Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

A Continental (volt New York) szállodát eladták egy gyulafehérvári cégnek, és az új tulajdonos a rendeltetés megváltoztatása mellett döntött, így július elsejétől bezárják Kolozsvár egyik szimbólumát. A volt tulajdonos csupán kártérítésben reménykedhet, ugyanis a vendéglátóipari egységet privatizálták.

A elbocsátásról szóló iratokat ezen a héten adták át a szálloda alkalmazottainak. Ezekben tudatták velük, hogy a Continental szállodalánc lemond eddig kifejtett tevékenységéről. Maria Lehene, a hotel igazgatója arról számolt be, hogy a szállodát május 12-én adták el a gyulafehérvári cégnek, amely minden bizonnyal megváltoztatja rendeltetését.

A cégvezető szerint a Continetnal Rt. több ízben megpróbálta tatarozni az épületet és felújítani a belsejét, de a helyi műemlékvédő bizottság nem járult hozzá az erre vonatkozó elképzelésekhez. A részvénytársaság szerette volna négy csillagos szállodává átalakítani a Continentalt. Azt tervezték, hogy 70–80 szobás, európai szolgáltatásokat biztosító vendéglátóipari egységgé alakítják át, ez azonban olyan hatalmas befektetést igényelne, amely majd csak 25 év leforgása alatt térülne meg. Ezenkívül a négy csillagos szállodának földalatti parkolót is kellett volna építeni.

Az igazgató arról is beszámolt, hogy alkalmazottai egy részét a Continental szállodalánc többi egységénél helyezik el. A többieknek más kolozsvári szállodánál és vendéglőnél próbálnak munkát találni. Lehenének a nyárra betervezett 27 esküvő „áthelyezéséről" is gondoskodnia kell. Információi szerint az új tulajdonos csupán az emeleten kíván 5 csillagos szállodát kialakítani, a földszinten feltehetőleg bank működik majd.

Sajtóértesülések szerint a Continentalt a gyulafehérvári Ardeleana Rt. vásárolta meg. A cég lábbelit gyárt.

Mikó Lőrinczné, a Rhédey-ház gondnoka lapunkat arról tájékoztatta, hogy a Continental épületét 1911-ben telekkönyvezték a Debreceni Református Kollégium nevére. Somai László-József, a Debreceni Református Kollégium ügyvédje kifejtette: az épület 1949-ben került a román államhoz közhasznú kisajátítás jogcímen, az ingatlan az egészségügyi minisztérium hatáskörébe tartozott. Később, 1955-ben a kereskedelmi tárca kapta meg. A Continental Rt. 1992-ben telekelte be az ingatlant. – A visszaigénylési kérést 2001. augusztus 13-án adtuk le. Azt válaszolták, hogy privatizálták, így természetben nem tudják visszaszolgáltatni. A kérvényt az APAPS-nak továbbították, amely értékjegyeket ad majd helyette – mondotta az ügyvéd.

Romániában el kellene már jutni oda, hogy az autonómia kérdéséről érdemi párbeszédet lehessen folytatni, és a román hatalom ne zárja ki „látatlanban" a területi autonómiáról folyó párbeszédet – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Nagyváradon. A politikus az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által pénteken szervezett Autonómia és integráció című nemzetközi konferencián tartott előadásában beszélt erről.

Németh Zsolt kifejtette: az autonómia esetében az európai modell az, hogy a kisebbségnek sikerült a többséggel olyan kompromisszumot kötnie, amely mindkét fél számára elfogadható. Hozzátette: ha sikerül elérni, hogy érdemi párbeszédet lehessen folytatni az autonómiáról, akkor már lehet vitatkozni annak legkülönbözőbb formáiról. – A mi Európa-víziónk a polgárok Európája, amely az állampolgárok minél szélesebb köreinek megfelelő életfeltételeket teremt – mondta. Úgy vélte, ezzel ellentétes az a felfogás, amely az állam iránti lojalitásra építi európai vízióját, és folyamatosan félti az állam egységét. Szerinte az előbbi teremtheti meg az autonómia megfelelő feltételeit.

Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Európa Liga elnöke előadásában emlékeztetett a romániai magyarság rohamos fogyására. Úgy vélte, hogy a román hatalomnak el kell fogadnia az autonómiát, ha ez megfelelő eszközt jelentene a magyar kisebbség megmaradásának garantálására. Hozzátette: ahhoz hogy hatékonyabban lehessen beszélni az autonómiáról, világosabb fogalmakkal és elképzelésekkel kellene rendelkezni.

Gabriel Andreescu emberjogi aktivista előadásában élesen bírálta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet. Úgy vélte, a törvény meggátolja a kisebbségek szervezetei közötti megmérettetést. Kifogásolta a kisebbségi szervezetek létrehozására és választásokon való részvételére vonatkozó előírásokat. Véleménye szerint mélységesen diszkriminatív a tervezet, amely leghátrányosabban a helyi közösségből álló romániai roma kisebbséget érinti, mivel sajátos jellege miatt szinte lehetetlen teljesíteni a tervezetben megállapított feltételeket.

A konferencián résztvevő Marian Mandache, a roma kisebbség képviselője közös fellépést szorgalmazott, hogy akadályozzák meg a tervezet jelenlegi formájában való elfogadását.

Toró T. Tibor, RMDSZ-es parlamenti képviselő, az EMNT alelnöke megállapította: a tervezet rendszerbe foglalja a gyakorlatban már létező jogokat, de nem próbál többletet adni. A képviselő szerint éppen ezért a tömbben élő magyaroknak nem jelent előrelépést ez a tervezet. Szerinte készítőinek hagyniuk kellett volna kiskaput a sajátos státusú önkormányzatok megfogalmazására, amely a kisebbségek által több mint 50 százalékban lakott területeket érintené. Toró a tervezet erős pontjának nevezte, hogy megfogalmazza a kulturális autonómiát.

Bakk Miklós politológus szerint a tervezet súlyos hibája az, hogy közjogi formába betonozza be a parlamenti kisebbségi szervezetek monopóliumát. Szerinte a kulturális autonómia megfogalmazása révén egyúttal strukturális reformokat is végre kellett volna hajtani, nemcsak összefoglalni a már létező jogokat.

Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke szerint a tervezet önbecsapást jelent, amely nemzetárulással ér fel. Közölte: abban reménykedik, hogy a tervezet megbukik a parlamenti vitán, ellenkező esetben Brüsszelben is úgy fogják tudni, hogy Romániában megoldódott a kisebbségek autonómiájának kérdése.

Kolozsvár igenis éhezik az új filmekre, a jó filmekre, a nem tömegfilmekre. A maga műfajában Erdélyben egyedülálló Filmtett mozgóképes havilap szervezte filmfesztiváloknak ezért mindig megvan a maga hűséges közönsége.

A tegnap kezdődött, és egész hétvégén át tartó, a lap ötödik születésnapját ünneplő idei Filmtett Feszten a nyitóvetítés ideje alatt még meglehetősen hézagos volt a terem, ám pár óra múltán már pótszékek sokaságára volt szükség.

A négynapos rendezvény a Borszéken megrendezett 3. Filmtett – Duna Műhely alkotótábor „termésével" indult: számos ötletgazdag rövidfilm és animációs film született a tábor ideje alatt.

Moharos Attila Székelyföldi szolgasorsok című dokumentumfilmje érezhetően nagy hatással volt a közönségre. A film éveken át nyomon követi négy, a szülők által elhagyott testvér viszontagságos sorsát, a két nagyobb fiú zsenge gyermekkorától szolgálni kényszerül a megélhetésért.

– A küzdésről és a hitről szól a történet, emléket állít azoknak a gyerekeknek, akiktől a sors elrabolta gyermekkorukat – fogalmazott Moharos Attila a vetítést követő beszélgetésen.

Elmondta: a dokumentumfilm, minthogy az életről szól, önmagát rendezi, csak ott kell lenni a kamerával a megfelelő helyen, a megfelelő időben, ám téves az az elképzelés, hogy a dokumentumfilm készítője egyáltalán nem avatkozik be szereplőinek életébe, ez óhatatlanul megtörténik. A fontos azonban az, hogy ezt hogyan dolgozzák fel az érintettek.

Az est nagyjátékfilmje, Gauder Áron Nyócker című animációs filmje különlegesség, abban az értelemben, hogy ilyen rajzolással ritkán találkozni. A filmbéli VIII. kerület azoknak a legendáknak, rablómeséknek a sűrítménye, amelyeket a budapestiek mesélnek a Józsefvárosról. Itt mindenki minimum orgazda, korrupt rendőr, óriási keblekkel ellátott örömlány, vagy éppen az azokat futtató strici. Igaz, hogy mindezt megkívánja a film atmoszférája. Ha egyetértünk az alkotók állításaival, a nyolcadik kerület jellegzetes hangulatát másképp nem lehet ábrázolni.

Igaz, tényleg átragad a nézőre a gettó-gengszter hangulat, amit a filmzene csak erősít: egy gengszter, roma hip-hop és R&B egyveleg. A film amúgy tele van izgalmas ötletekkel: időutazás, olajkészítés, összeesküvés elméletek, sőt a Rómeó – Júlia témát is aktualizálják (Júlia sajnos inkább a lányokat szereti).

Külön csemege az Amerika számlájára megengedett szarkazmus: Magyarország fővárosát: Bukarestet(!!!) bombáztatja le Bush elnök. Baj már csak abból lehet, ha a magyar szlengben járatlan Mona Muscă miniszter asszony tudomást szerez erről a tartalmában felforgató filmről.

A Filmtett Feszt sztárfilmjét, a Sorstalanságot nagy várakozás előzi meg, a filmfesztivál látogatóinak nagy része sietett helyet foglalni a szombat esti vetítésre. Bár sem a rendező, Koltai Lajos, sem a főszerepet játszó Nagy Marcell nem lehet jelen, a Kertész Imre Oscar-díjas regényéből készült film országos premierje vonzza a közönséget.

Szilveszter óta nyomoz a rendőrség egy bűnbanda után, a szálakat a napokban göngyölítették fel. A szervezett bűnözéssel foglalkozó és kábítószer-ellenes osztály az ügyészséggel együttműködve hat fiatalt azonosított és vett őrizetbe, ötöt közülük előzetes letartóztatásba helyeztek, egy szabadlábon védekezhet a drogkereskedés és -fogyasztás alapos gyanúja ellen.

Az ügyosztály sajtótájékoztatóján Toma Rus rendőrfőbiztos és az ügyben érdekelt ügyész, Mircea Hrudei elmondta, hogyan sikerült kézre keríteni a kábítószer-kereskedőket. A rendőrség arról értesült, hogy 300 és 500 ezer lej közötti értékben Extasy tablettákat, valamint vadkendert és hasist forgalmaznak kincses városunkban. Az akciót május 8-án, vasárnap este tíz órakor indították be, melynek során a főtéri Diesel bár előtt tetten érték a csaposként dolgozó Nagy János Leventét, amint Extasy tablettákat próbált meg eladni. Öt db. ’$’ jelzésű „gyógyszert" találtak nála. Aznap éjjel 2 órakor őrizetbe vették Bende András buli-szervezőt egy kolozsvári diszkóban, mivel bizonyíték volt arra, hogy ő is a banda tagja, kábítószer-forgalmazó és -fogyasztó. Hétfőn tovább folyt a bandatagok leleplezése, 11 órakor Rózsa Attila utolsó éves egyetemistát szintén a Főtéren kapták el, 4 gramm vadkendert (cannabist) találtak nála, amelyet el akart adni. Róla is tudták, hogy alaposan vádolható drogkereskedéssel, és többek között ő látja el kábítószerrel Nagy János Leventét és Bede Andrást. Egy órával később a Monostor negyedben, újabb dealer, Bokor Márton Endre egyetemista is rendőrkézre került.

A nyomozás kiderítette, hogy a kábítószer Hargita megyéből származik, az egyik főforgalmazó egy 19 éves, tizenkettedik osztályos tanuló, aki Magyarországról szerzi be a drogot. Kiderítették, hogy éppen május 11-én volt esedékes az újabb „szállítmány", Ciurar Róbert egy személyszállító busz vezetőjével küldött csomagot Kolozsvárra. Az ügyosztály szakemberei ellenőrzésük alatt tartották azt a helyet, ahová érkezett az autóbusz, aznap délután öt órakor azonosították Incze Zsombor elsőéves egyetemi hallgatót, aki átvette a csomagot a sofőrtől. A motozás során kiderült, hogy a csomag egy teniszcipőt tartalmaz, a lábbeli belsejében, a talprészben pedig 12 csomagocskát találtak, amelyben mintegy 8 grammnyi vadkender volt, továbbá felfedeztek 5 Extasy tablettát tartalmazó tasakot is.

Ciurart egy nappal később a marosvásárhelyi rendőrség fülelte le, rendőri felügyelettel átküldték Kolozsvárra. Inczét szabadlábon vizsgálják, de egy hónapig nem hagyhatja el a várost. A többieket 29 napra szóló előzetes letartóztatásba helyezték.

Az ügy kapcsán számos embert kihallgattak, a napokban további letartóztatások várhatók.

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács negyvenmillió lejjel megbírságolta a Kolozs Megyei Tanácsot, mert hátrányos megkülönböztetést alkalmaz.

A tanács pénteki közleményében megállapította, hogy a Kolozs Megyei Tanács diszkriminatív módon megkülönbözteti az alkalmazotti rétegeket, ezért 40 millió lejjel megbírságolta a testület jogi képviselőjét, Marius Nicoarăt.

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács a Magyarfenesen épített ifjúsági lakások kiosztási kritériumaként alkalmazott pontrendszer miatt járt el hivatalból a megyei tanács ellen.

A tanács határozata szerint előnyt élveztek a lakásigénylő fiatalok közül azok, aki országos érdekeltségű közintézmények alkalmazottai.

A tanács már korábban felkérte a megyét, hogy törölje ezt a diszkriminatív előírást, ám ez a lakáskiutalás eredményeinek közzétételekor még érvényben volt.

A Megyei Tanács elnöke, Marius Nicoară jogosnak nevezte a bírságot, ám ezt a kritériumot csak a következő lakások kiosztásakor törli.

Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben.

A RESTITUTIO IN INTEGRUM SZELLEMÉBEN KIEGÉSZÜLŐ ROMÁN VISSZASZOLGÁLTATÁSI TÖRVÉNY ALKALMAZÁSA DÉSEN ÉS KÖRNYÉKÉN a fő témája annak a találkozónak, amelyet május 22-én, a vasárnapi istentisztelet után tartanak Désaknán a református templomban. A találkozón jelen lesz Szedilek Lenke jogász (kolozsvári szenátorjelölt), Márton Dániel, a Szamos mentéért felelős megyei tanácsos, Máté András Levente ügyvéd, képviselő. A désaknai református egyháznak vannak még követelései a vissza nem szolgáltatott szántó, legelő, parókiakert stb. ügyében. Ugyanakkor megbeszélik a nemrég visszaszolgáltatott volt református iskola épületének felhasználási lehetőségeit és teljes tatarozását. A meghívottak délután 4 órától Désen és Déscichegyen folytatják a megbeszéléseket.

KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL szokás szerint hétfőn, május 23-án du. 6 órától az Unitárius óvodában. A Bolyhos zeneóvodát Nistor Krisztina irányítja. A szülőkkel a klub meghívottja, dr. Linzmayer Erszébet gyermekideggyógyász beszélget.

TÁNCOS DÉLUTÁNJUKAT tartják a Nyugdíjasklub tagjai május 22-én, vasárnap du. 5 órától a Karolina/Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában. Marton István szolgáltatja a zenét.

Hibajavítás
Hiba, ami kijavíthatatlan. A pénteki lapszám 2. oldalán a Zománcművészeti kiállítás a Danel Galériában című tudosítást kísérő két kép, Vdovkina Anastasia és Egri András munkáiról készült felvétel, fejjel lefele jelent meg. A nyomda sokat szidott ördöge ezúttal sem kímélte lapunkat, s saját szerkesztési elveit érvényesítette. Az érintett művészek és olvasóink szíves elnézését kérjük.

BALLAGÁSA ÉS KIBOCSÁTÓ ISTENTISZTELETE lesz a Kolozsvári Református Posztlíceális Asszisztensképző végzős diákjainak 2005. május 28-án, szombaton de. 11 órakor a Farkas utcai református templomban. Dr. Kónya Hamar Zsuzsánna szakigazgató szeretettel hív és vár minden érdeklődőt.

felvételit hirdet kilencedik osztályba, összesen 84 helyre. A két teológia (humán) jellegű osztály mellett idéntől, harmadikként természettudományi (reál jellegű) osztályt is indítunk, ahol a kémia és biológia tantárgyak nagyobb óraszámban való tanítása lehetővé teszi a kollégium, egészségügyi posztliceális osztályaiban, valamint az orvosi, testnevelési, gyógypedagógiai szakon való továbbtanulást is.

Érdeklődni a 0264/430-653-as telefonszámon lehet, és az iskola titkárságán a Farkas/M. Kogălniceanu utca 16. szám alatt.

Május 24., 18 óra, Kolozsvár, Kolozsvári Rádió nagyterme

Az est házigazdái: Balázs Imre József, Szőcs Géza

Társszervezők: Kolozsvári Rádió, Qui One Quint Könyvkiadó

Támogatók: Szabadság, Transindex, Koós Ferenc Kulturális Alapítvány, Marsall kft., Copyland, Wilo Trans, Kopiernicus

Május 25., 17 óra, Marosvásárhely, Színművészeti Egyetem stúdióterme

Az est házigazdái: Balázs Imre József, Szőcs Géza

Társszervezők: Qui One Quint Könyvkiadó, Színművészeti Egyetem

Május 26., 19 óra, Nagyvárad, Lórántffy Központ

Az est házigazdái: Balázs Imre József, Szűcs László

Társszervezők: Ady Endre Sajtókollégium, Várad folyóirat

A helyszínen a szerző kötetei megvásárolhatók és dedikáltathatók.

Ezzel a címmel tartott előadást csütörtök délután az Egyetemiek Háza nagytermében dr. Tverdota György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke által szervezett József Attila-napok keretében.

Az előadó József Attila költői pályája meghatározó fordulópontjának az 1926 októberétől 1927 augusztusáig Párizsban és az Aranyparton töltött tanévet tartja. Aki már azelőtt is kapcsolatba került avantgárd hatásokkal, ezért a párizsi szürrealisták nem tettek rá különösebb benyomást. Annál kedvezőbb hatást gyakorolt rá François Villon, a maga középkori nyelvével, kiejtésével, triviális szóalakjaival, eltérő mondatszerkezeteivel stb., amelyekkel a franciaföldön tanuló magyar diáknak mind-mind meg kellett birkóznia. Villon újrafelfedezése a múltba való visszafordulás kényszerét hozta magával, ami a modernisták szemében elfogadhatatlan volt. József Attila nézetében azonban összeegyeztethetőnek számított a két véglet, ezért mondható el róla, hogy Magyarországra hazatérve a hagyományőrző modernség költőjévé vált, ami meghatározta további munkásságát. Az ún. tiszta költészet (poésie pure) hívei elutasították a szürrealistáknak az ösztönös erők felszabadítására való törekvését, szerintük leginkább a Paul Valéry által szorgalmazott tudatos alkotás célszerű (kihagyni a versből mindazt, amit prózában is ki lehet fejezni. A Villon-féle költészet kissé ellentmondott a tiszta költészet elvének, de József Attila mindkettőt magáénak vallotta, és ezek hatása alatt érett be – jelentette ki Tverdota professzor.

Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) kötet alakjában kiadta a két éve megrendezett V. Civil Fórumon elhangzottak szerkesztett változatát. Az Együttműködés, érdekvédelem és szakmaiság a civil szférában címet viselő kötetet csütörtök délután a Gaudeamus Könyvesházban mutatták be.

Egri István ERMACISZA-elnök bevezetője után Somai József főszerkesztő arra emlékezetett, hogy nálunk tizenöt évnyi rendszerváltás után sem alakult ki megfelelőképpen a forrásirodalom. Örvendetes viszont, hogy míg a kezdetekben öregek uralták az erdélyi magyar civil társadalmat, mára megfordult a kocka, és a számbeli többségbe került fiatalok végzik a munka zömét. Az EU-csatlakozás előtt és után egyaránt létkérdés a tanulási lehetőségek biztosítása. A magyar közösség érdekében rendkívül fontos a politikum, a hatalom és a civil társadalom együttműködése. Eddig hat civil fórumot rendeztek meg, valamennyi sikeres volt, és a lendület nem lankadt. A most megjelent kötetnek 70–80 szerzője van.

Szenkovics Dezső méltatta a könyv hiánypótló tartalmát: minden lapja érdekes, színvonalas, ugyanakkor úttörő jellegű, mert a maga nemében egyedüli tanulmánykötetről van szó. Az első rész a plenáris ülések szerkesztett változatát tárja elénk, a másodikban a szekcióüléseken elhangzott vitákat olvashatjuk, és a részvevőkkel való kapcsolatteremtéshez szükséges adatokat is megtaláljuk. A bevezető magyar, román és angol nyelven készült, a borítólap és a belső kisgrafikák, immár hagyományosan, Könczey Elemér munkái. Összességében a kötet reális pillanatkép a romániai magyar társadalomról, és azt tükrözi, hogy a romániai magyar civil szféra kinyújtotta jobbját a politika felé.

A könyvbemutatót zenelíceumi fuvolatrió (Adorján Ágota, Vajas Emőke, Kozma Kiss Emese) műsora színezte.

Székelyföld/május
A kulturális folyóirat legújabb számában verset Vermesser Levente, Szakács Eszter, Sántha Attila, Ármos Lóránd és Simonfy József közöl, szépprózai írásokat Grecsó Krisztiántól, Gángoly Attilától és Bratka László fordításában Jurij Mamlejevtől olvashatunk. Kántor Lajos tanulmányának címe: A mítoszon kívüli, az emberi Reményik. Vincze Gábor történésszel Sylvester Lajos beszélget (Egy historikus pályamódosítása), és itt kapott helyet a „Szigorúan titkos!" jelentés a csángókérdésről című írás is. (Közzéteszi: Vincze Gábor). Banner Zoltán Nagy Istvánról ír Az iskolateremtő hontalansága címmel. A Szemle rovatban Láng Zsolt A szomszéd nő című könyvét Orbók Ilona, Berlinév című könyvét pedig Ármeán Otília mutatja be. Dr. Száva Tibor-Sándor Szépvízi magyar örmények nyomában című könyvéről Demény Lajos ír, és ugyancsak ebben a rovatban olvasható Szőts Zoltán Földi István két szociográfiája című írása. A lapszámot Nagy István munkáival illusztrálták.

