Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Történelmi sikert aratott szombaton késő este – román idő szerint már vasárnap hajnal felé járt – a Kolozsvári CFR-Ecomax együttese: bejutott az UEFA-Intertotó kupa 3. fordulójába.

A baszk Athletic Bilbaóval való párharc előtt még senki sem hitte volna, hogy a vasutascsapat képes lesz kiütni a kiírásból azt az együttest, amely mintegy 100 éves fennállása során még egyszer sem esett ki a spanyol élvonalból. A meglepetés azonban már a múlt szombaton körvonalazódni látszott, amikor a Gépész utcában remek mérkőzést követően 1–0-ra nyertek az új játékosedzővel, Dorinel Munteanuval debütáló CFR-esek. A bilbaói visszavágón a kolozsvári gárda ismét képességeit túlszárnyalva teljesített, s bár a 36. percben gólt kapott, a mérkőzést a hosszabbításba vitte, majd pedig hihetetlen hidegvérről téve tanúságot megnyerte a büntetőpárbajt a sokkal jobb anyagi körülményekkel rendelkező együttes ellen.

(További részletek a 8. oldalon)

A polgármesteri hivatalban tegnap délben írták alá a szerződést az olasz JV Garboli Conicos Tirena Scavi céggel, amely kisebb jogi huzavona után végül mégiscsak megnyerte a 288 kolozsvári utca javítására kiírt versenytárgyalást. A munkálatok csaknem 2404 milliárd lejbe (240, 4 millió új lej) kerülnek, ezt nyolc év alatt kell kifizetni. A licit megismétlésével és a kamatok kiiktatásával sikerült majdnem tíz milliárdot megspórolni, az áttekinthetőség kedvéért a folyamatban részt vett valamennyi városi tanácsos.

Emil Boc polgármester szerint ez lesz az utóbbi tizenöt év legjelentősebb útjavítási akciója. A megtakarított pénzből hat, egyenként 56 lakrészes tömbházat lehet majd építeni. A munkálatok július 21-én kezdődnek el, idén huszonöt utcára kerül új burkolat. A végrehajtó cég vezetője, Natale Borghetti szerint szicíliai gyártmányú, nagy ellenálló képességű szurkot fognak használni, mivel a hazai szurok hamar tönkremegy, a nagy hőmérséklet-ingadozások hatására elveszíti rugalmasságát. A munkálatok egy részét kisebb cégeknek adják ki, az olasz vállalat az aszfaltozás négy éve alatt öt-hatszáz embert szándékozik foglalkoztatni. A JV Garboli Conicos Tirena Scavinak Kolozsváron is van székhelye, ezért a jövedelemadó jelentős része visszatér a helyi költségvetésbe, újabb megtakarítást eredményezve. Állandó alkalmazottainak száma kétszáz körüli, a térségben már több hasonló munkálatot végeztek. Ők aszfaltozták többek között a Kolozsvár és Bánffyhunyad, illetve a Torda és Marosvásárhely közötti utat. Az 1913-ban alapított cég Olaszországban jelentős szerepet vállalt például a római Stadio Olimpico, de a Fiumincino nemzetközi röptér építésében is. Natale Borghetti elmondta: a legnagyobb gondot valószínűleg a munkálatok társadalmi hatása jelenti majd: a munkálatok idejére a szóban forgó utcákat lezárják, ami bizonyára kellemetlenül érinti a környéken lakókat. Emil Boc polgármester arról is biztosított: a víz, földgáz és egyéb szolgáltatókkal idejében egyeztettek, hogy azok még az aszfaltozás megkezdése előtt tegyék rendbe hálózatukat az érintett utcákban. Így remélhetőleg nem kerül sor arra, hogy a már befejezett utcát hálózati újítások, csőtörés vagy más hasonló gondok miatt ismét feltörjék.

Elfogadták az Európai Unió alkotmányát Luxemburgban. A tegnapi népszavazás eredménye: 56,52 százalék igen, 43,48 százalék nem. Luxemburg a 13. tagállam, amely ratifikálta az unió alkotmányos szerződését. Az alkotmány támogatói azt remélik, a kedvező döntés enyhíti a francia és holland népszavazáson született elutasítás nyomán kialakult válsághelyzetet. A tíz éve kormányon lévő, igen népszerű Jean-Claude Juncker kormányfő kedvezőtlen szavazás esetén kilátásba helyezte lemondását. Luxemburgban a szavazáson való részvétel kötelező.

Szombaton befejeződtek a munkálatok a székelyföldi üdülőtelepen a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) által szervezett II. Kárpát-medencei Ifjúság és az Európai Unió című diákszemináriumon. A szervezés korántsem volt kihívásoktól és váratlan fordulatoktól mentes.

A londoni merényletekkel egyenlő súlyú hír érte csütörtökön délben a diákszeminárium szervezőit és résztvevőit, amikor megtudták: Călin-Popescu Tăriceanu miniszterelnök bejelentette, hogy lemond az általa vezetett kormány. A szervezők kezdetben pánikba estek, ugyanis a diáktábor előadói között több miniszter, államtitkár vagy más kormányzati tisztségviselők volt jelen. Félelmük beigazolódott: a csütörtök esti beszélgetésre (amely a tavaly szervezett első ilyen jellegű rendezvényen nagy sikert aratott) végül többen nem jöttek el, köztük Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Ugyanakkor a pénteki program csak délben kezdődött, ugyanis Winkler Gyula gazdasági és kereskedelmi miniszter bejelentette távolmaradását. A pénteki program, csak részben szenvedett csorbát a csütörtök déli váratlan események miatt: Niculescu Antal külügyi államtitkár megtartotta előadását.

A táborban részt vevő tisztségviselők többsége magánbeszélgetésen egyetértett abban, hogy az Alkotmánybíróság döntését követően csupán az igazságügy-miniszternek kellett volna lemondania. A pénteki búcsúesten Borbély László területrendezési miniszter úgy ítélte meg, hogy a kifogásolt cikkelyeket módosíthatta volna a parlament, emiatt a kormánynak nem kellett volna lemondania. Valamennyien elmondták: a válság veszélybe sodorja Románia európai uniós csatlakozását.

