg az ellenőrzési és a városrendészeti igazgatóság komoly emberhiánnyal küszködik.

Az alpolgármester sikerként könyvelte el, hogy a visszaszolgáltatást rendező 2001/10-es törvény esetében az illető szakbizottság összesen 619 dossziét vizsgált meg az elmúlt egy évben, miközben a Gheorghe Funar expolgármester által vezetett egykori adminisztráció négy év alatt mindössze 609 iratcsomót vizsgált meg. Összesen 4320 visszaszolgáltatási kérelem érkezett a polgármesteri hivatalhoz.

A tekintélyes számú megvizsgált dossziéhalmaz ellenére nagyon kevesen kapták vissza gyakorlatban is a tulajdonukat. Erre figyelmeztetett a héten az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezetősége, amely szerint a javaikat valóban visszakapó tulajdonosok száma elenyésző. László Attila elnök szerint emiatt a polgármesteri hivatal a hibás, amely a végsőkig megfellebbezi a már többször is elvesztett pereket. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint nem létezik olyan törvény, amely előírná, hogy a hivatal köteles az alapfokon elveszített pert megtámadni. Adrian Popa szerint ez azért történik így, mert a számvevőszéknél az a „szokásjog" alakult ki, hogy megbüntetik azokat a városvezetőket, akik nem tettek meg mindent a köztulajdonba tartozó ingatlanok megtartásáért.

A szabálytalanul parkoló gépkocsivezetők helyett Emil Boc kolozsvári polgármesteren csattanhat az ostor, ha Traian Băsescu államelnök is aláírja a közlekedésrendészeti szabályzat (KRESZ) módosítását.

Norica Nicolai Kolozs megyei liberális szenátor tegnap bejelentette, hogy számos olyan új rendelkezést iktattak be a KRESZ módosításába, amely EU-konformmá teszi a gépkocsivezetők „Bibliáját". A törvényhozó szerint a jogszabály nem engedi ogy a szabálytalanul parkoló gépkocsik kerekeit a polgármesteri hivatalok lezárják. Kemény csapást jelenthet ez a rendelkezés Emil Boc számára, aki az erre vonatkozó tanácsi határozat elfogadása után már majdnem közbeszerzési pályázatot írt ki keréklezárással foglalkozó cégeknek. Kolozsváron évek óta nagy gondot okoz, hogy évről-évre szaporodik a gépkocsik száma, ugyanakkor parkolóházak híján szinte lehetetlen újabb parkolóhelyeket találni. Emil Boc ezért nagy csinnadrattával jelentette be a keréklezárásos büntetést kilátásba helyező tanácsi határozatot, hiszen véleménye szerint csak ilyen drasztikus módszerrel lehet valamelyest is szabályozni a forgalmat.

Az új KRESZ szerint a kötelező gépjármű-biztosítás megkötésének elmulasztása esetén komoly büntetésre számíthatnak az autósok. A rendőrök bevonhatják a gépkocsi forgalmi engedélyét, a rajtakapott sofőröknek pedig 30 napon belül jelentkezniük kell a rendőrségen a biztosítás megkötését bizonyító iratokkal. Ha ezt egy hónapon belül nem teljesítik, járműveiket kivonják a forgalomból. Horea Uioreanu képviselő szerint azért szükséges ilyen drasztikus büntetés bevezetése, mert Romániában a forgalomban lévő gépkocsik 40 százaléka nem rendelkezik kötelező gépjármű biztosítással.

A szigorú büntetések mellett enyhítő intézkedéseket is tartalmaz a módosítás, érvénybe lépése után például már nem ütközik törvénybe a radarjelző használata.

A diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy a diktatúrában az egyik ember legyőzi, megalázza és kizsákmányolja a másikat. A demokráciában a másik ember teszi ugyanezt az egyikkel.

RENDSZERES NEVELÉSI ÉS FEJLESZTÉSI TANÁCSADÁST kínál szeptember 1-jétől a Bethánia Gyógyterápiás Központ mindazon csecsemők és kisgyermekek (1-4 év) akiknek fejlődése valamilyen téren lassúbb vagy megkésett. Jelentkezni július 1–22. között lehet a központ Alverna utca 12–14. szám alatti titkárságán (tel.: 443407).

NYUGDÍJASKLUB ÖSSZEJÖVETEL június 26-án, vasárnap du. 5 órától a Karolina/Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában.

ERNESTO BŰVÉSZMŰSORA látható este 7 órától a Texas bárban (Jókai/Napoca utca 8.).

ÉVADZÁRÓ AZ ASZTMA KLUBBAN június 27-én, hétfőn du. 5 órától a Filantróp Alapítványnál (Caritas terem, Szentegyház utca 2. szám). Az összejövetelen dr. Bódizs György tart előadást a fertőzések antibiotikus kezeléséről.

A Kolozsvári Református Kollégium a 2005–2006-os tanévben felvételit hirdet kilencedik osztályba, összesen 84 helyre. A két teológiai (humán jellegű) osztály mellett idéntől, harmadikként, természettudományi (reál jellegű) osztályt is indítunk, ahol a kémia és biológia tantárgyak nagyobb óraszámban való tanítása lehetővé teszi a kollégium egészségügyi posztliceális osztályaiban, valamint az orvosi, testnevelési, gyógypedagógiai szakon való továbbtanulást is.

Érdeklődni lehet a 0264/430-653-as telefonszámon és az iskola titkárságán a M. Kogălniceanu (Farkas) utca, 16. szám alatt.

Van-e szívszorítóbb érzésünk, mint örülni és tudni, szenvedni és tapasztalni, elviselni és természetesnek tartani azt, hogy azok vagyunk, akik vagyunk? Kiváltképp, ha ezt a tényt, főleg mifelénk, állandóan kétségbe vonják az identitásukat fitogtató, identitászavarral küzdő, küldetésmániás, magyarságmérő műszerészek?

Egy nagy színész természetszerűen építője az anyanyelvi kultúrának. Őrző és megtartó, egyediségében is évezredes kultúránk önkéntes követe. Sorsélményünk nem idegeníthet el bennünket másfajta népektől, magyarságunk csak annyiban magyarság, amennyiben kapocs lesz bennünk és általunk: felelősséggel viseljük más népek sorsát is, hogy a magunkét becsülhessük.

Magyarság és egyetemesség, haza és nagyvilág egymásra ható, gazdagító kettősségének tudását és alázatát viszi most magával a Házsongárdba és onnan a testi létezésen túli egyetemes Teljességbe egy nagy színész: László Gerő.

Emlékezetünkben sokféle arcát őrizzük – a szuggesztív egyéniségek sorsa ez. Beskatulyázni nem lehetett, mert tehetsége minden műfaji korlátot áttört. Főszerepekre született és kissé kételkedve vette ezt tudomásul. Epizódszerepekre vágyott, és pályája utolsó évtizedében felejthetetlenül oldotta meg azokat. A tiszta, értelmes szövegmondásnak, mint a színházi kifejezőeszközök egyik legfontosabb elemének a híve volt, és ezt egyformán magas színvonalon tudta megvalósítani Rappaport Ottó, Taub János, Horváth Béla, Harag György, Aureliu Manea, Árkosi Árpád és mások előadásaiban. Eszköztelenül, a lélek legmélyebb rezdüléseivel, melynek legfőbb érvényre juttatója őnála utánozhatatlan hanghordozása volt. Balzac-i bölcs iróniával tekintetében mintha folyton azt kérdezte volna „miért nevet a közönség, hiszen ő csak a szöveget mondta?" Vagy: „miért sír a közönség, hiszen ő csak a szöveget mondta?"

Kolozsvár egyik legnépszerűbb színésze volt. A város furcsa, eredeti, olykor konzervatív humora, élcelődő bölcsessége érződött egyéniségén és minden alakításán. Hatása alól nem tudtuk kivonni magunkat. Ha megjelent a színpadon vagy az életben valamilyen társaságban, nehéz volt másra figyelni, mint őreá. Ilyenkor megtörtént, hogy hosszú hallgatás után egy-egy megjegyzésével irányította a társaság hangulatát, s ezek a rendkívüli megfigyelőképességéről, bölcsességéről és józan, kételkedő cinizmusáról tanúskodó megjegyzések villámgyorsan terjedtek el az egész színházban és a színházon kívül is.

Valahányszor kedvenc útvonalán – a Sétatér és a Színház között – járunk, figyeljük furcsa, gunyoros hangját, hallgassuk mély, tiszta versmondását, idézzük egy-egy bemondását a társalgóban, vagy egyenes testtartását a jobb oldali színészpáholyban. Egyszóval, emlékezzünk a nagy és felejthetetlen művészre, a bennünk most már örökké fiatalon élő és gondolkodó, tiszta szívű barátra és emberre – László Gerőre.

Kolozsvár, 2005. június 24.

Ezen a napon jött a világra „vérben és mocsokban" a nagy nevettető, Karinthy Frigyes. Míg Előszó című versében naturalisztikus őszinteséggel vall magáról, addig mi főleg viccelődő, szellemes embernek ismertük meg. Pedig Karinthynak több oldala is érdemes a megismerésre: a humoristáé csak az egyik. Sokszínű egyéniség – humorista, akinek korántsem volt olyan könnyed élete. Édesanyját hatévesen veszti el, őt és testvéreit a filozófiát kedvelő tisztviselő-apa neveli fel. Karinthy vonzódását a bölcselethez és a pszichológiához jól példázzák majd későbbi versei. Rossz tanuló – nem nehéz tehát belehelyezkednie ebbe a szerepkörbe a Tanár úr kérem megfelelő „fejezeteiben" sem. Két házasság – mindkettőben regényes „Casanova-szerep" jut neki: az asszonyok miatta hagyják el férjeiket. 48 éves mikor először jelentkeznek nála a rosszullétek, melyekről hamarosan kiderül: agydaganat kísérő tünetei. Önálló regény örökíti meg az agyműtétét, az egyaránt dokumentumszerű, bölcselkedő és humoros írás, az Utazás a koponyám körül. Dokumentált az egész élete, születéséről azonban verssorai tanúskodnak. Érdemes fellapozni a költeményeit is, hogy teljes kép alakulhasson ki páratlan alkotójukról.

Pénteken délben a Korunk Galériában megnyitották Szécsi András emlékkiállítását. Bevezetőként Jancsó Miklós színművész felolvasta azt a Sütő András által írt méltatást, amely egy 1981-es Szécsi András katalógusában jelent meg: „fényesebb világ küldi üzenetét" – hangzott el benne, és ez érvényes a jelenlegi rendezvényre is.

Kántor Lajos főszerkesztő arra a régi kiállításra utalva mondta el, hogy tavaly a festőművész hetvenedik születésnapjára szerettek volna összehozni egy kiállítást, de csak most sikerült. Hála a kolozsvári műgyűjtőknek és barátoknak, akik kölcsönözték a tulajdonukban levő képeket. Halála után néhány évvel már elmondható, hogy Szécsi András egyik legkiválóbb tájfestőnk. Az itt kiállított anyag csupán részben igazolja tehetségét, amellyel napjainkban is az itthon maradást, a szülőföld szeretetét hirdeti. Ugyanakkor portréi is figyelemre méltók. Életműve ismert nemcsak Marosvásárhelyen és Kolozsváron, de szerte a világban, jó lenne egyszer valamennyit összegyűjteni. Elfelejteni ezt a művészetet a mai happening-világban sem szabad – mondotta a házigazda.

A megnyitón Jancsó Miklós Áprily Lajos verseiből olvasott fel, közreműködött az Ars Longa vonósnégyes (Morvay Viktória, Dániel Zsolt, Bucuveşan Florin, Kiss B. Edit). A tárlat munkanapokon 10–14 óra között látogatható.

Zenés istentiszteletre kerül sor június 26-án, vasárnap délelőtt 10 órakor, a Kolozsvár-Belvárosi Református Templomban, közreműködik a Nagykőrösi Református Gyülekezet Liturgikus Kórusa, karnagy: dr. Dávid István, orgonál: Bognár Noémi. Igét hirdet Pap Ferenc.

A magyar református egyház korai időszakának liturgiája és egyházi zenéje gazdagabb volt a mainál. Féltve őrzött énekeskönyveink és megmaradt graduáljaink, köztük a nagykőrösi, kolozsvári, marosvásárhelyi Öreg Graduálok (1636) tanúskodnak a korabeli gyakorlatról. A gyülekezet énekét és az énekeseket az éneklő mester a liturgikus térben elhelyezett pulpitus (éneklőszék) mellől irányította. Az orgona használatát akkor még tiltották, így a hangszer csak az 1750-es évektől terjedt el. Bevezetése, és ezzel párhuzamosan a liturgikus énekkarok sajnálatos elsorvadása a magyar református egyházzene történetének fordulópontja lett. Ma már bizonyított, hogy a két liturgikus gyakorlat több ideig együttesen is létezett a XVIII. század végén Erdélyben, így a Kolozsvár-Belvárosi templomban is. Az orgona 1765-ös felépítése után ugyanis külön orgonistát alkalmaztak a kántor mellett, aki a liturgikus kórust vezette. A karnagy és orgonista párhuzamos szolgálatáról egészen 1809-ig vannak adataink. Ennek újraértelmezése a lelkész, egyházzenész és gyülekezet számára egyaránt a mai problémák megoldására adhat helyes választ. Az orgona műemléki egyháztörténeti rehabilitációja és szerepének újragondolása, valamint a pulpitusok időszakának és a kor énekes repertoárjának ismerete együttesen képezhetik tudományos alapját a református liturgia hiteles zenei megújulásának: pulpitus és orgona egyazon liturgiában.

A Nagykőrösi Református Gyülekezet Liturgikus Kórusa megalakulása óta fontosnak tartja a liturgikus repertoár megismertetését istentiszteleti alkalmakkor, és koncerteken egyaránt. Vasárnapi összeállításunk az egyházi évet követő válogatás, liturgiában felhasználható művek gyűjteménye. Reméljük, értő és befogadó közösségre, közönségre talál szolgálatunk.

Az egyik forgalmas kolozsvári utcában parkolóórákat szereltek fel. Az ott lakók tudni vélik, hogy a megálló kocsitulajdonosok zavartalanul nyomják a bankókat a mellettük felbukkanó, és még zavartalanabbul bizonyos számjegyet emlegető parkolóőr markába, ami némiképp megmagyarázza azt, hogy az elfoglalt helyek parkolóóráinak zöméről csak nullást lehet leolvasni.

Különben amióta bevezették a fizetett parkolás módszerét, látványosan megnőtt a járdák mellett sorakozó személygépkocsik száma. Na persze, nem ott, hanem a szomszédos mellékutcákban.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Alfie – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: június 24–28.: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel 23 órától, hétfőn minden előadás; június 29–30.: Világok harca – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel 23 órától.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Agents Secrets – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 17,30, 20; kedvezménnyel kedden minden előadás; A randiguru – amerikai. – Vetítés június 24–26.: 22.30 órától; Vejedre ütök – amerikai. Vetítés június 27–30.: 22.30 órától, kedden kedvezménnyel.

GYŐZELEM – A gépész – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 20, 22; Second Hand – bemutató. – Vetítések időpontja: 14, 08.

FAVORIT – A nemzet aranya – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön.

DÉS

MŰVÉSZ – Csillagok háborúja III. – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel és hétfőn minden előadás.

TORDA

FOX – A bukás – Hitler utolsó napjai – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Agents secrets – bemutató. – Vetítések időpontja. 17, 19, 20.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Walking Tall – amerikai. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap: 22 órától; kedvezménnyel hétfőn minden előadás.

DACIA B-TEREM – Nagy Sándor – amerikai. – Vetítések időpontja: 18; pénteken, szombaton, vasárnap 21; kedvezménnyel kedden minden vetítés.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Mennyei királyság – amerikai. – Vetítések időpontja: 14, 17, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 23 órától és hétfőn minden előadás.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, június 25-én, szombaton este 8 órakor: Szép fehérség – stúdióelőadás. A BBTE Színművészeti Tanszék IV. éves hallgatóinak vizsgaelőadása (osztályvezető tanár: Salat Lehel) a Panboro Színház (Budapest) és a Diákművelődási Ház közreműködésével. Rendező: Uray Péter.

MAGYAR OPERA

Ma, június 25-én, szombaton du. 3 órától: Georg Philipp Telemann: Pompinone – egyfelvonásos vígjáték – bemutató. Vezényel: Incze G. Katalin. Rendező: Széplaki Anna Réka.

ROMÁN OPERA

Június 29-én, szerdán este 7 órakor: Donizetti: Szerelmi bájital.

ZENEAKADÉMIA

Június 29-én, szerdán este fél 7 órakor: Nyári hangverseny két zongorára és ütősökre. Közreműködik: Silviu Sbarciu, Diana Barb, dr. Grogore Pop, Nicolae Coman.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Szász Attila tagja volt annak a bizottságnak, amely a belterületekkel kapcsolatos ingatlankérdéseket rendező, négy részből álló törvénycsomaggal foglalkozott. Ez a négy jogszabály a 10-es törvény, a 66. és 501. módosító törvények, valamint az új, úgynevezett kárpótlási törvény. A törvények csak azon ingatlanok tulajdonkérdését kívánják rendezni, amelyek jelenleg az állam tulajdonát képezik, emelte ki Szász Attila, akit arra kértünk, foglalja össze ezekkel az ingatlantörvényekkel kapcsolatos fontosabb és közérdekű tudnivalókat.

– Személy szerint fontosnak tartom előrebocsátani, hogy ez a törvénycsomag sem tökéletes, érthető okokból sokan kifogásolják. Az elmúlt 15 évben történtek próbálkozások, de nem sikerült rendezni a tulajdonkérdést. Sikerült viszont összebonyolítani (lásd a 112-es törvény okozta következményeket). Az eddigi törvények a bérlő jogait „védték", míg a módosítások egyik oka és lényege az, hogy a hangsúlyt a jogos tulajdonosokra helyezik. Mindennek ellenére úgy vélem, hogy ez a kísérlet jó szándékkal készült, és a lehetőségekhez mérten megpróbál igazságot és rendet teremteni ebben a kérdésben.

Újból benyújthatók a visszaigénylési kérések
A törvénycsomag talán legfontosabb előírása, hogy mindazokat az ingatlanokat, amelyek visszaszolgáltathatók, természetben kell visszaadni a volt tulajdonosnak. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az illető ingatlan már nem létezik, vagy törvényesen eladták, valamint több, mint 100%-os arányban bővítették.

A 10-es törvény alkalmazását felügyelő eddigi hatóság megszűnik, és létrejön egy, mind a négy törvény alkalmazását koordináló hatóság. Fontos tudni, hogy a visszaigénylési kéréseket újból be lehet nyújtani, az ingatlant jelenleg birtokló intézményhez (polgármesteri hivatalok, prefektúrák, minisztériumok vagy olyan kereskedelmi társaságok, ahol az állam részvényes). A dosszié összeállításának procedúrája leegyszerűsödik, és a visszaszolgáltatási folyamat is időben rövidebbé válik.

Amennyiben az elkobzott ingatlant több mint 100%-os arányban bővítették, az épületet nem kötelesek természetben visszaszolgáltatni, ebben az esetben kárpótlást ír elő a törvény.

