Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Ma már egyre több az olyan család, ahol nem a lakhelytől való távolság határozza meg, melyik bölcsődébe, óvodába járjon a gyermek, hanem sokkal inkább a tanintézet által kínált extrák – ellátásban, felszereltségben, tevékenységekben, nevelési elvekben. Számít az is, hogy osztatlan vagy megosztott korosztályos csoportba kerül a gyermek, vagy esetleg vegyes tannyelvű óvodába jár majd. A választási szempontok között az is sokat nyom a latban, hogy a nevelőintézménynek van-e barátságos – és biztonságos – udvara, játszótere vagy nincs. A szülők korán, a gyerek hároméves korában sorsdöntő választás elé kényszerülnek.

Az elmúlt években enyhén csökkent a magyar óvodások száma. Kolozsváron ötvenöt állami óvoda működik, ebből huszonkilenc rendelkezik magyar tagozattal. Kolozs megyében 353 óvodából 37-ben működik a román csoport mellett magyar nyelvű is, és csupán huszonnyolc színmagyar óvoda létezik. Tordán kettőben, Aranyosgyéresen egyben, Désen kettőben, Szamosújváron és Bánffyhunyadon pedig három-három óvodában tanítanak magyarul. A vidéki óvodák száma eléri a kétszáznegyvenegyet, amelyből huszonhat vegyes tagozatú, az önálló magyar óvodák száma eléri a huszonnyolcat.

Az óvodákban a helyek száma korlátozott. A törvény előírásai szerint egy pedagógus húsz gyerekkel foglalkozhat, de nem ritka eset, hogy a létszám akár a harmincat is meghaladja. A szülők jól teszik, ha már évekkel, de legalább hónapokkal korábban körülnéznek a „piacon", hiszen akadnak olyan óvodák, ahol néhány évre előre betelnek már a csoportok. Nem titok: a szülők elsősorban óvónő alapján választanak intézményt, ráérezve ezzel arra, hogy nem annyira a felszereltség, mint inkább a nevelő személyisége, tapasztalata nyom a legtöbbet a latban.

A többi állami intézményhez hasonlóan az oktatási minisztériumhoz tartozó óvodák is anyagi gondokkal küszködnek. – A magánóvodák nem nevezhetőek versenytársnak, noha az állami intézmények felszereltsége hiányos – mondta M. Pál Anna Éva, a hajdani Berde Mózes óvoda nevelője. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy az óvónéni harminckét gyerekkel foglalkozik. Huszonöt éves pályafutása során szerzett tapasztalatai alapján elmondhatja, hogy a mai gyerekek izgágábbak és sokkal informáltabbak, a szülők pedig igényesebbek, mint annak idején. A kicsiknek szükségük van a mozgásra, mert így próbálják feldolgozni azt a sok információt, amit birtokolnak. Ezért viszik úszni őket. A nevelésbe Waldorf- és Frene-elemeket is beemeltek. A Waldorf a kézügyességre fekteti a hangsúlyt és szabadabb elvű, a Frene módszer szerint pedig a tapasztalatszerzésen múlik minden.

Kolozsvár legtöbb óvodájában vegyes korcsoportok vannak. A pedagógusok szerint ez nem jelent hátrányt a gyerekeknek, sőt kifejezetten előnyös: így megtanulnak vigyázni és odafigyelni egymásra. Például a háromévesnek a hétéves segít vetkőzni és öltözni, de akár a fürdőben is segédkezik. Vegyes csoportban differenciáltan dolgoznak, ez a nevelőnek nehezebb munka, de sokkal szebb. A kisebbek, mikor úgy érzik, hogy telítődtek információval, elvonulnak, és csendben játszanak, de azért mindent hallanak, ami körülöttük történik, azokat mind elraktározzák. Ezáltal sokkal értelmesebbek és ügyesebbek lesznek, mint azok a gyerekek, akik megosztott korosztályú csoportokba járnak.

Manz Alíz, a központi 20-as Számú Óvoda nevelőjének megfigyelései szerint az utóbbi négy-öt évben növekedett náluk a magyar gyerekek száma. Versenytársat semmiképp nem jelentenek a magánóvodák, volt már olyan eset, hogy gyereket írattak át onnan hozzájuk. A kicsik társasági táncok tanulásával vezethetik le energiájukat.

Manapság nem ritka az az óvoda, ahol a szülőket is bevonják a tevékenységekbe, ez annál előnyösebb, mivel így tudatosítják bennük, hogy a majdani diák nevelése sem kizárólag az iskola feladata lesz. Bár az óvónők bevallása szerint a magánóvodák nem jelentenek konkurenciát, a versenyhelyzet meghatározó: az állami óvodák is egész sor extra tevékenységet kínálnak – minimálisan úszást, tánc-, idegen nyelvoktatást, de számítógép kezelői tanfolyamra, esetleg hangszeres képzésre is sor kerülhet. A magánóvodák túllicitálnak: a korszerű, új, biztonságos berendezések kétségtelen előnye mellett akár lovagolni is tanulhat a két idegen nyelvvel egyszerre ismerkedő óvodás. Kérdés, hogy mennyire válik a gyermek előnyére rohanó társadalmunk túlfeszített tempója, hiszen – mint azt az óvónők is elmondták – időt kell szánni a rengeteg információ feldolgozására, és amit nagyon sokan – szülők, netán oktatók – elfelejtünk: időt kell fordítani a gyermekkorban életbevágóan fontos játékra is.

Május közepétől szeptember elejéig egymást érik a koncertek a kolozsvári Horia Demian Sportcsarnok előtt. A péntektől vasárnap estig tartó rendezvények viszont nem boldogítják a környék lakóit. Szerkesztőségünket több elégedetlen család kereste meg telefonon, arra panaszkodva, hogy a koncertek ellehetetlenítik életüket: az oda látogatók a környezetbarát vécék hiánya miatt kénytelenek a Szamos-parton és a tömbházak között elvégezni szükségleteiket. Ezenkívül hét végén az állandó zaj miatt a lakók képtelenek pihenni.

Raimonda Boian, a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal szóvivője kifejtette: az erről szóló szerződéseket már megkötötték, és nem lehet felbontani azokat. Ugyanakkor tudatta, hogy a 2002-ben elfogadott 210-es számú városi tanácsi határozat értelmében, a központban tilos a hasonló jellegű rendezvények szervezése. Három évvel ezelőtt az önkormányzati képviselők a Sportcsarnok elé helyezték át a fesztiválokat, ugyanis Gheorghe Funar expolgármester a Szent Mihály plébániatemplom előtti téren adott engedélyt ezek megszervezésére. Az RMDSZ-es tanácsosok erélyes tiltakozása meghozta gyümölcsét: Funar beleegyezett abba, hogy a belvárosban ne kerüljön sor többé fesztiválokra. A szóban forgó tanácsi határozatot Emil Boc polgármester tavaly ősszel megszegte azzal, hogy a Farkas utcában borfesztivál megrendezését engedélyezte. A rendezvény többek között megzavarta a Babeş–Bolyai Tudományegytem tanévnyitóját, a bukaresti amerikai nagykövetség kolozsvári információs iroda és a német kulturális központ munkáját.

Amint arról már beszámoltunk, jövőtől a városháza illetékesei a sportcsarnok elől a Györgyfalvi negyed végére költöztetnék a fesztiválokat, koncerteket. A kiszemelt hely a gokart pálya mögötti terület. Elméletileg az itt szervezett tömegrendezvények nem zavarnák a környék lakóinak nyugalmát.

A sportcsarnok közelében lakó nyugdíjasokat felháborította, hogy a fesztiválok miatt minden hétvégén hatalmas zaj van a környéken. Kabai Árpád aláírásokat gyűjtött annak érdekében, hogy többé ne lehessen ilyen jellegű rendezvényeket szervezni a sportcsarnok előtt. Elmondása szerint eddig 30 család csatlakozott kezdeményezéséhez.

Váratlan forgalmi dugót okozott a belvárosban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának ballagása: az ünneplő diákok és hozzátartozóik autói telítették a Farkas és Egyetem utcai parkolókat, ezért a gépkocsi-közlekedés egyetlen sávra szorult. Szerkesztőségünkbe érkezett a panasz, hogy a karhatalom nem tesz semmit a helyzet megoldása érdekében, de a helyszínen láthattuk, hogy egyetlen forgalmista rendőr próbálta megoldani a lehetetlen: úgy irányítani az autókat, hogy feloldja a fennakadást. Kérdésünkre, hogy mi történik itt, csak tehetetlenül megvonta a vállát.

– Ez itt romániai, de magyar, amaz finnországi svéd, ő meg spanyolországi, ám katalán – így mutat be vendéglátónk németországi alkalmi asztali szomszédunknak. – Csak nem azt akarja mondani, hogy maga meg németországi, de dán? – nevet a söröskorsóba a szőke fiatal. – Olyan is van, ott ül arrébb, én viszont itteni szorb vagyok – tájékoztatja az ámuldozót a kelet-németországi Bautzenben a helyi szláv napilap főszerkesztője. A szorbul Budyšinnak nevezett szászországi városban ehhez hasonló jeleneteknek lehettek tanúi a helybeliek az elmúlt hét végén, amikor ott tartotta közgyűlését a mintegy 45 milliónyi európai kisebbségit szolgáló napilapok egyesülete, a MIDAS.

A MIDAS-t nem kell már különösebben bemutatnunk olvasóinknak. Az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesületéről rendszeresen hírt adtunk, amióta 2002-ben a Szabadság is tagjává vált az eddig harminc lapot magába foglaló egyesületnek. Az évről évre több taggal bővülő, és egyre komolyabb tevékenységet felmutatni tudó szervezet május 26–29. között rendezte meg ötödik közgyűlését a Szász Szabad Állam, az egykori Német Demokratikus Köztársaság területén elterülő német szövetségi tartomány Felső-Lausitz nevű vidékén, a Drezda és Görlitz között félúton található Bautzenben. Vagy ahogy a várost a maga szellemi központjának tekintő helyi szorb kisebbség nevezi: Budyšinban.

A szorbok, a lengyeleket, cseheket, szlovákokat és kasubokat is magukba foglaló nyugati szlávok csoportjának egyik tagja, viszonylag kicsi, Kolozsvár magyar lakosságát szinte meg sem haladó 60 000-es összlétszámával mintegy másfél évezrede őrzi elkülönülő nemzeti önazonosságát, nyelvét, kultúráját a gyakorlatilag mindenkori szász-német többséggel együtt élve. Talán a szláv bevándorlást követő éveket leszámítva soha nem volt külön államiságuk, de csendes, szívós kitartásukat nem tudta megingatni az sem, hogy gyakorlatilag, amilyen kevesen vannak, két külön nyelvet beszélnek – a csehhez közelálló felső szorbot Felső-Lausitzban és a lengyelhez közelebb álló alsó szorbot Cottbus környékén, a már Brandenburg szövetségi tartomány területére eső Alsó-Lausitzban –, eltér a gondolkodásmódjuk, és katolikus, illetve evangélikus hitük is annyira megosztja őket, hogy a nők külön fejkendővel jelzik az egyik vagy másik felekezethez tartozásukat. Egyik vendéglátó, nagy tudású szorb újságíró megpróbálta megmagyarázni nekünk, kisebbségi érzékenységgel felvértezett kollégáknak a felekezeti elkülönülés fontosságát, de az erdélyi hagyományos vallási türelemhez szokottnak a három és fél órás autóbuszúton tartó kisexpozé után is csak annyival sikerül maradnia, hogy a katolikus szorbok hagyományőrzőbbek, az evangélikusok könnyebben feladják a nyelvüket, de ez sem ilyen egyszerű.

A felekezeti hovatartozás azért ott, az egykori vallásháborúk színhelyén sem olyan megosztó erő ma már. Bautzen fő templomában jelképes alacsony korlát választja el a gótikus hajlék katolikusok, illetve evangélikusok használta, különböző belső díszítésű felét. Más jelenti ma a gondot Lausitzban.

A MIDAS közgyűlése a házigazdák egyik olyan sürgető kérdésének az ismertetésével kezdődött, amely rányomta a bélyegét egész ottlétünkre. Szászország kormánya épp ott jártunkkor foglalkozott azzal, hogy a csökkenő gyermeklétszámra hivatkozva megkurtítsa a szorb nyelvű iskolák és óvodák fenntartására szükséges pénz folyósítását, méghozzá a legegyszerűbb módon: a tanintézmények egy részének a bezárásával.

Ne csak tiszteljenek, védjenek is minket!
A közgyűlés megnyitóján részt vevő Barbara Ludwig szász tudományos és kulturális miniszternek végig kellett hallgatnia Toni Ebnert, a MIDAS dél-tiroli német elnökét, Detlew Reint, a szövetségi kormány külügyminisztériumi képviselőjét, Jan Nuckot, a szorbok Domowina ernyőszervezetének elnökét vagy a szintén dél-tiroli, de ladin Florian Mussnert, avagy a bozeni (bolzanói) Európai Akadémia elnökét, Werner Stuflessert arról, hogy tiszta vétek, és rövidlátást takar az anyaországot nélkülöző szorbok iskoláit bezárni, a sajtószabadságot és a kisebbségeket nemcsak passzívan kell tiszteletben tartani, hanem hathatósan meg is védeni őket, hogy a többség mindig csak nyert eddig a kisebbségek jelentette sokszínűségből, és hogy a kisebbségi jogokat ideje lenne már az emberi jogokkal egy szinten kezelni. Ludwig asszony csak annyit tudott felhozni mentségére, hogy kormánya évente félmillió euróval támogatja a többé-kevésbé egyetlen napilap és még egy-két időszaki kiadvány formájában létező szorb nyelvű sajtót. Sokan, a piacból élve kínlódó lapvezetők csak hümmögtünk ennek hallatán, de elhatároztuk, a példát itthon is széles körben terjesztjük.

Még megtudtuk, hogy a szorbok napilapja, a Serbske Nowiny, alig 2000–2500 példányban jelenik meg, érdekessége, hogy esti napilap. Magának a kisebbségnek pedig az épp támadásnak kitett anyanyelvi oktatása elér azért néhány tantárgy tanítása erejéig az egyetemi szintre is, miközben tévéműsort csak havi fél-, illetve egy órában élvezhetnek anyanyelvükön a két tartományi televízióban, miközben azért jelentős állami-tartományi-önkormányzati támogatásban részesülnek.

Az Omegától a kisebbségi csúcsig
Még sok jelét érzékeljük a szorb kisebbségi lét valóságának – volt NDK-s voltukra utal, hogy sok magyar szót ismernek magyarországi útjaikról, és nemcsak a mélabús népdalaikat, de Koncz Zsuzsát és az Omegát is tudják dúdolni! –, ám általánosabb vizekre evezünk. A MIDAS évi jelentéséből többek között kiderül, hogy a szervezet mára már harminc tagot képvisel. Soraiban ott találhatók a belgiumi németek, horvátországi olaszok, dániai németek, finnországi svédek, németországi dánok és szorbok, olaszországi németek és szlovénok, lettországi oroszok, észak-írországi írek, romániai és szlovákiai magyarok, spanyolországi katalánok, baszkok és galegók és svájci réto-románok napilapjai. Mintegy napi 740 000 összpéldányszámmal, tizenhárom nyelven, Európa 45 millió kisebbségi lakosának a szolgálatában.

A tagság bővítése ráadásul folytatódhat, sokan nem értik, miért csak a Szabadság meg a Bihari Napló vált eddig a tagjává Románia tizenkét magyar napilapja közül. Hiszen a MIDAS-tagok nemcsak közgyűlésekre járnak, hanem újságíró továbbképzést rendeznek immár második éve tagjaiknak, idén épp Barcelonában, ezer eurós nagyságrendű díjakkal jutalmazzák a kisebbségi jogokért tollat ragadókat, sikeresen lobbiznak egymás megsegítésére az európai intézményeknél, műszaki és egyéb támogatást nyújtanak bajba jutott, vagy lapalapításra készülő kollégáiknak, és közös együttműködési programokat indítanak. Az idén bejelentette társulási szándékát a Kurier Wilenski, a litvániai lengyel napilap is.

A közgyűlés, Benedikt Dyrlich helyi lap főszerkesztője kérésére határozatban emelte fel szavát a szorb iskolák bezárása ellen, valamint a szorb kisebbségi és újságíró intézmények, a Domowvina és a Serbske Nowiny hátrányos megkülönböztetése ellen és nagyobb támogatása érdekében.

A részvevők jelenlétében Toni Ebner MIDAS-elnök és Günther Rautz főtitkár külön ünnepség keretében adta át a kisebbségi jogok felkarolásáért járó idei MIDAS-díjat Björn Manssonnak, a helsinki svéd Hufvudstadsbladet újságírójának, illetve Habsburg Ottó unokája révén a hasonló okból kiérdemelt Habsburg Ottó-díjat Gian Antonio Stellának, az olasz Corriere della Sera munkatársának. Köszönő beszédében Mansson kijelentette, hogy Európa fő értéke kulturális sokszínűsége, ennek csúcsát pedig a kisebbségek képviselik.

A MIDAS-tagok fontolóra vették a korral haladás jegyében azt, hogy mindannyian e-paper változatot fejlesszenek ki, azaz tegyék elérhetővé újságukat a világhálón teljes egészében, tördelt formában, előfizetés ellenében. Ez utóbbi ügyben konkrét lépéseket is tettek. Ha csak ennyi hozadéka is lenne a MIDAS-tagságnak, már akkor is megérte.

László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke és Máté András Levente, MKT-elnök összehívja a Megyei Képviselők Tanácsának rendkívüli ülését 2005. június 2-ra, csütörtök du. 16.00 órára az RMDSZ Fürdő (Pavlov-Cardinal Iuliu Hossu) utca 21. szám alatti székházába.

Napirendi pontok:

1. A magyar tannyelvű oktatási intézmények minden szintjén/évfolyamán, a román nyelv kivételével, minden tantárgy anyanyelven történő oktatásáról szóló határozattervezet megvitatása.

2. Különfélék.

Gyermekszemekbe nézek, s kérdezem magamtól, vajon megérte felnőttnek lenni?

HUNYADI JÁNOS ALAKJA A MAGYAR ÉS A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁSBAN címmel Lupescu Radu tart előadást június 2-án, csütörtökön du. 5 órától az EME Jókai/Napoca utca 2–4. szám alatti székházának előadótermében (bejárat a baloldali lépcsőn!).

