Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Mire számíthatnak a szőlősgazdák, borkereskedők Románia EU-csatlakozását követően? Milyen irányba befolyásolhatja a román borpiacot a nyugati jó minőségű és a hazainál olcsóbb borok beáramlása? Megfelelnek-e boraink az „EU-s normáknak"? Milyen tapasztalatai vannak a magyarországi borászoknak az egyéves EU-tagság után? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Csávossy György borszakértőtől, aki szerint: nem az erdélyi borok minőségével lesz gond, azok megállták és megállják helyüket szerte a világban. Ennek ellenére nem várnak könnyű napok a gazdákra, forgalmazókra. Úgy vélekedett: Erdélyben a borturizmus és a „bor-utak" kiépítése hozhat kedvező változást. (Részletek a 6. oldalon.)

Pénteken Kolozsvár volt a hazai kis-és középvállalatok fővárosa. A Polgármesteri Hivatal nagyterme hármas esemény színhelye volt: országos fórumot, az évente megrendezésre kerülő Vállalkozók Napját, és megemlékezést is tartottak a 130 éve elsőként városunkban megalakult munkáltatói egyesületről. A találkozó, melyre az egész országból érkeztek részvevők, a Munkáltatók és Kisiparosok Egyesülete Kolozs Megyei Szervezetének (APMC) rendezésében zajlott.

Az egyesület országos elnöke, Ovidiu Nicolescu, és főtitkára, Bogdan Dumitrache, valamint Augustin Feneşan APMC-elnök és az országos igazgatótanács tagjai előzetesen a sajtónak elmondták: Románia EU-s csatlakozása nagy próbatétel elé állítja a hazai kis- és középvállalatokat. Egy felmérés szerint az érintettek 54%-a hátrányosnak ítéli meg a gazdasági és politikai környezetet, alig 4,6%-uk érzi úgy, hogy kellőképpen informált az unióval kapcsolatos tudnivalókról, és jelenleg a kis- és középvállalkozóknak 25%-a szenved az egész társadalmat átszövő körbetartozások miatt. Az egyesület szorgalmazza az elavult szerződéstörvény megreformálását, és többek között a cégek kintlevőségeinek 2–3 hónapon belüli behajtatását az EU-ban is alkalmazott szabályozásokkal. Sok szakember hiányzik a kis- és középvállalatok uniós pályázási lehetőségeinek megvalósításában, ami 2007 után cégek ezreinek a tönkremenésével járhat. Jellemző részlet: a kormány az utolsó pillanatban lemondta a fórumon való részvételét.

A találkozón Emil Boc polgármester, Mihail Hărdău prefektus és Marius Nicoară megyei tanácselnök egyaránt a középréteg kialakításának fontosságát hangsúlyozták, amelyben a kis- és középvállalatokra kiemelkedő szerep jut. Kolozs megyében több mint 35 ezer ilyen vállalkozást tartanak számon, valamennyi számára létkérdés az új kihívásokra való helyes és időben történő reagálás.

Bemutatták azt a monográfiát, amelyet az 1875-ben Kolozsváron létrehozott munkáltatók egyesületének születésnapjára adtak ki. Az akkori új feladatok valamelyest a maiakhoz hasonló helyzetbe hozták a kor vállalkozóit. A tegnapi ünnepségen díszoklevelet és plakettet nyújtottak át közéleti személyiségeknek és olyan egyesületi tagoknak, akik 1990-ben alapítói voltak az APMC-nek. A Kis- és Középvállalatok Országos Fóruma, sűrített programban, szakelőadásokkal folytatódott.

Pénteken két nagykövetet is fogadott Emil Boc kolozsvári polgármester: a déli órákban Wilfried Gruber, a Német Szövetségi Köztársaság nagykövete, délután pedig Kim Dae Sik, Dél-Korea romániai nagykövete volt a Városháza vendége. Az ázsiai ország magas rangú diplomatáját elkísérte Choi Tae-Ho, Dél-Korea főkonzulja is. Mindketten eredetileg a TIFF meghívására érkeztek Kolozsvárra. A polgármester elsősorban a befektetési lehetőségekről tájékoztatta a nagyköveteket, és arra kérte őket, tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy Németországból és Dél-Koreából minél több vállalkozó érkezzen Erdély fővárosába.

Szintén tegnap, a német nagykövettel együtt, Emil Boc részt vett az Észak-erdélyi Német Nyelvű Üzletemberek Klubja által szervezett Nyár Ünnepe elnevezésű rendezvényen. Az eseményen jelen volt az osztrák és a svájci nagykövet is.

Kolozsvár – egy város és lakóinak sorsa Európában címmel szervezett négynapos konferenciát a Német Kultúrközpont és az Osztrák Könyvtár. A rendezvényt a Babeş–Bolyai egyetem dísztermében Ştefan Oltean rektorhelyettes, Wilfried Gruber német nagykövet és Ludányi-Horváth Attila Magyarország kolozsvári konzulja nyitotta meg. Oltean prorektor elmondta, igen fontosnak tartja a rendezvényt, hisz a város múltjáról ilyen módon még nem beszéltek: a rendezvényen nemcsak a történelmi eseményekről, hanem a gazdasági, illetve a lakosság nemzetiségi összetételének változásáról is szó lesz. Wilfried Gruber nagykövet kifejtette, hogy két okból is fontos a rendezvény. Az első a jól megválasztott helyszín, „Kolozsvár Erdély történelmi fővárosa", mely büszkén tekinthet multikulturális múltjára, és „a polgármester választás óta jelenére is".

A második ok, hogy Románia az uniós csatlakozás küszöbén áll, s ebből a szemszögből Kolozsvár helyzete mintaértékű, hisz ugyanúgy, ahogy az Európai Unióba lépéskor nem keveredik össze az egyes országok kultúrája, Kolozsváron sem veszítheti el senki az identitását az együttélés miatt. A nagykövet szerint ez a kapcsolat gyümölcsöző lesz, éppen ennek köszönhetően fogja Kolozsvár megtalálni az igazi egyediségét, amit egy közös történelmi előadás csak segíthet. Ludányi-Horváth Attila hangsúlyozta: annak ellenére, hogy vannak olyan történelmi események, amelyeknek alakulására nem vagyunk büszkék – ahogy a franciák sem büszkék a waterlooi, vagy borogyinói csatákra – büszkék lehetünk arra, amit a magyarság hozzátett a térség kultúrájához, fejlődéséhez. Erdély mindig is a tolerancia otthona volt, gyakran meghaladva korát, és erre csak egy példa a Tordán kihirdetett vallásszabadság. A kisebbségek jogait, helyzetét emlegetve gyakran hangzik el az érv, hogy nem lehet meghaladni az európai normákat, ám a történelem azt bizonyítja, hogy e térség népei igenis túlléphetnek ezeken – mondta el a konzul. Az utolsó felszólaló, Ulrich Burger, a Német Kultúrközpont volt igazgatója a rendezvény keletkezéséről elmondta: az ihlet abból a szomorú tényből született, hogy Rudolf Gräf professzorral, az osztrák könyvtár vezetőjével együtt megállapították, román, szász és magyar szempontokat is érvényesítő könyv Kolozsvárról utoljára 1974-ben jelent meg. A szervezők remélik, hogy a párhuzamosan több nyelven is hallgatható előadások Kolozsvár lakosságának, tanárainak, diákjainak segítenek több és szélesebb perspektívából rálátni a város történelmére.

A konferencia mai és vasárnapi programja:

Szombat – Május 28. Helyszín: Mátyás Ház

Kolozsvár identitása megváltozik – Kolozsvár a világháborúk idején

09.00 – dr. Virgil Ţârău: Kolozsvár a két világháború után; dr. Vasile Ciobanu: A kolozsvári németek a két világháború között; Ottmar Traşcă: Parancs vagy ítélet? Kolozsvár a második világháború idején; dr. Ioan Bolovan: Kolozsvár lakossága a XX. században; 11.00 dr. Ulrich Burger: Testvérvárosi kapcsolat a szocializmusban. Kolozsvár és Köln;

Még egy történelmi fordulat és a közelmúlt folytatódása

14.00 – dr. Paul-Jürgen Porr: A kommunista rendszer bukása Kolozsvárott. Történések, következmények, folyamatok; dr. Liviu Ţârău: Gheorghe Funar felemelkedése és bukása

15.00–15.30: Beszélgetés Kézművesekről és kereskedőkről. Megjegyzések Kolozsvár gazdasági történetéhez; 16.00 – Alexandru Simon: Kolozsvár gazdasági élete 1468 – 1594 között; Nagy Róbert: Az infrastruktúra és az ipar szerepe Kolozsvár fejlődésében 1867 – 1914 között; Mihai Grigoraş: A tegnapi és a mai Kolozsvár képe három bécsi politikai személyiséggel folytatott beszélgetésben.

Vasárnap – Május 29. A Babeş–Bolyai Egyetem tanácsának ülésterme: Farkas (Kogălniceanu) utca 1.

Kolozsvár, egy kulturális és oktatási központ 09.00 – Csapó Emőke: Világosság és sötétség határán. A kolozsvári Házsongárdi temető a XX században; Prof. dr. Nicolae Sabău: Egység és sokféleség. Építészet és várostervezés napjainkig; Prof. dr. László Ferenc: Kolozsvár zenei élete; Prof. dr. Balogh András: Magyar, német és román írók Kolozsvárott; 11.00 Záróelőadás Prof. dr. Andrei Marga: A Babeş–Bolyai Tudományegyetem a város 1990 utáni modernizálásának egyik tényezőjeként; 12.00 – 13.00: Beszélgetés.

25 európai kisebbségi egyetem részvételével először nemzetközi konferenciát a kisebbségi felsőoktatás helyzetéről. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tanügyi bizottsága, a Bolyai Társaság és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség szervezte esemény a virtuális térben zajlott, a világhálón. A nemzetközi érdeklődés övezte rendezvény végkövetkeztetése: a romániai magyarság az egyik legkedvezőtlenebb helyzetben van azon európai kisebbségek között, amelyeknek kialakult felsőoktatási struktúrájuk van. A konferencia célja egy módszeres összehasonlítás volt az Európa országaiban élő kisebbségek helyzetéről, az anyanyelvű felsőoktatást illetően. A kutatások során kiderült: a magyarság aránytalanul rosszul képviselt a hazai felsőoktatásban. A megoldást – európai példára – az önálló, anyanyelven működő egyetem jelentheti. Az erdélyi magyarság esetében nem egyetemalapítás, hanem egyetem újraalapítás szükséges, a Bolyai Egyetem újraindítása.

Bodó Barna, a BBTE Politikai Tudományok Tanszékének adjunktusa, a konferencia elnöke elmondta: felvetődhet, hogy miért kell most az önálló magyar egyetem kérdésének terítékre kerülnie, holott a Bologna-folyamathoz való csatlakozás kontextusában nem lehet megkerülni ezt a kérdést. Románia nem kockáztathatja a folyamathoz való felzárkózást, mégis a jelenleg hatalmon lévő koalíció programjában sehol nem szerepel a kisebbségi nyelvek bevezetése a felsőoktatásba.

A konferencia számos olyan információt hozott előtérbe, amellyel feltétlenül számolnia kell a román politikumnak is: Európa-szerte közel 50, a kisebbségek nyelvén oktató önálló egyetem létezik, többségük állami finanszírozással. Ha korábban csak általánosságok szintjén került szóba a romániai magyar egyetem, ma már a tények tudatában reális tárgyalásoknak kell elkezdődniük.

Hantz Péter, a BBTE Elméleti Fizika karának adjunktusa, a konferencia alelnöke és szóvivője ismertette a beszédes adatokat: a felsőfokú iskolázottsággal rendelkezők hányada Romániában 6, 6%, míg a magyar nemzetiségűek között mindössze 4,4%, holott az ország lakosságának 6,7%-a magyar anyanyelvű. A magyar egyetemisták aránya 4,3%, közülük mindössze 1, 6% tanul anyanyelvén.

A hazai felsőoktatás egyik legjelentősebb intézménye, a magát előszeretettel multikulturálisnak valló kolozsvári BBTE falain belül egyetlen kétnyelvű felirat sem található, nem használható az egyetem hivatalos nyelveként sem a magyar, sem a német.

Nemzetközi vonatkozásban mindazon kisebbségek, amelyeknek lélekszáma meghaladja a 200 000 főt, rendelkeznek – legalább egy – önálló anyanyelvű felsőoktatási intézménnyel. Kivétel a dél-tiroli német kisebbség: bár csak kétnyelvű (a terminus igazi értelmében vett multikulturális) intézmények léteznek, esetükben az olasz állam biztosítja az anyagi támogatást az Ausztriában való tanuláshoz.

A résztvevő egyetemek összeállították a kisebbségi felsőoktatás chartáját is, amelyet az Európai Unió „alkotmányára", a Bologna-folyamat rendelkezéseire, illetve az általános emberi jogokra építve dolgoztak ki. A szakértői véleményezésre bocsátott dokumentum leszögezi: a 200 ezer főnél népesebb kisebbségeknek joguk van anyanyelvű felsőoktatáshoz, és a kielégítő megoldás az önálló egyetem. A konferenciát jövőre valós térben szervezik meg, akkor bocsátják szavazásra az alapokmányt.

A konferencián kiosztották a Báthory-díjat, amelyet azoknak ítélt oda az EMNT, akik a legtöbbet tették a Bolyai Egyetem újraindításáért: Sir Michael Atizah matematikust, Gál Kinga Európa Parlamenti képviselőt, László Lajos és Kiss Ádám magyarországi egyetemi tanárokat, valamint George E. Patakit, New York állam kormányzóját tartották a díjra érdemesnek.

Minthogy a rendszerváltás óta nem sikerült újraindítani az 1959-ben Nicolae Ceausescu által Ion Iliescu segédletével beolvasztott Bolyai Egyetemet, szükséges a nemzetközi közvélemény bevonása, hiszen Romániában ritkán történik előrelépés hasonló kérdésekben külső nyomásgyakorlás nélkül. Mindezzel együtt hosszú folyamatnak nézünk elébe, annál is inkább, mert – a sajtótájékoztató tanúsága szerint – egyes többségi újságíró kollégák, akiknek a közvélemény pártatlan tájékoztatóinak kellene lenniük, személyük elleni támadásként élik meg a Bolyai Egyetem újraalakításának felvetését.

Ha lapunkat számonként megvásárolná, egy hónapban 170 000 lejt költene. Ha előfizet, csak mintegy 140 000 lejbe kerül (lapkihordási díjjal együtt!). MA MÉG ELŐ LEHET FIZETNI JÚNIUSRA! (Eddig csak egyes postahivatalokban járt le az előfizetési határidő.)

Előfizetés köthető még az alábbi májusi határidők szerint:

Lapunk megrendelhető postán Kolozs, Fehér, Besztere-Naszód, Szilágy és Szeben megyében, továbbá Kolozsváron az Apex Kft. és az Apex Ab Com Kft., vidéken a Krónika, Zilahon és Zsibón pedig a Damco cég lapkézbesítőinél a hónap végéig (ld. fentebb).

Ha a lapkihordók még nem jelentkeztek az Ön lakásán, hívja őket telefonon (Apex: 596-213, Apex Ab Com: 439-120, Krónika: 420-320, Damco: 0260-612867), és akkor felkeresik Önt otthonában!

Valamely embert szeretni ezt jelenti: úgy látni őt, ahogy Isten elgondolta.

„AZ ISTEN LEGSZEBB GONDOLATA LELKEM" – JÓZSEF ATTILA ISTENKÉPE címmel előadóestre kerül sor a Református Szabadegyetem keretében, május 31-én, kedden este 8 órakor a Kakasos templomban (Mócok útja, 84). Szervező: Kolozsvár–Külső Református Egyházmegye. Előadók: Köllő Csongor, Albu István és Farkas Loránd, a színművészeti főiskola hallgatói.

MAJÁLISRA hívja szeretettel az érdeklődőket az RMDSZ Irisz-telepi választmánya és a református egyházközség május 29-én, vasárnap du. 4 órától, a református templom kertjébe (Kajántói/Oaşului út 103–105. szám).

ZONGORAKONCERTET tartanak május 29-én, vasárnap de. 11 órától a Sigismund Toduţă Zenelíceum dísztermében. Előadó Kovács Dalma, Papp Tibor növendéke.

MÁJUSI HANGVERSENYT tartanak május 30-án, hétfőn du. 5 órától a Jobbágy/Arieşului utca 67. szám alatti Mária Szíve plébániatemplomban. Közreműködik: Barabás Kásler Magda (ének), Krejcik Ágnes (ének), Török Szilvia (ének), Molnár Mária–Magdolna (ének), Kostyák Imre (ének), Péter Ernő (hegedű), Kostyák Levente (blockflőte), Kostyák Zsuzsa (orgona), a Visszhang diákkórus (karmester Ercsey Ferenc).

ZENÉS–TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELÉT tartja a Nyugdíjasklub május 29-én, vasárnap du. 5 órától a Karolina/Muzeului tér 3. szám alatti Fások klubjában.

A BRETTER GYÖRGY IRODALMI KÖR hétfői meghívottja Varga Melinda. Vitaindító: Burus János Botond. Helyszín: Bulgakov Kávéház tetőtere. Időpont: május 30., hétfő este 8 óra.

ELŐREHOZOTT GYERMEKNAPI ÜNNEPSÉGET tart e heti összejövetelén a Kismamaklub. A Perfetti van Melle cég támogatta klubösszejövetelen a picinyeket meglepetések várják, játékukat Nistor Krisztina irányítja. Időpont: május 30., hétfő du. 6 óra; helyszín: az Unitárius óvoda, bejárat a templom és a líceum közötti részen.

Lászlóffy Csaba A félelem halmazállapota (A megélt iszonyat regénye) című kötetét ismerhette meg a közönség csütörtök délután a Phoenix könyvesboltban.

Józsa T. István szerint a szerző hazai irodalmunk egyik legtermékenyebb írója-költője, aki mondanivalója kibontakoztatása közben nem mond le a részletekről. Ezért sajátos narrációs technikát alkalmaz. Könyvében az ötven évig eltartó hidegháborús korszakról állít szemünk elé tükröt, amelynek veszteségeit még fel sem becsülték. Története tipikusan közép-kelet-európai, benne a főhőst érintő és a korra jellemző hatósági meghurcoltatások, a konkrét emlékképek és az önmagukat átíró látomások váltakoznak. Lászlóffy Csaba eredményesen használ gyerekszereplőt. 1989 után a hős kiszabadul a belső szorongatottságból, új korszak kezdődik. De a régi, amelyet oly sokan átéltünk, ismerünk, mégis megmarad a maga homályában. Valahogy olyanformán, ahogyan ma sem tudjuk, kik lőttek 1989 decemberében a tömegekbe.

Huber András méltató szövegét Sebesi Karen Attila olvasta fel. A könyv egyetlen „gyengéje", hogy magyarul, nem pedig valamilyen világnyelven íródott…A félelem halmazállapota olyan történetet bont ki, amelyhez a keretet egy tragikusan megszakadt szerelmi kapcsolat és az azt követő, a hatalommal való közvetlen szembesülés alkotja. A szerző otthonos a lélektani mélységekben is. A kisregény főhőse, Kovrigh, félelem és szorongás között vergődik: harcolni vagy megalkudni kell a ferdülő léttel? A könyv jól közvetít szerző és olvasó között. Az olvasó befogadja az üzenetet, hozzátesz és elvesz belőle, majd rádöbben arra, hogy nem hagyhatja maga mögött a múlt terhét, mert a megválaszolatlan kérdések mindegyre visszatérnek: nincs menekvés a kiszolgáltatottságból, mi a kitartás ára, mi a főhajtás következménye, hol marad Nyugat-Európa?...Kovrigh grafikus csatát veszt, de a befejezésben az eltorzult világ ellenére reménykeltően felvillan a meggyilkolt szerető elárvult gyermekeinek meleg szeme.