Visszaigényelhető minden ingatlan, attól függetlenül, hogy jogcímmel vagy jogcím nélkül tulajdonította el a kommunista rendszer, továbbá azok az ingatlanok is, amelyekben eddig tanügyi vagy egészségügyi intézmények működtek. Amennyiben az ingatlant a törvényes előírások megszegésével adták el, szintén visszakérhető az épület, a törvénytelenség, rosszhiszeműség megállapítása pedig kizárólag a bíróság feladata.

Az ingatlanhoz tartozó területet is a visszaigényelhetők közé tartozik, de amennyiben a terület egy része foglalt (ráépítettek), a jogos tulajdonos visszakapja az igényelt terület szabadon maradt részét, az elfoglalt részért pedig kárpótlásban részesül. A visszaigénylési kéréseket a Hivatalos Közlönyben való megjelenésétől számított 12 hónapon belül lehet benyújtani.

A visszaszolgáltatás határideje a következőképpen módosult: 5 év iskolák, óvodák, líceumok, egyetemek, valamint bölcsődék, öregotthonok, kórházak, árvaházak esetében; 3 év közhivatalok, minisztériumok, igazságszolgáltatási, művelődési intézmények stb. esetében; 1 év politikai pártok, nagykövetségek, rezidenciák esetében. Ezekre az időszakokra az ingatlant használó intézmény kormányhatározat által megszabott bért fizet a tulajdonosnak, és a bérlő fizeti mind az ingatlanadót, mind az épület működtetésével járó költségeket. Az említett időszak lejárta után az intézmény vagy kiköltözik az ingatlanból, vagy a tulajdonos által, bérleti szerződés alapján meghatározott bért fizet.

Az 501-es és 66-os törvény esetében visszaigényelhetőek az elkobzott ingóságok is, de ha ezek a vissza

igényléskor már nem léteznek, nem jár értük kárpótlás. Ez esetben az új visszaigénylési kérést 6 hónapon belül kell beterjeszteni. (A 66-os törvény az 1940 szeptember 6 – 1989 december 22 között elkobzott közösségi ingatlanokra vonatkozik.)

Kárpótlási törvény
Ennek az új törvénynek az értelmében létrejön egy úgynevezett Tulajdon Alap (Fondul Proprietatea), és a kárpótlást ebből az alapból, nem pedig az állami költségvetésből fedezik. Az alap legtöbb 10 évig létezik majd, és célja a méltányos kárpótlás. A kárpótlás részvényeket jelent olyan társaságoknál, amelyeket a nemzetközi tőzsdén jegyeznek (a részvényeket akár az első nap is pénzre lehet váltani – de nem ajánlott. Aggodalomra nincs ok, mert az, aki a tőzsdén játszik, tudja, hogy nagyobb ingadozások esetén leállítják az adás-vételt).

A kárpótlást csakis az állami részvényekből fedezik, az ingatlan felértékelését pedig egy független (jól meghatározott feltételeknek eleget tevő) felértékelő testület végzi a mai piaci értéknek megfelelően, nemzetközi előírások alapján. A felértékelők fizetése nem érinti a visszaigénylőt. A törvény korrupcióellenes intézkedéseket is tartalmaz. Amennyiben az igénylő elégedett az eddigi kárpótlási intézkedéssel, de azokat az értékjegyeket nem értékesítette, beválthatja a Tulajdon Alapnál aktuális részvényekre.

A törvénycsomag egyik nagy hiányossága, hogy nem rendezi a görög-katolikus templomok kérdését, ugyanis ezek a templomok nem az állam, hanem az Ortodox Egyház tulajdonát képezik, magyarázta Szász Attila. Éppen ezért, amennyiben a két fél nem jut közös megállapodásra, és erre jelenleg nincs reális esély, egy külön törvényt kell majd alkotni.

Érvényesek az eddig kiadott birtoklevelek
A törvénycsomag a földek, erdőterületek tekintetében is tartalmaz újdonságokat, de ezek esetében is a legfőbb elv a teljes visszaszolgáltatás. Pete István Bihar megyei szenátor a Szabadságnak elmondta, a törvénymódosítás fontos eleme, hogy nem helyezi hatályon kívül a régi jogszabályokat, hanem csupán módosítja azokat, és az eddig kiadott birtokleveleket sem semmisítik meg, Érvényesek továbbá a törvény alapján kiadott eddigi területek is. A módosítás lényege, hogy a visszajuttatásnak nincs felső határa, tehát teljes restitúció fog történni, amely a világ bármely részén élő román állampolgárt megilleti. Mindenki azt igényelheti vissza, ami a tulajdonából még fennmaradt, a törvénytervezet megszüntet mindenfajta korábbi korlátozást.

A természetes személyek, az egyházak, oktatási intézmények, közbirtokosságok, városok, községek teljes egészében visszakaphatják azokat az erdőterületek, amelyekkel az 1948-ban megkezdett államosítás előtt rendelkeztek. A restitúció az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó egyéb ingatlanokra, utakra és építményekre is vonatkozik. Ez utóbbi esetben az a visszaszolgáltatás feltétele, hogy ezeket az ingatlanokat továbbra is közösségi célra használják, emelte ki Pete István. Az eddig kivételt képező, kutató-állomásokhoz tartozó ingatlanokat is visszajuttatják, csak azt a minimumot hagyják meg állami tulajdonban, amely az alapkutatást szolgálja.

Romániában összesen 6.300.000 hektárnyi erdőterület van, amely teljes egészében állami tulajdonú volt. Az elmúlt években elfogadott törvények alapján több mint 2,5 millió hektárnyi erdő került vissza a korábbi tulajdonosokhoz, ebből 1,5 millió hektár Erdélyben, s körülbelül 500 ezer hektár Hargita és Kovászna megyékben.

Pete István elmondta, 62 éves kor felett életjáradék fizethető a mezőgazdasági földterületek után, az összeg a földterület nagysága, valamint aszerint változik, hogy elidegenítették vagy bérbe adták azt. Csak azokat az eseteket veszik figyelembe, ahol a járadékot igénylő a föld jogos tulajdonosa volt már 1990-ben, vagy ilyen minőségben kapta vissza a földjét.

Egyes politikusok szerint a törvény minden valószínűség szerint átmegy az Alkotmánybíróságon, és várhatóan július közepén hatályba léphet. Attól kezdve pedig megnyílik egy 60 napos határidő a régi tulajdonosok számára, hogy igényeiket, illetve az azt igazoló okiratokat a tulajdon helye szerint illetékes polgármesteri hivataloknál bejelentsék.

Érdekes a sajtó és egyház viszonya. Az egyik a nyilvánosság, a tájékoztatás, a másik a hit megnyilvánulási formája. Mindketten közösségformálók, – megtartók, itt minálunk, Erdélyben pedig a nemzeti önazonosság-tudat megélésének terét, az együvé tartozás élményét is nyújtják.

Sok tehát a közös vonás, cél és kapcsolódási pont, és természetesen éppen elég a különbség is. Nincs itt tér kifejteni ennek az egész viszonyrendszernek az összetett voltát. Rövid megjegyzésként talán annyit, hogy mindannyian tanuljuk ezt a kapcsolatrendszert éltetni. Talán nagyobb figyelemmel lehet a sajtó olykor a sok hívet – és így olvasót – érdeklő hitéleti, egyházi témák tükrözésére, nagyobb tapintattal az esetleges érzékenységekre, de egyes egyházaknak is akad még elsajátítani valójuk a nyilvánosság megszokását illetően. Működik is ez a viszonyrendszer, a romániai magyar történelmi egyházak általában jó kapcsolatokat ápolnak a híveik többségének a bizalmát élvező sajtóval. A leginkább zökkenőmentes nyilván akkor lehet ez a kapcsolat, amikor mindenki felismeri saját szerepét, kölcsönösen megadja a kellő tiszteletet, és igyekszik a sajátosságok szem előtt tartásával a maximálisat kihozni ebből a viszonyulásból.

Egyes protestáns egyházak egyenesen iskolapéldái lehetnek a sajtóval ápolt kapcsolatoknak akkor is, ha egy-egy sajtótermék nem átallotta megírni az illető felekezet kebelében tapasztalt visszásságokat, vitás ügyeket, természetesen minden érintett fél megszólaltatásával. Hiszen egyebek között ez is a sajtó szerepe: ma megírni azt, hogy te miben tévedtél, hogy holnap ő már ezt elkerülhesse.

E sorok írására azonban éppen a katolikus egyház bizonyos köreiből érkezett gesztusok ösztönözhetnek. Nem kell ezt a kötődést különösképpen bizonyítani, hiszen a hagyományos vallási türelméről ismert Erdélyországban már csak természetes, hogy a kommunista rendszer nemzeti érzést és hitéletet egyaránt elnyomó időszaka után a felszusszanás eleve elrendelt módon vitt oda, hogy sajtó és egyház bizonyos mértékig egymásra találjon. Az esetleges tévedések vagy egyéni kilengések épeszű döntéshozót sehol nem tévesztettek meg, nem terelték el a figyelmét a lényegről: az egymásra utaltság fontosságának felismeréséről, egymás segítésének keresztényi sugallatának a megfogadásáról.

A dolgok természetessége ellenére mégis más volt mindezt a kötődést személyesen is tapasztalni. Az újsághír talán nem bizonyul elegendőnek visszaadni azt, amit újságíró érezhetett akkor, amikor meghívták előadást tartani egy bizonyos körben. A Római Katolikus Szent Mihály Caritas Szeretetszolgálat nemcsak olyan eseménynek nyújtott otthont a minap Kolozsváron, ahol a hívek, az érdeklődők a lapjuk főszerkesztőjével oszthatták meg véleményüket, választ nyerhettek kérdéseikre, hanem magának az otthonnak a melegét is éreztetni tudta. A fentebb felsorolt közös vonásokat le tudta fordítani az emberi érzések szintjére, a keresztényi szeretetet bizonyítani tudta másokat megszégyenítő módon. A Római Katolikus Nőszövetséggel karöltve szervezett rendezvényen érezhető volt ez utóbbi egylet féltő gondoskodása, a közös nagy kérdéseink megoldáskeresésének az igénye. Az meg már talán kellőképpen meg sem érdemelt tetőzése volt mindennek, hogy a Szent Rafael Kör alkalmanként 170–200 embert vonzó rendezvényeinek a vezetője nyílt színen mondott köszönetet azért, hogy a Szabadság mindig időben előre ismerteti köri üléseiket, és bő teret szán azután előadásaik bemutatására. Egy ilyen környezetben az újságíró csak megtisztelve, sőt meghatottan érezhette befogadottnak, ugyanazon közösség tagjának magát.

Manapság, amikor érdekek homályosítják el az egyszerű nagy igazságok, az alapvető emberi értékek fényét, jól esik néha a lényegre, az emberi szeretetre rátalálni. Erőt ad, és segít meglátni, hogy nem számít a rövidlátó, az emberi büszkeség bűnébe eső harcias megátalkodottság egyesek részéről. Mert tudjuk, hogy tévednek, és van erőnk megbocsátani nekik.

A hívek érdekeit, kérését pedig egy olyan lap, mint a Szabadság, akkor tisztelheti leginkább, akkor tölti be szerepét, ha képes azokat fokozottan nemcsak szem előtt tartani, hanem tenni is érte valamit.

Erről szólnak majd a jövő hónap történései.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Iránban pénteken reggel megkezdődött az elnökválasztás második fordulója, amelyen Ali Ahbar Hasemi Rafszandzsani újra megkísérli, hogy elnyerje az államfői tisztet.

Ellenfele a forradalmi gárdistából teheráni polgármesterré választott Mahmúd Ahmadinedzsád. Pénzügyi szak

emberek attól tartanak, hogy ha az utóbbi kerül ki győztesnek, akkor leállítják a Mohammed Hatami leköszönő elnök hivatali ideje alatt megkezdett óvatos gazdasági és társadalmi reformokat.

A 70 esztendős volt elnök Rafszandzsani támogatói jobbára az iráni felső- és középosztály tagjaiból, valamint technokraták közül kerülnek ki. A 49 éves Ahmadinedzsád elsősorban a munkásokra, a vidéken élő szegényekre és munkanélküliekre támaszkodik.

Rafszandzsani általában reformok, így a gazdasági liberalizálás jelszavával vívja választási harcát. Az őskonzervatívnak jellemzett Ahmadinedzsád olyan jelzéseket küldött a közvéleménynek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy győzelme esetén hazáját határozottabb fellépésre ösztönzi majd a Nyugattal folytatandó tárgyalásokon, olyan érzékeny kérdésekben, mint amilyen a vitatott iráni atomprogram.

Az iráni elnökválasztás kimenetelét szakértők igen bizonytalannak tekintik. A szavazó helyiségeket helyi idő szerint este 19 órakor (közép-európai idő szerint 16.30-kor) zárják, de ha az esti órákban nagy létszámban jelennek meg a szavazásra jogosultak, nem kizárt, hogy meghosszabbítják a nyitvatartást. Az első eredmények szombaton a hajnali órákban várhatók.

Előfordulhat azonban, hogy a szabálytalanságokról szóló bejelentések miatt, a szavazást felfüggeszti az iráni belügyminisztérium egyes szavazóhelyiségekben. „Sok bejelentést kaptunk, amely szerint egyes szavazóhelyiségeknél olyan emberek vannak, akiknek nem kellene ott lenniük. A főleg Teheránból kapott bejelentések azt mutatják, hogy a szabálytalanságok már nagyobbak, mint amit alacsony szintűnek lehet tekinteni" – mondta a reformpárti minisztérium szóvivője a sajtónak.

Az egyik elnökjelölt, Ali Ahbar Hasemi Rafszandzsani volt államfő reformer hívei azzal vádolják ellenfelét, a forradalmi gárdistából teheráni polgármesterré választott Mahmúd Ahmadinedzsádot, hogy törvénytelen támogatást kap a szavazást ellenőrző Őrök Tanácsától, a forradalmi gárdáktól, és más milíciáktól.

A teljes királyi család jelenlétében vette át földrajztudományi diplomáját csütörtökön a skóciai St. Andrews Egyetemen Vilmos herceg, Károly brit trónörökös és a néhai Diana hercegnő elsőszülött fia.

Vilmost, aki apja mögött a második a brit trónöröklési sorban, walesi hercegi rangjára utalva, William Wales néven tartották nyilván a 700 éves egyetem hallgatói között, és így is szólították őt a diploma átvételére.

Az egyetem rektora a tanintézet ősi mottójával – „Et Super Te" – avatta diplomássá az elbocsátó gesztust térdre ereszkedve fogadó királyfit.

A ceremóniát az udvar által „súlyos megfázásnak" minősített betegségéből még lábadozó, 79 éves II. Erzsébet királynő – Vilmos nagymamája –, az uralkodó 84 éves férje, Fülöp edinburgh-i herceg, valamint Károly trónörökös és újdonsült neje, Kamilla cornwalli hercegnő a díszvendégeknek fenntartott páholysorból követte figyelemmel.

Hivatásos királyfigyelők nem győzik hangsúlyozni, hogy Vilmos herceg sokkal jobb eredménnyel diplomázott, mint apja: a skót egyetemi minősítési rendszerben Class 2:1 osztályzatú, vagyis elsőrendű diplomát kapott, Károly trónörökös ugyanakkor annak idején kilencesnek megfelelő 2:2-es eredménnyel volt kénytelen beérni.

Megoszlanak viszont a vélemények arról, hogy Vilmos mit fog kezdeni földrajztudományi végzettségével. A legközelebbi jövőre szóló tervei között van egy hivatalos utazás Új-Zélandra, ahol – első önálló királyi küldetéseként – az uralkodóházat képviseli a II. világháború végének 60. évfordulós rendezvényein, utána elszegődik egy önkéntes hegyimentő-szolgálathoz.

Később – állítólag – követni akarja öccsét, a 21 éves Harry herceget a sandhursti katonai akadémia elit tisztképzőjében, bár erről hivatalos bejelentés még nem történt, mint ahogy arról sem, hogy vannak-e házasodási tervei az ifjú trónörökösnek.

Vilmos évek óta meghitt kapcsolatot ápol polgári származású volt évfolyamtársával, Kate Middletonnal, aki bejáratos az udvarba is – Kate szintén csütörtökön vette át művészettörténészi diplomáját –, de az esetleges közös jövőről a nyilvánosság előtt mindketten szigorúan hallgatnak.

„A Magyar Köztársaság elnöke vagyok. Ám az Alkotmánynak van egy olyan passzusa, hogy a köztársaság, amelynek elnöke vagyok, felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, köteles elősegíteni kapcsolattartásukat az anyaországgal. Ezt az alkotmányos kötelességet nagyon komolyan fogom venni" – válaszolta Sólyom László a szlovák SME-nek és a pozsonyi Új Szónak adott exkluzív interjújában. A pénteken megjelent beszélgetésben – Antall József egykori kijelentésére utalva – megkérdezték az elnököt: lélekben tíz, vagy tizenöt millió magyar elnöke kíván-e lenni?

A kedvezménytörvényt érintően elmondta: közvetlenül tapasztalta, hogy Európában mennyire nem értik a közép-európai kisebbségi problémákat, és azok történelmi gyökereit sem. Az alapvető definíciós problémák miatt a nemzet és a nemzetiség fogalma alatt mindenki mást ért. A magyar státustörvény alapgondolata az volt, hogy egy államnak, amelynek vele szomszédos országokban kisebbségei vannak, joga van segíteni ezeket a kisebbségeket. Természetesen ennek fő eszköze a kétoldalú megállapodás, ám ha a két érintett ország mégsem tud egyezségre jutni, „az anyaországnak akkor is joga van a nemzeti identitás megőrzését támogatni".

Sólyom László még elmondta: a kedvezménytörvény körüli hullámverés idején sem a nemzetközi szervezetek, sem a szomszédos államok nem értették meg igazán a kisebbségek ügyeivel foglalkozó Velencei Bizottság ezzel kapcsolatos üzenetét, és csak a kompromisszumos elemeket ragadták ki belőle, márpedig az üzenet valódi újdonsága az volt, hogy bevezette az anyaállam és a hozzá tartozó kisebbség fogalmát. Persze voltak a kedvezménytörvénynek a bizottság ajánlásaival nem egyező elemei is, amelyek korrekciója megtörtént ugyan, de egyes szomszédos államok magatartásában mégis „jogilag indokolatlan, politikailag túl heves és ellenséges reakciók fordultak elő. Remélem, ezen lehet javítani" – adott hangot véleményének az új magyar államfő.

Sólyom László a kettős állampolgárságról tartott népszavazás kapcsán nagy kárnak nevezte, hogy olyan érzelmi, illetve egzisztenciális érdekeket megszólító területre csúszott el a népszavazási kampány, amelynek nem volt sok köze az eredeti koncepcióhoz. Az eredmény mindenkit sokkolt, ehhez a témához most már senki se nyúl szívesen. Teljesen érthető, hogy a határon túli magyarok kitartanak a követelés mellett – válaszolta az elnök, rámutatva arra, hogy a népszavazás csakis elvi alapkérdésben volt hivatott dönteni, és „a pozitív döntés jogilag lehetséges lett

volna."