A „KERESZTÉNY" ZSOLTÁROSKÖNYV címmel Ullmann Péter O. Praem. (Gödöllő) tart értekezést a Scola Társaság szervezte Liturgikus Szabadegyetem 2004–2005. évfolyamának utolsó előadásán, június 2-án, csütörtökön este 7 órától a BBTE Római Katolikus Hittudományi Karának dísztermében (Szentegyház/I. Maniu u. 5., II. em.).

HOFI TÜKRE című videofilm második részét vetítik június 2-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének Párizs utca 17. szám alatti székházában.

LAKOSSÁGI FÓRUMOT TART az RMDSZ Kolozs megyei Elnöksége, együttműködve a Magyar Dolgozók Egyesületével, 2005. június 4-én, szombaton de. 11 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A fórum keretében az RMDSZ Kolozs megyei szenátora valamint parlementi képviselői beszámolnak félévi tevékenységükről, majd a választók megvitatják a lakosság legégetőbb gondjait.

A WEB SZOCIOLÓGIAI FOLYÓIRATOT MUTATJA BE Kis Tamás a soron következő Szociológia Nyílt Est alkalmával, június 2-án, csütörtökön du. 6 órától, a Max Weber Szociológiai Kutatóközpont székházában (Tipografiei u. 12/A.). Meghívottak: a lap főszerkesztője, Péter László, a lapszám felelős szerkesztői: Kiss Dénes és Pásztor Gyöngyi, valamint szerzők.

FÁBIÁN ÁRPÁD festészeti tárlata június 1-jén 18 órakor nyílik meg a Művészeti Múzeumban. Bevezetőt mond Radu Ionescu művészettörténész. A művész 1991-ben végzett a Műegyetem Építészeti Karán, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia festészeti szakára, utána pedig a bukaresti Művészeti Akadémiára járt. Diplomát a festészet technikájából és elméletéből, valamint művészettörténetből szerzett. 1992 és 2004 között munkái számos csoportos kiállításon szerepeltek..

Wagner Péter budapesti építész grafikáiból nyílik kiállítás június 4-én, 13 órakor a Korunk szerkesztőségében (Nagy-Szamos/Iaşilor utca 14.szám). Bevezetőt mond Németh Júlia. Jékely Zoltán verseiből Albert Júlia színművész olvas fel. A zenei műsorban közreműködik a Tarisznyás együttes.

Egy évvel ezelőtt találkozhattak az érdeklődők Varga Melindával, amikor a Bretter György irodalmi körön novelláit olvasta fel. Hétfőn este újra visszatért az Echinox lap szerkesztője, de most már verseivel állt a hallgatóság elé. A változatosság kedvéért a Bulgakov pincéje helyett, a kávéház tetőtere adott helyet a posztmodern irodalom kedvelőinek.

Néhány vers felolvasása után Burus János Botond olvasta fel vitaindítóját, amelyben mélyrehatóan boncolgatta a költőnő műveit, és egy történetet is mesélt arról, hogyan ismerkedett meg Varga Melindával, aki elküldte neki novelláit. Akkor sem kímélte őt, mert négyoldalas kritikája rámutatott novelláinak minden apró hibájára. Ez alkalommal is számos dologra rávilágított Melinda költészetével kapcsolatban. Kritikájában elhangzott, hogy az alkotó és forma egymásra talált. A versek nem tartalmaznak írásjeleket, amiért a költőnőre a formai minimalizmus jellemző. Személyes vallomás mindegyik – mondta Burus – és mindegyik vers alapmotívuma a szerelem. De mégis különbözik a hagyományos szerelmes versektől, mert kimarad belőle a férfi, a női vágy tárgya. A szerelem színe sem megszokott, hiszen a lángoló piros színt felváltja a szürke, a szerelem évszaka pedig tavasz helyett az ősz. A szokatlan fekete, fehér, vörös, kék és sárga színek veszélyt, bizonytalanságot sugallnak.

A vitaindító után Bréda Ferenc fejtette ki véleményét a versekről. Érdekesnek találta Varga Melinda költői fogásait, amellyel új női pszichét teremt. Észrevehetően pozitívan értékelte a műveket és Melinda költészetét. Ezzel ellentétben Király Zoltán azt nehezményezte, hogy nagyon sok a képzavar a versekben.

Emellett az is vitatéma volt, hogy milyen versek is valójában Melinda versei. Felmerült, hogy ösztön versek, vagy éppen ötlet-versek, de szösszenetek, valamint ál-maximák kategóriájába is besorolták a jelenlévők.

Összegezve: a jelenlévők megismerkedhettek egy másfajta költészettel, amelyre nem jellemző az eddigi női költők stílusa. Varga Melinda megpróbált újat teremteni a női én pólusváltása által, amely mindenképpen művei pozitív tulajdonságai közé sorolható.

A színházi élet egyik legkiemelkedőbb alakja Prielle Kornélia, 1826. június 1-jén született Máramarosszigeten. Életútja mindvégig szorosan összefüggött szülővárosával. Első fellépése Szatmáron volt 1841. június 10-én Tóth István igazgatósága alatt. 1844-ben a pesti Nemzeti Színház szerződtette, de a vidéki színházak jobban vonzották, így 1845-ben újra vidékre távozott. 1846-ban Debrecenben játszott, itt ismerkedik meg Petőfi Sándorral, aki látva a művésznő csodálatos játékát, megkérte a kezét, és csak a véletlenen múlott, hogy ebből nem lett házasság. (Mazalik Alfréd) A színésznőt Barabás Miklós festőművész örökítette meg.

Mottó:

– Én nem értem ezt a mondatot, művész úr...
– Maga csak mondja azt, ami oda van írva, a többi nem a maga dolga!

(Egykori párbeszéd egy színdarab-íróval)

Ez ma már nincs! Sem egyfelől. sem másfelől. A mi színészeink (akiket ismerek) művelt, jó ízlésű, gondolkodó emberek. Szinte azt mondtam: jobb sorsra érdemesek, mert újra komédiás szintre züllesztik őket.

Színházba járásom első negyven évében senkit sem láttam bukfencezni, cigánykereket hányni, vagy vitustáncban rángani hosszú percekig. Nem is tudtak volna az akkoriak, mert nem voltak „totális színészek". Énekelni sem tudtak. Más tartalmú darabok kerültek színre? Más kategóriájú személyt kellett megjeleníteni a színen?

Átéltünk ilyen (sőt nagyobb) változásokat zenei vonalon, amikor a koncertek repertoárja új idők új dalaival bővült. Sztravinszkijnek szó szerint menekülnie kellett a lincseléstől 1920 Párizsából. Bartók eleinte „érthetetlen" volt. Ma már mindkettő abszolút „klasszikusnak" számít.

Beaumarchais Figaró házasságában van Figarónak egy több mint negyed óráig tartó monológja. Feutwanger szerint ez a tiráda olyan fontossággal bírt, hogy egy lépéssel közelebb vitte a franciákat a nagy polgári forradalomhoz. Ennek ellenére ma már elképzelhetetlen lenne színpadon előadni goromba húzások nélkül.

Delly Ferenc tanította: Színház az, mikor a színpadon mindenki akar valamit a másiktól.

A feketeszemű rózsák, jól megrendezett, romákról szóló darab, kiváló tehetségeket vonultatott fel, óriási energia bedobással ment, csak nem volt színdarab. Csupán egy délután a fonóban. Ha leírom a szöveget és beadom az irodalmi szerkesztőnek, Lászlóffy Csabának, visszadobja azzal, hogy ez nem novella, hanem riport.

Máskülönben minden többnyire a divat függvénye. Mikor Hemingway még újdonságnak számított, írók mikroszkóp alá tették dialógusait: hogyan képes párbeszédet folytatni szereplőivel két-három könyvoldalon keresztül anélkül, hogy lankadna gördülékenysége. Ma már nagyon kevesen olvassák Hemingwayt.

Az antikok nem mertek ellenkezni Arisztotelésszel és betartották a hely és idő egységét. Minden tragédia ott játszódott a nézők szeme láttára, egyetlen nap alatt. A csatákat elmesélték. Díszletek nem voltak, a jelmezek néhány maszkra szorítkoztak és a kothurnuszra, a magasított lábbelikre, hogy az alacsonyabbak is láthatók lehessenek. Az egyetlen kellék talán csak a hordóból hallatszó „isteni" hang volt, a „deus ex machina".

És ment a dolog.

Goldonihoz, Lope de Vegahoz már szükség van két-három ajtóra és két ablakra, meg egy pamlagra. Igénytelenebbek lettek volna a nézők? Véleményem szerint nem lehet mindannyiszor olyat produkálni „amilyet még senki sem látott". Annak is megvan a maga veszélye.

A franciák ennek tudói. Szerintük: Plus ca change, plus c’est la meme chose (Minél változatosabb – minél inkább igyekszik más lenni, annál inkább ugyanaz...)

Ezen érdemes elgondolkozni.

Tegnap este érkezett Kolozsvárra a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) díszmeghívottja, Annie Girardot, francia filmszínésznő. A neves filmsztárt Életmű-díjjal tünteti ki a TIFF, amelyet a június 4-i díjátadó ünnepségen vesz át. Annie Girardot ma este fél nyolckor találkozik egy 15 perces beszélgetés és fotózás erejéig a sajtó képviselőivel, majd ezt követően autogrammot osztogat a közönség számára.

felvételit hirdet kilencedik osztályba, összesen 84 helyre. A két teológiai (humán jellegű) osztály mellett idéntől harmadikként természettudományi (reál jellegű) osztályt is indítunk, ahol a kémia és biológia tantárgyak nagyobb óraszámban való tanítása lehetővé teszi a kollégium egészségügyi posztlíceális osztályaiban, valamint az orvosi, testnevelési, gyógypedagógiai szakon való továbbtanulást is.

Érdeklődni a 0264/430-653-as telefonszámon lehet és az iskola titkárságán, a Farkas/M. Kogălniceanu utca 16. szám alatt.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Június 1-jén, szerdán: 11 órakor: My Brother is a Dog – német–angol–holland; 13 órától: Just Bea – norvég; 15.30 órától: Songs from the Second Floor – svéd–norvág; 18 órától: Hotel – osztrák–német; 20.30 órától: Whisky – uruguay–argentin–német–spanyol; 23 órától: Eastern Suhar – magyar. Június 2-án, csütörtökön: 11 órától: The Heart is Deceitful Above All Things – amerikai; 13 órától: Silmido – dél-koreai; 15.30 órától: Dark Horse – dán-izlandi; 19 órától: La zizanie – francia; 21 órától: Moartea domnului Lăzărescu – román.

GYŐZELEM – Június 1-jén, szerdán: 10 órától: The Saddest Music in the Word – kanada; 12.30 órától: Spellbound – amerikai; 17 órától: Everyday People – amerikai; 19 órától: Angels in America – amerikai. Június 2-án, csütörtökön: 10 órától: Joan – német; 12.30 órától: Private – olasz; 15 órától: Fix Alert – román; 17 órától: Născuţi la comandă – román; Unicul, adevăratul Tarzan – román; 19 órától: A Wonderful Night in Split – horvát; 22 órától: Eminescu versus Eminem – román.

MŰVÉSZ – Június 1-jén: 10 órától: Giliap – svéd; 12,30 órától: It’s All Gone Pete Tong – angol; 14.30 órától: Rövidfilmek; 17 órától: Czech Dream – cseh; 19 órától: 37o2 le matin – francia; 22.30 órától: A Year without Love – argentin. Június 2-án: 10 órától: Rövidfilmek; 19 órától: Marebito – japán; 14.30 órától: Rövidfilmek; 17 órától: The Cell – amerikai; 22 órától: Save the Green Planet – dél-koreai;

EUOHORION STÚDIÓ

Június 5-én, vasárnap este 7 órakor: Aldo Nicolaj: Mi-am pus în gând să fiu un ticălos.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Június 2-án, csütörtökön este 7 órakor: Marc Camoletti: Logodnicele aterizează la Paris.

MAGYAR OPERA

Május 30–június 14. között: Bartók Béla I. Nemzetközi Operakarmester-verseny.

ROMÁN OPERA

Ma, június 1-jén, szerdán du. 6 órától: 10 éves a Junior VIP gyermekkórus.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

A gyermekeknek vannak olyan gondjai, terhei, amelyek mindenhol, kisebb-nagyobb eltérésekkel időben és térben ugyanazok. E korspecifikus terhek azonban még súlyosabban nehezednek e korosztályra egy olyan társadalomban, mint az erdélyi magyar társadalom, ahol a felnőttek világában is minimális az egymásra figyelés, a döntéshozók és a nyilvánosság, azaz a média is mindent csak felülnézetből szemlél. E madártávlatból szemlélt társadalomban minél fiatalabb valaki, annál kisebb odafigyelésben részesül, gondjai iránti empátiát csak szülei részéről várhat. Az erdélyi magyar társadalom nyilvánosságának madártávlatából a csecsemők oly parányiak, hogy számukra e térben nincs is hely, az emberke növekedésével és majdani kikönyökölt státusával arányosan részesül majd figyelemben. Felnőtt korában, a szavazói státus elnyerésével négyévente – azaz választási években – kissé megugrik személyének a jelentősége, de addig többnyire a kuss marad.

Nyelvi léptékű freudi elszólás
Amerikában járván fiatal apaként egyik legszembetűnőbb jelenség volt számomra az az odafigyelés, ami szüleiken keresztül kijárt az újszülötteknek. Nem csak a politikum, a sajtó, hanem a társadalom részéről általában. A taxiban, a vendéglőben a gyermekülés megszokott, de a pelenkázó is ott volt a repülőtől a könyvtár mosdójáig mindenhol (sokszor a férfimosdóban is). Hivatalokban pedig kitett gyerekjáték várta a gyerekes szülőt, nem pedig a síró gyerekre rárivalló morcos hivatalnok. Ott tényleg úgy éreztem, hogy nem teherként fogják fel a gyereket. Nem úgy, mint a mi kultúránkban, ahol az áldott állapotot nyelvi szinten is terhesség szóval jelzik, az erre vonatkozó szavak közül ez terjedt el leginkább. Előfordult az is, hogy amikor tudatosan próbáltam állapotosságot, várandosságot használni, kijavítottak: a terhesség a helyes.

A gyerek(vállalás) retorikai funkciói
Áttételesen persze megjelennek az újszülöttek is a különböző retorikákban, úgy mint gyermekvállalás, demográfiai tényező, s ezek skálája elég tág. Az ömlengő „hazafipublicisztikától" a kampánykonferenciáig és az intézményavató szalagvágó beszédektől a politikai kortesbeszédekig. Egytől egyig a gyermekvállalás fontosságát hangsúlyozzák. Demográfiai mutatóink alapján nem igazán van okunk optimizmusra, érthető hát a téma gyakorisága, a fontossága, a gond csak ott van, hogy a megoldással e beszédek, konferenciák, szemináriumok köszönőviszonyban sincsenek. Öncélú tevékenységeknek tűnnek, amelyek célja csupán arról meggyőzni a nyilvánosságot, hogy a beszélő, szervező stb. mélyen átérzi a nemzeti problémát, és ezáltal méltó a megpályázott funkcióra, vagy a jelenlegi megőrzésére, az éppen tartandó konferencia vagy kutatás stb. pénzeinek elköltésére. A kutatásoknak is csupán annyi a társadalmi hasznuk, hogy pontosan megtudjuk, mekkora a baj. De ezek sajnos nem járulnak hozzá a megoldáshoz, a probléma megmarad a nemzetféltő teoretikusok emelkedett hangvételű diskurzusainak, vagy a mondanivalójukban velük homlokegyenest ellenkező ultraliberális publicisták, humoristák elmélkedéseinek szintjén, akik csupán szexuális problémaként kezelik a gyermekvállalást.

Számomra evidenciának tűnik, hogy a gyermekvállalásra konkrét, a körülményeken javító segítséggel lehet hatni. Nem kell semmilyen végzettség, elég csupán a józan ész annak felismerésére, hogy az első (vagy második) kisgyermekkel ért tapasztalatok befolyásolják a következő vállalását. A fiatal házasok általában több gyermeket terveznek, mint amennyit aztán később vállalnak. De rá kellett döbbennem, hogy elitjeink jó része szerint a kinyilatkoztatásokkal, megcsontosodott pótcselekvésekkel lehet hatni a gyermekvállalásra.

Helyi vetületek
Ezért nem csoda, hogy miközben a magyar egyetemről nyilatkozik boldog-boldogtalan, még ha semmi hatásköre sincs, amivel ezt az ügyet befolyásolná, az nem zavar senkit, hogy egy akkora városban, mint Kolozsvár, a magyar óvodákban mindenhol összevont csoportok vannak, magyar bölcsőde pedig hivatalosan nem létezik. A bölcsődék ugyanis az egészségügyi minisztériumhoz tartoznak, tehát nincsenek nemzetiség szerint felosztva. Ha történetesen magyarok az alkalmazott dadák, akkor a szülőnek szerencséje van, ha nem, akkor kilincselhet tovább, vagy román bölcsődébe adja. Marad még egy megoldás: a két éves korig tartó gyes és a három éves kortól kezdődő óvoda között az anyuka kimarad a munkahelyéről és vállalja a munkanélküliség rizikóját. Amikor pedig egy év után újra munkahelyet kell keresnie, akkor elhatározza, hogy több gyereket nem vállal.

Tudomásom szerint két központi óvodában van két összevont csoport, máshol mindenhol egy csoportban vannak a gyerekek. A hároméves és a hat éves gyerekkel való párhuzamos foglalkozás az óvónőket is többletterheléssel sújtja, és bizonyos esetekben bármennyire is próbálnak ennek megfelelni, visszahúzza vagy károsan hat a gyerekekre.

A gyerekneveléssel járó különböző krízishelyzetekkel, gondokkal (az anyagiaktól a nevelési, az egészségügyitől az anyasággal [apasággal] járó jogokig) a román sajtópiacon eddig négy színvonalas havilap foglalkozik. A magyar lapok szinte teljességgel immúnisak e probléma iránt. A hazai magyar fiatal szülő, ha tájékozódni kíván e téren, akkor románul keresheti a kérdéseire a választ vagy a magyarországi jóval drágább lapokban (mely esetleg itthon alkalmazhatatlan választ). Üdítő kivételnek számít e téren a Szabadság próbálkozása, a Totyogó melléklet.

