Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

A hét vége egyik paradoxona, hogy noha mind az RMDSZ, mind annak külső ellenzéke a párbeszédet szorgalmazza, a felek továbbra is elbeszélnek egymás mellett. Az RMDSZ területi szervezetei elkezdték mától az esetleges előrehozott választások előtti kampányra való felkészülést, nagy valószínűséggel nem szervez a magyarság érdekvédelmi szervezete újabb előválasztást, az MPSZ pedig ebben az esetben ismét a bojkottot helyezte kilátásba. Most minden tekintet a Tusványosra szegeződik, ahol létrejöhet az oly sokat halasztott Markó–Tőkés csúcs, amit az RMDSZ elnöke akár egy Orbán-találkozóval is megfejelhet.

Marosvásárhelyen egy időben került sor az RMDSZ Területi Elnökeinek Konzultatív Tanácsára (TEKT), illetve a Tőkés László által összehívott rendkívüli tanácskozásra, amelynek résztvevői az esetleges előrehozott választások teremtette új helyzetet mérlegelték. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a szervezet megyei elnökei előtt kifejtette, hogy növelni lehet az erdélyi magyar közösség parlamenti-kormányzati jelenlétét, ha a választók széles körű mozgósításával sikerül minél nagyobb támogatottságot biztosítani a választásokon. A politikus hangoztatta: a becslések szerint országos átlagban alacsony részvétel várható az urnák előtt. Ilyen körülmények között mindent meg kell tenni azért, hogy az alacsony általános részvétel közepette az erdélyi magyarság tömeges urnák elé állításával a közösség javára lehessen kihasználni a lehetőséget. Ehhez viszont nem elég, hogy csak a szervezet országos vezetői járják Erdélyt reggeltől estig. A szövetségben mindenkinek nagyon fontos feladata és felelőssége lesz az egy hónapról két hétre rövidült és várhatóan október elején kezdődő választási kampányban – hangoztatta az RMDSZ elnöke.

Arra az újságírói kérdésre, hogy az RMDSZ őszi választási kampánya ismét az autonómia jegyében zajlik-e majd, Markó Béla elmondta: nem lát okot rá, hogy a kampány tartalma változzon, hiszen az négy évre szólt, és a 2004-es választások óta mindössze fél év telt el.

A magyar érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezet szövetségi elnöke szerint az RMDSZ az elmúlt fél évben is arra törekedett, hogy a választási kampányban megfogalmazott célokat megvalósítsa. Emlékeztetett, hogy a restitúciós törvénycsomag számos olyan intézkedést tartalmaz, amely fontos a magyarság számára. Rámutatott, hogy a decentralizációs törvénycsomagon is elkezdetek dolgozni, ami a különböző autonómiaformák megteremtése céljából nagyon fontos. Arra a kérdésre, hogy közös listákat állítanak-e más magyar szervezetekkel, Markó elmondta: erről a megfelelő pillanatban az RMDSZ parlamentjeként működő Szövetségi Képviselők Tanácsa fog dönteni. Tavaly nagyon komoly előválasztást szerveztek, ezért a területi elnököknek az egyöntetű véleményük, hogy ezek a listák most is érvényesek, hiszen a tavalyi választási kampányban vállalt célkitűzések még nem valósultak meg. – Azt szeretnénk, hogy olyan megoldást találjunk, amelynek minél szélesebb körű a támogatottsága – tette hozzá.

Az RMDSZ kitart szövetségesei mellett
Általános belpolitikai kérdésekről szólva az RMDSZ elnöke kifejtette: az elkövetkező időszakban a két legfontosabb feladat az árvízkárok enyhítése, valamint Románia európai integrációjához szükséges feltételek teljesítése. Markó szerint ezekre a gondokra sokkal nehezebb lesz megoldást találni az előrehozott választások miatt, de emlékeztetett, hogy az előrehozott választást megelőző folyamatnak a beindításáról szóló döntést a szövetség kormánykoalíciós partnerei, a liberális-demokrata szövetség hozta meg.

Az ezzel kapcsolatos véleménykülönbség ellenére a TEKT résztvevői is azt szorgalmazták, hogy az RMDSZ tartson ki jelenlegi partnerei mellett. Hiszen jó esély van arra, hogy a választások után közösen megvalósítsák a jelenlegi választási programot – mondta az RMDSZ elnöke, aki hangsúlyozta: a romániai magyar közösségen belül nem újrakezdeni, hanem folytatni kell a párbeszédet. Ezért a TEKT résztvevői előtt is azt szorgalmazta, hogy a területi szervezetek vezetői minél szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a civil szféra, az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselőivel, illetve a különböző csoportosulások vezetőivel.

A Tőkés László által szervezett tanácskozás résztvevői „totális" párbeszédet sürgettek, amelyben az összes romániai magyar közéleti szereplő részt venne. A megbeszélésre eredetileg 80 személyt hívtak meg a szervezők – közöttük az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) vezetőit –, de csak 30-an jelentek meg a marosvásárhelyi Bethlen Kata Diakóniai Központban. A résztvevők soraiból nem hiányzott Toró T. Tibor és Becsek Garda Dezső képviselő, illetve Sógor Csaba szenátor, akik a törvényhozásban az RMDSZ színeit képviselik.

Demokratizáló választás?
Tőkés szerint az őszi előrehozott parlamenti választások pozitív hozadéka lehet a romániai rendszerváltás kiteljesedése, az erdélyi magyar közösségen belül pedig a közélet demokratizálódását eredményezhetné. Előbbi azáltal valósulna meg, hogy a hazai politikai élet megszabadulhatna a most ellenzékben lévő „utódkommunista" Szociáldemokrata Párttól, másrészt az októberre várt parlamenti választások a magyar közösségen belül a közélet demokratizálódását eredményezhetnék. Ezért az általa összehívott tanácskozás résztvevői felhívást intéztek egy „totális" párbeszéd elkezdésére, amit az autonómia gondolata körül lehetne megszervezni, hiszen e téma összefoghatja a magyarságot.

Az EMNT elnöke figyelmeztetett: a megosztottság körülményei között fennáll az a veszély, hogy az RMDSZ nem éri el az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Úgy vélte, hogy már az is fontos eredmény lenne, ha növelhetnék az RMDSZ parlamenti csoportjában azon törvényhozók számát, akik az autonómia elkötelezett hívei. Tőkés László bírálta a kormány által a parlament elé terjesztett kisebbségi törvénytervezetet. Szerinte a jogszabály nem nyújt valós autonómiát a magyarságnak, bár elismerte, hogy a törvény előrelépést is jelent. Mégpedig azáltal, hogy a törvény kapcsán lehetőség nyílik arra, hogy a törvényhozásban legalább beszélni lehet az önrendelkezésről.

MPSZ-bojkott a láthatáron
A tanácskozáson részvevő Szilágyi Zsolt, az MPSZ országos választmányának elnöke erdélyi összmagyar előválasztás megszervezését sürgette. Szerinte nagy a valószínűsége, hogy az MPSZ nem fogja támogatni az RMDSZ képviselői és szenátori listáját az esetleges idő előtti választásokon, ha az RMDSZ vezetői elutasítják az erdélyi összmagyar előválasztás megszervezését. Szilágyi Zsolt szerint az egypártrendszer logikája megerősödött azt követően, hogy az elmúlt négy évben az RMDSZ az SZDP-vel működött együtt. Úgy vélte, hogy a magyarok körében a parlamenti képviselet mellett a sokszínűség is ugyanolyan értéket jelent. Újságírói kérdésre válaszolva a tanácskozás szervezői elmondták: ennek a párbeszédnek az elkezdésére jó lehetőséget jelent a XVI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem, amelynek pénteki napján a tervezett program szerint Markó Béla és Tőkés László egy szekcióban szerepel. Németh Zsolt a hét végén bejelentette, hogy tervbe vettek egy Orbán Viktor–Markó Béla találkozót is.

– Ezúttal is Magyarország volt az első az európai közösség államai közül, amely felajánlotta segítségét Romániának – jelentette ki szombaton Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök, aki az árvíz sújtotta dél-moldvai megyékbe irányuló széles körű segélyezési akciókról számolt be. A természeti katasztrófa mérlege a vártnál is tragikusabb, a hét végén kiderült, hogy 20-an vesztették életüket.

Szombat délelőtt Traian Băsescu államfő részvételével operatív ülést tartott a katasztrófa-elhárító országos bizottság. A tanácskozásról az államfő a dél-moldvai árvíz által legsúlyosabban érintett Vrancea megyébe utazott, ahol Focşaniban, a megyeszékhelyen megbeszélést folytatott a helyi közigazgatás vezetőivel, majd árvíz sújtotta településeket keresett fel. A katasztrófa-elhárító bizottság ülése után Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök kiemelte: a Románia számára segítségüket felajánló európai közösség államai közül ezúttal is Magyarország jelentkezett elsőként, s felajánlotta, hogy 18 tagú egészségügyi, valamint víztisztító és -fertőtlenítő csoportot küld. A kormányfő szerint pillanatnyilag nincs ok újabb árvizektől tartani, és szükség esetén a hatóságok idejében riasztják a lakosságot és a helyi szerveket.

Hangoztatta, ebben a pillanatban továbbra is gondot okoz a Bákó, Brăila, Vrancea és Galac megyében kialakult súlyos helyzet. Ebben a négy megyében regisztrálták a Moldva-szerte tapasztalt árvízkárok 86 százalékát. Tăriceanu közlése szerint a hatóságok elsősorban ivóvizet és kenyeret osztanak a katasztrófa sújtotta települések lakosai között. Az életfontosságú víz és kenyér mellett gondoskodnak róla, hogy a bajba jutottak szappant, fogpasztát, fehérneműt és gumicsizmát kapjanak.

Victor Paul Dobre, a közigazgatási és belügyi tárca államtitkára elmondta, hogy a dél-moldvai árvízben legsúlyosabban érintett Vrancea megyében 12, Bákó megyében 4, Fehér, Galac és Tulcea megyében pedig egy-egy személy vesztette életét az árvízben. Valamennyien 60 év fölötti emberek, akiket azért nem lehetett megmenteni, mert megtagadták, hogy elhagyják otthonukat.

Traian Băsescu államelnök, aki szombaton Vrancea megyében járt helyszíni szemlén, a halottak nagy száma láttán szigorúan elrendelte: az illetékes szervek vizsgálják ki, minden érdekelt megtett-e mindent azért, hogy az árvíz sújtotta településeken minden egyes lakoshoz eljusson a hivatalos figyelmeztetés a közelgő veszélyre. Az elnök hangsúlyozta: elméletileg minden esély megvolt rá, hogy egyetlen emberélet se vesszen el az árvízben, hiszen ma már Romániában kiépült a korai árvízi riasztás országos rendszere, amely 24 órával előbb figyelmezteti a lakosságot a közelgő veszélyre. Ezt a figyelmeztetést, sajnos, nem mindenütt tartották tiszteletben – mondta az elnök, aki megállapította, hogy ebből a szempontból Vrancea megyében súlyos mulasztások történtek. Băsescu elnök bírálta az elektronikus média hisztériakeltő árvízi adásait, amelyek a hatóságok tehetetlenségét domborítják ki, miközben szerinte a közigazgatás – a szűkös körülmények ellenére – jól végzi a feladatát. Focşaniban tett látogatása alkalmával hangoztatta: Románia nincs felkészülve az utóbbi években végbe ment éghajlatváltozásra. A katasztrófa-elhárítás nem rendelkezik megfelelő felszereléssel és eszközökkel egy ilyen nagyméretű elemi csapás következményeinek megelőzésére és kivédésére.