A könyvbemutatón Sebesi Karen Attila részletet olvasott fel a műből, Béres Melinda pedig hegedűjátékkal színezte a találkozót.

A 2004-es év könyvtermését, a könyvtárak helyzetét, a könyvtárosok munkáját, elért eredményeiket összegezi a Művelődés melléklete, a XIII. évfolyamához érkezett Könyvesház. „A könyvtárosi stratégiák és doktrinák oktatása legfontosabbjává a marketing – ahogy a pénz és minden egyéb könyvtárnak szükséges dolog megszerzését nevezik – válik" – véli a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke Kiss Jenő, aki pozitívan viszonyul a Nagy Könyv-versenyhez és könyvtáraink számára is fölöttébb hasznosnak tartja a rendezvényt. Gondolatait a Mire jó a Nagy Könyv című írásában fejti ki. Szabó Zsolt főszerkesztő a laphoz írott bevezetőjében megállapítja: „Mintha leszoktunk volna arról, hogy bemenjünk a könyvesboltokba". Szerinte: „Valamit tennünk kellene a hagyományos információhordozók, magyarán a könyvek és újságok, lapok útjának lerövidítése érdekében is. Még mindig nagy gond, hogy az Olvasó nem szerez tudomást azokról a kiadványokról, amelyek tulajdonképpen érdekelnék." A Könyvesház ezen a gondon szeretne valamelyest enyhíteni. A szándék nemes, az eredmény is jó, de persze lehetne jobb is, ha valamivel gazdagabb lenne a megjelent könyvek névsora. Legalább a felsorolás erejéig.

„Az évek rohanása arra késztet, hogy újra megszólítsuk egykori osztálytársainkat, megemlítve azon szándékunkat, hogy a jövő év első felében meg akarjuk rendezni a 60 éves érettségi találkozót" – így kezdődik az a levél, amelyet a Kolozsvári Református Kollégiumnak a második világháború utáni első érettségiző évjárata, két egykori diákja – Benedek István és Simon Lajos – küldött el tavaly 36 még életben lévő osztálytársuknak. Szombaton, május 28-án reggel 9 órakor már a Régi Kollégium belső udvarán gyülekeznek az örökifjú öregdiákok s két napon át különféle rendezvényeken elevenítik fel az egykori diákévek, az azóta eltelt hat évtized emlékeit. Kívánjuk, töltsék kellemesen az időt, élvezzék a régi alma mater vendéglátását. Azaz, a régi schola egykori fiai iránti örök szeretetét.

Péterfy László: Marosszék régi sírkövei című kötetét mutatták be csütörtökön a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén. A szerző gigantikus munkával megmentette a múlt egy részét a jövőnek, a marosszéki sírköveket megörökítő diafilm anyagot a Kriza János Néprajzi Társaságnak ajándékozta.

A kiadó nevében Káli Király István elmondta: a szerző Nagykend szülötte, Marosvásárhelyen és Kolozsváron tanult, 1966-tól Magyarországon él. Képzőművész, nem vallja magát szépírónak, a rajz az eszköze. Türelmes munkával ültette át papírra a sírkövek képmását – hatalmas munka fekszik abban a gyűjtésben, amit elvégzett, bár még mindig vannak be nem járt marosszéki temetők, feltáratlan kincsek. A kötet szövege úgy épül fel, hogy laikusok és szakemberek számára egyaránt élvezhető, használható.

Dr. Keszeg Vilmos rávilágított: néhány évtizede egy új könyvet a tudomány épülő piramisának egy kockájaként értékeltek, arra számítva, előbb-utóbb befejeződik az építmény, helyére kerül az utolsó kő is. Mára már némiképp módosult a kutató munka felfogása: lényegesebb, hogy a szerző hogyan közelít választott témájához. A könyv értelme és értéke az, hogy milyen a szerző kérdésfelvetése, illetve, hogy milyen lehetséges válaszokat dolgoz ki: mint ilyen, önmagában kész, befejezett művek az egyes kötetek, így Péterfy László munkája is, aki képzőművész létére néprajzos munkára vállalkozott.

Érdeklődése nem új keletű, már 1977-ben nekirugaszkodott a gyűjtésnek: a sírkövek esztétikumát ragadja meg a grafikákon, illetve fotókon. Az óhatatlanul pusztulásra ítéltetett régi marosszéki sírköveket menti át más formába.

Befejezésül maga a szerző vallott az egybegyűlt közönségnek, elmondta: maga Kós Károly oltotta bele a népművészet iránti érdeklődést, a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán. Minthogy édesapja református lelkész volt: számára a temető nem ijesztő hely, hanem a játék színtere volt, bár akkoriban még nem „beszéltek hozzá" a kövek ábrái. A hetvenes évek közepétől kezdve látott hozzá a módszeres gyűjtőmunkához, amit mindig kedvvel végzett, és hivatástudattal: valamiképp felelevenítette a kapcsolatot szülőföldjével, gyerekkorának színterével, hogy végül bejárja Marosszék jelentős részének temetőit.

A kötet szakemberek és a múlt iránt érdeklődők számára egyaránt ajánlható, hiszen a szakszerű rendszerezésen kívül a sírkőkészítés kialakulását, terjedését is vázolja.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – 29-én, vasárnap: 11 órától: Betty Blue – francia; 15.30 órától: Agnes és fivérei – német; 18 órától: Whisky – uruguay–argentin–német–spanyol; 20.30 órától: Vera Drake – brit; 23 órától: Kung Fu Hustle – honkongi. 30-án, hétfőn: 11 órától: Spellbound – amerikai; 13 órától: King’s Game – dán; 15.30 órától: Rövidfilmek; 18 órától: The Others – spanyol–francia–amerikai; 20.30 órától: The Machinist – spanyol–amerikai; 23 órától: Guard Dog – amerikai.

GYŐZELEM – 29-én, vasárnap: 10 órától: Take my Eyes – spanyol; 12.30 órától: Red Coloured Truck – szerb–szlovén; 16 órától: Les petit fils – francia; 18 órától: Infernal Affair – honkongi; 30-án, hétfőn: 10 órától. Childstar – kanadai; 12.30 órától: Hotel – osztrák–német; 16 órától: A Wonderful Night in Split – horvát; 19 órától: The Heart is Deceiful Above All Things – amerikai; 22 órától: Le pont des artsc – francia.

MŰVÉSZ – 29-én, vasárnap: 10 órától: Osama – afgán–holland–japán–ír–iráni; 12 órától: The Green Butchers – dán; 14.30 órától: Popular Music – svéd–finn; 17 órától: Drowning Ghost – svéd; 19 órától: Diva – francia; 22 órától: Phantom – portugál; 30-án, hétfőn: 8.45 órától: Palindromes – amerikai; 12 órától: Tesis – spanyol; 14.30 órától: Strings – dán–svéd–norvég–brit; 17 órától: Hair High – amerikai; 19.30 órától: Get Busy! – svéd; 21 órától: Four Shades of Brown – svéd.

MAGYAR OPERA

Május 29-én, vasárnap de. 11 órakor: Micimackó – balettelőadás gyermekeknek. Rendező-koreográfus: Daniela Timofte.

Május 30. – június 14. között: Bartók Béla I. Nemzetközi Operakarmester-verseny.

ROMÁN OPERA

Május 30-án, hétfőn este 7 órakor: Domenico Cimarosa: Titkos házasság – licenc-vizsga előadás.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, május 28-án, szombaton este 8 órakor: Euripidész: Bakkhánsnők – stúdióelőadás. Rendezte: David Zinder m. v. (Izrael).

Május 29-én, vasárnap este 8 órakor: Georg Büchner: Woyzeck – stúdióelőadás. Rendező: Mihai Măniuţiu m. v. – CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

TRANZIT HÁZ

Május 30-án, hétfőn este 7 órakor: Én, József Attila, itt vagyok. – Ünnepi műsor a költő születésének 100. évfordulója alkalmából. Előadja: Boér Ferenc.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Ma, május 28-án, szombaton este 7 órától: Mă joc cu voi aşa cum doriţi.

Május 29-én, vasárnap este 7 órakor: Dale Wasserman: Száll a kakukk fészkére.

Május 31-én, kedden este 7 órakor: Dale Wasserman: Száll a kakukk fészkére.

Ma, május 28-án, szombaton 12 órakor: Világszép Nádszálkiasszony – magyar tagozat.

Május 29-én, vasárnap 11 és 12.30 órától: Vasilache és Mărioara – román tagozat.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Május 18-án Kiskunmajsán elhunyt Pongrátz Gergely, az 1956-os forradalom egyik kulcsszereplője. Halálhírét a hazai magyar sajtó meg sem említette. Hamvait Budapesten, a Szent István-bazilikában ravatalozták fel. Ma, 28-án, a kiskunmajsai temetőben helyezik örök nyugalomra.

Pongrátz Gergely Szamosújvárt született 1932. február 18-án. A háború végén családja Mátészalkán, a háború után Soroksáron telepedett le. Mezőgazdasági tanulmányai után a szobi járási tanács takarmánygazdálkodási előadója, majd a ceglédi városi tanács főállattenyésztője lett. Katonai szolgálata idején őrvezetővé léptették elő, de lefokozták, mert egy politikai foglalkozáson azt mondta, hogy a kommunizmus nem egyéb, mint állami kapitalizmus. Ezt kétszer 15 napi zárkával és jó adag kínzással megúszta, mert kijelentéséért az idő tájt 15 évi kényszermunkát is kaphatott volna. Szavai szerint őrzőangyalának köszönhette, hogy 1956-ig nem börtönözte be a kommunista rendszer.

1956-ban a hényelypusztai állami gazdaságban dolgozott. Közvetlenül a forradalom kitörése után, október 24-én Budapestre utazott. 25-én hajnalban már a Corvin közben volt, ahol bajtársaival és testvéreivel részt vett a harcokban és a tárgyalásokon, amelyek a forradalom győzelméhez vezettek. Magatartása, kiállása nyomán a Corvin köziek október 30-án főparancsnokukká választották. November 4-én a szovjet szuronyokra támaszkodó Kádár „hívására" a szovjet csapatok elözönlötték a fővárost. 10-én Pongrátz Gergely belátta, hogy a fegyveres harc folytatása fölösleges vérveszteséggel jár. Ajánlására a Corvin köziek visszavonultak. November 28-án kénytelen volt elhagyni Magyarországot.

1957 tavaszán a Chicagóban megtartott Szabadságharcos Kongresszuson Király Béla elnök mellé a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség alelnökévé választották. A sok viharon átment szövetségnek ezután 15 évig volt elnöke.

A kommunisták bukása után hazatért, Kiskunmajsán telepedett le. A forradalomért, a forradalmárokért való kiállása, a forradalmat vérbefojtó Kádár-rendszer élvonalbeli és az új rendszerben is az első vonalban tevékenykedő alakjai elleni éles bírálatai miatt mindenütt mellőzték. Amint mondta, a politikai pártok a választási kampányokban és ünnepi megemlékezéseken is sűrűn emlegetik a forradalmat, de amikor hatalomra kerülnek, csak saját érdekeik érvényesítésére törekednek. 1990 után Magyarország egyetlen kormánya sem támogatta azt, hogy a forradalomnak méltó emlékműve, múzeuma legyen a fővárosban, de az általa alapított kiskunmajsai 56-os múzeumot sem, amelyet kizárólag magánerőből hoztak létre és tartanak fent.

2002 októberében a Világszövetség Erdélyi Társaságának meghívására részt vett a forradalom évfordulóján a Heltai-klubban tartandó, immár hagyományos megemlékezésen. Ott elhangzott szavaiból idézünk: „A túlvilágon is találkozom bajtársaimmal, akik a magyar szabadságért adták életüket, mondta. Miután meghalok, ismét találkozni fogok bajtársaimmal, akik a Corvin közben áldozták életüket a szabadságért, elestek a forradalomban, akiket bitófán végeztek ki vagy a kihallgatásokon vertek agyon. Ha elárulom őket, hogyan állhatok majd eléjük?!"

„Mi a szabadságunkat védjük, de ti miért harcoltok ellenünk? – kérdezte a fogságukba esett szovjet katonáktól. – Gyarmati sorsban taszítanátok egy népet? Menjetek haza és éljetek otthon úgy, ahogy akartok. Mi is úgy szeretnénk élni itthon, ahogyan jó nekünk."

„Hét-nyolcszázan voltunk Corvin közi srácok, az átlag életkor nem biztos, hogy elérte a 18 évet. Hogy engem választottak főparancsnoknak, annak egyik oka az volt, hogy nem hittem a tábornokoknak és az ezredeseknek, akik azzal jöttek, hogy győzött a forradalom, s ha letesszük a fegyvert, akkor teljesítik a követeléseinket. November 4-én aztán ezek a katonatisztek egytől-egyig eltűntek az első félórában, s most ezeket léptetik elő, mint hősöket, ők kapják a kitüntetéseket, a pesti srácok pedig mintha nem is léteztek volna" – mondta a Heltai-klubban.

1982-ben a Corvin köz 1956 című könyvében részletesen beszámol a harcokról. Ebből idézünk.

„Október 24. […] A Kerepesi temető mellet egy vértócsát kerültem ki, amelynek láttán a hideg végigfutott a hátamon. Vajon magyar vagy orosz vér? Lehet, hogy ÁVO-s. A vértócsa nagyságáról arra következtettem, hogy aki a golyót kapta meghalt. […] borzalmas félelem vett erőt rajtam. Továbbmenve, tankok hernyótalpainak csörömpölését hallottam, az a néhány ember, aki az utcán volt, eltűnt. Az egyik kapu alá én is behúzódtam.

[…] elmúlhatott dél, amikor hernyótalpak zörejét hallottuk közeledni a Boráros tér felől. Két tank jött és egy páncélautó. A tankokat hagyták elmenni, de a páncélautóra minden irányból tüzet nyitottak. […] vezetőjét találat érte, mert az Üllői út és a Körút kereszteződésében megállt. Valaki benzines üveget dobott rá, a benzin egy része a belsejébe jutott. A benne lévő oroszok nem merték felemelni a fejüket, mert aki ezt tette, a golyózáporból holtan esett vissza. Egyszerre halálos csend lett. Egy öreg bácsi a páncélautóhoz ment, gyufát vett elő, és meggyújtotta a benzint. A tömeg ordított: »Ég a páncélautó! Éljen a szabadság!« […] Sokan az 50–60 méterre lévő homokos ládából hordták a homokot, hogy a tüzet eloltva, megmentsék a kocsi gépfegyverét. […]

Tudtuk, hogy a páncélautó megsemmisítését retorzió követi. Szétnéztünk, hol van egy olyan hely, ami páncélos és gyalogsági támadás ellen jól védhető és a visszavonulást is biztosítja. A Kilián laktanyával szemben áll a Corvin mozi, ami 4–5 emeletes épületekkel van körülvéve. A Körútra és az Üllői útra olyan szűk utcákkal, melyekbe egy tank sem tud befordulni. Ezt az épületcsoportot jól lehet védeni, az Üllői út és a Nagykörút kereszteződésében igen fontos stratégiai pont.

A páncélautó megmentésének és a gépfegyver megmentésének a híre hamar elterjedt és még több srác jött oda. […] Voltunk vagy százan, akik fegyverrel rendelkeztünk. Egy nagyobb csoportnak mondtam, menjenek fel a Kilián laktanyába és a Körútra néző felső emeleti ablakokat foglalják el. Egy másik csoportot a szemben lévő épület emeleteire küldtem. […] Feltörtük a közeli benzinkút lakatját és vagy 50 üres üveget megtöltöttünk benzinnel. […]

Úgy 4 óra lehetett, amikor szájról szájra adták: »Két tank a Borárosról!« Bandival a József körút 82-ben, egy második emeleti ablakban voltunk. Kiáltottam: »Ne lőj, ameddig az első lövés el nem hangzik!« […] beengedtük a két tankot a kereszteződésig. Fedezékükben vagy 40 orosz katona is jött. Csodálkoztam, milyen ésszerűtlen az orosz hadvezetés, hiszen mi védett helyről tudtunk lőni, a gyalogság pedig tökéletes célpont volt. Sajnáltam őket, de a mi halottjaink jutottak eszembe. Meghúztam a ravaszt, mire olyan lövöldözés kezdődött, amilyet csak a háborúban hallottam. A gyalogság a tankok alatt próbált menedéket keresni, a tankok viszont igyekeztek kihúzni a tűzből. Mire átértek a kereszteződésen, a gyalogság holtan, szanaszét hevert. Néhány benzines üveg is repült a golyózáporban. Az egyik tank kigyulladt, a másik elhúzott. Az égő tank felső csapóajtaja kinyílt, de a ruszki még derékig sem bújhatott ki, mert vége volt. A tank alig 50–60 méterre a Corvin köztől megállt. A legénység benne égett. Olyan diadalordítás rázta meg a környéket, hogy az épen maradt ablakok beleremegtek. Jöttek a mentők és a tűzoltók. Vagy nyolc sebesültet vittek a kórházba, de három halottunk is volt. Az oroszok mind ott maradtak. 40–50 géppisztollyal növelték tűzerőnket. A tankban lévő lőszert is kiszedtük és behordtuk a mozi előcsarnokába."

Elvek és ellenérvek gyülekeztek a gázbérlet-téma és annak fejleményei körül, mígnem a legújabb hírek a Nagy Átverés gyanúját ébresztették ebben az ügyben. De hadd foglaljuk össze azt is, ami már elmúlt, levitézlett, mert olyan jól esett érezni az összefogást, egyetértést, a bátor tiltakozás ösztönzőleg ható erejét. Lehet, hogy a néhány százezer lej pluszban a semmiért a gázszámlán nem hatott feltűnően azoknak, akik ezt az egészet kigondolták, a nagy többségnek azonban igen. Azok kezdték el a tiltakozást, akik a pár tízezer lejes gázfogyasztásuk mellé ajándékként megkapták az annak háromszorosát kitevő bérleti díjat is, majd futótűzként terjedt az elégedetlenség, egyrészt az erkölcstelenül magas összegű díj, másrészt egyáltalán a bérlet bevezetésének erkölcstelensége miatt. Szidalmaztak akit csak lehetett – gázműveket, területi és központi vállalati vezetőket, kormányt, kormányfőt –, és mindenki magyarázatot várt. A gázművek területi igazgatói központi határozatra, felettes rendelkezésre hivatkozva bújtak ki a felelősség alól. A központi vezetőség a határozat indoklásában még messzebb ment, és Európai Uniós követelményeket, felzárkózást, kötelezettség-vállalást, egységes normákat emlegetett, azt a benyomást keltve, hogy külső hatalom kényszeríti erre az intézkedésre, amelyet el is kell fogadni a csatlakozás érdekében. Hogy valóban így volt-e vagy sem, azóta sem derült ki, hiszen egymást követték az ellentmondásos nyilatkozatok. Míg egyesek kiderítették, hogy az előző kormány intézkedésének mostani életbe léptetéséről van szó (időzített bomba?), addig a volt kormány tagjai nyilatkozatukban elhárították magukról a felelősséget, mondván, hogy még csak az Unió sem illik bele a képbe, hiszen a gázfogyasztás mellé a bérleti díj bevezetése semmilyen alku tárgyát nem képezte az Unióval folytatott tárgyalásokban, vagy a csatlakozási feltételek egyeztetésében. Tehát önálló kezdeményezést sugalltak, amelynek továbbra sem akadt gazdája. Az egyébként rendkívül magas gázdíjakból begyűjtött pénzösszegnek könnyen lehet követni az útját, elég, ha a területi vállalatok szupermodern, ízlést ugyan nélkülöző, de gazdagságról és luxusról árulkodó székházait (vagy inkább palotáit) és autóparkját nézzük. Egyes helyeken állítólag illatosított levegővel hűsítik az irodákat, és a beltéri szökőkutat csak szörnyen giccses kivitelezése miatt szerelték szét. Ez az arroganciába átcsapó jólét még inkább fokozta az elégedetlenséget, amely túllépett az elviselhetőség határán az áprilistól bevezetett bérleti díjjal. Ezt visszamenőleg alkalmazták volna most, májusban, akárcsak az új típusú szerződéseket, amelyeket szintén májusban kézbesítettek aláírás végett, és hasonlóan visszamenőleges hatállyal. Nemigen érdekelt a vállalatnál senkit, hogy felrúgtak minden jogelvet. Azon a ponton azonban, amikor egyre nyíltabban megfogalmazódott a polgári engedetlenség, Călin Popescu Tăriceanu „visszaszívta" az egészet. Nem úgy, mint aki bármiért is felelős lenne, hanem értetlenül, hogy ugyanbiza kinek juthatott eszébe ilyen ostobaság. Vagy inkább úgy, hogy kinek juthatott eszébe mindez ilyen ostobán? Mert a gázbérlet-téma további fejleményei már inkább ilyen megfogalmazásra kényszerítenek.