Borboly Csaba főszervező, a MIÉRT elnöke a Szabadságnak nyilatkozva kifejtette: az RMDSZ-szel együttműködő ifjúsági szervezet vezetői már a tavaly úgy döntöttek, hogy a csatlakozáshoz közeledve külön tábor keretén belül kell kezelni az ezzel kapcsolatos kérdéseket.

A kormány lemondása a tábor szervezőit is igen váratlanul érte: – Csütörtök délben kaptuk a hírt. Éreztem, hogy vége a táborunknak, lehet pakolni. A pánikhangulat után összeszedtük magunkat és folytattuk a munkát. Azt mondtuk egymásnak, hogy az sem számít, ha összedől az ország, a tábort végig kell csinálni, még csak egy nap van hátra – fogalmazott Borboly.

A MIÉRT elnöke szerint Markó Béla hiánya a csütörtök esti kötetlen beszélgetésről lehetőséget teremtett a fiataloknak arra, hogy az RMDSZ más vezetői által kifejtett őszinte véleményeket is hallhassák. Borboly sajnálatát fejezte ki, hogy a táborban nem vett részt Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese, Baráth Etele, a magyar kormány integrációs minisztere, illetve Szabó Vilmos, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke.

Mint ismeretes, már a tábor kezdete előtt bejelentették: Călin-Popescu Tăriceanu miniszterelnök nem lesz jelen Tusnádfürdőn.

Borboly szerint a távol maradt előadók nem veszélyeztették a tábor sikerét. – Összesen közel 70 előadó fordult meg egy hét alatt a táborban, a meghívottaknak körülbelül 10 százaléka nem tudott eljönni – jegyezte meg. A MIÉRT elnöke elpanaszolta: a tavalyi rendezvényt 100 millió lejes adóssággal zárták, de reméli, hogy ez az idén nem fordul elő. Az EU-tábor összköltségvetése körülbelül 1,5 milliárd lejre rúg.

– Sajnos csalódnunk kellett a magyarországi Ifjúsági Minisztériumban, ugyanis a múlt évvel ellentétben az idén a tárca nem támogatta programunkat. Sokan ígértek pénzt, de csupán a Táncsics Alapítványtól és a Határon Túli Magyarok Hivatalától kaptunk anyagi támogatást a diáktábor megszervezésére – fogalmazott az ifjúsági vezető. Reményét fejezte ki, hogy a tábort jövőre is sikerül tető alá hozni.

Szombaton este az erőteljes esőzések nyomán Nagyenyeden a tűzoltóknak negyven személyt kellett kimenteneniük házaikból, akik utólag visszatérhettek otthonukba. A Maros védőgátjait 50 méteres hosszon veszélyeztették, de azok nem engedtek a nyomásnak. Ugyancsak a Fehér megyei Hubicaurikány községben 4 házba hatolt be a víz. A megyében több gazdaságot érintett árvízcsapás.

Szeben megyében a Vulkány-hegységi 1200 m magasságban található sátortáborból 14 gyereket kellett kimenteniük a tűzoltóknak, a hegyimentőknek, a rendőrőknek és a csendőröknek, amikor az éjféli felhőszakadás elöntötte őket.

Fehér megyében több útszakaszt borított be a hordalék.

Hargita megyében a bőséges esőzések és a hegyoldalakról lezúduló víz mintegy kétszáz gazdaságot, 16 kilométernyi községi és hegyi utat, valamint hidakat érintett. Az esőzések Balánbányán, Gyergyótölgyesen, Gergyóhollón, Csíkszentmihályon, Gyergyóremetén, Csíkszentdomokoson és Gyimesközéplokon okoztak árvizet. A legsúlyosabb helyzet Szentdomokoson alakult ki, ahol mintegy 70 gazdaságot öntött el a víz. Két idős embert a tűzoltók menekítettek ki csónakon az elárasztott házból.

Az országos vízgazdálkodási intézet várakozásai szerint a következő két napon az áradások sújtotta körzetekben a folyók vízállása a nem szűnő csapadék miatt tovább emelkedik.

Nincs szükségem olyan barátra, aki változik, amikor én változom, és aki bólint, amikor én bólintok; az árnyékom mindezt sokkal jobban képes ellátni.

KULTÚRÁNK ÉS HITÜNK GYÖKEREIT KERESVE EURÓPÁBAN címmel vetítéssel egybekötött előadást tart Péterffy Enikő tanár és Ft. Oláh Dénes plébános július 11-én, hétfőn du. 5 órától a római katolikus Szent Mihály Caritas Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám alatti előadótermében. Közreműködik Krejcik Ágnes (ének) és Tetrádé Sándor (zongora).

KÉT TÖRTÉNELMI KISEBBSÉG, A BALTI NÉMETEK ÉS A PARTIVÉDI SVÉDEK SORSA ÉS KÜLDETÉSE AZ ÉSZT TÖRTÉNELEMBEN címmel dr. Berecyki Urmas történész, a tallini Magyar Kulturális Intézet igazgatója tart előadást az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi Szakosztálya felolvasó ülésén, július 12-én, kedden du. 5 órától, az EME székházban, Jókai/Napoca utca 2-4. szám alatt .

NYÍLT NAPOKAT rendez az EMTE kolozsvári Fotóművészet, filmművészet, média szaka július 12-én 10 órától a Mátyás király utca 4. szám alatti épületében. A Nyílt Napok keretében az I-II. éves hallgatók nyilvános vizsgáját követően a hallgatók vizsgamunkáiból készült kiállítást nézhetik meg a résztvevők.

– Miért különleges hajó Románia?

– Mert kapitánya elégedett a kormányossal, mégis lemondásra utasította.

