Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Kolozsváron továbbra sem sikerül gátat vetni az erőszakos reklámhadjáratnak, amely megakadályozza a történelmi városrész építészeti remekeinek méltó érvényesülését. Az urbanisztikai szakemberek szerint elsősorban a műemlékvédelmi szabályoknak fittyet hányó cégtáblákat kellene lecseréltetni. A polgármesteri hivatal el is kezdte a rendteremtést, azonban az intézmény akciói határozatlanok, ezért az eredmény is minimális.

Az erőszakos reklámhadjárat „mintapéldája" a Béke téri Diákművelődési Ház, amelynek homlokzatát teljes mértékben reklámok borítják be. Az ügy kapcsán Virgil Pop művészettörténész a polgármesteri hivatalban, a kolozsvári rendőrségen és a művelődésügyi minisztériumnál egyaránt feljelentést tett, amelyben jelezte a szóban forgó rendellenességet.

A regionális műemlékvédelmi bizottság tagja szerint az óriási plakátok miatt az említett épület építészeti vonásai nem érvényesülhetnek, emiatt a város szegényesebbnek tűnik.

A dokumentumban hangsúlyozta: noha az ingatlant nem lehet a műemlékértékű épületek közé sorolni, külalakja révén azonban hozzájárul a város légkörének kialakításához. Hasonló helyzetben van a vele szemben található tömbházcsoport, valamint a Trefort utcában lévő irodaház is. A 2001/422-es törvény szerint a történelmi belvárosban a különböző beavatkozásokat, így a reklámplakátok elhelyezését is csak építkezési engedéllyel lehet végrehajtani. Virgil Pop szerint, ha a tulajdonosok rendelkeznek is ilyen irattal, akkor érvénytelennek kell tekinteni, mivel ezt csakis a polgármesteri hivatal „ korrupt vagy hozzá nem értő hivatalnoka" bocsáthatta ki. A feljelentés végén a feladó azt kéri, hogy távolítsák el a reklámplakátokat, és büntessék meg a kialakult helyzet miatt vétkes személyeket.

László Attila, a városrendészeti bizottság tagja a Szabadságnak nyilatkozva egyetértését fejezte ki azzal, hogy a történelmi városrészben egységesíteni kellene a cégtáblákat és reklámfeliratokat, hogy ezek ne akadályozzák a műépítészeti szempontból értékes épületek érvényesülését. Az önkormányzati képviselő kitért arra is, hogy a kapualjakban elburjánzottak a cégtáblák, ezek helyenként teljes mértékben eltakarják az ingatlanok díszes kapuit. Kiderült, hogy egyes cégek jogtalanul foglalják a közterületet, hiszen nem a cégeiket hirdető táblák méreteivel arányosan fizetnek bérleti díjat. A tanácsos ismét kitért a polgármesteri hivatal örökzöld gondjára, miszerint ellenőrző tevékenysége emberhiány miatt gyakorlatilag nem létezik. László Attila szerint az új alkalmazotti rács elfogadásával a létszámbővítés mellett az ellenőrző testület alkalmazottainak hatáskörét is másképp kellene megfogalmazni. Célszerűnek tartja, hogy az ellenőrzéssel foglalkozók osszák le a várost övezetekre, és mindenki kísérje figyelemmel az ő körzetében zajló építkezéseket.

Adrian Borda műépítész, aki a műszaki bizottság altestületeként működő esztétikai bizottság tagja, lapunknak elmondta: az egykori városvezetés idejéből származó, reklámokra és egyéb, apróbb városrendészeti kérdésekre vonatkozó szabályzatot módosították, azonban Emil Boc polgármester ódzkodik ezt aláírni. A legnagyobb gondot azonban Borda szerint is az ellenőrzés hiánya jelenti. Emlékeztetett: ezelőtt két-három hónappal a városvezetés elkezdte a cégtáblákat törvénytelenül felszerelő tulajdonosok megbüntetését, aminek volt eredménye, mivel az érintettek maguktól is elkezdték leszereltetni a szabálysértő cégéreket. Az akció azonban hamar kifulladt, a polgármesteri hivatalnak nem volt elég kitartása az ügyben, ezért jelentős változást nem sikerült elérni. Borda közölte: megkockáztatja azt a kijelentést is, hogy az egykori városvezetéshez képest ebből a szempontból semmi sem változott a tavalyi helyhatósági választások óta.

Az erőszakos, mindent eltipró reklámhadjárat másik mintapéldája a Főtéren és a Bocskai téren látható két nagyméretű felfújható „műanyagfal", amely uralja a város két legfontosabb terét, illetve elveszi a környéken levő műemlékekre és turisztikai látványosságokra való rálátást. Szakemberek szerint ezek nem szabálysértők, mivel a műemlékvédő bizottság ideiglenes jelleggel engedélyezi az ilyen nagy reklámokat is.

Huszonegyedik napjába lépett és elmérgesedő légkörben tovább folytatódik a mozdonyvezetők és vagonkezelők általános sztrájkja. A felek egymást perelik, a vasút vezetősége a sztrájk törvényességét kimondó ítéletet támadta meg, az alkalmazottak pedig a kollektív munkaszerződés be nem tartása miatt keresik igazukat a bíróságon.

A munkakonfliktusokra vonatkozó jogszabályok értelmében egy sztrájk huszadik napja után a munkaadóknak és a munkavállalóknak tárgyalóasztalhoz kell ülniük. A feleknek közmegegyezéssel kijelölt döntőbíróságot kell létrehozniuk a konfliktus feloldására. A bíróság három fél – a munkaadók, a szakszervezetek és a munkaügyi tárca – képviselőiből áll. A döntőbírósági szinten folyó tárgyalások közben a munkabeszüntetés folytatódik a szakszervezeti követelések közmegegyezéses megoldásáig.

A mozdonyvezetők érdekvédelmi képviselőjének vezetője viszont már hétfőn bejelentette: a szakszervezetek nem fogadják el a döntőbírósági megoldást, mert a munkaadók két képviselőjével szemben a békéltető testületben csak egy szakszervezeti képviselő kap helyet. „S különben is, nekünk két hónapja nincs ágazati kollektív szerződésünk, amelyet kötelező módon hozzá kellene csatolni a döntőbírósági jegyzőkönyvhöz" – jelentette ki Voicu Sala, a szakszervezet elnöke.

Hétfőn különben a szakszervezetiek beperelték a munkaadó vasúti cégeket, mert szerintük azok nem tartják tiszteletben az egységek szintjén létrejött kollektív szerződéseket. Miután az illetékes törvényszék törvényesnek mondta ki a sztrájkot, most mind az érintett vasúti vállalatok, mind pedig a munkaügyi minisztérium a munkaadók bírósági fellebbezésével kapcsolatos csütörtöki döntésben reménykednek.

Közben Gheorghe Dobre közlekedési miniszter kijelentette, hogy a vasúti alkalmazottak a sztrájk idejére nem kapnak fizetést. A szakszervezetek vezetői viszont azt állítják, hogy a sztrájkolók megkapják esedékes fizetésük teljes összegét. Mégpedig úgy, hogy a munkaadók kifizetik a forgalom kötelező egyharmadának biztosításáért végzett munka bérét, a teljes bérösszegig fennmaradó különbözetet pedig a szakszervezetek állják a sztrájkalapból.

A sztrájkolók a 10,7 százalékos béremelés mellett havi húsz napra szóló étkezési jegyet és jobb munkakörülményeket követelnek. A hagyományosan veszteséges és hatalmas adósággal rendelkező CFR-cégeknek viszont nincs pénzük béremelésre. A közlekedési miniszter ugyan kilátásba helyezte a vasúti viteldíjak 7,3 százalékos emelését, de az is csak az inflációs ráta fedezésének felel meg – mondta. Ezzel szemben a szakszervezetek azt állítják, hogy a sztrájk által eddig okozott károk pénzértéke már fedezhette volna a béremeléssel járó többletkiadást.

Tegnap hivatalosan is bemutatta legújabb szerzeményét a Kolozsvári CFR-Ecomax élvonalbeli csapata. Mint kiderült, a közel 125-szörös román válogatott Dorinel Munteanu két évre írt alá szerződést a kolozsvári együttessel, s az elkövetkező két idényben a vasutascsapat edző-játékosa lesz. Nem mellékes megjegyezni azt sem, hogy két segédje közül az egyik szintén nagy névnek számít foci-berkekben, hiszen ő nem más, mint a Dinamo egykori játékosa, a többszörös válogatott labdarúgó, Gheorghe Mihali.

A külföldi klubokat is megjárt játékos megszerzése – aki még Gheorghe Hagit is lekörözheti a nemzeti 11-ben való szereplés számának tekintetében – érthető módon jó hangulatot teremtett a klub vezetőinek körében. Amint a képen is látszik, Munteanu a klubelnök Iuliu Mureşan, és a főtámogató Pászkány Árpád szeme fénye.

Részletek a 16. oldalon

A sarmasági bányavállalat válságos helyzete nem újdonság a Szilágy megyei közigazgatás számára. A Ploieşti-i központhoz tartózó bánya bankszámláját azonban most zárolta a bíróság, mert évek óta nem törlesztette adótartozásait és a társadalombiztosítási díjakat sem fizette ki. Jelenleg kizárólag a készpénz-bevételből tudnak gazdálkodni. (Részletek a 6. oldalon)

Tegnap reggel nyilvános vita keretén belül ismertették a különböző Kolozs megyei turisztikai övezetekkel kapcsolatos tervezeteket, amelyeknek nagy részét Phare-alapokból finanszíroznák. A projektek célja felújítani a turisztikai övezetek infrastruktúráját Havasrekettye, Jóháza, Ponor térségében, fejleszteni a téli turizmust a Erdélyi-Szigethegységben, korszerűsíteni a termál- és gyógyfürdőket. A tegnap ismertetett, több millió eurós projekteket előbb Bukarestnek kell jóváhagynia. (Részletek a 6. oldalon)

– Harminc millió euróval kárpótolja a román állam I. Mihály egykori román királyt a Peleş, Pelişor és Foişor kastélyokért, valamint a bennük lévő gyűjteményekért, tárgyakért és egyéb ingó javakért. A 30 millió eurót egyenlő részletekben, két év alatt fizeti ki az állam. A törvénytervezet értelmében I. Mihály természetben visszakapja a szinajai Lovag-villát, ugyanakkor Margit hercegnővel és Radu herceggel együtt életük végéig ingyenesen használhatják az Erzsébet palotát. Az exkirály ugyanakkor használhatja a Peleş, Pelişor és Foişor kastélyokat is különböző rendezvényekre, ha ezek szervezésében a román állam is érintett. A törvénytervezetet májusban fogadta el a szenátus, a képviselőház ma szavaz a jogszabályról.

A kárpótlásnak is tulajdonítható az a vita, amely a napokban robbant ki a királyi családban. Paul herceg a The Jerusalem Post világhálós kiadásában azt állította nagybátyjáról, Mihály királyról, hogy ő alakította „náci típusú állammá" Romániát a második világháború idején. Érvei között szerepel, hogy az 1940-ben trónra került uralkodó írta alá a zsidóüldözésről szóló törvényeket, s ennek alapján kobozta el akkor Ion Antonescu marsall a zsidók javait.

Paul herceg úgy véli, ő jelenti a folytonosságot a királyi dinasztiában. Apja ugyanis nem volt más, mint II. Károly gyermeke, Carol Mircea, akit egy Ioana Valentina Lambrino nevű táncosnő hozott a világra. Az egykori király nőül vette ugyan Ioanát, de a királyi ház azonnal semmisnek nyilvánította a frigyet. Az ortodox egyház azonban nem semmisítette meg a házasságot. A pereskedés emiatt évtizedek óta folyik, mert I. Mihály király, aki II. Károlyt követte Románia trónján, apjának a királyi ház által „elismert" házasságából született. Ha a román hatóságok esetleg Paul herceg királyi származását ismernék el, II. Károly örököse elsőszülött fia, Paul herceg apja lenne.

A sajtó képviselőinek nyomására Emil Boc kolozsvári polgármester lemondott arról, hogy a helyhatóság finanszírozza az Armonia Alapítvány által szervezett Kolozsvár Napja elnevezésű rendezvényt. Az újságírók emlékeztették az elöljárót, hogy a fesztivál több ízben megzavarta a belváros nyugalmát: 2002-ben például a Deák Ferenc utcában szervezték. Sokak szerint a rendezvény nem volt más, mint egy közönséges sörfesztivál.

Ion Novăcescu, az Armonia Alapítvány elnöke lapuknak sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a keddi tanácsülésen a polgármester visszavonta a Kolozsvár Napja anyagi támogatásáról szóló határozat-tervezetet. A tanácsosok 250 millió lej odaítéléséről szavaztak volna. – A helyhatóság hozzájárulása nélkül nagyon nehéz megszervezni a rendezvényt, ugyanis az összköltségvetés 750 millió lej körül mozog. – Sokan nem értik meg, hogy a rendezvény nem Novăcescu, hanem Kolozsvár napjai – nyilatkozta az Armonia Alapítvány elnöke.

Keddi ülésén a kolozsvári városi tanácsosok hozzájárultak ahhoz, hogy a polgármesteri hivatal fél milliárd lejjel támogassa az Antikommunista Emlékmű megépítését az Arany János és a Fürdő utca kereszteződésénél lévő parkban. Sajnálatos módon egyes önkormányzati képviselők elfelejtették, hogy az úgynevezett emlékmű az érvényben lévő jogszabályok megkerülésével valósult meg.

Boros János alpolgármester lapunknak azt nyilatkozta: személy szerint semmi szín alatt nem támogatja a műemlék finanszírozását. – A Virgil Salvanu tervei alapján készült építmény megvalósításakor nem tartották be a törvényes előírásokat. Nem volt ötletbörze, a városi tanács sem bólintott rá a műemlék felépítésére – hangsúlyozta az alpolgármester.

Traian Neamţu, a Volt Politikai Foglyok Egyesületének elnöke kijelentette: az emlékműre feltétlenül szükség van. Ugyanakkor értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy egyes tanácsosok ellenszegültek a műemlék felépítésének. Több önkormányzati képviselő esztétikai szempontból is kifogást emelt a műemlék ellen. Ugyanakkor több tanácsos szerint a helyszín nem megfelelő.

 

Ha egy kertben sikerül egy új rózsafajtát kitenyészteni, a kertészeket izgalom fogja el. Elkülönítik, gondozzák, ápolják a rózsát. Az embereknek azonban nincsenek kertészeik. A gyerek Mozart éppúgy bekerül a fogaskerekek közé, mint a többiek.

ASZTALOS LAJOS: KOLOZSVÁR – HELYNÉV- ÉS TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI ADATTÁR című könyvét mutatja be a Polis Könyvkiadó június 30-án, csütörtökön du. 5 órakor a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii u. 5.). A könyvet Kiss András nyugalmazott főlevéltáros méltatja.

EGÉSZSÉGES ÉLELMISZEREKHEZ JUTUNK-E? A választ dr. Veres Éva egyetemi tanártól kaphatjuk meg június 30-án, csütörtökön du. 5 órakor, az Unitárius Nőszövetség összejövetelén. Helyszín a belvárosi egyházközség Brassai utca 6. szám alatti tanácsterme.

SZÜNETEL AZ ÜGYFÉLFOGADÁS július 1-jén, a magyar köztisztviselők napja alkalmából – értesíti tisztelt ügyfeleit a Magyar Köztársaság kolozsvári Főkonzulátusa.

NÓTADÉLUTÁN BATYUS ALAPON – évadzáró összejövetel lesz az RMDSZ alsóvárosi kerületében (Párizs utca 17.) június 30-án, csütörtökön du. 4 órától.

ÁRADÁS címmel az MMcsoport magyarországi építészeti társaság az idei rotterdami biennáléról tart előadást június 29-én, szerdán du. 2 órakor a Műszaki Egyetem Építészeti Karának Csillagvizsgáló utcai épületében.

Magyarországi támogatáspolitika jelene és jövője az Európai Unión belül és kívül címmel szakmai tanácskozásra kerül sor ma, június 29-én délután fél 3-tól a Jakabffy Elemér Alapítvány székhelyén (Szentegyház utca /Iuliu Maniu 39/4). Az eseményre a JEA, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Hidvégi Mikó Imre Alapítvány közös szervezésében kerül sor. A tanácskozást Salat Levente (BBTE) nyitja meg. Előadók: Fábry István (MTA-ENKKI), Tibád Zoltán (IKA), Ríz Ádám és Horváth Tamás (Hidvégi Mikó Imre Alapítvány), Székely István (JEA), Bodó Barna (ERMACISZA), Horváth Réka (BBTE).

A Nagy Könyv-játék második fordulójában közel 2 millió szavazat érkezett be 255 582 szavazótól, ezek alapján született meg a hónap közepén a Magyarországon legkedveltebb 12 regény toplistája. Ebbe olyan kötetek kerültek be, mint Az aranyember, a Pál utcai fiúk, az Egri csillagok, a Tüskevár, de ott van az első tucatban a Harry Potter és a Gyűrűk ura is. A Nobel-díjas Sorstalanság nem került be, az Ábel a rengetegben az utolsó percekig benne volt az első 12-ben, végül kiesett, Wass Albert regényei közül egyik sem lett döntős. A lista magyar – külföldi aránya 5–7 a külföldiek javára.

A Nagy Könyv-játék Erdélyben is nagy sikernek örvendett, t öbb mint tizenegyezer szavazólap gyűlt össze a második forduló keretében. Az elmúlt hetekben Erdély tizenkét megyéjében zajlott a szavazás, a szervezők szerint az akció nyomán valóságos mozgalom indult az erdélyi magyar irodalom népszerűsítése érdekében, amelybe iskolák, könyvtárak és civil szervezetek is besegítettek.

A Nagy Könyv erdélyi szervezője, Szepessy Előd úgy értékelte, a játék az előzetes reményeket messze felülmúló sikernek örvendett, felkérésükre több mint 220 oktatási intézmény karolta fel a népszerűsítését, de több helyen a tanfelügyelőségek, diák- és civil szervezetek is segítettek a szavazás lebonyolításában.

A szavazatok száma a valóságban jóval meghaladhatja a tizenegyezret, ugyanis felmérések szerint az erdélyi magyar diákok jelentős része interneten szavazott. A nagy érdeklődésen túl a szervezők a Nagy Könyv legnagyobb hozadékának azt tartják, hogy a játék hatására – főként az iskolások körében – érezhetően nőtt az érdeklődés az irodalom iránt.

A legkedveltebbek listája:

1984 – Orwell, George; A Gyűrűk Ura – Tolkien, John Ronald Reuel; A kis herceg – Saint-Exupéry, Antoine de; A Mester és Margarita – Bulgakov, Mihail Afaneszjevics; A Pál utcai fiúk – Molnár Ferenc; Abigél – Szabó Magda; Az aranyember – Jókai Mór; Egri csillagok – Gárdonyi Géza; Harry Potter és a bölcsek köve – Rowling, Joanne Kathleen; Micimackó – Milne, Alan Alexander; Száz év magány – García Márquez, Gabriel; Tüskevár – Fekete István.

A kolozsvári lakosoknak június végén–július elején már nem is számít különlegességnek, ha furcsábbnál furcsább kinézetű fiatalok százai lepi el a várost. Idén június 30. és július 3. között már a kilencedik Rave Family Open Air – Delahoya zenefesztiválnak ad otthont a Kolozsvár-széli Hója erdő.

Három éjszakát bulizhatnak át az elektronikus zene kedvelői, kettőt a belvárosban, a szombatról vasárnapra virradó éjjelt pedig az erdő alatt, ahol – először – három színpad segítségével szolgáltatnak minden ízlésnek megfelelő zenét.

Idén a rendezvény július 30-án, a Bocskai-ház galériájában kezdődik egy rendhagyó kiállítással, melynek témája a gépek és az idő. A kiállítást követően műhelybeszélgetés veszi kezdetét, amely átfogja mindazon újításokat, amelyekre számíthatunk az elektronikus zene színterén.

Péntek estére két helyszínt foglaltak le a szervezők: a csillogást-villogást, elérhetőbb house-zenét kedvelő fiataloknak a Kharma klubot, ahova két lengyel DJ is hivatalos a két kolozsvári mellett, valamint az After Eight klubot mindazoknak, akik az underground, a durvább zene megszállottjai, s akiknek technóval és drum and bas-szel kedveskednek a lemezlovasok.

Szombaton három zenestílust játszó színpad várja 16 órától a már szokványos útvonalon felvonulókat, és – premierként – VJ-bejátszásról is gondoskodtak. Agnes, a Manga.ro és Cote élőben fogják a zene mellé a vizuális hangulatot felpörgetni.

A vasárnap estét a „levezető" bulinak szánták, amely tükrözni fogja az előző éjjelt átbulizók hangulatát.

