Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

A megyei utak rossz állapotára és az ivóvízhálózat hiányára panaszkodtak Borbély László munkaügyi és területrendezési miniszternek a Kolozs megyei magyar város- és községvezetők. A miniszter tegnapi kolozsvári látogatásán hallgatta meg a húsz vidéki elöljárót. Az általa bemutatott számokból kiderült, hogy a romániai történelmi régiók közül Erdély felé irányították a legkevesebb pénzt.

Harasztos község házainak 20 százalékában nincs vezetékes víz – mondta Széll Gyula, a település alpolgármestere. – SAPARD-pályázaton jóváhagytak erre egy összeget, de nem érkezett meg. Az utak olyanok, hogy akár fát, krumplit is lehet beleültetni. Hasonló állapotokról számolt be a buzai, szamosújvári, kisbácsi és a szováti elöljáró is. Fekete P. P. János, Egeres alpolgármestere az Országos Lakásügynökség (ANL) programjából a szászfenesi építkezések miatt meg nem valósult tömbház ügyében szólalt fel.

Ebben az évben 340 millió dollárt fordít a kormány öt megye vízellátásának fejlesztésére. A szemléletváltás máris megmutatkozik, az öt megyéből négy erdélyi – mondta a miniszter. A tanácskozáson Borbély kiemelte, az RMDSZ-nek nagy szerepe van abban, hogy a támogatások a magyar közösség szempontjából fontos helységekhez érkezzenek.

A kormány fontosnak tartja a veszélyben lévő műemléképületek felújítását. A listán egyetlen ház sem szerepelt Erdély területéről. Az új kormány eddig tizenöt erdélyi épületre terjesztette ki a programot, és újabbak felvételére van lehetőség. A miniszter megkérte a településvezetőket, ha tudnak rossz állapotban lévő régi, értékes épületről, nyújtsák be a szükséges dokumentációt.

Közölte: jövőre öt-hatezer ANL-lakást építenének, de számítanak a helyhatóságok hangsúlyosabb anyagi hozzájárulására is. – A szászfenesi ANL-lakások esetében a központi költségvetésből megépítjük a belső infrastruktúrát, de a kolozsvári és vele szomszédos település helyi büdzséjéből kellene hogy előkerüljön a tömbházakig vezető csatorna, víz- és gázhálózat kiépítéséhez szükséges pénz – mondta a kormány tagja. Hozzátette tömbházak közti infrastruktúra megépítésére a kormány 45 milliárd lejt utalt ki.

Borbély szólt a Kolozs megyei tanács által összeállított, a lakáskiutaláskor alkalmazott kritériumrendszerről is. – A szaktárca még ezen a héten kidolgozza az új kritériumrendszert. Eddig csak általános feltételeket állapítottunk meg, de azt tapasztaltuk, hogy egyes önkormányzatok sajátos módon értelmezték a törvény biztosította lehetőségeket – fogalmazott.

A miniszter cáfolta azt a hírt, miszerint a jelenlegi bérlők megvásárolhatják az ANL-lakásokat. – Egyelőre nincs szó ilyesmiről – hangsúlyozta.

A magyar sajtónak adott nyilatkozatában Borbély László elújságolta, hogy jövőre minden Erdélyi megyének megnövelte az infrastruktúrára szánt költségvetési összegét. – Az állami beruházások vonatkozásában Erdélyt korántsem kényeztették el – jegyezte meg. Az általa bemutatott számokból kiderült, hogy a romániai történelmi régiók közül Erdély felé irányították a legkevesebb pénzt. A falusi utak és vízrendszerek fejlesztésére, lakosonként, Erdély csak 98 777 lejt kapott, a lakás- és sportcsarnoképítésre pedig csak 767 643 lejt, miközben előbbi tétel esetében a dobrudzsaiak 267 107 lejben, utóbbi esetében pedig 1 262 192 lejben részesültek.

A maga nemében egyedülálló „intézményt" hozott létre Emil Boc polgármester a város lakosságával való kapcsolattartás javítása érdekében. Két héten keresztül, naponta olyan sátrat állítanak fel Kolozsvár különböző pontjain, amelybe belépve bárki elmondhatja a közigazgatással kapcsolatos észrevételeit és javaslatait. A beérkezett panaszokat a polgármesteri hivatal alkalmazottai videofelvételen rögzítik. A városháza illetékesei naponta elemzik a lakosság észrevételeit, és továbbítják azokat a megfelelő igazgatóságoknak és intézményeknek. Az érintettek legkésőbb egy héten belül telefonon, a polgármesteri hivatal honlapján, vagy a sajtón keresztül választ kapnak problémáikra – ígéri Boc.

A sátor tegnap 11 és 13 óra k özött a Béke téren „teljesített szolgálatot", ma délután 15 és 17 óra között a Széchenyi téren. Az elkövetkező napokban, pedig 15–17 óra között a város különböző negyedeiben (Hajnal, Györgyfalvi, Grigorescu stb.) állítják fel asátrat.

Hogy készül a Szivárvány? Ki alapította? Hogy kerül Erdély minden helységébe a folyóirat? Nem nehéz nektek? Köszönjük Csipike leveleit! Boldog születésnapot! Ilyen és hasonló kérdések, kijelentések hangzottak el tegnap délelőtt az Apáczai Csere János Líceum dísztermének színpadán, ahol az iskola II. B. osztályos tanulói moldvai csángó játék-összeállításukkal (Bárdos Réka tanítónő irányításával) köszöntötték a Szivárvány című gyermekfolyóirat munkaközösségét és az egybegyűlt vendégeket, a lap 25. születésnapi rendezvényén.

A vidám kis előadás után Zsigmond Emese főszerkesztő megköszönte a gyermekek őszinte ajándékát, majd munkatársai segítségével viszonozta az ajándékozást, labdát, édességet, és Szivárványt osztogatott a gyermeksereg számára. – Sok szeretettel köszöntöm a lap alapítóit és mostani munkatársait egyaránt, az óvó-, és tanítónőket, akik közvetítőszerepet játszanak közöttünk és a gyerekek között, a sajtó munkatársait – kezdte beszédét Zsigmond Emese.

Boldog születésnapot, Szivárvány!

Mint kiderült, a folyóirat tulajdonképpeni születésnapja januárban volt, az ünnepséget mégis mostanra halasztották. Ennek fő oka, hogy a Szivárvány és a Napsugár legszebb meséiből készített kötet, a Mese, mese, mátka most jelenhetett meg, így a születésnapi ünnepség is kicsit eltolódott. – Ez az első könyvünk. Mivel a folyóiratok élete nem túl hosszú, ezért valami maradandót akartunk alkotni, összeválogattuk tehát a legszebb meséket – jegyezte meg a főszerkesztő.

Bár a 25 évvel ezelőtti indulásakor népes belső munkatársi gárdával rendelkezett a gyermeklap, mára csupán kéttagúra zsugorodott a szerkesztőség, Zsigmond Emese és Müller Katalin személyében, aki a folyóirat grafikai megjelenéséért felelős. Tevékenységüket azonban lelkes munkatársak segítik, név szerint: Imecs Veronka, Pauer Ildikó, Tulogdy György és Salamon Károly.

A továbbiakban a főszerkesztő elmondta: 1989 decemberéig az akkori hatalom által ráerőszakolt, A haza sólymai megnevezést viselte a lap, majd 1990 januárjától az eredetileg javasolt Szivárvány-ra változtatták vissza. Hozzáfűzte: nemcsak a jogfolytonosságot, hanem a folyóirat szellemi folytonosságát is vállalják a szerkesztők, nincs szégyellnivalójuk. – Műfaji és kiadói szempontból is nagy kihívás számunkra a lap. Munkánk lényege: minőséget nyújtani a gyerekeknek, őszinteséget, játékot, minden területen. A kétes értékű „alkotásokat" nem engedhetjük meg magunknak – hangzott az ars poetica a főszerkesztő részéről.

Arról, hogy ki alapította a Szivárványt, Fodor Sándor mesélhetne a legtöbbet, mondta Zsigmond Emese, majd átadta a szót Csipike megalkotójának, a népszerű írónak, aki ma is sok-sok szeretettel mesél a Szivárvány és a Napsugár lelkes olvasóinak. Fodor Sándor hangsúlyozta: a Napsugár megalapítása, és a Szivárvány beindítása óta egyaránt a szerkesztők a hazai magyar irodalom élvonalához tartozó íróktól kértek és kaptak írásokat. Nem kevésbé igaz ez a képzőművészekre, akik nagyban hozzájárulnak a színvonal fenntartásához. – Nagyon szeretem a mai Szivárványt, amely alapjában véve folytatja a hagyományt. Szép magyar nyelven megírt, jó anyagokkal szórakoztatja a gyerekeket, és szoktatja őket az olvasásra – fejtette ki Fodor Sándor. A neves írónak az volt a kérése, hogy „jogutódai" folytassák Csipike postáját, amely rovatot Fodor Sándor ma is vezet, méghozzá bérmentesen.

Ezt követően Zsigmond Emese a frissen megjelent mesekötettel és egy-egy Emléklap átnyújtásával köszönte meg a munkatársaknak, a támogatóknak, valamint a pedagógusoknak, hogy a Szivárvány sorsát a szívükön viselik. Fodor Sándort extra-ajándékkal lepték meg: Csipike-bábút vihetett haza az író. Végül már csak a 25 gyertyát kellett elfújni a születésnapi tortán, az ünnepség pedig fogadással és beszélgetéssel zárult.

A Dési Szamos Cellulóz- és Papírgyárban június 3-án történt robbanás újabb két sebesültje hunyt el a hét végén a bukaresti kórházban – tájékoztat a Mediafax.

A 42 éves Sz. István két gyermeket nevelt, az égési sérülések testének majdnem 85 százalékát borították. Kollégája, a 28 éves M. Ovidiu testének 65 százalékát borították égési sebek, az orvosok őt sem tudták megmenteni.

Jelenleg a robbanás egyetlen sebesültje, a 38 éves E. Sándor van életben a fővárosi klinikán. Az 54 éves V. Sándor a súlyos balesetet követő pár napon belül hunyt el, annak ellenére, hogy a rokonok azt állították: kóma után helyrejött és evett.

Mint ismeretes, június 3-án súlyos baleset történt a dési papírgyárban. A gyár hat alkalmazottja sérült meg, négy közülük súlyos állapotban került kórházba.

Az első vizsgálatok még arra engedtek következtetni, hogy a robbanást az okozta, hogy eldugult a gyár egyik tartályának a szelepe, amelynek következtében a telítődött tartály felrobbant.

Részleteit és folyamatát tekintve a térségben egyedülálló, nagyszabású kutatásba kezd az észak-erdélyi autópálya hatásairól az a munkacsoport, amely többnyire a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) diákjaiból áll, de részt vesznek benne magyarországi, amerikai és más külföldi kutatók is.

Kedden a pr ogramot szervező EMTE kolozsvári székhelyén a résztvevő kutatók műhelymunkát tartottak, amely során megpróbálták összeegyeztetni kutatási terveiket. Entz Géza programigazgató a sajtótájékoztatón elmondta: a 10 évre terjedő interdiszciplináris kutatás újszerűsége abban rejlik, hogy az autópálya-építés által kifejtett hatásokat a megépítés után is figyelemmel követik, eddig általában az ilyen nagyszabású befektetések esetében csak előzetes hatástanulmányt készítettek. A kutatók figyelme kiterjed majd a környezetvédelmi hatások mellett a kulturális, gazdasági és társadalmi következményekre is.

Entz Géza szerint a kutatás elvégzésében a román kormány mellett mindazon helyi és megyei önkormányzatok érdekeltek, amelyek területét érinti az észak-erdélyi autópálya. Éppen ezért a szervezők ezektől az intézményektől remélnek anyagi támogatást. A programigazgató örvendetesnek vélte, hogy a műhelymunkán résztvevő, a román kormányt képviselő Borbély László területrendezési miniszter közölte, a kabinet is érdekelt, hogy ez a kutatás létrejöjjön.

A Szabadság kérdésére Entz kifejtette: minden nagyszabású beruházásnak vannak negatív hatásai annak ellenére, hogy hosszú távon egyértelműen pozitív következményei lesznek az észak-erdélyi autópályának. A kutatás során azonban a várható kellemetlen következmények feltérképezésével könnyebben találnak majd olyan megoldásokat, amelyek ezeket a negatív hatásokat enyhítik. A tervek szerint jövőben angol, román és magyar nyelvű kötetet jelentetnek meg, a kutatás folyamata azonban az EMTE által kifejlesztett honlapon is figyelemmel követhető, de időszakos jelentéseket is készítenek majd a szervezők a munka eredményeiről.

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

SZÉCSI ANDRÁS EMLÉKKIÁLLÍTÁS nyílik június 24-én, pénteken, déli 1 órakor a Korunk Galériában (Nagy-Szamos/Iaşilor utca 14.). Bevezetőt mond Kántor Lajos, Áprily Lajos verseiből Jancsó Miklós olvas fel, fellép az Ars Longa vonósnégyes.

A „SZABÓ DEZSŐ" EGYESÜLET IGAZGATÓTANÁCSA tart gyűlést június 23-án, csütörtökön délután 5 órakor a református kollégiumban. Kérik a vezetőségi tagok feltétlen megjelenését.

PAULA PĂSCUŢA ÉS GABRIELA NICOLAESCU képzőművészeti tárlata nyílik szerdán, június 22-én 18 órától a Művészeti Múzeumban, annak a kezdeményezésnek a folytatásaként, amelynek során a nem kolozsvári művészek munkáival nyílik alkalma megismerkedni a város tárlatlátogató közönségének.

PÁLFFY KÁROLY VÁROSI TANÁCSOS az RMDSZ alsóvárosi kerületének meghívottja csütörtökön, június 23-án 16 órától. A találkozót a Párizs utca 17 szám alatti székházban tartják.

Meghívó
BOLYAI ESTRE hívja az érdeklődőket a Bolyai Kezdeményező Bizottság június 24-én, pénteken délután 6 órakor. Napirenden: A Bolyai Egyetem honlapjának bemutatása (www.bolyai-u.ro); Az I. Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia kiértékelése; Vita: Magyar egyetem VAGY vegyes tannyelvű egyetem. Az est helyszíne: Protestáns Teológia (Bocskai/Avram I. tér, 13 szám) Bethlen termében. A kezdeményező bizottság nevében: Kovács Lehel István, Péntek Imre, Fekete Szilveszter.

A SZABADSÁG KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓRA HIVATALOS KISBÁCSBA. A helyi RMDSZ-szervezet meghívására napilapunk vezetői, munkatársai kisbácsi és környékbeli olvasóikkal találkoznak 28-án, kedden du. 6 órakor a Magyar Ifjúsági Házban, hogy elbeszélgessenek a lappal kapcsolatos igényekről, véleményekről, a helybéliek gondjairól. Az újságíró-olvasó találkozóra mindenkit szeretettel várnak.

Az Agnus Rádió szeretettel meghívja a szórakozásra és közösségi élményre vágyó kolozsváriakat a Játszunk együtt az Agnus Rádióért című, jótékonysági vásárral egybekötött rendezvényre, amelyre június 25-én kerül sor a Tranzit Házban és annak udvarán (Malom/Bariţiu utca 16 sz.), délután 3 órától, ameddig a jókedv kitart.

Programtervezet: Kulturális műsor a Bogáncs és Karaván együttesekkel, illetve a Nagy István – Majó Zoltán duóval; Vetélkedők gyerekeknek és felnőtteknek; Közös krumpli-gulyásfőzés és étkezés; Jótékonysági vásár.

A vetélkedők során belekóstolhatnak a rádiós életbe, és kipróbálhatják a Delyna termékcsalád legjavát. A közös főzés során a résztvevők egyedi receptet fognak kipróbálni. Az „A’ la Agnus krumpli-gulyás" remek ízét nem csupán a közös főzés fogja adni, hanem az is, hogy a résztvevők által szállított hozzávalókból fog elkészülni.

Azok, akik fölös rádióval rendelkeznek, hozzák magukkal a rendezvényre, mert ezúton megajándékozhatják azokat az idős kiskeresetűeket, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy rádiót vásároljanak.

A rendezvényen lehetőség adódik arra is, hogy rendkívül előnyös áron minőségi árut (Delyna termékcsalád: samponok, tusfürdők, mosogatószerek, mosóporok, kozmetikumok stb.) vásároljanak a résztvevők.

A jótékonysági vásár bevételeit az Agnus Rádió fenntartására fordítják.

Kellemes meglepetésben volt részük a múlt hét végén a szamosújvári színházkedvelőknek: magyarországi vendégek keresték fel az erdélyi kisvárost. A helybeli Téka Művelődési Alapítvány meghívására másodszor látogatott el a municípiumba az adácsi Veritas Színpad.

Az együttes 30 esztendeje alakult meg, 15 éve szerepelnek határon túli magyar településeken is. Megfordultak Erdélyben és Felvidéken is, ismertebb előadásaik az elmúlt évadokból: Mágnás Miska, Doktor Úr, Nyitott ablak, Maya és Bál a Savoyban.

A Marica grófnő című három felvonásos operetten jól szórakozott a közönség, a darabot húsz évvel ezelőtt a Szamos menti városban is előadta a műkedvelő csoport. Összeforrott és tapasztalattal rendelkező csapat az adácsi, amely igényesen kivitelezi darabjait. Olyan tehetséges színjátszókat láthattunk a színpadon, mint Szekeres Ida, Varga Lajos, Koszta János, Kiss Zsolt, Kissné Berta Beáta, Juhász Balázs, Széplaki Andrea, Sapi Szilárd, hogy csak a főszereplőket említsük, akik lelkesen igyekeztek, hogy a néző jól érezze magát a társaságukban. Szekeres János rendezése minden igényt kielégített: jól pergő, mozgalmas előadást tekinthetett meg a közönség.

Külön kell szólnunk a szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány szervező képességéről: a tékások ismét bebizonyították kapcsolatteremtési képességüket, a művelődés terén kifejtett sokoldalú és változatos tevékenységűk eredményességét. Az adácsiak vendégjátékát jórészt nekik köszönhetjük.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Pofonok földje – kínai–amerikai, bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn egész nap.

GYŐZELEM – Fallal szemben – német–török, bemutató. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30, 22; kedvezménnyel szerdán minden előadás.

MŰVÉSZ–EURIMAGES – Csodálatos Júlia – kanadai–amerikai–magyar–angol, bemutató. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; kedvezménnyel kedden. Millió dolláros bébi – amerikai. – Vetítés időpontja: június 17–18. között: 22.30 órától. Ne mozdulj! – olasz. – Vetítés időpontja: június 19–21. között: 22.30 órától, kedden kedvezménnyel. Hosszú jegyesség – francia. – Vetítés időpontja: június 22–23.: között: 22.30.

FAVORIT – Az élet egy csoda – szerb–francia. – Vetítések időpontja: 16, 19; kedvezménnyel csütörtökön.

DÉS

MŰVÉSZ – Mennyei királyság. – amerikai. Vetítések időpontja: 17, 19.30; kedvezménnyel pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától és hétfőn egész nap.

TORDA

FOX – Sky kapitány és a Holnap világa – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 18, 20; kedvezménnyel 16 órától.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Átok – amerikai. Vetítések időpontja: 17, 19, 21; kedvezménnyel 17 órától.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Csillagok háborúja III.: A Sith-ek bosszúja – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 16, 19; pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton és vasárnap 13 órától és hétfőn egész nap.

DACIA B-TEREM – Álmodozók – olasz. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton és vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton és vasárnap 14.30 órától és kedden egész nap.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Csak lazán! – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától és hétfőn minden előadás.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Június 25-én, szombaton este 8 órakor – Szép fehérség – stúdióelőadás (A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színházművészeti Tanszék IV. éves hallgatóinak vizsgaelőadása, osztályvezető tanár: Salat Lehel). Rendező: Uray Péter. Közreműködik a Panboro Színház (Budapest) és a Diákművelődési Ház. Szereplők: Dávid Attila Péter, Skovrán Tünde, Víg Ágnes, Györgyjakab Enikő, Both Eszter, Szekrényes László, Sinkő Ferenc, Nagy Attila, Fehérvári Péter. Évadzáró előadás.

ROMÁN OPERA

Június 24-én, pénteken, este 7 órától: Carl Orff: Carmina Burana.(Adrian Mureşan balettjelenetével). Rendező: Adrian Mureşan. Szereplők: Silvia Pop, Mircea Bariţchi, Dan Orădan, Delia Boar, Octavian Popa, Mariana Molnar Cotinghiu.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Közügyekben fontoskodó bátyámuramtól hallottam, még a kilencvenes évek elején: nem mindenkitől lehet elvárni , hogy ilyen-olyan szinten nyüzsögjön, forogjon és hangoskodjon, vannak, akik a pénzkeresésre állnak rá, és őket is meg lehet érteni, nagy a húzás, erősödik a hajtás, ez is, az is teljes embert követel meg.

Nos, ami bátyámuram hozzáállását illeti, véleményét saját karrierjével is igazolta. A közképviseletben elég magasra vitte, de javára legyen írva, tudtommal nem tévesztette össze a szezont a fazonnal, a bizniszt a politikával. Ellentétben a közép és az ifjabb nemzedéket képviselő pályatársaival, akiknek a nagyon fontos, s úgyszintén teljes embert követelő mandátumuk mellett vígan marad idejük arra is, hogy évi többszáz millió mellékest összehozzanak, s mindezt csak a kötelezően és nyilvánosan bevallandó jövedelmek szintjén…

Mellékállás vagy melléállás, fontolgatom most is a választás alternatíváját, amikor választottjaink tényleges, látható, tapintható, bizonyítható teljesítményéről van szó. Most, amikor kolozsvári polgármesterünk állított össze sikerlistát egyéves regnálásáról, és külön sajtóértekezleten dobta be a médiába. Utána meg sietetett vissza Bukarestbe, egyetlen jelöltként pártelnöki, kormánypárt-elnöki székért is korteskedni. Mert, kormányon vagy ellenzékben, egyre megy, a politika vagy biznisz alternatívája sokak számára így módosult: a politika is csak egy biznisz.

