Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Szívesen látja Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes Tőkés László királyhágómelléki református püspököt és Markó Béla RMDSZ-elnököt Szlovákiában, hogy találkozzanak, és próbálják meg egyesíteni erejüket. Ezt a felvidéki politikus, aki egyben a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke, Nagyváradon Tőkés Lászlóval folytatott hétvégi megbeszélés után ajánlotta fel. Mint ismeretes, a két erdélyi közéleti személyiség hetek óta tervezgeti a megbeszélést, azonban a találkozó helyszíne körüli egyet nem értés miatt az eszmecsere még nem jöhetett létre.

Csáky Pál emlékeztetett, hogy a kilencvenes évek közepe táján Szlovákiában is több magyar párt létezett, de ezzel egyrészt a parlamenti képviseletet veszélyeztették, másrészt energiájuk 60 százalékát a belső vitákra pazarolták. – Szlovákiában bárhol és bármikor vendégül látom Markó Bélát és Tőkés Lászlót, illetve azokat a személyeket, akiknek a jelenlétét a felek szükségesnek tartják, hogy beszélgessenek, és próbálják meg egyesíteni erejüket – mondta Csáky.

A Tőkés–Markó találkozó tető alá hozatalára tett kísérletek száma bővült, azt követően, hogy Tőkés László az RMDSZ szövetségi elnökét a hét végén nagyváradi püspökségre hívta, az RMDSZ elnöke azonban nem ment el a találkozóra. Tőkés szerint Markó azzal utasította el, hogy megismételte a marosvásárhelyi elnöki hivatalba szóló korábbi meghívását.

Az egyelőre kudarcot vallott találkozási kísérletek ellenére ismét hangsúlyosan felvetődött a kisebbségben élő magyarok egységének szükségessége. Nagyváradon a helyi polgármesteri hivatal, civil szervezetek és az egyházak által a szervezett Festum Varadinum keretében több fórumot is rendeztek. Az egyiken Markó Béla és Csáky Pál a kisebbségek kormányzati szerepvállalásáról értekezett. A két politikus a felvidéki és az erdélyi magyar politikai, érdekvédelmi szervezetek egységének fontosságát hangsúlyozta. Markó kifejtette, Erdélyben nincs valóságalapja annak, hogy több pártot hozzanak létre, hiszen így könnyen elveszíthető a parlamenti képviselet. – Ha az erdélyi magyarság több politikai pártot akar létrehozni, akkor le kell mondania azokról a társadalomszervezési eszközökről, amely egy parlamenti pártnak a rendelkezésére állnak – mondta. Markó utalva egy dél-tiroli vezető politikus által kapott tanácsokra elmondta, az autonómia kivívását csak egységben lesz képes kivívni a magyarság, éppen ezért mindent meg kell tenni ennek megőrzéséért.

Markó az integráció kérdése kapcsán leszögezte: az erdélyi magyarságnak elsődleges fontosságú Románia Európai Unióhoz való csatlakozása, mivel ezáltal megvalósulhat a kárpát-medencei magyarság újbóli egyesítése. Leszögezte: nem hisz azokban a fejtegetésekben, miszerint Románia amúgy is tagja lesz majd az uniónak. Markó a horvátokkal és törökökkel szemben megfogalmazott EU-s kételyekre utalva rámutatott: ki kell használni a kedvező konjunktúrát, amíg nem késő. Leszögezte: nem szabad szembeállítani az integrációt az autonómia kérdésével, a kettő megvalósításáért párhuzamosan kell dolgozni. Ostobaságnak nevezte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács javaslatát, miszerint léptetnék életbe az uniós védzáradékot, ha Románia nem biztosítja az erdélyi magyarság számára a különböző autonómiaformákat.

Csáky Pál ismertette az elmúlt nyolc év szlovákiai kormányzati szerepvállalás tapasztalatait, és örvendetesnek vélte, hogy az MKP népszerűsége nőtt az utóbbi időben. Figyelmeztetett, hogy a magyarok által többségben lakott vidékeken a párt nem érte el a remélt sikereket az autonómia kapcsán folytatott belső viták miatt. Csáky szerint komoly kockázati tényezői vannak a kisebbségi pártok kormányzati szerepvállalásának, hiszen fennáll az a veszély, hogy elvesztik erkölcsi hitelességüket. Éppen ezért a kisebbségi szervezeteknek erkölcsösen kell politizálniuk, különben a szavazóbázis elvesztésével veszélybe kerülhet a közösség.

Sikerek és kudarcok a magyarságpolitikában
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület székhelyén tartott másik fórumon, a magyarságpolitika sikereiről és kudarcairól beszéltek a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) rendszerváltás utáni elnökei és a kisebbségi ügyek illetékes államtitkárai. A meghívottak az elmúlt tizenöt év sikerei között említették a határon túli magyarok támogatására létrejött intézményi struktúra kialakulását, a kedvezménytörvényt, a támogatások folyamatos növekedését.

Entz Géza, a HTMH első elnöke az intézményépítést nevezte a legnagyobb sikernek. Hangsúlyozta: sikerült megtalálni a magyar közigazgatásban a HTMH helyét. Lábody László, egykori HTMH elnök is a határon túli magyarok támogatását szolgáló intézményrendszer kiépítésének fontosságát hangsúlyozta.

Szabó Tibor, a HTMH 1998 és 2002 közötti elnöke sikernek vélte, hogy akkoriban egyetértés uralkodott a kedvezménytörvény kérdésében, hiszen mint emlékeztetett, felmérések szerint, a törvényt a magyarországiak több mint 60 százaléka támogatta. Szabó Tibor szerint konszenzus volt tapasztalható a magyar kormány és a határon túli magyar érdekképviseleti szervezetei között, emellett a magyar kormányon belül is egyetértettek a kisebbségben élő magyarok ügyében. Szabó Tibor kudarcként értékelte, hogy gazdaságilag nem sikerült megerősíteni a határon túli magyar közösségeket.

Németh Zsolt volt politikai államtitkár sikerként könyvelte el a státustörvényt, amely közjogi viszonyt létesített a határon túli magyarok és a magyar állam között. A fideszes kormányzás eredményeként állapította meg a Magyar Állandó Értekezlet újbóli és diplomáciailag előkészített összehívását 1999-ben. A politikus harmadik sikerként az 1998 és 2002 között nagyságrenddel növekedett támogatást nevezte. Németh Zsolt a sikertelenségek között említette azt, hogy ma nem mondható egyértelmű igen arra, hogy a magyarság megmaradásának az esélyei nagyobbak, mint 1990-ben. A politikus szerint az autonómia megteremtése nélkül a magyarság drámai fogyása nem állítható meg.

Bálint-Pataki József, a HTMH jelenlegi elnöke eredménynek tekinti, hogy 2002 után sikerült működtetni a FIDESZ-kormány idején létrehozott intézményeket, mint például a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, amely –mint mondotta – fennállása óta az idén először kap a magyar költségvetésből valóban 2 milliárd forintot. Bálint-Pataki szerint óriási lehetőségek rejlenek a Szülőföld-programban is. A politikus a kudarcok között említette egyebek között azt, hogy a kedvezménytörvény nem terjed ki minden határon túli magyarra, példaként említette az ausztriai magyarokat.

Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára is a kedvezménytörvényt nevezte a legnagyobb sikernek, amely minden egyes gyermeknek 20 ezer forintos oktatási támogatást biztosít. Szabó Vilmos a kedvezménytörvény alkalmazását lehetővé tevő korszerű informatikai felszerelést és az aradi Szabadság-szobor felállítását is a pozitívumok közé sorolta. Kudarcként ítélte meg, hogy a magyarországi belpolitikai viták kiterjedtek a nemzetpolitikára, és a magyarországi pártokat megosztó ellentétek a határon túlra is átterjedtek.

Szombaton a Protestáns Teológia dísztermében fennállásának 15. évét ünnepelte a Bolyai Társaság. A nem kormányzati szervezet megalakulásának körülményeit, eddigi tevékenységét Balázs Sándor volt elnök foglalta össze. A Bolyai Tár saság 1990-ben alakult azzal a céllal, hogy újra létrehozza a Bolyai Tudományegyetemet. Hogy az elmúlt években ezt nem lehetett megvalósítani, az elsősorban a kormánypártok akadékoskodásának tudható be, pedig országos szinten számos más összevont egyetemet szétválasztottak. A Babeş – Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szétválasztására nemzetiségi mivolta miatt nem kerülhetett sor. Amikor Ion Iliescut államfőt a Bolyai Társaság képviselői felkeresték, ő a kommunizmus éveinek mondvacsinált hivatalos okát szajkózta vissza: a Bolyai Egyetem 1956 után a nacionalizmus fertőjévé vált és ezért nem lehetett engedélyezni működését.

Kötő József, oktatási államtitkár a társaság és az egyetem jövőjére vonatkozó lehetséges stratégiákat vázolta fel. Véleménye szerint a romániai magyar felsőoktatást nemcsak a romániai, hanem a magyarországi anyagi és szellemi erőforrások felhasználásával kell megtervezni, olyan módon, hogy az Unión belül versenyképesnek bizonyuljon. Ehhez elengedhetetlen a regionális oktatás megszervezése, vagyis az „egyetemnek házhoz kell mennie". Ezen a téren az felsőfokú oktatási intézmények megtették már a nagy lépéseket, a nagyobb városokban az egyetemeknek kihelyezett karjai működnek. Az államtitkár szerint, a jövőre nézve, a magyarság annyi fiatallal rendelkezik majd, hogy igényelhesse a regionális egyetemet. Az állami magyar egyetem megvalósításában Kötő József nem volt túlzottan optimista, de elmondta, hogy a kisebbségi törvénytervezet elfogadása jelentheti az RMDSZ program e régi célkitűzésének megvalósulás át is. Péntek János egyetemi professzor beszédében szintén kihangsúlyozta, hogy az egyetem igénylése mindmáig jogos. Péntek a Bolyai Társaság szerepét a felsőoktatásban tevékenykedők igényeinek, véleményének megfogalmazásában látja. A jelen problémáira összpontosítva rámutatott, hogy a BBTE a tanárképzés terén rossz fontossági sorrendet állított fel, elhanyagolván a tanító és tanárképzést. Annak ellenére, hogy a tudományos képzés fontos a pedagógusképzés során inkább a pedagógiára kellene nagyobb hangsúlyt fektetni.

Múlt hét végén Körösfőn tizenhatodik alkalommal rendezték meg a riszegtetői találkozót. Az esős idő ellenére mégis akadtak olyanok, akik ellátogattak a rendezvényre.

A találkozóra a Körösfői Művelődési Házban került volna sor, de a szervezők végül úgy döntöttek, hogy mégis felmennek a „hegyre".

Elsőként a népdalénekesek bizonyíthatták rátermettségüket egyénileg és csoportosan. Ezt a különböző gyerekvetélkedők követték: a zsákba futás, a lepényevés és a kötélhúzás. De nem maradhatott el a szokásos focimérkőzés sem, amelyen a jegenyei fiúk bizonyultak a legjobbaknak.

Buli is volt műsoron – igaz, Dancs Annamari nélkül – a riszegtetői ebéd és szórakoztató tevékenységek után.

Szrága Zoltán, a Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke a Szabadságnak elmondta, hogy az esős idő sajnos rányomta bélyegét az idei találkozóra, hiszen a tavalyi évhez képest nagyon kevesen mentek fel majálisozni. De akik ott voltak, azok nagyon jól érezték magukat, többek között a Magyarországról érkezett vendégcsoport is, mondta az egyesület elnöke. Az idei rendezvény szervezője a Kós Károly Kulturális Egyesület, a Pro Kalotaszeg és Körösfői RMDSZ választmánya. A találkozót a Bánffyhunyadi és a Körösfői Polgármesteri Hivatal, a Heltai Alapítvány, a Communitas Alapítvány, a Stefanis Kft., Bokor János valamint a Fundy Kft. támogatta.

Megválasztásának első évfordulójára tervezi a Duna Televízió kárpát-medencei teleregényének indulását az intézményt február óta vezető elnök – jelentette be Cselényi László.

– Valami kell, hogy bennünket motiváljon – mondta az időpont kiválasztásáról, hozzátéve, a sorozat készítésére a vártnál is több ajánlat érkezett, ám azok közül még nem választott a menedzsment.

Mint elmondta, „nagyon szerény", évi körülbelül 280 millió forintos költségvetéssel működtetnék a hetente jelentkező műsort, ezen felül csak abban az esetben költhetnének az alkotók, ha azt reklámokból vagy más forrásokból visszapótolják.

„Ha mi ezt alapvetően kisebbségi tematikaként kezeljük, akkor a médiatörvény értelmében korlátlan mértékben támogatható" – magyarázta Cselényi László.