Minél kisebb a gyerek, annál jelentéktelenebb?
A politikai programokban ezek a problémák még csak retorikai szinten sincsenek jelen. Pedig a magyar egyetemnél sokkal könnyebb politikai döntést jelentene a magyar dadás bölcsődék megoldása, illetve az óvodák esetében (legalább a magyar) csoportok indításához kötelező létszám, például tízre csökkentése. Az igaz, hogy ma egyetemre szinte bárki bejut, de azért mégsem ez az az intézmény, amelyiken mindenki átmegy, hanem az óvoda. Azt pedig, hogy majdan valaki magyar egyetemre jár-e vagy sem, az dönti el, hogy magyar iskolába járt-e, ahova pedig többnyire csak magyar óvodából mennek.

A gyes időtartama megfelel az „európai mércének", de ha a kismama nem engedheti meg magának a két- éves szünetet, akkor csak a megadózott jövedelméből fizetheti a feketén alkalmazott dadát. Márpedig rendszerint ezt teszi az a magyar szülő, aki nem akarja román bölcsődébe adni a még éppen beszélni tanuló gyerekét, vagy nincs elhalmozva nagymamákkal.

A tavalyi helyhatósági választásokon próbáltam tematizálni a magyar utcagyerekek vagy a kiskorú gyermekes szülők ügyét, de hiába. Az elsőt egy kerületi RMDSZ elnök azzal söpörte le, hogy hát azt még a rendőrök is tudják, hogy meg van oldva, létezik egy magyar szervezet ahova elviszik őket. Csakhogy akkor mégis miért vannak annyian az utcán? A bölcsődék, óvodák kolozsvári helyzetéről a legtöbb döntéshozó nem is hallott, de sokan nem is akartak hallani. Olyan tanácsos is volt, aki felvilágosított, hogy a bölcsődék helyzete tárgytalan, mert a gyes három évig tart. Ha történetesen így lenne, akkor sem lenne megoldva, mert mi van, ha valaki mégis dolgozni akar? Általában a visszautasítás ürügye az volt, hogy nem tartozik ránk.

Hiába, soká van még, amire a mai csecsemőkből választók lesznek!

Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
– Csak álom volt –
mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyüség itt belül van
és nem ott kívül.

Valahol valamit elrontottunk. Mi és a társadalom. Dolgozunk látástól vakulásig, másod-, harmadállásban, s közben egyre csak gyűjtjük a stresszt, túlhajszoltak, fáradtak, türelmetlenek vagyunk, elszáguld mellettünk az élet. Észre sem vesszük, mikor nőtt fel gyermekünk. És azokat a soha vissza nem térő apró csodákat végleg elveszítettük. Szerencsések azok, akik még időben rádöbbennek, hogy meg kell állni, és meg kell adni a léleknek, ami a léleké. És csodálkozva tapasztalhatjuk, a kisgyermek milyen hihetetlen ráérzéssel tanít meg arra, amit addig sokan elfelejtettünk (vagy soha nem is tudtunk?): hogyan is kell játszani, hogyan kell gyermekünkhöz emelkedni.

Ezt nem tanuljuk, hanem ösztönösen cselekedjük, mármint általában ezt az egész gyermeknevelést. Vagy magunkkal hozott minták alapján, vagy csakazértis mindenben ellentétesen, vagy csupán szeretetből fakadó ráérzéssel. Persze információs világunkban rengeteg nevelési elméletet ismerhetünk meg, szenvedünk is alaposan a bőség zavara miatt, de végső soron mindent magunkon átszűrve alkalmazunk. Amolyan receptszerűség nem létezik. Jobb világban működik ugyan szülők iskolája kismamák és kispapák számára, ám ott is csupán a csecsemő testi szükségleteinek megfelelő ellátásáról esik többnyire szó. Aztán lesz belőlünk türelmes vagy türelmetlen, többé vagy kevésbé tehetséges apa-anya.

A nevelés rendkívül fontos része a jutalmazás és a büntetés. Ez utóbbi mifelénk legtöbb esetben pálcát, ne’adj Isten nadrágszíjat, fakanalat, jobb esetben atyai pofont, nyaklevest jelent. Pedig ez év január elsejétől Romániában is életbe lépett a gyermekek jogainak védelméről szóló törvény, amely kimondja, hogy a gyermeknek joga van személyiségének és egyéniségének tiszteletben tartásához, és nem vethető alá testi büntetésnek, megalázó, illetve lealacsonyító kezelésnek, ugyanakkor az oktató-nevelő folyamatban is tiltja a testi fenyítést.

Az ENSZ 2003-as adatai szerint Nagy-Britanniában és Németországban hetente két gyerek pusztul el bántalmazás miatt, Franciaországban hetente három, Japánban négy, az Egyesült Államokban pedig 27. A legkevésbé veszélyeztetettek a spanyol, a görög, az olasz, az ír és a norvég gyerekek

Svédországban 1966-ban törölték el azt a törvényt, amely kifejezetten támogatta a pofonhoz és elfenekeléshez való jogot. 1979-ben látott napvilágot a világon elsőként az a törvény, amely kimondja, hogy gyereket verni tilos. 1965-ben még a lakosságnak több mint fele úgy gondolta, hogy a testi fenyítés elfogadható, 1994-ben már csak 11 százalék mutatkozott veréspártinak, és ez a szám azóta is csökken.

Svédországban segélykérő telefonvonal is létezik, a tárcsázni már tudó gyermekek részére – a szám ingyenesen hívható, és a számlán sem jelenik meg. De hasonló szolgálat létezik a türelmetlenségüket, dühüket, frusztrációjukat, keserűségüket gyermekükön kiélő agresszív felnőttek részére is. Amennyiben a problémás család felfedi azonosságát, konfliktusmegoldást tanító tanfolyamon vehet részt – a cél nem a család felbontása –, súlyosabb esetekben ideiglenesen speciális bentlakásba helyezik az egész családot. Hát ettől itthon még felfoghatatlanul távol állunk.

Egyelőre az is jelentős változás, hogy a legtöbb szülő ma már elfogadhatatlannak tartja gyermeke iskolai bántalmazását, és a tanárok sem igen folyamodnak a vonalzóhoz buta vagy engedetlen nebulók esetében, a pálcázás, körmös már rég idejét múlta. Egy pofontól a halálra rugdosásig hosszú az út – de gondoljunk csak arra, bennünk, szülőkben mindenható teremtményeket látó gyermekeink minden pofonnál kicsit meghalnak, és ezek a kis meghalások soha nem tűnnek el nyomtalanul. Ajándékozzunk hát nekik gyermeknapra egy befelé forduló néma ígéretet: kicsim, többé nem ütlek meg soha!

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Kormányátalakítást hajtott végre Jacques Chirac azt követően, hogy a népszavazáson a szavazópolgárok többsége elutasította az Európai Unió alkotmányát. A francia köztársasági elnök felmentette tisztségéből Jean-Pierre Raffarin miniszterelnököt, helyébe pedig Dominique de Villepin eddigi belügyminisztert nevezte ki.

Az 51 éves Villepin eddig belügyminiszter volt Jean-Pierre Raffarin kormányában, korábban pedig külügyminiszterként Párizsnak az iraki háborút ellenző politikájának fő tolmácsolójaként vált ismertté. Az ő feladata lesz „friss lendületet adni" a francia kormány politikájának, ahogyan azt Jacques Chirac vasárnap este, az európai alkotmány elutasításával végződő népszavazás utáni televíziós nyilatkozatában megígérte.

Villepin kabinetje összetételéről sem ő, sem pedig Chirac nem nyilatkozott egyelőre, de egy francia képviselő a France-Info rádiónak máris elárulta, hogy a belügyi tárcát az a Nicolas Sarkozy kapja meg, aki szintén a kormányfői tisztség várományosa volt, és korábban már vezette a belügyminisztériumot. A tervek szerint az államfő este beszédet intézett a nemzethez, amelyben vázolta az új kormány programját. A kormány névsorát a tervek szerint szerdán hozzák nyilvánosságra. Egyes politikai elemzők a korábbiakhoz képest karcsúbb kabinetet várnak.

Dominique de Villepin számított a legesélyesebbnek a népszerűtlen Raffarin posztjára, akit a sikertelen gazdasági reformok és a magas munkanélküliség után az európai alkotmány leszavazásáért bűnbaknak tekintett az elnök.

Az arisztokrata származású Dominique de Villepin Rabatban született 1953. november 14-én. Irodalmi és jogi végzettsége után politikai tudományokból szerzett diplomát a franciaelitképzőben, az ENA-n. A francia külügyminisztériumban közel-keleti tanácsadóként kezdte pályafutását 1984 és 1987 között, majd 1989-ig Franciaország washingtoni nagykövetségének sajtóattaséja volt. 1995 és 2002 között, Chirac első elnöksége idején az államfő legközelebbi munkatársának számított mint az elnöki hivatal főtitkára, majd 2002-ben belügyminiszter lett. Villepin íróként is ismert: történelmi munkát publikált a napóleoni korról, és versei is megjelentek.

Franciaország után ma, szerdán Hollandiában is népszavazást tartanak, mégpedig az ország történetében az elsőt, szintén az Európai Unió alkotmányos szerződéséről. Elutasítás esetén végveszélybe kerülhet az eddigi uniós szerződéseket összefoglaló, valamint továbbfejlesztő dokumentum hatályba lépése.

Utoljára 1797-ben, az akkor francia megszállás alatt Batáviai Köztársaság néven működő bábállamban szólították szavazásra a népet szintén egy alaptörvény ügyében. Ez az egyszeri lehetőség azonban egyelőre nem tűnik kellően vonzónak a lakosság számára, amelynek több mint 60 százaléka távol szándékozik maradni a urnáktól. Ezért elemzők azt állítják, hogy a részvételi arány akár meg is fordíthatja a szavazás várt eredményét.

A legfrissebb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Jan Peter Balkenende miniszterelnök reményeivel ellentétben a francia „nem" az elutasítók táborát növelte Hollandiában, nem pedig a támogatókét. Ha azonban nagyobb tömeget sikerül mozgósítani a voksolást eddig tervezőknél, az változást hozhat a szavazás eredményében is.

A 11,6 millió szavazásra jogosult holland állampolgár reggel fél nyolctól este kilencig járulhat az urnákhoz, hogy választ adjon arra a kérdésre: „Mellette vagy ellene van-e Ön annak, hogy Hollandia megerősítse az európai alaptörvényről szóló szerződést?" A hágai parlament két házának a lakosság akaratát – elvben nem kötelezően – figyelembe véve kell azután ratifikálnia vagy elvetnie az alkotmányt.

Az uniós vezetők és integrációpártiak számára keserű csalódást jelentő francia eredmény ismeretében a politikusok higgadtságra és felelősségük figyelembe vételére intették a hollandokat. Ám akárcsak Franciaországban, Hollandiában sem az alkotmányban foglaltak körül forog igazán a vita, hanem egyfelől belpolitikai, másfelől általános uniós ügyek körül.

Napirenden van ismét a gazdasági bizonytalanság kérdésköre: a nép úgy érzi, hogy munkája nincs biztonságban, és nem látja világosan azt sem, hogy az EU eleget tesz a munkahelyek védelmében. Másik téma a pénzügyi unió, amelynek esetében a hollandok úgy érzik, a németek, franciák, olaszok büntetlenül megszegték a szabályokat, míg a kisebb országok igazságtalanul szenvednek. Vitás kérdés az uniós költségvetéshez való hozzájárulás ügye: egy főre jutóan Hollandia az uniós büdzsé legnagyobb nettó befizetője, és ezt sokan nem tartják igazságosnak. Sokan úgy vélik, a EU még nem emésztette meg a tavalyi bővítést, ezért még várnia kell a továbblépéssel az integrációban.

Figyelembe kell venni a bevándorlást is: jelen van a hollandokban az aggódás a bevándorlók magas száma, és főleg a terrortámadások veszélye miatt. Élénken él még a köztudatban a provokatív stílusáról ismert filmrendező, Theo van Gogh tavalyi meggyilkolása, amelyben a legfrissebb információk szerint csecsen szélsőségesek is érintettek lehettek. Mindemellett a kormány sem nagyon népszerű jelenleg – Balkenende kabinetje a nép alig 19 százalékának bizalmát élvezi friss adatok szerint. A „nem"-ért kampányolók soraiban találhatók a szélsőséges politikai erők is.

Az alkotmány mellett érvelők az utolsó pillanatig – bár a francia eredmény ismeretében némileg erőtlenebbé válva –- próbálták megértetni a szavazókkal, hogy a szerződés támogatása valójában nem bajt hoz rájuk, hanem személyes érdekeiket szolgálja. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a kormány túl későn kezdett kampányolni az egész unió számára nagyon fontos szavazás kedvező kimeneteléért.

– Engedje meg Markó Béla és a Jóisten, hogy megkérdőjelezzem, miszerint minden erdélyi magyarnak néppártinak és kereszténydemokratának kell lennie – jelentette ki lapunknak Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátor, aki szerint elfogadhatatlan, hogy az Európai Parlamentbe küldött RMDSZ-es megfigyelőknek kötelező módon az Európai Néppárt (EPP) tagjainak kell lenniük. A szövetség képviselőiből és szenátoraiból alkotott együttes frakcióülésen a törvényhozók megállapították, hogy milyen kritériumoknak kell eleget tenniük erre a tisztségre pályázó politikusok.

Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője lapunknak elmondta: a hétfő esti ülésen 32 törvényhozóból 28 volt jelen, ami azt bizonyítja, hogy a kritériumrendszer elfogadása széleskörű támogatottságnak örvend a szövetség politikusainak körében. Az RMDSZ várhatóan három megfigyelővel rendelkezik majd Strasbourgban, mivel a román képviselőház integrációs bizottságában is hasonló létszámban képviselik magyar politikusok a szövetséget. Az együttes frakció döntésének értelmében minden RMDSZ-es törvényhozó egyénileg megpályázhatja a tisztséget. A kiválasztott jelöltnek elsősorban nagyszerű tárgyalókészséggel kell rendelkeznie, a román és a magyar nyelv ismerete mellett az Európai Unióban hivatalos nyelvek közül legalább kettőt kell alaposan ismernie. Márton Árpád szerint tanácsos lenne az angol, francia és német közül választani kettőt. Az EP-megfigyelői státus az itthoni tevékenység feladásával jár, mivel az RMDSZ-nek olyan emberre van szüksége, aki csak a brüsszeli munkára összpontosít. A frakció meghatározta, hogy küldöttjének kötelező módon az EPP-be kell felsorakoznia. – Lehetőséget kellett volna biztosítani a sokszínűségnek, sokkal jobb megoldás lett volna, ha nem teszik kötelező kritériumként az EPP-tagságot – mondta Eckstein-Kovács Péter. A szenátor közölte: ilyen körülmények között nem nyújt be pályázatot, amelyet azonban elkészített volna, ha ez a rendelkezés nem kerül be a feltételrendszerbe. Meggyőződése, hogy ez feszültségeket okoz majd az RMDSZ-ben. Úgy vélte, hogy az EPP-tagságról szóló döntés már több mint tíz évvel ezelőtt megszületett, ezért erre nem kellett volna alapozni. Szerinte nem jó az, hogy az RMDSZ-t egy ideológia irányába mozdítják el, annál is inkább, hogy tárgyalások folynak a legerősebb európai parlamenti frakció és a Nagy-Románia Néppárt között a szélsőségesen nacionalista párt felvételéről a keresztény-demokraták közé.

Eckstein-Kovács Péter megbeszélést folytat majd a szabadelvű körös kollégáival, valamint a többi platform vezetőivel, hogy tartsanak platformegyeztetést ebben a kérdésben, mert ez így elfogadhatatlan. Hangsúlyozta: ez az ügy nem csak őt személyesen érinti, hanem az egész romániai magyarságot.

Márton Árpád szerint a kötelező EPP-tagság mellett szól az, hogy az RMDSZ tagja a néppártnak. Hangsúlyozta: a sokszínűség elve alapján nem engedhetik meg maguknak, hogy a szövetség képviselői több parlamenti csoportba tartozzanak, hiszen itt is politikai döntések alapján születnek meg a törvények. Emlékeztetett, hogy a néppárt a legerősebb frakció az EP-ben, és a felvidéki Magyar Koalíció Pártja is tagja a keresztény-demokrata frakciónak. Jelenleg a néppárt adja a Románia EU-csatlakozását ellenzők legnépesebb csoportját, ezért fontos, hogy a szövetség megfigyelői minél hatékonyabb lobbi munkát fejthessenek ki az ország integrációjáért, vagy annak megakadályozásáért – érvelt Márton Árpád.

A civil társadalomnak, élükön az ismert emberi jogi szervezetnek, az APADOR-CH-nak felszólításával dacolva Ilie Botoş, Románia főügyésze nem hajlandó lemondani tisztségéből. A szervezet Dinu Patriciu liberális üzletember és az SZDP-közeli Corneliu Iacubov letartóztatásával kapcsolatban emelt kifogást. Patriciu ügyvédei azzal vádolják Botoşt, hogy védencük még meg sem írta nyilatkozatát a 18 órás kihallgatás után, az illetékes szervek azonban máris kiállították a letartóztatási parancsot.

Az ügyben megszólalt Traian Băsescu is, aki szóvivője közvetítésével kifejtette: számított arra, hogy amikor az igazságszolgáltatás lecsap a nagykorrupcióra, lesznek olyan pártok, üzleti körök, érdekcsoportok, médiaképviselők, akik rögtön ugranak, és védelmükbe veszik a vádlottat. Bár az államfő a francia népszavazás, Románia integrációs esélyei kapcsán szólalt fel, egyes elemzők szerint nyilatkozatának egyértelműen belpolitikai üzenete volt. Többek szerint ugyanis Băsescu nem idegen a Patriciu-ügy előrángatásától. Egyrészt Romániának továbbra is bizonyítási kényszere van az EU-val szemben, ami a korrupció felszámolásával kapcsolatos elszántságát illeti. A volt kormányhoz közeli üzletemberek (Iacubov, Dumitru Sechelariu, Nicolae Mischie) mellett azonban a jelenlegi hatalom köreihez tartozókat is illett elő állítani, hogy ne a volt vetélytársakkal való leszámolásnak élje meg a közvélemény a tisztogatást, hanem az igazságszolgáltatás ezzel is bizonyítsa pártatlanságát. Így került napirendre Dinu Patriciu Petromidiás dossziéja. Másrészt – állapítják meg a kommentátorok – a Călin Popescu Tăriceanu üzlettársaként és barátjaként ismert Patriciu letartóztatásával az NLP olyan imázsveszteséget szenved, ami a „partner", a Demokrata Párt malmára hajtja a vizet. A DP és az NLP közti rivalizáció a D.A. Szövetségen belül a vezető szerepért egyre inkább felerősödött, az elemzők azt sem tartják kizártnak, hogy hamarosan a liberális politikusoknak a demokratákhoz való átvándorlásának leszünk a tanúi.