Apropó, mai polgármesterünk dicső elődje is pártelnöki státussal rendelkezett, s miközben a jó városgazda („bun gospodar") imidzsét sulykolták róla szorgalmasan, sohasem tudhatta az ember, vajon melyik tisztségét is tekinti főállásnak, s melyiket csak úgy mellékesnek.

Pedig tudjuk a választ, a régiét csakúgy, mint a mostaniét. S mondanunk sem kell, városban gondolkodó egyszerű választóként, nekünk, akik illúziók nélkül és más tanácsok ellenében szavaztunk a mostani polgármesterre, mindenfajta öntömjénezése után is maradt még hiányérzetünk. Például, amikor hamis vádakkal etnikai gyűlölködést szító feliratokat olvasunk még most is, mint az egykori Biasini-szálló homlokzatán. Amíg ilyen feliratokat felejtünk a köztereken, minden gödörtömés és pad átfestés, zászlóritkítás és parkolókijelölés, játszóterek és nyugdíjas-bérlet ellenére sincs helye évfordulós örömujjongásnak.

Talán majd akkor, ha nem mellékállású városgazdát látunk.

Június közepe, rekkenő hőség, ballagás. Először ér az a megtiszteltetés, hogy az elnöki emelvényről szemléljem végig a ceremóniát, szemben a véndiákokkal – immár teljesen a barikád túlsó oldalán. Generációváltás: ők most 18 évesek, akkor születtek, amikor én ballagtam.

Mi voltunk az a korosztály, amely az „Aranykorban" is foggal-körömmel ragaszkodott a hagyományokhoz. Pedig az elvtársak mindent megtettek azért, hogy visszafogjanak: megtiltották, hogy magyarul énekeljünk, a főelvtárs trombitaszóra akarta cserélni a harangozást, a végső kicsengetést. A ballagási ünnepség egyes elemeit is meg akarták spórolni, de nem hagytuk. A mi korosztályunk ennek ellenére ragaszkodott az iskolás sapka–hajpánt levételéhez, a ballagási nótákhoz, fikarcnyit sem engedtünk a 48-ból, a hagyományos szertartást elejétől fogva végigcsináltuk. Természetesen kockázattal járt, hogy a tiltás ellenére elhangzott az Elmegyek, elmegyek és a Ballag már a véndiák, de nem törődtünk vele, hiszen még az időközben létesített román osztály is velünk énekelt (amúgy az ő osztályuknak is a kilencven százaléka magyar volt, többiek nagy része pedig ismerte nyelvünket.)

Egy „ugrással" újra itt vagyok a jelenben. Perzsel a nap, szerencsénkre a zápor csak később esedékes, de a harangozás–csengetés megkésett, az éneklés zaját elnyomja a közönség moraja és a történelemlecke, a diákok pedig már rég elfelejtették, mi a hajpánt és mi az iskolás sapka. A 448 éves iskola újabb évfolyama végzett. Lobog a zászló, átadják a kulcsot is, megtörténik a három lépés előre. Elhangzik néhány ilyenkor szokásos szavalat, Ady ismét üzen egykori iskolájának, Egyed Emese verse is szívet dobogtat (kár, hogy az nem hangzik el, ő is tanára volt az iskolának). Az éltanulók idén is megkapják megérdemelt jutalmukat, az emlékdíjakat is átadják. Vannak, akik tudják, hogy jár nekik a díj, és vannak mások, akiket kellemes meglepetésként érint, hogy kiléphetnek a sorból, és másodpercekre ők válnak a világ közepévé, rájuk összpontosul a figyelem. A figyelemmel–fegyelemmel viszont baj van, a műsorvezető többször is kénytelen felszólítani az ünneplőket, hogy csituljon el a zavaró zaj, a Tar Koppány Zsolt díj átadója könnyeit visszafojtva állapítja meg, milyen magas fokú a közöny – nemcsak azt nem tudjuk már, ki volt az „ismert katona", de oda sem figyelünk, amikor emlékeztetnek történetére.

Tényleg, már nem is érdekel? „Unalmasakká" válnak, elkopnak hagyományaink? A ballagó diák csak épp hogy letudja ezt a napot, amely lassan hétköznappá szürkül? Pedig minden mozzanatára emlékeznie kellene, évtizedek múltán is ...

A minoritás törpeségtudatának önsúlya egyenesen arányos az időbe ágyazott közösségi sérelemdiskurzus vitalitásával. Hipotézis, melyből egyenes ágon származtatható a divatjamúlt Dávid-komplexus, a mindenkori kisebbségi követelések gránitbiztos talapzata. Nem tudom, az erdélyi recepthez képest más szegleteken miként van ez, mifelénk generációs tünet: a december ötödikére Trianont sóhajtók, a magyar igazolványt nejlonzacskóban maguk mellé temettetők, az akut neokuruckodó nyakasságban szenvedők korcsoportja jól behatárolható. Ők gyermek-, vagy ifjúfejjel megérték a magyar világot, s ami ráadásként jött, a front, munkaszolgálat, padlássepréssel körített kollektivizálás csak satírozott, de nem törölte ki az emlékek szépiás-barnán felsejlő világát. Ők a nosztalgiajogosultak.

A „derékhad" már abban a környezetben szocializálódott, ahol az együttélő nemzetiségek csoportjában elsőként említették a magyart, de ez a primátus vajmi keveset hozott a konyhára. Saját életvitelükön, pályájukkal tapasztalják-igazolják, hogy a szakmaiság, a többletmunka, a fegyelmezett rátartiság lenullázhatja a többség konjunkturális- adminisztratív fölény (esség)ét. Szilveszteri magyarok, akik a második éjfélkor szorongatott pezsgőspohárba bámulva addig és ott élik meg feszengő-melankolikus vigyázzban kimerülő önazonosságukat.

És jönnek sorban mindazok, akiket ’89 decemberének cezúrája határoz meg: sutba vágták a hónapok alatt letalpalt kitelepedési passzust, néhányuk Magyarországot is, Marosvásárhely márciusának árnyékával dacolva, úgy képzelték, ha már nem is együttélőként, egymás mellettiségben, de az itthoni élettérre voksolnak.

A most ocsúdók nemzedékével már nehezebb elbánni: mert hogy is lehetne egyetlen rovatba gyömöszölni a táncházban csujogató, mánélére ringatózó, dzsesszre-rockra, hip-hopra bepörgő, chaten csevegő, ökológiát tanuló, szuperinfó, bankszféra, piár-, menedzser-, modellszakmában egyaránt esélyt gyanító mai fiatalokat. Számukra a magyar nem feltétlenül mélyen rezonáló fogalom, elakad félúton a diszkrét másságérzet és az epiteton ornans között. Nekik már nem főállású hívó- és vezényszó.

Aligha fognak könnybe lábadni, midőn közhírré tétetik: ezentúl államalkotó tényező vagy. Útlevelükben továbbra is román állampolgárság szerepel a nemzetiség rovatban, s ösztöndíjasként ezentúl is Genf külvárosában kapnak csak albérletet, ha éppen nem lengyelként jelentkeznek be az amsterdami házinéninél.

Örvendek, hogy a román közélet mellett a magyarországi is elérhető távolságba kerül a televíziós adásoknak és a világhálón olvasható médiának köszönhetően, hiszen így megvan az a lehetőség, hogy összevessünk bizonyos jelenségeket. Ezt tettem tegnap is, a romániai vasutassztrájk tizennegyedik napján. Visszagondolva a közelmúlt történéseire, rögtön a magyar gazdák tiltakozási akciója ötlött fel, ők szintén napokon keresztül traktor-barikádjaikon a parlament előtt fejezték ki elégedetlenségüket, egyebek között, a támogatások késése miatt.

Megdöbbentő a két sztrájk közötti különbség. Az eltérést főleg a tiltakozás körüli feszültségben látom. Máig is elevenen él az emlékezetemben, hogyan vált a gazdák vezére, és a mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter afféle „valóságshow" részévé. A mindenható tévé média is közbelépett, és hatásos fogással igyekezett megoldani a konfliktusos helyzetet. Egy adott pillanatban ugyanis az újságírók valamelyik tévéstúdióban gyakorlatilag magukra hagyták a vita két főszereplőjét, abban reménykedve, hogy majd „négyszemközt" (és természetesen az ország szeme láttára) kiegyeznek. A helyzet szokatlansága ellenére a felek tisztességesen helytálltak a számukra előkészített „Big Brother"-ben. Meg kell hagyni, a feszültség azokban a pillanatokban is csak úgy sugárzott a képernyőről, ezért vélhetően nem csak a konfliktus megoldásához, hanem az illető adás nézettségi rátájának a növekedéséhez fűződő remények is beváltak.

Egyértelműen megállapítható, hogy a most zajló romániai, illetve a néhány hónappal korábbi magyarországi sztrájk között óriási a különbség, amit egyrészt a különböző szakaszban tartó polgárosodási folyamattal magyarázok. Romániában ugyanis ritka az a politikai, közéleti esemény, amely annyira felcsigázná az emberek érdeklődését, hogy közös állásfoglalásra, megnyilvánulásra serkentené őket. Romániában az iraki konfliktusos övezetben való román szerepvállalás is csak harmatgyenge tiltakozást váltott ki, a három román újságíró elrablása sem volt sokkal nagyobb hatással az emberekre.

Magyarországon napokon keresztül a sajtóhírek között elsőként került be a gazdák tiltakozása, mellesleg a parlamenti pártok is széles nyilatkozati frontot tartottak fenn. Ebben alaposan közrejátszott az ellenzék is, amelynek rossz nyelvek szerint nem kis szerepe volt a sztrájk kitörésében. Ezzel szemben Romániában egy nyugodt ellenzéket látunk, amelynek esze ágában sincs népszerűségi indexszét felfelé tornázgatni populista nyilatkozatokkal. A szociáldemokraták nem szegődtek a vasutasok mellé, nem vádolják a kormányt azzal, hogy nem érdekli az emberek és a gazdaság számára meglehetősen fontos ágazat sorsa. Tulajdonképpen még a tematizálásról is lemondtak, hiszen egyelőre még utalás szintjén se hozták szóba a sztrájkot, az ebből fakadó esetleges veszteségek firtatását. Az ellenzék mellett a közvélemény és az ezt alakító média is rezzenéstelenül tűri a munkabeszüntetést. A kormányzati politikusok is mintha hivalkodnának azzal, hogy teljes mértékben hidegen hagyja őket a sztrájk. Valószínű, hogy arra számítanak, ezzel a taktikával „betörik" a vasutasokat.

Ez a játék azonban veszélyes is lehet, hiszen ezáltal mindenkiben az a benyomás alakulhat ki, hogy a több ezer kilométeres vasúthálózat teljesen fölösleges, az ország nélküle is tökéletesen megvan. Kétségtelen, hogy az elmúlt években a csődös szállítási körülményeknek köszönhetően az utasok jogosan érezhették így, a személyszállítást közutakon lebonyolító magáncégek egyre minőségibb szolgáltatásai miatt, de ezt a kérdést nem lehet csak ezzel az egyszerű, többnyire személyes kényelmi szempontokra leszűkítve tárgyalni. A helyzet ennél sokkal súlyosabb, hiszen gazdasági hatásai máris látszanak, az illetékesek napi 40 milliárd eurós bevételkiesésről rebesgetnek, de az exportőröknek is komoly káruk származik ebből. Románia nem elég gazdag ország ahhoz, hogy ilyen könnyelműen kezelje az eurómilliárdokra rúgó veszteségeket.

Persze a kormány keze is meg van kötve, ráadásul nem is akárhonnan, hanem külföldről, mivel a Nemzetközi Valutaalap monitorizálja a Román Államvasutakhoz hasonló veszteséggel működő cégek költségvetését, és nem enged ezek esetében egy százalékos béremelést sem. Az álláspontok ezért cseppet sem közelednek, mindkét félnek az érvelése ugyan megalapozott, a konfliktus azonban aligha oldódik meg, a veszteségek pedig napról-napra növekednek. Ha a kormány több empátiát mutatna a dolgozók iránt, akkor talán könnyebb lenne eredményre jutni. Mindig lehet olyan kompromisszumot találni, amely mindkét fél számára elfogadható, de ez a zseniális megoldás általában csak akkor jelenik meg, amikor a lekezelés, nemtörődömség eltűnik a felek közötti tárgyalóteremből, helyét pedig a konszenzusra való törekvés váltja fel.

A Tăriceanu-kabinet imidzse jelentős léket szenvedett az „azt akarják, hogy szállodát építsek maguknak" kijelentéssel, amit a miniszterelnök a házak nélkül maradt Temes megyei árvízkárosultaknak mondott. Ez akkor csak olajat öntött a tűzre. Kérdés az, hogy a kormányzati politikusok ezúttal megtalálják-e a sebeket gyógyító balzsamolajat.

Másodlagos tömegsírt tártak fel Boszniában, feltehetőleg a srebrenicai mészárlás 240 áldozatának részleges maradványaival – jelentették be kedden Szarajevóban. A főbűnös, Ratco Mladics tábornok továbbra sem hajlandó feladni magát.

Szinte egyik tetem sem volt teljes, ami annak a jele, hogy eredetileg máshol temették el őket, s később, a bűncselekmény eltitkolása céljából kiásták, és új helyre vitték a holttesteket – mondta Murat Hurtic. Az eltűnt személyek sorsát vizsgáló bosnyák-horvát bizottság tisztségviselője kifejtette: – Nem találtunk egyetlen sértetlen koponyát sem, és az olyan maradványok helyzetéből, amelyekből csak néhány csont volt meg, másodlagos tömegsírnak véljük a helyet.

Korábbi, hasonló felfedezésekből arra következtettek, hogy a maradványokat bulldózerek segítségével vitték az új helyre, és emiatt egy-egy test különböző részei gyakran két-három helyre kerültek. A törvényszéki orvostani szakértő csoport 35 napos munkával befejezte a Liplje falunál lévő tömegsír feltárását. Okmányokat nem találtak, de a személyes holmik arra utalnak, hogy az áldozatok muzulmánok voltak. DNS-vizsgálatokat fognak végezni, hogy kilétüket megállapíthassák.

Boszniában 16 és félezer holttestet találtak eddig tömegsírokban, de több ezerre rúg a még eltűntként nyilvántartott, valószínűleg meghalt emberek száma. Az 1992–95-ös boszniai háborúban mintegy 260 ezer embert öltek meg.

A boszniai vérengzések egyik fővádlottja Ratko Mladic volt boszniai szerb hadseregparancsnok, aki továbbra is bújdosik a számonkérés elől. Egykori helyettese és közeli barátja, Manojlo Milovanovic szemére veti a srebrenicai népirtással vádolt tábornoknak, hogy mindeddig nem adta fel magát a Nemzetközi Törvényszéknek (NT), és emiatt 17 magas rangú tisztet és tábornokot helyeztek vád alá.

„Szemére vetem, hogy már tíz évvel ezelőtt nem ment el Hágába, mert ezzel megvédett volna mindnyájunkat, akik mellette voltunk. Szerintem 17 magas rangú tiszt és tábornok azért ment Hágába, mert Mladic nincs ott" – mondta .

Milovanovic talán az első olyan magas rangú volt boszniai tiszt, aki nyíltan kimondja, hogy Mladicnak Hágában a helye. A háború idején Milovanovic a boszniai szerb hadsereg fővezérkarának élén állt, első helyettese volt Mladicnak, és talán az egyetlen a szökött tábornok környezetéből, akit nem helyezett vád alá a hágai bíróság. Szavainak nagy súlyt ad az, hogy nála jobban kevesen ismerték Mladicot: a nyugalmazott tábornok öt éven át a volt a legsúlyosabb háborús bűntényekkel vádolt egykori hadseregparancsok helyettese, a háború előtt pedig 13 éven át együtt szolgáltak Macedóniában.

A tábornok szerint Mladic már tíz évvel ezelőtt, a vádemeléskor is azt mondta, hogy élve nem adja fel magát, ezért is hamisak az ilyen értelmű sajtóértesülések. Milovanovic jól ismerte Mladicot, s szerinte hamis egy brit lap állítása, miszerint Ratko Mladic ötmillió dollárt kért önkéntes feladásáért. Ratko Mladic sose kérne pénzt, mert ezzel elárulná saját családját, népét és karrierjét – állítja Milovanovic, ugyanakkor megjegyzi, hogy egykori felettese furcsa ember volt, kilenc éve nem látta őt, és nem kizárt, hogy azóta megváltozott. A tábornok ugyanakkor leszögezi, hogy megtagadná Mladicot, ha pénzért adná fel magát.

Több mint húszezer druida, spiritualista és más Nap-imádó gyűlt össze keddre virradóra az angliai Stonehenge-ben a nyári napforduló megünneplésére. A druidák, a kelta időkbe visszanyúló britanniai pogány vallás papjai és hívei azért vonzódnak a Londontól 100 mérföldre nyugatra fekvő prehisztorikus emlékekhez, mert meggyőződésük szerint Stonehenge a spiritualizmus központja volt kétezer évvel ezelőtt.

Az angol örökségvédelmi hivatal szóvivője elmondta, hogy „fantasztikus volt a napfelkelte és a hangulat" az északi félteke leghosszabb nappalának kezdetén. A Stonehenge-hívek üdvrivalgásban törtek ki, amikor helyi idő szerint 4 óra 58 perckor felbukkantak az első napsugarak. Sokan dobon vagy dudán játszva köszöntötték a felkelő Napot. A rejtélyes kőemlékek egész évben látogathatók, de a nyári napforduló különleges alkalmat kínál a rajongóknak ahhoz, hogy körüljárják és megérintsék a 20 tonnás köveket. Tudósok szerint a stonehenge-i kőkör időszámításunk előtt 3000 és 1600 között létesült, de senki sem tudja biztosan, hogy templom, temetkezési hely, csillagvizsgáló, esetleg valamilyen más spirituális vagy ideiglenes célt szolgáló létesítmény volt-e.

A berliniek birtokba vették május 10-én felavatott Holokauszt-emlékművet, amely a város szerves részévé vált, ha nem is egészen a várt módon. A Brandenburgi-kapu és a volt Hitler-bunker között megépített, 2711 szürke márványtömbből álló labirintusban anyák sétáltatják kisgyermekeiket, rapperek ugrálnak egyik kockáról a másikra, Németország minden részéből idelátogató iskolások uzsonnáznak, fogócskáznak. Van, aki a köveken napozik. Kedvelt randevú-hely is lett, és este, éjjel szerelmespárok találnak itt búvóhelyet – írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

Elfogadható, rossz vagy jó dolog-e ez? – kérdezik maguktól az emberek, és a vélemények megoszlanak még a zsidó közösségen belül is. Paul Spiegel, a németországi zsidók tanácsának elnöke kezdettől fogva nem tartotta hitelesnek az emlékművet. „Ez várható volt. Látványosság inkább, mint az elmélyülés helye, annál is inkább, mert az úgynevezett »információs központ« nagyon kicsi, korlátozott számú látogatót tud csak egyszerre fogadni, és a sok ezer ember közül csak kevesen állnak sorba, hogy megtekintsék az interaktív termeket, amelyek a holokausztról beszélnek és ahonnan közvetlen kapcsolatba lehet lépni a jeruzsálemi Jad Vasem adatbankjával" – mondta.

Albert Meyer, a berlini zsidó közösség vezetője bevallotta: kezdetben attól félt, hogy az emlékmű nem kerül közel az emberek szívéhez, de ma úgy látja, hogy „élő emlékmű lett annak minden előnyével és hátrányával."

Günther Morsch, a sachsenhauseni volt koncentrációs tábor emlékművének igazgatója így vélekedett: „Világos, hogy ez az emlékmű sohasem kelthet olyan érzéseket, mint Auschwitz vagy Sachsenhausen, de ki kell várni, hogyan alakul a viszony a kőerdő és az információs központ között, mert csak ez utóbbi ösztönözheti érzelmi reakcióra az előbbit."

Peter Eisemann, az építész éppen így képzelte el az emlékmű életét: „Ez nem temető. Az emberek leülnek, sétálnak, vagy ugrálnak a világ minden emlékművénél. Ez azt jelenti, hogy szívesen vannak ott, és ez jó" – nyilatkozta.

Szomália a világ egyetlen olyan országa, ahol – központi kormányzat híján – teljes káosz uralkodik. A világ egyik legveszélyesebb helye. A három részre szakadt kelet-afrikai országot egymással rivalizáló klánok uralják. Ideális hely terroristáknak.

A kelet-afrikai országból 1995-ben vonultak ki az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) erői, de a központi kormányzat nem állt helyre. A káoszba süllyedt és három részre – Szomáliföldre, Punföldre és Szomáliára – szakadt állam a terrorizmus elleni háború megindításakor került ismét a Nyugat, illetve a nemzetközi közösségek látókörébe, ugyanis a törvényes rend hiánya miatt a terroristák egyik potenciális fészkének tartják.

