(1. oldal)

Kolozsváron egyre aggasztóbb méreteket ölt a lakáskrízis a város lakosságának az utóbbi években tapasztalt rohamos növekedése miatt. Az élelmesebb vállalkozók hamar kiszimatolták a jó üzlet lehetőségét, egyre-másra épültek a kisebb-nagyobb társasházak. Sokan vannak olyanok is, akik a tömbházak tetőterének beépítésében látják a lakásgondok megoldását. Bizonyos helyeken ez már megtörtént, más helyeken viszont pereskedésbe torkollott.

Tavaly hozzávetőlegesen 20 városrendészeti engedélyt bocsátottak ki, amelyek a tervezett építményeket és az építkezés jóváhagyásához szükséges iratokat tartalmazzák, tudtuk meg a kolozsvári polgármesteri hivatal sajtóirodájától. Ami pedig a tetőtereket illeti, az elmúlt évben csak egyetlen ilyen építési engedélyt bocsátottak ki.

Az, aki a tetőterek beépítésére vállalkozik, hosszadalmas eljárásra kell hogy számítson: tervkészítés, engedélyek és megállapodások megszerzése, megkötése, a lakástulajdonosokkal való egyeztetés, tárgyalás a vállalkozókkal – és ekkor még a kálvária el sem kezdődött. (Részletek a 7. oldalon)

A baloldali civil szervezeteket tömörítő fórum létrehozásától vonakodók „félnek a farkastól, ezért nem mernek bemenni az erdőbe", vélekedett tegnap Kolozsváron Ion Iliescu, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) szenátora a szervezet Kolozs megyei szervezetének vezetőiről.

A politikus, aki Petre Roman-nal együtt május 23-án úgynevezett baloldali fórumot akar alapítani, tegnap ismét határozottan cáfolta, hogy a civil szervezeteket tömörítő pólus alternatívát kívánna nyújtani az SZDP-vel szemben. Arra a kérdésre viszont, hogy Petre Roman korábban azon szándékának adott hangot, hogy hosszú távon párttá kellene alakulnia a fórumnak, Iliescu elmondta: lehetségesnek tartja, hogy a pólust alkotó szervezetek közül egy-kettő ilyen terveket szövöget, ezt senkinek nem lehet megtiltani. Ezért az SZDP szenátusi frakcióvezetője nem tartja kizártnak, hogy az SZDP mellett megjelenik majd egy másik baloldali párt.

Iliescu jövőjét politikai téren azonban továbbra is az SZDP-n belül képzeli el, hiszen – mint fogalmazott – egyelőre nem látja egyetlen másik baloldali párt megalakulási tervének a körvonalazódását. Mint mondta, az SZDP melletti hűségéről biztosította egyebek között a Ioan Rus által vezetett kolozsvári csoportot is.

Leszögezte: a párt megújulásához teljes erkölcsi támaszt nyújt, ugyanakkor közölte, nem hajlandó konkrétan megnevezni kik azok a személyek a pártban, akik hiteltelenné váltak az eddigi tevékenységük miatt. Hozzátette: a kolozsvári csoporttal is közölte, ne kérjék többet őt, hogy ebben a folyamatban legyen a segítségükre, mert semmilyen ügyvezetői funkcióval nem rendelkezik. – Az SZDP kongresszusa úgy döntött, megszabadul tőlem, most teljesítsék mandátumaikat azok, akik erre megbízást kaptak – mondta Iliescu. Ez a kijelentés érdekes, hiszen a Ioan Rus által vezetett kolozsváriak szorgalmazták leginkább az Iliescuval való, párton belüli leszámolást. Az SZDP szenátusi frakcióvezetője további újságírói kérdésre sem válaszolt egyértelműen, hogy a kolozsváriak közül ki és mikor kérte meg őt, hogy segítsen a párt megújulásában.

A baloldali fórum – amelyről csak a 23-i gyűlésen döntik el, hogy pólusnak nevezik-e, vagy sem – létrehozása Iliescu szerint azért szükséges, mert politikai téren a baloldal sokkal erősebb és egységesebb, mint a jobboldal. A civil szféra tekintetében viszont komoly a lemaradásuk, mivel ezt a területet az SZDP eddig szinte teljesen elhanyagolta.

Mintha jobban hajlanának a kompromisszumra a demokraták a kisebbségi törvény tervezetének ügyében, amióta napvilágot látott az országjelentés – derül ki az RMDSZ-es tisztségviselők nyilatkozataiból. Valamennyien hangsúlyozzák azonban: az RMDSZ nem tekinti alku tárgyának a kulturális autonómiát. Hogy a DP visszalépéséről szóló híreknek van-e valóságtartalmuk, az hamarosan kiderül a DP által leginkább kifogásolt rész, a kulturális autonómia fejezetről tervezett jövő heti egyeztetések alkalmával.

A kompromisszumos megoldás a paritásos alapon létrejövő bizottságok lennének, ezekben fele-fele arányban vennének részt a nemzeti kisebbségek és a közigazgatási szervek képviselői. Hogy a DP háza táján valóban „szemléletváltás" várható, bizonyítja az is, hogy a demokrata tárgyalóbizottságban nem szerepel többé Valeriu Tabără.

(Részletek az 5. oldalon)

Péntek délelőtt nagyon nagy volt az érdeklődés az Agraria vásáron. A rendezvényt megtisztelte látogatásával Nicolae Lazin mezőgazdasági államtitkár is. A korszerű gépek, berendezések a szakembereknek, a közszemlére kiállított állatok pedig a civileknek is örömet szerezhettek.

Iuliu Suătean, a Kolozs megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője elégedett a 12. Agraria vásár lebonyolításával és a látogatók számával. Elmondta: standjukat a megnyitó óta több mint ezer személy kereste fel az ország harminc megyéjéből, tegnapra is több csoport ígérkezett be. Ezenkívül olasz és német gazdákkal is folytatott megbeszélést.

Egyetlen emberi megbetegedést sem igazoltak vissza a teszteredmények – jelentette be Adrian Streinu-Cercel, a bukaresti Matei Bals járványkórház igazgatója. Aggasztó azonban, hogy újabb 23 település fertőzés-gyanús, az országban összesen 18 madárinfluenza gócpont van.

Fenntarható Fejlődés és Környezetvédelem az Észak-Nyugati Fejlesztési Tartományban címmel szervezett fórumot a Környezetvédelmi Kezdeményezőcsoport Alapítvány, a Román Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Románia Gazdasági Fejlődéséért Szövetség a Iuliu Haţieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem dísztermében tegnap Kolozsváron

Marius Bojiţă rektor premiernek, politikai felhangoktól mentes társadalmi párbeszédnek nevezte az eseményt. – Jövőnk, EU-tagságunk érdekében sem választható el az ember és lakókörnyezete. Az utóbbi évszázad fejlődéséből nagyon sok kártékony hatás származott, ezeket kell a közeljövőben sürgősen ellensúlyozni – mondotta.

Az eseményen jelen volt Marius Nicoară megyei tanácselnök is, aki a fórumot stratégiainak tartja, amelyre a továbbiakban lehet építeni. A tanácskozáson felszólalt Ion Iliescu exállamfő, szenátor, a Környezetvédelmi Kezdeményezőcsoport alapítója, aki hosszú történelemleckét tartott az emberiség fejlődéséről.

Kifejtette: Romániának a piacgazdaságra való áttérése a Nyugattal szembeni történelmi lemaradás feltételei között történik. Iliescu szerint ha képesek lennénk tartani az évi 5,5%-os fejlődési ütemet, 2025-re elérnénk a nyugat-európai színvonal 66%-át, 6,7%-os ütemmel pedig a 80%-át. Románia területét egy évszázaddal ezelőtt harmadrészben borította erdő, most ez 26%-ot tesz ki. Az újraerdősítési feladatban pozitív példaként Dél-Koreát hozta fel, ahol ez néhány évtized alatt sikerült. A mai Románia településeinek fele nem rendelkezik saját ivóvízforrással (Zilah, a Szilágyság, Craiova, a Prahova-völgye stb.). Az idei rekord árvizek ráirányították a figyelmet a nagyobb hozzáértéssel történő gátépítésre, és arra, hogy a Duna árterületén nem szabad emberi településeket létesíteni. Nagyon fontos a mezőgazdaság átalakítása, ha meg akarunk felelni az EU-s elvárásoknak – fejtegette Iliescu.

A nők tévedései csaknem mindig a jóságba vetett hitből vagy az igazságnak kölcsönzött bizalomból erednek.

NYUGDÍJASKLUB ÖSSZEJÖVETEL vasárnap, május 21-én du. 5 órakor a Karolina/Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában. A jó hangulatot Marton István muzsikája biztosítja.

AZ RMDSZ HAJNAL NEGYEDI VÁLASZTMÁNYA gyűlést tart május 22-én, hétfőn du. 5 órakor a Hajnal/Zorilor utca 13. szám alatti székházában. Ugyanakkor jelentkezőket is várnak a júniusra tervezett verespataki kirándulásra.

AZ ÉLETFA CSALÁDSEGÍTŐ EGYESÜLET KISMAMAKLUBJA május 22-én, hétfőn du. 6 órakor tartja összejövetelét az unitárius óvodában (bejárat a líceum és a templom közötti részen). Virágjáték és komatál a Vi-Waldi Játszóházból a címe a Bolyhos zeneóvoda műsorának, melyet Nistor Krisztina, László Bakk Anikó és Szabó Kinga irányít. A szülőkkel dr. Ráduly Zörgő Éva pszichológus beszélget a kisgyermekeknél előforduló agresszív megnyilvánulásokról és a dackorszakról. A klubtevékenységet ruhaosztással zárják.

A (TÁRSADALMI) KOMMUNIKÁCIÓ SZÍNTEREI valamint A (TÁRSADALMI) KOMMUNIKÁCIÓ HELYZETEI címmel dr. Horányi Özséb egyetemi tanár, a Magyar Kommunikációtudományi Társaság elnöke tart előadást az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jókai/Napoca utca 2. szám alatti székházának előadótermében. Az előbbire május 22-én, hétfőn du. 5 órakor, az utóbbira május 23-án, kedden de. 10 órakor kerül sor. A szervezők, a BBTE Filozófia Tanszékcsoport magyar tagozata és a Magyar Irodalomtudományi Tanszék minden érdeklődőt szeretettel várnak.

A MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA ELNEVEZÉSŰ, párhuzamosan 1500 európai múzeumban zajló rendezvényre várják az érdeklődőket ma éjjel 20–24 óra között a Művészeti Múzeumba, az Erdélyi Történeti Múzeumba, illetve a Barlangász Múzeumba. Rendhagyó kiállítás-ismertetők és más programok várják az érdeklődőket, a belépés díjtalan.

A KOLOZSVÁRI RÁDIÓ A HALLGATÓK SZOLGÁLATÁBAN címmel Orbán Katalin, a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének osztályvezetője tart előadást a Római Katolikus Szent Mihály Caritas összejövetelén, május 22-én, hétfőn du. 5 órakor a Katolikus Nőszövetség dísztermében (Szentegyház/I. Maniu utca 2. sz.). Közreműködik a Pázmány Péter Gimnázium énekkara, karnagy: Majó Julianna.

JANCSÓ MIKLÓS színművész, író két könyvét mutatják be május 22-én, hétfőn du. 6 órakor a Phoenix Könyvesboltban. Az első könyvet: Kandi Kamera, amely a szerző több mint tíz éve megjelent rövid prózájának, humoreszkjeinek válogatását tartalmazza, Szőcs István kritikus méltatja. A második Csiky Gergely színpadi világa, a művész doktori értekezése, amely sajátos meglátásban mutatja be Csiky Gergely színpadi műveit. A kötetet dr. Kozma Dezső professzor, a dolgozat tudományos irányítója mutatja be.

DR. SCHÖPFLIN GYÖRGY professzor, az Európai Parlament képviselője Az Európai Unió és a kisebbségpolitika címmel tart előadást Kolozsváron, május 23-án, kedden du. 6 órától az EME (Erdélyi Múzeum Egyesület) székházában (Jókai/Napoca u. 2.) tanácstermében. Házigazda: Bodó Barna.