A jegy a klubokba 150 ezer, míg a nagy eseményre 200 ezer lejbe kerül, kiskorúaknak tilos a belépés.

Újságíróként a háború volt a szenvedélye és igazán csak az erőszak vonzotta. Vietnam, Libanon, az 1991-es öböl-háború – mágikusan vonzották a csataterek. 1956-ban, a magyar forradalom idején Budapesten járt. Tudósításai a világ legnagyobb példányszámú lapjaiban jelentek meg, a The Times, a Life és a New York Times hasábjain. Az 1968 évi mexikói zavargások során puskagolyó sebesítette meg. A vietnami háborúban amerikai harci repülőgépek bevetésein vett részt. Oriana Fallaci nemzetközi médiasztár volt, még mielőtt a „médiasztár" fogalom megszületett volna.

Az immár 12 éve súlyos rákbeteg, New Yorkban élő, könyörtelen stílusáról ismert olasz újságírónő június 29-én tölti be 75-ik életévét.

Fallaci, akinek antifasiszta édesapja Mussolini Olaszországában csodával határos módon kerülte el a kivégzőosztagot, ma már nem gyógyíttatja magát, nem jár orvoshoz, onkológushoz sem. Minden idejét az írásnak és legutóbb megjelent két könyve fordításának szenteli.

Különösen nagy feltűnést keltett 2004 tavaszán megjelent Az értelem ereje című könyve, amelyben azzal vádolta Európát, hogy „eladta lelkét az iszlám inváziónak". Két évvel korábban pedig hasonlóan nagy vihart kavart a Harag és büszkeség című könyve, és sokan azzal vádolták, hogy gyűlöletet szít a mohamedánokkal szemben. „Az egyetlen művészet, amelyben Allah fiai mindig élen jártak, a megszállás, a hódítás és a leigázás művészete" – vetette a muzulmánok szemére.

Igazán az interjú műfajában volt mindig otthon Fallaci. Azt állította ugyan, hogy gyűlöli az interjúkat, de tavaly a Corriere della Sera című olasz lap mellékletében mégis önmagával készült interjúban szólalt meg. Arra az önmagának feltett kérdésre válaszolva, hogy miért egyezett bele az interjú készítésébe, ezt válaszolta: „Mivel a halál a kapumon kopogtat". A műfajról azt mondta: az interjú kérdéseinek az alany szívébe kell szúrni.

Emlékezetes maradt Oriana Fallaci 1972-ben Hailé Szelasszié etióp császárral készített interjúja. Amikor ugyanis az uralkodó udvaroncai felháborodtak azon, hogy nadrágban akar megjelenni az interjú színhelyén, ezt válaszolta nekik: „Mondják meg Őfelségének, hogy vagy nadrágban, vagy meztelenül jelenek meg a színe előtt". Különben az interjú elkészült, de Oriana Fallaci ruhában járult a császár elé.

Az immár nyugalomba vonult harcias olasz újságírónő a jelek szerint megtalálta „idős korának témáját": az iszlámot, a terrorizmust és a Nyugat lagymatag válaszát mindkettőre. Rendíthetetlenül vallja, hogy „az iszlám célja kultúránk elpusztítása és Európa muzulmán gyarmatosítása".

Oriana Fallaci idős korára egyre dühösebb: nem ismer középutat és szótárából már hiányzik a „párbeszéd" kifejezés, írásai már olyanok, mint a háború.

A kulturális folyóirat júniusi számának változatos szépirodalmi ajánlatában szerepel vers, próza, adoma: Vörös István, Karácsonyi Zsolt, Filip Tamás, J. Szondy György, Jean Portante verseit, illetve Bogdán László Hajnal című regényének részletét olvashatják, Prágai Tamás Folyamodvány, Csender Levente Orvosok árnyéka című novellái mellett a kínálatot György Attila által papírra vetett: A Tilos Kávéház legszebb meséi színesítik.

Bíró Béla Madách és Dante világképét elemzi, Sipos Zoltán Sipos Gábor levéltárossal, a BBTE történelem tanszékének tanárával beszélget.

László Márton Kollektívgazdaság-ellenes akciók Maros tartományban 1950–1951 című munkájának második részét közli a folyóirat, Fogolytáborok, haláltáborok címmel jelent meg Gazda Józsefnek a Székelyföld történetét ismertető írása.

A Szemle rovatban Tamás Dénes kritikája olvasható Selyem Zsuzsa Esterházy-könyvéről, Pieldner Judit ugyanazon szerzőnő Szembe szét című könyvét elemzi.

Nadányi Jánosra emlékezik Egy elfelejtett történetíró újrafelfedezése c. írásában Pap Levente, Oláh Sándor Gagyi József A krízis éve Székelyföldön 1949 című kötetéről ír, Bota Szilamér Egyed Ákos Erdély metamorfózisa a hosszú 19. században címmel, a szerző hetvenötödik születésnapjára megjelent kétkötetes tanulmánygyűjteményét méltatja.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Világok harca – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: június 29–30.: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel 23 órától.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Agents secrets – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 17,30, 20; kedvezménnyel kedden minden előadás; Vejedre ütök – amerikai. Vetítés június 27–30.: 22.30 órától, kedden kedvezménnyel.

GYŐZELEM – A gépész – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 20, 22; Second Hand – bemutató. – Vetítések időpontja: 14, 18.

FAVORIT – A nemzet aranya – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön.

DÉS

MŰVÉSZ – Csillagok háborúja III. – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel és hétfőn minden előadás.

TORDA

FOX – A bukás – Hitler utolsó napjai – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Agents secrets – bemutató. – Vetítések időpontja. 17, 19, 20.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Walking Tall – amerikai. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap: 22 órától; kedvezménnyel hétfőn minden előadás.

DACIA B-TEREM – Nagy Sándor – amerikai. – Vetítések időpontja: 18; pénteken, szombaton, vasárnap 21; kedvezménnyel kedden minden vetítés.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Mennyei királyság – amerikai. – Vetítések időpontja: 14, 17, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 23 órától és hétfőn minden előadás.

ROMÁN OPERA

Június 29-én, szerdán este 7 órakor: Donizetti: Szerelmi bájital.

ZENEAKADÉMIA

Június 29-én, szerdán este fél 7 órakor: Nyári hangverseny két zongorára és ütősökre. Közreműködik: Silviu Sbârciu, Diana Barb, dr. Grigore Pop, Nicolae Coman.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Íme, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul írják fölébem...

Soha nem hasított fájdalmasabban belém József Attilának ez a néhány sora, mint amikor Kolozsvár neves színészét, László Gerőt kísértük utolsó útjára szombaton a Házsongárdban. Ismerősömtől hallva, miszerint a Duna Televízió kulturális híradója ekként jelentette be a holtak birodalmába távozó színészünk nevét: „Kolozsváron elhunyt Gerő László színművész", elgondolkodtam, vajon hol van az a föld, hol lehet az a haza, ahol nevünket hibátlanul írják és mondják? Egyre inkább megbizonyosodom arról, hogy a sokat hangoztatott „egyetemes magyar kultúra", „egyetemes magyar színházművészet" jellegű, nagyképű kijelentések üres szólamok. De milyen jó zászlónkra tűzni alkalomadtán, lobogtatni, felmutatni, aztán, ha már céljainknak nem felel meg, elfelejteni, sutba vágni. Úgy tűnik tehát, nem könnyen lelhetjük meg a hazát, a földet. Szánalmas vigasz, hogy József Attila sem találta meg, csupán a vers erejéig. Hiszen, mint láttuk, „az egyetemes magyarság televíziójában" sem (hogy hű legyek az eredeti gondolatomhoz) sikerült megkérdezni a számtalan Erdélyből elszármazott munkatárs közül senkit, vajon mi is a neve igazából az illető kolozsvári színésznek. Talán ez segített volna. Vagy legalábbis merem remélni, hogy létezik még egyfajta kollektív memória. Ha már budapesti távlatból nézve nem igazán ismerik a „végeken" szolgáló színjátszó személyek nevét.

Az erdélyi magyar kultúra, mint az egyetemes magyar kultúra fontos része, mondják. Annyira azonban mégsem fontos, hogy tudnák: XY-nak vagy YX-nek nevezik azt, aki alkotott, tett valamit azért a bizonyos kultúráért.

A sors fintora, hogy mindezek a gondolatok a Házsongárdban foglalkoztattak, László Gerő tátongó sírja felé baktatva a meredek úton, elhaladva kultúránk nagyjainak nyugvóhelye mellett. Vajon megbocsátják-e az általuk már meglelt hazában az ellenük elkövetett számtalan tévedésünket? Házsongárd – a Magyar Örökség része. Szép kimondani. Szívmelengető. De vajon elfogadja-e mindenki ezt az örökséget? Szükségük van-e rá magyarjainknak manapság? Vagy csupán egy terhes, rájuk kényszerített örökség? Nyűg. Amelytől szabadulnának, de elvetni nem merik. Ha valami fájt, ami odaátról érkezett az elmúlt időben, kedves feleim, az számomra ez a kis rövid hír volt: „elhunyt Gerő László színművész". Több december ötödikével is felért!

Transfórum rovatunkban az olvasó kérdéseire ezúttal László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, kolozsvári városi tanácsos, helyi vállalkozó, gyermekorvos válaszol.

(Folytatás a június 28-i számunkból)
Nagy Sándor: – A Kolozs megyei magyar intézményvezetők kinevezése késik. Tudomásom szerint Sztranyiczki Szilárdon kívül az idén nem sikerült magyar szakembereket vezető tisztségekbe juttatni. A Kataszteri Hivatal igazgatója tényleg nagyon tisztességesen, hozzáértéssel és becsülettel végzi feladatát, de mikor számíthatunk újabb kinevezésekre, milyen hivataloknál, és milyen kritériumok alapján jelölitek ki a magyar vezető személyeket?

– Érintett? Szakmai felkészültség, referenciák, nemzetiség stb., és mindezt fejvadász cégek teszik meg. Újdonságnak számít? Azok az emberek, akik ilyen beosztásba kerültek vagy fognak kerülni, szakmailag jól felkészültek, becsületesek, csapatmunkára képesek kell hogy legyenek. Arra kérem kivétel nélkül mindegyiküket, hogy esélyegyenlőséget biztosítsanak intézményen belül és kívül MINDENKINEK. Ugyanaz, amit néhány sorral fennebb a felsőoktatásban dolgozó oktatóink helyzetéről mondtunk, elmondható a megyei intézmények struktúrájáról is. Nagyon sokan nem fognak reflektorfényben tetszelegni, mégis ott vannak, vagy ott lesznek.

Kerekes István: 1. – Nem érzi úgy, hogy az RMDSZ csúcsvezetősége becsapta választóit, mivel a választási mottó az volt: „Együtt az autonómiáért", miután már biztos volt a parlamenti bejutás? Markó úr már csak a kulturális autonómiáról beszél.

– Kifizette már a telefonszámláját? (A kérdéseket telefonon tette fel a kérdező – szerk. megj.) 1. Szerintem nem.

2. – Hol működik a Petőfi–Schiller féle egyetem?

– Én is kérdem, hogy hol van a Petőfi–Schiller egyetem, és remélem, hogy nagyon nagy figyelemmel olvasta a Hantz Péter úrnak adott válaszom hetedik pontját.

3. – Hol van az erdélyi magyar TV-stúdió, kik a vezetői-szerkesztői vagy csak kampányfogás volt az egész?

– Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron és Bukarestben. Hallott Ön már arról, hogy a regionális stúdióknak saját frekvenciájuk van? Ha utánanéz ennek a dolognak, valószínű, hogy az Ön által látogatott rendezvényen is beszámolhat erről.

4. – Hány ingatlant vettek el az államosítás alkalmával a történelmi magyar egyházaktól, és hányat adtak vissza ténylegesen országszerte?

– Nagyon sokat elvettek, és nagyon keveset adtak vissza. Ha emlékezetem nem csal, Máté András Levente képviselő úr és Eckstein-Kovács Péter szenátor úr a múlt héten jelezte, hogy a bizottságaik jóváhagytak egy olyan törvénymódosítást, ami nem teszi kötelezővé a polgármestereknek a további pereskedést azokban az ügyekben, ahol már két fokon elvesztették a pert. Amennyiben a parlament megszavazza ezt a módosítási javaslatot, fel fog gyorsulni a visszaszolgáltatás.

5. – 4 év kormánykoalíció, 4 év kívülről támogatása a kormánynak, majd újra a kormánykoalícióban – mindezek után továbbra is marad a sok kislépés politikája?

– Biztosíthatom Önt afelől, hogy minisztereink, államtitkáraink és egyáltalán, Bukarestben tevékenykedő tisztségviselőink maximális nyitottságát tapasztaltam a Kolozs megyei ügyekkel kapcsolatban. Gondoljon csak a Borbély László miniszter úr látogatására, de beszámolhatok Nagy Zsolt miniszter, Csutak István államtitkár, és nem utolsó sorban Kötő József államtitkár látogatásáról is. Megpróbáljuk maximálisan érvényesíteni kormányban való részvételünket.

6. – Kormányon van az RMDSZ. Mit tudnak az ellen tenni, hogy 1 banit sem emelkedett a nyugdíj, míg az árak 20–30%-kal nőttek?

– A kommunizmusnak már vége. Az árakat a piac szabja meg. Ha nagy a kereslet valamire, akkor általában áremelkedéshez vezet. Szerintem az államnak ki kell szállnia az árképzési mechanizmusokból. A konkurencia az, ami általában árcsökkenéshez vezet. Ha jól értesültem, Kolozs megyében a nyugdíjak újraszámítása júliusban fejeződik be, és az azt követő hónaptól az újraszámított nyugdíjakat fogják kézbesíteni. Sajnos ez még mindig csak egy részleges megoldása a helyzetnek. Nagyon súlyosnak tartom azt, hogy az aktív lakosság számaránya évről évre csökken, a születések száma nagyon alacsony, és társadalmunk egyre öregszik.

John Prescott brit miniszterelnök-helyettes tájékoztatja Tony Blair kormányfőt az átmeneti uniós költségvetésre vonatkozó budapesti javaslatról, amelyet szerinte az Európai Tanács napirendjére kell tűzni.

Ezt a budapesti munkalátogatáson tartózkodó John Prescott azután mondta újságíróknak, hogy kedden megbeszélést folytatott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel az Unió előtt álló feladatokról, elsősorban a következő EU-költségvetésről.

Az Unió soros elnöki tisztét júliustól betöltő Nagy-Britannia politikusa az esemény után arról beszélt, hogy London igyekszik megismerni a tagállamok álláspontját a brüsszeli csúcs után kialakult helyzetről, és arra törekszik majd, hogy az érintett felekkel együttműködve sikerüljön megoldást találni a nehézségekre.

John Prescott elmondta: a visszaigénylés kérdése szorosan összefügg a közös agrárpolitikával, a kettőt együtt kell kezelni.

Gyurcsány Ferenc leszögezte: Magyarország abban érdekelt, hogy az Uniónak legyen – ha lehet, egy jobb szerkezetű, a versenyképességre jobban koncentráló – hétéves költségvetése. Budapest arra az esetre javasolt átmeneti szabályozást, ha a megállapodást nem sikerülne nyélbe ütni. Szerinte azt kell szem előtt tartani, hogy a versenyképesség ugyanolyan fontos legyen, mint a stabilitás, mert „a versenyképesség a jövő stabilitása".

Ha felnyitjuk a mezőgazdasági fejezetet, fel kell nyitni a koppenhágai megállapodást is – mondta a kormányfő, hozzátéve, hogy ez a vélemény egybeesik a brit állásponttal.

Gyurcsány Ferenc emlékeztetett, hogy az elmúlt időszakban az Unió működését illetően sok kérdés vetődött fel, jelenleg több a kihívás, mint a válasz.

Síkra szállt amellett, hogy a válaszok keresése során egyszerre kell biztosítani a stabilitást, az uniós együttműködés stabil alapjait, illetve kidolgozni a szükséges reformokat.

Gyurcsány Ferenc a brüsszeli kudarc kapcsán közös felelősségről és az európai identitás újjáélesztésének szükségességéről beszélt.

Mint mondta, jó lenne, ha az az álláspont lenne uralkodó, hogy „nem az egyes országokat képviseljük Európában, hanem mi együtt vagyunk Európa", vagy egy közös Európa, amelyet együtt csinálunk; „a nemzeti poltikát itthon csináljuk (...), nem Brüsszelben van Budapest, mi vagyunk Brüsszel, meg London Brüsszel, meg Párizs Brüsszel".

– Annyit lehet elhozni Brüsszelből, amennyit beteszünk a közös Európába – jelentette ki Gyurcsány Ferenc.

Ideiglenesen levették a napirendről az egységes európai uniós jogosítvány ügyét az EU-tagországok közlekedési miniszterei hétfői luxembourgi találkozójukon, a légiirányítókat illetően viszont megegyeztek abban, hogy egységesítik az uniós engedélyezési rendszert.

A közös vezetői engedélyről szóló tervezetben az EU harmonizálni igyekszik a jogosítványok kiadásának – Európában ma még nagyon eltérő - szabályait és érvényességük időtartamát. Hosszú távon a tervezet egységes jogosítványt irányoz elő.

A tagországok tavaly októberben már igent mondtak a terv általános elveire, és támogatta azokat az Európai Parlament is. A részleteket most tárgyalva azonban a miniszterek nem tudtak kellő többségű egyezségre jutni: a tanácskozásról kiszivárgott hírek szerint a németajkú államok, Franciaország és Lengyelország is fenntartásokat fogalmazott meg. Emiatt a téma egyelőre lekerült a közlekedési tanács napirendjéről, és azt már tudni lehet, hogy az év hátralévő részében a soros uniós elnökséget ellátó Nagy-Britannia sem kívánja tárgyalni.

Megállapodtak viszont a miniszterek abban, hogy a légi közlekedés biztonságának javítása, a légiirányítók mozgásának megkönnyítése érdekében egységes uniós engedélyezési rendszert dolgoznak ki erre a szakmára vonatkozóan. Egyebek között a képzési követelményeket és az orvosi előírásokat egységesítik.

Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár hétfőn Kijevben üdvözölte, hogy Ukrajna szorosabb kapcsolatokat kíván ápolni az atlanti szövetséggel.

„Új és megváltozott Ukrajnában vagyok most, és ez nagy örömömre szolgál (...), ismerve az ukrán kormány euroatlanti integrációs törekvéseit" – mondta a NATO-főtitkár megérkezésekor.

„Több reformra is szükség van ahhoz, hogy Ukrajna a NATO tagja legyen, és úgy látom, hogy az ukrán kormány ezeknek a reformoknak az útját választotta" – hangsúlyozta Scheffer Borisz Taraszjuk ukrán külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után.

„A(z ukrajnai integrációs) folyamatot a NATO 26 országa erőteljesen támogatja" – fűzte hozzá, s közölte: a NATO tagállamai segíteni fogják Ukrajnát, amilyen mértékben Kijev ezt kérni fogja és erre szükség lesz.

A NATO-főtitkár azért érkezett Ukrajnába, hogy azokról a reformokról tárgyaljon, amelyekre az új Nyugat-barát vezetés a NATO-tagság elérése érdekében ígéretet tett. Jaap de Hoop Scheffer a tervek szerint tárgyal Viktor Juscsenko államfővel, Julija Timosenko kormányfővel és Anatolij Hricenko védelmi miniszterrel.

A tavaly év végi narancsszínű forradalom segítségével hatalomra került Juscsenko áprilisban vette be ismét az ukrán védelmi doktrínába a NATO-csatlakozásra vonatkozó kitételt, amelyet elődje, Leonyid Kucsma egy évvel korábban kitörölt a doktrínából.

Borisz Taraszjuk a tárgyalás után elmondta, hogy szóba került a NATO-vezetésű békefenntartó küldetésekben való ukrán részvétel is. Ukrán katonák jelenleg Koszovóban teljesítenek szolgálatot NATO-parancsnokság alatt. Kijev megkezdte mintegy 1600 fős kontingensének kivonását Irakból, a művelet az év végéig befejeződik.

A felek megállapodtak, hogy az Ukrajna–NATO Bizottság legfelsőbb szinten legközelebb októberben ül össze.

A NATO-főtitkár látogatása alatt a radikális baloldali Haladó Szocialista Párt ifjúsági szervezetének néhány tucat tüntetője békés NATO-ellenes gyűlést tartott Kijev belvárosában.

Közös nyilatkozatban ítélte el a srebrenicai vérengzést 140 balkáni civil szervezet hétfői belgrádi találkozóján.

Az Igmani Kezdeményezés szervezetébe tömörülő szerbia-montenegrói, horvátországi és boszniai nem kormányzati szervezetek aljas és barbár cselekedetnek minősítették a közel nyolcezer halálos áldozatot követelő, tíz éve történt vérengzést. Nyilatkozatukban követelték a tettesek, a felbujtók és az értelmi szerzők legsúlyosabb megbüntetését. A civil szervezetek elítélték a mészárlás tagadását és súlyosságának csökkentését, bűnténynek minősítették a tragédia elhallgatását és igazolását is.