Jóllehet a kilencvenes években zajló polgárháborúnak már vége, a különféle klánok uralta országban továbbra is mindennaposak az erőszakos cselekmények. Mohamed Sziad Barré katonai diktátor rendszerének 1991-es bukása óta az ország kisebb hűbérbirtokokra darabolódott. Mogadishun is több frakció osztozkodik, más ellenőrzi a kikötőt és a repteret, más az elnöki palotát, és megint más a rádió székházát. A kormányépületek többségét lerombolták és kifosztották, az ország archívumainak és hivatalos dokumentumainak jó része megsemmisült. Optimizmusra adhat azonban okot, hogy a 13 éve nemzeti kormány nélküli Szomáliában megalakult az új, kinevezett parlament, ami az első lépés lehet egy stabil kormány felállítása felé. Igaz, ez a 14. kísérlet 1991 óta arra, hogy hatékony központi kormány jöjjön létre. Jellemző, hogy a biztonsági helyzet miatt a januárban aláírt legutóbbi megállapodáshoz vezető tárgyalásokat végig a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte.

Az új szomáliai elnök arra kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy rendeljen ki jelentős nagyságú békefenntartó erőt az anarchiába süllyedt ország stabilitásának megteremtésére. Az ENSZ hivatalosan még nem ismerte el Abdullahi Juszuf Ahmed október 10-i elnökválasztási győzelmét, mégis a BT kivételesen lehetővé tette számára, hogy felszólaljon a testület nairobi (Kenya) kihelyezett ülésén. „Az új kormánynak nincs képzett hadserege, szervezett rendőrsége, vagy bármilyen biztonsági alakulata. Kérjük a BT-t, hogy a lehető leghamarabb indítson el egy béketeremtő missziót Szomáliába, ezen belül pedig vezényeljen egy stabilizációs alakulatot az országba" – mondta az elnök.

Oszama bin Ladennek állítólag 15 hajóból álló terrorista hajóflottája van. Felkutatására összefogott a CIA, az M16 és a Lloyds’ biztosító. A londoni Daily Mirror értesülései szerint a hajók – amelyek feltehetően jemeni és szomáliai zászlók alatt közlekednek –- parancsra támadást intézhetnek luxus óceánjárók, olajkutató platformok, kikötők ellen. A Scotland Yardot állítólag figyelmeztették: egy ilyen hajó felúszhat a Temzén és ágyúzhatja a Parlament épületét.

A Lloyds’ hajózási biztosító jelezte, együttműködik az M16 és a CIA hírszerzőivel, hogy nyomára bukkanjanak a hajóknak, amelyeket az al-Kaida vásárolt egy görög hajómágnástól, aki magával bin Ladennel állt kapcsolatban. A hajók állítólag az Indiai- vagy a Csendes-óceánon tartózkodnak, de mivel 12 ezer hajó szeli egy adott pillanatban a tengereket, nehéz lesz megtalálni és harcképtelenné tenni Oszama flottáját – írja a Daily Mirror. (HVG)

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Nem államalkotó, hanem a romániai lakosság része a magyar kisebbség – így módosult a kisebbségi törvénytervezet szövege a szenátus jogi bizottságában tegnap folytatott vita során.

A Konzervatív Párt (KP) javaslatára, amelyet az ellenzéki Szociáldemokrata Párt és a Nagy-Románia Párt (NRP) is támogatott, a testület megállapította, hogy a nemzeti kisebbségek a romániai lakosság alkotó tényezői, nem a román államé, ahogy az a tervezet szövegében áll.

Az ülés végén Eckstein-Kovács Péter, a jogi bizottság elnöke kijelentette, ez a módosítás fokozza „a terminológiai homályt" ebben a kérdésben. – Egy kisebbség lakossághoz tartozása tény, ezt nem kell szabályozni, viszont ha meghagyjuk azt a megfogalmazást, miszerint a nemzeti kisebbségek a román állam alkotó tényezői, akkor ez erősítené az alkotmányos előírásokat – mondta a szenátor. Noha nem kívánta kommentálni a KP álláspontját, a kormánykoalíció tagjaként, Eckstein-Kovács ironikusan megjegyezte: köszönjük Gavrilă Vasilescu szenátor úrnak: megengedte, hogy a lakosság része lehetünk.

A szenátus jogi bizottságában a törvénynek csak négy cikkét sikerült megvitatni, ezek mindegyikénél több módosítási javaslat született. A legaktívabb a nagyromániás Gheorghe Funar volt, aki egyebek között azt javasolta, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai tegyenek román nyelvvizsgát, hiszen csak ezután lehet őket a közösség tagjainak nyilvánítani. A nagy-romániás javaslatokat azonban a testület elvetette.

A szenátus emberjogi bizottsága a szöveget majdnem változatlanul elfogadta. Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke elmondta: habár 223 módosító javaslatot fogalmaztak meg a bizottság tagjai, végszavazáskor a szenátorok az eredeti szöveg mellett foglaltak állást. Úgy vélte, hogy a két-három technikai módosítás nem változtatta meg a törvény lényegét.

Ma dönt a bíróság arról, hogy törvényesnek tekinthető-e a vasutasok általános sztrájkja. Azzal ugyanis, hogy további vasúti alkalmazottakat tömörítő szakszervezetek is csatlakoztak a megmozduláshoz, nem biztosítható a törvény által előírt kötelezettség, miszerint a járatok legalább egyharmada közlekedjen. Elképzelhető tehát, hogy akik utóbb szüntették be a munkát, kénytelenek lesznek felfüggeszteni akciójukat, ha a bíróság törvénytelennek ítéli azt.

Ha a bíróság nem tekinti illegálisnak a vasúti dolgozók béremelési követeléseit szolgáló megmozdulást, akkor valószínűleg a hét végéig húzódik a sztrájk. A törvény szerint ugyanis egy munkabeszüntetés egy adott területen legfeljebb húsz napig tarthat. A kereskedelmi forgalmat bonyolító és az infrastruktúráért felelős vasúti dolgozók érdekképviseletei ugyanakkor azzal érvelnek, hogy ők csak most, a többi szakszervezettől külön, más időpontban és más területeken szüntették be a munkát.

A sztrájk következtében napról napra súlyosbodik a káosz a vasúti közlekedésben: akár 240 perces késésre is számíthatnak a reggel 7 és 11 között közlekedő vonatok utasai. A nap többi részében a CFR 24 nemzetközi, 14 intercity, 30 sebes és 20 gyorsvonatot biztosít az utasoknak, a menetrend azonban teljesen felborult. A Magyar Államvasútak (MÁV) értesítése szerint a Transzbalkán Expressz 210 percet késett tegnap, román idő szerint 6.30-kor érkezett a román-magyar határra, de a reggeli munkabeszüntetés miatt csak 11 órakor lépte át az országhatárt. A Brassó–Budapest között közlekedő Korona Expressz a sztrájk megkezdése előtt már átlép a határon.

A Cotidianul szerint a szakszervezeti vezetők azt követően buzdították sztrájkra a vasúti alkalmazottakat, hogy Gheorghe Dobre szállításügyi miniszter – beiktatása utáni első rendeletében – kivétette őket a minisztériumhoz tartozó cégek igazgatótanácsából. Ez a tisztség több száz milliós pluszjövedelmet jelentett a szakszervezeti vezetők számára. Ezzel – állítja a lap – a volt tárcavezető, az SZDP-s Miron Mitrea vásárolta meg őket. A vasúti szakszervezetek hálája sem maradt el, Mitreat négy év alatt alig kétszer két órás figyelmeztető sztrájkkal „zavarták" csupán.

A lap kiszámolta: Ioan Molea szakszervezeti vezetőnek például évi 720 millió többletjövedelmet jelentett az általa elfoglalt igazgató tanácsi tisztség. A másik vezér, Iulian Măntescu, valamivel „szerényebb" összeggel, havi 15–20 millió lejjel kellett hogy beérje. Voicu Sala visszautasította a miniszter ajánlatát – legalábbis ezt nyilatkozta a sajtónak –,őt végül „erőszakkal" tették be az egyik ilyen vezető testületbe.

Miron Mitrea a lapnak nyilatkozva beismerte, hogy ő volt az, aki miniszteri rendelet útján „sorozta" be a szakszervezeti vezetőket ezekbe a jól jövedelmező tisztségekbe, mentségére csak annyit hozott fel: ez a „szokás" már a kilencvenes évek elején is így volt, amikor Traian Băsescu volt a szállításügyi miniszter.

Dobre miniszter ugyanakkor kilátásba helyezte azt is: kivizsgálják azokat a szerződéseket, amelyeket a CFR kötött a különböző szakszervezeti vezetők magáncégeivel.

A kétoldalú kapcsolatok áttekintése és erősítése a célja annak a látogatásnak, amelyet Polt Péter magyar főügyész kezdett kedden Romániában. A magas rangú tisztségviselő Kolozsváron kezdte látogatását, ahol a fellebbviteli főügyészség vezetőjével találkozott.

A megbeszélés után Polt Péter a Szabadságnak elmondta: áttekintették azokat a kérdéseket, amelyek abból adódhatnak, hogy a két országnak közös határa van. A megbeszélések során azonban főként az uniós tapasztalat átadására összpontosítottak. A román fél nagy érdeklődést mutatott ez iránt, de ez a kérdés a szerdai bukaresti megbeszéléseken kerül előtérbe, amikor a magyar delegáció Ilie Botoş román főügyésszel találkozik. Polt Péter szerint a személyes találkozók számát szaporítani kell. A magyar fél kész arra, hogy akár tanfolyamok, akár konferenciák keretében a tapasztalatcserét sokkal intenzívebbé tegyék. A román fél a magyar ügyészség szervezeti felépítése, függetlensége iránt is nagy érdeklődést tanúsított.

A főügyész elmondta: a szerdai látogatáson feltérképezik, hogy Magyarország uniós tagként milyen segítséget tud nyújtani Romániának ezen a szakterületen, emellett a román főügyésszel megbeszélik a közös érdeklődésre számot tartó témákat. Polt szerint a magyar és a román ügyészség között jó munkakapcsolat van. A határ menti megyékben állandó jellegű kapcsolattartás figyelhető meg, emellett a magyar jogsegélyforgalom is jelentősnek nevezhető. – A cél az, hogy az eddigi jó tapasztalatokon is javítsunk, és az együttműködést már most olyan szintre fejlesszük, ami az uniós formáknak is megfelel – mondta.

A Szabadság kérdésére a főügyész cáfolta, hogy tegnapi látogatása során erdélyi rokonait is felkereste volna. Ugyanakkor közölte, hogy nagymamája Erdélyből származik, tehát rendelkezik itteni családi kötődéssel.

Ismét drágul az üzemanyag. A Petrom szerdán kúthálózatában forgalmazott gázolaj esetében az árnövekedés szintje eléri a 400 lejt, a legolcsóbb benzin literenkénti ára 33 900 lej lesz. A Super Euro Diesel gázolaj literenkénti ára 32 500 lejre emelkedik, az Euro Diesel gázolaj szerdától 31 500 lejért lesz megvásárolható.

Az Eco Premium benzin ára a jelenlegi 33 400 lejről szerdán 34 200 lejre emelkedik. Az Euro Premium benzin 800 lejjel lesz drágább és literenként 33 900 lejért lesz megvásárolható. Az ólommentes Premium benzin ára szintén 33 900 lej lesz, a Top Premium 99 benzin ára 37 400 lejre emelkedik. A drágítás oka a kőolaj nemzetközi árának emelkedése.

A Csíkszeredai Bíróság kedden elfogadta a Trianon című dokumentumfilm csicsói levetítését megszervező Péter Lukács óvását a kiszabott 100 millió lejes bírság ellen, és semmisnek nyilvánította az erről szóló rendőrségi jegyzőkönyvet.

Péter Lukácst, a Magyar Polgári Szövetség csicsói szervezetének elnökét az idén februárban büntették meg 100 millió lejre, mivel megszervezte Koltay Gábor alkotásának levetítést, anélkül, hogy rendelkezett volna az Országos Mozivállalat besorolási bizonyítványával.

Az 1-es és 5-ös oldalt szerkesztette: Borbély Tamás

A hétfőn kezdődött országos teszt román nyelv és irodalom vizsgáján a diákoknak Mihai Eminescu Peisaj című versrészletének alapján kellett különböző kérdésekre válaszolniuk. Emellett kérvényt, és egy-két oldalas fogalmazást kellett írniuk egy komédiáról.

Kolozs megyében hétfőn 78 diák hiányzott az országos tesztek első vizsgájáról, és két vizsgázó diákhoz kellett külön vizsgáztató bizottságnak kimennie, mert a vizsga ideje alatt kórházi kezelésre szorultak.

Corina Pop, a Kolozs megyei tanfelügyelőség szóvivője elmondta, hogy további 13 diáknak hosszabbították meg egy órával a rendelkezésre álló időt, egészségügyi problémák miatt.

– Az első vizsga normális körülmények között zajlott le, semmilyen különleges esetet nem említhetek meg. A román nyelv és irodalom kiválasztott vizsgatétele közepes nehézségű volt – tette hozzá.

Kolozs megyében 6917 nyolcadikos diák iratkozott be az országos tesztekre, amely tegnap tovább folytatódott a magyar és német vizsgákkal. Erre 977 tanuló jelentkezett, akik anyanyelvi szinten tanulták a magyart, és 52 olyan tanuló, aki a német nyelvet tekinti anyanyelvének.

Beszterce-Naszód megyében a 3646 vizsgára feliratkozott diákból 123 nem jelent meg a megadott időpontban. Speciális vizsgáztató bizottságot küldtek a városi kórházba, ahol egy szálvai diáklánynak kellett vizsgáznia. A háromtagú vizsgáztató bizottság felügyelőtanárokból állt. – Ehhez az esethez a tanügyminiszter külön engedélyét kellett kérni, mert a vizsgázó diáklány bizonyítani tudta, hogy nem tudja elhagyni a kórházat – mondta Corina Pop.

Beszterce-Naszód megyében 23 iskolaközpontban vizsgázhatnak a diákok, és két vizsgaközpontba gyűjtik össze a vizsgadolgozatokat.

Fehér megyében egy diáklány, aki mozgató izmai miatt került hátrányos helyzetbe, egy noteszgép (laptop) segítségével két felügyelőtanár jelenlétében vizsgázott. Elena Ignat Fehér megyei tanfelügyelő elmondta, hogy a diáklány, aki az Inocenţiu Micu Klein Kollégium diákja volt Balázsfalván, speciális körülmények között vizsgázhatott egy informatikatanár segítségével. A tanár begépelte az elhangzott információkat a noteszgépbe dokumentum formájában, amelyet a tanügyminisztérium előzetesen engedélyezett.

Egy diákot el kellett távolítaniuk a vizsgáról, mert rajtakapták, hogy puskázott. Fehér megyében összesen 4400-an vettek részt a hétfői vizsgán.

Több mint 14 000-en vizsgáztak tegnap az anyanyelv vizsgán, hogy felvételizhessenek IX. osztályba. Sajnos néhány diák esetében itt is megtörtént, hogy csalás miatt el kellett távolítani a teremből.

A tanügyminisztérium adatai szerint 14 261-en iratkoztak fel a tegnapi vizsgákra, amelyből 12 976-on vizsgáztak magyar nyelven, 1162-en német nyelven, 28-an szlovák nyelven, 20-an pedig ukrán nyelven.

Paloma Petrescu tanügyi államtitkár a három tételsor közül a 2-est választotta ki. Péter Tünde magyar szakos tanfelügyelőnő lapunknak elmondta, a diákoknak három tételt kellett kidolgozniuk a rendelkezésükre álló idő alatt. Balassi Bálint Egy katonaének című versét kellett elemezniük, és ugyanebből a szövegből kellett kiválasztaniuk példákat mély és magas hangrendű szavakra, összetett szavakra, rokon értelmű szavakra, képzett szavakra, valamint mondatot kellett elemezniük. Emellett egy elbeszélő költemény megírását is tartalmazta a tételsor, és egy tanult elbeszélés főhősének jellemzését, de pontozták a helyesírást is.

Több mint egy milliárd lejes költségvetést szavazott meg utolsó rendkívüli ülésén Beszterce helyi tanácsa a közeledő városnapok kivitelezésére.

Vasile Moldovan polgármester elmondta, hogy a pénz arra fogják költeni, hogy kialakítsanak egy előadóteret, ahol a meghívott együttesek és színészek felléphetnek. De a hazai vendégelőadók mellett itt lesz a németországi Herzongenrath város polgármestere is kíséretével, aki azért jön, hogy aláírja a testvérvárosi egyezményt Besztercével.

A rendezvény első napja, július 15-én a helyi tanács ünnepi ülésével kezdődik, amit a polgármester köszöntőbeszéde követ, majd különböző előadásokon, sporttevékenységeken vehetnek részt az érdeklődők. Egy kiállítás megnyitójára is sor kerül, de lesz rézfúvós zenekar és népzene-koncert is.

A második nap nyílik a bélyeggyűjtők vására, valamint a két város elöljárója aláírja a testvérvárosi szerződést. Megkezdődik a Besztercei Csillagok elnevezésű verseny, amelyre a város fiatal tehetségei jelentkezhetnek. A napot pop-rock és dance koncertek zárják.

Az utolsó nap fellépnek azok, akik eredményesen szerepeltek a különböző versenyeken: többek között gyerekszíntársulatok és német hagyományőrző csoportok. A népzenei koncertek tűzijátékkal záródnak.

Egy helyi tanácstagokból álló bizottság foglalkozik a szervezéssel és ellenőrzi majd a kiutalt összeg felhasználását.

A „Mentsétek meg Verespatakot Egyesület" idén másodjára szervezi meg a verespataki Széna Fesztivált, amelynek változatos és egyedi programja dinamikus, kalandvágyó embereknek szól, akik egyaránt szeretik a zenét és a természetet. A rendezvény augusztus 26–28 között zajlik, három nap és három éjjel. Helyszíne az ezer méter magasan fekvő fennsík az erdélyi aranyháromszögben található Verespatakon.

A rendezvény egyedülálló Romániában: a változatos zene és hegyvidéki környezet mellett a programot széna-jumping, vízágyúk, mászófalak, graffiti verseny és kiállítás, környezetvédelemről szóló előadások és vetítések, illetve a helyiek életmódjának, hagyományos mesterségeinek és kultúrájának bemutatása színesíti.

Fellépnek a következő együttesek: Zdob si Zdub, Shukar Collective, Sensor, Bitza, Viţa De Vie, Luna Amară, Unu&Firma, Phane Buton, Pacha Man, K-gula, Ada Milea, B.TON, Romano (G-Force Sound – Germania), Anexa 1, Target, Aria Urbana, Dahood, Implant pentru Refuz, Grasu XXL, DJ Paul, CTC, Butch, Coma, H8, Altar, Silent Strike. A résztvevők várható létszáma 15 000, elsősorban fiatalok, az elszállásolás a fennsíkon létrehozott kempingben történik, a személyszállítást Gyulafehérvárról és Kolozsvárról külön buszjáratok biztosítják.

A Széna Fesztivál a ciántechnológiás aranybányászat elleni tiltakozó koncertként született meg 2004-ben. Most, másodjára szervezve meg a fesztivált, ennek tiltakozó jellege és üzenete megmarad, de sajátos ünneppé alakul, a verespataki élet és megmaradás méltó ünnepe ez – nyilatkozta Eugen David verespataki lakos, a Mentsétek Meg Verespatakot Egyesület elnöke.

A „Mentsétek meg Verespatok Egyesület" olyan magánszemélyek és civil szervezetek (Alburnus Maior Egyesület, Rebel Music, Greenpeace CEE, Mindbomb, Efectul Fluture, Havasi Gyopár Környezetvédelmi Egyesület, Zöld Erdély Egyesület) szövetsége, akik Verespatak fenntartható fejlődéséért küzdenek.

A tavalyi Széna Fesztivál talán legjelentősebb eseménye az a tiltakozó felvonulás volt, amelynek során a Verespatakon tervezett ciántechnológiás felszíni aranykitermelés ellen tiltakozók népes serege gyalog tette meg az utat Kolozsvártól Verespatakig. A felvonulásnak számos külföldi résztvevője is volt, a nemzetközi sajtó a tervezett aranybánya ellen tiltakozók mellett foglalt állást.

Negyven év után újra olvasható a Kazán-szorosban gróf Széchenyi István emléktáblája, amely azoknak a munkálatoknak az emlékét örökítette meg, amelyeket magyarok végeztek: korszerű, hajózható csatornát alakítottak ki a Vaskapu örvényei között.

Az eredeti tábla 50 méterrel került a jelenlegi vízszint alá, miután a Vaskapu vízi erőművének duzzasztózsilipjei mögött fölgyűlt a víz. A román hatóságok csak a római kori emléktáblák újraelhelyezését biztosították, a magyar emléktáblát víz alatt hagyták.

A Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Yacht Egylet hajós küldöttsége 2005. június 2-án indult a Felső Kazán-szorosba, és június 15-én elhelyezte az új emléktáblát a Duna folyam 973,3 kilométernél. A tábla az eredetivel egyező szöveget tartalmaz, mellé helyeztek egy magyar és egy román hajólobogót és a szakrális jelentőséggel bíró Széchenyi család lobogóját a Szent Koronával.

A túra résztvevői tisztelegtek a Baross emléktáblánál, ahol megemlékeztek az egykori politikusról, továbbá Vespanianus és Traianus császár emléktábláinál.

Az egylet hajós küldöttsége úgy véli, hogy a Széchenyi táblát minden magyar hajós hajókürt-jelzéssel fogja megtisztelni, emlékezve a nemzet kiemelkedő személyiségére, Széchenyi Istvánra.

Több tíz családot kellett kilakoltatni Fehér megyében, mert házaikat elöntötte a víz. Továbbá számos megyei és országos útban okozott kárt az erőteljes esőzés.

A Megyei Katasztrófavédelmi Hivatal szerint tíz háztartásban okozott kárt a víz Nagyenyeden, ahol a vízszint majdnem a vasúti sínekig emelkedett.