Az erdélyi magyarok ügyének európai fórumok előtti képviseletéről tárgyalt a napokban Markó Béla RMDSZ-elnökkel Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke. A 2004-ig RMDSZ-es parlamenti képviselő megbízást kapott az EMNT által létrehozott Kárpát-medencei Autonómia Tanácstól, hogy Brüsszelben magyar érdekképviseleti irodát hozzon létre. A Szabadságnak nyilatkozó politikus korrekt párbeszédként értékelte a Markó Bélával folytatott megbeszélést. Hangsúlyozta: az erdélyi magyarság ügyének hatékony külpolitikai képviseletére magyar–magyar párbeszéd szükséges.

A brüsszeli iroda reményei szerint még az idén elkezdi tevékenységét. Konkrét feladatairól nem árult el sokat, de példaként említette, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőinek Brüsszelbe tervezett látogatásakor közvetíteni tud a romániai magyar küldöttség és az európai intézmények között.

Az RMDSZ megszerezte a Beszterce-Naszód megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hivatal igazgatói tisztségét. Szilágyi János prefektus, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke kedden elmondta: a liberális Ioan Bogolin az állategészségügyi hivatal jelenlegi igazgatójának menesztéséről és Kocsis András kinevezéséről a központi döntőbizottság határozott.

Szilágyi elmondta: Emil Boc, Dan Voiculescu, Markó Béla és Călin Popescu Tăriceanu egyetértettek abban, hogy a tisztséget az RMDSZ töltse be, erről átiratban értesítették a mezőgazdasági minisztériumot. – Bebizonyítottuk, hogy a kormánykoalíció partnerei vagyunk, hívei a párbeszédnek és az optimális megoldások keresésének. Ugyanakkor elvárjuk, hogy tartsák tiszteletben a 14 százalékos arányt, amelyben megállapodtunk – mondta Szilágyi János. Hozzátette: a Demokrata Párt és a Konzervatív Párt is az RMDSZ oldalán áll a liberálisokkal folytatott vitában.

Ugyanakkor Sabin Ilieşi, az NLP Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke nem tud a vezetőcseréről. – Amikor a prefektus dokumentummal erősíti meg mindezt, akkor nyilatkozunk. Addig Ioan Bogolin marad a hivatal igazgatója – mondta Ilieşi.

Az RMDSZ és a Konzervatív Párt (KP) egybeolvadásáról beszélt Dan Voiculescu a KP elnöke. A politikus szerint előbb vagy utóbb Markó Béla és az RMDSZ többi vezető politikusa is rájön, hogy nincs választásuk. – Az RMDSZ etnikai párt, és az Európai Unióban nincs helyük az ilyen alakulatoknak – magyarázta állítását Dan Voiculescu. Szakértők szerint Voiculescuék számára két szempontból lehet érdekes a felvetett lehetőségen gondolkodni: az RMDSZ-szel egybeolvadva biztosíthatnák parlamenti helyüket az esetleges előrehozott választások esetén is, ráadásul képviselőik lehetnének az Európai Néppártban is, amelynek az RMDSZ tagja.

Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint a fúzió gondolata az RMDSZ-nek nem kérdés. Úgy vélte, hogy román párttal való összeolvadás nem jelenthet megoldást, az RMDSZ-nek úgy kell maradnia, ahogy van. A politikus cáfolta Voiculescunak azt a kijelentését, miszerint etnikai pártokat nem fogadna be az Európai Parlament, példaként a felvidéki Magyar Koalíció Pártját említette, amely Szlovákia EU-integrációja után teljes jogú tagja az Európai Néppártnak.

Az 1-es, 5-ös oldalt szerkesztette: Borbély Tamás

A magyarok rendezte Zilahi-napok, illetve az önkormányzat szervezte városnapok mellett viszonylag kevesen figyeltek fel eddig a helyi német közösségre. Pedig példásan rendbetartott székházuk, tevékenységeik, minden hírverés vagy mellveregetés nélkül, felmutatott eredményeik önmagukért beszélnek.

Az elmúlt héten, szombaton délelőtt kilencedik alkalommal rendezte meg a Német Demokrata Fórum Szilágy megyei szervezete a hagyományos „Maifest" ünnepségét. Az idők folyamán a rendezvény kiszélesedett, és Bihar, Szatmár, illetve Máramaros megyei vendégek is részt vettek a Kraszna utcai Német Házban tartott hangulatos találkozón. Az ünnepség reggel kezdődött a prefektúra előtti Márványtéren a bélteki sváb fúvószenekar hangversenyével, majd a hagyományőrző és identitástudatot ápoló, népviseletbe öltözött csoportok a székhely udvarán folytatták az ünnepséget.

Kelemen László, a Német Demokrata Fórum Szilágy megyei szervezetének elnöke németül köszöntötte a vendégeket: dr. Andrei Todeát, Szilágy megye prefektusát, Mircea Ghiurcót, a megyei tanács alelnökét, Radu Căpîlnaşiu polgármestert és Johann Schwarczot, a romániai németek érdekvédelmi szövetségének észak-erdélyi elnökét. Ezt követően a zilahi Mihai Eminescu iskola német tagozatának tanulói színpadi jelenetekből, népi táncokból összeállított műsort mutattak be, ezután pedig a Szatmárnémetiből érkezett sváb hagyományőrző együttes néptáncbemutatója aratott nagy sikert. Záróakkordként a zilahi középiskolások kórusa három nyelven énekelte el az Európai Unió himnuszát, az Örömódát.

Zilahon több éve német nyelvű óvoda és elemi iskolai osztályok is működnek. A Mihai Eminescu általános iskolában tavaly ősszel már ötödik osztályosok számára is hirdettek német tannyelvű osztályt. Az osztályokban román, illetve magyar anyanyelvű gyerekek is tanulhatnak. A végzősök a szatmári, nagyszebeni vagy a temesvári líceumokban folytathatják tanulmányaikat, de a tervek szerint ősztől a kolozsvári Gheorghe Bariţiu líceumban is indul német tannyelvű kilencedik osztály. A diákok számára bentlakást biztosítanak, és a szünidőben bajorországi látogatásokat szerveznek. Érettségi után pedig pályázhatnak a hamburgi, berlini vagy müncheni egyetemek ösztöndíjaira is.

Szilágy megyében tizenhat évvel ezelőtt alakult meg a Német Demokrata Fórum, és nem sokkal később már székházzal is rendelkeztek. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint a megyében 137-en vallották magukat német nemzetiségűnek (Zilahon 87-en). Tíz évvel később számuk – megyei szinten – 78-ra apadt, akkor Zilahon 36 német nemzetiségű állampolgárt jegyeztek. A németek a háttérben, csendben, de kitűnő eredményekkel dolgoznak. Igazi németes célratörő módszerekkel.

Főegyházmegyénk 2009-ben ünnepli Szent István általi alapításának Millenniumi évfordulóját. Az előkészületet már a múlt év folyamán megkezdtük.

A Papi Szenátus 2004-ben tartott őszi ülésén excellenciás és főtisztelendő Tamás József segédpüspök, érseki helynök urat jelölte az előkészítő bizottság élére. Ő választotta meg munkatársait, akikkel közösen kidolgozzák az előkészületi idő programját. Tevékenységükről az évente kétszer sorra kerülő szenátusi ülésen számolnak be.

Szeretettel arra kérjük tisztelendő testvéreinket, hogy bármilyen javaslattal, vagy feladatvállalással – a Millenniumi ünnepség megrendezésére vonatkozóan – a segédpüspök urat keressék. Minden jó ötletnek és kezdeményezésnek helye van.

A közeljövőben várható, hogy Románia kormánya módosítani fogja az ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó törvényt, egy újabb törvénycsomaggal. A módosítás vonatkozni fog épületekre, beltelkekre, erdőkre, kaszálókra és szántóterületekre egyaránt.

A legfontosabb módosítás abban várható, hogy az épületek és beltelkek esetében újabb visszaigénylési határidőt állapítanak meg. Ezzel lehetőség nyílik az eddig vissza nem igényelt ingatlanok visszaigénylésére.

Az eladott ingatlanok esetében újabb határidőt szabnak meg az adásvételi szerződések érvénytelenítésére.

A szántó- és erdőterületek esetében is újabb igényléseket lehet benyújtani az eddig vissza nem szolgáltatottakra.

Felhívjuk tisztelendő testvéreink figyelmét arra, hogy előre szerezzék be a telekkönyvi kivonatokat és egyéb igazoló okmányokat, hogy amikor intézkedni kell, minden a rendelkezésükre álljon.

Első alkalommal, 1997-ben a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium 375. évfordulóján figyeltem fel egy idős öregúrra, akit azután minden fontosabb rendezvényen viszontláthattunk. A nemrég lezajlott Bethlen-napokon is Nagyenyeden volt, és kihasználtam az alkalmat, hogy elbeszélgessek véndiákjaink korelnökével, hiszen azok közül, akik rendszeresen látogatják iskolánkat, tudomásom szerint Gábor bácsi a legidősebb.

– Mi köti önt Nagyenyedhez és a kollégiumhoz?

– 1928-ban kerültem a nagyenyedi tanítóképzőbe, és 1936-ban végeztem. Ezalatt olyan nevelést kaptam a tanároktól és az ódon falaktól, hogy sosem tudom elfeledni az alma matert, és ezért mindig kifejezem hálámat. Úgy érzem most és régóta már, hogy én ide is tartozom.

– Mikor sikerült újra találkozni a volt osztálytársakkal?

– Úgy terveztük, hogy ötévenként találkozunk. Osztálygazda minőségemben tőlem várták el, hogy összetartsam a volt osztályt. Sajnos a történelem sorra meghiúsította tervezett találkozóinkat. 1941-ben a bécsi döntés választott szét minket, 1946-ban a háborút követő szétszóródás és az anyagi nehézségek, és 1951-ben is csak három osztálytárssal sikerült kapcsolatba lépnem. A véletlen úgy hozta, hogy egy Pápára elszármazott volt osztálytársam megkeresett azzal a javaslattal, hogy találkozzunk Magyarországon az ott élő nagyenyedi diákokkal. Erre 1963-ban került sor Budapesten, ahol tizenhatan gyűltünk össze, ebből öten a volt osztályomból.

– Milyen volt az első viszontlátás?

– Örömteli, de fájdalmas volt a kölcsönös felismerés annyi év után. Elhatároztuk, hogy felkutatjuk a többi osztálytársunkat, és leszögeztük, hogy 1966-ban megrendezzük a harmincéves találkozót Nagyenyeden, amely egyben az első találkozónk volt. Az első és az azt követő kilenc találkozót – mert később egyre gyakrabban gyűltünk össze –, Nagybányáról szerveztem.

– Hogyan sikerült az első nagyenyedi találkozó?

– Huszonnégyen végeztünk, ebből húszan itt voltunk. Sokan elhoztuk feleségünket és gyerekeinket, mert nekik is át kell adni azt a Bethlen-szellemet, amit örököltünk. A volt tanáraink, Szász Árpád, Köble József, Demény Zoltán, Nemes János és Vita Zsigmond jelenléte kellemesen hatott, az öreg falak, a díszterem arra sarkallnak, hogy ide mindig visszatérjünk.

– Melyik következő találkozó volt a legemlékezetesebb?

– Az 1986-ban rendezett 50 éves találkozó, amelyre csak tizenketten tudtunk eljönni. Eljöttek a még élő tanáraink, és velünk voltak a családok is. Azzal leptem meg társaimat, hogy a régi diákéletet, a bentlakásos élet sajátosságait idézte fel diákdalok segítségével családom tíz tagja. Időközben ők is átvették az nagyenyedi hangulatot. A következő találkozókra egyre kevesebben jöttünk el. Öregesen, de lélekben fiatalon.

– A véndiák-találkozókon kívül járt máskor is a kollégiumban?

– Mindig kerestem az alkalmat, hogy feljöhessek Nagyenyedre, mert az embernek tartoznia kell valahova, és ragaszkodnia kell hozzá a jövőt építő jelen biztosításáért.

– Most a Bethlen-napok hozták ide. Milyen volt a rendezvény?

– 91 éves vagyok, nem szégyellem, de most nehéz volt rászánni magam ilyen hosszú útra. A rossz időjárás és a beharangozott vasutas sztrájk elbizonytalanított. Feleségem unszolt, ezért el kellett indulnom! A feleség diktál és legtöbbször jól! Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a rendezvényen. Az első nagyon kellemes meglepetés a táncműsor volt. Csodálatos fejlődést igazol a tánccsoport kibővítése, az utánpótlás biztosítása, szereplésüknek magas szintje, minden ott lévő lelket megmozgató ereje. Remélem, hogy a táncos diákokon keresztül ez eljut más vidékekre is. A második élményem a Japánról szóló előadás volt, amely betekintést nyújtott egy távoli, izgalmas és gazdag kultúrába. Nem tanultam meg a betűket, de megértettem, miért próbálta megismerni a világhírű Nagyenyeden végzett kutató, Kőrösi Csoma Sándor a keleti kultúrákat. A harmadik és egyben a csúcs a Bethlen Gábor álma című záróelőadás volt. Csodálatosan idézte fel az iskolaalapító fejedelem gondolatait, összekapcsolva a múltat a jelennel és a jövővel fennmaradásunk érdekében. Dicséret a tanároknak, akik a rendezvény nehéz szervezési munkája mellett vállalták a szereplést, és összehangolták ezt a diákok énekeivel, táncaival. Ezek után a Bethlen induló méltóságteljesen zárta az ünnepséget.

– Látszott meghatódottsága a vasárnapi koszorúzási ünnepségen. Miért?

– Nagyon helyes volt a cserkészek bevonása. Mivel 1932-ben itt lettem cserkész, a mozgalom alapvető gondolatait egész életemben továbbvittem, átadtam unokámnak is, aki komoly munkát végez az erdélyi cserkészmozgalomban. Örülök, hogy Nagyenyeden is sikerült feléleszteni a mozgalmat, és most a cserkészek segítségével koszorúztak.

– Milyen érzéssel tér vissza Nagybányára?

– Lelkileg felfrissültem, és remélem, hogy jövőre is itt lehetek. Bár ez nemcsak tőlem függ!

Az elmúlt hét végén ötödik alkalommal került sor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a szórványiskolák színjátszó találkozójára. Az ünnepélyes megnyitón Demény Piroska aligazgatónő, aki öt éve lelkes mindenese a szórványszínjátszásnak, a következőket mondta beszédében: öt év alatt sok-sok kisdiák látogatott el hozzánk és a játszó gyerekek szigetévé alakította a kollégiumot. Szőcs Ildikó igazgatónő szerint a találkozó jó alkalom arra, hogy a diákok jobban megismerhessék a kollégiumot, és reméli: bejönni, szétnézni és beiratkozni csak idő kérdése.

A pénteki nap hangulatkeltő előadása a Collegium Gabrielense (rendező tanárok: Tomai Gyöngyi, Demény Piroska) színvonalas bemutatója volt. A Csipkerózsikával egy olyan összetett táncos-zenés mesejátékot mutattak be, amely komoly előrelépést jelent, és méltán aratott nagy sikert.

A három nap diákprodukcióiból kiemelkedett a gyulafehérvári V. Goldiş Ált. Iskola magyar tagozatának a bemutatója a Kótyonfitty király (Szabó Márta), a magyarlapádi hagyományőrző Csűrdöngölő együttes előadása Étkezési szokások címmel (Szilágyi Erzsébet), vagy a medgyesi Báthory Líceum, Karinthy Frigyes: Visszakérem az iskolapénzt című szellemes darabja. Igen kifejező volt a temesvári Bartók Béla Líceum: Asszonyok tüköre című előadása (Fodor Enikő), valamint a nagyenyediek mindenkit elbűvölő Taligás királya (Kóbori Annamária és Gáspár Katalin). A többi résztvevő színjátszótársulat (Torockó, Marosújvár, Magyarbece, Olthévíz, Szeben, Bethlenszentmiklós) is nagyon ügyesen szerepelt. Vasárnap reggel a záróünnepély alkalmából minden csapat első díjat és szép ajándékokat kapott kemény munkájukért.

Szabad idejükben a szórványtelepülések diákjai hasznos programokon vehettek részt. A nagyenyedi környezettel és szellemiséggel való ismerkedésen túl, most először tartottak érdekes kézműves foglakozásokat, pl. nemezelést, csuhézást és bogozást (Sz. Győri Ildikó, Szilágyi Loránd, Győri Kinga irányításával). Volt táncház is amerikai vendégekkel (Kónya Tibor), tábortűz nótás szalonnasütéssel és tini-buli. Az ünnepségsorozatot reneszánsz táncjáték zárta. A kolozsvári Passamezzo és Petit rien együttesek, valamint a nagyenyedi Collegium Gabrielense közös produkcióját, a Hamupipőkét tekinthették meg az érdeklődők. A rendezvény támogatói: a Communitas Alapítvány, az iskola igazgatósága, az V–VIII. osztályok közössége, a Corvin Kiadó, a Torockószentgyörgyi Tejfeldolgozó Vállalat és a Máltai Szeretetszolgálat.

A háromnapos rendezvény újra bebizonyította azt, hogy a hasonló sorsú, a többségi nyelv és szokások szorításában élő tanulóknak igenis szükségük van erre a „házon belüli" megmérettetésre és sikerélményre.

Tegnap általános sztrájkba lépett a szamosújvári háztartási üveggyár hétszáz alkalmazottja, miután a május közepén tartott figyelmeztető sztrájk nem járt eredménnyel. Tegnap délig Kolozs megye prefektusa, Marius Nicoară és a rendőrség szállt ki a helyszínre. Benta Tiberiu szakszervezeti elnök a cég bukaresti képviseletére várt, amely tegnap délig nem érkezett meg. A sztrájkolók fizetésemelést követelnek, a hétvégi napok kifizetését, és élelmiszerjegyeket, amelyeknek folyósítását már több mint egy esztendeje felfüggesztették. Feltett szándékuk a sztrájkot mindaddig folytatni, amíg követeléseiket teljesítik.

Alin Tişe, a 2002-ben elfogadott 550-es törvény alapján létrejött üzlethelyiség-eladási bizottság elnöke arról számolt be, hogy az általa vezetett testületnek eddig 91 kereskedelmi helyiséget sikerült értékesítenie. Ezek összterülete meghaladja a 7 ezer négyzetmétert.