Újabb botrány tört ki a kormánykoalícióban azt követően, hogy a Demokrata Párt vissza kívánja vonni a közszolgálati tévé és rádió igazgatótanácsába jelölt tagjait. Emil Boc pártelnök bejelentése felboríthatja a többi koalíciós párt számításait, amelyek már a nyári szünet előtt ki akarták nevezni a két intézmény új vezetőségét.

A Demokrata Párt tervét ismét Traian Băsescu inspirálhatta, aki korábban közölte, hogy az elnöki hivatal nem állít saját jelöltet a két igazgatótanácsba, hogy ne sérüljön a pártsemlegesség elve. Mint ismeretes a két közszolgálati intézmény egykori vezetőségének azt rótták fel, hogy mind a rádió, mind a tévé kiszolgálta a hatalmat, és az itt dolgozó újságírók – feltételezhetően felsőbb utasításokra –, nem tájékoztatták hitelesen a nézőket és a hallgatókat.

A Demokrata Párt ezért azt javasolta, hogy válasszanak ideiglenes vezetőséget a két intézmény élére, a nyár folyamán pedig hajtsák végre a két intézmény működését szabályozó törvény tervezett módosítását. Ez a változtatás reményeik szerint a két intézmény pártsemlegességét teremti majd meg. A demokraták által felvetett forgatókönyv lebonyolításához azonban arra is szükség van, hogy a többi kormánypárt is visszaléptesse jelöltjeit az igazgatótanácsokból. Egyelőre eszük ágában sincs ezt megtenni. A kormánykoalíció tagjai zokon vették, hogy Boc azt követően állt elő javaslatával, hogy a koalíció egyeztető testületében a felek konszenzusra jutottak a jelölési folyamatok beindítása kapcsán. Az elmúlt napokban így minden párt megtette saját javaslatait. Az RMDSZ Gálfalvi Zsoltot és Ágoston Hugót jelöltette a tévé és rádió vezető testületébe.

Eugen Nicolăescu, a Nemzeti Liberális Párt szóvivője leszögezte: a kinevezési folyamat folytatódik, hiszen ebben a koalíció tagjai korábban már megállapodtak. Úgy vélte, nagyon fontos, hogy legitim vezetőség kerüljön a két intézmény élére. Kelemen Hunor RMDSZ-es képviselő is azt vetette Boc szemére, hogy javaslata szöges ellentétben áll a múlt heti egyezségükkel. – Nem űzhetünk gúnyt a parlamenti játékszabályokból, a parlament művelődési szakbizottsága által meghallgatott jelöltekből, és a koalíciós egyezségből. Nem a mi gondunk, ha a Demokrata Párt hat hónap alatt nem talált jelöltet – mondta a képviselő.

Elítéli a Román Sajtóklub az Evenimentul Zileit, amiért helyt adott a Monica Macoveit lejárató cikknek. A lap tudni vélte, hogy az igazságügyi miniszter egy costineşti-i tanácskozás után felöntött a garatra, és annyira elvesztette önkontrollját, hogy poharakat tört össze. A miniszterasszony cáfolta az esetet, a társaságában levő ügyészek Bukarestben tartott sajtóértekezletükön határozottan tagadták, hogy ilyesmi előfordult volna. A tárcavezető állítólagos „duhajkodásáról" nem tudott a vendéglő tulajdonosa sem.

A lap különben csütörtöki számában elnézést kért az érintettől beismerve, hogy túllőtt a célon. E szenzációhajhász sajtóhír mindenesetre jó alkalom volt arra, hogy szerdán, amikor az SZDP-nek a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványát tárgyalta a parlament, többen az ellenzéki képviselők, szenátorok közül gúnyoros feliratokat lobogtassanak a teremben.

A Sajtóklub úgy véli, a lap megsértette az újságírói etikát, amikor megalapozatlanul, bizonyítékok nélkül, tendenciózusan kiválogatott képeket felhasználva egész rágalomhadjáratot intézett a miniszter ellen. Korábban, a Sajtóklub elnöke, az ismert újságíró, Cristian Tudor Popescu, a Gândul hasábjain védelmében vette a miniszterasszonyt, egyértelműen politikai indíttatású rágalomhadjáratnak minősítve az Evenimentul zilei cikkét. Az elemzők nagy része megegyezik abban, hogy Monica Macovei lejáratása és az igazságügyi reformcsomaggal kapcsolatos kormányzati felelősségvállalás közt összefüggés van.

A lap tulajdonosa, a Ringier visszautasítja azokat a vádakat, miszerint szándékos lejáratási kampányról lett volna szó, a cikk szerzője jóhiszeműen járt el, amikor az esetről tudósított – olvasható a Hotnews-on.

„Románia a jó úton halad", jelentette ki Kovács László európai adó- és vámügyi biztos, volt magyar külügyminiszter pénteken, miután találkozott Mihai Ungureanu külügyminiszterrel. EB-tagként Kovács első ízben látogat Romániába, hogy ellenőrizze az EB észrevételeit, látogatása részét képezi az EB-monitorizáció folyamatának.

Kovács László közölte, látogatása során felhívta a figyelmet bizonyos gyenge pontokra és késésekre. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az EU, különösen az EB álláspontja szerint „a bővítésnek nem kell várnia az unió belső problémái miatt".

„A EU-nak teljesítenie kell vállalt kötelezettségeit és ez így is fog történni", szögezte le Kovács. Hozzáfűzte: „nincs változás Románia és Bulgária tekintetében". Az Európai Unió érdeke a csatlakozás elhalasztásának elkerülése, ám Románia csatlakozásának időpontja egy évvel kitolódhat, ha az ország nem teljesíti kötelkezettségeit, mondta Kovács László a bukaresti Gazdaságtudományi Akadémia diákjaival és tanáraival tartott találkozón.

„Románia most monitorizáció alatt áll, ez a folyamat pedig a csatlakozás után is folytatódni fog", mondta Kovács. Kifejtette, a tagállamok közti nézeteltérések nem válságot jelentenek, csak „egy újabb nehéz helyzetet", amellyel az EU szembesül.

„Néhányan már előkészítették az EU temetését. Ilyen helyzetek már akkor jelentkeztek, amikor az EU-nak még csak hat tagja volt. Az unió egy sikertörténet, és felkészült új tagok befogadására. Románia és Bulgária 2007-ben csatlakozik, Horvátország és Török ország is várólistán van", tette hozzá.

Kovács Lászlót Markó Béla miniszterelnök-helyettes is fogadta a Victoria palotában. Markó tájékoztatta az EU-biztost, hogy az erdélyi magyarság határozott érdeke, hogy mielőbb ugyan azon gazdasági- és politikai intézményrendszer tagja legyen Románia és Magyarország. Ezáltal a magyarországi magyarok és az erdélyi magyarság között akadálytalanná válnak a kapcsolatok, tette hozzá az RMDSZ elnöke.

Az Országos Kommunikáció-felügyeleti Hatóság (ANRC) kimutatása szerint Romániában 2004 végére 980 364-re nőtt az internetes hozzáférések száma, amely jelenleg már jóval meghaladja az egymilliót. A bővülés a múlt évben 92 százalékos volt, s ez az ütem valószínűleg az idén is fenntartható. Nőtt az internetes hozzáférést biztosító szolgáltatók száma is, amely már meghaladja az ötszázat. Jó hír, hogy az hálózatbővülésnél nagyobb mértékben nőtt a szélessávú internettel rendelkező előfizetők száma, amely a múlt év végén meghaladta a 382 ezret (39,4%).

A munkahelyi–otthoni hozzáférés arányára vonatkozóan – egy 2003-ban végzett felmérés szerint – az internet-használók mintegy 42 százaléka rendelkezik otthoni hozzáféréssel. Az otthon internetezők mintegy 21 százaléka rendelkezett a tavaly széles sávú csatlakozással (ez Romániában a nemzetközi standardoknál keskenyebb sávot jelent, jellemzően 128 kbps), ez az arány azonban javult, 25 százalékhoz közelít. Ezt a folyamatot nagyban segítette az internet-szolgáltatók által kínált kedvező csatlakozási csomagok bevezetése is. Az otthon internetezők 88 százaléka a világhálót főleg levelezésre, 74 százalékuk pedig szórakoztatási célból használja.

A dial-up típusú (betárcsázós) internetes hozzáférés esetében az internet-használók 91 százaléka veszi igénybe a normál vezetékes telefonvonalat. Az ISDN nem terjedt el és az iránta tanúsított érdeklődés elég csekély, a becslések szerint nem fogja elérni a későbbiekben sem a 20 százalékot. A szolgáltatások ára (a hívási díjjal együtt) változó, de a felmérések szerint a dial-upos hozzáféréssel rendelkezők 63 százaléka havi 10 dollárt, vagy ennél kevesebbet fizet a szolgáltatásért. A legnagyobb szolgáltatók ezen a téren: a Vodafone által megvásárolt Connex mobiltelefon-szolgáltató által működtetett ingyenes bérletű Xnet (71%), az Easy Net (9%) és az RDS (6%).

A nem telefonvonalon történő hozzáférés szempontjából a legelterjedtebb a kábeltévé-hálózaton keresztüli (78%), illetve az optikai kábel révén történő csatlakozás (14 százalék). A kábeltévé óriási lehetőségeket kínál, ugyanis Románián belül nagyon elterjedt ez a szolgáltatás. Ebből a szempontból Románia megelőzi Franciaországot és Spanyolországot, de több nyugat-európai országot is: a 7,3 millió háztartásból mintegy 3,5 millióba már 2005 közepéig bevezették a kábeltévét, míg Franciaországban a kábeltévé előfizetők száma (2,5-szörös lakossági aránynál) ugyanannyi, mint Romániában, Spanyolországban (ahol majdnem kétszer annyian élnek, mint Romániában) pedig csupán 1,5 millió.

A kábeltévén és az optikai kábelen keresztüli internet-szolgáltatásban az RDS (52%) és az Astral Telecom (26%) a két fő piaci szereplő, s lényegesen kisebbnek számít az UPC Románia. A szolgáltatások ára változó: cégeknek garantált sávszélességgel meghaladja a 100 dollárt (128 kbps garantált adatátviteli sebesség), míg magánszemélyeknél csupán 9 dolláros az RDS előfizetési ajánlata.

A szolgáltatók száma az elmúlt időszakban megszaporodott, ennek ellenére továbbra is két-három nagyobb szolgáltató uralja a piacot. 2004 végén összesen 515 szolgáltatót tartottak nyilván. Az internet-szolgáltatók korábban főleg az üzleti szférát célozták csak meg, de az elmúlt hat hónapban egyre agresszívebb kampány kezdődött az otthoni internetezők meghódítására.

2002-ben a cégek 25, 2004-ben pedig már 41 százaléka rendelkezett internet-kapcsolattal.

Nagyob az arány a nagyvállalatoknál (95% fölötti), az 50-249 főt foglalkoztató közepes cégeknél (62%), és a kisvállalatoknál (48%), míg a legfeljebb 9 főt foglalkoztató mikro-vállalatoknál csupán 30 százalékos. Egy éve a vállalatok 65 százaléka telefonon keresztüli csatlakozással rendelkezett, 33 százalékuk pedig kábeltévé-hálózaton, vagy optikai kábelen keresztül csatlakozott a világhálóra. A cégek a dial-up típusú szolgáltatásoknál átlagosan 19 USD-t, a szélessávú hozzáféréséért pedig 86 dollárt fizetnek.

A patai sóstó tábor július 28-ig működik

Július 6. (szerda): Közgyűlés az Apáczai Csere János Líceumban.

Július 9. (szombat): Vasvári Pál kerékpáros teljesítménytúra Kolozsvár–Gyalu–Havasnagyfalu–Körösfő útvonalon (123 km, 1200 m szintkülönbség). Találkozás 7 órakor a monostori híd alatt, vagy 8 órakor Gyaluban, a tarnicai leágazásnál. Szervező: Tóthpál Tamás, tel. 591-683.

Július 9. (szombat): Mikrobuszos kirándulás Sólyomkővárra. Indulás 7 órakor a Magyar Színház elől. Délután részt veszünk a körösfői Vasvári Pál emlékünnepségen. Túravezető: Kovács Zsuzsa, tel. 456-010

Július 9. (szombat): Gorbó-völgyi séta (15 km). Találkozás 9 órakor a monostori végállomáson. Túravezető: Magyarosi Margit.

Július 9–10 (szombat–vasárnap): Vonatos túra: Rév – Gălăşeni barlang és forrás – Öreg barlang – Sonkolyos útvonalon. Találkozás 7.30 órakor a nagyállomás előtt. Túravezető: Vlád Pál, tel. 435-866. (felszerelés: hálózsák).

Július 10. (vasárnap): Nagy Szopor, Hunyadi Mátyás jelvényszerző túra (30 km). Találkozás 8 órakor a 32-es autóbusz Alverna végállomásán. Túravezető: Szőcs Miklós.

Július 13. (szerda): EKE fotóklub 17 órától a székházban.

Július 14. (csütörtök): Túravezetők tanácskozása 17 órától a székházban.

Július 16–17 (szombat–vasárnap): Máthé Gyula emléktúra Bélesen. Mikrobusz indul 8 órakor a Magyar Színház elől. Túravezető: Kovács Zsuzsa. Megbeszélés, feliratkozás a közgyűlésen.

Július 17. (vasárnap): Hordós kút (30 km). Találkozás 8 órakor a Hajnal negyedi végállomáson. Túravezető: Székely Lavotta.

Július 21. (csütörtök): Kézimunkaklub 16 órától a székházban. Házigazda: Kolumbán Emese.

Július 23. (szombat): Vonatos kirándulás a Kék Lagunához (gyalog 10 km). Találkozás 7.30 órakor a nagyállomás előtt. Túravezető: Sáska Pál.

Július 24. (vasárnap): Mikrobuszos túra a Remetei sziklaszorosba. Indulás 7 órakor a Magyar Színház elől. Túravezető: Vlád Pál, tel. 435-866.

Július 27. (szerda): EKE fotóklub 17 órától a székházban.

Július 30. (szombat): Árpád csúcs (22 km). Találkozás 9 órakor a Hajnal negyedi végállomáson. Túravezető: Székely Lavotta.

Július 31. (vasárnap): Szentlászló (30 km). Találkozás 7 órakor a monostori végállomáson. Túravezető: Magyari Péter.

Augusztus 3–7: XIV. EKE vándortábor Kapnikbányán.

Augusztus 10. (szerda): Közgyűlés az Apáczai Csere János Líceumban.

Az EKE rendezvényekkel kapcsolatban érdeklődni lehet Prezensky Tibornál, tel. 456-022.

Rendezvényeinkre minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Székházunk címe: Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 7/5.

Másolás miatt eltávolítottak egy diákot a teremből Besztercén a történelem/földrajz képességvizsga idején.

Ioan Costea megyei tanfelügyelő elmondta, hogy Darius Cosmescut rajtakapták, amint egy A 4-es méretű térképet nézegetett, és a vizsgaszabályzat 37-ik bekezdése értelmében a diák tette a csalás kategóriájába sorolható. Az esetről jegyzőkönyvet készítenek, amelyben a tanuló elismeri vétkét, és tudomásul veszi annak következményeit. Mindez az Andrei Mureşanu Országos Kollégiumban történt, abban az iskolában, ahol a diák évekig tanult.

A tanfelügyelő továbbá elmondta, hogy a megyében 900-an vizsgáztak történelemből és 2726-an földrajzból. A vizsgadolgozatokat a 23 vizsgaközpontból két besztercei javítóközpontba gyűjtik össze, az 5-ös és 6-os számú Általános Iskolába.

A besztercei közszállítási vállalatok megnövelték autóbuszjárataik számát Kolozsvár, Nagyvárad és Szucsáva felé a mozdonyvezetők sztrájkja miatt.

Ioan Silaşi, a besztercei autóbusz-állomás munkairányítója elmondta, hogy a legtöbb utas azokon a napokon volt, amikor minden vasúti alkalmazott sztrájkolt.

Besztercén a helyzet nem sokat változott az elmúlt napokban, mert egyetlen vonatjárat sem halad át a városon a délelőtti órákban.

Az utasok száma az elmúlt időszakban megkétszereződött, ezért a közszállítási vállalatoknak is növelniük kellett járműveik számát – tette hozzá Silaşi.

A járművek létszámának növelése miatt eddig egyetlen besztercei cég sem drágított még a jegyárakon.

A mozdonyvezetők és a fűtőházi alkalmazottak most már megelégednének egy kisebb béremeléssel is, ám ehhez módosítani kellene azt a kormányhatározatot, amelyben megállapították a vasúti alkalmazottak bérét.

Abban az esetben, ha nem sikerül megállapodniuk, a mozdonyvezetők és fűtőházi alkalmazottak tovább sztrájkolnak, és csak a vonatjáratok egy harmadát biztosítják. Ez országszerte 24 sebes, 14 intercity, 18 gyors, 413 személy és 24 nemzetközi vonatot jelent.

A törvény nem határozza meg, hogy meddig tarthat egy általános sztrájk, ezért a munkabeszüntetés bármeddig elhúzódhat.

2005. június 21-én a World Monuments Fund nyilvánosságra hozta a világ 100 legveszélyeztetettebb műemlékének 2006-os jegyzékét. A listán szerepel a nagyváradi vár is. A nevezési dokumentációt a kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány állította össze, és Nagyvárad Polgármesteri Hivatalával közösen nyújtotta be azzal a céllal, hogy a jegyzékbe való felvétel felhívja majd a kompetens hazai hivatalos testületek, valamint a hazai és nemzetközi szervezetek figyelmét. Az épületegyüttes rendkívüli mértékben megrongálódott, így sürgős beavatkozásokat igényel.

Az 1965-ös megalapítása óta a New York-i székhelyű World Monuments Fund (Nemzetközi Műemlék Alap) rendkívül jelentős szerepet tölt be a világ veszélyeztetett állapotban lévő műemlékei és műalkotásai megmentésében és megőrzésében. A World Monuments Fund az egyetlen nonprofit magánszervezet, amely a világ bármely országában található épített örökségi hely védelmét felvállalja. 40 éves működése páratlan eredményt mutathat fel: 83 ország több mint 430 kulturális örökségi helyszínén végzett beavatkozásokat, az első öt listán szereplő műemlékek 75%-át mentették meg az időben történő beavatkozásnak köszönhetően.

Nagyvárad gazdag építészeti értékei közül kiemelkedik a vár, amely a történelem folyamán a régió politikai, katonai, adminisztratív és vallási központja volt. A vár története tükrözi egyben a város történetét is: az első katedrális megépítésétől I. Szent László király rendeletére a XI. században püspöki udvaron át a vár és a fejedelmi palota megépítéséig a XV–XVI. század folyamán, az ország nyugati részének legfontosabb katonai központjává való átalakításig.

A monumentális erődítmény a reneszánsz olasz erődítmények alaprajzát követi. Tervezője Cesare Baldigara katonai építész volt Zápolyai János Zsigmond fejedelem idejében, és Bethlen Gábor fejedelem idejében fejezték be.