Az Igmani Kezdeményezés 140 civil szervezetet tömörít az említett, „daytoni háromszöget" alkotó három országból. A tagszervezetek évente megtartják találkozójukat annak emlékére, hogy 1995 áprilisában emberi jogi aktivisták Szarajevó ostromakor megmászták a főváros melletti Igman hegyet, hogy tiltakozzanak a háború és az öldöklés ellen. A belgrádi találkozó első napján felszólalt Svetozar Marovic szerbia-montenegrói, Stjepan Mesic horvát államfő, illetve Borislav Paravac, a boszniai államelnökség soros elnöke.

A három államférfi közös nyilatkozatban foglalt állást a háborús múltból eredő problémák rendezése mellett. Megállapították, hogy a három ország kapcsolataiban jelentős előrelépés történt, de szükség van a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való teljes és feltételek nélküli együttműködésre. Ez ugyanis az „a megkerülhetetlen lépcsőfok, amely a kollektív bűnösségről és felelősségről szóló elméletek felszámolásához vezet". Síkraszálltak a menekültkérdés mihamarabbi rendezéséért, a kisebbségek társadalomalkotó szerepének megerősítéséért, a civil szféra és a hatalmi szervek szorosabb együttműködéséért. Marovic, Mesic és Paravac az Európai Unióhoz való csatlakozást határozta meg mindhárom ország hosszú távú céljának.

Harmincöt országból több ezer hajó gyűlt össze Portsmouth térségében azokra az ünnepségekre, amelyeken keddtől a legmagasabb szinten emlékeznek meg a Nagy-Britannia tengeri uralmát egy évszázadra megalapozó 1805. évi trafalgari ütközetről.

A hivatalosan nem a csatának, hanem a tengernek szentelt ünnepségsorozaton 110 hadihajó vesz részt, köztük 43 külföldi. A keddi megnyitón II. Erzsébet brit uralkodó előtt tisztelgett a nemzetközi flotta. Harminc vitorlás hajó, 20 teherszállító hajó, továbbá 10 ezer magánjacht és hajó érkezett a hatnapos parádéra, amely 20 négyzetkilométernyi területen zajlik majd. 1977 óta nem volt a brit partoknál hasonló méretű esemény. Maga II. Erzsébet is csak negyedszer fogad hasonló tiszteletadást: 1953-ban megkoronázásakor, 1969-ben a NATO alapításának 20. évfordulóján, 1977-ben trónralépésének 25. évfordulóján volt csak erre eddig példa.

Kedd este nagyszabású fény- és hang-, illetve tűzijátékkal emlékeztek meg a trafalgari csatáról, amelynek pontos évfordulója különben október 21-re esik. Szerdától vasárnapig 200 ezer embert várnak a tengeri fesztiválra, amelyen többek között régi gályák is felvonulnak, fedélzetükön 2000, korhű ruhába öltözött statiszta lép fel a tengerészek, a kalózok, illetve a kikötői örömlányok szerepében.

A trafalgari csatában a Nelson admirális vezette brit hajóhad fényes győzelmet aratott az egyesített francia-spanyol flotta fölött, de maga a hős tengernagy életét vesztette az ütközetben. Utolsó szavait azóta is idézik: „Istennek hála, teljesítettem kötelességemet".

A tajvani hatóságok ujjlenyomatot vesznek a Kínából érkező bevándorlóktól, hogy elejét vegyék az illegális bevándorlás tömegessé válásának – jelentette be kedden a tajpeji kormány kínai ügyekkel foglalkozó tanácsa.

A tanács szóvivője nem közölte, mikortól vezetik be ezt a gyakorlatot. Több ezer, Kínából érkező ember telepedett már le a szigeten. A tajpeji hatóságok elsősorban azoknak a kínaiaknak adnak letelepedési engedélyt, akik tajvani lakosokkal kötöttek házasságot.

Ugyanakkor sokan vágnak neki a mintegy 140 kilométer széles Tajvani-szorosnak a kínai Fucsien tartomány partjaitól, hogy Tajvanra jussanak jobb életkörülmények reményében. A tajvani hatóságok szinte minden esetben visszatoloncolják az illegális bevándorlókat, ha rájuk találnak. Sokan közülük azonban hosszú évekig megbújnak Tajvanon hamis okmányok birtokában. Fucsien kínai tartományban virágzik a tajvani személyazonosító okmányok hamisítása és feketepiaci árusítása.

Az ujjlenyomat vétele a tajpeji bejelentés szerint a hamis okmányokon alapuló illegális bevándorlás megfékezését szolgálja.

A kínai vámhatóság lefoglalta egy japán tankönyv 180 példányát, amelyet egy Kínában működő japán iskolának küldtek a felkelő nap országából. A tankönyvben lévő térképek eltérő színekkel ábrázolják Kínát és Tajvant, s ez olyan benyomást kelthet, mintha két külön országról lenne szó – indokolta kedden a vámhatóság intézkedését a kínai külügyminisztérium szóvivője.

Az „egy Kína elve" mindenek felett való a kínaiak számára, a kínai törvények tiltják Tajvan elszakadását az anyaországtól, a vámhatóság tehát a törvényeknek megfelelően járt el, amikor elkobozta a szóban forgó japán tankönyveket – fejtegette pekingi sajtóértekezletén Kung Csüan (Kong Quan).

A szóvivő nem említette, de japán lapok tudni vélik, hogy más oka is volt a tankönyvek miatti kínai felháborodásnak. A könyvbe nyomtatott térképek japán területként tüntetik fel a Kelet-kínai-tenger egy kis szigetcsoportját, amelynek hovatartozása évtizedek óta vita tárgya Japán és Kína között. Korábban egyik fél sem törődött a parányi sziklazátonyokkal, ám amióta mérések valószínűvé tették, hogy a szigetcsoport körzetében gazdag olaj- és földgázkincseket tartogat a tenger mélye, ádáz harc indult a kínaiul Tiaojünek (Diaoyu), japánul Szenkakunak nevezett szigetcsoportért.

Tojászáport zúdítottak albán tüntetők hétfőn Vuk Draskovic szerbia-montenegrói külügyminiszterre, amikor rövid látogatást tett Prsitinában, az ENSZ-misszió (UNMIK) központjában.

A belgrádi média helyszíni beszámolói szerint noha Draskovic megérkezésekor az ENSZ-központ előtt legalább húsz rendőr ügyelt a biztonságra, a közelben néhány tucat albán diák tüntetett, majd közvetlenül a székháznál tojászáport zúdított a külügyminisztert és kíséretét szállító gépkocsikonvojra. A külügyminiszter húszperces megbeszélést folytatott az UNMIK helyettes vezetőjével, Larry Rossinnal, majd távozáskor ismét tojásokkal hajigálták meg. Az ENSZ-rendőrség előállított nyolc tüntetőt.

Az UNMIK hivatala által kiadott közlemény szerint Draskovic és Rossin egyetértett abban, hogy a koszovói szerb közösség képviselőinek el kell foglalniuk helyüket a tartományi parlamentben és a kormányban. A tavaly októberi választási bojkott miatt a koszovói szerbek nem vesznek részt a hatalmi intézmények munkájában, politikai képviselőik között gyakorlatilag a választás óta folyik a vita ennek helyességéről.

A hat évvel ezelőtti koszovói válság óta nem járt Draskovichoz hasonló rangú belgrádi politikus Pristinában. Idén februárban Boris Tadic szerb elnök ellátogatott ugyan Koszovóba, de kizárólag szerb enklávékat keresett fel. Draskovic látogatása azonban magánjellegű: a politikus azért érkezett a tartományba, hogy a szerbek nemzeti ünnepének, Szent Vid napjának előestéjén, hétfőn átvegye a gracanicai kolostorban az írói munkásságáért járó rangos kitüntetést, Lázár Fejedelem Aranykeresztjét.

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

Sikeresen választotta meg a közszolgálati tévé új vezetőségét a képviselőház és a szenátus együttes ülése, noha a Demokrata Párt (DP) tartózkodott a voksolástól azt követően, hogy a jelöltjeiket visszavonták. Az ellenzék és a koalíció többi része által támogatott vezetőség növelte a liberálisok és a demokraták közötti szakadékot, amely politikai elemzők szerint akár áthidalhatatlanná is növekedhet.

A voks eredménye szerint Tudor Giurgiu, erdélyi rendező, a TIFF Filmfesztivál igazgatója váltja fel Valentin Nicolaut a közszolgálati tévé igazgatói székében. A rádiót Maria Ţoghină vezeti majd, akit szintén a liberálisok javasoltak a tisztségre. A parlament jóváhagyta a két intézmény igazgatótanácsát is. A megválasztás előtt azonban komoly bonyodalmat okozott, hogy az elnöki hivatal úgy döntött, visszavonja jelöltjeit, majd nemsokára a Demokrata Párt vezetősége is hasonló lépésre szánta el magát azzal érvelve, hogy csak így lehet biztosítani az intézmény pártsemlegességét.

Bukaresti lapkommentárok szerint azonban kenyértörésre kerülhet sor a liberális–demokrata választási szövetséget alkotó partnerek között. A Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök vezette Nemzeti Liberális Párt (NLP) tagjait valósággal fejbe kólintotta a demokratát viselkedése, akik Emil Boc pártelnök révén bejelentették, hogy a következő választásokon is Traian Băsescut javasolják az államelnöki tisztégre. Boc azt sem rejtette véka alá, hogy az ország legerősebb pártjává akarnak válni. Emil Boc utólag sem bánja, hogy nem kérték ki Băsescu újbóli jelölése kapcsán a liberálisok véleményét. A pártelnök szerint ezt nem kellett volna megtenni, hiszen a július 25-i kongresszus egy önálló párt testületét képezi, ezért nem kell feltétlenül közösen tervezniük 2009-re. Ezek után nem csoda, hogy egyre inkább háttérbe szorul a két párt fúziójával kapcsolatos terv. Noha a legutóbbi közvélemény-kutatás eredményei szerint ezt az összefogást a választási szövetség szavazói óhajtanák, a pártok vezetői nem sürgetik a dolgok ez irányú alakulását. Emil Boc egy televíziós adásban kijelentette, hogy a jelenlegi időszak nem alkalmas arra, hogy a demokraták döntést hozzanak az esetleges egybeolvadásról. A DP elnöke szerint alapos elemzést kell végezni e terv kapcsán, és számításba kell venni, hogy van-e még értelme az összeolvadásnak, vagy a két pártnak továbbra is külön utakon, két nagy európai politikai családot képviselve kellene haladnia.

A DP színeit képviselő Gheorghe Seculici miniszterelnök-helyettes szerint kevésbé valószínű, hogy a két párt összeolvadása megvalósuljon, ha eddig nem sikerült tető alá hozni ezt az alkut a két párt vezetőinek büszkesége miatt. Hozzátette: a választási szövetség szurkolója marad, és bízik e politikai konstrukció jövőjében. Jóval sötétebb jövőt festett azonban Valeriu Stoica, volt liberális pártelnök a szövetségnek. A politikus szerint a két párt közötti nézeteltérések háborúhoz vezetnek, és a D. A. Szövetség ketté szakadhat a következő két hónapban, ha a felek nem tesznek valamit az összeolvadásért. Stoica szerint a fúzió terve a jelek szerint kisiklott, és a súrlódások hamarabb jelentkeztek, mint ahogyan arra a tavaly számítani lehetett. Ezt az elméletet erősítette meg több politikai elemző is.

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) Kolozs megyei szervezete azzal vádolja Emil Boc polgármestert, hogy félretájékoztatta a közvéleményt, amikor úgy nyilatkozott, hogy az ellenzéki párt nem tett törvényes lépéseket annak a pannónak a felállítása érdekében, amelyre az utca embere jegyet adhatott a polgármester eddigi tevékenységére. Az SZDP szerint ez a módszer a funari időkre emlékeztet. A párt emberei be akarták fizetni a városháza pénztárába a szükséges díjat, de a polgármesteri hivatal emberei megakadályozták ebben. Végül bankátutalással oldották meg a helyzetet.

A lakossági véleményfelmérésnek számító akció július 1-ig naponta 12–16 óra között a belvárosban és más kerületekben folytatódik.

Kétnapos látogatást tesz Temesváron szerdán és csütörtökön a magyar külügyminiszter – közölte a tárca szóvivői irodája.

Somogyi Ferenc találkozik az RMDSZ Temes és Arad megyei, valamint városi vezetőivel, másnap pedig román partnerével, Răzvan-Mihail Ungureanu külügyminiszterrel tárgyal.

Az 1-es, 5-ös oldalt szerkesztette: Borbély Tamás

(Folytatás az 1. oldalról)

A prefektúra nyomására a vállalat vezetőségét a múlt hónapban leváltották. Az ippi részleg vezetőjét, a mintegy harminc éves tapasztalattal rendelkező Ardelean Teodort nevezték ki a szilágysági bányavállalat élére.

A bányavállalat gazdaságossá tétele elsősorban a földalatti fejtések bezárását jelenti, ez felére csökkenti az alkalmazottak számát is. Az új vezetőség emellett az átszervezések alkalmával az adminisztratív személyzet csökkentését is kilátásba helyezte. Ez alkalommal ellenőrizték az igazgatóság helyzetelemzését és a bánya működtetésének további terveit is.

A bánya gazdaságossá tételéhez tartozik a sarmasági külszíni fejtés megszüntetése is. Itt 25–30 méternyi földréteget kell eltávolítani ahhoz, hogy szénréteghez jussanak a markológépek. A külszíni fejtés viszont legtöbb 15–16 méteres földréteg alatt gazdaságos. A bánya új vezetősége talált ilyen helyet Nagydersidán. A helyi gazdák is beleegyeztek a mintegy 50 hektárnyi terület kisajátításába. Itt alig 12–14 méteres földréteget kellene legyalulni a szénig, és a tartalékok legalább még öt évig biztosíthatnák a zilahi, illetve a nagyváradi hőközpontok ellátását. Ezenkívül a Szilágy megyeiek mellett itt vásárolják meg a téli fűtéshez szükséges szenet a környékbeli, Máramaros és Szatmár megyei falvak lakói is. Az új telephelyen bányászott szénnek tehát lenne piaca, csak a kitermeléssel van gond. A terület fölött folyik a Kraszna, ami miatt a külszíni fejtés lehetetlenné válik. A szaktárca államtitkára megígérte, hogy a patak eltereléséhez szükséges 10–15 milliárd lejt előteremtik, és segítenek a bányavállalatnak a külszíni fejtés beindításában. Ha ez megvalósul, a bánya megtarthatja eddigi alkalmazottait, és nem fenyegetik további elbocsátások a sarmasági vájárokat.

Több Beszterce-Naszód megyei polgármesteri hivatalnak nincs pénze, hogy kifizethesse a tanárok nyári bérét. Viorel Tiniş, a megyei tanács gazdasági igazgatója elmondta, már hét polgármesteri hivatal informálta arról, hogy nem tudja biztosítani a tanárok fizetését a nyári hónapokra. Ezek közé tartozik a Besztercei Polgármesteri Hivatal is, amely már kérvényezett egy költségvetés-kiegészítést. A szükséges pénzösszeg jóváhagyásáról július elején döntenek.

Ioan Pintea, a Besztercei Állami Kincstár igazgatója elmondta, a polgármesteri hivataltól még nem érkezett írásos tájékoztató a költségvetés-kiegészítéssel kapcsolatban, de értesítették a pénzügyminisztériumot a kialakult helyzetről, és kérték egy 120 milliárd lejes összeg kiutalását.

– Voltunk már ilyen helyzetben – mondta az igazgató –, de a polgármesteri hivatalok akkor sem nyújtottak be kérvényt, hogy pénzt kérhessünk a pénzügyminisztériumból. Számításaink szerint 120 milliárd lejes összeg biztosítaná a tanárok fizetését a vakáció időszakára.

A tanügyi alkalmazottak fizetésére a pénzügyminisztérium évente átlagosan 700–800 milliárd lejt utal ki.

A Kolozs Megyei Tanács hat ilyen jellegű projektben vesz részt, amelyeket 2008. január 1-ig kell megvalósítaniuk. Négy tervezetet más megyék önkormányzatával együttműködve valósítanak meg, kettőt pedig önállóan.

A Bihar Megyei Tanáccsal, a járabányai és szentjánoshegyi polgármesteri hivatalokkal együttműködve fejlesztenék az Erdélyi-Szigethegység téli turizmusát. A projekt kivitelezése során felújítanának több környékbeli utat Járabánya és a Vurtop Turisztikai Központ térségében. A javítási munkálatokhoz 6 millió euró szükséges, ebből 4,5 milliót Phare-alapokból biztosítanának, a munkálatokat 20 hónapon belül kell befejezniük.

A Havasrekettye, Jóháza, Ponor térségében tervezett munkálatok sokat javítanának az infrastruktúrán, amelyből a helyi turistaház-tulajdonosoknak származna a legtöbb hasznuk, hiszen megnövekedne a turisták száma. Elsősorban a C 108-as megyei utat szeretnék felújítani, de szeretnének több szálláshelyet is biztosítani az oda látogató turistáknak. Nem másodlagos szempont az sem, hogy munkahelyeket teremtenek a helyi lakosság számára. A szükséges alaptőke 4 millió euró, amelyből több mint 3,3 millió eurót az Európai Unió és a román kormány, közel 700 ezer eurót pedig a helyi tanács teremtene elő.

A turisztikai övezetekhez vezető utak korszerűsítése azért nagyon fontos, mert különleges turisztikai látványosságokat és természetes tavakat tekinthetnek meg az Erdélyi-Szigethegységbe látogatók, hangzott el a tanácskozáson.

A tordai helyi tanács részletesen bemutatta a tordai sóbányával és a sós tavakkal kapcsolatos projektjét. Tervük megvalósításához közel 3,8 millió euróra van szükség, melynek 75%-át Phare-alapokból fedezik. Újra megnyitnák a sóbánya másik bejáratát, amely a közeli sós tavakhoz vezet a Borgó-völgyébe, hogy ezzel is vonzóbbá tegyék a turisták számra ezt az övezetet. A sóbánya négy részből áll, egyik még nem látogatható. A számos sportlehetőség mellett a sóbánya legújabban egy kezelési részleggel is rendelkezik, ahol néhány ágy is található. Ezt főleg azoknak találták ki, akik kifejezetten a sós levegő miatt mennek oda. A munkálatok – a tervezet szerint – nem károsítanák a bánya geológiai alapját.

Sem a Kalotaszeg honlapon, sem az EKE kiadásában nemrég megjelent könyvben nem említik Méra nevét a kalotaszegi falvak sorában. Pedig Méra ma is a Nádas-mente legnagyobb faluja, és az is volt végig a középkor folyamán. Mindenki a templom felszentelésétől (1299) kezdi Méra történelmét, holott ezt megelőzően is van igen gazdag történelme. Bátran állíthatjuk, hogy a bronzkortól és a római kortól folyamatosan lakott civilizációs hely volt.

Nemcsak hiedelem, hogy a Várhegyen valóban vár állt, egyes történelmi források szerint bronzkori vár és várárok nyomai láthatók, de erre vonatkozóan nem rendelkezünk elég adattal. Dácia római meghódítása után a rómaiak fejlett civilizációt honosítottak meg, melyhez tartozott az egész terület feletti ellenőrzés és fejlett közlekedési hálózat. Így került sor a Napocából Porolissumba vezető út megépítésére, amelynek nyomai a mérai határban most is láthatók, csak nyitott szemmel kell járni. Ennek nyomvonala a legkönnyebben a vonatablakból követhető.

Mivel a Nádas-patak medre gyakran változott, és feltehetően mocsaras is volt, ezért a rómaiak az utat a domboldalban, a déli fekvésű oldalon (ahol tavasszal hamar elolvad a hó), a völgy felett kb. 5–10 méter magasságban vezették és ennek során olyan töltést, hidakat, támfalakat készítettek, amelyeknek nyoma most is látható.

Már a bácsi erdő alatt, a mostani almáskert vonalán végig látható egy kis terasz, amely az út nyomvonalát jelzi. Andrásháza fölött jól kivehető egy vékony fehér csík a vörös talajban, amely a római út mészkő burkolatából származik. Ez végigmegy a Kerek-rüget nevű dűlőben, a mérai patakon kőhídon vezetett át, majd a mai falu végén folytatódott kb. a Szűcs Kisó néni házánál, és így ment át a Padi oldalra, ahol a gyümölcsöskerteken végig a Tamás tanító kertjén át a volt Béla Gyuri féle telek felé vette útját. Az Emike-kert utáni részen a szántás során régebben még római feliratú kövek is előkerültek, de most is világosan látható a fehér csík, ahogy a mesterségesen lefektetett mészkőlapok törmelékét az eke folyamatosan felhozza. Emellett az Óráthon (egyes források szerint Órátszeg) római kori villa romjai kerültek elő, melyet egyes amatőr helytörténészek mindenképpen őskeresztény templomnak próbáltak meg beállítani, de ezt nem sikerült tudományosan bizonyítani. Az út nyomvonala hasonlóképpen követhető egészen a nádasi határig.

