Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Napjainkban a hazai vagy külföldi tájakra kirándulni vágyók többsége az úticél kiválasztásánál sokkal döntőbb tényezőnek tekinti a pénzt, mint a szolgáltatás minőségét. Az év során felgyűlt stresszt feledni kívánók előbb az árlistát nézik át, majd ennek függvényében választják ki a kívánt utazást. Annak ellenére, hogy a pénz nyom többet a latban, az utazási irodák az üdülni kívánók számbeli növekedését észlelték: szolgáltatásaikat évről évre többen igénylik. Körülnéztünk a kolozsvári kínálatban. Kiderült, lassan kevesebbe kerül egy hetet eltölteni Görögországban, mint például a Parâng-havasok valamelyik menedékházában.

A kolozsvári utazási irodáknál tett látogatás során arra a következtetésre jutottunk: a legkeresettebb belföldi úti célok a tengerpart különböző üdülői. Külföldön nyaralók gyakran választják Görögország, Tunézia, Spanyolország, Törökország, Olaszország, illetve Egyiptom lenyűgöző tájait.

A Natura Travel utazási iroda menedzsere, Bánffy Béla lapuknak elmondta: legfrissebb ajánlatuk a július 29. és 31. között sorra kerülő Hungaroring Forma–1-es magyar nagydíj versenyére szóló jegyek. A három napos kiruccanás első két napja 117 euróba kerül, az utolsó nap, a nagyfutam 106 euróba. Az iroda vezetője megemlítette, hogy ez az összeg csak a belépődíjat fedezi.

Az Aviatica utazási iroda vezetője, Szénégető Attila kifejtette: cégük inkább a turisták Romániába vonzására fekteti a hangsúlyt, de azért a hazaiakról sem feledkeznek meg. Román tengerpartra vágyók már 4 millió lejért (400 új lej) kellemes hetet tölthetnek, de ugyanennyi pénzzel akár Görögországot is meglátogathatják. Egyhetes tunéziai vagy törökországi kirándulás kétszáz euró fejében már elérhető.

Nem kell aggódnia annak, aki csak most döntötte el, hogy „elrepül" az országból: vannak még helyek az utazási irodáknál, ahol arról tájékoztattak, hogy egyelőre csupán az úgynevezett előszezon járt le, az igazi buli most következik.

Bikfalvi Márton, a Calibra utazási iroda ügyvezetőjének megfigyelései szerint a kirándulóknak csupán 30 százaléka helyezi előtérbe a minőségi szolgáltatást, míg a maradék hetven százalék az árra fekteti a hangsúlyt. Az igazgató elmondta, volt már olyan eset, hogy az ilyen típusú emberek utólag rájöttek: a minőséget kellett volna előtérbe helyezniük.

A turisztikai iroda képviselője szerint a turisták számának növekedése az euró értékének csökkenéséhez is fűzhető. A Calibra egyik sajátos kínálata az egyhetes jachtozás az Adriai-tengeren. Ennek érdekessége, hogy a hét nap alatt a résztvevők nemzetközi jachtvezetői jogosítványt szerezhetnek. Ahhoz, hogy a jacht útnak induljon, legalább hat jelentkezőre van szükség, a jacht bérlése pedig 4 ezer eutótól kezdődik, és elérheti a hatezret. Kolozsvárról az elmúlt évek során harmincan szerezték meg ezt a különleges jogosítványt.

Mellbevágó, hogy az érdekeltek 4 millió lejért egy hetet tölthetnek például Görögország festői tájain, míg például az egyhetes fekete-tengeri lazulás ugyanennyibe vagy még többe kerülhet. Amennyiben viszont valaki ugyanennyi időt kíván eltölteni valamelyik hegyvidéki menedékházban, ugyanekkora költségre kell számítania. Igaz ugyan, hogy idehaza is festői tájak fogadják a Parâng-, a Radnai- vagy a Fogarasi-havasokba látogató turistát, de azért Görögország sem mindennapi élményt nyújt. Meglehet, hogy az árak közelítése éppen arról szól: elkezdték felfedezni Románia turisztikai potenciálját.

Pénteken gazdaságpolitikai, szombaton pedig turisztikai fórumot rendeztek a második alkalommal megtartott Érmellék Expón. A pénteki rendezvényen Markó Béla kormányfő-helyettes és Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnök is részt vett.

Medgyessy kijelentette: ez az évtized minőségi változást hoz Magyarország és Románia együttműködésében, de eközben katarzis van Európában is. – Európa kénytelen átalakulni, ennek az átalakulásnak azonban része lesz Románia és a romániai magyarság – mondta. Arra biztatta a jelenlévőket, használják ki az időt közös tervek készítésére, közös források felhasználására a saját hazában történő boldogulás érdekében, aminek jó kerete a Szülőföld-program.

Markó rámutatott: az erdélyi magyarság megmaradása döntően függ a megélhetéstől. – Ma már nem elég az identitástudat, a megélhető jövő lehetőségeit kell megteremteni Romániában – hangsúlyozta. Az RMDSZ-elnök bírálta a Szülőföld-program valóra váltásában tapasztalható késlekedést.

A részletekre holnapi gazdasági oldalunkon visszatérünk.

A Kárpát-medencei ifjúság és az Európai Unió címmel diákszeminárium kezdődik ma Tusnádfürdőn – közölte Vastagh Pál, a rendezvény szervezője. A hetedik alkalommal sorra kerülő rendezvényen Magyarország egyéves uniós tagságának és a csatlakozást megelőző évnek a tapasztalatit ismerhetik meg a részt vevő fiatalok – mondta a magyar szocialista politikus.

– Most, amikor a bővítéssel kapcsolatban több (...) negatív vélemény is elhangzik Nyugat-Európában, nekünk magyaroknak kötelességünk ismételten a legkülönbözőbb formákban kiállni az Unió további bővítése mellett – mondta. Hozzátette: Románia csatlakozása magyar nemzeti érdek.

Nagy hangsúlyt kap a szemináriumon a román nemzeti fejlesztési terv előkészítés, a magyar előkészítés tapasztalatai, a bel- és igazságügyi együttműködés megismertetése. A megnyitón jelen lesz Markó Béla miniszterelnök-helyettese, de ott lesz a román kormány több tagja is, Magyarországról pedig Veress József és Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárai.

A kissé angolosra sikeredett időjárás miatt idén sajnos jóval kevesebben látogattak ki a negyedik alkalommal megszervezett Bonchidai Kastély Napokra, amely az érdeklődőket két napon át gazdag hétvégi programmal várta. A Transylvania Trust Alapítvány (TTA), az Institute of Historic Building Conservation (IHBC) és a Bonchidai Polgármesteri Hivatal által szervezett rendezvény megnyitójára az esős idő miatt a bonchidai Bánffy-kastély felújítás alatt álló szárnyának Miklós-termében került sor.

A megnyitón jelen volt Szabó Bálint, a TTA elnöke, Hegedüs Csilla, a TTA ügyvezető igazgatója, David Baxter, az IHBC bonchidai programjának igazgatója, valamint Vasile Bodocan, Bonchida polgármestere. Szabó Bálint elmondta: ugyan az idő okozta viszontagságokat még nem tudják kivédeni, a munkálatok azonban minden évben lassan-lassan előrehaladnak. Remélik, jövőre még több felújított teremmel tudnak büszkélkedni.

Az alapítvány munkatársai, a társszervezők, Bíró Á. Attila, Palocsay Kisó Kata és Hatházi András hathatós együttműködésével számos programot szerveztek a két napra, így mindazok, akik az esős idő ellenére elég bátrak voltak kilátogatni Bonchidára, a nekik megfelelő szórakozási lehetőségeket megtalálták.

(Képes beszámolónk az 5. oldalon)

A szabadság számomra régebben a teljes akadálytalanságot jelentette; ez persze nem szabadság volt, hanem önkény; most tudom, hogy szabadnak lenni annyi, mint biztos tudatában lenni annak, mi van, és hol van, és tudni, hogy a dolgok között miképpen kell mozogni.