Megérkezett vasárnap hajnalban a magyar katasztrófavédelmi csoport Romániába – közölte Dobson Tibor, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője. A 12 tagú magyar katasztrófavédelmi csoport Vrancea megye székhelyén, Focşani városban végez egészségügyi és műszaki jellegű mentéseket. A víztisztításban segédkező hét szakember hétfőn indul, miután az egészségügyi csoport felderítette, milyen útvonalon juthat el a tisztító berendezést szállító, mintegy tíztonnás teherautó a helyszínre. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai is megérkeztek és szétosztották a magyar külügyminisztérium hárommillió forintos és a segélyszervezet félmillió forintos adományából vásárolt élelmiszereket az árvízkárosultaknak.

Kolozs megyében a helyzet stabilizálódott, szombaton a Tarnicát Havasnagyfaluval összekötő út egy szakasza vált járhatatlanná földcsuszamlás miatt. A Kolozs megyei Közterület-fenntartó Vállalat közbelépése után hamarosan egy sávon járhatóvá vált. A Kolozs Megyei Prefektúra által kezdeményezett gyűjtés első napja után 40 millió lej értékű élelmiszerből, ruházati és egyéb tárgyakból álló segélyt gyűjtöttek össze. A város több forgalmasabb pontján működtetnek reggel nyolctól tizenkét órán keresztül gyűjtőpontokat.

A kolozsvári polgármester által kezdeményezett panaszsátorban a lakosság által jelzett gondok kétharmadát meg lehet oldani, a többi egyharmad esetében azonban az emberek olyan lehetetlenségeket kértek, amelyeknek megoldására a városháza nem vállalkozhat.

A múlt héten a polgármester sátrának elnevezett, a panaszokat kamerával rögzítő mobil „gyóntatószék" az időjárásra való tekintettel nem működött, várhatóan a gondokkal küszködő kolozsváriak a héten is legfeljebb csak a családtagjaiknak önthetik ki lelküket, mivel mától ismét esős időt jeleztek a meteorológusok.

Emil Boc elmondta, hogy számos hasznos észrevétel érkezett eddig, ezek kétharmada megoldható, egyharmadával nincs mit kezdenie, hiszen ezekben a lakosok lehetetlenségeket kértek. A felvételek tanulmányozásával, és a felvetett gondok leltározásával megbízott városházi alkalmazottak meglepetésére az egyik legfurcsább kérés az volt, hogy tüntessék el a városban túl sok helyen olvasható bankkártya – card – szót, amelyet fordítva olvasva románul ördögöt jelent. A modern pénztároló eszköz angolos nevével kötekedők attól tartanak, hogy ennek túl gyakori előfordulása a nyilvános helyeken ártó hatással lehet az emberekre.

Az anyagilag rosszul álló és a restitúciós törvényben megszabott ötéves határidő lejárta után utcára kerülő bérlőknek készülne el elsősorban a kolozsvári ószer helyére tervezett mintegy 500–1000 lakásból álló lakónegyed. Emil Boc kolozsvári polgármester bejelentette, hogy a következő időszakban az infrastruktúra javítása mellett a lakásépítésre használják majd azt az 1500 milliárd lejes bankhitelt, amelynek összege a város kasszájába kerül majd. A polgármester tájékoztatása szerint az ószer helyére tervezett lakónegyed 250–300 milliárd lejbe kerülne. A lakónegyed megépítése mellett szól az az érv is, hogy a több mint három hektáros telek teljes mértékben közművesítve van. Mint ismeretes, a Lombon tervezett lakónegyed megépítése azért lehetetlen rövid távon, mert a polgármesteri hivatal nem rendelkezik a terület közművesítéséhez szükséges pénzösszeggel. A városháza szakemberei az elmúlt hetekben leltárba vették a lakónegyed építésére alkalmas területeket, és arra a következtetésre jutottak, hogy ez a legalkalmasabb hely egy új lakótelep mihamarabbi megépítésére. A város vezetősége azonban tudatában van annak, hogy nagyon sokan e kezdetleges kereskedés útján keresik a kenyerüket, ezért augusztusban lakossági fórumot szervez, hogy kérje ki a többség véleményét a költöztetés kérdésében, és próbáljanak meg találni közösen egy új helyet az ócskapiacnak.

Miután a Román Rendőrség országos honlapja (www.politiaromana.ro) már huzamosabb ideje működik, 2005 első félévében a kolozsvári rendőrség is megépítette „saját" honlapját. Bár a szerver néha nem működik, a türelmes Kolozs megyei érdeklődő hasznos információk birtokába juthat: azt viszont itt nem tudhatja meg, milyen iratok szükségesek például a hajtási jogosítvány vagy a személyi igazolvány kiváltásához.

A honlap elkészítése 2005 első félévének egyik megvalósításaként szerepel a Kolozs Megyei Rendőrség nemrég bemutatott féléves mérlegében, az ügyfélszolgálat címszó alatt. Az állampolgárokhoz való közeledésnek e válfaja természetesen a technológia világában magától értetődő, az érdeklődő azonban olykor bosszúsan tapasztalja, hogy néha jókora türelem is kell ahhoz, hogy a kívánt információ birtokába jusson: mint Adrian Marian sajtószóvivőtől megtudtuk, néha gond van a szerverrel… Sőt, a rendőrség által kiadott sajtóanyagban szereplő www.cj.politiaromana.ro honlap nem is létezik(!): a helyes cím http://cj.politiaromana.ro , de a Román Rendőrség honlapjáról a területi site-ok linkre kattintva is elérhetők.

Az oldal valóban tartalmaz hasznos információkat: megtudhatjuk például, hogy milyen iratok szükségesek az erkölcsi bizonyítvány kiváltásához, mikor van nyitva a kibocsátó iroda, a hozzátartozók mikor látogathatják meg letartóztatott szeretteiket és hány csomagot, illetve hány szál cigarettát (egyébként 600-at) vihetünk nekik egy hónapban. Tudomást vehetünk a Kolozs megyei és a megye városaiban működő rendőrségek vezetőinek fogadóóráiról, eltűnt személyekről, országos körözés alatt álló bűnözőkről, sőt a rendőri állásról álmodozók is megtudhatják, hogy milyen feltételeknek kell eleget tenniük. Mi több, a rendőrség még tanácsokkal is szolgál például szülőknek a vakáció idejére, hogy gyerekük ne keveredjen bűnözők közé vagy éppenséggel közúti balesetbe. Ha viszont olyan további hasznos információkra lenne szükségünk, hogy milyen iratok szükségesek a jogosítvány kiváltásához, csalódva tapasztaljuk, hogy az illető linkre kattintva csak azt tudhatjuk meg, hogy milyen körülmények között függesztik fel a jogosítványt, de szó sincs arról, hogyan válthatjuk ki...

Sajnos azt sem tudhatjuk meg, hogy milyen iratok kellenek például a személyazonossági igazolvány kiváltásához vagy megújításához, ugyanis a számítógépes lakossági nyilvántartó osztály kivált a rendőrség berkeiből – bár a személyit továbbra is a rendőrség épületében kell kiváltani (mint ahogyan mellesleg a közlekedésrendészetnek sincs már sok köze a rendőrséghez)!

Akik mégis kíváncsiak minderre, azoknak ismét a Román Rendőrség fent említett országos honlapját ajánljuk, ahol a hasznos információk, illetve szükséges iratok link alatt már valóban megtalálják, hogy mire van szükségük a rendőrség intézménye által kibocsátott különféle iratokhoz, ráadásul a befizetendő díjakról már új lejben tájékozódhatunk.

S ha már a Kolozs megyei rendőrségről, illetve annak mérlegéről beszéltünk, hadd következzen itt egy internetes idézetet, ezúttal a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal honlapjáról (www.primariaclujnapoca.ro) – amelyen amúgy szintén találunk „szükséges iratok" linket, természetesen másfajta engedélyekre. Nos, a hivatal honlapján a rendőrségre vonatkozóan a telefonszámon kívül ennyit találunk: „Kolozsvár európai értelemben biztonságos városnak tekinthető. Ennek ellenére azonban a városnak van néhány veszélyes helye, éjszaka pedig ajánlatos fokozottan figyelemmel lenni a parkok és külvárosok környékén."

A lakosság egészségi állapotának ingyenes ellenőrzésére nyílik lehetőség Kolozsvár három legforgalmasabb pontján mától kezdődően. Egy kolozsvári egyesület a polgármesteri hivatallal együttműködve hétfőtől péntekig délelőtt tíz óra és délután öt óra között sátrakat működtet a Diákművelődési Ház, a Central bevásárlóközpont előtt, illetve a Mărăşti téren, amelyekben megmérik majd egyebek között az érdeklődők vérnyomását, pulzusát, testük zsírtartalmát. Corina Pavel, az egyesület vezetője a sajtónak elmondta, galaci származásúként úgy látja, hogy Erdélyben az emberek sokkal zsírosabb ételeket fogyasztanak, ezért e régió lakói jobban ki vannak téve a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek, mint például a moldvaiak. Az akció célja az, hogy egészségesebb életmódra ösztönözze az embereket, hiszen sokkal olcsóbb a betegség megelőzése, mint a kór kezelése – fejtette ki Corina Pavel.

Az Athletic Bilbao után a legendás francia csapatot, a Saint Etienne-t „hozta" Kolozsvárra a helyi CFR-Ecomax, s a Dorinel Munteanu vezette gárda a labdarúgó UEFA-Intertotó-kupa 3. fordulójának első mérkőzésén sem vallott szégyent. Igaz ugyan, hogy ezúttal nem sikerült győznie, ám a vasutascsapat sokkal közelebb állt a győzelemhez, mint ellenfele. A szerencse azonban ezúttal nem pártolta: Anca előbb ellőtt egy 11-est, amellyel 2–0-ra növelhette volna csapata előnyét, majd a második félidőben fejese a kapufán csattant. A kolozsváriaknak azonban még van esélye a továbbjutásra, és a kiírás elődöntőjébe kerülésre, ehhez azonban jövő vasárnap gólt kell rúgniuk a visszavágón.

(Részletek a 8. oldalon)

A könyvek barátaim, társaságuk végtelenül kellemes nekem. Ők minden korból, minden országból valók. Kitüntették magukat a tanácskozószobákban éppúgy, mint a csatamezőn, s nagy méltóságokat nyertek el tudományukért.

CSEREI MIHÁLY ERDÉLY HISTÓRIÁJA című Téka-kötetét mutatják be július 19-én, kedden, délután 6 órától a Gaudeamus könyvesboltban, a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány és a Kriterion Könyvkiadó szervezésében. Közreműködik Kiss András, Pap Ferenc és H. Szabó Gyula.

