Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Ha nem is üres, de szokatlanul csendes a vasútállomás váróterme, a peron és környéke. A jegyirodák előtt nem kígyózik hosszú sor, a sínek közötti járda csendes, nem várakoznak csomagokkal felszerelkezett utasok, és az állomás bejáratánál is tétlenül unatkoznak a taxisok. Az a néhány ember, aki kimerészkedett a vonatállomáshoz, tanácstalanul áll vagy próbálja megfejteni, az induló járatok közül melyiket választhatja, hogy úti céljához érjen. Találgatni vagy várakozni fölösleges, a sztrájk befejezésének időpontja még teljesen kétséges.

Már hosszabb ideje fújdogál a munkabeszüntetés szele a vasúti társaságok környékén, egészen pontosan azóta, amióta március közepén lejárt a kollektív munkaszerződés, és az megállapodás megkötésére vonatkozó egyeztetések nem vezettek eredményre. Az elnyúlt tárgyalások sikertelenségének oka a vezetőség hajthatatlansága és a szakszervezetek elégedetlensége: a minisztérium pénzhiányra hivatkozva nem hagyta jóvá az alkalmazottak bérkövetelését, az ebédjegyek esetében pedig csak félig-meddig engedett. A szakszervezetek minden ledolgozott munkanapért ételjegyet kértek az eddigi összesen öt darab helyett, a munkáltató azonban csak még öt darabbal növelte volna ezek számát október elsejétől. Három hónap elteltével a szakszervezetisek úgy döntöttek, hogy a munkabeszüntetés kényszerítő eszközéhez folyamodnak. De csak egyesek sztrájkolnak, ugyanis a több társaságra szakadt vasúti vállalat ennél is több szakszervezeti alakulata végül különböző álláspontra helyezkedett, és néhányan megelégedtek a részeredménnyel.

Elsők és másodikak
A kolozsvári vasútállomás utas részlegének állomásfőnöke unottan vesz elő egy listát, amelyen 32 induló járat szerepel. Külön érdeklődésre elmondja, hogy ezen kívül 25 vonat nem indul. A sztrájkról nem nyilatkozik, mert, mint mondja, ő a dolgozók közé tartozik, a kollégák dolgába nem avatkozik. Kiderült, hogy a mozdonyvezetők és a vasúti kocsi karbantartó részlegének alkalmazottai sztrájkolnak. A szakszervezeti képviselőket pedig a Február 16 műhelyének környékén találom meg, valahol baloldalt. A közlekedő járatok jegyzékét egyébként a váróteremben is kifüggesztették, az információs ablaknál pedig csak arról érdeklődnek, milyen választási, utazási lehetőségek adódnak az indulni akaróknak vagy arra kényszerülőknek. A vonatérkezéseket és -indulásokat feltüntető két nagy táblán pedig papírcetlivel leragasztották azokat, amelyek a sztrájk miatt „kiestek a forgalomból". A várakozók nem szívesen nyilatkoznak a sajtónak, de némelyikük elismeri: persze, hogy zavarja, akadályozza a munkabeszüntetés. Dühöngés helyett azonban láthatóan mindenki arra törekszik, hogy valamilyen megoldást találjon az utazásra.

Első benyomásra a váróteremben és környékén mindenki dolgozik. A jegyárus kiszolgál, a tájékoztatónál lévő hölgy felvilágosít, a vasúti síneket javítgatják, a kocsikat mossák, és időnként beérkezik egy „kék nyíl" meg egy többnyire üres személyvonat.

Sztrájkolók kerestetnek
Hosszú és sínekkel átszabdalt út vezet a vasútállomástól a Február 16 műhelyéig, ha az épületet rövidítéssel akarjuk megközelíte. A síneket kalapálgató néhány munkástól érdeklődöm felőlük. Ők is visszaérdeklődnek, hogy egyáltalán ki, melyik részleg sztrájkol. Mondom, és útbaigazítanak. Kalandos keresgéléssel folytatom, mert sok hosszú épület romladozik a vasútállomás területének a szélén, már a Tehnofrig szomszédságában. A poros ablakokon be sem lehet látni, mit rejtenek: ócska alkatrészeket, régi szerszámokat, törött bútorzatot, nem használt irodát. Újabb érdeklődés, majd további keresgélés után egy rendezettebb, tiszta kis irodaépülethez érek. Valaki mosolyogva legyint: fölösleges mozzanat a munkabeszüntetés, meg egyébként is, a sztrájkolók valójában most dolgoznak...

Mindenki a maga igazával
Trestian Nicusor, a vasúti kocsi-karbantartók szabad szakszervezetének kolozsvári képviselője készséggel fogad és szívesen nyilatkozik elégedetlenségükről, a kollektív munkaszerződés sikertelen tárgyalásáról, a bérnövelés visszautasításáról, az étkezési jegyek szinte csúfságból való növeléséről. Szerinte nagyon sok ellentmondás nehezíti a helyzet megértését, abban is biztosak, hogy a sztrájkkal cseppet sem váltak népszerűvé a lakosság szemében, de kénytelenek valamilyen módon kierőltetni azt, amiről úgy hiszik, hogy igenis megilleti őket. A részlegen dolgozók átlagkeresete 5,5–6 millió lej, cseppet sem munkakedv elősegítő, amikor fagyban, rekkenő hőségben, esőben, szélben kint kell lennie a karbantartónak, és felelősséggel elő kell készítenie vagy ellenőriznie kell a vasúti kocsit, hogy az biztonságos legyen. Éppen ezért csupán azt kérik, hogy őket is munkájuk szerint ismerjék el és tiszteljék. A tárgyalásokon a közlekedésügyi miniszter nagyon arrogánsan viselkedett, szárazon kijelentette, nincs pénz bérnövelésre, mondta Trestian. Véleménye szerint azonban nem ők felelősek a rossz menedzselésért, a fölösleges beruházásokért. Elégedetlenségüket rossz munkakörülményeik is fokozzá. A sztrájk akár még 20 napot is tarthat, hiszen a bíróság tegnap törvényesnek ítélte a sztrájkot.

A vállalat közleményben tájékoztatott arról, hogy visszafizetik a vasúti jegy árát azoknak az utasoknak, akik a sztrájk miatt nem vehették igénybe a szolgáltatást. A sztrájk ideje alatt az országban 24 sebesvonat, 14 intercity, 18 gyorsvonat, 413 személyvonat és 24 nemzetközi járat közlekedik.

Júliusban kellene aláírni a Kolozs megyei koalíciós együttműködési megállapodást, hogy minél hatékonyabb legyen helyi szinten a kormánypártok közötti együttműködés, ezt kívánja elérni László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. A politikus kifogásolta, hogy a kormány beiktatása óta eltelt fél év alatt nem sikerül dűlőre vinni a helyi együttműködési megállapodás kérdését. László Attila szerint véget kell vetni mihamarabb ennek a helyzetnek. A megállapodás létrejöttét gátoló tényezők között említette a decentralizált intézmények vezetőinek kinevezését. A megyei tanácsnál működő művelődési felügyelőség vezetői tisztségére például mai napig sem nevezték ki a Kolozsvári Állami Magyar Opera aligazgatói posztjára kinevezett Szép Gyula helyett az új vezetőt. László Attila ódzkodott megnevezni konkrétan a kialakult helyzetért felelős személyeket, csak annyit mondott, hogy egy koalíció sikeres működése elsősorban kétoldalú kapcsolatot jelent. A nyilatkozat a koalíciós partnerekre vonatkozhat, ugyanakkor azt állította, hogy az egyeztetés folyamatos.

László Attila a Szabadság kérdésére válaszolva kitért a Kolozs Megyei Tanácsban tapasztalt rendellenességekre is. Az RMDSZ döntéshozói testületeként működő képviselők tanácsa legutóbbi ülésén a megyei önkormányzati képviselők elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy későn, akár a tanácsülések ideje alatt kapnak kézhez határozati tervezeteket. Ezek a tervezetek a szakbizottságok megkerülésével, a törvényes előírásoknak ellent mondva előkészítetlenül kerülnek a képviselők elé. Szintén nem tetszésüket fejezték ki amiatt, hogy a megyei tanácsosok nem osztották le egymás között a hatásköröket. László Attila emlékeztetett, a problémák felvetése után találkozott Marius Nicoară megyei tanácselnökkel, és arra kérték, hogy oldja meg a felvetett gondokat. A politikus szerint egyelőre csak részleges sikert értek el, hiszen az azt követő tanácsülésen már időben kapták kézhez a határozattervezeteket a megyei tanácsosok, a szakterületek leosztása azonban még nem történt meg. László Attila szerint a megyei tanácsnak ezt azért kell megtennie a személyzet szerkezetének átalakítását, hogy az intézmény hatékonyabban működhessen.

Kónya-Hamar Sándor és Kelemen Attila képviselőket, valamint Szabó Károly szenátort javasolja az RMDSZ az Európai Parlament megfigyelői státusú képviselőinek román küldöttségébe – döntötték el tegnap az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciójának együttes ülésén. Románia ősztől 35 EP-megfigyelőt küldhet az Unió parlamentjébe, ebből három hely (két képviselői és egy szenátori) az RMDSZ-t illeti meg.