Elmondása szerint az volna a széria különlegessége, hogy „körbe-karikába játszódna, és szépen járnánk állandóan a Kárpát-medencét" a szimultán történetben.

A teleregényről elnökké választása után egy héttel beszélt Cselényi László – Nem feltétlenül, bár szándékomban áll alapos előkészítés után egy igényes kárpát-medencei teleregényt elindítani végre-valahára, amivel alighanem adós a Duna Televízió. – mondta.

Nevek közlése nélkül annyit jelzett, hogy „a Kárpát-medence legjelentősebb, legjobb magyar írói adják hozzá majd az ötleteket".

A sorozat hetinél sűrűbben nem tud képernyőre kerülni, az annál ritkább folytatásoknak nincs értelme, de az egyes epizódok jelentkezése az ismétlésekkel „gyakoríthatóbb",magyarázta.

Bár a hozzá közel állók tudták, hogy vérnyomásproblémái vannak, mindenki számára váratlan és sokkoló hír volt, hogy hétvégén elhunyt Pásztory Zoltán, az Illés együttes egykori dobosa.

Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs megrendülten nyilatkozott a tragédiáról, a zenekar egykori vezetőjét, Illés Lajost vasárnap estig nem sikerült elérni.

Pásztory az Illés-együttes megalakulásának 40. évfordulója alkalmából augusztus 5-én Csíkszeredában, augusztus 9-én pedig a Sziget-fesztivál nulladik napján lépett volna fel. Az együttes tagjai egyelőre nem foglalkoznak azzal, hogy mi lesz a koncertekkel.

Pásztory Zoltán Mosonmagyaróváron született, október 31-én töltötte volna be hatvanegyedik születésnapját.

Pásztory úttörő- és iskolai zenekarokban játszott, s a MÁV ifjúsági és szimfonikus zenekarában folytatta. A KISZ Központi Művészegyüttesében, majd a Fővárosi Operettszínház zenekarában dobolt. Elvégezte a konzervatóriumot.

Az Illésékhez 1965 végén került, amikor a „családi" zenekar átalakult Bródy János, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs csatlakozásával – utánuk jött Pásztory és tagja maradt az együttesnek egészen annak 1973-ban bekövetkezett megszűnéséig. (Az első időkben még megtartotta „állását" az Operettszínházban.)

Bár kétségtelenül nem ő volt a sztár az együttesben, megbízható ütős volt. Szörényi Levente nemrégiben beszélt arról, hogy 2001-ben, az Illés együttes legutóbbi koncertjén Pásztory nagyon jól dobolt, és ezért is volt nagyon jó a zenekar a hármas koncerten. Pásztory Zoltán egyébként ott volt a feloszlást követő valamennyi Illés-koncerten, vagyis 1981-ben, 1990-ben, 1996-ban is. A zenekar többi tagjával együtt, 2000-ben ő is megkapta a Kossuth-díjat.

Az együttes 1973-as felbomlása után Pásztory egy ideig gumiműhelyben dolgozott, ahol súlyos fertőzést kapott. Ezután Németországba költözött, Lindauban vendéglátóipari zenész lett, majd 1989-től a weissenburgi hotel ügyvezetőjeként működött. Németországban megnősült, egy lánya van.

Pásztory Zoltánnak a zene mellett az olvasás, a sport (kerékpározás, ping-pong) volt a kedvelt időtöltése.

A Temes megyei gátépítéseket végző négy cég ellen folytat vizsgálatot a Környezetvédelmi Minisztérium, mivel azt feltételezik, hogy 2000–2004 között az árvízmegelőző munkálatokra szánt 1520 milliárd lejt nem költötték el tisztességesen.

Az állami pénzből a SC APASCO SA, Hidroconstrucţia, RECON Oradea şi SOCOT SA cégeket bízták meg a munkálatok elvégzésével. Sulfina Barbu szerint elődei sem lennének teljesen ártatlanok a pénzek elköltésében, hiszen felmerült annak a gyanúja, hogy Speranţa Ianculescu és Aurel Constantin Ilie volt tárcavezetők saját villáik megépítésére fordították volna az államkasszából származó összegeket. A minisztérium a hasonló természeti csapásokat vízszínt előrejelző rendszer kiépítésével szeretné megelőzni. Sulfina Barbu szerint Románia legkésőbb a jövő év elején már rendelkezhet a 46 millió dollárt érő berendezéssel.

Szakemberek szerint a Temes megyei árvíz a legnagyobb az elmúlt száz évben. A terménykár az ország nyugati felén 90 ezer hektáron mintegy 7,5 millió dollár. Házaikból összesen 3 ezer embert kellett kitelepíteni, akiknek mindenét elvitte a pusztító ár.

Legbiztosabb erődítmény a nép szeretete.

A X. NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI NÉPTÁNCFESZTIVÁLT szervezi meg május 5–8. között a szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány. A rendezvényen 14 szlovákiai, magyarországi és romániai néptáncegyüttes vesz részt. Meghívott zenekarok a sepsiszentgyörgyi Háromszék, a kolozsvári Tarisznyás, Székről Pali Marci és zenekara és a szamosújvári Sóvirág. A rendezvény részletes programját a www.teka.ro honlapon láthatják.

Lucian Blaga-fesztivál
Tizenötödik alkalommal rendezik meg május 5–7 között Kolozsváron a nemzetközi Lucian Blaga-fesztivált. A rendezvénysorozat keretében többek között bemutatják az Egy pohár víz (Un pahar cu apă) című kolozsvári kortárs költők román–magyar antológiáját, a költő lányának, Dorli Blagának Lucian Blaga – tatăl meu... című kötetét, valamint Octav Vorobchievici Lucian Blaga în Portugalia című könyvét. A tudományos tanácskozásokon elhangzó előadások ismét a költő és filozófus életművét és annak kisugárzását elemzik. A Román Színházban. Anca Bratu rendezésében mutatják be Lucian Blaga Ivanca című darabját, amelyet versműsor követ. Lucian Blaga emlékét idézi Szelíd fény című képzőművészeti tárlatával Manuela Botiş is. Május 7-e a kirándulások napja lesz.

A rendezvénysorozat május 5-én, csütörtökön de. 9,30 órakor Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár előtti mellszobra előtt kezdődik. Az ünnepélyes megnyitóra 10 órakor, a könyvtár Muşlea termében kerül sor.

A múlt hét végén, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum napjai – 2005. gazdag rendezvénysorozat keretében, első ízben szerveztek történelmi vetélkedőt Mit tudunk a piaristákról? címmel.

A résztvevők tudásukkal bizonyították, hogy ismerik a Piarista, azaz Kegyes Tanítórend történetét, alapítójának (Kalazanci Szent József) életét és a nagyhírű elődiskola, a Zágoni Mikes Kelemen Piarista Főgimnázium múltját, tanárainak kultúrértékű, közösségformáló nevelő munkásságát s volt diákjainak példaadását, helytállását Erdély szerte és bárhol a nagyvilágban.

A vetélkedő védnökei a Piarista Rend Romániai Tartománya – Msgr. Ft. Schönberger Jenő, szatmárnémeti megyéspüspök (aki személyesen nem tudott jelen lenni), Fodor György Confrater, a Szerzeteselöljárók Országos Konferenciájának titkára (a zsűri elnöke) –, a kolozsvári Piarista Öregdiákok Baráti Köre, s nem utolsósorban a Báthory-líceum szülői szövetsége és igazgatósága voltak Nemes versengés volt a javából, helyszűke miatt lehetetlen felsorolni a nyertesek nevét, de mindenképpen említésre méltó a résztvevőket felkészítő Váradi Éva történelemtanár, s nem utolsósorban a komoly munkát végző két szervező diák, Kocsis Alida és Botean Orsolya neve.

Felvételünkön a nyertesek, a zsűri és a szervezők láthatók.

Anekdotás kötet jelent meg a Tinivár Kiadó gondozásában, melyben székelyek vallanak önmagukról, és a humor eszköztárával tárják fel jellemző tulajdonságaikat. A köztudatban élő legendásan furfangos észjárás és csavarintos, de mindig lényegre tapintó szókimondás érvényesül ezekben a kis történetekben, melyekből – kimondatlanul is – kitűnik, hogy szereplőik büszkén vallják magukénak mindazt a sok sajátosan pozitív és olykor negatív vonást, amelyeken – a helyzetkomikumnak megfelelően – ők képesek a legjobban derülni.

Előszavában Vöő Gabriella a gyűjteményanyagról, a „góbéskodás" ilyen mértékű gálájáról, többek között, a következőket vallja: „A székely anekdoták komikumának magvát rendszerint az a mód képezi, ahogyan a székely atyafi a véletlen, az akarat okozta konfliktushelyzeteket megoldja. Azt a helyzetet, amelyben szóval vagy tettel a másik fölé kerekedik. Ez a mód rendszerint a váratlant, a fondorlatot, furfangot is magában rejti. De mindezekhez hozzájárul a nyelvi kifejezés mikéntje is, azok a nyelvi formák, melyekkel a váratlant, a ravaszságot megjeleníti… Ezek az anekdoták közvetve a székelység szívós, önfenntartó összetartozásáról is vallanak. A tréfák komikumából kikövetkeztethető közösségi jelleg sajátos értékrendszert takar. Ennek az értékrendszernek gondolkodás- és viselkedésformáit a székelység sajátjának tekinti, és etnikai jellemzőként fogadja el. A helyes és helytelen megvillantása, a nevetséges hibák észrevétele mindig a közösségi normák alapján történik, és ezeket a normákat a hagyomány, a kultúra szentesíti."

A kötetet Horváth Gyöngyvér illusztrálja, a fedőlapot Balázs Attila fotói ékesítik.

A rangos művészek szerepeltetéséről híres főtéri Gy. Szabó Béla Galéria immár másodszor ad helyet az Apáczai-líceum képzőművészeti tagozata diákjainak a bemutatkozásra. S ha a galéria házigazdájának, Ferenczy Annamáriának, a tavalyi premier előtt akár kétségei is támadhattak volna a sikert illetően, idén már biztosra mehetett. A legifjabb művésznövendékek ismét jelesre vizsgáztak rátermettségből, igényességből, technikai tudásból és talán a legfontosabból, a korlátokat nem ismerő fantáziából.

A szombat délelőtt megnyílt, tehetségfelmérő, -bizonyító tárlat jelentőségében minden eddigit felülmúl: lezár egy szakaszt a diákok, de egyben az iskola életében is. A Székely Géza grafikusművész, rajztanár megálmodta és évekig tartó, küzdelmes vajúdás után megszületett magyarnyelvű gimnáziumi szakoktatás most bocsátja először útjára végzetteit, az idei nyolcadikosokat, akik a jövő tanévtől kezdődően, szintén premierként, már középiskolai szinten folytathatják művészetközpontú tanulmányaikat. S akik kiállított munkáikkal egyértelműen bebizonyították: a tagozat nemcsak életképes, de perspektivikus is. A műfaji sokszínűség – főként metszetek, olajképek és kerámiatárgyak, apró szobrocskák – mellett úgyszolván kimeríthetetlen a gyermekek egyénisége, lelkivilága megszabta változatosság, amint arra a megnyitón Wolf Rudolf igazgató is utalt.

A téma, az ember és az állatvilág, fölöttébb népszerűnek bizonyult a gyermekek körében. A kiállítás képei és szobrocskái egyértelműen arról vallanak: a tanulók nem iskolai feladatot teljesítettek, hanem igazi kis művészekként beleélték magukat az alkotásba. Magával ragadó spontaneitásuk, érzelemdús kifejezésmódjuk, a gyakorta ügyesen megszemélyesített, valósággal emberi tulajdonságokkal felruházott állatok szerepeltetése, vagy olykor a gyermeki álomvilágból kölcsönzött, de valóságelemekkel teleszőtt képi beszéd a felnőtt néző számára is különleges élmény forrása lehet.

A szakoktatók – a már említett Székely Géza mellett Koncz Münich Judit és Lovász Noémi – érdeme, hogy a művészi fogások, a különböző technikák elsajátítása mellett tanítványaiknak teljes szabadságot biztosítottak. Így aztán a korlátlan fantázia és a gyermekek egyénisége olykor valódi kis műremekeket szült. Érdemes tehát megtekinteni a tárlatot, amely szombat és vasárnap kivételével, május végéig, naponta 10–14 óra között látogatható a Főtér 23. szám alatti galériában.

A megnyitó művészi műsorában Albert Júlia színművésznő aratott megérdemelt sikert témájában a tárlat anyagához igazodó versműsorával. Sajátosan kifejező, olykor játékos, máskor líraian meghitt előadásmódja valódi művészi élményt jelentett.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – XXX 2 – A következő fokozat – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23. Kedvezménnyel naponta 23 órától.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Che Guevara: A motoros naplója – mexikói–francia–argentin–brazil bemutató. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken 22.30; kedvezménnyel kedden minden vetítés.