NOSZTALGIA KIRÁNDULÁST szerveznek Létára július 23–24-én. Indulás 23-án reggel 10 órakor a Báthory-líceum elől. Este tábortűz! Attila bácsi szeretettel várja minden volt diákját. Részvételi szándékotok a Szülői Szövetség e-mail címén web@bathory-szuloi-szovetseg.ro, vagy a 0722-641301 telefonszámon Kocsis (Görög) Julinál jelezhetitek július 20-ig.

BORSEC PROJECT (DIGITAL ART) kiállítást rendez az ARTeast Alapítvány (Marosvásárhely) és a Tranzit Alapítvány a Tranzit Házban (Malom/Bariţiu u. 16.). Megnyitó július 18-án, hétfőn du. 6 órakor. A kiállítás július 22-ig tekinthető meg, naponta 11–13 óra között, vetítések minden nap 15, 17 és 19 órai kezdettel lesznek.

A csíkszeredai fesztivál második reneszánsz napját a már bejáratott műsorrend alakította: a közönség péntek délután kíváncsian töltötte meg a Mikó-vár kápolnatermét, ami részben az aznap bemutatásra szánt hangszereknek is szólt: a gitárnak, illetve a koboznak.

Kobzos Kiss Tamás (Budapest) nevében hordja „mesterségének" címerét, gazdag zenei múlttal rendelkezik, kitűnően énekel, számos középkori hangszeren nagy előszeretettel játszik. Örömmel fogadta a felkérést – vallotta meg előadása elején közönségének –, hogy kobozmuzsikával látogasson Csíkszeredába, s beszéljen e nem túl melodikus, de annál férfiasabb hangszer szerepéről, amely tulajdonképpen az énekhanghoz szolgáltat nyomatékosított kifejező erőt. Szinte teljesen eltűnt a zenei életből, bár a csángóföldön talán még ma is játszanak rajta.

A második reneszánsz nap fénypontja a budapesti Corvina Consort együttes kompakt műsora volt, amelynek hanganyagát bárki megvásárolhatta CD-n is a színház előcsarnokában, de amelynek tiszta, hivalkodásmentes stílusa, kidolgozott mívessége tulajdonképpen az élő előadásmódban nyilvánult meg igazán.

A pénteki nap az Egy varázslatos éjszaka című táncjátékkal zárult, amelyet a Hamupipőke története alapján, 16–18. századi zene füzérére állítottak színpadra. A produkciót bemutató kolozsvári Passamezzo Historikus Együttes tulajdonképpen két lelkes tanárnő – Szabó Anikó (tánc) és Szabó Mária (zene) – kezdeményezésére jött létre, s egy csapat régizenét és táncokat szenvedélyesen kedvelő fiatalt egyesít. Előadásuk végén, amelynek sikeréhez a Collegium Gabrielense (Nagyenyed) és a Petit Riens (Kolozsvár) gyermekegyüttesek is jelentősen hozzájárultak, hangulatos táncházat rögtönöztek a színház előcsarnokában, ahol a közönséget beavatták a reneszánsz korabeli tánclépések titkaiba.

A fesztiválra váratlan, de igen kedves vendég érkezett Mary Collins személyében, aki Londonban, a Royal Academy keretében régi zenét és táncokat oktat, s maga is rangos együttest működtet. Bukarestben jártában hallotta meg a fesztivál hírét s kimondottan azért utazott Csíkszeredába, hogy saját szemével láthassa, amit első hallásra kétkedve fogadott: hogy egy vidéki romániai városban egyáltalán érdeklődnek a régi korok zenéje iránt, sőt színvonalas fesztiválokat is rendeznek. Látogatásának eredményeként ígérettel búcsúzott: a jövő évi rendezvényre föltétlenül benevez, és angliai híveket szerez a csíki fesztivál támogatásához.

A fesztivál utolsó előtti, szombati napja a város nyári hétvégéjéhez illeszkedve, délelőtti műsorokkal gazdagodott, amikor is a csíkszeredai Szent Kereszt templomban Erich Türk kolozsvári orgonista és a sepsiszentgyörgyi Codex együttes (Filip Ignác, Kovács László, Cristian Paul, Dimén Csaba összetételben) koncerteztek, kora délután pedig a Schola Gregoriana Monostorinensis kolozsvári vokális együttes gregorián dallamai csendültek fel a csíksomlyói kegytemplomban.

Eközben a Passamezo Historikus Együttes hangulatos, korhű jelmezektől színes historikus játszóházba vonta be a szeredai aprónépet a Mikó-vár udvarán, majd a budapesti Utcaszínház a várszínpadon Lúdas Matyi és Döbrögi úr örökzöld történetét játszotta el féltucat szereplős, vásári feldolgozásban.

A várbeli Kápolna-terem igencsak szűknek bizonyult ahhoz a szombat délutáni bemutatóhoz, melyet Erdal Şalikoglu törökországi zenész tartott a hangszer-sorozat keretében. Ennek során a fesztivál közönsége – a lant, a furulya, a gitár, a koboz után – értő és mélyen átélt demonstrációt láthatott a hosszú nyakú török lantok, a saz, a dombra és más hasonló, egzotikusnak tűnő hangszer sajátos kifejező erejéről.

A szombati nap csúcsteljesítménye a budapesti Musica Historica együttes bemutatkozása volt meghívottjával, Kobzos Kiss Tamással együtt, akik a híres középkori kézirat, a Carmina Burana sokoldalú, szüntelenül a ma embere felé hidat kereső, ám ízig-vérig korhű bemutatására és értelmezésére vállalkoztak a versmondás, az énekhang és a zene erejével. A Csörsz Rumen István vezette, Kasza Rolánból, Palócz Rékából, Sudár Balázsból, Széplaki Zoltánból és Tövisházi Zsófiából álló együttes 1988-ban alakult Budapesten, komoly zenetörténeti vizsgálódások hátterével elevenítik meg a XV–XIX. század magyar és közép-európai zenei interferenciákat, a középkori és reneszánsz énekelt költészetet, a török zenekultúra jellegzetes szépségeit.

A fesztivál zárónapján a zenészek, illetve együttesek egy-egy délelőtti misén vagy istentiszteleten szolgáltattak zenét a csíkszeredai templomokban. Délután a katolikus barokktemplom volt méltó helyszíne a kolozsvári Les Plaisirs barokk zenei stúdió, majd a bukaresti Collegio Stravagante és a kolozsvári, korhű hangszerekkel játszó, Mihaela Maxim szopránénekesnőt is felléptető Transylvania Barokk Együttes előadásának, kiteljesítve a barokk nap zenei eseményeit.

Az idei rendezvény végére a 2001 nyarán alakult Csíki Kamarazenekar nagyszabású hangversenye tett pontot vasárnap este, a csíksomlyói kegytemplomban, a budapesti Ménesi Gergely vezényletével.

Majó Zoltán, az idei rendezvény felkért művészeti vezetője szerint a fesztivál történetében nagy előrelépést jelentett a barokk kor, illetve a közönség és a szakmai színvonal felé való nyitás, s külön öröm volt számára a szervezőkkel, mindenekelőtt a Hargita megyei Kulturális Központ vezetőjével és lelkes, kiváló csapatával együtt dolgozni. Amennyiben felkérést kap – mondotta –, a jövő esztendei rendezvény lebonyolításában is tevékeny szerepet vállal, s mindenekelőtt a további nyitás – ezúttal a tágabb értelemben vett Európa – régiói felé.

A Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Téka-sorozat legújabb láncszeme, Cserei Mihály Erdély históriája című kötete. Az anyagot válogatta, bevezetéssel látta el, a jegyzeteket összeállította Pap Ferenc, aki többek között a következőképpen méltatja az 1667-ben vagy 1668-ban Csíkrákoson született szerző munkáját: „Cserei Históriája nemcsak élvezetes olvasmány, hanem ma is jól használható forrásmunka az európai nagypolitika hullámzására és indítékára, természeti csapásokra, »csodákra«, járványokra, pénzértékváltozásokra és egyéb pénzügyi nehézségekre... Mi manapság már tudjuk – tudták ezt százötven évvel ezelőtt is –, hogy I. Apafi Mihály halálakor Erdély sorsa megpecsételődött. Ezt azonban még olyan politikusok sem vették azonnal észre, mint Bethlen Miklós vagy Cserei Mihály... a történelmi folyamat – főleg a kor résztvevőjének és ugyanakkor az események leírójáak a szemében – korántsem oly egyvonalú, mint amilyennek mi, kései utódok látjuk. A »nagy« történelmen rengeteget árnyal a szereplők jelleme, viselkedése. Lehet, hogy a ma történetírójának (vagy ha úgy tetszik, történészének) nem sokat számítanak már az apróságok, de ezek akkor sokszor lényegesek lehettek... Az idő múlása éppoly nagy barátja a történelemnek, mint ellensége a történelmi tényeknek. Azt hiszem, ezt nagyon jól példázza Cserei Mihály Históriája is."

A kötet függelékében válogatást találunk a szövegben szereplő személyekről, személyiségekről, kifejezésszótárt korabeli latin–magyar vonatkozásban, valamint helységnevek, városrészek, országok és vizek névjegyzékét.

Mihail Gorbacsov volt szovjet államfő igent mondott arra a filmre, amely néhai feleségével, Raiszával megélt hosszú szerelmi történetét viszi vászonra.

A film alkotói már megtalálták azt az ideális színésznőt, a 30 éves Csulpan Hamatova személyében, aki vállalta, hogy megszemélyesíti az 1999-ben leukémiában elhunyt szovjet „First Ladyt" – írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

Megvan már a film címe is: Szerelem a Kremlben. Gorbacsov bevallotta, hogy a forgatókönyvet még nem olvasta, ezért magáról a készülő műről csak a későbbiek során tud majd nyilatkozni.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Lemony Snicket – A balszerencse áradása – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 13 órától, hétfőn egész nap.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Élve vagy halva – Osama Bin Laden nyomában – afganisztáni bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19.30, 22.310; kedden minden előadás kedvezménnyel.

GYŐZELEM – Gorilla bácsi – bemutató. – Vetítések ideje: 14, 16, 18, 20, 22.

FAVORIT – Constantine – A démonvadász – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; csütörtökön kedvezménnyel.

DÉS

MŰVÉSZ – New York Taxi – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel és hétfőn egész nap.

TORDA

FOX – Fehér zaj – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 18, 22.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A gépész – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Kung Fu Hustle – kínai–amerikai. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel hétfőn egész nap.

DACIA B-TEREM – Agents Secrets – francia. – Vetítések időpontja: 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel kedden egész nap.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – XXX2 – A következő fokozat – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap: 22 órától kedvezménnyel és hétfőn egész nap.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Felbomlani látszik az európai integráció eddigi történetét alapvetően meghatározó, ésszerű kompromisszumokra épülő politikai kultúra. Ez sikeresen ötvözte a kormányközi és a föderális törekvéseket, a tagállami megfontolások, a belpolitikai szempontok és az európai érdekek együttes érvényesítését, a nettó befizetők és a kedvezményezettek közös érdekeit, valamint a kis és a nagy tagállamok célkitűzéseit. Ennek a kultúrának a meggyengülése az integráció elerőtlenedését, az elvek és értékek háttérbe szorulását és a politikai uniótól való eltávolodást eredményezheti.