A Lehetetlen Színház (Teatrul Imposibil) által szervezett Man.In.Fest nemzetközi színházi fesztivál került terítékre pénteken délután a Re-Kreatív Tábor a Tranzitban című kéthetes rendezvénysorozat keretében. A szervezők és a sajtó néhány képviselőjén kívül nem igazán volt kíváncsi senki sem a sorozat pénteki programjára, ennek ellenére kellemes beszélgetés alakult ki a jelenlévők között. A Lehetetlen Színház vezetői, Ramona Dumitrean és M. Chris. Nedea független társulatként határozzák meg magukat, több „akciójuk" is volt a Tranzit Házban, s mint mondták: azon kevés románok közé tartoznak, akik valamit is szerveztek ebben az alternatív térrel rendelkező helyiségben.

Az általuk életre hozott Man.In.Fest elnevezésű első nemzetközi kísérleti színházi fesztivál június 26.–július 1. között zajlott Kolozsváron, az Egyesült Államokból, Kolumbiából, Belgiumból, Magyarországról, Horvátországból, Szlovéniából érkeztek csoportok. Célja: megmutatni, hogy egyik országtól a másikig miképpen értelmezik a „kísérleti színház" kifejezést. Mint mondták, míg Romániában a kísérleti szó többnyire valami befejezetlen, vagy nem sikerült próbálkozást jelent, a dolgok egészen másként állnak tőlünk nyugatabbra. A kis költségvetésből megrendezett fesztivál előadásaira nem tolongott a közönség, ez is azt bizonyítja, hogy a „kísérleti" kifejezés elriasztja a hazai nézőket. Vagy legalábbis így vélik a szervezők.

A pénteki program másik mozzanata a Hegyi Réka által szerkesztett színházi portál, a www.hamlet.ro bemutatása volt. A portál a Transindex honlapján indult, kezdetben a színházak műsorát ismertette csupán, majd továbbfejlesztették. Mára már komoly adatbázissal, kritikatárral, színházi cikkekkel, fotóriportokkal rendelkező színházi „folyóirat", amely egyedülálló erdélyi viszonylatban.

A Re-Kreatív Tábor mai programja: 17 órakor a „Common Places" archívum bemutatása; 20 órakor: Site bemutató: www.commonplacesproject.org

A Kolozsvár Társaság július 8-tól kezdődően de. 10 és 14 óra között közvetlen segítséget nyújt civil szervezeteknek és magánszemélyeknek pályázatok kitöltéséhez különböző szakterületeken. Cím: Kolozsvár Társaság, Emil Racoviţă 3. szám tel: 0264-434-166 e-mail: kolozsvar_t@freemail.hu

Ez a következtetés vonható le arról a nemzetközi számítógépes gyermekrajz-kiállításról, amelynek megnyitását péntek délután hat órára hirdette meg a Szabadságban a ClubNetCet Egyesület. És amelyre érkeztek is érdeklődők a Kolozsvári Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermébe, de azonnal fordulhattak is ki az ajtón. Ugyanis a tárlat anyaga – száz alkotás –, melyet a Népek hazája, nagy világ! című rajzpályázatra beérkezett művekből válogatott ki a zsűri, nem érkezett meg Budapestről.

Legalábbis nem a meghirdetett időpontban. Mert este fél nyolckor már rakosgatta a közben befutott rajzokat két helybeli hölgy – az üres teremnek. A kolozsvári kiállítást csupán július 8-ra tervezték, utána Torockó és Kőhalom következett.

Kár, mert érdekes látnivalót szalasztottak el, önhibájukon kívül, a kolozsvári érdeklődők. Az ügyes munkák szerzői 5–15 éves gyermekek Budapestről, Miskolcról, Beregdédáról, Brassóból, Kőhalomból, Apácáról stb., akik mai műszaki eszközökkel mesejeleneteket, szülőföldet, világvárosokat, egzotikus vidékeket stb. vittek, előbb képernyőre, aztán papírra.

A szervezők legközelebb talán pontosak lesznek. A célközönség, a szerzők és egyáltalán a közös ügy iránti kötelező tisztelet érdekében.

Június 26. és július 5. között Budapesten és Ópusztaszeren vendégszerepelt a Szarkaláb Néptáncegyüttes, a Vendégségben Budapesten – Határon Túli Magyar Fiatalok 10. Találkozója elnevezésű rendezvényen.

A találkozón, amelynek fővédnöke Göncz Árpádné, védnökei pedig Dr. Schneider Márta, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, dr. Schiffer János, Budapest főpolgármester-helyettese és Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára voltak, 16 ország közel 700 magyar fiatalja vett részt, bemutatva sajátos kultúrájukat, táncaikat vagy csak egyszerűen ismerkedve a más régiók fiataljaival.

Az idei találkozó fő témája, Budapest bemutatása mellett, a József Attila emlékév, a XX. század első felének a viseletbeli, gasztronómiai, szokásbeli bemutatása és a Székelyföld elméleti előadásokon, néptáncbemutatón történő széles körű megismertetése volt.

A városnézések, vidámpark, cirkuszlátogatás mellett sor került néptáncbemutatókra is a „Vendégségben Budapesten" otthonában, a Kós Károly Kollégium tornacsarnokában, az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Múzeumban és az „Égtájak Fesztivál" Lánchídnál felállított színpadán. A bemutatókon a Szarkaláb Néptáncegyüttes fiataljai kalotaszegi, mezőségi és magyarszentbenedeki táncokat adtak elő Pillich Balázs vezetésével, a sepsiszentgyörgyi Pirászló zenekar kíséretében. Nagy megtiszteltetés volt a csapat számára, hogy mindenütt dicséretet kapott, mind a hivatalosságok, mind a házigazdák, mind pedig a szakma képviselői részéről. A siker megkoronázásaként a szarkalábasok nyerték a rendezvény nagydíját, melyet a találkozó záróakkordjaként szervezett általános műveltségi vetélkedő eredményeként, az együttes programokon való részvételeként és a fellépések minőségének a díjazásaként adtak a rendezők. A díjat, egy nagyképernyőjű televíziót és egy adó-vevő készüléket az együttes szakmai fejlődése érdekében, fesztiválszervezésnél fogjuk használni.