A MBA (MASTER OF BUSINESS ADMINISTRATION) ÉS AZ MSC (MASTER OF SCIENCE IN IT MANAGMENT) programokról tart bemutatót a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) július 5-én, kedden du. 5 órakor az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja székhelyén (Ţebei utca 21., C-épület, I. em.). Érdeklődni a 420-490-es telefonon, illetve az info@edrc.osf.ro címen lehet.

ÉLETMŰDÍJAT kapott Sharon Stone, neves amerikai filmszínésznő szombaton este a 40. nemzetközi filmfesztiválon a nyugat-csehországi Karlovy Varyban. Kelet-Európa leghíresebb mozgóképszemléjének rendezői a Kristályglóbusz odaítélésével méltatták a hollywoodi sztár hozzájárulását a világ filmművészetéhez. Szintén életműdíjat vett át pénteken este Robert Redford.

– Milyen eredménnyel fog zárulni a július elsején elkezdődött, hosszabbításokkal teletűzdelt romániai monetáris mérkőzés?

– 4:0, a régi lej javára.

Szombat délelőtt a rangos Gy. Szabó Béla Galéria adott otthont két magyarországi pasztellfestő bemutatkozásának: Láng Eszter Debrecenből és Sáli Róza Budepestről hozta el munkáit. Mindkét művész tagja a debreceni Pasztellfestők Egyesületének és alapítója az EstEdiRo csoportnak. Marosvásárhelyi és nagybányai bemutatkozásuk után először jelentkeznek Kolozsváron.

Láng Eszter Korondon született és a debreceni egyetemen diplomázott. Képzőművészeti tevékenysége 1992-től kezd kibontakozni. Sáli Róza mezőberényi születésű és a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakán végzett. A diploma megszerzése után irodalmi művek, elsősorban gyermekkönyvek illusztrálásával foglalkozott. 1991-től állít ki munkákat.

A tárlat Ferenczy Miklós, a galéria vezetőjének köszöntésével indult, mint mondta, a művészetben nincsenek országhatárok, főleg ha a gyökerek visszahúznak. Găina Dorel, a Képzőművészeti Egyetem tanára méltatta a magyarországi alkotókat, aki magyarul szólt az egybegyűltekhez. – Ajándék ez a kiállítás – mondta –, olyan vándorművészekről van szó, akik szabadságra vágyva mindenhol jól érzik magukat.

A kiállított alkotásokat nézve, mintha egy léggömbutazás szemtanúi lennénk, úgy tekintenek ránk a képek, mintegy tükröt tartva felénk a magasból. Tükör, amelyben látod magad, de amelyben benne van az egész világ.

Láng Eszter művei egységet és nyugalmat sugallnak. Festészete a lírai absztrakt irányzathoz áll közel. Tele van fantáziával. És festői titkokkal, amelyeket csak színekkel tud kifejezni. Műve mégsem absztrakt, színei és formái, amelyeket használ, reális érzetekből, tárgyakból szűrődnek le. Domináns színeket használ – vörös-kék-sárga –, ez természetes is, hisz a képen a színek az elsődlegesek, a tartalmi indíték csak másodlagos. A Maros-parti emlék fái, mint valami oszlopok, kiugranak a képből, úgy hajolnak, kapaszkodnak egymásba, mint a gótikus katedrális oszlopai. Az örökkévalóságot idézik. A színek egymásmellettisége fenntartja a dekorativitást. A vörös-kék színt a pókhálószerű vonalak teszik rugalmassá, mozgalmassá, amelyek megszakítják ezt a folytonosságot. A Párizsi éjben vibrál a fény a sötétben, a fény, mely lelkünket is bevilágíthatja. A formák itt is a színben ébrednek újjá, mint a Morovici formák című művében. Az élénk, egymás melletti színek, foltok teszik rugalmassá a képet.

Sáli Róza kompozíciói átlósak, műveire a vibrálás, a ritmus jellemző. Színvilága harmonikus, apró kis rezdülésekre épül. A természetből kiszakít egy-egy apróbb részletet, és azt felnagyítva mutatja mikrovilágunkat, mintegy nagyító alá téve. Meleg tónusú színskálával fest, a barnás, okker színek kombinációi jelennek meg a durva felületű papíron (Fények, Roz II, Gyűrődések). A Roz I. színvilága már eltér a többitől: könnyű, kopott zöld árnyalatok szaladnak a felületen. A Szórt fényben című olajmunkáján is a hideg színek az uralkodóak.

Bár a bemutatkozó művészek stílusjegyei és felfogása különböző, a pasztell, mint eszköz, összeköti a két művészt.

A kiállítás augusztus elejéig tekinthető meg.

1903. július 4-én született Kolozsváron Szervátiusz Jenő szobrászművész. Műveinek száma ezernél többre tehető, szobrai mindenkihez szólnak: a városi értelmiség és a székely parasztember egyaránt megérti mondanivalójukat. Monumentális kőszobrai közül kiemelkedik a fiával együtt faragott Tamási Áron-síremlék (1971), mely Farkaslakán látható, s a Pápán felállított Jókai-emlékmű (1977). Fából készült és a budapesti Bartók archívum őrzi – a zenemű ihletésére született – Cantata Profana című nagyméretű domborművét. Az emberi alakokról mintázott szobrok mindegyike a mély fájdalom kifejezőjévé vált, s egyben üzenetté is az erdélyi magyarok szenvedéseiről, megalázottságáról. Szervátiusz Jenő maga így vall erről: „Végig kellene böngészni szobraimat, s az elsőtől az utolsóig sok szenvedést lehet találni bennük. Az mentette át életemet a sok szenvedésen, hogy dolgoztam és dolgoztam (...) – mentül jobban rúgtak, annál többet dolgoztam."

A Svédországban élő szerző munkáiból válogatva Tar Károly válogatott írásai címmel megjelent CD-lemezen versek, regények, színjátékok, közírások, riportok, szociográfiai írások, napló, fordítások és szótárak váltak egyetlen digitális hordozón hozzáférhetővé.

– Miért a digitális forma?

– 70 éves vagyok. Horváth Imrét parafrazálva, én is „behordom szénámat". Szerintem új út ez, új galaxis a Gutenberg-galaxis után, amikor már nem kell szégyellnünk „egykönyvességünket", hiszen nemsokára a könyvtárakban egy füzetvastagságú elektronikus hordozón tárolják majd egy szerző egész életművét. Ez lesz az elektronikus olvasás jövője, hordozható, nem köt helyhez, mint a személyi számítógép. A technika fejlődésének következő lépései a mobiltelefonra betöltött olvasnivaló, az e-papír, ez élvezetesebbé és hozzáférhetőbbé teheti majd az olvasást. Ezt a jövőt megelőlegezve alkalmaztam én a CD-lemezt, tudomásom szerint egyedülálló módon a magyar irodalomban. Korábban csak beolvasott regények léteztek, az én CD-men maguk a szövegek érhetők el.

– Hogyan született meg a válogatás?

– Szubjektív válogatás, arra törekedtem, hogy az általam művelt minden területről jelenjen meg írásom, de vannak eddig meg nem jelentek is a lemezen. Szépírások: Szerenád, Tótágas pillanatok, Kollégiumi történetek. Képeslapok, versek: És, Üdv, Gyászpárta, Létszó, regények: Köszönöm, jól vagyok, Nyári mese, Az ismert katona, Bög Viola társaság, Kutyatár, gyerekeknek szóló köteteim: Táncház, Vakációs mesetár, Mesés közlekedés, színjáték: Tótágas, fordítás: Jégjelentés – Werner Aspenström versei, közírásaim gyűjteménye: Erdélyért kiáltom, Magyar dolgok, riportok: Hazai utakon, Erdélyi mézeskalács, Tanítók nyomában, szociográfia: Erdélyi sors, napló: Faragott fájdalom c. köteteim, illetve a Viselkedjünk, Romániai magyar nyelvvédő szótár és az Illemszótár olvasható a CD-lemezen.