Az Erdélyi Művészet idei első számának a tartalmát röviden így összegezhetnénk. A művészveteránok és a novíciusok együttes kiállítása címmel Lőrincz Ildikó fejti ki a vizuális művészettel, szakmai csoportosulásokkal kapcsolatos gondolatait. Jánó Mihály Középkori falképek Európa szívében címmel a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban megrendezett dokumentációs kiállításról számol be. Festőnők az erdélyi művészetben című sorozatában Murádin Jenő Dömötör Gizelláról ír. Sóvidéki és egyetemes a címe Tibori Szabó Zoltán Kusztos Endrét méltató cikkének. Kántor Lajos Ami a listából kimaradt megjegyzéssel Nagy Imre Korunk Galériabeli tárlatára hívja fel a művész kiállításainak tárgyszerű összefoglalását közzétevő Szabó András figyelmét. A blaszfémia színeváltozása a címe Sebők Zoltán írásának. Olvashatunk továbbá a lapban az erdélyi kastélyokról Bíró József tollából, valamint a 78 éves korában elhunyt neves francia festő, Paul Rebeyrolle-ról.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Csillagok háborúja III. – A Sith-ek bosszúja – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 11, 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn minden előadás.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Rwanda Szálló – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja. 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.30; kedvezménnyel kedden minden előadás.

GYŐZELEM – május 20-án: Szezon (18, 20 órától); május 21-én: Sorstalanság (19 órától; a Filmtett Feszt keretében); vasárnap, hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön: Kontroll (18, 20 órától).

FAVORIT – Holnapután s azután – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.15, 19.30 kedvezménnyel csütörtökön minden vetítés.

DÉS

MŰVÉSZ – Beépített szépség 2. – Csábítunk és védünk – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától kedvezménnyel; hétfőn minden vetítés kedvezménnyel.

TORDA

FOX – A randiguru – Hitch – Vetítések időpontja: 16, 18, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A texasi láncfűrészes – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Sky kapitány – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától, hétfőn minden előadás.

DACIA B-TEREM – Motocycle Diaries – francia–argentin–brazil. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.45; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától, kedden minden vetítés.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – május 20–22: Bujócska – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20, 22.30; kedvezménnyel 22.30 órától. Május 23–26: Pókember 2 – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel hétfőn minden előadás.

MAGYAR OPERA

Május 21-én, szombaton este fél 7-kor. Léo Delibes: Coppelia – bemutató. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendező koreográfus: Mândruţiu Mihail.

ROMÁN OPERA

Május 22-én, vasárnap este 7 órakor: Verdi: Rigoletto.

Május 23-án, hétfőn este 7 órakor: Lucia Stănescu és meghívottai.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Május 24-én, kedden este 7 órakor: Lucian Blaga: Ivanca.

BÁBSZÍNHÁZ

(2. old.)

Május 21-én, szombaton 12 órától: A szelíd sárkányfiú meséje – magyar tagozat.

Május 22-én, vasárnap 11 és 12.30 órától: Hófehérke – román tagozat.

ZENEAKADÉMIA

Ma, május 21-én, szombaton de. 10 órakor a hangversenyteremben: Díjazás és gálakoncert a Sigismund Toduţă hangszeres (oboa és gordonka) előadói verseny nyerteseivel. Közreműködik a zeneakadémia diákzenekara. Vezényel: Gheorghe Victor Dumănescu.

ZENEAKADÉMIA

Május 22-én, vasárnap du. 6 órakor: Jótékonysági hangverseny a templom orgonája felújításának javára. Közreműködik: Dorman Aliz, az ELTE zenei tanszékének énektanára, Czilika György (hegedű), Péter Ernő (hegedű), Hercz Péter, a Magyar Opera magánénekese, Pozsár Róbert kántor (orgona).

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Szabad sajtó?
A rendszerváltás után a kelet-európai államok gazdasági helyzete, médiapiaca, de általában az átmeneti állapot kedvezőtlenül hatott a független sajtó kialakulására. A korábbi állami háttér sok helyen összeomlott és a piacgazdaságra való áttéréssel új helyzetben új feladatokat kellett átvállalniuk a lapoknak (kiadás, terjesztési hálózat kiépítése stb.). A piacgazdasági helyzethez igazódó marketingre kellett átállni, mert megszűntek a korábbi monopolhelyzetek, a (párt infrastruktúrájának a segítségével szervezett) kötelező előfizetések stb. Romániában a rendszerváltás után a szabad sajtó teljesen újszerűen hatott, az olvasási kedvvel párhuzamosan robbanásszerűen elszaporodtak a kiadványok, nőttek a példányszámok, tehát nagy volt a konkurencia. A szerkesztőségek tagjai korábban nem sokat foglalkoztak marketinggel vagy adminisztratív feladatokkal, ezért sok helyen rövid időn belül inkább eladták a tulajdonjogot, aminek később szembesültek a hátrányaival. A nagy médiaorgánumok a legtöbb helyen pártok, illetve – a tőkeberuházással kecsegtető – külföldi laptulajdonosok kezébe kerültek. A kezdeti boom után azonban itt is összezsugorodott a piac, és átvette a vezetést a tévé. Széles körben elfogadott adat, hogy jelenleg Romániában a lakosság 80 százaléka a tévéből szerzi közéleti információit. Az írott sajtó azért közvetve is hat, hiszen tematizálhatja a közéletet: témáit átveszik a rádió-, illetve a tévéadók.

A sajtó sok esetben túllépte a hagyományos politizálási hatáskört (sok újságíró például politikussá vált), ennek ellenére a nagy lapok többsége hosszú ideig megőrizte pártoktól való függetlenségét. Az ellenpélda talán a magyarországi médiapiac lehetne, amely már korábban felkeltette a nyugati médiabirodalmak érdeklődését, a nagy lapok esetében azonban már elég korán beazonosítható volt, hogy mely lap mely pártnak a szócsöve.

2004 nem a véleményszabadság éveként vonul be a hazai sajtótörténetbe. Tavaly ugyan már nem vertek meg 20 újságírót, mint például 2003-ban (már csak azért sem, mert számos nemzetközi fórum bírálta Romániát a sajtószabadság alacsony foka miatt), ellenben sokkal nagyobb mértékben érvényesült a gazdasági nyomás a laptulajdonosokon keresztül. De lássunk néhény adatot: Mircea Toma, a Független Újságírásért Központ, valamint az általa vezetett Sajtómonitorizáló Ügynökség 2003-ban végzett felmérésének adataira alapozva, a tavalyelőtti évet az erőszak évének nevezte. Az általuk megkérdezett 258 újságíró 75 %-a vallotta azt, hogy legalább egyszer le kellett hogy mondjon egy bizonyos téma felkutatásáról, megírásáról alkalmazója nyomására. Az újságírók 25 %-ának volt pere folyamatban, 23 %-át rendszeresen fenyegették, hogy különböző kényes témákat ejtsen, 90 %-ának már legalább egyszer visszautasították a közintézmények az információszolgáltatást. A megkérdezett újságírók fizetése 2,2 és 6 millió lej között mozgott. (Mivel a minta nem tudományos kritériumok alapján volt összeállítva, megtörténhet, hogy nem reprezentatív, de témánk szempontjából mindenképp beszédes. Szintén nem tudományos kritériumok szerint kiválasztott kolozsvári újságírók válaszai alapján kijelenthetem, hogy a magyar újságírók keresete valamivel alacsonyabb román kollégáiknál, tehát ilyen szempontból még kiszolgáltatottabbak, de róluk részletesen később.)

Cozmin Guşă szavaival élve „a sajtóban a kevés pénz prostitúcióra kényszerít". A fiatal politikus nem a levegőbe beszélt. Tudhatott ő egy-két dolgot e témáról, elvégre korábban ő is annak a posztkommunista pártnak volt magas beosztású vezetője, amelynek a kormányzása idején a sajtó a legnagyobb nyomásnak lett kitéve. Arról nem is beszélve, hogy korábban ő is kolozsvári újságíró volt. Ugyanakkor itt meg kell említenem az újságírói munka egy másik kevésbé magasztos oldalát: a zsarolást. A megkérdezettek 25 százalékát használta már fel a munkaadójuk arra, hogy ilyen módon jusson reklámhoz a kiadóvállalat. Különböző fizetett hirdetésekért cserébe ejtik a reklámot fizetők portáján indított oknyomozó riportokat. A kormány, illetve egyes közintézmények esetében ennél szélesebb a skála: a „zsarolási eszköztár" a már korábban említett adósságátütemezéssel, elengedéssel, különböző engedményekkel, juttatásokkal bővül.

A szakma „visszaüt"
A teljes képhez viszont az is hozzátartozik, hogy Romániában jó néhány esetben a bedurvuló laptulajdonosok húzták a rövidebbet a szerkesztőségekkel vívott csatájukban. Talán hosszú távon mégiscsak előny származott abból, hogy a nagy médiabirodalmak csak később merészkedtek Romániába: ezalatt már sikerült néhány nagy névnek szakmai „branddé" kinőnie magát. A tulajdonosoknak nem sikerült megtörni a főszerkesztőket, vagy akár a szakma szolidaritását, ami végül őket érintette az eladott példányszámok visszaesésésében (ez például Magyarországon elképzelhetetlen lenne). E militáns román újságírói hozáállást jól tükrözi Liviu Mihaiunak (Academia Caţavencu) az „ars poeticaja": Romániában az újságírók a demokrácia gerillaharcosai kell hogy legyenek.

Tavaly az írott sajtóban az Evenimentul Zilei és a România Liberă vált a gazdasági háttéregyeztetések prédájává, méghozzá a parlamenti választások előtti időszakban. A két lap főszerkesztője szerint (Petre Mihai Băcanu, a Ceauşescu rezsim egyik disszidense, illetve Cornel Nistorescu a rendszerváltás utáni szabad sajtó egyik vezéregyénisége) külföldi laptulajdonosaik nyomást gyakoroltak rájuk, hogy hagyjanak fel a kritikus politikai kommentárokkal, illetve az oknyomozó, leleplező írásokkal. Mivel a lap elsősorban az SZDP-kormányt kritizálta, nem nehéz kitalálni, kit sérthettek e cikkek, pontosabban: kikkel köthetett valamilyen háttérmegegyezést a két nyugati médiatulajdonos (a Ringier, illetve a WAZ).

Hasonló botrány robbant ki a legnagyobb példányszámú román lap, az Adevărul házatáján is (igaz, hogy jóval a választások után). A szerkesztőségi tagok döntési hatáskörét megvonó főrészvényesi akció hátterében az exfőszerkesztő Viorel Hrebenciucot, az SZDP politikusát sejtette. E manőverek mögötti konkrét tranzakciókat, gazdasági érdekeket persze nagyon ritkán lehet bebizonyítani a különböző áttételek, a vagyonnyilatkozatok, illetve a különböző módon értelmezhető törvények által biztosított kiskapuk miatt (persze voltak kivételek is, lásd a már említett Prima TV esetét). Az Adevărul újságírói inkább szedték a sátorfájukat és új lapot adtak ki, a Gândult. (A szakmai szolidaritás első ilyen bravúrjának különben már 2003-ban tanúi lehettünk: a Pro Sport újságírói, testületileg átmentek a Gazeta Sporturilorhoz, faképnél hagyva az újdonsült tulajdonost, a Ringiert,)

Hasonlóan cselekedett a román értelmiség egyik hetilapjának számító kiadvány, a Dilema teljes munkatársi gárdája is. Miután Augustin Buzura, a lapot kiadó költségvetési intézmény, a Román Kulturális Intézet (korábbi Román Kulturális Alapítvány) igazgatója többször is megpróbált nyomást gyakorolni a főszerkesztőre, hogy mondjon le bizonyos témákról, illetve bocsássa el a hatalommal szemben „túlzottan" kritikus munkatársakat, a szerkesztőség kivonult, megalakítva a Dilema vechet (a régi lap pedig megszűnt). Persze ennek előfeltétele volt a gazdasági megerősödés, annak meg az, hogy a szellemi termékek piacán a Dilemát mint „márkát" tartották már nyilván. Enélkül ez a fordulat nem jöhetett létre, ugyanis korábban, a lap indulásakor még ők is visszautasították például Dan Pavelnak egy Iliescu-ellenes kommentárját. A 2004-es hatalomváltás után, amikor már H.-R. Patapievici került az intézmény élére, az esetből okuló szerkesztők nem tértek vissza az intézet védőszárnyai alá, megőrizték függetlenségüket, az intézet pedig új lapot alapított, az Idei în Dialog-ot.

Jogi buktatók
Szintén idevágó aktualitása van a napokban zajló vagyonbevallási hercehurcának. Monica Macovei, korábbi emberjogi harcos a civil szférából került a politikumba, olyan törvénytervezetet dolgozott ki, amely szigorúbb volt, több korábbi kiskaput kiiktatott. A képviselőház megszavazta a törvényt (a cikkelyenkénti szavazásnál az SZDP-sek tiltakozásuk jeléül kivonultak, a végső szavazásnál azonban „észhez tétrve" maguk is a törvény mellett szavaztak). Előtte azonban a szenátusban kormánypártiak és ellenzékiek vállvetve iktatták ki a kényesebb részeket (ilyen egyetértés talán csak akkor volt tapasztalható, amikor a saját fizetéseik megemelését szavazták meg közvetlenül az új parlament megalakulása után).

Ám egy törvény még önmagában nem old meg sok mindent, mert például a sajtó gyakran vakvágányra kerül, ha például a vagyonnyilatkozatok helyességét vagy akár más üzleti tranzakciók jogosságát kívánja felkutatni. Az adatvédelmi törvénytől a Büntető törvénykönyv privátszféra védelmét célzó paragrafusáig számos akadályba ütközik ezek kiderítése. Ez utóbbit jól szemlélteti az 1971-es Dietmann versus Time-ként elhíresült eset, főleg ha hazai környezetbe helyezzük.

Dietmann engedély nélkül gyakorolta az orvosi mesterséget. A Life két újságírója férj és feleségként konzultációra jelentkezett be, majd titokban fényképeztek, illetve lehallgató készüléket helyeztek el az álorvos lakásában. A leleplező cikk nyomán nyomozás indult, és Dietmann börtönbe került. A leleplezett álorvos a maga során intim szféra megsértése címén – a börtönből – szintén pert indított. Több évi per után nyert: a bírák illegálisnak tartották a behatolást és a lehallgatást. Ám e győzelem abból állt, hogy a bíróság 1000 dollár kártérítésre ítélte az újságot birtokló Time trösztöt. A minimálisnak számító büntetés világossá tette, hogy a következmények közérdekre gyakorolt hatását tartották szem előtt. Nálunk a leleplezett nem biztos, hogy börtönbe került volna, de az újságírók minden bizonnyal (akár tíz évre is). A Btk. szerint a körülményektől függetlenül nem szabad hamis identitással más lakásába bemenni, más telefonbeszélgetéseit kihallgatni, leveleihez hozzáférni (véletlenül, de még a szemétben kotorászva sem). Az elsőt 3-tól 10 évig, a másodikat 6 hónaptól 3 évig bünteti a Btk (192-es, illetve 195-ös sz.). Az eset jó szemléltető példa arra, hogy Nyugaton egy cselekmény megítélésénél elsősorban annak finalitását, illetve a közérdekre gyakorolt hatását veszik figyelembe. Nem mindegy, hogy valaki lopni akar egy személytől, vagy egy közéleti személyiségről akar olyan információt szerezni, amelyre a nyilvánosság igényt tart.

A Watergate-botrány nyomán a leleplezett Nixon elnök és csapata levonta a következtetést és lemondott. A Lewinsky-ügy kapcsán Bill Clinton kiállt a nyilvánosság elé és beismerte viszonyát, korábbi állításainak hazug voltát. Bűnbánat showjával visszanyerte a szavazók nagy részének a bizalmát is. Múltjának minden részletét felkutatják egy elnökjelöltnek, így azt is be kellett ismernie, hogy fiatal korában szívott marihuánás cigarettát is (e beismerés megítélésénél tekintetbe kell venni, hogy a könnyű drogokat illetően az amerikai közvélemény sokkal előítéletesebb, a törvénykezés pedig szigorúbb mint a nyugat-európai). George W. Bushról pedig a konzervatív amerikaiak elfogadták azt is, hogy alkoholista volt, de ennek elsőszámú feltétele a beismerés, a nyílt beszéd. Egyikük sem hibáztatta, támadta azonban a leleplező, oknyomozó újságírókat.

Nálunk a Btk. privát szféra védelmét célzó paragrafusai nem tesznek különbséget az átlag állampolgár és a közintézmények tisztségviselői, a közéleti személyiségek között, és a közérdek sem élvez elsőbbséget e téren. Ez veszélyezteti az oknyomozó újságírást, vagy legalábbis ellehetetleníti e tevékenységet és számos adócsalás, korrupciós botrány főszereplőjének, illetve vizet prédikáló borivó politikusnak nyújt oltalmat.

Legutóbbi ülésén a kormány olyan sürgősségi kormányrendeletet fogadott el, amely a közpénzek reklámokra történő fordításának átláthatóságát szabályozza, és egyúttal módosítja a 2001/60. számú közbeszerzési törvényt (ld. erről szóló híranyagunkat a 13. oldalon).

A tény maga dicséretes, jótékony folyamat része. Közvetlen előzményeihez tartozik az a tény, hogy a korábbi kormány egy ilyen szabályozás híján meglehetősen megválogatta, hogy kinek adjon és mennyi közpénzt hirdetésekre, és ezáltal megpróbálta kialakítani politikai klientúráját a sajtóban. Az új rendeletet egy megfelelő szakmai hátterű tanácsadói testület dolgozta ki, helyet kaptak benne a román újságíró szövetségektől kutatóintézeteken keresztül a demokratikus folyamatban érdekelt társadalmi egyesületekig a legkülönfélébb szervezetek, a csoportot egy RMDSZ-es államtitkár, Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes vezette.

Eddig mindez kedvezően hangzik, jó hírnek számít. A képbe azonban kis szépséghiba is csúszott, ugyanis a fenti munkacsoportban a romániai magyar sajtó képviselőit nem hívta meg senki. Márpedig létezik egy magyar lapkiadó egyesület és egy magyar újságíró szövetség, amely a romániai magyar újságíró társadalom túlnyomó részét átfogóan képviseli. És ki más vonhatná be leginkább ezeket a reprezentatív szervezeteket egy ilyen munkába, ha nem épp egy RMDSZ-es tisztségviselő? Mit várjunk akkor el mi, romániai magyar újságírók, olyan többségi tisztségviselőktől, akikről aztán végképp nem állítható, hogy ismernék a romániai magyar sajtó szerepét, fontosságát?

A romániai magyar nyelvű sajtó túlnyomó részét képviselő romániai magyar lapkiadó egyesület elnöke, azaz alulírott, valamint a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) elnöke, Ambrus Attila, tegnap levélben fordult az említett tisztségviselőhöz és az RMDSZ vezetőihez, amelyben az eljárást kifogásolták. A levélírók szerint a testületből „méltánytalan és érthetetlen volt kihagyni az éppen ilyen és hasonló kérdések kezelésére hivatott, és a romániai magyar nyelvű sajtó túlnyomó részét képviselő Romániai Magyar Nyelvű Helyi és Regionális Lapkiadók Egyesületét, vagy az egész romániai magyar újságíró társadalmat átfogó Magyar Újságírók Romániai Egyesületét (MÚRE)".

Mondhatná valaki, hogy nem történt nagy baj, kis gikszer az egész, azért mégiscsak hozzáértő emberek egy jó jogszabályt fogadtak el, fölösleges ilyesmiből presztízskérdést csinálni. A levélírók ezért hangsúlyozzák is, tudatában vannak annak, hogy a rendeletet kidolgozó szervezetek között szakmailag hozzáértők, sőt élenjárók is találhatók. Az általuk alkotott szöveggel sem az a baj, ami benne van, hanem azzal, ami nincs. Hiányzik például a szabályozásból az, hogy az olvasottságnak, hallgatóságnak, nézettségnek stb. arányában a magyar nyelvű vagy általában a helyi sajtó is részesüljön közpénzeken fizetett hirdetésekben, az eddigi hátrányos helyzet pedig szűnjön meg.

Ismét idézet a levélből: „Tudvalevő, hogy a romániai magyar sajtó a társadalomban betöltött szerepéhez képest általában hátrányos helyzetbe kerül a reklámok terén a román médiával szemben. Hiszen a potenciális hirdetők, intézményvezetők – legyenek államiak vagy sem – túlnyomó többsége román nemzetiségű, nem tud magyarul, nem ismeri a magyar sajtó súlyát, nem tudja esetleg azt sem, hogy például a magyar napilapok szinte mindegyike a saját terjesztési területén piacvezető stb. Ilyen szempontból a magyar sajtónak többszörösen meg kell küzdenie azokért a lehetséges hirdetésekért, amelyekhez mások könnyebben hozzájutnak."

A kérdés itt is ugyanaz: ki más, ha nem a romániai magyarság érdekképviseletét felvállaló RMDSZ az, amelyik hivatott arra, hogy odafigyeljen: az érdekképviselet valóság is legyen, nem csak szólam? Talán elegendő lett volna a közvetlen értekezés csatornáin ezt az ügyet tisztázni. Csakhogy jelenségről van szó. Reméljük, csak rossz szervezési kérdésnek tudható be, hogy a kisebbségi törvénytervezet vitájához is csak alig néhány napot hagytak a civil szervezeteknek hozzászólni. A fent említett magyar szakmai szervezetek nem egyszer jelezték igényüket, hogy a róluk, illetve az általuk képviseltekről szóló döntések megelőző vitájába vonják be őket. Mi sem természetesebb ennél. Az RMDSZ részéről eddig az új távközlési miniszter, a csúcsvezetőség egy kisebb része, vagy például a Kolozs megyei szervezet élt igazán ezzel a lehetőséggel.

A természetes az lenne, ha a médiát érintő jogszabályok előkészítésekor az érintetteket mindig bevonnák, és időben. Azt éreznénk tőle, hogy minket is emberszámba vesznek. Lehet, hogy nem túl nagy kérés az RMDSZ-től.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Eddig nem látott fotókat közölt pénteken a börtöncellájában ülő Szaddám Huszein volt iraki elnökről a legnagyobb brit tömeglap, a The Sun, amely saját állítása szerint tudja, hol őrzik a hatalomból két éve eltávolított egykori diktátort.

A naponta 11 millió olvasóhoz eljutó lap utalásszerűen felfedte, hogy a fotókat „amerikai katonai forrásoktól" kapta, akiktől azt is megtudta, hogy hol van az a szigorúan titkos hely Irakban, ahol Huszeint különleges egységek és katonai rendőrök őrzik.

Az amerikai kormány kérésére azonban a The Sun elállt a helyszín hollétének felfedésétől, hogy megvédje a koalíciós erőket egy rajtaütéstől – áll a négy teljes újságoldalt elfoglaló, nagy alakú fotókkal illusztrált cikkben.

A lap első oldalán Huszein alsónadrágban, rendezetlen hajjal, borostásan látható, ruházata rendezgetése közben. A belső oldalakon hozott képek egyike fehér ingruhában ábrázolja a volt elnököt, aki éppen nadrágját mossa kézzel. Egy másik fotó alvás közben mutatja Huszeint.