Ez a 10 napos turné méltó kezdése a „10 év Szarkaláb" rendezvénysorozatnak, mellyel az együttes fennállásának 10 évére emlékezünk majd. A rendezvénysorozatunk további állomásai: a VII. Szent István-napi Néptánctalálkozó, ahol külföldi barátainkkal ünnepelünk, majd egy szeptemberi felvidéki (Szlovákia) turné a zselízi Kincső Néptáncegyüttes meghívására.

Mintegy záróakkordként szervezzük meg 2005. novemberében a „10 Év Szarkaláb" Évfordulós Fesztivált, melyre erdélyi partneregyütteseinket, zenészeinket hívjuk majd meg. Ugyanekkor szervezzük az I. Szarkalábacskák Gyerek-Néptáncfesztivált, melynek házigazdája az Apáczai Csere János Líceum újonnan alakult Szarkalábacskák Gyerek-Néptáncegyüttese lesz.

A Szarkaláb Néptáncegyüttes tagjai a Heltai Alapítvány munkatársaival karöltve lázasan dolgoznak a VII. Szent István-napi Néptánctalálkozó megszervezésén, melyet augusztus 18–21. között szervezünk meg Kolozsváron, Magyarfenesen és Kolozs megye további 7-8 településén. A fesztivál rendezvényeire, melyen 8 ország 12 kisebbségi együttese vesz majd részt, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A kulturális folyóirat legújabb számában László Noémi, Málnási Levente, Nyírfalvi Károly, Fazakas Attila versei olvashatók. Kőrösi Zoltán regényrészlettel (Hazánk szíve), Nagíg Mahfúz egyiptomi Nobel-díjas író elbeszéléssel (Az elvarázsolt edény – Boda Magdolna fordítása), Deák-Sárosi László esszével (Történetesen – kecsapp) van jelen. Cseke Péter tanulmányt közöl Észak-Erdély politikai-közigazgatási helyzetéről 1944. augusztus 23. után. Más címek: Könyv a fény jegyében (Sántha Attila); Csángó mitológia (Duma-István András); Simó Márton beszélgetése Szüts Miklós képzőművésszel. A Szemle rovatban: Kritikusi dilemma, olvasói bizonyosság – Szilágyi Júlia könyvéről (Boka László), Erdélyi értelmezés – Demény Péter könyvéről (Péter Árpád), Miért hódol be? – Páll Zita könyvéről (Gál Andrea), Félszemmel a kutyán – Boka László könyvéről (Demény Péter), Az olvasó ír – Demeter Szilárd könyvéről (Orbók Ilona), „Fiúk, csak félgőzzel, zsenik, csak takaréklángon!" – Mózes Attila könyvéről (Fekete J. József). A lapszámot Szüts Miklós munkái illusztrálják.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – BATMAN 5 – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel 23 órától.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Gilles asszonya – francia bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19.30, 22.30; kedden egész nap kedvezménnyel.

GYŐZELEM – Hitler utolsó napjai. – Vetítések időpontja: 14, 19; Modigliani – bemutató. – Vetítések időpontja: 16.30, 22.

FAVORIT – Csillagok háborúja III. – Sith bosszúja – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19.30; kedvezménnyel csütörtökön.

DÉS

MŰVÉSZ – XXX–2. – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel, és hétfőn minden vetítés.

TORDA

FOX – A gépész – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 18, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Second Hand – román. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Hitler utolsó napjai – német. – Vetítések időpontja: 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel hétfőn.

DACIA B-TEREM – Júlia – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel kedden.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Walking Tall – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel és hétfőn egész nap.

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

Az utóbbi években egyre gyakrabban történik meg, hogy jártomban-keltemben nem tudok rájönni: magyar beszédet hallok-e vagy románt. A hangsúly alapján legtöbbször úgy gondolom: mellettem, mögöttem, előttem románul beszélnek. Aztán ki tudok venni néhány szót, ami azt bizonyítja, tévedtem. Bizony, magyarul beszélnek, de a hangsúly teljesen romános. Meglehetősen félelmetesnek érzem a dolgot, és mindannyiszor szeretném megmagyarázni a „bűnelkövetőknek", hova is kell tenni a hangsúlyt a magyar nyelvben, és hová az újlatin nyelvekben. Persze, sohasem teszem meg: nem valószínű, hogy túl nagy sikerrel járnék. Így aztán mindig egyre keserűbb szájízzel megyek tovább és elmélkedem a nyelvromlás okairól és módjairól. Nem igazán nehéz ezek gyökerét megtalálni. A hangsúly romlása szempontjából a legkárhoztatóbbnak az elszórványosodást tartom, és persze a tévét. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hivatalokban csak román nyelvet használnak. Még ott is, ahol a törvény megengedné, hogy anyanyelvünkön szólaljunk meg. Az eredmény? Azt talán legjobban egy széki származású, az ötvenes évek óta Kolozsváron élő, románul alig-alig beszélő idős ismerősöm szavaival tudnám bemutatni: „Beadtam a csérérét a primariára, megkaptam az aprobálást, mégis elbandonálták a gázamat". (Bandonálás, értsd: abandonálás. A román abandonaréból, ami voltaképpen elhagyást, felhagyást jelent, de a néni – önkényesen – az ellopás, elvezetés értelemben használja). Ahányszor ezt az elbandonálást hallom, mindig kiráz a hideg, és egyáltalán nem vigasztal nyelvész ismerősöm megállapítása, miszerint amíg a használt nyelvszerkezet, a szavak képzése, a nyelvtan helyes, megfelel az adott nyelv szabályainak, addig a nyelvromlás mértéke nem túl nagy. Nekem azonban ennyi is éppen elég (a romános hangsúly és a román szavak tömeges használata), ahhoz, hogy – enyhe kifejezéssel éljek – féltsem anyanyelvemet. Mert van a kérdésnek még egy vetülete: a történelemben, és nemcsak a magyar történelemben, máskor is előfordult, hogy egyes rétegek jóformán elfelejtették, vagy meg se tanulták anyanyelvüket. Méghozzá éppen a vezető rétegek. A magyar arisztokrácia egy időben leginkább németül beszélt, a román leginkább franciául. De a tömegek soha, és így maradt meg a nyelv. Ezért vált lehetségessé, hogy a nyelv fejlődjék, alakuljon, hogy olyanná váljék, amilyenhez legnagyobbjaink mindig visszatérhetnek. Mint a szarvas a hímes patakhoz…