Jelenleg a helyi tűzoltóság és katasztrófavédelmi hivatal szakemberei dolgoznak a károsult családok kilakoltatásán. Ugyanakkor a város szélén lakó roma családokat is ki kellett lakoltatni, de a víz elárasztotta a város központjában található tömbházak pincéjét, valamint a piacteret is.

Szászgorbón is több házat öntött el a víz, akárcsak Nyírmezőn.

A C 670-es megyei út, amely összeköttetést teremt Felgyógy és Remetekolostor között, több helyen is megrepedt a víz miatt. Ez az út vezet a remetei kolostorhoz, ezért most az ott rekedt turisták nem tudnak hazatérni. Néhányuknak szállást adtak a kolostorban, de a többiek a környékbeli turistaházakban voltak kénytelenek meghúzódni.

A 75-ös országutat, amely összeköti Fehér és Kolozs megyét, hatalmas szikladarabok torlaszolták el, emiatt a forgalmat lezárták Szolcsva környékén. Hasonló a helyzet a 74-es országúton is Zlatna és Ompolykövesd között.

Felsőgáld községben a helyi patak elárasztotta az E 81-es nemzetközi utat, most a közúti rendőrség emberei irányítják a forgalmat, ezért a közúti forgalom nehézkes.

A K 107-es megyei utat 300 méteres hosszúságban lepte el a víz Borosbenedeken, és 200 méteres körzetben Felsőgáldon. Ebben a térségben a víz 10 hektárnyi termőföldben okozott kárt.

A 705-ös megyei utat földcsuszamlás miatt zárták le Zlatna és Nagyalmás között. Az út még használhatatlan, de a helyi Utak és Hidak Hivatalának szakemberei dolgoznak azon, hogy minél hamarabb járhatóvá tegyék. Szépmező községben, a Kisküküllő folyó egyik hídját tette tönkre az áradás, de a 107-es megyei utat is lezárta két kilométeres hosszúságban.

Tövisen is több házat és 20 hektárnyi szántóföldet öntött el a víz.

Immár két éve zajlik a 650 éves műemlék katolikus templom javítása Magyarfenesen. Az alapvető javítási munkálatokat – a talajvíz elvezetése, szigetelés stb. – 2002-ben kezdték el, ezután következett a torony felújítása. Dr. Köllő Gábor plébános abban bízik, hogy az idén sikerül befejezni a munkálatokat.

Az épület legértékesebb részei a freskómaradványok. Szakemberek véleménye szerint a templom a XIII. századból való, a freskókat pedig a XIV. században készítették. A reformáció idején nagy részük elpusztult, szerencsére valamit sikerült még feltárni. Erről írt többek között a falu jeles festőművésze, Balázs Péter is, akinek szobrot terveznek állítani a központban létesített kisebb parkban. A freskókon kívül értékes cserepeket is találtak, amelyek kézi munkával készültek a XVII. század második felében.

– Honnan került pénz javításra, hiszen a templom mellett a plébánia épületét is felújítják, és az is sokba kerül?

– Ez nem egyszerű dolog, de már van tapasztalatom, mert amióta itt szolgálok, sokat építettünk Szászfenesen, Gyaluban is és most Magyarfenesen, Magyarországról a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, a Kolozs Megyei Tanácstól, magánszemélyektől kaptunk támogatást, a szászfenesi római katolikusok tetőcserepet adtak ingyen és a munkálatoknál is segítettek. Becslések szerint a javítás mintegy 240–300 millió lejbe kerül.

Bárdos László gondnoktól megtudtuk, hogy a munkálatokban maga a plébános is részt vett:

– Sokat futkosott, amíg a szükséges pénz összegyűlt, s az építkezési anyagot kiszállítani sem volt egyszerű dolog. A cserepet Szászfenesről, a helyi Modex traktoros utánfutójával hoztuk ide, ezért nem kért pénzt a cég vezetősége. A helyi gazdák is besegítettek az anyag szállításában: Bárdos Gerő traktorral, Czakó Márton, Gönczi Lajos, Bárdos István, Kun Sándor Deési Endre, de mások is segítettek. Itt van a napi nyilvántartás: Bazsó Attila, Filler János, Kun Sándor, Gábor Márton, Bazsó Jenő, Kiss Lajos. Ha véletlenül valakit kifelejtettem, ne haragudjon meg rám.

– A gondnok úr nem szerepel a listán?

– Dehogy nem! A fiam 11 napot, én 23-mat töltöttem a templomkertben vagy cinteremben, ahogy mi mondjuk.

– S az asszonyok?

– Példaértékű a segítségük amit nem tudunk eléggé megköszönni. Nyolc, Csíkországból érkezett mester dolgozott itt, asszonyaink naponta hozták az ételt nekik.

– Volt aki pénzzel is „beszállt" a faluból.

– Ki, ahogy zsebe engedte, kisebb-nagyobb összegekkel. Előfordult olyan eset is, hogy 100 dollárt hozott valaki, aki nevét elhallgatta.

Köllő Gábor megemlíti még Maczalik Arnold mérnök nevét, a gyulafehérvári püspökségről és Zölde Sándor mérnököt, az ANL építészeti vállalat műszaki igazgatóját.

– Ha befejezik a plébános épületét, mire fogják felhasználni?

A több mint háromszáz éves plébánia felújított épületének rendeltetéséről több elképzelés is létezik: szakmai mesteriskolát létesíthetnének szórványvidéki gyermekeknek; erdélyi művészetképzőt szintén fiataloknak; jótékonysági szerepet betöltő intézményt hozhatnának létre. Köllő Gábor bizakodó: – Meggyőződésem, hogy élő és hasznos dolog születik majd ebben a római katolikus épületben, elsősorban a falu, majd Erdély szórványban élő hívő emberei számára.

Barazsuly Emil

Bogátpusztán a Logan

(7. old.)

Nemrég városunkban járt a Dacia Logan karaván, amely tombolasorsolást is meghirdetett a próbavezetésen részt vevők számára. Amint Ciprian Carabiber, az RCI finanszírozási osztályának (ez a cég biztosíthatja a Logan-vásárlók számára a hitelt) igazgatója elmondta, mintegy 1500 szelvény került be a kalapba, és Traian Urcan bogátpusztai lakos lett a szerencsés nyertes. A sötétzöld Dacia Logan Laureate 1.4 MPI boldog tulajdonosa kedden délután vette át a jutalmat.

Keddi ülésén a kolozsvári városi tanács elfogadta azt, hogy személycsere történjen a Távfűtési Vállalat (RAT) vezetőtanácsában. Pontosabban arról van szó, hogy a nemrég elhunyt Pusztai Kálmán helyébe a Kolozs megyei RMDSZ szervezet egyik alelnöke, Csoma Botond került.

Ugyanakkor a helyi döntéshozó testület eldöntötte: a 2005-ös vízilletékből kibővítik a Timişului utcai csatornahálózatot (1,5 milliárd lej), a Cometei utcai vízhálózatot (3,5 milliárd lej). Ezenkívül az imént említett forrásból 4 milliárdot fordítanak a kerekdombi felszíni vizek levezetési rendszerének kiépítésére.

Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos tiltakozása ellenére a testület hozzájárult ahhoz, hogy a tanügynek szánt költségvetési összegekből 1,5 milliárd lejt a Fellegvári földcsuszamlások stabilizálására. Molnos az összeget inkább a Brassai Sámuel Elméleti Líceum hőközpontjának megjavítására fordította volna.

A pénzkiutalások napirendi pontnál a testület többek között 165 millió lejt utalt ki Az Idősgondozó Alapítványnak, 78 milliót az Angol hét megszervezésére, 45 milliót a Nyugdíjasok Klubjának, 145 milliót a Puck Bábszínháznak.

Július 24. és 31. között szervezik meg Szépkenyerűszentmártonban az idei ifjúsági tábort, amely gazdag programmal várja az érdeklődőket. Lesz néptánc- és népdaloktatás, népművészeti foglalkozások (szövés, fonás, varrás, gyöngyfűzés, fafaragás, agyagozás), képzőművészeti tevékenységek (grafika, festészet, szobrászat), bábkészítés, bábszínház, játszóház. Emellett a résztvevők megismerhetik a hagyományos ételeket kenyér-, cipó-, lepény-, kalács-, kürtőskalácssütés során, valamint készíthetnek sajtot is, és különböző gyógyteákat próbálhatnak ki. Megtanulhatják a gombafajták és gyógynövények elnevezéseit és helytörténeti, környezetismereti előadásokat hallgathatnak. Az egyhetes tábor lakói jobban megismerhetik a háziállatokat, lovagolhatnak, de részt vehetnek lovasbemutatón és honfoglaláskori harcművészetről szóló előadást is tartalmaz a program, valamint egy bivalyszekeres túrát a falu határában. Kirándulást szerveznek Czegei Wass Albert szülőföldjére, illetve városlátogatást Szamosújvárra. Minden egyes napot tábortűz és táncház zár.

Július 30-án 16 órától a záróünnepségen bemutatják előadásukat a tábor táncosai, és fellép a Hüpürcsös néptáncegyüttes. A táborbontás július 31-én reggel 9 órakor lesz.

A szervezők szállást biztosítanak a templom melletti táborhely területén; napi három főétkezést, tízórait és uzsonnát; a néprajzosok, táncoktatók, zeneoktatók, népzenészek, adatközlők, bábszínészek, pedagógusok által irányított foglakozásokat. Felnőttek részére, külön igény esetén Szamosújváron szállodai elhelyezés is biztosítható. A részvételi díj 1 millió lej, magyar állampolgároknak 15 ezer forint, a helybéli gyerekeknek pedig ingyenes.

A jelentkezőket július 24-én mikrobusz szállítja a szamosújvári vasútállomásról Szépkenyerűszentmártonba 10 és 13.30 órakor. Érdeklődni lehet a következő telefonszámokon: 0(040)-723-231002, 0(040)-742- 496348, 0(03)6 30-222 4628, 0(03)6 20-395 8393. Jelentkezni július 17-ig ajánlatos!

Az ifjúsági tábor utolsó két napjával egybeesnek a hagyományőrző falunapok Szépkenyerűszentmártonban. Július 30-án 11 órától a Mezőségi szőlőhegyek borversenyére kerül sor. Amíg a borokat elbírálják, a gazdák és a vendégek a szőlő és a bor világáról szóló előadásokon vehetnek részt. A borok kiértékelését és díjazását borkóstoló és falatozás követi. 16 órától zenés-táncos délután során fellépnek a tábor lakói, a mezőségi mulatságon Mihai Emil és bandája zenél, valamint Soós János és barátai.

Július 31-én 11 órától hálaadó istentisztelet kezdődik a református templomban, Demeter József igehirdetésével, majd közös ebéden vehetnek részt az érdeklődők.

15 órától Kallós Zoltán, Dániel Márton és Fábián Gyula tartanak szabadtéri előadásokat különböző témákban, de bemutatkoznak a helybéli és környékbeli hagyományőrző csoportok is. 20 órától kezdődik a mezőségi záró mulatság.

A rendezvény ideje alatt megtekinthető Juhos Kiss Sándor festőművész kiállítása az iskola épületében.

Vonat gázolta halálra
Hétfőn reggel a Marosvásárhely és Budapest között közlekedő 364-es számú gyorsvonat Székelykocsárd és Aranyosgyéres között halálra gázolta a 38 éves aranyosgyéresi M. Cameliát. A nő a vasúti sín közvetlen közelében közlekedett.

Gyalogosba lökte
Hétfőn délután negyed háromkor az aranyoslónai Urcan I. okozott közúti balesetet a Méhes utca kereszteződésében. A 43 éves férfi egy Volvót vezetett, és nem tartotta be a követési távolságot az előtte haladó Ford típusú személygépkocsival szemben, amelyet a 33 éves O. Dan Virgil vezetett szabályosan. A Ford vezetője megállt az átjárónál, hogy elsőbbséget adjon az éppen átkelő 26 éves I. Valericának. Ekkor azonban a mögötte haladó Volvo nekiment, és a gyalogosnak lökte. A balesetben senki sem sérült meg súlyosan.

Biciklis gyerekek az áldozatok
Alig kezdődött meg a vakáció, máris szaporodik azoknak a baleseteknek a száma, amelyek áldozatai iskoláskorúak. Csak hétfőn, a szünidő első napján, két bicikliző gyerek keveredett közlekedési balesetbe. Este 7 óra 10 perckor a tordai Victoriei úton a 20 éves S. Sebastian Tiberiu egy Ford típusú személygépkocsival elütötte a 13 éves M. Iosif Eliseit, aki kerékpározás közben hirtelen balra kanyarodott, anélkül, hogy észrevette volna a mögötte közeledő autót. Ugyancsak hétfőn, éjjel fél 12-kor az E60-as országút mentén fekvő Aranyoslónán, a 34 éves Hargita megyei Balázs I. egy Volkswagen Golf márkájú személygépkocsit vezetve elütötte a 16 éves F. Ioan Vasilét, aki a személygépkocsival azonos irányban haladt, és kerékpárjával hirtelen balra kanyarodott.

Öten sérültek meg
Héftőn délután negyed hatkor az E60-as országúton, Koppándon történt közlekedési baleset. A 49 éves kolozsvári C. Horia Ford Mondeo márkájú személygépkocsiját vezetve figyelmetlenség miatt átsodródott az ellentétes sávra, ahol az 53 éves marosvásárhelyi C. Alexandru által szabályosan vezetett Dacia Solenzával ütközött. A balesetben a két gépkocsivezető, továbbá a Dacia három utasa sérült meg, egyikük sincs súlyos állapotban. Az anyagi kár jelentős.

Baleset a Gyár utcában
Délután háromnegyed 3-kor a Gyár utcában a Szilágy megyei, 26 éves K. F. Lorant Sandor egy Renault Clio márkájú személygépkocsit vezetett, és nem tartotta be a követési távolságot az előtte haladó Daciával szemben. Az ütközés elkerülése végett félrekapta a kormányt, és emiatt frontálisan ütközött a szemből közlekedő 1310-es Daciával. A balesetben a Dacia vezetője, a 46 éves kolozsvári Pop I. sérült meg könnyebben.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

XVI. évfolyam, 23. szám

Báj-báj, Szása!

(„Sometimes I feel like I don’t have a partner, sometimes I feel like my only friend is the city I live in,
the city of angels, lonely as I am together we cry"

„Néha úgy érzem, hogy nincsen már társam, néha úgy érzem, hogy az egyetlen barátom a város
ahol élek, angyalok városa, oly magányosként, amilyen én vagyok együtt sírunk"
– Red Hot Chili Peppers)

Éééééééééés... vége. Tényleg. Lejárt az utolsó vizsga, az állomáson a vasúti sztrájk ellenére megjelennek az égig érő hátizsákok, a láthatóan lámpalázas diákokkal. Megyünk haza, oda, ahol van tiszta lakás, meleg étel és szülői zsörtölődés – ha netán ez is hiányzott volna.

Még egy utolsó összegzés. Némiképp egy szemrehányással kezdődik, édes Kolozsvár, az idén is mostoha voltál néha velünk. Gonosz vizsgák tömkelegét zúdítottad felkészületlen nyakunkba, fergeteges bulikat, barátokkal tömött kocsmákat gördítettél amúgy is hadilábon álló költségvetésünk útjába. Varázslatos lányokat, hódítani vágyó fiúkat gördítettél utunkba, s hogy biztos lábakon álljon a szerelem kávéházakba csalogattál. Hagytad, hogy sétáljunk parkodban, botanikus kertedben és a Szamosod partján. Moziba, színházba, vagy dj partyra röpítettél, hogy közben felejtsük el az időt. Amikor szerelemi bánatunk volt kicsire húzódtál össze, a Monostor–Györgyfalvi távolságot lecsökkentetted. Padot tettél elénk, hogy leülhessünk, s eldönthessük, hogy mégis szép az élet. A könyvek, ruhák mellé viszont nem engedted, hogy bepakoljunk néhány fontos dolgot.

Megtanítasz a távolság fájó jelentésére, és ezzel – kedves Kolozsvárom – megfosztasz néhány jó baráttól. Határidőssé teszed a barátságot, a szerelmet. Két hét, és vége – mondod. Azután megy, megy mindenki, amerre lát, lehetőleg minél messzebbre, egy kontinenssel arrébb, és sajog mindenkinek a ténykedésed, míg csak el nem fakul.

Talán megérdemeljük kedves Kolozsvár, hisz annyit szidtunk. Nem szerettük, hogy kihívások elé állítasz, nem szerettük, hogy nem tudjuk őket leküzdeni. És szidtunk, gyakran, mint a bokrot. El akartunk menni, és tessék, most elküldesz. Most meg ez nem jó már, mert gyakran semmi sem jó nekünk – hát, ez van. Ismered már az embereket alaposan Kolozsvár, tudod, hogy akkor vesszük észre, mink is van, amikor már elmúló félben van. Megveregeted a hátunkat, megsimogatod a karunkat, még egy utolsó panírozott csirkés szendvicset, egy utolsó nápoláktos jaurtot, egy utolsó lángost (amit hálátlanul egyszerűen olajszívónak csúfolunk) nyomsz kezünkbe. Elnézegeted, ahogy degeszre tömött hátizsákainkkal kullogunk az állomás irányába vagy a Tordai út felé.

Tudod, hogy bánatunk hamar lenyeljük, hogy nyáron vagy ősszel, talán kénytelenül, de meglátogatunk. Tudod, hogy jövőre újra itt leszünk, acsarogva, morogva, kacagva – szóval egyáltalán. Az elmentekért az újonnan jöttekkel kárpótolsz bennünket, s amikor majd mi megyünk, helyettünk is kerítesz utánpótlást. Mert a legtöbben, drága Kolozsvárom, előbb-utóbb itt hagyunk. De te Kolozsvár, te maradsz és vársz. Hogy ez közhelyes lenne? Megeshet, de minket már nem zavar. Viszlát jövőre.

Taxizni nem szégyen. Főleg akkor, amikor minél hamarabb szeretne elérni az ember a kívánt helyre.

Az utóbbi két hónapban az események Fruzsina körül felgyorsulva egyre inkább arra kényszeríttették főhősünket, hogy egy piros-zöld lámpákkal felszerelt járgányba vesse magát, s lóhalálában futtassa szegény sofőrt a kitűzött célpont irányába. Ez idő alatt pedig rájött, hogy emberként (nem egyetemistaként!! – ez igen fontos szempont) bizony, szeret taxizni.

Fruzsina kiválasztja azt az autót, amelyik a legjobban bejön neki. Személy szerint a Volkswagen Golf vagy a Renault mellett dönt, de ha nincs más, akkor rendszerint egy kicsikére szavaz, mert azt valamennyire fürgébbnek véli, s azokkal valószínűleg hamarabb eljut a bemondott címhez.

Következik a támadás. Ez nem jelent mást, mint a kiszemelt „áldozat" felé tartani, iszonyúan gyors tempóban, tudniillik nem egyszer maradt le ezen értékes eszközről, s kényszerült más után nézni.

Ha a hódítás megtörtént, jólnevelten kinyitja az ajtót, s megkérdi, üres-e? A taxis felcsillanó tekintetéből arra következtet, hogy szabad a vásár. Szélesre tárja az ajtót, behuppan, egy szép, artikulált jó estét kíván, s mosolyogva elmondja, merre tart. S, persze, közben felhívja a sofőr figyelmét, hogy azt az órát talán jobb lenne mégis beindítani, mert, ugye, nem akar neki rosszat, ha esetleg egy fakabát megállítaná.

S milyen dolog az, hogy úgy utaznak egymás mellett, mint két idegen (nem mintha nem lennének azok, de azért mégis, egymás mellett tartózkodnak egy 6 négyzetméteres helyiségben, ha csak néhány percig is), elkezdi szidni az időjárást. A taxis bólint egyet, s elengedi a füle mellett a hallottakat.

– Hmm... – gondolja magában Fruzsina, s más témát keres. Kérdezzünk! Megérdeklődi, hogy az a micsoda, az, ott, a nagy, fekete, mire is jó? Persze, tudja, hogy az a kasszagép, de valahogy csak kéne beszélgetni. Elvégre szociális kedvében van, ő is ember...

A vezető belemegy a beszélgetésbe, Fruzsina repes az örömtől. Sikerült! Jöjjön a következő: tudja, hogy az ember iszonyúan szeret (úgy általában) magáról beszélni, hát, miért ne járjon a kedvében? Megéri-e taxizni? – kérdezősködik tovább. Sajnos, az esetek többségében nemleges válasz érkezik, ami plusz alkalom arra, hogy a beszélgetésbe már ő is be tudjon kapcsolódni, közölve, hogy neki is volt egy (amúgy képzeletbeli) nagybátyja, aki karriert futott be a bérkocsizással, s úgy érezte, ez a hivatása, mire egy autóbalesetben meghalt.

Elsiratják, megemlékeznek róla, úgy, ahogy az illik, majd a taxis, látva, hogy hallgató fülekre talált, elkezdi mesélni addigi tapasztalatait, s azokról a vendégeiről kezd regélni, akik különösen felkeltették az érdeklődését. Mesél két lányról, akiket bankettről kísért haza, s végigpletykálták az egész társaságot, kezdve a tanároktól a volt osztálytársaikig, majd, amikor rájöttek, hogy ő is az ő nyelvüket beszéli, síri csend követte az addigi szüntelen csacsogást. Elbeszéli még, hogy három erotikus masszázzsal foglalkozó férfit is szállított, akik 500 ezer lejért nem vállaltak be mást, csak a szakmájukat végezték.

Időközben elérnek a kívánt célhoz, Fruzsina szépen megköszöni a fuvart, kifizeti az összeget, s ha a társaság kellemes volt, akkor felkerekíti az összeget. Ha a pasas rideg, nem túl kommunikatív, akkor a szempár szúró nézése ellenére az ezreseket is visszakéri.