Általában a nagyobb hidaknál szabályos távolságonként őrtornyokat állítottak a rómaiak, feltehetően így történt ez a mérai patak hídja mellett is. Erre bizonyíték nincs, de mindenképpen elgondolkoztató a tény, hogy az út burkolásához a jó minőségű mészkövet a rómaiak feltehetően a mérai és vistai határban bányászták. Ezeknek a kőbányáknak a nyomát mutatják a Diófa tető déli lejtőjén lévő ismeretlen eredetű bányagödrök. Ezekre most is nagyobb gondot kellene fordítani. Gondolok itt arra, hogy az út egy részét szakszerűen ki lehetne ásni és turisztikai látványosságként bemutatni.

A Várhegy-dűlőben i.u. 460–600 között virágzó gepida falu volt „abból a királyságból", amelynek fejedelmi szálláshelyét (az Erdély Története I. kötet 140–160. oldal szerint) Napoca romjai között jelölik meg, és ezt vették körül szabályos távolságra őrhelyek és falvak, amelyek fejedelmi kincseit Apahidán és Szamosfalván fedezték fel. A gepida település nyomai a várhegy déli lejtőjén most is láthatóak, le egészen a Nagy utca utolsó házáig, és ez esetleg arra enged következtetni, hogy ez a falu az avar hódítás és a terület szláv megtelepedése után folyamatosan lakott volt. Innen ered az a mérai hiedelem, hogy régen a falu nem itt volt, hanem a Kistelekben. Ez azonban csak a honfoglalás előtti időszakra vonatkozhat, hiszen a templom helye bizonyítja, hogy a magyarok a mai falu területén telepedtek meg.

A falu nevének eredete is a folytonosságot bizonyítja a magyarok bejöveteléig, ti. végig a Nádas mentén a Bács, Szucság, Méra, Vista, Gorbó, Türe, Mákó falunevek mind szláv eredetűek. Ezt a honfoglalók csak átvették az itt talált őslakóktól. Ebből az derül ki, hogy a honfoglaló magyarok egy részének útja itt vezetett át, mert a Mezőségen való megpihenés után a magyar alföldre a Meszesi kapun át és a Körös-völgyben a Királyhágónál mentek be a magyar törzsek. A szent királyok államépítése nyomán ugyancsak a Meszesi kapun települt vissza Töhötöm szabolcsi vezér népe és benépesítette az egész Nádas-, Almás-völgyét és Kis Szamos- völgyét. A honfoglalás utáni korai középkori, katolikus történelmünkből nem sok adat maradt fenn, ezt a református egyházról szóló oldal részletesebben taglalja.

Érdekességként mindenképpen ide kívánkozik a kérdés: honnan származhat a Szász utca elnevezése. Csak találgatni tudunk arra vonatkozóan, hogy a kolozsvári szászoknak itt volt földbirtokuk, gyümölcsösük és szőlőskertjük, Szászfeneshez hasonlóan, ahol ún. nyári gazdálkodást folytattak amellett, hogy a városban kézműves foglalkozást űztek. Tudjuk, hogy Zsigmond király koráig még magyarnak sem nagyon engedték meg a Kolozsvárra való beköltözést. Elgondolkoztató, hogy a temető árkából, a mai iskola kerítése vonalából gót betűs sírköveket ástak ki. Ezek sokkal régebbiek voltak a temető falában ma kiállított legrégebbi 1576-os kőnél.

Mindenesetre elmélyültebb helytörténeti kutatásokat lehetne folytatni a falu középkori múltjáról. Tudni kellene, hogy történt-e tatárdúlás, és hány alkalommal, mikor voltak nagyobb járványok és tűzesetek. Erre vonatkozóan érdemes megemlíteni a cintermi ásatásokat a mai emeletes szövetkezeti bolt és kocsma építésekor, amikor nemcsak a szokásos családi temetkezésre utaló, hanem egymás hegyén-hátán fekvő tömegsírban csontvázakat is találtak. Ez lehet járványos betegség (pestis, kolera stb.), de lehet a sorozatos tatárdúlások utáni gyors eltemetés következménye is. A kalotaszegi nép eredetére vonatkozó azon feltevés, hogy tatár elemekkel vegyes népességről van szó, bizonyítható Méra esetében is, ahol most is van tatár melléknevű család és a monda szerint az itt letelepedett tatár katonanép leszármazottairól van szó.

A falu múltjáról és jelenéről részletesen olvashatnak a www.mera.try.hu honlapon.

Az oldalt szerkesztette: Dézsi Ildikó

Ez a téma, kisebb darabjaiban, valóban az utcán hevert: éjjel ismeretlenek bezúzták az egyik Unió utcai üzlet kirakatát. A vandál tett nyoma vasárnap reggel is látható volt. Belébotolva azonnal nyúltam kis fotómasinám után.... Alighogy végeztem, leszólítottak: miért fényképeztem? Kiderült, hogy egy megbizott őrző-védő káefté figyelő-emberének szúrtam szemet. Az ő feladata, hogy a bű- nös(ök) esetleges visszatértekor riassza a rendőrséget. Miután tisztáztuk egymást, még ő biztatott, hogy tegyem csak ki az újságba a képet, mert a mai világban egyre több az ilyen jómadár, hátha ez kicsit fékezi őket.

Mindketten megtettük a magunkét.

Szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében Bardócz Csaba szervező arról tájékoztat, hogy idén nyáron új, ökumenikus sátor gazdagítja a Tusnádfürdőn július 17–24. között szervezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor programját. A neve Keskeny út-sátor.

„A megnevezés hallatán mindenkinek akaratlanul is az jut eszébe, hogy a keresztény embernek azon a bizonyos keskeny úton, kellene/illene járni, de ez nem mindig könnyű. Sokan azt hiszik, hogy akik a Keskeny utat követik, plusz terheket vállalnak fel, életük egyhangúvá, örömtelenné válik. Ezt a helytelen gondolkodást szeretnénk megcáfolni. A sátorba betérőknek megmutatjuk, hogy a Keskeny úton járó emberek élete boldogabb, mint a széles úton járóké, mert tudják, életük alkonyán nem a vége, hanem folytatása következik." – áll a levélben.

A szervezők sokszínű programokkal várják a Nyári Egyetem résztvevőit. Minden nap rövid áhítattal kezdődik. Igyekeznek olyan előadókat meghívni, akikért saját környezetükben a fiatalok valósággal rajonganak: Bartos Károly (Karesz) a sátánizmusról és rockzenéről, Simon Levente a párválasztásról, Dr. Pásztori Kupán István a Szent Koronáról, Szilágyi László az Okkultizmusról és Sógor Csaba, az Egyház és politika összeegyeztethetőségéről beszél majd.

A délutáni órákban a sátor kézműves műhellyé alakul át. A táborozók gyöngyfűzéstől kezdve, bogozáson és gyurmázáson át, bőrözéssel, gyertyamártással valamint batikolással tölthetik el délutánjukat. Az esti órákban filmklubba illetve gitárestre várják az érdeklődőket. A gitárest meghívott előadója Ruszka Sándor a Karaván és Klausenblues együttesek tagja. A későesti-hajnali órákban is nyitva lesz a sátor. A csillagvizsgálás mellett esti beszélgetésekre is sor kerül majd vallásos, egyházi, politikai és bármilyen más jellegű kérdésekről, érdeklődésnek megfelelően.

További információk a www.mit.com.ro/keskenyut honlapon.

A kolozsvári polgármesteri hivatal és a városi tanács összes pénztára (Mócok útja 1–3., Főtér 1., Şt. O. Iosif u. 4., I. Meşter u.12. szám) június 29. és július 2. között zárva tart. A tevékenység szüneteltetése összefügg az új lej forgalomba hozatalával és a bankok munkájának ehhez kapcsolódó felfüggesztésével.

A Kolozs Megyei Tanács tegnapi sajtóértekezletén Marius Nicoara tanácselnök az olaszországi tapasztalatokról számolt be. Az elmúlt héten a megye és a város vezetőségéből, valamint a pártok képviselőiből álló küldöttség látogatott az olaszországi Parmába és Trento autonóm tartományba. Az utazás az olaszok egy korábbi látogatásának viszonzásaként jött létre, és nagy jelentőséggel bírt, hiszen a hazai küldöttségnek sikerült több üzletemberrel tárgyalni, akik komolyan érdeklődnek a Kolozs megyei beruházási lehetőségek iránt – magyarázta Nicoara. Az elnök szerint sokat lehetne tanulni az olaszoktól abban, hogyan alakíthatnánk ki az Erdélyi-Szigethegységben vonzó és jövedelmező turisztikai központokat. Emellett a közigazgatási tevékenység területén is találtak követni való példákat. A megye elnöke még ebben az évben előterjeszti az közigazgatás decentralizációját követő, a szakterületek és feladatok új leosztását is tartalmazó elképzelését.

Az Amerikai Egyesült Államokba utazik a hétvégén egy tordai önkormányzati küldöttség. A szombattól július 10-ig tartó utazás során Tudor Stefanie polgármester és Vasile Miclausi városi tanácsos meglátogatja San Franciscót, Sacramentót és Reno városát. Az utazás költségei személyenként mintegy 140 millió lejt tesznek ki, azoknak a városi tanácsosoknak, akik részt szerettek volna venni az utazásban, a költségek felét, tehát 70 millió lejt kellett volna fedezniük.

Nehéz anyagi és családi háttérrel rendelkező gyermekeket keres az aranyosgyéresi közösségi központ. Ebben a hónapban még további 35 gyereket fogadhatnak be Aranyosgyéres vidékéről, nyilatkozta Floriana Prahoveanu, a központ vezetője. A központ családi programjába olyan gyerekeket fogadnak, akik hátrányos helyzetű családokból származnak, ahol az egy főre eső havi jövedelem nem haladja meg a kétmillió lejt. A befogadott gyermekek a központ programjaiban részesülnek – szociális támogatás, a tanulásban nyújtott segítség, orvosi és pszichológiai tanácsadás –, ám anyagi támogatást nem kaphatnak.

Nemrég a kolozsvári polgármesteri hivatal társulási szerződést kötött a Transilvania Bankkal annak érdekében, hogy korszerűsítsék a Sétateret. A kedden befejezett projekt több mint 4 milliárd lejbe került. A munkálatok során sétányokat köveztek ki, korszerűsítették a játszótereket, két új kosárlabda palánkot és több sakkasztalt szereltek fel. Ugyanakkor több száz négyzetméteres felületre virágot ültettek.

A projekt a polgármesteri hivatal és a magáncégek közti partnerség keretén belül zajlott. Az elkövetkező időszakban valamennyi parkot hasonló eljárással újítanák fel.

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy a UPC kábeltévé-társaság közreműködésével a polgármesteri hivatal felújította a Július 14 téren levő parkot és játszóteret, valamint görkorcsolyások számára külön pályát hoztak étre a Caragiele-parkban. Ugyanakkor a Coca-Cola bevonásával felújították a Ion Moinea Stadion melletti játszóteret.

Az agrárpolitika újjászervezésének fontos részét képezi az EU 2200196-os számú rendelete a gyümölcs- és zöldségtermelői szervezetek létrehozásáról és azok működéséről. A TSZ-ek ennek megfelelően a termelőknek, termékeik közös értékesítésére és feldolgozására létrehozott szervezetei, amelyek meghatározott agrárrendtartási feltételek mellett uniós támogatásban részesülnek.

A gazdálkodók – különösen a zöldség- és gyümölcstermesztők - körében a legtöbb nehézséget a szervezetlen értékesítés okozza. Ezen a helyzeten úgy lehet változtatni, ha a termelők az értékesítési folyamatban alku-pozíciót hoznak létre a kereskedőkkel, jelentősen megerősítve szerepüket. Ezáltal megnő az értékesítési biztonság és csökken a kiszolgáltatottság.

A hazai termelők és a kormányzat számára sokféle tanulsággal szolgál, illetve számos feladatot rejt az Unió 1996-ban bevezetett új piac-szabályozási és támogatási rendszere, amely minden bizonnyal tovább szigorodik várható csatlakozásunkig.

A termelők piaci együttműködésének szükségessége nálunk is egyre több kistermelőben tudatosodik. 2004 júniusában jelent meg a 277-es számú, termelői csoportokról szóló törvény, amely a mezőgazdasági, erdészeti és halászati termékek értékesítésével kapcsolatos tevékenységet foglalja keretbe. Ez megszabja a működési szabályzatot és a minimális taglétszámot egyaránt.

Megyénkben az első termelői csoport az aranyosszéki Szentmihályon jön létre, folyamatban van törvényes bejegyzése.

A rendőrség Szervezett Bűnözés- és Kábítószer-ellenes ügyosztálya azonosította azt a személyt, aki folyó év február 19-én 13.20-kor arról értesítette a 112-es sürgősségi számon a rendőrséget, hogy bomba van elhelyezve a kolozsvári polgármesteri hivatalban. A hamisnak bizonyuló bombariadót a 16 éves szamosújvári D. R. Stelian szánta viccnek, s mint a nyomozások kiderítették, március 4-én is „megviccelte" a hatóságokat, hasonló módon. Eljárás indult ellene.

Gyalogátkelőn gázolták el
Súlyos baleset történt tegnapelőtt délelőtt fél 11-kor a Corneliu Coposu utcában. A 27 éves helyi C. Adrian Teodor egy Audit vezetett, amikor elgázolta a szabályosan, gyalogátjárón átkelő L. Elisabetát. A kolozsvári nő súlyos sérüléseket szenvedett.

Foglalkozása: rabló
A tordai rendőrség azonosította azt a két személyt, aki június 27-én kirabolta a 67 éves R. Emiliát. A bűncselekménnyel a rendőrség a helyi 35 éves P. Vilhelmet és az ügyet eltitkoló 30 éves B. Camelia Ioanát vádolja – előbbit előzetes letartóztatásban, utóbbit szabadlábon vizsgálják. A rendőrség azt is megállapította, hogy a férfi további négy, eddig ismeretlen tettessel elkönyvelt rablás elkövetője. A vád szerint a férfi 2004. január 27-én D. Mariát, 2004. november 26-án R. Mariát, 2005. május 13-án Capalnas M.-et, 2005. május 19-én pedig Ilas M-et – mindannyian nők – rabolta ki ugyancsak Tordán. A nyomozások tovább folynak a vádlott teljes bűnlajstromának kiderítése végett.

Halálos baleset Körösfőn
Hétfőn délután halálos közlekedési baleset történt Körösfőn, az E60-as országúton. A 26 éves zilahi D. Adrian Ionel, aki annak ellenére ült kormányhoz, hogy jogosítványa 30 napra fel van függesztve, egy Volkswagen Passat márkájú személygépkocsival Nagyvárad felé haladt, amikor egy veszélyes kanyarban nem lassított kellőképpen, és frontálisan ütközött a szemből szabályosan közlekedő 1200-as Ladával, amelyet az 58 éves fogarasi S. Károly vezetett. A Lada vezetője életét vesztette, akárcsak a 22 éves fogarasi C. János Boldizsár, a Lada utasa. Súlyosan megsérült továbbá a Lada másik utasa, a 22 éves fogarasi S. István, miközben a Volkswagen vezetője és utasa, a 16 éves zilahi B. Anca kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet. Az autók megrongálódásából eredő anyagi kár félmilliárd lejre tehető.

Az oldalt szerkesztette: Kiss Olivér

Aki szorgoskodott, s eleget csücsült a tankönyv mellett, hétfőn nyugodt lelkiismerettel vehette a kanyart az állomás felé (s ha szerencséje volt, még haza is érkezett a vonattal), hogy az otthoniakat immáron csak meglátogassa, mert úgy, ahogy a körkérdésből kiderült, elég kevesen szándékoznak a nyári vakációjukat a szülővárosukban tölteni.

Sz. I., kommunikáció szakos hallgató nyári szünidejét Spanyolországban szándékszik tölteni a szüleivel: „Azért választottuk ezt, mert hármunknak igen előnyös árban jönne ki a tíznapos kiruccanás, s talán mégis jobbak a körülmények, mint itthon. Ráadásul világot is látunk, eddig még sosem mozdultam ki az országból."

P. J., politológus hallgató: „Marad a már megszokott júliusi full program, Tusványossal, Félszigettel, előtte egy évfolyam-kirándulással egybekötött sátortábort is tervezünk. Szép időt jósolnak júliusra, remélem, jól fog telni, mert tényleg ki szeretném bulizni magamból az egy-éves stresszt. S augusztus? Augusztusban, azt hiszem, tanulni fogok az őszi nekifutásra, mert pár dologból azért jó lenne javítani."

Gy. Sz., természetföldrajz hallgató: „Taizée-ben, ifjúsági-keresztény táborban töltünk két hetet, persze még az egyetem keretében különböző szakmai gyakorlatra és kirándulásokra cipelnek magukkal, úgyhogy nem szokványos nyárban lesz részem. Jól egyezek a csoporttársaimmal, szerintem nagyon kellemesen fogjuk eltölteni azt a pár napot."

Sz. M., közgazdászhallgató: „Jutalomtábort érdemeltem ki, úgyhogy két hetet áztatni fogom a bokámat a Fekete-tenger sós vizében. Alig várom, hogy az otthoniakkal találkozhassak, fél éve nem láttam őket, kicsit hiányoznak. (Valószínűleg bulival várnak...) A nyaram nagy részét otthon szeretném tölteni, mert jövőre még kevesebb a valószínűsége, hogy hazalátogatok. Szerintem az államvizsga dolgozatot fogok pötyögtetni..."

M. Cs., politechnika: „Irány Amerika!! Holnap csomagolok, pénteken indulok. Körbejárom az Egyesült Államokat, világot látok földről és fellegek közül!"

Kívánjunk hát mindenkinek kellemes nyarat, jó vakációzást, a pechesebbeknek pedig jó tanulást.

Azt hiszem, a pizza volt a hibás. Sőt. Tudom. A pizza volt a hibás, sok volt rajta a fokhagyma, és én, a nagyokos, még meglocsoltam muzsdéjjal is. Hát ez az oka a rossz álmomnak. Nem, nem a horrorfilm kezdemények valamely utóhatása. Egyébként is, ilyen fokhagymafogyasztás mellett Drakula, Noszferátú és az egész vámpírbagázs kerülnének. De most vicc nélkül, a szobatársam nem is vámpír, de belesápadt, amikor hazajöttem. Mikor megszólaltam, csak pihegni tudott, halkan, körülbelül annyit, hogy: „Nyisd ki az ablakot vazze…"

Persze, a rémálmomnak lehet más oka is. A szellem-köbméter (lidércnyomásnak ez a hivatásos mértékegysége) arány elég alacsony a szobánkban. Pedig megnézem az ördög videokazettáját is, amit ha az ember megnéz, huszonegy napon belül meghal. Nem jött be, csak a telefonunkat vágták le, persze, lehet csak azért, mert a kazetta kalózkiadás volt, sajnos, a bolgár testvérek sem a régiek. Mással próbálkoztam, kísérleteztem, mi lesz, ha az elátkozott e-maileket nem továbbítom. Semmi sem történt, no, lehet csak azért, mert az átok is digitális úton terjed, és mivel levágták a telefonunkat… ugye… hát net sincs. A vizuális eszközöket használó ijesztgetés újabb illusztris példájára bukkantam a Constantine című filmben. Hát, ijesztő volt. A film maga nem, azt még csak meg lehet nézni, de hogy ez a Keanu Reeves már megint fekete öltönyben alakítja a csodagyereket, több volt a soknál. Rémületemre próbálkoztam a szenteltvíz házi előállításával, arra gondolva, hogy az egyház ugyan levédte már ezt a terméket, de azért nagy a piaci kereslet iránta, meg hát zárjegyeket is lehet számítógépen gyártani… Salakos vízből nem lesz szenteltvíz. Ami azt illeti, még fürödni sem igen ajánlatos benne, feltéve, hogy az ember nem szereti a rozsda jellegzetes színét és szagát.