A három év alatt, közös erőfeszítéssel létrehozott Európai Alkotmány ratifikációja körüli súlyos gondok és a június 17–18-i, az Unió költségvetéséről szóló Európai Tanács-ülés kudarca válsághelyzetet teremtett a közösségben. Ebből a válságból csak világos, a tagállamok egyetértésén alapuló hosszú távú jövőkép segítheti ki. A megállapodás a pénzügyi perspektíváról gyógyírt jelentett volna a jelenlegi helyzetre és lehetővé tette volna az elmélyült gondolkozást az Alkotmányszerződés megmentéséről vagy az Unió reformjáról. Csekély vigasz, hogy az Európai Tanács a pénzügyi perspektíváról folytatott tárgyalások előtt egy nappal döntött az Alkotmányszerződés ratifikációs folyamatának a meghosszabbításáról.

A pénzügyi perspektíva elfogadása azért lett volna jelentős – az egység felmutatásán túl –, mert 2013 végéig rögzítette volna az Unió fő törekvéseit és prioritásait. A pénzügyi perspektíva a pénzügyi források biztosítása mellett az Unió cselekvésének keretéül is szolgál, tehát meghatározza politikái tartalmát is. Az Alkotmányszerződés ratifikációja körüli nehézségek miatt nagyon fontos lett volna a megállapodás, hiszen így mérséklődhetett volna a válsághangulat. Az Európai Tanács kudarca, és főként az azt kiváltó okok valódi bizalmi, politikai, intézményes és gazdasági válságot eredményezhetnek az Unióban. Ennek jelei és hatásai rövid távon kevésbé látványosak, inkább hosszabb távon és a mélyebb struktúrák szintjén jelentkezhetnek.

A visszatérítésről és az agrártámogatásokról folytatott brit–francia vita mellett a nézeteltéresek gócpontja a nettó befizetők kiadásainak csökkentése volt. Az Unió átlagos fejlettségétől jelentősen elmaradt országoknak az elérhető támogatások csökkentésére irányuló kompromisszumos javaslata, illetve ennek figyelmen kívül hagyása az új tagállamokban megerősítik azokat az aggályokat, hogy az Unióban fokozatosan gyengülnek az európai értékek. Ezek az értékek az elmúlt tizenöt évben támaszt jelentettek számukra a számos áldozattal járó átmenet véghezvitele során. Az értékek visszaszorulása, a befelé fordulás, a tagállamok kompromisszumkészségének háttérbe szorulása, az egoizmus előretörése gyengíti azt a közösségi szellemet, amely az új tagállamok számára mindenekelőtt az európai megosztottság és a kirekesztettség érzésének megszűnését jelentette.

Az Európai Tanács 2004 júniusi csúcsértekezletét követően – amikor megszületett a politikai megállapodás az Európai Alkotmányról – újfent beigazolódott, hogy az európai érdekeket az alkudozások során elsősorban az új tagállamok tartják szem előtt. Sokan hangoztatták a 2004 májusi bővítés előtt, hogy a nizzai rendszerben az új tagállamok miatt ellehetetlenül a döntéshozatal, megbénul az Unió. A tagság első évének tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy erre nem került sor, az új tagállamok egyetlen alkalommal sem blokkoltak döntéseket, és készek ésszerű kompromisszumok megkötésére. Nem „jó tanuló"-effektusról van szó, hanem arról, hogy az új tagállamoknak érdeke fűződik az Unió egységének a megerősítéséhez, hatékony működésének biztosításához. Kompromisszumkészségük az Alkotmányszerződésről kötött megállapodás elfogadása során egyik első megnyilvánulása volt ennek a viszonyulásnak. A jelenleg kialakult válsághelyzet és bizonytalanság inkább az egység meggyengülési folyamatának kezdeteként értékelhető.

A költségvetési kudarc legnagyobb vesztesei az új tagállamok lesznek, ha nem sikerül a brit elnökség alatt megállapodásra jutni. Ugyanis a 2003. április 16-án aláírt csatlakozási szerződés a kohéziós támogatások 2006 végéig történő fokozatos bevezetését írja elő az új tagállamoknak juttatandó előirányzatok tekintetében. Amennyiben nem születik megállapodás a pénzügyi perspektíváról, akkor az 1999. évi intézményközi megállapodás alapján a 2007-re vonatkozó éves költségvetés meghatározása során a 2006. évi előirányzatokat kell figyelembe venni. Ez azt eredményezné, hogy még három évvel a csatlakozás után, 2007-től sem érvényesülne az egyenlő elbánás elve a régi és az új tagállamok vonatkozásában. Utóbbiak sokkal kevesebb forrásra lennének jogosultak, mint annak a pénzügyi perspektívának az alapján, melyre a luxembourgi elnökség tett legutóbb javaslatot. A megállapodás időpontjának elhalasztása továbbá hátráltatja a források felhasználására történő felkészülést mind a Közösségben, mind a tagállamokban.

Az Alkotmány ratifikációja körüli nehézségek és a költségvetés elfogadásának kudarca tovább gyengítik az Európai Uniót a nemzetközi színtéren. Az Unió nemzetközi szerepvállalását szorgalmazó laekeni célkitűzés így aligha valósulhat meg. Ezenkívül veszélybe kerülhet az Unió tovább-bővítési folyamata is. Elsősorban Törökország és Horvátország esetében beszélhetünk egyértelmű kedvezőtlen hatásokról, de nem kizárt, hogy a bolgár és a román csatlakozás is késedelmet szenved a tervezett 2007. január 1-jei időponthoz képest.

Az ésszerű kompromisszum eredményeként megszületett Alkotmányszerződés választ ad az Európai Uniót érintő legfontosabb kihívásokra, kérdésekre. Ezek a következők: 1.) járjon-e Európa továbbra is a saját útján, ahogy ezt tette az elmúlt ötven évben, vagy le kell mondania az európai modellről, átértékelve versenyképességről és fejlődésről vallott nézeteit. Az Alkotmányszerződés megerősítené az európai értékeket, amelyek áthatják a közösségi politikákat, megerősítené az európai szociális modellt azáltal, hogy lehetővé tenné a hosszú távú, a pillanatnyi gazdasági érdekeken kívül egyéb szempontokat is figyelembe vevő fejlődést; 2.) képesek-e a tagállamok közös célokat közösen megvalósítani, vagy különböző törésvonalak mentén különböző jövőképek fogalmazódnak meg az Unión belül, ami az integráció gyengülését és széttöredezését eredményezi. A szavazati rendszer reformjával, a megerősített együttműködés feltételrendszerének és a felülvizsgálati eljárásnak a módosításával, illetve új, rugalmas integrációs eszközök bevezetésével az Alkotmányszerződés úgy tenné rugalmasabbá az Unió működését, hogy közben megerősíti az Unió egységét és csökkenti a széttöredezés mértékét; 3.) végül Európa értékszemlélete és problémameglátása gyakorolhat-e hatást az Unión kívüli harmadik országokra, azaz játszhat-e meghatározó szerepet az Európai Unió a globális színtéren? Az uniós külügyminiszter intézményének a létrehozása, ill. az uniós külügyi szolgálat felállítása fontos előrelépést jelentene az Unió egységes nemzetközi szerepvállalásának megerősítése terén.

Az Alkotmányszerződés bukása esetén is meg kell válaszolni ezeket a kérdéseket. Ennek érdekében meg kell vizsgálni, hogy mit jelent ma Európa a polgároknak, mit várnak a polgárok Európától. A II. világháború utáni évtizedekben Európa képes volt megfelelni polgárai elvárásainak, amelyek a béke biztosítására és a jólét növekedésére irányultak. Az Unió békében él immár hatvan éve. Ez már természetessé vált, a jólét és az életszínvonal viszont komoly veszélybe került azáltal, hogy lassan egy évtizede nem sikerül tartós növekedési pályájára állítani az európai gazdaságot, és ezen belül a német gazdasági motort. A hangzatos programok, mint a lisszaboni stratégia nem teljesítették be a hozzájuk fűzött reményeket. A munkanélküliség komoly és tartós probléma. A 2004 májusi bővítésre a régi tagállamokban legtöbben a gazdasági helyzetüket, munkahelyüket és biztonságukat érintő veszélyforrásként tekintenek.

A gazdasági helyzet javulása és a növekedés beindulása a válságból való kilábalás kulcselemének bizonyulhat. Ha ezen a téren sikerül az Európai Uniónak kézzelfogható eredményeket felmutatnia, akkor másfél év múlva megváltozhat az Alkotmányszerződés megítélése is.

A jelenlegi válság elmélyülése (az Alkotmányszerződés végleges bukása) nagy veszteség lenne a tagállamok és polgárai számára. Nehezen képzelhető el a továbblépés bármilyen irányban az Alkotmányszerződés nélkül. Reformokra pedig egyértelműen szükség van, ha az Unió meg kívánja állani a helyét a nemzetközi színtéren. A legfontosabb cél a tagállamok egymás közötti, illetve a tagállamok és állampolgárai közötti bizalom visszaállítása, a pénzügyi perspektíva mielőbbi elfogadása és a polgárok életkörülményeinek kézzelfogható javítása. Ameddig ezekben a kérdésekben nem sikerül előrelépni, az Unió válságának további mélyülése várható.

Magyarország számára fontos lenne, hogy az Európai Alkotmányszerződés ratifikációja körül kialakult helyzet és a pénzügyi perspektíva kudarca, illetve ezeknek az Unió működésére gyakorolt rövid és hosszú távú hatásai ne legyenek ellentétesek az elmúlt tizenöt év széles körű konszenzust és támogatottságot élvező törekvéseivel. Ezek a törekvések Magyarország egyenrangú tagállami státuszának biztosítására, a több évtizedes kényszerű európai megosztottság végérvényes meghaladására és az ország gyors gazdasági felzárkózására irányultak. Sikerre vitelük feltétele, hogy a tagállamok a jelenlegi válsághelyzetben ne a befelé fordulást válasszák megoldásként, és az Unió ne a széttöredezés és a kis körökben zajló együttműködés irányába induljon el.

Újságírói emlékeim között külön helyet foglal el a Kolozsvári CFR. Kezdő sportújságíróként hétvégéken rendszeresen felmásztam a Gépész utcába, hogy ott jó esetben 300–400 szurkolóval és 3–4 újságíró kollégával közösen végigbosszankodjam a csapat játékát. De volt, amikor a pályán felmutatott bukdácsolást velem együtt is alig 150-en nézték végig, s ha nem lett volna „kötelességem", minden bizonnyal én sem mentem volna ki a meccsekre.