A The Sun információi szerint Szaddám Huszeint egy 3,6 x 2,7 méteres cellában őrzik, és – megakadályozandó, hogy öngyilkosságot kövessen el még bírósági tárgyalása előtt – a nap 24 órájában zárt láncú kamerával figyelik, még vécéhasználat közben is.

A cella légkondicionált, tartozik hozzá egy vizesblokk, egy kisebb kert és egy 18 méteres udvar, amelyet testgyakorlásra használhat az őrizetes.

A lap szerint a titkos börtönben Huszeinen kívül másokat is őriznek, de a volt diktátor ritkán vegyül rabtársaival, nehogy merénylet érje. A volt diktátorra felvigyázó amerikai katonai rendőrök azt mondták: azokon a napokon, amikor nem ügyvédeit fogadja, Huszein csak sétálgat körbe-körbe az udvaron, a Koránt olvassa, vagy egyszerűen a cella falára mered, gondolataiban elmerülve.

Egy börtönbeli forrás azt mondta a brit lapnak, hogy Szaddám Huszein – jóllehet voltak heves kitörései, amikor bekerült – mára az egyik legjobb magaviseletű rab lett. Szaddám és a rezsim többi volt vezetője „a jelek elfogadta, hogy napjuk leáldozott ... most már csak sorsukra várnak, és a legtöbben tudják, hogy ez a kötelet jelenti" – mondta az idézett forrás.

A The Sun szerint vannak ugyan kezdeményezések arra, hogy megmentsék Huszein életét, de a lap nem azonosított forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a volt elnököt „szinte bizonyosan felakasztják".

Tony Blair brit kormányfő néhány hete egy tévényilatkozatában alig burkolt utalást tett arra, hogy halálos ítélet esetén a brit kormány nem avatkozna be. Blair április végén, a Sky News hírtévé műsorában azt mondta: ő személy szerint ellenzi a halálbüntetés alkalmazását, de megérti „azokat a rendkívül erőteljes érzelmeket", amelyek az irakiakban dúlnak a volt diktátorral szemben.

Arra az egyenes kérdésre, hogy ha Szaddám Huszeint halálra ítélnék, szót emelne-e kivégzése ellen, kijelentette: az ügyben az iraki hatóságokat illeti meg a döntés joga.

Az iraki amerikai erők nyomozást indítanak a fotók eredetének kiderítésére
Az Irakban lévő amerikai erők nyomozást indítanak annak kiderítésére, ki készítette azokat a fényképeket Szaddám Huszeinről.

„Nem a szóban forgó képek tartalmával van probléma, hanem azzal, hogy egyáltalán készültek ilyen képek, és nyilvánosságra kerültek" – mondta Don Dees katonai szóvivő, aki szerint a vizsgálatot azonnal elindították az ügyben. Az amerikai erők közlése szerint a vizsgálat „agresszív" lesz. Mint mondták, egyelőre nem tudják, honnan származnak a fotók, de megítélésük szerint több mint egy évvel ezelőtt készülhettek.

A volt diktátort őrző, vele kapcsolatba kerülő amerikai katonákon kívül ügyvédei, az illetékes vizsgálóbíró és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának tisztségviselői kerülhetnek a közelébe. Halíl ad-Duleimi, Szaddám iraki védőügyvédje mindig is bírálta azt a módot, ahogy az amerikaiak bánnak védencével, de most úgy nyilatkozott, hogy nem mond véleményt addig, amíg meg nem győződik a képek valódiságáról.

„Nem csodálkoznék azon, ha az amerikai erők keze volna a képek készítésében vagy kiszivárogtatásában, mert nem tisztelik a törvényt, nem tisztelik az emberi jogokat. Ők az erőszak törvényét, a dzsungel törvényét érvényesíttetik. Bármit el tudok képzelni róluk" – mondta az ügyvéd. „Ha ezek a képek hitelesek, akkor ez az ügy egyértelmű és durva megsértése minden erkölcsi és emberjogi alapelvnek, kirívó megsértése a genfi konvenció hadifoglyokra vonatkozó részének, mert védencem hadifogoly" – szögezte le.

– Oszama bin Laden terroristavezér él, fegyvereseinek egy kis csoportja veszi csak körül, de az al-Kaida hálózatát a pakisztáni hadsereg akciói megbénították – jelentette ki Hursid Kaszuri az iszlámábádi kormány külügyminisztere egy pénteken megjelent lapinterjújában.

A miniszter nem volt hajlandó elárulni, hogy a kormánynak van-e tudomása a terroristavezér hollétéről. „Oszama bin Laden él, állandóan változtatja a tartózkodási helyét, de nem sok embere van vele. A pakisztáni hadsereg megbénította a kommunikációs kapcsolatait, és nagyon meggyengítette az ütőképességét" – mondta Kaszuri a The News című, angol nyelvű pakisztáni lapnak.

A pakisztáni hírszerző szolgálat május 2-án elfogta a líbiai Abu Faradzs al-Libit, akit addig az al-Kaida hármas számú vezetőjének tartott. Őt két olyan merénylet kitervelésével gyanúsítják, amely Pervez Musarraf pakisztáni elnök ellen irányult. Az elnök mindkettőt sértetlenül átvészelte, viszont a merényleteknek 17 halálos áldozata volt. Pakisztán 2003 márciusában fogta el Halid Sejk Mohammedet, az al-Kaida stratégiai tervezőjét, akit addig az időpontig tartottak a harmadik számú vezetőnek.

Musarraf elnök a The Financial Times című brit lap on-line kiadásában hétfőn megjelent interjújában annak a nézetének adott hangot, hogy a líbiai elfogásával a pakisztáni hatóságok „az al-Kaida gerincét törték el". Úgy véli, az al-Kaidán belül nem létezik már az a központi parancsnoki stáb, amely a csoport támadásait koordinálta. De elismeri, hogy al-Libi elfogása a hatóságokat nem vitte közelebb bin Laden kézre kerítéséhez.

Elérte a közép-amerikai Salvador partjait pénteken az Adrian hurrikán. Több helyen elszakadtak az elektromos távvezetékek, az eső utakat mosott el, a hatóságok szükségállapotot hirdettek, iskolákat zártak be és 14 ezer embert menekítettek ki a térségből.

Ez az első csendes-óceáni hurrikán, amely a területet elérte. A trópusi szélvihar a fővárostól, San Salvadortól 55 kilométerre nyugatra fekvő szakaszon, Acajutla kikötő térségében csapott le heves esőzésektől kísérve.

A területtől kissé távolabb fekvő Puerto La Libertad településen elnéptelenedtek a strandok és az utcák, az emberek otthonaikba húzódtak vissza, ahol viszont nincs áram. Szünet nélkül esik az eső, a kikötő védműveit pedig hatalmas hullámok ostromolják.

Kizárólag a csehekre tartozik, hogy tisztelik-e Eduard Benest, az egykori Csehszlovákia második elnökét vagy sem – reagált csütörtökön Jirí Paroubek cseh miniszterelnök magyar kollégája, Gyurcsány Ferenc azon nyilatkozatára, amelyben bírálta egy Benes-szobor leleplezését Prágában.

„Úgy vélem, hogy a magyarok egy kis lelkiismeret-vizsgálatot tarthatnának, megnézhetnék az okot és a következményt, megnézhetnék azt, hogy milyen módon vettek részt Csehszlovákia szétverésében a müncheni egyezmény aláírása után" –, nyilatkozta Paroubek a cseh hírügynökségnek Prágában.

A cseh miniszterelnök megjegyezte: őt nem zavarja, hogy Magyarországon szobrot állítottak Horthy Miklósnak, aki kormányzóként a II. világháború idején Adolf Hitler szövetségese volt. „Kizárólag a csehek dolga, hogy tisztelni fogják-e második elnöküket vagy sem" – hangsúlyozta Paroubek, aki nemrégiben vette át a kormány irányítását.

Paroubek úgy véli, hogy a problematikus múltnál fontosabb a jelen és a jövő. „Arra kellene figyelnünk, ami összeköt minket, s nem arra, ami elválaszt" –, szögezte le a kormányfő, aki több vezető cseh politikus társaságában hétfőn részt vett Eduard Benes prágai szobrának felavatásán.

Gyurcsány Ferenc a Kossuth Rádiónak nyilatkozva bírálta a szoboravatást. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Magyarország nem a viták, hanem a tárgyalások és az együttműködés híve. A szobor leleplezését már vasárnap élesen bírálta Edmund Stoiber bajor kormányfő is.

A Národná Obroda szerint nyilvánvaló, hogy a Benes-dekrétumok ügye és a magyar nemzet „hátárok fölötti újraegyesítése" még sokáig nem lehet annak eszköze, ami ténylegesen is összeköti Magyarországot és Szlovákiát.

A szlovák lap csütörtökön megjelent írásában abból az alkalomból foglalkozik a szlovákiai magyarok és németek második világháború utáni jogfosztottságaként emlegetett időszak kérdésével, hogy az egykori csehszlovák elnök, Eduard Benes épp hatvan éve írta alá a közel félszáz dekrétuma közül az első nyolcat. Azokat, amelyekkel a kollektív bűnösség elve alapján törvényerőre emelte a magyarok és a németek meghurcolását, a vagyonelkobzásokat, a kitelepítéseket, a kényszermunkát, a magyar iskolák bezárását, az állampolgárság megvonását. A dekrétumok közül némelyek máig törvényes erővel bírnak, ám az egykori Csehszlovákia két utódállama, Csehország és Szlovákia nem kíván eleget tenni a dekrétumok semmissé nyilvánításával kapcsolatban rendszeresen megfogalmazódó magyar és német elvárásoknak.

A lap cikkírója, Daniel Forgács szerint a dekrétumok semmiképpen sem különíthetők el a történelmi előzményektől, jóllehet a Magyar Koalíció Pártja (MKP) ezt szívesen venné. Mint írja, a csehszlovákiai magyarok és németek politikai képviselő már a háború előtti időszakban is „visszaéltek az emberi jogokkal és aktívan részt vettek Csehszlovákia későbbi szétverésében", később pedig Szlovákia 1938-as magyar, és Csehország német „megszállása e kisebbség soraiban támogatásra talált".

„Jóllehet Szlovákia megszállása nem volt annyira brutális, mint a Vajdaságé, ahol emberek ezrei haltak meg, Újvidéken például háromszáz szerbet hajszoltak elevenen a jég alá, Szlovákiában a Horthy-rezsim nyomására csaknem százezer szlovák és cseh nemzetiségű embernek kellett elhagynia az otthonát" – így a cikkíró, aki szerint „nyilvánvaló, miért határozta el magát a háború utáni Csehszlovákia a rendkívüli intézkedések meghozatalára". Kifejti: az akkori kisebbségellenes csehszlovák intézkedések „ugyan érthetők, de az idő múltával mégsem lehet azokkal egyetérteni." Mert tudvalevően nem csak a Benes-dekrétumokban, de az akkori Szlovák Nemzeti Tanács (parlament) határozataiban is megfogalmazódott, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok ellen „az ártalmasság vélelme alapján járnak el".

Így aztán „aki nem tudta bizonyítani, hogy antifasiszta, vagy a Horthy-rezsim üldözöttje volt, azt a vagyonától és az állampolgárságától is megfosztották, sok magyart a cseh határvidékre, kényszermunkára hurcoltak el. Egyes sérelmeket később orvosoltak, de ennek ellenére a magyarok, kivált az idősebbek, máig nem felejtették a sérelmeket" – fogalmaz a Národná Obroda cikkírója, aki szerint az azóta eltelt hatvan év ellenére Szlovákia Horthy általi megszállása és a Benes-dekrétumok ügye „bizonyos értelemben ma is zavarja a szlovák-magyar kapcsolatokat. Amikor Orbán Viktor még a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként a kedvezménytörvénnyel akarta a határok fölött egyesíteni a nemzetet, mi több, anélkül akart beavatkozni államunk függetlenségébe, hogy tárgyalt volna a szlovák vezetőkkel, igencsak felháborodást keltett" – írja Forgács. Ennek ellenpárjaként említi, hogy a Magyar Koalíció Pártja felháborodott, és magyarországi politikusok is bírálták, hogy a szlovák parlament egy képviselői indítvány alapján a Benes-dekrétumok érinthetetlenségét lenne hivatott deklarálni.

Daniel Forgács csütörtökön megjelent írása nem tér ki arra, hogy szerdán este a kérdést levették a szlovák parlament napirendjéről.

A bánsági árvízek okozta kétségbeesett helyzet hiányos kezelésével vádolta (ismét) Traian Băsescu a kormányfőt, Călin Popescu Tăriceanut. Kijelentette: a hat hónapos „türelmi idő" lejártával elvárja, hogy a kormányfő személycserékre tegyen javaslatot.

– Volt egy-két sikere a Tăriceanu-kormánynak, de több kudarc, tétovázás is „tarkította" a beiktatása óta eltelt néhány hónapot – jelentette ki Traian Băsescu csütörtök este, a közszolgálati tévé meghívottjaként. Az államfő megismételte azokat a vádakat, miszerint Călin Popescu Tăriceanu kormányfő és csapata nem tudta megfelelően kezelni az áradások következtében felmerülő súlyos helyzetet. Úgy vélekedett, a legnagyobb baj éppen az volt, hogy nem léptek fel egységesen, olyan csapatként, amelynek élén egy határozott vezető áll, aki valamennyiük munkáját koordinálja. A miniszterelnök elveszett az események forgatagában, a miniszterek – elsősorban a környezetvédelmi, nemzetvédelmi, belügyi tárca vezetői – gyakran egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek, nem voltak képesek összehangolni tevékenységüket, egyáltalán nem keltették annak a látszatát, hogy urai a helyzetnek. Ugyanezek a bírálatok a prefektusokra is érvényesek – mondotta. Azt az elnök nem állította, hogy súlyosbították volna az árvízkárosultak helyzetét, de azt sem lehet mondani, hogy különösebben segítettek volna rajtuk. Az emberek pedig megérezték a kormány tétovázását, ami csak növelte kétségbeesésüket – hangoztatta az elnök. Elmondta: ilyen helyzetben a részvét, a figyelmesség tán fontosabb, mint maguk a segítő akciók, azonban ezen a téren is kívánnivalót hagy maga után a kormány.

Băsescu más téren is kivetnivalót talált a kormány munkájában: a gyógyszerkrízis, illetve a csatlakozási „hátralékok" teljesítése terén is több bírálat érte Tăriceanut és minisztereit.

Emlékeztetett: hamarosan lejár az a 6 hónap türelmi időszak, amelyet a különböző állami intézmények (a kormányváltás alkalmával le nem cserélt) vezetőinek adott. Kijelentette: ez a Tăriceanu-kormányra is érvényes. Băsescu éreztette: elvárja, hogy a hat hónap lejártával a miniszterelnök tegyen néhány javaslatot, hogyan, milyen személycserék révén lehet javítani a kormány hatékonyságát. – Máris érződik a változtatás szükségessége! – hangoztatta.

Korábbi határozott álláspontján lényegesen árnyalva az államfő végre beismerte: az előrehozott választásokat valóban el kell egy kicsit halasztani, esetleg az EU novemberi országjelentése utánra. – Most valóban furcsa lenne ilyesmikről vitázni, miközben a Bánság továbbra is víz alatt van, a három újságíró sorsa pedig még mindig bizonytalan – mondotta. Azt viszont felháborítónak tartja, hogy a kormánypártok, mindenekelőtt a Nemzeti Liberális Párt, úgy próbálja a stabil kormánypárti többség kialakítását célzó előrehozott választásokat okafogyottá tenni, hogy a (megvetett) ellenzék köreiből próbál képviselőket átcsábítani. (Rendszerint sikerrel)

Băsescu tévészereplése nem maradhatott az ellenzéknek szánt mérgező nyilak nélkül: az államfő kijelentette, hogy az SZDP jelenlegi elnöke, Mircea Geoană a párt kongresszusa előtt két lóra tett, azaz megpályázta az alakulat vezetői székét, illetve „egy igen jelentős bank" alelnöki tisztségét is. Elmondta: ugyanazon a napon, amikor Geoană „meglehetősen váratlanul" jelöltette magát az SZDP elnöki székére, ő a Cotroceni-ben fogadta „egy igen jelentős bank" képviselőjét. Az államfő szerint a vendég felkérte Băsescut, hogy jelölje Geoanát az illető bank alelnöki tisztségére. „Egy negyedórával azután, hogy a bank képviselője megkapta jóváhagyásomat Geoană kinevezésére, megtudtam, hogy Mircea Geoană jelöltette magát pártelnöknek", közölte az államfő.

Traian Băsescu kijelentette, hogy „bármi megtörténhet" az Irakban túszul ejtett három román újságíróval – helyzetük teljes rendezésétől a negatív végkimenetelig. „Bármi lehetséges: helyzetük teljes megoldásától a részmegoldásig. Mindennel számolnunk kell. Akár azzal is - isten ment, s hogy ide jussunk –, hogy egy szép napon kivégzéseknek is tanúi lehessünk. Bármi megtörténhet" – jelentette ki Băsescu arra a kérdésre válaszolva, milyen hatással lehet a hazai közvéleményre a három román újságíró esetleges kivégzése. Az államfő hozzátette: szavatolni tudja, hogy a román hatóságok mindent megtesznek az eset megoldása érdekében.

Most már nyilvánvaló, hogy az egészségügyi rendszer nem működik, és teljes reformra van szükség, jelentette ki Traian Băsescu államelnök egy csütörtök esti tévéműsorban. A megoldás szerinte a magán egészségügyi rendszer minél gyorsabb bevezetése lenne. 2001-től kezdődtek a problémák, és mindennek az oka az állandó pénzkrízis volt. A nagyon nagy jövedelemmel rendelkezők 16% adót fizetnek az egységes adókulcs bevezetésével, és a több hozzájárulásért, megfelelő egészségügyi ellátásban kell részesülniük – mondotta.

A helyzet megoldása helyett egyelőre a vétkeseket keresik az egészségügyben, és hetek óta az adósságokról, rossz pénzgazdálkodásról, szerződésszegésekről nyilatkoznak. Mircea Cinteza egészségügyi miniszter a volt kormánypártot tette felelőssé, mondván, hogy 11 652,2 milliárd lej körbetartozást hagyott hátra az SZDP az egészségügyi rendszerben: ebből 3431,4 milliárd lej azoknak az orvosságoknak az értéke, amelyeket a gyógyszertárak a szerződéseken felül adtak ki 2004-ben; szintén az elmúlt évben kellett volna kifizetni 3511 milliárd lejt a forgalmazóknak a kórházakkal szembeni különféle szolgáltatásaikért és leszállított egészségügyi anyagokért; 4420 milliárd lej a tavaly kibocsátott, de idei kifizetésre tervezett gyógyszerek ára; 150,7 milliárd lej a sürgősségi ellátás; 140,4 milliárd lej az utókezelésekkel járó kiadás; 113,4 milliárd lej a járóbeteg kezelés; 85,3 milliárd lej egyéb kiadásokat ölel fel. Mindemellett 2004 végén az egészségügyi rendszer fedezet nélküli kifizetési kötelezettségeket vállalt fel 2005-re, 6 899,6 milliárd lej értékben. Ezekkel a kiadásokkal (amelyek meghaladják az idei költségvetés 20%-át) nem számoltak előre, és mindez súlyosan befolyásolja a rendszer működését, mondta Cinteza.

Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök szerint jobban kellene gazdálkodni a meglévő pénzalapokkal, és ki kellene bővíteni az egészségügyi járulékot fizetők csoportját. Rámutatott, hogy a vidéken élők, a nyugdíjasok, valamint a garantált minimális jövedelem törvényének kedvezményezettei is járulékfizetési kötelezettséggel kellene hogy rendelkezzenek. Más országban is fizetnek a nyugdíjasok egészségbiztosítást, itt azonban úgy kellene megoldani, hogy a plusz járulék ne befolyásolja járandóságuk nagyságát, javasolta a kormányfő.

Frunda György RMDSZ-szenátor arra biztatjaa a lakosságot, hogy ne írja alá a Distrigazzal az új szerződéseket, amelyek bérleti díjat tartalmaznak. „Véleményem szerint a számlákat ki kell fizetni, azonban az új szerződéseket nem kötelező aláírni. Tudom, hogy nagy a nyomás ezek aláírására, azonban jogászként mondom, ennek megtagadása esetén sem állíthatja le a gázszolgáltatást a Distrigaz" – mondta Frunda.

A politikus Mihai Antonie NLP-szenátorral, a Distrigaz Nord volt vezérigazgatójával tartott sajtótájékoztatót. A honatyák Radu Berceanu DP-szenátorral együtt kezdeményezték a 2004/351-es gázszolgáltatási törvény módosítását, és törölnék a bérleti díj bevezetését, mert ennek szerintük semmilyen gazdasági indoka nincsen.

„A Földgázszolgáltatás Országos Szabályozási Hatósága (ANRGN) elnökének 1078-as számú rendeletében megszabott díjszabási kritériumok jogellenesek, mert bérleti díjat vezetnek be a gázszolgáltató bizonyos állandó költségeinek, például a gázvezetékek cseréjének és más munkálatoknak a fedezésére. A polgári törvénykönyv értelmében egy adott tulajdon karbantartása a tulajdonos kötelessége, és nem ruházhatja ennek költségeinek kifizetését a fogyasztókra" – áll a három honatya által megfogalmazott indoklásban.

A törvénymódosítás előterjesztői szerint jelenleg a gázszolgáltatás karbantartásának költségeit két alkalommal is a fogyasztóra hárulnak: egyrészt a gáz árának törlesztésekor, másfelől a 2005. április elsejétől bevezetett bérleti díj kifizetésekor.

A háztartási fogyasztók április elsejétől napi 4500 lej bérleti díjat fizetnek a gázszolgáltatónak, a lakótársulások pedig 12 ezer lejt, amelyhez hozzájárul az elfogyasztott gáz mennyiségének az ára.

Május 26-án kerül sor az első Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferenciára, amely a világon az első virtuális tanácskozás. A konferencia témája: az európai kisebbségek oktatási rendszereinek összehasonlítása, beleértve az anyanyelv-használati jogot is. Jelenleg Európában mintegy 20 millió nemzeti kisebbségi él. A kisebbségi jogok biztosítását minden esetben a térség stabilizáló tényezőjeként tartják számon, a jogok megvonása pedig gyakran vezet konfliktushoz. A jelenleg rendelkezésünkre álló anyagokból kiderül, hogy a több mint 100 000 lelket számoló európai kisebbségi oktatási rendszerben a romániai magyarok rendelkeznek a legkevesebb joggal.

A tudományos virtuális tanácskozás zárása után, május 27-án virtuális sajtótájékoztatót tartanak, amelyen nyilvánosságra hozzák a konferencia anyagát. Ugyanekkor Kolozsváron, a „valós térben" is tartanak sajtótájékoztatót..