Tar Károly író, szerkesztő 1935-ben született, dolgozott lakatosként, műszaki rajzolóként és tervezőként, 1958–1968 között az Igazság munkatársa, 1987–1988 között a Napsugár főszerkesztője. 1990-ben a Kolozs megyei RMDSZ szervezőbizottságának vezetője, a Szabadság napilap egyik alapítója, külső munkatársa, megszűnéséig a Szabad Európa Rádió tudósítója. 1991-ben az Erdélyi Szépmíves Céh újraalakításának egyik törvényes beiktatója, a Magyar Nemzet tudósítója, az Erdélyi Kiskönyvtár alapító szerkesztője, 1994 végétől 1995-ig az ESZC intézője, 1993-tól az Erdélyi Napló főmunkatársa.

1995 végén Svédországba megy, ahol összefogja az ottani magyarságot, magyar nyelvű lapokat, magyar rádióadást indít.

A magyar művelődésben végzett munkájáért 2003-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Világok harca – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel 23 órától.

GYŐZELEM – Modigliani – bemutató. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30, 22.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Second Hand – román. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; A Bourne-csapda – amerikai. – Vetítések időpontja: 22.30; kedden minden vetítés kedvezményes.

FAVORIT – Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! – angol. – Vetítések időpontja: 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön minden vetítés.

DÉS

MŰVÉSZ – Walking Tall – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel és hétfőn minden vetítés.

TORDA

FOX – Second Hand – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 18, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A bukás; Hitler utolsó napjai. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Én, Pán Péter – amerikai. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; hétfőn egész nap kedvezménnyel.

DACIA B-TEREM – Az operaház fantomja – amerikai. – Vetítések időpontja: 18; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától kedvezménnyel kedden.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Csillagok háborúja 3. – A Sithek bosszúja – amerikai. – Vetítések időpontja. 14, 17, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 23 órától kedvezménnyel és hétfőn minden vetítés.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

A múlt század második felét az is jellemezte, hogy a második világháború után a tudományos-műszaki forradalom gyors és gyökeres változásokat idézett elő az élet legkülönbözőbb területein, kezdve a gyártási eljárások és módszerek fejlődésétől, egészen az emberek mindennapi szokásainak, igényeinek és távlati célkitűzéseinek alakulásáig. A fejlődés új kérdések elé állította az emberiséget, amelyek – többek között – meghatározták a társadalom és az emberek viszonyát. Egyes szakértők szerint a történelem során ennek a viszonynak három időszaka különböztethető meg, és mindegyiknek más gazdaság felel meg: az ősközösségre jellemző a „túlélés" gazdasága, az ipari társadalomra a „növekedésé", míg a jelenkori „ökotársadalomnak" is nevezhető szakasznak az „egyensúly" gazdasága felel meg.

A tudományos-műszaki forradalom a társadalmi-gazdasági élet úgyszólván minden területére kihat, kezdve a termelőerők minőségi változásától, folytatva a munka tárgyának módosulásán keresztül (a termelési folyamatba egyre több szintetikus anyag kerül be), a gazdasági fejlődés ütemének felgyorsulása pedig szükségessé tette a magas képesítésű szakemberek (nem csak műszakiakra gondolok!) képzésének fokozását, ami új távlatokat nyitott a vezetői tevékenység elméleti és gyakorlati fejlesztésének.

A tudományos-műszaki forradalom világjelenség, amely túl az egyes államokban/államcsoportokban kifejtett hatásán jelentős mértékben befolyásolja egész bolygónk sorsát. Az űrrepülés, a szerv- és szövetátültetés, a környezetvédelem, a mesterséges megtermékenyítés, klónozás, genetikus mérnökök beavatkozása az emberi tulajdonságok meghatározásába – mindez csak néhány kiragadott példa arra, hogy milyen sok emberi, erkölcsi problémát vet fel a haladás, amelyet a jognak feltétlenül szabályoznia kell, tekintve, hogy az állami kényszer alkalmazásának lehetősége nélkül a tetszetős elméleti megoldások megrekednek az óhaj szintjén. Az idő sürget, mert a jognak meg kell (meg kellene) előznie a tudományos-műszaki megvalósítások gyakorlati alkalmazását, és gyakran a hagyományostól eltérő megoldásokat kell szolgálnia.

A gyors és hatékony szabályozást a kialakult vagy kialakulóban levő társadalmi viszonyok újszerűsége és sokrétegűsége mellett az is nehezíti, hogy sok esetben országhatárokon, sőt földrészeken túlterjedő problémák várnak megoldásra, ami a nemzeti és egyre tágabb értelemben vett nemzetközi érdekek egybehangolását követelik meg. (Erre egy korábbi írásomban már utaltam.)

A tudományos-műszaki forradalom két irányban hat: egyértelműen pozitív hatását bizonyos veszélyek (melléktermékek) kísérik, mint amilyen a környezetszennyezés, egyes természeti erőforrások kimerülésének veszélye é. i. t. Nem vitatható, hogy az élet bizonyos szempontból nem egyéb, mint az egyén és környezete közötti állandó kölcsönhatás, az emberiség (az Ember) szükségleteinek ésszerűtlen, a bioszféra összetételét és funkcióit, az élőlények és környezetük viszonyát semmibe vevő kielégítése következtében létrejöhetnek (és sajnos létrejönnek) az ökológiai ellentétek. Közhelynek számít, hogy az élet forrása a víz. Márpedig megbízható statisztikai adatok mutatják, hogy a XX. században az emberiség vízszükséglete csaknem harmincszorosára nőtt, ezen belül pedig a mezőgazdaság mintegy tízszer, az ipar pedig hatvanszor (!) több vizet fogyasztott, mint 1900-ban. Ugyanolyan nagyságrendben maradva, hivatkozhatunk arra, hogy egy milliós város vízszükséglete naponta legalább félmillió köbméter. Ez utóbbinál azonban még figyelembe kell venni, hogy nem minden víz alkalmas emberi fogyasztásra, egyes vizekben még a halak sem tudnak megélni, mivel kőolaj és egyéb szennyezőanyag-tartalmuk (például cián) sokszorosan meghaladja az élő szervezet tűrőképességét. A mosószerek és vegyi anyagok egyre fokozottabb felhasználása szintén komoly veszélyforrást jelent, nemcsak a vizek felhasználhatósága, hanem a vízi fauna és flóra életfeltételei szempontjából is. A tiszta tengerekhez, halban gazdag folyóvizekhez való visszatérés nem jelenti, hogy az embernek vissza kell térnie a kőkorszak viszonyaihoz. Több iparilag fejlett ország tudományos kutatói olyan mikroorganizmusokat fedeztek fel, illetve fejlesztettek ki, amelyek felbontják például a kőolajat és ártalmatlan anyaggá alakítják át.

A levegő szennyeződése ugyancsak komoly, életbevágó problémák elé állítja az emberiséget. Az úgynevezett Római Klub egyik jelentése szerint a fejlődés egyik legnagyobb korlátját az embernek az időjárásra gyakorolt hatása jelenti. Ezen a téren két ellentétes jelenség tapasztalható: egyrészt a levegő széndioxid tartalmának növekedése a Föld hőmérsékletének lényeges növekedéséhez vezet, másrészt pedig a levegőben lebegő szilárd anyagi részecskék számának növekedése, ami viszont lehűlést eredményez. Ha ezen a helyzeten nem tudunk változtatni, komoly következményei lehetnek az élelmiszertermelésben. Hasonlóképpen, a rövid távon elérhető anyagi előnyök hajszolása következtében fokozódó szennyeződés és az ezzel járó felmelegedés a sarki jégpáncél olvadását idézi elő, beláthatatlan klimatikus következményekkel. Ugyancsak aggasztó méreteket ölt a zajártalom növekedése is, amitől különösen (de nem kizárólag) a városlakók szenvednek.