A közvélemény alakulását, hangulatát egyelőre figyelmesen követő és érzékenyen kezelő kormány nem is tehetett egyebet, mint hogy idejében érzéstelenítette ezt a népszerűtlen intézkedést, és ezt egyidejűleg imázs-szépítésre is felhasználta. Majd lassacskán kiderült, hogy az egész talán csak egy tréning volt, bemelegítés. Mert a legújabb magyarázatok szerint, ami megesett, azt már megtörténtnek kell tekinteni, az elkövetkezőkben nem kell ugyan többet fizetni, a visszamenőlegesség viszont érvényes. Két hónapra, áprilisra és májusra még mindenki köteles kifizetni az általa soha el nem fogadott, szerződésben nem is vállalt bérleti díjat. És ezután mindenki kizárólag a fogyasztását fizeti majd – szólt a hivatalos tájékoztató. De milyen árban? Állítólag már tisztázódott, hogy június tizedikétől nagyjából annyival lesz drágább a gázdíj, mint amennyivel többet fizettünk volna bérletestől. Elégedetlenkedni tehát többet nem lehet, az áremelkedés ellen nincs helye kifogásnak.

Még a civil kurázsi – ez esetben ugyan hamis – éltető önbizalmát is elvették, nehogy túlságosan nagy bátorságra kapjon a tömeg.

A szimbolikus etnikai térfoglalás hazai, közelebbről kolozsvári vonatkozásait ürügyként felhasználó szocio-antropo-történészek már elemzések, tudományízű munkák, sőt doktori disszertációk szerzőiként vonultak be a szakma panteonjába, ezért most magukra hagyjuk őket az első bekezdésben, legyen szó magáról a jelenségről, melegében. Annál is inkább, mert míg a Funar-korszakban állandóan címlapsztorira merészkedő-tuszkolt témáknak számítottak a legelképesztőbb formákban és felületeken megjelenő trikolorról szóló hírek, most mintha szégyenlősek lennénk.

Emil Boc már a kampányban élét vette a román–nem román tábor-ellentétnek, mondván: városgazda, valamennyi polgár mestere lenne. És a jóízlésé, kicsit. A hatásos kampányfogás nem menti fel a demokraták pártvezérét attól, ahogyan a ’90-es évek iskolaválságait idéző hangnemben zárkózott el nemzeti elszigetelődés rémképét, és az alkotmány első mondatát lobogtatva a kolozsvári Tudományegyetem magyar tannyelvű karainak ötletétől.

Csak egyetlen szerény életrajzi adalék: 1980 és 82 között Emil Boc az akkori Ady–Şincai filológia-történelem líceumban fele-fele román-magyar osztályba járt itt, Kolozsváron.

De be kell látni, előbb a Donát negyedből és a Györgyfalvi városrészről tűntek el a túlhabzó lobogótengerek, most a nemzeti színapály elérte a sétatéri padok egy részét, de a belváros parkológátló oszlopocskáin is nyomot hagyott. A régészeti ásatásoknak álcázott hajdani provokáció félig a földdé vált egyenlővé. (Az igazi próbatétel a másik, „értékesebb" árok esete, a megtartva elfeledni kompromisszumhoz a Városháza első embere már eléggé előkészítette a talajt.) Persze mindez igen fokozatosan, ahogy az egyetemi könyvesboltban is hónapról hónapra több teret nyer a kirakatokban, de polcokon is a magyar könyvek – amúgy kétes – választéka. Emil Bocnak négy éve van, tudja: ha bármit el akar érni terveiből és a választási hadjáratban meghirdetett ígéreteiből, szüksége van a magyar tanácsosok támogatására; diszkréten jelez, majd (már?!) benyújtja a számlát, így tenne bárki, aki egy ekkora agglomerációt kézben akar tartani.

Kis túlzással, amolyan kackiásprovokatíve elképzelhetjük a következő, majálisba mártott életképet: az angolvörös pad körül felserkent zöld gyepre fehérruhás hölgy telepedik, mintegy irredenta madonnaként csak issza, egyre issza a jótékony napmeleget. De hát a fehér a nyár színe, főleg hőségben, a zöldet a klorofill termeli, a magyar lobbit elég nehéz lenne itt kérdőre vonni.

Persze a fokozatok finomak, de léteznek, a folyamatra már csak azért is érdemes odafigyelni, mert a normalitásunk felé mutató fejleményekkel telített cselekménysor, és jó lesz résen lenni, ha netán elakad, lassul, kétes irányt vesz, eltérítik, zsákutcába csalják, ma ilyen a világ.

Az EU-alkotmányról a tagországok zömében népszavazást tartanak, mielőtt törvénybe iktatnák. Csakhogy a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy nem egy tagállamban a lakosság többsége a szerződés elutasítására készül. Effajta borús képet festenek a már vasárnap szavazó Franciaországban, illetve a jövő szerdán voksoló Hollandiában készült friss felmérések is.

Különös népszavazást tartanak vasárnap Franciaországban, majd három nappal később Hollandiában: a feltett kérdés mindkét esetben az EU-alkotmány ratifikálására vonatkozik, ám a szavazók döntésében ez a dokumentum meglehetősen csekély szerepet játszik. Részben azért, mert rendkívül bonyolult, bürokratikus nyelvezettel íródott s ráadásul elég terjedelmes (több száz oldalas). Így kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy elolvassák – aki pedig rászánja magát, az nagy valószínűséggel gyorsan elveszti a fonalat. Ebből a szempontból az alkotmány éppen az ellenkező hatást éri el, mint amit kidolgozói célul tűztek ki: ahelyett, hogy közelebb hozná az embereket az Európai Unióhoz, inkább eltávolítja őket, mert újabb bizonyítékot ad arra a közvélekedésre, hogy az EU valamilyen érthetetlen, bürokratikus szervezet.

Belpolitikáról, nem az alkotmányról szól a vita
Ennél is fontosabb, hogy az EU-alkotmány körüli vita már régóta nem arról folyik, mit is tartalmaz ez a dokumentum, vagy mi nem került bele. Franciaországban a nemmel szavazók a szociális szempontok előtérbe helyezését, az „ultraliberális" gazdasági modell megváltoztatását, a delokalizáció leállítását, vagy éppen Törökország EU-csatlakozásának megakadályozását követelik, olyan dolgokat tehát, amelyeknek nem sok közük van az alkotmányhoz – s emellett a rendkívül népszerűtlen Raffarin-kormány bukását. Ez utóbbit a vasárnapi népszavazás kimenetelétől függetlenül valószínűleg el fogják érni, de ha a nem győz, akkor az Chirac tekintélyét is alaposan megtépázza: ő volt az, aki a parlamenti jóváhagyás helyett népszavazásra bocsátotta a kérdést, s többször is egyértelműen az alkotmány elfogadására szólított fel.

Emellett nagyon sok szavazó tart a francia szuverenitás elvesztésétől, attól, hogy Brüsszel egyre több hatalmat kap a tagállamok kárára – ami bizonyos szempontból igaz, csak éppen ez már régóta tartó folyamat. Így tehát az alkotmány csak ürügy: a franciák jelentős részének általában elege van a jelenlegi kormánypolitikából, illetve az Európai Unióból, s a mostani szavazás csak alkalom a közhangulat kifejezésére.

Törökország felvételének ötlete a nem egyik fő oka
Hollandiában hasonló a helyzet, mert a nem előretörését itt is az általános kiábrándultság hangulata segíti. Kiábrándultság a kormány politikájából, a kormány ugyanis a gazdasági növekedés lelassulása, az infláció és a munkanélküliség megugrása nyomán kénytelen volt komoly megszorító intézkedéseket bevezetni. De kiábrándultság az EU-ból is, mert – mint egy holland matematikaprofesszor mondta a Le Soir című brüsszeli lap hasábjain – „Brüsszel messze van tőlünk, senkinek sincs befolyása a döntéseire". Sokan igazságtalannak tartják – joggal –, hogy a pénzügyi unióban a franciák és a németek büntetlenül megszeghették a deficit korlátozására vonatkozó szabályokat, semmi büntetést nem kaptak érte, miközben a kisebb országok, így Hollandia, nem számíthatnak ilyen elnéző bánásmódra. Az sem növeli az országban az EU népszerűségét, hogy egy főre számítva Hollandia az uniós költségvetés legnagyobb nettó befizetője.

Két konkrét ügy is szerepet játszik a nemmel szavazók táborának hollandiai előretörésében: az euró bevezetése miatt érzett elégedetlenség, illetve az esetleges török EU-csatlakozás elutasítása. Egy múlt heti közvélemény-kutatás során az alkotmány elutasítását ígérő hollandok 55,5 százaléka mondta, hogy ezzel az euró bevezetése, a régi holland pénz, a forint feladása miatt akar tiltakozni (a hollandok szerint az euró jelentős áremelkedéseket hozott, s az azóta is tartó felháborodást csak tovább szították nemrégiben azok a hírek, miszerint a nemzeti valutát annak idején, az átváltáskor a német márkához képest alulértékelték.) Emellett a nemmel szavazást ígérők 52,3 százaléka Törökország kilátásba helyezett EU-csatlakozása miatt is tiltakozni akar voksával. Ez utóbbi azért vált ilyen fontos kérdéssé, mert Hollandiában sokan aggódnak a bevándorlók már így is magas száma miatt, s az elmúlt hónapokban – egy filmrendező, az iszlám vallás árnyoldalait provokatív stílusban bemutató Theo van Gogh meggyilkolása óta – a lakosság jelentős részében erősödtek a muzulmánellenes nézetek.

„Az Európai Unió alkotmányos szerződésének viszonylagos népszerűtlensége a régebbi tagállamokban jelentős részben annak következménye, hogy a nyugat-európai politikai elit elmulasztotta a polgárok tudtára adni a keleti bővítés kedvező hatásait, és most utólagos reakcióként jelentkezik a félelem a nemrég belépett szegényebb országokkal kapcsolatban" – vélekedett Szájer József (Fidesz), EP-képviselő.

Úgy vélekedett: érzékelhető folyamat, hogy az európai uniós tagállamok egyre inkább befelé fordulnak, egyre inkább saját gazdasági és szociális problémáikkal vannak elfoglalva, mint például Németország vagy Franciaország. – Az a fajta szolidaritás, amely korábban a hasonló fejlettségű uniós tagországokat működtette, manapság jóval kevésbé működik. A népszavazási kampányok egy része arról szól, hol legyenek Európa határai, bizonyos értelemben visszamenőleg is – mondta.

Az EU-tagállamok lakosait szerinte már hosszú ideje kellene készíteni arra, hogy az új tagországoktól nem rettegni kell, és hogy a bővítéssel nem egyoldalú folyamatról van szó, hiszen a piacok például már Közép-Európa irányában is megnyíltak a nyugati befektetők számára, és ebből már jelentős pluszbevételek származtak. Történelmileg méltánytalan, politikailag pedig helytelen és elhibázott, hogy például Franciaországban a kelet-európai olcsó munkaerővel riogatnak.

Szájer szerint nemzetenként változó, mivel lehet érvelni az alkotmány elfogadtatásáért. Közös érv mindazonáltal, hogy egy modern Európának, ha nem akar a világban visszaesni, nem akarja, hogy a jelenlegi versenytársai gazdasági és szociális értelemben perifériára sodorják, jobb, hatékonyabb, cselekvőképesebb rendszerre van szüksége. A széles nagy piac is segít a konfliktusok kiküszöbölésében, háborúk kizárásában. Az EU sokat tehet a multinacionális cégek ellenében, a globalizáció pozitívra fordításában, főként a kis kultúrák, kisebb nemzetek önazonosságának védelmével. Az alkotmány cselekvőképesebbé, ütőképesebbé teszi az uniót. Ha több országban nem fogadják el az alkotmányt, az politikai válságot jelentene, vélekedett Szájer József. Ez a krízis nem lenne megoldhatatlan, de az unió jó darabig megint csak magával lenne elfoglalva – mondta.

Legalább 18 halottja és közel kétszáz sebesültje van annak a merényletnek, amelyet egy Iszlámábád külvárosában lévő muzulmán szentélyben követtek el pénteken. A pakisztáni rendőrség szerint több száz zarándok vett részt a Bari imám mauzóleumában rendezett négynapos ünnepi esemény zárónapján, amikor a detonáció bekövetkezett.

Szemtanúk szerint öngyilkos merénylő robbantotta fel a szerkezetet a hívők között, egyesek egy rendőregyenruhás férfit véltek látni, aki gyanúsnak tűnt a szentélyt biztosító rendőröknek, de nem tudták megállítani. Egy másik szemtanú viszont két szakállas férfit említett, akik leültek egy pódium mellé a mauzóleumban, és amikor a robbanás bekövetkezett, az egyikük teste a levegőbe repült.

Hivatalos források szerint egyelőre nem rendelkeznek pontos bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy mi okozta a robbanást. Azt a változatot sem zárják ki, hogy egy távirányítású robbanó szerkezetet hoztak működésbe.

A robbanás után a rendőrség lezárta a környéket és kordonnal zárta körül a szentélyt. Több száz hívő emiatt tüntetni kezdett és összecsapott a rendőrökkel, akik botokkal próbálták szétoszlatni a tömeget, hogy utat biztosítsanak a mentőautóknak. A tüntetők közül többen Amerika-ellenes jelszavakat skandáltak. A nap folyamán ugyanis helyi radikális iszlám erők nagyszabású megmozdulást terveztek, tiltakozásul a Koránnak a guantánamói amerikai támaszpont börtönében történt állítólagos meggyalázásai ellen.

A mauzóleumban a pénteken összegyűltek többsége síita volt, míg az előző napokban a szunniták voltak többségben. Mindkét iszlám közösség magának követeli a szentély feletti jogát, de immár több mint húsz éve a szunniták ellenőrzik. A mauzóleum szunnita őrét két másik személlyel együtt ismeretlen fegyveresek lőtték le februárban.

A szentély, ahol Abdul Latif Kazimi sah, más néven Bari imám, 17. századi szufi tanító emlékét őrzik, közel van a legfőbb pakisztáni kormányhivatalok épületeihez, valamint a diplomáciai negyedhez is. A májusi ünnepségeket az imám halálának évfordulóján tartják.

Nagyszabású hadművelet indul Bagdadban a lázadók felkutatására. Bejelentették, majd cáfolták, hogy a sebesült terroristavezérnek, Zarkavinak már a helyettesét is kinevezték.

Bagdadban kezd nagyszabású biztonsági hadműveletet az iraki kormány, több mint negyvenezer katonát és rendőrt telepítenek a fővárosba. – A cél felkutatni a lázadókat és fegyvereiket – jelentette be tegnap Szaadun ad-Dulaimi védelmi miniszter. A biztonsági erők blokádot vonnak az iraki főváros köré, amelyen Dulaimi szerint „senki sem hatol majd át". – Hét nagy körzetre osztjuk Bagdadot, s a hadműveletben a belügy- és a védelmi minisztérium több mint negyvenezer biztonsági embere vesz részt – közölte Dulaimi. A hadművelet az iraki biztonsági erők eddigi legnagyobb offenzívája a lázadók ellen a fővárosban.

Az Irakba vezényelt amerikai erők és a felkelők között az ország északnyugati részén dúló harcokban egy iraki kisgyerek is életét vesztette – tájékoztatott tegnap az amerikai katonaság. A bejelentés szerint a „terroristák iraki gyerekeket használtak pajzsként", és emiatt halt meg egy gyermek a szíriai határtól 150 kilométernyire keletre fekvő Tell-Áfárban.

Kinevezték a megsebesült Abu Muszab az-Zarkavi jordániai terroristavezér helyettesét – tudatta tegnap egy internetes iszlám honlap. A közleményt (amelynek hitelességét nem lehet megállapítani) az al-Kaida terroristahálózat iraki szervezetének nevében írták alá, és ugyanazon a honlapon tették közzé, amelyen kedden bejelentették Zarkavi megsebesülését. A kommüniké szerint a szervezet vezetői úgy döntöttek, hogy az állítólag tüdőlövést kapott vezér felgyógyulásáig helyettest neveznek ki Abu Hafsz al-Kurani személyében, akit korábban maga Zarkavi választott ki a csoport legnehezebb akcióihoz.

Ám alig másfél órával a közlemény megjelenése után a Zarkavi vezette terroristacsoport szóvivőjeként ismert Abu Majszara al-Iraki aláírásával újabb szöveg jelent meg a honlapon, amely cáfolta, hogy helyettest neveztek volna ki. Az iraki belügyminiszter időközben bejelentette, hogy a tárcának olyan információi vannak, amelyek megerősítik a terroristavezér sebesülését. Az amerikai védelmi minisztérium tisztségviselői előző nap szintén azt mondták: vannak arra utaló jelek, hogy Zarkavi valóban megsebesült.

Az Egyesült Államok 25 millió dolláros vérdíjat tűzött ki az al-Kaida iraki főemberének tartott Zarkavi fejére. A terroristavezér csoportja számos merényletet követett el Irakban a 2003 márciusi invázió óta.

Az oldalt szerkesztette Székely Kriszta

Dinu Patriciu liberális politikust és üzletembert a péntekre virradó éjszakán őrizetbe vették egy közel 18 órás kihallgatás után a Petromidia-ügyben.

Cristian Iordănescu, Patriciu ügyvédje azt nyilatkozta a sajtónak, hogy ami történt, „sajátos szakmai tapasztalat" volt számára, és az ügyészek „lábbal tiporták" a védekezéshez való jogot. Az ügyvéd szerint az ügyben egyetlen „erős" bizonyíték sincs, sem pedig olyan dokumentumok, amelyek az üzletember vétkességét igazolnák.

Az ügyészek letartóztatási parancsot kérnek majd Patriciu nevére, aki ellen bírósági eljárás indul. Az ügyészség, a rendőrség és a pénzmosás elleni hivatal szakemberei a Petromidia Rt. privatizáció utáni tevékenységét vizsgálják.

A liberálisok tudni szeretnék, mi okból vették őrizetbe az üzletembert. „A hatályos törvények értelmében ilyen intézkedést akkor alkalmaznak, ha az illető személy társadalmi veszélyt jelent, menekülni próbál az országból, vagy bizonyítékokat akar megsemmisíteni" – áll az NLP közleményben. A liberálisok szerint Dinu Patriciu bebizonyította a jogállam és az állami intázmények iránti tiszteletét, és minden alkalommal megjelent a kihallgatásokon. „Az NLP, elveihez hűen, ellenzékben és most is, amikor hatalmon van, támogatja az igazságszolgáltatás függetlenségét, amely szerinte teljesíti kötelezzését" – fogalmaz az NLP hivatalos álláspontját tartalmazó közlemény.