A konferencia több európai nevű tisztségviselő és személyiség támogatását élvezi, köztük van Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök, Markó Béla államminiszter, RMDSZ-elnök, Tőkés László püspök, az EMNT elnöke, valamint Gabriel Andreescu kisebbségi szakértő, továbbá több Európai Parlamenti képviselő, mint például az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjának alelnöke, Hannes Swoboda, vagy az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának alelnöke, Schmidt Pál.

A virtuális konferencia színhelye a www.conf.bolyai-u.ro.

Az oldalt szerkesztette Székely Kriszta

A Beszterce-Naszód megyei Szakszervezetek kérik a földgázzal foglalkozó Országos Szabályozó Bizottságot, hogy új díjrendszert állapítson meg. Ellenkező esetben a szakszervezetek tüntetéssel fenyegetőznek.

A megyében 2000 szakszervezeti tag van, akik aláírásokat gyűjtöttek, hogy alátámaszthassák kérésüket, ha eljutnak a prefektúrához, vagy ha az esetleges általános sztrájk során bizonyítaniuk kell a szakszervezeti tagok igényeit.

Adina Raţiu megyei szakszervezeti igazgató elmondta, hogy az Országos Szabályozó Bizottság új rendszert vezet be a földgáz árával kapcsolatosan. Eszerint az elhasznált gázmennyiség kifizetése mellett havi előfizetési díjat is bevezetnek.

Az igazgatónő azt is elmondta, hogy ez a határozat sem a háztartási fogyasztóknak, sem a cégeknek nem felel meg. Az új díjazási rendszer a cégek számára magasabb termelési költségeket jelentene, ami megnövelné a termékek árát, ez akár szerződésfelbontáshoz is vezethet.

A Beszterce-Naszód megyei posta, villamosművek vagy mentőszolgálat számára sem kedvező az új előfizetéses rendszer, mert az árak növekedése további költségeket eredményezne a szolgáltatások terén.

Adina Raţiu szerint a megyei kirendeltség azt kéri, hogy az erre jogosult intézmények lépjenek közbe ebben a sürgősségi helyzetben.

Ha nem történik változás az ügyben, a szakszervezet értesíti az összes civil szervezetet, hogy csatlakozzon az általuk szervezett tüntetéshez, amelyre a közeljövőben fog sor kerülni – nyilatkozta az igazgatónő.

Április 1-én a földgáz árát 20%-kal emelték, mivel drágítottak a külföldi termelők is. Ugyanakkor be akartak vezetni egy új rendszert, amely a fogyasztókat különböző csoportokra osztja évi fogyasztásuk mennyisége szerint.

A 17-es ország úton novemberig útjavítási munkálatok miatt korlátozzák a forgalmat. Sebességkorlátozás és kerülőutak segítségével akarják megelőzni az esetleges forgalmi dugót.

A besztercei Utak és Hidak Regionális Igazgatóságának elképzelése az, hogy azt az útszakaszt, ahol több száz veszélyes kanyar van, kijavítsák és a régi útszéli korlátokat fényvisszaverő korlátokra cseréljék.

Az aszfalton található útjelzéséket visszafestik és az útsávokat elválasztó csíkokat pedig szintén fényvisszaverő elemekkel szerelik fel, amelyek a tájékozódási képességet segítik majd rossz látási viszonyok esetén.

Emellett azokat a mellékutakat is javítják 25 méteres körzetben, amelyek a 17-es országúttal kereszteződnek. Az útkereszteződéseket pedig modern jelzőlámpákkal látják el, és ahol szükséges, új útkereszteződéseket hoznak létre.

A környékbeli útszakasz felújításához tartozik még merevítő vasak és útszerkezet modernizálása is. Az utat szélesíteni fogják 0,75 és 2,5 méterrel mindkét útirányban.

A projekt magába foglalja még az esővíz elvezetéséhez kapcsolódó munkálatokat, a hidak javítási munkálatait, a védőfalak építését és árkok kiásását is. A felújítás után a 17-es főút háromsávos lesz.

Az útszélesítés során megváltoztatják az egész huzal- és oszlopszerkezetet.

A 794 854 milliárd lejes rehabilitációs munkálatokat a Proodeftiki görögországi cég végzi el.

A rendezvényt a szervezők, a Kolozsvári Rádió, a Gaudeamus egyesület, valamint a Román Rádió és Televízió Társaság képviselői nyitották meg. Felszólalásukban az olvasás fontossága mellett kiemelték a kolozsvári színhely értékeit és jelentőségét a művelődésben. Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, aki mind a harminc standot, köztük a Kriterionét is meglátogatta, a városnak mint egyetemi és multikulturális központnak a jelentőségét méltatta.

A köteteket kiállítók között kolozsvári, erdélyi és bukaresti kiadók találhatók, valamint olyan vállalatok is, amelyek Európa minden részéből származó kiadványok forgalmazásával foglalkoznak.

A hétvége folyamán változatos rendezvénysorozatra kerül sor, szombat reggel 11 órától az új magyar–román szótárt mutatják be, szombat este a Happy Kids óvoda kórusa és tánccsoportja kedveskedik előadásával, és a mindennapos tombolán is részt vehetnek a nyerni vágyók. Kedden, a kiállítás utolsó napján pedig szépségkirálynőt is díjaznak, a jelöltek az eseményen rész vevők közül kerülnek ki.

A katolikus közösség száma az utóbbi évszázadban jelentősen csökkent, de még így sem adta fel a harcot. A nagyon megrongálódott templomot, amelyet őseinktől örököltünk a helyi állami szervek támogatásával az utóbbi hónapokban sikerült felújítanunk.

Őseink, apáink, nagyapáink ebben a templomban imádkoztak, jómagam és testvéreim pedig e templom oltárai előtt voltunk első áldozók. Éveken át itt ministráltunk öcsémmel együtt, talán Gárdonyi Géza Vicuskája is megfordult a katolikus templomban mielőtt ellopták a gyalui várkastélyból.

A középkori épület falai farkasszemet néztek az elhaladó török sereggel, amely nagy csatát vívott Kolozsmonostornál.

Köszönjük az anyagi és erkölcsi támogatásokat, sosem feledjük Köllő Gábor plébánosunk fáradhatatlan, sokoldalú tevékenységét.

Reménykedünk abban, hogy a jövőben hitben, szellemiekben és számban is gyarapodni fogunk.

A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem meghívására Romániába érkezett Paul Poupard bíboros a Pápai Kultúra Tanácsa elnöke.

A tegnap részt vett a kolozsvári Szent Mihály-templomban a szentmise levezetésében, majd Nemzetek és kultúrák Európája: keresztény gyökerek címmel előadást tartott a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Sok időszerű téma merült fel értekezése során: hit és kultúra, a kultúrák közötti párbeszéd előidézése, és mindez megerősítette azt, hogy Isten még ma is keresi az embert, akire napjainkban közömbösség, relativizmus jellemző. A kommunizmus és globalizáció világában az ember elvész a társadalom ürességében.

Megerősítve az európai keresztény gyökereket Paul Poupard eszünkbe juttatja, hogy mennyire fontos a közös európai terület, amely most épül, és a nemzetek, kultúrák Európája lesz.

A bíboros Kovács Gergely kíséretében ma Gyulafehérvárra érkezik, ahol Jakubinyi György erdélyi római katolikus érsek vendége lesz.

A gyulafehérvári római katolikus Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium vendége, szombaton, ahol szentmisét tart, majd nyílt vitán vesz részt a papnövendékekkel. Emellett a bíboros bemutatja a Pápai Kultúra Tanácsa tevékenységét és annak kitűzött céljait.

A látogatás egy szentmisével zárul vasárnap a gyulafehérvári székesegyházban.

Ezzel a kezdeményezéssel szeretnék elősegíteni a különböző kultúrák és nemzetek közötti párbeszédet, ugyanakkor gazdag kulturális programot szerveznek Kolozsváron, Gyulafehérváron és a nagyszebeni Brukentahl Múzeumban.

XVI. Benedek pápa különleges áldását küldte Fodor György piarista konfráternek, a Romániai Szerzetesrendek- és Kongregációk legfőbb elöljárói konferenciája titkárának 60. születésnapja alkalmából.

A Szentatya áldását a Piarista Rend római vezetősége eszközölte ki a Kolozsváron élő Fodor György számára. Ezzel köszönjük meg azt a fáradságos és lélekből fakadó munkát, amelyet a piarista szellem megőrzéséért és a rend érdekében végez vidékünkön, egyházi újságírói és közírói munkásságával pedig egész Erdélyben.

Születésnapján nagy szeretettel és hálás lélekkel köszöntik a Piarista és Marianumista Öregdiákok Baráti Körének tagjai is. Ad multos annos!

A választások utáni kormányváltás talán kedvez az európai uniós csatlakozásnak, de szinte földrengésszerű következményekkel járt a Szilágy megyei közintézményekben. Andrei Todea prefektus több intézményben kért ellenőrzést, ennek nyomán egyre-másra érkeztek a lemondások, esetenként a felmentések.

Legutóbb a Szilágy megyei erdészeti igazgatóság vezetőségét váltották le. Az új igazgató, Dorel Oros a hét Szilágy megyei erdészeti körzet vezetői közül ötöt azonnal leváltott. Szerinte a váltást indokolta a vezetők teljes nemtörődömsége, akik a magántulajdont semmibe vették, a birtokba helyezett, vagy leendő erdőtulajdonosokkal szóba sem álltak. Az újonnan kinevezett körzetfelelősök átlagéletkora nem haladja meg a harmincöt évet.

Az új igazgató leváltotta a zilahi, almásvölgyi, zsibói, nagyilondai és a berettyómenti erdők kezeléséért felelős szilágysomlyói körzetek vezetőit. Elemzései szerint nem egy esetben súlyos, akár bűnügyi eljárást is követelő visszaéléseket tapasztalt a leváltott főerdészek tevékenységében.

Véleménye szerint az anyagi alapok hiányára való hivatkozás sem állja meg a helyét, mert nagyon sok esetben „kissé" eltúlzott költségeket talált. Ha egy megrendelt egyenruháért 30 (harminc) millió lejt fizettek, egy nyakkendő öt millió lejbe, és a hozzávaló nyakkendőtű két millióba került, akkor nem csodálkozik, hogy az intézményt 3,2 milliárd lejes adóssággal vette át. Mindazonáltal bízik az új, fiatal vezetőkben, akiket még nem csapott meg a korrupció szele, és munkabírásuk, energikusságuk garancia a lakossággal való jó kapcsolattartásra, a tulajdonosok kiszolgálására és a magántulajdon tiszteletére.

A héten, május 16–20. között Kolozsvárott rendezte meg az Egyesült Államok nagykövetsége és a román rendőrség a Számítástechnikai bűncselekmények nyomozása elnevezésű szemináriumot. Az előadássorozaton jelen voltak az USA bevándorlási és vámhivatalának különleges ügynökei, valamint egy ügyész, az Államok igazságügy-minisztériumának képviseletében. A szeminárium annak a felkészítési programnak a része, amelynek során az amerikai követség segítséget nyújt az ilyen jellegű bűnügyek kiderítésében a rendőrség Szervezett Bűnözéssel Foglalkozó és Kábítószer-ellenes Ügyosztályának.

A programban részt vettek az ország északnyugati megyéinek képviselői, rendőrtisztek és ügyészek.

Tegnap avatták fel Apahidán a német érdekeltségű Rehau Polymer Kft. új eladási központját. A korszerűen felszerelt, impozáns beruházás révén a Romániában már tíz éve jelen lévő világhírű vállalat forgalma fellendülését várja a régióban. A bajorországi székhelyű Rehau konszern műanyagtermékeket gyárt és forgalmaz az építőipar, gépkocsigyártás és más iparágak számára (nyílászárók, egészségügyi, fűtő és villamossági felszerelések, utak és infrastrukturális építmények, bútoripar, elektromos háztartási gépek, vezetékek stb.) a világ 53 országában. Alkalmazottjainak létszáma világszerte eléri a 15 ezret. Romániában hat településen 136 embert foglalkoztat, itteni tőkeberuházása meghaladta a 13 millió eurót. Szászvárosi termelőrészlege exportra is dolgozik. Vezetői vélemény alapján a Rehau romániai leányvállalata hamarosan túlszárnyalja az ausztriait.

Befejeződött az az országos jellegű kampány, amelynek során a munkaviszonyok és a munkaegészségügy területén érvényes szabályok betartását ellenőrizték a munkaügyi felügyelőségek, ezúttal a konfekcióiparban. Sajtóértekezletén Marian Ciplea, a Kolozs megyei munkaügyi felügyelőség igazgatója a kampány helyi eredményeit ismertette. 99 munkaadót ellenőriztek, amelyek összesen 10 372 alkalmazottat foglalkoztatnak, ezekből 8827 nő. Három cégnél találtak összesen 6 személyt, akik törvénytelenül, tehát szerződés nélkül dolgoztak, mindegyik céget 20 millió lejre büntették. A munkaviszonyok területén tapasztalt egyéb hiányosságokért további 20 milliós büntetést alkalmaztak. Szigorúbbak voltak a pénzbírság tekintetében a munkaegészségügyi és munkavédelmi szabályok ellenőrzésénél. Sok cég nem tüntette fel a kockázati tényezőket, a balesetveszélyes helyzeteket, nem rendelkezett egészségügyi és elsősegély-nyújtási felszereléssel, a munkavédelemért felelős személyzetnek hiányzott a képesítése, elmulasztották az időszakos orvosi vizsgálatokat, nem töltötték ki megfelelően az egyéni tájékoztató lapokat. Emiatt 7 vállalatot 25 millió lejre, 6 céget 10 millió, egyet 35, szintén egyet pedig 55 millió lejre büntettek meg.

Nemrég az Európai Parlament néppárti képviselői, Schmitt Pál, Pálfi István és Surján László mellett, neves osztrák, horvát és magyar szakértők részvételével nemzetközi konferenciát tartottak a magyarországi Mohácson a közösen finanszírozható Interreg-programokról, vidékfejlesztésről, valamint a környezetvédelemről.

A konferencia előtt, pontosabban május 13–16. között Mohácson járt az aranyosgyéresi ASTRA-vegyeskar, és alig egy héttel később, május 20–23. között az aranyosgyéresi polgármesteri hivatal és a helyi tanács néhány tagja is látogatást tett Ioan Vasinca polgármesterrel az élen. Az elöljárókat meghívták az évtizedes múltra visszatekintő Nepomuki Szent János ünnepségre, amelyen rajtuk kívül a mohácsaikkal szintén testvérvárosi kapcsolatban lévő francia, német, lengyel és horvát városok képviselői is részt vesznek.

Az augusztus 20-i memzeti ünnep alkalmával, az aranyosgyéresi ARDELEANA néptáncegyüttes is Mohácsra utazik egy szintén hagyományos fesztiválra.

A hagyományoknak megfelelően, az idén is megrendezték a helyi líceumok vásárát a főtéri Inasiskolában, ahol az örmény kisváros három középiskolája ismertette ajánlatait a 2005–2006-os tanévre. Különösen a házigazdák tettek ki magukért. Az inasiskola hat szakosztálya több mint száz terméket állított ki, kezdve a cukrász-szak édesipari termékeitől (26 tésztafélét számoltunk meg), a kötöttáru-osztály diákjai által készített ruhaneműig. A Petru Maior és az Ana Ipătescu Elméleti Líceum képviselői inkább csak „elméletileg" voltak jelen kiadványaik és ismertetőik révén, de hasznos tudnivalókkal is szolgáltak a vásár megnyitóján megjelent vendégeknek.

A szamosújvári líceumi-vásár keretében megnyílt cukrászati és sütőipari kiállítás kivételesen nagy népszerűségnek örvendett.

Május 19-én, 11 órakor a megye vezető személyiségeinek jelenlétében avatták fel a volt Sodronyipar Művek – jelenleg MECHEL – vállalatának legújabb egységét az „1-es számú dróthúzót". Amint az elhangzott felszólalásokból és a sajtónak eljutatott anyagból kitűnik, a több mint 10 millió eurós befektetés a 2003-as magánosításkor megígért modernizálásnak csak a kezdete. Az évente 42 000 tonna acéldrótot gyártó egység egy teljesen új épületszárnyba költözött. Az új részleg nagy teljesítményű, Kelet-Európában egyedülállónak számító környezetkímélő berendezéseit a német Ernst Koch GMBH&Co cég gyártotta.

Az avatást egy több mint 10 tagú, ortodox papokból álló csoport kezdte, felszentelve az új létesítményt. Ezek után az üzem vezérigazgatói, Marius Bordea és az orosz Vladimir Ivanovici Tytsky szólaltak fel. Mihail Hărdău, Kolozs megye prefektusa, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke és két román képviselő, az SZDP-s Vasile Soporan és a független Mircea Giurgiu méltatták a MECHEL vállalat tevékenységét, amely a drótgyártás európai előírásoknak megfelelő szintre való emelésére törekszik. A több száz meghívott közt jelen volt László Attila, megyei RMDSZ elnök és Bükkei Gergely, aranyosgyéresi RMDSZ-es tanácsos is.

értesíti utazó közönségét, hogy május 22-től a csőlerakási munkálatok befejeztéig a következőképpen módosítja a Bocskai/A. Iancu téren lévő busz- és trolimegállókat: a Pénzügyi Hivatal előtti megállót megszünteti (csak a 46-os járatnak marad) és új megállót létesít a Ştefan cel Mare téren (a katonai vezérkari épület előtt) a 3-as, 25-ös, 32-es, 32 B-s és 33-as járatoknak.

Zsebtolvajok buktak le
A rendőrség tetten érte a 37 esztendős a Târgu Jiu-i Constantin D-t és a 44 éves nagyürögdi (Nojorid, Bihar megye) illetőségű Carolina C-t, a két „szarka" a Széchenyi téri piacon „működött". Az áldozatot 500 ezer lejtől és 50 eurótól akarták megfosztani, amikor a „munka dandárjában" megzavarták őket a rendőrök. A nyomozás folytatódik, a zsebmetszéssel alaposan gyanúsítható férfit és nőt őrizetbe vették.

A gondatlanság áldozatai
Három esetben is nyomozást indítottak közúti balesetek során gondatlanságból elkövetett tettek miatt, gyilkosság és/vagy súlyos testi sértés alapos gyanújával. Az elsőben a 34 éves kudzsiri (Fehér megye) Nicolae N. tavaly szeptember 8-án az AB–04–YXP rendszámú Ford vezetője az E 81-es országúton balesetet okozott, amelyben Maria Daciana T. meghalt, Ştefan Mihai T. súlyos, Simona Gabriela B. könnyebb sérülést szenvedett. Az 56 esztendős koppándi (Copăceni) illetőségű V. M. február 4-én okozott balesetet, a CJ–02–UBM rendszámú 1310 L Dacia sofőrje Tordán, az Avram Iancu úton gyalogátkelőhelyen gázolta el a szabályosan közlekedő Vasile Toader A-t, aki súlyosan megsérült. Halállal végződött a 43 éves tordai Eugen P. okozta baleset is, a B–37–BEV rendszámú gépkocsi vezetője február 26-án az DN 1 E60-as országúton haladt, Pusztaszentmárton (Mărtineşti) térségében nem vette vissza a sebességet a csúszós úton, elvesztette uralmát a kormány felett, és elgázolta V. A. helyi lakost, aki nem élte túl az ütközést.

Az oldalt szerkesztette: Kiss Olivér

Annak ellenére, hogy ugyanabban az időpontban zajlott a pünkösdi hangversenysorozattal, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében telt ház előtt került sor a Brian Johnston által szervezett hangversenyre. A negyedik énekesten a vallásos jelleg hangsúlyosabb volt, mint az előző három alkalommal. Miután magyarul és románul is köszöntötték a résztvevőket, kezdetét vette a hangverseny, amely ez alkalommal is nagy sikert aratott. Egy hangverseny megszervezése és lebonyolítása nem nevezhető könnyű feladatnak, ám a főszervező Brian Johnston és a közreműködők ezúttal is kitettek magukért. Ezenkívül meg kell említenünk, hogy Brian Johston igencsak jártas a tehetségek felfedezésében és felkarolásában. A fellépő fiatal művészek – akiknek jó része még nem fejezte be felsőfokú zenei tanulmányait – joggal tekinthetnek fényes előadóművészi karrier elé: tehetségük, hangi adottságaik mellett még sok olyan kvalitással rendelkeznek, amelyek nélkülözhetetlenek ezen a pályán. Illesse dicséret mind a szervezőt, mind az előadóművészeket a műsor összeállítása miatt is: az eddigiekhez hasonlóan, ez a hangverseny is roppant változatos, minden igényt kielégítő repertoárral örvendeztetett meg. A zongorakíséretet ezúttal is felváltva látta el Brian Johnston és Kolcsár Péter zongora szakos zeneakadémiai hallgató. A műsorszámokat az eredeti nyelven adták elő: angolul, franciául, oroszul stb.

Vigh Ibolya – a Kolozsvári Magyar Opera fiatal koloratúrszoprán énekesnője – Händel: Messiás című oratóriumából énekelt egy meglehetősen ritkán hallható áriát, a Rejoice Greatlyt, amelynek előadásakor egyfelől a barokkos ékítmények hibátlan előadásának tapsolhattunk, másrészt elmélyült a köszöntő beszéd által teremtett vallásos hangulat.

Ezután a teológus hallgatók férfikara lépett színpadra három kórusművet adva elő. Az első – I sing the Mighty Power – hallatán nem vonhattuk ki magunkat az erős Istenszeretet alól, amely ebből a műből sugárzott. A második zenemű – Copland: At the River – életszerűségével hatott. A harmadikat – Wagner: A zarándokok kórusát – igaz, már előadták a novemberi hangversenyen is, ez alkalommal sokkal muzikálisabb énekmóddal örvendeztettek meg. Nem feledkezhetünk meg a profi énekkaroknak is dicséretére váló egységes, tömör hangzásmódról sem.

Nagy Zoltán basszus már többször fellépett Brian Johnston hangversenyein, úgyhogy az ő szereplése a hangversenyek egyik elmaradhatatlan részévé vált. Most is kitűnt jó hangi diszpozíciójával, természetes könnyedségről tanúskodó előadásmódjával.

Lisa Kadelnyk mezzoszoprán ritkán hallható műből énekelt egy áriát: Csajkovszkij: Az orléans-i szűz című operájából, amelyben megcsodálhattuk szép és erős hangját, muzikalitását.

Szilágyi Róbert bariton Posa márki áriáját énekelte Verdi: Don Carlos című operjából, telt, kiegyenlített hanggal. A fiatal énekes fejlődése nyilvánvaló volt a múlt év májusi, de még a tavaly novemberi hangversenyhez képest is.

Cristian Mogoşan tenor Puccini: Manon Lescaut című operájából énekelt egy áriát. Minden adottsága megvan hozzá, hogy kiváló Verdi- és Wagner-előadóvá váljon.

Anita Hartig szoprán az Ékszeráriát énekelte Gounod: Faust című operájából. Nagyon szép hangszínnel és jó énektechnikával rendelkezik. Fiatal kora ellenére kiforrott énekesnő benyomását keltette.