Tişe elmondása szerint a polgármesteri hivatal folyószámlájára összesen 247 milliárd lejnek kell beérkeznie. A 280 tiszta háttérrel rendelkező helyiségből 240-et már felértékeltek a szakértők, a többi eladási árát az elkövetkező időszakban határozzák meg.

A bizottság elnöke azt is elmondta, hogy több esetben a bérlők bírósági úton értékelték fel a helyiséget. Ezt a polgármesteri hivatal nem fogadta el, és saját szakértők bevonásával végeztette el a feladatot. Tişe szerint a kettő közötti különbség összesen 40 milliárd lejre rúg. Hozzátette: a lakbér elmaradása miatt több üzlethelyiséget liciten adnak el.

Tegnap a Hotel City Plazaban kis- és középvállalatok számára tartott fórumot az International Data Group (IDG) informatikai fejlesztési tanácsadó cég. Mihaela Gorodcov főmenedzser szerint nagy szükséglet mutatkozik a kispénzű, de informatikailag előre lépni szándékozó, az EU-s elvárásoknak megfelelni igyekvő kisvállalatok támogatására. Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök hasonlóan vélekedett, hozzátéve, hogy a helyi tanácsokat is informatikai hálózattal kellene összekapcsolni.

A találkozó elején bemutató jellegű interaktív párbeszéd zajlott le a fórum és a Bukarestben tartózkodó Varujan Pampuccian, a képviselőház informatikai bizottságának elnöke között, aki vázolta a kis- és középvállalatok munkáját megkönnyíteni hivatott törvénytervezeteket az elektronikus aláírás, az elektronikus archiválás, az elektronikus számlázás stb. bevezetésére vonatkozóan. Azokon a településeken, ahol még hiányzik a szükséges infrastruktúra, átmenetileg valószínűleg olyan vállalatok fognak létesülni, amelyek közvetítik a számlázási műveleteknek az éteren keresztül történő postázását.

Egy héttel ezelőtt bezárták Zilahon a fogyatékosok rehabilitációs központját, mert a megyei egészségbiztosító pénztár nem fizette ki a szerződésben megállapított működési költségeket. A havonta kétszáz beteget ellátó központot holland adományozók építtették, akik már másodszor csalódnak Romániában.

Az országban egyedülálló korszerű intézmény a holland CASA alapítvány adományaiból épült. 1800 négyzetméteren 60 betegszobát, 6 orvosi rendelőt, 6 fizikoterápiás kabinetet és két különleges tornatermet építettek és szereltek fel a hollandok, mindezt adományként. Már az elején gondok adódtak, mert a Hollandiából küldött konyhafelszerelést az előző igazgató eladta egy magáncégnek, amely egyik costineşti-i panziójában hasznosította a felszerelést. Két évet kapott érte – a hollandok pedig hoztak egy másikat, s végül tavaly ősszel beindult a kórház. Öt szakorvos, tizenhat egészségügyi asszisztens, majdnem ugyanennyi kisegítő személyzet látta el a környező megyékből is érkező rászorultakat. A járóbetegekkel együtt átlagosan havonta 200 mozgássérültet kezeltek az európai színvonalú intézményben. Ősszel, az ünnepélyes megnyitón a megye vezetősége is biztosította a hollandokat az intézmény működtetéséről, az egészségbiztosító pénztárral pedig megkötötték a támogatási szerződést, csakhogy a központ mindmáig nem kapott pénzt. Szerdán hazaküldték a betegeket, és közölték a mintegy ötven fős személyzettel, hogy munkahelyük megszűnt.

– Országos szégyen – jelentette ki tegnapi sajtóértekezletén dr. Andrei Todea prefektus. – Miután a hollandok felépítik az intézményt, ellopjuk a konyhafelszereléseket, majd újakat kérünk. De a tavalyi átadáskor is megígértük a központ működési költségeinek fedezését, ennek ellenére folyamatosan mindenféle jogi akadályokra hivatkozunk. Több mint fél évig a hollandok fizették a működéssel járó számlákat is. Végül a holland nagykövetség nyomására az illetékes hatóságok határoztak, kiutalták a megfelelő összegeket a zilahi központ számára.

A botrány kirobbanásakor a prefektus személyesen beszélt a szaktárca miniszterével, aki éppen egy londoni konferencián vett részt. Úgy tudta, hogy az ügyet elintézték, a pénzt átutalták. Ezt erősítette meg az országos egészségügyi biztosítópénztár vezetősége is. Ezt követően a megyei biztosító kinevezett igazgatóját hívta telefonon a prefektus. Marian Tăutu, ideiglenes igazgató jogi akadályokra hivatkozott, miszerint utólag hiába írták alá a szerződést az illető intézménnyel, ha azt a gazdasági igazgatója nem ellenjegyezte. A prefektus megkérdezte, hol van most a gazdasági igazgató. Válasz: a tegnaptól szabadságon van, tehát nem jogosult aláírásra, majd kiegészítésképpen hozzátette, hogy erős kétségei vannak a támogatás folyósításának törvényességéről. A prefektus az eseményeket az állampolgárok átverésének minősíti.

Andrei Todea prefektus szerint az írásban is közölt indoklás elfogadhatatlan. Miközben arra hivatkoztak, hogy nem tehetnek különbséget az állami, illetve a magáncégek között – hiszen ez a csatlakozási szerződés megszegését jelentené –, most szeretnék állami tulajdonba terelni a hollandok által épített intézményt. Fizetnének, ha az alapítvány az államnak adományozná az intézményt.

Erre nem kerül sor – nyugtatott meg a prefektus. A napokban rendezett versenyvizsga után valószínűleg az egyetlen jelentkezőt, dr. Corin Penciucot fogják kinevezni a biztosítópénztár élére, akivel már megegyeztek az egészségbiztosító vezetőségi személyzetének teljes cseréjében. Az már biztos, hogy egyetlen ember sem marad az egészségbiztosító pénztárnál, ha nem végzi a dolgát.

Az eset nemcsak a betegeknek, de az adományozónak is kellemetlen tapasztalatot jelent. Két millió euró értékű intézményt adtak ajándékba a megyének, és az képtelen működtetni. Az sem biztos, hogy kapunk még Európától segítséget, ha nem tudunk élni vele. Remélhetőleg megoldódik a mozgássérültek központjának finanszírozása, de akkor is marad némi keserű szájíz nem csak bennünk, de a hollandokban is, akik immár jogosan állíthatják: mi csak a markunkat tudjuk tartani, de tenni, vajmi keveset teszünk...

Túlzottnak és áttekinthetetlennek tűnt a megyei tanács hatáskörébe átkerült lakosság-nyilvántartási igazgatóság költségvetése, az intézmény által a megyei tanácstól kért sokmilliárdos pénzösszeg, és emiatt az RMDSZ tanácsosai nem szavazták meg az erről szóló határozattervezetet. Több tanácsos szerint az igazgatóság tevékenységét csak részben vette át a tanács, egyes szervezési meg működési kérdések egyelőre elképzelés szintjén léteznek, és már csak emiatt is alapos megindoklással fogadható el 532 millió lej beruházásra, 4,77 milliárd lej egyéb kiadásokra. A szociáldemokrata tanácsosok arra a kérdésre vártak volna pontos, adatszerű választ, hogy melyek azok a leltári tárgyak, amelyekre egy milliárd lejt meghaladó pénzösszeget irányoztak elő.

Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke lapunknak elmondta, a lakosság-nyilvántartó a belügyminisztériumtól került a megyei tanács alárendeltségébe, és a minisztérium a költségeknek csak egy kevesebb részét fedezi. A megyei tanácsra hárul a székhely, a berendezés, bútorzat, számítógépek biztosítása, és nehezményezték, hogy a tanács túl bőkezűen költekezett az önkormányzati közpénzből. Marius Nicoară tanácselnök szerint az igazgatóság kérésének így is csak részben tesznek eleget, de biztosítani kell az európai szintű és minőségű lakossági kiszolgálást, az pedig pénzbe kerül. A határozattervezetet – több ellenszavazás és tartózkodás ellenére – elfogadták.

Félmillió eurós nyereségre tehet szert az a kolozsvári vállalkozó, aki nemrég magántemetőt hozott létre a Monostor lakónegyedben. Constantin Gligan nyolc évvel ezelőtt 2200 négyzetméteres telket vásárolt a jelenlegi temető közelében, de eddig nem használta. Pár hónappal ezelőtt a vállalkozó megszerezte a temető létrehozásához szükséges engedélyeket.

A telek a Monostort a Hajnal negyeddel összekötő út mellett található. A vállalkozó elmondása szerint 480 sírhely áll majd az érdeklődők rendelkezésére. Az ár: 250 euró négyzetméterenként. Elemzők szerint a vállalkozó egy-két év leforgása alatt mintegy félmillió eurós bevételre tehet szert. Gligan hozzátette: a sírhelyeket nem koncesszionálja, hanem kizárólag eladásra szánja. Amennyiben sikeres lesz a vállalkozás, Gligan újabb terület megvásárlásán gondolkozik, ahol szintén magántemetőt hozna létre. Ugyanakkor temetkezési vállalatot is alapítana.

A befektető a Szabadságnak arról számolt be, hogy csupán pár napja adott fel hirdetést a helyi román újságokban, és máris számtalan érdeklődő kereste fel. – Állandóan cseng a mobiltelefonom, naponta többször kell feltöltenem. Nem gondoltam volna, hogy ekkora lesz a kereslet – mondta Gligan, hozzátéve, hogy tegnap már hozzálátott egy sétány kialakításához.

Súlyos baleset történt tegnap reggel a Pata (Nicolae Titulescu) utcában. Egy magyarországi rendszámú gépkocsi meg akart fordulni, de a gépkocsivezető figyelmetlensége miatt a manőver balesetbe torkollott: a férfi nem vett észre egy teherautót, amely telibe találta a személygépkocsit. Az autó totálkáros lett, a súlyosan megsérült és kórházba szállított vezetőjét csak nagy nehézségek árán tudták kiszedni a roncsok közül.

Félsikeres autólopás
Minősített lopás vádjával indult nyomozás a 22 éves kolozsvári F. Bogdan Mihai ellen. A nyomozások eredménye szerint a fiatal egy 1310-es Daciát lopott el április 6-áról 7-ére virradóra. A fiatal azonban rövidre zárva a gyújtást, mintegy 100 méterrel tudta arrébb vinni a kocsit, amit kénytelen volt otthagyni. A vádlott szabadlábon védekezhet.

Benzint lopott
A közúti forgalomban állították meg a rendőrök azt a Renault márkájú személygépkocsit, amelyben F. Daniel Sebastian és F. Daniel Adrian ült. A rendőrök ugyanis feljelentés alapján megtudták, hogy a két 19 éves fiatal benzint lopott. A nyomozások során beigazolódott, hogy a két kolozsvári egy Pasteur utcában parkoló Dacia személygépkocsi benzintartályát dézsmálta meg.

A tavaly Kolozsváron megnyílt Septimiu Mureşan Rendőrképző Iskola egy budapesti intézménnyel kötött partnerségi megállapodást az elmúlt napokban.

Amint azt Haţegan Mădălina rendőrfelügyelő helyettestől megtudtuk, az iskola képviselői az elmúlt héten Budapestre, az adyligeti Altiszti Iskolába látogattak. Ez alkalommal aláírták az együttműködési megállapodást. A kolozsvári iskolának ez az első nemzetközi partnerkapcsolata, amelynek célja a két intézmény közötti kölcsönös támogatás annak érdekében, hogy az Európai Unió standardjainak megfelelő, modern intézményként ismerjék el őket.

Az együttműködés konkrét céljai az intézményi partnerség, a tananyag és a szakgyakorlatok terén történő együttműködés, metodológiai-didaktikai kölcsönös tanácsadás a modern képzés megteremtéséért, valamint információ- és tanárcsere a rendőri munka hatékonyságának növelése érdekében.

A kolozsvári polgármesteri hivatal felhívja a gazdák figyelmét, hogy a 2004-es őszi munkálatokra járó pénzért még mindig jelentkezhetnek az érdekelt gazdák, június 1–10. között naponta 9–13 óráig, a városháza mezőgazdasági osztályán. Az érdekelteknek a személyazonossági igazolványukat és a kérvény fénymásolatát kell felmutatniuk. A városháza telefonszáma: 596-030.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Kellemesen töltött el egy órányit az operában az a népes gyermeksereg, akik részt vettek a Micimackó című gyermekbalett-előadás bemutatóján. Amint arról már a szombati lapszámunkban olvashatták, Daniela Timofte saját stílusát a klasszikus és neoklasszikus balett közé sorolná. Az állítás igazságáról való meggyőződésen túl bebizonyosodott, hogy ez a balett-irányzat hatással van a mai nézőre is, hitelesen tudja közvetíteni a koreográfus és az előadóművész(ek) üzenetét a közönség felé. Nem hatott mesterkéltnek, erőltetettnek, sőt: vitalitás és természetesség áradt belőle. Az is a koreográfus javára írandó, hogy nem terhelte meg a nyolc felnőtt szereplőt, mégis érdekfeszítő látványban volt részünk. A kengurufiókát táncoló gyerekszereplő – egyébként táncosi rátermettségről tanúskodó - mozdulatait is sikerült beilleszteni. A koreográfus minden bizonnyal közérthetőségre törekedett, főleg a gyereknézők zsenge életkora miatt. Pozitívan értékelhető, hogy nem csapott át a másik végletbe, az oktalan együgyűségbe. (Nem csak a szemnek, hanem az észnek is jutott „látnivaló".) Ötletesség, látványosság és eredetiség jellemezte az előadás koreográfiáját. A mű szerkezete, a történetek egymásutánisága is jól érthető módon valósult meg.

Ami a spanyol zeneszerző, Luis de los Coboz Almaraz művét illeti, a dallamosságot és az árnyalt szuggesztivitást emelnénk ki, amely mentes volt a negédes, „fülbemászó" jellegtől. A hangszeres zene szopránszólóval egészült ki.

A balett-produkció és a zene mellé képsorok is társultak. A rajzfilmekből jól ismert figurák megjelentetésének a szerepe, hogy még vonzóbbá és érthetőbbé tegye az előadást.

A Liliana Moraru adjunktus és tanítványai által létrehozott színpadkép szemet gyönyörködtető, funkcionális, térben jól elhelyezett díszletelemeket tartalmazott. A világos színek domináltak mind a díszlet, mind a kosztümök esetében. Ez utóbbiak is a mese lényegét kívánták hangsúlyozni.

Végkövetkeztetésként megjegyezném: ennek az előadásnak is helyet kell kapnia az intézmény repertoárjában, nem csak színvonalas mivoltáért, hanem a közönség utánpótlás-gondjának enyhítéséért is.

Június 1-én, szerdán 18 órai kezdettel Szamosújvár főterén vallásos és könnyűzene koncertre kerül sor a Nyílt Biblia imaház szervezésében. Az Örmény Székesegyház előtti téren felállított szabadtéri színpadon fellépnek a Miracole, Decean, Contrast, Pur şi simplu Vertical és 321 elnevezésű együttesek. Ugyancsak a Gyermeknap alkalmából a város tíz óvodájában művészi előadásokra és sportvetélkedőkre kerül sor, míg a Törpék Házában az árva gyermekek számára szerveznek ünnepélyt. Természetesen nem marad el az ajándékosztás.

Június elseje tiszteletére a Gyermekklubban 70 gyermek részvételével került sor gazdag kulturális műsorra, amelynek sikeréhez hozzájárult a Márian Lucia tanárnő által irányított modern tánccsoport is.

Kolozsvár
A megyei sportigazgatóság közlése szerint számos sportrendezvény lesz a héten a gyermeknap alkalmából, minden napra jut vetélkedő. A sorozat szerdán délután négy órakor atlétikával kezdődik a Ion Moina Stadionban, csütörtökön tornával folytatódik (12 órától az Apáczai Csere János/Argeş utcai teremben). Pénteken 15 órától a szabadfogású birkózók léphetnek szőnyegre a Tehnofrig-líceumban, szombaton pedig a Sport mindenkinek égisze alatt különleges eseményre kerül sor: 11 órától a Sztárok rövidnadrágban elnevezésű vetélkedőt rendezik az Expo Transilvania kiállítócsarnokában. Végül vasárnap is a Június 1-je trófeáért vetélkedhetnek a kicsik, a George Bariţiu Kollégium tornatermében reggel 9 órától kezdődik a röplabda-csapatok versenye.

Izraelben rehabilitálták a sertéseket, legalábbis a művészetben, amikor az egyik gyermekszínházban színre vitték A három kismalac című mesét.

Walt Disney rajzfilmjének hála, a világon mindenütt ismerik és szeretik a gyerekek ezt az angol mesét. Az egyetlen kivétel Izrael, ahol sokan soha nem hallottak Nif-nif, Naf-naf és Nuf-nuf kalandjairól – olvasható a JNews című orosz nyelvű hírportálon.

A tel-avivi gyermekszínházban most úgy gondolták, hogy A három kismalacnak semmi köze a vallási tilalmakhoz, sertések tisztátalan voltához. Ez egy klasszikus mű, amellyel az izraeli gyerekeknek is meg kell ismerkedniük.

Az új színmű, amellyel hamarosan országos turnéra indul a színház, minden bizonnyal nagy sikert arat. Erre biztosítékot jelentenek a színpompás jelmezek, a szép díszletek és nem utolsósorban a pergő, fülbemászó zene.

A Nemzetközi Gyermeknap alkalmával Máté András Levente parlamenti képviselő valamennyi nebulónak gondtalan gyermekkort kíván és pályázatot hirdet meg kolozsvári és Kolozs-megyei gyerekek számára, amelynek témája a következő: „Ez lenne jó nekem, ha megnövök" címmel.

A pályázat lehet néhány soros írás, vers, ének, fotó, festmény vagy bármi más, ami kifejezi a pályázó gyerek vágyát, óhaját, ötleteit.

A pályázatokat borítékban lehet elküldeni a következő címre: 400029 Cluj, Kolozsvár, str. Cardinal I. Hossu, nr. 21, Máté András Levente képviselő részére. A borítékon tüntessék fel a feladó gyerek nevét és pontos címét. Korhatár: 16 év, a beküldési határidő pedig: 2005. szeptember 5. A legötletesebb pályaműveket egy nyilvános ünnepség alkalmával díjazni fogják.