Az ember természetesen megpróbál tudatosan vagy ösztönösen alkalmazkodni a technikai civilizáció körülményeihez (ennek „melléktermékeit" is beleértve), alkalmazkodási képességének azonban szigorú korlátai vannak. Jóllehet úgy képzeljük, hogy „uraljuk" a természetet, nem tudjuk magunkat kiszakítani az ökológiai rendszerből, sőt kapcsolataink ezzel a rendszerrel egyre szorosabbak és változatosabbak. Helyünk azonban ebben a rendszerben gyökeresen különbözik bármely más élőlényétől, mivel esetünkben a mesterséges tényezőknek igen nagy és egyre fokozódó szerepük van.

A környezetet számos nemzetközi és belső jogszabály védi. Ezeknek talán a legfontosabb általános jellemzője, hogy fő céljuk a környezet szennyezésének megelőzése, és csak azokban az esetekben írnak elő szankciót, amikor a szennyezés már bekövetkezett.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája tételesen kimondja, hogy a magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikába, és a fenntartható fejlődés elveivel összhangban biztosítani kell megvalósulásukat. Az Unió környezetpolitikája hozzájárul a következő célkitűzések eléréséhez: a) a környezet minőségének megőrzése és javítása; b) az emberi egészség védelme; c) a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása; d) a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten. Az uniós környezetpolitika célja tehát a magas szintű védelem, figyelembe véve a különböző régiók helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés, valamint a „szennyező fizet" elven alapul. Románia hatályos Alkotmánya (35. szakasz) alapvető állampolgári jogként szentesíti az egészséges környezethez való jogot. Magas szintű jogszabályaink tehát vannak, csak be kell tartani azokat, mert régi igazság, hogy a jog annyit ér, amennyit betartanak belőle. Növeljük tehát mi is (mi, mind) jogaink értékét.

Erdélyben a városfejlesztés komoly kihívások elé állítja az önkormányzatokat. Az államszocialista diktatúra az összes erdélyi városon mély nyomokat hagyott. A történelmi városrészek a szocialista iparvárossal és a panelrengeteggel keverednek. Ebben a környezetben kell megvalósítani az emberek jövőjét. A város nemcsak épületek, utcák, terek együttese, hanem lakóhelyünk, tevékenységünk, személyes és gazdasági kapcsolataink, kultúránk, életünk kerete.

Ha a kihívások leltárát kellene elkészíteni, a következők jutnak eszembe:

1. Hogyan lehet a XXI. századi gépjárműforgalmat a sokszor középkori utcahálózatban, például Kolozsváron megoldani?

2. Hogyan lehet a városképet javítani, felépíteni, ezt erőforrásként felhasználni? Mert a városarculatot létre kell hozni, és el kell adni.

3. Hova telepítsük az iparzónákat, hogy a városalakzat megfelelően alakuljon?

4. Megfelelő-e a városrendezési tervek minősége, és ezek a tervek betöltik-e szerepüket? Képesek-e a városfejlődés irányát megszabni, valóban megtervezni a város alakulását? Az ipari zónák és a lakóövezetek valóban a megfelelő helyen jönnek létre és terjeszkednek? A városrendezési terv egyszerre minőségi szakmai munka, jogi dokumentum, politikai döntés és jövőkép?

5. Hogyan oldható meg a legjobban a hulladékkezelés?

6. Hogyan lehet a műemléképületeket megőrizni és hasznosítani?

7. Hogyan lehet a lakásgondokat kezelni, miként fejlődik az ingatlanpiac, a jelzáloghitelezés?

8. Hogyan menedzseljük a tömegközlekedést?

9. Hogyan lehet az életminőséget növelő létesítményeket létrehozni, például uszodát?

10. Hogyan lehet a lakótelepeken életminőséget növelni? Egedy Tamás szerint mind a nyugati, mind az első magyarországi városrehabilitációs tapasztalatok egyértelműen bizonyították, hogy a lakótelepek megújítása nem lehet sikeres, ha az építészeti-környezeti rehabilitáció nem kapcsolódik össze a terület szociális és gazdasági rehabilitációjával. Ez Romániában is teljesen igaz.

11. Mi a városok, önkormányzatok szerepe a tőkevonzásban, a befektetők vonzásában?

12. Hogyan lehetséges a városi szolgáltatások, közművek minőségének biztosítása?

13. Hogyan lehet a város és vidéke között szövetséget, szerves egységet kialakítani, az agglomerációk, a metropolitán zónákon keresztül, lehet-e a funkcionális kiegészítés elvét alkalmazni a törpe és az óriás között, vagy a szerep csak arra korlátozódik, hogy a szomszédos, a várossal szomszédos község területére települ a hipermarket?

14. Hogyan lehet helytállni a városok közötti versenyben?

15. Hogyan lehet rendezni a tulajdonviszonyokat?

16. Mi a regionális fejlesztés kérdéseivel küszködünk, de lehet, hogy a területfejlesztés kulcsszereplői az Európai Unióban a városok és városhálózatok lesznek... Fel tudunk erre is készülni?

17. A Székelyföld esetében egyértelmű problémának látom, hogy több, nagyjából egyenlő várossal rendelkezik, így nincs olyan „húzóvárosa", amely az egész régió fejlesztésében szerepet játszana. Vajon itt meg kell határozni egy várost, amely képes ezt a szerepet betölteni, és erre sajátos fejlesztési politikákat alkalmazni? Lehetséges ez egyáltalán?

18. Honnan lesz pénz a városi és a városokat összekötő infrastruktúra radikális fejlesztésére?

A fenti kihívás-leltár után a zárókérdés: a fejlődés és a városrendezés között milyen viszony van? És a záróválasz: fejlődés nélkül nincs városrendezés, mert csak a fejlődés rendezhető.

(Az RMDSZ Önkormányzati Főosztálya által Gyergyószárhegyen megrendezett városfejlesztési és műemlékvédelmi tanácskozáson elhangzott megnyitó)

Igen, nemsokára már csak ez marad számunkra Erdély nagy városaiban, a személygépkocsik és teherkocsik által kibocsátott szmog. Friss szmog, ugyanis a kipufogócsövek nem mennek pihenőszabadságra: állandóan ontják magukból a mérgező gázokat. A veszély főleg akkor nagyobb, amikor a forgalom növekedésével párhuzamosan robbanásszerű növekedést mutat a zöldövezetek szinte tervszerű felszámolása a kisebb és nagyobb erdélyi városokban egyaránt.

A helyhatóságok állandó nyomás alatt találják magukat: egyrészt a lakosság egészségügyi állapotának megőrzése érdekében gondoskodniuk kell arról, hogy minél magasabb legyen az egy főre eső zöldterületek száma. Másrészt pedig eleget kell tenniük a magánszféra irányából jövő kéréseknek. Pontosabban inkább nyomásnak, ugyanis a vállakozók szinte mindenre képesek azért, hogy befektetésük megvalósítása érdekében telekhez jussanak. Felmerül tehát a kérdés: a városi tanácsok, polgármesteri hivatalok és elöljárók elsősorban abban érdekeltek, hogy bevásárlóközpontok, csarnokok és üzemek létrehozásával csökkenjen a munkanélküliség és egyben növekedjen a helyhatóság bevétele? Vagy inkább a környezetvédelem foglalkoztatja őket?

A kommunista rezsim alatt fel sem merült, hogy a felépített beton tömbházak és a zöldövezetek kiegészítsék egymást. Pontosabban senkit sem foglalkoztatott az, hogy a betondzsungel közelében megfelelő mennyiségű park és játszótér létesüljön. Akkoriban viszont nem a magánbefektetők gyakoroltak nyomást, hanem teljesen más szempontok miatt került háttérbe a környezetvédelem.