Cristian Hodrea bariton Donizetti: Don Pasquale című operájából adott elő egy áriát. Szép hangszín és kellő muzikalitás jellemezte előadásmódját.

Vigh Ibolya második színrelépésekor A baba áriáját adta elő, hibátlanul – Offenbach Hoffmann meséi című operájából.

Cristian Hodrea és Nagy Zoltán kettőst adott elő Cimarosa Titkos házasság című operájából. A kezdeti lámpalázat legyűrve, annak hallható „nyomaival" mit sem törődve, vérfagyasztó bátorsággal énekelték le a jelenlegi tudásukat szinte meghaladó műsorszámot.

Újra Cristian Mogoşan következett, aki egy nápolyi canzonettát énekelve igazi mediterrán hangulatot varázsolt a közönség elé.

Szilágyi Róbert a Bordalt énekelte el Erkel: Bánk bán című operájából.

A férfikar újbóli fellépésekor három vallásos jellegű művet adott elő ezúttal kíséret nélkül.

A hangverseny zárszámaként a Teológia Tanári Vegyeskara lépett színre. A tíz főből álló kamaraegyüttes azonban csalódást okozott. Mind az öt kórusmű, mind pedig az előadásmód kívánnivalót hagyott maga után. Az egyébként roppant színvonalas hangversenynek ez volt az egyetlen negatívuma, ám a közönség salamoni bölcsességről téve tanúbizonyságot, megtapsolta a közepesen jónak nevezhető teljesítményt. (Ezúttal is beigazolódni látszott az a régi közmondás miszerint a suszter maradjon a kaptafánál, azaz a tanárok a katedránál.)

Szerencsére a záró szám, a 272. számú zsoltár – Jobban tiéd Uram – méltó befejezése volt a hangversenynek. A szólistákhoz és a két énekkarhoz a közönség is csatlakozott: a harmadik szakaszt magyarul, a negyediket románul énekelve el. Szintén a szervezőket dicséri, hogy a műsorfüzet hátlapján mind a magyar, mind a román nyelvű szöveg megtalálható volt.

Nem utolsósorban hangot kell adnunk azon csodálatunknak, amely a teológus-hallgatókra vonatkozik. Ezúttal még kevesebben – csupán tizennyolcan – álltak a hangversenydobogón, de teljesítményük minőségén a kisebb létszám nem hagyott nyomot. Tizennyolc lelkes fiatalember, akik az egyik legnemesebb hivatást választották maguknak. Az erre való felkészülés sokrétű: magába foglalja nemcsak a rengeteg elsajátítandó tananyagot, hanem a lelki hozzáállást, az ember gondjaira-bajaira való ráhangolódást, és mindehhez a zene ilyen szintű művelése és szeretete társul! Brian Johnston nemcsak a zenei tehetségek felkarolásához ért, hanem – ha a Teológia férfikarát vesszük alapul – a közösséggel való bánásmódhoz is. Kívánjunk tehát további sikereket ennek a sokoldalú művésztanárnak és az általa vezetett énekkarnak!

Újabb alapművel gazdagodik a Kolozsvári Magyar Opera balettkarának repertoárja: Léo Delibes: Coppélia című balettjét fogják előadni. Ez alkalommal a darab koreográfusát, Mîndruţiu Mihailt, Kulcsár Szabolcs karmestert és Starmüller Katalin kosztüm- és díszlettervezőt kérdeztük.

– Hogyan kell értékelni a bemutató tényét?

– Nincs szakképzett balerin, aki ne táncolta volna el ennek a darabnak valamelyik szerepét, vagy legalábbis ne vágyott volna arra, hogy eltáncolja. Még ha a Kolozsvári Magyar Operában ez a balett eddig még nem került bemutatásra, a közönség előtt nem ismeretlen ez a mű. A Kolozsvári Román Opera többször műsorra tűzte, és a komolyzenei adókon is elég gyakran hallható. Mondhatni, minden jó felkészültségű balettkar repertoárján szerepelnie kell. Jómagam már balettiskolás koromtól kezdve ismerem, majd később a Brassói Operában alkalmam nyílt táncolni egy szerepet. Régi vágyam valósul meg ennek a balettnek a színpadra állításával. Ez a darab mindenkihez egyformán szól: gyerekhez és felnőtthöz egyaránt. Az előadást volt tanárnőmnek, dr. Trăiláné Imre Máriának ajánlom, aki az ötvenes években az intézmény prímabalerinája volt, a balettiskolában pedig első irányító tanárom.

– Milyen okból kifolyólag ajánlja ezt az előadást volt tanárának?

– A művésztanár elérte a 83. életévét, és arra gondoltam, hogy mindazért, amit a kolozsvári táncművészetért, a Kolozsvári Magyar Opera balettkaráért és a közönségért tett, megérdemli ezt a gesztust.

– Elmondható, hogy bizonyos művészi folytonosság van a pár évvel ezelőtti Adam: Giselle és e darab között, ha csupán ezek népszerűségét vesszük alapul?

– Nem csak a Giselle-hez való kötődést említeném, hanem a sort folytatni lehet a Hamupipőkével, a Don Quijote-val és más, a mi balettkarunkáltal az utóbbi tizenöt évben bemutatott alapdarabokkal is.

– Kik voltak a segítőtársai az előadás életre keltésében?

– Első sorban a karmester Kulcsár Szabolcs nevét említeném, akivel nagyon jól együttműködtünk a próbák során. Az a személy, akit eredetileg felkértem a díszlet- és kosztümtervezésre, a próbaszakasz közepén felmondta az egyezségünket. Starmüller Katalin viszont példás ügybuzgalommal látott neki a munkának. A bemutató pár napos elhalasztása ennek a ténynek tudható be. Ami a koreográfiát illeti, segédem ezúttal is Amalia Uţiu, az opera prímbalerinája. A művésznőnek nem ez az első ilyen jellegű munkája. Már Valkay mester is megbízta egy koreográfussegéd munkakörrel, amikor Minkus: Don Quijote című balettjét vittük színre. A balettkarral folyamatosan foglalkozik. Mivel szakmailag minden szempontból megfelelő, sőt, kiváló, többször is segítségemre volt a koreográfiák esetében.

– Mit tud mondani az előadás szerkezetéről? Eszközölt-e valamilyen változtatást?

– Igen, de ezek a húzások az előadás gördülékenységét, dinamizmusát szolgálják.

– Sikerült minden szerepre megfelelő táncost találni, vagy van vendégművész is?

– Egy vendégművészt foglalkoztattunk: Dávid Istvánt, aki jelenleg a kolozsvári Román Operában táncol, de a Kolozsvári Magyar Opera balettkarában is alkalmazva volt. Ő Coppélius szerepét táncolja. Azért hívtam meg, mert úgy gondoltam, hogy alkalmas erre a szerepre, mivel rendelkezik a szerep által megkívánt expresszivitással. Ezenkívül újra együttműködünk a Balettiskolával, négy növendékük a karban lép fel. Nagyon jónak és hatékonynak tartom a tanintézménnyel való együttműködést, és ezúton köszönöm meg az iskola segítségét.

– A műből magából következik, hogy a koreográfia a hagyományosság jegyében fogant?

– Hagyományőrző alkat vagyok. Új, modern koreográfiák a modern darabokhoz valók. Szeretném megköszönni az opera vezetőségének és a balettkarnak a támogatását. Remélem, hogy minél többen el fognak jönni a bemutató előadásra, és a közönség a szívébe fogja zárni ezt az előadásunkat is.

– Mivel az évad vége felé járunk, és a közelgő operakarmester-verseny miatt sem lesznek előadások abban az időpontban, mikor lesz még látható ez a balett?

– A bemutató előadáson kívül még két előadást szeretnénk tartani ebben az évadban, amelyeket terveink szerint a Román Operában tartunk. Reményemet fejezem ki az irányban is, hogy az intézmény a következő évadban is műsorára fogja tűzni ezt a balettelőadást.

– Milyen helyet foglal el a balettelőadások dirigálása eddigi repertoárodon? Hány balettet dirigáltál mióta a KMO tagja vagy? – kérdeztük az előadás karmesterét, Kulcsár Szabolcsot.

– Ez az első balettelőadás, amelyet vezényelni fogok. Számomra teljesen új műfaj: sok balettkari próbán vettem részt a mozgások elsajátítása érdekében, ezt, sajnos, sehol nem tanítják, sok mindenre magamnak kellett rájönnöm. Szerencsére sikeresen megoldódott, szinte az első próbáktól pozitív visszajelzést kaptam a balettkar részéről, amelyeknek nagyon örvendtem. A lényeg: megérezni, ráérezni a táncosok ritmusaira, valamint a filmzenéhez hasonlóan aláfesteni a színpadi cselekményt.

– Milyen tapasztalatokat szereztél a próbaszakasz során?

– Elsősorban a balett-mozdulatok működését, időbeli megoldását figyeltem, számomra ez volt a legújabb. Nem mindegy, mennyi időt hagy a karmester a mozdulatok kibontakozására. Nagyon együtt kell működni a színpaddal, csakúgy mint bármely – eddigi – számomra ismertebb műfajban: operában, operettben. A zenekarnak is premier. Tapasztalatuk által hamar ráéreztek a különböző táncok jellegére, a hangulatfestő zenék „színeire". Mint a zenekarral, mint a balettmesterrel és a balettkarral nagyon jól dolgoztam, így a próbák jó hangulatban folytak. Úgy érzem, az elénk gördülő apró akadályokat (egyik főpróba előtt az intézmény áram nélkül maradt, így el kellett halasztani) végül is szerencsésen áthidaltuk, így újabb sikeres produkciót tudunk majd a kedves közönségnek bemutatni. Remélem, mindenkinek tetszeni fog.

– Melyek Léo Delibes zenei világának jellemzői?

– Adolph Adam tanítványaként muzsikája még elődei gyökereiből fakad, viszont előre is mutat a nagy „klasszikus" balettek felé. Elmondhatjuk: ezek eszmei alapját képezi. Elsőként használt a balettben népies jellegű táncokat, ezekből a legismertebb a mazurka és a csárdás, ezeknek köszönhetően is szinte azonnal elnyerte a közönség tetszését. Sokkal dallamosabb elődei muzsikájánál, vidám hangulatú, humoros, de temperamentumos is. Az első balett, amely nem tragikus kimenetelű: szórakoztató mind zenéjében, mind cselekményében, élvezhető gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. Érdekességképpen: a bemutatón, amely egyébként szinte napra pontosan 135 évvel ezelőtt volt, maga III. Napóleon is részt vett.

– Mit jelent karriered szempontjából a most elnyert Communitas-díj?

– Első pályázatom, amelyet megnyerek, ugyan csoportos, mégis nagyon fontos. Egyrészt elismerése annak a munkának, amelyet idáig végeztem, másrészt bizalom abban, hogy az elkövetkezendő évben, amelyre az ösztöndíj szól, a benyújtott terveimet/terveinket meg tudom/tudjuk valósítani. Ez mindenképpen nagyon bátorítólag, ösztönzőleg hat – egy művésznek pedig erre mindig szüksége van. Ez úton is nagyon köszönöm.

– Szinte az utolsó percben vetted át a kosztümök és a díszletek megtervezését. Ez mennyire nehezítette meg a munkádat? – kérdeztük Starmüller Katalin kosztüm- és díszlettervezőt.

– A tervezésre mindössze egy hét állt a rendelkezésemre, amely alig volt elégséges ahhoz, hogy megérjen a téma. Jól kell ismerni a kort ahhoz, hogy képileg, látványilag megfogalmazzam, s hogy utána mindez színpadképpé váljon. Sok látványanyagot össze kellett gyűjtenem, főleg a második felvonást illetően, amely a babakészítő műteremben játszódik le. Arra törekedtem, hogy megragadjam a babakészítő műhely titokzatos világát. Úgy kellett megfogalmazni, hogy élvezetes, és főleg a gyerekek számára vonzó legyen. A balett-produkció jellegéből kifolyólag technikai szempontból könnyű megoldásokat kellett találnom.

– Ez az előadás a klasszikus balett-repertoár darabja. A hagyományos jelleg a kosztümök és díszletek terén is meg kellett, hogy nyílvánuljon?

– Igen. Ebből kiindulva terveztük meg, abban a térben és korban, amikor a librettó szerint a darab lejátszódik: a XVIII. század végén, a romantika korában, Galícia egyik kisvárosában. A ruhákra a stilizáltság jellemző, csak utalunk a népies jellegre a mazurka és a csárdás esetében. A baba ruhája biedermeyer stílusú. A ruha stílusa a szereplők karakteréhez igazodik.

A számítógép nagyon sokat tud, mégsem eleget. Például, nyelvhelyességi szempontból. Mert akadt már olyan eset, amikor a memóriájába táplált elválasztási program alapján a rádiósláger szóból nem rádió-slágert, hanem rádiós-lágert, vagy a cumisüvegből nem cumis-üveget, hanem cumi-süveget írt… Tehát ember módjára értelmezni képtelen.

Az emberi beszédtől a nyelvtechnológiáig nagyon hosszú volt az út. Az evolúció során Kr. e. 200 000–100 000 körül jelent meg az előbeszéd…, Kr.e. 3500 táján a betűírás…, Kr.u. 1950-ben a számítógép…, és 2000-ben a nyelvtechnológia… Ez a fiatal tudományág a nyelvészek tudásából próbál mindent bevinni az informatikába, hiszen az a tendencia, hogy minden szöveget számítógéppel írassunk meg. Csakhogy a gép a nyelvet nem képes értelmezni. A kisgyerek értelmesebb, mint a gép, amit mégis minduntalanul eszközként használunk. „Buta, ami nem baj, de rendkívül szorgalmas…" A modern világban megváltozott a párbeszédhelyzet: elhatalmasodott rajtunk az e-mail uralma. Ami sok fölösleges szöveget, afféle szlenget erőltet ránk (nem mintha más szakmáknak nem lenne ilyenje). A cél azonban a magyar nyelv megőrzése.

Ideális esetben a gép tudna „nyelviül" és „gépiül". De csak az utóbbira képes. A számítógépes információkeresés fő problémája, hogy az emberek csak rövid betűsorozatokat próbálnak megtalálni egy nagyon hosszú betűsorozatban. Az internet azonban abban érdekelt, hogy a kereső kliens ne azt vegye meg, amit gyorsan meg akar szerezni, hanem valami mást. Tehát csak keresgéljen…

A számítógépes nyelvfordítás teljesen automatikusan történik. A nagyon soknyelvű Európában ez aktuális probléma, hiszen az EU-ban demokratikus jog minden tagállam nyelvét használni. A nyelvtechnológiai eszközök most tehát fejlődésnek indultak. Ami biztató: az angol miatt nem kerül veszélybe a magyar nyelv, amely kontinensünkön elterjedtség tekintetében a 11. helyet foglalja el. Érdekes megnézni a honlapfelhasználási adatokat. Ezekből kiderül, hogy míg 2000-ben az angolt 52%-ban, a kínait 5%-ban használták, jelenleg ezek az arányok 32%-ra, illetve 21%-ra módosultak. Érdemes megnézni az internethasználók anyanyelvének számbeli összetételét:

A fentiekre a magyarázat egyszerű: az Amerikai Egyesült Államokkal ellentétben, ahol minden más nyelv (pl. a spanyol) hódít, Kína az egyetlen írásbeliséggel rendelkező nagyhatalom, ami az internet alkalmazásában mutatkozik meg.

A web nyelvi tartalma szempontjából a következőkre érdemes felfigyelni. A kb. 120 milliárd alkalmazott szóból a kutatók, minden nyelv sajátos szavait véve számításba, felbecsülték azok gyakoriságát, rangsort: állapítva meg. Ennek értelmében: 76,59 milliárd angol, 7,03 milliárd német, 3,83 milliárd francia, 2,65 milliárd spanyol, 1,84 milliárd olasz,… 0,46 milliárd magyar,… 0,08 milliárd román szó közlekedik a világháló honlapjain. (A képírásos nyelveket nem vették számításba.)

A levont következtetés pedig – folyamatszerűségéből – amilyen meglepő, annyira logikus. A honlapok révén az angol nyelvet több nem angol írja és olvassa, mint született angol. A nem angol anyanyelvűek viszont nem mindig ismerik fel a nyelvi hibákat és pontatlanságokat. Így szép lassan kezd kifejlődni egy, a globalizációnak köszönhető deformált angol nyelv használata. Ezzel ellentétben a kínai piac egynyelvű, ott nincsenek ilyen gondok.

(Dr. Prószéky Gábor – Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológia Kara – előadása nyomán, amely 2005. május 14-én Kolozsváron a II. Számítástechnikai nyomdászkonferencián hangzott el.)

Nem mindegy, hogy milyen a víz hőfoka, amelyben úszunk, ugyanis ha túlságosan hideg, fogyás helyett akár gyarapodhat is a súlyunk – derült ki egy amerikai kutatók által elvégzett vizsgálat nyomán.

A floridai egyemen végzett vizsgálatok keretében 11 férfi-önkéntesnél mérték az energiafelhasználást, miközben a kísérleti alanyok egy része meleg (+33 Celsius-fokos), másik része pedig hideg (+20 Celsius-fokos) vízben végzett különböző gyakorlatokat.

A háromnegyedórás gyakorlat végén végzett mérések szerint mindkét csoportban a férfiak körülbelül azonos mennyiségű – mintegy kétezer kilojoule energiát használtak fel.

Ám amikor az önkénteseket terített asztalhoz ültették, hogy pótolhassák az „elvesztegetett" energiát, kiderült, hogy a „hideg vizes" csoport tagjai 44 százalékkal több kalóriát vettek magukhoz, mint azok, akik melegvizű medencében végezték a gyakorlatokat. Ráadásul a hideg vízben úszkálók 41 százalékkal több kalóriát „vettek magukhoz", mint pihenés után, amikor mindössze 500 kilojoule energiát használtak el.

A kutatók javaslata szerint az orvosoknak érdemes figyelembe venni a víz hőfokát, amikor fogyni vágyó páciensek számára állítják össze a gyakorlatokat.

Babagügyögés-tolmácsgép kifejlesztésén dolgoznak japán kutatók.

A Nagaszaki Egyetem tudósai kutatói készülékük révén szeretnék elérni, hogy a fiatal és tapasztalatlan szülőknek könnyebben megérthessék, mit jeleznek sírásukkal, vagy a felnőtt fülnek a hangok értelmetlen halmazának tűnő gügyögéssel csemetéik.

A kutatásokat irányító Kazuyuki Sinohara professzor szerint a gyerekek érzelmeit különböző mérések alapján próbálják megállapítani. A tudósok összefüggéseket keresnek, hogy a gyerek sírása gyakoriságával próbál-e valamit közölni szüleivel. A csecsemők kívánságairól árulkodhat a kutatók szerint a test és különösen az arc hőmérséklete is.

A készülék, amelyet két változatban gyártanak majd, a jövő év közepén kerülhet forgalomba. Az egyszerűbb változatot, amely 18 ezer forintnak megfelelő összegbe kerül, házi használatra szánják, a másik pedig közületi: az egészségügyi intézményekben hivatott megkönnyíteni az orvosok és ápolók dolgát.

A szülők valószínűleg örülnek majd a kommunikációt megkönnyítő újdonságnak. Nem így a pszichológusok, akik szerint régen rossz, ha az anyák csak gép segítségével lesznek képesek megérteni gyermeküket. Nagyon csendes csecsemőnél persze a legfejlettebb tolmácsgép is tehetetlen, elvégre néma gyereknek anyja se érti a szavát...

Fekvő helyzetben jobban működik a problémamegoldó képességünk, mint ülve, vagy állva – vélik ausztrál kutatók.

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem pszichológusai 20 önkéntes bevonásával vizsgálták, hogyan „működik" a kísérleti alanyok agya különböző testhelyzetben – olvasható a Beseder című orosz nyelvű hírportálon.

Az önkénteseknek 32 öt betűből álló anagrammát kellett megoldaniuk – egy részüket fekve, a többit ülve. Mint kiderült, vízszintes helyzetben a résztvevők sokkal gyorsabban oldották meg a feladványokat.

A kutatók szerint a dolog nyitja az agy vegyi „boszorkánykonyhájában", pontosabban a noradrenalin nevű ingerületátvivő anyagban keresendő.

E vegyületet általában a tanulási és koncentrálási képességgel azonosítják, ám az ausztrál kutatók szerint a noradrenalin „hátráltatja" a kreatív gondolkodást. Márpedig fekvő helyzetben állítólag kevesebb noradrenalint termel az agyunk, mint ha állunk, vagy ülünk.

Pedálozhatunk az autónkban – a városban akár ötven kilométeres sebességgel is –, ha a győri Széchenyi Egyetem aulájában bemutatott, határozottan gépkocsira hasonlító, ultrakönnyű, környezetbarát közlekedési eszköz modellje szériában készül majd és megvásárolható lesz.

A vizibiciklihez hasonlóan lábbal, vagy napelemmel, akár egy különleges, kisteljesítményű biomotorral is működtethető járművet egy őriszentpéteri Kht. és a győri egyetem műszaki szakemberei ötlötték ki – írta tudósításában a Kisalföld-online.

Az életnagyságú, egyelőre csak fából megalkotott modell egy szépen formatervezett kisautót formáz. Valódi változatának összsúlya mindössze 220 kilogramm lesz – a tervezők szerint.

A Taumobilt könnyű terepeken a vizibiciklihez hasonló módon lehet majd az áttételek segítségével mozgatni. Parkoláskor napelem töltené a rásegítő elektromotort hajtó akkumulátort.

Országúton pedig bekapcsolható lesz a „C variáns", egy különleges biomotor, ami egy liter körüli, növényi olajból vagy alkoholból álló üzemanyagot fogyaszt száz kilométeren, és képes lesz 120 kilométeres sebességre gyorsítani a hibridautót.

A magnéziumötvözetből és szénszálas kompozitból készülő karosszéria a tervezők szerint minden biztonsági feltételnek megfelel majd – mondják az ötletgazdák.

Egy dolog biztos: a Puli, a „magyar népautó" kudarca után sem nyugszanak a magyarországi megszállottak mindaddig, amíg elő nem rukkolnak egy különlegességgel, amely valóságos fitneszmobilként szolgálhatja egészségünket – olvasható a Kisalföld-online beszámolójában.

A konstanzi egyetemen már üzemel Európa legnagyobb számítógépes monitorja. A Power Wall elnevezésű képernyő szélessége 5,20, magassága 2,15 méter.

Különösen a képernyő átlója kelt tiszteletet. Az irodákban és otthonokban megszokott 14, 15 vagy 17 hüvelyk (1 hüvelyk = 2,54 cm) méretű képernyőkkel szemben a konstanzi óriás átlója 221 hüvelyk, azaz 5,61 méter. Feloldóképessége 4640-szer 1920 képpont. Ez nagyjából a nyolcszorosa egy normál paraméterű monitorénak.