A szavazás eredménye: Kónya-Hamar 29 szavazat, Kelemen 24, Szabó 19. A posztra pályázott még Sógor Csaba szenátor is, aki viszont csak 10 szavazatot kapott.

Az 1998-ban elkezdődött munkálatok eredménye egyelőre csak annyi: elkészült a fővezeték nagy része, földgázról azonban már álmodni sem mernek a falubeliek, ahogyan a befektetett pénzük valamikori visszaszerzéséről is lassanként lemondanak. Az illetékeseket kérdezve kiderült: a falu nem elég tájékozott, a szálak a polgármester és a könyvelőnő kezében futnak össze, ők tartják a kapcsolatot a munkálatokat végző céggel.

Az ördöngösfüzesi földgáz-bevezetés története regényesebb a legbonyolultabb tévés-szappanoperánál, évek óta húzódik. Amivel azonban lekörözi azokat: a sztoriban még mindig rengeteg a fekete lyuk. Amit biztosan tudni lehet: több száz család megtakarított pénze hever a földben, réges-régen lefektetett gázcsövek formájában – a gázfűtés ellenben azóta is utópia a falubeliek számára.

A gáz bevezetésének ötlete 1998-ban merült fel, ugyanebben az évben bizottság alakult a pontosabb ügyvezetés érdekében. Közel 200 család, illetve intézmény iratkozott fel az igénylési listára, sokan kifizették az akkori értékben bizony nem kevés összeget, a családonkénti 3 millió lejt a munkálatok megkezdésére. A bevezetés összértékének 70 százalékát állami költségvetésből finanszírozták volna, a fennmaradó összeget kellett a lakóknak összeadniuk.

Minden menetrendszerűen haladt – az állítólagos sikkasztásokat leszámítva –, egészen amíg 2003-ban elfogyott a pénz, a megyei tanács nem tudta tovább támogatni a projektet. Ebben a szakaszban a fővezeték 80%-a már készen volt. Jobb ötlet híján licitet írtak ki a munkálat koncesszionálására, ez az Iparügyi Minisztériumon keresztül zajlott, törvényes keretek között, biztosít a jelenlegi polgármester, Mânecan Ionel, hozzátéve: szükségtelen elhinnünk minden vádat, amit innen-onnan hallunk. (Tudni illik, a falubeliek úgy emlékeznek, a Concordiát „lenyomták a torkukon", mondván: más cég úgy sem vállalná el.)

Ekkor a nyertes cég – állítólag az egyedüli versenyző –, az olasz Concordia képviselője szóbeli megállapodást kötött az érintettekkel, hogy befektetett pénzüket arányosan, mai értékére átszámítva, beleszámolják a további költségekbe. A gázvezetési bizottság elnöke, Hideg Imre volt tanácsos szerint azonban ezt az ígéretet már visszavonták, szó nincs a kár megtérítéséről.

Mânecan polgármester ezzel szemben arról biztosított: aggodalomra nincs ok, idén szeptemberben fellobbanhat a gázrózsák lángja a faluban. Ennek egyetlen jele ezidáig ugyan csak néhány méternyi, a faluba szállított cső, ám a Concordia ezúttal ígéri, őszre elkészül a munkálat.

A polgármester arra a kérdésre, hogy hogyan tesznek majd különbséget azok között, akik fizettek már a csövekért, azzal szemben, akik nem kockáztatták a pénzüket, elmondta: téves az emberek elképzelése, hogy az akkor kifizetett pénz a munkálatok egészét fedezi. Mindenki a zsebébe kell hogy nyúljon, ha földgázat szeretne a lakásába.

A történetnek azonban van egy ennél súlyosabb szála is: Pap István ördöngösfüzesi lakos bíróság előtt támadja a helyi tanács 2003/49-es határozatát, amely a fővezeték egy bővítési munkálatára vonatkozott, és közel 4 milliárd lejt szavazott meg erre a célra. Az összeg úgymond megmaradt a megye által a 2003/98-as szeptemberben megjelent, a megkezdett és be nem fejezett munkálatokra kiutalt alapokra vonatkozó határozat értelmében Ördöngösfüzes és Nicula részére kiutalt 7 milliárd lejből. A dolog szépséghibája csak annyi, hogy Pap István, aki akkoriban tanácsos volt, bizonyítani tudja, hogy abban a pillanatban már egyáltalán nem volt meg a szóban forgó pénzösszeg, a tanács nem létező dologra szavazott, a munkálatok pedig tapodtat sem haladtak előre.

Hogy hová tűnt a pénz, szinte lehetetlen kideríteni: annak ellenére, hogy a községnek volt leszerződött kivitelezője, 2001-ben a polgármester a – csak papíron létező – gázvezető bizottság és a helyi tanács háta mögött szerződést kötött egy iklódi, SC. Sinai nevű céggel.

Pap István hivatalos dokumentumokkal támasztja alá állításait – ezek tanúsága szerint az említett céggel négyszeres áron szerződte le a polgármester az elvégzendő munkálatot. A pénz elfogyott ugyan, eredménye azonban nem látszik. Nem tudni, hogy kézen-közön mibe fektették a hatalmas összeget, sem pénze, sem földgázhálózata nincs a községnek.

Kónya-Hamar Sándor, aki foglalkozott az üggyel, kérdésünkre elmondta: valóban felkereste őt Pap István, útmutatást kérve. Az ügyben hivatalos pénzügyi vizsgálatot rendeltek el, amelynek következtetése szerint nem történt rendellenesség az ördöngösfüzesi földgáz-bevezetésre kiutalt pénz kezelése körül.

Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnöknek sincs tudomása arról, hogy nyoma veszett volna megyei pénzeknek, bár ismeri az ügy egyes vonatkozásait.

A 2005/35-ös számmal iktatott periratcsomót, amelyben Pap István a tanácsi határozatot támadja, a kereskedelmi kamarához utalták át, augusztusban tárgyalják újra az esetet – talán hónapokon belül tisztázódik a zavaros, évek óta húzódó ügy.

Nem oldja meg megfelelően a tulajdonkérdést a kommunizmus ideje alatt elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról készült törvénycsomag, amelyért a kormány június közepén vállal felelősséget a parlament előtt, véli a Kereszténydemokrata Néppárt, valamint a volt tulajdonosokat tömörítő érdekvédelmi egyesület vezetői. Ioan B. Marcus, a párt kolozsvári szervezetének elnöke szerint az új törvény szentesíti az elmúlt tizenöt évben a tulajdonkérdésben elkövetett törvénytelenségeket. A politikus a tulajdonosok egyesületének vezetőivel együtt azt kifogásolja, hogy a kormány nem bírálta felül a polgármesteri hivatalok által eladott lakrészekre és házakra vonatkozó jogszabályt. Mint ismeretes, a 10-es számú restitúciós törvény meglehetősen vitatható, és a bíróságok által többféleképpen értelmezett rendelkezéseket tartalmaz, mint amilyen a jogcímmel vagy jogcím nélkül elvett ingatlanok elkülönítése, illetve a jóhiszemű és a rosszhiszemű vásárlók közötti különbségtétel.

Augustin Zeriu, az egyesület elnöke úgy vélte, hogy az új tulajdontörvényt a restitutio in integrum elve alapján kellene módosítani, mert csak így lehetne megnyugtatóan rendezni a már tizenöt éve húzódó tulajdonkérdést. A volt tulajdonosok szerint az adásvételi szerződéseket érvényteleníteni kellene, mivel az egyik fél, jelen esetben a polgármesteri hivatalok, nem rendelkeztek tulajdonjoggal a vitatott ingatlanok felett. Az egyesület vezetői beadvánnyal fordultak Traian Băsescu államelnökhöz, Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnökhöz, Monica Macovei igazságügyi miniszterhez és Mona Muscă művelődésügyi miniszterhez, amelyben kifejtették ezeket a kéréseket.

Ideiglenesen több mint száz férőhelyes gépkocsiparkolót létesít a polgármesteri hivatal a Tordai út elején található üres telken. A hely végső sorsáról a tulajdonos, a Kolozs Megyei Tanács dönt. A kiutaláshoz a legtöbb reményt a Transilvania Filharmónia táplál, amely évek óta küzd egy hírnevéhez méltó székhelyért és hangversenyteremért.

Szomorú igazság, hogy még a nagy embereknek is megvan a maguk szegény rokonsága.

Pénteken MKT

László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, és Máté András Levente MKT-elnök június 10-én, pénteken délután 4 órára összehívja a Megyei Képviselők Tanácsát a Fürdő/Cardinal I. Hossu utca 21. szám alatti székházba. Napirendi pontok: MKT-szakbizottságok megalakítása; az SZKT napirendi pontjainak megvitatása; a magyar tannyelvű oktatási intézmények minden szintjén minden tantárgynak (a román nyelv kivételével) anyanyelven történő oktatásáról szóló határozattervezet megvitatása; különfélék.

AZ RMDSZ HAJNAL NEGYEDI KERÜLETÉNEK VÁLASZTMÁNYA minden hétfőn és pénteken 16–18, valamint szerdán 11–13 óra között tart szolgálatot a Hajnal/Zorilor utca 13. szám alatti székházban. A felmerült kérdések megvitatására és a tagdíjak befizetésére is ekkor nyílik alkalom.