Telt háznak kellett volna fogadnia május 18-án az I. Bartók Béla Operakarmester-verseny japán győztesének, Kyosuke Matsushitának fellépését, amikor a két halhatatlan verista opera, a Parasztbecsület (Mascagni) és a Bajazzók (Leoncavallo) előadását vezényelte. Újból bebizonyosodott: a gyönyörű muzsika és a kiváló karmester tökéletes teljesítménye elegendő a műélvezethez.

A zenei megvalósítást illetően minden igényt kielégítően dirigált. Sikerült megteremtenie és megtartania a zenei frázisépítkezés folytonosságát, a dinamikai megvalósítások pedig egyszerre tanúskodtak partitúrahűségről és a stílus által megkövetelt szenvedélyességről, drámaiságról.

Az előadás után a japán karmester elmondta: nagy örömmel dirigálta most is a Kolozsvári Magyar Opera zenekarát. Úgy látszik azonban, hogy a bukaresti operaház is felfedezte magának a fiatal japán karmestert, aki május 12-én ott Rigolettót vezényelt.

Mányoki Mária Santuzza szerepében ragyogó teljesítménnyel örvendeztetett meg: szép és erős hangja, érthető szövegmondása, frazírozása, drámaisággal telített színészi alakítása méltán hozott számára sikert.

Cseterki Ferenc hangi teljesítménye ugyan kívánni valót hagyott maga után, színészi alakítása jónak mondható: ösztönösen ráérzett arra, hogyan tolmácsolja az egyszerű, mondhatni köznapi ember lelkiállapotát.

Kiválóan teljesített a többi szereplő is: Georgescu Mária, Hary Judit, Berecz Zsejke, Bancsov Károly, Fülöp Márton, Hercz Péter, Pataki Adorján és nem utolsósorban az énekkar (karvezető: Kulcsár Szabolcs): egységes hangzásukat öröm volt hallgatni.

Torquato Tasso jeles olasz író ifjúkori műve a L’Aminta. Favola boscareccia (Ferrarában mutatták be 1573 július 13-án). A széphistóriát Csokonai Vitéz Mihály (feltételezhetően tanítványaival) 1795-előtt fordította magyarra. A mű, Amintás. Tassónak erdei meséje olaszból Csokonai Vitéz Mihály által nem a Csokonai által tervezett módon, bukolikus fordításgyűjteménye részeként jelent meg, hanem önálló kötetként 1806-ban, Gottlieb Antal nagyváradi nyomdájában.

Maga a történet a szerelem reneszánsz kori filozófiájára épül, reménység, játékosság és végesség közegében. Magyar nyelven most látható először, bár elemei a nemzetközi szépirodalomból, Balassi Szép magyar komédiájából vagy Vörösmarty Csongor és Tündéjéből ismerősnek tűnhetnek.

Az előadás a kolozsvári Piarista jubileumi Barokk Napok rendezvénysorozatába illeszkedik. A játékot a kolozsvári THÉ Trupp Egyetemi Irodalmi Színpad tagjai adják elő: Albert Buzási Margit, Bálint Rozália, Barabási Enikő, Bartha Katalin Ágnes, Dávid Péter, Darnay Andrea, Kerti József, Kokoly Zsolt, Márton Szilárd, Simon Katalin, Szabó Előd, Kinczel Ágnes. Közreműködik: Doriana Unfer, a kolozsvári Olasz Kulturális Központ vezetője. Zene: Szász Brigitta. Rendezte: Egyed Emese. A szabadtéri előadást május 21-én, vasárnap tekinthetik meg 16.30 órától, az Egyetem utca/Universităţii 7–9 sz. (bejárat a Farkas utca felől), az egykori Convictus Nobilium udvarán. Alternatíva esős időre: ugyanott a földszinti nagyteremben.

A csíkszeredai Pallas-Akadémia kiadó volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) vendége csütörtök délután, amikor a Bibliotheca Transsylvanica sorozatában megjelent négy kötetet mutattak be: Fazakas István: Tanügyi rendszerek Erdélyben a XVIII. század végéig; Gaal György: Kolozsvár vonzásában; Töttössy Magdolna: A Magyar Népi Szövetség története 1944–1953; Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból (fordította Zágoni Zsolt), az előbbi három szerző, valamint a kiadó képviselőinek jelenlétében.

A kötetek már ismerősek lehetnek a nagyközönségnek, haszonnal forgathatják nemcsak szakemberek, de a történelem iránt érdeklődő „laikusok" is.

Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke elmondta: a Pallas-Akadémia Kiadó és könyvkereskedés kiadványai itthon és Magyarországon egyaránt ismertek, az eredetileg regionálisként indult kiadó közmegbecsülésnek örvend. 1989 óta számos könyvkiadó létesült, jórészük szerencsére ma már vállalkozik arra, hogy tudományos munkákat adjon ki. Azelőtt különösen humántudományi munkákat nagyon körülményes volt megjelentetni, és többnyire nem eredeti formájukban láttak nyomdafestéket.

A Bibliotheca Transsylvanica sorozat történelmi, irodalomtudományi, eszmetörténeti, művelődéstörténeti munkákat egyaránt megjelentet. Jelen kötetek is hiánypótlóak, amelyek tudományosságban „megütik a mércét" – zárta a sorozat ismertetését Egyed Ákos.

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, igét hirdet: Fazekas Zsolt, du. 6 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Teológia: de. 11 óra: Balogh Csaba. Kétágú templom: de. 10 óra: Adorjáni László, du. 6 óra: Orbán Levente. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: Székely József. Hidelvi református templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Szöllősi János. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra: Visky Béla, de. 11.30 óra, konfirmálási istentisztelet: Sógor Géza, du. 5 óra: Sógor Géza. Újalsóvárosi fehér templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Sebestyén Ákos. Írisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra: Dobri András, du. 6 óra: Tőkés Attila. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra: Péntek Márton. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Péntek Márton. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra: Visky János, du. 6 óra: Varró Nagy István. Tóvidéki templom: de 10 óra: Horváth Levente, du. 5 óra: Demeter Zoltán. Törökvágási templom: ETTŐL A VASÁRNAPTÓL KEZDVE A DONÁT ÚT 124-ES SZÁM ALATTI ÚJ TEMPLOMBAN! de. 10 óra, du. 6 óra: Bibza István. Kolozsmonostori templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Péntek András.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7 óra, 8.45 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás ünnepi szentmisét dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Korom Imre György, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom – Barokk napok: 9 óra, román nyelvű szentmise: a Szent Mihály-plébánia lelkészei, énekel a templom kórusa, vezényel: Victor Dan. De. 11 óra: főcelebráns: Dr. Czirják Árpád, igét hirdet: Korom Imre György, énekel a Visszhang egyetemi vegyeskar, vezényel: Ercsey-Ravasz Ferenc du. 6 óra: Orbán László, énekel a Visszhang egyetemi vegyeskar. Ferencrendi templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti)-templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária)-templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai)-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi)-templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Unitárius Egyház: Belvárosi templom: de. 11 óra, szolgál: Orbán Erika. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Mezei Csaba. Kolozsmonostori egyházközség (a Kakasos, református templomban): du. 3 óra: Rüsz Fogarasi Tibor.

Evangélikus Egyház: Belvárosi templom: de. 10 óra, igét hirdet: Kiss Béla. De. 11.30 óra, német nyelvű istentisztelet: Kiss Béla

Baptista Egyház: Gorunului utca 21. szám alatti templom: de. 10 óra, alámerítkezési ünnep, du. 5 óra, evangelizációs istentisztelet: dr. Giorgiov Adrian.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – A Da Vinci-kód – amerikai bemutató. – Vetítés: 13.30, 16, 19.30, 23; kedvezménnyel 12.30 és 23 órától.

MŰVÉSZ – Transamerica – amerikai bemutató. – Vetítés: 14.30, 17, 19.30, 22; kedvezménnyel: 14.30 és 17 órától.

GYŐZELEM – Jégkorszak 2 – Az olvadás – amerikai. – Vetítés: 14, 16, 20. Fűrész 2 – amerikai. – Vetítés: 18, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – Elemi ösztön 2 – amerikai. – Vetítés. 17, 19,15; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától is, kedvezménnyel.

TORDA

FOX – Domino – amerikai. – Vetítés: 15, 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Libertine – Vetítés: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Tűzfal – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – Büszkeség és balítélet – amerikai. – Vetítés: május 19–21: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Jégkorszak 2 – Olvadás – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel: 17.30 órától.

MAGYAR OPERA

(A pénztár nyitvatartási ideje: 11–15 óra között és az előadások kezdete előtt két órával.)

Május 21-én, vasárnap du. 5 órakor: Kálmán Imre: A bajadér. Vezényel: Incze G. Katalin. Rendező: Gy. Tatár Éva.

Május 25-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Erkel Ferenc: Bánk bán. Vezényel: Didier Lucchesi m. v., a Bartók Béla Nemzetközi Operakarmester-verseny nyertese. Rendező: Dehel Gábor.

ROMÁN OPERA

Ma, május 22-én, hétfőn este 7 órakor: Balettest. Rimszkij-Korszakov: Spanyol capriccio; Seherezádé.

Május 27-én, szerdán este 8 órakor: Bizet: Carmen.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Május 24-én, szerdán este 7 órakor: Caragiale: Az elveszett levél. Rendező: Tompa Gábor. – CSAK 12 ÉVEN FELÜLIEKNEK.

Május 26-án, pénteken este fél 9 órakor: Szophoklész: Oidipusz király – stúdióelőadás. Rendező: Mihai Măniuţiu. – CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Május 26-án, pénteken este 7 órakor: George Banu: L’oubli.

EUPHORION STÚDIÓ

Május 21-én, vasárnap este 7 órakor: Irvine Welsh: Trainspotting.

Ma, május 20-án, szombaton 12 órakor: Jancsi és Juliska – magyar tagozat.

Május 21-én, vasárnap de. 11 órakor: A kecske és a három gidó – román tagozat.

Jövőben kezdené meg működését a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kolozsvári területi bizottsága. E hírt Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke jelentette be május 10-én, Budapesten, az Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága fennállásának 10. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésen. E feladatot az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) látná el, az Akadémia már működő miskolci, debreceni, szegedi, pécsi és veszprémi központjai mellett a kolozsvári lenne az első olyan határon túli magyar területi bizottság, amelyet az MTA létrehoz. A jelenlegi területi központok egyrészt átfogják a régiójukhoz tartozó kutatók, tudományos intézmények tevékenységét, szakmai rendezvényekkel, tudományos konferenciákkal szolgálják a tudományosságot, másrészt közvetítenek a tudomány és a társadalom között, különböző ismeretterjesztő, népszerűsítő programokat szerveznek. A tervek szerint az MTA a jövőben folytatná a kezdeményezést, és az erdélyihez hasonló területi bizottságokat létesítene a többi környező, magyarlakta régiókban is. Az Akadémia és az EME közti kapcsolat előzményeiről, gyökereiről dr. Egyed Ákos történészprofesszort, az EME elnökét, az MTA külső tagját kérdeztük.