A napokban Kolozsváron egyre égetőbb a kérdés, mi fontosabb: a zöldövezet és a játszótér, vagy valamely magánbefektetés megvalósítása? Mint ismeretes, a polgármesteri hivatal képtelennek bizonyult megfelelő telket találni a Monostoron annak érdekében, hogy eleget tegyen a külföldi és belföldi befektetők igényeinek. A Tengelmann világcég azzal a kéréssel fordult a városházához, hogy bevásárlóközpont megépítéséhez szükséges telket bocsássanak rendelkezésére. Lévén, hogy a város eme részén is kevés a bevásárlóközpont felépítésére alkalmas telek, a polgármesteri hivatal sokak által kifogásolt ötlettel rukkolt elő: zöldövezetek és játszóterek felszámolását is figyelembe veszi annak érdekében, hogy a város ne essen el a befektetésektől.

A monostori eset nem egyedi. A Tengelmann bevásárlóközpontján kívül pláza épülhet az Expo Transilvania környékére, ahol szintén zöldövezetet számolnának fel. Ugyanitt szálloda-kompexum és nem utolsósorban parkolóház felépítését tervezik.

Visszatérve a Tengelmann tervezte monostori bevásárlóközpontra. A cég és a polgármesteri hivatal igen szokatlan megoldást talált a befektetés megvalósítására: felszámolnák a Kalános (Primăverii) utcában az épülőfélben levő görögkeleti templom és az OMV töltőállomás között levő játszóteret és zöldövezetet. A Tengelmann cégcsoporthoz tartozó Plus cég elméletileg boldog lehet a hír hallatán, ugyanis komoly nyereségre tehetnek szert, amennyiben a Monostor lakónegyed eme központi telkén építik fel a kívánt bevásárlóközpontot. A környezetvédők igényeinek is próbálnak megfelelni: azt ígérik, hogy az épület tetején zöldövezetet hoznak létre. Ugyanakkor szerintük az alig pár hónapja átadott játszóteret nem kell felszámolni, csak elköltöztetni. Hova? Északabbra. Állítólag van hely.

Érdemes megjegyezni a vállalkozók „nagyvonalúságát" is: a Plus cég képviselője felajánlotta, hogy 250 millió lejjel járulnak hozzá az épülőfélben levő templom befejezéséhez, csakhogy az ortodox egyház hozzájáruljon a kegyhely közvetlen közelében tervezett bevásárlóközpont felépítéséhez.

A környezetvédő egyesületek aránylag vérszegény módon reagálták le azt, ahogyan a polgármesteri hivatal a zöldövezetek kérdését kezeli. Sajnos a Napoca Kerékpárklub elnevezésű civil szervezeten kívül alig akadt pár egyesület, amely sajtóközleményben vagy más úton nyilvánosságra hozta tiltakozását a zöldövezetek felszámolása ellen. A Radu Mititean vezette Napoca Kerékpárklub (CCN) június 28-án keltezett közleményében egyenesen felelőtlenségnek nevezi például azt, hogy a Mărăşti lakónegyed végén található IRA-híd és az Expo Transilvania mellett plázát hozzanak létre. Ugyanakkor érdekes dolgot hoznak nyilvánosságra: úgy tudják, hogy a lebontásra váró Ion Moina stadion helyére szintén bevásárló- és üzletközpontot építetnének ahelyett, hogy sportlétesítményeket hoznának létre. Arról is értesültek, hogy a Sétatéren a polgármesteri hivatal több ingatlan felépítését engedélyezte. Tiltakoznak az ellen is, hogy a megyei tanács hozzájárult a Tetarom ipari park kibővítéséhez, s ezáltal újabb zöldövezetet számolnak fel. Mi több, a munkálatok miatt földcsuszamlás következhet be veszélyeztetve a Falumúzeum házainak épségét. A kerékpárklub illetékesei úgy tudják, a helyhatóság illetékesei tárgyalásokat folytattak egy olasz cég vezetőivel. A itáliai befektetők vidámparkot hoznának létre a Colina park helyén. Ezenkívül a helyhatóság több építkezési engedélyt adott ki magánszemélyeknek a Bükkben lakásépítésre, s a polgármesteri hivatal illetékesei állítólag attól sem zárkóznak el, hogy a Rózsák parkjában tömbházakat építsen az a cég, amelynek társtulajdonosa nem más, mint Sabin Funar, az ex-polgármester fia.

Mi következhet még?

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

A riport megírása szempontjából nagyon jól indult a hétvégi kirándulás: annak ellenére, hogy normális körülmények között a túrázni induló ember felhőtlen kék égre és verőfényes napsütésre vágyik, a kint szemerkélő eső mégis feldobott, ugyanis a Zsil-völgyi gombaszedő kolóniák életét kívántam bemutatni. S ugye ilyenkor a riporter arra vágyik, hogy minél több és érdekesebb riportalannyal találkozzon: őket nekem az eső hozta.

Az úgynevezett bureţarokkal már a tavalyi Parâng-túra során összefutottam. Egyszerűen viccnek vettem, amikor azt mondták nekem, hogy minden a Zsil-völgyében szinte minden második-harmadik család valósággal kiköltözik a hegyekbe és hónapokon keresztül gombát szed. Az olaszoknak. A nyáron gombaszedésből összekuporgatott 15–20 millió lejből a 7–8 gyermekes családok szeptember végétől a következő év május-júniusiáig megélnek. Igaz, nem magas a közköltség, ugyanis a Zsil-völgyében legtöbb helyen még a tömbházakban is fával fűtenek. S legtöbben a villanyáramot is lopják. Mégis honnan lenne pénze a villanyszámlára és a közköltség kiegyenlítésére a munkanélküli bányászcsaládnak? Szerencse az olaszokkal, akik ínyencségnek találják a romániai gombát.

Csütörtökön délután zuhogó esőben haladunk Petrozsény irányába: minden feltétel adott arra, hogy a túrázás mellett riportot készítsünk. A kis Skoda Feliciát majdnem elsodorta az ár. S vele együtt minket is. Szerencsére szárazon érkeztünk a Hunyad megye székhelye melletti Kiszáradt Gödör elnevezésű menedékházba.

Pénteken kimászunk a Mija-csúcsra (a felvétel az 2390 méteres csúcs előtt készült), de nem találkozunk gombászokkal. A helybeliek szerint eléggé korán érkeztünk, az elsősorban Petrozsényből, Petrilából, Zsilvajdejvulkánból és Hobicaurikányból érkező családok még nem költöztek ki a nyári sátrakba, így csak elvétve futottunk össze a vállalkozó szellemű bányászokkal. Pár helyen viszont láttuk már a fából és szalmából készült építményeket. Az egyik éppen a menedékház közelében, a Petrozsényből Obârşia Lotruluion keresztül Brezoi városába és Râmnicu Vâlceaba vezető úton.

Megtörténhet, hogy a fáradtság miatt nem láttunk többet: nem volt könnyű kimászni a 2405 méteres, hófoltokkal sűrűn tarkított Cârja-csúcsra is.

Szombaton könnyebb útvonalat választottunk: Capra-csúcs, 1927 méter. Elsősorban a lányok miatt, akik térdi, combi fájdalmakra panaszkodtak. Igaz ugyan, hogy az erdőben aránylag sok gomba volt, de bureţarok nem jelentek meg. Valaki mondta nekünk, hogy a napokban érkeznek, mert az esőnek köszönhetően eléggé sok gomba terem.

Vasárnap már csak a csoport keményebb része bírja a strapát: kimásznak a 2519 méter magas Nagy-Parângra. Taps nekik.