Most azonban éppen a tömegek azok, amelyek a nyelvromlás „hordozói". Azok, akik természetesen ezt a cikket sem fogják (sok mással együtt) elolvasni, akik legfeljebb cséréréket írnak és aprobálásokat olvasnak. Akiknek nyelve nem „hímes patak", hanem mindent elnyelő, bűzös mocsár.

S hogy az, arra éppen a napokban kaptam újabb bizonyítékot. Méghozzá nem is akármilyent.

Megszereztem a szükséges engedélyeket egy bizonyos munka elvégeztetéséhez, és elkezdtem keresni szakembereket, akik értenek hozzá. Nem könnyen találtam, többször átvertek, aztán mégis jelentkezett valaki, aki elvállalta, és el is jött megbeszélni a feltételeket. Tősgyökeres román néven mutatkozott be, de amikor az én nevemet meghallotta, átváltott valami szörnyűséges magyarra, és én becsültem ezért. Szép dolognak tartottam, hogy megtanulta, legalább ilyen szinten, a vele együttélők nyelvét. Aztán, amikor a szerződéskötésre került sor, elővette személyi igazolványát. Elhűltem: tiszta magyar család- és keresztneve volt. Ráadásul egy régi arisztokrata családunk nevét viselte, egy olyan családét, amely több írót, politikust, felvilágosult gondolkodót adott a magyar kultúrának. Még a nevét is úgy írta, ahogy annak a családnak a tagjai, Eö-vel, nem egyszerűen Ö-vel.

Keserű lett a szájam íze, de azért természetesen megírtuk a szerződést – persze románul. Amíg tisztáztuk a munkavégzés körülményeit, időpontját, egyszer-kétszer tegezve szólt hozzám, de elengedtem a fülem mellett. Szegény, gondoltam, se románul, se magyarul nem tud. De – éreztem – ez a gondolat sántít, mert románul igenis tudott, bár persze nem az irodalmi románt beszélte. Másnap aztán (órákkal később jött, mint ahogy megbeszéltük, s nekem közben el kellett mennem valahova), ott várt az udvaron: „Hol voltál?" támadt rám számonkérő hangon. A számonkérést kikértem magamnak, hiszen ő késett órákat, nem én, de a tegezést nem. Hiszen értettem én: a román köznyelvben bevett forma egy fajta átmenet a tegezés és a magázás között: „dute, domnule, şi-ţi vezi de treabă" (foglalkozz a magad dolgaival, uram – de valami, a magyarban vissza nem adható lekicsinylő hangsúllyal). „M-atale ce faci aici?" [Maga mit csinál(sz) itt?] „Dumneata crezi că..." [Maga azt hiszi (hiszed), hogy…] Persze a román irodalmi nyelv nem ismeri ezt a formát, bár szükség esetén – ha a köznyelvet akarja utánozni, bemutatni – használja. Mint ahogy a magyar irodalmi alkotásokban is találkozunk a magával, az önnel, a kenddel, a te-vel, a kegyeddel stb., attól függően, hogy a helyzet-, esetleg jellemrajz mit kíván. De itt most másról volt szó. Ez a régi magyar nevű román ember a román nyelvet sem érzékeli – egyszerűen azt tartja, hogy a „m-atale ce crezi?" és a „tu ce crezi" azonos értelmű, tegezési forma, más formák nem is léteznek, és ezt egy az egyben átviszi a magyarba, mert abban aztán végképp nem érzékeli a tegezés és a magázás közti különbséget. Szó sincs arról, hogy sérteni akarna. Egyszerűen csak mélységesen tudatlan.

Persze ez egyáltalán nem vigasztal. Félek attól, hogy a nyelvromlásnak ez a formája elterjed, hiszen az ilyenféleképpen használt tegezés éppúgy ellentmond a magyar nyelv szabályainak, lényegének, mint a szó utolsó szótagjára tett hangsúly. Ez nem a tegeződés divatját példázza, hanem a (rossz) tükörfordítást. A nyelvromlást.

És nem hiszem, hogy ez a természetes asszimiláció eredménye lenne. Nem természetes asszimiláció az, amikor valaki azért olvad be, felejti el (és ha csak elfelejtené, de rosszul használja!) anyanyelvét, mert úton-útfélen, üzletben, piacon, hivatalban, mindenhol állandóan egy másik nyelvet hall. Kell hallania, kell használnia. Ez kérem jól átgondolt, átfogó szervezés eredménye, ami ellen csak jól átgondolt, átfogó szervezéssel védekezhetünk. Oktatással, neveléssel, színház-, egyház- és gazdaságpolitikával, ösztöndíjrendszerrel.

Úgy tudom, valamikor valami ilyesmiért alakult érdekvédelmi szervezetünk. Az RMDSZ.

Ui. A nyelvromlás – beolvadás elleni védekezés lehetséges eszközeinek felsorolásakor elfelejtettem megemlíteni valamit (talán a legfontosabbat): meg kellene próbálnunk nem minden percben saját pénztárcánkra és hatalmunkra gondolni, csak minden második percben. A közbeeső percekben pedig nézzünk szét ebben a széles nagyvilágban, ahol még annyi minden van a pénzen és a hatalmon kívül, vegyük szemügyre a többieket, mozdítsuk meg értük kisujjunkat, nyúljunk be a pénztárcánkba is – amíg van kikért ezt megtennünk.