– Az MTA vezetőségében már az 1989-es változások után felötlött a gondolat, hogy visszaállítja az Akadémia korábbi szerkezetét, és a határon túli magyar tudományosságot is bevonja a hatáskörébe, hiszen a magyar tudomány ugyanolyan egységes, mint a kultúra. Ezért már 1990-ben létrehozta a határon túli akadémiai külső, majd 2000-ben a köztestületi tagságot. Erdélyből tizennyolc külső tagot választottak, ők rendszeresen részt vesznek az intézmény különböző rendezvényein, például a közgyűléseken, amelyeken elsősorban a magyar tudományosságot érintő tudománypolitikai kérdésekről tárgyalunk. Megszervezik továbbá a határon túli külső tagok fórumát is, ezeken főleg a határon túli tudományosság sajátos problémáit vitatják meg. Ugyanakkor az MTA egyfajta híd szerepet próbál betölteni a Kárpát-medencei és nyugati magyar tudományos társadalom között, hiszen különösen az Egyesült Államokban nagyszámú magyar tudós él. Ezért 1995-ben megalapította a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságát, 2003-ban pedig a Nyugati Magyar Tudományos Tanács Elnöki Bizottságát. Az előbbi évente legalább két-három alkalommal ülésezik, Berényi Dénes akadémikus elnökletével, idén márciusban az eseményre éppen Kolozsváron került sor. A testület nemrég, május 10-én Budapesten ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, az ülésen áttekintettük az akadémia határon túli magyar tudományosság programjának eddigi eredményeit, valamint számos, a jövőre vonatkozó javaslat is elhangzott. Valamennyien egyetértettünk abban, hogy alapvető célunk a magyar közösségek megmaradása, fejlődése, a magyar nyelv és kultúra megőrzése, a tudomány eredményeinek gyarapítása. Az ünnepi közgyűlésen jelentette be Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, hogy a külső és a köztestületi tagságon túl az Akadémia szándékában áll kiterjeszteni területi bizottsági hálózatát a határon túlra, felkérvén az EME-t, hogy 2007. január 1-től lássa el az Akadémia első határon túli területi bizottsági funkcióját.

– Ön szerint az EME eleget tud-e tenni egy ilyen feladatnak?

– Az EME a legnagyobb múlttal rendelkező akadémiai jellegű erdélyi magyar tudományos társaság. Az egyesületet 1859-ben alapították gróf Mikó Imre, „Erdély Széchenyije" elnöksége alatt, és az ő nagy áldozatvállalásával. Ő indította el a munkát, és határozta meg az erdélyi magyar tudománypolitikát hosszú időre. Hogy az anyagi gondokon segítsen, az intézménynek ajándékozta kolozsvári kertjét és házát. Az egyesület több feladatot vállalt fel, egyrészt azt, hogy összegyűjti az Erdély területén fennmaradt szellemi értékeket, családi könyvtárakat, irattárakat, múzeumi tárgyakat, különlegességeket. Annál inkább, mert az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt sok minden elpusztult, és a nagy gyűjtemények tulajdonosai igyekeztek a birtokukban lévő értékeket biztonságba helyezni. Gróf Kemény József volt az első, aki hatalmas levéltárat és gyűjteményt hagyott az egyesületre, de aztán sorra jött a többi család. A másik célja az volt az EME-nek, hogy ne csak összegyűjtse, hanem tudósok foglalkoztatásával dolgozza is fel a gyűjteményeket, továbbá művelje és terjessze a tudományt, a magyar kultúrát. Ezt szívesen vállalták a múzeum tagjai. Kiemelkedő tudósai között olyan nevek szerepelnek, mint Brassai Sámuel, Szabó Károly, Kőváry László, Jakab Elek, Márki Sándor, Balogh Ernő, Apáthy István, Tavaszy Sándor, Hermnan Ottó, Kelemen Lajos, Szabó T. Attila stb. Amikor 1872-ben megalakult a Magyar Királyi Tudományegyetem, a későbbi Ferencz József Tudományegyetem, Kolozsvár ezt nagyrészt az EME-nek köszönhette, hiszen gyűjteményei és a tudós gárda eredményei döntő módon hozzájárultak ehhez. Mikó Imre meghívására Eötvös József oktatási miniszter meglátogatta Kolozsvárt, és felismerte az intézmény súlyát, akkor a miniszter majdnem biztosra ki is jelentette, hogy ez az a hely, amelyet keresünk. Ő ugyan meghalt még mielőtt az egyetem megalakult volna, de utódai fenntartották az elképzelését, így jött létre Kolozsváron Magyarország második tudományegyeteme. Akkor kitalálta azt, hogy a tulajdonjog fenntartásával az Egyesület átadja gyűjteményeit használatra az egyetemnek a magyar állam által folyósított meghatározott összegért. Így jól járt mindkét fél, és néhány év után beindult egy kiváló együttműködés, amely azonban az 1919-ben bekövetkezett hatalomváltozással megszűnt. Az EME vezetőségének 1930-ig kellett küzdenie a román hatóságokkal, amíg tisztázta az egyesület helyzetét, illetve azt, hogy gyűjteményét nem elajándékozta, hanem bérbe adta az egyetemnek. Megkezdődtek a tanácskozások, azonban jött a háború, és nem tudták véglegesíteni az eredményeket. Ezt követően 1940–1944 között ismét rendeződtek az egyetem és az egyesület közötti viszonyok. De 1949-ben betiltották, és javait elkobozták különböző, többnyire légből kapott vádaskodások alapján. Erre a sorsra jutott nemcsak az EME, hanem több hasonló magyar s néhány román és szász egyesület is, mert a kommunista rendszer szerint ezek ideológiája nem volt megfelelő. Következett tehát közel negyvenéves hiátus, a múzeum-egyesület gyűjteményét pedig különböző állami intézmények között osztották szét. A 1990. évi újjáalakulása után azonban ismét lábra kezdett állni az intézmény, és jelenleg az erdélyi magyar tudományművelő és tudományterjesztő, valamint tudománypártoló értelmiség igen jelentős része tagja egyesületünknek: 16 akadémiai külső tag, 317 köztestületi tag (a romániai 371 köztestületi tag közül). Nem helyi hanem országos intézmény. Ilyen háttér mellett tehát nem volt nehéz az akadémia elnökségének kimondani azt, hogy az EME az a hely, ahol megvalósítható az elképzelése.

– Milyen mértékben sikerült tulajdonképpen a semmiből újra felépíteni az egyesületet?

– Jelenleg mintegy nyolcvanezerre tehető tudományos köteteink száma, könyvtárunkat erős információs központtá szeretnénk alakítani. Létezik hét hagyományos jellegű szakosztályunk, amelyek felölik a tudomány különböző területeit. Megújulási szándékunkat bizonyítja az, hogy létrehoztuk a műszaki, informatikai és az agrártudományi szakosztályt is. A technikai haladással is lépést szeretnénk tartani, ezért az egyesület infrastruktúráját is felújítottuk, és számítógép hálózatot hoztunk létre. Kutatóintézetünknek nyolc főállású munkatársa van, de jóval több külső munkatársunk is, akik időlegesen egyesületünk keretei közt, vagy különböző intézményekben végzik a tudományos munkát. Sajnos, viszonylag kis számú kutatót tudunk foglalkoztatni, de tovább szeretnénk fejleszteni a kutatóintézetet. Sürgős feladatnak mutatkozik a tudományos utánpótlás megoldása, a fiatalok képzési lehetőségeinek a megteremtése, csoportos kutatások megvalósítása. Mindebben nagy segítségünkre lehet az MTA, főleg ha szervesebben tartozunk majd hozzá. Feladatunk az erdélyi magyar tudományos örökség feltárása, a gyűjtemények feldolgozása, illetve kiadása, az erdélyi történeti és természeti régiók múltjának, jelenének a felkutatása. Ezt elsősorban hazai magyar kutatók tudják a legjobban elvégezni, ezért nagyon fontos, hogy szülőföldjükön tartsuk az erre alkalmas fiatal tudósokat és tudósjelölteket. Ennek megvannak a feltételei, és ezek továbbfejlesztéséhez járulhat hozzá nagymértékben az MTA.

– Ha az Akadémia terve megvalósul, ez konkrétan milyen változást jelent majd az EME életében?

– Már 2002-ben felkértük Vizi E. Szilvesztert, az Akadémia elnökét, hogy az egyesület tudománypolitikájának, intézményépítő törekvéseinek megvalósítása érdekében vegye fontolóra az intézmény fokozatos integrálását az MTA struktúrájába, és biztosítson számára rendszeres költségvetési támogatást. Még ebben az évben megkötöttük az MTA-val az együttműködési megállapodást, tulajdonképpen az EME az egyetlen olyan határon túli szervezet, amellyel ilyen szerződése van az Akadémiának. Ehhez képest továbblépésként tekinthető az a feladat, amelyet most az Egyesület kapott, de ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy új szervezetet hoznánk létre: az EME-t alakítjuk és formáljuk majd úgy, hogy a kapott feladatoknak is megfeleljen.

– Történnek-e előrelépések annak érdekében, hogy az egyesület visszakapja egykori tulajdonát?

– A jogfolytonosság bizonyságának a tudatával visszakérjük a tőlünk elvett gyűjteményeket és épületeinket, az EME újra birtokba akarja venni a tulajdonát. Annak idején Wass Otília grófnő által az EME-nek adományozott, Kolozsvár főterén álló bérházat a román kormány 1999-ben sürgősségi kormányrendelettel visszaítélte az egyesületnek, de gyakorlatilag semmi sem történt a birtokba helyezés érdekében. Úgyszintén a kommunizmus alatt elkobzott gyűjtemények visszaszolgáltatása ügyében sem tapasztalható pozitív előrelépés. A gyűjtemények ügyében hamarosan megkeressük az illetékes hatóságokat, természetesen a Román Akadémia vezetőségét is, amelynek jelenlegi elnöke korábban a kolozsvári Akadémiai Fiók elnöke volt. Ugyanakkor azt is szeretnénk elérni, hogy akkreditációt kapjunk kiadványainkra és magára az intézményre is. Fontosnak tartjuk, hogy a román tudományos élettel, akadémiával, egyetemekkel, tudósokkal is szoros kapcsolatot alakítsunk ki, hiszen az, amit mi csinálunk, nemcsak a magyar, hanem a román tudományosságnak is a hasznára válik.

– Szükség van-e egyáltalán manapság tudományművelésre, hiszen egyre erősebbek a tudományellenes hangok...?

– Nagyon fontos lenne megérteni, hogy miért van szükség tudományművelésre, egyáltalán miért kell manapság tudomány. De hagyjuk műveletlenül ezt a nagy területet, vagy hagyjuk feledésbe veszni például Brassai Sámuel, Kőváry László, Jakab Elek vagy Márki Sándor művét, a Bolyaiak hagyatékát? Mindezeket az értékeket fel kell tárni és a jelenkor tudományos feladatokat el kell végezni. Sem a kultúra, sem a tudomány önmagában nem él, azt működtetni kell. Ehhez pedig szervezet, kutatói közösség, elkötelezettség, és nem utolsósorban pénz kell. Alacsony a kutatóink, könyvtárosainké, adminisztratív dolgozóinké pedig a minimálbér körül mozog. Ezen pedig változtatni kell. Valamikor egyedül volt az EME, mint tudományos szervezet, de kilencven óta sok olyan egyesület, társaság jött létre, amelyek célja a tudomány művelése, terjesztése. Ez azonban szétszórtságot eredményez, sok a párhuzamosság így nem elég eredményes a tudományos munka. Az EME már 2002-ben megszervezte a Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferenciát, hogy fórumot biztosítson az erdélyi magyar tudományosságnak. Nem törekszünk irányító szerepre, de azt mindenki tudja, hogy valamilyen formában egymáshoz kell tartozni, és szükség van egy olyan intézményre, amely megpróbálja összefogni a tudománypolitikát. Ebben segíthet az EME megújulása, továbbfejlesztése. Nagyon fontosnak tartom az együttműködést, hogy ne egymás ellen lépjünk fel, és ne egymástól vegyük el a működési teret, hanem egymást segítve próbáljunk meg a tudománynak elismertséget szerezni a társadalom körében.

– Mikor jönne létre a kolozsvári bizottság?

– Ha Románia integrációja megvalósul, akkor 2007. január 1-je után a szervezés fokozatosan megkezdődhet. Ennek érdekében kell a továbbiakban dolgoznunk és együttműködnünk. Az integráció során az európai tudománypolitikához is jobban tudunk kapcsolódni, ennek a jegyében történnek a tervezett átalakulások, hiszen az EU-ban egységesen kell és lehet megjeleníteni a magyar kultúrát és tudományt.