A World Monuments Fund által elindított egyik legfontosabb program a World Monuments Watch (Nemzetközi Műemlék-felügyelet). 1996 óta kétévente egy nemzetközi szakértő bizottság a beérkező pályázatokból kiválasztja a földkerekség 100 legveszélyeztetettebb műemlékét. A nemzetközi figyelem felkeltésével lehetőség van arra, hogy az adott országok kormányzatai és a környezetüket féltő közösségek az emlékművek megóvására pénzalapokat gyűjtsenek. Mára minden kontinens belekerült a 100-as listába. Sok esetben a jegyzékbe való felvétel jelenti az adott műemlék vagy kulturális örökségérték számára az egyetlen reményt a megóvásra.

A nevezési eljárást rendszerint kormányok vagy a megőrzésben, felújításban szakértő helyi csoportok indítják el. Egy nemzetközi, a World Monuments Fund által összehívott szakértői bizottság értékeli ki a pályázatokat és dönti el, hogy mely 100 műemlék kerül be a jegyzékbe, illetve megjelöli a leginkább sürgős beavatkozásokat igénylő helyszíneket, amelyek esetében elkészült egy kivitelezhető helyreállítási terv. A jegyzékben szereplő számos helyszínt – mint a híres Taj Mahalt vagy a Hagia Sophiát – már ki lehetett venni a jegyzékből.

Romániában a nagyváradi váron kívül még három olyan műemlék van, amely felkerült a World Monuments Watch 100 legveszélyeztetettebb műemlékének a jegyzékébe.

Ezek közül az egyik Constantin Brâncuşi Végtelen oszlopa. A World Monuments Fund által kezdeményezett helyreállítást 2001-ben Europa Nostra-díjjal tüntették ki.

Egy másik jelentős műemlék, amely 1996–1999 között szerepelt a jegyzékben, a gelencei római katolikus templom. A jegyzékben való feltüntetés hívta fel az amerikai székhelyű Samuel Kress Alapítvány figyelmét a templomra, amely a külső vakolat javításakor az északi falon előkerült, eddig ismeretlen falképtöredék feltárását és konzerválását finanszírozta. A középkori templom hajója mindhárom falának ma is látható, rendkívül értékes festése az 1330-as évekre tehető.

A harmadik műemlék a bonchidai Bánffy-kastély, amely Erdély egyik legjelentősebb kastély-együttese. Az épület rendkívül veszélyeztetett állapotát hivatalosan a World Monuments Watch ismerte el először, amikor a Transylvania Trust Alapítvány javaslatára felvette a világ legveszélyeztetettebb műemlékének a 2000. évi jegyzékébe. A kastély építészeti és történeti értékei, valamint rendkívül megrongálódott állapota a helyreállítást, valamint a revitalizációt egy rendkívül komplex folyamattá teszik. A World Monuments Watchnak köszönhetően számos szervezet figyelt fel a kastély helyreállításának sürgősségére.

A World Monuments Fund ugyan akkor alapokat ajánl fel, illetve szerez helyreállítási projektekhez. Romániában a jegyzékbe felvett műemlékeken kívül többek között a következő épületek helyreállítási projektjében vállalt jelentős szerepet: a Dragomirna kolostor, a berethalmi evangélikus templom, a Piatra Neamţ-i zsinagógák, Tilecus község temploma.

A szebeni helyi tanács soron kívüli ülésén jóváhagyta, hogy 15 millió eurós kölcsönt vegyenek fel a BERD banktól. A pénzösszeget a városi utak javítására és a Vasútállomás tér rendbetételére fordítanák annak érdekében, hogy a várost méltóvá tegyék az európai kulturális főváros címre.

A Vasútállomás teret tekintik meg elsőként a városba látogatók, annak esztétikai és építészeti szépségeit, emellett pedig 2007-ben ide fognak áramlani a turisták és a járművek – áll egy, a polgármesteri hivatal alkalmazottai által elkészített felmérésben, amelyet a helyi tanács határozatban elfogadott. Ugyancsak ebben a határozatban áll az is, hogy az úthálózat javításra szorul: ésszerű munkaterv szükséges, rehabilitáló munkálatokra és a főutcarendszer teljes modernizálására lesz szükség.

Egy bukaresti cég előzetes felmérései szerint 27 szebeni utca szorul sürgős javításra az intenzív forgalom miatt.

Szerződést kötöttünk egy 15 millió eurós összegről, amely biztosítja a javítási munkálatok befejezését a meghatározott időre. Azért választottuk a BERD-et, mert ez a bank számolja fel a legkisebb kamatot és megkönnyíti a helyi hatóságok munkáját is. Ezenkívül szakemberei ingyen elvégzik a dokumentációs egyeztetéseket – mondta Klaus Johannis szebeni polgármester.

A kölcsön törlesztését 2008. december 18-án kezdik majd el. A pénz összeget 12 éves futamidőre vették fel, 3 év a türelmi idő és 4,5% -os a kamat.

Az oldalt szerkesztette: Dézsi Ildikó

Rövidesen 60 százalékos támogatással vásárolhatnak mezőgépeket a hegyvidéki állattenyésztők, tájékoztattak a Kolozs Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóságon.

500–1000 literes tejhűtő berendezést vásárolhatnak a társas formában dolgozók, az úgynevezett termelői csoportok, falusi közösségek, amelyek termelői értékesítő szövetkezetet hoztak létre és azokat hivatalosan bejegyeztették.

Az egyéni kistermelők akik legalább 2 hektár földdel, két tehénnel vagy bivallyal, 10 juhval vagy 10 kecskével rendelkeznek, kedvezményes áron juthatnak fejőgépekhez, kaszagépekhez, gépi szénabegyűjtő gereblyékhez és kalapácsos malomhoz.

A kedvezményezettnek nem lehetnek adósságai a helyi tanács vagy a központi költségvetés felé, és bizonyíthatóan rendelkeznie kell a megvásárlandó gép árának 40%-ával, ugyanakkor be kell mutatni az adásvételi szerződést is. Az érdeklődők sürgősen hívják a megyei agrárhivatalt a következő telefonszámon: 0264/591-752, 223-as belső.

Kolozs megyéből a következő községek és a hozzájuk tartozó falvak jogosultak a támogatásra: Kisbánya, Jósikafalva (Beliş), Csucsa, Alsójára, Tordaszentlászló. Magyarkapus köz

ségből Egerbegy, Bălceşti, Bánffydongó és Gyerőfidongó, valamint Gyerővásárhely és Pányik; Gyalu községből Meleg- és Hidegszamos; Magyargyerőmonostorról Bedecs; Kalotaszentkirály–Zentelke községből Kecsed és Jákótelke.

Mivel a minisztérium által elkülönített összegből Kolozs megye várhatóan nem kaphat annyit, hogy minden potenciális kérelmezőt kielégítsen, figyelmeztetjük az érdeklődőket, bővebb tájékoztatásért mielőbb tárcsázzák a fenti telefonszámot, keressék Ionescu Georgeta illetékes szakembert.

Tegnap reggelre befejezték a zilahi „alpináriumot". A prefektúra előt ti márványtéren rendezték be a polgármester által megálmodott alpesi tájat, amely arra hivatott, hogy a város lakóinak szemet gyönyörködtető pihenőhelyet biztosítson.

A hét elején már serényen dolgoztak a munkások, és a tegnap már el is készültek a létesítménnyel. Először sziklakertre gondolhattunk, mert a hatalmas fenyőfa körül felhalmozott kődarabok, az alpesi növények és kis fácskák sokasága erre utalt. Közelebb érve derült ki, hogy igaza volt a polgármesternek: a fenyő alatt félméteres rusztikus kunyhócska jelzi az alpesi tájak jellegzetességét. Alatta csermely fut, efölött hidacska ível át. Mellette pihenőhely kis asztalkával és padocskákkal, meg egy arasznyi gémeskúttal. Mintha csak liliputi lakóikat várnák.

A sziklák másik oldalán kis vízesés táplálja a tavacskát, amelyet már vízinövényekkel telepítettek tele. A levegő frissítését szökőkutacska biztosítja, amely szintén a tóból tör elő.

A piac felé siető emberek csodálkozva álltak meg a létesítmény előtt. Csodálták szépségét, többen a kerti törpéket hiányolták a megejtő alpesi tájból.

A város polgármestere, Radu Căpâlnaşiu polgármester szerint a 100 millió lejes költségvetésből megépített kis kert sokkal vonzóbbá teszi a városképet. A téren elhelyezett új padok pedig pihenőhelyként szolgálnak majd azok számára, akik bírják a tűző napot.

Meglehet, ízlések és pofonok különböznek, de ez vagy ízlés, vagy a jóízlésnek adott pofon dolga.

A száz millió lejes költsággel megépített mini Svájcot minden bizonnyal majd őriztetni is kell, mert csodálói közül bizonyára akad olyan is, aki mindezt szivesebben látná majd otthoni palotájának kertjében...

Javításra szorul a községközpontból Malomszeg felé vezető útja. A Bánffyhunyadtól Jákótelkéig vezető útról már csak az aszfaltréteg hiányzik – közölte Póka András György kalotaszentkirályi polgármester Borbély Lászlóval. A munkaügyi és területfejlesztési miniszter a héten találkozott a Kolozs megyei magyar település vezetőivel.

Póka András György száz személyt kiszolgáló étkezdét építene a kalotaszentkirályi iskolának, amely Kolozs megye egyetlen vidéki bentlakásos tanintézete.

– Meg kell oldani az étkeztetés problémáját. Mindent el kell követnünk, hogy hozzánk jöjjenek a gyermekek, mert a megfelelő gyerekszám nélkül veszélybe kerülhet az iskola, ráadásul itt minden lehetőség adott a diákok megfelelő ellátására – jegyezte meg. A polgármester arra kérte még a minisztert, hogy vonják be a községet is a sportterem-építő programba. Kéréseit írásban is benyújtotta Borbély Lászlónak.

A miniszter válaszában kifejtette, csak jövőre írnak ki pályázatot a községi utak rendbehozatalára. A kalotaszentkirályi sportterem a kormány sportterem-építő programjának várakozólistáján szerepel. Borbély biztosat az étkezde felépítésével kapcsolatban mondott, a költségek egy részét a jövő évi költségvetésből fedeznék.

Működésének tizenötödik évét ünnepelte pénteken az APAHM, a mozgási fogyatékossággal élők védelmére és megsegítésére alakult egyesület, amelynek Kolozs megyében 1200 tagja van, ebből 860 fogyatékossággal élő aktív tag.

Az érdekvédelmi egyesület megalakítására már az 1980-as évek elején kísérletet tett fogyatékos gyerekek szüleinek egy csoportja, ám az akkori hatalom válasza erre az volt: szó sem elehet semmiféle egyesületről, minthogy ebben az országban kizárólag szép és egészséges gyerekek élnek.

Naponta szembenézve azzal, hogy szinte lehetetlen mozgáskorlátozott gyerekeik számára megfelelő körülményeket teremteniük, amint lehetőség nyílt rá: 1990. január 21-én megalakították az egyesületet. Akkor még nem létezett intézményes, hatósági védelem, sőt a mozgáskorlátozottak jogait magába foglaló törvény megalkotásánál az APAHM és más hasonló szervezetek segítségét kérték a hatóságok.

Fennállásuk óta rengeteg programot bonyolított le az egyesület, amelyek felbecsülhetetlen segítségére voltak mozgáskorlátozott betegeknek. Csoportfoglalkozások, anyagi segítségnyújtás, a társadalomba való beilleszkedést segítő programokon kívül most már – az egyesület által elindított – központon keresztül valós segítséget nyújtanak a fiataloknak: olyan ismereteket tanítanak nekik, amelyek birtokában munkahelyet vállalhatnak. A nemzetközileg elismert egyesület nem kormányzati szervezetek, alapítványok és a hatóságok támogatását élvezi – munkája pótolhatatlan.

A VI. Lármafa Találkozó záróünnepségére kerül sor hétfőn 10 és 13 óra között a dési református templomban. A református egyház, az RMDSZ és az EMKE támogatásával szervezett ünnepség meghívottja dr. Kötő József, az EMKE országos elnöke, oktatási államtitkár és Cseh Áron magyar főkonzul. Az ünnepség programja: Gudor Lajos esperes imája; a meghívott vendégek köszöntő beszéde; a dési RMDSZ-elnök és az EMKE-elnök üdvözlete a város nevében; a dési, Szamos-menti magyarság sorskérdéseit ismertető beszéd; kötetlen beszélgetés a Magyar Házban. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Botrány a Tordai-hasadéknál
Botrányba fulladt a Tordai-hasadéknál két cég hatalmi harca. Az eset még június 16-án történt, amikor délután 6 órakor a felsőszentmihályi rendőrséget riasztották a helyszínről. Mint kiderült, a Tordai Aranyos és Elta cégek közötti konfliktust Hogea M., az utóbbi cég képviselője erő bevetésével akarta tisztázni oly módon, hogy egy csoport fiatallal, köztük a tordai alvilág egyik ismert személyiségével, Roja O-val a helyszínre ment, és lakatot tett a menedékházra, elkergetve az előbbi cég őreit. Válaszként az „ellenfél" is kivezényelt egy csapatot, köztük a testépítő, foglalkozásuk szerint biztonsági őr Vălean-testvéreket.

Mivel úgy tűnt, hogy a helyzet súlyos rendbontásba torkollhat, a tordai rendőrség azonnal kiküldött egy egységet, de a helyszínre érkezett a rendőrség vezetősége is. Kiérkezésükkor a két cég vezetői, „hadseregeik" társaságában békésen osztották a menedékház tulajdonjogát. Az épület teraszán a két cég ügyvédei vitatkoztak – a két fél különben perben áll egymással.

Egy adott pillanatban a felek kis híján megegyeztek, mégpedig úgy, hogy a bejárati ajtóra egy-egy lakatot tesznek, hogy a per végéig egyik fél se használhassa az épületet. A javaslatot azonban végül az Elta cég elvetette, minek utána a megyei rendőrség egy rohamosztagot küldött a helyszínre, mivel a két csoport tagjai közben alkoholt fogyasztottak. A rohamosztag 23.40-kor „kerítette hatalmába" az épületet, a két csoport tagjai pedig hajnali fél 2 és 3 óra között elszállingóztak. A két cég "segítői" egyébként a rendőrség kiérkeztekor turistáknak nyilvánították magukat, és semmilyen törvénybe ütközö cselekedetet nem vittek véghez. Az ügy békésen, feljelentések nélkül ért véget.

Gyilkossági kísérlet tartozás miatt
Június 23-án arról értesítették a rendőrséget, hogy a 30 éves D. Vasile Florin súlyos bántalmazás áldozata volt. A nyomozócsoport megállapította, hogy aznap este 8 órakor az áldozat és a 29 éves M. Constantin között spontán konfliktus keletkezett, abból kifolyólag, hogy az áldozat adósa volt a másiknak. A veszekedés során a pénzét követelő férfi hasba szúrta D. Vasile Florint, akit az 1-es számú sebészetre szállítottak. Az orvosok szerint az 5 cm mély szúrás veszélyeztette az áldozat életét, így a vádlottat gyilkossági kísérlet miatt őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték.

A Horea úton rabolták ki
Június 23-án reggel 10 órakkor rablás miatt emelt panaszt a rendőrségen a 60 éves F. Remus Gheorghe. A Brassó megyei, törvénytelenül Kolozsváron élő férfi aznap hajnali fél kettőkor lett rablás áldozata a Horea úton. A férfit egy adott pillanatban utolérte egy fiatal, aki kirántotta kezéből táskáját, amelyben egy digitális fényképezőgép és egyéb javai voltak, majd elszaladt. A rendőrségnek sikerült azonosítania a gyanúsítottat, a 19 éves P. Karol Marius személyében. A büntetett előéletű kolozsvári fiatalt előzetes letartóztatásba helyezték, a kár teljes egészében megtérült.

– Mi képezte az évad alapelvét, alapelveit?

– S. G.: Ebben az évadban két szempont érvényesült: egyrészt a klasszikusnak nevezett operaelőadások felújítása, illetve bemutatása, másrészt az operakarmester-verseny megvalósítása.

– Sz. Gy.: Az évad felétől kapcsolódtam be az opera aktív életébe. Az opera újra igazolta azt, hogy az egyedüli magyar zenés színház a Kárpát-medencében és a világon, amely mind a nemzeti, mind a kortárs operajátszást műveli a hagyományos repertoár mellett.

– S. G.: Október 14-én volt Puccini: Pillangókisasszonyának bemutatása. Novemberben Verdi Rigolettóját játszottuk. Ugyanebben a hónapban vendégszerepelt a társulat a kortárs magyar operákkal Budapesten, a Thália Színházban. Decemberben két budapesti vendégművésznő lépett fel a Bohéméletben. Januárban a Magyar Kultúra napján Erkel: Dózsa György című operáját játszottuk, de a régi darabokat is műsoron tartottuk. Februárban volt a Kríza-gála, majd a hónap végén a Csemiczky-opera, A brémai muzsikusok bemutatója. Március 10-én volt a Tosca felújítás, majd március 15-én Daróczi Tamás vendégszereplésével Kodály Psalmus Hungaricusát adtuk elő. Az áprilisi műsorból megemlíteném a Bánk bánt Daróczival, a Légszomj című kortárs táncelőadást, illetve a Daróczi-gálakoncertet. Májusban került sor a Coppélia-bemutatójára és a váradi zeneakadémia hallgatóinak vizsgaelőadásaira, valamint a Micimackó gyerekelőadásra. Az évadot június 25-én zárjuk egy Telemann kamaraoperával, amely Széplaki Réka operarendező szakos hallgató államvizsga-előadása lesz.

– Mit fognak dirigálni a karmesterverseny győztesei?

– S. G.: Ezt ősszel fogjuk pontosítani. Az első helyezettek három-három előadást, a harmadik díjas pedig egy előadást fog vezényelni.

– Miben állt konkrétan a tevékenysége Szép Gyula művészeti aligazgatónak?

– Sz. Gy.: A Tosca színrevitelében, valamint a karmesterverseny adminisztrációs ügyeinek lebonyolításában működtem közre. A karmesterverseny civilizált lebonyolításához szükséges stabil pénzügyi keret létrehozásában is szerepet játszottam. Két fő támogatónk volt kezdetben: Kolozsvár város önkormányzata és a Communitas Alapítvány, de reményünk van arra, hogy a Magyarországi Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Illyés Alapítvány ha utólag is, de támogatni fog. A rendezvény nemzetközi visszhangja alapján nem hiszem, hogy az illető szaktestületek elutasítanának.