Mindez 1999–2000-ben történt, s ha valaki akkor azt mondta volna nekem, hogy a Kolozsvári CFR ezen a pályán olyan csapatokkal fog játszani, mint az Athletic Bilbao és a Saint Etienne, ráadásul nem barátságos, hanem hivatalos nemzetközi mérkőzésen, egészen biztosan szembekacagom, és leírom a józan emberek sorából. Hiszen akkor, 2000-ben, 1907-es megalakulása óta még egyetlen hivatalos nemzetközi mérkőzést sem játszott a csapat, s legjobb eredménye az élvonalban 1972–1973-ban elért 5. hely volt. Azt követően 1976-ban már a B-osztályban szerepelt, 1982-ben pedig még onnan is kiesett (igaz, néha még egy-két év erejéig felkapaszkodott a másodosztályba).

S lám, ma már az UEFA-Intertotó-kupa elődöntőibe jutásért küzd. Miután az egyik legnevesebb spanyol – pontosabban baszk – csapatot ütötte ki egy fordulóval korábban, tegnap a legendás francia csapattal – többek között Michel Platini rúgta itt a bőrt –, a Saint Etienne-nel csatározott a Gépész utcai, teljesen új, rendezett külsőt kapott stadionban. Az 1–1-es döntetlen pedig egyáltalán nem rossz eredmény.

Persze, a rosszmájúak mondhatják, hogy az Intertotó-kupa a legszerényebb európai kupa. De nem ez számít, s még az sem, hogy a CFR-Ecomax továbbjut-e vagy sem a Saint Etienne ellenében. Mindennél sokkal lényegesebb, honnan indult a klub és hová jutott – no és milyen gyorsasággal! Hiszen a CFR 2002-ben a C osztályban szerepelt, de 2002 januárjától, miután Pászkány Árpád Zoltán vezette Ecomax cég felkarolta, sikert sikerre halmoz. Feljutott a B osztályba, továbbjutott az A-ba, végül kijutott az európai porondra. Mindemellett pedig nem mellékes megjegyezni, hogy a klub azon ritka hazai együttesek közé tartozik, amelynek nincs adóssága sem a játékosokkal, sem az államkasszával szemben.

Nem kétség: sikertörténetről van szó. Egy olyan sikertörténetről, amely megmutatta, hogy komoly munkával mindent lehet. Meg persze pénzzel. Amiből van ugyan, de a klub költségvetése még messze elmarad jó néhány hazai klub büdzséjétől. A pénzen túl a lelkes törekvés, az ambíció, a botránymentes klubélet és a bundamentes játék volt az, amely most meghozta gyümölcsét. Már csak azzal is, hogy a kolozsváriak olyan csapatokat láthattak élőben, mint az Athletic vagy a Saint Etienne. S úgy tűnik, mindez még csak a kezdet. Hiszen a tavalyi idény legjobb román játékosának, Dorinel Munteanunak a leigazolása, Tudor, Minteuan, Coroian, Surdu, Miclăuş Kolozsvárra csalogatása azt jelzi: a klub vezetősége az eddiginél is magasabbra tette a mércét.

A célt amúgy három éve tudjuk, amióta Pászkány Árpád Zoltán felkarolta a vasutascsapatot: a klub fennállásának centenáriumán meg szeretnék nyerni a román élvonalbeli pontvadászatot, de legalább dobogós helyezést akarnak elérni. Azt hiszem, senkinek sem kell ecsetelni, milyen nehéz ezt megvalósítani egy vidéki csapatnak. Mégis, az elmúlt három évre alapozva már nem merek kacagni rajta, mint egy jó tréfán.

S ha ez nem fog sikerülni, s még ha a Saint Etienne elleni párharc lesz az utolsó az Intertotó-kupában, akkor is elmondhatom, a mérkőzésekre kijáró több tucat újságíró-kollégámmal és az olykor mintegy 9000 CFR-szurkolóval együtt: szép volt, fiúk!

Ami a legjobban felháborít a terrortámadásokban, az a sunyiság, amivel elkövetik őket. A lehető legférfiatlanabb módon, mint neveletlen kamaszkölykök. Azt is elképzelem, hogy idétlenül vihognak a markukba, amikor a civilizált világ feljajdul annyi ártatlan halála láttán.

„Visszasírjuk" mi még a hadüzeneteket. Itt már nincsen futár, aki levelet hoz a hadvezértől és elmondja a civil lakosságnak, hogy itt az idő, tessék menekülni. Itt már nincsenek porfelhőbe burkolózó török csapatok, amelyek lovas kígyózását napokkal azelőtt észre lehetett venni és félreverni a harangokat. Itt már a civil lakosságot ért támadások nem a háború egy sajnálatos vagy éppen véletlen mellékhatása, itt már mi, a civilek vagyunk a fő célpont. Itt már nincsenek hősök: sem nagy nevek, sem névtelen katonák. Itt csak őrültek vannak, dinamitba öltözve. Tudják, hogy a félelem a leghatékonyabb mozgatórugó.

A legszomorúbb az, hogy konkrét céljuk sincs. Amikor a Monarchia gépezete elindult, akkor nyilvánvaló volt, hogy terület kell neki, terjeszkedni akar. Most a sután és címszavakban megfogalmazott utólagos fenyegetéseken kívül semmi érdemlegeset nem tudunk meg a céljaikról. És a kilétükről sem. Csak találgatunk, tapogatózunk a sötétben. Vajon arabok? Vajon kik? Vajon MIK? Miért nem állnak ki becsületesen? Mert tudják, hogy nincs semmiféle erkölcsi fedezékük?

És természetesen a replika sem hiányozhat. Amerika nagy keresztény értékrendű vezetője a talán leghasznosabb keresztény tanítást mellőzi. Azt, amelynek lényege: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Ők állandóan kőzáport akarnak visszazúdítani. De mivel vaktában csinálják, újfent elkerülhetetlen egy csomó civil halála. Hétköznapi embereké, akik csak dolgozni akarnak menni, csak a családjukkal akarnak lenni, csak az életet akarják élvezni. De nem lehet: ezek a háborús patkányok minduntalan beleköpnek a levesbe, minduntalan konfliktust kell szítsanak.

Lehet, hogy ők sem tudják, hogy miért. Csak azért. Vagy csakazértis. Ahogy az iskolában is mindig akad egy-két állandóan cirkuszt szító gyerek, osztályréme – mindig kell léteznie valakinek/valaminek, egyszerűen szúrja a szemét a másik puszta léte, és véget akar vetni neki, akár a saját puszta léte árán is. Itt már nem olajról és vallásokról van szó, ez már sokkal súlyosabb, ez az örök konfliktuskereső embertelen ember újból és újból megnyilvánuló vérszomja, ami nem fog megszűnni sem tanítással, neveléssel, sem békekötéssel, sem tűzszünettel.

És ott kísért a gondolat, hogy talán egyszer a londoni metró és a New York-i ikertornyok helyett a bukaresti pályaudvart, a kolozsvári Mátyás-szobrot vagy egy székelyföldi jégpálya-stadiont vesznek célba.

Ilyenkor szégyellem, hogy földlakó humanoid vagyok, hogy egyféle porból vétettem ezekkel, vagy egyfajta majomból származunk. Legszívesebben elbújnék, elhagynám ezt a bolygót, hogy ne halljam a surmó háborúskodók állkapcsainak csattogását. Tudom, hogy utánam jönnének. Ahol kettőnél több ember van, ott már konfliktus van.

De muszáj ilyen arcpirító és véres módon megélni?

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Kapcsolatom a rádióval talán első észleléseimmel egyidejű. Az 1920-as években még nem volt elérhető mindenki számára, kisgyermek koromban azonban a középosztálybeliek lakásában már ott volt külön asztalkára helyezve a rádiókészülék. Ezek úgynevezett csöves készülékek voltak. Én már a hangszórós rádióra emlékszem, amely nem volt elrejtve a készülék belsejében, hanem külön „bútordarabként" díszelgett a lakásban, csupán egy dróttal kapcsolták össze a többlámpás készülékkel.

A rádiónk általában a budapesti adóra volt beállítva, a leghallgatottabb műsor a családban általában a híradás volt. „Én még akkor őszinte ember voltam", s nem nagyon érdekeltek a hírek, arra nem emlékszem, hogy meseműsorokat sugároztak volna. 1940-ben apám nagyobb érdeklődéssel hallgatta a Magyar Rádiót, amelynek adása Budapest I. és Kassa név alatt jelentkezett. Ez már sokat jelentett az akkori felnőtteknek a mi tájainkon. Nekem ez a megnevezés nagyon tetszett, pedig nem tudtam 9 évesen, hogy az új név milyen változást jelentett az anyaország és az összmagyarság életében (mármint az „és Kassa" kiegészítés).

A változás minket is megérintett. Következett a Négy Év. Aztán a történelem eltüntette a magyar adó Budapest I. és Kassa elnevezését, és helyébe lépett a Kossuth Rádió. Ezt eleinte nem tudtuk hallgatni, mivel a külön hangszórós rádiónk helyett vett varázsszemes modern készüléket a háború után be kellett szolgáltatni, hogy „ne befolyásolja a gondolatvilágunkat az imperialista és népellenes eszméket hirdető, nyugati világot kiszolgáló rádióadók egy húron pendülő" siserehada. Mondanom sem kell, hogy a beszolgáltatott készülékünket az illetékesek elfeledték visszaszolgáltatni.

Az 1950-es években aztán végre sikerült sorbanállással, könyökléssel hozzájutnom egy hibás Ilmenauhoz (utolsó darab volt), és vállalva a kockázatot, megvásároltam. Szerencsém volt, mert csak a biztosíték hiányzott a készülékből. (Egyébként a jó öreg csöves Ilmenau ma is működőképes, csupán nyugdíjaztuk, pedig vele együtt költözött be hozzánk a Kossuth Rádió.) Általa tudtuk követni az 1956-os eseményeket, bár előfordult, hogy zavarták az adót, mégis tudtuk, hogy mi történik odaát. Hallottuk a jajokat és a kétségbeesett segélykéréseket, de a világ süket maradt, mint mindég, ha segítséget kért a magyar. Mi igazán semmit sem tehettünk, mert Kolozsvár utcáin a katonai és rendőri járőrök gondoskodtak arról, hogy szót se válthassunk egymással. Gheorghiu-Dej katonái és rendőrsége így is sok kolozsvárit meghurcolt, bíróság elé tuszkolt, ahol szemrebbenés nélkül osztogatták a sokévi börtönbüntetéseket, tulajdonképpen a semmiért.

Az újabb készülékekkel továbbra is társunk volt a Kossuth Rádió. Kisebb-nagyobb, de szerencsére elmúló megingásokkal szolgált, velünk volt, lelket öntött belénk, megnevettetett és megríkatott. Hosszú ideig bőkezűen szórta a műsorait nappal és éjjel, 24 órán keresztül. Olyan erővel sugárzott, hogy mi, kolozsváriak megelégedéssel hallgathattuk. Igaz, ha növelték volna a sugárzás erejét, talán Csíkszeredában, vagy akár Brassó és Fogaras környékén, s talán a moldvai csángóknál is hallható lett volna a Kossuth-adó hangja, ami a mi körzetünkben szinte teljesen szükségtelenné tette a Szabad Európa és Amerika Hangja adásokat.