Az MTA romániai külső tagjai és szakterületük:

Benkő Samu, művelődéstörténész, Brassai Zoltán, orvostudomány, Csetri Elek, történettudomány, Demény Lajos, történettudomány, Egyed Ákos, történettudomány, Gábos Zoltán, elméleti fizika, Gyenge Csaba, műszaki tudományok, Kiss Elemér, matematika, Kolumbán József, matematika, Maros Dezső, műszaki tudományok, Nagy-Tóth Ferenc, biológia, Péntek János, nyelvészet, Péter Mihály Heinrich, mikrobiológia, Toró Tibor, elméleti fizika, Uray Zoltán, sugárbiológia.

Tiszteletbeli tag:

Jakó Zsigmond, középkori történelem.

A MTA 1990–2006 között elhunyt külső és tiszteleti tagjai:

Faragó József, Imreh István, Kékedy László, Kiss István, Pataki József.

Montenegróban csütörtök éjféltől életbe lépett a kampánycsend, véget ért a 72 napja tartó heves kampányhadjárat; a polgároknak a vasárnapi népszavazáson egyetlen kérdésre kell választ adniuk: „Akarja-e ön, hogy a Montenegrói Köztársaság független állam legyen, teljes nemzetközi jogi szubjektivitással?"

Csütörtök este Podgorica főterén a függetlenségpártiak megtartották utolsó kampánygyűlésüket. Filip Vujanovic montenegrói elnök ötvenezres tömeg előtt azt hangoztatta, hogy a referendum után csak a montenegróiak fogják alakítani országuk sorsát, Milo Djukanovic kormányfő pedig arról beszélt, hogy „saját állam nélkül nincs európai integráció, mert nincs mit integrálni". Montenegró történelmében nemigen volt még ekkora tömegű megmozdulás, a gyűlés tűzijátékkal ért véget.

Éjfél után elcsendesült minden, a napilapok hasábjairól lekerültek a kampányról szóló tudósítások, a belgrádi és a podgoricai elektronikus médiák is csak arról tesznek említést, hogy életbe lépett a kampánycsend.

Más körülmények között és más hangulatban, de a montenegróiaknak az 1992-ben tartott népszavazáson már egyszer nekiszegezték a kérdést, hogy Szerbiával együtt képzelik-e el az ország jövőjét? Akkoriban a polgárok 95,94 százaléka igent mondott, de azóta sok minden megváltozott: Szerbiában megbukott a Milosevic-rezsim, megszűnt létezni Jugoszlávia, a különválásra való törekvés pedig erősödött a polgárokban.

Amennyiben a referendumon részt vevők több mint 55 százaléka igent mond, akkor kikiáltható Montenegró függetlensége. A 620 ezer fős köztársaságban 484 718 polgár vétette fel nevét a választói névjegyzékbe, ami rekordnak számít. A 2003 májusában tartott elnökválasztáson harmincezerrel kevesebben voltak. A nagy különbség javarészt abból adódik, hogy sok külföldön, jobbára Szerbiában dolgozó vagy tanuló polgár iratkozott fel a szavazási listára.

A nemzeti hovatartozás nagymértékben meghatározza a szavazók véleményét. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a polgárok 40,6 százaléka montenegróinak, 30 százaléka szerbnek, 9,4 százaléka bosnyáknak, 7,1 százaléka albánnak, 4,3 százaléka muzulmánnak és 1,05 százaléka horvátnak vallja magát. Felmérések szerint a montenegróiak 72,7, az albánok 95 százaléka, illetve a bosnyákok és a horvátok a függetlenség mellett szállnak síkra, a szerbek 82,5 százaléka viszont fenntartaná az államközösséget.

Emellett a földrajzi szavazatmegoszlás is erőteljesen kirajzolódik, ezért csalóka egy-egy település hangulatából az egész köztársaságra vonatkozó következtetéseket levonni. Podgoricában a polgárok többsége függetlenségpárti, és a fővárosban él a szavazásra jogosult polgárok közel negyede, 129 ezer ember. A történelmi főváros, Cetinje lakói szinte kizárólag szakadárok, és javarészt függetlenségpárti az albánok lakta délkeleti peremvidék is. A Szerbiával és Boszniával határos vidéken jobbára unionisták élnek, egyik bástyájuk Herceg Novi üdülőváros.

A közvélemény-kutatások 85 százalékos részvételt jósoltak, ilyen aktivitás mellett pedig a sikerhez 226 ezer szavazatot kell összegyűjteniük a függetlenségpártiaknak. Ennyi támogató voksot nem értek el eddig soha semmilyen választáson Montenegróban.

Az 1127 szavazóhelyiséget vasárnap reggel nyolc órakor nyitják meg, az urnákat 21 órakor zárják. A választást felügyelő két elemzőintézet, a CEMI és a CESID azt ígérte, hogy 21.30 és 22.00 óra között már közzéteszi az első részeredményeket, éjfélkor pedig már a végleges nem hivatalos eredményt közlik. Ha nagyon szoros lesz az eredmény – 54,5–55,5 százalékos sávba esik –, akkor tartózkodni fognak a részeredmények közzétételétől. A központi választási bizottság legkésőbb az urnák zárása után 24 órával ígérte a hivatalos előzetes eredmény közzétételét.

Mindkét tömb vezetői azt ígérték, hogy a felfokozott indulatok ellenére nem lesznek rendbontások, bármilyen eredmény is szülessen, de a CEMI és a CESID mégis arra kérte mindkét tábort, hogy tartózkodjon a szervezett megmozdulásoktól, amíg nem válik ismertté a végleges eredmény.

A kínzás gyakorlatának teljes felszámolására és a nemzetközi joggal ellentétes „titkos börtönök" és a guantánamói börtöntábor bezárására szólítja fel Washingtont az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának pénteken közzétett jelentése.

Az elmúlt hónapban lezajlott meghallgatások eredményeit összegző, 11 oldalas jelentés felszólítja az Egyesült Államokat a kínzásokkal kapcsolatos vádak alapos kivizsgálására és az afganisztáni, iraki kínzásokért felelős polgári és katonai személyek bíróság elé állítására.

A jelentés előírja, hogy az Egyesült Államok „alaposan és haladéktalanul indítson vizsgálatot és bírósági eljárást a kínzások elkövetőivel szemben, és sújtsa őket megfelelő szintű büntetéssel – figyelembe véve az elkövetett bűnök súlyosságát –, valamint állapítsa meg a döntéshozatali láncban szereplők felelősségét".

Washingtonnak a joghatósága alá tartozó összes területen tartózkodnia kell továbbá a kínzással járó kihallgatási technikák alkalmazásától, s különösen attól, hogy a Kínzás és egyéb kegyetlen bánásmód elleni ENSZ konvenciót „korlátozásokkal és az egyezmény célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen módon értelmezze". A jelentés külön sürgeti a kutyákkal való megfélemlítés és a szexuális jellegű megalázás gyakorlatának beszüntetését.

A jelentés felszólítja az Egyesült Államokat annak elismerésére, hogy a hatályos ENSZ-egyezmény alapján őrizeteseknek titkos helyen történő fogva tartása önmagában is kimeríti a kínzás és egyéb kegyetlen bánásmód kategóriáját.

A jelentésben kiemelik annak szükségességét, hogy Washington bezárja az összes, külföldön létesített titkos börtönét és a nemzetközi joggal ellentétes guantánamói börtöntábort. Az itt őrzött foglyok esetében vagy el kell indítani a bírósági eljárást, vagy pedig szabadon kell őket engedni. A jelentés hangsúlyozza tovább, hogy az őrizeteseket Washington ne adja ki olyan államnak, ahol „reális kockázata" van annak, hogy megkínozzák őket.

A meghallgatások során az Egyesült Államok küldöttsége hat éve első ízben jelent meg az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága előtt. John B. Bellinger, az amerikai külügyminiszter jogi tanácsadója és a delegáció vezetője a meghallgatások során hangsúlyozta, hogy az amerikai tisztviselők számára „tiltott a kínzásban való részvétel, bárhol és bármikor történjen is".

Az őrizetesekkel szembeni kegyetlen bánásmóddal kapcsolatban „sajnálatos módon elkövetett vagy feltételezett incidensek" évekkel ezelőtt történtek, és a vonatkozó jogszabályok, illetve a képzés és az ellenőrzés rendszere azóta jelentősen javult – fejtette ki Bellinger.

Az amerikai küldöttség hangsúlyozta, hogy Afganisztánban és Irakban elkövetett kegyetlen bánásmód gyanújával közel 800 vizsgálatot folytattak le. Ennek során a védelmi minisztérium több mint 250 személy esetében mondta ki a hivatali kötelességmulasztás tényét, valamint 103 haditörvényszéki eljárás keretében 89 személyt találtak bűnösnek. Közülük 19-et ítéltek legalább egyévi börtönbüntetésre.

Az ENSZ-Közgyűlés 1984. december 10-én fogadta el a Kínzás és egyéb kegyetlen bánásmód, illetve büntetés elleni konvenciót. Az egyezmény 1987-től lépett hatályba, az Egyesült Államok 1994-ben ratifikálta. Egy tíztagú, független szakértőkből álló testület felügyeli az egyezmény érvényesülését az azt aláíró 141 országban, időszakos vizsgálatok formájában. A testület most az Egyesült Államok vonatkozó gyakorlatát vizsgálta.

Megnyerte a bizalmi szavazást pénteken az olasz parlament felsőházában Romano Prodi pár napja megalakult kormánya. A balközép Unió pártszövetségre támaszkodó koalíció ezzel átesett a hivatalba lépéséhez szükséges két parlamenti szavazás közül az elsőn, mégpedig a nehezebbiken.

A szenátusban csak két főnyi többsége van az Unió pártszövetségnek, a kormány mindemellett tíz fős többséget kapott: 165 voksot 155 ellenében. A hét örökös szenátor mindegyike igennel szavazott.

A parlament alsóházában, a képviselőházban a jövő hét elején tartják a bizalmi szavazást.

Prodi csütörtöki programbeszédében radikális lépéseket ígért a gyengélkedő gazdaság rendbetételéhez, és kilátásba helyezte az olasz erők kivonását Irakból.

Az 1956-os magyar forradalom emlékeit felidéző fotókiállítást nyitottak meg pénteken Bukarestben a Román Nemzeti Hadtörténeti Múzeumban. A kiállítás 90 százalékban korabeli fotókat tartalmaz. Nyitott képeskönyvként mutatja be a román közönségnek azokat a hősi napokat, amelyeket számos amatőr fénykép is megörökített.

Kedves Gyula alezredes, a magyarországi Hadtörténeti Múzeum és Könyvtár igazgatóhelyettese az esemény helyszínén az MTI-nek elmondta: ez a mostani tárlat az immár tíz éve folyó magyar–román katonai kulturális együttműködés keretébe illeszkedik. A magyar honvédelem napján Budapestről Bukarestbe, a román hadsereg ünnepén pedig Bukarestből Budapestre szállítanak kiállítást.

Ennek a mostani kiállításnak az ad különleges időszerűséget – mondta az alezredes –, hogy az idén ünnepeljük a magyar forradalom 50. évfordulóját. A magyarországi események Romániában is sokakat érintettek, voltak, akik éveket töltöttek börtönben a magyar forradalommal való rokonszenvük kinyilvánítása miatt. „Reméljük, hogy a hidak tovább épülnek országaink között, polgáraink szívében: a személyes kapcsolatok és élmények, amelyek összekötik, átszövik az egységes Európát" – mondta a kiállítást megnyitó beszédében Lugosi József ezredes, a Hadtörténeti Múzeum és Könyvtár igazgatója.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5190 lej, 1 USD = 2,7600 lej, 100 magyar forint = 1,3366 lej.

A Fehér megyei állatjárványtani hivatal tegnap fokozott óvintézkedéseket foganatosított a Gyulafehérvár melletti Marosszentimrén, ahol a madárinfluenza gyanúja miatt három gazdaságot és egy telepet tartanak megfigyelés alatt.

A baromfitelep mintegy 50 alkalmazottja ideiglenesen karanténban van, a tulajdonos kereskedelmi társaság székhelyén. Az érintett gazdaságokban mintegy 120 szárnyast pusztítanak el, ha pedig beigazolódik a madárinfluenza-vírus jelenléte, – amire a gyorstesztek eredményei alapján számítani lehet, – további 36 ezer baromfira vár ugyanez a sors.