FÚZIÓ CÍMMEL AZ AKIK képzőművészeti csoport tárlata (rajz, grafika, fotó) nyílik ma 18 órától a Bulgakov Galériában.

„A KIS HERCEG ÉS A RÓZSÁJA. ANYA–GYERMEK KAPCSOLAT VIRÁGNYELVEN" címmel drs. Vörös Éva lelkipásztor, mentálhigiénés szakember tart előadást az anyukák és csetlő-botló csemetéik találkozóján. Az alkalomra június 9-én, csütörtökön délután 5 órától kerül sor a Párizs utca 13. szám alatti Csemete Református Óvodában. Házigazda Lészainé dr. Csernátoni Emőke óvónő. Utána kötetlen beszélgetés következik. A találkozó alatt a gyermekekre felügyelnek. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

A SZABÓ DEZSŐ EGYESÜLET IGAZGATÓTANÁCSA felkéri mindazokat, akik szívesen adományoznának Szabó Dezső műveiből a Református Kollégium könyvtárának, vegyék fel a kapcsolatot az iskola titkárságával.

–A jövőben miért szárnyal fel Magyarország?

–Sólyom vezeti.

A Szabadság is beszámolt már az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya, valamint a tordai Petőfi Társaság szervezésében sorra kerülő Aranyosszék-konferenciáról. A szervezők szándéka és elképzelése szerint a rendezvény Torda, Aranyosszék és Aranyosmente tudományos, kulturális és szociális életének jelentős eseménye lesz. A felhívásra mintegy 40 előadó jelentkezett, s így a konferencia méreteiben és jelentőségében az EMKE 1894. június 16-án Tordán tartott vándorüléséhez mérhető. Az előadók között vannak az erdélyi tudományos élet neves képviselői, a tanulmányait az 1990 után végzett ifjú tudós generáció képviselői, valamint az egyetemi tanulmányaikat végző fiatalok. A tartalmilag, kérdésfelvetés szempontjából sokszínű programban szerepel szociológus, történész, régész, néprajzkutató, irodalom-, színháztörténész, nyelvész, művészettörténész, levéltári kutató előadása.

A konferencia 2005. június 10-én, pénteken 16 órától kezdődik plenáris üléssel Kolozsvárt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában (Jókai/Napoca utca 2. sz., emelet). Előadók: Keményfi Róbert, Neményi József, Neményi Ágnes, Keszeg Vilmos, Egyed Emese, Zsigmond Győző, Bálintné Kovács Júlia és Hints Miklós. Másnap, június 11-én, szombaton a konferencia Tordán, a Mihai Viteazul Főgimnázium épületében folytatódik, két párhuzamos szakosztályban, 10–13, 16–18 óra között. A délelőtt folyamán Egyed Ákos, Bicsok Zoltán, Vass Ilona Sára, Lupescu Makó Mária, Róth András Lajos, Vass Erzsébet, Bágyoni Szabó István történelmi, társadalom- és helytörténeti, György Ferenc egyházi építészeti, Fodor Dóra, Janicsek Jenő nyelvészeti, Kötő József és Bartha Katalin Ágnes színháztörténeti, Végh Balázs irodalomtörténeti, Suba László néprajzi előadást tart, Bajusz István, Vincze Zoltán, Orbán János pedig Aranyosszék három neves személyiségének életművét ismerteti. A délutáni előadások egyik tömbje néprajzi, népművészeti témát érint. Előadók: Könczei Csongor, Szalma Anna Mária–Albert S. Szilárd, Komáromi Tünde, Ferenczi Eszter, Fodor Attila, Szabó Krisztina, Péter Enikő. Két előadás tér ki a tordai a Torda-Aranyos vármegyei oktatás történetére (Boldizsár Zeyk Imre, Szaniszló Miklós), egy az unitárius egyházközségek múltjára (B. Molnár Lehel), Sas Péter, Furu Árpád, Szabó Zsolt és Hantz Lám Irén pedig Torockó sajátos kultúrájával, a település és a lakosság perspektíváival kapcsolatosan értekezik. Grim Ildikó–Halmágyi Melinda–Nagy László az aranyosszéki fiatalok szabadidős szokásait ismerteti. A konferencia idején a régióról szóló kiadványokból, valamint Torockón készült felvételekből kiállítás nyílik. Erre az alkalomra készül el Suba Lászlónak a tordai, várfalvi és járai fazekasságról szóló néprajzi monográfiája. A helyszínen az EME több friss kiadványa is megvásárolható. A rendezvény keretében kerül megvitatásra az EME tordai-aranyosszéki fiókszervezete, valamint egy Aranyosszék-pártoló szövetség megalapítása. A program állófogadással ér véget.

A konferencia által a szervezők a régióról szóló aktuális tudás összefoglalására és népszerűsítésére, a kutatók és közönség találkozására teremtenek alkalmat. A már beindult munkavállalási migráció, a turizmus, majd az Európai Unióba való belépés a régiókról való tudást szükségessé teszi. Remélhetőleg a tanulók, a régió fiataljai, értelmiségije, lakosai jelenlétükkel és figyelmükkel megtisztelik a rendezvényt. Habár az elmúlt évtizedek mostoha szellemi körülményei leépítették az aranyosszéki társadalom regionális tudatát, önértékelését, a vidék gazdálkodóinak tudása, terményeinek népszerűsége, a természeti-turisztikai adottságok, a régió vallási, oktatási, közművelődési, irodalmi, zsurnalisztikai, tudományos életének, építészetének újításai, eredményei és értékei e régiót feljogosítják arra, hogy büszkék legyenek múltunkra.

A konferenciára a szervezők mindenkit szeretettel várnak.

Kettős esemény várta a közönséget kedd délután: a Nemzetközi Grafikai Biennálé keretében egyedülálló könyvet, Jánk Károly Vadnyom című, Toshio Yoshizumi japán grafikus rajzaival illusztrált haiku-kötetét mutatták be a Bánffy-palotában.

A könyvbemutatónak a Yoshizumi munkáiból összeállított tárlat nyújtott keretet: a grafikákat az alkotó a Művészeti Múzeumnak ajánlotta fel.

A kötet a Koinónia kiadó gondozásában jelent meg, gyönyörű kivitelezésben, a kiadó igazgatója Visky András elmondta: a Koinónia vállalt célja az értékek, kultúrák közötti reális párbeszéd megteremtése, ennek jegyében közli román szerzők fordításait is, és román nyelven is jelentet meg köteteket.

A Vadnyom egy különleges együttműködés eredményeként születhetett meg, szerencsés kezdeményezés volt: igazán szép és értékes könyv született, amint azt a budapesti könyvvásári jó fogadtatása is bizonyítja.

A kötet a kép és szó harmonikus összefonódása: szatmári magyar költő kötött japán versformában írt versei párosulnak a finom, egyszerűségükben sokat mondó grafikákkal.

Toshio Yoshizumi elmondta: örül, hogy ilyen nagy közönséget vonzott a tárlat és könyvbemutató, hiszen rendkívül kellemes tapasztalat volt számára az együttműködés a szerzővel, illetve mindazokkal, akik segítették a kötet létrejöttét.

A Vadnyom hosszú évekig elláthat olvasni- és elmélkednivalóval, hiszen a haiku, bár rövid, négysoros írás, befogadása, megértése hosszú időt vesz igénybe. Értelmezni kell, megkeresni, hogy mit üzen számunkra, akár a grafikákat, amelyekből a keletiek mély természetszeretete, tisztelete árad.

Fesztiválszezon van. Mit tehet hát szegény sajtóbeli, aki ugyan szerkesztőséghez, tehát helyhez kötött, de ugyanakkor legyőzhetetlen szakmai kíváncsiság hajtja, hogy teljes egészében nem is, de legalább egy-egy rendezvény elejét, vagy végét elcsípje. Megpróbálja beosztani mások (leginkább kollégák), és saját idejét, majd beleszagol a láncszerűen zajló rendezvények levegőjébe. Hol ide, hol oda utazik tehát, megmártózik egy-egy hangulatba, majd megpróbálja tájékoztatni a tisztelt olvasót arról, amit tapasztalt. A színház-, és filmkedvelők bizonyára számon tartják már, hogy májustól júliusig különböző fesztiválok próbálják egybegyűjteni és megmutatni a szakma és az érdeklődők számára a lassan vége felé közeledő színházi évad, valamint a filmes szakmabéliek elmúlt évi művészi termését. Egyszóval, seregszemle zajlik. Gyergyótól Kolozsvárig, Kisvárdától Pécsig. Alighogy véget ért ugyanis a Kisebbségi Színházak Kollokviuma Gyergyóban, azonnal belecsöppentünk a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválra, mialatt Kisvárdán máris elkezdődött a Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiválja. Aki pedig bírja és van még rá ideje, energiája, csomagolhat és átléphet a Pécsi Országos Színházi Találkozóra.