Van viszont, amikor nem egyedül, hanem bandával vadászik valami közlekedési eszközt. Ez esetben nem jöhet szóba a kicsi autó, egy kényelmes Mercédeszt szemelnek ki, beszorulnak mind a négyen, s nevetve elmagyarázzák a lehetőleg minél fiatalabb pilótának, hogy a világ legszélén található eldugott utcácskába mennek bulizni. A taxis bácsi belemegy a játékba, együtt nevet az utasaival, s maximumra felhangosítja a rádiót, hogy a már amúgy is jó hangulatot még jobban felpörgesse. Közösen röhögnek a dilis hontalanon, amikor egyikük megszólal: nincs-e kedve őket mulatságba elkísérni? Nem kell kétszer kérdezni. Kiszálláskor a taxis leszereli a táblácskáját, s mindamellett, hogy nem fizetteti ki az utat, még belepótol a megvásárolandó sörbe is, összehaverkodik a nálánál tíz évvel fiatalabbakkal, s végigbulizza az éjszakát.

S még merje mondani valaki, hogy nem éri meg Kolozsvárott a sárga járgány mellett dönteni!

A CSTIT (Csík Terület Ifjúsági Tanácsa) 2005. július 14–17. között Zeteváralján nyári tábort szervez. A tábor programja változatos szórakozási lehetőségeket ígér: úszás, csónakozás, kenuverseny, zsákba ugrás, röplabda, kötélhúzó-verseny, táncműhely, csürközés, humorest, buli élőzenével, tábortűz és még sok más érdekesség.

Bejelentkezési díj 150 000 lej.

Jelentkezési határidő: 2005. július 5.

Jelentkezni, illetve további információt kérni Márton Zoltán programfelelőstől lehet a következő e-mail címen: bukkalja@yahoo.com vagy mobilszámon: 0743-639298.

Az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság és a Magyar Csillagászati Egyesület közös Csillagászati tábort szervez 2005. augusztus 26–31. között, a Hargita megyei Zeteváralján, amelyre minden csillagászat iránt érdeklődőt szívesen látnak. A táborozók számára a következő foglalkozásokat szervezik: csillagászati előadások, szabadszemes és távcsöves észlelés, meteorozás, ismerkedés a csillagos éggel, kirándulások, gyalogtúrák a környéken.

A részvétel lehetséges módjai: szállás turistaházban + étkezés 2 850 000 lej (35 hely); szállás saját sátorban + étkezés 1 870 000 lej; szállás saját sátorban, étkezés nélkül: 300 ezer lej.

Középiskolások számára fenntartanak húsz kedvezményes helyet. Erre főként olyan jelentkezőket várnak, akik különböző (fizika, matematika) tantárgyversenyeken jó eredményeket értek el, és érdeklődnek a csillagászat iránt. A kedvezményes részvételi díj diákok számára: 850 ezer lej (szállás saját sátorban + étkezés).

Jelentkezni 2005. június 28-ig lehet Barabás Szendénél (szendok@yahoo.com), Szenkovits Ferencnél (fszenko@math.ubbcluj.ro)

A táborral kapcsolatos további részletek találhatók a http://math. ubbcluj.ro/fszenko/tabor/T1.htm címen.

A 2007-es EU csatlakozás jegyében másodszor szervezik meg a tusnádfürdői kempingben a „Kárpát-medencei IFJÚSÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ" című diákszemináriumot.

A 2005. július 3–9. közötti tábort a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és Demokrácia Szolidaritás Esélyegyenlőség Alapítvány (Orosháza), az RMDSZ, Hargita Megye Tanácsa és a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa szervezi.

Az idei év kiemelt meghívottjai: Călin Popescu Tăriceanu (Románia miniszterelnöke), Markó Béla (miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke), Csáky Pál (szlovák miniszterelnök-helyettes), Vastagh Pál (MSZP képviselő), Borbély László (közmunkaügyi és területrendezési miniszter), Winkler Gyula (kereskedelmi miniszter), Nagy Zsolt (távközlési és informatikai miniszter), Takács Csaba (RMDSZ ügyvezető elnök), Eckstein Kovács Péter (szenátor), Frunda György (szenátor).

Jelentkezni június 13-tól június 27-ig lehet, a jelentkezési lapokat a www.eutabor.miert.ro honlapról lehet letölteni.

Bővebb információk az eutabor. miert.ro weblapon illetve az ififoo@rmdsz.ro drótposta címen.

Napjainkban a szakmaiság szinte kötelező tényezővé vált a Kárpát-medencei magyar diák-, és ifjúsági mozgalmak mindennapjaiban.

A mai időkben a diáktalálkozók és fesztiválok mellett komoly igény van az egyén szakmai továbbfejlődését célzó rendezvényekre, s így forrott ki az a gondolat, hogy közösség- és identitástudat fejlesztő rendezvények, elsősorban kulturális, tudományos és szabadidős programok szervezésével kellene gazdagítani a fiatalok életét.

Ennek tudatában a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete (PKED), a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD), a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK), valamint a Rákóczi Szövetség 2005. augusztus 6–13. között már a IV. Kárpát-medencei Nyári Egyetemet szervezi Nagyváradon.

Jelentkezni a következő öt szakosztály valamelyikébe lehet:

1. Közgazdaságtan
2. Politológia
3. Sajtó és irodalom
4. Szociológia
5. Vizuális kommunikáció

A jelentkezéshez szükséges iratok:

– jelentkezési űrlap

– hiteles egyetemi/főiskolai igazolás, amely tartalmazza az utolsó lezárt tanulmányi év átlagát, elsőévesek esetében a felvételi bejutási átlagát

– szöveges önéletrajz

Esetenként továbbá:

– Tudományos Diákköri Konferenciákon való részvételt igazoló okirat másolata

– Publikációt igazoló irat, vagy a publikált anyag fénymásolata.

Figyelem!

– Pályázati díj nincs.

– A szervezők ingyenesen biztosítják a szállást és étkezést.

Jelentkezési határidő: 2005. június 30.

Érdeklődni, valamint jelentkezési űrlapot igényelni a következő helyekről lehet:

Temesvári Magyar Diákszervezet, 300577 Temesvár, Diana u. 9A/10. tel: 0256/495-545; 0742-204877, e-mail: nye@tmd.dnttm.ro, http://www.tmd.ro/nye

Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete 410209 Nagyvárad, Városháza u. (Primăriei) 36. sz. Tel: 0259/406-283, 0744-480448, e-mail: pked@partium.ro www.pked.vilaga.hu

(Folytatás június 15-i lapszámunkból)

P. Borteş ugyancsak az egykori III. kerületben Nagyszamos utcát említ, amelynek románul Str. Someşului mare a neve. Ez valószínűleg a Nagyszamos utca első román neve volt.

1869: Nagy Szamos ut[cza] [Bodányi]; 1893: Nagy-Szamos utcza [SAKcs]; 1894: Nagyszamos u. [Mach]; 1903: Nagy Szamos utcza [Stein]; 1914: Nagyszamos utca (l[ásd]. Szamos utca) [Cim14 169.]; 1917: Szamos utca [Cs17]; 1923: Str. Someşul mare [Br 92.]; Str. Iaşilor [Br 88., 101.]; 1933: Str. Iaşilor [OF 38.]; 1937: Str. Iaşilor [Br37]; 1941: Szamos utca [Kvát41]; 1945: Szamos utca; Str. Iaşilor – Iaşi utca [Kvut]; 1964: Str. Iaşilor – Iaşi utca; Str. Iaşilor.

Nevét a Szamos partján vezető, Kolozsvárt Nagyszamosnak nevezett Szamosról, a földrajzi Kis-Szamosról kapta.

Nagyszeben felé vivő út. A későbbi Feleki, majd Tordai út neve.

1876: N. Szeben felé vivő út [Páncz1876].

Nagyszopor. A várostól délkeletre, az északra, Szamosfalva felé folyó Nagyszopori-patak völgyében fekvő, a városhoz tartozó határrész. Utóbb itt kisebb település jött létre. — Kisszopor, Nagyszopor telep.

1870: Nagy Szopor [JEv70.I]; 1892: Nagy-Szopor [Hely892 1277.]; 1898: Nagy-Szopor [Hely898 366.].

Neve a Kolozsvártól kelet-délkeletre, néhány kilométerre fekvő Szopor Árpád-kori településsel függ össze.

Nagyszopor-telep. A Nagyszopori-patak völgyében létrejött telep. 1902-ben négyen [Hely902 1059.], 1944-ben 224-en laktak itt [Hely944 429.]. — Nagyszopor.

1902: Nagyszopor telep [Hely902 868.]. 1944: Nagyszopor [Hely944 341.].

Nagyszopori-patak. A Szopori-patak névváltozata. Györgyfalva északkeleti határában eredő, Kolozsvártól délkeletre, keletre, észak felé folyó patak. Régebben Szamosfalva délkeleti részén ömlött a Békás-patakba. Most Szamosfalva keleti szélén. — Békás-patak, Szopori-patak (Szamosfalva).

1870: Nagy szopori patak [JEv70.I.].

Nagytemető. A város jelenleg is használt, legrégibb temetőjét, a Házsongárdi temetőt így is nevezték. — Házsongárdi temető, Kalandos temető, Kistemető.

1797: „a Nagy temető allyában a Tordai Kapu előtt" [KvTel. 86.].

E nevét a Kalandos, másképp Kismezői temetőnek nevezett Kistemetőtől való megkülönböztetésként kapta.

Nagytemető alja. A Házsongárdi temető alatt fekvő, a várárokig terjedő beépítetlen terület, a későbbi Petőfi utca Belső-Torda utca és Szabók tornya közti szakasza. — Külső-Torda utca, Temető alja.

1797: „a Nagy temető allyában a Tordai Kapu előtt" [KvTel. 86.].

Nagytemplom. A Nagypiacon álló nagyobbik templom, a Szent Mihály. — Piaci templom, Szent Mihály-templom.

1568: „Az Coloswári biro, esküt polgároc, száz emberec magyaroc panaszolkodássoc, az szász nemzetség ellen [...] Az régi fejedelmektől, kiváltképpen az boldog emlékezötü Máttyás királytól, a két nemzetnek egyenlő birodalom adattatott az városnak birásában, ugyannyira, hogy egy esztendőben, mikor szász az biró, az másikban magyarnak kell lennie, és minden esztendőben az tanátsosak felének magyarnak és felének szászoknak kell lenniek, ugy annyira, hogy egyik az másik nemzetnél sem birodalommal, sem méltósággal, semmivel feljebb való [...] De nem tugyuk minemü tekintettből az szász nemzetség az városon több birodalmat, nagyobb méltóságot vött és kiván magának, és egy nehánképpen meg nyomoritotta s meg is akarja az magyart nyomoritani szabatságába és igasságába. 2. Az megyés templomot, mellyet ennek előtte mind az két nemzet egy-aránt birt és élt, [...] az szászok magoknak appropriálták¹ [...] és nem akarják, hogy abba magyar csak egyszer is prédicállyon, communicállyon, keresztelyen [...] az nagy templom az magyar koronához való jövedelemből épittetett [...] az ország jövedelméből, mert az Colossvári szászoknak nem volt soha annyi értékök ő magvktól, hogy ollyan templomot épithettek volna" [Élő 34.]; 1580: „Az Nagy Templomban" [KvSzám 3/3. 1–19.]; 1581: „Az Nagy Templomban" [KvSzám 3/IV.15., 18., 19.]; 1585: „Wolffard Istwan vram giermeket [...] Themetek az nagÿ templumba" [Kiss 115.]; 1607: „17-ma Februarii. Hozták Kolozsvárra az holttestet² szép ceremóniával, szép fekete hadakkal: gyalogokkal, lovagokkal vivén az nagy templomba szép három bársonyzászlókkal."; „19 Februarii. Olvasák meg az Bocskai István testamentumát az koporsó mellett, az nagy templomban minden ember hallatára" [KvEml 136–137.]; 1621: „Hyazo Cserepett az nagy Templomhoz veott[un]k Ezert […] fl. 15" [SZT V. 14.].

Nagy- jelzőjét a közvetlen szomszédságában álló, Kistemplomnak is mondott Szent Jakabtól való megkülönböztetésként kapta. — Kistemplom, Szent Jakab-kápolna, Szent János-kápolna.

Nagyzúgó — Kolozsmonostor.

Nap utca — Cometa.

Napkelet utca — Szent László út.

Napoca szálloda. A Vasvári Pál (Józsa Béla) és a Türr István utca eleje közti szálló. Az 1960-as évek végén épült.

Napoca utca. Négy utca:

1. Az Irisz-telepi Kályhás (Sobarilor) utca elején, jobboldalt dél-délkeletre nyíló, a Nádastorok (Nădăşel) utcáig vezető utca. Az 1920-as években alakult ki.

1933: Str. Napoca [OF 31.]; 1937: Str. Napoca [Br37]; 1941: Rozsnyai Dávid utca [Kvát41]; 1945: Rozsnyai Dávid utca; Str. Vasile Lucaciu utca [Kvut]; 1964: Str. Vasile Lucaciu utca; Str. Vasile Lucaciu.

Nevét a helyhatóság adta.

2. 1940–41-ben a Bástya utca jobb oldalán nyíló, a Víz utcáig vezető Kenyér utca neve. 1942-től ez is Báthori utca. — Kenyér utca.

1941: Napoca utca [Kvát41].

3. A Belső-Szén, később Jókai utca neve. — Belső-Széna utca, Belső-Szén utca, Széna utca.

4. A Tordai út jobb oldalán, az elkobzott Nagy Gábor-kertben az 1950-es évek elején kialakult rövid, meredek, a Breiner Béla utcáig vezető utca.

1957: Str. Napoca utca [Kv 188., 198.]; 1964: Str. Napoca utca; Str. Crîngului (crîng, crâng s fn 1. ’sarjerdő, berek’, 2. ’ciher’); 1991: Str. Crângului.

Napochemia. Gyógyszer- és vegyészeti gyár a Székely Mózes (Kijáró) utca 6–8. szám alatt az 1940-es években. Az ún. államosítás után ebből lett később a Terapia gyógyszergyár.

1941: Napochemia Gyógyszer- és Vegyészeti Gyár rt. [Tel41 18.]; 1943: Napochemia [Lak 122.].

Napos utca —Soarelui.

Narciselor — Ivănuş Leonte (utca).

Naystatt — Hidelve, Newstat.

Naystift — Hidelve, Newstat.

Nábob utca — Purece, aprodul.

Nádas. Egykor a város északi határában, most északi részén folyó, balról a Szamosba torkolló patak. Nevének régies, -o-s változata a XIX. században is létezett.

1297: „…circa fluvium Nadas" (’folyó körül’) [CD Trans I. 562. sz.]; 1299: „…cadit a fluvium Nadas" (’folyóba esik’) [CD Trans I. 591. sz.]; 1518: Nados fluiuos (’Nádas folyó’) [TJk 7.]; 1570: „pontis sup[er] flu[viu]m Nadas" (’a Nádas folyó fölötti híd’) [Élő 7.]; 1590: „Az Nadas paloian Alol Ahol asz szanto feoldekre ky zakat az Nadas" [SZT X. 417.]; 1665: „vagyon egy szántóföld az Nádas mellett, négyköblös" [KvEml 200.]; 1667: „a Nadas patako[n] tul szinten a hajalokba[n] az oldal alat eg szanto főld" [Élő 33.]; 1686: „az Nádas vize Szent Mihály-nap előtt egészen kiszáradott" [KvEml 219.]; 1865: Nádos Patak [Páncz]; 1876: Nádos Patak [Páncz1876]; 1888: Nádas [Kv88]; 1917: Nádaspatak [Cs17]; 1937: Părăul Nădăşel (părău, pârâu s fn ’patak’, -el kicsinyítő képző, ’Nádaska’) [Br37]; 1941: Nádas patak [Kvát41].

A lassú folyású patak partján sok helyütt nád nőtt, innét a neve.

„…örök idők óta engesztelhetetlen vetélytársa a Kisszamosnak [a földrajzi Kis-Szamosnak] és sehogyan sem tud beletörődni abba az alacsony sorba, amely a nagy folyóvizek mellett rá vár. Alacsonyrendűségi érzésével sok bajt és veszedelmet okoz a partján lakó külvárosiaknak. Tíz-tizenöt évig is képes alattomosan forralni magában a lázadás mérgét. Közben partjára csalja a távoli hegyeket, szövetséget köt a felhőkkel és nagy esőzéseket meg nagy havazásokat csikar ki tőlük. Hirtelen beálló hóolvadások előidézésére biztatja a jámbor napot s egyszer csak megnő, tengerré duzzad, elönti a határt, a házakat, jegenyéket és disznóólakat sodor magával. Kétszer akkora, mint a Kisszamos, bekebelezi a szennyvizes árkokat s már-már új, egyenes medret készül vájni magának, mikor a természeti erők minden előzetes bejelentés nélkül cserbenhagyják.

A legutóbbi huszonöt év alatt csak úgy bírta elviselni alárendelt helyzetét, hogy elhitette a kolozsváriakkal: medrében gyógyiszapot rejt, mire a város szegényebb polgársága reumakúrázni jött iszapos vizébe. De a hiszékeny, jó békevilág rég a múlté, a neveletlen külváros ellepve partjait gyáraival és lakóházaival, szennyvizet, cserlúgot, olajat csurgat medrébe. A gyermekek belédobálják a rossz cipőket, lyukas harisnyákat és a fölös számú macskakölyköket. Ráadásul a konkurrens vén folyó Szamosfalván szintén gyógyiszapot hordott össze, s így a Nádasnak csak a hóstátiak bivalyai, lovai s a kölykök hódolnak. Ezért a megaláztatásért 1932-ben próbált bosszút állni. Elsepréssel fenyegette a komisz embereket, gyárastól, házastól együtt. Februárban két napig tartotta rettegésben a partján lakókat. Víz alá borította az Irisz telepet, a Kerekdomb alját s néhány községet a járásból. Azóta megtörve, bizonyos mértékben szabályozott partok közt folytatja szennyes, mindenféle fertőző bacilussal bőven megáldott, sekély vizét." [NIK 80–81].

Nádas fürdő. A XIX. század végén a vasútállomáson túl, 1910-ben a Gyufagyár utca végén, baloldalt, a Nádas mellett lévő fürdő. Kád- és szabadfürdő iszapját annak idején gyógyhatásúnak tartották. Nagy Mór így ír róla: „Szép hirem volt egykor énnekem / Mig ide nem jött az egyetem / De azóta a bölcs orvosok / Rám süték, hogy kuruzsló vagyok". Kelemen Lajos szerint itt már a XVI. században is gyógyító hatásáról híres fürdő volt [KvTel. 84.]. Pánczél Ferenc könyvének 1865. évi kiadásához csatolt térképen név nélkül, de rajta van. — Diána fürdő, Erzsébet fürdő, Fedett uszoda, Flóra fürdő, Neptun fürdő, Nyári fürdő, Széchenyi fürdő, Torna fürdő, Uszoda.

1876: Fürdő-ház [Páncz1876]; 1891: „Nádas fürdő, vendéglővel, kád és szabad fürdővel" [EMKE U 42.]; 1894: Nádas-fürdő [KvTel. 84.]; 1903: Nádas-fürdő [Stein]; 1910: Nádas fürdő [Kv910]; 1914: Nádas gyógyfürdő [Pill 14.]; 1917: Nádas fürdő [Cs17]; 1985: „A Gyufagyár utcai Nádas-hídnál, balról, ahol az az üvegpalota [a Hűtő- és Élelmiszeripari Kutatóintézet] van, na ott régen egy fürdő volt. A Nádason volt rajta, kis medencék voltak leválasztva, olyan kétméterszer kétméteresek. Azokat egy-egy család bérelte ki" [Pill 13.].

Nádas fürdőhöz vezető út. Eredetileg a Nagy utca folytatásában, a Nádasig vezető mezei út. Később, a Nádas-fürdő kialakulása után az idevezető út. Első felét azonban az 1870 után épült vasútállomás elfoglalta. Ezután a Mozdony utca jobb oldalán kelet-északkeletre nyíló, a vasútállomás északi szélén vezető szakasszal kibővült, a Nádasig vezető utcát is magába foglaló utca lett.

1903: Nádas fürdőhöz vezető út [Stein]; 1914: Gyufagyár utca [Cim14 168.]; 1917: Gyufagyár utca [Cs17]; 1923: Str. Gheorghe Enescu [Br 86., 97.]; 1933: Str. Aprinjoarelor (aprinjor h fn rég ’gyufa’); Str. Gheorghe Enescu [OF 36.]; 1937: Str. Gheorghe Enescu [Br37]; 1941: Gyufagyár utca [Kvát41]; 1945: Gyufagyár utca; Str. Fabrica de Chibrituri – Gyufagyár utca (chibrit s fn ’gyufa’) [Kvut]; 1964: Str. Fabrica de Chibrituri – Gyufagyár utca; Str. Fabricii de chibrituri.

A Nádas fürdőhöz vezető útként kapta a nevét.

Nádas hídja. A Nádas fölötti híd. Több híd is létezett a Nádason. Egyik minden bizonnyal a Kajántó felé vezető úton, és nagyon valószínű, hogy ez volt a legjelentősebb. Az ismert adatokból nem derül ki, melyik melyikre vonatkozott, de meglehet, hogy valamennyi a Kajántói útira.