Az egyetem informatikusai a hatalmas képernyőn olyan óriási adatmennyiségeket akarnak megjeleníteni, amilyenek például részvényárfolyamok vagy választói magatartások elemzésekor, illetve telefonösszeköttetések vizsgálatakor jelentkeznek. A nagy monitor emellett lehetővé teszi tájakról készült légi felvételek eredeti méretben történő, mégis éles ábrázolását.

Ilyen méretű monitorok eddig csak az Egyesült Államokban léteztek.

Svéd kutatók áttörést remélnek a szívinfarktus elleni harcban: olyan oltóanyagot fejlesztettek ki, amely egereknél megakadályozza a véredények elmeszesedését – jelentette a Diabetiker Ratgeber című, a cukorbetegséggel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó német gyógyszerész újság.

A lap szerint az oltóanyag maga is érrendszerben keletkezett meszesedés elemeiből áll, amelyre az egerek immunrendszere reagált és antitesteket hozott létre.

A beoltott egereknél a már fennálló elmeszesedés nem fokozódott, és 70 százalékkal kevesebb új arterioszklerózis lépett fel, mint a be nem oltott rágcsálóknál.

Emberen a kísérletek az új oltóanyaggal a kutatók számításai szerint két év múlva kezdődhetnek meg.

Olyan település romjaira bukkantak Kínai régészek, amely az ókori Pompei-hez hasonlóan hirtelen pusztult el egy katasztrófa következtében – jelentette az Új Kína hírügynökség.

A romok az északi Hopej (Hebei) tartományban kerültek elő útépítési munkálatok közben. A település a jelek szerint virágzó kereskedelmi központ volt a Song-dinasztia (960-tól 1279-ig) idején, ám mintegy hétszáz évvel ezelőtt feltehetően egy hatalmas földrengés elpusztította az egészet.

Egy másik feltételezés szerint négy egymást követő áradás rombolta le a várost.

Pompei-t 79-ben vulkáni hamu és láva temette maga alá a Vezúv kitörése nyomán.

Az alsó-sziléziai Wroclaw ügyészsége elrendelte Adolf Hitler náci diktátor Mein Kampf című műve lengyel kiadásának bevonását a vajdasági főváros könyvesboltjaiból – jelentette a Rzeczpospolita című lengyel lap.

Az intézkedést megelőzően a bajor kormány, mely a szerzői jogokkal rendelkezik, tiltakozott a Hitler-mű kiadása miatt.

Az év elején egy wroclawi kiadó 3 ezer példányban megjelentette a Mein Kampfot. Az ügyészségi döntés értelmében a könyvet nemcsak a wroclawi, hanem az összes lengyelországi könyvesboltban ki kell vonni a forgalomból. A bajor tiltakozás miatt számos könyvesbolt már korábban beszüntette a könyv árusítását.

Joschka Fischer német külügyminiszter márciusi lengyelországi látogatása idején ugyancsak bírálta a Mein Kampf ottani terjesztését. Lengyel kollégája, Adam Rotfeld szégyenletesnek nevezte a Hitler-mű lengyelországi terjesztését. A második világháborúnak és a német megszállásnak 6,5 millió lengyel áldozata volt, ebből 3 millió a holokauszt zsidó áldozata volt.

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

Küzdő, újító, a nagy ellentmondások, és a nagy összhang embere, robbanékony és békés, rendkívül sokoldalú, drámai és könnyed, filozofikus mélységekig hatoló és könnyedén játékos, briliáns humorú, s még sorolhatnám a jelzőket és jelzős szerkezeteket, amelyekkel Lövith Egont, a képzőművészt illethetem. Szándékosan használtam ezt a gyűjtőfogalmat, hiszen a szobrász Lövith Egon mellett létezik egy festő, egy grafikus és egy keramikus Lövith Egon is. Sőt, ifjúként, egy tehetségkutató versenyen a művész éppenséggel festőként nyert első díjat. Szaktanulmányok szempontjából a szobrászatot részesítette ugyan előnyben, de ez a kettős vonzalom a mai napig tart, sőt, még hangsúlyosabbá is vált: a kényszerítő körülmények, súlyos betegsége folytán is, amikor egy időre búcsút kellett mondania a szobrászatnak, de elsősorban azért mégis inkább alkatából fakadóan. Merthogy reneszánsz alkat – mondogatja gyakorta saját magáról félig tréfásan, félig komolyan – hiszen az építészeten kívül mindennel foglalkozott már. S hogy ami késik nem múlik? Ki tudja... Ami pedig korát illeti, a rá olyannyira jellemző, kedvesen huncutkás mosollyal a művész mindegyre megjegyzi, hogy bár 82 éves, de ez a szám visszafelé olvasva 28-at jelent, s mintha ez jobban illene hozzá. S valóban, munkakedvét, érdeklődési körét, alkotói hozzáállását, életszemléletét és művészi beállítottságát, sőt akár baráti körét illetően is – a fiatalok rajonganak érte – nyugodtan letagadhat jó pár évtizedet. Bár ezek az évtizedek korántsem voltak felhőtlenek. A megpróbáltatások szinte születésétől fogva végigkísérik életét. Órásmester édesapja rasszista támadás nyomán hagyja el Kolozsvárt és talál menedéket Mexikóban, ahová később családja is követi. Az akkor hároméves, magyarul beszélő Lövith Egon számára így válik második anyanyelvévé a spanyol. Katolikus iskolába jár, és amatőr régész apja révén megismerkedik az azték kultúrával, miközben az indiánokkal is szoros kapcsolatba kerül. Innen a különböző kultúrák iránti nyitottsága, befogadó és szintetizáló képessége, amelyet a családi kötelékek – apja orosz zsidó, anyja családja Litvániából és Lengyelországból ered – csak elmélyítenek. A változatos mexikói életformának édesapja halála vet véget. 1936-ben a család visszatér Kolozsvárra, 1943-ban pedig munkaszolgálatra viszik. Megjárja a koncentrációs tábor poklát és népes családjából egyedüliként, 36 kilósan, de élve szabadul Dachauból. A puszta létért való küzdelem számára ezzel ugyan befejeződött, az önmegvalósításért, a művészi kiteljesedésért és elismerésért vívott harc azonban csak most kezdődik el. 1945-ben készült Önarcképe meglepő művészi érettségről tanúskodik, pedig csupán 1948-ban iratkozik be a főiskolára, s akkor is a szobrászati szakra. A háború utáni évek furcsasága, hogy már főiskolás, sőt tanársegéd is, miközben középiskolába jár és leérettségizik. A főiskolán befutott, neves művészek, mint Szervátiusz Jenő, Kós András, Vetró Artúr s mestere Romul Ladea, majd később Irimescu mellett kellett megtalálnia a maga helyét, kialakítania sajátos, egyéni nyelvezetét. S hogy Lövithnél a kezdeti, akkor teljesen általánosnak számító realista ábrázolásmód, erőteljes expresszionista felhangokkal bővült, majd az elvonatkoztatás magasabb lépcsőfokaira hágva az absztraktig is eljutott, részben ezzel is magyarázható. Másfelől viszont úgy érezzük, a művész mindenképpen ezt az utat járta volna be, hiszen alkatilag ilyen beállítottságú. Mondhatni született avantgárd művész, bár az ötvenes, hatvanas években az effajta irányulás nem örvendett általános elismerésnek. Szobrászként tehát az expresszionizmusban talált rá önmagára, vagy ahogyan a művész fogalmaz: levetette műlábát, nem kellett többet sántítania, valósággal újjászületett. De festőként is hasonló fejlődési irányt mutat.

A Korunk Galéria, sajátos méretei és lehetőségei folytán csupán a festő, Lövith Egon munkásságából nyújthat ízelítőt. A kezdetektől, a 22 évesen festett Önarcképtől a legújabb munkákig. Mert Lövith Egon munkakedve a 80. életévét meghaladva sem hagyott alább. Lakásának legújabb alkotásaival kitapétázott falai, a mai napig avantgárdnak számító festői megnyilatkozásai bizonyítják különleges munkabírását, termékenységét. Szobraihoz hasonlóan festészetében is a lényegre összpontosít, a rendkívül tömör, minden fölösleges részletet mellőző fogalmazásmódra. S éppen ez a látszólagos szűkszavúság, ez a mondanivaló és forma sűrítmény vezet el a legnemesebb szubsztanciához. Minimális eszközökkel ér el maximális hatást. Lövith Egon a figuratív festészet híve. S bár tudatosan vállalja ezt a formanyelvet, az absztrahálás lehetőségével is tudatosan él. Nem is tehetne másként. Hiszen mindegyre visszatérő motívumai, a pikturálisan majdhogynem abszurdnak tűnő időtlen idő, végtelen tér, sőt súlytalanság állapotának művészi megjelenítése nagyfokú elvonatkoztatás nélkül egyszerűen megvalósíthatatlan lenne. A művész az erőteljes látványközpontúság mellett az ideatikus piktúra híve. Nyíltan kijelenti, hogy filozofálni akar a vásznon. S ez teljes mértékben sikerül is neki. Legyen szó a már említett elvont tematikáról, vagy biblikus, mitologikus ihletésű munkáiról. Eszköztelen, olykor a magvas szűkszavúságig sűrített fogalmazásmódja festői világának meghatározó tényezője. Kompozicionálisan egységes, rendkívül expresszív munkái a látvány és a jelentéstartalom különleges ráérzéssel adagolt egységéből alakítják ki a művészre olyannyira jellemző, sajátosan visszafogott, de annál hatásosabb, belső izzású szín- és formavilágot.

A szenvedés művészi vetülete érhető tetten a Holokauszt-sorozatban, amelynek egy jellegzetes darabja, A krumpli, itt is látható. A sorozat egésze, örök emlékeztetőül, Dachauban lelt végleges otthonra. A téma közvetlenül a háború után is eredményezett néhány műalkotást, teljes feldolgozására azonban csak évtizedek múltán került sor. Ilyenformán a művészi eszközök megértek arra, hogy ne pusztán dokumentációs, illusztratív anyag szülessen, hiszen Lövith nem annyira a valóságot, mint inkább az igazságot akarta ábrázolni, és érzelmileg is közel hozni a nézőhöz. A művész, akit a fizikai megsemmisülés szele megcsapott, aligha szabadulhat az elemi veszélyérzet bűvköréből. A Holokauszt-sorozat karizmatikus feszítőerejének is ez az alfája és ómegája. A tematika örök, de ugyanakkor fájdalmasan időszerű is. Az alkotó egyéni sorsa pedig a mondanivaló hitelességének a záloga. De Lövith Egonnak bravúros technikai megoldásokkal sikerült az egyediből az általánosba emelnie a témát.

Elhangzott május 14-én, a kiállítás megnyitóján

A fogalom zenei műfajt és zenészt egyaránt jelent. A félévezredes múltra visszatekintő műfaj napjainkban reneszánszát éli, s ha nálunk jogos is a címben feltett kérdés – helyi viszonylatban nemigen nyílt alkalmunk élőben hallgatni-élvezni a jiddis népzenét –, a klezmer Európa szerte igencsak ismert és népszerű.

Akik részt vettek Lövith Egonnak a múlt hét végén a Korunk Galériában megnyílt festészeti kiállításán, a vizuális élmény mellett a MAZEL TOV együttes jóvoltából a klezmerrel is megismerked- hettek. A Vasile Socea (hegedű), Claudiu Marincean (klarinét), Moldovan Marius (akordeon), Tóth Sándor (brácsa) és dr. Sulamita Socea (dob, ének) összetételű, zömében zeneiskolai tanárokból álló csapat 2002 februárja óta muzsikál együtt, és igyekszik átmenteni a XXI. századba a több évszázados hagyományt. Az együttessé válás gondolata akkor merült fel bennük, amikor megismerkedtek a Kolozsváron vendégszereplő lengyel klezmer zenészekkel. Teljesítményük annyira fellelkesítette a kolozsváriakat, hogy megszületett a döntés, azaz a Mazel tov (Szerencse fel). Sajátos hangzású, magával ragadó muzsikájuk, a vidám jiddis népzenére és a zsinagógákban felcsendülő zsidó liturgikus zenére, vallásos vagy világi tematikájú dallamokra alapozott repertoárjuk méltán nyerte el a jelenlévők tetszését.

A siker nyomán úgy érezzük, indokolt, ha a hallgatóság kérésére e sajátos közép-kelet európai műfaj múltjába és jelenébe is bepillantást nyújtunk. A klezmer főként Közép- és Kelet-Európában szorosan összefonódott a helybeli népzenei hagyományokkal. A motívumokat a muzsikusok saját hagyományaikhoz igazították úgy, hogy a klezmer stílusjegyei maradjanak a dominánsak. Ez a sajátos összefonódás a stílus általános elterjedéséhez, fönnmaradásához, sőt újraélesztéséhez is hozzá járult. Később azonban a XVIII. és XIX. század Európájában a zenészek számára inkább az európai uralkodók és nagypolgárok ízlésvilágához való alkalmazkodás jelentette a felemelkedés lehetőségét, ami a klezmer hagyományok háttérbe szorulását eredményezte. A jiddis kultúra múlt század eleji virágzásával a klezmer feltámadt ugyan, a XX. század közepére mégis úgy tűnt, ez a zene végképp eltűnik. A zenészeknek megélhetési szempontból akarva-akaratlan alkalmazkodniuk kellett a zenei divatáramlatokhoz. Az újabb klezmer reneszánsz az utóbbi évtizedekhez kötődik. Előbb Amerikában, majd Izraelben és Európában újjáéledt a műfaj, a zsidó identitástudat keresésével is magyarázhatóan. A Közép-Kelet-Európából kivándorolt zsidóság egyfajta történelmi folytonosság jegyében is ragaszkodik zenei hagyományaihoz. A műfaj azonban messze túlmutat az etnikai korlátokon és általános elismerésnek örvend. Művelői pedig sikerrel mutatják be tudásukat a gyakorta megrendezett fesztiválok és különféle rendezvények keretében szerte a világon.

Két éves múltjával a kolozsvári klezmer együttes az országhatárokon belül már komoly sikereket ért el. Ügyszeretetük, lelkesedésük és nem utolsó sorban művészi igényességük, hozzáértésük, találékonyságuk révén a nemzetközi megmérettetéseken is sikerrel szerepelhetnének. Éppen csak az anyagiak hiányoznak ahhoz, hogy külföldön is felléphessenek, idehaza ugyanis minden ellenszolgáltatás nélkül muzsikálnak. Csak remélik, és velük együtt mi is, hogy a közönség soraiból valaki vagy valakik, tehetősebbek, egyszer majd annyira beleszeretnek muzsikájukba, hogy hajlandók lesznek anyagi áldozatokat is hozni értük, együttesük jövőéért. Akkorhát: Mazel tov, szerencse fel!

A régi példabeszéd is állítja: Ritka Éva Ádám nélkül. Ahogyan Péter és Pál június végén, ugyanúgy Ádám és Éva a karácsony előtti napon békésen összeférnek a naptárban. Bármilyen változékony is a névdivat, az Ádámok és Évák, e nevek viselői, hol nagyobb, hol kisebb számban közöttünk vannak. Népszerűségüket az is bizonyítja, hogy nemcsak névként, hanem közszavakba, szólásokba, közmondásokba, szállóigékbe beágyazva is élnek nyelvünkben.

Ádám és Éva emlegetése a régmúltat, a bibliai időket, az ősidőket idézi.

Egyik-másik ismerősöm a megtörtént események elbeszélését nagyonis ez eljéről kezdi, messziről indul a történet végső célja, csattanója felé, részletezően, körülményeskedve adja elő. Hallgatni sem bírom, idegesít, mert amit mond, azt mindig Ádámnál és Évánál kezdi. A közbeszédben már ritkább és kevésbé szalonképes az az élcelődő szófordulat, amely az esemény régi voltára így utal: Ádám látott ilyet nőtlen korában, vagy: Még akkor Éva is menyasszony volt.

Két erdélyi örmény, ha találkozik, szinte bizonyos, hogy egy idő után a család felmenő ágait boncolgatja, addig-addig, még valami nagyon távoli rokonságot vélnek felfedezni a két család között, olyat, melynek valóságában maguk sem nagyon hisznek, de végül mosolyogva jelentik ki: Szóval rokonok vagyunk, ha másként nem, hát Ádámról és Éváról. Ennek a szólásnak – rokonok vagyunk Ádámról és Éváról – szólásgyűjteményeinkben ilyen változataira is bukkanunk: Ádámról–Éváról s a görbe fűzfáról; Ádámról–Éváról s a nagy diófáról; sőt még becsmérlőbben is: Ádámról–Éváról s a szürke szamárról.

Az ádámkosztüm szó, melynek megfelelője több európai nyelvben is fellelhető a ’teljes pucérság, meztelenség’ jelölőjeként, eredetében tréfás eufémizmus. A szó a bibliai történet alapján keletkezett, amely szerint az első emberpár a bűnbeesés előtt meztelenül élt a paradicsomban.

Az Ádám névvel kapcsolatos másik közszavunk az ádámcsutka: a férfiak nyakán kidudorodó pajzsporc. A szónak a nyelvjárásokban van – többek között – ádám almája, ádám torzsája változata is. (Régebben szokás volt emlegetni Éva almáját is, utalva a bibliai tiltott gyümölcsre. „Melyik alma veszélyesebb Éva almájánál?" – olvassuk a kérdést Vas Gerebennél.) A mai ádámcsutka kifejezésnek régi ádám almája változata, s ennek német, francia, angol, olasz, orosz meg román megfelelője, szintén az ismert bibliai történtre utal, melyhez hozzákötötték azt a legendát, amely szerint a tiltott alma vagy az alma csutkája megakadt Ádám torkán.

Végül fejezzük be e sorokat Évával. „Be Éva természet!" – olvassa rá Csokonai egy kislányra, akiben fellelhetők már a női tulajdonságok. A régebbi írók Éva lányának nevezik a hamist, a hiút, a pörlekedőt, a kevélyt, a szeszélyest, mindazt, amit a nők jellemző tulajdonságaként tartanak számon.

Ha valaki az erdélyi örmény kultúra emlékei iránt érdeklődött a múltban, viszonylag egyszerű dolga volt. Szamosújvárra utazott, ahol múzeumi kiállításon reprezentatív gyűjteményt nézhetett meg. A Szamos menti város nevezetessége volt az Örmény Múzeum, mely száz évvel ezelőtt Szongott Kristófnak és Herrmann Antalnak köszönhetően jött létre. Gyönyörű intarzitás bútorokat, örmény lakberendezési tárgyakat, ékszertartó dobozokat, kegyszereket, meg egyéb etnográfiai és régészeti tárgyakat tekinthetett meg itt a látogató. Az egykor 1300 tárgyat számláló gyűjtemény (az 1920-as évek végének adata ez), 1500 kötetes, nagyrészt örmény vonatkozású könyvtárral egészült ki.

Mindebből ma már semmi sem látható. A háború, a kiürítések szórták szét e kincseket, hogy azután maradékát is szétlopkodják. Mindezek ellenére összegyűjthetők tárgyak, írásos emlékek, templomokban, parókiákon megmaradt képek, melyek – a részből az egészre mutatóan – mégiscsak megidézhetik az erdélyi örménység tárgyi és szellemi kultúráját.

Erre mutatott példát az a kiállítás, melyet 2003 nyarán a kolozsvári Bánffy-palotában láthattunk. A tárgyakat és írásos emlékeket több intézményt és közgyűjtemény, az örmény katolikus egyház, levéltár kölcsönözte a kiállításra. Így gyűlt egybe a festményeket, szobrokat, egyházművészeti tárgyakat, illuminált (kézifestéssel díszített) kéziratokat felsorakoztató kiállítás, melyet azután Bécsben, az örmény mechitárista egyház egyik központjában is bemutattak, s amelyet rövidesen a magyar főváros, Budapest közönsége is láthat.

Ahhoz pedig, hogy mindez maradandóan hozzáférhetővé váljék, és a vizualitás élményével ajándékozza meg az érdeklődőt, a XXI. század kommunikációs technikája kellett. Az örmény kultúra emlékeit – nagyrészt e kiállítás tárgyaira alapozva – rövidesen CD-n is megtekinthetjük.

A bizonyosan sokakat érdeklő CD-lemez Varduca Azaduhi Horenian összeállításában és lelkes hozzáállásával készült el.

Mint nagyváradi lakos nem tudhatom milyen erősen tudatosult a kolozsvári kiállítás-látogatóban a Művészeti Múzeumban megrendezett Marin Gherasim kiállítás élménye.

Véleményem szerint az utóbbi évek országos viszonylatban is egyik legjelentősebb festészeti kiállításáról van szó.

Itt elsősorban festészetről kell beszéljünk, mert az érzetek, a temperamentum hangja, a nemes ösztönök koordinálása, a gesztusok tartalmas gazdagsága, a színek csaknem érzéki fellobbanása ahhoz az igazi festői zamathoz tartozik, ahol a színes paszták ragyogásán keresztül emelkedünk egy magasabb, a művész által megálmodott, metafizikus világba.

Ennek a különleges, misztikus világnak a gyökereit keresve eljutunk az olasz metafizikusokon keresztül a katalán ókeresztény látásmódig, de különösen ahhoz a román–görög–orosz–bolgár ortodox világhoz, mely a mai modern idők kérdéseire a vallási alapok hitelességében keresi gyökereit.

Az a román festőiskola, mely az 1980-as években a bolgár, modern festészethez hasonlóan, egy új, titkos varázslatot keresett, az életnek a szeretet-sugárzását, belső ragyogását várva el a műalkotásoktól, a festményektől ép úgy, mint más művészi tárgyaktól.

Ennek az irányzatnak kimagasló alkotói Marin Gherasim és Sorin Dumitrescu.

Marin Gherasim csaknem a Giotto-i, Cimabue-i áhítattal áll az üres vászon elé és szerkeszti meg sajátságos ortodox világát, amelyik akár templom arhitekturájának a képét jelentheti, akár a léleknek egy vallásos rajongásba felemelkedett halucinálását.

A semmiből egy vallást teremt a kép felületére, mely hiteles, teli áhítattal, a festői ragyogáson túl megbízható melegséget sugároz mindannyiunk felé.

A férfiasan megszerkesztett kép ugyanakkor lappangóan közel van hozzánk, szinte vallási hullámokat küld felénk a nagyszerű vizuális élmények mellé.

A harmónia, a csend, az időn-kívüliség jellemző ezekre a képekre, hisz belső tartalmuk, emberi megbízhatóságuk mellett a külső idő elsurran, s mint képszobrok, képmonumentumok magasodnak felénk arisztokratikus ragyogásukban.

A mondanivaló egyéni voltát aláhúzza a hihetetlen mesterségbeli tudás, a vegyes technikák egész variáltsága, s azok az alapban felgyújtott kis rőzse-tüzek, melyek az alapot gazdagabbá téve teszik győzedelmessé a fő motívumot, a festőkéssel feltett tábla vagy ajtó téglalap szerű arany-felületeit, az ó-aranyokat és zöldes umbrákat, ahol a súlyos, férfias struktúrákat szellemes bekarcolásokkal, pontozásokkal gazdagít, visszaküldve őket mintegy gregorián énekmotívumot az időtlen múltba, mely egyházi tartalma mellett emberi méltóságot sugároz felénk.