GYŐZELEM – Millió dolláros bébi – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 22. A texasi láncfűrészes – bemutató. – Vetítések időpontja: 15, 19.30.

FAVORIT – Blade: Trinity – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön minden vetítés.

DÉS

MŰVÉSZ – A randiguru – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19.

TORDA

FOX – Az átok – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 20. Vágott verzió – bemutató. – Vetítések időpontja. 18.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A fűrész – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Constantine – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20.

DACIA B-TEREM – Double zéro – francia. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – 80 nap alatt a Föld körül – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30.

OPERA

(2. old.)

MAGYAR OPERA

Május 5-én, csütörtökön este fél 7-kor: Rossini: A sevillai borbély. Vezényel: Hary Béla. Rendező: Demény Attila.

Május 8-án, vasárnap du. 5 órakor: Huszka Jenő: Bob herceg. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendező: Gy. Tatár Éva.

ROMÁN OPERA

Május 8-án, vasárnap este 7 órakor: Bizet: Carmen – francia nyelvű előadás.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Május 4-én, szerdán este 8 órakor: Büchner: Woyzeck – stúdióelőadás. Rendező: Mihai Măniuţiu m. v. – CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Május 6-án, pénteken este 8 órakor: Büchner: Woyzeck – stúdióelőadás. Rendező: Mihai Măniuţiu m. v. – CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Május 5-én, csütörtökön este 7 órakor: Lucian Blaga: Ivanca.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Május 6-án, pénteken este 7 órakor: Rendkívüli vokál–szimfonikus hangverseny Európa Napja tiszteletére. A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarát Theo Wolters (Hollandia) vezényli. Közreműködik: Dorina Mangra, Mihaela Maxim, Iulia Merca, Pataki Adorján, Adrian Mircea Simpetrean. Műsoron. Kurt Weil: Hangverseny hegedűre és fúvószenekarra. Beethoven: IX. Szimfónia.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Szomorú aktualitást ad idehaza a sajtószabadság napjának az Irakban fogvatartott három román újságíró esete. A történet azonban nem csak a szakma veszélyességére világít rá, hanem már-már tragikomikus keresztmetszete a román hatóságok és a hazai média viszonyának: az egyre visszataszítóbban szenzációhajhász sajtó és a válságkezelésben amatőr politikum randevúja. A túszdrámán túl ez a nap újabb alkalom azon nemzetközi jelentések felelevenítésére, amelyek az esetek többségében elmarasztálják Romániát a véleményszabadság fejezetnél, elsősorban a romániai sajtó gazdasági alárendeltségét emelve ki. Itt van ugyanakkor a sajátos helyzetű kisebbségi média, amelyet önmaga tabúi, komplexusai ejtettek rabul immár másfél évtizede.

– A média helyzete azáltal kerül a figyelem középpontjába, hogy az éppen kormányon lévők megpróbálják elsősorban gazdasági kapcsolatok, a szelektíven osztogatott reklámmegbízás révén befolyásolni a sajtónak egy részét. De hogy erről egyáltalán szó kerül a nyilvánosság előtt, arra is utal, hogy létezik egy komoly ellenzéki sajtó, amely képes ezt szóvá tenni. Véleményem szerint ezekbe a nemzetközi jelentésekbe egy ország sajtóproblémája akkor kerül be jó eséllyel, ha van egy elég hangos ellenzék, amely a témát napirenden tartja –, vélekedik Magyari Tivadar sajtószociológus.

Ami pedig a romániai magyar sajtót illeti, a ’90-es években többször is megállapítást nyert, hogy az erdélyi sajtó egységes, nem oszlik táborokra, csak akkor olvashatunk vitáról, ha már nagyon elmérgesedett két személy, csoport konfliktusa. – Tizenöt év után azonban elmondhatjuk azt is, hogy a romániai magyar politika megosztottabbá vált, és így a romániai magyar sajtó is. Nehéz azonban arányokról beszélni, a két tábor közötti sajtóhatárok nagyon relatívak. Elképzelhető, hogy aki erősebb, közelebb van a támogatási forrásokhoz, jobban befolyásolhatja a romániai magyar sajtót. Ettől, véleményem szerint nem kell megijedni, nem romániai, kelet-európai sajátosság ez, mindenhol a világon megvan a sajtónak a politikától való függősége, gazdasági kiszolgáltatottsága, a lényeg az, hogy ettől ne váljon a média egyoldalúvá, létezzen fórum az alternatív vélemények megfogalmazására – mondotta. Magyari szerint a magyar sajtóban létezik ez a fórum, a szerkesztők több helyen vigyáznak arra, hogy a vélemények legszélesebb skálája megnyilvánuljon.

– A román sajtó nagyrésze már multinacionális vállalatokhoz tartozik, függ ugyan valamennyire a politikumtól, de nem kizárólag. A romániai magyar sajtó sokkal kiszolgáltatottabb, nem csak gazdaságilag, hanem elsősorban önmagának. Nemcsak fél, vagy óvatos, hanem megszokta azt a helyzetet, hogy nem vitatkozunk, vagy nem úgy vitatkozunk mint ott, ahol többpártrendszer van. Az erdélyi magyar politikában soha nem aktuális vitatkozni, vagy mert választások jönnek, vagy mert voltak, bizonyos témákat soha sem lehet, soha nem időszerű feszegetni. Az évek során szerencsére a politika egyre kevésbé jelent tabutémát, ezek a viták különben most már olyanokká váltak, hogy nagy idétlenség lenne ezekről nem írni. Más területeken, mint péládul az egyházak, tanügyi intézetek, még mindig nem szívesen szeretik feltárni problémáikat, belső konfliktusaikat – fogalmazott Magyari.

Május 3-án, a független sajtó napján talán érdemes lenne egy leltárt készíteni a függetlenség rendszerváltás utáni feltételeiről és korlátairól, illetve ezek alakulásairól. Az is aktuálissá teszi e témát, hogy a közelmúltban jó néhány intézmény, jelentés elmarasztalta a román államot, illetve a politikumot a sajtót ért nyomásgyakorlások, és általában a sajtószabadságot korlátozó tényezők miatt: a Freedom House, Agenţia de Monitorizarea Presei, a Román Akadémiai Társaság (SAR), az SEENPM (South Eastern European Network for the Professionalization of the Media) tanulmánya, de Pierre Moscovici EU raportőr jelentése is megemlíti e témát. A következőkben a teljesség igénye nélkül megpróbálom összefoglalni a rendszerváltás utáni évek néhány olyan törvényét, illetve eseményét, folyamatát mely a sajtószabadságra voltak/vannak negatív befolyással.

Mindenek előtt már az alkotmánynak van néhány szakasza, amely közvetlenül vagy közvetve érinti a sajtót. Az összes törvény kiindulópontjának számító alapokmányban van egy-két olyan szembe szökő furcsaság, amely a későbbiekben végigkísért szinte az összes sajtót érintő törvényben: az egyik a paranoikus patriotizmusként is felfogható terület-, nemzet- és egyebek féltése, illetve a másik az, hogy bizonyos fogalmak nincsenek kellőképpen tisztázva, és ezekre a későbbiekben sem kerül sor. Ez pedig különböző, akár rosszhiszemű félremagyarázásokra, ellentmondó értelmezésekre ad lehetőséget.

Például a kifejezés szabadságát tárgyaló 30. szakasz leszögezi a gondolatok, a vélemények vagy a hitvallások kifejezésének, és bármilyen alkotásnak a szabadságát, tiltja bármilyen cenzúra alkalmazását, de ugyanakkor elmondja, melyek azok, amelyek mégis tiltva vannak. „A törvény tiltja az ország és a nemzet gyalázását, (…), a területi szeparatizmusra vagy a nyilvános erőszakra való uszítást, valamint a jó erkölccsel ellenkező obszcén megnyilvánulásokat." Mi számít ország, illetve nemzet gyalázásnak, ki és mi alapján dönti el, hogy mi az obszcén megnyilvánulás? És mi van, ha valaki történetesen a szeparatizmus gondolatával ért egyet? Ez büntetendő, miközben a vásárhelyi pogrom vagy a bányászjárások szervezőinek tevékenysége tolerálandó?

A sajtó tevékenységét érinti továbbá a Büntető törvénykönyv jó néhány passzusa, az audiovizuális törvény, a román rádió és tévétársaságok szervezését és működését a közérdekű információkhoz való hozzáférést, a személyes adatvédelmet, illetve a szerzői jogokat szabályozó törvény, valamint néhány kormányrendelet.

A román rádió és tévétársaságok szervezését és működését szabályozó törvény meghatározza a közszolgálatiság mibenlétét is: „mutassa be objektív, pártatlan módon a hazai és nemzetközi szociálpolitikai, gazdasági életet, biztosítsa közügy tekintetében az állampolgárok tisztességes tájékoztatását, kompetens és hozzáértő módon bemutassa a román nyelv értékeit, a nemzeti és egyetemes, illetve a nemzeti kisebbségek autentikus kulturális és tudományos alkotásait, valamint a demokrácia, a polgári, erkölcsi és a sportolói értékeket, harcoljon az ország függetlenségéért és nemzeti egységéért (sic!-szerk.), az emberi méltóságért, igazságért és törvényességért." Ennek eredetiségét megint a célok, feladatok felsorolásában tetten érhető, az alkotmány esetében is említett rögeszmés hazafiasság imperatívusza adja.

A törvény túlságosan is politikumfüggővé teszi a közszolgálati intézményt. Mind anyagilag, mint menedzsment szempontjából ki van szolgáltatva a parlamentnek. A tizenhárom tagú Igazgató Tanács tagjainak a kinevezése is elsősorban a politikumtól függ. Egy tagot jelöl ki az államfő, nyolcat a parlament, egyet a kormány, egyet a parlamenti nemzeti kisebbségek, és végül kettőt a szakma (az elnököt végül szintén a politikum jelöli ki). Az intézményt évi(!) parlamenti jelentésre kötelezi és amennyiben ez a Kulturális Bizottság, vagy a parlamenti plénum szavazásán elbukik – ami a tavaly előfordult –, akkor lemondathatják az Igazgató Tanácsot. A másik lényeges pont az anyagi, költségvetési függőség (erről részletesebben később).

Habár a közérdekű információkhoz való hozzáférést szabályozó törvény a korábbi állapotokhoz képest mindenképpen előrelépést jelent, elég sok fogalmat tisztáz, még mindig sok csiszolni való van rajta. Gyakori újságírói tapasztalat, hogy a közhivatalok megtagadják az igényelt adatokat, mivel a sok kétértelmű megfogalmazás kibuvókra, önkényes döntésekre ad lehetőséget. Még mindig olyan általános megfogalmazásokat, utalásokat tartalmaz, mintha ez még mindig csak egy kerettörvény lenne, ami feltételez egy további pontosabb törvényt. Szakértők szerint a törvény utalásai arra engednek következtetni, hogy létezik Titok törvény, csak az a gond ezzel, hogy ennek megalkotása még várat magára. Ez érvényes mind a kötelező módon kiszolgálandó, mind a titkosított adatokra. Például a 12. szakasz b) pontjának értelmében titkosnak számítanak „a közhivatalok döntései, valamint a Románia gazdasági és politikai érdekeire vonatkozó adatok, amennyiben a törvény értelmében a minősített adatnak számítanak." A közhivatalok döntései jelenthetik adott esetben akár egy városi tanács döntését (ami amúgy nyilvános!), a gazdasági érdek tágan értelmezhető címszava alatt pedig titkosítani lehet gyanús kereskedelmi tranzakciókra vonatkozó adatokat.

Amennyiben a hivatal titkosításra vagy bármilyen más okra hivatkozva, elutasítja a kért adat kiszolgáltatását, a 22-es szakasz értelmében bírósághoz fordulhat, közigazgatási pert indíthat az igénylő, és a bíróság utasíthatja a hivatalt a kért adat kiszolgáltatására. Csakhogy a 22-es szakasz egyben a 22-es csapdáját is tartalmazza, ugyanis arról semmilyen törvény nem rendelkezik, hogy a bíróság milyen kritériumok alapján bírálhatja felül a hivatal döntését. Azaz nem tartozik hatáskörébe például a nemzetbiztonsági kockázati kritérium felülbírálása vagy idevágó törvény híján Románia politikai gazdasági érdekeinek a meghatározása (főleg, ha a bírók sem kapják meg az anyagot tanulmányozás végett és csupán becsszóra kell elhiggyék ezt a hivatal képviselőjének). A konkrét, pontos leírások már csak azért is szükségesek, mert a múlt rendszerben rögzült titokmánia és az adófizető állampolgárokkal szembeni arrogancia még mindig jellemző a hivatal(nok)okra.