A szó perzsául földrengést jelent, mondja Amir Taheri, aki a sah bukásáig a legnagyobb példányszámú iráni napilap, a Kayhan főszerkesztője volt, és azóta ellenzéki. Rafszandzsani egykori elnök látványos veresége valóban földrengéssel ér fel, hiszen ő nemcsak a khomeinista rendszer egyik kulcsfigurája, de Irán leggazdagabb embere is volt, akit a patkolókovács fiából lett forradalmi gárdista és egyetemi oktató, a vagyontalan Ahmadinedzsad az iszlámista milíciák szervezőerejének és a sok millió változást óhajtó iráni tényleges támogatásának köszönhetően ütött ki a nyeregből.

A pragmatikus aszkétaként viselkedő megválasztott elnök még áprilisban az egyik vidéki egyetem diákjainak kérdéseire válaszolva „igazi Abadgar"-nak nevezte magát, amit talán országépítőnek lehetne magyarítani. Kulcsszavai a „nemzet", mely nem szakítható el múltjától, a „nép", mely csodákra képes, mint a forradalom és az (Irak elleni) „szent önvédelmi háború" idején, a „szolgálat"-ként felfogott „munka". Ideológiája egyszerű: a hatalomért folytatott vetélkedés megvetése, a politika tagadása, amivel szemben ott áll megdönthetetlenül az „Imám hatalma és ereje". Vele szembesülve a világ vezetői és elöljárói „elgyengültek" (beleértve a legfőbb szellemi elöljárót, Michel Foucault francia filozófust is, akinek 1978-as, az iráni nép „tökéletesen egységes kollektív akarata" előtt fejet hajtó teheráni tudósításait két perfid amerikai képes volt – éppen most – kötetben is kiadni). De nem kevésbé fontos komponensei ennek az érdekes elegynek a korrupció, a nepotizmus elítélése („az ország erőforrásaival rosszul gazdálkodnak"), és legfőképpen: az atomprogram. „Az atomenergia-program – mondotta Ahmadinedzsad a Szemnáni Egyetemen tartott beszédében – az iráni nemzet belső fejlődésének az eredménye, és azt senki nem állíthatja le. Ennélfogva a nemzetnek ezt az abszolút és elidegeníthetetlen jogát az Iráni Iszlám Köztársaság hivatalnokainak és megbízottainak – bölcsességgel, bátorsággal és bizalommal – érvényre kell juttatniuk."

Lehet, hogy igaza van Abbas Milaninak, a Hoover Institution keretében működő Iráni Demokrácia Projekt egyik vezetőjének, a Stanford Egyetem Iráni Tanulmányi Központja igazgatójának, amikor azt mondja, hogy „a jobboldal rövid távon hatalmas győzelmet aratott, ám hosszú távon ezzel csak hozzásegítette Iránt ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerüljön a demokráciához". Hasonlóan dialektikus nézeteket vall Reuel Gerecht, az egyik legkonokabb neokon is, aki Az iszlám paradoxon: siita papok, szunnita fundamentalisták, és az arab demokrácia eljövetele című könyvében azt állítja, hogy az eljövendő szeptember tizenegyedikéktől egyedül az iszlám radikálisok hatalomra kerülése menthet meg bennünket.

„Huszonhat évvel a sah bukása után – mondja Gerecht – Irán dzsihádista kultúrájának vége. Az iszlámizmus – akárcsak a kommunizmus – önmaga legjobb ellenszere."

Hosszú távon bizonyára így van. Rövid távon azonban egyelőre az a helyzet, hogy Irak „demokratikusan" megválasztott siita vezetőségének az volt az első komolyabb önálló kezdeményezése, hogy fogadja az iráni külügyminisztert, és hogy – mindenki megdöbbenésére – kijelentse: az 1980-as Irak elleni háborúban Irán volt az erkölcsös fél.

Így nincs mit csodálkozni azon, hogy a már említett Kayhan című lap angol nyelvű kiadásának Vélemény-oldalán az egyik szerző Amerika számára elkezdődött a vég című, július 5-i cikkében a következőket merészelte leírni: „Amerika globális hegemóniára való törekvése Mezopotámia mocsaraiban minden bizonnyal eljutott a végpontig, és ha Isten is úgy akarja, küszöbön áll Uncle Sam Waterlooja."

Jó ideje szomorúan figyelem, hogy íróasztalom fiókjában és az ágyam melletti könyvespolcon gyűl, egyre gyűl az olvasnivaló. A „mindennapi kenyerünk" megszerzéséért való futkosásban, mire a zsúfolt, fárasztó nap végén hazaérek (és ráadásul szembesülök a minduntalan elhalasztott házi munkákkal), sóvárogva gondolok arra az időre, amikor majd rövid szabadságom alatt megpróbálom bepótolni a lemaradást. Időhiány miatt sajnos még a szerkesztőségünkbe szemlézésre érkezett lapokat, folyóiratokat sem igazán tudom elolvasni, csupán röpke áttekintésre futja. A „félreteszem, rövidesen elolvasom" kategóriába tartozó sajtótermékek számára külön fiók van, így – jóval később ugyan –, de sor kerül néhány folyóirat elolvasására is, egy-egy ellopott percben.

Ez történt szombaton is, amikor a májusi Kis Tükör került a kezembe (bevallom könyvek terén még nagyobb a lemaradásom), és átlapozva az Ifizóna rovatot, egy felmérésre lettem figyelmes. A „közvélemény-kutatást" kolozsvári középiskolások, 14–18 év közöttiek körében végezték el a lap munkatársai. Kérdőíves módszerrel több, testtel kapcsolatos kérdésre kértek választ, majd a legjellemzőbb és legérdekesebb válaszokat közölték a lapban. Döbbenten vettem tudomásul a „Mennyi pénzt fordítasz havonta külsődre (ruha, fodrász, kozmetikus, szolárium)" kérdésre adott néhány választ. Nem részletezem az aránylag „normális" vallomásokat, hiszen a „gyerekpénzem költöm magamra", vagy a „minden megtakarított pénzem ruhákra, bizsukra, szem-, szájfestékre költöm" vélemények nem számítanak kirívónak ebben a korban. A 12 kiválasztott vallomás között azonban akad meggondolkodtató is. Csupán egyet idézek: „Nem szeretek dicsekedni ezekkel, mert vannak szegényebb családból származó barátaim – de kb. 6 milliót" (15 éves fiú).