Ugyanakkor tegnap minden emberi megbetegedés gyanúja megdőlt: egyetlen esetben sem fertőzött meg embereket az országban a madárinfluenza. Ennek ellenére az egészségügyi szakemberek továbbra is fokozott figyelmet ajánlanak: a megfelelő higiéniai szabályokat kötelező betartani.

Az Egészségügyi Világszervezet romániai képviselői arra figyelmeztettek, hogy a madárinfluenza vírusa nem pusztul el fagyasztás során, hanem kizárólag csak a 70 fok feletti hő hatására, alapos főzéssel, sütéssel. A boltból vásárolt fagyasztott, nyers szárnyashúsnak nem szabad a többi, már elkészített élelmiszerhez érnie, a daraboláshoz használt kés is csak alapos lemosás után használható tovább. A vírus a madarakkal való közvetlen kapcsolaton kívül azok ürülékével is terjedhet, ugyanis az elhullott madárban a kórokozó további 35 napon át életben marad.

A mezőgazdasági miniszter, Gheorghe Flutur tegnap bejelentette: az összes, a fertőzés központi forrásának tekintett Feketehalomról származó húst kivonták a kereskedelemből. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy Vrancea megyében továbbra is problémás a szükséges óvintézkedések végrehajtása a lakosság ellenállása miatt, míg Kovászna megyében az fennakadás nélkül zajlott. Brassó megyében hét településen befejeződött a szárnyasok feláldozása, további háromban azonban még zajlik, közölte a miniszter.

Traian Băsescu államfőt is aggasztja a madárinfluenza-helyzet, ezért tegnap reggel magához hívatta a mezőgazdasági minisztert, aki egy órán keresztül tájékoztatta az ország elnökét az aktuális állapotokról.

Csalással, közérdeket sértő hivatali visszaéléssel vádolják Nicolae Ştefant, a fővárosi Állategészségügyi és Diagnosztikai Intézet igazgatóját, aki a saját fiának ítélte oda a madárinfluenza és a sertéspestis kimutatására használt szerek biztosítását rögzítő szerződéseket. A licit során eleve olyan gyártmányú készítményeket helyezett előnybe, amelyeknek kizárólagos forgalmazója Romániában a fia cége; az államkasszának okozott kár 2,4 milliárd lejnyi, hiszen a piaci árnál jóval többet fizetett a Diagnosztikai Intézet ezekért a szerekért.

A brassói bírók letartóztatták a Drakom cég adminisztrátorát, valamint a feketehalmi telep vezetőjét, hamarosan pedig az időközben szabadlábra helyezett PatiProd adminisztrátorának és Virgil Urdea állatorvosnak az ügyében is döntést hoznak.

Kormányátalakítást tervez a Demokrata Párt (DP): eszerint az eddigi 23-ról 17-re csökkentenék a minisztériumok számát, a miniszterelnök-helyettesi feladatokat a jelenlegi három helyett csak egy látná el, a kabinetet pedig továbbra is a liberális párti Călin Popescu Tăriceanu vezetné. Eszerint könnyen előfordulhat, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes elveszítheti az államminiszteri tisztséget.

A Mediafax megbízható forrásokra hivatkozva arról tájékoztatat, hogy a DP és az NLP a Tăriceanu-kabinet átalakítását tervezi, az ezzel kapcsolatos hírt a koalíciós partnerekkel, a Konzervatív Párttal (KP) és az RMDSZ-el folytatandó egyeztetések után kívánják hivatalosan bejelenteni. Az elképzelések szerint a kormány átszervezése során több minisztériumot összevonnának, egyes tárcákat teljesen megszüntetnének, a jelenlegi három államminiszteri tisztséget pedig egyre csökkentenék, amire a DP tartana igényt. A korábbi híresztelésekkel ellentétben az új csapatot továbbra is a jelenlegi kormányfő, az NLP elnöke, Călin Popescu Tăriceanu vezetné.

„Jelenleg 23 minisztérium létezik, de az átalakítás során karcsúsítanánk a kormányt úgy, ahogyan azt annak idején a kabinet megalakításakor, 2004 decemberében elképzeltük. A végrehajtó szerv tehát 17–16 minisztériumból fog állni annak függvényében, hogy milyen eredménnyel zárulnak a kormánykoalíciós partnerekkel való egyeztetések" – jelentette ki pénteken a Mediafaxnak a DP egyik magas rangú politikusa. A nyilvánosságot nem vállaló politikus hangsúlyozta: a demokraták a kormányátalakításnak csakis azt a változatát támogatják, amelynek során megszüntetnék a két miniszterelnök-helyettesi tisztséget.

„Csak egy államminiszter lesz, és erre a DP tart igényt. Hatáskörét szigorúan meg fogjuk határozni, nem úgy, ahogyan az jelenleg történik. Most az államminiszterek zabot hegyeznek a kormányban. Az átalakítás után a miniszterelnök-helyettes valóban második ember lesz a kabinetben" – vélik az idézett források.

A Mediafax szerint olyan hangok is hallatszanak, hogy meneszteni fogják a demokrata párti Gheorghe Pogea államminisztert is, akinek a helyét Vasile Blaga belügyminiszter töltené be, ugyanis az olasz kormányzási modell szerint nem kizárt, hogy a miniszterek az államminiszteri funkciót is ellássák.

A kiszivárgott hírekből az is kiderül, hogy átalakítanak az európai ügyekért felelős minisztériumot. A több tárca összeolvasztásából létrejövő minisztériumot továbbra is Anca Boagiu vezetné. Ugyanakkor a hírügynökség tudni véli, hogy a DP lecserélné Gheorghe Dobre szállítási és Mihail Hărdău oktatási minisztert is. A demokraták szeretnék, ha a liberálisok lemondanának az egészségügyi és a pénzügyi tárcáról.

Az átalakítás során megszüntetnék a nemzetközi finanszírozási programokért felelős megbízott miniszteri tisztséget (Cristian David), a középítkezésekkel, területfejlesztéssel (Borbély László) és a gazdasággal (Winkler Gyula) foglalkozó megbízott miniszterek, valamint a kormányfőtitkárság vezetője (Mihai Voicu) is áldozatul esnének a tervezett kormányátalakításnak.

Márton Árpád háromszéki RMDSZ képviselő tegnapi sajtóértekezletén kifejtette: léteznek véleménykülönbségek az RMDSZ és Demokrata Párt (DP) között a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán, de a szövetség nyitott arra, hogy közelítsék ezeket az álláspontokat. A képviselő hangsúlyozta: a törvény kulturális autonómia fejezete nem alku tárgya.

– A DP nem ért egyet az autonómiatanácsok létrehozásával, merthogy azok „párhuzamos struktúrák" lennének. Véleményünk szerint szó sincs ilyesmiről. Eddig nem létezett egyetértés, de remélem, hogy sikerül megoldást találni. Nyitottak vagyunk, tárgyalhatunk azokról a dolgokról, amelyekről a vélemények különbözőek, de szó sincs róla, hogy lemondanánk a kulturális autonómiáról – hangsúlyozta.

A kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitája a hónapok óta stagnál képviselőházi szakbizottságban vagy az SZDP és NRP képviselők vitákról való kivonulása, vagy pedig az RMDSZ és DP közötti nézeteltérések miatt. A DP vezetői több ízben bejelentették, hogy csak abban az esetben hajlandók megszavazni a jogszabályt, ha az nem tartalmazza a kulturális autonómiára vonatkozó fejezetet is.

Lapkommentárok szerint azonban úgy tűnik, hogy az országjelentés hatására, amelyben az áll, hogy az EU figyelemmel kíséri a kisebbségi törvény sorsát, a demokraták meghátráltak, vagy legalábbis jobban hajlanak a kompromisszumra. Ezt Kelemen Hunor is megerősítette a Szabadságnak, úgy vélte, a jelek szerint az Emil Boc vezette párt most már érdemben tárgyalna a tervezetről. A képviselő szerint a hétfői koalíciós egyeztetés alkalmával sikerült megegyezni a DP-vel 5 további cikkely elfogadásában. Amikor viszont az SZDP-sek és az NRP-sek megneszelték, hogy a keddi szakbizottsági ülésre a koalíció (viszonylag) egységesen érkezett, ők távoztak, ezzel ismét ellehetetlenítve a törvény vitáját.

Kelemen emlékeztetett: a nézeteltérések elsősorban a kulturális autonómiatanács kompetenciái körül robbantak ki, a DP szerint az RMDSZ-nek legfennebb véleményezési joga lehet a különböző döntések meghozatalában. Fel sem merült, hogy a szövetség ebbe belemenjen, ekkor született az a kompromisszumos javaslat, hogy paritásos bizottság alakuljon ki, amelyben fele-fele arányban vannak jelen a nemzeti kisebbség, illetve a közigazgatás képviselői, tehát csakis konszenzusos döntések születhetnek. Erről konkrétan a jövő héten tárgyalnak majd. Kelemen Hunor nem tekinti visszalépésnek ezt a kompromisszumos javaslatot, véleménye szerint a lényeg az, hogy a nemzeti kisebbségek képviselőinek döntő szavuk legyen a közösségüket érintő kérdésekben.

A Ziua értesülései szerint a demokraták hirtelen elfeledkeztek a saját tervezésű kisebbségi statútumukról, amellyel alternatívát kívántak nyújtani az RMDSZ által kidolgozott tervezetre. Mi több, a tárgyalóbizottságból visszahívták Valeriu Tabărăt, az „alternatíva" kivitelezejőt, aki afféle vörösposztó volt az RMDSZ szemében, a képviselőt és annak ultranacionalista megnyilvánulásait ugyanis még román nemzeti egységpárti korából ismeri az erdélyi magyar közvélemény.

Újabb kemény ellenféllel szembesülhet az amúgy is megosztott kormánykoalíció a képviselőházban. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) ugyanis erőteljesen azon dolgozik, hogy az őszi parlamenti ülésszakban már önálló képviselői frakciót állítson fel. Ez a Keresztényszociális Unióval (KSZU) való egyesülés következtében válik lehetségessé. A márciusban megvalósult fúzió következtében a KDNP már most öt képviselőt tudhat magáénak és hét független képviselővel folytat tárgyalásokat. Ha közülük legalább még ötöt sikerül meggyőzniük, hogy csatlakozzanak a KDNP-hez, akkor az egykori parasztpárt is önálló parlamenti csoportot alakíthat.

Radu Munteanu, a szervezet főtitkára tegnap Kolozsváron közölte, a tárgyalások akár két hónapon belül is befejeződhetnek. Nem árulta el, hogy kikkel folytatnak tárgyalásokat, csak Leondia Lari volt nagyromániás törvényhozót említette, aki a Vadim Tudor pártjából való távozása után önként jelezte csatlakozási szándékát. Az egyeztetések viszont még vele sem zárultak le.

A KDNP Kolozs megyei vezetői nem rejtik véka alá, hogy megerősödésükkel több figyelmet akarnak kicsikarni a kormánykoalíció részéről. Rendelkeznek eszközzel is erre, hiszen a KSZU parlamenti együttműködési megállapodást kötött a koalíciós pártokkal. Ezt az egyezséget azonban a KDNP-nek is el kell fogadnia egy május végi pártgyűlésen. Şerban Rădulescu azonban leszögezte: a megállapodást újra akarják tárgyalni. Az okokra Adrian Oros, a KDNP erdélyi szervezeteinek koordinátora világított rá. Közölte: a koalíció nem fordít elég figyelmet a parasztpártiak törvénytervezeteire.

A két párt fúziója most már Kolozs megyében is megvalósult. Az egy évig tartó tárgyalások következtében az összeolvadást a napokban papíron is szentesítették. Így, a Nagy-Románia Párt listáján a parlamentbe jutott Mircea Giurgiu egykori szakszervezeti vezető, immár a parasztpártot képviseli.