– Az előadások jó fél-házzal, azaz mintegy háromnegyed házzal mennek. Még sok a tennivaló a közönségnevelés, a „becsalogatás" terén…

– S. G.: Az előadások látogatottsága nem a munkánk függvénye, azaz eredménye. Ami a közönség becsalogatásáról elmondható az az, hogy egyes médiatermékek – így a kolozsvári Szabadság napilap, a Kolozsvári Rádió magyar adásának szerkesztősége, és a Romániai Magyar Szó – segítségünkre vannak, mások viszont nem támogatnak kellőképpen. A zenei szakíróknak az előadásokra való ráfigyelését mindenféleképpen hiányolom. Szeretnénk, ha minél több magyar anyanyelvű szakírót foglalkoztatnának. Kolozsváron a Zeneakadémia és a Színművészeti kar ontja a frissen végzett szakembereket, de nem látom felnőni azt a szakírógárdát, aki odafigyel az opera munkásságára. Tehát nincs meg az, hogy hivatástudatszerűen írjanak az előadásokról: öncélúan tudósítanak ugyan egy-egy előadásról, de a közönségnevelés szándékával történő írásokat és a tanintézetek segítségét hiányolom. Nagyon ritkán láttam, hogy egy-egy osztály a zeneiskolából vagy egy zeneakadémiai évfolyam operalátogatást szervezzen. Ez ma már mesébe illő, holott természetes kellene hogy legyen.

– Sz. Gy.: Kivételként említsük meg a Székely Árpád által vezetett Református Kollégium diákjait. Nekünk is változtatni kell szervezési rendszerünkön. Más országokban tapasztaltam például a turizmussal társuló közönségszervezést, azaz a közeli és távoli helységekből is jönnek operalátogatók. Meg kellene, hogy szülessenek az operán kívüli magán szervezőirodák, amelyek behozzák a közönséget. A közönségszervezés nem egyetlen ember dolga. Egy példát említek: évente rengeteg autóbusz jön Magyarországról Székelyföldre, és vissza. Sok vidéki település lakói ritkán vagy egyáltalán nem jártak még operában. Kis odafigyeléssel meg lehet szervezni, hogy megálljanak egy kétórás előadásra.

– Legalább tizenöt éve, de lehet még több, hogy nem végeztek egy komoly közvélemény-kutatást, amely által fontos tapasztalatokat lehetne leszűrni. Létezik szociológiával és közvélemény-kutatással foglalkozó szakembergárda, aki ezt szakszerűen elvégezné. Ez egyúttal nyitás is lenne a közönség fele.

– S. G.: Nem hiszem, hogy bármely operaház közvélemény-kutatásra alapozva alakítja ki a repertoárját.

– Hol áll az opera a város lakóinak köztudatában?

– S. G.: Érdekes lenne megtudni, hogyan viszonyul nem csak Kolozsvár, hanem egész Erdély magyarsága az operához. Ehhez egy országos napilap közreműködéséhez lenne szükség, mert a mi kompetenciánkat meghaladja.

– Sz. Gy.: A kolozsvári közönségtől vannak visszajelzéseink tevékenységünket illetően. Az előadásaink látogatottsága alapján elmondhatom, hogy nagyjából tudjuk, mit vár el a város közönsége. Egyetértek azzal, hogy figyelembe kell venni a közönség igényeit, de előfordul az is, hogy az operának vannak olyan törekvései, amelyek nem minden esetben egyeznek a széles tömegek elvárásaival, viszont az intézmény arcélének megőrzése és a repertoárstratégia miatt nem mondunk le ezekről az előadásokról sem.

– Operaigazgatóként hogy viszonyulnak ahhoz, hogy a könnyűzene-koncerteken általában zsúfolt a nézőtér? Mi lehet ennek a magyarázata anélkül, hogy elhintsük a szellemi igénytelenség vádját?

– S. G.: A könnyűzene-koncerteket nem mi találjuk ki, nem tartoznak az intézmény arcéléhez. Megkeresnek egy-egy ajánlattal, és ha megtehetjük, kiadjuk a termet. Egy Bródy-koncertnek van helye a színpadunkon. Viszont voltak olyan ajánlatok, amelyeket elutasítottunk. Előfordulhat, hogy olyan anyagi ajánlattal jönnek, amely a mai szűkös lehetőségeink közepette roppant kecsegtetőek, és 2–3 órára kiadjuk a termet, de ennek nincs köze az opera repertoárjához.

– Sz. Gy.: A világon az olcsó, egyszerű, népszerű zene mindig is közkedvelt volt. Az itt tartott könnyűzene-előadások még mindig jobbak, mint ami a román közszolgálati és kereskedelmi médiákban hallható. A mi előadásainkra is eljön az a fiatal, aki a könnyűzene koncerten, népzene-előadásokon jelen van.

– Melyek a nyári tervek?

– S. G.: Táranként külön-külön vannak meghívásaink. A zenekar a hónap végén Olaszországban fog vendégszerepelni. Az énekkart a napokban kérték fel, hogy a krajovai operatársulattal közösen németországi turnén vegyenek részt. Ősztől már több mint tíz felkérésünk van Európa szerte: spanyolországi, svájci, olaszországi és németországi meghívásoknak kell eleget tennünk.

– Sz. Gy.: Nyárára több felkérést kaptunk, de ezek egy részét visszautasítottuk, mert az illető irodák nem bizonyultak komolyaknak.

– Melyik volt a legmagasabb színvonalat elérő előadás? És ez volt egyben a legsikeresebb is?

– S. G.: Minden produkcióhoz szeretettel viszonyulok. Műfaji sokszínűség jellemezte az idei évadot, a produkciók sajátossága, értékhordozó jellege miatt nem tudnék határozott választ adni.

– Sz. Gy.: Összehasonlítást vagy mérlegelést mellőzve kellemes meglepetésnek tartottam a Csemiczky-operát.

– A Csemiczky-opera és a rajzverseny jó kezdeményezésnek bizonyult: mintegy kitágultak az előadás adta keretek. Ez mennyire fog meghonosodni? A jövő évadban is várhatóak hasonló produkciók, amelyek a gyereksereget ennyire megmozgatják?

– S. G.: A jó példa mellett negatív velejárója is volt. A rajzversennyel kapcsolatban voltak jogos elmarasztaló megjegyzések. Folytatni lehet, de nem kell kaptafára húzni: egy gyerekopera – egy rajzverseny… Ebből a modellből kiindulva érdemes elgondolkozni akár más gyerekdarabokkal vagy más jellegű művekkel kapcsolatosan: kiállítással vagy mással egybekötve. Külső javaslatokat is szívesen vennénk.

– Hogyan látják a társulat jelenlegi helyzetét?

– S. G.: Úgy vettem észre, hogy a társulati tagok élvezettel vettek részt a produkciókban. A karmesterverseny volt a legjobb bizonyítéka annak, hogy ezt a pszichikailag, szellemileg megterhelő munkát zokszó nélkül, örömmel végezték.

– Sz. Gy.: Ez alkalommal újra kiviláglott az intézmény szilárd erkölcsi alapja.

– Melyek a társulat erősségei és gyenge pontjai?

– S. G.: Az infrastruktúránkból kifolyólag nem tudunk kellőképpen lépést tartani a kor lehetőségeivel, főleg ami a tájékoztatást illeti. Az intézménynek még nincs honlapja, ez a szakemberhiánynak és a pénzügyi vetületnek tudható be.

– Melyek azok az idei darabok, amelyeket a következő évadban is műsorra fognak tűzni?

– S. G.: A most véget érő évadban bemutatott előadásaink nagy részét tovább fogjuk játszani. Arra összpontosítunk, hogy sok újat tudjunk nyújtani, és arra, hogy a beígért külföldi utazások és a körvonalazódó bemutatók mellett mennyi időnk marad, hogy az alaprepertoárbeli darabokat játsszuk.

– Operaigazgatóként mit tart szem előtt: a műfajon belüli sokszínűség megvalósítását, a fiatal tehetségek felkarolását, a közönség elvárásaihoz való igazodást, a folyamatos kapcsolattartást?

– S. G.: Az előbb felsoroltakhoz még hozzátenném az intézmény fennmaradásának biztosítását. Túl a művészi és erkölcsi szándékon, a gazdasági és pénzügyi helyzetek is megoldásra várnak, amelyeknek nem szabad érinteniük a közönséget, de akarva-akaratlanul néha tudomást kell erről szerezniük. Ezek megoldása érdekében szükségünk van mind a közönség támogatására, mind az érdekképviseletünk segítségére. Az RMDSZ-hez való kötődésünk nyilvános, de a kormányon levő politikai párthoz is kötődünk, hisz a román kormány, azaz a Művelődési Minisztérium által vezetett intézmény vagyunk. Ez nem jelent képmutatást, hanem egyfajta normális viszonyrendszert bármilyen színű kormánypárttal és a helyi RMDSZ-vezetőségével. Tizenöt éven keresztül erre nagy hangsúlyt fektettem: a pártokkal való kapcsolat töretlen volt, és talán ennek köszönhetően egyre jobb szemmel nézik az intézményt. A közönséggel való kapcsolat egyféle vetülete a tevékenységünknek, de e mögött ott van, hogy létezésünkhöz nem elég a művészi élmény…

– Kik voltak az intézmény erkölcsi és anyagi támogatói?

– S. G.: Erkölcsi támogatónk mindig is a közönség volt. Költségvetési intézményként az anyagi támogatást a mindenkori román Művelődési Minisztérium megfelelő főosztálya, ezen túlmenően a Munkaügyi- és a Pénzügyminisztérium biztosította. Alkalmi támogatóink köre tágult. Megköszönöm a városi tanács hathatós támogatását, de a vállalkozók által nyújtott támogatottságunk is pozitívan alakult. Támogatóink nevét az előadások plakátjain, műsortervein ismertettük. Tizenöt éve állandó a kapcsolat a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, a Nemzeti Kulturális Alapprogrammal, az Illyés Alapítvánnyal. Meg kell említenem az RMDSZ keretein belül működő Communitas Alapítvány pályázatain való sikeres részvételünket.

– A közeljövőben várható igazgatóváltás?

– S. G.: Azért győztem meg Szép Gyula aligazgató urat, hogy térjen vissza a Kolozsvári Magyar Operához, hogy apránként ismerje meg és vegye át az igazgató hatáskörét. Úgy érzem, hogy tizenöt év ebben az igen kemény, felelősségteljes de ugyanakkor rengeteg elégtétellel járó tevékenységből éppen elég. Az igazgatóváltás viszont, amely nem tőlem függ, csak pár év múlva fog megtörténni.

– Ha most kezdené a pályafutását, akkor is a Kolozsvári Magyar Operát választaná?

– S. G.: Tizenöt évvel ezelőtt azért vállaltam el az intézmény igazgatását, mert a társulat jó része megkért, hogy pályázzam meg ezt a tisztet. Ma csak akkor vállalnám, ha annyi tapasztalattal rendelkeznék a műfajról, az intézményről mint most. Ezt a „mesterséget" nem tanítják a zeneakadémián.

– Milyen tapasztalatokat szereztél az első évben?

– kérdezem Szabadi Péter művészeti titkárt.

– Sokrétű munkát kellett végeznem, gyakran olyan megoldásra váró problémákkal, melyeknek nincs sok közük egymáshoz – tehát az ezekkel kapcsolatos tapasztalataimat nevezhetnénk akár változatosaknak is.

– Mi volt a legnehezebb és mi a legkönnyebb?

– Nem lehet határozottan és egyértelműen az elmúlt évad kihívásait könnyen és nehezen megoldható feladatokra osztani. De ha mégis megpróbáljuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a viszonylag könnyűnek számító problémák száma messze alatta maradt a nehezebben megoldhatókénak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a könnyebb feladatok kevésbé lennének munkaigényesek. Egyébként jellemző, hogy a szinte „rutinból" megoldhatónak látszó problémák gyakran sokkal több fejtörést okoznak, mint a nehezek, ha nincsenek megfelelő munkafázisokra lebontva, vagy ha a résztvevők között nincs meg a szükséges egyetértés a megvalósítás részleteit illetően. Egyébként ennek az ellenkezője is érvényes és erre egy aktuális példát is fel tudnék hozni: az operakarmester-verseny megszervezése során korábbi tapasztalatokra nem támaszkodhattunk – lévén az idei operakarmester - verseny az első ilyen jellegű rendezvény. Kiemelem Molnár István külső munkatársunk hozzájárulását a karmesterverseny megvalósításának sikeréhez, hiszen ő mind az előkészítés elméleti fázisánál, mind pedig a szervezés gyakorlati kihívásai alatt kiváló ötleteivel és utolérhetetlen munkabírásával nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kezdetben veszélyes buktatókkal teli útvesztőnek tűnő munka végül németesen gyors és hatékony legyen.

– Melyik az a munkaterület, mely a legtöbb fejtörést okozza?

– Hatékonyabbá kell tennünk a művészeti vezetés és a műszaki kivitelezés meghatározó elemei közötti együttműködést. Közös érdekünk, hogy a jövőben a kivitelezés hiányosságai ne sodorják veszélybe egy-egy bemutató vagy felújításra váró előadás színpadra állítását. Tehát strukturális átalakításokra van szükség, egy jobban központosított, működési – felépítési szempontból leegyszerűsített rendszer kiépítése elengedhetetlen. Így esélyünk lesz arra, hogy a jövőben hasonló fennakadások ne fordulhassanak elő.

– Mennyire vagy elégedett az itt folyó tevékenységgel?

– Közhely számba megy, hogy esetleges elégedettségünkről hosszú távon még akkor sem szabad tudomást vennünk, ha az általunk elvégzett munka eredménye egyébként feljogosíthatna erre. Az elmúlt évad során elértünk ugyan néhány részeredményt, de ezek csak úgynevezett helyi, taktikai győzelmek voltak, valódi áttörésnek nem nevezném. Nagy kihívás lesz mindannyiunk számára az, hogy adott lehetőségeinkből kiindulva megfeleljünk egyrészt a közönség elvárásainak, másrészt pedig a saját magunk számára meghatározott követelményeknek.

Tizenhetedik alkalommal zárultak Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának kapui június közepén. Az ott tapasztaltakról, a különböző aktuális színházi trendekről, a rendezőknek a szöveghez való viszonyulásáról, valamint a színészi játékról olvashatnak mai rovatunkban. Nánay István színházkritikussal Gergely Zsuzsa beszélgetett Kisvárdán.

– Egy ilyen jellegű fesztiválon nem lehet egyenletes mezőnyre számítani, értelemszerűen eltérő minőségű előadásokat látunk. Komoly „kötekedési" alapot nyújtó izgalmas produkciók kerülnek terítékre. Az idei mezőnyben volt egyfajta vonulat, amely érdekes vitákra adott okot. Nagyon precízen szerkesztett előadások voltak ezek, komolyan átgondolt rendezői koncepcióval, céljuk azonban a közönség emocionális alapon történő bevonása, természetesen vitatható sikerrel. Konkrétan a Tompa Gábor által rendezett Médeia-körök című produkcióra gondolok, az Újvidéki Színháznál, illetve Mihai Măniuţiu alkotására, a Woyzeck-re, a kolozsvári színháznál. Ezek az előadások nagyon eltérő reakciókat váltottak ki a nézőkből. Melyek a buktatói az ilyenfajta színházi stílusnak, rendezői gondolkodásnak?

– A nagyon hideg, pontosan megszerkesztett előadások manapság nagyon elterjedtek a világban, egyfajta trendnek is lehet nevezni. Ha van hozzá kellő empátiám, ha a saját emlékeimből, érzelmeimből hozzá tudok adni valamit, akkor lehet, hogy igazi műalkotások is születhetnek. De ezeknek az előadásoknak a nyelve meglehetősen elvont. Ahhoz, hogy a néző és az előadás között megszülessen a kapcsolat, ahhoz, hogy elfogadjuk, meg kell barátkoznunk valamelyest az előadások nyelvével, jelrendszerével. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a rendező különleges színházi nyelvet használna a Woyzeck-ben, de mindenképpen szellemi „hozzáadást" igényel a nézőtől. Ez a darab töredék, a rendező még tovább fokozza, és egy sereg olyan elemmel dúsítja fel, ami nem könnyíti meg a történetnek az összerakását. A nézőnek értelmeznie kell a látott elemeket, össze kell raknia az előadást. Ha azzal van elfoglalva az előadás nézése közben, hogy vajon a katonák miért szaladgálnak föl-alá, vagy miért jelenik meg egy szereplő majom-jelmezben, miért vetítenek, miért raknak Woyzeck hátára mindenféle olyan eszközöket, amelyek úgy néznek ki, mintha kínzóeszközök lennének, mindezeken az ember eltűnődik, s mire újra föleszmél, addigra már réges-rég másutt van az előadás. Erős koncentrációt igényel tehát a nézőtől, amit nem mindig tud produkálni. Van még egy nagyon nagy veszélye ezeknek az előadásoknak. Az úgynevezett teátrális, a kifejezetten színházi elemek nagyon gyakran elfedik azt, amiért a színház van, vagy amiért én szeretek színházba járni (és azt gondolom ezzel nem vagyok egyedül): a színészt. Ez egy nagyon furcsa és kényes dolog. A Woyzeck esetében Bogdán Zsolt minden köréje rakott „effekt" ellenére kiragyog az előadásból. Ez azonban nem mindig történik így. Ahhoz ilyen erős színésznek kell lenni, mint amilyen ő. Éppen ezért, például nekem az előadás legemlékezetesebb jelenete az, amikor a színen csak két szereplő van, Woyzeck és Andres. Bogdán Zsolt és Dimény Áron. Egymástól igencsak távol, nincs semmi közük egymáshoz, még csak egymásra se néznek, hiszen mind a kettő kifelé néz, a nézőtér felé. Mégis ebben a kapcsolatban, ahogyan ők egymásra figyelnek, benne van kettejük magánya és egyben összetartozásuk is. Ennél szebb színházi pillanat nincs.

– A Médeia-körökben is vannak nagyszerű színészi pillanatok, de nem összességében hat az előadás, tehát itt is el lehet mondani, hogy a rendezői koncepción belül a színészek megfeleltek a feladatuknak.