A gazdasági lapok arról adnak hírt: Patriciu őrizetbe vételével a Rompetrol részvényei hatalmasat estek (mintegy 6 százalékot) a bukaresti értéktőzsdén.

Omar Hayssamot előzetes őrizetbe vették az újságírók elrablása ügyében, az üzletember 10–15 éves szabadságvesztésre számíthat. Hayssam nevére egy péntek hajnali 4.00 óráig tartó kihallgatás után állítottak ki előzetes letartóztatási parancsot.

Igazságszolgáltatási források szerint a Legfőbb Ügyészség az 2004/535-ös törvény 35. cikkelyének 2. bekezdésében szereplő bűncselekmények elkövetésével gyanúsítják a szíriai származású román állampolgárt. Az említett törvényszöveg szerint „tíztől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a terrorakciók elkövetésének céljából történő társulás, vagy egy ilyen társulás létrejöttének kezdeményezése".

A Bukaresti Fellebbviteli Bíróság a péntekre virradó éjszakán 29 napra szóló előzetes letartóztatási parancsot adott ki Omar Hayssam és Mohammad Munaf ellen, a három román újságíró elrablása ügyében. A letartóztatási parancsokat néhány nappal azt követően állították ki, hogy a román vizsgálócsoport hazatért Bagdadból.

Az idézett források szerint a vizsgálati fogság szükségességét a Legfőbb Ügyészség mintegy tíz, Bagdadban kihallgatott személy nyilatkozatával indokolta, a nyilatkozatok szerint Hayssamnak és Munafnak köze van az újságírók elrablásához.

Még az idén szolgáltassák vissza a romániai egyházaknak a kommunizmus alatt elkobzott egyházi ingatlanokat – áll abban az állásfoglalásban, amelyet az elállamosított ingatlanok ügyében szervezett nagyváradi nemzetközi értekezlet záródokumentumaként fogadtak el.

Az iratot a romániai görög katolikus, valamint az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői írták alá. Az egyházak azzal a kéréssel fordultak Románia parlamentjéhez, kormányához és a politikai pártokhoz, tegyék lehetővé, hogy még az idén záruljon le a visszaszolgáltatási folyamat. A résztvevők elképzelése szerint december 31-ig ha nem is sikerül gyakorlatban átvenni az épületeket, de legalább azok tulajdonlevelét írják át az egyházak nevére.

Az egyházak sokallják a közhasznú intézményeknek otthont adó ingatlanok esetében megállapított ötéves türelmi időt, és kérik, hogy ez rövidüljön le az amerikai képviselőház által elfogadott határozatban megállpítottakhoz hasonlóan egy évre. A nagyváradi értekezlet állásfoglalása külön kitért Tom Lantos által kezdeményezett határozatra, amelyet üdvözölt. Az ilyen ingatlanok esetében megállpított bérleti díj ügyében azt kérik, hogy azt piaci áron állapítsák meg.

A résztvevők azt szeretnék, ha a jelenleg érvényben lévő rendelkezéseket úgy módosítanák, hogy érvényesüljön a restitutio in integrum elve. A lebontott ingatlanok esetében az egyházak méltányos kárpótlást sürgetnek, emellett a kisebbségi egyházakkal szemben alkalmazott diszkrimináció megszüntetését is követelik. A dokumentum felhívta a figyelmet, hogy Románia 2007-re tervezett EU-csatlakozása egy évvel tolódhat, ha nem zárul le a visszaszolgáltatás folyamata. Az egyházak azt kérték a parlamenttől, hogy az évente elfogadott állami költségvetésben tüntessék fel a visszaszolgáltatáshoz szükséges anyagi forrásokat.

A konferencia pénteki előadásain Fedor Tibor, a Miniszterelnöki Hivatalban működő egyházi tulajdonrendezési főosztály vezetője a magyarországi restitúciós folyamatot ismertette. Elmondta: noha Magyarországon több mint nyolc ezer visszaigénylési kérvényt jegyeztek, és Romániában csak valamivel többet mint kétezret, a magyar állam már megoldást talált ezek 90 százaléka esetében. Úgy vélte: jó kilátások vannak arra, hogy 2011-ig Magyarország rendezi a fennmaradó 800 kérvényt is.

Józsa Péter és Papp Tibor, a HHRF amerikai székhelyű magyar embrejogi szervezet képviseletében ismertették, hogy eddig a romániai egyházak részéről érkezett 2140 ingatlanvisszaigénylési kérvények mindössze 1,8 százaléka oldódott meg.

Fejes Anzelm Rudolf, a nagyváradi premontrei rend vezetője úgy vélte, hogy az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény tervezett módosítása még mindig nem teszi EU-konformmá a törvényt.

Florin Jula, a görög katolikus egyház jogásza az MTI-nek elmondta: a módosítás nem hoz jelentős előrelépést a görög katolikus egyház esetében, mert ők továbbra sem kaphatják vissza templomaikat, amelyek az ortodox egyház birtokában vannak. Hozzátette: abban reménykednek, hogy a két egyház által a vitatott ügyek megtárgyalására létrehozott bizottságokban hatékonyabban zajlanak majd a tárgyalások, hiszen eddig minimálisnál is kevesebb eredményt mutathattak fel. Jula az Országos Restitúciós Bizottság tevékenységével is elégedetlen, közölte: 1230 iratcsomóból csak hetet oldottak meg. Ha ilyen ütemben haladunk tovább, akkor további száz évre lenne szükség a folyamat lezárásához.

A németországi szorb kisebbség lakta Bautzenben tartott idei közgyűlésén az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (MIDAS) védelmébe vett a bezárásra váró szorb iskolák mellett minden olyan európai kisebbségi lapot, amely nemcsak a kulturális gazdagság és sokféleség, de az alapvető emberi jogok megnyilvánulási formája is. A 2002 óta MIDAS-tag Szabadságot a közgyűlésen Balló Áron főszerkesztő képviselte.

2005. május 30., hétfő

10.30–11.10 A 2005. évi Brassai-hét megnyitója; Brassai Sámuel és Berde Mózes mellszobrának megkoszorúzása (előcsarnok).

12.00 Koszorúzás Brassai Sámuel házsongárdi sírjánál. Beszédet mond dr. Gaal György tanár, helytörténész.

13.00 Gyermekrajzok kiállítása. Szakkörvezető: Kocsis Ildikó rajztanár (42-es terem).

13.30 Az iskola honlapjának a bemutatója. Szerkesztette a XI.A osztály. Irányító tanár: Iszlay Réka (31-es terem).

14.00 Néprajzkiállítás. Kováts Ildikó kiállítása (biológia labor).

14.00 „Őrizzétek anyanyelvünket" (Költőink, íróink levelei, fényképei – kiállítás). Összeállította dr. Málnási Ferenc (könyvtár).

14.30 Expoziţie cu lucrări realizate la orele de română (Sala de biologie).

15.00 Concurs – „Întâlnire cu poezia şi proza" (Sala de biologie).

15.00 Játékos fizika. Simon Gábor kiállítása. (könyvtár).

17.00 Jeromonah – Andrei Coroian cu tema „Hristos în viaţa noastră" (conferinţă în Sala Festivă). Coordonator: Angela Milchiş.

18.00 Az esti tagozat koszorúzási ünnepsége. Beszédet mond Alexandru Stan igazgatóhelyettes és dr. Gaal György tanár.

2005. május 31., kedd

11.00–17.00 Sportnap. Labdarúgó döntő II–IV oszt., kosárlabda fiú döntő IX–XII oszt., kézilabda leány döntő IX–XII oszt, kézilabda fiú döntő IX–XII oszt., labdarúgó fiú döntő IX–XII oszt., tanár-diák mérkőzések.

Szervezik a testnevelő tanárok: Bárdos Lajos, Egyed Zoltán, Kun Béla, Boda Attila.

12.00 Sakkverseny az IX–XII oszt. diákoknak Irányító tanár: Kassay Ildikó (33-as terem).

12.00 Szórakoztató marketing: Irányító tanár: Pállfy Hajnalka és Filep Judith. (K terem).

13.00 Filmdélután – „O scrisoare pierdută" (fizikum).

16.00 Népdalverseny. Felelős tanár Bazsó Ferenc (Dávid Ferenc imaterem).

16.00–19.00 A brassais tanárok tudományos dolgozatainak bemutatása

Ülésvezetők: dr. Fazakas István és Simon Gábor. (fizikum).

18.00 Party dance – a VII.C előadása (díszterem).

19.00 KOMÉDIA A BRASSAIBAN. A X. B. osztály előadása. Irányító tanár: Péter Rozália.

2005. június 1., szerda

9.00–14.00 Maratonolvasás. Irányító tanárok: Iszlai Enikő és Pataki Erika (könyvtár).

11.00–12.00 VII-es „molekulák" vetélkedője. Vezetőtanár: Hăşmăşan Judit (kémia labor).

12.00–14.00 Az I–IV. osztályosok délutánja.

Maratonolvasás, Görkorcsolya-verseny, Szaladás-verseny, Keresztrejtvény-verseny. Helyszín: Caragiale Park.

12.00 Matematika-vetélkedő. Szervezi a matematika katedra. (37-es terem).

13.00 Filmdélután – „Baltagul" (fizikum).

13.30 A Közmag Gazdasági-Ifjúsági Magazin új számának bemutatója. Irányító tanár: Páll Gyöngyvér (díszterem).

13.00 A kémia szalonja. Irányító tanárok: Péter Rozália és Hăşmăşan Judit (kémikum).

14.00 Google keresőverseny. Irányító tanárok: Iszlay Réka és Didi Mónika.

15.00 Ökumenikus Bibliaismereti vetélkedő: TALENTUMOK, AZAZ GAZDÁLKODJ OKOSAN A LELKEDDEL. Vezető tanárok: Pocsai Magdolna, Rónai Éva és Szekerán Emese (díszterem).

17.30 Nunta Zamfirei adaptare după George Coşbuc (Lucia Bungărdean, Angela Milchiş – díszterem).

19.00 Duodráma – Arcképcsarnok. Irányító tanárok: Miklósi Mária és Kern Henriette (előcsarnok).

2005. június 2., csütörtök

12.00–13.00 Brassai-vetélkedő. IX. osztályos tanulók részvételével. Irányító tanárok: Vajnár János-Zsolt és dr. Fazakas István.

12.00 Diákok tudományos dolgozatainak bemutatása, szakosztályonkénti ülések, reál és humán tudományok. A szakosztályok elnökei: Czondi János matematikatanár és Iszlai Enikő magyartanár. (biológia labor).

13.00 Történelmi vetélkedő a VI. osztályosok számára. Szervezők: Nagy Andrea és Vajnár János-Zsolt.

15.00 Angol délután. Irányító tanár: Dani Kinga

– 15.00 Let’s sing!

– 15.30 Young journalists – iskolánk angol nyelvű újságainak bemutatója. Szervezők Miklósi Mária, Nagy Emese, Vorzsák Milán.

– 16.00 Shakespeare művekből ihletődött rajzok díjazása. Szervező Vorzsák Milán.

– 16.30 Quiz – time. Szervezők Dani Kinga és Szabó Mónika.

17.00 W. Shakespeare, The Taming of the Shrew (A makrancos hölgy). Előadja a IX. C. osztály, rendező Nagy Emese.

18.00. Little Red Riding Hood. A XI. A. osztály előadása. Irányító tanár: Vorzsák Milán (díszterem).

2005. június 3., péntek

11.00 Lányok vetélkedője. Irányító tanár: Révész Erzsébet. (K-terem).

12.00 Vásár az I–IV. osztályosok részére.

12.00. Sakkverseny az V–VIII. oszt. diákoknak. Irányító tanár: Kassay Ildikó.

12.00 Honfoglaló. Általános műveltségi verseny. Szervező Vajnár János-Zsolt.

16.00–17.00 Díjazási ünnepség. A 2005. évi Brassai-hét jutalmainak szakosztályonkénti kiosztása, az E.S.Ö.T pályázati dolgozatok díjazása (díszterem).

17.30 Ünnepi előadás

A 2004–2005-es Brassai – évkönyv. Bemutatja dr. Gaal György tanár, helytörténész. 2005-ször messzebb. Összeállítás Márai Sándor és Kodály Zoltán műveiből. Irányító tanár: Rónai Éva. Énekes madár – színjáték, bemutatja a színjátszó kör, Iszlay Enikő irányítása alatt. Fellép a Kisbogáncs és Bogáncs, valamint a véndiákok Zurboló együttes.

20.00–22.00 Fogadás (tanári).

2005. június 4., szombat

7.30 Kirándulás Torockószentgyörgyre.

9.00–10.15 Koszorúzás a Brassai-szülőház emléktáblájánál.

10.30–11.00 Istentisztelet a torockószentgyörgyi unitárius templomban.

A bortermelőknek is van okuk aggodalommal tekinteni Románia 2007-re tervezett EU-csatlakozása elé. Csávosy Györgyöt, az ismert borszakértőt kérdeztük arról, mire is számíthatnak a romániai szőlősgazdák a csatlakozás után. Fennáll-e a veszélye annak, hogy a romániai piacot elárasztják majd az olcsóbb és finomabb külföldi borok, ami a hazai piacot tönkreteheti.

Csávossy György, akinek bevallása szerint számos alkalma volt kóstolgatni a világ híres boraiból, pártatlan szakértőként állítja: a külföldi borok semmivel sem jobbak a hazaiaknál. A romániai borok a világversenyeken általában az első helyeken végeztek, mindig az élvonalba tartoztak. Az Erdélyi Pinceegylet palackozott borai például 1867-ben a borkiállításon legyőzték az összes Rajna menti bort. Így van ez ma is, 1998-ban Londonban és az Amerikai Egyesült Államokban a legjobb forgalmazott bornak a balázsfalvit választották.

– Nemrég alkalmam volt egy 27–29 mintából álló francia sorozatot végigkóstolni – mondta Csávossy. –Nem voltak kiváló minőségűek, de amikor rákérdeztem az árukra, meglepetten hallgattam a választ: egy liter bor ára 0,80 és 1,3 euró között mozog, ami magába foglalja a palack, a dugó és a címke árát is. Mi ilyen áron valóban képtelenek leszünk borokat előállítani, de ha lesznek is ilyen olcsó borok, akkor azok nyilván nem érik el a külföldiek minőségét. Romániában a jó borok ára 60 és 70 ezer lej között mozog, de nem palackozva, hanem ömlesztve a termelőknél – magyarázta.

– Az is kérdés, hogy aki majd forgalmazni fogja a külföldi borokat a román piacon, mennyivel kér majd többet értük. Hiszen az előzőleg nagyobb tételben felvásárolt franciaországi, németországi, kaliforniai, dél-afrikai, chilei vagy ausztráliai kiváló borokat haszonnal kell forgalmaznia. Ezekben az országokban az éghajlat alacsony termelési költség mellett nagyon jó minőséget biztosít, úgyhogy ez valóban nagy konkurenciát jelenthet – ismerte be Csávossy. Úgy véli azonban, előbb-utóbb csak sikerül elismertetni a romániai borok nagyszerűségét, még akkor is, ha az elején nagyon nehezen megy majd a talpraállás. Bizakodását épp a fent említett példákból meríti. Hogy ehhez hány évnek kell eltelnie, azt sajnos nem lehet előre megjósolni – vélekedett. – Szerintem nagyon fejetlenül és felkészületlenül lépünk be az Unióba. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) kérte az RMDSZ-t, hogy tárgyalják újra az egész mezőgazdasági egyezményt. Magyarországi szakemberek is figyelmeztettek, ne tágítsunk ettől a csatlakozási szerződés aláírása előtt, kíváncsiak vagyunk, mi lesz ezekeből a figyelmeztetésekből – mondotta.

Arra a kérdésünkre: mennyire felel meg jelen pillanatban a hazai bortermelés az EU-követelményeknek, elmondta: nincs megszabva, hogy kinek hogyan kell termelnie. – Minden államnak megvan a maga bortörvénye, tudomásom szerint a romániai bortörvény EU-konform. Azzal tehát nincs baj, csak be kell tartanunk azokat a szabályokat, amelyeket a törvényben leszögeztünk. A romániai szőlészek és borászok hozzáértését sem lehet kétségbe vonni. Itt csak a hiányzó tőke jelenti az egyedüli problémát. Nálunk nagyon drága egy hektár szőlő megművelése. De hát a szabad verseny velejárója a kiválasztódás: a jobbak, a merészebbek, vagy akik nagyobb tőkével rendelkeznek, mindig előbb jutottak fel a csúcsra, és így lesz most is – mondotta.

Úgy vélekedett: a magyarországi tapasztalatok nem a legjobbak, a bortermelők helyzete lesújtó, hiszen ők sem tudják eladni boraikat. Tokaj hegyalján pédául nagyon sok eladatlan bor van. – Többen is panaszkodtak, hogy nagy tételben maradt meg kiváló minőségi boruk, pedig Magyarországon a turizmus és borturizmus is fejlettebb, mint nálunk. Meggyőződésem, hogy Erdélyben is a borturizmus és a borutak kiépítése hozhat kedvező változást. Ahelyett, hogy borainkat palackoznánk és kivinnénk külföldre, hogy ott valutát kapjunk érte, sokkal jobb lenne, ha a külföldi turista jönne ide és itt inná meg, vagy innen vásárolná ömlesztve a bort, amit a termelőnek fizetne ki valutában – vélekedett a szakember.

Szilágy megyében az európai uniós felzárkózás egyik érzékeny pontja a szőlő. A szilágysági hegyek levét évszázadok óta értékelik Kelet-Európában, csak az utóbbi fél évszázad alatt csökkent ismertsége. Bár a pezsgőgyártásra kitűnően alkalmas savasabb borok és az ebből készült pezsgők már nemzetközi díjakat is nyertek, az Uniós csatlakozás más feltételeket szab a szőlősgzadák számára.

Luka Péter, a mezőgazdasági igazgatóság aligazgatója szerint a nyilvántartások a megyében mintegy 1700 hektárnyi szőlősről tudnak. A szakminisztérium által meghatározott bortermelő területekre viszont csak 1100 hektárnyi szőlős esik, a többi a tíz hekár alatti kis háztáji szőlősöket jelenti, amelyek bárhol vannak, nem szerepelnek a központi nyilvántartásban. A saját használatra termelt borra nem terjed ki az EU-s szabályozás.

A minisztérium jegyzékben ismertette a hivatalosan is elismert szilágysági bortermelő helyeket. Eszerint Szilágysomlyót és környékét követi Zilah, Sámson, Sarmaság, Ilosva, Lompért, Kárásztelek, Kémer, Ipp, Zovány, Kraszna, Diósad, Magyargoroszló, Balla, Kusaly, Erked, Szilágynagyfalu, Bagossal és Bürgezddel, Szilágyperecsen, illetve Somlyóújlak és Doba.

Luka Péterék most azon dolgoznak, hogy Szilágycseh (Völcsökkel együtt), Varsolc és Krasznarécse, illetve a Márkaszék községhez tartozó Lecsmér és Sommály is bekerüljön az országosan elismert bortermelő helyek jegyzékébe. Ez azért fontos, mert minden uniós támogatásra csak a jegyzékben szereplő helységek gazdái pályázhatnak. (Ha jól megnézzük a megye térképét, szinte kizárólag magyar települések szerepelnek a hivatalosan elismert bortermelő vidékek között.) Mindezek mellett csak e bortermelő vidékek gazdái tüntethetik fel a palackjaik címkéjén a bor származási helyét is. Talán nagyobb forgalmazási lehetőséget biztosítana Európában a szilágysági boroknak, ha a gazdák ki tudnák használni a lehetőségeket.