A Büntető törvénykönyv leginkább kifogásolt paragrafusai e téma tekintetében az a rágalmazás miatt kiróható börtönbüntetés volt (3 hónaptól 2 évig). Az új kormány egyik első ígérete volt ennek eltörlése (civilizált államokban ezt „csak" pénzbírsággal büntetik). A törvény megint nem pontosít például abban a tekintetben sem, hogy nem tesz különbséget rosszhiszemű állítás és kommentár között: volt már példa arra, hogy valakit hivatalos adatok kommentálása miatt ítéltek el. A félreinformálást és a rosszhiszemű állítást sem különbözteti meg.

A Btk. privát szféra védelmét célzó paragrafusai továbbá nem tesznek különbséget az átlag állampolgár és a közintézmények tisztségviselői, a közéleti személyiségek között és a közérdek sem élvez elsőbbséget e téren, ami veszélyezteti az oknyomozó újságírót vagy legalábbis ellehetetleníti e tevékenységet. Nem szabad hamis identitással más lakásába bemenni, más telefon beszélgetéseit kihallgatni, leveleihez hozzáférni (még véletlenül, vagy akár szemétből sem). Az elsőt 3-tól 10 évig, a másodikat 6 hónaptól 3 évig bünteti a Btk (192-es, illetve 195-ös sz.). Ilyen törvények mellett soha nem lett volna Amerikában Watergate-botrány.

Törvényeink ezen is továbbmennek: például egy politikus villájának a fényképezése is büntethető, vagy például az elsőfokú rokonainak a vagyona már (még) magánügy (ezért is irányítja a legtöbb „báró" üzleti vállalkozását a rokonság). A törvény szerint az újságírónak azzal kellene indítania például egy korrupt politikus vagy milliárdos csaló ügyének kivizsgálását, hogy szépen becsönget és előadja: – Kezi’csókolom, X Y vagyok, és azért jöttem, hogy leleplező anyagot készítsek az ön piszkos ügyeiről! Miben tudna segíteni?

(Folytatjuk)

Ma ünnepeljük a Sajtószabadság Világnapját.

Kétszer is megemlékezünk egy évben a vélemény szabadságáról, főleg magyar vonatkozásban, mind a kétszer tavasszal. Egyszer, március 15-én, annak a tiszteletére, hogy 1848-ban Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és társaik, a „márciusi ifjak", a néphatalom segítségével vetettek véget a cenzúrának Pesten, és követelték, illetve átmeneti időre meg is valósították a sajtószabadságot.

Másodszor május 3-án, amikor világszerte figyelmet szentelnek azoknak, akik áldozatot hoztak a sajtószabadságért, hogy emlékezetébe véssék mindazoknak a kormányoknak, amelyek ezt még nem biztosítják, vagy papíron elismerik, de megártott nekik a hatalom, és korlátozni szeretnék a véleménynyilvánítás szabadságát, hogy ez utóbbi egy megkérdőjelezhetetlen, alapvető jog. Május 3-ának az üzenete az, hogy a kerek Föld minden újságírójának biztosítani kell a jogát, hogy nyíltan és félelem nélkül tájékoztassa a közvéleményt. Szerte a világon, így Bukarestben is, rendezvénysorozaton emlékeznek meg róla.

A sajtószabadság mint polgári szabadságjog, ráadásul egy olyan alapvető emberi jogon alapszik, amelyet minden nemzetközi jogi alapokmány, így például az ENSZ által kidolgozott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata vagy az Európa Tanács megfogalmazta Emberi Jogok Európai Kartája – a manapság egyre több romániai ügyet is tárgyaló strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság alaptörvénye! – is tartalmaz. Ez pedig a sajtószabadságot is magába foglaló, annál szélesebb körű szólásszabadság.

Minden, magára valamit adó, demokratikus, vagy annak tűnni óhajtó hatalom e szabadságjogot elismeri. Mégis, a vélemény szabadságának a biztosítása, az újságírók munkája ma még sok helyen, sok helyzetben gondot okoz a világban.

Szélsőséges eset az, amikor az újságíró élete vagy testi épsége forog kockán azért, mert végzi, végezné a munkáját, megírta, vagy meg akarja írni az igazságot. Európai országban is előfordult, nálunk, Romániában is, de leginkább az önkényuralmi rendszerekre jellemző az, amikor az államhatalom maga lép fel cenzúrával, öncenzúrával vagy börtönnel, büntetéssel, megtorlással a neki nem tetsző dolgokat megíró újságíró ellen. Nemzetközi újságíró szervezetek évente jelentésbe adják, a világ mely részén hány újságíró vált az elnyomás áldozatává, és sajnos ez a szám az utóbbi időben nem csökkent. Kína, Kuba és egy sor afrikai és ázsiai ország vezeti a listát hagyományosan.

Növekedéséhez hozzájárult a nem föltétlenül kormányok háza tájáról induló, hanem éppen a törvényszegő csoportosulások, terroristák, hadban álló felek által veszélybe sodort újságírók jelensége is. A 20. század vége és a 21. század eleje épp elég sajnálatos esetét ismeri ennek a jelenségnek az 1989-es forradalmi események eltévedt (?) golyója által életét kioltotta újságírótól a különböző boszniai, afganisztáni stb. haditudósítókon keresztül a manapság divatos iraki túszejtésekig. A nemrég elrabolt romániai újságírók esete is arra figyelmeztet, hogy mennyire fontos tényezője a sajtó mai világunknak, mennyire életbevágó mindannyiunknak, hogy tájékozottak legyünk, másoknak pedig, hogy a tájékozódást megakadályozzák.

Jól tudja az, aki ennek a fontosságát felismeri, hogy azé lehet a hatalom, akié az információ. Másrészt roppant frappáns a Reuters brit hírügynökség volt igazgatójának az a meglátása, hogy „hír mindaz, amit valaki el akar hallgatni; minden egyéb csak hirdetés". Ha e két fenti leegyszerűsített, de nem kevésbé igaz állításból indulunk ki, akkor mindjárt könnyebb megérteni a sajtószabadság fontosságát is.

Ott működik ugyanis általában a szólásszabadság, s azon belül a szabad sajtó is jól, ahol a hatalom volt elég értelmes felismerni azt, hogy a szabad sajtó, mint a társadalmi kontroll megtestesítője, éppen az a tükör, amelyre a munkája jó elvégzéséhez szüksége van. Ha tevékenységének van egy szabadon működő, s éppen ezért hiteles reakciója a sajtó megnyilvánulások formájában, amelynek a dicsérete, de a bírálata is mérvadó, jelzésértékű. A gond azonban, és ez is alapvető emberi természetünkben rejlik, hogy nem mindenki bírja a kritikát. A dicsérettel semmi baj, az csak természetes, ha jön, hiszen akit megdicsérnek, általában úgy érzi, megérdemelte. De a bírálat elviseléséhez, ahhoz, hogy valaki felmérje, a hibák, tévedések felmutatása is az egészséges társadalom alkotóeleme, már bizonyos fokú értelem, bölcsesség kell.

Közéletünk azon szereplői az igazán nyertesek és sikeresek – egyre inkább most már rövid távon is, de főként hosszabb távon –, akik a sajtónak ezt a szerepét fel- és elismerik. Akik élni tudnak ezzel mint lehetőséggel. Nálunk azonban épp az a baj, hogy sok közéleti szereplő, vezető személyiségek, de politikai és civil szervezetek, oktatási és művelődési intézmények, egyházak is olykor még abba a hibába esnek, hogy nem tudnak még mit kezdeni a nyilvánossággal. Még nagyobb baj, ha rosszul értelmezett módon próbálnak meg viszonyulni hozzá. Nem egyszer fordult elő a következő alaphelyzet: a közéleti szereplő, fontossága teljes tudatában, elindít egy cselekvéssort. Meghatározott, sokszor közösségi céllal. Közben azonban különböző akadályok leküzdése miatt kisebb-nagyobb szabálytalanságokra kényszerül, sokszor súlyos, kívülállókat érintő következményekkel. Mivel nincs kialakított elképzelése és kapcsolatrendszere a nyilvánosság megtestesítőjével, a sajtóval, ha nincs beavatva, az újságíró felfigyel valamilyen történésre, annak egy mozzanatára, esetleg panasz nyomán, és elindul „megírni az esetet". Rendszerint el is jut ilyenkor a rendellenesség okozójához, a közéleti szereplőhöz, aki dühös lesz, nem szereti, mert nem érti, hogy „miért kell erről írni", „miért most" stb. És megkezdődik az újságíró vagy a sajtóintézmény befolyásolása, az igazság megírásának megakadályozási kísérlete általában holmi „felsőbb meggondolásból", szép szóval, fenyegetéssel, komolyabb esetben gazdasági vagy politikai nyomásgyakorlással.

Azok, akik magukra ismernek a fenti példából, biztosan alapot is szolgáltattak hozzá, tehát nem tévedés: róluk is van szó. Valószínűleg nem képesek felülemelkedni kellőképpen még mindig nem elég tág látókörükön, nem tudnak szabadulni kisebbségi komplexusuktól, a kommunizmustól örökölt titokmánia reflexeitől, így hát megpróbálnak manipulálni, elhallgatni, elhallgattatni. Márpedig azt már a Reuters igazgatója is megmondta, hogy amit valaki megpróbál elhallgatni,...

Talán nem lehet fontosabb célunk, mint egészséges, gazdag társadalmat kinevelni. Egy olyan európai, Kárpát-medencei, romániai vagy, ha úgy tetszik, erdélyi magyar közösséget, amely számszerűleg gyarapodott, gazdasági erejében megizmosodott, életszínvonalában fejlődött, erkölcseiben megtisztult, kultúrájában, nyelvében megmaradt és gazdagodott, társadalomként pedig nyitottá, egészségessé, önmaga által ellenőrzötté vált.

Ennek elengedhetetlen tartozéka a szabad sajtó, amelynek alapfeltétele a sajtószabadság is. Gondoljunk erre is május 3-án.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Az elrabolt román újságírók biztosan életben vannak, állítja Traian Băsescu államelnök. Az államfő hétfőn ismét elmondta: mindent megtesznek azért, hogy épen hazakerülhessenek. Április 28-án a román hatóságok Marie-Jeanne Ion kiszabadítását kérték előtte egy nappal pedig a határidő egy nappal való meghosszabbítását. Azóta a túszejtők nem adtak hírt magukról.

Amint arról korábban beszámoltunk, a román hatóságok közlemények segítségével kommunikáltak az újságírókat túszul ejtett csoportosulással. Ez a módszer annál is meglepőbb, mivel az elmúlt napokban a tárgyalásokat vezető Traian Băsescu elnök, aki azzal vádolta az újságírókat, hogy spekulációikkal csak rosszat tesznek az ügynek, éppen arra intette a médiát, hogy a lehető legdiszkrétebben kezelje a kérdést. Ez a „stratégiaváltás" arra utal, hogy a terroristák követik a román médiát.

Országimázs-javító cselekedetre szánta el magát Traian Băsescu államelnök, aki a hét végén feleségének javaslatára levágta a feje búbján lévő kopaszságát takaró hajtincsét. Az államfő frizurája azt követően vált országos témává, hogy Băsescu külföldi látogatásain Európa vezető politikusai kezdetben döbbenten, aztán mosolyogva figyelték a szél miatt égnek állott hajtincset. Băsescu sokáig nem engedett a rá nehezedett nyomásnak, és közölte: csak akkor vágatja le hajfürtjét, ha felesége javasolja.

A tiszai ciánkatasztrófa miatt beperelt romániai Transgold SA-nak 85 százalékkal vissza kell fognia termelését, erről döntött ideiglenes intézkedés formájában a budapesti Fővárosi Bíróság a ciánper hétfői tárgyalásán. Erdey György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) helyettes államtitkára a döntés kapcsán hangoztatta, hogy ez a komoly jelentőségű bírósági intézkedés a négy éve zajló jogi eljárást kimozdította a holtpontról.

Szecskay András, a magyar állam jogi képviselője az MTI-nek elmondta: a cég termelési kapacitásának visszavétele azonnali hatályú, függetlenül attól, hogy a aranybányát üzemelő vállalat fellebbez-e az intézkedés ellen. Hozzátette, hogy amennyiben a társaság önkéntesen már keddtől nem fogja vissza termelési kapacitását 15 százalékra, akkor azt a román-magyar jogsegély egyezmény alapján a romániai igazságügyi minisztériumnak kell kikényszerítenie. Erdey György szerint a Fővárosi Bíróság joghatósága mindkét országra kiterjed, azaz a döntés teljes értékű. – Ugyanakkor nincsen precedens ilyen bírósági intézkedésre környezetvédelmi ügyekben – jelezte a helyettes államtitkár.