Volt úgy, hogy anyagi okokra hivatkozva csökkentették a sugárzás erejét, de aztán valakik jobb belátásra bírták az illetékeseket, és ismét visszaállt a megfelelő vétel a körzetünkben. Megszüntették az éjszakai adást, ugyancsak az anyagiakra hivatkozva. Véget értek az álmatlan éjszakákat kitöltő műsorok, amelyeknek halk duruzsolása gyakran álomba segítette gondűzésével az álmatlanul forgolódót, hogy aztán virradatkor a Rákóczi induló hangjaira ébredjen, s kipihenten, bút és bajt feledve próbálja megoldani az álmatlanságot kiváltó gondokat.

Az is előfordult már, hogy ideig-óráig valami megzavarta az adást, ilyenkor az ember káromkodott egyet, de aztán elmúlt a zavarás, és feledtük a kellemetlen intermezzot. Jelenleg viszont úgy viselkedik a készülékünk, mint Ady fekete zongorája. „Bolond hangszer, zúg, nyerít és búg", csak az igazi hangját nem hallhatjuk a rátelepedett zavarástól. Úgy látszik, most komoly a baj. Azt nem mondanám, hogy orvosolhatatlan, de olyan nagy némaság övezi a dolgot, mintha megszűnt volna az igény legalább az eredeti állapot visszaállítására. Tudom, hogy a Duna tévé műholdjáról is vehető a Kossuth Rádió hangja, de ez műszakilag nem olyan egyszerű, és valószínűleg költséges megoldás. A sokat emlegetett identitástudatunk (amit én nem így használnék, hanem magyar identitásként, vagy még egyszerűbben magyarságtudatként fogalmaznék) érdekében, ennek ápolása, erősítése, kialakítása céljából többet tett és tenne továbbra is a Kossuth-adó hallgathatósága, mint megannyi „magyar identitást" ápoló ilyen-olyan egylet, társaság, szövetség, amelyek különböző alapítványok pénzét költögetik megállapíthatatlan hatékonysággal a magasztos cél érdekében. Tisztelet a kivételnek.

Ezennel – gondolom sokunk nevében – fordulok azokhoz, akiknek esetleg lehetőségük van arra, hogy tegyenek valamit a Kossuth Rádió hallgathatásáért. Az RMDSZ, mint érdekeinket védő bástyánk, nemigen hallatja a hangját a Kossuth-adó zavarásának ügyében. Nem feltételezem, hogy a politizálásukat esetenként nem támogató adó tárgyilagossága volna ennek az oka. Ezennel felhívom a szíves figyelmüket, hogy a zavarás ténye fennáll, és ez alkalommal kérem, hogy tegyenek határozott és nagy lépéseket a kérdés műszaki, jogi vagy politikai úton való megoldására.

Két éve, hetente egyszer 11 órától kávézunk az Agapéban. Szerettünk ott beszélgetni egy remek kávé mellett. A magyar kiszolgálók udvariasak, kedvesek. Minden külföldi barátomat, ismerősömet oda vittem, a 30 éves érettségi találkozót is ott tartottuk. Július 8-án nagy csalódás ért. Két magyarországi barátommal, mint mindig, ezen a napon is ott találkoztunk, a héten már másodszor. Ezúttal azonban a felelős minősíthetetlen, modortalan hangon jó hangosan azt mondta, menjünk a bárba meginni a kávét. Mi hárman, idősek, már nehezen tudnánk felkucorodni a magas és kényelmetlen bárszékekre. Ez fiataloknak való. Tizenegy órakor három asztal volt foglalt, a terem tehát szinte üres volt. Vitatkozni próbáltunk a felelőssel, de ő ellentmondást nem tűrő hangon közölte: mától ez a rendelet, kávézni csak a bárban lehet, ugyanis itt mindenki ebédelni tér be. Tizenegykor? Magyarorszgi barátaim, akik ismerőseiket, rokonaikat is mindig ide küldték, felháborodottan közölték a felelőssel, hogy mindenkinek elmondják az esetet. Végül csak leültünk a bár melletti kis asztalhoz fél 12-ig. A terem továbbra sem telt meg. Kinek jó, ha ezek után néhány állandó vendégét elveszíti az étterem?

Váratlan, nem betervezett látogatás miatt nem vehettem részt a Római Katolikus Caritas által szervezett találkozón. Én is csatlakozom a szerkesztőség munkájáról elismerően nyilatkozók táborához, rendszeres előfizetője vagyok a Szabadság napilapnak. Örülünk, hogy mindenütt elismerés kíséri munkájukat. A 2005. június 20-i lapszámban megjelent Ördög I. Béla Virágzik a szőlő című cikke ösztönzött az elmaradt hozzászólásom írásbeli megfogalmazására. „Mert mindenki számára akad valami olyan vonatkozása az alaposan összebonyolított mai életnek, amit szeretne hangsúlyosabban visszatükrözve látni lapunkban."

Kolozsvári születésű nyugdíjas magyarszakos tanárnő vagyok, Szabó T. Attila, Gálffy Mózes, Vámszer Márta tanítványa, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkatársa, a szerkesztőség tagja. Ebben a minőségemben rendkívül bántóan hat rám az utóbbi időben a mindennapi nyelvi szóhasználatban egyre jobban terjedő, névutónak tekinthető kapcsán szó. Úgy vélekedem, hogy az anyaországból terjedt át a mi vidékünkre is a használata. Fájdalmamra és keserűségemre egyre nagyobb teret hódít a használata. Miért fájdalmas? Azért, mert a magyar nyelvben meglévő határozórag rendszerünket veszélyezteti. Főleg a mindennapok élő nyelvhasználatában terjed az általam nyelvi pestisjárványnak mondott jelenség. A nyelvi globalizáció mintapéldánya.

Úgy tűnik, nincs szükség már arra, hogy a korábbi V. osztályos magyar tankönyv nyelvtani fejezetében szereplő utasítást gyakorolva tudatosítsuk tanulóinkban azokat a nyelvi fordulatokat (vonzatokat), amelyeket régebben észrevétlenül, már a családban elsajátíthattunk. Tudtuk, hogy: köszönünk valakinek, örülünk valaminek; beszélünk valakiről, valamiről; sok mindent megtudtunk valakitől, valamiről; elgondolkoztam a hallottakon, olvasottakon; odafordul valakihez, felfigyel valamire.

A nyelvi határozórag rendszerünk, névutós szerkezeteink nyelvtörténeti fejlemény eredményei. Nyelvünk egyediségének hordozói. Mindezt elsöpörni látszik a kapcsán szócska.

Talán nem lenne nagy megterhelés, ha a közlendő cikkben előforduló „kapcsános" szerkezeteket felcserélnénk a megfelelő hagyományos nyelvi formákkal. Néhány példa az újságból: újabb rejtelmek a túszügy kapcsán (2005. június 14.), helyesen – újabb rejtelmek a túszügyben; az ifjúság válsága című könyvének ismertetése és méltatása kapcsán ... , helyesen – méltatásakor (2005. június 18.).

A határon túli magyar fiatalok tizedik jubileumi találkozójára került sor Budapesten 2005. június 26. és július 5. között. Magyarország legnagyobb ifjúsági rendezvényének a Szigetfesztivált tartják, utána meg a Kapolcsi Művészetek Völgyét emlegetik. A média kissé méltánytalanul keveset foglalkozik a Vendégségben Budapesten rendezvénnyel, holott nyugodtan az előbbi kettőhöz sorolhatjuk.

Az idén tizedik alkalommal rendezték meg, 16 ország résztvevőivel, 700 ausztrál, észt, finn, francia, horvát, lett, litván, német, osztrák, izraeli, román, svéd, szerb, szlovák, szlovén, ukrán fiatal gyűlt össze, közöttük volt, aki régi ismerőseit köszöntette, volt, aki most kezdett ismerkedni, új barátokat szerezni. Erdélyből is több meghívott vett részt a találkozón Gyimesből, Sepsiszentgyörgyről, Mákófalváról, Szamosújvárról, Balánbányáról, Kolozsvárról, Temesvárról (a fotóművészetet pártoló Gyulai Ferenc Egyesület, Kaláka Néptáncegyüttes, Ördögborda, Passamezzó Historikus Együttes, Snaps Vocal band, Start Tánccsoport, Szarkaláb, Szerenád Kamarazenekar, Eufónia Kórus). A rendezvény célja megismertetni a határon túli magyar fiatalokat a magyar fővárossal és a magyar történelemmel, szórakozva tanulni. Azt nehéz lenne most eldönteni, hogy ez mennyire sikerült a rendezőknek, hiszen ez a munka hasonlatos a magvetéshez: csak a vetés után egy évre mutatkozik meg a termés.

Június 26-án délelőtt érkeztek a vendégek a rendezvényre. Ebéd után a Magyar Színházban került sor a parádés megnyitóra, ahol bemutatkoztak a rendezők és munkatársaik csillagszórós tűzijáték és konfetti esőben. Ezt követte a Honvéd együtes előadása, a „Mozgásőrültek", Novák Ferenc rendezésében. Este a Kós Károly kollégium éttermében táncpartin köszöntötték egymást a régi ismerősök, és újakkal ismerkedtek. Ezzel pedig megkezdődött a rendezvény sűrű programja.

Hétfőn, június 27-én tárgyi népművészeti kiállítás nyílt, mellette fotókiállítás arról, ki hogyan emlékezett vissza, mit őrzött meg 10 év alatt a találkozóról. Este gasztronómiai bemutatót tartottak. Minden csoport elhozta saját tájegységének nevezetesebb ételét, nehéz lenne mind felsorolni: volt ott többféle töltött káposzta, csirkepaprikás, frissen főzött halászlé, túróspuliszka, kürtős kalács, csörögefánk, torta, kalotaszegi meg székely pálinka, különböző borok, minden, ami szem-szájnak ingere. Ide csak étvágy kellett, és torok. Közben a színpadon különböző csoportok léptek fel, felidézve az egykori batyubálok közvetlen hangulatát.

Másnap Budapest napja volt. Dokumentumfilm-összeállítást néztek meg a résztvevők Budapest 60 éve címmel, majd a főpolgármester mutatta be Budapest világvárossá fejlődését. Utána a levéltár, hadtörténeti, iparművészeti, közlekedési, néprajzi, szépművészeti múzeum, Nemzeti Galéria, Művészetek Palotája várt a látogatókra. A délutánt a Parlamentben töltötték el egy interaktív országgyűlési játék megrendezésével. Este 700 fiatal szórakozott a Vidámparkban. A bátrabbak mindent kipróbáltak, a félénkebbek messziről figyelték visongó társaikat.

A következő nap Székelyföld bemutatkozására került sor. Kisebb csoportokban különböző előadásokon vehettek részt: székelyek az irodalomban, góbéságok, rovásírás-bemutató, népviseleti kiállítás, székely hagyományok, kisfilmek, vetítés. Vacsora után táncház következett éjfélig. A rendezők nem feledkeztek meg a József Attila évfordulóról sem. A Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében verselőadást tartottak, amelyre nagyon sok csoport felkészült. Nagy élémény volt mindezt végighallgatni. A délután tánctanulással telt: angolvalcer, tangó, polka, bécsi keringő, foxtrott. Mindez este csúcsosodott ki, a hosszan megterített asztalok, virágkoszorúkkal és gyertyákkal kidíszítve, étvágyat teremtettek a párolt káposztás, zöldpetrezselymes, újkrumplis csirkecombhoz. A bál hajnalig tartott.