A Mijáról lefele jövet. Elindultunk a hegyen lefelé… Sok túrázónak majdnem megsebesült a térde, ugyanis a meredek sziklatörmeléken és hófoltokon nem volt könnyű leereszkedni. Csodálatos látványt nyújtottak a több mint 2000 méter magasságról szemlélt, a június végén félig befagyott tavak, illetve a hófoltokkal tarkított gerincek. Viccelődtünk is: dalmata kutyára hasonlít a hegy.

A csapat „keményebb" részének (lányok és fiúk egyaránt) nem volt elég a Mija-csúcs nyújtotta látvány: felmásztak a Cârjára csak azért, hogy élvezhessék a teljes ködöt és megcirógathassák a felhő hasát. A tériszonyban szenvedő, de kalandvágyó túrázókat sem rettentette vissza a szakadék látványa.

A felvételen jól láthatók a túrázókat kergető felhők, amelyek akárcsak a legyek, szinte a völgyig kísértek bennünket. Igen, legyek: mi is alaposan meglepődtünk azon, hogy az utolsó légy 2300 méter után tűnt el a fejünk fölül. A gerincről nézve úgy tűnik, mintha a két tó a hegy vigyázó szempára lenne, amely őrangyalként vigyáz a túrázó fiatalok testi épségére. Hatott a gondolat: senki nem ficamította ki a bokáját és senki sem sántult le.

Gheorghe a gombaszedőkről beszél nekünk. A Mija-csúcs fele vezető úton levő pásztorháznál találkoztunk. Meséljük neki, hogy első nap, Petrozsény felől jövet már láttunk egy gombaszedő családot, amint egy zsákokkal teli szekérrel a megyeszékhely fele sietett. – Hát, fiam, nehéz az élet errefelé! Meg kell élnünk abból, amit a föld ad nekünk. A bányák bezárása után népes családok kiköltöznek ide egész nyáron, hogy télire pénzt gyűjthessenek a gombaszedésből. Munkanélküliként te el tudnál tartani egy hétgyermekes családod? – kérdez ránk. Némák maradunk. Mi is tisztában vagyunk az itteniek életszínvonalával: Petrozsényban és a környező városokban több lakásban fával fűtenek, ugyanis nincs pénz a közköltség kifizetésére.

– Tisztában vagyok ám a csellel: az olaszoknak azért kell az itteni gomba, mert a románok szinte ingyen pénzért dolgoznak. De a nagycsaládok annak is örvendenek, csak ne kelljen menni epret szedni idegenbe. Többnyire hirib kell nekik, az az igazán ízletes – mondja Gheorghe, miközben a szamaraira néz és cigarettát kér tőlünk. Nyugodt élete van. Mi pedig nemsokára visszatérünk a város szmogjába.

(…) Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már,
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
(…)
Wass Albert: Üzenet haza (1927)

A hátszegi rezervátum szomorú mackója. A hegyek szépsége után szomorúság uralkodik el rajtunk: a védett területen alig pár négyzetméteres vasketrecben, víz és étel nélkül kínlódik egy medve, három bölény és egy bölényfióka. Ketrecben a helyük azoknak, akik így kínozzák az állatokat, és ráadásul pénzt vesznek el a turistáktól a morbid „látványosságért.

Minden idők legnagyobb, földrészeken átívelő szegénységellenes koncertsorozata zajlott közép-európai idő szerint szombat reggeltől vasárnap hajnalig világszerte.

Tokióban, Johannesburgban, Berlinben, Londonban, Párizsban, Rómában, Torontóban, Moszkvában és Philadelphiában a világ legnagyobb rock- és popsztárjai, köztük Paul McCartney és a U2 Bonóval, Mick Jagger, Elton John, Madonna, Bon Jovi és nem utolsósorban a csak erre az alkalomra huszonnégy év után újra összeállt Pink Floyd léptek fel, hogy kifejezzék szolidaritásukat Afrika szegényeivel, akik közül a legfrissebb adatok szerint naponta mintegy ötvenezer veszti életét.

A megszámlálhatatlan világsztár részvételével, elsősorban a Live Aid-koncertek fő szervezője, Bob Geldof ír rockzenész felhívására meghirdetett Live 8 koncertsorozat és az azt kísérő demonstrációk célja a nemzetközi közvélemény – mindenekelőtt a nyolc vezető ipari hatalom (G8) jövő héten Skóciában összeülő állam- és kormányfőinek – figyelmeztetése volt arra, hogy az 1985-ös Live Aid-koncertek óta csak romlott a legszegényebb fejlődő térség, főleg Afrika helyzete.

Bono, a U2 frontembere a londoni koncert nyitányán azt üzente a G8-csúcs részvevőinek: írjanak történelmet azzal, hogy átadják a szegénységet a történelemnek. Ez az üzenet, azaz a Make Poverty History az egész rendezvénysorozat fő mottója volt.

A koncertsorozat közép-európai idő szerint szombat reggel Tokióban kezdődött, s az Egyesült Államok keleti partján, Philadelphiában, több mint egymillió zenerajongó előtt, a soulzene koronázatlan királya, Stewie Wonder csodálatos, húszperces előadásával vasárnap hajnalban ért véget.

Július elseje nemcsak az erősebb lejt, de jelentős árdrágításokat is hozott. 5,2 százalékkal emelkedett a villanyáram kilowattonkénti tarifája, és átlagosan 10,2 százalékkal drágult a földgáz köbmétere. Ezek az áremelések elkerülhetetlenül tükröződnek majd néhány napon belül az élelmiszerek és a többi használati cikk árában is. Eközben a kormány a közalkalmazottak bérének idei befagyasztását helyezte kilátásba, aminek nyomán szeptemberre máris több szakszervezet országos tiltakozó akciókat helyezett kilátásba.

Az Erdélyi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa pályázatot hirdet az egyházi közigazgatási hivatal háznagyi állásának betöltésére Kolozsváron, 2005. augusztus 1-jétől.

A háznagy teendői és kötelességei közé tartozik a kolozsvári unitárius egyházi épületek állagának felügyelete, az egyházi központi gazdálkodás során rá háruló tennivalók végzése, az egyházi beszerzés nyilvántartója és felelőse, közreműködés a protokoll-ügyek kivitelezésében. A háznagy ugyanakkor bentlakási igazgatói munkakört is betölt, vonatkozó tevékenységi területek a kolozsvári unitárius egyetemi és középiskolai bentlakások anyagi és gazdasági ügyei, valamint a diákétkezde ügyei.

A pályázatra középfokú iskolai végzettséggel és szakmai tapasztalattal rendelkező személyek jelentkezhetnek. Egyéb elvárások: a román nyelv felsőfokú ismerete; az angol nyelv középfokú ismerete és a számítógép-kezelői ismeret előnyt jelent.

A pályázati kérés kötelező mellékletei a kézzel írott önéletrajz (1), egyházközségi ajánlás (2), középiskolai végzettséget igazoló oklevél (3). A pályázatokat az Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa címére (400105 Kolozsvár/Cluj-Napoca, b-dul 21 Decembrie 9, telefon: 0264 593236) kell beküldeni, 2005. július 11-i határidővel. Ugyanitt a pályázattal kapcsolatos további információ is beszerezhető.

Eladó blokkvonal-fúró, hajtókar-fúró, szelepcsiszoló, SN 1500-as esztergapad és kocsifelálló (rámpa). Telefon: 0261/865-980. (M)

A székely bemegy a fiával a kocsmába.

A fiú kérdi az apját:

– Mit inna, édesapám?

– Hozass öt deci pálinkát.

Miután megissza az öreg az öt decit, a fia megint megkérdi.

– Iszik-e még valamit, édesapám?

– Hozass még három decit, fiam.

A székely ezt is megissza.

A fia ismét megkérdi, hogy iszik-e még.

Az öreg most egy decit kér.

Miután ezt is megitta, a fia megkérdi:

– Iszik-e még valamit, édesapám?

– Nem kérek többet, fiam, mert minél kevesebbet iszom, annál részegebb leszek, feleli az öreg székely.