A megyei szinten jegyezhető 1100 hektárnyi szőlőből már mintegy 300 hektáron nemes szőlőt termesztenek. A további 800 hektárnyi magántermő részt tíz év alatt szeretnék kicserélni – természetesen nemzetközi pályázatok, illetve támogatások segítségével.

Sürgős utcatisztogatási akciót végez a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal május 28-án, szombaton 8–12 óra között a Donát és a Fenesi úton. Tekintettel a nagy gépkocsiforgalomra, felkérik a város polgárait, hogy ezeknek az utcáknak a baloldalán szabadítsák fel az úttestet.

Országos újdonságként a napokban zajlik az a program, amelynek során Kolozs megyei falvak gazdaságainak juttatnak támogatást. A kétévente megrendezendő kampány részeként ez alkalommal 8 helység összesen 7400 gazdaságának juttatnak ingyen a háztáji szárnyasoknak szánt állategészségügyi készítményeket. A 68 ezer lej értékű csomagokat a helyi állatorvos jelenlétében adják át, akinek kötelessége tájékoztatni a gazdákat a gyógyszeres táp helyes használatáról.

A fél literes üveget hat deciliteres palackokra cseréli nyártól a Quadrant Amroq Beverges (QAB) cég, és nagyobb csomagolásban forgalmazza majd a Pepsi üdítőitalt. Az elképzelés abból a meggondolásból született, hogy nyáron jelentősen nő a lakosság folyadékigénye, ezért több üdítőt szeretne a cég a fogyasztók rendelkezésére bocsátani a forró nyári hónapok alatt. Eusediu Margaşoiu, a QAB igazgatója hangsúlyozta: az új csomagolású ital nem kerül majd többe, a fogyasztók több üdítőért ugyanannyit fizetnek, mint eddig. A változás a 7UP, a Mountain Dew, Mirinda és az Everess Tonic üdítőt is érinti.

A Kraft Foods Romania 2003-ban dobta piacra a Jacobs 3 în 1 termékét, amely az all-in-one elvet követi: nemcsak kávét, hanem cukrot és tejet is tartalmaz, gyorsan oldódik. Legújabb termékük, a Jacobs Ice Kofee is ehhez a családhoz tartozik, csak ráadásként hideg vízzel elkészíthető.

A GFK felmérése szerint a romániai kávéfogyasztók a Jacobsot tartják a legjobb minőségű márkának – nyilatkozta Cristina Radu menedzser.

A Jacobs Ice Kofee a dinamikus, aktív életmódot folytató emberek kávéja, akiknek szükségük van erre az energizáló hatásra, de azoknak is megfelel, akik csak finom és hideg italt akarnak fogyasztani a nyári melegben. (Fizetett reklám)

Kőbányát nyitna Mákófalván a Knauf osztrák cég. A gipszkő kitermelését a falu fölötti dombon tervezik elkezdeni. Az emberek féltik házaikat, testi épségüket, mivel mindössze kétszáz méter választaná el az üzemet a településtől. A lakosok egy része tiltakozó levelet nyújtott be az Egeresi Polgármesteri Hivatalhoz. A létesítmény munkalehetőséget kínál ugyan a helybelieknek, de ugyanakkor korlátozná a kialakulóban lévő faluturizmust.

A faluban nem tudják, honnan szerzett értesülést a Knauf cég a mákófalvi gipszkőről. A helybeliek szerint a cég képviselői suttyomban érkeztek a faluba, és potom összegért fel akartak vásárolni egy három hektáros területet közvetlenül a házak fölött. Egy hektárnyi területért 30–40 millió lejt kínáltak. A földtulajdonosok elmondták, hogy a cég engedély nélkül vett talajmintát területeikről. Cobîrzan geológus, a Knauf cég képviselője szerint ez nem tekinthető szabálysértésnek, mivel az altalaj az állam tulajdonát képezi. A cég rövidesen gyűlést tervez a helybeli lakosság részvételével, és itt döntenének az ügyben. Mindeddig a Knauf arról próbálta meggyőzni a népet, hogy nem kerül sor robbantásokra, hanem korszerűbb módszerekhez folyamodnak, de ezzel nem sikerült meggyőzni a mákófalviakat, akik jól ismerik a közeli jegenyei bánya esetét.

Amennyiben sikerül meggyőzni a lakosságot, hogy adja el földjeit, a Nagy-hegy, amely a falu szimbólumává vált, bányának adna majd otthont. Imre István református lelkész szerint a helybeliek érzelmileg is kötődnek a hegyhez, ezzel magyarázható a lázadás részükről. Nemcsak az ellenzi az üzem létrejöttét, akinek földje van ott, hanem az egész lakosság. A pénznek nagy hatalma van. Ha valamennyivel többet ígérnének a területért, nem biztos, hogy az érintettek egy része nem változtatna álláspontján. Ugyanakkor a lelkész véleménye szerint a bánya nem kínálna biztos munkalehetőséget, hiszen egy magáncég saját területen azt alkalmaz, aki számára megfelelőbb.

A lakosok féltik otthonaikat, és el sem tudják képzelni, hogy egy csendes falu bányateleppé válhat. Az emberek panaszára a környezetvédők is terepszemléztek, ám hivatalos környezetvédelmi döntés nem született, mivel hozzájuk egyelőre senki sem folyamodott engedélyért az üzem megnyitására. Az Egészségügyi Minisztérium illetékesei elmondták: jogszabály rögzíti, hogy mekkora a megengedett távolság lakott terület és bánya között. A szabályzat előírásai váltakoznak az épületek jellege, valamint a bánya tevékenységi körének függvényében.

A helyi hatóságok nem avatkoztak az ügybe, a földtulajdonosok saját belátásuk szerint cselekednek. A bánya megnyitásához a megyei környezetvédelmi igazgatóság és a közegészségügyi igazgatóság engedélye szükséges, ehhez mindkét intézmény szakembereinek fel kell mérniük a terepet.

„Nyomot hagyni magunk után. Csak ennyi az egész" – hangzott el a dési Ferences Plébánia-templomában tegnap délelőtt. Ez akár ars poeticaja is lehet Daczó Árpád P. Lukács 60 éves szolgálatának. 60 év több, mint kétezer szentmise, ki tudja hány esketés, temetés, keresztelés. A gyémántmisét Ervin, Lukács és Antal atya celebrálta, akik sorstársként megjárták a kommunizmus börtöneit, ahonnan hitükben még inkább megerősödve kerültek ki. Lukács atyát levélben köszöntötte dr. Jakubinyi György érsek, a Provincia nevében Leo atya, a dési ferencesek nevében a példamutató engedelmességet, tudást és szeretetet köszönte meg Leander testvér, a dési hívek nevében a 93 éves Ibolya néni kívánt hosszú életet, látó szemmel.

A napokban jelentős összegű büntetéseket rótt ki a Versenyhivatal a romániai cementgyártó vállalatoknak. Ezek között a tordai Holcim is szerepelt. Tulajdonképpen a tordai vállalat két bírságot kapott: ez egyiket azért, mert két más céggel (Lafarge és Carpatcement) megállapodott a cement árában, a másikat pedig az élesdi cementgyár megvásárlásáért – 1,4 millió euró. Utóbbi akvizícióval a Holcim szinte teljesen kisajátította magának az erdélyi cementgyártó piacot, és semmibe vette a Versenytanács erre vonatkozó tiltását.

A Versenytanács munkatársainak sikerült bebizonyítaniuk, hogy az elmúlt években a három cég több ízben egyeztetett, mi több, megállapodott arról, melyik lenne a legjobb ár, és monopolhelyzetet hoztak létre. A legkisebb büntetést (290 milliárd lejt) a Holcim kapta, a legnagyobbat pedig a Lafarge Romcim – 377 milliárd lejt.

Pénteken délelőtt ismeretlen személyek nagy mennyiségű szemetet raktak le a Főtér keleti részén levő zöldövezetbe. A polgármesteri hivatal ellenőrző osztályától megtudtuk: a belvárosban járőröző polgárőr azonnal értesítette a városházát, és próbált a tettesek nyomára bukkanni, sikertelenül.

A közintézmény felkérte a zöldövezetekért felelős Közterület-Fenntartó Vállalatot (RADP) a törvénytelenül tárolt hulladék mihamarabbi elszállítására. A városi tanács hatáskörébe tartozó vállalat munkásai még a délelőtti órákban elvitték a szemetet.

Minodora Fritea, a polgármesteri hivatal ellenőrző osztályának vezetője lapuknak elmondta: sajnos a tetteseket még mindig nem sikerült nyakon csípni. – Arra gyanakszom, hogy hajléktalan személyek cselekedtek így. Sajnos, a polgárőrnek nem sikerült azonosítania őket – tette hozzá Fritea.

Csütörtökön újabb súlyos baleset történt Kolozsváron, az Aurel Vlaicu utcában. A 25 éves kolozsvári B. Mircea Radu – B és C kategóriás gépkocsivezető, aki a hatóságoknak azt nyilatkozta, hogy jogosítványát néhány napja nem találja – 1300-as Daciát vezetve meg akart fordulni, de nem volt elég figyelmes és a manőver során egy Opel Astrával ütközött, amelyet vele azonos irányban a 24 éves kolozsvári M. George Mihai vezetett. A balesetben súlyosan megsérült a 29 éves kolozsvári C. Anamaria Mihaela, az Opel utasa.

Kesztyűt is loptak
Lopás elkövetői buktak le szerdáról csütörtökre virradóan hajnali fél kettőkor. Az elkövetőket egy járőr buktatta le, amikor leállította a 6317-CFX rendszámú, Renault Espace márkájú autót, amelyet a 19 éves F. Daniel Sebastian vezetett, és amelynek utasa a 21 éves F. Daniel Adrian volt. Az autó ellenőrzése során kiderült, hogy a két kolozsvári fiatal számos cikket szállított: hangfalakat, különféle szerszámokat, furógépet, bőrkesztyűt és egyebeket. Mint kiderült, az említett cikkek lopottak voltak, a Mestecenilor utcában parkoló személygépkocsikból lettek eltulajdonítva. A nyomozások tovább folynak.

Hulla a tömbház előtt
Csütörtökön ismeretlen férfi holttestére lettek figyelmesek a járókelők a Monostori út 85. számú épülete előtt. A holttesten nem voltak erőszakra utaló jelek, a kórbonctani intézetbe szállították a halál okának megállapítása végett. A nyomozások tovább folynak az elhunyt személyazonosságának azonosítására.

Kamion gázolt kerékpárost
Csütörtökön délben Tordán, a Victoriei úton történt közlekedési baleset, amelynek egy kamionos és egy kerékpáros voltak a főszereplői. A helyszínre kiszálló rendőrök jegyzőkönyve szerint a 29 éves J. Marcel kamiont vezetett a város központja felé, amikor szabálytalan előzésbe kezdett, amelynek során meglökte a 33 éves A. Iancu Horiát, aki kerékpáron közlekedett a teherkocsival azonos irányban. A kerékpáros csak kisebb sérüléseket szenvedett.

Baleset Magyarszentpálon
Csütörtök este fél hétkor súlyos közelekedési baleset történt Magyarszentpálon, az E 81-es országúton. A 49 éves zilahi C. Viorel egy Daewoo Cielót vezetett, Kolozsvár–Zilah irányban, amikor elütötte a 71 éves R. Găvrilă-t. A helyi idős férfi nem a kijelölt helyen, ráadásul figyelmetlenül akart átkelni az úton. Kórházba szállították.

Lebukott a csaló
Aranyosgyéresen bukott le az aranyoslónai, helyi körözés alatt álló B. Felicia Adriana. A nőt a tordai bíróság csalás miatt 3 év börtönbüntetésre ítélte korábban. Letartóztatták.

(balázs)

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Szűcs Katalin Ágnes színikritikus, a Criticai Lapok főszerkesztője, a Magyar Kritikusok Céhének elnöke. Néhány éve Darvay Nagy Adrienne-el együtt előválogatás után döntik el, milyen előadások kerülnek be a kisvárdai színházi fesztivál programjába. Sőregi Melinda interjújában a június 2-án kezdődő Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiváljának eseményeiről olvashatnak. A teljes beszélgetés a Kontextus.hu honlapon található.

– Mióta veszel részt a kisvárdai fesztivál előadásainak válogatásában?

– 2002 óta Darvay Nagy Adrienne-nel művészeti tanácsadóként dolgozunk a fesztivál mellett: nemcsak az előadások kiválogatása a dolgunk, hanem a szakmai program összeállítása is. 2002-ben amikor minket felkértek erre a munkára, valóban változás történt, hiszen korábban a társulatok olyan előadást hozhattak, amilyet akartak, és ami befért a kisvárdai színpadra. Most is mód van természetesen arra, hogy a társulatok jelezzék, mit tartanak fontosnak, de mi nemcsak ezeket az előadásokat nézzük meg, hanem igyekszünk minél többet látni, és utána alakítjuk ki a versenyprogramot. 2002-ben döntöttünk úgy, hogy különválasztjuk a verseny- és az off programot.

– Előfordulhat, hogy egy be nem válogatott előadást a színház az off programban mégis szerepeltet?

– Ez sem ilyen egyszerű, mert az off program előadásait is mi választjuk ki, hívjuk meg. Azt szeretnénk, hogy az off program is színvonalas legyen. Fontos, hogy így működjön a fesztivál, mert jelentős értékek születnek a határon túli színházakban, viszont egy fesztivál akkor tud erős lenni, és akkor tud vonzóvá válni, például a magyarországi szakma számára is, ha ott csupa izgalmas, fontos, és jó előadás látható.

– A színházak és a válogató értékítélete mennyire esik egybe?

– Konfliktusos helyzetek nem alakultak ki, de az előfordul, hogy nekünk más szempontjaink vannak, mint a színháziaknak. Idén is megtörtént, hogy egyik színház egy másik előadást szeretett volna versenybe bejuttatni, de az végül az off programba került. Persze nem vérre megy ez a dolog, nem ítélőbíróság vagyunk, csak azt szeretnénk, ha tartalmasan telne az a tíz nap Kisvárdán, amit együtt töltünk. Olyan előadásokban lássa egymást a szakma, és a színházakat a kritikusok, amelyekben a jóféle tendenciák mutatkoznak meg, illetve ahol a társulat ereje érzékelhető.

– A kettős válogatás sajátos arculatot is ad a fesztiválnak, tükrözi a válogatók ízlését, és állandóságot is jelent, ami például a POSZT esetében nem valósulhat meg.

– Kiszámíthatóbb ez a rendszer mindenki számára. Szerintem ízlésben semmi extrémet nem képviselünk. Az jó, hogy ketten válogatunk, mert sok mindenről másképp gondolkodunk, de nagy ellentmondások nem szoktak lenni köztünk. Nem fordult még elő, hogy az egyikünk versenybe akart juttatni egy előadást, a másik pedig nem. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy tetszik egy előadás vagy sem, hanem arról, hogy értékesnek tartjuk-e. Számtalanszor látok olyan előadást magyarországi színházakban, amiről szakmailag érzékelem, hogy nagyon értékes, akár fontos is, de én mégis kívül maradok. Ettől függetlenül meg tudom ítélni, hogy jelentős előadás-e, noha személyesen nem azt a fajta színházat szeretem.

– Hány produkciót néznek meg a válogatók? A színházak teljes évi termését?

– Teljességre lehetetlen törekedni, de azért minden színházban 3–4 előadást látunk, videón vagy élőben. Persze a legjobb lenne mindet élőben, viszont sokféle nehézség akad. Egyrészt gond a távolság, másrészt a szervezés. Körutakat szoktunk szervezni, hiszen egy-egy távolabbi színház esetében hihetetlen időpazarlás volna csak egyetlen előadás miatt leutazni. Araszolva közelítünk, mindenhol megnézünk egy-egy produkciót. Legtöbbször nagyon nehéz összehozni ezt, mert a műsorrendeknek is passzolniuk kellene.

– Hogyan alakul a fesztivál szakmai programja?

– Idén is lesz Szigethy Gábor-workshop fiatal határontúli színészek és főiskolások számára: színháztörténeti – stílusbeli kalandozás, gyakorlattal. A képzés tehát nem pusztán elméleti. Idén a Molière-kori színjátszásról lesz szó. Nagyon örülök, hogy sikerült megnyerni Sáry László zeneszerzőt - zenepedagógust, hogy színészosztályoknak Budapesten rendszeresen tartott kurzust műhelymunka formájában tartsa meg Kisvárdán is. Reményeink szerint a végén egy kis műhelybemutatót tarthatunk. A szakmai programokat gazdagítják a felolvasószínházi produkciók, melyek keretében három, Örkény István-ösztöndíjas határon túli drámaíró művét ismerhetjük meg. Ennek előzménye a két éve elkezdett darabbörze: először felnőttdarabokat mutattunk be, tavaly pedig egy pályázat kapcsán gyerekdarabokat. Idén is fogadjuk a dramaturg szakos hallgatókat, akárcsak tavaly. Az eredeti ötlet az volt, hogy az elméleti képzés mellett kicsit testközelbe kerüljenek a színházzal: ez főleg a veszprémiek esetében hiányzik, de a határon túliaknak is jól jön. Idén kitaláltuk, hogy a felolvasószínházi programhoz kapcsolódva lehetne gyakorlati dramaturgiai műhelymunkát szervezni.

– És természetesen a szakmai program egyik legfontosabb része a délelőtti szakmai megbeszélés.

– Igen, amióta mi dolgozunk művészeti tanácsadóként, változtattunk a szakmai beszélgetések rendjén. Korábban a művészeti tanács (így hívták a zsűrit) tagjai leültek szemben az alkotókkal, és egyenként elmondták, hogy mit gondolnak az előadásról, majd következtek a hozzászólások. Úgy gondoltuk, legyenek ezek valódi beszélgetések – lehetőleg minél kevesebb sértődéssel és sérüléssel. Művészeti produktumokról őszintén beszélgetni mindenképp lehet és érdemes, és az természetes, hogy az embernek soha nem esik jól, ha nem fogadják elismeréssel azt, amit csinál. De mindenki számára hasznos lehet, ha beszélni tudunk ezekről a problémákról.

– Az utóbbi időben számos példa volt arra, hogy szinte műhelybeszélgetések alakultak ki.

– Örülök, hogy ezt mondod, mert valójában ez volt a cél. Ennek olyan apró mozzanatai, fogásai vannak, hogy például igyekszünk körbe ülni, ami nagyon nehéz, mert működnek a régi beidegződések, a szemináriumi reflexek, és mindenki az utolsó sorba akar ülni. Fontos, hogy ne legyen mi meg ti. Nagyon sokat lehet tanulni úgy is, ha például egy alkotó beszél arról, hogyan gondolkodott, mit miért csinált. Ugyanakkor nem tartom jónak, ha ez ankétszerűvé válik, mert az alkotási folyamaton túl ugyanolyan érdekes, hogy mindez hogyan jött át a színpadról. A kölcsönösséget lényegesnek érzem, és az alkotók számára is hasznos időnként szembesülni azzal, hogy milyen gondolatokat szül egy-egy előadás. Közösen próbálunk gondolkodni, aminek közvetett vagy látens hatása lehet a kritikaírásra is. Jelentős szerepe van az elemzésnek: én nem szeretem a durva hangú, nyegle, odamondogató kritikát.

– A magyarországi szakma érdeklődik a fesztivál iránt?

– A kritikusok biztosan: egyre nagyobb számban vesznek részt a fesztiválon. Határozott kíváncsiságot és érdeklődést érzek a hazai szakma részéről is, és azért föl-föl bukkannak az előadásokon Kisvárdán. A probléma az, hogy vagy még tart az évad, ezért nem tudnak lejönni, vagy elkezdődnek már a nyári produkciók próbái. Ez sajnos ebből a szempontból is rossz időpont. Ráadásul most összecsúszik a POSZT-tal is, mert változtattak az eddigi időpontjukon. Már kértem a POSZT szervezőit, hogy jövőre egészségesebben alakuljon a két fesztivál időpontja.