Szorbiában is megünneplik a Gyermeknapot. (Nem elírás! Ilyen ország ugyan nincs, de Gyermeknapon minden lehetséges, mint a mesében.) Ráadásul a képen tényleg szorb nemzetiségű gyerekek láthatók Németország Bautzen (Budysin) nevű városából, akik saját népdalaikból adtak elő egy csokorra valót a minap egy nemzetközi újságírói összejövetelen. Érdekességként annyi megemlíthető róluk, hogy a szorbok is olyan kisebbséget alkotnak Németország keleti felében, mint mi, romániai magyarok. Szép szelíd dalaik mellett kiegyensúlyozottságukról, anyanyelv iránti szeretetükről és szép díszes népviseletükről is ismertek. Noha összesen annyi szorb él a világon, mint, mondjuk, Kolozsvár magyar lakossága, mégis két felekezethez tartoznak, így például a katolikushoz. Képünkön többek közt jellegzetesen evangélikus fejkötős kislányok énekelnek a szorb elemista fiúk között.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

XVI. évfolyam, 20. szám

– Katonák voltatok? – Nem, hála Istennek. – Miért? – Majd rájöttök! – Mire? – Mire háromig számolok

Bányászok az e-mailek közt. Mára már mindenkinek van e-mail címe, s ezzel együtt, mindenkinek van rossz tapasztalata olyan e-mailekkel, amelyek, teszem azt pakisztáni potenciatablettát, bangládesi kirándulást, alsóbivalyröcsögei háziasszonyok kegyeit ajánlják. Ne adj’Isten, rá talál az e-mail fiók tulajdonosa valamelyik címre kattintani, akár le is írhatja az adott postaládát, mert a kéretlen üzenet feladója be fog keményíteni, ami még több levélszemetet jelent. Ezeket a szaknyelv spameknek hívja. Van azonban nem gépesített emberi megfelelőjük is. Példa erre Liza barátnőm, akinek botor módon megadtam a postaládám címét, azóta meg továbbküldött üzenetek ezreit kapom tőle. Már csuklom, ha a nevét látom egy fwd (forward, azaz továbbított) felirat mellett. Félek, rettegek és gondolkodás nélkül törlök. Töprengek, mi is rosszabb: a potenciatablettás jóakaróm vagy az ízlésficamban szenvedő barátnőm giccses mackócskái, szélesszögű felvételei valamilyen korcskutyáról. Nem tudok dönteni. Tovább bányászva, Zoltán barátom levele szúr szemet, aki továbbított levélben jelenti be, hogy az e-mail szolgáltatóm fel fogja a postaládám számolni, ha nem küldöm tovább ezt a levelet legalább száz címre. Sosem küldöm tovább, de a postaládám még él. Csoda. Rudi egy rákos kisgyerek életét megmentendő levelet küld, amit (minő meglepetés) tovább kell postázni, és akkor fizeti a szolgáltató az életmentő műtét költségeit. Nem fizeti, sajnos. Nyomát sem tudja követni a digitális levélnek, sőt, nem is akarja. Nem érné meg neki a befektetés, hisz az így keletkezett forgalmat a szolgáltatónak kell fizetnie – és ezt inkább megspórolná. A legszebb egyébként, ha levelezőlistákról érkezik a sok kéretlen tartalmú olvasnivaló, mert akkor mindenki megkaphatja, és megnézheti. És ezzel feladja a levelezőlistának az utolsó kenetet, pedig milyen hasznos egy dolog lenne... Lenne, ha. És ez ezen cikknek a lényege is: ne küldjünk fölösleges maileket. Bízom benne, hogy holnap reggel a cikk alatt megjelenő postaládámban nem valami hasonló szörnyűség fogad majd...

Vízöntő
Önts tiszta vizet kavargó vizsgaéletedbe, a zavarosból ugyanis nem lesz becsületes vizsgaeredmény, pedig a csillagok most az ösztöndíj felé mutatnak. Ha erőt veszel magadon, és nem Cosmopolitant/Playboyt olvasol, jó szessziód lesz.

Szűz
Hajjaj. Az olyan lelkesen tanuló diákok, mint te, igazán megengedhetik maguknak az esti kocsmázást. Te már évközben tudtad azt, amit mások az elkövetkező két hétben igyekeznek megtanulni.

Skorpió
Kedves csipkelődő skorpiócska, csipkedd magad, mert el fogsz késni a vizsgákról, mint ilyen nem tudsz kellőképp jól helyezkedni – és ez a nem túl alapos felkészülés esetén életfontosságú lehet.

Rák
A rák, szokásához híven, mindent fordítva kezd el. Tanulás helyett inkább ruhát vásárolsz és moziba mész, ami ugyan jó, csak ahhoz vezet, hogy megint egész éjjel a könyv mellet fogsz virrasztani a vizsga előtti napon.

Oroszlán
Az oroszlán ragadozó állat. Megragadod a könyvet, és amíg a kellő felkészülés nem történt meg, el sem engeded.

Vigyázz szét ne marcangold magad a nagy tanulásban, mindent csak a Fennvaló tudhat (esetünkben felsőoktatásban dolgozó lény)!

Mérleg
Mérlegeld alaposan, hogy hova dugod a puskádat, mert lesz egy olyan kilátástalan vizsgád, hogy az őszi repetázástól más módszerrel nem szabadulhatsz. Azonban vigyázz, a tanári szem igencsak éles!

Kos
Koslatsz te is a könyvtárba a többiekkel. Eléggé kellemetlen dolog, de a többi csillagjeggyel szemben rád nemcsak a könyvek, hanem a szerelem is leselkedik a polcok közt. A párod jobban tenné, ha veled menne tanulni.

Ikrek
Na, te aztán mázlista vagy. A szerencse melléd szegődik a szesszióban, a kedvenc tételeid fogod kapni, s még minimális tanulással is sikerülhetnek a vizsgáid. Azért teljesen ne bízd el magad, a szerencse nem minden!!!

Halak
Haladsz te is a korral, és ultraviolás tollal felszerelkezve mész vizsgázni. Megvárod a pillanatot, amikor lecsaphatsz határozottan a puskádra, és az eredmény nem marad el. A lelkiismereted közben mélyen hallgatni fog. Ő sem szeret pótvizsgázni.

Bika
Ne is búsulj, másnak is lesz az idén őszi vizsgája. Tényleg nem a te hibád, a tanár túl sokat akar, és egyébként sem valami megértő, sőt vélhetőleg rossz ember. Mármint, ha a te véleményed kérdezi valaki. Ne aggódj: az idén szép lesz az ősz Kolozsváron.

Bak
Na, veled aztán bakot lő a vizsgáztató tanár. Minden kérdésére a kisujjadból rángatod majd ki a választ, ha ilyen hévvel állsz neki tanulni. Lelkesedésed töretlen lesz a szesszió végéig, csak az utolsó naptól óvakodj: rengeteg sör feni rád fogát.

Nyilas
Nyílegyenesnek éppen nem nevezhető a teljesítményed ebben a szesszióban. Egyszer lenn, egyszer fenn. Sebaj, ez már csak néhány hét, ezt még kibírod, még akkor is, ha a szüleid naponta háromszor hívnak fel, és elmondják, hogy „Tanuuuuuuuuuuuulj!".

ESÉLYT 49 MAGYAR SZELLEMI FOGYATÉKOS GYERMEKNEK

jelszóval jótékonysági bált szervez

a Báthory István Líceum Szülői Szövetsége,

az RMKT kolozsvári fiókja és az RMKT Ifjúsági Frakciója.

Fellép a SZOMSZÉDNÉNI PRODUKCIÓS IRODA humortársulata, az OCEANIC (www.oceanic.co.nr) együttes, és egy rövid kis műsorral bemutatkoznak a kisegítő osztályok diákjai.

Helyszín: a Báthory-líceum díszterme. Időpont: június 3,

délután 18 óra

Részvételi díj: 1 000 000 lej

Szeretettel várunk minden kolozsvári magyart, aki felvállalná és támogatná ezt az ügyet. Kérjük, részvételi és támogatási szándékukat jelezzék a következő címen:

Báthory Szülői Szövetség, Cluj-Napoca, str. Universităţii nr. 10. Tel: 597280 – int. 17

vagy Kocsis Júlia elnök asszonynál. Mobil: 0723/641301, fax 420163

CONT: RO 76 BTRL 01301205921478XX

A kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban 1996 óta speciális osztályok is működnek, ahol szellemi- és mozgássérült gyermekek tanulhatnak, anyanyelvükön, egy jól képzett pszichopedagógusi tanári kar segítségével.

A helyzet azért különleges, mert együtt vannak az egészséges gyermekekkel és így könnyebben beilleszkedhetnek a társadalomba. Az iskola biztonságot nyújt és önbizalmat ad nekik.

Ha szakintézetbe járnának, ahol csak román nyelven van tanítás, járna nekik egy meleg ebéd az államtól, mert reggel 8-tól délután 5-ig tart a programjuk.

Mivel a gyermekek 90%-a otthon szociális és családi problémákkal is küszködik, legtöbbjüknek még uzsonnára sem jut, és ezek a gyerekek mindennap éheznek.

A 90-es évek végén még sikerült nekik pályázatokon keresztül ideig óráig biztosítani a meleg ebédet, de sajnos ez 2000-től megszűnt.

A Báthory Szülői Szövetség 2002-től jogi személy és felvállalta ezeknek a gyermekeknek a gondjait, anyagi lehetőségeink viszont szegényesek, nem tudunk ekkora összeget segítség nélkül előteremteni.

49 gyermekről van szó, akik Közép-Erdély minden részéről származnak, mert egyetlen hely, ahol magyarul tanulhatnak. Egy zwollei egyházkerülettől kaptunk 1200 eurót, valamint egy olasz segélyszolgálattól 400 eurót, ami szűkösen fedezi június 15-ig az ebédjüket.

Egy napra 45 000 lej volna az ebéd személyenként, tehát 49 gyermeknek ez 2 205 000 lej egy napra, 44 100 000 lej egy hónapra, 441 000 000 lej egy iskolévre.

Ebből 98 000 000 lejt tudtunk adományokból összeszedni, valamint a Báthory Szülői Szövetség 100 000 000 lejjel tudná támogatni az összeget, ami összesen 198 000 000 lejt jelent, de még mindig hiányzik 243 000 000 lej.

Úgy érezzük, ez közügy, hisz magyar közösségünk tagjai ők is, függetlenül vallási hovatartozástól vagy a politikai döntésektől, melyek következtében ide jutottak.

Amennyiben nem tudjuk megoldani ezt a problémát, a szülők kénytelenek lesznek visszairatni őket a román szakintézményekbe, ahol ki vannak téve a megalázásnak és beolvasztásnak.

Kérjük Önöket, segítsenek! Vállaljuk fel együtt a 49 kisegítős gyermek etetését.

A Báthory Szülői Szövetség munkáját és eredményeit megnézhetik a www.bathory-szuloi-szovetseg.ro weboldalon, ahol a kisegítősök link alatt ezeknek a gyermekeknek a problémái is fel vannak tüntetve.

A Kincses Kolozsvár kincsei az ottlakó emberek lelkében vannak, hordozzuk magunkban őket, mint szellemi és lelki örökséget. Osszuk meg egymással. Együtt sikerülni fog.

A Báthory Szülői Szövetség nevében,

Kocsis (Görög) Júlia

Támogató: a SZABADSÁG

A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) 2005. május 28-án tartotta ez évi harmadik küldöttgyűlését. A vizsgaidőszak és az adott hétvégére tervezett tagszervezeti, illetve más rendezvények miatt hiányos volt a küldöttek jelenléte. A tagszervezetek részéről jelen voltak az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE), az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ), az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) és a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) képviselői.

A MIT meghívottaiként vettek részt a küldöttgyűlésen a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezetének (PKED) elnökségi tagjai, a tagfelvételi szándékukat is kifejező KRISZ, azaz a Királyhágómelléki Református Ifjak Szövetsége vezetőségének tagjai, valamint az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezetének elnöke.

A közelgő nyári programok részletes tárgyalását a Bálványosi Nyári Szabadegyetem szervezési kérdéseivel kezdtük. A MIT partnerszervezetként szerepel, és önálló MIT-sátorral gazdagítja a szabadegyetem programját. Az augusztus 26–28. között sorra kerülő II. MIT-tábor átfogó részvételi kerettel indul, részletes programja az elkövetkező időszakban kerül népszerűsítésre. A tagszervezetek nyári „csúcsrendezvényeinek" időpontját kölcsönösen feljegyezték a jelenlévő küldöttek.

A MIT elnöksége elemezte a Communitas Alapítvány Ifjúsági Szaktestületének döntéseit, megállapítva, hogy azokban továbbra is politikai szempontok érvényesülnek. Az erdélyi ifjúsági szervezeteknek szánt támogatások egy része olyan szervezetekhez jut, amelyek működése és tevékenysége megkérdőjelezhető. Ezzel összefüggésben a küldöttgyűlés napirendjére került a hazai és magyarországi támogatási rendszerek átalakítására kidolgozott javaslatcsomag, amelyet a MIT elnöksége június folyamán átad a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) Igazgató Tanácsának, felkérve, hogy képviselje az ügyet a továbbiakban.

A küldöttgyűlésen a fentiek mellett szó esett a Magyar Ifjúsági Konferencia Állandó Bizottságának munkálatairól, illetve más közelgő nyári események részvételi és szervezési kérdéseiről.

A MIT következő, tisztújító küldöttgyűlését a Bálványosi Nyári Szabadegyetem keretében, Tusnádfürdőn tartja, 2005. július 24-én.

Kolozsvár, 2005. május 30.

(Folytatás május 25-i lapszámunkból)
1869: Muzeum utza [Bodányi]; 1888: Muzeum utcza [Kv88]; 1899: Múzeum utcza; 1914: Muzeum utca [Cim14 169.]; 1917: Múzeum utca [Cs17]; 1923: Str. Muzeului [Br 89., 101.]; 1933: Str. Prof. Toma Ionescu [OF 38.]; 1937: Str. Prof. Toma Ionescu [Br37]; 1941: Múzeum utca [Kvát41]; 1945: Múzeum utca; Str. Muzeului – Múzeum utca [Kvut]; 1964: Str. Muzeului – Múzeum utca; Str. Muzeului; 1990: Str. Iuliu Haţieganu [Kmth 1990/408.].

Nevét az Erdélyi Múzeum kertjében lévő, az Erdélyi Múzeumnak otthont adó Mikó-villáról kapta.

Múzeum utcai gyermekkert. A református egyháznak a XIX. század második felében Múzeum utcának is mondott Alsó-Szén utcai óvodája. — Gyermekkert, Fröbel gyermekkert, Hidelvi gyermekkert.

Múzeum-kert. A Mikó-kert másik neve a XIX. század második felében és a századforduló táján. — Mikó-kert.

1926: „Hajdan Mikó-kert. Közepén a Mikó-kastéllyal, melyben most az Erdélyi Múzeum Egylet tárainak egy része van. Azé a Múzeum Egyleté, amely erdélyi magyar akadémiának indult annak idején az alapító Mikó Imre gróf belső szándéka szerint, s amely talán lesz is erdélyi magyar tudományos akadémia [...] Különben csendes, árnyas, nyugodalmas kert a Mikó és Kőkert utca között, a klinikák s a Hegyvölgy utca között. [...] A kertet már régen füvészkertnek rendezték be. Van abban mindenféle fa az egész világ mérsékelt és hideg éghajlatából. Japán, Kanada, Észak-Amerika, Ázsia mind képviselve van itt [...]. Tó is volt a Múzeum-kertben. Mindjárt a bejárattól balra, sürü, lombos fák árnyékában egy négyszögletes kis tó. Partján padok, hináros vizében lomha pontyok, díszes cigányhalak, iszapbujó kárászok. Aztán betömték a tavat. A kilencvenes [1890-es] évek elején, mikor nagyobb erővel fogtak az egyetemi építkezésekhez. És azután hol itt, hol ott foglaltak el egy-egy darabot a kertből" [Nagy 119–120.].

Műhely utca — Atelierului.

Műjégpálya. A Szopori út jobb oldalán, a Kövespad keleti vége alatt 1972. október 22-én nyitották meg [GKv 245.]. Az 1980-as években, a parancsuralmi rendszer vége felé, villamosáram-takarékosság miatt bezárták. Később, az 1989. évi változás után egy ideig még használható állapotban volt. Azóta teljesen tönkrement. 2004-ben helyreállították, 2005 februárjától ismét működik.

Műmalom. A Kőmál alatt, a Szamos bal partján álló malom. Úgy tűnik, kedvező hely volt malom telepítésére, valahol itt állt a Szent Erzsébet-ispotály malma, később a szitáló malom, az 1940-es években az Egyed és Terján-, az 1960-as évekig a Molnár és Pintér-féle malom (utóbbi kettő címe: Fellegvári út 3–5.). — Ispotály malma, Szent Erzsébet-malom, Molnár és Pintér (Kolozsmonostor).

1869: Műmalom [Bodányi]; 1888: Szitáló malom [Kv88]; 1893: Műmalom [SAKcs]; 1903: Szt.-Erzsébet-aggház műmalma [Stein]; 1943: „Egyed és Terján műmalom. Modern 2 vagonos hengerműmalom" [Lak 266.].

Művész mozi — Egyetem mozgószínház.

N. Şenchea, dr. — Şenchea, N., dr. (utca).

Nagy Béla. Festéküzlet az 1940-es évek elején a Horthy (Horea) út 2. szám alatt, a Radák utca sarkán álló Elián-palotában. 1944. október 11-e után feltörték, kirabolták. Gondatlanságból kigyúlt, s a kétemeletes épület jelentős része leégett. Hasonló okból ezzel egyidejűleg több helyütt is tűz ütött ki a belvárosban. — Elián-palota, Gólya áruház.

1943: „Nagy Béla, Horthy út 2." [Cím43].

Nagy Feri. Kocsma az 1940-es évektől a Fecske utca bal oldalán, a 37. szám alatt [Lak 474.], a Csaba utca előtt. A Dermata, a cipőgyár munkásainak kedvenc mulatóhelye. A tulajdonos Nagy Ferencről kapott neve évtizedekkel 1948, az államosítás után is fennmaradt.

Nagy Gábor. Étterem és kávéház az 1800-as évek vége felé a Bánffy-ház udvarán [EMKE U 41]. Az egykori Fiskus helyén álló, Központinak vagy tulajdonosáról Nagy Gábornak nevezett szálló és étterem bérelt nyári kertje a szomszédos Bánffy-palota udvarának északi fele volt [KvTel. 85.].