Korán volt még az elalváshoz. A szobatársam hozott valami igazi ijesztő dolgot. Casper, a kísértet. Reszkettünk, mint a nyárfalevél, mire sikeredett végignézni. Életem legijesztőbb másfél óráját éltem át, rosszabb volt, mint Guţă, a manele-csoda megtestesítője, rajongótáborostól. Nem találtam a szavakat. Ugyan alváshoz elég késő volt, de az iménti megrázkódtatástól nem sikeredett elszenderednem. Mit volt mit tenni? Nekiálltam, és megnéztem egy újabb filmet. Az ördögűzőt. Meg kell mondanom, hogy az alvilág ura elég sok időt tölthet az aerobik szalonban, legalábbis más magyarázatot nem találok arra, hogy valaki 360 fokban képes a nyakát tekergetni. Elég kellemes filmecske, bár a svéd sátánista zenekarok azért jobb díszletet szoktak maguknak találni. A sztori kicsit gagyi, nem olyan izgalmas, mint a Bridget Jones Naplója 2. (Egyébként az igazi rémálom film. A moziban egy szomorú szemű legény szólított meg alig hallhatóan: „Téged is a barátnőd ráncigált ide?")

Összegezvén az est tanulságait: semmi. Elkámpicsorodottan bújtam ágyba, az utcán vízvezetékeket cserélő munkások ordibálása és a légkalapácsok megnyugtató dübörgése álomba ringatott. Álmomban ott álltam az állomáson. A Korona, szokás szerint, késett. A kalauz már a vonatról ordított: vegyetek jegyet! Vettünk. Ün picsóáré – mert a vasutas sztrájk miatt nem volt már jegy. Következett hét óra pihentető éjszakai út – lábon. Szóval a rémálom nem tréfadolog.

A múlt hét végén úgy döntöttünk, magunk mögött hagyjuk a város zaját, a szesszió fáradalmait, és néhány napra felmegyünk a Parâng-havasokba egy kis társasággal. Úgy tűnt, hogy a kirándulás különleges élményét fogja szolgáltatni egy útba eső rezervátum megtekintése is. Meglepetésnek tartogatták számomra, aztán, mint kiderült, mindenki számára váratlan fordulatot jelentett.

Kora délután érkeztünk a hátszegi természetvédelmi rezervátumhoz, ahol 15–16 éves fogyatékos suhanc fogadott, jegyeket árult. Az első meglepetés a tízezer lejes belépő volt. Mikor rákérdeztünk, hogy mi is látható ezért a pénzért, a válasz egyszerű volt: egy medvét és három bölényt. Ez volt a második meglepi.

Elindultunk az ösvényen felfelé, nem jött elhinnünk, hogy csak ennyit lehet látni. Alig tettünk meg 10 lépést a tűző napon, amikor elénk tárult egy 10–15 négyzetméteres ketrec, amelyben egy szerencsétlen kárpáti medve ájuldozott a 30 fokos melegben. Se vize, se étele, alig egy kis árnyék, ahova behúzódhatott. Siralmas látványt nyújtott, ahogy erőtlenül felemelte nagy kerek fejét és felénk fordulva tátogott. Ha beszélni tudott volna, minden bizonnyal előbb vizet kér. Nem neki kellene a rácsok mögött szenvednie...

Megbotránkozva indultunk tovább az erdőben, alig 20-30 lépésre a medve ketrecétől egy újabb rezervátumi „érdekesség" fogadott. Két felnőtt és egy újonnan született bölényfióka aránylag nagy elkerített területen, a fák árnyékában hevert. Sokat nem láthattunk, de a társaság kíváncsibb része hátrakerült az erdőbe és onnan vette szemügyre az országban alig fennmaradó pár példányt. Negyvenhét évvel ezelőtt, amikor a rezervátum létrejött, 23 példánnyal büszkélkedhettek, amiből 1990-re már csak két bölény maradt – az állapotok láttán ezen nem is csodálkozhatunk. Betegség esetén a rezervátumnak nincs pénze a bölények kezeltetésére, mivel anyagi csődben van. A rezervátumot csupán a melléktevékenységekből szerzett pénzből és a látogatási díjakból tartják fenn.

Tavaly az állatok napi kétszer kaptak vizet, ráadásul azt is a városból szállították a helyszínre tartályokban, mivel a közeli források kiszáradtak. A vízkérdés a mai napig megoldatlan. Az intézménynek nincs pénze nyugtatók vásárlására. Ez veszélyekkel jár: négy évvel ezelőtt egy medve kiszabadult a ketrecéből és megtámadta az alkalmazottakat. Az elszabadult állat veszélyt jelentett a közelben tartózkodó turistákra, így az egyedüli megoldást a medve lelövése jelentette.

Szintén a múlt évben az említett állatokon kívül a parkban látható volt még néhány fácán és három őz, amiből mostanára már semmi nem maradt. Ahhoz, hogy az állatok kínzásának vége szakadjon, évi több mint egy milliárd lej támogatásra lenne szükség, amivel korszerűsíteni lehetne a védett területet. Úgy tűnik, ez a kérdés a mai napig a hanyagolandó témák közé tartózik.

Az egyetlen reményt a hazai és nemzetközi állatvédő egyesületek jelentik. Talán a sajtóban megjelenő cikkek hatására valaki felfigyel a hátszegi rezervátumban uralkodó áldatlan állapotokra…

Az eszperantisták egyik igen jellemző tulajdonsága az utazásra való állandó készenlét. Tőlem sem idegen ez a hajlam, de útitársként legszívesebben a szemészek, optikusok, braille-nyomdászok, ezermesterek, tanítók, építészek társaságát választom. Annál is inkább, mert Dr. Zamenhof L. L., az eszperantó nyelv megalkotója maga is zenész volt, utazásaink során tehát kötelezettséget kellene éreznünk nyelvünk eszmeiségének hathatósabb megismertetése ügyében.

Ezúttal Románia meglátogatására került sor, a Kolozsváron élő neves és ismert eszperantista, Sigmond Júlia meghívására. Régóta ismerem őt, és tisztelem az eszperantó rendezvényeken való aktív részvételéért, valamint a Bazaro újság szerkesztéséért. Júliát kértem meg, hogy felvegye a kapcsolatot a Vakok Szövetségével és a vak és gyengén látó gyermekek intézményével. Az eszperantó nyelvnek köszönhetően kitűnő kapcsolatokat tudunk teremteni kisebb vagy nagyobb közösségekkel, hogy hasznosnak tudott és ekképpen értékelt terveinket megvalósíthassuk. Ezúttal is, mint egyébként mindig, lehetőleg a legszegényebbeknek igyekszünk segíteni szemműtéttel vagy receptre írott szemüveggel. Megjegyzem, hogy tapasztalatom szerint a vakok háromnegyedén ilyen formán segíteni is lehet.

Május 22-én repülővel érkeztem Romániába. Utamon elkísért Marianna van de Heuvel és Paul Vogelpoel, akik magukkal hozták az igényes szemvizsgálathoz szükséges műszereiket is. Itteni munkánkat küldetésnek tekintjük, a hollandiai Stichting Zienderogen néven ismert EVIDENTE Alapítvány eszményét követve, amelyet ilyen formán lehetne megfogalmazni: a remény nyelvét használók adjanak reményt azoknak, akik abban bíznak, hogy látni fognak.

Kellemes és igen hasznos volt megismerkedésünk a vak és süket gyermekek intézetével, valamint a Vakok Szövetségével. Találkozásaink során általában eszperantóul beszélgettünk, eszperantista vendéglátóink igen nagy segítségemre voltak. Itt tartózkodásunk alkalmával sok gyermeknek és felnőttnek tudtunk segíteni, közel- és távollátó szemüveggel. Sajnos, egyik munkatársunk megbetegedése miatt nem tudtunk a szemvizsgálatra feliratkozott minden gyermeket ellátni. Szándékunkban állt a szamosújvári börtön rabjain is segíteni, és a Kolozsvár szélén élő cigányközösségen is, akik nyomorúságos és szánalomra méltó körülmények között élnek, egy sivataghoz hasonlítható szemétlerakat mellett. Meglátogattuk ugyanis ezt a cigánytelepet, ahol alkalmunk volt megismerkedni egy segélyszervezet önfeláldozó tagjaival. Ők hívták fel a figyelmünket egy fiatal anyára, aki mintegy féléve teljesen vak ikreket szült. Abban a tudatban, hogy mindig találok barátokat, akik készek segíteni a mi humanitárius szervezetünket, azonnal „adoptáltuk" a két gyermeket. Megígértem az ott szolgálatot teljesítő orvosnak, hogy az EVIDENTE Alapítvány biztosítani fogja az ikrek számára az esetleges operáció költségeit Kolozsváron.

Végül arról is szót kell ejtenem, hogy nagyon élveztük a gyönyörű természetet, a napfényes eget, az antik városrész látványosságait, a kedves és vendégszerető embereket, az egész napos kirándulást a vak gyermekekkel, a találkozót az eszperantista eszmetársakkal. És ne felejtsem megemlíteni, hogy aktívan részt vettünk egy érdekes és vidám kacagó-terápiás tanfolyam esten is.

Az igazi és ügybuzgó eszperantisták szerencsés és kiváltságos embereknek érezhetik magukat, hogy megtanulták a Nemzetközi Nyelvet, amely lehetővé teszi a levelezést, az irodalomolvasást, a számtalan találkozást és jó barátok szerzését határokon túlról, jelenlétet biztosítanak élménydús rendezvényeken, részvételt távoli országokban tartott kongresszusokon.

Abban reménykedünk, hogy sikerül nemsokára visszajönni, ugyanis vállalt feladatainkat, amelyeket a váratlan betegség miatt csak részben sikerült teljesíteni, szeretnénk teljes egészében végrehajtani. Figyelembe véve a holland igazságügyi hatóságtól kapott felkérést is, meg szeretnénk látogatni az összes romániai börtönt, segítséget nyújtva mindenütt. Ha az ég is úgy akarja: a viszont látásra!

Köszönet Mariannának és Paulnak! Hasonló köszönet Júliának és a Kolozsvári Eszperantó Klub tagjainak!

Még az elmúlt évben írtam levelet az újságnak (meg is jelent) arról, hogy Kolozsváron a kábeltelevíziós társaságok csak két magyar adót közvetítenek, holott más erdélyi városokban, és nem is olyan messze, hat vagy akár hét magyar adó is szerepel az ottani társaságok műsorlistáján. Marosvásárhelyen például nem okoz gondot a magyar adások közötti válogatás, és még sorolhatnák több ilyen települést, de ennek semmi értelme.

A Szabadság el is indított egy aláírásgyűjtést az elmúlt évben azzal a céllal, hogy hatásosabban képviselhessék az itteni magyar lakosság kérését, igényét a televíziós társaságok előtt, több magyar adó bevezetése érdekében. Tudomáson szerint több mint ötezren aláírták az írásba foglalt igénylést. Ennek ellenére a tévétársaságok műsorpolitikája semmit sem változott, pedig a már nagyon is borsos, közel 300 ezer lejes havi bérleti díj megbírna még egy-két magyar adót, eleget téve a – gondolom jelentős számú – magyar előfizető elvárásának. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy semmi eredménye nincs az aláírásgyűjtésnek. Nem tudom, ennek mi lehet az oka, talán a cég nem rendelkezik kellő műszaki felszereltséggel, vagy a vezetőségből hiányzik az akarat ötezer ember meghallgatására, és kérésük megoldására. Gondolom, az RMDSZ vezetőségének többször intézkednie kellene ebben az ügyben.

Bevallom, én megelégednék a két fogható magyar adóval is, a Duna tévével meg a Magyar tévé kettes adásával, ha nem változott volna meg annyira a műsorpolitikájuk. Sajnos, lemondtam nagyon sok olyan adásról, amelynek pedig megvolt a nézettsége az erdélyi magyarok között, gondolok itt a zenés, szórakoztató adásokra, népzenére, magyarországi labdarúgó bajnokságokra. Talán ebben az irányban is lehetne valamit változtatni.

Alattad a föld, fölötted az ég
benned a létra. "
Weöres Sándor

Együtt botladoztunk a szabadság első mámorában. Mindnyájan kezdők voltunk. Ők az 1990 őszén újraalakult tagozat első, nagyon várt képzős gólyái és mi, kollégiumi tanárok, akik alig szabadultunk a diktatúra fojtogató poklából. Évnyitónk hosszú idő után, megint a Vártemplomban volt. Elsőnek értük meg, hogy iskolánk Letanovszky István igazgató jó diplomáciai érzékének köszönhetően visszanyerte kollégiumi rangját.

Vidámak, optimisták és lendületesek voltak, jól tanultak, még jobban tanítottak, és ennek alapján később sikeresekké váltak. Most, a 10 éves találkozójukon kiderült, hogy miután 95-ben kiröpültek, az Egyesült Államoktól Kanadáig és Párizson át Budapestig megfordultak a világban. Öröm, hogy legtöbben itthon bizonyítottak. Tér és idő fogalma megváltozott számukra, de örökre összefűzik őket a közös célok és értékek. Az erdélyi sors és a kollégiumi élet megtanította valamennyiüket alkalmazkodni, küzdeni, és közösséggé alakulni.

Találkozásukkor szeretettel megölelték egymást, és felszabadultan örültek a viszontlátásnak. A később kezdődő osztályfőnöki órán ritka, szép, tartalmas és meglepően érett beszámolókat és beszélgetést hallhattunk. Többségük hivatásának él és szépen boldogul. Van, aki erdélyi közösségek lelki építésével foglalkozik az enyedi „mustármag" szellemében. Mások még tanulnak, vagy éppen tanári diplomát szereztek. Különleges esetben korházi pszichológusként dolgoznak vagy vállalkozóként a minőség példaképévé váltak. Ritka kivétel a budapesti ékszerész. Mert a nevelői feladatot, amire felkészültek, nemcsak iskolában lehet gyakorolni, hanem például a családban is. Akad köztük háromgyermekes anya, többnek két és egy gyermeke van, vagy éppen várandós. Mindnyájan örömmel beszélnek a családról, a gyermekekről, büszkén mutatták be férjeiket.

Ízléses emlékfüzet készült a személyi adatokkal, amely megkönnyíti a kapcsolattartást. Szerveztek videózást az első rendkívüli diáknapokról és emlékeket felidéző tornakerti sétát. Közben Szőcs Ildikó igazgatónő és Kónya Mária aligazgatónő is szakított időt üdvözlésükre. Óvóképzős osztályfőnöknőjük Weöres Sándortól és a dalai lámától származó életbölcsességeket adott útravalóul, és egy torockószentgyörgyi virágcsokrot, azt szimbolizálva, hogy a mezei virágok között könnyű volt harmóniát teremteni. Mindez hagyományosan a csengő alól és a csengőszó hallatára, tanár kísérettel elindult véndiák vonulással kezdődött, és vidám mulatsággal végződött.

Értékes és mondhatjuk hiánypótló vetített képes előadásra került sor a Piarista Öregdiákok Baráti Körének székhelyén, június 21-én délután. Az egykori Mariánum és a Piarista Főgimnázium volt diákjai Máthé János diafilmjei és az azokhoz szinkronizált hangszalagok révén ismerkedhettek meg a régi Kolozsvár és a Házsongárdi temető épületeivel, fába és kőbe faragott kapuival, valamint a temető sok évszázaddal ezelőtt felállított síremlékeivel. Mind az egyes régi épületek, mind a temető sok értékes síremléke immár csak fényképen maradt meg az utókor számára, és éppen ezért még nagyobb a jelentősége a bemutatott diafilmeknek. A többi, a még létező épület és síremlék pedig élő történelem, amely bizonyítja Kolozsvár egykori polgárainak a szép iránti óhaját és érzékét.

A szép számban megjelent öregdiákok a vetítettképes előadás végén lelkes tapssal, illetve jelen soraikkal fejezik ki köszönetüket Máthé Jánosnak a kincses városnak és híres temetőjének múltját bemutató előadásáért.

Az értesítés megérkezése után akaratlanul is visszatér a találkozás gondolata, az 55 éves érettségi összejövetel, de a más jellegű alkalmi találkozások, viszontlátások emléke is. Mi az oka annak, hogy még 55 év után is alig várjuk, hogy ismét együtt lehessünk, még ha csak néhány órára is? Milyen láthatatlan erők, energiák gerjesztik a találkozások megrendezését? Talán mindannyian elméláztunk a kiváltó okok felett, és kialakult gondolatvilágunkban egy megszépült képzet. Mert a találkozások alapjában véve az öröm, reménység nemes gyümölcsei, a mindent megbocsátó alkalmak átéléseit, élményei.

Az érettségi találkozások élményvilágából nyilvánvalóan nem hiányoznak a gyermekkor és ifjúkor nagyon átszellemült emlékei. A maradandó élmény Csiha Kálmán édesapjának rendelkezése és végrehajtása: nehogy egyedül edd meg! No meg Belle Béla mézes, dióbeles búzakenyér szeletei, amelyeket aznap este az utolsó morzsáig elfogyasztottunk. Örökké eleven emlék a tornaórai baleset utáni egész osztály látogatása, élen a szépséges osztályfőnöknővel. Még a szekundák is felkerekítődnek kitűnőre a múló évek folyamán.

Az érettségi találkozó kivételes adomány is a sorstól, a Mindenhatótól, a nemes lelkű emberektől. Valójában nem sok gyermek, későbbi felnőtt részesülhetett abban a szerencsében, hogy tanulhasson. Sok tehetséges gyermek kallódott el megfelelő anyagi és erkölcsi támogatás híján. De sok iskolát végzett ember köszönheti tanulását, képzését, megvalósulását és megvalósításait az ősi scola védőszárnyainak. Az idő megszépítette tanáraink szigorúságát, de még a beceneveiket is. Melyikünk ne emlékezne megnemesedett tisztelettel és elmélyült szeretettel a Seriffre, Félszemű Billre, Apucira, Princre, Atyaistenre, az Öreg Szivarra, Kakadura? Mert tanáraink, esetleges gyarlóságaik ellenére is atyai segítőkész, emberséges társak voltak, akikre ráillett a régi követelmény: a jó tanító fő kelléke az ügyesség, a jeladó, vezérlő és ösztönző szerep, aminek eredményeképpen a törekvő diák alkotóvá válik (Brassai Sámuel).

Az idősebb kori találkozások kissé elvontabb ösztönzője az Iskola iránti tisztelet. Ismétlődő, kitartó ösztönzés ez, hiszen három és fél évszázada ebben az iskolában már sok nemzedék megtette ezt a főhajtást. A Zilahi Wesselényi Kollégiumnak számos példaképe, büszkesége volt, s remélhetőleg a jövőben is felnőnek kiemelkedő alkotók. Ehhez azonban szükséges az ősi scola visszaszerzése, ami napjaink égető feladata. Ez a történelmi feladat jelzi a találkozások legősibb indítékát: „az emberi, társadalmi szerveződés kezdetén a nagy családok, a nemzetségek összetartozásának az éltetése a nagyobb biztonságot, a megmaradást kölcsönözte az összetartozó közösségnek".

Tanulj a múltadból, a múlt bűneiből, s ehhez mérd tetteid. (Bethlen Miklós, 1642–1717)

A minap meg kellett látogatnom barátnőmet a városi kórházban, ahová sürgősségivel szállították be. A köztudatban a kórház még most is Dermata vagy Herbák kórház néven él. Igyekeztem, hogy még látogatási időben beérjek, ezért taxiba ültem. De amikor estefele haza készülődtem, úgy döntöttem, hogy mivel az idő is szép, gyalog sétálok a városközpontig. Kíváncsi voltam városomnak erre a részére, ahol már legalább 20–25 éve nem jártam.

Szombat délután volt, és nagy csend uralta a negyedet. Lassan bandukoltam a kellemes időben, és egyszerre földbe gyökerezett a lábam. Az utca jobb oldalán levő épület, ahol valamikor a kórház is működött, omladozófélben állt, hiányzó ablakokkal, málló vakolattal. Az előtte levő kis park csupa bozót, szemét, teljesen elhanyagolt volt. Behunytam a szemem, hogy újra a régi Herbák kórházat lássam magam előtt, ahol serdülőkoromban városunk neves sebésze, Veress Miklós megműtött. Ott láttam a folyosón a lelkes, kiváló belgyógyász főorvost, Both Lajost, aki soha nem gazdagodott meg, mert az öregek és szegények orvosa volt. Most az enyészet uralkodik minden felett.

Tovább újra meg kellett állnom, mert ott voltam a régi cipőgyár épülete előtt. Sok évvel ezelőtt gyakran lejöttem ide, mert az itt dolgozó osztálytársnőm szerzett a kislányomnak téli cipőt. Akkor olyan nagy volt a kereslet a Herbák cipők iránt, hogy alig lehetett hozzájutni. Néztem a gazzal benőtt síneket, ahol valamikor a vagonok tolattak, ki- és beszállítva a nyers bőrt vagy a kész árut. Ha véletlenül két órakor indultam haza, lehetetlen volt felszállni a trolira, mert a több száz ember elárasztotta a teret, ellepte a kocsikat. Most a nagy vaskapu nyitva tátongott, a kapusszoba üresen állt, az épület ablakai keretek nélkül, feketén ásítottak a térre. Ez, a hajdani Corvin tér 2. szám alatti, a Renner család által 1911-ben létesített bőrgyár évtizedekig a legnagyobb helyi vállalat volt. 1948-ig a Dermata nevet viselte, majd 1948-tól Herbák János után nevezték el, 1964-től pedig a Clujana kombinát lett. Hajdanán a gyárnak bemutató üzlete volt a Kornis (E. Zola) utca 1. szám alatt, a Wesselényi Miklós utca sarkán.