Az interjút készítette:

Május 25-én, szerdán este mutatták be a Kolozsvári Állami Magyar Színházban a Feketeszemű rózsák című előadást, Alan Lyddiard rendezésében. Az interjú a bemutató napján készült a rendezővel.

– Kíváncsi lennék, hogyan született meg ennek az előadásnak az ötlete, mi az alap motivációja?

– Számos oka van, egyfajta ötlet-felhalmozódásnak is nevezhetném. Alapjában véve mindig is érdekeltek a társadalom perifériájára szorult emberek, azok, akik valami miatt el vannak határolva tőlünk. Valamiképpen érdekelnek a Romániában élő magyarok, az Angliában élő írek, nyugat-afrikaiak, érdekelnek a különböző közösségek kultúrái. Néha ezek a kultúrák láthatatlanok, vagy mellőzöttek, néha egyenesen gyűlöletet váltanak ki. Több olyan előadást készítettem, amelyek a marginalizáció által kiváltott érzésekkel foglalkoztak. Megrendeztem Orwell Állatfarmját is, amely szintén hasonló témát dolgoz fel. Ugyanakkor hosszú ideje érdekelnek a cigányok, a roma nép. Elkezdtem tanulmányozni Lorcát, meglátogattam a szülőhelyét, azokat a helyeket, ahol ő élt, megismerkedtem a flamencoval. A spanyolországi cigány kultúra nagyon tisztán körvonalazódott. Dolgoztam az ottani emberekkel, és mind többet és többet tudtam meg róluk. Egy napon zenét hallgattam, egy felvételen énekelt egy együttes Magyarországról, úgy hívtak: Ando Drom. Valósággal szerelmes lettem az énekesnő, Micu hangjába. Ugyanolyan minőségű zene volt, mint a flamenco, de mégis különböző. Aztán rendeztem New Castle-ban, ahol élek és dolgozom egy fesztivált, Gipsy Festival címmel, és meghívtam számos együttest egész Európából. Úgy gondoltam, egyfajta békét kötök saját magammal, valamiféle hódolatnak, tiszteletnek szántam velük szemben. De továbbra is izgatott Micu és az Ando Drom, így többször elutaztam Budapestre és megpróbáltam megtalálni őt. Sajnos nem leltem rá. Megismerkedtem az együttessel, a romák parlamenti képviselőjével, de Micut nem találtam meg. Ott hagyta az együttest, nem akarták megmondani hova ment. Végül egy más forráson keresztül rátaláltam, és megkérdeztem tőle érdekli-e egy produkció, amelyet New Castle-ben készítek, ő igent mondott, és hirtelen Micu három héttel a fesztivál előtt a társulathoz csatlakozott. Számos vendéget hívtam a rendezvényre, többek között Tompa Gábort is, aki megnézte a műsort, és azt ajánlotta, hogy csináljam meg itt, mert a romák helyzete Romániában és Magyarországon nagyon bonyolult. Most, hogy mind több ország kerül az Európai Unió vonzáskörébe, úgy tűnik jó időpont egy olyan darabot rendezni, amely ennek a társadalom szélére került népcsoportnak az életéből inspirálódott. Akik végül is európaiak, hiszen Európa minden országában fellelhetők. Persze semmiképpen sem próbálok versenyezni a cigányokkal a színpadról, nem „tesszük magunkat", hogy cigányok vagyunk. Csak átveszem a történeteiket, és alapul használom egy előadáshoz. Akárcsak, ha egy darabot vennénk elő. Ugyanakkor azt gondolom, jobban megértjük egymást, ha odafigyelünk másokra, és meghallgatjuk őket. Nekem tehát ez a munka azt is jelenti, hogy tanulok másoktól, és a történeteikből.

– Hogyan dolgozott az itteni színészekkel?

– Először dolgoztam velük, de többször is találkoztunk. Itt volt a társulatom, az Állatfarmmal, aztán játszottuk a Tompa Gábor által rendezett Új lakót is. A kolozsvári társulat ételt készített számunkra, ez rendkívül izgalmas kezdet volt, ami a kapcsolatunkat illeti. Számomra nagyon fontosak az ilyen dolgok. A különböző nemzetiségű színészek találkozása, együttműködése, vagy csak egyszerűen az élet dolgairól szóló beszélgetések. Aztán többször ide látogattam az elmúlt év folyamán, néztem előadásokat. Nagyon szeretem az itt zajló munkát, szerintem nagyon magas szinten folyik.

– Tudomásom szerint New Castle-ban nincs egy stabil társulat, mint itt.

– Megpróbáltam társulatot alapítani, ez volt a vízióm, valamiképpen a feladatom. És sikerült is, hiszen van már 13 stabil színészem a társulatban. Persze nem 35, mint itt, de Angliában ez is hihetetlen, hogy ennyi ember egész évadon át, alkalmazotti minőségben egy színháznál legyen. Ugyancsak nagy hatással volt rám korábban a szentpétervári Malij Drama Tyeatr, Lev Dodin vezetése alatt. Dodin egyféle guru, mester volt számomra. Nagyon jól ismerem, dolgoztunk is együtt sokat. Az ő társulata, meg a Gáboré modellként szolgáltak. Ilyenfajta kapcsolatot akartam én is kiépíteni a színészekkel. Több ideig dolgozni együtt emberekkel, alkotni együtt különböző produkciókat. Az Állatfarmot például 11 éve játsszuk. Ilyesmi teljességgel ismeretlen Angliában. Egyszóval egyfajta missziónak tekintem ezt a dolgot.

Kíváncsian vártuk a klasszikus balett repertoár darabjának – Delibes: Coppélia – bemutatóját. A koreográfus Mîndruţiu Mihail és az általa irányított művészcsapat tetszetős, ízléses előadást alkotott.

Az előadás ünnepi hangulatához nem csak a bemutató ténye járult hozzá, hanem az, hogy jelen volt az intézmény volt prímbalerinája, dr. Trăiláné Imre Mária, aki méltán érezhette: előadóművészi és tanári munkája nem volt hiábavaló, van, aki folytassa az általa teremtett hagyományt.

Még ha a darab a legnépszerűbb balettelőadások közé tartozik is, maga a történet mondanivalója hagy némi kívánnivalót maga után. Lehet, százötven évvel ezelőtt láttak némi fantáziát abban, hogy a szoba ablaka előtt ülő alak nem hús-vér ember, hanem baba – és ez némi „bonyodalmat" okoz két fiatal szerelmes életében, ám manapság ezen már csak mosolyogni lehet. A darab története roppant egyszerű, sőt, az együgyűség határát súrolja. S, hogy mi az, ami több mint egy évszázadon át éltette a darabot? A fülbemászó dallamok és a tánc maga, amely mind a szólistáknak, mind a tánckarnak jó lehetőséget biztosított tehetségük megcsillogtatására.

A koreográfus Mîndruţiu Mihail igyekezetét siker koronázta: a naiv, egyszerű történetet olymódon bontakoztatta ki, és valósította meg, hogy sikerült elfeledtetni annak bambaságát. Munkáját aprólékos kidolgozottság, átgondoltság jellemezte. A fiatalság természetessége és egyszerűsége sugárzott a műből. (Bárcsak a mai fiatalok is olyan kedves rácsodálkozással viszonyulnának az eseményekhez, mint az akkoriak!) Tekintettel arra, hogy ez a balett még nem szerepelt az intézmény repertoárján, nem lehetett megállapítani, hogy a rendező által eszközölt változtatások csorbították-e a művet, ám, amit a színpadon láttunk, koherens egységet alkotott. Az előadás dinamizmusa, gördülékenysége is a koreográfus hozzáértését dicsérte. Nemcsak a két főszereplőnek – Swanildának és Franznak –, hanem a balettkarnak is míves feladatok megvalósítása jutott osztályrészül. Az első és a harmadik felvonás azonos helyszíne és jellege egyféle keretet biztosít az előadásnak. Sikerült a babakészítő műhelyben zajló második felvonást különlegessé varázsolni. Mindazok, akik részt vállaltak az előadás színrevitelében, jól választottak: ennek a nagyon népszerű műnek helye van a balettkar repertoárjában. Az a tény, hogy ezt a darabot világszerte játsszák, annak is tulajdonítható, hogy viszonylag kevés szereplő kell hozzá: elegendő egy jó prímbalerina – mint Amalia Uţiu –, egy jó prímbalerin – mint Câmpean Rareş – ,és a kis létszámú tánckar. A Kolozsvári Magyar Opera balettkara számára ez a darab – ahogy mondani szokás – testre szabott volt.

Amalia Uţiu – Swanilda szerepében – újra meggyőzött prímbalerinai képességeiről. Tánctechnikája magabiztosságról tett tanúbizonyságot, kifinomult mozdulatai jól illettek a szerep jellegéhez. Látszott, hogy ez a szerep „a kisujjában van", önfeledt művészi játéka magával ragadta a közönséget: el tudta hitetni, hogy a fiatal, harmincas évei elején járó balerina tizenhat-tizenhét éves fruska. (Abból a kedves, csupa szív, mosolygós, kíváncsi „fajtából", amely manapság oly ritkaságszámba megy.)

Câmpean Rareş – Franz szerepében – remekelt. Kiváló táncos, akinek ez a szerep látszólag semmilyen gondot nem okozott. Tökéletes technikája teljes mértékben alkalmassá tette a figura életre keltésére. Színészi alakítása is figyelemre méltó: a kíváncsi, kissé meggondolatlan, hebehurgya, csélcsap figura elnyerte a közönség rokonszenvét.

Dávid István m.v. Coppélius mester szerepét alakította. Hiteles karakterfigurát varázsolt a babakészítő mester nem túl érdekes szerepéből.

A Swanilda barátnőinek szerepét táncoló négy balerina: Katrinecz Erika, Oprean Simina, Istvan Camelia, Ielcean Ştefania, kellemes összjátékkal – jobban mondva tánccal – örvendeztette meg a közönséget.

Franz barátainak szerepében Nagy Tamást, Hirişcău Dorelt, Ianc Florint, Pop Radut, Pop Sergiut láthattuk.

Mazurka szóló: Barabás Julianna, Hirişcău Dorel.

Csárdás szóló: Jakab Melinda, Hirişcău Dorel.

A harmadik felvonásban Aurora szerepét Katrinecz Erika táncolta.

A lengyel és a magyar tánc hatásosságát jól kidomborította a koreográfus elképzelése, amely esetenként főszereplői státussal ruházta fel az együtteseket. Mindkét tánc legpregnánsabb jellemzője a temperamentum volt, amely kellő ízléssel társult.

Kulcsár Szabolcs kiváló teljesítménnyel járult hozzá a színvonalas balettprodukcióhoz. A romantikus zene világát illetően már kellő tapasztalattal rendelkezik, a színpaddal való „együttműködés" pedig zavartalan volt. Dirigálását a mindenre kiterjedő figyelem és a táncosokra való ráhangolódás jellemezte.

Starmüller Katalin díszletei nagymértékben hozzájárultak az előadás sikeréhez. Olyan hamisítatlan, romantikus színpadteret alkotott, hogy a néző szinte késztetést érzett, hogy sétáljon egyet a XVIII. századvég szűk kis utcácskáin, vegyüljön el a gondtalan, táncoló, jókedvű fiatalok között. A keskenynek tűnő játéktéren jól elfért a balettkar. Az első és a harmadik felvonás díszletelemeinek világos színei optimizmust sugároztak. A babakészítő műhely rengeteg kellékével roppant hatásos atmoszférát teremtett: a számtalan baba, a játékok halmaza, a függönyök és a sötét háttér kellő titokzatossággal bírt. A kosztümök a darabhoz illően egyszerűek, a tánc szempontjából megfelelőek voltak.

Ez az előadás jó alkalmat teremtett a közönségnek a szórakozásra, a kikapcsolódásra. Nem olyan darab, amely végzetes szerelemről, halálról vagy hatalomról, annak hajszolásáról szólna. De hatásos. Legfeljebb csak azon gondolkodtat el: tényleg volt valaha, valamikor olyan világ, mint amelyet most a színpadon láttunk? Mintha egy képzeletbeli utazást tettünk volna, és elgyötört, eltechnicizált XXI. századi lényekként üde, gondtalan világba tévednénk. A darab különlegessége – de nyugodtan mondhatjuk: értéke – abban is keresendő, hogy a szereplők egytől egyig a jóság, a pozitív szféra képviselői. Mesebeli vagy valós emberi jóság volt? Döntse el mindenki tetszése szerint –, ám képmutató, intrikáktól hemzsegő világunkban üdítően hatott a naiv kis történet, amelynek láttán elfeledhettük az aznapi, vagy azelőtti mérgünket, rossz hangulatunkat, és megkönnyebbült lélekkel, a népszerű Coppélia-keringőt dúdolva, jókedvűen hagytuk el az épületet.

Május végén új balettelőadással várja a gyerekeket a Kolozsvári Magyar Opera, illetve a darab koreográfusa, Daniela Timofte, akinek ez az előadás az államvizsgadarabja: Micimackó történetét dolgozza fel Alexander Milne története alapján Luis los Coboz Almaraz zenéjét véve alapul. Timofte Daniela, a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia balettmester szakos végzettje – Livia Gună tanár növendéke. A Kolozsvári Balettiskolát ezelőtt tizenhárom évvel végezte el Hary Erzsébet irányítása alatt.

A fiatal balettmesterjelölt így vall eddigi munkásságáról:

– Miután leérettségiztem, rögtön a Kolozsvári Magyar Operához kerültem. Kilenc évi balettezés után iratkoztam be a kolozsvári zeneakadémia balettmesteri tagozatára szakmai fejlődésem elősegítése érdekében. Diákságom öt éve alatt tovább táncoltam az operában. Az első év végén közreműködtem egy film koreográfiájának készítésében, amely szintén Micimackó történetét dolgozta fel az UNICEF felkérésére, és most ötödévesen szintén ezt a történetsorozatot fogom színpadra állítani balettelőadásként. A két alkotás eltér egymástól, ami a szerkezetet és ami a mesék összeállítást illeti. Ez a mostani változat valamivel rövidebb, kiiktattam a lassúbb részeket, hogy az előadás minél dinamikusabb legyen. A másik lényeges különbség az, hogy a televíziós alkotásoknak másak a kifejezőeszközei, mint egy színpadi előadásnak. Ennek a darabnak teljesen más a koreográfiája, mint a négy évvel ezelőttinek. A díszletek és a kosztümök akkor adottak voltak, most én állítottam össze a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem adjunktusának, Liliana Morarunak és tanítványainak segítségével.

– Mit tudsz mondani a darab zenéjéről?

– Mind a televíziós, mind a balettelőadás zeneszerzője Luis los Coboz Almaraz spanyol zeneszerző, aki ezt a művet unokájának ajánlotta. A zenét roppant szuggesztívnek és dallamosnak tartom. Minden szereplőt egy-egy zenei motívum jellemez, amelyek a darab folyamán többször hallhatóak lesznek. Megpróbáltam mindegyik szereplőnek egyéniséget teremteni.

– Kortárs zeneműhöz modern stílus illik. Hogyan jellemeznéd a mű mozgás- és gesztusvilágát?

– A zeneakadémián arra ösztönöztek, hogy új táncstílust és nyelvezetet alakítsunk ki, és nem a klasszikus balettet fejlesztették tovább. Ezt az előadást neoklasszikus jellegűnek tartom.

– A hagyományos vagy a modern táncirányzat áll közelebb hozzád?

– Az operában és a balettiskolában az alapot a klasszikus balett képezi. Ami saját kifejezőeszközeimet illeti, ezek a klasszikus és neoklasszikus között helyezkednek el.

– A darabban óvódás korú gyerekek is szerepelnek. Nem volt nehéz a velük való munka?

– Nem. Jó magaviseletű és érdeklődő gyerekeket választottam ki, akikkel ebben a tanévben rendszeresen foglalkoztam, ugyanis egy magánóvodában kilenc csoportom van. Nagyon jó élményeket szereztem e területen, s talán ezért döntöttem úgy, hogy az államvizsga-előadásom gyerekelőadás lesz – felnőtt- és gyerekszereplőkkel. A kilenc szereplő közül öten a Kolozsvári Magyar Opera balettkarának tagjai, rajtuk kívül két vendégművész és két gyerekszereplő lép színre.

– Akikhez a múzsák bekopogtak című legújabb könyvében a két Szamos egyesülése vidékének magyarul publikáló írástudóit vette számba, jeles szépírókat, költőket, szakírókat, de olyanokat is, akiknek a neve már kikopott a köztudatból vagy be sem került oda, esetleg letűnt korszakok kultúrpolitikája miatt radíroztattak ki. Miért éppen ennek a tájegység-résznek a felkutatását vállalta?

– A hely itt nemcsak tájat jelentett, hanem egyben szellemi kisrégiót is. A széles kiterjedésű, Dés székhelyű egykori Szolnok-Doboka vármegye határvonala csupán keretet biztosított ahhoz, hogy fölmutassam, vagy néhol csak fölvillantsam azt a jelentős szellemi értéket, amit az itt élő, innen elszármazó, máskor meg az ide kerülő írástudók nyújtottak az erdélyi, s nemegyszer az összmagyar kultúrának, tudománynak, művelődésnek. A Szamosok összefolyásának tágabb értelemben tekintett területe, a XVI. századi helyi vers-, emlék– és történetírókkal – mint Czegei Névtelen, Dézsi András, Mindszenti Gábor, Sárközi Máté, Somogyi Ambrus, Szegedi Veres Gáspár, Temesvári János – kezdődően, napjainkig közel ötszáz számottevő íróemberrel hozható közvetlen összefüggésbe. Magától értetődik, a hely nem minden szülöttét, illetve fogadott fiát tudta megtartani, ezért azok pályaútjuk további állomásain hagytak maguk után maradandó írásos nyomot.

– Említene néhány illusztris nevet?

– A Magyar Tudományos Akadémia tizenhét hajdani tagjának, hogy hirtelenjében rájuk hivatkozzam, életútja kapcsolódott az egykori Szolnok-Dobokához. Désen született Ilosvay Lajos vegyésztudós, Kornis Mihály útleíró, irodalmi mecénás, Mihályi Károly filozófiai és egyházi író, Nagy Miklós történet– és jogtudományi író, bibliográfus, Teleki Géza szépíró és politikus. Szamosújvár fia a színműíró és tudománynépszerűsítő Govre László. És szólhatnánk azokról is, akik a megye kisebb településeiről: Bálványosváraljáról, Buzamezőről, Désaknáról, Kendilónáról, Nagyiklódról, Várkuduról verekedték fel magukat a halhatatlanságba. Mint említettem, mind az MTA tagjai voltak, nem egyiküket annak vezetőségébe is beválasztották.

– 1944 után Dés és vidéke magyar szülöttei közül hányan kerültek a romániai, illetve a magyarországi akadémiába?

– Egyről sincs tudomásom.

– Huber András jó ismerője a város hely- és sajtótörténetének. Monografikus jellegű és terjedelmű könyvekben adta közre kutatásai vonatkozó eredményeit. Ezért felvetem a gyakori kérdést: miért nincsen napjainkban Désnek legalább egy szerény magyar havilapja?