Erdey György közölte: a minisztérium, a bírósági döntés végrehajtása kapcsán, kezdeményezi a román hatóságoknál az ideiglenes intézkedés közös ellenőrzését a két ország közötti kétoldali megállapodások keretein belül. Szecskay András kitért arra: nem született továbbra sem döntés arról, hogy a 2000. évi katasztrófát illetően a román cég felelősségét a magyar vagy a román joganyag alapján bírálják-e el. Reményét fejezte ki, hogy a bíróság erről még az idén határoz, és akkor a perben már megkezdődhet a kártérítésről szóló „második felvonás".

A négy éve tartó polgári perben 2000. január 30-án bekövetkezett környezetszennyezési katasztrófa miatt 28,6 milliárd forintot és annak kamatait követeli Magyarország az AURUL SA-ból időközben Transgold SA-vá alakult cégtől. A bíróság a ciánper következő tárgyalási fordulóját október 24-25-re tűzte ki, amikor meghallgatják a román és a magyar szakértői véleményeket.

Az 1-es, 4-es oldalt szerkesztette: Kiss Olivér

Tíz másodperc: ennyi idő kellett hozzá, hogy a szocialista megalománia megszállottjai, néhány felelőtlen szovjet mérnök elszabadítsa a poklot az ukrajnai Csernobil atomreaktorában. Az 1986. április 26-án, hajnali 1 óra 23 perckor bekövetkezett robbanás Ukrajna 12 megyéjének 2300 települését sújtotta sugárfertőzéssel. A robbanás okozta radioaktív sugárzás több százszorosan haladta meg a Hirosimára és Nagaszakira dobott amerikai atombombák által keltett sugárzásét. 48 ezer év: ennyi idő kell ahhoz, hogy a robbanás helyszínén megszűnjön a radioaktív sugárzás. 2586-ban a sugárzás mértéke már olyan alacsony lesz, hogy az emberek visszaköltözhetnek Csernobilba és környékére.

A XX. század legsúlyosabb nukleáris balesetét az erőmű mérnökei idézték elő, akik egy igencsak rosszul sikerült kísérlet során azt próbálták modellezni az ukrajnai Csernobilban, a működő 4-es reaktoron, hogy áramkimaradás esetén a tartalékrendszer képes-e hűteni a blokkot. A katasztrófa előzményei közé tartozik, hogy az atomerőmű mérnöke, Anatolij Diatlov rájött: amennyiben hirtelen kiesik a hálózati villamosenergia-szolgáltatás, a zóna hűtőközegét keringető szivattyúk leállnak. Ezért kapott engedélyt, hogy 1986 tavaszán a 4-es számú reaktorban kísérletet végezhessenek, modellezve egy esetleges áramkimaradás elhárítását.1986. április 25-én, pénteken hajnalban 1.00 órakor megkezdték a 3,2 GW hőteljesítmény csökkentését. Délutánra a teljesítmény 1,6 GW-ra csökkent, ekkor a reaktorról lekapcsolták az egyik turbinát. 14:00 órakor a villamoselosztóközpont értesítette a csernobili Lenin Atomerőművet, hogy a közelgő hétvége ellenére a vártnál nagyobb a fogyasztók energiaigénye. Ezért a teljesítmény további csökkentését megszakították. Így érkezett el a szombati nap, a görögkeleti naptár szerint nagyszombat. Húsvétra a szakértők is, a döntéshozók is hétvégi házaikba utaztak. (A legtöbb üzemzavar hétvégi hajnalokon szokott bekövetkezni.) A csernobili négyes reaktorban, a felszaporodott reaktorméreg miatt, a szabályzat szerint a megengedettnél jóval nagyobb mértékben kiemelték a legtöbb szabályozórudat. Diatlov mégis kiadta az utasítást a kísérlet megkezdésére. A kivitelezők maguk kívánták irányítani a reaktort a fantáziátlan automatika helyett. A zóna üzemzavari hűtőrendszert – szabálytalanul – már pénteken 14.00 órakor kiiktatták. 26-án hajnalban pedig Diatlov engedélyével kikapcsolták azt az automatikát is, amelyik a hatalmas méretű reaktor teljesítmény-sűrűségének egyenletességét szabályozta. 1986. április 26-a, szombat, hajnali 0:28 óra: hogy biztosak legyenek, a megengedett érték fölé növelték a hűtővíz keringetési sebességét. Emiatt a víz lehűlt, és csökkent a reaktorban termelődő gőz mennyisége. Mikor azután az 1,6 GW teljesítményt a tervezett 0,7 GW-ra kezdték csökkenteni, a reaktor pozitív üregtényezője miatt a teljesítmény a vártnál nagyobb mértékben csökkent: 0,03 GW-ra esett vissza. Egy napot kellett volna várni, hogy a felhalmozódott 135I és 135Xe elbomoljon, és elmúljon a xenonmérgezés okozta instabilitás.

Részlet a baleset később rekonstruált jegyzőkönyvéből
1:07 Alexej Akinov és Leonid Toptunov, a két operátor, a szabályzatra hivatkozva habozott, de Diatlov rájuk parancsolt, hogy a szabályozó rudakat még jobban húzzák ki. Így a reaktorteljesítményt 0,2 GW értéken sikerült stabilizálni. (A szabályzat tiltja a reaktor üzemeltetését 0,7 GW hőteljesítmény alatt.) Az alacsony hőteljesítményre gondolva lecsökkentették a hűtővíz keringetésének sebességét. 1:23:40. A pozitív visszacsatolású reaktor hőteljesítménye 20 másodperc alatt 0,20 GW-ról 0,32 GW-ra ugrik. Ezt látva, Akimov operátor megnyomja a vészleállás gombját. 1:23:43. A hőteljesítmény eléri az 1,4 GW értéket. A reaktor helyenként szuperkritikussá válik prompt neutronokra is, ezáltal szabályozhatatlan lesz. A hirtelen túlhevülés miatt fellépő hőtágulás elgörbíti a szabályozórudak fémcsatornáit, így a süllyedő szabályozórudak félúton elakadnak. 1:23:45. A hőteljesítmény már 3 GW. A hűtővíz egyre nagyobb mennyisége forr el. Bekövetkezik, aminek a lehetőségét Tellerék már az ötvenes években megjósolták: pozitív üregtényező miatt a láncreakció az egész reaktorban megszalad. 1:23:47. Az egyenlőtlen hőtágulás miatt felnyílnak a fűtőelem pálcák. 1:23:49. A fűtőelemek hődeformálódása eltöri a hűtőközeg csöveit. A hirtelen fejlődött gőz nyomása gőzrobbanást idéz elő, föltépve a reaktor fedelét. 1:24:00. A víz 1100 °C felett hidrogéntermelő kémiai reakcióba lép az uránrudakat burkoló cirkónium-ötvözettel. A gyúlékony H₂ és CO a külső levegő oxigénjével érintkezve felrobban. Ez a második, kémiai robbanás lesodorja az épület tetejét is. A grafit a levegőn meggyullad, füstje radioaktivitással szennyezi be az épületet és annak egyre nagyobb környékét.Valerij Komjencsuk technikus, a tető beomlása, Vladimir Sasenok villamosmérnök a robbanás következtében támadt tűz miatt azonnal meghalt. A reaktor belsejében a hőmérséklet elérte a 3000 °C-ot. A hasadási termékek az üzemanyagból az égő grafitba diffundáltak, onnan pedig a levegőbe jutottak: az összes radioaktív nemesgáz, továbbá a mozgékony alkálifém-ionoknak és az illékony jódnak mintegy 20 százaléka. A többi nehézkesen diffundáló radioaktív fém 4 százaléka jut ki a környezetbe. A grafittűz 10 napon át égett, ezután sikerült bórozott homokkal és ólommal elfojtani. A bór célja a neutronok elnyelése, az ólom pedig megolvadva a levegőt zárja el a reaktortól.

Május elseje előtt semmit
1986-ban már Gorbacsov vezette a Szovjetuniót. Rizskov miniszterelnököt még szombaton 18 órakor értesítették a csernobili balesetről, ő vasárnap 11 órakor – saját vezetésével – kormánybizottságot hozott létre. A kontinensen ilyesmire nem készült fel senki, nem lehetett tudni, hogy mitszabad enni és inni. A Szovjetunió vezetése megkísérelte elhallgatni a balesetet. A május elsejei ünnepségek előtt semmit nem jelentettek be, Gorbacsov főtitkár pedig több hétre eltűnt a nyilvánosság elől. Hétfőn reggel, az 1600 km-re fekvő svéd FOSMARK atomerőműhöz munkába érkező dolgozók ruháját, a sugárzást mérő kapu belépéskor radioaktivitással szennyezettnek találta. A svédek a szélirány alapján csakhamar rájöttek, hogy a radioaktivitás nem svéd atomerőműből származik, hanem délről jön. Ők a közeli, litvániai Ignalina atomerőműre gyanakodtak és diplomáciai úton felvilágosítást kértek Moszkvától. A TASSZ hírszolgálati iroda hétfőn 9 órakor adta ki az első jelentést.

A szenzációt fölkapta a sajtó. Egyesek úgy nyilatkoztak, hogy ha Csernobiltól 1600 km-re a svédek ilyen aktivitást mértek, akkor Ukrajna és Belorusszia területén milliókat érhetett életveszélyes sugárzás. A sugárterhelés növekedése még Franciaország lakosságán is kimutatható volt. Európát sokkolta 1986 május elején a baleset híre. A kontinens nagy részét elérték a szennyeződőtt légtömegek. A reaktor vészleállításra használt grafitrudai hosszú időn keresztül elolthatatlanul égtek. Fennállt a veszélye, hogy a több ezer fokon izzó massza, átolvadva az erőmű alapzatán, közvetlenül lejut a talajvíz szintjéig, és a Pripjaty folyón keresztül megmérgezi Kijev ivóvízhálózatát.

Azt hazudták: ideiglenes a kitelepítés
Még a reaktor égésének időszakában evakuálták a reaktor 30 km-es körzetéből az összes települést, beleértve Pripjaty (45 000), Csernobil (12 000) és 94 kisebb település összesen 40 000 lakosát. A 4500 négyzetkilométeres területről a szovjet kormány 36 órás késéssel kezdte meg a kitelepítést. Összesen 116 ezer embert evakuáltak – akkor még azt mondták nekik, hogy átmeneti időre. Hivatalos ukrán adatok szerint közvetlenül a robbanáskor harmincan vesztek oda, az elszenvedett sugárfertőzés következtében pedig 4300 ember halt meg. A robbanás következtében mintegy 100 ezer tonna fém szóródott szét és párolgott el. Az elmúlt években a zónában lecsapódott szennyeződés alig egyszázalékát távolították el. Ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a katasztrófa, hányan betegedtek meg, vagy haltak meg azóta a radioaktív szennyezés okozta betegségekben. 1993-ban 3,8 millió, 1995-ben 5 millió ember fertőzéséről beszéltek Ukrajnában.

Hatvan év távlatából úgy emlékszem arra az áprilisi napra, mintha ma történt volna, hiszen számomra akkor ért véget a második világháború.

Gépesített dandárunk Bécstől húsz kilométerrel keletre, Untersiebenbrun festői városkában pihent néhány órányit. Ugyanis azt a feladatot kaptuk, hogy a frontvonalat tartó lipcsei 42-es Wermacht-ezredtől vegyük át a vonal védelmét néhány napig, amíg a délen rekedt német erők kiszabadulnak a Vörös Hadsereg szorításából, megmenthetik jelentős fegyver és legénységi állományukat.

A valamikor verhetetlen német hadsereg csak szánalmas árnyéka volt önmagának: fegyverei és emberei kimerült állapotában nem volt képes ellenállni a szovjet hadsereg rohamainak. A túlerő olyan nyomasztó volt, hogy gyakran, ha a német tüzérek három-négy gránát kilövése után nem szedték a sátorfájukat, azonnal megjelentek a szovjet vadászbombázók, a Storvomikok, és legéppuskázták az ágyúk legénységét. A valamikor félelmetes harckocsik, a „Göringkoporsók", üzemanyaghiányában döglött őslények módjára éktelenkedtek szanaszét – legénység nélkül – az utak mentén. A fakó egyenruháikban unott, piszkos, borostás katonák a végről árulkodtak. Csődöt mondott a híres német logisztika, a harcoló egységekhez nem jutott el idejében a lőszer, az élelem, gyakran a visszavonulást elrendelő parancs sem.

Ezek az állapotok a magyar honvédségben még súlyosabban jelentkeztek, ami számunkra megsemmisítő volt. Egyszóval nem létezett ellenállás a győzelem felé közeledő oroszokkal szemben. Megsemmisítő légifölény, nagyszámú, az Amerikai Egyesült Államoktól kapott félelmetes T34-es Shermann harckocsi, a számbeli gyalogsági, óriási tüzérségi főlény a gépesített egységek révén, szóval a helyzet menthetetlen volt. A magyar és német egységek csak ideig-óráig tudták lassítani a Vörös Hadsereg gyors előrenyomulását.