A közel 11000 embert foglalkoztató nagyüzem eltűnt, nyoma veszett. Vajon mit szólnának hozzá Rennerék, ha látnák, mi lett munkájuk eredménye? Vajon hol a hiba, hogy ami jó, hasznos, az mindig vakvágányra kerül? Ki a hibás mindezért?

Nehezen szakadtam el az elszomorító látványtól és az emlékektől. Újra és újra visszafordultam, és a fekete ablakok, mint valami segítségért kiáltó emberi szájak meredtek rám. Mielőtt a vasúti átjáró alá értem, jobbra néztem, és a töltések melletti füves, bozótos, elhanyagolt területen 4–5 szál pipacs lengedezett a szélben, üde színfoltot lopva ebbe a csendes pusztulásba. Hirtelen erős szél támadt, de jól esett, mert lehűtötte felhevült lelkemet. Elindultam hazafelé.

Az oldalt szerkesztette: Újvári T. Ildikó

(Folytatás június 22-i lapszámunkból)
Nádasmelléke. A Nádastere-alja és a Nádas bal partja közti terület, valamint a Nádas jobb partja. Csányi Gusztáv 1913. évi térképén a vasúti műhelyektől északra, a Nádas bal partja, a Túzokmál és a Hegyesdomb közti, 1917. évi térképén a vasúti műhelyektől északra, a Nádas bal partján fekvő határ.

1913: Nádas melléke [Cs13]; 1917: Nádasmelléke [Cs17].

Nádasmenti utca. A Nagyboldogasszony útja (Papfalvi út) elején, közvetlenül a Nádas hídja után, a patak bal partján nyíló, a Kürt utcáig vezető utca. — Trandafirilor.

1941: Nádasmenti utca [Kvát41]; 1945: Nádasmenti utca; Str. Maiacovschi – Majakovszki utca [Kvut]; 1957: Str. Maiacovski – Majakovszki utca [Kv 187.]; 1964: Str. Maiacovski – Majakovszki utca; Str. Maiacovski.

Nevét a helyhatóság adta.

Nádastere. A várostól észak-északkeletre, a Brétfűtől keletre, a Nádas és a Nádasteri-hegy közti határ. Csányi Gusztáv 1913. évi térképén a Nádas torkolatánál lennebb, a Szamos bal partján, a Kajántó-patakig terjedő határ. A Kajántói úttól keletre, a mai Irisz-telep kialakulása előtti határnak is ez a neve. Mára teljesen beépült. Egyes források szerint, mint pl. az 1888. évi várostérkép, azonos a Nádastere felé lejtő, délre néző, egykor szőlős oldallal, a Brétfűvel azonos magasságú Nádasteri hegy-gyel, a Nádasteri szőlőhegy-gyel. Pánczél Ferenc 1865. és 1876 évi térképén a Nádastere a patak közvetlen melléke, s efölött emelkedik a Nádasteri hegy. — Nádasteri hegy.

1530: „Nadasthery nevű hegyen fekvő másfél hold szőlő" [KmJkv II. 521.]; 1531: „A Nadastheryn levő egy hold szántóját" [KmJkv II. 532.]; 1567: „vinea in promonthorio Nadastheri" (’a nádasteri hegyen levő szőlő’) [KözgyJk 19. 55.]; 1623: Nadasteri [JakabOkl II. 259.]; 1704: „Die 24 Martii. [...] valami kurucok [...] mintegy 151-en [...] a nádasteri szőlők felső gyepűje megett lévén" [KvEml 287.]; 1840: „VII.30. az éjjel [...] valahol a’ havas alatt felhő szakadásnak kellett lennie, ma reggel 7 ora tájban a’ Szamos rettentő dühvel kezdett omlani, [...] a’ Malom elött keresztűl a’ barom piatzon omlik az ár [...] A’ harangok szüntelen zugnak mostis, a’ segitség omlik, de nem képes semmit csinálni, mert már a’ barom piatzon szinte két ölnyi a’ víz; Németek palloja, Nagy hid nincs sehol, – a’ Nádas Terin kalangyákat, mint mondják, mind el hordta a víz." [EMPákeilt. 7.] (ez utóbbi adat a Nádastere alatti, Nádasmenti, alacsony fekvésű, víz járta határra vonatkozik); 1845: „II. Ülés. E folyó 1845-ik Esztendő Szept. 7-én a Nádasteri Birtokosság által a hegy Közkalibájában tartatik Köz Gyűlés a Nagy Mihály és Csizmadia Horváth János között a feljárás, azaz szabad mesgye iránti egyenetlenség eligazításáért." [Pill 21.]; 1870: Nádas tere [Jakab I. 42.]; 1913: Nádastere [Cs13]; 1917: Nádastere [Cs17].

Neve egyértelmű.

Nádastere-alja. A Nádastere alatti határ. Mára teljesen beépült.

1870: Nádas tere alja [Jakab I. 42.]; 1910: Nádastere alja [Kv910].

Neve egyértelmű.

Nádasterealja-telep. A Nádastere-alján kialakult telep. 1902-ben 115-en laktak itt [Hely902 1029.]. Az első világháború után beépült a városba.

1902: Nádasterealja telep [Hely902 868.].

Nádasteri-hegy. A Nádas bal partján, a Nádastere fölött emelkedő szőlőhegy. A Nádasnak o-s változata is volt (Nádos). Egyes források szerint, mint pl. az 1888. évi várostérkép, Nádastereként említik

1865: Nádosteri hegy [Páncz]; 1876: Nádosteri hegy [Páncz1876]; 1888: Nádastere [Kv88]; 1957: Nádastéri szőlők [Kv 188.].

Nádasteri-hegy-telep. A Nádasteri-hegyen kialakult telep. 1902-ben 25-en laktak itt [Hely902 1029.]. Déli része beépült a városba.

1902: Nádasterihegy telep [Hely902 868.].

Nádastéri szőlők — Nádasteri-hegy.

Nádastorok utca — Nădăşel.

Nádosteri hegy — Nádasteri-hegy.

Nădăşel (Nădăşel ’kis Nádas’, a Nádas-patak és Magyarnádas falu neve). A Kajántói út jobb oldalán, a Nádas hídja után keletre nyíló, a Nádas, majd a Szamos partján majdnem a Kajántó-patak torkolatáig vezető utca. Az 1920-as években kezdett kialakulni.

1933: Str. Nădăşel [OF 31.]; 1937: Str. Nădăşel [Br37]; 1941: Nádastorok utca [Kvát41]; 1945: Nádastorok utca; Str. Nădăşel – Nádastorok utca [Kvut]; 1964: Str. Nădăşel – Nádastorok utca; Str. Nădăşel.

Nevét a helyhatóság adta.

Năsăud (’Naszód’). A Kövespad utca (Pietroasa, A. Suciu) bal oldalán nyíló, a Külső-Közép (Honvéd, Budai Nagy Antal, Dorobanţilor) utcával párhuzamos, a Kövespad alatt vezető zsákutca. Az 1980-as évek elején, a Honvéd utcai lakótelep építésekor, főleg a hóstátiak elkobzott kertjeiben kialakított utca.

1990: Str. Năsăud [MC].

Nevét a helyhatóság adta.

Năsăudului (utca) — Szamosfalva.

Năvodari — Duică, Gheorghe Bogdan (utca).

Neagră (neagră n mn ’fekete’). A Felső-Szén (Trefort) utcával párhuzamos sikátor. Jobb oldala a Felső-Szén (Trefort, Babeş) utca bal oldali házainak tűzfal sora. 1920-ig a Trefort utca része. Ezután a román helyhatóság Neagră néven leválasztotta a Trefort utcáról.

Ebben az utcában áll a város egyik nevezetes fája. „Nemrégiben a Dunky-ház kertjében, most a kerítésen kívül, a Fekete utcában áll egy fa. Vastag törzsű, közel húsz méter magas törökmogyorófa, fajtája matuzsáleme. A régi kolozsvári szájhagyomány szerint Rákóczi rodostói kertjéből került a csemetéje Kolozsvárra. Jó lenne, ha a Természetvédelmi Tanács hivatalosan is védetté nyilvánítaná" – írta dr. Xántus János [Igazság, 1968. november 28.]. A terméséről is látható, hogy valóban köze van a mi mogyorónkhoz, csakhogy ez, akár a fája, a mi mogyorónk termésénél sokkal nagyobb. A fa tudományos neve Corylus colurna. Napjainkban a Fekete utca 1. szám alatt, a kapun belül áll.

1914: Trefort utca [Cim14 169.]; 1917: Trefort utca [Cs17]; 1923: Str. Neagră [Br 89.]; 1929: Str. Neagră [Cj29]; 1933: Str. Neagră [OF 31.]; 1937: Str. Neagră [Br37]; 1941: Rajka Péter-köz¹ [Kvát41]; 1945: Rajka Péter-köz; Str. Neagră – Fekete utca [Kvut]; 1964: Str. Neagră – Fekete utca; Str. Neagră.

Nevét a helyhatóság adta. A Trefort utcai diákotthontól fönnebb, egy-egy kiadósabb eső alkalmával Rajka Péter egykori gyárának kohósalak-maradványa állítólag ma is felszínre kerül.

Neamţului — Németek pallója köz.

Neculce, Ion. A Kányafői út vége felé, jobboldalt nyíló első, a hegyre kaptató, kertek közti, az erdő széli útig vezető utca. Az 1950-es években kezdett kialakulni.

1957: Str. Neculce Ion utca [Kv 188., 198.]; 1964: Str. Neculce Ion utca; Str. Ion Neculce.

Nevét a helyhatóság adta.

Neculcea, general — Óvári szoros, Óvárra menő sikátor.

Nefelejcs utca. A Fürdő utca jobb oldalán nyíló, a Sétatérig vezető rövid utca. Később Tompa Mihály — Tompa Mihály utca.

1903: Nefelejcs utca [Kvk903].

Nevét a helyhatóság adta.

Negoiu (’Juhászkő’, utca) — Kolozsmonostor.

Negru Vodă. A Corvin térről északra, a Dermata és a vele szemközti ipari terület között, majd a Szamoson át, a Csupor (Mărgineanu) utcáig vezető utca. Gyalogjáró hídon megy át a folyó bal partjára, a hídon keskeny vágányú ipari vasút sínjei, az Irisz porcelángyár felé. Az 1920-as években kezdett kialakulni. Egy 1929. évi térképen név nélkül [Cj 29]. 1940-től a Szamostól északi része Emke néven külön utca. — Emke utca, Mărgineanu, Ion.

1933: Str. Negru Vodă [OF 31.]; 1937: Str. Negru Vodă [Br37]; 1941: Csepel utca; Emke utca [Kvát41]; 1945: Csepel utca; Str. Szabó Ervin utca [Kvut]; 1964: Str. Szabó Ervin utca; Str. Porţelanului (porţelan s fn ’porcelán’).

Nevét a helyhatóság adta.

Negruzzi — 1. Tótfalusi Kis Miklós utca, 2. Domide, Gherasim.

Negură (negură n fn ’köd’). A Kerekdombtól nyugatra, a Lungă (Imre király, Partizán) utca vége előtt, jobboldalt, északra nyíló utca. Az 1920-as évek végén kezdett kialakulni. 1933-ban Busuiocului (busuioc s fn ’[kerti] bazsalikom’) a neve.

1933: Str. Busuiocului (Negură) [OF 26.]; 1937: Str. Busuiocului (Negură) [Br37]; 1941: Rozmaring utca [Kvát41]; 1945: Rozmaring utca; Str. Busuiocului – Rozmaring utca [Kvut]; 1964: Str. Busuiocului – Rozmaring utca; Str. Busuiocului.

Nevét a helyhatóság adta.

Nemere utca — Tisei.

Nemes–Bethlen-ház. A Farkas utca 8. szám alatti épület. Homlokzata XIX. század végi eklektikus ízlésű. Emeletén, középen kettős címer, a hídvégi gróf Nemes és a bethleni gróf Bethlen család címere látható. Ugyanez a belső udvar bejáratánál is. A házat Bethlen Farkas kancellár, történetíró unokája, Bethlen Gergely megbízásából Leder József építette 1781-ben. Az 1798. évi tűzvészt megsínylette, id. Bethlen Gergely fia, Ferenc 1799-ben újjáépítését, bővítését tervezte.

1859-ben Bethlen Sándor az egyik helyiséget ingyen átengedte az akkor alakult Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtárának. 1860-ban a könyvtárnokká választott Szabó Károly – a Régi Magyar Könyvtár összeállítója – itt olvasószobát nyitott, egy tűzmentes kamrában pedig elhelyezte a könyvtárral együtt kezelt kézirattár, az érem- és régiségtár anyagát. Az érem- és régiségtár 1864-ben a Mikó-villába költözött. 1872-ben az egyetem átvette az EME gyűjteményeinek használatát és a könyvtárt az egyetem központi épületébe helyezte el. A könyvtártól független levéltár 1945-ben báró Huszár Pálné gróf Nemes Polixénia szívességéből az Egyetemi Könyvtárból átkerült a Nemes–Bethlen-ház hátsó szárnyába. A városfal helyén álló épület helyiségeiben dolgozott Kelemen Lajos, Szabó T. Attila és Jakó Zsigmond, a XX. századi erdélyi magyar levéltári kutatás kiemelkedő személyiségei.

Az EME 1950. évi önkényes megszüntetése és az épület ezzel egybeeső államosítása után az Egyesület levéltára a Román Népköztársaság Akadémiája, az 1974. évi levéltári törvény értelmében a szomszéd épületben székelő Állami Levéltár kezelésébe került. Ma is egykori helyén őrzik [Vincze 51–53.].

Nemesek konviktusa. Római katolikus konviktusnak, kegyesrendiek társházának is mondták. Az Egyetem és a Farkas utca sarkán álló barokk épület. 1734 és 1735 között épült. A barokk ízlésű jón oszlopos kapu megtört ívének középső részén a Báthori- és az Apor-címer látható, fölötte felirat és évszám:

I(esus)H(ominum)S(alvator)

CON(victus) (címer) NOB(ilium)

17 (") 35

’Jézus, az emberek megvátója. Nemesek konviktusa (’diákotthona’)’.

1773-ig a jezsuita, majd 1776-tól a kegyesrend vezetése és felügyelete alatt tanuló nemesifjak bentlakása és étkezdéje. Ebédlőterme a legnagyobb és egyben a legszebb barokk terem a Marostól északra fekvő Erdélyben. A későbbi átalakítások során a termet tagolták és átalakították. A kegyesrend 1948. évi feloszlatása után az épület Józsa Béla diákotthon néven a Bolyai Egyetem, 1959-től az egyesített egyetem bentlakása lett. 1964 elején nevét törölték. Az 1960-as években a Mikó-kerti és Kőkert utcai diákotthonok építése után a bentlakás megszűnt, de az épületet továbbra is az egyetem használja.1950 és 1957 között, majd 2000 után ismét helyreállították. — Római Katolikus Konviktus.

1869: Rk. Convict. [Bodányi]; 1888: Convictus [Kv88]; 1893: Convict[us] [SAKcs]; 1894: Kegyesrendiek társháza [Mach]; 1910: Kegyesrendiek társháza [Kv910].

Nemes-kert. A Nép (Bem, Coşbuc) utca bal oldalán, a Kisszamosig (Malomárok) terjedő kert volt. Később ide épült az Auguszteum és a Kós Károly által tervezett Monostori úti református (kakasos) templom. A XX. század elején a kert Kisszamos felőli részében még megvolt az udvarház és mögötte a kert is [KvTel. 87–88.]. A telket Jósika Jánosné vásárolta meg. Tőle a Nemes gróf család örökölte [Gaal 53.]. Később kisebb telkekre osztották és beépítették.

Nemzeti. A Nemzeti szálloda nevének változata. — Nemzeti szálloda.

Nemzeti szálloda. A XIX. század második felében a Belső-Szén (Jókai, Napoca) és a Belső-Torda (Egyetem) utca sarkán álló egyemeletes, klasszicista ízlésű épületben lévő jó hírű szálló [KvTel. 88.]. A város akkori gyors fejlődésével szükségessé vált egy nagyobb, korszerűbb szálloda. Így került sor 1894-ben a Nemzeti szálloda lebontására. Helyébe a Pákei Lajos által tervezett New York épült. — New York szálloda, Nyehó.

1869: Nemzeti Száloda [Bodányi]; 1891: Nemzeti szálló [EMKE U 41.]; 1893: Nemzeti szálloda [SAKcsat]; 1894: Nemzeti szálló [Mach].

¹Rajka Péter (Marosvásárhely, 1807–Kolozsvár, 1876) gépgyártó iparos volt. A marosvásárhelyi Református Kollégiumban végzett tanulmányai után a helyi királyi tábla (ítélőtábla) írnoka. Apja puskamívessége azonban oly nagy hatással volt rá, hogy lemondott a jogi pályáról és műszaki érdeklődésének megfelelő irányba fordult. Volt tanára, Bolyai Farkas segítségével ösztöndíjhoz jutott, és 1836 és 1839 között elvégezte a bécsi műegyetemet. Kolozsvárt telepedett le. Munkát vállalt, majd 1840-ben a Külső-Felső-Szén (Trefort) utcában gépműhelyt nyitott. Vasöntödét is berendezett itt és – „a bécsi összművészeti (mű-) egyetemen tanult erőművész" – irányításával 12 személy mindenféle „fa-, vas-, esztergályos és sárgarézbőli művek" készítéséhez látott. Tizedes mérlegeket, „vaspléh" kemencéket, „esztergákat", vasekéket stb. is előállítottak. Rajka Péter 1843-ban megjavította a Redout és a Monostorkapu óráját. 1848-ban kinevezték a kolozsvári fegyvergyár igazgatójává, és itt rövid ideig, talán együtt tevékenykedett Gábor Áronnal. 1861-ben a „gyár" főépületében már 6–8 asztalos, 4–6 lakatos, 2–3 fa- és vasesztergályos, 2 kerekes dolgozott. Kovácsműhely is volt. Az öntöde két kemencéje naponta 30–40 mázsa öntvényt is termelt volna, ha a formakészítő bírja az iramot. Debreczeni Márton híres bányamérnökkel, aki egyben a Kijóvi csata című hősköltemény szerzője, a város környékén vas- és acélolvasztáshoz alkalmas tűzálló anyagot keresett. 1871-ben a kis gyár gőzgéppel és korszerű berendezéssel működött [Imreh 269–283.]. Az üzemet Rajka Péter halála után nemsokára más helyre telepítették. Ez volt a későbbi Magyar Acél- és Gépgyár, és így az Unirea Gépgyár elődje.

(Folytatjuk)

Tisztelt Hallgatók!

Engedjék meg, hogy a könyv bemutatását Illyés Gyula néhány gondolatával indítsam.

„A csupa fém-, üveg- és műbőr bútorok közt olyanféleképpen járok, mintha korszakom tengerszintjén járnék, a múlt fölött, időtlenül... Számkivetettségben vagyok. Kedvtelve lépdelek a kényelem mesterművei, a térkihasználás, térérzékelés remek megoldásai között. De újra és újra: mintha vízen járnék. Talajt nem érzek a lábam alatt. Múltat nem érzek. Emberi közelséget, meleget. (...) Valamiféle szépérzéket mozdít meg bennünk minden tárgy, amelyet emberi tíz ujj formált ki. Mintha a gölöncsér tíz ujjával átplántált volna a teremtményeibe valami életet a magáéból. Miért ülök közönyösen az asztalhoz, ha az műanyag, s miért tapogatom meg barátságosan, ha valamely asztalos remeklését érzem rajta? Mintha valamiféle kézfogásban lenne részem."

Egy olyan kötetet szeretnék ma figyelmükbe ajánlani, amely a tárgyak közvetlen érintése nélkül kelti az emberben azt az érzést, mintha valamiféle kézfogásban lenne része. Olvasása nyomán múltat, emberi közelséget, melegséget érezhetünk, s a szorgos kezek által kiformált tárgyak képei is valamiféle szépérzéket mozdítanak meg bennünk.

Egy olyan kötetet szeretnék ma a tordaiak, aranyosszékiek figyelmébe ajánlani, amely tükröt tart a közösség felé, tükröt, amelyben a közösség múltjának egy meghatározó szelete körvonalazódik.

Suba László Torda és környéke fazekassága című kötete alig néhány hete jelent meg a Kriza János Néprajzi Társaság kiadásában. Amint arról a szerző a bevezetőben vall: a kötet az 1970-es-80-as évekbeli kutatásainak az eredményeit összegzi.