Maradjunk egyelőre Kisvárdán, ahol javában zajlik a már tekintélyes múltra visszatekintő színházi seregszemle. Határon túli teátrumok mutatják be ebben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei városkában a 2004–2005-ös évad legjavát. Amint azt lapunkban már olvashatták, 2002 óta Darvay Nagy Adrienne és Szűcs Katalin Ágnes művészeti tanácsadók végzik a válogatást a kisvárdai fesztiválhoz, nem mindegy ugyanis, hogy milyen produkciók jutnak el, azok milyen képet nyújtanak az illető színházról, egy-egy előadásnak ugyanis sűrítenie kell mindazokat a művészi értékeket, amelyek létrejöttek az eltelt évadban. A kisvárdaiak pedig tudják: legyen az tragédia, vígjáték, musical vagy abszurd dráma, bemutatják azt nagy színpadon, kamarateremben, zsinagógában vagy várszínpadon, érdemes elmenni és megnézni, hiszen nem adatik meg minden városnak, hogy elmondhassa, egyszerre tudta megtekinteni a kolozsvári, sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi, nagyváradi, udvarhelyi, gyergyószentmiklósi, temesvári, csíkszeredai, komáromi, beregszászi, szabadkai és újvidéki színház előadásait.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Finding Neverland – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn egész nap.

MŰVÉSZ–EURIMAGES – A pilóta – amerikai. Vetítések időpontja: 17.30, 21.

FAVORIT – Elektra – amerikai. – Vetítések időpontja: június 6–9.: 17, 19 órától; kedvezménnyel csütörtökön.

DÉS

MŰVÉSZ – The Punsher – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától és hétfőn minden vetítés.

TORDA

FOX – Millió dolláros bébi – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 18,15, 20.30.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Az átok – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Millió dolláros bébi – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától és hétfőn minden előadás.

DACIA B-TEREM – A hiúság vására – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21,45 órától; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától, kedden minden előadás.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Sky Captan and the World of Tomorrow – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától és hétfőn minden előadás.

ROMÁN OPERA

Június 13-án, hétfőn este 7 órakor: Rossini: Hamupipőke – olasz nyelvű előadás. Fellép Hercz Péter, a Magyar Opera énekese.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Június 10-én, pénteken este 7 órakor: Szimfonikus hangverseny. Vezényel: Alexandru Lăscae (Hollandia). Közreműködik: Liviu Prunaru (Svájc), Audrey Michael (Svájc). Műsoron: Brahms: D-dúr hegedűverseny; Mahler: 4. Szimfónia.

MŰVÉSZETI MÚZEUM

(Toniţa-terem)

Június 11-én, szombaton du. 5 órakor: A Transilvania Barokkegyüttes és meghívottai: Dorina Mangra, Mihaela Maxim, Ilse L. Herbert.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Mottó: „Mi, románok, ’89 előtt gúnyt űztünk a kommunizmusból, utána kompromittáltuk a kapitalizmust, most pedig a terrorizmust." (Mircea Dinescu)

Gyerekkorom óta faltam a detektívregényeket, kémtörténeteket, a román „túszdráma" azonban túltesz minden olvasmányon. Talán ez az első eset, amelynek majdnem minden részletéről pontosan tudom, hogy kitaláció, ennek ellenére fogalmam sincs a valóságról. Minden elképzelhető forgatókönyv legalább olyan hihetetlen, abszurd, mint a Traian Băsescu által nemrég előadott hivatalos változat.

Pedig ez a történet fogja meghatározni az eljövendő időszak, (legalább egy év, de valószínűleg jóval több) belpolitikáját. Mindenestől. A belpolitika alapja ugyanis az ellenfél kompromittálása, zsarolása. Márpedig ez a történet több kompromittáló elemet tartalmaz, mint bármi az elmúlt korszakból. (Máris van egy konkrét és pozitív belpolitikai következménye az ügynek: hála a „Hayssam-effektusnak", megszabadultunk Iliescutól! A párt kongresszusának döntéséhez, a küldöttek hangulatához hozzájárult ez is.)

Előrebocsátom: nem a bűnök nagyságával mérem e cikkben az ügyet, hiszen a közvélemény reagálásán múlik, milyen következményei lesznek. Lássunk néhány régebbi példát: ’89 decemberének „terroristái". Irtózatos bűntény, de sikerült minden nyomot eltüntetni, a lakosság többsége hisz a hivatalos változatban, avagy nem izgatja már az ügy. Bányászhadjáratok: ugyanaz a helyzet, talán csak annyi különbséggel, hogy azok a bukarestiek, akik átélték, szemtanúi voltak, 15 éven át Iliescuék ellen szavaztak. Ők nem bocsátottak meg. (Ez a jelenség érvényes a ’89 decemberére is. Ott, ahol gyilkoltak – Bukarest, Temesvár, Kolozsvár – Iliescu társasága mindig kevésbé volt népszerű, mint ott, ahol csak a TV-ből nézték a forradalmat.) Marosvásárhely: a magyarok jó része is elfelejtette. A románok nagy része máig is spontán eseménynek hiszi, részben elfelejtette, részben még mindig a magyarokat hibáztatja. Korrupció: majdnem mindenki utálja, elítéli, ugyanakkor megszokta, hiszen minden szinten működik.

Nos, a túszrablás mindezen túltesz, a közvélemény sokkal drámaibban fogja fel, még ha önmagában százszor jelentéktelenebbnek tűnik az egyszerű szemlélő számára. (Különben egyáltalán nem jelentéktelen, hiszen szoros összeköttetésben áll a korrupcióval, szervezett bűnözéssel, állam-maffiával, és semmi köze a politikai-vallási alapú terrorizmushoz.) Hayssam ügye közérthető. És szokatlan. Szervezett egy bandát, elraboltatott három személyt, meggyilkolásukkal zsarolt. A korrupcióval ellentétben a kis emberek nem szoktak „kis emberrablásokat" elkövetni, ezért súlyosabbnak ítélik meg ezt az ügyet, hiszen mégiscsak „ártatlan" emberek meggyilkolásával fenyegetőztek! Ezért a közvélemény szemében az ügyet semmivel sem fogja banálisabbá tenni, ha esetleg kiderül, hogy „vicceltek", és talán nem is voltak igazi veszélyben. Mert akárkiket is béreltek fel, részben ellenőrizhetetlen volt a helyzet. Akkor is, ha önrablás történt, akkor is ha a szeku ellenőrizte, az életveszély létezett, legfeljebb nem olyan, mint ha igazi terroristák lettek volna a szappanopera szereplői. Ugyanilyen drámai marad a történet, legfennebb mások viszik el a balhét. Nem a maffiózó, terrorista, emberrabló gyilkos Hayssam barátai, az SZDP, hanem a mostani hatalom, amely felfújta a nem létező emberrablást, hogy kompromittálja az „ártatlan SZDP-seket", és önmagát embermentő hősnek tüntesse fel.

Persze lehet, hogy ezek is, azok is. Minél többet tudunk meg az ügy hátteréről, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy itt már inkább arról van szó, ki lesz a nagyobb vesztes? Az SZDP, vagy Băsescu? Véleményem szerint rövidtávon az SZDP, de pár hét múlva megfordulhat a helyzet, az újabb és újabb információk, vagy az egyszerű logikai dedukciók Basescut kompromittálják.

Nem lehetett volna megelőzni?
A legkompromittálóbb a volt kormánypárt, az SZDP, de különösen Băsescu és kedvenc titkosszolgálatai számára az, hogy nem előzték meg az emberrablást. 2004 novembere óta éjjel-nappal megfigyelés alatt tartották Hayssamot, minden beszélgetését rögzítették. Így derült fény maffiózó gazdasági tevékenységére, illetve az újságíró-rablás megszervezésére, amit szintén telefonon bonyolított le. Ez a monitorizálás érvényes minden kétesebb haver, üzleti társ számára is, elsősorban Munafra gondolok. Azt azonban továbbra is titok fedi, ki milyen szinten és miért döntött úgy, hogy „engedélyezik", vagy „elnézik" a túszejtést. Csak annyit lehet biztosan tudni, kinek volt kedvező mindez: Băsescunak, a jelenlegi hatalomnak? Az ügy sokkal jobban kompromittálja az SZDP-t, hogy terrorista módszereket használó, emberrabló haverük van, mintha mintha csupán „állítólag emberrablás szándékával vádlott" haverük lenne.

Ha viszont azt feltételezzük, hogy Hayssam monitorizálása mégse volt oly profi, akkor hazugságnak bizonyulnak Băsescu újra és újra ismételt kijelentése: „A titkosszolgálatok éveken át remekül végezték feladatukat. Mindent tudtak és jelentettek Hayssamról, de az SZDP kormány nem lépett". Persze, fennáll a bumeráng effektus veszélye. Ha nyilvánossá válik, hogy cinikusan, tudatosan nem akadályozták meg az emberrablást (esetleg be is segítettek), a célból, hogy ellenfeleiket erősebben kompromittálják, akkor megfordul a helyzet, Băsescu viszi el a balhét.