1497: ponte Nadasch [TT83 580.]; 1570: pontis sup[er] flu[viu]m Nadas [Élő 33.]; 1578: „eo kegme visseltesse[n] gondot es az Nadason el bomlot hydnak meg epytessere [...] vegeztek volt eo kegmek [...] hogy az Nadas hydgyat megh chynaltatnak" [KözgyJk V/3. 162a–177b]; 1591: „Eo kegmek az niolc emberek referalasara, vegeztek eztis, hogi az Nadason egi hídat chinallianak" [SZT V. 95.]; 1594: „Attam Egi ttolgi fat vgian Ezen fellszo nadas pallo Hid Labhoz d 50" [SZT V. 104.].

Neve egyértelmű.

Nádas innenső melléke-telep. A Nádas jobb partján kialakult telep. 1902-ben 166-an laktak itt [Hely902 1029.]. Az első világháború után beépült a városba.

1902: Nádasinnensőmelléke telep [Hely902 868.].

Nádas melléke. A Nádastól északra, a Túzokmál és a Kerekdomb közti határ neve. Mára teljesen beépült.

1913: Nádas melléke [Cs13].

Neve egyértelmű.

Nádas túlsó melléke-telep. A Nádas bal partján kialakult telep. 1902-ben 16-an laktak itt [Hely902 1029.].

1902: Nádastulsómelléke telep [Hely902 868.].

Nádas utca. A hidelvi Új utca végén, baloldalt, északra nyíló, kezdetben a Nádas felé, a vasút létrejötte után a vasúti töltésig vezető utca.

1869: Nádas utcza [Bodányi]; 1888: Nádas utcza [Kv88]; 1894: Nádas utcza [Mach]; 1899: Külső-Nádas utcza [KözgyJk 1899. 111.]; Varga utcza [KözgyJk 1899. 111.]; 1914: Varga utca [Cim14 169.]; 1916: Varga utcza [Kv16BI]; 1923: Str. Moldovei [Br 89., 103.]; 1933: Str. Moldovei [OF 39.]; 1937: Str. Moldovei [Br37]; 1941: Varga utca [Kvát41]; 1945: Varga utca; Str. Terhes Gyula utca [Kvut]; 1964: Str. Terhes Gyula utca; Str. Decebal; 1995: Str. Decebal; Str. Burebista [Kmth 1995/143.].

Nevét a Nádas felé vezető utcaként kapta.

¹appropiál ’magáénak tart’
²Bocskai István holttestét.

(Folytatjuk)

A Kolozsvárt megviselő történelmi viharok ismeretében szinte csodával határos, hogy egyáltalán fennmaradt a több évszázados múltra visszatekintő Kolozsvári Állami Magyar Színház levéltári anyagának nagy része, amely az anyaországi szakemberek szerint kincset ér.

Hogy szakmai érdeklődésre érdemes a levéltár anyaga, azt megerősíti a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) munkatársaival: Csiszár Mirella muzeológus, kézirattár-vezetővel, Gajdó Tamás muzeológus, a fotógyűjtemény kezelőjével, illetve Galgovics Tamás, a topográfiai gyűjtemény vezetőjével, és a házigazda Zakariás Erzsébettel, a színház levéltárosával folytatott beszélgetés. A budapesti csoport mindössze néhány napot tölthetett el a színház levéltári anyagának „társaságában", a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott program keretében, amelynek célja egy pillanatfelvétel elkészítése a magyar nyelvű színházak levéltárairól. Értelemszerűen, a magyar színháztörténet megírásához Magyarország határain túlra kell nyúlni.

A színháztörténeti múzeum szakemberei elmondták: hihetetlenül gazdag gyűjteménybe kukkanthattak bele, a könyvtár felbecsülhetetlen információkat tartalmaz azokról a darabokról, amelyeket ezen a színpadon játszottak az intézmény többszázados története során. A színdarabok dokumentálása azért fontos, mert egy színházi előadást megnéz a közönség, majd „elszáll", ellentétben például egy festménnyel vagy más műalkotással. A színielőadás „megfoghatóságát" ez a dokumentációs anyag teremti meg, ezért mindenki arra törekszik, maguk az alkotók meg a színháztörténet-írók is, hogy ezeket a forrásokat összegyűjtsék és rendszerezzék. Ebben az archívumban az 1800-as évek közepétől kezdődően vannak előadás-színlapok, sajtó-kivágatok, fényképek, szövegkönyvek, rendezői példányok, különböző emléktárgyak.

A kolozsvári színjátszás az egyik legrégebbi, 1792-ben indult. Itt a kezdetektől napjainkig vannak emlékek. Természetesen a színháztörténeti kutatót – bár a tegnap véget ért előadás már a színháztörténet része –, a régebbi dolgok érdeklik. Ebben a levéltárban felbecsülhetetlen forrásértékek vannak, fogalmaztak a vendégek. Például olyan jogdíjnyilvántartásra bukkantunk, amilyet Magyarországon nem láttunk még. Vagy itt volt például Janovics Jenő színházigazgató, aki 1945-ben hunyt el, de 1900-tól haláláig folyamatosan jelen volt a kolozsvári színházi életben, feleségével, Poór Lilivel együtt, aki jóval túlélte őt, folytatva munkáját. Az ő hagyatékuk is bekerült a színház dokumentációs tárába, és így kivételes dolgok őrződtek meg, mert olyan módszerekkel vezették a színház életének a dokumentálását akkoriban, amelyek ma ismeretlenek.

– A jogdíjelszámolásokról akkurátusan vezetett könyvben jó néhány olyan személy nevét találtuk, akikről fogalmunk sem volt, hogy színdarabok közvetítésével foglalkoztak. Janovics ugyanakkor azt is vezette, mikor, hol és milyen darabot játszott a színtársulat, vagy a színházában milyen előadások, milyen vendégfellépések kerültek sorra, ugyanakkor minden színházi vonatkozású folyóiratot igyekezett megőrizni, színlapokat rendszerezve tárolni. Ennek köszönhetően olyan színházi folyóiratokat őriznek itt Kolozsváron, amelyek sehol máshol nincsenek, sem a bukaresti könyvtárban, sem Budapesten. Ismeretlen folyóiratokra bukkantunk, illetve ki tudtuk egészíteni a folyóirat-bibliográfiát olyan számokkal, amelyek eddig hiányoztak, hangzott el.

Gajdó Tamás: – Mi azért jöttünk, hogy ismerkedni próbáljunk ezzel a gyűjteménnyel, szakmai tapasztalatcserére érkeztünk, „nem nyilvános szimpozionra". A szakmai beszélgetések során, az anyag gazdagságát felmérve körvonalazódott egy könyv, katalógus terve is, amely bemutatná Janovics Jenő és felesége hagyatékát, illetve az ő pályafutásukat, természetesen a kolozsvári színház történetébe ágyazva. Akik most legyintenek, mondván, hogy ez már számtalan helyen meg van írva, csodálkozni fognak, hogy milyen páratlan a Janovics-féle színházi hagyaték: kötetekben, fotókon ott vannak a dedikációk, meg tudjuk nézni azt, hogy melyik darabot mikor játszották, korabeli rendezőpéldányok – hallatlanul érdekes színháztörténeti kutatómunka kezdődhet.

Természetesen nem csupán az 1900–1945 közötti periódus vár feltárásra – most épp csak számba vettük, milyen területeket lehetne kutatni, összeállítottunk egy lehetséges tervet, itt komoly és hosszú távú kutatómunkára volna szükség.

– Ezt az anyagot nem kutatták erdélyi szakemberek?

Z. E.: – Én kezelem ezt a levéltári anyagot immár 12 éve. El kell mondanom, nagyon rendszertelenül állt ez az adathalmaz, amelynek már csak a hozzáférhetővé tétele, rendszerezése is hosszas munkát vett igénybe, és tulajdonképpen még mindig tart. A végcél a digitalizálás lenne. Hatalmas fotómennyiség áll még ismeretlenül, feldolgozatlanul.

– Mi lehet az oka ennek? Nem volt hozzáférhető a levéltár, vagy nincsenek színháztörténészeink?

Z. E.: – Hogy 1990 előtt mennyire volt hozzáférhető, azt nem tudom, a változás óta elvileg az. Aki érdeklődött valami után, az többnyire megtalálta, amit keresett. Lehet, hogy nincsenek az itt fellelhető anyag iránt érdeklődő színháztörténészeink, bár diákok írtak már szakdolgozatokat az itt megtalálható adatok alapján. Többen szemelgettek tehát belőle, szakszerű feldolgozása ellenben még rendkívül hosszas folyamat lenne. Először is a rendszerezést kellene befejezni, és anyagi alapokat teremteni a megfelelő tárolásra.

– Tehát hosszú még az út, ameddig kötet születhet.

Gajdó Tamás: – Igen, ez egyelőre csupán távoli terv, álom. Természetesen Janovicsról is jelentek már meg szakmunkák, ellenben azok valahogy felette haladtak el az itt fellelhető adatmennyiségnek: például kevesen tudják, hogy ő már alkalmazott vetített képeket az előadásaiban.

– Csapatmunka ez a kutatás?

Galgovics Tamás: – Több magyar színház levéltárának a feltérképezésére van lehetőségünk: Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken. Jelenleg munkatársainkkal együtt ennek a munkának az első lépését végezzük. Az OSZMI hat-hét munkatársa dolgozik most ezen, mi ide, ebbe az archívumba érkeztünk.

Csiszár Mirella: – Szebeni Zsuzsa kolléganőnk járt Erdély más színházainál és Vajdaságban is, ő térképezte fel első körben az archívumokat. Ezek nagyon különböznek, hiszen a kolozsvári nagyon régen indult, de vannak a nyolcvanas években alapított színházak is – ezeknek nyilván a 25–30 éves múltját dokumentálja a kolleganőnk.

A kolozsvári anyag feltárásához mindenképpen több szakemberre van szükség: a kéziratanyag, a fotógyűjtemények stb., külön-külön széles kutatási területet kínálnak, ezért érkeztünk hárman – különböző szakterületekről, hogy megpróbáljuk átfogni a rendelkezésre álló anyagot.

– Véletlen, hogy épp Kolozsvárra kerültetek?

Gajdó Tamás: – Az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban már egy alkalommal volt lehetőségünk belepillantani az anyagba, tudtuk, hogy érdemes ide jönnünk. Számunkra ez nemcsak egy mechanikus munka, hanem valóságos szakmai élmény. Kétheti otthoni olvasgatás sem pótolhatja a háromnapos „helyszíni kutakodást". Valahogy itt helyükre kerülnek a dolgok, megvilágosodik minden. A mi színháztörténeti gondolkodásunkban meghatározó, hogy ezeket a dolgokat valóban láthattuk: ez egy jutalomjáték.

Jelen körülmények között, amikor a színház kétségbeejtő anyagi helyzete miatt csak hatalmas erőfeszítések árán sikerül az új darabokat színre vinni, talán nem is hibáztatható senki azért, hogy a levéltár számára már nem jut támogatás. Hogy a jelentős forrásértéket képviselő „hagyaték" mégis létezik, és mondhatni, új életet kezd, jórészt Zakariás Erzsébetnek köszönhető, aki fáradságos munkával mentette meg a dohos, szellőzetlen helyiségben rongálódó dokumentációs értékű anyagot.

Pályázati alapokból sikerült a Kriza János Néprajzi Társaságnak is otthont adó épületben menedéket bérelnie, oda átmenteni a nem megfelelő körülmények között őrzött levéltári anyagot, amelynek átválogatása, rendszerezése jelenleg folyik.

A Duna Televízió a következő három hónapban, az üzleti tervben betervezett nyári műsorrendhez alkalmazkodik. A saját gyártású műsorok egy része szünetel; ez részben a megváltozott nézői szokásokhoz alkalmazkodik, részben a takarékosság jegyében zajlik. Például: Tálentum című műsorunk havi három helyett kétszer jelentkezik, a Lyukasóra szünetel, az Indul a nap és a Mozgókép egy-egy havi szünetet tart, de a Cimbora ifjúsági- és a Gong kulturális műsor nyáron is a szokásos rendben folytatódik.

Több élő koncertközvetítés lesz: elsőként látható a Duna Televízión az Illés együttes erdélyi koncertje, a Hősök teréről élőben közvetítjük a Budapesti Búcsú Koncertjét, utómunka alatt áll a nagy marosvásárhelyi Omega koncert.

Három új, részben, illetve egészben Duna Televíziós film ősbemutatója lesz nyáron: Mészáros Péter Stambuc, Gödrös Frigyes Történetek az elveszett birodalomból (augusztus 20-i ünnepi műsorban), Siklósi Szilveszter Ritter napja.

Folyamatosan sugározzuk Sára Sándor új sorozatát, a Nehézsorsúakat.

Óriási sikere volt nemrég Párizsban, Gaál István – a Duna Televízióban készült – Rendhagyó párizsi leltár című filmjének. A francia televízió jelezte, hogy sugárzásra átvenné a filmet. Rövidesen bemutatjuk a Gaál István – szintén műhelyünkben készült – Kerala – indiai útiképek című filmjét.

Tarr Béla július 21-én lesz 50 éves, ez alkalommal bemutatjuk Kárhozat című filmjét, ami Párizsban nemrég a legjobb külföldi rendező díját nyerte el. Tarr Béla a Duna Televíziót kereste meg, hogy elsőként sugározza az életéről és munkásságáról készült londoni interjút.

Szünidei-matiné sávunkban sűrítjük a gyermek- és ifjúsági filmeket.

Júliusban indul a Duna Televízió új kívánságműsora, hétfőtől péntekig a déli órákban jelentkezik, napi 50 percben. A nézők óhajainak teljesítése mellett háttérbeszélgetések, műsorajánló és különböző rovatok színesítik a Kívánságkosarat.

A Duna Televízió ars poeticájának megfelelően dolgozik egész nyáron az új őszi műsorrács kialakításán. Kiemelkedő feladatot kapnak ebben a határon túli stúdiók, sokkal többször lesznek jelen a Duna Televízió összes műsorában. Szeptembertől minden technikai feltétel meglesz ahhoz, hogy beinduljanak a napi többszöri élő bejelentkezések a Kárpát-medence minden régiójából.

Új és hatalmas vállalkozásként ősztől, hétfőtől péntekig, napi fél órában jelentkezik a kulturális magazin.

Ismét „Bună Ziua-negyed" (Szabadság, június 14., 1. old). Nemrég csak a Tordai út bal oldalán, a Békás felé nyíló, a Móra Ferenc (Trifoi) utca végének érintésével a Bükkfa (Fagului) utcáig vezető mezei útnak a neve volt. Aztán egy nap a Tordai út sarkán álló deszkakerítésen megjelent a névtábla. Később a mezei utat leaszfaltozták, majd a Bükkfa utcát a Györgyfalvi útig, a Békási utat nemkülönben.

Utóbbi neve nemhiába ez, hiszen a Békás-patak ágai által öntözött, északon a Kövespad, keleten a Borháncs, délen a Szent Jakab-tere és Felek, nyugaton a Tordai út által határolt Békás nevű határba vezetett. Az ennek nevet adó patakról régóta vannak adataink:

1562: Bekas pathak; 1568: „…az bekas patakbelÿ…"; 1570: „Az Bekas patakra Meneo Eöswent"; 1604: „Az Bekas Patak gÿepwinel az hún fel megÿen Felekre az Vth"; 1607: „19 Februarii. Olvasák meg az Bocskai István testamentumát az koporsó mellett, az nagy templomban minden ember hallatára [...]. Szép áldásokkal azután elvivén és késérvén az városbeliekkel majd Békás patakig"; 1629: Bekas Patakban; 1637–1639: „Bekas Patakon Tul vagjon egj szanto feold meljnek az vege az bodon kutra nyul"; 1665: „Ittem vagyon egy hatköblös földem Békás patakon felül"; 1667: „Ez Nemes Colosuarj Tanacz paranczolattjabol, es Nagy Szeőcz Mihály Vra[m] akarattjabol ki menenk Bekas patakba[n] […] ugyan eö kiglmek karainak megh oculalasara"; 1704: „Die 5 Septembris. [...] mind lovas német, mind gyalog német, elnyomák a kurucokat Békás patak felé; de azután szaporodván a kuruc, sok ellenkezés lőn majd estvefeléig a Kövespadon"; 1727: „Békás pataki égj hold szőlőmben"; 1870. Békás pataka; 1917: Békás patak.

Ilyen régi a határ neve is, ahol szántók, kaszálók, kertek terültek el. Az út mentén aztán megjelentek az első házak. A kialakuló település neve magától értetődően Békás, később Békás-telep lett. Az elcsapott suszterinasból lett elnök idején készült térképek Colonia Becaşként tüntették föl.

Az utóbbi években a házak meg a kacsalábon forgó kastélyok elszaporodtak az út mentén. A Györgyfalvi úttól ki, a Tordai út felé. És mit ad Isten, a Békás határ, a Békás-patak, a Békás-telep, az utóbbiból kialakult kis lakóteleppel együtt köddé foszlik, és megjelenik helyette a Bună Ziua, az is persze negyedként. E név a XVIII. század végén, a XIX. elején keletkezhetett, amikor a városiak, a Feleki út mentén, a békási határban gyümölcsösöket telepítettek, s a városba ereszkedő felekiek, jó falusi szokás szerint köszöntek a kertekben dolgozóknak. Persze amúgy ízesen, hogy azt mondja: Bună zua.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Kutatók és meteorológusok egyre népesebb tábora állítja, hogy a globális felmelegedés visszafordíthatatlan folyamat. Ennek következtében századunk első felében bolygónk északi régiói nedvesebbé és melegebbé, míg a déli részek szárazabbakká, ugyanakkor forróbbakká válnak. A felmelegedés hatására megolvadnak a sarki jéghegyek, aminek következtében jelentős területek kerülnek víz alá, és hatalmas szélviharok pusztítanak majd.

Manapság már több mint háromezer kutató és meteorológus dolgozik az ENSZ égisze alatt a Klímaváltozási Kormányközi Bizottság megbízásából. Feladatuk, hogy felmérjék, miként változnak földünkön a klímaviszonyok. Első jelentésükben, tíz évvel ezelőtt még úgy látták, hogy 2100-ig még csupán 1, 3–5 Celsius-fokkal emelkedik az átlagos hőmérséklet, míg az olvadó sarkvidéki jég hatására 15–95 centiméterrel emelkedhet a tengerszint magassága. Mára azonban kiderült, hogy a helyzet ennél sokkal drámaibb, ugyanis az újabb jelentés szerint az átlaghőmérséklet akár hat fokkal is emelkedhet.

A kiotói megállapodás részleges megoldást jelenthetne a globális felmelegedés csökkentésére. 1997-ben a fejlett ipari országok protokoll aláírásával kötelezettséget vállaltak az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentésére. A megállapodás értelmében az aláíró országok 2012-ig a környezetet szennyező gázok 5, 2 % -os csökkentését vállalják az 1990-es szinthez képest. Ez volt az első lépés az üvegházhatás megfékezése irányában. A dokumentumot már 130 ország ratifikálta, ám a legnagyobb szennyező, az Egyesült Államok nem.

1992-ben a Rio de Janeiro-i klímavédelmi konferencián a résztvevők határozatot hoztak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának oly mértékű csökkentéséről „amely lehetővé teszi az ökológiai rendszerek természetes adaptációját a klímaváltozásokhoz, valamint ami nem veszélyezteti az élelmiszer-termelést". Ez volt a kiotói értekezlet kiindulási alapja. A kiotói protokollum részleges végrehajtási szabályzatát 2001-ben Bonnban és Marrakeshben fektették le. Azoknak az országoknak, amelyek elfogadták ezt az okiratot, lehetőségük nyílt emissziós jogosítványok kereskedelmére, elmaradottabb térségekben környezetvédelmi fejlesztési beruházások, valamint energiatakarékos környezetvédelmi projektek finanszírozására.

2000-ben Hágában arról kellett volna megállapodásra jutni, hogy milyen hányadot képviseljenek a kibocsátás csökkentésében az egyes országok saját nemzeti erőfeszítései és mekkora lehet a másoktól megvásárolható úgynevezett „kibocsátási keret". Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok, amely 7 év alatt 11 százalékkal növelte a széndioxid kibocsátását, azért lobbizott, hogy az emissziós joggal korlátlanul kereskedni lehessen. Hágában azonban nem történt érdemi előrelépés, amiért az amerikaiak és európaiak egymást okolják.

A környezetvédők ezt hatalmas kudarcként élik meg, az üzleti körök pedig azért elégedetlenek, mert jelentős anyagi hasznot reméltek a nagyszabású környezetjavító beruházásokból. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a Föld légkörének védelme a vártnál sokkal nehezebb, hiszen miközben a kormányok képviselői a felmelegedést okozó gázok visszaszorításáról tárgyalnak, a kibocsátott mennyiség évente 1,3–1,5 százalékkal növekszik.

Elhatározásokban nincs hiány, ám azok megvalósítása késik. Csupán apró lépésekkel lehet előre haladni. Nagy ugrásra egyelőre nem tudja, vagy nem is akarja elszánni magát a fejlett ipari világ. Annak ellenére, hogy mindenki számára világos: minél később születik meg a pozitív döntés, annál inkább sokasodnak a teendők környezetünk megóvása érdekében.

Az ingerlő (irritábilis) béltünet vagy szindróma, rövidítve IBS a gyomor-bélrendszer működési rendellenessége, amelyet hasi fájdalom, kellemetlenség, rossz közérzet, hasmenés, székrekedés, vagy mind a kettő, esetleg hasi feszülés, puffadás jellemez.

E betegségnél szinte semmi szervi elváltozás nincs, amelyet orvosi vizsgálat vagy laboranalízis kimutathatna. A betegek nagy részénél nagyfokú, az egész szervezetet érintő érzékenységről van szó.