– 1997-ben megjelent Százarcú nagyhatalom című munkámban négy egykori jelentős erdélyi vármegye közel másfélszáz időszaki sajtótermékének útját tártam fel és követtem nyomon a kezdetektől 1944 végéig. Könyvemben külön fejezetre lelt Szolnok-Doboka hírlapirodalma is. Egy rögtönzött számadás is elegendő ahhoz, hogy rádöbbenjünk: az egykori vármegyében a XIX. század második felétől 1944 végéig két tucat nyomda zakatolt egymást váltogatva, amelyben számos magyar nyelvű helyi hírlap és folyóirat talált nyomdafestékre. Désen 36, Szamosújváron 17, Bethlenben 2, Magyarnemegyén, majd Rettegen 1, Magyarláposon pedig egy társadalmi közlöny mellett figyelemreméltó orvosi szaklap is. A dési lapok közül nem egy országos jelentőségűvé és forgalmazásúvá nőtte ki magát, értéket és színt vitt az erdélyi, és így az összmagyar időszaki sajtó történetébe. Napjainkban – tisztelet a kivételnek – Désen már nincsen potenciális magyar olvasóközönség, pedig a számadatokat tekintve még lehetne. 1989. után egyetlen hivatásos ifjú zsurnalisztát sem termelt ki a város. Azok pedig, akik hajlanak a tollforgatásra, létük biztosítása miatt másutt futkosnak. Azonban nemcsak leszegényedett, hanem el is hagyta magát Dés magyar lakossága, a kisebb lélekszámú közeli Szamosújvár is sok tekintetben fölülmúlta városunkat. Ott fellelhetőek a közösségi élet jelei, anyanyelvű művelődési központ működik, az emberek gyakran összefognak, s hellyel-közzel napvilágot lát két kis helyi időközi közlöny is...

– Divatos manapság a globalizációról beszélni, már-már fetisizáljuk. Nem tart ennek a kultúrára kivetülő káros következményeitől?

– A globális kultúra gyorsan alakul, van benne jó és rossz is, de semmi veszélyt nem rejt magában mindaddig, amíg megőrizzük nyelvünket, irodalmunkat, hagyományainkat, művelődésünket, tudományos megvalósításainkat, és sok minden más sajátszerű értékünket. Ismert tény: a kevés tudással rendelkező gazdag társadalmakat általában a dekadencia jellemzi, míg a tudásban bővelkedő szegényeket a keserűség. Nos, ezen a keserűségen kellene valahogy minálunk enyhíteni, természetesen nem az ismeretek rovására. 1990 előtt a cenzúra rostálta a kéziratokat, ma a pénzhiány nehezíti közreadásukat. A nyomdai költségek egyre növekednek, s így a forgalmi adóval sújtott könyvek ára is. Az olvasóközönség a könyvesboltokban gyakran csak lapozgat, és lemondóan sóhajt.

– A kivétel némelykor erősíti a szabályt. 2002-ben megjelent várostörténeti könyve hat hét alatt elfogyott. Mi volt ennek a titka?

– Talán az, hogy a feledhetetlen emlékű Kádár József Déssel (is) foglalkozó helytörténeti monográfiája több mint száz évvel ezelőtt hagyta el a sajtót, s Szabó T. Attila professzor 1944-ben közreadott jelentős dolgozatától eltekintve, anyanyelvű vonatkozásban jelentkezésemig nem látott napvilágot egyéb idevágó hosszabb munka. Nagy volt a téma iránt a hazai és a külföldi érdeklődés, Város az időben című könyvem elkerült több európai országba, de más kontinensekre is. Egyrészt örömmel töltött el a felismerés, hogy él még az erdélyi tudat az elszármazottakban, másrészt elszomorított: hát a világ minden irányába szétszóródtunk?

– Hogyan lehetne az utóbbit, az egyre növekvő hiátust ellensúlyozni?

– Építkezni kell, végezze szülőföldjén mindenki kitartóan a dolgát. A pályájuk elején lévő fiatal írók merítsenek a korban előttük járók tapasztalatából. Az idősebbek közül pedig azok, akik szükségesnek érzik, kölcsönözzenek az ifjak lendületéből. Nagyon bízom a fiatalokban! Néha ugyan hangoskodnak, de ne feledjük: mi is fenegyerekeskedtünk volna, de erre az egykori körülmények nemigen nyújtottak lehetőséget... Munkakedvből, úgy tűnik, nincsen hiány. Általában háromnaponként egy új könyv kézirata, vagy ennél még több készül el a romániai magyar írótársadalom asztalán. Csöndben, olyan erdélyi művek is megjelennek Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és másutt, amelyek értékben, színben nemegyszer meghaladják a dobbal, zeneszóval, maratoni felolvasásokkal, újabbnál újabb marketingfogásokkal reklámozott drága kiállítású határon túli könyveket. A kitartó, megfeszített munka nem új keletű tájainkon. A Désre egykor vissza-visszatérő nagy nyelvtudósunk, néhai Szabó T. Attila Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárának külföldön nehezen találjuk párját.

– Követi-e az életet az erdélyi magyar könyv?

– Ahány könyv, annyi szelete a létnek. Ez az irodalomtörténeti vonatkozású kötetekre is érvényes. Egykori irodalompolitikák korlátai miatt életművek várnak még feldolgozásra, jobb esetben átértékelésre, életrajzi lexikonok kiegészítésre. Újabb könyvemben igyekeztem minél inkább hajdani valóságukban fölidézni a bemutatott írástudókat (szerepelnek közöttük magyarul publikáló, más etnikumhoz tartozók is), s eltekinteni attól, amit egyes esetekben a letűnt korszakok megalapozatlanul reájuk aggattak. Azonban távol maradt tőlem a teljesség! Portréik beható megrajzolása másokra vár, amint a munkám második részében közreadott 444 szócikkből álló Tájékoztatóm is további szerkesztésre. Egy ilyen munka, akárcsak egy festmény, ritkán tekinthető befejezettnek. Csupán azt céloztam meg, hogy első ízben és egy helyre összegyűjtötten, vagyis elérhetően és eddig ismeretlen Szamos- völgyi adalékokkal bővítetten villantsam föl – anyanyelvi viszonylatban – a tárgyalt kisrégió öt évszázada szellemi potenciáljának körvonalazódó képét.

– Engedjen meg egy személyes kérdést: mit jelent az írás az életében?

– Állandóságot és annak szívet melengető ábrándját, hogy napjaim talán nem hasztalan peregnek. Közösségünket kívánom szolgálni, s bár száz eurónál kevesebb nyugdíjból tartom fenn magam s családom, mégsem tudnám elképzelni, hogy csak egyetlen embernek dolgozzak, több pénzért sem. Meg aztán minden íróember, miért lennék ez alól kivétel, egy kicsit át szeretné menteni magát a jövőbe, amint ezt Stefan Zweig oly világosan megfogalmazta. Tartok tőle, utóbbi nekem nem fog sikerülni. Egyre inkább érzem, mily csekély az, amit eddig tettem. Távol élek az irodalom serkentő nagy körforgásától, s különben is túl későn erősítettem fel a lángot. Kenyérkereső munkám évtizedekig lakhelyemtől félreeső falusi iskolákban darabolta időmet s erőmet. Néha belopóztam fél napokra Kolozsvárra, szerkesztőségekbe, könyvtárakba, de tanfelügyelőségi „főatyamesterem" legtöbbször ezt megtudta, s ujját fölemelve, „igazolatlan" hiányzásomért megintett. 1989 előtti könyvem, írásaim nehezen születtek.

– A beavatottak tudják, Désen, ahol a román kultúrszervezet, az ASTRA fáradhatatlan helyi vezetői színvonalas felolvasásokat, rendszeres (!) összejöveteleket szerveznek, saját íróik könyvei megjelentetéséhez vállalkozóktól pénzt gyűjtenek, addig az EMKE-ház nem biztosít teret szisztematikus közművelődési tevékenységhez. Évente egyszer ugyan nemzetközi diák-szavalóversenyre kerül itt sor, néha kolozsvári előadók is érkeznek, s időnként fellép a tánccsoport, a folyamatossághoz azonban mindez kevés. A Dés-Tokaj-Hegyalja Amicitia Baráti Társaság sem hallat újabban magáról. Így Huber András és dolgozószobája jelenti Désen, jó ideje magyar vonatkozásban, az egyetlen irodalmi műhelyt, a még mindig létező „egyszemélyest"... Vajon ebből a helyzetből ered –, hogy ez esetben előkészületben lévő novellás kötetére utaljak – rövidprózája szereplői többségének magánya és egyfajta „heroikus pesszimizmusa", ami részben a megalkotójukra is jellemző?

– Írásaim a mindennapokból fakadnak, olyannak látom az életet, amilyennek leírom. Engem az árnyék is a fény keresésére serkent! Nem mondhatom, hogy valamiféle belső száműzetésben, elzárt világban élek. A kíméletlen idővel versenyt futó, korosodó kisemberek mindig magukkal ragadnak. Ők nyújtják novelláim témáinak többségét. Ámbár Désen valóban nincsenek irodalmi kávéházak, ahova író– és művészemberek, komor vagy bohém szegénylegények betérnek, fellelhető mégis egy cukrászda, a Zöldfa, amelynek teraszán nyaranta lelket gyönyörködtető hatalmas gesztenyefa zöldell, s lombjai alatt időnként két -három szomjazó értelmiségi, amint Ady vetette papírra pesti vonatkozásban, „összedugja fejét"... Szívesen részt veszek okos beszélgetésekben, de meggyöngült egészségem miatt szervezési ügyekre nem vagyok alkalmas. Könyveim pályázati támogatásban részesültek, e tekintetben nincs miért panaszkodnom. Ami viszont valóban bánt, az az, hogy a helyi utánpótlás várat magára. Amíg a Zöldfában a múlt század első évtizedeiben számos dési magyar író és költő is elidőzött, addig 1945–1989 között a városban immár csak néhány szerző, Daday Loránd, Huber Győző, Varró Dezső, Enyedi Sándor, Incze János és még valaki jelentkezett önálló anyanyelvű kötettel. De most?... Publikáló kedves ferences páterem, amint tollát forgató tanár barátom is benne jár már a korban. A csend egyre mélyül... Időnként Kolozsvárra utazok, találkozom írótársakkal, szólnak készülő munkáikról, aztán kikérdeznek, szeretettel biztatnak. Feltöltődöm élményekkel. Köszönöm nekik! Magam mellett érzem az Erdélyi Magyar Írók Ligáját is.

– Beszélgetésünk befejezéséül, mit kíván az erdélyi magyar írótársadalomnak?

– Erőt a helyben maradáshoz és jó olvasóközönséget!

A József Attila emlékév alkalmából a néhány évvel ezelőtt elhunyt jeles magyarországi, háromszoros Munkácsy-díjas képzőművész, Würtz Ádám grafikáiból nyílt tematikus kiállítás a Kolozsvári Magyar Opera és Színház előcsarnokában. A tárlat, amelyet szakmai szempontból Kántor Lajos méltatott, a művészetek iránt elkötelezett dr. Cseh Áron Gusztáv, a Magyar Köztársaság főkonzulja védnökségével jött létre. Megnyitóbeszédét az alábbiakban közöljük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek!
Egy évvel ezelőtt Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását ünnepeltük ugyanitt az örök megtisztelő társaságában és akkor is igyekeztem kulturális programokat kínálni a kolozsvári és az erdélyi magyar közönségnek annak ellenére, hogy az Európai Uniós tagság elsősorban gazdasági előnyöket jelent egy tagságot nyert ország számára.

Kulturális jellegű események szervezése mindig örömöt szerez nekem, hiszen a bürokratikus vízum kibocsátási és politikai teendőim mellett szellemi felfrissülést jelent, ha a magyar kultúrát népszerűsítő feladatomnak is eleget tehetek. A kolozsvári Főkonzulátus sajátos helyzetben van, hiszen kulturális tevékenységünk nagy része abban merül ki, hogy az erdélyi által szervezett irodalmi, művészeti, kulturális rendezvényeken veszünk részt meghívott vendégként és kollégáimmal együtt diplomataként képviseljük a Magyar Köztársaságot.

E különös, de nemzetpolitikai szempontból rendkívül szerencsés helyzetből adódóan több száz Önök által szervezett színvonalas rendezvényen vehettem részt és kedves kötelességemnek teszek eleget azzal, hogy most én hívtam meg Önöket egy irodalmi és művészeti tárlat megtekintésére. Szándékosan használtam az irodalmi és művészeti megnevezést, hiszen nagy költőnk József Attila születésének századik évfordulója alkalmából Würtz Ádám tematikus grafikai kiállítását mutatjuk be. Az idei József Attila centenáriumi emlékévben Magyarországon, itt Erdélyben és a világ magyarok lakta közösségeiben számos rendezvénnyel tisztelegnek a költőzseni emléke előtt. E mai alkalommal kissé rendhagyó módon kívánunk e rendezvénysorozathoz kapcsolódni azzal, hogy a háromszoros Munkácsy-díjas érdemes művész Würtz Ádám, József Attila versei által ihletett grafikáit mutatjuk be Önöknek.

Az 1927-ben Tamásiban született és 1994-ben Budapesten elhunyt Würtz Ádám a magyar művészetkedvelő emberek körében közismert. Sokan ismerhetjük könyvillusztrációit, melyek közül a legismertebbek talán Cooper indiánkönyveinek, a Huckleberry Finn vagy a Rómeo és Júlia kötetek illusztrációi. Számos nemzetközi elismerés jellemzi kiemelkedő munkásságát. Kitüntették Lugánóban, Belgrádban, Pozsonyban, Londonban, Bécsben, Rómában és Tokióban. A folyamatosan magas színvonalú illusztrátori munkásságából kitűnnek a József Attila verseihez készített illusztrációi.

A művész a sorozatot 1973–74-ben készítette, amely először 1975-ben jelent meg művészeti albumban, József Attila születésének 70. évfordulója tiszteletére.

E művek bemutatásához felkértem Kántor Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész atyai barátomat és a két legavatottabb József Attila versmondó színművészt, Fábián Enikőt és Boér Ferencet.

Mielőtt átadnám a szót Kántor Lajosnak és a színművészeknek engedjék meg, hogy ezúton is megköszönjem a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának, hogy az értékes tárlatot külképviseletünk rendelkezésére bocsátotta és Simon Gábornak a Kolozsvári Magyar Opera igazgatójának, hogy az Opera és a Színház előcsarnokában kerülhet sor a kiállításra. A helyszín kiválasztásánál döntő szempont volt, hogy a most jelenlévőkön kívül minél szélesebb kör részesülhessen e művészeti élményben és az opera és színházlátogató közönség számára is megtekinthető legyen e József Attila verseket idéző tárlat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

József Attila zsenialitása vitán felüli, még akkor is, ha néhány évvel ezelőtt némelyek megkísérelték nimbuszát megnyirbálni és egyféleképpen aposztrofálni, méltánytalanul beskatulyázni a huszadik század legnagyobb magyar lírikusát. Sikertelenül. A József Attila emlékév rendezvényei is bizonyítják: a költő munkássága elevenebben él, mint valaha, és hat. De tudtuk ezt mindenféle bizonyíték nélkül is, sőt, a túlzott fesztivizmus olykor akár visszájára is fordíthatja a kétségtelenül nemes szándékot. Ámbár ennek tanújelét szűkebb pátriánkban eddig még nem tapasztaltuk.

A tartalmi igényesség, nemes egyszerűség, éppen visszafogottságában ünnepélyes, a költőhöz méltó emlékezés jellemezte a kolozsvári Magyar Főkonzulátus rendezvényét is, amelyet a Würtz Ádám-grafikák vizuális élménye mellett Boér Ferenc és Fábián Enikő színművészek sajátos versinterpretációi teljesítettek ki.

Az 1994-ben 67 éves korában elhunyt Würtz Ádám kitűnő rajzoló és kitűnő olvasó volt. Az írott szó barátja, aki élvezettel, empátiával és a sorok mögött is olvasni tudó képességgel fogyasztotta mindannak a legjavát, amit a magyar és az egyetemes irodalom az évszázadok folyamán létrehozott. Minden feltétel együtt volt tehát sikeres könyvgrafikusi tevékenységéhez. Nem véletlenül vált a műfaj virtuózává, vérbeli illusztrátorrá. Interpretációs készségével, sajátos formanyelvével, frappáns vizuális megjelenítő képességével maga is jelentős mértékben hozzájárult megannyi sikerkönyv újabb sikeréhez.

S hogy milyen a jó illusztráció? Olyan, mint a jó fordítás. Csupán az átültetés nem beszélt, hanem képi nyelvre történik. Az alkalmazott módszer, a megjelenítés mikéntje s az eredmény pedig legalább annyira vitatott, mint a műfordításoknál. Egy valami azonban kétségtelen: a szó szerinti fordítás, ha egyáltalán kivitelezhető, csak legritkább esetben minősülhet sikeres megoldásnak. Az illusztrátornak is elsősorban a mű szellemiségét, jellegét kell visszaadnia, megjelenítenie. A műalkotások sajátossága – legyen szó akár irodalmi műről, akár képzőművészeti alkotásról –, hogy befogadótól függően más-más hatást váltanak ki, percepciójuk, megítélésük tehát fölöttébb szubjektív. S ez más nyelvre való átültetésüket is befolyásolja. Jelen esetben a József Attila-versek képi megjelenítését. Würtz Ádám bravúros rajzkészsége, vonalainak poézise önmagában is jelentős. Érdemes belefeledkezni ebbe a sajátos világba, de ugyanakkor érdemes elemezni a grafikus egyéni, képi nyelven tolmácsolt versértelmezését is. Amiről vitatkozni lehet ugyan, művészi értékét nem észrevenni és értékelni viszont lehetetlen. Ezek a munkák ugyanis illusztratív jellegükön túl autonóm, önmagukban is élvezetes, jelentős műalkotások. Veretes Würtz-grafikák, alkotójuk egyéniségének is hordozói.

Bizonyos szavak, ha használatuk eredeti területéről más, főleg a mindennapi beszéd területére kerülnek át, esetenként rosszaló, lebecsülő jelentést kapnak.

A vallás területéről a mindennapi beszédbe való átkerülés változtatta meg a papol szó jelentését. Eredeti jelentése pusztán ’prédikál’ volt. E jelentésre értelmező szótárunk Tompa Mihályt idézi: „A templomba kell járnom, papolnom, halottat temetnem." A szó régi jelentését teljesen felváltotta az új, aki ma papol, az ’fontoskodva, oktató hangon beszél’, s amit mond, a másik fél nem veszi komolyan. A köznyelvben közismert például egy ilyen mondat: „Borzasztó, mennyit tud papolni."

A politikai élet nyelvében közismert szónokol jelentése is vesztett értékéből. A szónokol eredeti értelme ugyanis ’(politikai, hitbuzgalmi) beszédet mond’. Ez a jelentés mára teljesen háttérbe szorult, a patetikus szónoklás ideje ugyanis lejárt. Egyébb (pl. tudományos) térre átvive pedig egyenesen megbélyegző: „Az előadó semmit sem mondott, csak szónokolt" – jelenthetjük ki rosszallóan. Hasonló sorsra jutott a szaval. A szót a nyelvújítás vezette be a deklamál helyett, s e jelentésben 1806 óta mutatható ki. A szaval egy évszázadig a versmondás igéje volt, diákkoromban mi még szavaltuk a verseket, de a szóba kezdett beleérződni a túlzott vagy hamis pátosz mellékíze. Ma minden szavalóművész sohasem szavalja, hanem elmondja a verseket. A szaval szó kiszorulva az előadó művészetből, olykor gúnyos értelmet nyer: „Állandó az emberiességről szaval (papol, prédikál)."

A színészkedik jelentése is eredetileg ez: ’mint színész működik, játszik’. „Három hónapig színészkedtem" – írta Petőfi. Átvitt értelemben a szó jelentése rosszalló: „Ha így színészkedel, lejáratod magad" – mondjuk, azaz az illető ’képmutatóan viselkedik’. Ide kell számítani e szókapcsolatot is: színházat játszik.