– Azt hiszem itt egy kicsit más problémák vannak az újvidéki előadással. Más a megközelítési mód, hiszen itt az előadásnak még kevesebb köze van a műhöz. Van egy kiinduló mű, Euripidész Médeiá-ja, amelynek, mint hogyha elmesélné valaki, elhangzik a története, de ettől kezdve az előadás egy matematikai konstrukció. Fölrajzolnak egy többszörös, koncentrikus körmezőt, amely olyan, mint egy játék, sugarak és körívek határolják. Minden szereplő kap egy mezőt és gyakorlatilag ebben kell léteznie. Értelemszerűen Médeia a középpontban van, innen is a cím. Ketten tudnak ezekből a mezőkből kitörni, a kórus és az úgynevezett Kronos, aki az előadást levezeti. Ezzel az előadással a legnagyobb probléma az, hogy el kell szakadni az alaptörténettől. Valamilyen módon ugyan követi azt, tehát aki ismeri a drámát, vagy legalább Médeia történetét a mitológiából, az többé-kevésbé eligazodik. A koreográfia alapján fel tudja mérni, hogy hol tart a történet. Látja, hogy milyen gesztus, milyen tekintetváltás születik két ember között. De miután ez egy nagyon hideg konstrukció, az ember kénytelen úgy nézni, mint egy mozgó képzőművészeti valamit. Nem merem azt mondani, hogy installáció, maradjunk a képzőművészeti alkotásnál, amely ráadásul hangot is ad. Tehát tulajdonképpen egyszerre kapunk képzőművészeti és akusztikai élményt, amelyben a színház lényege, ember és ember közötti kapcsolat, háttérbe szorul. Sokkal erősebb tehát ez az élmény, mint az, hogy esetleg Iászón és Glauké között történik-e valami. Vagy megtörténik-e a szakítás Médeia és Iászón között. Számomra nem születik meg mindez, úgy vélem, hogy jelezve van csupán. Ha akarom, ismét kitölthetem persze azzal a tudással, amivel rendelkezem a történet ismeretében. De ha nem ismerem, akkor soha nem fogom tudni megtölteni tartalommal. Azt látom csupán, hogy vannak nagyon szép gesztusok, nagyon szép mozgás, intenzív jelenlét, mert az elvitathatatlan, hogy ebben az előadásban mindenki, a két megmozdulásra ítélt Hírnöktől, a középpontban álló Médeiáig, a soktagú kórusig a legalázatosabban, a legfegyelmezettebben és fantasztikus koncentrációs készséggel vesz részt. De nagyon pontosan lehet azt is látni, hogy miközben az emberek végrehajtanak egy koreográfiát, nem születnek meg azok az erős belsőtöltetű pillanatok, amelyek szükségesek lennének a dráma lényegének a kibontásához. Azonkívül, hogy Médeia végigszenvedi az előadást, igazából nem születik meg az a kapcsolat, ami a Nevelővel, Iászónnal, a Hírnökkel, vagy akár a Dajkával meg kellene, hogy történjen. Arról nem beszélve, hogy az eredeti drámában Médeiának a kórussal nagyon intenzív kapcsolata van. De hát természetesen erre azt lehet mondani, ennek az előadásnak az a címe, hogy Médeia-körök, tehát ne kérjük számon Euripidész Médeiá-ját. Akkor viszont visszaérkeztünk oda, hogy részünk volt egy képzőművészeti-akusztikus látványban, de számomra nem született belőle dráma.

– Volt egy nagyon izgalmas pillanata ennek a fesztiválnak, amelyet azt hiszem, egyöntetű ujjongással fogadtunk mindannyian. Ez egy másfajta színházi élmény volt, mint amit az előbb tárgyalt két előadás kínált. A Szabadkai Népszínház Murlin Murlo című előadásáról van szó, amely mind rendezési, mind pedig a színészi játék szempontjából nagyon szépen kidolgozott munka volt. Persze, az is igaz, hogy maga a darab nagyon jó választás, hiszen a szöveg sok lehetőséget kínál. Ennek is meg voltak azonban a buktatói, de hál’Istennek a színészek nem estek bele ezekbe a hibákba. Például abba, hogy 20–25 percen át részeg embert kell játszani, ami gyakran ripacskodásba szokott fulladni a színpadon. Vagy, hogy miként kezelem a körülöttem lévő tárgyakat, hiszen a kialakított színpadtér akár akadályfutó versenynek is beillett volna. Ezt is nagyon szépen, problémamentesen uralták. Miként látja Ön ezt az előadást?

– Valóban nagyon erős előadás. A Murlin Murlo Nyikolaj Koljada kortárs orosz szerző darabja, aki most nagyon divatos Európa nyugati felében. Egyesek azzal szokták megvádolni, exportra termeli az orosz valóságot ábrázoló darabokat, hogy borzongassa a nyugati nézőket. Azt gondolom azonban, hogy ez az előadás, és a darab is sokkal mélyebb. Nagy élmény volt számomra, hogy ez az előadás egyszerre volt nagyon orosz és nagyon – hadd mondjam így – jugoszláv. Bár a szabadkai színház előadása, tehát szerbiai, de az az ízlésvilág, amely ebből a nagyon-nagyon szűk térben és több szinten működő díszletből árad, nagyon ismerős a Balkánon. Ugyanakkor a darab ízig-vérig megtartja az orosz utalásokat, nem aktualizál és mégis nagyon aktuális. A színészi jelenlétnek és játéknak valóban magas szintjét mutatta be ez az előadás. Aki szereti a színész-színházat, azt a fajta színházat, ahol tényleg mindent a színészen keresztül kapunk meg, az nagy gyönyörűséggel nézhette, akkor is, hogyha az a valóság, amit bemutatott rémisztő és riasztó. Nem csak a részegség, hanem a sivárság, kilátástalanság, bezártság, reménytelenség miatt. És miközben nagyon komor a téma, a világlátása, az előadás mégis bővelkedett humoros epizódokban. Tehát egyszerre kellett nevetni és sírni. Igazi nagy előadás volt. Nem abba a trendbe tartozik, mint az előbbiek. Ezek az előadások, amelyekről az imént beszéltünk, az ínyenceknek szóló előadások. A Murlin Murlo-t viszont minden nézőréteg nagyon nagy élvezettel követhette, bár láttam a közönség között olyanokat is, akik kissé megütközve nézték végig a szereplőknek ezt a részeg vergődését. Bravúros mozgásokat láthattunk abban a pici térben, az első sorokban ülők szinte életveszélyben érezhették magukat. Ez a darab sokrétegű, nagyon sokfelé elkalandozhat az asszociáció.

– A szakmai beszélgetéseken többször is terítékre került, hogy miként viszonyulnak egy előadás létrehozásakor a szöveghez, a darabhoz a rendezők. Hogy miként vesznek el belőle, illetve tesznek hozzá vendégszövegeket. Voltak olyan előadások, ahol nagyon szerencsés kézzel húzták meg a szöveget, gondolok itt például az Újvidéki Művészeti Akadémia Vihar-jára, amiről kiderült, hogy maguk a diákok végezték el ezt a pozitív értelemben vett „csonkítást". Ellenpéldaként pedig ott volt a székelyudvarhelyiek Szeget szeggel című előadása, ami, véleményem szerint fölösleges vendégszövegekkel volt ellátva. Ebből a szempontból tehát melyek voltak sikeres vállalkozások, és mi volt az, ami igenis komoly buktatókat jelentett?

– A szöveggel való bánásmódra valóban nagyon sok példa volt. Kezdeném rögtön a sepsiszentgyörgyi Otheló-val, amelynek körülbelül a hatvan százaléka maradt meg. Mikor először láttam, bizony borzalmasan zavart, hogy sok minden hiányzik. Hogy nem szövegben hangzanak el fontos információk, hanem akció van helyette. Ez az egyik út, amikor valamit kidobunk, de helyébe helyzetet teremtünk. Nem mindenütt sikerült ugyan, ebből a szempontból felemás munka. A rendezői „belenyúlás" pedig leginkább a darab végének a teljes mértékű megváltoztatásában érhető tetten. Olyan értelmezéssel találkozunk, ahol Desdemona szinte fölkínálja magát a halálnak, Otheló meg öngyilkos lesz. De hát ebben a mai rendezői színház időszakban szinte kötelező, hogy a darabok csak kiindulópontul szolgálnak.

Egyetértek azzal, hogy a Szeget szeggel egyik főbuktatója, sok egyéb mellett, az igen gyakori és nagyon hosszadalmas szövegbeiktatások, amelyek tulajdonképpen újsághírek, ezzel akarták aktualizálni, és fölhívni a figyelmet arra, milyen rossz körülmények között élünk, hogy milyen borzalmas a hatalom. Ez csacskaság, finoman fogalmazva. Nagyon furcsa módon értelmezték a szöveget, és azt gondolom, ez már a dilettantizmus határát súrolja. Ha átalakítjuk a viszonyokat, akkor a végén igencsak furcsa befejezést kapunk, ráadásul a szövegnek egy jelentős része teljesen értelmetlen, nem működik.

Ami a Vihart illeti, nagyon speciális helyzet. Nem tudom milyen meggondolásból választották éppen ezt a Shakespeare darabot, hiszen dupla annyi szerep van, mint ahány végzős. Így óhatatlanul kell valamit kezdeni a szöveggel. Ráadásul az sem volt, aki Prosperót el tudná játszani. Ha mégis ez az ötlet merült föl, akkor nyilvánvalóan valamilyen viszonyt kell kialakítani. Kitalálták, hogyan lehet felvállalni ezt a helyzetet. Vizsga van, tehát elfogadom, hogy látom, az öltözőt, hogy egyszerre mutatkoznak meg civilben és szerepben, látom hogyan lépnek a szerepbe, elfogadom, hogy a színész egyik pillanatban a fiú, a másikban a saját apja, és persze mindezt jelzik. Belefér az a fajta játékosság és irónia, amely amúgy is jellemzi ezt az iskolát, visszamenőleg több évfolyamra. Nagyon ügyes dramaturgiai munka. Improvizációk során jött létre ez az előadás, de a végén mégiscsak össze kellett terelni ezeket a mondatokat és epizódokat. Nagyon furcsa előadás, mert egyszerre megkapom egy kis kivonatban a Vihart, ugyanakkor annak a persziflázsát is. Egy kicsit annak a karikatúráját, ahogy játszunk-tanulunk „mi iskolások", de ebben a kis fricskában benne van annak a paródiája is, ahogyan őket tanították.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Kolozsvár helyneveinek: utcák, épületek, építmények, határnevek, vizek, hegyek elnevezéseinek tárát állította össze Asztalos Lajos a Polis Könyvkiadó gondozásában megjelenő Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár című, kétségtelenül hiánypótló kötetben, amely a város kialakulásának történetét ismertető bevezető mellett fél tucat korabeli térkép lenyomatát is tartalmazza.

– Hogyan állt össze ez a kötet?

– Már gyerekkoromban felfigyeltem az olyan utcanevekre, mint például Víz, Holdvilág, Kőkert, Szentlélek stb., amelyeket édesapámtól hallottam. 1942 nyarán, amikor egy alkalommal sétálni indultunk a Botanikus kertbe, apám az egyik trafikban Kolozsvár-térképet is vásárolt. Nekem ez később olyan volt, akár a Biblia, mindig elővettem és megkerestem rajta a számomra addig ismeretlen utcákat. A háború után sok magyar utcanevet lecseréltek, az addig egynyelvűek helyébe kétnyelvű táblák kerültek. Ezzel úgy-ahogy megbékéltünk. 1964 januárjában, a dák-római elmélet ismételt elővételét követően, a „nagynemzetiség" jegyében, az ún. szovjettelenítés ürügyén néhány éjszaka valamennyi utcanevet kicseréltek. Ez fájdalmas volt minden kolozsvári magyarnak, hiszen például a Kossuth Lajos utca Bulevardul Lenin lett, eltűnt a Bethlen, a Báthory utca stb. Ez be nem gyógyuló sebként élt bennem.

A 70-es évek vége felé megjelent egy térkép, amelyen összeszámoltam, hány utca viseli még magyar személyiség nevét és kiderült, hogy bár a város lakosságának akkor 32 százaléka volt magyar, az utcanevek mindössze 3,5 százaléka magyar nevű. Az idő tájt az újságban megjelent egy olvasói levél, amelyik fölvetette, hogy mi után a Kalányos utca átépült, legyen új a neve. Erre aztán valaki javaslatot is tett. Az Igazságnak – a Szabadság elődjének – küldött levélben megírtam, hogy például Olaszországban közel 2000 éves utcanevek is vannak, és ez senkit sem zavar, ez növeli a város történelmi hangulatát. Kifejtettem, hogy a régi utcanév tulajdonképpen szellemi műemlék, amelyre épp úgy, vagy talán még inkább kellene vigyáznunk, mint a tárgyi műemlékekre, hiszen ezek inkább fennmaradnak, míg a szellemi műemlékeket könnyen el lehet tüntetni. Választ „természetesen" nem kaptam. Később erről a kérdésről egy részletesebb anyagot írtam a lapnak. Az illetékes szerkesztő azt kérdezte, Asztalos elvtárs, ugye nem gondolta komolyan, hogy ez meg fog jelenni? Erre azt válaszoltam, komolyan gondoltam, hogy nem fog megjelenni, de kénytelen voltam meg írni.

Kedves barátom, az azóta elhunyt Gyurka László, aki tetemes könyv- és folyóirattárt gyűjtött össze az idők folyamán, a város múltja iránti érdeklődésemet látva, sokat segített. Többek között tőle kaptam meg Szabó T. Attila 1946-ban megjelent Kolozsvár települése a XIX. század végéig című kötetét. Bár akkoriban kockázatos volt, lemásoltattam és ettől kezdve egy komoly nyelvészeti, helytörténeti forrás volt a kezemben. Egyidejűleg hozzáláttam számos régi felirat, emléktábla, néhány kőkerti sírfel irat szövegének lejegyzéséhez. A 80-as évek elején utóbbiakról egy írást vittem az Igazságnak, de a rovatvezető Sinkó Zoltán – a cenzornak az egyik sírfelirat láttán tett megjegyzésére, „Mi az, hogy »Itt nyugszik Istenben?«" – az utolsó pillanatban kénytelen volt kivenni a betördelt anyagot. Ugyanez történt az Utunknál, majd A Hétnél is.

Amikor 1990 őszén kifogásolni kezdték a még megmaradt magyar utcaneveket, főleg Rákóczit és Petőfit, néhány írás után 1990 decemberétől 1994 nyaráig 58 folytatásban megjelent A régi kolozsvári utcanevek című kéziratom. Sokan érdeklődtek, mikor lát kötetben is napvilágot. Erre azonban ezt nem tartottam megfelelőnek. Szerencsémre sikerült kapcsolatba kerülnöm Kiss András nyugalmazott főlevéltárossal, aki rendelkezésemre bocsátotta levéltári gyűjtését, és most a kéziratot is átnézte. Ugyanakkor az idő előtt elhunyt Szabó T. Ádámnak köszönhetően édesapja, Szabó T. Attila Kolozsvárra vonatkozó levéltári gyűjtésének egy részéhez, Bálint István János (Budapest) kolozsvári anyagához is hozzájutottam.

1996-ban megjelent Lőwy Dániellel és Demeter V. Jánossal közös Kőbe írt Kolozsvár. Feliratok, emléktáblák, címerek című kötetünk, amelyben felhasználhattam korábbi gyűjtésemet. Közben egyre gyűlt a helynév anyag. 1998 őszén láttam hozzá a kézirat elkészítéséhez. Eleinte úgy terveztem, hogy az újságban megjelent változatot bővítem ki, de végül az adatok szócikkekben való feldolgozása mellett döntöttem. Így áttekinthetőbb a végeredmény, bármelyik utca, épület, építmény, víz, határ stb. neve és leírása könnyen megtalálható. Nagy segítségemre volt a számítógép, e nélkül nem valószínű, hogy az elmúlt évek során eddig jutottam volna. 2002 januárjában Dávid Gyula, a Polis Könyvkiadó vezetője vállalta, hogy kiadja a kötetet. Egyébként 2003 novemberétől a Szabadság Kolozsvár helynevei címmel sorozatban közli a kéziratot, amelyet az utolsó pillanatig újabb adatokkal, szócikkekkel, néveredet-magyarázattal – mint Brétfű, Bretyó, Házsongárd stb. – egészítettem ki. Folyamatosan adódott újabb meg újabb pótolni, kiegészíteni való. A kézirat lezárása óta is gyűlnek az adatok, amelyek majd egy remélhető bővített, átdolgozott kiadásban látnak napvilágot.

– Őrzi még a kolozsvári köztudat a város régi utcaneveit? Hogyan lehet ezeket életben tartani?

– Már a Szabadságban megjelent utcanév-sorozatnak kedvező hatása volt, azóta úgy tűnik, a helyi újságban, rádióban gondosabban figyelnek arra, hogy említéskor az utcák egykori és hivatalos nevét is közöljék. Korábban gyakran fordult elő, hogy a román utcanév magyarra fordítása nyomán torz, nem létező elnevezések születtek. Ehhez hasonló a bulevard jelentésének az odaillő ’út’ helyett a nagynemzeti nagyzási hóbort szellemében való ’sugárút’ „magyarítása". Ugyan mitől „sugarasodott" meg az illető utca, hiszen vonala, szélessége ugyanaz maradt. Utca- és egyben valamennyi helynevünk, nyelvünk szerves részeinek megőrzése a mi felelősségünk, ebben csak saját magunkra számíthatunk. Egyedül a mindennapi használat mentheti meg őket. Még vannak, akik megélték azt, hogy közhasználatban voltak az olyan nevek, mint Fogoly, Majális, Pata stb. Más elnevezésük akkoriban nem volt. Az eredeti, magyar nevek fönnmaradásához viszont elengedhetetlen, hogy a mai fiatalok is ismerjék ezeket. Ha tudatosabb családból kerülnek ki, könnyebben megy.

– Korábban, ha valaki tanulmányozni vagy megismerni szerette volna a régi utcaneveket, volt olyan kiadvány, amelyben megtalálta azokat?

– Nemigen. Szabó T. Attila könyve 1946-ban jelent meg, kis példányszámban. Jellege miatt nem tartalmazta az újabb, de szintén magyar neveket. Elsősorban a XIX. század végéig használtakat közli: Mikó helyett Alsó-Szén utca, Deák Ferenc helyett Belső-Közép utca, Dózsa György helyett Híd utca stb. szerepel benne. Az egykori térképek elkallódtak, csak itt-ott lappang belőlük néhány. Az érdeklődőnek egyszerűen nem volt honnan megismernie a magyar utcaneveket. Ráadásul a rendszer tudatosan arra törekedett, hogy kigyomlálja a múlt emlékeit, mindenestől eltörölje azt. Azok, akiknek esetleg már a szülei is ugyanazon a helyen laktak, még emlékezhettek, így szűk körben fennmaradhatott a környéken használatos néhány utcanév, ez azonban nem volt elég nagy akadály a felejtés útjában.

– Lát esélyt arra, hogy valaha visszakerüljenek a hivatalos utcanév-használatba az egykori nevek?

– Kedves ez a kérdés számomra, mert az 1990-ben bekövetkezett változás óta az a véleményem, hogy ahol lehet, térjünk vissza a hagyományos nevekre. A régi utcanevek úgymond beszélő nevek, a város egykori lakói adták őket az illető utca valamilyen jellegzetessége, sajátossága, az ott lakók foglalkozása, nemzetisége, az utca hossza, görbülete, az úttest állapota, a benne álló épület, építmény stb. alapján. Amennyiben lehet, ezeknek vissza kell kerülniük eredeti helyükre, hiszen, mint említettem, ezek szellemi műemlékek, nyelvünk szerves részei. Olasz országban, Spanyolországban, Németországban sok helyütt fennmaradtak, éppen történelmi töltetük miatt. Spanyolországban, így Galiciában is lejátszódott egy ittenihez hasonló folyamat: Franco fasiszta diktatúrája idején spanyolosították az utcaneveket, de a területi nemzetiségi önkormányzatok 80-as évekbeli megalakulása után fokozatosan visszahelyezték a régi neveket. Örömömre szolgál, hogy a többségi értelmiség soraiban is vannak, akik ezen a véleményen vannak. Mint például Pop Virgil, a műemlékvédelem egyik kiemelkedő szakembere. A nevezetes személyiségek, események utcanevekben való megörökítése Franciaországból való. Kolozsvárt a városi tanács 1899 áprilisában határozta el számos beszélő utcanév lecserélését. Ekkor kezdődött a máig tartó utcanévcsere, ekkor lett a Bel-Középből Deák Ferenc, a Bel-Magyarból Kossuth Lajos, a Hídból Wesselényi Miklós és így tovább. Az első világháború után a román helyhatóság ezeket román nevekkel helyettesítette, és a névcsere megismétlődött minden rendszerváltozással. 1940-ben, 1945-ben, a kommunisták hatalomra jutásával 1948-ban, 1964-ben „nagynemzeti" alapon a legnagyobb változtatás, 1987-ben, 1990-ben, majd 1992-től, a rossz emlékű polgármester „uralkodása" idején ennek folytatása, a magyar vonatkozású utcanév-táblák eltüntetése, Arany János, Mikszáth Kálmán, Madách Imre, Bolyai János nevének kifogásolása.