Első meglepetésemben azt hittem, félreértettem a kérdésben megfogalmazott időszakot. Aztán rájöttem, hogy nem. Valóban a „havonta" szó szerepelt a kérdésben. Próbáltam „normálisan" helyrerakni magamban a dolgot: bizonyára csak számomra meglepetés (hogy ne mondjam felháborító) ez a válasz, valószínűleg a sok munka miatti folyamatos elfoglaltságom miatt nem vagyok napirenden a társadalmi változásokkal, amelyek végbementek szűkebb vagy tágabb környezetünkben. Sajnos, nem működött ez a fajta „bebeszélés", hiszen naponta megélhetési gondokkal küszködő emberekkel találkozom, lépten-nyomon ilyen problémákkal szembesülök. Ezeket a tapasztalatokat csak nem tudom az én úgynevezett tájékozatlanságomra hivatkozva semmisnek nyilvánítani. És akkor mi a következtetés? Az emberek mégiscsak jól élnek, hiszen új és új házak, paloták emelkednek a magasba városszerte, és lásd, egy-egy csemete havonta hatmillió lejt költ külsejére. Csak megszokásból panaszkodunk, vagy valóban ilyen óriási különbségek vannak társadalmunkban? Persze vádolhatnak azzal, hogy a legkirívóbb példát választottam elmélkedésem tárgyául. De végigolvasva a 12 véleményt meglepő, hogy hárman is 2 és 5 millió lej között határozzák meg a külsejükre fordított összeg nagyságát. Ha az említett hatmilliós példánál még hajlamos voltam 1-2 milliót a kamaszkori hév és nagyotmondás számlájára írni, mégsem tudok merő túlzásnak ítélni három-négy véleményt.

Nos, távol álljon tőlem bármilyen oktató jellegű bölcsesség leszűrése az olvasottak nyomán, de nemigazán tudtam eldönteni: sírni kellene vagy örülni. Örülni, hogy ennyi jól szituált család él környezetünkben, hogy társadalmunk megerősödőben van, vagy elszomorodni azon, hogy milyen érzéseket kelt majd azokban a fiatalokban, akik elolvassák ezt a felmérést, és rádöbbennek saját helyzetükre? Adott esetben diszkréten vagy felháborodottan odatolják szüleik orra elé a lapot a ki nem mondott kérdéssel: látod, te miért nem tudod nekem biztosítani ezt?

De ne vegyenek komolyan, ez az írás csupán egy kis vasárnapi elmélkedés. Mert ugye, az is csak egy közönséges munkanap ebben a futásban.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

A horgász ül a folyóparton. Odajön egy ember:
– Na, van kapás? Van kapás?
A horgász nem szól semmit, de egy idő múlva elege lesz.
– Igen, épp az előbb fogtam egyet, aztán bedobtam a folyóba.
– Miért? Méreten aluli volt?
– Dehogy, jó nagy volt. Csak folyton azt kérdezte: „Van kapás, van kapás?"

Táskákat forgalmazó cég jogosítvánnyal és ügynöki tapasztalattal rendelkező munkatársat (nőket is) keres. Felső korhatár 45 év. Telefon: 0264/417-004 vagy 0724-291364. (1722489)

Fiatal, értelmiségi házaspár egy- vagy kétszobás lakást bérelne. Telefon: 0740-174156, 574-239. (0019)

Keresek két- vagy háromszobás kiadó lakást hosszú távra. Telefon: 0742-653228. (0021)

Sürgősen ajándékozok 2–3 hónapos sárga–fehér cicát. Telefon: 562-901 vagy 0742-977801.

A bilbaói San Mames stadionban többezer hazai szurkoló előtt egyáltalán nem volt könnyű dolguk az első nemzetközi kupaszereplésükön lévő kolozsváriaknak: a hazaiak már az első perctől átvették a játék irányítását, hiszen mindenképpen gólt kellett szerezniük. A hatalmas iramot hozó fél-időben azonban a vasutasok állták a sarat, igaz, támadni nemigen volt idejük: bár néha eljutottak Lafuente kapujának közelébe, nagy helyzetet nem tudtak kidolgozni.

Amint az várható volt, a spanyol támadásokat Muntiék nem tudták gól nélkül megúszni: a 36. percben Javi Gonzales bal oldali beadást küldött tovább fejjel a hosszúsarokba – a gól ugyanabban a percben született, mint egy héttel korábban a vasutasok találata, ráadásul hasonló forgatókönyv szerint, a különbség csak annyi volt, hogy a beadás nem jobb, hanem bal oldalról érkezett.

Válaszként Dorinel Munteanu szabadrúgása dobogtatta meg a helyszínre is ellátogató CFR-szurkolók szívét, majd következett a második félidő, amelynek legveszélyesebb kapura rúgása Jula nevéhez fűződik – a vasutasok csapatkapitánya sajnos saját kapura rúgott, miután megpróbált hárítani egy beadást. Jula egyébként a kolozsvári mérkőzésen is bemutatott egy öngól-kísérletet, igaz, akkor még az első percekben. Akkor azonban Ţurcaş védett, most viszont a kapus csak egyszerű néző volt: a labda a felső lécen csattant...

A baszkok egyre nagyobb nyomást próbáltak gyakorolni a vendég együttesre, de az eredményjelzőn nem változott az állás. Nem volt ez másképp a második félidő utolsó 5 percében sem, amikor a kolozsváriak mintha feltámadtak volna: három nagy gólhelyzetet könnyelműsködtek el: előbb Coroian lőtt egy hátvédbe, majd Tilincă kényelmetlen helyzetből, 5 méterre a kaputól inkább visszapasszolt a rárúgás helyett, majd ugyanő remek indítást követően rosszul vette át a labdát a 16-os szélén, amikor egyedül maradhatott volna a baszk kapussal.