Emlékezetes kirándulást rendeztek Ópusztaszerre. Népviseletbe öltözött csoportok vonultak fel egy kalotaszegi párral az élen, és megkoszorúzták az emlékművet. A történeti emlékparkban volt nomád lovasbemutató, meg lehetett tekinteni a Feszty-körképet a magyarok bejöveteléről. Volt vacsora, tábortűz, ének, zene. Szombaton a Római Strandfürdő hiába várta vendégeit, mert az egész napos eső miatt műsorváltozásra került sor. A hiányt pótolta az esti rendkívül látványos cirkuszi előadás, a Varázslatos Jégvilág.

Vasárnap az Égtájak Fesztivál napja volt, amelyen Budapest közönségének mutatkoztak be a Vendégségben Budapesten résztvevői. Táncos felvonulást tartottak a Lánchídon, majd a híd pesti és budai oldalán ropták a táncot késő délutánig. Este sétahajózásra került sor a Dunán, ahonnan gyönyörködhettünk a csodaszép, kivilágított Budapestben, mialatt szólt a zene, pörögtek a párok, csordultig telt jókedvvel a hajó.

Az utolsó nap délelőttjén rendkívüli előadást hallhattunk G. Német Györgytől, a Magyar–Madagaszkár Baráti Társaság elnökétől, Benyovszki Móric nyomában címmel, filmvetítéssel kísérve. Ezt irodalmi, művelődés-történeti, városismereti vetélkedő követte. Több csoport ért el nagyon jó helyezést, és értékes ajándékokat kaptak. Délután sportvetélkedő és szépségverseny közben a csángók és mákófalviak előadására került sor. Faültetés, vacsora, tűzijáték, díjátadások után került sor a tizedik jubileumi találkozó zárására. Köszönetként mindenki egy szál rózsát nyújtott át Goldschmied József programigazgatónak: hétszáz rózsával telt meg a színpad. Gondolom, minden csoport gazdag élménnyel tért haza, amiért köszönet illeti a rendezőket.

Az oldalt szerkesztette: Újvári Ildikó

A napokban tette közzé a Világbank a tavalyi év gazdasági eredményeire vonatkozó elemzését; a világ 208 országának gazdaságát hasonlították össze. Az évente kiadott jelentésben a nemzetközi pénzintézet rangsorokat állít össze. Egyikük a bruttó hazai termék, a GDP szerint értékeli az országokat. A GDP valamely országban egy év alatt megtermelt javak és szolgáltatások összességét jelenti, függetlenül attól, hogy a javak előállítója mely ország illetőségébe tartozik. Románia ezen a 184 országot felvonultató ranglistán az előkelő 49. helyet foglalja el, a tavalyi 73,167 milliárd dolláros hazai össztermékével. Ez nem annyira jó eredmény, hiszen az országot több, lényegesen kisebb lakossággal rendelkező állam is megelőzi: Magyarország például 99,712 milliárd dollárral a 40. helyen áll, a szintén tízmilliós lakossággal rendelkező Portugália a 31., míg Ausztria nyolcmillió lakossal a 21., a csupán hétmilliós Svájc pedig a 17. helyen áll. A ranglistát az Egyesült Államok vezeti 11 667 milliárd dollárral, ami több mint a következő négy helyezett tavalyi GDP-jének együttes értéke. A további sorrend (zárójelben a GDP milliárd dollárban): 2. Japán (4623), 3. Németország (2714), 4. Nagy-Britannia (2141), 5. Franciaország (2003), 6. Olaszország (1672), 7. Kína (1649), 8. Spanyolország (991), 9. Kanada (980), 10. India (692).

Érdemes a reálisabb képet mutató egy főre eső bruttó nemzeti jövedelem (GNI per capita) szerint összeállított listát nézni. A bruttó nemzeti jövedelmet a bruttó hazai termék (GDP) alapján számítják ki, hozzáadva a hazai gazdasági szereplők külföldi munka- és tőkejövedelmét és levonva ebből a külföldi gazdasági szereplők hazai munka- és tőkejövedelmét. Az egy főre eső GNI-t ráadásul két módszer szerint számítják: az egyik a klasszikus, vagy Atlasz-metódus, amely nagyjából az egy országra jutó GNI és az ország lakosságának száma közötti viszonyszám. Sokkal bonyolultabb a PPP, vagyis vásárlóérték-paritás szerinti számítás, amely jobban tükrözi a megtermelt jövedelem valós értékét az illető országban. A vásárlóerő-paritás (Purchasing Power Parity - PPP) főként a hivatalos valutaárfolyam alternatívájaként vált ismertté. Mind a két módszer szerint összeállított ranglistát Luxemburg vezeti 55–56 ezer dollárral. A második legerősebb gazdaság a norvég, ahol a klasszikus módszer szerint 52 ezer dollár az egy főre eső nemzeti jövedelem, míg a vásárlóerő szerint csupán 38 ezer dollár körül mozog, ami azt jelenti, hogy Norvégiában – mint a skandináv államokban általában – lényegesen drágább a megélhetés. A harmadik helyen pedig Bermuda tanyázik, adatait a Világbank is csak megbecsülni tudta. A következő helyeken Svájc, az Egyesült Államok, Liechtenstein és Dánia osztozik. Románia csak a 97. a klasszikus számítás szerint az egy főre eső 3090 dollárral, de valamivel kedvezőbb a vásárlóerő-paritás szerinti számítás, amely alapján az ország 88. helyen áll 7140 PPP-dollárral. Magyarország az Atlasz-módszer szerinti ranglistán 62. helyezett az egy főre eső 8270 dolláros GNI-mutatóval, a vásárlóerő-paritás szerinti táblázatban pedig 58-ik, 13.840 PPP-egységgel. Magyarország az uniós tagállamok közül a vásárlóerő-paritás szempontjából Szlovákiát (13.440), Észtországot (12.680), Litvániát (11.390), Lengyelországot (11.210) és Lettországot (10.210) előzi meg, de elmarad Szlovéniától (19.100) és Csehországtól (15.600). Az Európai Unión belül óriási az eltérés: még a PPP-számítás szerint is a leggazdagabb Luxemburg egy lakosra számítva 5,43-szor több jövedelemre tesz szert, mint a legszegényebb Lettország. Az életszínvonalat is híven tükröző mutató szerint (PPP-dollár) Románia az uniós államokat meg sem közelíti, sőt Bulgária (7540), valamint a csatlakozási tárgyalások megkezdésére váró Horvátország (10.610) és Oroszország (8950) is megelőzi. Némi gyógyír, hogy a másik uniós tagjelölt Törökországot (6710) lehagytuk és a szomszédok közül Ukrajna (5430), Szerbia és Montenegró is mögöttünk van. A sereghajtók afrikai államok: Burundiban csupán 90 dollár, Libériában és Etiópiában 110, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig csak évi 120 dollár az egy főre eső éves bruttó nemzeti jövedelem, s az még vásárlóerő-paritás szerint is alig éri el a 600 dollárt.

Az 1-es és 5-ös oldalt szerkesztette: Borbély Tamás

Nemzetközi gépkocsivezetőket keresünk, magyarországi teleppel (Budapest mellett) nyerges szerelvényekre (csak EU-n belül). Telefon: 0036-26-367218. (M)

A chicagói rabbi szenvedélyes golfjátékos. Egész héten ködös az idő, a rabbi nem hódolhat a szenvedélyének. Végre szombat reggelre kisüt a nap, akkor meg a vallási tilalom miatt nem játszhat. Gondolja, hogy ennek ellenére kiszökik a pályára, mondván, senki sem látja. Az apja azonban észreveszi a mennyekben és szalad az Úrhoz panaszra:

– A fiam megszegi a szombatot!

– Na várj, mindjárt megbüntetem érte! – mondja az Úr.

A rabbi ütésre emeli az ütőt, megsuhintja vele a labdát és a 250 méterre levő lyukba egyenesen beletalál.

– Ezt nevezed te büntetésnek? – értetlenkedik az öreg zsidó.

– Na hallod! – nevet az Úr – Micsoda ütés, és nem mondhatja el senkinek!

Gépész utcai stadion, 10 000 ezer néző. Vezette: Peter Vervecken (Belgium).

CFR: Ţurcaş – Panin, Jula, Milosevics, Toma (58. perc Văsâie) – Fl. Dan (74. perc Mijin), Coroian, D. Munteanu, Oncică (53. perc Turcu) – Ad. Anca, Tilincă. Edző: Dorinel Munteanu.

St. Etienne: Janot – F. Diawara, Hognon, Yahia, Ilunga – Hellebuyck, Sable, Zokora (89. perc Dabo) – Feindouno, Mendy (73. perc Perrin), Piquionne (66. perc Mazure). Edző: Elie Baup.

Gólszerző: Tilincă (8. perc), illetve Piquionne (36. perc).

Szögletarány: 5–6 (1–6). Lövések: 14–11 (kapura: 9–6). Sárgalap: Panin, illetve Zokora.

Újabb állomásához érkezett a vasutascsapat európai kalandjában, ezúttal a francia Saint Etienne fordult meg a Gépész utcában. Az Athletic Bilbaóval ellentétben azonban a franciák nem a cserecsapattal látogattak Kolozsvárra, ami annyit jelent, hogy azt a gárdát láthattuk „akcióban", amelyik 6. lett a francia bajnokságban.

Ennek ellenére Dorinel Munteanu játékosai nem illetődtek meg ellenfelüktől, s fényes bizonyítéka ennek, hogy Coroian már a 6. percben próbára tette Janot kapust, aki csak szögletre tudott hárítani. Ebből született meg a vasutasok gólja: az edző-játékos Dorinel Munteanu beadását először Anca küldte fejjel kapufára, majd a visszapattanó labdát Tilincă vette le és pöckölte 5 méterről a magatehetetlen kapus hálójába.

A franciák még nem is nagyon fogták fel a történteket, amikor Anca szerzett labdát, kihasználván a védők figyelmetlenségét, de mielőtt lőhetett volna, felvágták. A jogosan megítélt büntetőt ugyanő végezte el, de gyenge lövését Janot gond nélkül hárította.

Ezt követően is a CFR irányította a játékot, de már nem sikerült ennyire komolyan veszélyeztetnie a vendégek kapuját, s nemsokára megérkezett a válasz is, a 36. percben, Piquionne révén. A támadó előbb lerázta magáról Julát, majd a hosszú sarokba lőtt, Ţurcaş pedig nem tudott védeni.

Az újrakezdés után ismét a CFR volt a veszélyesebb, de az 57. percben, ugyancsak Dorinel Munteanu szöglet-beadását követően Anca fejese másodszor is a kapufán csattant. Említésre méltó még Turcu akciója: a csereként beállt játékos egyedül tört át a franciák teljes védelmén, de lövését védte a kapus, s végül maradt tehát az 1–1.