Ezeknél az egyéneknél már a normális bélműködéshez, vagy egyéb ingerekhez is különböző erősségű fájdalomérzet társul. A puffadásról panaszkodó betegek többségénél a bélben a gáztartalom normális, az IBS-ben szenvedő pácienseknél viszont már a normális mennyiségű bélgáz is fokozott feszülést okoz. A betegség tüneteit a tartós stressz vagy különböző lelki konfliktusok váltják ki.

Ezek a tényezők valóban aktivizálják, vagy súlyosbítják a tüneteket, de önmagukban nem magyarázzák meg a betegség kialakulását és lefolyását. A tünetekért valószínűleg az öröklött hajlam és szerzett tényezők is felelősek. Ez a magyarázata annak is, hogy az irritábilis bélszindrómás betegek gyermekeinek gyakran hasonló panaszai vannak.

Nagyon fontos, hogy az irritábilis bélszindrómás betegeknél gyakoriak a különböző lelki és idegi problémák. Az ingerlő béltünethez társulhat aggodalom, félelem, szorongás, nyomott hangulat, levertség, depresszió, nyugtalanság, alvászavar, pánikbetegség, de nem tekinthető úgy, hogy ezek okozzák a betegséget! E béltünetekben szenvedő betegek alaptünetei közé tartozik a hasi fájdalom, a székürítés zavara (hasmenés, székrekedés vagy a kettő váltakozása), valamint hasi puffadás.

A panaszok székelés után általában átmenetileg enyhülnek. Irritábilis bélszindrómában az uralkodó, jellemző tünetek mellé telítettségérzés, bélkorgás, és még egy sor változatos tünet csatlakozhat.

A fájdalom mértéke is változhat, a kellemetlenség-érzéstől a görcsös fájdalomig terjedhet. A reggeli ismételt székürítéskor a betegek hasmenésre gondolnak, ugyanakkor jelentkezik egy bizonyos félelem, sőt pánik, hogy otthonról való elindulásuk után nagyon kellemetlen helyzetbe kerülhetnek, ami alapvetően befolyásolja napi tevékenységüket. Gyakoriak a nem bélrendszert érintő funkcionális szimptómák is: fejfájás, fáradékonyság, levertség, nyugtalanság, alvászavar, szívdobogásérzés, csökkent teljesítőképesség, vizelési zavarok stb. Jellemző, hogy a tünetek nappal jelentkeznek, estefelé enyhülnek, majd éjszakára a legtöbb betegnél elmúlnak.

A kezeléssel csak a tüneteket lehet csökkenteni, de ezzel javul a beteg mindennapi életminősége. Az IBS rendkívül változatos megjelenésű és súlyosságú rendellenesség, ugyanakkor az életet nem veszélyezteti, a várható élettartamot sem csökkenti, de a panaszok makacsul visszatérnek és nagyon nehezen befolyásolhatók. Tudni kell, hogy bár a kezeléssel sokat lehet segíteni, teljes gyógyulásra, teljes panaszmentességre általában nem lehet számítani. Ajánlott a leírt tünetek alapján orvoshoz fordulni a komplikáltabb betegségek kiszűrése végett. A legújabb kezelési módszerek közé tartozik a pszichoterápia is.

Édesgyökér – gyomorégés ellen
Ez az a növény, amely a legjobban megnyugtatja a gyomrot – állítják a fitoterapeuták. A rudacska alakú gyökér hatásosabb lehet, mint bármely más herbatea. Igyon meg belőle egy csésze főzetet minden étkezés után, és készítsen tartalék adagot is. 50 gramm gyökeret adjon egy liter vízhez, forralja 15 percig, hagyja állni egy ideig, majd szűrje le. Az is megfelelő lehet, ha felhígít egy csapott kávéskanálnyi édesgyökér-őrleményt fél pohár langyos vízben. Azonban vigyázzon! Az édesgyökér nem ajánlott a hipertóniában szenvedőknek, mert azon túl, hogy hatékony a gyomorégés ellen, vérnyomásfokozó hatása is ismeretes.

Ánizs – felfúvódás esetére
Készítsen ánizsos főzetet. Forralja 10 percig, utána hagyja állni, majd melegen fogyasszon el egy csészével az ánizsos italból. Ha a felfúvódást vélhetően stressz okozza, akkor a főzethez keverjen galagonyából vagy valeriana-gyökérből készült teát is.

Articsóka, füstike – székrekedéses bajokra
Ha szorulással küzd, először is tegye étrendjét rostdússá: fogyasszon sok friss gyümölcsöt, zöldséget. Az is használ, ha éjjelre vízbe áztat aszalt szilvát vagy sárgabarackot, és azt fogyasztja reggelire. Próbálkozhat sárgarépa-lével, keverve fekete áfonyával, vagy annak főzetével. Székrekedés esetén viszont ne bízzék a szennalevél tartalmú herbateában, mert irritáló hatású lehet. Helyette részesítse előnyben a mályvalevél-főzetet, étkezések után fogyasztva. Abban az esetben, amikor a szorulás renyhe emésztés miatt áll fenn, articsóka vagy füstike főzete segíthet. A bélflóra állapotának helyreállítására próbálkozzék virágporral: két kávéskanállal fogyasszon belőle reggel, éhgyomorra.

Füzény – hasmenés ellen
Ha hajlamos a hasmenésre, egy időre űzze ki az étrendjéből a káposztát és a fehérbabot. Általában véve vigyázzon a nyers zöldségekkel, gyümölcsökkel. Ellenben készítsen füzény-főzetet úgy, hogy 15 perces forrásidőt hagy. Tehet bele szárított feketeáfonyát is, mert az egyúttal bélfertőtlenítő hatású. A jótékony baktériumokat tartalmazó bio-joghurtok fogyasztása is hasznos lehet. Amikor azonban azt tapasztalja, hogy a hasmenése vagy a székrekedése pár napnál tovább tart, feltétlenül forduljon orvoshoz.

Hasznos tanácsok
Változtasson életmódján! A bélműködés javítására mozogjon többet, és igyon sok gyógyteát, buborékmentes ásványvizet étkezések között. A gyomorfájdalmak megelőzésére egyen lassan, rágja meg jól az ételt, és ne igyon szénsavas italokat.

Az oldalt szerkesztette: Farkas Imola

Májusban átlagosan 0,3 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak áprilishoz képest, és 10 százalékkal voltak magasabbak, mint tavaly májusban, közölte a statisztikai hivatal.

Áprilisban 1,8 százalékos volt a havi, és ugyancsak 10 százalékos a tizenkét havi infláció. Tavaly májusban 12,3 százalékos volt a tizenként havi infláció.

Decemberben 9,3 százalékos tizenkét havi inflációt mértek a 9,0 százalékos cél helyett. Idén áttértek a folyamatos célkövetésre, a kormánnyal közösen megállapított cél 7 százalék tizenkét hónapra számolva, plusz-mínusz tűréshatárral, de ezt a célsávot még nem határozták meg. A 7 százalékos célt magát, az IMF-fel egyetértésben, legkésőbb decemberre kellene elérni. Januárban és februárban egyformán 8,9–8,9 százalékos volt a tizenkét havi infláció, márciusban 8,7 százalékos.

A Román Nemzeti Bank (BNR) a korábbi, szapora és meredek kamatcsökkentéseit a jó inflációs kilátásokkal indokolta. Ezek nem váltak be egyelőre, viszont átmenetileg elmúlt a pénz- és tőkepiaci liberalizálás indokolta kamatcsökkentési kényszer is. Sőt, a bank a múlt héten kénytelen volt emelni erre a hónapra referenciakamatát, 8,00 százalékra a májusi 7,96 százalékról, miután a referenciakamatot idén minden hónapban csökkentette. A referenciakamat 2002 februárjában lépett a hivatalos diszkontkamat helyébe. Így a piacon egyelőre nem számítanak hamaros további pénzügy-politikai enyhítésre.

A BNR legutóbb április 9-én csökkentette ismét az alapkamatát, az úgynevezett pénzügy-politikai rátát: 2 százalékponttal 12,50 százalékra. A csökkentést, mint az utóbbi időben mindig, ismét a lassuló inflációval indokolták, de a szokásosnál nagyobb enyhítésben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy – a 2007-re tervezett EU-csatlakozásig a teljes konvertibilitás elérése jegyében – a rá következő hétfőn, április 11-én felszabadult a külföldiek számára a rövid lejáratú lejbetétek piaca.

A felszabadítást eredetileg tavalyra tervezték, de épp az infláció miatt elhalasztották. Február végén a külföldi valuta vásárlását szabadították fel a romániai vállalkozók számára, márciusban pedig a külföldieket is beengedték a bankközi devizapiacra. Január elsején várható az állampapírpiac részleges megnyitása a külföldiek számára. A bank a kamatcsökkentéssel akarta megelőzni a lej felértékelődését, amit, a 2007-re tervezett EU-csatlakozás felé tartva, a külföldi befektetők úgynevezett konvergenciajátéka okozhat. Ettől kissé elriaszthatja a spekulánsokat, ha a jó GDP-növekedési adatok mellett az infláció viszonylag gyors marad, a kamat azonban alacsony.

Egyelőre nincs is jele forró pénzek különösebb beáramlásának. A nagyobb roham talán azután várható, hogy a kormánykötvények piacát is megnyitják a külföldiek számára, amit jövő év január elsejére terveznek, majd a jövő év augusztus végére ez a piac is teljesen felszabadul azzal, hogy az évnél rövidebb lejáratú állampapírokat és pénzpiaci eszközöket is vásárolhatják majd külföldiek. Ugyancsak jövő év, azaz 2006. szeptember elsejétől a román illetőségű magán- és jogi személyek külföldön is tarthatnak folyó- és letéti számlákat.

A BNR tavaly júniusban kezdte kamatcsökkentő ciklusát, 21,15 százalékról indulva. 2003-ban még emelés volt soron, akkor háromszor emeltek, majd tavaly júniusig változatlanul hagyták a szintet.

A nemzetgazdaság 5,9 százalékkal teljesített többet az első negyedévben, mint a tavalyi első negyedévben. Az első negyedévi GDP 497,25 billió (13,79 milliárd euró) volt, egy főre számítva az EU-átlag egy harmada az unióhoz 2007-ben csatlakozó országban.

A végfogyasztás 12,1 százalékkal nőtt, ezen belül a lakossági fogyasztás 12,5 százalékkal bővült, a tőkeberuházások 5,2 százalékkal gyarapodtak az egy évvel azelőttihez képest.

A tavalyi első negyedévben a gazdasági növekedés 6,1 százalékos, tavaly egész évben 8,3 százalékos volt az előző évi szinthez képest, az egész évben főleg a mezőgazdaság kivételesen nagy teljesítménye és a hazai fogyasztás növekedése miatt.

A GDP 2003-ban 4,9 százalékkal bővült, akkor az első negyedévben 4,4 százalékos volt az ütem. A kormány idei várakozása 5,5 százalékos többletre szól, de elemzők szerint a tényleges növekedés nagyobb lesz ennél.

A kenyér árának elméletileg csökkennie kellene a következő időszakban, az idei több mint 7 millió tonnás búza-túltermelés miatt – vélekedett Gheorghe Flutur földművelésügyi miniszter.

Flutur azt reméli, hogy Románia legalább két millió tonna búzát exportálhat, erről tárgyalt már több arab ország – Egyiptom, Irán, Irak, Libanon – bukaresti nagyköveteivel, piacok azonosítása érdekében. Hasonló tárgyalásokra került sor az orosz illetékes szervekkel is.

Kovászna, Hargita, Vrancea, Brăila, Tulcea és Konstanca megyék prefektúrái a kormányhoz fordultak és pénzügyi támogatást kértek egy tanulmány elkészítéséhez, amelynek témája az Ozsdola–Focşani közötti 2D országút helyreállítása lenne.

A tanulmány előfeltétele egy bankhitelnek, amelyből az útszakasz rendbehozatalát kívánják finanszírozni. A tanulmány elkészítéséhez szükséges összeg 40 000 euró. A munkálatokat a versenytárgyaláson nyertes Solel Boneh nevű izraeli cég végezné el.

Ioan Ursache, Kovászna megye alprefektusa elmondta: az útszakasz hossza 120 kilométer, ebből 30 kilométer nincs leaszfaltozva. A tervezet teljes útfeljavításra vonatkozik, az utat hat méterről hét méterre szélesítenék. A munkálatokat az izraeli cég finanszírozná bankhitelből, a román kormány pedig tíz év alatt térítené meg az összeget. A tervezet összértéke 250 millió euró, a következőkben aláírásra kerülő szerződés szerint a cég tíz évig karbantartja az utat, majd újként adja át, azaz ezt követően is végeznek helyreállítási munkákat. A szerződés aláírásának feltétele az, hogy a kormány tanulmányt készíttessen az út helyreállításának rentabilitásáról.

Az út új átjárót nyitna a Kárpátokon, és Erdély felől megrövidítené az utat Moldovába és Dobrudzsába.

Az üzemanyagok literenkénti ára túllépi az egy eurót a következő hónapokban, ha a kőolaj ára továbbra is a hordónként 53 dolláros szinten marad, a jövedéki adó meg nem csökken – mondta Dinu Patriciu, a Rompetrol-csoport elnöke a múlt heti Energy fórumon.

Patriciu kérdésre válaszolva kifejtette: az üzemanyagok ára „meghaladja az egy eurót", azaz a literenkénti több mint 36 000 lejt. – Erre az értékre kell számítanunk a következő hónapokban – tette hozzá. Jelenleg a prémiumbenzinek ára magasabb, mint 36 000 lej, a többi benzinféle 32 000–33 000 lejes literenkénti áron vásárolható meg. A Rompetrol elnöke kifejtette, a kőolajipari termékek finomítási költségeinek 80 százalékát a kőolaj nemzetközi árszintje teszi ki, míg az üzemanyagok fogyasztói árát 70 százalékig jövedéki adók és illetékek képezik.

A REWE német élelmiszer-kiskereskedelmi hálózat folytatja kelet-európai terjeszkedését új diszkont-üzlet megnyitásával. Kedden új Penny-Markt üzletet nyitottak meg Bukarestben.

Európa harmadik legnagyobb hálózata a romániai bolthálózat szisztematikus kiépítésére törekszik – közölték. A REWE-csoport, amely Magyarországon és Csehországban is működtet üzleteket, 2004-ben Európa 13 országában elért árbevételét 13 százalékkal 11,3 milliárd euróra növelte.

8,3 százalékos tavalyi és 6 százalék körülire tett idei gazdasági növekedése, illetve az egykulcsos adórendszer idei bevezetése ellenére, az utóbbi időszakban a hazai üzleti környezet kevésbé vonzóvá vált a külföldi befektetők szemében. Legalább is erről panaszkodtak a minap az olasz befektetők, akik azzal fenyegetőznek, hogy vállalkozásaikkal együtt Romániától keletebbre eső országokba vándorolnak.

Olaszország az egyik fő külföldi befektetőnek számít nálunk, ahol több mint 11 ezer olasz tőkével működő vállalkozást regisztráltak az elmúlt 15 esztendőben. A közvetlen olasz befektetések összegénél azonban sokkal többet árul el az a tény, hogy Temesvárról például kilenc olaszországi városba lehet ma már repülni (Róma, Nápoly, Verona, Túrin, Treviso, Firenze, Bologna, Bergamo, Ancona) egyesekbe hetente több járat is indul, s ezekre a repülőgépekre nem könnyű helyet foglalni.

A Bánságot ma már Kis-Olaszországként emlegetik, hiszen ott a mintegy 4000 olasz vállalkozás nem csupán az ipar és a szolgáltatások területén, hanem a mezőgazdasági ágazatban is számottevő. Olasz vállalkozók vásárolták fel a legjobb bánsági földeket, s vannak települések, ahol már a román mellett a feliratok olaszul is megjelentek.

Ennek ellenére, Marco Tempestini, a Romániai Olasz Befektetők Egyesületének (Unimpresa) elnöke felhívta a bukaresti kormány figyelmét, hogy amennyiben az üzleti környezetet nem javítja számottevően, az olasz üzletemberek összepakolnak, és meg sem állnak Kínáig, Oroszországig, de legalább Ukrajnáig, ahol a munkaerő jóval olcsóbb, s ahol a vállalkozás körülményei is kedvezőbbek.

A bérek valóban növekedtek az utóbbi két évben Romániában, s ma már a minimálbér is havi száz euró körül mozog. A külföldi cégeknek dolgozó szakemberek azonban kevesebb mint 400–500 euróért már Romániában szinte sehol nem vállalnak munkát.

Tempestini éppen ezért úgy véli, a kormánynak a versenyképességre és a termelékenységre kell összpontosítania, „hiszen Romániának még sok mindent meg kell tennie, amíg Lengyelország szintjére eljut". Ez igaz, Romániába ugyanis jóval kevesebb közvetlen külföldi befektetés érkezett. (Tavaly év végéig mintegy tízmilliárd eurót fektettek be Romániába a külföldiek.) De rengeteg a tennivaló a korrupció és a bürokrácia visszaszorításának terén is – véli az Unimpresa elnöke.

Az EU-alkotmányról rendezett francia és holland népszavazás kudarca utáni új helyzetben Románia és Bulgária EU-felvétele is kérdésessé válhat – írta elemzésében a The Economist, amely szerint a francia belpolitikai fejlemények az egységes piac sérülésének kockázatát is felvetik.

A vezető brit gazdasági-politikai hetilap elemzése szerint a „nem" melletti kampánynak Franciaországban és Hollandiában is jelentős eleme volt az EU múlt- és jövőbeli bővítéseinek megkérdőjelezése és következményei. Sok szó esett a lengyel vízvezeték-szerelőkről, a munkahelyek keletre vándorlásáról, és különösen erős volt az ellenségesség a török csatlakozással szemben.

Komoly az esélye ezért, hogy a francia és a holland népszavazás után az EU vezetői szembefordulnak az Unió további bővítésével, és akár Románia és Bulgária két év múlva esedékes felvételét is megtagadhatják, és törölhetik a Törökországgal októberre tervezett csatlakozási tárgyalásokat is – áll a brit hetilapban.

Az elemzés szerint mindazonáltal éppen a bővítés a legsikeresebb az összes uniós politika közül. A tíz új tagország tavaly májusi felvétele a béke és a növekvő jólét övezetét teremtette meg az EU határain, és olyan gazdasági dinamizmust importált, amelyre a „régi kontinensnek" már nagy szüksége volt. A török csatlakozásnak is komoly stratégiai előnyei lennének, mivel elősegítené a Nyugat és az iszlám világa közötti feszültség oldását.

Nyilvánvaló, hogy az európai választók e tételek egyikéről sincsenek meggyőződve, de ez legalábbis részben annak a következménye, hogy vezetőik jórészt hozzá sem kezdtek a bővítés előnyeinek elmagyarázásához – áll a The Economist elemzésében.

A hetilap úgy véli: mivel Franciaország és más uniós tagországok jó eséllyel minden további bővítést népszavazásra fognak bocsátani, a politikusoknak jobb értékesítési technikákat kell elsajátítaniuk, mégpedig gyorsan.

A The Economist szerint a francia és a holland népszavazás eredménye után jelentőssé vált az egységes EU-piac sérülésének kockázata is, és az EU vezetőire hárul az a feladat, hogy ezt mindenáron elhárítsák.

A gazdasági liberalizációt ellenző Dominique de Villepin új francia miniszterelnök kormánya a kudarcot vallott népszavazás után kísértést érezhet ugyanis annak kipróbálására, hogy meddig lehet elmenni a javak, a szolgáltatások, a munka és a tőke szabad áramlását előíró EU-szabályok érvényesülésének akadályozásában – írta pénteki elemzésében a londoni hetilap.

A kormány előrehaladott tárgyalásokat folytat a Romániával szemben fennálló 2,6 milliárd dolláros iraki adósság részbeni visszafizetéséről.

Bukarest arra számít, hogy az adósságból legalább 663 millió dollárt visszakap – mondta Dragoş Neacşu pénzügyminiszter-helyettes. Az iraki adósság tőketartozása 1,7 milliárd dollár, a kamattartozás további 900 millió dollár.

Nicolae Ceauşescu szoros kapcsolatot tartott fenn Irakkal, ahol egyebek között gyárakat létesített és utakat épített. Irak ENSZ embargó alá került az 1991. évi öbölháború miatt, és ekkortól megszűntek adósságvisszafizetései.

Neacşu azt mondta, hogy a megállapodás összhangban áll majd Iraknak a Párizsi Klubban ősszel kötött egyezségével, amelynek a keretében a kormányhitelezőket tömörítő szervezet elengedte a vele szemben fennálló 39,5 milliárd dollár iraki adósság 80 százalékát. Irak ezzel egyidejűleg vállalta, hogy nem köt ennél kedvezőbb ügyletet.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 163 lej (3,6163 erős lej), 1 USD = 29 935 (2,9935 erős lej), 1 magyar forint = 146 lej (100 Ft = 1,460 erős lej).

Western Union – szolgáltatás a Sora, Bolyai u. 8. és Szentegyház u. 4. szám alatti váltóirodákban.

A Szabadság az elmúlt hónapokban is folytatta több évvel ezelőtt először meghirdetett előfizetés-közvetítési mozgalmát kiskeresetűeknek.

Mint ismeretes, a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok létminimum alatt tengődő, segélyen élő, kisnyugdíjas vagy beteg ember szívesen olvasna magyar szót, de nem tudja megengedni magának. Másrészt örvendetesen nő azok száma is, akiknek több előfizetésre is futná, de esetleg nem tudják, kinek segíthetnének vele. Ezért indította el szerkesztőségünk az előfizetési díjak megajánlását és közvetítését olyanoktól, akik ezt megtehetik, azoknak, akik rászorulnak, és önhibájukon kívül nem olvashatják napilapjukat.