Ilyen körülmények között kaptuk a már említett parancsot, hogy tartsuk a front egyik fontos szakaszát. A lövészárkokkal és géppuskafészkekkel teletűzdelt állásaikat parancsra elhagyó német katonák rengeteg villámgéppuskát, akna- és gránátvetőt, kisméretű tarackot, kézigránátot, gázálarcot, sisakot, gyalogsági ásót és szemetet hagytak maguk után.

Langyos tavaszi este volt, ha jól emlékszem, április 15-e. Előttünk óriási láp terebélyesedett, mögötte már kizöldült a tölgyerdő, jobb kéz felöl üde nádas tette festőivé a látteret. Fél tízkor a telihold ezüstös fénye tette varázslatossá az éjszakát, szinte békés hangulatot teremtve egy háborúban, amelyben pusztulásra ítélt férfiak visszafojtott lélegzettel várták a hajnalt, a kilátástalan másnapot. Az éjszaka eseménytelenül telt el, csupán a világítórakéták, mint apró és fényes meteorok, cikáztak mindkét oldalról a horizonton, jelezve, hogy nem alszunk, éberek vagyunk, és majd reggel találkozunk, mint annyiszor a hosszú, véres háború során.

Este leadott kulacsunkat hajnali háromkor hozták vissza, rummal tele. A szeszesital az első vonalban nélkülözhetetlen volt! Enyhítette halálfélelmünket, növelte bátorságunkat, akkora adagban mámoros állapotra volt elegendő, de berúgni annyitól mégsem lehetett, hiszen a részeg katona az első vonalban félig halott katona.

Hajnali ötkor, várakozásunknak megfelelően, az orosz tüzérség megkezdte a jól ismert félelmetes támadását vonalaink ellen. Lőttek bennünket tarackokkal, mozsarakkal, aknavetőkkel, gránátvetőkkel, hírhedt „sztálinorgonás" sorozatvetőkkel, minden elképzelhető pusztító fegyverrel. Nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen pokoli, összehangolt gyilkos tűzzel találkoztam. A robbanások fülsüketítő hangja, fénycsóvái, a gyomrát okádó föld, a sebesülteknek az óriási dörejt is túlkiabáló hangja Dante poklát hozta a helyszínre. Hét órára enyhült a tűz. Csatárláncba felállva távcsöveztük az orosz gyalogságot. Egy erdőszéli terebélyes épületből vég nélkül bújtak ki a terepszínű egyenruhás gárdaezred katonái, várva a parancsot a támadásra. Harckocsik nélkül, mivel az ingoványos területen a T34-esek nem voltak használhatók.

A támadás előtt négy Stormovik géppuskával még végigpásztázta állásainkat, majd eltűntek a felkelt, fénylő Nap irányába. Már nagyon elegünk volt a háborúból, és az átélt borzalom hatása alatt szakaszunk elhatározta, hogy ha meg is adjuk magunkat, nem hagyjuk megtorlatlanul az oroszok csapását.

Én Mester Sándor őrvezetővel kiválóan álcázott géppuskafészekben voltam, jó kilátással a támadó orosz gyalogság felé.

Ellenségeink is megitták az adag pálinkájukat, azt hiszem, jóval a megengedett mennyiség felett. Mert jöttükben harmonikaszó kíséretében hurráztak, nagy részük dőlingélve sorozatokat engedett meg Bazukajából egyelőre láthatatlan ellenségükre. Mesterrel váltottuk egymást a percenként négyszáz töltényt kilövő német géppuskánál. Tiszta lelkiismerettel állítom, hogy egyikünk sem irányítottuk a gyilkos fegyvert az oroszokra, értelmetlennek láttuk a mészárlást, és elszántuk magunkat, hogy nem vonulunk vissza, hanem az egész szakasz megadja magát. Legyen már vége ennek az értelmetlen háborúnak!

Már fogytán volt utolsó rakaszunk, amikor egy merész orosz csoport gyalogsági ágyút igyekezett felállítani a közvetlen közelünkben. Hogy elriasszuk őket, és megmentsük a még visszavonuló honvéd bajtársakat, utolsó töltényeinkkel lőttük őket, kárt nem téve bennük, de visszazavarva őket a nádasba.

Akkor a gyalogsági ásónkra kitűztem az ingemből kivágott darabot, az ellenállás feladásának nemzetközileg elfogadott jelét, így várva a közeledő orosz katonákat. Jó kedvük volt a szesz hatása alatt. Néhány szót dadogtak németül, magyarul: órákat kerestek, le is szedték a csuklóinkról, cigarettát kértek, és letépték nyakunkból az azonosító alumínium dobozkát, a „dögcédulát". Sűrűn ismételgették, hogy „vojná káput", aztán vállukra vették a mellettünk döglő páncéltörő rakétákat, a Faustpatronokat, és géppisztolyaikból lövöldözve Nyugatnak tartva eltűntek a nádasban.

Szakaszunkból négyen haltak meg a pergőtűzben, néhányan megsebesültek, de járóképesek voltak. Elindultunk az erdőszéli ház felé, ahol valószínűleg az orosz törzs tanyázott.

Századunkból a szomszéd szakasz honvédei is megadták magukat. Amikor elindultunk az erdészház felé, a mi tüzérségünk lőni kezdte a támadó oroszokat. De azzal nem az oroszokban tett kárt. Szakaszunkat a lápos ingoványba irányítottam, ahol a becsapódó német gránátok egyike sem robbant fel, viszont a szilárd úton maradt szomszédos szakasz emberei közül többet megöltek.

Az erdészháznál volt az orosz egység parancsnoka, egy alezredes, akivel, moldovai lévén, kitűnően megértettük egymást. Ötven éves lehetett. Mélyen barázdált arcán csak élénk szeme fénylett, viseletes egyenruhájában, fakó köpenyében szinte árasztotta magából a gyűlöletet a háború iránt. Keserű hangon közölte velem: számotokra vége a háborúnak, de vajon ránk, oroszokra, még milyen megpróbáltatások várnak?

Abban a pillanatban nagyon megsajnáltam ezt az őszinte, barátságos oroszt, nem is sejtve, hogy mi vár rám a háromévnyi keserű hadifogság alatt!

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

Sohasem gondoltam volna, hogy pozitív hangnemet ütök meg akkor, amikor a vírusfejlesztőkről írok a Szabadság számítástechnikai és távközlési mellékletében: most viszont úgy érzem, meg kell hajolnom a hazai férgeket gyártók előtt. Legalábbis dicséretben kell részesítenem azt a laza elmét, aki vírus fejlesztett ki a manelevel kapcsolatos számítógépes állományok automatikus törlésére. Intoducing: Win32.Antiman.A

Történt ugyanis, hogy a napokban a szokásos spammektől eltérő üzenet érkezett a Szabadságos elektronikus postaládámba. Kiránduláson készült fényképeket ajánlott figyelmembe. Igaz ugyan, hogy kezdetben gyanús volt a pár sor, de mivel hétvégeken szinte valamennyi alkalommal a szabad ég alatt töltöm szabadidőmet, nem lepett meg nagyon az üzenet. Mikor viszont a csatolmányra kattintottam, minden megvilágosodott: vírusról van szó, ugyanis az állomány .exe-ben végződik. Ez azt jelenti, hogy biztos nem kiránduláson készített felvételeket akar megnézettetni velem a titokzatos hölgy.

Gyorsan terjed... ...hatékonyan töröl
A vírust a BitDefender csapata hamar felfedezte és próbálta kivonni a forgalomból. Ennek ellenére a féreg villámgyorsan terjedt: pár óra leforgása alatt több száz számítógépet fertőzött meg. Könnyű dolga volt, ugyanis széles e hazában elég kevés számítógépen van aktív víruskereső és vírusölő szoftver. Ugyebár, hajlamosak vagyunk arra, hogy ne installáljuk fel, ha viszont mégis rávesszük magunkat a használatára, legtöbb alkalommal ráklikkelünk a disable menüpontra annak érdekében, hogy ne lassítsa számítógépünket. Töredelmesen bevallom, legtöbb alkalommal én is ezt teszem a Rav-val.

Végre egy cool vírus!
Ezúttal viszont jótékony vírusról számolhatók be e sorok olvasóinak: a Win32.Antiman.A nem tesz mást mint diszkréten törli azokat az állományokat, amelyek tartalmazzák a menele-szerzők és előadók nevét, vagy az úgynevezett slágerek címét. Szerencsére a vírus arról is gondoskodik, hogy a címjegyzékben szereplő barátok, ismerősük, munkatársak is részesülhessenek eme kiváltságban. A vírus törli többek között a következő „művészek" „remekműveit": Liviu Guta, Nicolae Guta, Copilul de aur, Adi de la Vâlcea, Adi de Vito, Florin Salam.

Érdekes megjegyezni, hogy a feladó a szexre éhes férfiakra is gondolt: az egyik levélben ez a szöveg jött le: Ioana, amint gruppen szexpartin vesz részt a bentlakásban. Te is ismered a csajt! Na, ki nem nyitná meg az ilyen üzenet csatolmányát?! Ezúttal mégis ellen kell állnunk a kísértésnek…

Azt hiszem, manapság talán már nem is igazán lepődünk meg a haditechnika legújabb vívmányain, hiszen szemünk előtt válnak valóra a néhány éve még csupán sci-fi műfajú filmekben látott, akkor még hihetetlennek tűnő megoldások. Ahogy a mondás tartja, a rakéták már tényleg szó szerint képesek az utcasarkon befordulni, és – miként a híradások is tanúsították –, az USA hadserege napjainkban valóban gond nélkül szét tud lőni lézerágyúval egy világűrben keringő műholdat (és vajon akkor még mi mindenről nem tudunk?).

Az amerikai haderő nemrégiben mutatta be a szárazföldi egységek támogatására kifejlesztett, és igen sokatmondó névvel ellátott Matrix védelmi rendszert, mely a Mosul körül állomásozó Stryker dandár – vélhetően igen hatékony – fegyvere lesz idén júniustól a gerillák elleni harcban. A technológia lényegét tekintve szinte egy az egyben történő másolását jelenti napjaink számítógépes játékainak, működési elve röviden a következő.

Az aknákat speciális érzékelővel látják el, melyek bárminemű mozgás detektálása esetén riasztást küldenek a fegyver felügyeletét ellátó számítógépnek. Ekkor távcső segítségével ellenőrizni lehet az érintett zónát, majd pedig érintőképernyővel felszerelt laptopok használatával könnyedén működésbe hozhatók a bombák, melyeknek egyébként létezik éles, és gumilövedékekkel ellátott formája is. Szakértők szerint ez a módszer azért nagyon hatásos, mert alkalmazásával nehezen megközelíthető, beláthatatlan területek is sikerrel megvédhetők, mégpedig emberáldozat nélkül, ráadásul a távcsöves puskák – mint köztudott –, egy bizonyos távolságon túl már igen kevéssé hatékonyak. Mindezek ellenére számos jogvédő szervezet emelt kifogást a Matrix ellen, megkérdőjelezve azt a fajta hadviselést, ahol fiatal katonák a gép előtt ülve adnak utasítást a szerkezeteknek, és a robbanásból mindössze egy elektromos jelet érzékelnek a képernyőn.

Sokan joggal félnek ugyanakkor attól, hogy elvileg ezeket az aknákat is át lehet később alakítani hagyományosakká, ráadásul kérdéses, miként állapítja meg a katona ilyen távolságról, hogy a jelzett személy vajon bajtárs-e, vagy ellenség? Az aggályok ellenére azonban úgy tűnik, a hadsereg igencsak komolyan gondolja a rendszer idén nyártól történő bevetését.

@ Hat EU-tagállam, köztük Magyarország, európai digitális könyvtár létrehozását szorgalmazza. Az Európai Unió hat tagállama, köztük Magyarország, felkérte az Európai Uniót, hogy indítsa el az európai digitális könyvtár létrehozását célzó programot a nemzeti könyvtárak tevékenységének összehangolásával. Az öt uniós ország – Lengyelország, Spanyolország, Olaszország, Németország és Magyarország – által támogatott francia javaslatnak az a lényege, hogy – a számos nemzeti könyvtár által már elkezdett digitalizálási tevékenységre támaszkodva – az Európai Unió szervezze közös hálózatba, adatbázisba az anyagokat és hozza létre az európai digitális könyvtárat.

@ Európai könyvtárak vs. Google. Nemrég 19 európai könyvtár közös felhívásban sürgette az Európai Uniót közösségi szintű kezdeményezésekre, amelyek révén felvehetik a versenyt a Google amerikai internetes kereső- és tartalomszolgáltató által 2004 végén meghirdetett digitalizálási programmal. A Google tavaly decemberben kötött megállapodást amerikai és brit egyetemekkel, köztük a Harvarddal és Oxforddal, valamint a New York-i közkönyvtárral arról, hogy könyveik egy részét felviszi a világhálóra.