1891: „Nagy Gábor (Bánffy-ház udvarán, kerttel)" [EMKE U 41.]; „Nagy Gábor, terrászszal" [EMKE U 41.].

Nagy Gábor-kert. A Tordai út jobb oldalán, a Kosztolányi (Bădescu) utcától majdnem a Hősök temetője bejáratáig terjedő több mint húszholdas gyümölcsöskert. A második világháború után, az 1948. évi kommunista hatalomátvétel után felszámolták, területén mérték ki a Zaharia Bârsan, a Leonte Ivănuş, a Rosenberg házaspár, a Breiner Béla, a Victor Hugo és a Herbák János utcát. — Zaharia Bârsan, Leonte Ivănuş, Rosenberg-házaspár, Breiner Béla, Victor Hugo, Herbák János, 4. Napoca utca.

Nagy Gábor kőmáli mulatója. Mulató a Lépcső utca tetején, jobboldalt, a kőmáli szőlőben, az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején.

1910: Nagy Gábor kőmáli mulatója [Kv910].

Nevét tulajdonosáról kapta.

Nagy gubernátori ház. A Nagypiacon álló Bánffy-palotát említik így 1831-ben. Építtetője Bánffy György gróf erdélyi kormányzó. Az épület később is gubernátorok, kormányzók lakhelye volt [KvTel. 85.]. — Bánffy-kert, Bánffy-palota, Bánffy-zúgó, Sárga ház.

Nagy Jenő. A Búza utca 3. szám alatti nyomda az 1930-as, 1940-es években. Fia az 1960-as évek első felében az akkor már állami nyomdában, a Brassai utcai egykori Minervában dolgozott.

1943: Nagy Jenő és Fia könyvnyomdája [Lak 224.].

Nagy József vendéglője — Nagyjóska.

Nagy Károly. Mészárszék a Pata utca 162. szám alatt, az 1930-as, az 1940-es években [Lak 477.].

Nagy Károly püspök utca — Nicoară, Moise.

Nagy Lajos király út — Banatului.

Nagy tér. Egy 1870 körüli várostérképen a Nagypiac déli felének neve. Minthogy a Nagypiac a történeti adatok tanúsága szerint a térnek a XX. század elejéig általánosan használt neve volt, a címszóbeli név a várostérkép készítőjének önkényes alkotása lehet [KvTel. 86.]. — Kis tér, Nagypiac.

Nagy utca. Két utca:

1. A Zsidó utca végétől, majd ennek lebontása után a Szamos bal partjától északra, a Híd utca folytatásában, a Boldog utcán túl, a vasút kiépülése után a vasútállomásig vezető hosszú utca. Kezdettől Hidelve legjelentősebb utcája. 1870 után, miután a vasút elérte a várost, forgalmas utca lett. A forgalom megkönnyítése végett az utca elején a közlekedést akadályozó szűk, sikátorszerű Zsidó utca lebontásával és a vashíd felépítésével főutcává alakították. Ezután rövid idő alatt teljesen átépült, elvesztette eredeti, a mezőgazdálkodó-állattartó hóstáti lakosság által kialakított arculatát. — Hidelvi Nagy utca.

A 96. vagy a 106. szám alatti utolsó hóstáti ház kapuját az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején bontották le [Pill 33.].

1565: Platea maior (’nagy utca’) [Kiss 343.]; 1573: „domu[m] suu[m] paternu[m] In Hydelwe platea Magna" (’az apja hidelvi Nagy utcában lévő háza’) [Élő 18.]; 1590: „Reverten ad Maiorem Plateam Newstat" (’visszatérve a hidelvi Nagy utcára’, ’a hidelvi Nagy utcán’) [KvSzám 4/XXIV. 46.]; 1592: Maior platea [Kiss 343.]; „Castrum Vetus, platea maiore, Newstat" (’Óvár, Nagy utca, Hidelve’) [BinderKsz 46.]; 1593: Maior platea [Kiss 343.]; 1615: „Revertendo ad Maiorem Plateam Nevstifft" (’visszatérve a hidelvi Nagy utcára’, ’Nagy utcán’) [KvSzám 1615 17a I/30.]; 1617: „Mechel Kleen Revertendo ad Maiorem Plateam Neustift" [KvSzám Neustift (1617) 17a II.32.]; 1618: „Revertendo ad Maiorem Plateam Nevstifft" [KvSzám 1618 17a IV/32.]; 1621: „Revertendo ad Maiorem Plateam Nevstifft" [KvSzám 1621 17a VII/34.]; 1624: „Revertendo ad Maiorem Plateam Nevstifft" [KvSzám 1624 17a X/27.]; 1626: „Revertendo ad Maiorem Plateam Nevstifft" [KvSzám 1626 17a XII/33.]; 1694: „Hidelvi Nagy ucza n[evezetű] Hostát" [KvTel. 87.]; 1773: „Az Hidelvi nagy utzai a’ Kis temetőre feljáro Sikátor szegletin" [KvTel. 68.]; 1798: Nagy utcza [KvTel. 87.]; 1804: „Kolosvári Hostáti Lakos Erganyi János [...] Kolosvár Várossa Hostattyában Hidelvén a Nagy Uttzában" [SZT V. 294.]; 1852–1857: hidelvi nagy utcza [Jakab I. 37.]; 1865: Nagy utcza [Páncz]; 1869: Nagy ut[cza] [Bodányi]; 1888: Nagy utcza [Kv88]; 1893: Nagy utcza [SAKcs]; 1894: Nagy utcza [Mach]; 1899: Nagy utcza [KözgyJk 1899]; Ferencz József út [KözgyJk 1899]; 1914: Ferencz József út [Cim14 168.]; 1917: Ferencz József út [Cs17]; 1923: Str. Regele Ferdinand (rege h fn ’király’) [Br 91., 97.]; 1933: Str. Regele Ferdinand [OF 35.]; 1937: Str. Regele Ferdinand [Br37]; 1941: Horthy út [Kvát41]; 1945: Horthy út; Calea Horea út [Kvut]; 1964: Calea Horea út; Str. Horea.

Nevét Hidelve kezdettől legjelentősebb utcájaként kapta.

2. A Kőváry-telep északi szélén, a vasútvonallal nagyjából párhuzamosan haladó utca. — Kőváry-telep, 6. Új utca.

1899: Nagy utcza [KözgyJk 1899. 111.]; Új utcza [KözgyJk 1899. 111.]; 1917: Új utca [Cs17]; 1923: Str. Nouă [Br 89., 103.]; 1933: Str. Nouă [OF 31., 39.]; 1937: Str. Nouă [Br37]; 1941: Kőváry László utca [Kvát41]; 1945: Kőváry László utca; Str. Kővári utca [Kvut]; 1964: Str. Kővári utca; Str. Kővári László.

Nevét a Kőváry-telep legnagyobb utcájaként kapta.

Nagy vy kylseo Seoweny kert [új kilső sövénykert]. A Házsongárdi temető egyik neve a XVI. század végén. — Házsongárdi temető.

1586: Nagy vy kylseo Seoweny kert [SZT VII. 324.].

Nagy-Bretyó utca. A Külső-Király utca (Árpád út, Traian) jobb oldalán, a Szeszgyár utca után nyíló első, a Szamosig vezető hidelvi utca. Az 1763–1787. évi térképen rajta van. Jakab Elek Kolozsvár története című munkája szerint 1870 előtt Lupsa a neve [Jakab I. 37.]. — Kis-Bretyó utca, Lupsa.

1869: Nagy Bretyo [utcza] [Bodányi]; 1893: N. Bretyo utcza [SAKcs]; 1894: N. Brettyo u. [Mach]; 1899: Nagy-Brettyó utcza [KözgyJk 1899. 111.]; Veréb utcza [KözgyJk 1899. 111.]; 1914: Veréb utca [Cim14 169.]; 1916: Veréb utcza [Kv16RÁ]; 1923: Str. Vrăbiilor (vrabie n fn ’veréb’) [Br 93., 104.]; 1933: Str. Vrăbiilor [OF 39.]; 1937: Str. Vrăbiilor [Br37]; 1941: Veréb utca [Kvát41]; 1945: Veréb utca; Str. Vrăbiilor – Veréb utca [Kvut]; 1964: Str. Vrăbiilor – Veréb utca; Str. Vrăbiilor.

Nevének eredete — Kis-Bretyó címszó alatt. Nagy- előtagját a Kis-Bretyótól való megkülönböztetésként kapta.

Nagy-Búza utca. A Torda (Belső-Torda, Egyetem) utca jobb oldalán, nyugatra nyíló, a nyugati városfalig vezető első mellékutca. Azonos a Búza utcával. — Búza utca, Búzás-bástya, Kis-Búza utca.

1869: Nagy Buza ut[cza] [Bodányi]; 1893: Nagy Buza utcza [SAKcs]; 1894: Nagy Buza u. [Mach]; 1899: Nagy-Buza utcza [KözgyJk 1899. 111.]; Buza utcza [KözgyJk 1899. 111.].

Nevének eredete — Búza utca. Amikor a Belső-Szén utcától a Kis-Fazakas (Fogoly) utcáig vezető, rá merőleges utca Kis-Búza lett, az addigi Búza megkülönböztetésként a Nagy- jelzőt kapta.

Nagy-Strázsaház. A Rhédei- és a Jósika-ház előtt álló katonai főőrhely nevének változata. 1765 tájától Nagy-Várdaházként említik. — Kis-Várdaház, Nagy-Várdaház, Várda, Várdaház, Várta.

1740: „Belső Közép úttzában az Nagy Strása házhoz közel" [KvTel. 86.].

Nagy-Új utca. A Csertörő, a Bethlenkert és a Kis-Új (Liliom) utca találkozásánál kezdődő, a Téglás utcáig vezető utca. Később Pacsirta. — Kis-Új utca, 2. Új utca, Vicus Uÿ wcza.

1869: Nagy új ut[cza] [Bodányi]; 1888: Nagy uj utcza [Kv88]; 1894: Nagy uj utcza [Mach]; 1899: Nagy új utcza [KözgyJk 1899. 111.]; Pacsirta utcza [KözgyJk 1899. 111.]; 1905: Pacsirta utcza [Stief]; 1914: Pacsirta utca [Cim14 169.]; 1917: Pacsirta utca [Cs17]; 1923: Str. Ciocârliei (ciocârlie n fn ’pacsirta’) [Br 85., 101.]; 1933: Str. Ciocârliei [OF 38.]; 1937: Str. Ciocârliei [Br37]; 1941: Pacsirta utca [Kvát41]; 1945: Pacsirta utca; Str. Ciocârliei – Pacsirta utca [Kvut]; 1964: Str. Ciocîrliei – Pacsirta utca; Str. Ciocîrliei; 1991: Str. Ciocârliei.

Nagy-Várdaház. A Nagypiac délnyugati sarkában, a Rhédey- és a Jósika-ház előtt álló katonai őrhely volt. 1801 táján lebontását tervezték, „minthogy környéke mindenféle piszok, tisztátalanság, ganéj, szemét gyűlhelye, [...] ily helyet jövőre a főtér környékén megtűrni nem lehet..." [Jakab III. 670–671.]. Helyét az 1691., az 1713. és az 1718. évi katonai térkép feltünteti. Rajta van az 1763–1787. évi térképen is. Jakab Elek 1870. évi térképén viszont már nincs. Nagy Péter [10.] azt írja, hogy csak az 1880-as években bontották le. Gvárdaháznak is mondták. — Kis-Várdaház, Nagy-Strázsaház, Várda, Várdaház, Várta.

1691: Gran corpo di gardia [KvTel. 87.]; 1718: Hauptwacht [KvTel. 87.].

Neve német eredetű, az ófelnémet warta jelentése ’kilátás’; ’les, őrködés’; ’kilátóhely’, a középfelnémet warte ’ua.’, az irodalmi német Warte ’őr-, megfigyelőhely’.

Nagy-Várda kúta. A Nagy-Várdaházhoz közeli egykori kút.

1756: „a’ Piatz Soron Nagy Varda kúta meget levö soron" [KvTel. 87.].

Nagyboldogasszony utca — Papfalvi út.

Nagygát — Kolozsmonostor.

Nagygereblye — Kolozsmonostor.

Nagygereblye utca — Kolozsmonostor.

Nagyhíd. Két híd az idők folyamán:

1. A Híd utca folytatásában, a hidelvi hóstátba vezető út Szamos fölötti hídja. Nagyjából a Dózsa György utca végén álló mai híd helyén. — Óhíd, Vashíd.

1570: „Keryk eo kmet Bÿro vramat egez warosul¹ hogy eo kmek legien walamÿ gongia az Nagÿ hÿdra me[rt] Nagÿ panaz vagion hogÿ Ige[n] hyttwa[n]" [Élo 34.]; Nagi hyd [SZT V. 95.]; 1591: „Az ser feózeó haz vagion az Zamos Zelyn kit zalaj Lakatos Janos vyonnan epitett Nagi hid vegyn" [SZT XI. 770.]; 1595: „vöttem Ezen nagi Hidhoz kett ttolgi fatt Hid Labnak" [SZT V. 104.]; „vottem Ezen nagi Hidhoz Hidlani vallo fell fakat […] Huson nig sallat" [SZT V. 96.]; 1611: „Az Nagy hidan tul jövenek egynehanyan" (Kolozsvárt régen az a-zó nyelvjárást is beszélték) [TJk VII/2(11), 3.]. Segesvári Bálint 1631. évi följegyzéséből a híd ottani helyére következtethetünk: „2 Februarii. Éjjel nagy hertelen megindula az szörnyű temérdek jég és az Szamoson való ó hidat, az tyúk-utszának az végiben a ki volt, elvitte nagyobb részét" [KvEml 161–162.]. — 2. Tyúk utca.

¹városul: ’a város vezetősége, tanácsa, egy emberként’

A Gyermekekért, Közösségért és Családért Alapítvány elnevezése nem véletlenszerű, hiszen 1997 óta legfőbb célkitűzésüknek tekintik a gyermekek jogainak védelmét, különös hangsúlyt fektetve a család, közösség és az állam aktív szerepére. Az alapítvány központja Kolozsváron található, de tevékenységi köre Erdély hat megyéjére kiterjed. Az Arad, Bihar, Kolozs, Máramaros, Szatmár és Szilágy megyei kirendeltségek a tavaly közel húszezer gyereknek és szülőnek nyújtottak támogatást. Camelia Mateş PR-igazgatót az alapítvány eddigi tevékenységéről kérdeztük.

–Az alapítvány négy nagy tevékenységi kört foglal magába.

Az első ezek közül a hátrányos helyzetű családokból származó gyermekeket próbálja segíteni. Biztosítjuk számukra az egészségügyi ellátást és a pszichológiai, illetve jogi tanácsadás mellett a napi szendvicsüket és egy gyümölcsöt, ugyanakkor megtérítjük a buszjegyük árát. A jelenleg öt (kettő Kolozsváron, egy-egy Aranyosgyéresen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben) nappali központ keretén belül naponta kb. 40 gyereket foglalkoztatunk, szakembereink segítséget nyújtanak nemcsak a tanulásban és házi feladataik elkészítésében, hanem szabadidejük kreatív módon való kitöltésében. Itt zenei, festészeti, illetve színi körökre gondolok. Válsághelyzetben lévő családokat anyagilag is támogatunk, ám inkább saját erőforrásaik felkutatásával segítünk nekik a megoldás megtalálásában.

A második tevékenységi kör célkitűzése a falufejlesztés, melynek során – nagyobb részt roma – családokat támogatunk házaik feljavításában, újjáépítésében, bevezetve nekik vizet, elektromos áramot stb. A Bihar megyei Váradles, Váradpósa és Sárvásár falu 16 gyerekének kifizettük a szállítását nagyváradi iskolákba. Segítettünk a reketói bentlakásos iskola és étkezde felújításában, a szucsági Virág utca közvilágításának kiépítésében és a Szatmár megyei, domahidai informatikai központ megnyitásában. A Bihar megyei Popfalván mind a Barátság nappali központ, mind a fogyatékos gyerekek ellátását célzó központ életében jelen vagyunk.

A harmadik a speciális intézmények, családcentrikus gyerekotthonok támogatását célozta meg, viszont ezekből folyamatosan vonulunk vissza, már csak azért is, mert a jelenlegi Gyermekvédelmi Törvény a gyermekek családban való felnevelését irányozza.

Negyedik tevékenységi körünk olyan speciális projekteket céloz meg, mint a gyermekjogokat védelmező kampányok, vetélkedők, kiállítások, gyermeknapi, karácsonyi ünnepségek megszervezése, és még sorolhatnám a különböző színes rendezvények sokaságát.

–Melyek a legújabb célkitűzéseik?

–A gyermekmigráció veszélyének megelőzése négy Szatmár megyei faluban, az UNICEF és a svájci Terre des Hommes Alapítvány támogatásával, amely a gyermekkereskedésre szakosodott.

E jelenségnek kettős jellege van: egyrészt azon gyerekeket célozza meg, akiket gyermekkereskedők hálójába vonnak, nyugat-európai országokban (nagyobbrészt Francia- és Olaszországban) koldulásra, lopásra és prostitúcióra kényszerítenek, másrészt pedig azon gyerekek/családok felvilágosítására irányul, ahol a család felnőtt tagjai külföldön dolgoznak s gyakorlatilag kiskorú gyermekeiket magukra hagyják, illetve – jobbik esetben – nagyobb testvérek, rokonok vagy szomszédok gondjaira bízzák. E kettő azonban az esetek túlnyomó részében összefügg, ugyanis láncreakcióként következik ebből az, hogy a gyerekek elhanyagolják az iskolát, és könnyű áldozataivá válnak a helyzetüket kihasználó gyermekkereskedőknek.

–Mennyire általánosítható ez a helyzet Romániára?

–Sajnos, a gyermekkereskedés téren Románia megelőzte Albániát is, ahol eddig – egész Kelet-Európában – a legsúlyosabb volt a helyzet. Mi azért választottuk ezeket a falvakat, mivel ott a leghangsúlyozottabb a „népvándorlás", ugyanis ennek a régmúlt időbe visszanyúló hagyománya van: az itteni lakosok mindig is ’elvándoroltak’ – jobb megélhetést keresni – az ország különböző területeire, a ’89-es események óta külföldre.

–Hogyan próbálnak segíteni rajtuk?

–Megelőzési programjaink az érintettek informálását célozza, ennek során multidiszciplináris csoportjaink szociális munkásai elmagyarázzák nekik a rájuk leselkedő veszélyeket azzal kapcsolatban, ami odaát várhat rájuk. Másrészt munkahelyeket keresve a szülőknek megpróbáljuk itthon, együtt tartani a családokat.