Gépész utcai stadion, 7000 néző, vezette: Milan Sedivy (cseh).

CFR: Ţurcaş – Panin, Jula, Milosevics, Văsâie – Oncică, Mărginean (46. perc Goşa), Dorinel Munteanu, Turcu (18. perc Aştilean) – Anca (90. perc Mijin), Tilincă. Edző: Dorinel Munteanu.

Athletic: Lafuente – Ormazabal, Eder Martinez, Amorebieta, Casas – Solabarrieta (46. perc Javi Gonzales), Paredes (46. perc Jonan Garcia), De Paula (85. perc Lizoain), Guerrero, Gutierrez – Arriaga. Edző: Jose Luis Mendilibar.

Gólszerző: Tilincă (36. perc).

Szögletarány: 4–3, lövések: 7–5 (kapura: 2–2). Sárga lap: Dorinel Munteanu, Panin, Goşa, Tilincă, illetve Gutierrez, Ormazabal, Arriaga.

Neves együttes látogatott a Gépész utcába szombaton, az UEFA Intertotó Kupa második fordulójának első mérkőzése keretében, és sokan úgy hitték, hogy már ezen a mérkőzésen eldől a továbbjutás sorsa, természetesen a baszk együttes javára. Ezzel szemben viszont kellemes meglepetésre megérdemelten győzött a vasutascsapat, amely egy kis szerencsével legalább megduplázhatta – de akár meg is triplázhatta – volna előnyét a visszavágó előtt (bár az is igaz, hogy azért szerencséje is volt éppen elég, hiszen a találkozó akár 1–1-re is végződhetett volna). Továbbjutási esélye azonban így is tovább él, hiszen – amint azt a mérkőzés után a klub főtámogatója, Pászkány Árpád is elmondta – a vasutascsapat idegenben általában jobban játszik, mint hazai pályán.

A mérkőzést jól kezdték a hazaiak – akik csapatában most debütált edző-játékosként Dorinel Munteanu –, de a szemerkélő, egész napos eső miatt nagyon csúszott a gyepszőnyeg, ami mindkét csapatnak komoly gondot okozott. A legnagyobbat azonban kétségkívül a hazaiaknak okozta, az első félidő 7. percében, amikor a CFR hátvédei – már-már megszoktuk – ismét két bal lábbal játszottak, s Jula egy felszabadítás során megcsúszva kis híján saját hálójába küldte a labdát – szerencsére Ţurcaş még bele tudott avatkozni.

Ez után azonban mind jobban játszott a vasutasgárda, amelyen nemigen látszott a lámpaláz. A 9. percben Oncică beadását Tilincă nem érte el, majd a 17. percben az első hazai szöglet után Tilincă fejéről lepattanva Guerrero kezét is érte a labda, ám a bíró nem ítélt 11-est a kétes helyzetben. A 30. percben ugyancsak Tilincă hagyott ki még egy jó helyzetet. A baszkok többször is jól léptek ki leshelyzetre, ám a széleken vezetett szép hazai támadásokra nemigen kapták az ellenszert. Így történt ez a 36. percben is, amikor Panin jobb oldali beadását Tilincă fejelte védhetetlenül a hosszúsarokba, pont a kapufa tövébe: 1–0.

A csoda ekkor már komolyan körvonalazódni kezdett, hiszen a hazaiak végig uralták az első félidőt, és jogosan jutottak vezetéshez. A második félidőben viszont már sokkal harcosabbak voltak a vendégek, aminek eredménye a 65. percben számukra megítélt büntetőben látszott meg a leginkább. Akkor Milosevics próbált meg egy pályán kívülre tartó labdát megvédeni a 16-osban De Paula elől, ám annak sikerült bent tartania a játékszert, s ráadásul a „tulakodásban" tudta, hogy mikor kell elesni, így a bíró jogosan mutatott a fehér pontra. Ţurcaş azonban szenzációsan hárította a bal sarokra tartó lövést, majd a kapura lőtt kipattanót is megfogta, így oroszlánérdeme van abban, hogy a CFR-nek sikerült végül győznie. Egyébként a 11-esen és az azt követő rárúgáson kívül egyetlen kapura tartó lövésük sem volt a baszkoknak.

Az örömben üröm, hogy csak egy góllal győzött a CFR, hiszen az első félidőben mutatott játékuknál támadóbb szellemű vendégeket kétszer is „elkaphatta" volna ellentámadáson a második 45 percben. A második félidő derekán ugyanis, már az utolsó negyedórában, jól kidolgozott támadás után az üresen maradt Oncică 11 méteres bombája mellé ment, majd alig 4 perccel később Tilincă kicselezte a vendégek kapusát – ahelyett hogy kapásból kapura lőtt volna –, de éles szögbe kisodródva nem talált az üres kapuba.

Mindent összevetve azonban igazságos eredmény született, amely még élteti a továbbjutás reményét, bár idegenben egyáltalán nem lesz könnyű megvédenie a CFR-nek a minimális előnyt. A vasutasok mellett szól, hogy a spanyolországi együttes csak úgymond másodcsapatával jött Kolozsvárra és otthon is csak azzal fog szerepelni – bár azért az élvonalban szereplő gárdájából is hozott magával mutatóban néhány helyi sztárt. Ez azonban mit sem csökkenti az elért eredmény értékét, hiszen a labdarúgás történetében csak ennyi marad majd fent: a CFR történetének második hivatalos nemzetközi mérkőzésén legyőzte a Bilbaót! S ha a továbbjutást nem is sikerül kiharcolnia a jobb lábbal debütáló Dorinel Munteanu csapatának, ez már önmagában is hatalmas fegyvertény, történelmi siker.

*

A Besztercei Glória az Intertotó Kupa 2. fordulójának első mérkőzésén idegenben szerepelt, és minimális gólkülönbséggel vesztett úgy, hogy két gólt is rúgott. Ioan Ovidiu Sabău csapata így jó eséllyel várja a hétvégi besztercei visszavágót. Eredmény: Slaven Belupo (horvát)–Besztercei Glória 3–2 (gól: Vrucina 45., Saranovics 60., Musa 80. – 11-esből, illetve Pereş 31. – 11-esből, Bucur 69.).

A kupában érdekelt magyar együttes lapzárta után játszott.

Érem nélkül zárta a magyar válogatott a zalaegerszegi vívó Európa-bajnokság negyedik és ötödik napját. A férfi párbajtőrözők már korán búcsúztak az egyéni küzdelmektől, a női tőrözőknél ugyanakkor Mohamed Aida és Knapek Edina csak a legjobb nyolcig jutott a 4. napon, közülük Aida végzett a legelőkelőbb helyen: 5. lett.

A női párbajtőrözőket „követve" a férfi kardozók sem kerültek be a döntőbe a Zalaegerszegen, az elődöntőben a lengyelektől kaptak ki (45–38-ra), s utolsó összecsapásukon a harmadik helyért léphettek pástra. Ugyanez mondható el a románokról is, akik az oroszokkal nem bírtak az utolsó előtti szakaszban: 45–40 arányban vesztettek. A román és a magyar csapat így a 3. helyért csapott össze, a viadalból a románok jöttek ki győztesen, 10 találatnyi különbséggel. A Nemcsik Zsolt, Decsi Tamás, Kósa Miklós, Lengyel Balázs összeállítású együttes az elejétől fogva hátrányban volt a Mihai Covaliu, Nicolae Alexandru Şireteanu, Constantin Sandu, Rareş Dumitrescu csapattal szemben. A számot egyébként az oroszok nyerték.

A magyar férfi kardozókhoz hasonlóan a magyar női párbajtőrcsapat is a negyedik helyen végzett az Európa-bajnokságon. A bronzmeccsen sokáig fej fej mellett haladt az ukrán csapattal a Tóth Hajnalka, Révész Júlia, Szász Emese, Hormay Adrien összetételű hazai együttes, ám az ötödik összecsapástól folyamatosan nőtt a hátránya, s végül 45–35 arányban fejet hajtott az ukránok előtt.