A két hosszabbítás félidő legemlékezetesebb pillanata a 101. percben történt, amikor a CFR-nél debütáló Coroiant egyértelműen felvágta egy hazai hátvéd, a világos 11-es helyett azonban szimulálásért sárga lapot mutatott fel a portugál Joaquim Paulo Paraty Da Silva játékvezető (még egy párhuzam a kolozsvári mérkőzéssel, amikor szintén jogos büntetőt nem adtak meg a meggyszínű mezeseknek...).

Egyébként mindkét csapatnak volt esélye a továbbjutás eldöntésére még a 11-es párbaj előtt, de ez nem történt meg. Következhettek tehát a büntetők, amelyek során a kolozsváriak rendre Jula, Vlajics, Toma, Anca és Coroian révén pontoztak, 100%-os teljesítményt nyújtva, míg a hazaiak már első büntetőjüket ellőtték Ustaritz révén, így Gontzal, Gutierrez és Guerrero találatai már csak statisztikai szempontot szolgáltak.

Mindent összevetve, a kolozsvári csapat minden várakozást felülmúlva, önmagát túlteljesítve játszott Bilbaóban, akárcsak egy hete Kolozsváron, és teljesen megérdemelten jutott tovább annak ellenére is, hogy a bírók két egyértelmű 11-estől is megfosztották a párharc során. A siker annál is értékesebb, hogy az együttes három évvel ezelőtt még mindössze a harmadosztályban szerepelt. Dorinel Munteanu keze alatt, a friss leigazolások segítségével komoly, bármikor meglepetésekre képes csapat kezd kovácsolódni.

Az Intertotó kupa 3. fordulójában a kolozsváriak a svájci Neuchatel Xamax és a francia Saint Etienne közötti párharc győztesével játszanak – a svájci találkozó lapzárta után ért véget, miután az első találkozó eredménye 1–1 volt. Érdekesség: a mérkőzést éppen a kolozsvári Marian Salomir vezette, Adrian Vidan és Ionel Popa partjelzők segítségével.

A két csapat a következő felállásban szerepelt: Bilbao: Lafuente – Rodriguez, Ustaritz, Amorebieta, Casas (46. perc Martinez) – Gutierrez, Guerrero, Garcia, Gonzalez (85. perc Lizoain) – De Paula (74. perc Ormazabal), Danobeitia. Edző: Jose Luis Mendilibar. Kolozsvár: Ţurcaş – Panin, Jula, Milosevics, Toma – Oncică, Aştilean (90. perc Vlajics), Dorinel Munteanu (92. perc Mijin), Văsîie (67. perc Coroian) – Anca, Tilincă. Edző: Dorinel Munteanu.

A Lombard FC Pápa a 3–2-re elveszített múlt heti első mérkőzés után szombaton 1-0-ra kikapott a kétszeres UEFA Kupa-győztes svéd IFK Göteborg otthonában a labdarúgó Intertotó Kupa 2. fordulójának visszavágóján, s ezzel 4–2-es összesítéssel búcsúzott a sorozattól. A találkozó egyetlen gólját Berg szerezte a hosszabbítás 3. percében.

A kiadott programtól eltérően – mely szombat délelőttre jelezte a döntést – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság már pénteken szavazott a nyári játékokra felvételét kérő öt sportágról, de mint kiderült, egyik sem kapta meg az előírt kétharmados többséget, vagyis 2012-ben, Londonban 26 sportág versenyeit rendezik meg, s a fallabda, a golf, a görkorcsolya, a karate és a hét fős rögbi sem szerepel majd a programban, akárcsak a „kidobott" baseball és softball. Arról, hogy a műsoron maradó sportágak esetében a versenyszámokat illetően történik-e módosítás, a NOB végrehajtó bizottsága dönt majd ősszel.

Győzelemmel kezdte, majd döntetlennel folytatta szereplését a dortmundi sakk szupertornán Lékó Péter: a magyar nagymester a világos bábukat vezetve nyert a holland Loek van Wely ellen, majd a világos bábukat vezetve remizett az angol Michael Adamsszel.

Az ausztrál Robbie McEwen nyerte a Tour de France országúti kerékpáros körverseny hetedik szakaszát. Bodrogi László a győztessel azonos idővel, az 51. helyen haladt át a célvonalon. A nyolcadik szakaszon a holland Pieter Weening diadalmaskodott. Szombaton már egy komolyabb heggyel is meg kellett küzdeniük a kerekeseknek. Weening a győzelmét egy sikeres szökésnek köszönheti, és annak, hogy a végét jobban bírta: a rajtfotó szerint kevesebb mint egy centivel ért hamarabb célba, mint a szintén szökevény Klooden. Bodrogi László a győzteshez képest 8:24 perc hátránnyal a 107. helyen ért célba, összetettben pedig egy helyet előrelépve a 103. Összetettben egyébként továbbra is Lance Armstrong vezet, előnye a második Voigthoz képest kereken egy perc, míg legnagyobb riválisa, a német Jan Ullrich a 6., és 1:36 perccel van lemaradva.

A kolumbiai Juan Pablo Montoya nyerte tegnap a silverstoni Brit Nagydíjat. Montoya első futamgyőzelmét aratta a McLaren színeiben, miközben csapattársa, a motorcsere miatt a rajtlistán ismét 10 hellyel hátrébb sorolt finn Kimi Räikkönen a 3. lett. A világbajnoki pontversenyben továbbra is vezető Fernando Alonso (Renault) a második helyen végzett.

LAPZÁRTAKOR: Besztercei Glória–Slaven Belupo 0–1, összesítésben: 2–4, tehát továbbjutott a horvát együttes.

Az oldalt szerkesztette: Balázs Bence