A Marin Gherasim által alkotott világérzeteiben a világot fogja össze. Megbízhatóságot, áttételes tartalmakat közvetít felénk minden hatásvadászat nélkül, szabadon, belső lelki-örömtől hajtva, öntörvényűen, úgy, ahogy csak a kivételes nagy művészeknél látjuk a magasabb művészeti szférában.

A 10-es és 11-es oldalt szerkesztette Németh Júlia

Kolozsvár neves testnevelői között kiemelt helyet foglal el Zilahi Sebess József és Lőrinczi Ferenc, a Református Kollégium legendás testnevelői. Eredményeik, diákjaik, sikereik révén bátran sorolhatjuk Kolozsvár leghíresebb testnevelő tanárai közé. 2005-ben kettős évfordulóra emlékezünk, 30 éve hunyt el Sebess József, 25 éve pedig Lőrinczi tanár úr.

Zilahi-Sebess József
Zilahi-Sebess József 1888-ban született Káposztásszentmiklóson. A marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett, majd a budapesti Testnevelési Főiskolán szerzett tanári oklevelet. 1909 és 1927 között a székelyudvarhelyi Református Kollégium tanára volt. Az ott eltöltött évek alatt megszervezte a cserkészcsapatot, sportrendezvényeket rendezett (ő szervezte az első ökölvívó meccset), teniszt, labdarúgást oktatott. Udvarhelyi sporttanárként ő dolgozta ki a Román Labdarúgó-szövetség első és részletes alapszabályzatát, valamint a bajnokságok rendezését. Az első világháborút megelőző években labdarúgó- és atlétika pályát építtetett az úgynevezett Kollégiumkertben (a Nagy-Küküllő és a holtág közötti terület). Akkor hozták tető alá a még ma is meglévő hatalmas betoncsarnokot, a Székelyföld első betonépítményét, a hozzá tartozó öltözőkkel és fedett előtérrel. Ez volt a kontinens első sportparkja, amelyhez hasonlók csak Angliában: Etonban, Oxfordban, Cambridgeben, és még néhány főiskolán voltak. Részt vett az első világháborúban, ahol megsebesült, majd orosz fogságba került. 1927. szeptember 1-jétől 1948. május 9-ig a Kolozsvári Református Kollégium testnevelő tanára volt. 1944 őszén Budapestre távozott, ahonnan 1945. augusztus 10-én tért haza. 1947. szeptember 1-jétől nyugdíjba vonult. 1975-ben hunyt el Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik.

Székelyudvarhelyi munkássága
A fiatal testnevelő a székelyudvarhelyi református kollégiumban kezdte munkáját 1909-ben. Erre az időszakra ekképp emlékezett később vissza: Iskoláim a marosvásárhelyi református kollégiumban végeztem. Érettségi után a budapesti műegyetemre iratkoztam be, de betegség miatt kénytelen voltam a testnevelési tanárira átmenni. Megszereztem az oklevelet, egyidőben az egyéves önkéntesi szolgálatnak is eleget tettem. 1909. szept. 1-jével léptem a tanügy szolgálatába, mint a székelyudvarhelyi református kollégium helyettes testnevelő tanára. 1912-ben ugyanott rendes tanárnak választottak és tartalékos hadnagynak neveztek ki.

1914. aug. 2-tól részt vettem a világháborúban, háromszor megsebesültem, háromszor haslövéssel, majd orosz fogságba estem. A világháború után visszatértem a tanításhoz a székelyudvarhelyi református kollégiumba, ahol nyelveket kivéve jóformán minden tárgyat tanítottam (földrajz, természetrajz, számtan, fizika, ének, torna stb.). Voltam internátusi- és konviktusi felügyelő, cserkész-tiszt stb. A „Hargita" sportegyletnek alelnöke, és labdarugó bíró voltam. Megszűnvén az udvarhelyi református kollégium 1927-től a kolozsvári református kollégiumnak voltam rendes testnevelő tanára… (Apáczai-album alapján).

Munkásságára László Béla is visszaemlékezett 1976-ban:

Századunk reggelén, az első évtized vége tájt, amikor Székelyudvarhelyen leszállt a vicinálisról, nem várta őt más csak, feladatok tömege...

Mi volt hát akkor Zilahi-Sebess József titka? Hogy ha nem is egycsapásra, hanem törhetetlenül cél fele igyekezve s éppen a kollégium jelszavának jegyében és szellemében – PER SPINAS AD ROSAM – tekintélyt szerzett a testnevelésnek és művelődésnek egyaránt.

Hogyan hívhatott életre sokoldalú sporttevékenységet ott, ahol – például a szabadtéri játékokban – addig csak a füleslabda játszotta a főszerepet?

Hogyan sikerült egyre gyorsuló ütemben kibővítenie, korszerűsítenie, újabb és újabb felszerelésekkel gazdagítania a tornatermet?

Hogyan tudta a kisvadon-szerű kollégiumkertet külön fedett csarnokkal rendelkező sportteleppé varázsolnia és az egész megyére kisugárzó eseménnyé – sőt, hagyománnyá – avatnia a tanév-végi tornaviadalokat és népünnepélyeket?

Honnan volt ereje „Hargita" elnevezéssel sportegyesületet szerveznie, és a későbbiek során elnyernie a Román Labdarugó-szövetség megbizatását, hogy ő dolgozza ki e sportág játékszabályait és fegyelmi eljárásainak módozatait?

Mi is volt tehát mindennek a titka?

Mindenekelőtt az alapozás. Mestere volt ennek abban az időben, amikor azért még nem jártak kitüntető fokozatok. Már az első kollégiumi osztályokban testépítésnek tekintette a tornaórákat, szereken és páston, dobókörökben és a „bűvös négyszögek" mezőnyében egyaránt. Már ott alapozta bennünk az erő és a lendület egységét, gyakoroltatta velünk a testmozgás szépségét és harmóniáját.

Kolozsvári munkássága
Sebess József az elhunyt Varga Sándor tornatanító helyére érkezett a Kolozsvári Református Kollégiumba 1927. szeptember 1-jén. A kollégiumban ekkor magas színtű sportélet folyt, elsősorban Varga Sándor által kifejtett munkának köszönhetően. Szükség volt tehát egy érett, tapasztalt testnevelőre, akinek ezt a munkát tovább kellett vinnie. A munka annál nehezebb volt, hogy az új román vezetés a ’20-as évek közepén rengeteg nehézséget okozott a magyar oktatásnak: megtiltották többek között a magyar iskolákban nagy sikernek örvendő sportköröket.

Sebess József viszont munkának látott, és hamarosan megtalálta a módszert, amellyel ezeket a pillanatnyi nehézségeket megoldhatja: versenyeket szervezett, a résztvevők pontokat gyűjtöttek, majd év végén a tanár úr összegezte ezeket a pontokat. Aki a legtöbb pontot gyűjtötte, az év végén elnyerte az előtornász címet – a szülők, tanárok, diáktársak előtt rendezett évvégi tornavizsgán az előtornász vezette egy osztály tornászait.

Kun Árpád, aki 1936-ban érettségizett a kollégiumban, a Remény című lap 1992-ben megjelent számában részletesen leírta, hogyan rendezte Z. Sebess József tornatanár a 30-as években az év végi tornaünnepélyeket. Az év folyamán megrendezett versenyeken minden diák pontokat szerezhetett (egytől ötig), év végén az összegyűjtött pontszámok alapján a legjobb eredményt elért tanuló lett a főelőtornász, ő vezette a kollégium sportoló diákságát a felvonuláson.

A mintaszerűen karbantartott tornatermünk s az év végi látványos tornavizsgák Zilahi Sebess József néhai tornatanárunk érdeme, aki egy évben kétszer is megrendezte azokat az osztályonkénti „házi versenyeket", amelyeken tárgyilagosan, az egyéni teljesítmények alapján lemérte, hogy tornából, atlétikából kinek-kinek hány pont jár. A szerzett pontok alapján jelölte ki az osztály főelőtornászát és helyettesét, az első-negyedik előtornászt és helyetteseiket, végül azt, hogy ki kerüljön az első-második-harmadik-negyedik csapatba. Megdicsérte és felülosztályozta, ha valaki a negyedik csapatból a harmadikba küzdötte fel magát, de megrótta az előtornászt is, ha elsőbb helyről hátrább került…

A felvonulás a szülőkkel, hozzátartozókkal, barátokkal benépesített udvarra jól meghatározott sorrendben történt.

Valamelyik május végi vagy június eleji vasárnap délután sorakozott fel a kollégium diáksága a Petőfi utcai épület északi oldalán, és négyes oszlopokban onnan indult a felvonulás a nagyudvarra. A 350–400 diákból álló menetet a VIII. osztály nyitotta meg s az I. B. osztály zárta. A négy felső osztály fehér pantallóban, a nyolc alsó fekete rövid klottnadrágban lépkedett feszesen a kollégium bentlakásában teljes ellátást élvező egyetemi hallgatók vegyes zenekarának indulójára. A főelőtornászok és az előtornászok derekát széles, piros, csokorba kötött selyemszalag övezte.

Miután minden diák beállt a helyére, következhetett a közös tornászás.

Szemet-szívet gyönyörködtető volt, amint a zenére többszáz fiú egyszerre végezte ugyanazt a kar-, láb- és fejmozdulatot s a sorok hosszában, keresztben és átlósan végig zsinóregyenesek maradtak, pedig minden tornaszám 10–10 percig tartott. S még hagyján, amikor valamennyien ugyanazt a mozdulatot végezték, de aztán jöttek az „összetett gyakorlatok", amikor soronként váltakozva más-más mozdulatot kellett tenni. Szemben egymáshoz közeledő-távolodó más-más módon hajló, karját lengető, mégis ütemesen hullámzó tábor gyönyörködtette a nézők tekintetét. Az egyszerű bemutatót Erkel: Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át kezdetű szerzeménye kísérte, az összetett gyakorlatot pedig a Csinom Palkó nótája, az 1940-es tornavizsgán először egy „groteszk összetett gyakorlat" is műsorra került az „Akkor örül a rajkó, mikor döglik a disznó" kezdetű nótára. A levonulás aztán – ha lehet – még lelkesebben pattogó induló hangjai mellett dübörgőbb és ütemes szóra történt.

A közös torna után következtek a versenyek, többnyire korcsoportonként, de volt közös verseny is.

De ezzel még nem volt vége a „tornavizsgának". Kezdődött az atlétikai viadal. Csak a 4 x 100 méteres futásnál versenyeztek a fiúk együtt valamennyien, de osztályonként 2–2 méter előnnyel. S a közönség mindig a kisebb osztályoknak drukkolt. Az atlétikai viadal után következett a szertornaverseny (korlát, nyújtó, bak, ló). Ezen már csak nyolc-tíz felső osztályos, a jók közül is a legjobbak léphettek a nagyközösség elé. E csapat tagjának lenni igen nagy dicsőség volt. Hát még valamilyen szeren érmet nyerni! „Az összetett aranyérem" pedig a pirosöves előtornászok világában az álmok álma. De ebből, és két kisebb testvéréből: „az összetett ezüstből" s az „összetett bronzból" tornavizsgánként csak egy-egy járt azoknak, akik az összes szeren a legjobbnak bizonyultak.

Az ünnepély a mintacsapat bemutatójával végződött, mely szemet gyönyörködtető gúlákat mutatott be – olyan csoportos gyakorlatok, hol a tornászok egymáson különböző gúlára hasonlító formákat alakítottak ki.

A tornaünnepélyek ilyen szerkezete megmaradt a 40-es években is, de a magyar időkben a kollégium és a Református Leányiskola közösen rendezte ezeket a bemutatókat.

Nem csoda, hogy az iskola az élen járt a tornában, remek sportolók sora végzett a kollégiumban: Zilahi Sándor, Fazekas Tibor, Kopeczny Zoltán (’30-as évek vége), míg a ’40-es évek elején a kollégium „ezüst csapata" – Zilahi László, Kopeczny László, Frank Frigyes, Nagy László és Nagy József. Ez az ezüst jelvényes tornacsapat az 1941–1942-es tanévben megnyerte a kerületi torna bajnokságot, és a kilencedik helyet szerezte meg az országos középiskolás tornaversenyen.

Mi volt a titka a szép eredményeknek? A rengeteg mozgáslehetőség. A kollégium diáksága kedvére sportolhatott, ki-ki amit szeretett, volt széles udvar, jól felszerelt tornaterem, szervezett versenyzés, az iskola vezetősége pedig mindent megtett, hogy a háborús nehézségek ellenére az ifjúság kedvére sportolhasson. Bíró György (alias Kutya), későbbi híres atlétika edző, visszaemlékezésébe olvashatjuk erről az időszakról:

Minden iskolai év végén gyönyörű tornaünnepélyeket tartottunk. Egész évben erre készültünk. A testnevelőórákon főleg tornával és atlétikával foglalkoztunk. Aki focizni, bokszolni vagy más sportot akart űzni, az mehetett valamelyik egyesületbe. Egy nap kivételével naponta volt testnevelőóránk. Hogy ez mit jelentett egy fiúgimnáziumban? Azt hiszem, ezt nem kell bővebben magyaráznom. Sportolhattunk kedvünkre… És azok az év végi tornaünnepélyek! Tele volt nézőkkel az udvar. Eljöttek a Református Leánygimnázium tanulói is. Akkor osztották ki a tanulmányi jutalmakat. Mindenféle atlétikai versenyeken virtuskodtunk. Egyik-másik ugró- vagy dobószám után Sebess Jóska messzehangzóan megjegyezte:

– Jobb volt!

Biztatás volt ez. És mi igyekeztünk. Mindent elkövettünk, hogy dicséretesen szerepeljünk a lelkes közönség előtt.

Volt Sebess tanár úrnak egy diákja a 30-as évek elején: Lőrinczi Ferenc. Már kollégium diákként szerette a sportot, majd az érettségi után a testnevelői pályát választotta, melyet hol is kezdhetett máshol, mint a Református Kollégiumban.

Lőrinczi Ferenc munkássága
Lőrinczi Ferenc 1916. július 14-én született Pusztacelinán (jelenleg: Ţelina, Szeben megye).

Apja Lőrinczi Ferenc tanító, majd tanfelügyelő, anyja Simon Piroska óvónő hét gyermekéből az ötödik.

Segesvárott német nyelven végezte az elemi iskolát, majd 1927-től, amikor édesapját Kolozsvárra helyezték, a Református Kollégiumban folytatja tanulmányait, ahol 1933 tavaszán „kiváló" minősítéssel érettségizett. 1933 őszétől a Bukaresti Testnevelési Főiskola hallgatója volt, ahol 1937 februárjában „cum laude" oklevéllel végzett.

Már 1927–1932 között aktívan sportolt, a Kolozsvári Egyetem leigazolt úszója, majd a vízilabda csapat tagja volt. A főiskolai évek alatt atletizált (főleg 400 m-es síkfutásban versenyzett, az 500 m-es nem hivatalos távon csúcstartó volt 1:13 perces idővel). Részt vett az 1936-os Berlini Olimpián a román tornacsapat tagjaként.

A főiskola elvégzése után 1937. szeptember 1-jétől a Kolozsvári Református Kollégiumban kezdte pedagógusi pályáját. 1937–1938-ban óraadó, 1938-tól helyettes, majd 1942-től kinevezett tanára a Kollégiumnak. 1942–1944 között leventeoktató is volt. Zászlósként mozgósították, 1944. márciusában a 26. gyalogezreddel Egyházasrádócig (Vas megye) vonult vissza, ahol 1945. március 28-án szovjet fogságba került és csak 1948. június 21-én térhetett vissza Kolozsvárra.

1948-ban ismét helyettes tanári állást kap a Kollégiumban, majd 1949. szept. 1-jétől a Magyar Vegyes Pedagógiai Iskolában testnevelő tanáraként folytatta munkáját (a Református Kollégiumot államosított a komunista vezetés). Az általa is felkészített csapatok országos szinten kiváló eredményeket értek el. Ezek a sikerek hozzájárultak ahhoz, hogy a Tanügyminisztérium 1952-től – általános iskolai tanárok képzésére – testnevelő szakot engedélyezett ebben az intézményben.

1953. március 1-jétől módszertani szakfelügyelője az akkori Tartományi Pedagógiai Kabinetnek, majd 1957. februártól a mai Báthory-líceumban (akkori 2. számú Pedagógiai Iskola, később 11-es számú Líceum) testnevelő tanár és aligazgató volt. Emlékezetesek a délutáni, vasárnapi diákrendezvények, tanévzáró tornaünnepélyek, a hideg-szamosi, csúcsai, várföldi sátortáborozások.

1958. október 1-jétől a Kolozsvári Pedagógiai Továbbképző Intézetben a testnevelő tanárok felkészítésében, vizsgáztatásában vett részt, több mint 800 tanár továbbképzésében vállal szerepet. Ezen alaptevékenységein túlmenően, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen asszisztensként dolgozott már 1951–1952-től. A testnevelési szakon főleg tornával, atlétikával és kosárlabdával foglalkozott, 1962–1968 között a három-éves Pedagógiai Intézetben teljes normával tanítjott tornát és úszást, emellett testneveléselméletet és -történetet tanított, a gyakorlati tevékenységet vezette.

1969. szeptember 1-jétől a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem testnevelési karán tanított testnevelés elméletet, módszertant és történetet. 1976-ban vonult nyugdíjba. Számtalan, társadalmi munkában vállalt feladatot oldott meg sikeresen, az évi városi szintű több ezres tornaünnepélyek, felvonulások, sportversenyek szervezésétől, koordinálásától kezdve a módszertani elméleti és gyakorlati foglalkozásokon túl a kutatásig és publikálásig. 1976. tavaszáig több mint 35 címet sorolhatunk fel a tudományos kutatásával, tankönyvek és egyetemi jegyzetek írásával, egyéb publicisztikáival kapcsolatosan. 1976 nyarán a Kriterion könyvkiadó gondozásában jelent meg Hegedűs S.–Lőrinczi F.: A sport világa című könyv, amelynek bővített, szélesebb spektrumú kiadására már nem kerülhetett sor.

1980-ban hunyt el, a Házsongárdi temetőben nyugszik.

Haláluk évfordulóján a Kolozsvári Református Kollégium közössége megemlékezik tanárairól. Szeretettel várunk minden volt tanítványt, ismerőst, hogy tartson velünk egy rövid megemlékezésen, amelyet a Házsongárdi temetőben a sírjaiknál tartunk 2005. május 28-án, 12 órától. Találkozás a temető kapujánál.

A kormány elfogadta azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely szabályozza a közpénzek reklámokra való fordításának átláthatóságát, a 60/2001. közbeszerzési törvény módosítása révén.

A szabályozásokat kidolgozó munkacsoportot Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök megbízásából Cseke Attila államtitkár vezette.

A munkálatokon a következő szervezetek képviselői vettek részt: Független Újságíró-központ (Centrul pentru Jurnalism Independent), Román Sajtóklub (Clubul Român de Presă), Academia Caţavencu – Sajtófigyelő Ügynökség (Agenţia de Monitorizare a Presei – Academia Caţavencu), Pro Demokrácia Egyesület (Asociaţia Pro-Democraţia), Román Audiovizuális Kommunikáció Szövetsége (Asociaţia Română de Comunicaţii Audio-Vizuale), Közpolitikai Intézet (Institutul de Politici Publice), Transparency International – Romania, On-line Kiadók Egyesülete (Asociaţia Editorilor de Presă On-line), Helyi Kiadók Egyesülete (Asociaţia Editorilor Locali), Román Oknyomozó Újságírók Központja (Centrul Român pentru Jurnalism de Investigaţie), Román Sajtóliga (Liga Română de Presă). A kormány még nem szerzett volna tudomást a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) vagy a romániai magyar lapkihordók egyesülete létéről?

A törvénytervezet alapelvei: 1. Létrehozza a reklámszerződést, mint sajátos közbeszerzési kategóriát, amely szabályozza az állami intézmények, önálló gazdálkodások, országos társaságok és egyéb állami ellenőrzés alatt álló szervezetek, illetve a média-társaságok közvetlen vagy közvetett (ügynökségeken keresztüli) viszonyát; 2. Az átláthatóság igényének megfelelően, a 2000 eurónál nagyobb értékű szerződéseket közzéteszik a külön erre a célra létrehozott www.publicitatepublica.ro kormányhonlapon; ezt a Kormánystratégiák Ügynöksége működteti, létrehozására a rendelet életbe lépésétől számított 90 napon belül sor kerül, addig a meghirdető intézmény saját honlapján teszi közzé a reklám-felhívásokat; 3. A honlapon közzétett hirdetéseknek, részvételi felhívásoknak tartalmazniuk kell az elbírálási feltételeket és az algoritmust, amelynek alapján kiválasztják a nyertes pályázót; 4. A szerződő hatóság a honlapon közzéteszi a szerződés indoklását, tervezett hatását és az eredmény értékelésének kritériumait; a nyertes nevét 30 napon belül nyilvánosságra kell hozni; a szerződés lejárta után a hatáselemzését is közzé kell tenni; 5. A szerződő hatóság nem oszthatja fel előzetesen tett reklám-ajánlatát több kisebb értékű részre; 6. A szerződéseknek tartalmazniuk kell olyan előírásokat is, amelyek a lakosság információhoz való hozzáférési jogára vonatkoznak a reklám-alapok felhasználóit, az elbírálás feltételeit, a kiutalt összegeket és a végrehajtás határidejét illetően; 7. A reklámszerződésekre vonatkozó közbeszerzési pályázat nyilvános információ, és mint ilyen igényelhető a közérdekű információhoz való jog törvénye értelmében; 8. A reklámszerződések esetében kötelező közzétenni a pályáztató hatóság(ok) nevét a reklámanyagban.

A szerződő hatóságnak kötelessége naprakész információkkal rendelkezni a szerződés lebonyolításáról. A rendelkezések megszegése 30–75 millió lej értékű büntetéssel sújtható. A rendelkezések megszegéséről bárki értesítheti a Számvevőszéket vagy a Pénzügyminisztériumot.

Magyarországon, Bulgáriában, Lengyelországban, Romániában, Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában a következő években összesen 185 milliárd eurót kell környezetvédelmi és energetikai beruházásokra fordítani ahhoz, hogy a szóban forgó országok megfeleljenek az Európai Unió környezetvédelmi előírásainak – állapította meg az osztrák Allplan elemzése.

A beruházások legnagyobb része (30 százalék, 57 milliárd euró) a szennyvíztisztításra jut, ezt követi a levegő tisztaságának megőrzése (25 százalék, 49 milliárd euró), az energiatermelés korszerűsítése (16 százalék, 31 milliárd euró), a hulladékkezelés (15 százalék, 30 milliárd euró), szemétégető berendezések építése (14 százalék, 27 milliárd euró).