Az elmúlt időszakban is sok helyről érkezett támogatás, akiknek a jóvoltából az elmúlt hónapokban előfizetést kötöttünk rászorulóknak lapunkra. Közülük egy hónapig sem szünetelt az a neve elhallgatását kérő kolozsvári üzletember, aki folyamatosan három kiskeresetűnek biztosítja a Szabadság-előfizetést, illetve dr. Szabó László fogorvos. De a rászorulók segítségére sietett a közelmúltban egy neve elhallgatását kérő magyarországi üzletember és kolozsvári műépítész, Javorek István, Máté András, Vekov Károly és mások is. Az adományokat a támogatásra kerültek nevében is köszönjük!

Az akciót pedig folytatjuk: tisztelettel felkérünk minden céget, intézményt és magánszemélyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi előfizetési árával (125 000 lej + kihordási díj – ez terjesztőtől függően összesen 140 000 lej körüliig is felmehet, de még így is alig 3–4 euró!) támogassák szerkesztőségünkön keresztül azokat, akik szociális helyzetüknél fogva lemondani kénytelenek a magyar nyelvű napilapról.

Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztőségünk emeleti irodáiban; 2.) csekkel a lapunk támogató Minerva Művelődési Egyesület címén (Asociaţia Culturală Minerva, Banca Comercială Română, Cluj, bankszámlaszám:

RO85RNCB220000000750004); 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra; vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztőségünket az 596-408-as vagy 596-621-es telefonszámon június 29-ig.

HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK!

Amerikai olvasóink figyelmébe: az Amerikai Egyesült Államok polgárai csekket küldhetnek a következő címre: HHRF-SZABADSÁG, P. O. Box J, Gracie Station, New York, NY 10028. A Hungarian Human Rights Foundation (Magyar Emberjogi Alapítvány) postafordultával adómentesítő elismervényt küld, és biztosítja, hogy az adomány teljes összege a címzetthez jut.

Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.

Szintén június 29-ig várjuk szerkesztőségünkben (az emeleten) azok igénylésének a benyújtását is, akiknél a családban az egy főre eső jövedelem nem több mint havi 1 800 000 lej, s akik elő szeretnének fizetni lapunkra, de nem tudnak. Jelentkezni levélben és megbízott útján is lehet! Keresetükről igazolást kell felmutatniuk, és nem jogosultak támogatásra a már Szabadság-előfizetők! A beérkezett megajánlások függvényében juttatunk a rászorulóknak előfizetéseket.

Ha még most előfizet július hónapra a Szabadságra, elnyerheti az alábbi értékes jutalmak valamelyikét:

500 000 LEJES SZAKORVOSI VAGY ORVOSI LABORATÓRIUMI VIZSGÁLAT, EGY LÁDA SÖR, ILLATSZERCSOMAGOK, ÖVTÁSKA, PÓLÓK, SÖRNYITÓK stb.

Támogatóink:

Promedical Center, URSUS, Cosmetic Plant

Lapunk megrendelhető Kolozs, Szilágy, Fehér, Beszterce-Naszód és Szeben megye egész területén a postahivatalokban vagy a postásoknál június 24-ével bezárólag, Kolozsváron az Apex Kft. és a Apex AB Com Kft. lapkihordóinál is a hónap végéig, vidéken több településen a Krónika lapkihordóinál is, szilágysági városokban pedig a Damco Kft-nél a hónap utolsóelőtti munkanapjáig.

Ha a lapkihordók még nem jelentkeztek az Ön lakásán, hívja őket telefonon (Apex: 596-213, Apex Ab Com: 439-120, Krónika: 420-320, Damco: 0260-612867), és akkor felkeresik Önt otthonában!

Lemennek a tévések a paraszthoz feltérképezni, hogyan is telik vidéken egy nap. Megkérik, mesélje el, hogy zajlik a napja.

– Hát reggel fölkelek, oszt iszok egy stampedli pálinkát.

– Állj, állj, ez így nem lesz jó!! Nem mondhatjuk a nézőnek, hogy maguk már reggel isznak. Tudja mit, mondja azt, hogy reggel fölkel, és olvassa az újságot. Na, tessék!

– Nohát, reggel fölkelek, oszt elolvasom az újságot. Adok a malacoknak, oszt kiolvasok még egy újságot. Délelőtt kinn vagyok a műhelyben, oszt kiolvasok két-három könyvet. Ebédhez még kiolvasok két magazint, aztán a birtokot körbejárom, közben elolvasok egy könyvet. Este behajtom az állatokat, aztán kiolvasom az esti újságot.

Utána átmennék a könyvtárba, de az csak tízig van nyitva, úgyhogy aztán átmegyünk a haverokkal a Józsihoz, mer’ neki van nyomdája...

Személyeket szállítok Olaszországba. Telefon: 0741-748438, 00393495242665.

Kedden Máté András Kolozs megyei képviselő írásban letett politikai nyilatkozatában Emil Boc, kolozsvári polgármesternek, a Demokrata Párt (PD) ideiglenes elnökének elmúlt hétvégi nyilatkozataira reagált.

Mint ismeretes, pár nappal ezelőtt Boc felszólította a D. A. Szövetség koalíciós partnereit, hogy mielőbb döntsék el, kormányozni akarnak vagy ellenzékben maradnak, mert ellenkező esetben előrehozott választásokra kerül sor.

A képviselő egy múlt heti eseményre hívta fel a figyelmet, amely álláspontja szerint – különösen eme kijelentések után – semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül. – Meglepetéssel értesültem arról, hogy a Kolozs Megyei Tanács ülésén egy határozaton a D.A. Szövetség képviselői az Szociáldemokrata Párttal és a Nagy-Románia Párttal együtt szavaztak. Ez a voks éppen koalíciós partnereik ellen szólt, akiknek magatartását Boc kifogásolta.

A képviselő nehezményezte Boc nyilatkozatait, amelyekkel kapcsolatban – szerinte – azonnal felvetődik a kérdés: ilyen körülmények között mennyire lehet jogos egy olyan jellegű fenyegetés, mint amilyennel Emil Boc illette koalíciós partnereit.

Máté András úgy vélte: egy ilyen nyilatkozat előtt indokolt lenne, hogy az általa képviselt politikai alakulat tisztázza saját álláspontját. Csak ily módon válik hihetővé a DP képviselőjének kijelentése, mellyel egyébként egy politikai szövetség kontextusában egyet érthetünk – Nem tartom normálisnak, hogy valaki, aki tagja a koalíciónak, reggel Tăriceanuval igya meg a kávéját, a teáját délután pedig Năstaseval és Văcăroiuval.

Máté több ízben bírálta a kolozsvári városvezetőt. Az RMDSZ-es képviselő nehezményezte azt is, hogy Emil Boc több ingatlan esetében is megtámadta az államosított ingatlanokat visszaszolgáltató bizottság döntését, majd a számára kedvezőtlen bírósági alapfokú ítéletet is.

Női világranglista: Clijsters már tizenharmadik
A múlt heti, eastbourne-i tornán győztes, korábbi éllovas belga Kim Clijsters sikerének köszönhetően a 17-edikről a 13. helyre jött fel a női teniszezők világranglistáján, amelyet továbbra is az amerikai Lindsay Davenport vezet.

A magyarok közül a Wimbledonban főtáblás Czink Melinda áll a legjobban, ő jelenleg a 133., míg a füves pályás Grand Slam-viadalon a juniorok között induló Szávay Ágnes a 289. a rangsorban. A wimbledoni selejtezőkben legtovább jutott romániai női versenyző, Gallovits Edina őrzi 131. helyét.

A WTA-világranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Lindsay Davenport (amerikai) 5247 pont, 2. (2.) Marija Sarapova (orosz) 4998, 3. (3.) Amelie Mauresmo (francia) 4208, 4. (4.) Serena Williams (amerikai) 3781, 5. (6.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 3087, 6. (5.) Szvjetlána Kuznyecova (orosz) 3075, 7. (7.) Justine Henin-Hardenne (belga) 3067, 8. (8.) Nagyezsda Petrova (orosz) 2610, 9. (9.) Alicia Molik (ausztrál) 2402, 10. (10.) Anasztaszija Miszkina (orosz) 2343, ..., 13. (17.) Kim Clijsters (belga) 1958, ..., 131. (131.) Gallovits Edina 285,25, ..., 133. (133.) Czink Melinda 270,75, ..., 289. (279.) Szávay Ágnes 91.

Férfi világranglisták: nincs változás az élcsoportban
A múlt heti tornák nem hoztak változást a férfi teniszezők világranglistáinak élcsoportjában, továbbra is a svájci Roger Federer vezeti az idei eredmények alapján készülő ATP Race-t és a hagyományos rangsort is.

Az ATP Race élmezőnye (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Roger Federer (svájci) 710 pont, 2. (2.) Rafael Nadal (spanyol) 665, 3. (3.) Nyikoláj Davigyenko (orosz) 314, 4. (4.) Marat Szafin (orosz) 306, 5. (5.) Andy Roddick (amerikai) 296, 6. (6.) Guillermo Coria (argentin) 269, 7. (7.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 264, 8. (8.) Mariano Puerta (argentin) 254, 9. (9.) Gaston Gaudio (argentin) 248, 10. (10.) David Ferrer (spanyol) 224, ..., 37. (36.) Victor Hănescu 100, ..., 62. (59.) Andrei Pavel 55.

A hagyományos világranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Federer 6980 pont, 2. (2.) Hewitt 3640, 3. (3.) Nadal 3600, 4. (4.) Roddick 3590, 5. (5.) Szafin 3195, 6. (6.) Andre Agassi (amerikai) 2275, 7. (7.) Davigyenko 2085, 8. (8.) Guillermo Canas (argentin) 2075, 9. (9.) Tim Henman (brit) 1830, 10. (10.) Joa-chim Johansson (svéd) 1620, ..., 41. (42.) Pavel 825, ..., 60. (57.) Hănescu 635, ..., 464. (457.) Bardóczky Kornél 56.

Wimbledon: Czink Melinda korai búcsúja
• A titokban remélt csoda elmaradt: Czink Melinda két sima játszmában, egy óra alatt kikapott a 3. helyen kiemelt Amélie Mauresmótól a 15,2 millió euró összdíjazású angol nyílt teniszbajnokság nyitófordulójában.

A balkezes Czink – aki szerencsés vesztesként került a főtáblára – az első szettet 31 perc alatt veszítette el: bátran játszott, akadt néhány szép ütése is, de ellenfele kőkemény labdáival és biztos adogatásaival szinte esélyt sem adott neki.

A második játszma első játékát még megnyerte a 22 esztendős magyar teniszező, s úgy tűnt, talán szorosabb lesz a folytatás, ám Mauresmo kérlelhetetlen volt: újabb 29 perc elteltével Czink számára véget ért az angol nyílt bajnokság. Ez egyben azt is jelenti, hogy már nincs magyar játékos a wimbledoni felnőtt mezőnyben.

• A címvédő és világelső Roger Federer három sima játszmában győzött a francia Paul-Henri Mathieu ellen a nyitófordulóban. A svájci klasszis alig több mint másfél órát töltött a centerpálya – egyelőre még – méregzöld füvén.

Simán győzött a 2002-ben bajnok ausztrál Lleyton Hewitt is, aki 19 foghatatlan adogatást küldött a belga Christophe Rochus térfelére.

Az Australian Openen diadalmaskodó Marat Szafin magabiztosan nyert, az 500. profi meccsét vívó orosz klasszis – aki a wimbledoni torna után térdműtéten esik át – a nap mérkőzésén a thaiföldi Paradorn Srichaphant verte három szettben. Kiesett a Roland Garroson döntős argentin Mariano Puerta, akit a német Lars Burgsmüller búcsúztatott.

Az orosz Anasztaszija Miszkina nehezen lendült a játékba: a selejtezőből feljutott cseh Katerina Bohmová megnyerte az első szettet, és a másodikban már 4:1-re vezetett, ám a Roland Garros tavalyi bajnoka a rövidítésben egyenlített, majd a döntő játszmában biztosította továbbjutását.

Eredmények, 1. forduló (a 64 közé jutásért):

Férfiak: Federer (svájci, 1.)–Mathieu (francia) 6:4, 6:2, 6:4; Hewitt (ausztrál, 3.)–C. Rochus (belga) 6:3, 6:3, 6:1; Gonzalez (chilei, 21.)–Mackin (brit) 6:3, 6:4, 6:4; Dent (amerikai, 24.)–Norman (belga) 7:6 (4), 7:6 (4), 4:6, 6:7 (7), 6:1; Lopez (spanyol, 26.)–Phau (német) 5:7, 7:6 (8), 6:7 (5), 6:2, 6:4; Verdasco (spanyol)–Robredo (spanyol, 13,.) 6:1, 6:2, 7:5; Kiefer (német, 25.)–Benneteau (francia) 6:3, 7:6 (5), 5:7, 3:6, 6:4; Juzsnyij (orosz, 31.)–Baghdatis (ciprusi) 6:2, 3:6, 6:1, 6:4; Szafin (orosz, 5.)–Srichaphan (thaiföldi) 6:2, 6:4, 6:4; Davigyenko (orosz, 8.)–Draper (ausztrál) 7:6 (4), 6:4, 6:3; Ancsics (horvát, 10.)–Summerer (német) 6:3, 7:5, 6:1; J. Johansson (svéd, 11.)–Montanes (spanyol) 7:6 (5), 6:4, 7:5; Burgsmüller (német)–Puerta (argentin, 16.) 6:1, 6:1, 6:4; Hrbaty (szlovák, 22.)–Saulnier (francia) 7:6 (0), 6:0, 6:2; Ferrero (spanyol, 23.)–Delgado (brit) 7:6 (2), 6:1, 6:4; Massu (chilei, 29.)–Szargszjan (örmény) 7:6 (7), 6:3, 6:4.

Nők: Kuznyecova (orosz, 5.)–Llewellyn (brit) 6:0, 6:1; Miszkina (orosz, 9.)–Bohmová (cseh) 5:7, 7:6 (4), 6:4; Serra Zanetti (olasz)–Schnyder (svájci, 10.) 6:4, 6:7 (7), 6:3; Lihovceva (orosz, 13.)–Szmasnova (izraeli) 6:2, 6:2; Jankovics (szerb-montenegrói, 17.)–Csakvetadze (orosz) 6:4, 6:2; Vaidisova (cseh, 27.)–Kosztanics (horvát) 6:3, 3:6, 6:3; Davenport (amerikai, 1.)–Zsidkova (orosz) 6:0, 6:2; Mauresmo (francia, 3.)–Czink 6:3, 6:2; Vinci (olasz)–Szugijama (japán, 23.) 6:2, 2:6, 6:4; Szafina (orosz, 30.)–Mamics (horvát) 6:3, 6:4; Gyementyjeva (orosz, 6.)–Benesová (cseh) 6:2, 6:3; Clijsters (belga, 15.)–O’Brien (brit) 6:2, 6:3; Maleeva (bolgár)–Aszagoe (japán, 24.) 6:2, 7:6 (6); Tanasugarn (thaiföldi)–Sprem (horvát, 25.) 6:2, 6:2; Washington (amerikai)–Frazier (amerikai, 28.) 6:4, 4:6, 6:4; Farina Elia (olasz, 22.)–Sucha (szlovák) 6:4, 6:2.

Lennart Johansson, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke megvédte nagy vihart kavart pénteki nyilatkozatát, amely szerint a női játékosoknak szexisebb felszerelést kellene hordaniuk, mert ezzel nőhetne a sportág népszerűsége.

„Én csak azt akartam hangsúlyozni, hogy a nők marketingszempontból jobban eladhatók, mint a férfiak. Hazám, Svédország indította el Norvégiával együtt a női futballt, tehát mindkét nem sportját ugyanolyan komolyan veszem, nem vagyok szexista" – mondta a Times-nak az UEFA első embere.

Korábbi nyilatkozatában a 75 éves sportdiplomata azt fejtegette a BBC-nek, hogy a hölgyeknek könnyebb lenne szponzorokat találni, ha kicsivel többet mutatnának magukból, mint a szűk dresszben játszó röplabdások.

A másik fél képviselőiben nem váltott ki osztatlan elismerést a javaslat:

„Nem azért vagyunk itt, hogy csinosak legyünk, hanem azért, hogy futballozzunk" – mondta Kristin Bengtsson, az Eb-n elődöntős svéd válogatott játékosa, hozzátéve: rendkívül meglepte, hogy honfitársa ilyen kijelentésre ragadtatta magát.

A bajnokság után a kupát is megnyerte a Bukaresti Steaua, amely a döntőben 36–16 (20–9) arányban legyőzte a Bukaresti Dinamót. A finálé sem maradt botrány nélkül: a katonacsapat játékosát, Bogdan Zebegát letaposták, ezután tömegverekedés tört ki, 12 percen át állt a játék, két-két játékost kiállítottak.

Az országos kadettbajnokság utolsó fordulóját Vajdahunyadon rendezték, a vetélkedőn a legjobb hat korosztályos együttes vett részt. A Kolozsvári Jövő ISK csapata a fiúknál az első, a lányoknál a második helyet foglalta el. A fiúknál négy súlycsoportban is az első helyen végeztek a Felek alji ifik. A vajdahunyadi vetélkedő után megérdemelt vakáció következik, az új idény augusztusban kezdődik.

Sorozatunkban olyan eseményeket, történeteket elevenítünk fel, amelyek nélkül szegényebb lenne Kolozsvár sportélete. Ezúttal a korcsolyázással kapcsolatos cikkünket egészítjük ki az Óváry család történetével.

Az Óváry család és a korcsolyázás
Néhány héttel ezelőtt felkutattuk dr. Óváry Zoltán e-mail címét, akivel nagy meglepetésemre szinte azonnal sikerült felvennem a kapcsolatot. Elsősorban édesapjáról és nagyapjáról érdeklődtem, hiszen mindketten kiváló korcsolyázók voltak a maguk idejében. A korcsolyázás történetével foglalkozó monográfiámat Óváry úr emlékekkel és fényképekkel egészítette ki. A monográfia olyan híres személyiségek munkásságát mutatja be, akik a kolozsvári korcsolyázás történetében szerepet játszottak.

A nagy nevek között ott találjuk Óváry Kelemen jogtörténészt is. Az 1844-ben Pécsett született professzor 1872-től foglalta el a kolozsvári egyetem jogtörténeti tanszékét. Négy évig volt a Jogi és Államtudományok kar dékánja, az 1892–1893-as tanévben pedig ő töltötte be az egyetem rektori tisztségét is. Haláláig hű maradt Kolozsvárhoz. 1892. május 5-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Kolosváry Sándorral együtt lefordították Werbőczy Hármas-könyvét, majd közreadták magyar nyelven a Corpus Juris Hungaricit.

Tanári munkássága mellett a korcsolyázás fellendítésén is fáradozott, az 1880-as évektől a KKE (Kolozsvári Korcsolyázó Egylet) választmányi tagjává választották, 1890. december 9-től az egylet elnöki tisztségét is ő töltötte be. Versenyek szervezője, ügyintézője volt, elnöklete alatt épült fel a sétatéri kioszk és mulató épülete (Pákey Lajos kolozsvári építész tervei alapján). Unokája közlése alapján egy sétatéri korcsolyázás alkalmával ismerkedett meg jövendőbeli feleségével, Vikol Polyxéniával.

Óváry Kelemen 1925-ben hunyt el Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik.

Fia, Óváry Elemér Kolozsvár tiszti főügyésze volt. 1876. február 13-án született Kolozsvárott, a piarista gimnáziumban érettségizett, majd tanulmányait a kolozsvári egyetemen folytatta, ahol a jog- és államtudományok karán doktori vizsgát tett. Katonaként részt vett az első világháborúban, később pedig az erdélyi magyarság jogainak a védelméért küzdött. A második világháború során, 1944. október 11-én gyilkolták meg családjával együtt, rejtélyes körülmények között.

Szülei már gyerekkora óta korcsolyázni tanították. Az Ellenzék napilap 1881. február 7-i száma jegyezte fel róla: A verseny után a kis Brandt k. a. és a kis Óváry Elemér is versenyeztek czukkerlire, melyet Elemér urfi nyert ugyan el, de udvariasan versenytársának engedett át. Sokat elárul ez a mondat: az akkor még hatéves kisfiú már versenyzett dr. Brandt József sebészprofesszor lányával. Hogyha pedig nyomon követjük a hasonló események résztvevőit, akkor megállapítható, hogy Kolozsvár jeles tanárai, arisztokratái, hivatalnokai mind aktív résztvevői voltak az ilyen eseményeknek, és a gyermekeiket is korán megtanították korcsolyázni. Egy ilyen alkalommal jegyezték fel, hogy a nap egyik hősét, a kis Óváry Elemért elismerés illeti, aki jegesmedve kosztümjében átvette az öreg perselyét s szaporította abban a közönség sorai között a piculákat. Az öreg az ünnepély után is ott maradt s gyűjteni fog, míg az idő el nem sodorja.

Nem csoda, hogy az ifjú Elemér már 15 évesen művészi versenyt nyert, de szép díjakat érdemelt ki a gyorskorcsolya versenyeken is. Részt vett a versenyek szervezésében, sőt, 1898. február 2-án a Heléna elrablása című jégszíndarabban Páris szerepét játszotta. Társa Turcsányi Olga színésznő volt (Heléna szerepében), aki akkor rövid ideig a kolozsvári társulatban játszott.

Az Óváry család lelkes munkássága a korcsolyázás fejlődését nagy mértékben elősegítette. Íme, még egy bizonyíték, hogy az egyetem tanárai a közösségi munkák és rendezvények során is az élen jártak.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András