Monitorizálás
Băsescu június 6-i sajtókonferenciáján tagadta, hogy tudomásuk lett volna Hayssam szándékairól, azaz megakadályozható lett volna a túszejtés. Érvelése szerint lehetetlenség bármilyen eredményt elérni a telefonlehallgatásokkal, hiszen bárki olcsón vásárolhat mobilkártyákat. Higgyem el, vagy sem? A szó technikai értelmében igaza lehet. Sőt, igaza van! De, akkor felmerül a kérdés, miért költenek a titkosszolgálatok óriási összegeket (az állam pénzéből!), különböző emberek „monitorizálására"?

Erre csak egy válasz lehetséges: az otthoni telefonbeszélgetések, levelezés szigorú ellenőrzése nem azért történik, hogy kémeket, maffiózókat, terroristákat kapjanak el és akadályozzanak meg! A cél csakis politikai. Olyan emberek monitorizálásához fűződik érdek, akik nem titkolóznak, nem rejtőzködnek száz meg száz mobiltelefonkártya mögé, hiszen nem bűnözők. Csupán olyan közéleti emberek, újságírók, akik bírálják a hatalmat. Avagy olyan üzletemberek, akik nem tartoznak a hatalom kedvencei közé. A megfigyelés tehát csakis arra használható, hogy magánügyekkel zsaroljanak. Avagy gazdasági kémkedésre. Világos, se emberrablást, se adócsalást, semmi effélét bérelt vonalról nem kommunikál senki, a lehallgatásoknak tehát nincs más értelme, mint a „szívükhöz nem közel álló" üzletemberek terveit, döntéseit átadni a konkurenciának. Băsescu ezúttal is beismeri: a Securitate úgy, ahogy van, megmaradt. Csakhogy most nem Ceauşescu hatalmát őrzi, nem is Iliescuét, hanem Băsescu bírálóit próbálja zsarolni, megfélemlíteni.

Mellesleg az egész mobilkártya-ügy hamisnak bizonyult. A mobilszolgáltatók cáfolják Băsescu elméletét, hogy a kártyák cserélgetése miatt gyakorlatilag lehetetlen a mobiltelefonok lehallgatása, mivel nem csupán a kártyát azonosítja a lehallgató, hanem a mobiltelefont is. Nem is olyan bonyolult, kis esélyű tehát a telefonlehallgatás, mint Băsescu állítja.

Az elnök magyarázata szerint az összesküvés fő bizonyítéka (Hayssam ellen) két lehallgatott telefonbeszélgetés, ezeknek alapján tartóztatták le pár nappal később. Mindkét alkalommal Bagdadból hívták, április 29-én (12 órával a rablás után) Bukarestben vásárolt, Connex kártyás telefonról. Băsescu ezt nem szabadon, esetleg kérdésre válaszolva, rögtönözve mondta, hanem olvasta a „súgógépről". Pár órával később kiderült: hazugság. Csak előfizetéses mobiltelefon működik Irakban, tehát nem létezik "roaming" Irakból Romániába a kártyás telefonok esetében. Szükség van még kommentárra?

(E cikk írása közben érkezik az elnöki hivatal magyarázkodása. Bonyolult, technikai részletekbe merülő cáfolat, állítólag nem a normális közismert „roaming"-ra gondolt az Elnök, hanem valami bonyolultabb módszerre.)

Ha elhiszem, akkor is marad a kétely: miért kellett a cinkosnak Bukarestben vásárolt kártyát használni, amivel – lehallgatás esetén - százszorosan gyanúsabbá teszi barátját, mintha egyszerű utcai telefont használt volna

Hayssam, az „elmebajos"
Hayssam állítólag 20 éve súlyos elmebajban szenved – hangoztatják védőügyvédjei. Előfordulhat, hogy nem beszámítható, csak úgy fecsegett, tán nem is akart túszokat szedni, „félreértették" barátai, akik végrehajtották. Most már csak azt kellene kideríteni, egy súlyos elmebajban szenvedő ember hogyan válik ilyen sikeressé? Amióta ugyanis állítólag bedilizett, pár százmillió dollárt kapart össze. Ehhez ügyesség kell, és cinkosok, akik rendszerint nem bíznak elmebajosokban. Hayssamban pedig bíztak. Ezért kételkedek tehát – Băsescuhoz hasonlóan – én is betegségében.

De nem Hayssam elmebaja a „súlyos". Hanem az, hogy Băsescu elnök a nagy nyilvánosság előtt fejezte ki kételyeit, és megfenyegette azokat az orvosokat, akik esetleg megerősítik a diagnózist. Ilyet azért még Iliescu sem mert volna tenni! Szó sincs arról, hogy Iliescu kedvelte volna a jogállamot, demokráciát, igazságszolgáltatás függetlenségét, de legalább tudta, úgy kell tenni, mintha ... Băsescu azonban a látszattal sem törődik. Ez ezerszer súlyosabb veszély az ország számára, mint az, hogy börtön helyett diliházba kerül Hayssam, vagy sem.

(Folytatjuk)

Mármint a fiúk. A kékszeműek. Akik az átkosban szürke öltönyben és bőrkabátban jártak. A madárnyelv azóta kiment a divatból, a szürke öltöny és a bőrkabát is, a fiúk azonban, kissé felfrissített állománnyal ugyan, de maradtak. Merthogy minden rendszernek, és nem csak nálunk, hanem a világon mindenütt, megvannak a biztonsági emberei. Az ilyen-olyan titkosszolgálatok gyakorta névtelen-arctalan, de annál befolyásosabb alapemberei. Mert az információ hatalom. A legnagyobb. Még a legnagyobb hatalom esetében is. Éppen a napokban derült fény arra, hogy az amerikai titkos-szolgálat első embere – most, kilencven évesen maga vallotta be –, szolgáltatta az információkat az újságíróknak a Watergate-ügyben, amely aztán Nixon elnök székébe került. Ehhez képest eltörpül a mi Emil Constantinescunk esete, aki annak idején maga vallotta be, hogy a szekusok legyőzték. Mert sokat tudtak. Többet, mint a helyükbe ültetett bizalmi emberei.

Traian Băsescut, a jelek szerint ilyen veszély nem fenyegeti. Újabban egészen jól kijön a fiúkkal. Azokkal is, akiket néhány hónappal ezelőtt még meneszteni akart. A majd megmutatom én a volt szekusoknak magatartás, amely oly hatásosnak bizonyult a választási kampány idején, s amely még néhány hónappal ezelőtt is nyilvános megerősítést nyert, mára 180 fokos fordulattal ellentétébe csapott át. Az államelnök az egekig magasztalta a román titkosszolgálati szerveket, és nemcsak sejtetni engedte, hanem nyíltan ki is mondta, hogy hozzáértésüknek, majdhogynem zsenialitásuknak köszönhető a túszként fogva tartott három román újságíró szabadon bocsátása. Persze az ő irányításával. Mert a nap hőse azért mégis csak ő volt, aki a dörzsölt fiúkat még dörzsöltebbül vezette. Így aztán, kéz kezet mos alapon mindenki jól járt. Radu Timoftet és csapatát sem fenyegetheti ezután az elbocsátás veszélye, s Traian Băsescut sem fogják legyőzni a túl sokat tudó egykori szekusok, de még utódaik sem. Hát nem jobb így? Békés egymás mellett élésben?

S hogy ami tizenöt éve bűzlik, idővel még jobban fog bűzleni?

Akinek nem tetszik, fogja be az orrát. Aki pedig újságíró, az a száját. Legalábbis ebbéli óhajának adott hangot hétfőn este az elnök, aki alaposan elmarasztalta fantáziáló, szószátyár népségünket, különösképpen pedig a legnépszerűbb tévéadók egyikét, az Antenna 1-et, amelyet a közvélemény tudatos félretájékoztatásával vádolt. Köztudott egyébként, hogy az antennások nem szoktak dicshimnuszokat zengeni az elnökről, s a számára kellemetlen kérdésektől sem ódzkodnak. Sőt, teret engednek az olyan, mesterségét komolyan vevő, az örök ellenzéki pozíciójából megszólaló újságírónak, amilyen például Cristian Tudor Popescu.

De ne bántsuk a nap hősét, mert diktátori hajlamai ellenére - vagy talán éppen ezért is? – tudja kormányozni az országot. Legalábbis egyelőre. Ameddig a fiúk, esetleg a lányok? – elvégre Marie Jeanne Ion még azt is megengedte magának, hogy a győzelem jeleként Băsescu kezét is magasba lendítse megérkezésükkor –, a feje fölé nem nőnek.

A három újságíró ártatlan, semmit sem tudtak az Omar kitervelte elraboltatásukról, állította Băsescu. Kettőről akár még el is hinném, az utat megszervező hölgyről viszont annál kevésbé. Ha semmit sem tudnánk a Ion család Omar Hayssamhoz fűzödő, s immár általuk is elismert kapcsolatáról, Marie Jeanne Ion magatartása akkor is felfedné eredeti lényét. S ehhez még csak gyakorló pszichológusnak sem kell lenni. Na, de egyelőre maradunk a találgatások szintjén. Hogy mi is volt a szabadság ára? S hogy például a Ionok és korunk kékszeműi mivel tartják sakkban az elnököt? Meg hogy miért szimpatizálja olyannyira Băsescu azt a szerinte talpig becsületes szíriai Mohamad Iassimot, aki az ugyancsak szíriai Omar vagyon egyik haszonélvezője, s aki fiktív címeken működteti gyanús vállalkozásait? S miért bízta meg éppen őt, a szíriait a túszügy egyengetésével? S miért küld a román elnök villámlátogatáson lévő külügyminiszterével levelet a szíriai elnöknek? S egyáltalán hogyan is állnak azok a román–szír kapcsolatok? Emberekre lebontva, természetesen.