Felújítják a nagyszebeni vasútállomást és a környező utcákat, a munkálatokat a Strabag cég és a bukaresti Search Corporation végzi. A Ferdinánd király utca korszerűsítési munkálatai is elkezdődtek, az utca egy szakaszán ideiglenesen lezárták a közúti forgalmat. Itt már elkezdték az árok ásását a csatornarendszer korszerűsítéséhez. A munkával megbízott cégeknek egy hónapon belül kell befejezniük az utca felújítását.

Ezzel egy időben zajlanak a munkálatok a Corneliu Coposu úton is, amely a vasútállomás hídja alatt halad át.

A vasútállomás tatarozása és a hozzá kapcsolódó korszerűsítési munkálatok részei a Strabag és Search Corporation cégekkel kötött szerződésnek, amelyet a város az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Banktól kapott kölcsönből finanszíroz. A korszerűsítési munkálatok során kicserélik a kövezetet, és helyreállítják a közhasznú hálózatokat a környező utcákban is.

Felújítják a Metropoliei utca közvilágítását és építészeti örökségeit a város történelmi központjában. A munkálatok következő szakasza az új világítási rendszerhez szükséges vezetékek elhelyezése, ehhez a cég alkalmazottainak árkokat kell kiásniuk. Ezeket, a tervek szerint, az utca járdái alatt vezetik végig.

A Siemens AG Austria által végzett korszerűsítési munkálatok összértéke meghaladja a kétmillió eurót, a szükséges összeget az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank biztosítja.

A május elején elkezdett felújítási munkálatok egész ideje alatt az utcában szünetel a forgalom. A postakocsikon kívül minden járművet a szomszédos utcákba terelnek.

A munkálatok során kicserélik a teljes aszfaltburkolatot és újjáöntik a járdákat is.

Működésének tizenötödik évfordulóját ünnepli az Országos Máltai Szeretetszolgálat (OMSZ) szombaton fél háromkor a nagyenyedi RMDSZ székházában. Az OMSZ 1991-ben alakult, azóta sikerült kiépítenie egy életképes, szociális szolgáltatásokat nyújtó hálózatot. A szeretetszolgálat összetett szociális tevékenységet folytat diszkrimináció és mindenféle személyes érdek nélkül a szociálisan hátrányos helyzetű személyek megsegítésére. Emellett céljuk még a fiatal generáció keresztény és jótékony szemléletmódjának kialakítása.

Az ünnepi gyűlésen részt vesz Puskás Ernő szenátor, az Országos Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Franz Alfred Reichgraf von Hartig, a Máltai Lovagrend nagykövete, Cosmin Covaciu Fehér megyei prefektus, Mariana Hurubean, a Fehér Megyei Tanács elnöke és Mihai Horaţiu Josan, Nagyenyed polgármestere.

A besztercei városi tanácsosok elérték céljukat: magánlakcímüket törölték a Besztercei Polgármesteri Hivatal nemrég felújított honlapjáról. Az önkormányzat tagjai legutóbbi tanácsülésükön tiltakoztak magánéletük megsértése ellen, arra hivatkozva, hogy nem szeretnék, ha valaki éjszaka megzavarná nyugalmukat. Az igaz, hogy köztisztviselők, de nagy részük családos ember és ezért magánlakcímük törlését kérték az internetes portálról.

A besztercei tanácsülésen ez ügyben nem született egységes határozat. Végül úgy döntöttek, hogy aki nehezményezi lakcímének nyilvánosságra hozatalát, az forduljon a polgármesteri hivatal számítógépes szakembereihez, és töröltesse címét. A jelek szerint mindenki egy véleményen volt és eltávolítatták a magánlakcímüket a honlapról.

Tizenötmillió eurót hagyott jóvá egy projektre az Észak-Nyugat Fejlesztési Régió vezetősége egy Besztercét Marosludassal összekötő 77 kilométeres útszakasz felújítására. Ez az összeg azonban csak a fele annak, amire szükség lenne a minőségi munkához.

Gheorghe Marinescu, a Beszterce-Naszód Megyei Tanács elnöke elmondta, hogy a 15 millió euró csak az út felületének javításaira lesz elegendő, összetettebb munkálatokról pedig szó sem lehet, és a hidak megjavítására sem jut ebből a pénzből.

– Csak akkor tudtunk volna minőségi munkát végezni, ha 30 millió eurót kapunk – mondta a tanácselnök. – Így nem tudom, milyen lesz a végeredmény. A tervezők megpróbálják a legjobbat kihozni a szűk költségvetésből – tette hozzá.

Az Észak-Nyugat Fejlesztési Ügynökség legutóbbi ülésén értesítette a Beszterce-Naszód Megyei Tanácsot a projekt támogatásáról és a jóváhagyott összegről. A pénzt remélhetőleg 2007 első felében kapják meg, a munkálatokat 2008-ban kell befejezniük. Ez az első megyei út, amit európai pénzekből korszerűsítenének. A megyei tanácsnak csak az útjavítással járó költségek 25 százalékát kell fedeznie.

Hagyományos támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum dísztermében tartotta meg esedékes nyilvános nyereménysorsolását a Szabadság. A második negyedévre és április hónapra előfizetők, valamint a rejtvényfejtők jutalmazását ejtettük meg. A fődíjat, amint azt már korábban megírtuk, Tatár Ferenc (Kolozsvár, Türr István / 1918. December 1. u. 130/120.) olvasónk nyerte az Energobit Kft.-től.

A cégcsoport tagja, az Energolux képviselője, Horváth Szabolcs eladási igazgató elmondta, hogy az Energobit a kinti világítással foglalkozik inkább az alacsonytól a magasfeszültségig, míg az Energolux szerepe a belső világításban mutatkozik meg, mely területen a tervezéstől a kivitelezésig mindent átfognak. A nyeremény: a szerencsés előfizető lakásán minden izzót energiatakarékosra cserél ki a cég. Az ilyen égő többe kerül ugyan, de a mondjuk, 100 wattos hagyományos villanykörtét helyettesítő izzó mintegy 120 000 régi lejes ára megtérül, hiszen ötször kevesebbet fogyaszt, 6000 óra garanciával. Az Energolux jelenleg a Mărăşti-negyedben, a Luncii utca 5. szám alatt tevékenykedik, jövőre azonban elkészül az új székház a Bácsi úton. Az Energolux az OSRAM német márka képviselője, Horváth Szabolcs kijelentette: „eljuttatom Önöknek a minőséget".

A negyedévi pályázaton szerencsésnek bizonyultak még: 2. Kozma Dezső (Băiţa sétány 4/24.) – 500 ezer régi lejes szakorvosi vizsgálat vagy orvosi laboratóriumi kivizsgálás; 3. Tamás (Emil Petrovici 8.) – kétszemélyes kirándulás Verespatakra; 4. Baki Hari Rozália (Miron Costin 19.) – színes fénymásolás vagy nyomtatás új Minolta gépen 200 ezer régi lej értékben; 5. Szilasi Ida (Magyar / 1989. December 21. u. 60/30.) – strandrádió.

Egyhavi előfizetőink jutalmazása során a következők nyernek: 1. Sándor Éva (Tache Ionescu 97/2.) – 128 MB-os MP3 lejátszó és hangrögzítő 3 millió régi lej értékben; 2. Váradi Gyöngyvér (Putna 2/9.) – 500 ezer régi lejes szakorvosi vizsgálat vagy orvosi laboratóriumi kivizsgálás; 3–4. Dobrei Irén (Egyetem u. 11/8.) és Jánosi Ibolya (Kossuth / 1989. December 21. u. 23–35/53.) – színes fénymásolás vagy nyomtatás új Minolta gépen 100–100 ezer régi lej értékben; 5. Zágoni Éva (Barbusse 35.) – csokoládékóstoló Kolozsvár első csokoládé szakboltjából.

Támogatónk volt még a Promedical Center, az Erdélyi Kárpát Egyesület, a Kopiernicus és a Chocolate Manuela.

A sorsolás izgalmát oldandó kiselőadással is szórakoztattuk a nagyérdemű közönséget. Felméri Péter, a III. Erdélyi Humorfeszt nyertese három mókás jelenetet adott elő. A közönség jól szórakozott az atomerőmű mellett lakó degenerált Izabella, illetve Pista bácsi monológján, és tapssal jutalmazta a kétbalkezes bűvész jelenetét is.

Rejtvénypályázataink közül a márciusi és áprilisi sorsolást ejtettük meg. A Szabadságban sorozatban három héten át megjelent feladvány, valamint a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin által támogatott Forog az idegenből származó rejtvény helyes megfejtői közül a következők bizonyultak szerencsének:

Március, 4 rejtvény: 1. Szabó Gyula (Bizuşa 4/5.) – DVD; 2–5. Bajka Pál (Horea 18–20.), Bíró József (Detunata sétány 5/165.), Szabó Zsuzsa (Negoiu 8/6.) és Serestély József (Fântânele E pengetömbház/63.) – ajándékkönyv.

Március, 3 rejtvény: 1–2. Deák Berta (Mehedinţi 5/64.) és Sándor Éva (Tache Ionescu 97/2.) – Szabadság-előfizetés; 3–10. ifj. Lészai Lehel (Pap/Párizs 13.), Pál Sarolta (Grigorescu 72/5.), Drohobeczky Antal (Horea 47–49/21.), Bálint Aranka (Albac 10/13.), Bardocz Ildikó (Pata/Titulescu 2/9.), Józsa Mária (Unirii 23/31.), Moldován István (Donát XIII/8.) és Csornyenszky Sándor (Crişan 31.) – ajándékkönyv.

Április, 4 rejtvény: 1. Rostás Árpád (Tăbăcarilor 4.) – DVD; 2–5. Bíró József (Detunata sétány 5/165.), Kiss Irma (Detunata sétány 15/14.), Mihályi Anna Mária (Alex. Vaida Voevod 66/11.) és Balogh Eta (Gyár u. 1.) – ajándékkönyv.

Április, 3 rejtvény: 1–2. Dömös Ferenc (Nagybánya u. 33.) és Okos Erzsébet (Piersicului 34.) – Szabadság-előfizetés; 3–10. Jakab Erzsébet (Gépész/Romulus Vuia 16.), Magyari Csilla (Jugoszlávia 24.), Szilágyi Katalin (Unirii u. 29/5.), ifj. Lészai Lehel (Pap/Párizs 13.), Jakabos Julianna (Méhes/Albinii 120.), Szőcs Judit (Decebal 72.), Botár Erzsébet (Szentegyház/Maniu 5/8.) és Farkas József (Dornei 25.) – ajándékkönyv.

A Szabadságban szereplő rejtvények helyes megfejtése:

Március: 1. forduló: Az életben ami jó, az vagy erkölcstelen, vagy hizlal. 2. forduló: Nem nehéz szerelmesnek lenni, az a nehéz, hogy ezt bebizonyítsuk. 3. forduló: Az éhezőket nem lehet statisztikával táplálni.

Április: 1. forduló: A régi tévedések mindig népszerűbbek, mint az új igazságok. 2. forduló: Senki sem tud örülni igazán, ha nincs benne szeretet. 3. forduló: Igen, de tíz órára otthon kell lennem.

A sorsolást természetesen gyerekek végezték, jutalmuk ezúttal karamella volt.

A nyereményeket a könyvelőségen lehet átvenni, munkanapokon 10–16 óra között.

NYEREMÉNYEINK TÁRGYAK VAGY SZOLGÁLTATÁSOK ELLENÉRTÉKÜKRE NEM VÁLTHATÓK VISSZA.

A sorsolást tombola zárta, a mintegy 60 fős nézősereg egyike sem távozott jutalom nélkül. Egyebek között kürtőskalácssütőt, csészét és csengettyűt, golyóstollat, hűtőszekrény-mágnest, nyakbavalót, lehúzósokat, jelvényt és Kalinovszky Dezső: Graffitik a Szabadság oldal-faláról című könyvét osztottuk ki. Ezenkívül aki eljött, más meglepetésekhez is jutott golyóstollak, írószerek formájában a főtámogató Energobittől, de mindenkinek jutott jutalomra jogosító belépő a Chocolate Manula csokoládéboltba.