A tanulmány leszögezi, hogy a környezetvédelemben érdekelt osztrák cégek számára jó lehetőségek nyílnak a délkelet-európai országokban.

Az amerikai Colgate–Palmolive fogyasztási cikkeket gyártó konszern bezárja Manchesterben lévő fogpaszta gyárát, és további 243 munkahelyet szüntet meg olaszországi, lengyelországi, romániai és törökországi gyárában – tájékoztatott a CFDT szakszervezeti szövetség.

Az angliai üzem bezárása – ami 424 dolgozót érint – része a tavaly decemberben elindított nagyszabású átalakítási programnak. A vállalat a következő négy évben 78 üzeme egy-harmadát bezárja és dolgozóinak 12 százalékát – mintegy 4400 fő – leépíti. A cég jelenleg 37 ezer főt foglalkoztat. A Palmolive, tíz éve először, tavaly szeptemberben kénytelen volt nyereségvárakozását visszafogni, részben a megemelkedett költségekre hivatkozva. A cég utoljára 1995-ben jelentett be átalakítást, akkor 3 ezer munkahelyet szűntettek meg és 102 üzemből 24-et bezártak.

Az Egyesült Államok vezető agrárkereskedelmi cége, a Cargill engedélyt kapott a bukaresti versenyhatóságtól, hogy megvásárolja az étkezési olajat előállító Olpo céget.

A vállalat Románia vezető napraforgóolaj gyártója, 1,6 millió tonnás napraforgó terméssel. Az Olpo meg akarja kétszerezni feldolgozó kapacitását, napi 1200 tonnára. A Cargill 1996 óta van jelen Romániában, 900 alkalmazottja van. A tavalyi év elején megvette a Comcereal céget, amely az ország déli részén rendelkezik gabonatárolókkal.

A Voestalpine Stahlhandel GmbH, a tőzsdén is jegyzett Voestalpine leányvállalata saját céget alapított Romániában.

A nagyszebeni leányvállalatnak, amely már megkezdte működését, 51 százalékban a VA Stahlhandel a tulajdonosa, a fennmaradó rész a meg nem nevezett román partneré. Az osztrák vállalat közlése szerint 3 millió eurós befektetést és a hálózat további bővítését tervezik.

A VA Stahlhandel jelen van Szlovéniában, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Magyarországon is. 2004-ben a Voestalpine-Stahlhandel csoport 400 millió eurós forgalmat ért el, ennek negyedét külföldön realizálta.

A hazai cukortermelés az idén elérheti a 75 ezer tonnát a tavalyi 51 ezer tonna után – közölték az iparág illetékesei. Romániai 2007-től évi 110 ezer tonnás kvótára számíthat az EU-tól.

A termelés növekedését a vetésterület több mint 5 ezer hektáros növelése teszi lehetővé, az idén az közel lesz a 20 ezer hektárhoz.

Szerbiában viszont mintegy 70 ezer hektáron termelnek majd cukorrépát, néhány ezer hektáros itt a növekedés – nyilatkozták piaci elemzők. Az idén kedvező időjárásra számítanak, azaz a cukortermelés elérheti a tavalyi 400 ezer tonnát, bár a tavalyi termés egyike volt a legjobbaknak az elmúlt másfél évtizedben, így a termelés biztos idei volumenére egyelőre korai jósolni.

Az acélipar 2004–2010-re vázolt stratégiája szerint 2010-re 8,79 millió tonnán várják Románia acéltermelését, 2,89 millió tonnával magasabban, mint 2004-ben.

Az idei acélgyártást 6,3 millió tonnára becsülik, ennek fő részét – 4,75 millió tonnát – az ISPAT Sidex gyártja, a többit kisebb acélművek. Jövőre a várakozások szerint 6,9 millió tonna lesz az acéltermelés – ebből a Sidex 5 millió tonnát állít elő. A várakozások szerint 2007-ben 7,5 millió tonna acélt gyártanak Romániában, ebből 5,35 millió tonnát a Sidex ad majd.

A Hivatalos Közlöny 412/2005.05.16-i számában megjelent az a kormányhatározat, amely az Apor Péter Iskolacsoport kezelésébe utal egy 20 hektáros területet Kézdivásárhelyen. A 383. számú kormányhatározat a Kézdivásárhely, Kanta utca 14. szám alatti, állami tulajdonban lévő Kísérleti Állomás területét a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium fennhatósága alól az Oktatási és Kutatási Minisztérium igazgatásába utalja, és az Apor Péter Iskolacsoportnak adja használatba, az oktatási és gyakorlati tevékenység céljaira. Az átadásnak a határozat megjelenésétől számított 30 napon belül meg kell történnie.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 164 lej (3,6164 erős lej), 1 USD = 28 621 lej (2,8621 erős lej), 1 magyar forint = 144 lej (100 Ft = 1,4367 erős lej).

Az oldalt szerkesztette: Tibori Szabó Zoltán

1985-ben éretségiztél a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum XII. B osztályában? 20 év után jó lenne találkozni! Hívjál a következő telefonszámokon: Kelemen Attila: 0740-083196; Kovács Árpád: 0745-660677, vagy írjál: attila.kelemen@rulmentisuedia.ro. Te jelentkezz, mi szervezünk! (0014)

A Magyar Labdarúgó Liga versenybizottsága újabb két pontot levont az Arany Ászok Ligában sereghajtó és már kiesett Előre FC Békéscsabától, mivel továbbra sem rendezte az MLSZ-szel, illetve annak tagszervezeteivel szemben fennálló adósságát.

A Békéscsaba–MTK mérkőzés kapcsán benyújtott óvást pénteken tárgyalás nélkül utasította el a testület azzal az indoklással, hogy a kék-fehérek minden játékosa jogosult volt pályára lépni a találkozón. A döntés ellen 15 napon belül fellebbezhet az Előre FC Békéscsaba.

Az Arany Ászok Liga módosított állása: 1. Debrecen 56 pont, 2. Ferencváros 50, 3. Újpest 48 (52–31), 4. MTK 48 (39–24), 5. Győr 48 (39–28), 6. Sopron 40, ..., 16. Békéscsaba 13.

Hatvanegy Steaua-szurkoló kapott 1–5 millió lej közötti pénzbüntetést, amiért megrongálták a labdarúgócsapat székházát a Bukaresti Naţional FC elleni szerdai vereség után. Közel 300 szimpatizáns az együttes utóbbi hetekben mutatott gyenge teljesítménye, Mihai Stoica ügyvezető igazgató viselkedése és a meghatározó játékosok külföldre szerződése ellen tiltakozott. A rendőrök előbb őrizetbe vették a gyanúsítottakat, majd a bíróság gyorsan ítéletet hozott ügyükben. Stoica nemrégiben azzal váltotta ki a szurkolók dühét, hogy megütötte az egyik bíráló drukkert.

A botrány további fejleményeként az egyesület vezetői csütörtökön menesztették az edzőt, Walter Zengát. Az olasz tréner – a válogatott és az Internazionale korábbi klasszis kapusa – tavaly július óta irányította a szakmai munkát a csapatnál. Helyette Dumitru Dumitru irányítja a fővárosi katonacsapatot az idény végéig.

Gera Zoltán, a West Bromwich Albion magyar középpályása bekerült az angol labdarúgó Premier League 2004–2005-ös évadjának álomcsapatába az egyik legjelentősebb amerikai médium, az ESPN által üzemeltetett soccernet.com című internetes honlap értékelése alapján.

A képzeletbeli tizenegyben a korábbi ferencvárosi az egyetlen olyan futballista, aki nem valamelyik élcsapatban szerepel, a többiek ugyanis a Chelsea-ből, az Arsenalból, a Manchester Unitedből, az Evertonból és a Liverpoolból kerültek ki.

Dale Johnson, a honlap szakírója a következőképpen jellemezte a 26 éves játékos teljesítményét: „Gera az első olyan játékos, aki bebizonyította, hogy az uniós csatlakozás előnyeit kihasználva már Magyarországról is érdemes játékosokat szerződtetni. Óriási küzdeni akarásának köszönhetően hamar a szurkolók kedvencévé vált, és hat bajnoki góljával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a birminghami együttes csodával határos módon benn maradjon a Premier League-ben".

Az év csapatát Gera edzője, Bryan Robson irányítja, aki novemberben vette át a WBA edzői posztját és történelmet írt azzal, hogy az élvonalban tartotta a gárdát, noha az a bajnokság felénél még sereghajtó volt.

A Premier League 2004–2005-ös idényének álomcsapata: Petr Cech (Chelsea) – Tony Hibbert (Everton), Jamie Carragher (FC Liverpool), John Terry (Chelsea), Gabriel Heinze (Manchester United) – Gera Zoltán (West Bromwich Albion), Frank Lampard (Chelsea), Tim Cahill (Everton), Arjen Robben (Chelsea) – Thierry Henry (Arsenal), Wayne Rooney (Manchester United); vezetőedző: Bryan Robson (West Bromwich Albion).

Tartalékok: Shay Given (Newcastle United), Ashley Cole (Arsenal), Shaun Wright-Phillips (Manchester City), Claude Makelele (Chelsea), Andy Johnson (Crystal Palace).

A világranglista 230. helyén álló Kapros Anikó búcsúzott a francia nyílt teniszbajnokság selejtezőjében, miután a második fordulóban vereséget szenvedett a kvalifikációban negyedikként rangsorolt cseh Lucie Safarovától. Mandula Petrának már csak egy győzelemre van szüksége ahhoz, hogy felkerüljön a 128-as főtáblára, ugyanis a selejtező második fordulójában is nyert, mégpedig magabiztosan a német Sabine Klaschka ellen. Gubacsi Zsófia ugyanakkor befejezte szereplését egyesben, miután három szettben kikapott a kvalifikáció 22. kiemeltjétől, a cseh Eva Birnerovától.

Búcsúzott az írmagnak maradt romániai női versenyző, Gallovits Edina, aki nem bírt a második körben a bosnyák Mervana Jugics-Szalkiccsal.

Eredmények: Safarova (cseh, 4.)–Kapros 6:3, 6:2; Birnerova (cseh, 22.)–Gubacsi 4:6, 6:0, 7:5; Mandula-Klaschka (német) 6:3, 6:2; Jugics-Szalkics–Gallovits 7:6 (11), 6:2.

Megejtették a sorsolást, a férfi főtáblán automatikusan szereplő román teniszezők viszonylag könnyű ellenfelet kaptak az első fordulóban: Victor Hănescu a cseh Michal Tabara, Andrei Pavel pedig a francia Florent Serra ellenében kezd.

A világranglista második helyén álló Lleyton Hewitt sérülés miatt nem indul a hétfőn kezdődő francia nyílt teniszbajnokságon, azaz a Roland Garroson. A 24 éves ausztrál klasszis – aki januárban az Australian Openen döntős volt – két hete sydneyi otthonában szenvedett bordatörést.

Hewitt helyét egy, a selejtezőből érkező „szerencsés vesztes" veszi majd át a viadalon.

Elhúzódó bokasérülése miatt nem indul Serena Williams sem. A januári Australian Openen győztes 23 éves tengerentúli klasszis még április elején, az Amelia Island-i viadalon sérült meg, és egyelőre nem épült fel teljesen. A korábbi világranglista-vezető 2002-ben diadalmaskodott a Roland Garroson, tavaly a negyeddöntőig jutott.

Polgár Judit döntetlent játszott a XX-as kategóriájú, 300 ezer euró összdíjazású szófiai nemzetközi sakktorna 7. fordulójában: a magyar nagymester a világos bábukat vezetve remizett az élen álló ukrán Ruszlan Ponomarjovval.

Eredmények, 7. forduló: Polgár–Ponomarjov döntetlen, Viswanathan Anand (indiai)–Vlagyimir Kramnyik (orosz) 1–0 és Michael Adams (angol)–Veszelin Topalov (bolgár) 0–1.

Az állás: Ponomarjov és Topalov 4–4 pont, Polgár és Anand 3,5–3,5, Adams és Kramnyik 3–3.

Polgár pénteken Veszelin Topalovval mérkőzött.

• A bajnokságban rendkívül gyengén szereplő AS Róma bejutott az Olasz Kupa döntőjébe, mivel a hazai pályán elért döntetlen után idegenben legyőzte az Udinesét. A vendégek győztes gólját a pontvadászatban ötmeccses eltiltását töltő Francesco Totti szerezte.

A fővárosiak ezzel megragadták utolsó esélyüket, hogy a következő idényben is indulhassanak nemzetközi kupasorozatban, igaz ehhez még a fináléban le kell győzniük a Milánói Internazionalét, melynek szintén ez az egyetlen lehetősége, hogy idén nyerjen valamilyen trófeát.

Olasz Kupa, elődöntő, visszavágó: Udinese–AS Róma 1–2 – továbbjutott a Róma 3–2-es összesítéssel.

A döntő első mérkőzésére június 12-én, míg a visszavágóra június 15-én kerül sor.

• A görög szövetség három pont levonásával és 100 ezer eurós büntetéssel sújtotta az Arisz Szaloniki labdarúgócsapatát, mivel a hét végi bajnoki mérkőzése a 42. percben félbeszakadt a szurkolók pályára özönlése miatt.

Az Arisz sorsa a döntéssel megpecsételődött, ugyanis a három büntetőponttal már biztosan kiesett az élvonalból.

Duncan sorozatban nyolcadszor a legjobb ötösben
Tim Duncan, a San Antonio Spurs sztárja ismét bekerült az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) legjobb ötösébe, és így elmondhatja magáról, hogy NBA-pályafutása mind a nyolc idényében a legsikeresebbek között kapott helyet.

Ilyen bravúrra eddig csak a Hírességek Csarnokába választott Larry Bird, George Mikan, Bob Pettit és Oscar Robertson volt képes.

Shaquille O’Neal, a Miami Heat centere hetedik, míg Allen Iverson (Philadelphia 76^ers) harmadik alkalommal lett tagja az elitsornak. A playoff-ban éppen egymás ellen harcoló két jó barát, az alapszakasz legértékesebbjének választott kanadai Steve Nash (Phoenix Suns), valamint a német Dirk Nowitzki (Dallas Mavericks) először került be az elsőszámú ötösbe.

A második ötös: LeBron James (Cleveland Cavaliers), Kevin Garnett (Minnesota Timberwolves), Amare Stoudemire (Phoenix), Dwyane Wade (Miami), Ray Allen (Seattle Supersonics).

A harmadik ötös: Tracy McGrady (Houston Rockets), Shawn Marion (Phoenix), Ben Wallace (Detroit Pistons), Kobe Bryant (Los Angeles Lakers), Gilbert Arenas (Washington Wizards).

Grant Hill a legsportszerűbb játékos
Társai Grant Hillt, az Orlando Magic klasszisát választották az idény legsportszerűbb játékosának az NBA-ben. Az All Star-válogatott biztosan előzte meg az idény legértékesebb kosarasát, Steve Nasht.

A sportszerűségi díjat az érdemelheti ki, aki a mérkőzéseken a legjobban képviseli a fair play szellemét.

Főcsoport-döntős a Detroit és a San Antonio
A címvédő Detroit Pistons, valamint a 2003-ban győztes San Antonio Spurs bejutott a főcsoport-döntőbe az NBA-ben, mindkét együttes idegenben gyűjtötte be negyedik győzelmét.

Eredmények:

Keleti-főcsoport, elődöntő: Indiana Pacers–Detroit Pistons 79:88 – a párharcot a Detroit nyerte 4-2-re, a csapat ellenfele a Miami Heat lesz a főcsoport-döntőben.

Nyugati-főcsoport, elődöntő: Seattle SuperSonics–San Antonio Spurs 96:98 – a párharcot a San Antonio nyerte 4–2-re, a csapat ellenfele a Phoenix Suns vagy a Dallas Mavericks lesz a főcsoport-döntőben.

Megelőzte a nagy presztízsveszteségnek számító kizárást, és inkább lemondott nemzetközi olimpiai bizottsági (NOB) tagságáról Kim Un Jong, aki korrupció és nagy értékű sikkasztás miatt jelenleg kétéves börtönbüntetését tölti.

A 74 éves dél-koreai sportdiplomata ellen a NOB etikai bizottsága vizsgálatot kezdeményezett, s mivel hazájában jogerősen elítélték és rács mögé került, ezért a NOB július 5-i kongresszusán kizárták volna az ötkarikás mozgalomból.

Kimre nagy nyomás nehezedett főleg az ázsiai képviselők részéről, de például Jacques Rogge NOB-elnök is olyan levelet írt neki februárban, amelyben kitért arra, hogy ha lemondana, akkor az etikai testület nyomozása véget érne.

„Így a NOB-nak és neki is jobb" – mondta Kim lemondása után az egyik, nevének elhallgatását kérő ázsiai tag.

A NOB korábbi alelnöke, a Nemzetközi Tekvondó Szövetség egykori elnöke a bírósági eljárás során tagadta, hogy elkövette volna a vádiratban megfogalmazottakat. Végül korrupció és csaknem 90 milliárd lejnek megfelelő összeg elsikkasztása miatt tavaly nyáron kétéves börtönbüntetést szabtak ki rá.

• Ápr. 25.: Százharmincöt évvel ezelőtt, 1870-ben, a Budapesten tanuló brassói szász Viktor Sefter megírta az Ein Vergleich der physischen Erziehung bei Locke und Rousseau (Locke és Rousseau testnevelési elveinek és módszereinek összehasonlítása) című tudományos szakdolgozatát, amelyben az angol John Locke (1632–1704) és a francia Jean-Jacques Rousseau (1712–1778) bölcsész tevékenységét elemezte. Erdélyben ez számított annak idején az első, mai értelemben is sporttárgyú doktori tézisnek!

• Ápr. 26.: Jó hírek érkeztek fél évszázada, 1955-ben az akkori nyugatnémetországi Karlsruhéban befejeződött 5. kötöttfogású (görög–római) birkozó világbajnokságról. A pehelysúlyú Polyák Imre, aki két évvel korábban még helyezetlen volt súlycsoportjában, ezúttal világbajnoki címet szerzett, a török Müzahir Sille és a svéd Ernst Gunnar Hakansson előtt. Csapattársai közül a középsúlyú Gurics György ezüstérmes, a könnyűsúlyú Tarr Gyula pedig negyedik volt. Polyák egyébként egyike volt az ’50-es, ’60-as évek egyik legszorgalmasabb éremgyűjtőinek. Az olimpiákon 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben és 1960-ban Rómában – háromszor egymásután! – ezüst, végül utolsó ötkarikás fellépésén 1964-ben, Tokióban aranyérmet szerzett. A vb-ken 1955-ös első helyét 1958-ban és 1962-ben megismételte, 1961-ben és 1964-ben ezüstérmes volt.

• Ápr. 27.: Három nyugatnémet csapat – Borussia Mönchengladbach, Eintracht Frankfurt és Hamburger Sportverein, 2 angol együttes – Londoni Arsenal és Nottingham Forest –, valamint egy spanyol gárda – Valencia – jutott negyedszázada, 1980-ban az előző ősszel elkezdődött labdarúgó Európa-kupák döntőjébe. A három kiírásnak a legnagyobb gólkülönbség elődöntője eredményei ezek voltak: a BEK-ben: Hamburg–Madridi Reál 5–1, a KEK-ben: Valencia–Nantes (francia) 4–0 és az UEFA-kupában: Eintracht Frankfurt–Bayern München 5–1! A döntőkre májusban került sor, ilyen párosításokkal: BEK: Nottigham Forest–Hamburg (a végeredményt: 1–0), KEK: Valencia–Arsenal, a rendes játékidőben 0–0, 11-esekkel 5–4 és UEFA-kupa: Frankfurt–Mönchengladbach, két döntőt játszottak: 2–3 és 1–0, az idegenben lőtt több góllal a frankfurtiak nyerték a német házidöntőt és a kupát!

• Ápr. 28.: Jubileum előtt állottak a magyar labdarúgó-bajnokság történetében 70 éve, 1935-ben az úgynevezett HUF-idők. Magyaránt: tizedszer fordult elő, hogy az élvonalbeliek megmérettetéseiben a Hungária (volt MTK), Újpest (UTE) vagy a Ferencváros (FTC) csapata foglalta el a képzeletbeli dobogót. Többször megtörtént, hogy egyikük vagy másikuk esetleg kettőjük is az első három között végzett a bajnokság befejezésekor, de hogy csak ők hárman legyenek érmesek ebben az esztendőben tizedszer adatott meg. A nagy hármas közül, a külön vetélkedőben addig a ferencvárosiak 4, az újpestiek 3, a kék-fehér hungáriások pedig 2 ízben voltak elsők. A ’35-ös kiírásban ezen a napon a végső elsőség szempontjából döntő jelentőségű mérkőzést játszott a Ferencváros és a Hungária. A zöld-fehérek győztek 3–1-re. De hátra volt még a hajrában az újpestiekkel szembeni mérkőzés is!

• Ápr. 29.: Hat nappal korábbi, április 23-i visszapillantásunkban a magyar Paragi Ferenc 1980-as gerelyhajító világcsúcsáról (96,72 m) írtunk. Ezen a napon, ugyanabban az évben, a világ sportsajtója szenzációként tálalta olvasói elé, hogy ritka, mondhatni egyedülálló esemény történt: a nőknél is a gerelyhajítók állították fel az esztendő első világcsúcsát! Az NDK-beli 34 éves, 169 cm magas, 67 kilós Ruth Fuchs egészségügyi asszisztensnő saját 1979-es, 69,52 m-es legjobbját javította meg az akkori jugoszláviai, mai horvát-országi (pontosítva: dalmáciai) Splitben 69,96 m-re! Már csak 4 cm hiányzott a bűvös 70 m-es határig! Ruth Fuchs egyébként 1972-ben Münchenben, majd 1976-ban Montrealban olimpiai bajnok volt, 1970-ben és 1974-ben Európa-bajnokságot nyert.

• Ápr. 30.: Öt és fél évtizede, 1950-ben Magyarország labdarúgó-válogatottja Henni – Balogh II., Lóránt, Lantos – Bozsik, Bányai – Budai II., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Babolcsay (Szilágyi) összeállításban, barátságos mérkőzésen 5:0 arányban vágott vissza a csehszlovákoknak az 1949 április 10-én, ugyancsak barátságos találkozón született 5:2-es győzelméért. A legendás Aranycsapatnak az ’54-es vb döntőjében elvesztett mérkőzéséig az volt az utolsó veresége. Akkor ez a csapat játszott: Turai – Rudas, Börzsei, Balogh II. – Bozsik, Zakariás – Sándor, Szusza, Deák, Puskás, Szilágyi. Az 5:0-s pesti mérkőzésen Kocsis és Puskás 2–2, Szilágyi 1 gólt lőtt.

• Máj. 1.: Hetven éve, 1935-ben, a bajnoki cím sorsát eldöntő bajnoki mérkőzés előtt, a Magyar Kupa elődöntőjében: Ferencváros–Újpest 2:1.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András