–És sikerül elérniük ezt?

–Kisebb-nagyobb sikereink vannak, ám valóban, nagyon nehéz meggyőzni őket arról, hogy ne a „szomszéd modell"-jét kövessék, aki külföldön dolgozva meggazdagodott, és itthon a falu legnagyobb „kacsalábon forgó várát" építette fel magának.

–Hol tartanak jelen pillanatban?

–E több mint féléves projektnek abban a szakaszában vagyunk, hogy a Terre des Hommes Alapítvány monitorizálási rendszere segítségével munkatársaink követni fogják a gyerekeket külföldre is, megpróbálva segíteni nekik abban, hogy hazatérhessenek vagy, hogy az ottani tanügyi rendszerbe beilleszkedhessenek.

–Hogyan lesz leellenőrizhető munkájuk eredményessége?

–Ez majd ősszel derül ki, amikor megtudjuk, hány gyerek maradt itthon, s iratkozik a következő tanévben az itteni iskolákba.

–Melyek azok a külföldi, illetve hazai intézmények, amelyek anyagilag támogatják az alapítványt?

–Legfőbb szponzorunk a nagy-britanniai EveryChild szervezet, amelynek jelenleg 18 országban vannak programjai, az UNICEF, a svájci Terre des Hommes és CCFD Alapítványok támogatnak bennünket. Rajtuk kívül a Munka és Családügyi Minisztériumtól és a helyi önkormányzattól részesülünk juttatásban, de cégektől és magányszemélyektől is kapunk adományokat.

–Melyek a terveik a jövőre nézve?

–Mivel számos pozitív visszajelzésünk vannak ezzel kapcsolatban, szeretnénk tovább bővíteni nappali központjaink számát és ennek érdekében – multidiszciplináris csoportjaink segítségével – elkezdtük az ide jelentkezők felkutatását. És természetesen tovább szeretnénk bővíteni a gyermekkivándorlással kapcsolatos programjainkat is.

Az alapítvány nyilvántartásában számos olyan nagycsalád szerepel, akik a létminimum alatt élnek, s akiknek gyermekei, ha bekerülhetnek egy-egy ilyen nappali központba, életkoruknak megfelelő elfoglaltsághoz jutnak, s ezáltal kiválnak az utcagyerekek népes táborából. Az itt dolgozó szakemberek munkájának hatékonysága az évek hosszú sora alatt már bebizonyosodott. Sok sikert kívánunk nekik továbbra is.

Az alapítvány által végzett felmérés szerint a közösségfejlesztési programba bevont családok szociodemográfiai fejlődése – 2001–2004 viszonylatában – a következőképpen alakult:

•A megkérdezett családok száma: 1213 és 1585 közötti;
•a családok 20%-ában 4, illetve több gyerek van;
•Átlagban 60% román, 15% magyar, 16% roma nemzetiségűnek vallja magát;
•53%-a az anyáknak munkanélküli, míg az apáknál ez az arány 30%-ra csökkent;
•Alkalmazásban szerepel az anyák 38%, illetve az apák 53%-a;
•A családok 12%-ánál 300 ezer lej az egy főre jutó jövedelem, míg 50%-ánál 900 ezer lej fölötti;
•1 dollárnál kevesebb jut egy főre naponta a családok 49%-ánál;
•95%-nál mindmáig nincs bevezetve az elektromos áram;
•86%-nál nincs konyha;
•75%-nál nincs folyóvíz;
•71%-nál nincs földgáz;
•54%-nál nincs fürdő/WC.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 217 lej (3,6217 erős lej), 1 USD = 29 278 lej (2,927 erős lej), 1 magyar forint = 143 lej (100 Ft = 1,4231 erős lej).

Soha el nem múló szeretettel emlékezünk
id. ZIMÁN JÁNOSRA,
halálának 10. évfordulóján. A ZIMÁN CSALÁD. (0013)

A hagyományos keddenkénti sajtótájékoztatón a labdarúgó élvonalban szereplő kolozsvári vasutascsapat vezetősége az együttes háza táján lévő újdonságokról szólt, továbbá elemezte az idei bajnokságban elért teljesítményt.

– Örvendünk, hogy vége a bajnokságnak, és hogy elértük a kitűzött célt, az élvonalban maradást, de korántsem vagyunk elégedettek – nyilatkozta tegnapi sajtótájékoztatóján a Kolozsvári CFR-Ecomax klub elnöke, Iuliu Mureşan, aki a tavaszi idényben egyetlen alkalommal, a galaci mérkőzésen volt megelégedve a csapattal.

– Meghozzuk a szükséges intézkedéseket – folytatta, majd bejelentette: két-két nigériai és argentin, valamint egy-egy olasz és francia labdarúgó érkezett-érkezik a napokban a Kolozsvári CFR-Ecomaxhoz, ahol mintegy 10 napon át próbálják meggyőzni tudásukról a klub edzőjét és vezetőit.

Mint megtudtuk, a hátvéd Richardo Damian Meli már Kolozsvárra érkezett Buenos Airesből, akárcsak a jobbszélső francia Richard Grougi. Az argentin Diego Cepeta, amely tel-avivi csapattól érkezik próbaidőre, középpályás, a nigériai, de a portugál élvonalat is megjárt Naftali Pascal pedig erőteljes csatár hírében áll.

A kapuban az olasz, már idősebb – 30 éves – Spineta Gabriel próbál szerencsét, aki két-három éve a Genoában is megfordult. A nigériai Boher Samson szintén középpályás.

A labdarúgók többsége annak a Marcel Popescunak jóvoltából kerül városunkba, aki révén néhány, a hazai bajnokságban bizonyító idegenlégiós már érkezett más élvonalbeli csapatokhoz az elmúlt évben.

Mureşan azt is elmondta, hogy figyelik a marosvásárhelyi Borzot is, aki a Karácsonkői (Piatra Neamţ-i) Csalhó akkor még élvonalbeli csapatában szerepelt, de egy szerb eredetű játékos is érdekli őket. A klubelnök leszögezte: két, jelenleg A-osztályban szereplő, és a CFR-Ecomax ellen is játszott labdarúgóval már aláírták a szerződést, ám neveiket nem volt hajlandó elárulni. Rajtuk kívül további két-három, élvonalbeli csapatnál játszó labdarúgóval állnak tárgyalásban.

Mindezek alátámasztják, hogy a CFR-Ecomax valóban nagy gondot fordít és jelentős anyagi hátteret biztosít az átigazolásoknak, amelyeknek gyümölcseit egyes esetekben – mint remélik – akár már júniusban is learathatják, a nyári Intertotó-kupában már pályára küldhetik.

A klub ugyanakkor még nem számolt az Intertotó-kupában való szereplés költségeivel, ugyanis még az sem biztos, hogy kivel játszik az első fordulóban. A vasutasok előbb Bosznia-Hercegovinába, majd pedig Angliába látogatnak a párharcok visszavágóin, előző esetben elvileg a Travnikkal mérnék össze erejüket – amely jelenleg a bosnyák bajnokság 5. helyén áll – ám a bosnyák csapatnak licenc-problémái vannak, így az első ellenfél neve legjobb esetben csak a hét végén derülhet ki.

A klubelnök természetesen kénytelen volt kitérni arra az incidensre is, amely Turcut és Ancát övezi: a két támadó a román napilapok szerint a múlt héten ittasan jelent meg az egyik edzésen. Mureşan elmondta: a két játékos valóban vétett a klub szabályai ellen, de szó sincs arról, hogy részegek lettek volna: halászni voltak Csürülyén, és alaposan leégtek, ezért voltak olyan vörösek, mintha ittak volna, jókedvüket pedig az magyarázza, hogy sok halat fogtak... A klub szabályai szerint azonban edzés előtti halászásról és napozásról szó sem lehet, így mindketten bírságra számítanak.

A hét végén a vasutascsapat előbb pénteken a Nagyváradi Bihar FC-vel játszik barátságos mérkőzést, majd szombaton fél 11-től a Gépész utcába látogat ugyancsak barátságos mérkőzésre a Besztercei Glória mondhatni másodcsapata.

A két mérkőzésen a próbaidőre érkezett labdarúgók, valamint elsősorban azok kapnak játék-, illetve bizonyítási lehetőséget, akik eddig nagyrészt a kispadon ültek.

Az elmúlt napokban újabb játékos-toborzót szervezett a szamosújvári Erdély Labdarúgó-iskola. A tavaly nyáron beindult focisuli keretében jelenleg 32 gyerek rúgja a bőrt, közülük 28 más megyéből származik. A mostani tehetségkutató akción 65 gyerek vett részt az ország minden részéből, 20-at tartottak megfelelőnek. A toborzó három próbából állt, az egyik kétkapus játék volt.

Legutóbb barátságos mérkőzésen az Erdély Labdarúgó-iskola csapata 15–1 (!) arányban legyőzte az országos bajnok Kolozsvári Clujana női együttesét. E hét folyamán a fociiskola tanítványai a Kolozsvári U FC hasonló korú csapatával találkozik előkészületi mérkőzésen.

Utolsóként a West Ham United szerzett jogot arra, hogy a következő szezonban az angol labdarúgó-bajnokság élvonalában szerepeljen.

A másodosztály rájátszásának döntőjében – amelyet a cardiffi Millennium Stadionban rendeztek – a londoni „kalapácsosok" 1–0-ra nyertek a Preston North End ellen.

A West Ham két év szünet után jutott vissza az élvonalba.

A második liga bajnoka és ezüstérmese, a Sunderland és a Wigan Athletic automatikusan feljutott a PL-be.

Az utolsó, vasárnapi bajnokin duplázó Diego Forlán és a már hetek óta pihenő Thierry Henry holtversenyben lett a legeredményesebb az európai labdarúgó-bajnokságok „közös" góllövőlistáján, 25–25 góllal.

A mostani Aranycipő-verseny néhány évvel ezelőtt váltotta elődjét, a számos csalást kiváltó vetélkedést. Annak idején minden pontvadászatot azonos mércével mértek, most az öt legjobb bajnokság találatai duplán számítanak.

Tavaly Henry 60 ponttal lett első.

Véget ért Victor Hănescu párizsi kalandja, a román játékosnak a világelső és 1. kiemelt svájci Roger Federer túl kemény diónak bizonyult, 2 óra és 5 perc alatt háromjátszmás mérkőzésen 6:2, 7:6 (3), 6:3 arányban kapott ki a negyeddöntőben.

• A tavalyi wimbledoni győztes Marija Sarapova hétfőn három gémet nyerve biztosította helyét a negyeddöntőben a francia nyílt teniszbajnokságon, a párizsi Roland Garroson. Az orosz klasszis találkozója vasárnap eső miatt a második szett közepén félbeszakadt, majd a hétfői folytatás során már esélye sem volt Nuria Llagostera Vivesnek.

A vártnál nagyobb csatában ugyan, de a papírformát igazolva a 29. helyen kiemelt Ana Ivanovics legyőzte a jóval tapasztaltabb Francesca Schiavonét, így bejutott a legjobb nyolc közé a Roland Garroson. Az előző körben a hazai közönség reménységét, Amélie Mauresmót legyőző 17 éves „csodalány" 3 szettes találkozón múlta felül olasz riválisát, s ünnepelhette pályafutása eddigi legnagyobb sikerét. Az 1,83 m magas belgrádi tinédzser 2003 végén még csak 705. volt a világranglistán, az idényt már 97-ként kezdte. Januárban – a döntőben Czink Melindát legyőzve – a selejtezőből indult és megnyerte a canberrai tornát, majd két meccset nyert az Australian Openen, a 3. körben Mauresmo állította meg. A Miamiban rendezett szupertornán a negyeddöntőben ismét a francia klasszistól kapott ki, Varsóban a legjobb négy között Justine Henin-Hardenne-nel nem bírt. Így a világranglistán a 31. helyig kapaszkodott fel Ivanovics, akinek hónapok óta a korábbi kiváló játékos, a néhány évvel ezelőtt a magyar szövetség munkáját segítő Kuhárszky Zoltán az edzője. A tehetséges teniszezőt az orosz Nagyezsda Petrova állította meg a negyeddöntőben.

Justine Henin-Hardenne a döntő játszmában 3:5-ről, meccslabdáról fordítva múlta felül a US Open tavalyi győztesét, Szvetlana Kuznyecovát.

• Hiába vezetett a döntő szettben brékelőnnyel a címvédő Gaston Gaudio, végül 4 óra 5 perces, fordulatokban gazdag találkozón vereséget szenvedett David Ferrertől a nyolcaddöntőben, így nincs versenyben a francia nyílt teniszbajnokság tavalyi két legjobbja, hiszen Anasztaszja Miszkina már a nyitó körben búcsúzott.

A tavalyi finalista, 2003-ban elődöntős argentin Guillermo Coria 5:0-ra vezetett az első szettben, de remeklése eddig tartott, mert az első játszma megnyerése után már nem tudta feltartóztatni az idei szezon egyik meglepe-tésemberét, az orosz Nyikolaj Davigyenkót.

A negyedik helyen kiemelt Rafael Nadal bejutott a negyeddöntőbe, miután négy játszmában – két játéknapon – legyőzte a 23-ként rangsorolt francia Sebastian Grosjeant. Az összecsapást vasárnap kezdték, ám egy botrányos labdamenet, majd az azt követő esőzés miatt félbeszakadt a találkozó. Az idei salakszezon legjobbja, a spanyol ti-nédzser 6:4-re megnyerte az első szettet, majd brékkel nyitotta a másodikat. Ekkor Grosjean reklamált egy vitatott bírói döntés miatt, de az argentin Damian Steiner nem nézte meg a labda nyomát. Ezt követően a közönség tiltakozni kezdett, többször megakadályozta Nadalt abban, hogy szerválni kezdjen. A találkozó 9 perces kényszerszünet után folytatódott, majd az eső miatt 6:4, 3:6, 3:0-nál félbeszakadt. A hétfői folytatásban a 18 éves Nadal ellenállhatatlanul játszott, és végül magabiztosan jutott a legjobb nyolc közé.

A spanyol Tommy Robredo maratoni csatában, öt játszmában megadásra késztette az év első Grand Slam-viadalának bajnokát, az orosz Marat Szafint. A mérkőzés 3 óra 50 percig tartott.

Eredmények:

Női egyes, nyolcaddöntő: Sarapova (orosz, 2.)–Llagostera Vives (spanyol) 6:2, 6:3; Ivanovics (szerb-montenegrói, 29.)–Schiavone (olasz, 22.) 6:4, 6:7 (3), 6:3; Henin-Hardenne (belga, 10.)–Kuznyecova (orosz, 6.) 7:6 (6), 4:6, 7:5.

Női egyes, negyeddöntő: Jelena Lihovceva (orosz, 16.)–Szeszil Karancseva 2:6, 6:4, 6:4; Nagyezsda Petrova (orosz, 7.)–Ivanovics 6:2, 6:2.

Férfi egyes, nyolcaddöntő: Ferrer (spanyol, 20.)–Gaudio (argentin, 5.) 2:6, 6:4, 7:6 (5), 5:7, 6:4; Guillermo Canas (argentin)–Nicholas Kiefer (német) mérkőzés nélkül, Kiefer hátsérülés miatt nem állt ki; Davigyenko (orosz, 12.)–Coria (argentin, 8.) 2:6, 6:3, 7:6 (1), 6:2; Nadal (spanyol, 4.)–Grosjean (francia, 23.) 6:4, 3:6, 6:0, 6:3; Mariano Puerta (argentin)–José Acasuso (argentin) 6:4, 6:1, 6:1; Robredo (spanyol, 15.)–Szafin (orosz, 3.) 7:5, 1:6, 6:1, 4:6, 8:6.

Férfi egyes, negyeddöntő: Federer–Hănescu 6:2, 7:6 (3), 6:3.

Női páros, 2. forduló: Eva Birnerová, Andreea Vanc (cseh, román)–Daniela Hantuchová, Ai Szugijama (cseh, japán) 6:3, 3:6, 6:1; 3. forduló: Emilie Loit, Nicole Pratt (francia, ausztrál)–Birnerová, Vanc 6:4, 4:6, 6:1.

Junior női egyes, 1. forduló: Alexandra Dulgheru (9.)–Gracia Radovanovics (francia) 6:3, 6:1; Raluca-Ioana Olaru (14.)–Karin Knapp (olasz) 6:3, 6:4; Mădălina Gojnea (15.)–Sara Errani (olasz) 6:3, 6:1; 2. forduló: Szávay Ágnes (magyar, 8.)–Anna Tatisvili (grúz) 6:3, 6:2; Olaru–Irina Pavlovici (francia) 6:2, 7:5; Gojnea–Kristina Antonijcsuk (ukrán) 6:0, 6:1.

Junior női páros: Mihaela Buzărnescu, Bibiane Schoofs (román, holland, 5.)–Agnieszka Radwanska, Urszula Radwanska (lengyel) 7:5, 6:3; Yvette Hyndman, Tatisvili (amerikai, grúz)–Sorana Cârstea, Dulgheru (6.) 6:3, 2:6, 9:7.

Triplázott a Ploieşti-i Asesoft: a FIBA-kupa elhódítása és a bajnokság megnyerése után 67:63-ra verte a döntőben a Kolozsvári Poli Carbochim együttesét. A ploieşti-i csapat 2003-ban jutott be az A-osztályba, fennállása során ez volt a legeredményesebb idény.

Felsőbb osztályba léphet Nagyvárad és Marosvásárhely
A Nagyváradon rendezett osztályozó tornán a Kolozsvárt is megjárt Mihai Corui vezette marosvásárhelyi Maros Kosárlabdaklub férficsapata a második helyen végzett a házigazdák mögött. Ez azt jelenti, hogy az ősztől a nagyváradiak és a marosvásárhelyiek a legjobbak között folytathatják.

NBA
Az alapszakasz-győztes Phoenix Suns idegenben legyőzte a 2003-as bajnok San Antonio Spurs együttesét az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság Nyugati-főcsoportjának döntőjében, s ezzel 3–1-re szépített a négy győzelemig tartó pártharcban.

Eredmény, Nyugati-főcsoport, döntő, 4. mérkőzés: San Antonio Spurs–Phoenix Suns 106:111 – az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása 1–3 a Suns javára.

A Horia Demian Sportcsarnok ad otthont a június 1–5. között tartott junior I. női döntő tornának. Szerdától szombatig naponta 14–20 óra között, vasárnap 8.30–14.30 óra között játszanak a csapatok.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András