A szombati és vasárnapi döntőkkel véget ért a wimbledoni tenisztorna.

A férfiaknál „újrajátszották" a tavalyi döntőt, miután az eső miatt kétnaposra elhúzódó elődöntőkből Roger Federer és Andy Roddick jutott tovább. A tenisz kedvelői így álomdöntőt láthattak tegnap délután, hiszen az első és második számú kiemelt csaphatott össze a serlegért – no meg a pár százezer dolláros pénzdíjért.

A címvédő Roger Federer egyébként pénteki lapzártánk után három játszmában, 2 óra 7 perc alatt nyert Lleyton Hewitt ellen. Federer esélyt sem adott az utolsó percig töretlenül küzdő ausztrálnak, a torna toronymagas esélyese mindent felvonultatott gazdag repertoárjából. A 24 éves világelső – aki 2004-ben és 2003-ban is megnyerte a wimbledoni tornát – ezzel sorozatban 35. összecsapásán győzött füvön.

Roddick, a második helyen kiemelt amerikai négy játszmában, 2 óra 59 perc alatt legyőzte a svéd Thomas Johanssont, az első szett az eső miatt félbeszakadt pénteken. A szombati folytatásban Johanssonnak egy – a pénteken elkezdett – játszma megnyerésére volt ereje, a 3. és a 4. szettben óriási csatában elvesztette a tie-break-et.

Federer és Roddick egyébként tegnap 10. csatáját vívta egymással, a korábbi kilenc találkozóból 8-at (beleértve a tavalyi döntőt is) Federer nyert meg.

Lapzártakor: Federer–Roddick 6:2, 7:6 (7–2), 6:4.

• A Roland Garroson győztes Szávay Ágnes, Viktoria Azarenka kettős a második fordulóban is nyert a juniorok wimbledoni párosversenyében. A magyar–fehérorosz duó egy lengyel párost búcsúztatott három játszmában, így bejutott a negyeddöntőbe, ahol a román Buzărnescu, Gojnea párost verte meg úgy, hogy mindössze egy játékot engedélyezett ellenfelének. Szávayék tehát elődöntősök.

Az amerikai Venus Williams nyerte a női egyest az angol nyílt teniszbajnokságon, miután a döntőben három játszmában, 2 óra 45 perc alatt 4:6, 7:6, 9:7-re győzött honfitársa, Lindsay Davenport ellen. Ezzel 2000 és 2001 után harmadszor diadalmaskodott Wimbledonban.

Miután az első két játszmán megosztoztak a döntősök, a maratoni hosszúságú utolsó felvonás (1 óra 18 perc) óriási csatát hozott. Davenport az ötödik játékban törte meg V. Williams ellenállását és 4:2-es vezetéshez jutott, sőt, két labdája is volt az 5:2-höz, ám ellenfele nem adta fel, ő is brékelt. Ezt követően Davenport ápolást kért, a vállát fájlalta. A tizedik gémben eldőlhetett volna az összecsapás: az első helyen kiemelt amerikai meccslabdához jutott, azonban az idősebbik Williams-testvérnek helyén volt a szíve, s hárította azt. A szett 15. játékában Davenport megroppant: elveszítette adogatását, s ez végzetes volt számára, mert a következő gémben V. Williams három mérkőzéslabdához jutott, amiből Davenport csak az elsőt tudta hárítani.

Eredmények:

férfi egyes, elődöntők: Roddick (amerikai, 2.)–T. Johansson (svéd, 12.) 6:7, 6:2, 7:6, 7:6, Federer (svájci, 1.)–Hewitt (ausztrál, 3.) 6:3, 6:4, 7:6.

női egyes, döntő: Venus Williams (amerikai, 14.)–Lindsay Davenport (amerikai, 1.) 4:6, 7:6, 9:7.

férfi páros, döntő: Stephen Huss, Wesley Moodie (ausztrál, dél-afrikai)–Bob Bryan, Mike Bryan (amerikai, 2.) 7:6, 6:3, 6:7, 6:3

junior lányok, egyes, döntő: Agnieszka Radwanska (lengyel)–Tamira Paszek (osztrák) 6:3, 6:4.

junior lányok, páros, 2. forduló: Szávay Ágnes, Azarenka (magyar, fehérorosz, 1.)–A. Radwanska, U. Radwanska (lengyel) 4:6, 6:1, 6:0; Szávay, Azarenka–Buzarnescu, Gojnea (román) 6:0, 6:1.

Szombaton megkezdődőtt a 92. Tour de France, amelynek legnagyobb kérdése, hogy a viadal után visszavonuló amerikai Lance Armstrong saját csúcsát megdöntve egymás után hetedszer is megnyeri-e a világ legjelentősebb országúti kerékpáros körversenyét, miután az elmúlt hat alkalommal mindannyiszor a hererákból felépült tengerentúli klasszis győzött.

A 33 éves kerekes korábban bejelentette, hogy a francia körverseny után visszavonul. A szakemberek szerint a német Jan Ullrich lehet a legnagyobb ellenfele, aki 1997-ben diadalmaskodott a Touron, s ötször lett második. Rajta kívül a tavalyi harmadik olasz Ivan Basso lehet veszélyes Armstrongra, aki a Giro d’Italián már megmutatta, hogy mire képes. További ellenfelek Roberto Heras, Joseba Beloki és Iban Mayo, de csak akkor számítanak igazán, ha csúcsformában érkeztek Franciaországba – azonban ők gyakran inkább a szeptemberi Vuelta a Espanára jönnek lendületbe.

A 189 indulót, illetve 21 csapatot számláló karavánban 2002 és 2003 után harmadszor is ott lesz Bodrogi László, az első magyar, aki elindulhatott a francia körversenyen, ő ezúttal a francia Credit Agricole trikóit ölti magára. Bodrogi június elején pályafutása egyik legnagyobb sikereként megnyerte a luxemburgi körversenyt, ugyanakkor a svájcin már nem mutatott jó formát.

Az idei verseny útvonala a szakértők szerint Armstrongnak kedvez, mivel a sok hegyi etap ellenére a csúcsokon csak háromszor lesz befutó, ráadásul az utolsó előtti szakasz egy rendkívül hosszú, 55,5 km-es egyéni időfutam lesz. A teljes táv 3500 km.

Bodrogi László az előkelő ötödik helyen végzett a Tour de France országúti kerékpáros körverseny 1. szakaszán, a Fromentine és Noirmoutier közötti 19 km-es egyéni időfutamon. A leggyorsabbnak az amerikai David Zabriskie bizonyult, mögötte honfitársa, a címvédő és hatszoros bajnok Lance Armstrong, valamint a kazah Alekszandr Vinokurov végzett a második, illetve a harmadik helyen. A Crédit Agricole magyar kerekese – aki 2002 és 2003 után harmadszor vesz részt a világ leghíresebb viadalán – a 20:51 perces idővel célba érkező győzteshez képest 59 mp-es hátránnyal teljesítette a távot.

Armstrong már a nyitónapon borsot tört egyik legnagyobb riválisa, az 1997-ben győztes német Jan Ullrich orra alá, ugyanis – bár ellenfele egy perccel korábban rajtolt, mint ő – a befutó előtt néhány kilométerrel megelőzte; a német a 12. helyen ért célba. Ullrich egyébként egy nappal a Tour rajtja előtt furcsa balesetet szenvedett: edzés közben nekihajtott csapata, a T-Mobile egyik autójának, amely hirtelen fékezésre kényszerült. A német klasszis a hátsó szélvédőnek csapódott, az üveg darabokra tört, s a szilánkok több helyen felkarcolták a versenyző nyakát. A gyors orvosi ellátás után az istálló szóvivője közölte: Ullrichnak nincs komoly baja.

Az oldalt szerkesztette: Balázs Bence