A könyv négy nagy részre tagolódik: az első a tordai népi fazekassággal, a második az előbbi hagyományaira épülő, azokat folytató Tompa-kerámiával, a harmadik a közeli Várfalva, végül az utolsó Jára népi fazekasságával foglalkozik. Mindenik nagy fejezetet következetesen egy helyi mesterrel készített interjú, illetve a helybéli fazekasok levéltári adatok és helyszíni gyűjtések alapján összeállított jegyzéke zárja. Az indíttatásról is valló bevezetésben a szerző jelzi, hogy a kötet alapját Torda fazekasságáról írt dolgozata jelenti, s hogy a környékbeli falvak agyagművességének vizsgálatára elsősorban a tordai cserépedények pontosabb azonosítása érdekében vállalkozott. Így a kötet legrészletesebb és legtestesebb fejezete a tordai fazekasságról szóló rész, s épp Tordán talán nem méltánytalan, ha ezt mutatom be részletesebben.

A fejezetet történeti áttekintés indítja. Orbán Balázs 1889-ben megjelent könyvében már említést tesz az itteni agyagmívesség korai, római kori virágzásáról. Állítását Suba László XX. századi adattal igazolja: 1964-ben Torda határában hat római kori égetőkemencét találtak. A szerző történeti munkák közvetett adatainak felhasználásával igyekszik megrajzolni a tordai fazekasság korai történetét, majd a XVI. század utolsó harmadától levéltári forrásokra is támaszkodhat. Ezek alapján pontosítja a tordai fazekastársulat, fazekas céhtársulat életéről, szervezeti formájáról, a fazekasmunka, az értékesítés módjáról való tudásunkat. A XIX. század végéről, Jankó János tollából részletes leírás maradt ránk a korszak agyagművességéről: leírása Suba Lászlónak is pótolhatatlan forrásként szolgál, hiszen Jankó nemcsak a mesterség eszközeit, a munkafolyamatokat, de az alkalmazott díszítményeket is számba veszi, sőt, név szerint is említ három híres „írónőt", s kitér a díszedények funkcióira is. Az ő leírásából tudjuk meg, hogy az 1800-as évek elején a tordai kancsókkal való lakásdíszítés gyakorlata egész Aranyosszéken elterjedt volt.

Ha a történeti áttekintés a nem szakmabeli szívós kutakodásának az eredménye, A fazekasság leírása, illetve a Stílus, virágzás, alakulás című részeket olvasva egyértelműen érezhető, hogy a szerző egy számára sokkal otthonosabb terepen mozog, belülről ismeri az anyaghasználat, a munkafolyamatok minden csínját-bínját. Talán az alkotás, a mások munkájában megcsodált, illetve a keze nyomán megszülető forma élménye, a művész érzékenysége teszi különlegesekké ezeket a részeket, s szolgál jó alapul a mesterekkel való beszélgetésekhez.

Mondandómat azzal kezdtem, hogy ez a könyv egyfajta tükör: magára ismerhet benne a tárgyakat használó nagyobb közösség, a család, az egyén, s kifele is vetít a közösség életének nagyító alá helyezett szeletéből. A kötet gazdag illusztráció- és képanyaga – azt gondolom – még élesebbé, árnyaltabbá teszi a szövegben megrajzolt képet, s talán ahhoz is meghozza az itt élők kedvét, hogy egy kiállítás erejéig egybegyűjtsék a közösség tagjainál még fellelhető kerámiatárgyakat, tovább öregbítve ezzel a helyi agyagmívesség és a tordaiak jó hírét.

(Elhangzott június 26-án, vasárnap Tordán, a Petőfi Társaság IKE Galériájában)

Az elmúlt vasárnap két ismert kolozsvári képzőművész mutatkozott be Tordán, a Petőfi Társaság IKE Galériájában: Gally Katalin és Lőrincz Lehel.

Két különböző egyéniség. Gally Katalin művei a régi Kalotaszeghez kapcsolódnak, olyan tárgyi emlékek kompozíciói, amelyek már rég elfelejtődtek, vagy éppen a megsemmisülés szélén állanak. A Beszélgetők című művében két kapuzábé áll egymással szemben, a Párbeszédben pedig két szék. Bizonyíték arra, hogy nemcsak az élők között alakulhat ki kapcsolat, a tárgyak is beszélgethetnek. Mindezt az olajra nem jellemző felületkezeléssel oldotta meg a művész, első látásra a pasztell légies, finom megmunkálására gondoltam, ami oly jellemző az alkotóra. Csak a Madárijesztő áll egymagában, elhagyatottan, rongyos ruhában. Nem egy lábon álló megszokott madárijesztővel állunk szembe, fekszik a földön, már nem érdekli a körülötte lévő élővilág, ez a madárijesztő már lemondott arról is, hogy madarakat ijesztgessen.

A deszkarajzolatok finom árnyalatai jelennek meg egyes munkáin, ezt mutatja a Kötődések sorozat is. Az Együtt és a Válás pasztelljeinek a témája egy zsoboki kapu. A századfordulón készült kapu faragott figurái ihlették a művészt. A fa kopott színe mesterien tükröződik a szürkék, barnák, okkersárgák árnyalataival. A Maszkok című képén a művész olyan részletekre is felfigyel, mint a deszka felületen látható bogok, rajzolatok. Érzékeny felületkezeléssel adja vissza ezek eredetiségét.

Művei egységesek. Vajon mi ihlette a művészt, hogy elforduljon megszokott színvilágától, és a Didergés pasztelljében kéket, fehéret, szürkét használjon? Nemcsak tematikája idegen, hanem színvilága is. A fekete, kissé szélesebb ráma miatt az üveg mögötti alkotás még jobban sugározza a hideget.

Kompozíciói nem figurálisak. Nem jelenik meg az ember, csak az általa alkotott tárgyak.

Ahogyan eddigi méltatói is megjegyezték, Gally Katalin folytatója a kolozsvári pasztellfestészeti hagyományoknak, olyan elődök továbbvivője, mint Miklóssy Gábor, Ferenczi Júlia, Gy. Szabó Béla, Forró Antal.

Lőrincz Lehel először mutatkozik be a tordai képtárlátók előtt.

Sajnos, helyszűke miatt a művész csak néhány kisplasztikáját állították ki. Szobraira a tömörség, a zártság, a gömbölyded, ősi formák jellemzőek. Készülhetnek azok akár kőből, fából, bronzból. Előnyük az, hogy közérthetők, a lényegre koncentrálók.

Gyermekfej című munkáján az arc vonásai épp csak sejtetik, hogy kisgyerekről van szó: finomak, lágyak, …mintha a művész lehámozott volna egy fagömböt. Ez a megmunkálás nagyon jellemző Lőrincz Lehel további alkotásaira is.

Pasztelljei élethű tájképek. Érvényesülnek benne a nagybányai iskola hagyományai. Erőteljes fény-árnyék kontraszt mutatkozik képein, szobrászhoz méltóan mintáz fűt-fát, torockói jobbágyházat, bagosi boglyát, domboldalt és utat, még az Önarcképet is.

S talán ez a kettőség adja Lőrincz Lehel egyéniségét.

László György Kalotaszeg Türe nevű falujában született, s már kora ifjúságában verselgetett, tagja volt a fiatal kolozsvári magyar irodalmárok Gaál Gábor Körének, amelyben már a hatvanas évek derekán bizonyította, hogy ígéretes tehetsége van. Az évek teltek, László György évei is sokasodtak, de tehetségét alkotó szorgalommal telítette. Elmélyült, filozófiai alapszövetű költészete letisztult, és végre Budapesten megjelenhetett verses válogatása, magánkiadásban, természetesen.

Mély alázattal az anyanyelv szentsége iránt életét ennek szolgálatába, felemelésébe állította. A költő verseinek sajátos hangulata, hatalmas szókincse, erdélyi magyaros szófordulatai, bámulatos metaforái örök kincset jelentenek. Idézek a Világpásztor című verséből, tanúságtételként: „Világpásztor lettél/Erdély a te fényed,/ Erdély közelséged/Erdély messzeséged. /Te állsz ki az élre/Erdély küld magáért/Frigy-hitű apádért/Vajúdó anyádért." Majd végül: „S hazádat is adja:/Zálogolt vidéket,/Hűen magát hozza:/Visszaváltott téged." Erdély elszakíthatatlan kötelékkel láncolja magához László György poétikáját. A szülőföld, annak magyarsága, az édesanya, apa, az életen átvonuló szerelmek sóhajtásnyi lényege, Erdély természeti szépségei és a költői magány adják szövetét költészetének. A kötet címadó versét, a Jövő-bűvölőt egy szavalóművész barátjának ajánlja, de valójában önmagát bíztatja: „Époszi legény te/ne kuncogj, ne riszálj,/jövő bűvölője/csak a helyeden állj!"

A kötet szépségét emelik a kalotaszegi népművészetet, az ősi népviseletet bemutató fényképek. Bár a szerző csak annyit említ, hogy kalotaszegi lányok fotóit láthatjuk, mi, hozzá közelállók, tudjuk, hogy a címoldalon is látható két szép lány, Lilla és Katika, László Gyuri kedves leányai (Rettenetes András fotói).

A kincses városról készült katalógusok, albumok sora újabb taggal gyarapodott, a NOI Media Print kiadásában megjelent Cluj-Napoca – Claudiopolis Klausenburg Kolozsvár című, kétnyelvű - német és magyar - kiadvány közel száz kifogástalan nyomdai minőségű felvételben mutatja be Kolozsvár egykori és mai arcát, fontosabb épületeit és szobrait.

A kötet négy fejezetben „ismerteti" a várost: a történeti áttekintést követően a kulturális élet jellegzetességeire is kitér, leírja a parkokat, kerteket, turisztikai övezeteket is.

Eugenia Glodariu történész, a kolozsvári Történelmi Múzeum munkatársa a települést bemutató szövegében így fogalmaz: kimondottan kulturális jellegű város volt és maradt, Erdély jelenleg szellemi fővárosának tekinti, több színvonalas, elismert intézmény székhelye.

A történeti áttekintésben leírtakkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy nem minden történész és várostörténet-kutató osztja a megfogalmazottakat bizonyos kérdésekben, például a Botanikus Kert alapításának körülményeiről. A civil szervezetek sorában Glodariu mint elsőt és legfontosabbat, a Vatra Româneasca Hazafias-Kulturális egyesületet említi, a felvételek élvezetét némileg rontja a majd mindenik képen (beleértve a magyar színház jelenlegi épületét, a Szabók Bástyáját stb.), szereplő piros-sárga-kék lobogó.

A városba látogató turisták számára hasznos lehet, mint tájékoztató kiadvány, hiszen „körülhordoz", ismertetve a város nevezetességeit, jelentős épületeit, képet alkot Kolozsvár mai arcáról.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Erős Európára van szükség, mert a világpolitikában nem lehet a problémákat úgy megoldani, ha egyetlen szuperhatalom van, s Európán kívül nincs más, aki igazán komoly politikai, katonai és gazdasági súlyt képezhet a világban Amerika mellett – fogalmazódott meg a világ neves gazdasági és politikai vezetői részvételével Monacóban megrendezett Crans-Montana Fórumon.

Az egyik központi téma Európa, s az EU jövője volt az alkotmányos szerződést elutasító referendumok, valamint a következő EU-költségvetés jóváhagyásának elmaradása után. A nevét az 1989 óta helyszínéül szolgáló svájci üdülőhelyről elnyert rendezvényt idén először Monacóban tartották 120 ország mintegy 400 kormányzati és gazdasági vezetője részvételével.

A Medgyessy Péter volt magyar kormányfő elnökletével ülésező Európai Uniós Kihívások munkacsoportban változatos nézetek fogalmazódtak meg Európa jövőjét illetően. Ivo Sanader, az EU-ba törekvő Horvátország miniszterelnöke például azt az álláspontot képviselte, hogy az európai bővítést nem érintheti az EU-alkotmányos szerződésének franciaországi és hollandiai elutasítása, illetve a ratifikálási folyamat lelassulása. Ezt az álláspontot hangsúlyozta Adrian Năstase exminiszterelnök is. Mások – főleg a régi EU-tagokból érkezett résztvevők – azt vallották, részben az a fő gond, hogy az érintett kormányok nem készítették fel az embereket kellőképpen az alkotmány elfogadására, részben pedig az, hogy az Unióban éveken át szőnyeg alá söpörtek sok problémát, például a mezőgazdasági támogatások kérdését.

Harmadik véleményként fogalmazódott meg és kapott nagy támogatottságot az az álláspont, hogy nem az EU alkotmányos szerződésével van igazából gond, és nem is a pénzügyi krízis az igazi probléma, hanem az, hogy az évtizedes megosztottság, két részre szakítottság elmúltával nem alakult még ki az új Európa víziója. Az EU befogadja ugyan a demokratikussá vált, vagy afelé haladó országokat, de nincs pontos elképzelés arról, hogy merre menjen az egységesülő, s eközben minőségileg is megváltozott Európa. Ezzel kapcsolatban mondták ki a Crans-Montana Fórum résztvevői, hogy ébresztő kell a kontinensnek, jelentős változások, amelyek során vissza kell szorítani a sok helyen feléledni látszó nemzeti önzést, mert ez szükséges az egységes, erős Európa létrehozásához.

A legtöbb mezőgazdasági termény reálára folyama várhatóan csökken majd a következő évtizedben, aminek egyik oka a fejlődő országok növekvő kivitele, a másik pedig a termelés hatékonyságának javulása lesz – állítja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legújabb elemzésében.

A gazdálkodóknak javítaniuk kell termelésük hatékonyságán, hogy csökkenthessék áraikat, olvasható a tanulmányban, amelyet az OECD az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével közösen végzett.

„Intenzívebbé válik a következő évtizedben a globális piacon a verseny, mivel az alacsony költség mellett termelő, hagyományos és nem hagyományos agrárexportőr országok szállításai növekedni fognak."

A 46 oldalas jelentésben szerepel az a megállapítás is, hogy a termelékenység növekedésének egyik gátja jelenleg az, hogy a nemzetközi kereskedelmet torzító kormányzatok igyekeznek megvédeni a gazdálkodókat bizonyos piaci hatásoktól. Amennyiben azonban a katari fővárosban, Dohában 2001-ben beindított globális kereskedelmi tárgyalási forduló sikerrel jár, úgy ez a gazdálkodókat hozzásegíti majd a termelékenység növeléséhez. A Dohai-forduló tárgyalásainak sikere egyben javítani fogja a nemzetközi agrárkereskedelem kilátásait is – állapítják meg a 2005–2014 évek piaci változásaira vonatkozó tanulmányban.

A nyugat-európai országok szempontjából „zavarba ejtően jól sikerült" a közép-európai új EU-tagállamok átalakulása, és fölösleges, sőt kedvezőtlen hatású lehet a nyugati tagországok félelme az alacsony bérű keleti gazdaságoktól – áll a The Economist múlt heti számának elemzésében, amely szerint még a „sereghajtó" Magyarország növekedése is messze lehagyja a régi tagországokét.

A vezető londoni gazdaságpolitikai hetilap által az EU keleti végeiről összeállított melléklet – amelynek címe szerint az EU-bővítés „csodákat művelt" Közép-Európában – megállapítja: az új tagállamok már az 1990-es évek végére olyan politikai és intézményi fejlettségi szintet értek el, hogy lehetetlen volt visszautasítani felvételüket az Unióba, akkor is, ha a jövedelmek a régi tagországokéinak csak csekély töredéke voltak.

Most azonban már gazdaságaik is az egykor mintának tekintett országokét megszégyenítő ütemben növekednek, és az idén „még Közép-Európa sereghajtója, Magyarország" is valószínűleg az euróövezetét kétszeresen meghaladó növekedést produkál – áll az elemzésben.

A balti országok növekedése egyenesen a négyszerese az euróövezetinek. Lettország, ahol jelenleg a legalacsonyabbak a jövedelmek az EU-ban, tavaly 8 százalékos növekedést produkált, Németország 1,6 százalékost, és ha ezek az ütemek megmaradnak, a lettországi jövedelmek 2032-re – vagyis egy fiatal lett munkavállaló aktív életkorszakán belül – meghaladják a németországiakat – írta a The Economist.

A folyóirat szerint Németországban illene ennek örülni, hiszen akkor már nem kell tartani a bérversenytől, a németeket azonban valószínűleg még inkább elkedvetleníti az a kilátás, hogy szegényebbek lesznek egy volt szovjet tagköztársaságnál.

A cikk szerint Németország és Franciaország azért torpedózta meg a szolgáltatási piac megnyitását célzó uniós tervezetet, mert félnek attól, hogy ez utat nyit az egyéni vállalkozóként megjelenő keleti munkásoknak. Ez megmagyarázhatatlan, hiszen a francia szakmai lobbiszervezetek is – miközben a lengyel vízvezeték-szerelők várható özönére figyelmeztettek – maguk is elismerték, hogy Franciaországban súlyos hiány van vízvezeték-szerelőkből.

A lengyel vízvezeték-szerelők áttelepülése, akár ezrével is, tehát csak áldás lenne – áll a The Economist mellékletében.

Az elemzés szerint ha az EU Ukrajnát és Törökországot is felvenné, azzal – Romániával és Bulgáriával együtt – olyan alacsony bérű, 150 millió fős ipari erőközpont jönne létre az Unió „hátsó udvarában", amely még Kínával és Indiával is versenyképes lenne.

Lehet, hogy ez rémülettel tölti el a magasan fizetett német és francia alkalmazottakat, de az EU-nak még mindig jobb, ha a működőtőke Kelet-Európába megy, és nem a távoli Kínába vagy Brazíliába. Az alacsony bérű európai országokban eszközölt beruházások és az ebből eredő növekedési többlet növeli ugyanis a keresletet a magas bérű uniós gazdaságokban előállított javak és szolgáltatások iránt; ez segítette hozzá például Németországot is tavaly ahhoz, hogy többletet halmozzon fel Lengyelországgal folytatott kereskedelmében – hangsúlyozza a The Economist.

A kormány a múlt hét végén bejelentette, hogy megállapodott a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) az idei gazdasági programról.

A közlés szerint az idei GDP arányos államháztartási deficit 0,7 százalék lesz, alacsonyabb a hivatalosan várt 1,5 százaléknál, de meghaladja az IMF által márciusban javasolt 0,4–0,5 százalékot. Márciusban Ionuţ Popescu pénzügyminiszter azt mondta, hogy az IMF által vártnál nagyobb deficitre azért van szükség, hogy finanszírozhassanak számos infrastrukturális tervet az EU támogatásával.

Popescu elmondta, hogy az év végén az infláció 7–7,5 százalék lesz, ami jövőre 6,0–6,5 százalékra mérséklődik. A miniszter közölte továbbá, hogy idén 6 százalékkal, jövőre 6 százalék körüli mértékben erősödik a hazai össztermék.

A kormány és az IMF képviselői jóváhagyták az ország két évre szóló készenléti hitel-megállapodásával összefüggő országértékelést is –- közölte Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök. Az IMF arra figyelmeztetett, hogy a januárban végrehajtott adócsökkentés jelentősen élénkítheti a belföldi keresletet, és veszélybe sodorhatja az inflációs és fizetési mérleg célokat. Az IMF azt is sürgeti, hogy növeljék az áfakulcsot a jelenlegi 19 százalékról, hogy pótolni tudják az adócsökkentésből származó bevétel-kiesést. A pénzügyminiszter már korábban jelezte, hogy a jövő évtől esetleg 22 százalékra emelnék az áfát. A jegybank ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy az áfa esetleges emelése miatt kénytelen lesz növelni a jövő évi inflációs várakozását. Mugur Isărescu jegybank-elnök azt mondta, hogy a tervezett áfaemelés miatt a központi bank akár két százalékkal is megemelheti 2006. évi inflációs előrejelzését.

Megfigyelők szerint a tervezett áfaemelés újabb nyomást gyakorol a jegybankra, hogy engedje tovább erősödni a lejt, és növelje a kamatot az árnyomás letörése céljából. Idén eddig a központi bank 450 bázisponttal 12,5 százalékra mérsékelte az irányadó kamatot. Az év kezdetétől a lej mintegy 9 százalékkal drágult az euróhoz viszonyítva.

A múlt év decemberében hivatalba lépett kormány 16 százalékos átalányadót vezetett be a személyi jövedelmekre és a vállalati nyereségadóra, amivel a 18–40 százalék közötti adókulcsokat alkalmazó személyi jövedelemadó-skálát, illetve a 25 százalékos vállalati nyereségadót váltotta fel. A kormány elhalasztotta viszont a társadalombiztosítási befizetések tervezett mérséklését, megduplázta az osztalékadót, és kemény fellépést hirdetett az adóelkerülés ellen, hogy a kieső költségvetési bevételeket pótolja.