@ Egyelőre töretlen a Firefox népszerűsége. A Janco Associates piackutató legújabb felmérése szerint a Firefox böngésző elérte a 10%-os piaci részesedést, az Infocraft szerint pedig letöltéseinek száma hamarosan eléri az 50 milliót. Az alternatív böngésző népszerűségének fő oka egyértelműen a nagyobb biztonság. A Secunia szerint például az általuk az Explorerhez kiadott biztonsági figyelmeztetésekben említett 80 résből eddig 19-hez nem adtak ki javítófoltot, míg a Firefox esetében ugyanez a két szám 15, illetve 4. Ennél is fontosabb, hogy míg a Microsoft böngésző biztonsági hibái közül több is „kiemelten kritikusnak" minősül, addig a Mozilla szoftver rései általában kevésbé veszélyesek.

@ Függetleníti, majd részben eladja mobilrészlegét a Siemens. A hónapok óta folyó találgatások után a Siemens hivatalosan bejelentette, hogy első lépésben leválasztja a vállalatról gondokkal küzdő mobiltelefonos üzletágát, majd pedig értékesíteni fogja egy jelentős részét. A hírt a cég negyedéves üzleti eredményéről beszámoló tájékoztatón jelentették be. A német elektronikai óriáscég a bevételek negyedéért felelős mobilágazat veszteségei miatt a várakozások alatt teljesített az idei első három hónapban, a következő negyedévre pedig alig érzékelhető növekedést jósol. A Siemens mobiltelefonos részlege 138 millió eurós veszteséget termelt csak az utolsó negyedévben, piaci pozícióit tekintve pedig a hatodik helyre szorult vissza a Sony-Ericsson mögé.

@ 20 ezer forint alatti PC-k három éven belül. Az AMD vezérigazgatója szerint egyáltalán nem irreális egy 100 dolláros PC kategória megjelenése a következő három évben, ezzel valós közelségbe kerülhetne a minden háztartásba egy PC-t elképzelés. Ruiz kijelentését azzal támasztotta alá, hogy sokan elfelejtik, az első mobiltelefonok 3–4 ezer dollárba kerültek, ma pedig előfizetéseikhez ingyen adják az elavultnak sem nevezhető készülékeket a szolgáltatók. Ruiz szerint egy ehhez igen hasonló jelenség kezd kibontakozni a PC-piacon is. Így a részegység-gyártó reálisnak tekinthető jövőképe szerint elképzelhető, hogy a közeljövő néhányezer forintos szélessávú internet-előfizetése mellé egy belépőszintű PC-t is kapunk majd a szolgáltatótól.

@ Már kapható a beszédfelismerő telefon. Kétségtelen, hogy az elektronikai piac egyik elsőszámú húzóágazatává napjainkra a mobiltelefon-ipar vált, és az előrejelzések példátlan növekedést jósolnak e területen a következő évekre. Sok-sok hasznos fejlesztés után a telefon mostantól már hangunkat is képes felismerni.

Az USA egyik legnagyobb szolgáltatója, a Cingular Wireless felvette kínálatába a Samsung nem is olyan rég bejelentett P207 jelzésű mobiltelefonját, amely a legújabb Voice To Text (azaz „hangot szöveggé") technológiája révén képes a kimondott szavakat betűkké alakítani, és azokat bármely SMS, vagy MMS üzenetbe beépíteni. Bár e megoldás valószínűleg nem fogja teljesen kiszorítani a hagyományos módszert (hiszen sokszor éppen azért olyan jó sms-t írni, mert nem akarjuk, hogy mondanivalónkat a környezetünkben lévők is hallják), mindenesetre jelentősen megkönnyítheti a felhasználók dolgát.

Kolozsvári légtechnikai bádogosműhelybe szakképzett bádogosokat alkalmaztok. Külföldön szerzett tapasztalattal rendelkezők előnyben. Ingyenes szállást biztosítok. Telefon: 0745-603516.

Balatonboglári székhelyű, angol–magyar hírügynökség újságírásban jártas, angolul beszélő hölgyek jelentkezését várja az alábbi telefonszámon: +36-85-353319 vagy e-mail címen: seatrade@axelero.hu. Érdeklődni Berényi Ivánnál. (M)

• Az A-osztály szombati, 23. fordulójában annak ellenére gólnélküli döntetlent játszott a Kolozsvári CFR-Ecomax, hogy a TV Sport adó vasárnap több órán át 1–0-ás CFR-győzelmet adott hírül hírszalagjában, egy soha meg nem esett Tilincă góllal. Az már viszont tény, hogy a hosszú ideje mély hullámvölgyben lévő kolozsvári együttes értékes pontot szerzett a dobogó alsó fokáért küzdő tengerpartiak ellen. A forduló különben általában véve a szerényebb képességű csapatoké volt: a tabella utolsó öt helyezettjének mindegyike szerzett legalább 1 pontot, így mondhatni: ádáz harc folyik a ki-esés elkerüléséért. A kis csapatok sikereit természetesen a nagyok bánták a legjobban: a Farul mellett a korábban második Bukaresti Dinamó is csak döntetlent ért el, és ismét visszaszorult a harmadik helyre, ezzel pedig minden bizonnyal végleg búcsúzhat a bajnoki címtől. A „kutyák" a söprögető Brassó otthonában „értek el" 1–1-et úgy, hogy az egy pontot érő gólt 3 perccel a mérkőzés vége előtt lőtték. Ugyancsak döntetlent ért el a tavaszi idény meglepetéscsapata, a jelenleg 6. helyen álló Temesvári Poli, amely saját otthonában nem bírt a kiesés ellen küzdő gyulafehérváriakkal, de nem volt könnyű mérkőzése a Naţionalnak sem, amely azonban 0–1-ről fordított és végül győzött a Piteşti Argeş-sel vívott mérkőzésen. Az egyetlen vendéggyőzelem a Rapid nevéhez fűződik, amely Besztercéről vitte haza – ismét – a pontokat.

Eredmények: Bákói MFC–Krajovai Egyetem 1–1 (Cursaru 2., illetve Daouda 89.), Bukaresti Steaua–Bukaresti Sportul Studenţesc 1–0 (Dică 34.), Jászvásári Poli–Galaci Oţelul 1–0 (Pârvu 60.), Besztercei Glória–Bukaresti Rapid 0–2 (Grigorie 68., Gane 72.), Bukaresti Naţional–Piteşti-i Argeş 2–1 (Radu 67., Savu 85., illetve Bilaşco 64.), Brassói FC–Bukaresti Dinamó 1–1 (Balint 24., illetve Zicu 87.), Temesvári Poli–Gyulafehérvári Apullum 1–1 (Bad 7., Gâldean 50.), Kolozsvári CFR-Ecomax–Konstancai Farul 0–0.

A táblázat:
1. Steaua 23 15 5 3 41–15 50
2. Rapid 23 13 5 5 37–22 44
3. Dinamo 23 14 1 8 43–27 43
4. Farul 23 11 7 5 31–20 40
5. Naţional 23 11 6 6 39–28 39
6. Temesvár 23 10 4 9 31–31 34
7. Sportul 23 8 7 8 27–24 31
8. Galac 23 9 4 10 19–21 31
9. CFR 23 7 8 8 27–35 29
10. Gloria 23 8 3 12 33–36 27
11. Piteşti 23 6 9 8 28–32 27
12. Jászvásár 23 7 6 10 22–35 27
13. Bákó 23 6 8 9 16–22 26
14. Apullum 23 5 6 12 21–44 21
15. Krajova 23 4 7 12 21–31 19
16. Brassó 23 4 6 13 21–34 18

• A C-osztály 20. fordulójának mérlege Kolozs megyei szempontból egy győzelem és két vereség. Az utóbbi időben jól szereplő Tordai Aranyos hazai pályán győzött, miközben a már-már biztos kieső Kolozsvári Tudomány és a dobogós helyért küzdő Szamosújvári Olimpia egyformán idegenben kapott ki.

Eredmények: Szatmárnémeti Szamos–Bethleni Szamos-Gáz 2–1, Besztercei Glória II.–Szamosújvári Olimpia 1–0, Nagybányai FC–Sarmasági Bányász 2–1, Tordai Aranyos–Belényesi Bihar 2–0, Szatmárudvari Florenţa–Kolozsvári Tudomány 5–0, Nagybányai Glória-Renel–Felsőszőcsi FC 0–3 (játék nélkül). A Nagykárolyi Victoria szabadnapos volt.

A táblázat:
1. Gloria 18 15 1 2 38–7 46
2. Victoria 18 11 2 5 37–15 35
3. Olimpia 18 11 2 5 27–17 35
4. Szamos 18 11 1 6 35–20 34
5. Aranyos 18 11 0 7 38–25 33
6. Bethlen 19 10 2 7 32–21 32
7. Bihar 19 8 4 7 17–18 28
8. Florenţa 19 7 6 6 25–24 27
9. Nagybánya 18 9 4 5 26–11 24
10. Sarmaság 18 5 4 9 24–27 19
11. Felsősz. 19 4 5 10 19–35 17
12. Tudomány 19 2 1 16 19–64 7
13. Renel 19 0 0 19 7–60 0

A Nagybányai FC-t 7 ponttal büntették.

• Az Arany Ászok Liga 25. fordulójában az Újpest FC hazai pályán magabiztosan győzte le az éllovas Debreceni VSC együttesét, de mivel a tabella-második Ferencváros 0–1-ről fordítva nyert Pápán, maradt a harmadik. A dobogós helyekért harcoló MTK meglepetésre csak gólnélküli döntetlent ért el a Diósgyőr ellen, de így is megőrizte tavaszi idénybeli hazai veretlenségét. A sorozatban elveszített hat mérkőzés után a Vasas 1–0-ra legyőzte a Zalaegerszeget.

Eredmények: Nyíregyháza–Budapest Honvéd 1–1 (gólszerzők: Márton 94., illetve Vadócz 29.), Lombard FC Pápa–Ferencváros 1–2 (Medved 19. – 11-esből, illetve Huszti 67., Nógrádi 70.), Matáv FC Sopron–Pécsi MFC 2–2 (Bárányos 2., Csordás 7., illetve Kóczián 19., Montvai 65. – 11-esből), Előre FC Békéscsaba–Fehérvár FC 0–0, MTK Budapest–Diósgyőr BFC 0–0, Vasas–Zalaegerszeg 1–0 (Gyánó 47.), Újpest FC–DVSC-AVE Ásványvíz 2–0 (Bükszegi 26., Németh N. 82.).

A sorrend:
1. DVSC 25 16 4 5 45–20 52
2. FTC 25 14 4 7 49–27 46
3. Újpest 25 12 9 4 49–28 45
4. Győr 25 13 6 6 36–26 45
5. MTK 24 12 7 5 35–22 42
6. ZTE 25 11 5 9 37–34 38
7. Fehérvár 25 10 8 7 34–26 35
8. Sopron 24 9 7 8 39–40 34
9. Honvéd 25 9 4 12 35–53 31
10. Diósgyőr 25 9 2 14 33–40 29
11. Vasas 25 9 1 15 31–44 28
12. Pápa 25 7 5 13 35–35 26
13. Pécs 25 6 8 11 23–31 26
14. Kaposvár 25 6 8 11 28–41 26
15. Nyíregyháza 25 5 9 11 31–47 24
16. Békéscsaba 25 4 7 14 23–49 19

Az MTK-tól 1, az FC Fehérvártól 3 pontot levontak.

• Az olasz Serie A 34. fordulójában az éllovas AC Milan Sevcsenko két góljával 0–1-ről fordítva nyert Firenzében. A bajnoki címért a Milannal versenyt futó Juventus hazai pályán egygólos győzelmet aratott a Bologna felett, így négy körrel a zárás előtt továbbra is azonos pontszámmal áll a két sztáralakulat, amelyek jövő vasárnap éppen egymással találkoznak. Az Internazionale hazai pályán könnyedén gyűjtötte be a három pontot a Siena ellen, így biztosan őrzi harmadik helyét, míg az AS Róma már kilenc meccs óta nyeretlen. A forduló különben valóságos gólzáport hozott, az UEFA Kupában elődöntős, de a Serie A-ban csak a bennmaradásért küzdő AC Parma és a Livorno összecsapásán például 10 gól született.