– Ha a magyar városvezetés annak idején nem helyettesíti a régi utcaneveket magyar személyiségek nevével, a román hatalom talán megtűrte volna azokat?

– Lehet, hogy több maradt volna meg belőlük, hiszen például a Dézsma, a Kalányos utca 1987-ig fennmaradt, a Kőmálalja, a Pata és mások 1990-ig, de a személyiségek, jelentős évfordulók utcanévben való megörökítése, az ezeknek ily módon való emlékállítás divatja jóformán mindent félresöpört, s ha addig nem történik jelentősebb változás, Gheorghe Funar mindenképpen nagytakarítást végzett volna.

– Születnek ma is a városlakók által adott utcanevek?

– Bár ma a hatóság ad nevet, ma is születnek ilyen utcanevek. A Hegyvölgy utcának például az arra járó diákok, lévén, hogy ott több kocsma létezik, a Hányinger nevet adták. Az ilyenek azonban ma nem terjednek el széles körben, csak kisebb közösségekben ismertek.

A kötetet nemsokára kézbe vehetik az olvasók, újságunk tájékoztat majd a könyvbemutató időpontjáról és helyszínéről.

A legtöbb embernek a munkahelyén van főnöke, ha ugyan nem éppen ő tölti be ezt a tisztséget. A főnök szó persze nem jelöl sem pontos, meghatározott rangot, sem címet, csupán azt fejezi ki, hogy az illető egy közösség vagy valamilyen szervezeti, igazgatási egység vezetője, és alárendeltjei vannak. A szót 1834-ben valószínűleg a nyelvújító Helmeczi Mihály alkotta meg a fő ( fej) főnévből a -nök képzővel.

A fej főnév eredetibb fő alakváltozatának melléknevesülésével igen sok olyan összetett szavunk keletkezett, melynek előtagja a fő-, ezek keletkezésének szemléleti alapja az, hogy a fej a testnek legjellemzőbb, legkiemelkedőbb része. Minden, ami fő az a legfontosabb, legnagyobb, legrangosabb. A fő-előtagú összetételek között ilyeneket találunk, mint főbíró, főváros, főhely, főkapitány, főhadnagy, főúr, főlépcső, főorvos, főiskola, főnemes, főnév, fő próba, főmunkatárs, főmondat, főnövér, főpincér, főút, fővezér stb.

Ezek tudatában beláthatjuk, hogy a főnök a beosztottnál feljebbvaló, vezető. Értelmének pontosabb megjelölése végett a főnök szó több esetben jelzői előtagot kapott, s így keletkeztek az ilyen szóösszetételek, mint állomásfőnök, osztályfőnök, rendőrfőnök, a szerzetesrend vezetője, a rendfőnök stb. Igaz, törzsfőnök-ről már régóta csak történelemórákon vagy az indiánkönyvekben esik szó.

Mint már említettük, leggyakrabban a főnök valakinek hivatali elöljárója, az alkalmazottakhoz való viszonyában egy műhely vagy üzlet tulajdonossa. Ám manapság főnök lehet bárki, s ehhez nem szükséges, hogy valaki vezető legyen. Sok esetben a szót egyszerűen megszólításként használjuk. Javítja a szerelő az örökké csepegő vízcsapomat. Szüksége van kenderkócra, hozom, és kérdezem: Jó lesz-e ez, főnök? De főnök lehet a taxi sofőrje, a bútoraimat szállító rakodómunkás, a hajamat nyíró fodrász, szinte mindenki, akinek szakértelmét, segítségét igénybe veszem. Ebben az értelemben tehát főnök az, akinek nem tudjuk a nevét, de elismerjük szakértelmét, munkájában való jártasságát. Sokszor a főnök megszólításként való használatában még ez a körülmény sem játszik szerepet. Az egyik barátomat, bár tudom a nevét, de nagy ritkán, ha találkozunk így fordulok hozzá: Na, hogy vagy, főnök? Ha valamiben járatlanabbak vagyunk társunknál, elfogadjuk, irányítását, közöljük vele: Te vagy a főnök! Ha viszont el akarjuk hárítani parancsolgatását, rákérdezünk: Mi vagy te itt, a nagyfőnök?

A főnök megszólítás többnyire tehát nem alá- vagy fölérendeltséget fejez ki, hanem pusztán annak a jele, hogy a beszélő udvariasan, önmaga iránt rokonszenvet keltve óhajt hallgatójához fordulni.

A főnök szó ilyetén gazdagodása nemcsak a magyarban figyelhető meg. Kialakulóban van a románban is: Domnu şef... A németben is hallottam a Berlin felé haladó vonat étkezőkocsijában, mikor egy újabb üveg sört kértem. Ja wohl, mein Führer – vette tudomásul a pincér.

Westernfilmek klasszikus jelenetében a rettegett cowboy sarkantyús csizmájával berúgja a Saloon csapóajtaját, belép az ivóba, és a nyomaték kedvéért hirtelen előkapott pisztolyából lő egyet a mennyezetbe, majd a bárpulthoz telepszik, ahol a csapos rezzenéstelen arccal törölgeti a poharat, miközben a zongorista rendíthetetlenül kalimpálja a magáét, és „ a hős" harsányan dupla whiskyt rendel…

Kolozsváron a Jókai utca 8. szám alatti épület emeletén a Texas – The american feeling feliratú lokált nem látogatják puffogtató vadnyugati vendégek, a csapóajtó mégis kifogástalanul működik, van whisky és az első látásra kialakult hangulat a csárda belsejét is jellemzi. Tágas termek, faburkolatú falak, natúr bútorzat, no meg persze ennél gazdagabb választékú italkészlet, és más romantikus kínálat fogadja az oda betérőket.

Importált ötlet
A Texas Club Kft. két társtulajdonosa fiatal: Király Attila harminc, Czézár Csongor pedig huszonhárom éves. Utóbbi most fejezte be az egyetemen a biológia szakot, és az üzleti pályára nyergelt át. Ott jártamkor is gyorsan eltűnik az irodából, sürgős teendői akadnak házon kívül és belül. A szóvivő szerepét Attila tölti be – akkor is, amikor a Szabadság olvasóit kell felvilágosítani az előzményekről és a jelenről:

– Én 1992-ben, tizenhat esztendősen, a családommal Svédországba kerültem. Ott nemzetközi kereskedelmet végeztem, de mivel mindig szorosabb kapcsolatban igyekeztem lenni szülővárosommal, Kolozsvárral, próbáltam valami olyan üzleti lehetőséget keresni, hogy itt is lehessek, meg ott is. Ezelőtt négy évvel Svédországban kezdtem el egy számítástechnikai vállalkozást, különböző programokat és weboldalakat készítettünk. Én szereztem az ügyfeleket Svédországban és Norvégiában, a honlapokat pedig itt, Romániában készítettük. Kifejlődött ez a cég, adott pillanatban tizenkét alkalmazottunk volt. Három év alatt több, mint négy ezer projektet csináltunk. Akkor már többet éltem Kolozsváron, mint odaát. A dolog negatív eredménye, amit a mai napig nagyon sajnálok, hogy válóperrel járt, mert a feleségem, aki szintén kolozsvári származású, már nem tudott visszaszokni ide. Én többet ülök itthon, svéd állampolgár vagyok, és letelepedési engedélyem van Romániában. Most már nem jövök-megyek olyan sűrűn, mint régebben.

– Hogyan lehetett megszokni Svéd országot?

– Az első félév nagyon-nagyon nehéz volt. Többször szerettem volna visszajönni, nekem akkor itt alakult ki a haveri társaságom, tizenhat évesen. Nem ismertem a nyelvet, senkivel sem lehetett magyarul beszélni, az angol sem ment annyira jól, hogy értekezni tudjak. Aztán lassan-lassan, ahogyan megtanultam a nyelvet, új barátokat szereztem, de sosem volt olyan jó, mint itthon. Szóval az ottani emberekről nem mondhatok semmi rosszat, nagyon kedvesek-rendesek, de más világot képeznek. Nehezebben tudják elfogadni a bevándorlót, főleg a nem európait, legyen az illető akármilyen nagy fej.

– Konkrétan hogyan kezdődött a Texas Klub Kft. története?

– Láttam, hogy a régi munka már nem megy olyan jól, mert nem vagyok ott a kliensek körül. És én szerettem volna még valamit mást kialakítani itt, Kolozsváron. Volt egy ingatlanirodám, ami körülbelül fél évig működött. Utána találkoztam Csongorral, és ő említette, hogy itt található egy bérelhető üres helyiség, próbáljunk meg együtt befektetni ide! Elkezdtünk gondolkodni, hogy és miként csináljuk. Én nagyon sokat utaztam a világban, majdnem mindenfelé jártam, és engem mindig vonzottak a natúrban, vadnyugati stílusban készült lokálberendezések. Különben gyermekkorom óta nagy rajongója vagyok a westernfilmeknek. Magyarországon is nagyon sok a szórakozóhely, és – mivel csak évente jártam arra – könnyen észrevettem, hogy ha egy utcában volt három-négy lokál, és közülük egy ilyen western-stílusú, az mindig ugyanott volt és ugyanúgy nézett ki, míg a többiek vagy bezártak, vagy átalakultak. Ezért ezt úgy szerettük volna megcsinálni, hogy a falak ne modern, sima vonalúak legyenek, mai berendezéssel, hanem az embereknek egy kicsit adjuk meg az 1800-as évek eleji amerikai hangulatot.

Nem egyszerű söröző
– Van-e még Kolozsváron ilyen vendéglátóipari helyiség?

– Nincs.

– Mi volt a legnehezebb a megvalósításában?

– Amikor a tavaly elhatároztuk magunkat, fogalmunk sem volt, hogy mibe mászunk bele. Az akadályok közül a legnagyobb az építők részéről megmutatkozott komolytalanság volt. Például, csak a fürdőszobát négy cég csinálta, jöttek-mentek. Amikor eljutottunk oda, hogy a faanyagott leszerződjük Székelyföldről, az árak negyven százalékot ugrottak.

– Az előzetes számítás mennyiben vált be?

– A valóság körülbelül a kétszeresére sikerült.

– Mennyi időbe telt a vállalkozás tető alá hozása?

– Tavaly decemberben béreltük ki a helyiséget, és idén május tizenharmadikán, ami számomra általában nagyon szerencsés nap, ráadásul pénteken avattuk a bárt.

– Miből áll a Texas Club?

– Amikor megterveztük az egészet, külön szerettük volna a klubhelyiséget, és külön a vendéglőt. De mivel a klubhelyiség mérete elég nagy, és nappal nincs eléggé kihasználva, azt szeretnénk, hogy este tizenegy óráig itt legyenek kaphatók amerikai különlegességek: amerikai hamburgerek, amerikai pizza, amerikai sült krumpli, mert ezek Kolozsváron csak elvétve, és az eredetitől eltérő formában ismertek. Július elsejétől meg szeretnénk nyitni a biliárd-termeket, négy vagy öt asztallal, darts-felszereléssel, ősztől pedig a hátulsó termet, ahová bárpultot akarunk beállítani. Az egész alapterület körülbelül négyszázhúsz négyzetméter.

– Hány alkalmazott dolgozik itt?

– Jelenleg kilencen, és valamennyien magyarok.

– Szóval ez afféle romániai amerikai–magyar–svéd csárda Kolozsvár belvárosában?

– Igen. Az emberek másként érzik magukat, ha magyarul szolgálják ki őket. Nem volt ebben semmi tudatos, csak kezdettől így alakult.

– Tudom, hogy egy havi múlt kevés tapasztalatot jelent, mégis próbáljuk meg a választ arra a kérdésre, milyen közönség látogatja a Texas Clubot?

– Nagyon sok magyar fiatal jár ide, de ez attól is függ, milyen rendezvények vannak műsoron. Például, egyszer cigány-estet tartottunk, amelyen az átlagéletkor biztosan meghaladta a harmincat. Bárdi Laciék hegedűvel, nagybőgővel, harmonikával olyan hangulatot teremtettek, hogy az emberek reggel négy órakor még nem akartak elmenni, végigtáncolták az éjszakát. Rendeztünk mexikói esteket, tequila-partit táncos show-al. Többször volt magyar-est. Most készülünk először dzsessz-estet rendezni, amelyre külön közönséget várunk. De terveink szerint saját zenekart fogunk alkalmazni, akik majdnem minden este fel fognak lépni egy rövid műsorral, majd meglátjuk, hogyan fogadja a hallgatóság. Közülük hárman huszonöt év alattiak, hárman pedig negyven fölöttiek. Jól énekelnek románul, magyarul, angolul, az igényeknek megfelelően. Magyar bulin magyar zenét játszanak, máskor vegyesen angol és román számokat. Az biztos, hogy kicsit megválogatjuk a klienseinket. Ez nem egyszerű söröző, hanem az a hely, ahol az emberek jól érezhetik magukat.

– Mégis, most meleg nyár van, tombol a terasz-szezon, ilyenkor mivel lehet kivédeni a konkurenciát?

– Szombat és vasárnap kivételével minden nap délután öt és este nyolc között nálunk bármire érvényes a szlogen, hogy egyet fizetsz, és kettőt kapsz. Ez nagyon vonzza az embereket. Nyáron szeretnénk kisebb esküvőket, osztálytalálkozókat, születésnapokat is tartani. Ezekre az előre megszervezett eseményekre külön rendelünk ételt, mert különben egyelőre csak itallal és apróétellel szolgálhatunk.

Itthon megéri vállalkozni
– Milyen a kapcsolat a két üzlettárs között?

– Svédországban már az iskolában, tizenkilenc évesen kezdtem üzletelni, és ahogyan most elnézem Csongort, mintha magamat látnám benne. Én mostanra valamennyire megnyugodtam, mert tudom, hogyan működnek a dolgok, megvannak az ismerettségek, ő pedig lelkesen, energiával tele vág bele mindenbe. Még van mit tanulnia, de senki sem születik szakmával a kezében. Úgy értettem, hogy Csongor most megvárja, míg ez a vállalkozás teljesen életre kel, aztán majd a továbbiakban a saját szakmáján belül akar mozogni, mert nagyon szereti azt.

– Tehát a két társtulajdonos jól kiegészíti egymást.

– Igen, szerencsés volt a találkozás. De ami a tőkét illeti, a Csongor szülei is befektettek ebbe a vállalkozásba. Én ötvenegy százalékban vagyok tulajdonos, ő negyvenkilencben. De a nyereség elosztása fele-fele arányban történik.

– A jövőben esetleg tervezed más vállalkozások beindítását is?

– Igen. Ősztől szeretném jobban fellendíteni a design-os szoft cégemet, amit csak úgy lehet, ha kicsit többet tartózkodom Svédországban, mint az utóbbi időben. Azonkívül pedig még van egy-két ötletem, amit szeretnék megvalósítani.

– Milyen elképzeléseid vannak a jövőre nézve?

– Az a tervem, hogy Kolozsváron maradok, mert itt összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam, mint ott. Sokan kérdik, hogy hol jár az eszem, amikor hazajövök Kolozsvárra? Én meg azt kérdem, hol járt az eszem, amikor elmentem. Mert biztosan megvolt az oka mindenkinek, aki elment, mint ahogyan az én szüleimnek is, de ha az ember ott kint valamennyire összeszedte magát, akkor itt jobban boldogulhat, jobban tud mozogni.

– Vállalkozás szempontjából mi a különbség Románia és Nyugat között?

– Ha az ember üzletet akar nyitni itthon, egy kicsit nehezebb, mint külföldön, mert nagyobb a komolytalanság. De ha megvan az anyagi háttere, és üzletvezetői tulajdonságokkal, tapasztalattal is rendelkezik, akkor érdemes belevágni. Fogalmazzak úgy, hogy Kolozsváron az embereket kicsit feszesebben kell tartani, mint külföldön. Egyfolytában figyelni kell őket. Nyugaton az ember még elmehet nyaralni, és közben a cégét rábízza valakire. De azért itt is megéri vállalkozni. Én nem bánom, hogy visszajöttem, és ezt csinálom.

– Az uniós csatlakozás közeledése jelent-e valami új nehézséget?

– Nekem, mint klubhelyiség- és szórakozóhely-tulajdonost, pozitívan fog befolyásolni az EU. Már csak abból a szempontból is, hogy a külföldiek itt, a városközpontban, a többiektől eltérő lokált találnak. A más vállalkozásaim szempontjából pedig az uniós piac megnyitása felénk új lehetőségeket kínál az olyanoknak, akiknek olyan végzettsége és tudása van, mint nekem.

– Mire alapozod reményedet Románia előrelépését illetően?

– 1999-től, amikor először jöttem haza Kolozsvárra, mostanig nagyon nagy pozitív változásokat tapasztaltam. Az utóbbi egy évről nem is beszélve. Amit az itteni emberek, akiket lekötnek a mindennapi gondok, nem vesznek észre.

A Texas Club forgalmát és minőségét jellemzi, hogy csapóajtaja gyakori mozgásban van, és senkit sem csap be.

Ha még most előfizet július hónapra a Szabadságra, elnyerheti az alábbi értékes jutalmak valamelyikét:

500 000 LEJES SZAKORVOSI VAGY ORVOSI LABORATÓRIUMI VIZSGÁLAT, EGY LÁDA SÖR, ILLATSZERCSOMAGOK, ÖVTÁSKA, PÓLÓK, SÖRNYITÓK stb.
Támogatóink:
Promedical URSUS Cosmetic Center Plant
Lapunk megrendelhető Kolozs, Szilágy, Fehér, Beszterce-Naszód és Szeben megye egész területén a postahivatalokban vagy a postásoknál június 24-ével bezárólag, Kolozsváron az Apex Kft. és a Apex AB Com Kft. lapkihordóinál is a hónap végéig, vidéken több településen a Krónika lapkihordóinál is, szilágysági városokban pedig a Damco Kft-nél a hónap utolsóelőtti munkanapjáig.

Ha a lapkihordók még nem jelentkeztek az Ön lakásán, hívja őket telefonon (Apex: 596-213, Apex Ab Com: 439-120, Krónika: 420-320, Damco: 0260-612867), és akkor felkeresik Önt otthonában!

A Szabadság az elmúlt hónapokban is folytatta több évvel ezelőtt először meghirdetett előfizetés-közvetítési mozgalmát kiskeresetűeknek.