Az eseményt kiegészítette az ilyenkor gyakran szokásos újságíró-olvasó találkozó is. Ezen többek közt szó esett arról, hogy a kolozsváriak keveslik a lapárusoknál kapható, ám minduntalan elfogyó Szabadság-mennyiséget például a Kalános utcában; hiányolják a lapot, amikor objektív okokból nem tud megjelenni; több nyereményre szeretnének előfizetésükkel pályázni; továbbá javaslatokat tettek a sport- és más rovatok részére. A lap szép számban megjelent munkatársai és főszerkesztője igyekezett a kérdésekre megfelelni és a felvetéseket megszívlelni.

Szokatlan balesetre került sor a napokban Ördöngösfüzes községben: egy elvadult csacsi megharapott három (!) személyt. A pórul jártakat azonnal a szamosújvári kórházba sebészeti osztályára szállították, ahol orvosi kezelésben részesültek. Sajnos egyikük súlyosabb sérülést szenvedett, a vérengző fenevad ugyanis éppen a fülét csonkította meg.

Érdekes megjegyezni, hogy az utóbbi időben nem a kóbor kutyák okoznak problémát, hanem a szamarak. Az elmúlt időszakban több vidéki településről kaptunk hírt kutya- vagy ló harapásról, de megvadult csacsikról nem szólt a fáma. Ezután tanácsos a szamarakra is vigyázni.

• Kitiltották a forgalmat a főtérről. Útjavítás miatt még körülbelül egy hétig naponta 10–18 óra között betiltják az autóforgalmat Szamosújvár főterén.

A Közterület Fenntartó Vállalat dolgozói csak május elején kezdték el a szokásos munkálatokat. Danciu Mircea igazgató lapunknak elmondta: ebben az időszakban a város területén, 6 ezer négyzetméteren aszfaltoznak. Korszerűsítették a Dumbrava utca járdáját, az elkövetkező napokban pedig a Fierarilor utca aszfaltozásához látnak hozzá. Ezenkívül a főtéren betömik a gödröket. Az útlezárásáról legutóbbi ülésükön döntöttek a helyi tanácsosok. A Szabadság téren csak meghatározott időpontban közlekedhetnek a gépkocsik. Az itt található üzleteket a nap hátralévő szakaszában látják el áruval. Aki nem tartja be a helyi tanács határozatát, büntetésben részesül. Néhány évvel ezelőtt is született hasonló intézkedés, de akkor senki nem tartotta be az önkormányzat határozatát. Ezúttal a rendőrök is állandóan követik majd a rendelkezés betartását.

• Javítják a Gyermekklubot. Korszerűsítik a szamosújvári Gyermekklub udvarán található műhelyeket. Szász Tibor, az intézmény igazgatója lapunknak elmondta: eddig 500 millió lejt költöttek a javításra. Többek között kicserélték az ajtókat és ablakokat, parkettát helyeztek el és új hőközpontot szereltek fel. Nemsokára ide költözik a fotó- és informatika szakkör.

A Gyermekklub keretében hét szakkör működik, ezekben több mint 300 gyerek tevékenykedik. A Fő utcán található épületet 17 éve nem javították fel.

• Olaszországba készül a szamosújvári kórus. Olaszországban vendégszerepel nemsokára a szamosújvári Corala Magna vegyeskórus. A 40 tagot számláló énekkar egy pescarai meghívásnak tesz eleget, július közepén utaznak a külföldi turnéra. A hangversenyek mellett kulturális intézményeket és történelmi nevezetességeket is felkeresnek. Az idén hatéves évfordulójukat ünneplő kórus tagjai olasz, francia és német nyelvű énekeket tűztek műsorra. Az énekkar tavaly ősszel a franciaországi Izeure testvérvárosban is óriási sikert aratott.

Jelenleg a Szamosújvári Napok Keretében sorra kerülő koncertre készülnek, ami június 18-án mutatnak be.

Konkrét esettel alátámasztva: Kolozsváron a Monostori út 95. szám alatti D8-as nyolc emeletes tömbház lakói már három éve fontolgatták a tetőtér beépítését. Miért volt erre égetően szükség? Többek között azért, mert a tetőtér eladásából származó pénzt (körülbelül 50 ezer eurót) felvonó vásárlására és beszerelésére fordították volna, ugyanis az ingatlant 1991-ben átadó Urbana kereskedelmi társaság nem látta el a tömbházat ezzel a berendezéssel – tudtuk meg dr. Bogdan Chiroiu gondnoktól.

Elutasító válasz
A tavalyi herce-hurca után idén kiderült: a korábban kibocsátott városrendészeti engedély közben érvényét vesztette. Igazuk tudatában az ingatlan lakástulajdonosai újból benyújtották ez irányú kérésüket a kolozsvári polgármesteri hivatalhoz, ám meglepetésükre, a 2005/695-ös tanácsi határozatra hivatkozva, elutasították azt. Döntésüket azzal indokolták, hogy a beépítési terv nem felel meg az említett rendelkezésben utólag meghatározott követelményeknek. A lakók megpróbáltak eleget tenni az új feltételeknek is. Csupán azt nem tudták teljesíteni, hogy a beépítendő tetőtér szélén minden irányba 1,2 méteres sávot hagyjanak szabadon. Ezt ugyanis nem tette lehetővé a tömbház tartószerkezete, és így 90 négyzetméterrel csökkent volna az építendő lakások mérete – jegyezte meg Chiroiu.

Perbe fogták a városházát
Látva, hogy nem jutnak semmire, a lakótársulás beperelte a polgármesteri hivatalt, azt kifogásolva, hogy az nem hosszabbította meg a korábban kibocsátott városrendészeti engedélyt. Azt szeretnék, ha minél több, hasonló helyzetben levő társulás csatlakozna hozzájuk, hogy közös beadványban forduljanak újra a városházához, amelyben a tiltó tanácsi határozat teljesíthetetlen kitételei ellen emelnék fel szavukat. Úgy vélik: Kolozsváron szándékosan akadályozzák a tetőtér-beépítéseket, máshol ugyanis nincsenek ilyen megszorító feltételek. A munkálatokat végző cég különben már hat tetőtér-beépítést végzett például Nagyváradon anélkül, hogy ilyen bonyodalmaknak tegyék ki az érdekelteket. Jelenleg a lakóközösség várja a bíróság döntését.

Merev magatartás
A manzárdépítési szabályzat tavaly őszi szigorítása óta a kolozsvári műépítészek és a tervezők egyre többet panaszkodnak a városházi hivatalnokok merev magatartására. Úgy vélik: sokszor fiktív okok miatt gátolják az építkezést. A város szélén azért nem adnak például engedélyt, mert úgy tudják: valami tanulmány készül az erdővel kapcsolatosan. Ha rákérdeznek, a városháza illetékesei sem a tanulmány mibenlétéről, sem annak időtartamáról nem tudnak semmit.

A manzárdépítés a kispénzűek megoldása egy olyan városban, ahol az ingatlanpiaci árak jócskán meghaladják a legtöbb lakos anyagi lehetőségeit. Sok műépítész ezért úgy véli: a tiltások mögött az építővállalatok érdekei állnak, hiszen, ha a tetőtér-beépítések zöld utat kapnának, a csökkenő lakáskereslet alacsonyabb árakhoz vezetne.

Mások hibája miatt
Mások egyszerűen a gyengeséget, a felelősség-vállalásra való képtelenséget okolják. Erre utalnak azok az esetek is, amikor azért nem adnak engedélyt, mert a kérelmező közvetlen szomszédai már korábban meghaladták a beépíthető területre, illetve a magasságra megszabott arányokat. Ez akkor is tilalmat eredményez, ha a kérelmező maga betartaná a szabályzatot. Ilyenkor az egész környéket zárolják, egyetlen lakos sem kap engedélyt semmi olyan munkálatra, amelynek nyomán a jelenleg fennálló helyzet bármi módon megváltozna.

Néhány héttel ezelőtt a városi tanács urbanisztikai bizottsága megbeszélést kezdeményezett a Romániai Műépítészek Rendjével. Akkor is hasonló panaszok hangzottak el. Többen elmondták: a városházán gyakorlatilag nincs kivel tárgyalni, a törvények és a szabályzat alkalmazásakor a hivatalnokok úgy viselkednek, mintha azt feltételeznék: a kérelmezők és a tervezők kivétel nélkül törvényszegők.

Szabályellenes eljárások
Ez sajnos oda vezet, hogy sokan valóban szabályellenesen cselekednek. Egy részük megunja a huzavonát és nekifog a munkának, „a majd csak megjön az engedély" alapon. Mások – mihelyt megtudják mi vár rájuk – tudatosan lemondanak az engedélyeztetési folyamatról, remélve, hogy senki nem jelenti fel őket a törvénytelen építkezés miatt.

Ha mégis rajtakapják őket, úgy 10 és 100 millió régi lejnyi pénzbírsággal sújthatók, ami sok pénz ugyan, de egy lakás árához viszonyítva szinte elhanyagolható. Emil Boc polgármester – liberális (!) javaslatra – nemrég megpróbálta rávenni a tanácsot: hozzon határozatot, amelynek értelmében a törvényellenesen épült ingatlanokat lebonthassák.

Az indoklás az volt, hogy a szabályok rendszeres mellőzése Kolozsvár-szerte korlátlan épület-burjánzáshoz vezetett. A testületben ez éles vitát eredményezett, de végül azok győztek, akik úgy vélték: túl keveset építettünk ahhoz, hogy romboljunk.

A kolozsvári polgármesteri hivatal sajtóirodája arról tájékoztatott, hogy tavaly a következő ingatlanok részére bocsátottak ki tetőtérbeépítésére vonatkozó városrendészeti engedélyt: Teleorman utca 55. és 15., Pasteur utca 21., Lăcrămioarelor utca 9., Bukarest (volt Móricz Zsigmond) utca 86., Rapsodiei 15., Lunii 8. és 16., Izlazului 11., Párizs (volt Pap) utca 6. és 19., Monostori út 95., Jugoszlávia utca 73., Gyufagyár utca 19., Györgyfalvi út 45., Alverna 45., Tribun Vlăduţiu 2., Gorunului 2. és Moldoveanu 13.

Az egyetlen kibocsátott építkezési engedély az Izlazului utca 7. szám alatti ingatlanra vonatkozik. Itt fel is építették a manzárdlakásokat.

A Szépkenyerűszentmárton Mezőség Alapítvány július 22–31. között szervezi meg a Szépkenyerűszentmártoni Ifjúsági és Gyermektábort. A szervezők rendkívül gazdag programot kínálnak. Lesz többek között néptánc és népdaloktatás (oktatók: Gémesi Zoltán, Sóskuti Edit, Miklósi Ferenc, Szabó Júlia; zenél Mihai Emil és barátai, Patyi Zoltán, Fekete Antal Puma, Soós János, Istvánfi Balázs); szövés, fonás, varrás, gyöngyfűzés, agyagozás, nemezelés (Izsápi Júlia, Papp Emese, Miklósi Rozália, Fülöp Zsuzsa), fafaragás (Papp Béla), linómetszet (Riti Mária Katalin), tűzzománc (Lázár Imola); grafika, festészet (Kiss Ildikó, Juhos-Kiss Sándor, Kelebi István); ősi kultúránk megismerése (Patyi Zoltán, Hagyományok Háza, Magyarország); ősköltészet, ősi mesevilág, játékok (Réti Árpád, László Károly); hagyományos táplálkozás megismerése (kenyér-, cipó-, lepény-, kalácssütés, kukori, málé, sajt készítése); gyógynövények és gombák megismerése (Lévai Roland, Czakó László, Csortán Márton); helytörténeti és környezetismereti előadások (Fábián Gyula, Miklósi József); háziállatok megismerése; lovaglás, lovasbemutatók (Nagy Diána, Kuti Erika stb.); ló-, szamár- és bivalyszekeres túra; minden este tábortűz és táncház.