Eredmények: Palermo–Chievo 2–2, AS Roma–Brescia 2–2, Internazionale–Siena 2–0, Juventus–Bologna 2–1, Lecce–SS Lazio 5–3, Messina–Sampdoria 2–2, AC Parma–Livorno 6–4, Udinese–Atalanta 2–1, Fiorentina–AC Milan 1–2, Cagliari–Reggina 1–1. Az állás:

1. Milan 34 23 7 4 57–21 76
2. Juventus 34 23 7 4 58–23 76
3. Inter 34 15 17 2 60–37 62
4. Udinese 34 16 8 10 52–37 56
5. Sampdoria 34 16 8 10 38–27 56
6. Palermo 34 12 13 9 41–37 49
7. Messina 34 11 11 12 39–46 44
8. Livorno 34 11 10 13 43–50 43
9. Cagliari 34 10 12 12 47–53 42
10. Lecce 34 10 11 13 59–63 41
11. Lazio 34 11 8 15 44–48 41
12. Bologna 34 9 13 12 31–32 40
13. Róma 34 10 10 14 53–56 40
14. Reggina 34 10 10 14 32–41 40
15. Párma 34 9 10 15 43–59 37
16. Siena 34 7 15 12 36–50 36
17. Chievo 34 9 9 16 29–47 36
18. Brescia 34 9 8 17 33–46 35
19. Fiorentina 34 7 13 14 36–48 34
20. Atalanta 34 7 10 17 31–41 31

• A francia Ligue 1-ben mindössze két elhalasztott mérkőzést játszottak le. Az Auxerre hazai pályán, gólgazdag találkozón legyőzte a Toulouse-t, míg a 2–3. helyezettek rangadóján az AS Monaco hazai pályán legyőzte a Lille-t.

Eredmények: Auxerre–Toulouse 3–2, AS Monaco–Lille 2–0.

A bajnokság élcsoportja: 1. Olympique Lyon 69 pont, 2. Lille 58, 3. AS Monaco 57, 4. Olympique Marseille 53, 5. Stade Rennes 51, 6. Auxerre 50.

• A Racing Strasbourg nyerte a francia Liga Kupát, miután a döntőben 2–1-re nyert a Caen ellen. A finálés csapatok különben csak vergődnek a bajnokságban, így a Liga Kupa jelentette számukra az utolsó esélyt, hogy a következő idényben nemzetközi kupában indulhassanak.

• A Serie B 36. fordulójában: Bari–Treviso 1–1, AlbinoLeffe–Catania 1–0, Ascoli–Triestina 1–1, Cesena–Pescara 1–1, Genoa–Ternana 1–1, Modena–Torino 0–0, Piacenza–Arezzo 3–0, Venezia–Perugia 2–4, Verona–Crotone 0–0, Vicenza–Salernitana 4–1. A Catanzaro–Empoli mérkőzés lapzárta után ért véget.

A sorrend:

1. Genoa 36 17 15 4 61–36 66
2. Empoli 35 15 15 5 47–27 60
3. Torino 36 17 9 10 41–28 60
4. Treviso 36 17 8 11 51–39 59
5. Perugia 36 15 11 10 47–32 56
6. Verona 36 14 12 10 55–42 54
7. Piacenza 36 16 5 15 41–40 53
8. Ascoli 36 14 11 11 46–46 53
9. Modena 36 14 11 11 39–33 52
10. Albinoleffe 36 13 10 13 48–43 49
11. Ternana 36 12 13 11 43–45 49
12. Catania 36 11 15 10 35–38 48
13. Bari 36 11 14 11 35–34 46
14. Vicenza 36 12 9 15 55–59 45
15. Cesena 36 11 12 13 40–49 45
16. Salernitana 36 10 13 13 44–49 43
17. Pescara 36 10 13 13 39–50 43
18. Triestina 36 11 9 16 38–50 42
19. Arezzo 36 9 14 13 45–49 41
20. Crotone 36 10 11 15 37–41 38
21. Venezia 36 6 11 19 28–52 29
22. Catanzaro 35 5 9 21 31–64 24

A Modenát és Barit 1–1, a Crotonét 3 ponttal büntették.

• A spanyol Primera Division 34. fordulójában a címvédő Valencia döntetlennel távozott a Numancia otthonából. A tabella-második Real Madrid a Sociedad pályájáról hozta el a 3 pontot, míg a listavezető FC Barcelona saját pályán ugyancsak két góllal nyert az Albacete ellen, s egyre közelebb áll a bajnoki címhez: négy fordulóval a bajnokság vége előtt 6 ponttal vezeti a tabellát. Az Espanyol meglepetésre kikapott a kiesés ellen küzdő Real Mallorcától, míg a harmadik helyért küzdő Sevilla hazai pályán magabiztosan győzte le a Deportivo La Coruña csapatát, a Villarreal pedig Getaféban hengerelt.

Eredmények: Sevilla–Deportivo La Coruña 2–0, FC Barcelona–Albacete 2–0, Levante–Málaga 0–1, Real Mallorca–Espanyol 3–2, Racing Santander–Real Betis 1–1, Villarreal–Getafe 4–0, Real Zaragoza–Osasuna 5–1, Real Sociedad–Real Madrid 0–2, Atlético Madrid–Athletic Bilbao 1–1, Numancia–FC Valencia 1–1. A bajnokság állása:

1. Barcelona 34 24 6 4 67–25 78
2. R. Madrid 34 22 6 6 61–29 72
3. Sevilla 34 17 7 10 42–36 58
4. Villarreal 34 15 10 8 59–33 55
5. Valencia 34 13 14 7 51–35 53
6. Espanyol 34 15 8 11 46–43 53
7. Betis 34 15 9 10 55–46 52
8. Zaragoza 34 14 7 13 47–47 49
9. Atl. Madrid 34 13 9 12 37–28 48
10. Bilbao 34 13 9 12 54–46 48
11. Deportivo 34 11 13 10 41–44 46
12. Sociedad 34 12 9 13 44–49 45
13. Osasuna 34 12 7 14 42–60 43
14. Getafe 34 11 9 14 33–42 42
15. Málaga 34 12 6 16 33–45 42
16. Santander 34 10 8 16 38–50 38
17. Levante 34 9 8 17 36–50 35
18. Mallorca 34 8 7 19 33–58 31
19. Albacete 34 5 9 20 28–51 24
20. Numancia 34 5 9 20 25–55 24

• Az angol Premiere League 36. játéknapján a Chelsea bebiztosította bajnoki címét. A csapat 1955 után másodszor hódította el a bajnoki címet, miután Boltonban győzött, s ezzel behozhatatlan előnyre tett szert a tabellán. Jose Mourinho gárdája mindössze egyszer szenvedett vereséget a jelenlegi idényben, és 36 mérkőzésen mindössze 13 gólt kapott. A Man- chester United magabiztosan, négy góllal nyert a Charlton Athletic otthonában.

Premier League, 36. forduló: Charlton Athletic–Manchester United 0–4, Tottenham Hotspur–Aston Villa 5–1, Bolton Wanderes–Chelsea 0–2, Birmingham City–Blackburn Rovers 2–1, Fulham–Everton 2–0, FC Liverpool–Middlesbrough 1–1, Manchester City–Portsmouth 2–0, Newcastle United–Crystal Palace 0–0, Southampton–Norwich City 4–3. A West Bromwich Albion–Arsenal találkozó lapzárta után ért véget.

Az élcsoport: 1. Chelsea 88 pont, 2. Arsenal 74, 3. Manchester United 73, 4. Everton 58, 5. FC Liverpool 55, 6. Bolton Wanderers 54.

• A német Bundesliga hétvégi fordulóját követően, három fordulóval az idény vége előtt megszerezte 19. bajnoki címét a Bayern München. Az éllovas bajorok 4–0-ra nyertek a Kaiserslautern otthonában, míg a tabella-második Schalke 3–1-es vezetés után csak döntetlent ért el otthon a Bayer Leverkusen ellen, s így a Bayern előnye 11 pontra nőtt. A Bajnokok Ligája-indulásért harcoló Stuttgart vereséget szenvedett, míg a címvédő Werder Bremen nyert.

Eredmények: Hannover 96–1. FC Nürnberg 1–0, VfL Wolfsburg–Hamburger SV 1–0, 1. FC Kaiserslautern–Bayern München 0–4, Schalke 04–Bayer Leverkusen 3–3, Borussia Mönchengladbach–VfB Stuttgart 2–0, Freiburg–Borussia Dortmund 2–2, VfL Bochum–FSV Mainz 2–6, Hansa Rostock–Hertha BSC 2–1, Werder Bremen–Arminia Bielfeld 3–0.

Az állás: 1. Bayern München 68 pont, 2. Schalke 04 57, 3. VfB Stuttgart 55, 4. Werder Bremen 53 (62–34), 5. Hertha BSC 53 (56–30), 6. Bayer Leverkusen 50.

Talmácsi Gábor a kiválónak mondható harmadik helyen végzett a 125 kcm-esek között a gyorsaságimotoros-világbajnokság harmadik futamán, a vasárnapi Kínai Nagydíjon.

A remek formában lévő magyar versenyző a harmadik helyről kezdte a 100 km-es száguldást, és a későbbi győztes olasz Mattia Pasinitől (Aprilia) végül közel 5 másodperces hátránnyal ért célba. a szintén olasz Fabrizio Lai (Honda) 0,065 mp hátránnyal szorult a második helyre.

A pontverseny élcsoportja: 1. Mika Kallio (finn, KTM) 50 pont, 2. Lai 49, 3. Pasini 46, ..., 7. Talmácsi 27.

Minden idők egyik legerősebb jégkorong-világbajnoksága rajtolt szombaton Ausztriában, mivel a tengerentúli profiliga (NHL) bérvitája (és szünetelése) miatt szinte az összes kiválóság hadra fogható, csak sérülés, formaingadozás és családi okok miatt marad távol néhány sztár.

Eddig az volt a „módi", hogy a vb-n szereplő együttesek fél szemmel azt figyelték, az NHL rájátszásában ki lesz kieső, mert akkor az utolsó pillanatban még újabb meghívókat lehetett küldeni.

Az utóbbi két évben aranyérmes Kanada most is esélyesnek számít, de trónkövetelők akadnak bőven. A főleg fiatal klasszisokból álló Oroszország és a rutinosokra – köztük Jaromir Jagrra – építő Csehország a legerősebb összeállításban szerepel, és Szlovákia, Svédország, Egyesült Államok, valamint Finnország is előkelő helyezésben bízik. Az utolsó két helyezett pedig búcsút vesz az élvonaltól.

A 16 csapatot négy négyes csoportba sorolták. Az első három helyezett kerül a középdöntőbe, ahol az A- és D-, illetve a B- és C-csoportból érkezők egymással mérkőznek. A két hatcsapatos csoportból a négy-négy legjobb lesz negyeddöntős.

Az első két nap eredményei:

A-csoport (Bécs): Oroszország–Ausztria 4–2 (1–1, 1–0, 2–1), Szlovákia–Fehéroroszország 2–1 (0–0, 0–0, 2–1).

B-csoport (Innsbruck): Kanada–Lettország 6–4 (1–1, 4–1, 1–2), Egyesült Államok–Szlovénia 7–0 (3–0, 2–0, 2–0).

C-csoport (Innsbruck): Finnország–Dánia 2–1 (1–0, 0–0, 1–1), Svéd-ország–Ukrajna 3–2 (2–0, 0–2, 1–0).

D-csoport (Bécs): Csehország–Svájc 3–1 (2–1, 0–0, 1–0), Kazahsztán–Németország 2–1 (2–0, 0–1, 0–0).

Hazai győzelemek születettek a férfi európai kézilabda kupák döntőinek első mérkőzésein. Eredmények:

Bajnokok Ligája: Ciudad Real (spanyol)–Barcelona (spanyol) 28–27 (14–11) – a vendégeknél Nagy László két gólt dobott.

EHF Kupa: SC Magdeburg (német)–TuSEM Essen (német) 30–22 (12–12)

KEK: Ademar Leon (spanyol)–RK Zagreb (horvát) 37–25 (16–15)

Challenge Kupa: Thun (svájci)–Braga (portugál) 29–24 (15–14)

A visszavágókat egy hét múlva rendezik.

Az első helyen kiemelt David Nalbandian nyerte a 300 ezer euró összdíjazású müncheni férfi tenisztornát, miután a döntőben 1 óra 9 perc alatt, két játszmában legyőzte Andrei Pavelt. A román teniszező az első szettben 4:1-re vezetett, ám ezután az argentin klasszis megállíthatatlan volt, s mindössze egy játékot engedélyezett ellenfelének.

Nalbandian idei első, pályafutása harmadik ATP-tornagyőzelmét szerezte meg egyesben.

Eredmény, döntő: Nalbandian (argentin, 1.)–Pavel (román, 5.) 6:4, 6:1

Megszakítás nélkül ötödször nyerte meg a magyar férfi vízilabda-bajnokságot a Honvéd, miután 11–4-re a rájátszásos döntő vasárnapi harmadik meccsén is diadalmaskodott a Vasas ellen, begyűjtve ezzel a 2004/2005-ös elsőséghez szükséges harmadik győzelmét is.

Az oldalt szerkesztette: Balázs Bence