Az OMV be akarja zárni, vagy el akarja adni a tulajdonában lévő Petrom kőolajipari vállalathoz tartozó benzinkutak felét, mert tavaly 35 százalékra csökkent a Petrom piaci részesedése az előző évi 45 százalékról – közölte Wolfgang Ruttenstorfer, az OMV vezérigazgatója. Elmondása szerint a 600 benzinkút jó része veszteséges, ezért az OMV a jövőben a finomító üzletágra akar koncentrálni. A finomítókba néhány száz millió eurót fektetnek, hogy megfeleljenek az európai előírásoknak.

A magyarországi érdekeltséggel is rendelkező osztrák UNIQUA biztosító közép távon többségi részesedést akar szerezni a hazai Astra biztosítóban. Az erről szóló keret-megállapodást a biztosító többségi tulajdonosával, a Nova Trade céggel a múlt héten írta alá. Az UNIQA június elején vásárolt 27 százalékos részesedést a hazai biztosítóban – 10 millió euróért.

A világ vezető gyémánttermelő vállalkozása, a dél-afrikai De Beers némi tiltakozástól övezve saját drágakő-butikot nyitott, az elsőt Amerikában, New York legelegánsabb utcájában. Eddig közvetítők révén kereskedett gyémántjaival az Egyesült Államokban, mostantól közvetlenül.

A De Beers évtizedek óta nem kívánatos szereplő volt az amerikai piacon, monopolellenes perek sora indult ellene, amíg tavaly amerikai bíróság előtt elismerte bűnösségét, hogy már vagy egy évszázada mesterségesen alakítja terméke árát.

Az üzletnyitáskor lezajlott De Beers ellenes tüntetést elsősorban környezetvédők szervezték. A Survival International nevű szervezet szerint a világcég gyémántbányái létesítéséhez a busmanokat elüldöztette lakóhelyükről Botswanába, a Kalahari természetvédelmi parkba. A De Beers ezt cáfolta, Botswana viszont előkelő helyen áll a gyémántbányászatban.

A dél-afrikai vállalat 2002-ben a Louis Vuitton Moet Hennessyvel francia luxuscéggel Londonban már nyitott egy butikot, amely a világ csiszolatlan gyémántpiacának mintegy 60 százalékát uralja.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 050 lej (3,6050 erős lej), 1 USD = 29 809 lej (2,9809 erős lej), 1 magyar forint = 145 lej (100 Ft = 1,4500 erős lej).

Western Union – szolgáltatás a Sora, Bolyai u. 8. és Szentegyház u. 4. szám alatti váltóirodákban.

A Szabadság az elmúlt hónapokban is folytatta több évvel ezelőtt először meghirdetett előfizetés-közvetítési mozgalmát kiskeresetűeknek.

Mint ismeretes, a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok létminimum alatt tengődő, segélyen élő, kisnyugdíjas vagy beteg ember szívesen olvasna magyar szót, de nem tudja megengedni magának. Másrészt örvendetesen nő azok száma is, akiknek több előfizetésre is futná, de esetleg nem tudják, kinek segíthetnének vele. Ezért indította el szerkesztőségünk az előfizetési díjak megajánlását és közvetítését olyanoktól, akik ezt megtehetik, azoknak, akik rászorulnak, és önhibájukon kívül nem olvashatják napilapjukat.

Az elmúlt időszakban is sok helyről érkezett támogatás, akiknek a jóvoltából az elmúlt hónapokban előfizetést kötöttünk rászorulóknak lapunkra. Közülük egy hónapig sem szünetelt az a neve elhallgatását kérő kolozsvári üzletember, aki folyamatosan három kiskeresetűnek biztosítja a Szabadság-előfizetést, illetve dr. Szabó László fogorvos. De a rászorulók segítségére sietett a közelmúltban egy neve elhallgatását kérő magyarországi üzletember és kolozsvári műépítész, Javorek István, Máté András, Vekov Károly és mások is. Az adományokat a támogatásra kerültek nevében is köszönjük!

Az akciót pedig folytatjuk: tisztelettel felkérünk minden céget, intézményt és magánszemélyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi előfizetési árával (125 000 lej + kihordási díj – ez terjesztőtől függően összesen 140 000 lej körüliig is felmehet, de még így is alig 3–4 euró!) támogassák szerkesztőségünkön keresztül azokat, akik szociális helyzetüknél fogva lemondani kénytelenek a magyar nyelvű napilapról.

Befizetni lehet: 1.) személyesen szerkesztőségünk emeleti irodáiban; 2.) csekkel a lapunk támogató Minerva Művelődési Egyesület címén (Asociaţia Culturală Minerva, Banca Comercială Română, Cluj, bankszámlaszám:

RO85RNCB220000000750004); 3.) banki átutalással a fenti bankszámlaszámra; vagy 4.) befizetési szándékukról értesítsék szerkesztőségünket az 596-408-as vagy 596-621-es telefonszámon június 29-ig.

Amerikai olvasóink figyelmébe: az Amerikai Egyesült Államok polgárai csekket küldhetnek a következő címre: HHRF-SZABADSÁG, P. O. Box J, Gracie Station, New York, NY 10028. A Hungarian Human Rights Foundation (Magyar Emberjogi Alapítvány) postafordultával adómentesítő elismervényt küld, és biztosítja, hogy az adomány teljes összege a címzetthez jut.

Az adományozók nevét szívesen közöljük az újságban.

Szintén június 29-ig várjuk szerkesztőségünkben (az emeleten) azok igénylésének a benyújtását is, akiknél a családban az egy főre eső jövedelem nem több mint havi 1 800 000 lej, s akik elő szeretnének fizetni lapunkra, de nem tudnak. Jelentkezni levélben és megbízott útján is lehet! Keresetükről igazolást kell felmutatniuk, és nem jogosultak támogatásra a már Szabadság-előfizetők! A beérkezett megajánlások függvényében juttatunk a rászorulóknak előfizetéseket.

Ha még most előfizet július hónapra a Szabadságra, elnyerheti az alábbi értékes jutalmak valamelyikét:

500 000 LEJES SZAKORVOSI VAGY ORVOSI LABORATÓRIUMI VIZSGÁLAT, EGY LÁDA SÖR, ILLATSZERCSOMAGOK, ÖVTÁSKA, PÓLÓK, SÖRNYITÓK stb.

Támogatóink:

Promedical URSUSCosmetic
Center Plant

Lapunk megrendelhető még Kolozsváron az Apex Kft. és a Apex AB Com Kft. lapkihordóinál a hónap végéig, vidéken több településen a Krónika lapkihordóinál is, szilágysági városokban pedig a Damco Kft-nél a hónap utolsóelőtti munkanapjáig.

Ha a lapkihordók még nem jelentkeztek az Ön lakásán, hívja őket telefonon (Apex: 596-213, Apex Ab Com: 439-120, Krónika: 420-320, Damco: 0260-612867), és akkor felkeresik Önt otthonában!

Ma, június 29-én 30 éve hunyt el
ORBÁN LAJOS,
a szeretett férj, édesapa és rokon. Emlékét szívünkben őrizzük. FELESÉGE ÉS LEÁNYA CSALÁDJÁVAL Svédországból. (0006)

Egy pasas elmegy az ügyvédhez mert valami ügyes-bajos dolga támadt.

– Melyik a legolcsóbb szolgáltatása? –kérdezi az ügyvédet.

– Három kérdés ötven dollárért. – mondja az ügyvéd.

– Nem gondolja hogy ez túl sok?

– Lehetséges. Mi a harmadik kérdése?

Tegnap zsúfolásig megtelt a CFR-Ecomax klub Majális utcai székhelye: a klub szokásos heti sajtótájékoztatójára érkezett újságírók száma háromszorosa volt a megszokottnak. Az ok: mindenki tudta vagy legalább sejtette, hogy szenzációs esemény előtt állnak: a központi sportsajtó tegnap már címoldalon közölte, hogy Dorinel Munteanu a CFR-hez igazolt. A hír nem is bizonyult kacsának: a Bukaresti Steaua volt játékosa a klub hivatalosságainak kíséretében érkezett meg, s mint a legjobban féltett kincs, az asztalfőn Iuliu Mureşan klubelnök és Pászkány Árpád főtámogató között kapott helyet.

A klub legújabb szerzeményét az érthetően büszke és kiöltözött főtámogató mutatta be a bliccek villanásai közepette, majd a klubelnök emelkedett föl székéből, kifejtve: Dorinel Munteanu Kolozsvárra igazolása hazai szinten kétségkívül az év leigazolásának számít.

– Dorinel Munteanunak minden képessége megvan ahhoz, hogy vele kimagasló munkát végezhessünk. A jelenleg is aktív labdarúgók közül neki vannak a legkimagaslóbb eredményei. Elég csak arra gondolni, hogy a még mindig fiatal lendületű Munti 124 mérkőzést játszott a román válogatottban – támasztotta alá kijelentését. A klubelnök legalább olyan fontosnak tartja Munteanu érkezését, mint a továbbjutást az UEFA-Intertotó-kupa második körébe, amelynek közelgő összecsapásáról – a baszk Athletic Bilbaóval – Munteanu leigazolásának „árnyékában" alig esett szó. Dorinel Munteanu edzőjátékosként fog tevékenykedni a Gépész utcában, s bár edzőként kezdőnek számít, több mint 20 éves labdarúgó-tapasztalatán kívül az is mellette szól, hogy megszerezte a szövetségi edzőiskola Pro-licencét.

– Csapatunk olyan, mint egy felszálló repülő, mind magasabbra törünk – áradozott tovább Mureşan, aki egyik őszinteségi pillanatában azt is bevallotta, hogy ha ő pénzelné a csapatot, legalább ötször kirúgta volna magát az elmúlt idényben. A klubelnök megerősítette: a hosszú távú cél továbbra is az, hogy 2007-ben, a klub fennállásának 100. évfordulóján a dobogós helyekért harcoljon az együttes a román bajnokságban.

Munteanu, aki a Steauával idén bajnoki címet nyert, és akire a fővárosi klub nem tartott tovább igényt, két évre szerződött a vasutascsapathoz. Érkezésével egy időben további változások is történtek a technikai stábban: az első számú segédedző az a Gheorghe Mihali lett, aki a Dinamó színeiben vált ismertté, s aki 1978–2001 között közel 400 mérkőzést játszott a román élvonalban és további mintegy 100-at külföldön. A második számú másodedző a fiatal, 28 éves Cătălin Ciorman lett. Akárcsak eddig, a kapusok felkészítésével Horea Cârlan foglalkozik, a játékosok erőnlétét pedig Liviu Ardelean hivatott fejleszteni. Az új stáb tegnap délután vette át a stafétát Aurel Şundától, és ekkor találkozott először Munteanu a játékosokkal. A csapat volt stábja továbbra is a CFR-nél tevékenykedik: Şunda az átigazolásokat felügyeli majd, míg a volt másodedző Remus Steop a második csapatnál edzősködik. Az új edző látatlanban pozitívan nyilatkozott a játékoskeretről, amelyet inkább csak név szerint ismer: távlati, értékes játékosokként jellemezte a vasutasgárda labdarúgóit, hozzáfűzve, hogy természetesen az átigazolások ideje még nem ért véget, s még további játékosok fognak érkezni. A láthatóan megilletődött Munteanu egyelőre nem sokat árult el terveiről és Kolozsvárra érkezésének körülményeiről:

– Nem volt hiányom az ajánlatok terén, de a legjobbat választottam – mondta. A szerződés anyagi hátterére egyelőre nem derült fény. A sokáig Németországban idegenlégióskodó játékos azt is elárulta, hogy a csapat a célkitűzést is leszögezte már a jövő idényre, ennek mibenlétét azonban egyelőre titokban tartják. A klub egyelőre mind-össze annyit remél, hogy esetleg sikerül továbbjutni az Intertotó-kupa második fordulójából is – bár a cél korábban csak annyi volt, hogy híres csapatot hozzanak Kolozsvárra, ami meg is lett.

– Három elvem van: a fegyelem, a bizalom és a tisztelet, és ezeket fogom követni játékosaimmal is. Új rendszert szeretnék bevezetni a csapatnál, amit leginkább a németországi idegenlégióskodásom során tapasztaltakra alapoznék – nyilatkozott szándékairól a kezdő edző, aki reméli, hogy szombaton jó eredményt érnek el a spanyol együttes ellen – amiben nagy szerepe lesz a szurkolók támogatásának.

Dorinel Munteanu, aki a 8-as számú meggypiros mezt viseli majd, jelenleg lakást keres Kolozsvárott, s reméli, hogy nemsokára családját is ide hozhatja. A vasutascsapat – és a játékos – rajongói minden bizonnyal már szombaton, az Athletic Bilbao elleni mérkőzésen is láthatják – minden bizonnyal nem csak a helyszínen, hiszen a találkozó közvetítési jogaiért még folynak az egyeztetések a klub és három tévé-adó között. A klub a mérkőzésre megdrágította a jegyek árát, így azok 140, 200, illetve 300 ezer lejbe kerülnek majd, a választott hely függvényében. Az érkező spanyol rajongók száma egyelőre nem ismert, azt viszont már közölte a baszk együttes, hogy közel 150 helyre tart igényt szponzorok és személyiségek számára, s hogy 25 spanyol újságíró is érkezik a mérkőzésre – amelynek részleteire még visszatérünk.

A galaci döntő kétnapos tornáján a bajnokság 4 legjobb csapata vett részt, az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR, a házigazda ICMRS, a Petrillai Inter és a Brassói Rulmentul. Az idei eredmények alapján az Inter 2, a Sodronyipar-CFR 1,5, a Rulmentul 1, az ICMRS 0,5 ponttal rajtolt.

A finálban főleg az első napon elért kiváló teljesítménynek köszönhetően a bajnoki babérokat a Kolozs megyei együttes hódította el.

Eredmények:

1. nap: 1. Sodornyipar-CFR 3503 fa (4 pont), 2. Galac 3332 (3), 3. Inter 3303 (2), 4. Rulmentul 3258 (1).

2. nap: 1. Galac 3390 fa (4 pont), 2. Inter 3296 (3), 3. Sodronyipar-CFR 3295 (2), 4. Rulmentul 3248 (1).

A végső pontversenyben: 1. Sodronyipar-CFR 7,5 pont (6798 fa), 2. Galac 7,5 (6733), 3. Inter 7 (6599), 4. Rulmentul (6507).

A Sodronyipar-CFR egyéni eredményei: Dumitru Beşe, edzőjátékos 599 + 599 fa, Cornel Popa 608 + 553, Grigore Blaga 546 + 500, Kirizsán Albert 594 + 567, Zenkó Alpár 573 + 526, Ioan Figlea 583 + 550.

Gratulálunk a bajnoki címhez!

Szép sikereket értek el a Dinamó-Napoca Kerékpárklub sportolói a hét végi medgyesi Középkori Maraton 2005 elnevezésű rendezvényen. Az év második maratoni MTB versenyt a Ciclomed Medis Sportegyesület, a medgyesi polgármesteri hivatal és a Mi Medgyesünk Egyesület rendezte.

A felnőtt sportolók két útvonal között választhattak, az első 80 km hosszú volt 1500 m-es szintkülönbséggel, a második 50 km-es volt 700 m-es szintkülönbséggel. A nyílt vetélkedőn számos romániai és külföldi, profi és amatőr kerekes vett részt.

A Dinamó-Napoca Kerékpárklubot öt kerékpáros képviselte, Miron Elisei megnyerte a 80 km-es férfi versenyt, Vlad Sabău az ifik 40 km-es távján a harmadik helyen ért célba. Miron Elisei még a szervezőket is sikerült meglepnie, mivel 2 óra és 40 perc alatt teljesítette a távot – senki nem hitte, hogy valaki ilyen gyors is lehet, és nem várták a befutónál.

Az útvonal nem volt technikailag túl nehéz, de tájfutás jelleggel is bírt: a résztvevőknek ugyanis megszabták, hogy várak és erődök udvarába térjenek be, ez a középkori műemlékek népszerűsítéséhez is hozzájárult.

A londoni fogadó-irodák a címvédő Roger Federer és Marija Sarapova sikerét valószínűsítették a wimbledoni nyílt teniszbajnokság második hete előtt.

A William Hill bukmékereinek oddsai:

Férfiak: Roger Federer 7–4, Andy Roddick 3–1, Lleyton Hewitt 10–1, Richard Gasquet 12–1 Mario Ancsics 16–1 Sebastien Grosjean és David Nalbandian 33–1.

Nők: Marija Sarapova 11–10, Kim Clijsters 7–2, Lindsay Davenport 5–1, Amelie Mauresmo 6–1, Venus Williams 8–1.

• Az oddsokhoz képest a férfiaknál már két esélyes nincs versenyben: nagy meglepetésre Feliciano Lopez játszmát sem veszített a tavalyi elődöntős Mario Ancsics ellen, így 1972 után ismét lesz spanyol teniszező a legjobb nyolc között férfi egyesben az angol nyílt bajnokságon, az 15,2 millió euró összdíjazású wimbledoni füves pályás Grand Slam-tornán. Ancsicson kívül a fiatal francia Gasquet sem folytathatja a küzdelmet.

A nők küzdelmében Anasztaszja Miszkina meccslabdáról fordított Jelena Gyementyjeva ellen: a 9. kiemelt orosz játékos nagyon gyengén kezdett, aztán a második játszmában összeszedte magát, óriási küzdelemben kiegyenlített, majd a döntő szettben felülkerekedett honfitársán.

Véget ért Andrei Pavel és Victor Hănescu wimbledoni kalandja, miután egyesben a második fordulóban búcsúztak, duójuk sem lépett tovább a harmadik körbe: az eső miatt két napra osztott mérkőzésen háromjátszmás, de szoros találkozón kaptak ki egy osztrák párostól.

Az ifi küzdelmében, a nők versenyében tovább tart Szávay Ágnes menetelése, Roland Garros korosztályos egyéni és páros bajnoka a második akadályt is sikerrel vette. A romániai teniszezők közül Szatmári Ágnes az első, míg Monica Nicolescu és a francia nyílt bajnokság egyéni és páros döntőse, Raluca Olaru a második fordulóban „vérzett el".

Eredmények:

Férfi egyes, nyolcaddöntők: Lopez (spanyol, 26.)–Ancsics (horvát, 10.) 6:4, 6:4, 6:2; Thomas Johansson (svéd, 12)–Makszim Mirnyij (fehérorosz) 6:4, 7:5, 6:4; David Nalbandian (argentin, 18.)–Richard Gasquet (francia, 27.) 6:4, 7:6 (3), 6:0; Andy Roddick (amerikai, 2.)–Guillermo Coria (argentin, 15.) 6:3, 7:6 (1), 6:4; Lleyton Hewitt (ausztrál, 3.)–Taylor Dent (amerikai, 24.) 6:4, 6:4, 6:7 (7), 6:3; Fernando Gonzalez (chilei, 21.)–Mihail Juzsnyij (orosz, 31.) 7:6 (3), 7:6 (5), 6:3; Federer (svájci, 1.)–Juan Carlos Fererro (spanyol, 23.) 6:3, 6:4, 7:6 (6); Grosjean (francia, 9.)–Dmitrij Turszunov (orosz) 6:4, 6:7 (5), 6:3, 3:6, 6:1.

Női egyes, nyolcaddöntők: Amélie Mauresmo (francia, 3.)–Jelena Lihovceva (orosz, 13.) 6:4, 6:0; Mary Pierce (francia, 12.)–Flavia Pennetta (olasz, 26.) 6:3, 6:1; Sarapova (orosz, 1.)–Nathalie Dechy (francia, 16.) 6:4, 6:2; Venus Williams (amerikai, 14.)–Jill Craybas (amerikai) 6:0, 6:2; Miszkina (orosz, 9.)–Gyementyjeva (orosz, 6.) 1:6, 7:6 (9), 7:5; Nagyezsda Petrova (orosz, 8.)–Kveta Peschke (cseh) 6:7 (5), 7:6 (5), 6:3; Lindsay Davenport (amerikai, 1.)–Kim Clijsters (belga, 15.) 6:3, 6:7 (4), 6:3; Szvjetlána Kuznyecova (orosz, 5.)–Magdalena Maleeva (bolgár) 6:4, 6:3.

Férfi páros, 2. forduló: Julian Knowle, Jürgen Melzer (osztrákok, 13.)–Victor Hănescu, Andrei Pavel 7:6 (2), 7:6 (5), 7:5.

Junior nők, 1. forduló: Mădălina Gojnea–Anasztaszija Revzina (orosz) 6:4, 7:6 (4); Raluca Olaru (8.)–Urszula Radwanska (lengyel) 3:6, 6:3, 6:4; Laura Peterzan (angol)–Szatmári Ágnes 6:3, 5:7, 6:4; 2. forduló: Tamira Paszek (osztrák)–Olaru 6:2, 6:2; Agnieszka Radwanska (lengyel)–Monica Nicolescu 6:0, 7:5; Szávay Ágnes (magyar, 2.)–Astrid Besser (olasz) 6:4, 5:7, 6:1.