Jövő vasárnap következhet tehát a visszavágó, s a papírforma és a tegnapi eredmény szerint a St. Etienn az esélyesebb, hiszen nekik a gólnélküli döntetlen is elég lesz már a továbbjutáshoz. De azért még semmi sincs veszve: a CFR sokkal erősebb és magabiztosabb csapat lett Munteanu keze alatt, s a tegnapi meccs alapján is ki lehet jelenteni, hogy az erőviszonyok egyenlők a csapatok között.

Jöhet tehát az újabb meglepetés...

Szombaton több mint 30 ezer szurkoló előtt találkozott Temesváron Románia és Brazília 1994-es világbajnoki csapata. A számos román és brazil sztárjátékost felvonultató mérkőzés bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fordítják.

A Bajnokok Estje nevű gálán jelen volt az „Aranygeneráció" szinte valamennyi tagja. Az előzetes hírekkel ellentétben nem vállalta viszont a szereplést Dorinel Munteanu, a vasárnapi CFR-Ecomax–Saint Etienne mérkőzés miatt. A másik oldalon különösen Romario hiányát bánta a közönség, a világhírű brazil játékos szintén klubcsapat találkozója miatt nem volt jelen Temesváron – ahol így is olyan sztárok léptek pályára, mint Hagi, Gică Popescu, Dan Petrescu, Chivu, Bebeto, Taffarel, Djalminha, Leonardo és még sorolhatnánk.

Anghel Iordănescu szövetségi kapitány valamikori tanítványai könnyedén győztek: Popescu (21. perc), Lupescu (26.), Viorel Moldovan (54.) és Adrian Ilie (61.) találataira csak Paulo Sergio (33. perc) tudott válaszolni. A szép, viszonylag jó iramú, látványos technikai cselekkel és 5 góllal fűszerezett találkozón a románok sikere talán azért is volt ennyire egyértelmű, mert vendégeikkel ellentétben, akik összesen hat cserét végeztek, 20 (!) alkalommal cseréltek, s nem egy esetben a lecserélt veterán játékos, miután kipihente magát, visszaállt a pályára. Ráadásul még a bírók is (Adrian Porumboiu és Ion Crăciunescu) érthető módón kissé a románokkal tartottak, a brazilok, különösen Djalminha elégedetlenségére.

A mérkőzés során összegyűlt pénz összege még nem került nyilvánosságra, az azonban biztos, hogy csak a mérkőzés előestéjén lebonyolított liciten (ahol a labdarúgók trikóit bocsátották áruba) 280 ezer euró gyűlt össze – Hagi trikója például 35 ezer euróért kelt el.

Az 1994-es világbajnokság elődöntőjében a románok a végül a tornát megnyerő brazilokkal játszhattak volna, ám a második hosszabbításfélidő 10. percében a svédek egyenlítettek, majd megnyerték a büntetőpárbajt.

A magyar Szuperkupa első mérkőzésén: FC Sopron–DVSC 4–2 (gólszerzők: Cotan 2 – 29., 34., Lazics 66., 11-esből, Horváth A. 77., illetve Kiss 72., Bernáth 86.)

Nem sikerült a Davis Kupa elődöntőbe kerülnie Romániának.

A román csapatnak idegenben, a horvátországi Splitben kellett volna kiharcolnia a legjobb négy közé kerülést, s ehhez pénteken még úgy tűnt, hogy van némi esély. Az első mérkőzést ugyanis Andrei Pavel szenzációs játékkal megnyerte, miután kétszer is kiegyenlített – az 1. és a 3. játszmát ugyanis a hazaiak legjobbja, Mario Ancics nyerte. A döntő szettben a román játékos 6:4-re diadalmaskodott, ám az összetettben sajnos 1–1-gyel végződött a pénteki játéknap, mivel Victor Hănescu egyetlen játszmát sem tudott nyerni a másik horvát, Ivan Ljubicics ellen.

A szombati párosmérkőzésen a románok közel álltak ahhoz, hogy ismét átvegyék az összetettbeli vezetést, hiszen 2:1-re vezettek játszmákban, ám az utolsó két szettet a hazaiak nyerték, egyformán 6:4-re. Végül, a vasárnapi első egyesen Ljubicics ugyancsak három szettben, könnyedén győzte le Pavelt, így az Ancics és Hănescu közötti mérkőzésnek már nem volt tétje.

Eredmény: Horvátország–Románia 4–1 (Andrei Pavel–Mario Ancics 1:6, 6:4, 4:6, 6:3, 6:4, Ivan Ljubicics–Victor Hănescu 6:3, 6:2, 7:7, Ancics, Ljubicics–Pavel, Gabriel Trifu 5:7, 6:4, 6:7, 6:4, 6:4, Ljubicics–pavel 6:3, 6:4, 6:3, Ancics–Hănescu 7:6, 7:6.

A magyarok még ennél is simábban kikaptak a Davis Kupa Euro-afrikai zóna II. csoportjának 2. fordulójában az ukránoktól. Pénteken a világranglistán 586. Szergej Jarosenko négy játszmában, nagy küzdelemben legyőzte Kisgyörgy Gergelyt (982.), majd a folytatásban Bardóczky Kornél kapott ki Oreszt Terescsuktól, miután Kisgyörgyhöz hasonlóan csak egy játszmát tudott nyerni. Szombaton a Bardóczky Kornél, Kisgyörgy Gergely kettős ugyan megnyerte az első játszmát, ám a hazai közönség előtt szereplő Oreszt Terescsuk, Mihail Filima duó nagy csatában megnyerte a következő három játszmát, s így az ukránok három mérkőzésből ugyanannyit megnyerve behozhatatlan előnyre tettek szert.

Ukrajna–Magyarország 3–0 (Szergej Jarosenko–Kisgyörgy Gergely 6:3, 6:4, 6:7, 6:3, Oreszt Terescsuk–Bardóczky Kornél 6:4, 6:2, 3:6, 2:6, Oreszt Terescsuk, Mihail Filima–Bardóczky Kornél, Kisgyörgy Gergely 6:7, 7:6, 6:4, 6:4.)

*

Az időeltolódás miatt leghamarabb az Ausztrália–Argentína negyeddöntő ért véget, az argentinok 4–1-es győzelmével. A találkozó amúgy pénteken botrányos körülmények között kezdődött, Lleyton Hewitt és Guillermo Coria (a mérkőzést az előbbi nyerte) igencsak lehordta egymást a pályán, majd azon kívül is.

Mivel a találkozók többsége lapzárta után ért véget, a további Davis-Kupa mérkőzések eredményeivel csak holnapi számunkban jelentkezünk.

Az ausztrál Robbie McEwen nyerte a Tour de France országúti kerékpáros körverseny pénteki, 13. szakaszát, a kiváló sprinternek ez volt a harmadik szakaszsikere az idei viadalon.

A Tour idei első pireneusi szakaszát szombaton az osztrák Georg Totschnig nyerte. A szakasz elején egy tízfős szökevénycsoport lógott meg a mezőnytől, köztük Totschnig is. Mögötte az összetettben élmezőnyhöz tartozó klasszisok valóságos háborút folytattak. Az utolsó előtti emelkedőn a tavaly harmadik olasz Ivan Basso és az 1997-ben győztes német Jan Ullrich lendült támadásba, de az összetettben éllovas Lance Armstrongot nem tudták leszakítani. A második emelkedőn Basso folyamatos ritmusváltásaival két riválisa, Ullrich és Armstrong, illetve Totschnig kivételével mindenkit lerázott. Végül Armstrong és Ullrich mégis megadta magát, a cél előtti sprintben pedig Totschnig legyőzte Bassót, s pályafutása legfényesebb diadalát aratta, ugyanis ez volt az idei francia körverseny egyik legnehezebb etapja. Armstrong azonban összetettben 1:41 percre növelte előnyét, hiszen a hegyi pontversenyben vezető, összetetben 2. dán Mickael Rasmussen majd egy perccel utána ért célba.

Vasárnap, az idei Tour királyetapján az amerikai George Hincapie diadalmaskodott, Rasmussen pedig újabb másodperceket veszített Armstronggal szemben, aki Ivan Bassóval egyszerre ért célba. Az olasz kerekes ezúttal nem tudta lerázni Armstrongot, de összetettben feljött a második helyre, 2:46 perc a hátránya Armstronggal szemben. A 7. elsőségére törő amerikai előnye 3:09 perc Rasmussennel, és 5:58 perc az összetettben 4. Ullrich-kal szemben, aki jó ideig együtt haladt Bassóékkal, ám végül elhagyta az ereje.

Mivel ez volt az utolsó hegyi szakasz, Armstrong nagy valószínűséggel begyűjti 7. Tour-elsőségét. Az összetettbeli sorrend már valószínűleg csak az egyéni időfutamon fog változni, ahol Bassónak kicsi az esélye, hogy ledolgozza közel 3 perces hátrányát.

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) biztosan nem bünteti meg a Michelin-abroncsot használó hét csapatot, mivel azok újabb iratokkal bizonyították: a június 19-i indianapolisi Forma–1-es futamon nem volt más választásuk, mint hogy feladják a versenyt.

A FIA motorsport világtanácsa június 29-én még úgy határozott, hogy az érintett istállók két esetben hibáztak, de az esetleges büntetés kiszabását szeptember 14-ig elnapolta.

Max Mosley, a szövetség elnöke csütörtökön fogadta a csapatokat képviselő Ron Dennis McLaren-főnököt és Christian Hornert, a Red Bull Racing vezetőjét, akik meggyőzték őt igazukról. Mint kiderült, a hét együttest szerződés kötelezi arra, mindenkor tartsa magát a Michelin instrukcióihoz, Indianapolisban pedig az volt a gumigyártó cég kérése, hogy egyik csapat se versenyezzen.

Az indianapolisi futam után a Michelint sem szankcionálták.

Minardi: Baumgartner jöhet
A szponzori pénzek kiapadása miatt veszélybe került Patrick Frisesacher helye a Minardi-Cosworth-nál, s hírügynökségi jelentés szerint az utódjelöltek közé tartozik az első magyar Forma–1-es versenyző, Baumgartner Zsolt is. Az osztrák pilóta valószínűsíthető lecseréléséről Paul Stoddart csapatfőnök beszélt. Stoddart a jövő hét elejére jósolja a döntést. Baumgartner mellett a Jordan-Toyota holland tesztpilótája, Jos Doornbos szerepel még név szerint a jelentésben.

Lékó Péter (2763 Élő-pont) sötéttel kikapott az orosz Peter Szvidlertől (2738) a dortmundi sakk szupertorna hetedik fordulójában, pénteken. Szombaton Lékó világossal remizett az izraeli Emil Szutovszkijjal, így eldőlt, hogy az 1999-ben és 2002-ben győztes Lékó nem fog ismét diadalmaskodni, hiszen a 4. helyre csúszott vissza az utolsó forduló előtt.

Lapzártakor az utolsó, kilencedik játéknapon még tartott a magyar nagymester játéka Topalovval, az már viszont eldőlt, hogy a német Arkadij Naiditsch nyerte a tornát.

Az oldalt szerkesztette: Balázs Bence