Ötven év múlva megtudjuk. Már aki. S már akit ilyesmi akkor még egyáltalán érdekel.

Addig meg kell elégednünk az olyan morzsákkal, amilyeneket például az Omar Hayssam-per következményei az erjedő-bomladozó-forrongó pészédében kelthetnek. A párt első alelnöke, az Iliescu-szimpatizáns Antonie Iorgovan tisztogatást helyezett kilátásba, bizottság elé akarja állítatni mindazokat, akik kapcsolatban álltak a pénzmosással és csalással vádolt Omar Hayssammal. A szíriai keze messze elnyúlt, némelyek szerint egyenesen kincses városunkig is. S mi tagadás, nevének említésekor Adrian Năstase sem érezte magát a legjobban.

Száz millió dolláros vagyonával a Romániában gyökeret eresztett szíriai üzletember az ország leggazdagabbjai közé tartozott. Gyanús ügyleteiről évek óta tudnak az illetékesek, 1998-tól megfigyelés alatt állt, öt telefonja közül kettőt lehallgattak, ennek ellenére a zseniális román titkosszolgálatnak fogalma sem volt az újságírók elraboltatásához kötött pénzmosási kísérletéről. S a jelek szerint Năstaséékat sem zavarta annak idején, hogy nagyvonalúan adakozó barátjuk egy kis adócsalással 2 millió dollárral károsította meg az államkasszát. Többek között. S a pénzmosásoktól sem idegenkedett. De persze a semminél a mosott pénz is jobb. S még szaga sincs.

Valami azért mégis bűzlik mifelénk, a hal a fejétől szokott. Nemrég kicseréltük ugyan, de elfelejtettük beszerezni az illatosítót. A fiúk ugyanis maradtak és megdicsőültek.

Negatívan véleményezte a szenátus kulturális bizottsága a kisebbségi törvénytervezetet, ezért Markó Béla, az RMDSZ elnöke közölte: a kormánykoalíciós partnerek vezetőitől kérni fogja, figyelmeztessék szenátoraikat, hogyan szavaznak a tervezet esetében. Markó figyelmeztető nyilatkozata azért született, mert a negatív véleményezéshez a liberális Mihai Dumitrescu is hozzájárult. A döntésnek azonban nagy jelentősége nincs, hiszen a felsőház jogi és emberi jogi bizottsága által készített jelentések után kerül majd a szenátus elé a tervezet. Mindkét bizottságot magyar vezeti, a jogi szaktestület elnöke Eckstein-Kovács Péter, a másik testületnek pedig Frunda György az elnöke. – Tárgyalni fogok a kollégákkal a koalíciós egyeztető testületében, hogy viszonyuljanak szolidárisan a tervezethez – mondta Markó. A politikus szerint a két szakbizottság jelentése a fontos.

A Szabadság és a Transindex internetes újság folytatja közös Transfórum rovatát, amelynek vendége dr. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, kolozsvári városi tanácsos, helyi vállalkozó, gyermekorvos. A nevéhez fűződik a kolozsvári főtéri gödrök betömési akciója. Szívesen válaszol az olvasók kérdéseire.

A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tőkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László, Pap Géza, Molnár Gusztáv, Németh Zsolt, Sabin Gherman, Kelemen Hunor, Gáspárik Attila, Szent-Iványi István, Böjte Csaba, „Mátyás király", Pekár István, Nagy Ágnes, Xantus Gábor, Pethő Ágnes, Szilágyi Zsolt, Borbély László, Winkler Gyula, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma, a Románia Újjászületéséért Szövetség és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) vezetői voltak. A kérdéseket a Szabadság címére várjuk, levélben június 15-ével bezárólag (postabélyegző dátuma), valamint szerkesztőségünk telefonszámain és e-mail címén (szabadsag@szabadsag.dntcj.ro) legkésőbb június 20-ig.

László Attila válaszait ezt követően hamarosan olvashatják a Szabadságban és a Transindexen.

Nem támogatják az RMDSZ képviselői és szenátorai a Székely Nemzeti Tanács kérését, hogy a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet terjesszék fel a parlamentbe.

Toró T. Tibor képviselő a Szabadságnak elmondta: a frakció tagjai nem tartották időszerűnek a statútum benyújtását, mivel ez taktikai okokból akadályozná a kisebbségi törvénytervezetet. Toró kifejtette, egyelőre ő sem látja értelmét annak, hogy változatlan formában másodszor is a parlament elé terjesszék az autonómiastatútumot, de erről párbeszédet kezdeményez majd az SZNT képviselőivel, és csak akkor terjesztené a törvényhozás elé a tervezetet, ha meggyőzik őt ennek ellenkezőjéről. A frakció vitáján Toró szerint a honatyák nem folytattak érdemi vitát, tartalmi kérdésekre nem tértek ki, kizárólag a kisebbségi törvénytervezet tükrében az ügy taktikai vonatkozásait tárgyalták.

Puskás Bálint szenátor azt nyilatkozta a Mediafaxnak, hogy fontos kérdésről van szó, amely az erdélyi magyarság egészét érinti, ezért úgy döntöttek, hogy az RMDSZ parlamenti frakciónak tagjai közös határozatot fogadnak el a kérdés kapcsán.

A háromszéki RMDSZ-szenátor személyes véleménye szerint jelenleg a nemzeti kisebbségekről szóló törvénytervezet jelent prioritást, a szövetségnek pedig erre kell összpontosítania. – E tervezet elfogadása után tárgyalhatunk más autonómiaformákról is, de addig nem kellene a parlament elé terjeszteni az SZNT tervezetét – mondta Puskás. Hozzátette, az SZNT jogszabálytervezetét meg kell vitatni, mivel jelenlegi formájában a törvényhozás tavaly már elutasította.

Az SZNT vezetősége nyílt levélben kérte hétfőn az RMDSZ parlamenti frakcióinak tagjait, különösen a Székelyföldön megválasztott szenátorokat és képviselőket, hogy terjesszék fel a parlamentbe a Székelyföld autonómiastatútumáról szóló törvénytervezetet.

A levél szerint az SZNT májusban egyenként fordult az RMDSZ-frakciók tagjaihoz, támogatást kérve a tervezet benyújtásához, de a kérésre eddig senki nem válaszolt.

Az SZNT szerint az RMDSZ-honatyáknak ez a magatartása „ellentmond a választási kampányban tett vállalásuknak, akadályozza a törvénytervezet parlamenti vitájának megkezdését, de szolgálhatja a román hatalom érdekeit, hogy bármilyen eszközzel megakadályozza Székelyföld autonómiájának elnyerését, megsemmisítse a székelység autonómia-törekvéseit."

Az 1-es, 4-es oldalt szerkesztette: Borbély Tamás

A nagy erdélyi tudós, Bolyai Farkas születésének 230. évfordulóján számos rendezvényen megemlékeznek. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum megszervezi a Bolyai nevét viselő Kárpát-medencei tanintézmények találkozóját és a Bolyai kerékpáros túrát, amely a tudós nevét felvett intézményeket látogatja sorra.

Magyarországi városokba is ellátogatnak a túra résztvevői: 5–6 tanár és 10–12 tanuló a marosvásárhelyi líceumból, őket magyarországi, ukrajnai, vajdasági diákok és tanárok kísérik el. Az 1000 km körüli utat augusztus 26–szeptember 11. között szándékoznak megtenni a kerékpárosok, Bolyai nevét viselő 14 magyarországi intézmény érintésével.

A túrát felkészítő kirándulások előzik meg, amelyek során a Bolyai Farkas életében valamiképpen szerepet játszó helyeket látogatják meg: június 11–12-én a Marosvásárhely–Kolozsvár–Marosvásárhely útvonalat teszik meg kerékpáron, felkeresve Bolyai szülőházát és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem főépületét.

Szerda reggel a Széchenyi téri piacon a következő árakat lehetett feljegyezni. tojás – 1600–2000 ezer lej/db, burgonya – 6–8 ezer lej/kg, újburgonya – 13–15 ezer lej/kg, saláta – 8 ezer lej/fej, spenót – 15 ezer lej/kg, retek – 5 ezer lej/kötés, uborka – 20–25 ezer lej/kg, zöldpaszuly – 80 ezer lej/kg, szemespaszuly – 45–50 ezer lej/kg, zöldhagyma – 2–3 ezer lej/kötés, hagyma – 10–15 ezer lej/kg, zöldpaprika – 70–80 ezer lej/kg, karalábé – 6–8 ezer lej/fej, karfiol – 20–30 ezer lej/fej, új káposzta – 10–12 ezer lej/kg, murok – 30 ezer lej/kg, alma – 15–35 ezer lej/kg., eper – 28–35 ezer lej/kg, cseresznye – 45 ezer lej/kg.