Az állati hangadást jelölő szavak átvitele emberi hang jelölésére szintén lebecsülő, rosszaló, túlzó lehet. Természetes, hogy az egér cincog, de egészen más értelmű a szó, ha azt mondom, hogy ez „a gyerek nem tud rendesen hegedülni, egyelőre csak cincog". A ló nyerít, de mondhatom, hogy „A lányok az utcán egyre csak nyerítettek" (bántóan éles hangon nevettek, vihogtak). A tyúk kárál, de kárálhat egy öregasszony is, ha egész nap folyton panaszkodva beszél. Egy csíki faluban, ha a vércse, héja, sas az udvar fölött keringve arra készül, hogy lecsapjon a baromfiakra, a baromfiak rácsujoznak. Az adatközlőm, egy öregasszony, ha meglátta a televízióban Ceauşescut beszélni, mindig rosszindulatúan megjegyezte: „Na, megint rácsujozik!"

Az állatok kimúlásának kifejezései közül a felfordul, kinyúlik, megdöglik emberre vonatkoztatva lelki durvaságról tanúskodik: „Ez a vén gazember, nem tud már egyszer fölfordulni!" Ugyanilyen használatban döglik jelentése ’lustán, tétlenül hever’: „Büdös neki a munka, egész nap csak a díványon döglik" – halljuk.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Fotók: Gyurka Előd

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 172 lej (3,617 erős lej), 1 USD = 28 856 lej (2,885 erős lej), 1 magyar forint = 143 lej (100 Ft = 1,425 erős lej).

1985-ben éretségiztél a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum XII. B osztályában? 20 év után jó lenne találkozni! Hívjál a következő telefonszámokon: Kelemen Attila: 0740-083196; Kovács Árpád: 0745-660677, vagy írjál: attila.kelemen@rulmentisuedia.ro. Te jelentkezz, mi szervezünk! (0014)

Szomorú szívvel és kegyelettel emlékezünk a tíz éve elhunyt
AGÁRDI SÁNDOR KÁLMÁNRA,
a szeretett férjre, drága jó édesapára, nagytatára, testvérre. Mosolygó, szelíd arca őt el nem felejtő CSALÁDJA szívében él. (0006)

• Szeretsz írni, olvasni, tájékoztatni?

• Erősséged a tömör fogalmazás, a szabatos stílus?

• Szeretnéd megérteni, és másokkal is megértetni a világot?

• Vannak ötleteid, megosztani való gondolataid az olvasóval?

• Rendelkezel esetleg szerkesztőségi tapasztalattal is?

• Éppen munkát, állást keresel?

Akkor juttasd el szakmai önéletrajzod a

szerkesztőségébe 2005. május 30-án déli 1 óráig!

Mi éppen rátermett, munkára és bizonyítani kész, főállású

ÚJSÁGÍRÓKAT keresünk!

A szerkesztőségi tapasztalat vagy újságírói szakos végzettség előnynek számít. Korhatár nincs!

LÉGY A MUNKATÁRSUNK!

• A nyolcadik helyen kiemelt, tavalyi döntős argentin Guillermo Coria, és honfitársa, a kilencedikként rangsorolt Guillermo Canas is bejutott a legjobb 32 közé a francia nyílt teniszbajnokságon. A 2003-as győztes Juan Carlos Ferrero könnyedén verte a cseh Jan Hernychet. A nap szenzációját Andy Roddick szolgáltatta, a második helyen kiemelt amerikai maratoni csatában alulmaradt az argentin Jose Acasusóval szemben.

• A második helyen kiemelt orosz Marija Sarapova könnyedén jutott a harmadik fordulóba, miután két játszmában legyőzte a hazai közönség előtt szereplő francia Aravane Rezait.

Az első körben Mandula Petrát búcsúztató spanyol Anabel Medina Garrigues szintén bejutott a következő fordulóba annak köszönhetően, hogy két játszmában nyert a 24. helyen rangsorolt bolgár Magdalena Maleeva ellen.

A harmadik helyen kiemelt hazai közönség kedvence, Amélie Mauresmo könnyedén jutott tovább, miután két játszmában legyőzte honfitársát, Alize Cornet-t.

A 2. forduló (a 32 közé jutásért) eredményei:

Férfi egyes: Coria (argentin, 8.)–Djokovics (szerb-montenegrói) 4:6, 6:2, 3:2-nél Djokovic feladta; Canas (argentin, 9.)–Montanes (spanyol) 6:1, 6:3, 6:4; Melzer (osztrák)–Juzsnyij (orosz, 29.) 6:3, 6:4, 7:6 (5); Haas (német, 21.)–Spadea (amerikai) 6:4, 6:3; Davigyenko (orosz, 12.)–O. Rochus (belga) 3:6, 7:5, 6:2, 6:3; Ferrero (spanyol, 32.)–Hernych (cseh) 6:4, 6:4, 6:2; Acasuso (argentin)–Roddick (amerikai, 2.) 3:6, 4:6, 6:4, 6:3, 8:6; Szafin (orosz, 3.)–Dlouhy (cseh) 6:7 (6), 6:3, 7:5, 6:1; Robredo (spanyol, 15.)–Norman (belga) 6:4, 6:2, 6:4; Sanchez (spanyol)–Th. Johansson (svéd, 16.) 6:3, 3:6, 4:6, 7:6 (4), 6:4; Volandri (olasz, 27.)–Saretta (brazil) 6:4, 6:1, 6:2; Kiefer (német, 28.)–Clement (francia) 4:6, 6:2, 6:2, 4:6, 6:4.

Női egyes: Petrova (orosz, 7.)–Beltrame (francia) 6:1, 6:3; Henin-Hardenne (belga, 10.)–Ruano Pascual (spanyol) 6:1, 6:4; Sarapova (orosz, 2.)–Rezai (francia) 6:3, 6:2; Kuznyecova (orosz, 6.)–Arvidsson (svéd) 6:3, 6:4; Ivanovics (szerb-montenegrói, 29.)–Benesová (cseh) 6:3, 6:1; Garrigues (spanyol)–Maleeva (bolgár, 24.) 6:3, 6:4; Mauresmo (francia, 3.)–Cornet (francia) 6:0, 6:2; Bovina (orosz, 12.)–Garbin (olasz) 6:1, 1:6, 6:4; Golovin (francia, 17.)–Zanetti (olasz) 6:0, 6:1; Dechy (francia, 13.)–Stosur (ausztrál) 6:3, 6:3; Schiavone (olasz, 22.)–Vaidisová (cseh) 6:2, 7:6 (5); Irvin (amerikai)–Dulko (argentin, 30.) 6:4, 7:5.

Sétálójegy és szivarfüst
A francia nyílt bajnokság közismerten nem a szegények szórakozása, ám a „kasztok" szerinti rendeződés még azok között is megfigyelhető, akik megengedhetik maguknak, hogy kilátogassanak a boulogne-i erdő melletti teniszszentélybe.

A képzeletbeli rangsor legalján azok a „mezei" rajongók, turisták állnak, akiknek legfeljebb egyszerű sétálójegyekre futja. Ezek a három legnagyobb stadion – befogadóképesség szerint a Philippe Chatrier, a Suzanne Lenglen és az 1-es számú – kivételével a többi 17 pályára érvényes belépők 11–19 euróba kerülnek, értéküket azonban nyilván sokszorosra növeli a beszerzésükhöz szükséges, legalább egyórás utcai sorbanállás. A motorfüstben, hőségben vagy esőben várakozó, közlekedési rendőröktől is „sanyargatott" tömeg a Roland Garrosra bejutva a jegy elnevezésének megfelelően ide-oda tolong, és kétségbeesetten próbálja elcsípni valamelyik külső pályára kitett sztár mérkőzését.

Valamivel jobb helyzetben vannak azok, akik napi belépőt vesznek az 1-es pályára vagy a két főaréna egyikébe. Nekik 36–66 eurót kell leszurkolniuk, ugyancsak jelentős tülekedés árán.

A kiváltságosok pedig egyszerűen megveszik valamelyik elitjegyet a metróállomásoknál vadászó üzérektől, minimum 100 euróért, és beülnek a szivarszagú páholyokba azon még szerencsésebbek mellé, akik szponzorcégük közreműködése révén ingyen mutogathatják magukat, és csinos hostesshölgyek osztanak nekik kalapokat napszúrás ellen.

Brassóban rendezték az országos iskolásbajnokság döntőjét, a vetélkedőn a Kolozsvári Jövő-ISK-Tehnofrig-KMSC legifjabb sportolói is részt vettek. Csapatban a kolozsváriak az első helyen végeztek, számos neves egyesületet leköröztek, olyanokat, mint például a Brassói Dinamó vagy a Székelyudvarhelyi Fások. Egyéniben is jól szerepeltek a három Vasile – Vişan, Popuţa és Sătmărean – tanítványai, nem kevesebb mint nyolc éremmel tértek haza a Cenk alatti városból. A legfényesebb érmet Marius Atofani (69 kg-osok) és Marius Cocişiu (58) gyűjtötte be, második lett Stelian Luţescu (63 kg), Călin Rad (69 kg) és Florin Popa (76 kg), míg Andrei Deac (54 kg) a dobogó harmadik fokára léphetett fel. A lányoknál Roxana Bangău a 38 kilósoknál a második, Mirela Băldean pedig a 48 kg-osok versenyében a harmadik helyen végzett.

Sikeres idényt zártak a birkózók, amelyet jól megérdemelt nyári táborozás követ.

Az Európai Labdarúgó-szövetség nem változtat a szabályokon, így a Liverpool címvédőként nem indulhat a következő idényben a Bajnokok Ligájában.

Ezt William Gaillard, az UEFA szóvivője jelentette be. „Minden szimpátiám a Liverpoolé, én magam szívesen látnám a BL következő sorozatában, de vannak szabályaink, amiket menet közben nem lehet megváltoztatni" – mondta Gaillard.

A Premier League első négy helyezettje indulhat a legjobbak között, a szerdán BL-győztes Liverpool azonban csak ötödik lett a bajnokságban. Ezért az angol szövetség – többek között Lennart Johansson UEFA-elnök tanácsára – kérvényezte, hogy a Vörösök címvédőként ott lehessenek a mezőnyben. Hasonló helyzetben a spanyol szövetség 2000-ben úgy döntött, hogy a címvédő, de a hazai pontvadászatban csak ötödik Real Madrid lehet BL-résztvevő, a negyedikként záró Real Zaragoza pedig az UEFA-kupában indulhat.

Huszonkilenc éves korában elhunyt Krzysztof Nowak, a VfL Wolfsburg lengyel labdarúgója, aki súlyos idegrendszeri betegségben szenvedett.

A 29 éves, egykori válogatott játékos alig több, mint öt éve még a gólokat rúgta (83 Bundesliga találkozó/10 gól), de élete utolsó éveit már tolókocsiban élte. Szellemileg teljesen ép volt, végtagjait viszont nem tudta használni. Az ALS-nek (Amyotrophe Lateralsklerose) nevezett – egyelőre gyógyíthatatlan – betegség első jelei 2001 márciusában jelentkeztek nála úgy, hogy folyamatosan hidegek voltak az ujjai, azután az állapota egyre rosszabbodott.

Nowak UEFA- kupa-mérkőzésen 1999. szeptemberében pályára lépett a Debrecen ellen is.

Vereséggel zárta a labdarúgó Arany Ászok Liga 2004–2005-ös idényét a bajnok Debrecen, amely a 30. fordulóban kikapott Zalaegerszegen. A házigazdák győztes gólját Radu Sabo lőtte. Az MTK Budapest hazai pályán egy góllal legyőzte a Vasas együttesét a labdarúgó Arany Ászok Liga zárófordulójában, de mivel a Ferencváros nyerni tudott a Honvéd otthonában, a kék-fehér gárda a bronzérmet szerezte meg. A Fradi a hajrában szerzett góllal győzött a Bozsik Stadionban, így a második helyen végzett, s a következő idényben az UEFA-kupában indulhat.

Eredmények (és gólszerzők): • Zalaegerszegi TE FC–Debreceni VSC-AVE Ásványvíz 2–1 (Józsi – 75. és Sabo – 77. perc, illetve Bogdanovics – 55. perc) • Győri ETO FC–Lombard FC Pápa 3–0 (Stark – 5., Priskin – 73. és Vincze – 78. perc) • NABI Kaposvár–Nyíregyháza 1–1 (Petrók – 40. perc, illetve Nikolics – 15. perc) • Diósgyőr BFC–Újpest FC 1–3 (Gáspár – 53. perc, illetve Juhár – 17., továbbá Rajczi 2 – 80. és 90. perc) • MTK–Budapesti Vasas 2–1 (Kanta 2 – 21. és 46. perc, illetve Győri – 89. perc) • Budapesti Honvéd–Ferencvárosi TC 0–1 (Sowunmi – 89. perc; kiállítva: Szili – 73. perc, Honvéd, második sárgalapért) • Székesfehérvári Fehérvár FC–Matáv FC Sopron 1–1 (Csizmadia – 76. perc, illetve Szekeres – 41. perc) • Pécsi Mecsek FC–Előre FC Békéscsaba 5–0 (Horváth 2 – 46. és 77., Kulcsár – 81., Szekeres – 83., valamint Grujics – 90. perc, öngól; kiállítva: Vilotics – 60. perc, Békéscsaba).

A végeredmény:

1. DVSC 30 19 5 6 57–25 62
--------------------------------------------
2. FTC 30 17 5 8 56–31 56
3. MTK* 30 16 9 5 47–26 56
4. Újpest 30 15 10 5 60–34 55
5. Győr 30 16 6 8 44–32 54
6. ZTE 30 13 5 12 48–45 44
7. Sopron 30 11 9 10 44–44 42
8. Fehérvár* 30 11 10 9 44–36 40
9. Diósgyőr 30 11 4 15 39–45 37
10. Pécs 30 9 9 12 33–35 36
11. Honvéd 30 10 5 15 37–58 35
12. Kaposvár 30 8 10 12 34–47 34
13. Vasas 30 10 3 17 34–48 33
14. Pápa 0 8 6 16 40–47 30
----------------------------------------------
15. Nyíregyh. 30 5 11 14 38–63 26
16. Békéscs.* 30 4 7 19 26–65 11

*Az MTK-tól 1, a Fehérvártól 3, a Békéscsabától 8 pontot levontak.

• Máj. 2.: Hatvanöt éve, 1940-ben Magyarország labdarúgó-válogatottja a budapesti Üllői úti FTC-stadionban először játszott (barátságos) mérkőzést Horvátország legjobbjaival. Ezek a csapatok mérték össze tudásukat 15 000 néző előtt, a román Rădulescu játékvezetése mellett: MAGYARORSZÁG: Csikós – Pákozdi, Sárosi III., Polgár – Király, Balogh I. – Kincses, Sárosi dr., Toldi, Dudás, Gyetvai. HORVÁTORSZÁG: Glaser – Suprina, Brozovics – Jazbec, Jazbinsek, Kokotovics – Cimmermancsics, Wölfl, Lesnik, Djanics, Natekalo. A horvátok közül többen, mint például Glaser, Brozovics, Jazbek, Lesnik, Cimmermancsics és Wölfl többször játszott a magyar és román válogatottal szembeni barátságos és tétmérkőzéseken. A szóban forgó budapesti mérkőzést a vendéglátó meggypiros mezes magyar csapat Dudás góljával 1:0-ra nyerte. A gólról, illetve a góllövőről a Szepesi György–Rejtő László–Lukács László szerzőhármas írta „Felejthetetlen 90 percek"-ben így ír: „A küzdelem sorsa csak négy perccel a befejezés előtt dőlt el, amikor Dudás szép, éles lövéssel gólt szerzett. A második félidő elején egyébként egy másik Dudás-bomba csaknem lelőtte a pályáról a horvát középfedezetet, akit úgy eltalált a lövés, hogy Jazbinsek elájult, és le kellett vinni a pályáról."

• Máj. 3.: Négy évtizeddel ezelőtt, 1965-ben elutazott Lengyelországba a közelgő moszkvai és tbiliszi Európa-bajnokság főpróbájának tekintett lódzi nemzetközi tornára Románia férfi kosárlabda-válogatottja. A bukaresti Vasile Popescu főedző és famulusa, a kolozsvári Sárossy Elemér vezetésével többek között a következő játékosok alkották a keretet: Albu, Horea Demian (mindkettő a kolozsvári diákcsapatból), Nedeff, Nosievici, Novac.

• Máj. 4.: Kettős barátságos mérkőzést játszott egymással 35 esztendeje, 1970-ben a Kolozsvári Politechnika és az Újvidéki Vojvodina csapata. A vendéglátók először 10:5 (2:0, 2:0, 5:1, 0:2, 3:2) arányban győztek, a gólok közül 4-et Rotaru, 3-at E. Pop és Crăciuneanu 2-t, Tâşe pedig 1-et dobott. A visszavágót is a kolozsváriak nyerték, 12:2-re (4:0, 3:0, 3:0, 2:2). Danciu, E. Pop, Crăciuneanu és Spingold 2–2, Dobaru, Tâşe, Daróczi és Horváth 1–1 gólt lőtt. A vendégek góljait mindkét napon Rónay dobta, egymaga 7-et!

• Máj. 5.: Százhúsz éve, 1885-ben a Kolozs megyei Derzs községben született Iuliu Haţieganu, a későbbi jeles belgyógyász-professzor, a kolozsvári egyetemi sportpark létrehozója. • Nyolc évtizede, 1925-ben Ausztria válogatottja Bécsben 3:1 arányban győzte le a következő együttest: Fischer – Fogl II., Fogl III. – Fuhrmann, Weber, Blum – Krutzler, Takács, Orth, Kohut, Jeny. Tévedések elkerülése végett, ez utóbbi csapat nem az osztrák B., a svájci vagy német színeket képviselte, hanem a magyar válogatott volt. A Takács és bizonyos fokig, Jeny kivételével csupa idegen hangzású, német név keltette zavar megszüntetésére hozták azt a határozatot, hogy – főleg a nemzetközi találkozón is érdekelt – ilyen nevű játékosok, általában sportolók változtassák magyarra nevüket. Úgy is történt, egyesek hivatalosan is nevet változtattak, mások megőrizték családi nevüket, csak a sportmérkőzéseken és -versenyeken viseltek magyar nevet. Az előbbi csoporthoz tartozott többek között Kompóthy (Kléber), Sárosi (Stefancsics), Toldi (Tunigold), Sas (Sohn), Puskás (Purczeld), az utóbbiakhoz Tänzer (Táncos), Fernbach (Ferenczi), Simatok (Szegedi) vagy Pecsovszky (Perényi). Német nevük ellenére mind magyarok voltak, annak tartották magukat!

• Máj. 6.: 125 év telt el azóta, hogy Brassóban megalakult a Kárpát Sí Sportegylet (Karpather Ski Sportverein), nemcsak erdélyi magyar vagy országos viszonylatban, de nemzetközileg is az egyik legrégibb hasonló sportközösség.

• Máj. 7.: Három évtizede, 1975-ben, Budapesten olimpiai selejtező labdarúgó mérkőzésen: Magyarország–Bulgária 2:0. A győztes tizenegy: Kovács – Török, Nagy, Bálint, Czeczeli – Dunai III., Tóth – Müller, Fazekas, Kozma, Magyar. Az első gólt Fazekas lőtte 11-esből, a második találat Kozma nevéhez fűződött.

• Máj. 8.: Fél évszázada, 1955-ben skandináv portyát kezdett ezen a napon a még Sebes Gusztáv irányította magyar labdarúgó-válogatott. Az első mérkőzésen Oslóban Norvégia együttesét 5:0-ra győzte le a vendégcsapat. Ez volt a felállítása: Danka – Hegyi, Várhidi, Lantos – Szojka, Csernai – Tóth II., Kocsis (Csordás), Palotás, Puskás (Tichy), Szimcsák I. Palotás 2, Kocsis, Puskás és Tichy 1–1 góllal járult hozzá a győzelemhez. A folytatásban 11-én Svédország, 15-én Dánia, 20-án Finnország volt a vetélytárs.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András