Mint ismeretes, a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok létminimum alatt tengődő, segélyen élő, kisnyugdíjas vagy beteg ember szívesen olvasna magyar szót, de nem tudja megengedni magának. Másrészt örvendetesen nő azok száma is, akiknek több előfizetésre is futná, de esetleg nem tudják, kinek segíthetnének vele. Ezért indította el szerkesztőségünk az előfizetési díjak megajánlását és közvetítését olyanoktól, akik ezt megtehetik, azoknak, akik rászorulnak, és önhibájukon kívül nem olvashatják napilapjukat.

Az elmúlt időszakban is sok helyről érkezett támogatás, akiknek a jóvoltából az elmúlt hónapokban előfizetést kötöttünk rászorulóknak lapunkra. Közülük egy hónapig sem szünetelt az a neve elhallgatását kérő kolozsvári üzletember, aki folyamatosan három kiskeresetűnek biztosítja a Szabadság-előfizetést, illetve dr. Szabó László fogorvos. De a rászorulók segítségére sietett a közelmúltban egy neve elhallgatását kérő magyarországi üzletember és kolozsvári műépítész, Javorek István, Máté András, Vekov Károly és mások is. Az adományokat a támogatásra kerültek nevében is köszönjük!

Az akciót pedig folytatjuk: tisztelettel felkérünk minden céget, intézményt és magánszemélyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi előfizetési árával (125 000 lej + kihordási díj – ez terjesztőtől függően összesen 140 000 lej körüliig is felmehet, de még így is alig 3–4 euró!) támogassák szerkesztőségünkön keresztül azokat, akik szociális helyzetüknél fogva lemondani kénytelenek a magyar nyelvű napilapról.

Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztőségünk emeleti irodáiban; 2.) csekkel a lapunk támogató Minerva Művelődési Egyesület címén (Asociaţia Culturală Minerva, Banca Comercială Română, Cluj, bankszámlaszám:

RO85RNCB220000000750004); 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra; vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztőségünket az 596-408-as vagy 596-621-es telefonszámon június 29-ig.

HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!

*

Amerikai olvasóink figyelmébe: az Amerikai Egyesült Államok polgárai csekket küldhetnek a következő címre: HHRF-SZABADSÁG, P. O. Box J, Gracie Station, New York, NY 10028. A Hungarian Human Rights Foundation (Magyar Emberjogi Alapítvány) postafordultával adómentesítő elismervényt küld, és biztosítja, hogy az adomány teljes összege a címzetthez jut.

Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.

Szintén június 29-ig várjuk szerkesztőségünkben (az emeleten) azok igénylésének a benyújtását is, akiknél a családban az egy főre eső jövedelem nem több mint havi 1 800 000 lej, s akik elő szeretnének fizetni lapunkra, de nem tudnak. Jelentkezni levélben és megbízott útján is lehet! Keresetükről igazolást kell felmutatniuk, és nem jogosultak támogatásra a már Szabadság-előfizetők! A beérkezett megajánlások függvényében juttatunk a rászorulóknak előfizetéseket.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 138 lej (3,6138 erős lej), 1 USD = 29 939 lej (2,9939 erős lej), 1 magyar forint = 146 lej (100 Ft = 1,4627 erős lej).

Western Union – szolgáltatás a Sora, Bolyai u. 8. és Szentegyház u. 4. szám alatti váltóirodákban.

Eltűnik a háztartásból másfél kiló vaj. A gazdasszony a macskára gyanakszik. Elkapja a cicát, ráteszi a mérlegre, hát pont másfél kiló.

– Na a vaj már megvan. De akkor hol a macska?

• Az Andrei Pavel–Victor Hănescu páros továbbjutott a második fordulóba, a román kettős a nyitókörben az Ivan Ljubicsics–Uros Vico horvát–olasz duót verték három játszmában. A nyolcaddöntőben a 13. helyen kiemelt, Julian Knowle–Jurgen Melzer alkotta osztrák kettőssel találkoznak. Egyéniben viszont a második fordulóban mindkettőjük számára véget ért a nem hivatalos füves pályás világbajnokságnak számító vetélkedő, így román egyéni versenyző nem maradt a főtáblán. Hănescunak a francia Sebastian Grosjean, Pavelnek a svéd Thomas Johansson bizonyult túl kemény diónak, előbbi három sima játszmában kapott ki, utóbbi megnyerte ugyan az első szettet, de ezzel ellőtte minden puskaporát.

Kiesett Andreea Vanc is, aki a cseh Eva Birnerová oldalán a női páros versenyben volt érdekelt, a kettőst a Janette Husarová–Conchita Martinez szlovák–spanyol duó búcsúztatta.

• A címvédő Marija Sarapova játszi könnyedséggel nyert a 15,2 millió euró összdíjazású angol nyílt teniszbajnokság második fordulójában. A 18 esztendős orosz teniszező mindössze háromnegyed órát töltött a pályán és csupán egy játékot engedélyezett Szeszil Karatantcsevának, aki még nála is fiatalabb három évvel. A zsenge kor ne tévesszen meg senkit, a bolgár kislány negyeddöntős volt az idei Roland Garroson. A salak és a fű azonban más: Wimbledonban Sarapova az uralkodó. A második helyen kiemelt szőkeség egyébként királynőhöz méltóan öltözött a meccsre: 18 karátos arannyal ékesített cipőt húzott a lábára, s olyan ruhakölteményben jelent meg, amellyel egy bálon is felléphetett volna.

• „Fűbe harapott" Párizs királya: a Roland Garroson idén győztes Rafael Nadal kiesett a második fordulóban, a spanyol játékost a luxemburgi Gilles Muller győzte le három játszmában. Már az első szettben látszott, hogy Nadal számára nem terem sok babér ezen a napon: a világranglistán 69. Muller kitűnően adogatott, tenyeresoldalon kőkeményen ütött és a hálónál is sokkal otthonosabban mozgott, mint ellenfele. Pedig a spanyol tinédzser két esztendeje már játszott Wimbledonban, s egészen a harmadik fordulóig jutott, míg a 196 cm magas luxemburgi az idén debütált a szentélyben. A második játszmában ugyan egyenlített a spanyol, ám a harmadikat újra simán hozta Muller, majd a negyedik, s egyben utolsó felvonásban megadta a kegyelemdöfést a párizsi bajnoknak. A történethez tartozik még, hogy eddig kétszer játszottak egymással, s mindkét alkalommal Nadal nyert. Legutóbb, idén Barcelonában 6:0, 6:2-re diadalmaskodott a mallorcai teniszező. Igaz, akkor salakon játszottak.

Eredmények:

Férfiak, 2. forduló (a 32 közé jutásért): Gasquet (francia, 27.)–Elseneer (belga) 7:6 (7), 7:6 (3), 6:7 (3), 6:2; Novak (cseh, 28.)–Santoro (francia) 6:1, 4:6, 7:6 (4), 6:3; Muller (luxemburgi)–Nadal (spanyol, 4.) 6:4, 4:6, 6:3, 6:4; Turszunov (orosz)–Henman (brit, 6.) 3:6, 6:2, 3:6, 6:3, 8:6; Mirnyij (fehérorosz)–Olivier Rochus (belga, 33.) 7:6 (4), 6:2, 7:6 (3); Grosjean (francia, 9.)–Hănescu 6:3, 6:4, 6:2; Thomas Johansson (svéd, 12.)–Pavel 3:6, 7:6 (4), 6:4, 7:6 (4); Murray (brit)–Stepanek (cseh, 14.) 6:4, 6:4, 6:4; Coria (argentin, 15.)–Malisse (belga) 3:6, 6:3, 7:5, 6:7 (3), 6:4; Nalbandian (argentin, 18.)–Kucera (szlovák) 6:2, 6:4, 6:3.

Nők, 2. forduló: Sarapova (orosz, 2.)–Karatantcseva (bolgár) 6:0, 6:1; Venus Williams (amerikai, 14.)–Pratt (ausztrál) 7:5, 6:3; Dechy (francia, 16.)–O’Donoghue (brit) 6:2, 6:1; Hantuchová (szlovák, 20.)–Peer (izraeli) 6:2, 2:6, 6:3; Craybas (amerikai)–Bartoli (francia, 29.) 6:1, 6:4; Black (zimbabwei)–Razzano (francia, 32.) 6:4, 7:6 (5); Petrova (orosz, 8.)–Beltrame (francia) 6:1, 6:2; Peschke (cseh)–Zvonarjova (orosz, 11.) 1:6, 6:4, 6:3; Ivanovics (szerb-montenegrói, 19.)–Foretz (francia) 6:4, 6:3; Pennetta (olasz, 26.)–Dulko (argentin) 6:2, 6:4; Serena Williams (amerikai, 4.)–Santangelo (olasz) 2:6, 6:3, 6:2; Pierce (francia, 12.)–Vakulenko (ukrán) 4:6, 7:6 (7), 9:7.

Férfi páros, 1. forduló: Pavel, Hănescu–Ljubicsics, Vico (horvát, olasz) 6:3, 6:4, 6:4.

Női páros, 1. forduló: Husarová, Martinez (szlovák, spanyol)–Birnerová, Vanc (cseh, román) 6:2, 1:6, 6:1.

Nadal nadrágjára pályázik a múzeum
A Roland Garroson diadalmaskodó Rafael Nadal nadrágjára pályázik a wimbledoni All England Tennis Club múzeuma.

„Nagyon szeretnénk beszerezni az öltözékét, mivel teljesen egyedi holmikat visel. Főként a háromnegyedes bermudája érdekel bennünket, amelyet utoljára golfozókon lehetett látni még az 1930-as években. A kiállítóteremben van rövid, hosszú, szoros és buggyos nadrágunk, de ilyen még nincs" – jelentette ki Honor Godfrey, az intézmény kurátora.

A felsőrész iránti érdeklődés viszont azzal magyarázható, hogy a 19 éves spanyol kiválóság előtt senki sem lépett ujjatlan trikóban a Központi Stadion gyepére.

• Aranyérmet szerzett a Balogh Gábor, Fülep Sándor, Kállai Ákos összeállítású magyar válogatott az olaszországi Montepulcianóban zajló öttusa Európa-bajnokság hagyományos versenyében. A második helyen az orosz, a harmadikon a fehérorosz trió végzett. Egyéniben Balogh hatodik, Fülep nyolcadik, Kállai pedig tizenötödik lett.

A litván Edvinas Krungolcas egyéniben megvédte címét.

A végeredmény:

Hagyományos egyéni verseny, férfiak: 1. Edvinas Krungolcas (Litvánia) 5668 pont, 2. Gyenyisz Cserkovszkisz (Lettország) 5600, 3. Rusztem Szabirhuzin (Oroszország) 5588, ..., 6. Balogh Gábor 5508 (lövészet: 183 kör/1132 pont, vívás: 832 pont, úszás: 2:03.03 perc/1324 pont, lovaglás: 1200 pont, futás: 9:55,58 perc/1020 pont), ..., 8. Fülep Sándor 5468, ..., 15. Kállai Ákos 5364.

Hagyományos csapatverseny: 1. Magyarország 16 340 pont, 2. Oroszország 16 308, 3. Fehéroroszország 16 096.

• Legjobb magyarként Vörös Zsuzsanna a hetedik helyen végzett az Eb hagyományos versenyében. Győzött az orosz Alekszandra Szadovnyikova, az ezüstérmet a német Kim Raisner, a bronzot pedig a lengyel Edita Maloszyc szerezte meg. Máthé Vivien tizenhetedik, Füri Csilla huszonhatodik, Szatmári Adrienn huszonkilencedik lett.

A Vörös, Füri, Szatmári összeállítású csapat hatodikként zárt. Az élen Oroszország, Lengyelország, Fehérorosz ország volt a sorrend.

A végeredmény:

Hagyományos egyéni verseny, nők: 1. Alekszandra Szadovnyikova (Oroszország) 5636 pont, 2. Kim Raisner (Németország) 5544, 3. Edita Maloszyc (Lengyelország) 5536, ..., 7. Vörös Zsuzsanna 5460 (lövészet: 190 kör/1216 pont, vívás: 972 pont, úszás: 2:12,0 perc/1336 pont, lovaglás: 968 pont, futás: 11:28,99 perc/968 pont), ..., 17. Máthé Vivien 5200, ..., 26. Füri Csilla 4992, ..., 29. Szatmári Adrienn 4972.

Hagyományos csapatverseny, nők: 1. Oroszország 16 476 pont, 2. Lengyelország 16 196, 3. Fehéroroszország 15 636, ..., 6. Magyarország 15 424.

A San Antonio Spurs nyerte az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) fináléját, miután a hetedik, mindent eldöntő mérkőzésen 81:74-re legyőzte a címvédő Detroit Pistonst, így a sorozat 4–3-ra a „sarkantyúsok" javára dőlt el. A Spurs története során harmadik alkalommal nyerte meg az NBA-t. Az 1998–1999-es idényben a New York Knicks ellen 4–1-re, 2002–2003-ban a New Jersey Nets ellen 4–2-re diadalmaskodott. A mostani döntősorozat legjobbjává (MVP) – 1999-hez és 2003-hoz hasonlóan – Tim Duncant választották.

Eredmény, 7. mérkőzés: San Antonio Spurs–Detroit Pistons 81:74 (18:16, 20:23, 19:18, 24:17) – pontszerzők: Duncan 25, Ginobili 23, Horry 15, Parker 8, Barry és Bowen 5–5, illetve Hamilton 15, Billups 13, R. Wallace 12, B. Wallace 11, McDyess 10, Prince 9, Hunter 4 – a párharcot 4–3-ra nyerte a San Antonio.

A bajnoki névsor: Brent Barry, Bruce Bowen, Devin Brown, Tim Duncan, Manu Ginobili, Robert Horry, Linton Johnson, Tony Massenburg, Nazr Mohammed, Ra-sho Nesterovic, Tony Parker, Glenn Robinson, Beno Udrih; edző: Gregg Popovich.

• A Debreceni VSC-AVE Ásványvíz a horvát bajnok Hajduk Splittel találkozik a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezőjének második fordulójában, a román bajnok Bukaresti Steaua is csak a második körben kapcsolódik a küzdelembe, északír (Glentoran Belfast) vagy ír (Shelbourne) ellenfele lesz.

Az európai szövetség svájci központjában, Nyonban megtartott sorsoláson kiderült a BL selejtezők 1. és 2. fordulójának párosítása.

A címvédő FC Liverpool a walesi TNS ellen kezdheti meg menetelését az első fordulóban, majd továbbjutása esetén feröer-szigeteki (HB) vagy litván (FBK Kaunas) együttes vár rá a második körben.

Az első forduló első mérkőzéseit július 12-én vagy 13-án, a visszavágókat pedig egy héttel később rendezik. A második kör első felvonására 26-án vagy 27-én kerül sor, a továbbjutók kiléte pedig szintén egy héttel később dől el.

A selejtező harmadik, utolsó fordulóját augusztusban bonyolítják le, s a párharcok győztesei már a sorozat csoportküzdelmeiben (32 csapatos főtábla), míg a vesztesek az UEFA-kupa első fordulójában folytathatják szereplésüket.

• A Ferencváros a fehérorosz MTZ-RIPO csapatával mérkőzik az UEFA-kupa selejtezőjének első fordulójában. A Nyonban tartott sorsolás során kiderült, hogy a párharc első találkozóját az Üllői úti stadionban július 14-én rendezik, míg a visszavágót Minszkben játsszák két héttel később. A Bukaresti Rapid andorrai ellenfelet kapott, a találkozót ugyanazokban az időpontokban játsszák, az elsőt a Sant Julia otthonában, a visszavágót Bukarestben.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által idén német földön rendezett Konföderációs Kupa mérkőzései újjávarázsolt, minden igényt kielégítő stadionokban zajlanak – jobban mondva nem is stadionokban, mert a legtöbb létesítmény már (az antik Róma gladiátor-viadalainak helyszínét idézve) aréna névre hallgat.

Hogy a fair sportversengést idéző stadion helyett mennyire jogos az ókori gladiátorok véres harcaira asszociáló aréna kifejezés, annak eldöntése a meccsek nézőire marad. Tény viszont, hogy a németek ezúttal is kitettek magukért. A jövő évi labdarúgó világbajnokság házigazdáiként már a főpróbának tekinthető Konföderációs Kupa szereplőit és nézőit pazar létesítmények várták Kölntől Lipcséig és Hannovertől Nürnbergig.

A látszat, persze, csal: az öt aréna (amelyekhez további hét létesítmény járul a 2006. évi vb helyszíneként) csupa régi stadiont takar, amelyek azonban csodás megújuláson és korszerűsítésen mentek keresztül. A leglátványosabb talán a lipcsei Zentralstadion átalakulása. Az ulbrichti korszak sivár betongyűrűje összezsugorodott, de meg is szépült! 116 millió euró költséggel lebontották és újjáépítették, miáltal a férőhelyek száma 44 652-re csökkent. Ez a közönség azonban maximális kényelemben (a nézőtér teljesen fedett) élvezheti a meccseket – például a Konföderációs Kupa 3. helyéért június 29-én sorra kerülő összecsapást.

A lipcseihez hasonlóan a köln-müngersdorfi stadion is megőrizte a nevét – igaz, a névhasználatot 25 évre „bérbe vevő" energiaszolgáltató konszern jóvoltából 2030-ig Rhein-Energie-Stadionnak hívják. Ennek a létesítménynek a korszerűsítésébe 110 millió eurót fektetett a Német Labdarúgó-szövetség (DFB), a német szövetségi állam és Észak-Rajna-Vesztfália tartomány. A férőhelyek száma alig változott (46 120), a stadion lelátói kivétel nélkül fedettek.

A Majna menti Frankfurt futballrajongói évtizedek óta „a" stadionként tartották számon a Waldstadiont. A 30-as években épült létesítmény áldozatul esett a vb-láznak: annyira elavultnak ítélték a DFB korifeusai, hogy lebontása és azonos helyszínen új aréna építése mellett döntöttek. A 188 millió euróért felépült Commerzbank-Arena 48 ezer nézőnek nyújt fedett ülőhelyet. Itt rendezik jövő szerdán a Konföderációs Kupa döntőjét is.

Szintén vb-helyszín lesz jövőre a nürnbergi Franken-Stadion (41 926 férőhely, átépítése 56 millió euróba került) és a hannoveri AWD-Arena. Utóbbi egy pénzügyi szolgáltató cég nevét hirdeti; az egykori Niedersachsenstadion átépítése és korszerűsítése 63 millió eurót nyelt el. Természetesen ezek a sportlétesítmények is fedettek, miként a jövő évi világbajnokság többi „arénája": a hamburgi AOL-Arena, a gelsenkircheni Arena AufSchalke, a münchen-fröttmaningi Allianz Arena. Kivételnek számít az aréna-áradatban a dortmundi Westfalenstadion (65 ezer néző) és a kaiserslauterni Fritz Walter Stadion. A német labdarúgás három éve elhunyt halhatatlan játékmesterének neve szent és sérthetetlen a pfalzi városban – azt meg sem próbálta megváltoztatni a DFB.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András