A kolozsvári rendőrségen május 26-án jelentkezett a máramarosszigeti Viorel Marius A., aki bejelentette, hogy május 25-ről május 26-ra virradóra ismeretlen tettesek ellopták Aprilia SR–50-es kismotorját. A járgány piros színű, rendszáma MM–46–AVM, a váz sorozatszáma zd4te000035391, a Dâmboviţei utca 52. szám előtt parkolt (a kárvallott nem hivatalosan ott lakik). A kismotort június 7-től, 10.57 órától országosan körözik, aki valamilyen felvilágosítást tud nyújtani, értesítse a legközelebbi rendőrőrsöt.

Zsebmetszők buktak le
Azonosították és őrizetbe vették a 20 éves, váradlesi (Leş, Bihar megye) illetőségű Florin V-t és falubelijét, a 38 esztendős Dorin L-t, akiket minősített lopásban való cinkosság miatt vizsgálnak. A munkanélküli, büntetett előéletű férfiakat azzal gyanúsítják, hogy segédkezet nyújtottak Carolina C-nek, aki május 19-én M. Almăşan kézitáskáját kifosztotta.

Dési razzia
Villámellenőrzést foganatosítottak a dési rendőrök június 7-én, kedden. A razzia során 21 büntetést róttak (a bírság összértéke mintegy 17 és fél millió lej), 2,5 millió lej értékű árut elkoboztak. Négy személyt bekísértek a rendőrősre, nevüket jegyzőkönyvbe vették és ujjlenyomatot vettek tőlük.

Hallom a médiában: Kolozsvár elszalasztott egy nagybefektetőt, mert addig tötyölötyő, hogy az Bulgáriában kötött ki. Ez olyan „hallomis-nemis" hír, közelebbről nem érinti a tordai régiót. Egészen más a helyzet ezzel a mi olaszunkkal, aki területet akar bérelni Bágyonban, legelőt. Ránk férne valami munkahelyteremtő, mert a múlt évi tapasztalat szerint a megtermelt zöldség mindegyre kiszorul a piacról, a helyi munkaerőt Torda már rég nem igényli, neki is túl sok van belőle. Elapadtak a megélhetést jelentő pénzek.

Bágyonba megyek vasárnap délután, népgyűlésre, ahol a szerződést ismertetné a polgármester. Itt lennének a megyei vezetőségből is néhányan. Azt hiszem, humán beállítottságomnál fogva, hogy a József Attila centenárium jegyébe lépek, a „nép okos gyülekezetében / hányni-vetni meg száz bajunk." Túl szelíd az elképzelésem, a megyei tanácsos öt percnyi időt nem kap. Lépegetnék fel az emeletre, de onnan a várfalvi tanácsosok sorjáznak. Nincs rájuk szükség, a bágyoniak dolga van terítéken!

Abban a teremben vagyok, ahol a gazdatanfolyamot tartják a tavaszi kampány idején (Ó, te ideálisan megválasztott időpont!). Itt a hajdani iskolapadokban a jelenlévők jegyzetelni szoktak, netán kérdéseket tesznek fel az előadónak. Most minden megfordult, az előadó jóformán szóhoz se juthat. Darázsfészekbe léptem. Kiabálós érvek tolulnak egymásra, hogy mondjon le a polgármester, meg hogy a tanácsosok sem szolgálják a falu érdekeit. Röpködnek a vádak. A gázvezetésre szánt csöveket ellopták! A huszonöt hektár földből tízet szolgáltattak vissza. A várfalvi polgármesteri hivatal eladja a legelőt. A tavalyi bérlő úgy fogta ki a halakat a tóból, hogy leengedte a vizet. Csak az isteni esővel volt szerencse – még létezik a tó. Várfalva! Csak a ’68-as területrendezés tette meg egy túlméretezett község központjává. Bágyonnak a legelője nagyobb, mint annak a határa. 800 hektár. Azon idegen juhászok, a bérlő elzárná őket az úttól. Tromf: az állatösszeíráskor a falunak kevés az állata. De csak összeíráskor! Egy személy az asztalhoz viszi a legelő tulajdonosjogát igazoló birtoklevelet, és még vagy hárman felmutatják. A polgármester eltépi az olasz befektetőnek szánt szerződést. Ez nagyon helyes, mert a csaló szerződéses alapon átverte a lakosságot Ajtonban.

Haragszik a falu, hogy megkérdezése nélkül döntenek fontos dolgokról. Így nem csoda, ha a tényleges napirendi pont amolyan tizedrangú. A falugyűlés előtt megírt szerződés a bikaviadalok lepedőjeként hat.

Két-három érdemes hozzászólás is elhangzott (a vissza nem szolgáltatott hektárok, kiválás a községből stb.), a többi zavaros massza, mert volt olyan, aki ötször is hallatta magát. Hiába: a réges-régi falugyűlések korszakától az emberek elszoktak az összejövetelektől – honnan legyen annak etikája?

Nemcsak bágyoni a jelenség. Levelet kaptam Jobbágyfalva – Nyárádszereda Egyházközösségből, a borítékban a Jóakarat című havi tájékoztató. Abban olvasható az összejövetelekre, gyűlésekre vonatkozó „tízparancsolat" tizenhárom pontja. Csak néhány megszívlelendő mondat: senki hozzászólását nem szakítom meg; tiszteletben tartom más véleményét; nem térek el a tárgytól, tömören beszélek; jövőre orientáltan szólok. Hozzáfűzném: a szabály ellen vétkezőt vezettessék ki a teremből.

Kábítószer-kereskedelem miatt tíz év börtönre ítélték Marte Anestis osztrák állampolgárt. A hét esztendeje Tordán letelepedett férfit tavaly május 5-én tartóztatták le, és azzal vádolták, hogy nagy mennyiségű kábítószert hozott be Romániába, majd kolozsvári fogyasztóknak eladta, továbbá, hogy kapcsolatban áll azzal a négy őrizetessel, akiket a tordai pizzázóban történt, mintegy két évvel ezelőtti robbantás kapcsán vizsgáltak.

A nyomozás során kiderült, hogy az osztrák egy nemzetközi kábítószer-forgalmazó hálózat része, többször hozott be az országba kokaint és több mint 800 darab ecstasy tablettát (egy tabletta értéke egy euró).

Letartóztatása után Marte Anestis vallomást tett tevékenységéről és a vele kapcsolatban álló személyekről. Az osztrák állampolgárt másik három országban már elítélték hasonló bűncselekmények – heroin, kokain, hasis és LSD forgalmazása – miatt (18 hónapra Németországban, 12 hónapra Spanyolországban és 40 hónapra Ausztriában).

A törvényszék egyelőre nem jogerős ítélete ellen 15 napon belül fellebbezhet Marte Anestis.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 160 lej (3,616 erős lej), 1 USD = 29 328 lej (2,932 erős lej), 1 magyar forint = 144 lej (100 Ft = 1,443 erős lej).

A 8-AS SZÁMÚ LÍCEUM 1985-BEN VÉGZETT XII. PA2 osztálya augusztusban szervezi húszéves találkozóját! Osztálytársak, jelentkezzetek! Telefon: 0744-555433, Soós, e-mail: soos@cluj.astral.ro (0007)

Eladó Toyota Land Cruiser, 4200 köbcentis motorral. Telefon: 0744-572896. (M)

Keresünk 5 komoly, középfokú vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező személyt új területen való közreműködésre. Minimum 150 euró. Telefon: 0745-421-986, 0722-238-183, vagy az office@mail2life.com (0022)

Idős hölgy ellátására keresek megbízható személyt. Ajánlatokat várok OP. 1 CP 425.

Fiatal értelmiségi házaspár egy vagy kétszobás lakást bérelne júliustól Kolozsváron. Telefon: 0745-787386 vagy 0740-586125.

29 éves lány kiadó szobát keres. Telefon: 0746-280385. (0022)

Bejelentette visszavonulását Radoslav Latal, a cseh labdarúgás egyik legendás alakja. A 35 éves hátvéd 58-szor kapott helyet a válogatottban, és az 1996-os Európa-bajnokságon nagy szerepe volt abban, hogy az együttes döntőt játszhatott. Klubszinten legnagyobb sikerét a német Schalke 04 játékosaként ért el – hét idényt húzott le Gelsenkirchenben –, amellyel 1997-ben UEFA-kupát nyert. Utolsó szezonjában a Banik Ostrava színeiben lépett pályára, és pályafutása megkoronázásaként bajnoki címet ünnepelhetett.

Frank Leboeuf, a világ- és Európa-bajnok francia labdarúgó-válogatott tagja is bejelentette, hogy szögre akasztja a focicsukát.

„Befejeztem. Nem akartam az újságok címoldalára kerülni, ezért nem tartottam sajtótájékoztatót az ügyben" – mondta a 37 éves söprögető a L’Equipe című lapnak adott nyilatkozatában.

Leboeuf – aki mielőtt 2003-ban, Katarba szerződött volna, a Strasbourg, a Chelsea és az Olympique Marseille színeiben játszott – 1995 és 2002 között 50-szer lépett pályára a nemzeti válogatottban, amellyel 1998-ban világ-, 2000-ben pedig Európa-bajnok lett.

Peru és Uruguay gólnélküli döntetlenjével kezdődött meg a 15. forduló a 2006-os labdarúgó-világbajnokság dél-amerikai selejtezősorozatában.

Eredmény: Peru–Uruguay 0–0.

Az állás: 1. Argentína 28 pont/14 mérkőzés, 2. Brazília 27/14, 3. Ecuador 23/14, 4. Paraguay 19/14, 5. Uruguay 18/15, 6. Kolumbia 17 (17–12)/14, 7. Chile 17 (15–15)/14, 8. Venezuela 15 (15–21)/14 és Peru 15 (15–21)/15, 10. Bolívia 13/14.

Jacques Santini lett a francia labdarúgó-bajnokságban szereplő AJ Auxerre új vezetőedzője. Az 53 éves szakember azt a Guy Roux-t váltja a kispadon, aki vasárnap 44 (!) év után mondott le posztjáról.

Santini a tavalyi portugáliai Európa-bajnokságon még a francia válogatottat irányította, majd az angol Premier League-es Tottenham Hotpsurhoz szerződött. Londonból azonban alig néhány hónapos munka után családi okokra hivatkozva távozott.

Az Auxerre szombaton megnyerte a Francia Kupát, így a következő szezonban az UEFA-kupában indulhat.

Sorozatunkban olyan eseményeket, történeteket elevenítünk fel, amelyek nélkül szegényebb lenne Kolozsvár sportélete. A kerékpárosokról már volt szó, ezúttal következzék a KKE, Kolozsvári Kerékpáros-Egylet története.

A Kolozsvári Kerékpáros-Egylet története
Kolozsváron az 1880-as években fejlett kerékpáros élet zajlott, hiszen a Kolozsvári Athleticai Club rangos szakosztállyal rendelkezett. Rövid és hosszú távú versenyeket, biciklis túrákat, hegyiversenyeket szerveztek, egyszóval a sportág dinamikusan fejlődött. Borbély György biciklin tette meg a Kolozsvár–Párizs utat, aminek eredményeként az egész ország felfigyelt a kolozsvári sportéletre.

1890-ben már belviszályok dúltak a KAC-on belül, ami miatt a kerékpár szakosztály úgy döntött, hogy kilép az egyesületből, s így létrejött a Kolozsvári Kerékpáros-Egylet. Az új egyesület első elnökének dr. Istvánffi Gyulát, kapitánynak Bartha Gergelyt, titkárnak pedig Stampa Keresztélyt választották.

A fiatal egyesület 1891-ben elsősorban a KAC megmaradt szakosztályával versenyzett, de az első nagyobb vetélkedőn az új klub versenyzői kiemelkedő eredményeket értek el, s így 1892-re már kerékpáros egyletbe tömörületek, és ők rendezhették ezentúl a kolozsvári versenyeket.

1892. október elején az egylet 50 km-es versenyt rendezett. 8 versenyző indult a Feleki tetőről 5–5 perc különbséggel, a cél Marosújvár volt, ahol Halaska Ubáld bányatanácsos és a helyi lelkes közönség várta az érkezőket. A legjobb időt Bartha Gergely érte el – 1 óra 59 perc 45 mp – őt Dunky Ferenc és Kahle János követte.

Dr. Istvánffi Budapestre költözésével helyét az egylet élén dr. Ferencz Ákos vette át, majd 1893-ban meggyőzték dr. Haller Károly egyetemi tanárt, Kolozsvár volt polgármesterét, hogy vezesse az egyletet. Dr. Haller munkájának sikerei hamar jelentkeztek: az egyletbe egyre többen iratkoztak be, a versenyek pedig az ország nagyobb egyesületeinek képviselői is beiratkoztak.

1893. október 8-án érdekes versenyt szervezett az egylet: Szilágysomlyóra három csoport versenyző érkezett. A Kolozsvárról induló csoportban Bartha Gergely győzött, aki a 120 km-t 6 óra alatt tette meg. Egy másik csoport Bánffyhunyadról indult, itt a 70 km-es távot Stampa Keresztély tette meg leghamarabb, 3 óra 24 perc alatt. A Csucsáról indulók közül Lengyel Zoltán budapesti egyetemi hallgató kerekezett a leggyorsabban, a 48 km-es távot, 2 óra 26 perc alatt teljesítette.

1894-ben a kerékpáros egylet megkapta a Sétatári atlétika pályát (melyet 1889-ben készítettek a KAC atlétikai versenyek számára). Ez a pálya a Szamos partján volt, s komoly anyagi befektetéssel újjították fel. Bartha Gergely egyleti kapitány eképpen emlékezett vissza az egylet tevékenységére: A Kolozsvári Kerékpáros-Egylet 1892., 93. és 94 évben dr. Haller Károly elnöklete alatt rendezte legkimagaslóbb versenyeit um. Désre, Zilahra, Csucsára, Nagyváradra, Szilágysomlyóra, később Aradra. 1895. évben dr. Haller alatt honosódtak meg a pályaversenyek, mível csak neki köszönhető, hogy hathatós befolyásával a sétatéri 333 méteres kör- és emelt műpályát fölépíthettük circa 6000 korona költséggel, mely aszfaltos kéreggel burkoltatott s melynek belterületén volt a többféle testgyakorló pálya és tenis-grand is. Szintén az ő lelkes buzdítása- és anyagi hozzájárulásával láttatott el a következő évben a pálya állandó tribünnel, „igazlátói" emelvénynyel és vetkező, illetve ledörzsölő épülettel.

A korszerű, európai színvonalnak megfelelő pályának mészkő burkolatát lehengerelték, forró kátránnyal öntötték le, amelyet homokkal szórtak be. A pályaavató versenyt 1894. szeptember 24-én tartották gr. Béldy Ákos és br. Wesselényi Béla elnöklete alatt. A megnyitó 2000 m-es versenyen ifj. Fekete Pál győzött. A vendégek 5000 méteres versenyén első lett Modl Lajos, a Hunnia Magyar Bicykle Club sportolója, őt Schwab Béla és Minich Jenő, a Magyar Atleticai Club versenyzői követtek. Az 1000 méteres bajnoki versenyen Wiegand Rezső győzött Dunky Ferenc és Huszty Mátyás előtt. A főverseny, a 10 ezer m, heves küzdelmet hozott, végül Modl győzött 19 perc 38 mp alatt Minich és Schwab előtt.

Az 1895-ös közgyüléses dr. Czikmántory Ottó felhívta a figyelmet, hogy a „velophobok" elleni küzdelmet folytatni kell, e sportág további népszerűsítése a cél. Kik is voltak ezek a velophobok? Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő sportból egyre többen próbáltak hasznot húzni: a város meg akarta adóztatni a sportot, mert a bicikli közlekedési eszköz, a Sétatér-Egylet le akarta bontatni a pályát, amely a vezetőket zavarta, tehetséges budapesti versenyzők pedig rejtetten reklámozták a nagy bicikligyártókat. Az egylet gondjai pedig egyre nagyobbak lettek.

Ennek ellenére az 1896-os milleniumi kerékpár verseny nagy sikert jelentett az egyesületnek. Hat versenyszámot rendeztek, amely közül hármat kimondottan a klub versenyzői számára. A 2000 m-es megnyitó versenyben Wiegand Rezső (HMBC) lett első Hannó Artur (PKE) és Klimkó László (MTK) előtt. A 3000 m-es vendégek versenyében a befutás sorrendje ugyancsak Wiegand, Hannó, Klimkó volt. A 2000 m-es haladók versenyében Appel Ferenc legyőzte Gy. Gaál Imrét és Keresztes Jenőt. Az 5000 m-es milleniumi főversenyben Hannó, Wiegand, Klimkó sorrendben futottak be a pestiek. A 4000 m-es zárt versenyben a hölgyek díjáért Barabás Gyula küzdött sikerrel Appel Ferenc és Keresztes Jenő előtt. (Dr. Siklóssy – A magyar sport ezer éve).

Az egylet 1897-ben örvendett a legnagobb népszerűségnek, akkor 127 egyleti taggal büszkélkedhetett. Közöttük a kolozsvári közélet neves személyiségeinek sorát találjuk, egyetemi tanárok – dr. Szádeczky Lajos, dr. Meltzl Hugó, dr. Terner Adolf, ügyvédek – dr. Csaba Zoltán királyi ügyész, dr. Weisz Miksa ügyvéd, Kőváry Arthur főszolgabíró – az arisztokrácia képviselői – gr. Lázár István, gr. Teleki Sándor, br. Mansberg Sándor stb.

Ennek ellenére az egylet hanyatlásnak indult. Dr. Haller visszalépett az egylet éléről, a város bevezette a bicikli-adót, az Erdélyi Kárpát Egyesület kerékpár- szakosztályt létesített, a város vezetősége végül is a biciklipálya lebontása mellett döntött, ezért a századfordulóra a Kolozsvári Kerékpáros-Egylet eltűnt a sportegyesületek közül. Megmaradt viszont egy új sport, amely meghonosodott városunkba, és amely ezután is nagy szimpátiának örvendett a polgárok körében.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András