Napi háromszori étkezést biztosítanak, melegvizes tisztálkodási lehetőséget, szállást a református templom melletti táborhelyen sátorban (akinek van, hozzon). Felnőtteket, illetve gyermekeket kísérő szülőket külön táborhelyen, ágyas sátrakban szállásolják el, vagy előre jelzett igény esetén, pótdíj ellenében, házaknál. A jelentkezőket július 22-én mikrobusz szállítja a táborhelyre a szamosújvári vasútállomásról 10, majd 15.30 órakor. Részvételi díj 200 új (2 millió régi) lej. Jelentkezni július 7-ig ajánlatos az alábbi telefonszámokon: 0744/783809, 0723/231002, 0742/496348, email: szt.marton@freemail.hu.

A tábort Szépkenyerűszentmártoni Hagyományőrző Falunapok zárják július 29–30-án, változatos rendezvényekkel (lovas, íjász bemutatók; zenés táncos összeállítás Lapohos Márton egykori helybeli prímás emlékére; verses összeállítás; közös ebéd; szabadtéri előadások; mezőségi mulatság; meghívott zenekarok és tánccsoportok előadásai). Támogató a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Communitas Alapítvány.

43 kg higanyt próbált eladni három avasi (Oaş) illetőségű férfi a Torda és Aranyosgyéres közötti DN 1 E60-as országúton, amikor a megyei rendőrség nagyszabású akciója során tetten érte őket. 20 ezer euró értékben „vesztegették" a mérgező anyagot. Ez az utóbbi idők egyik legnagyobb ilyen jellegű zsákmánya Kolozs megyében. A 44 éves I. Ghemeş villanyszerelő, valamint Iosif L. 26 esztendős egyetemista és Dumitru L. 36 éves munkás (utóbbi kettő unokatestvérek) ellen eljárást indítanak. Szabadlábon vizsgálják őket a 2003/360-as törvény és a Büntetőtörvénykönyv 312 cikkelyének megsértése, azaz mérgező anyagok tárolása miatt. Ghemeş nyilatkozata szerint mintegy 10 évvel ezelőtt kapták a higanyt egy aranyosgyéresi személytől, aki már nincs az élők sorában. A mérgező anyag pedig többszörös lopás eredménye a Torda–Aranyosgyéres ipari zónából.

Romáknak fenntartott hely a rendőrakadémián
A romák helyzetét javítandó kormányrendelet alkalmazása következtében a 2006-os felvételi során 5 speciális helyet tartanak fenn az ehhez a nemzetiséghez tartozók számára. A jelöltnek a felvételi iratcsomóhoz csatolnia kell egy igazolást, törvényesen létező szervezettől, amely bizonyítja, hogy a roma közösség tagja.

Gépkocsilopás
A Móricz Zsigmond (Bukarest) utcában lakó Viorel B. D. feljelentést tett a rendőrségen, hogy május 18-án, csütörtökön 8–18 óra között ismeretlen tettesek ellopták gépkocsiját. Az 1310-es Dacia rendszáma CJ–66–ADA, fémes drapp színű. Körözést adtak ki előrekerítéséért. Aznap 19.05 órakor egy rendőrfelügyelő látta az autót a Ion Meşter és a Mogoşoia utca kereszteződésénél, 16–20 év közötti fiatalember vezette. Személyleírása: 160–170 cm magas, kétszínű hajú (oldalt sötét és rövidre nyírt, a feje búbján szőkébb és hosszabb), gyerekképű, erőteljes pofacsontozatú, hegyes orrú, kékszemű, vörös inget viselt. A rendőrfelügyelő kísérletet tett, hogy megállítsa, de néhány manőver után gyorsan elhajtott a Ion Meşter utcába, ahol sorsára hagyta a gépkocsit. Aki erről a személyről tud valamit, értesítse a legközelebbi rendőrőrsöt.

Nagy érdeklődéssel olvastam a Szabadságban A földtan és környezetünk című cikkét.

Az említett cikk tartalma bennem már rég megfogalmazódott gondolatokat ébresztett. Sok írás jelent meg a légkör növekvő szén-dioxid koncentrációjának apokaliptikus következményeiről. Ez a jelenség egyrészt a szerves fűtő- és üzemanyag felhasználásából ered.

Sajnos drasztikus mértékben e jelenséget visszaszorítani nem lehet, a mai alternatív energiahordozók fejletlensége miatt. Másrészt a cikk szerint is az erdőfelületek 80%-át kiírották, de itt sem várható látványos javulás erdősítés révén sem, hiszen e földterületek jó része már szükséges mezőgazdasági vagy lakott terület.

Az üvegházhatás jelenségének megfékezésére a szén-dioxidfogyasztó felületek növelése a legkézzelfoghatóbb megoldás. Ilyen lehetőség a Sargasso-tenger (Atlanti-óceán) óriási növényfelületének kiterjesztése, vagy a Csendes-óceánba hasonló növényfelület telepítése. A helyszín kiválasztásánál figyelembe lehet venni az ökoszisztémát, az állatfajok életterületét, a fontosabb hajóútvonalak nyomvonalát, és nem utolsósorban az áramlások sodró hatását. Még így is sok tízmillió négyzetkilométer állhat rendelkezésre.

Megfelelő nagyságú területtel talán el lehetne érni, hogy a globális szén-dioxidmennyiség stagnáljon, s az üvegházhatás megmaradjon a mai szinten.

Ugyanakkor óriási szervesanyag mennyiség állna rendelkezésre, amit az ökoszisztéma befolyásolásával, a hasznosíthatósága is megvalósítható lenne.

Egy másik földtani kérdés, ami nem vetődik fel a fentemlített cikkben: még a lexikonokban is (Új Magyar Lexikon (UML), radióaktivitás címszó) a Föld melegének 50%-át a radióaktivitásnak tulajdonítja. Ez egyszerű számítás szerint is tarthatatlan elmélet. Egy kilogramm 235-ös atomsúlyú urán (U²³⁵) a radioaktivitás révén tíz-tizenötmilliárd Kcal-ról tud fejleszteni. A Föld tömege viszont 5,97x10²⁴ kg. (Ajtay Ferenc: Otthonunk a Föld). Tehát a Föld egy fokkal való felmelegítésére majdnem százmilliárd tonna radióaktiv urán szükséges, akkor amikor a Földön ismert uránlelőhelyek tartaléka csupán 10 000 tonna nagyságrendűek. Ugyanakkor a természetes radioaktivitással rendelkező elemek: az urán, tórium bomlásvégterméke az ólom. Tehát többmilliárd éves korát figyelembe véve, a Föld egy jelentős hányadának ólomból kéne lennie. (1–4%). Ami persze nincs így.

Ez egyszerű számítás szerint bebizonyítható az O. J. Smidt féle kozmogóniai elmélet képtelensége is. Ez elmélet szerint a Nap egy sötét ködön áthaladva meteorikus por formájában ragadta magával (kaptálta) a bolygók anyagát. A kezdetben hideg bolygók felmelegedését és anyaguk megolvadását radióaktív bomlás hőtermelő hatásának tulajdonítja (UML). S ha már a radióaktivitásból származó hő olvasztotta meg a közeteket, akkor a Föld több mint 10%-a kéne ólom legyen.

De akkor honnan a Föld belső melege? Sokkal valószínűbbnek tűnik egy nem túl drámai körülmények között lejátszódó magfúzió. E feltételezést arra merem alapozni, hogy a Föld belsejében uralkodó óriási nyomás és hő hatására az atomok degenerált állapotban vannak, tehát elektronhéjuk elektronjait már elvesztették. 3000 km mélységben 2000 ⁰C a hőmérséklet (UML) és 1500 t/cm² a nyomás, ha a Föld 5,5 g/cm³ átlag sűrűségét vesszük figyelembe.

A lehetséges fúziók:

1. Mg¹²₂₆ + Mg¹²₂₆ — Cr²⁴ ₅₂ (a króm stabil izotópja előfordulása 83,5%)

2. Al¹³₂₇ + Al¹³₂₇ — Fe²⁶₅₄ (a vas stabil izotópja előfordulása csak 5,9%)

3. Si¹⁴₂₉ + Si¹⁴₂₉ — FSi²⁸₅₈ (a nikkel stabil iuzotópja előfordulása 67,8%)

Az olvasó kedvéért az Al, Mg, Si az alumínium, magnézium és szilicium vegyjele, az alsó sorban lévő számok az illető elem izotópjának tömegét, míg a felső sorban lévő számok az illető atom rendszámát (ami megegyezik az illető atommagban lévő protonok, pozítiv töltésű részecskék számával) jelenti. Megjegyzendő, hogy az atommagban lévő protonok száma meghatározza az illető atom valamely elemhez való tartozását. (Bármely 12 pozitív töltésű atommag: magnézium; bármelyik 26 protont tartalmazó atommag: vas).

A Mg¹²₂₆ izotóp előfordulása 11,3%

Az Al¹³₂₇ izotóp előfordulása 100%

A Si¹⁴₂₉ izotóp előfordulása 4,67%

Sajnos nincs atomfizikai képzettségem, s így számítással nem tudom alátámasztani feltételezésemet.

De figyelembe veendő, hogy úgy a magnézium, szilicium és alumínium, mint a vas, nikkel és króm alkotóelemei a Földnek, és olyan mennyiségben, ami elegendő lehet, hogy több év milliós magfúziós folyamat fűtőanyagaként (Mg, Al, Si) vagy mint e nukleáris folyamatok (reakciók) végtermékként (Cr, Ni, Fe) szolgáljanak. Természetesen nem ismert e feltételezett fúziós folyamatok energetikai hozadéka, de nagyon valószínű, hogy összemérhető a radióaktivitásával.

Merem remélni, hogy soraim érdeklődést keltenek s nem csak az átlag olvasóban. Annyi spekulatív elmélet mellett a fenti talán gondolatébresztő is.

A fiatalok erkölcsi értékrendje ma másként alakul, mint a korábbi generációknál: azelőtt a tekintélyelvű alapon érvényesített parancsolatokat és tilalmakat tették magukévá a felnövekvő korosztályok, ma viszont nagyobb szerepe van például az emberi méltóság és a szociális igazságosság kérdéseinek — állítja Kerstin Reich tübingeni pszichológus.

Az érem másik oldala, hogy a fiatalok ma az értékeket alku tárgyaként látják. A felnőttek ugyan vágyakoznak az egykori szilárd értékrend után, de saját magukat illetően gyakran hajlandók a kivételre. Ugyanakkor a mai fiatalok a korábbi generációknál inkább hajlamosak a differenciáltabb válaszok keresésére. Ez komolyabb ítélőképességet kíván meg, mint a klasszikus erkölcsi szabályok alkalmazása, viszont kevésbé egyértelmű válaszokhoz vezet. A társadalmi normák elsajátításában igen nagy szerepe van az ép családi és baráti kapcsolatoknak, aki ugyanis saját szükségleteire vonatkozóan nem tapasztalja a szabályokat, az a mások ügyében sem fog megértést tanúsítani a szabályok iránt.

„Ha valahol, úgy itt igazán érvényes a klasszikus görög mondás: Panta rhei! – Minden folyik!" E mondattal zárta Dr. Xántus János az 1942-es fellegvári földomlásról szóló munkáját. Úgy is mondhatnánk, hogy itt minden csúszik! Viszont igaz ez a megállapítás nemcsak Kolozsvárra és közvetlen környékére, hanem az egész Erdélyi-medence területére, különösképpen a Mezőségnek nevezett tájegységére, ahol bizonyára mindenki felfigyelt már a csuszamlások alakította hepehupás térszínekre.

De vajon minek is köszönhetők ezek a jelentős anyagi károkat okozó, néha akár emberi áldozatokat is követelő lejtőmozgások, csuszamlások? Természetes folyamatok-e, vagy kizárólag az utóbbi időben oly sokat emlegetett meggondolatlan emberi tevékenységeket okolhatjuk kialakulásukért? Nos, elmondhatom – talán önmagunk megnyugtatásáért is – hogy a csuszamlások sok esetben természetes folyamatok, amelyek okait elsősorban a földtani és domborzati adottságokban kereshetjük, és amelyek emberi beavatkozások nélkül is bekövetkeznek. A saját – főleg kényelmünk érdekében folytatott – tevékenységeink viszont tovább bonyolítják a helyzetet, és mindenképpen elősegítik az amúgy is csuszamlás-veszélyes lejtők egyensúlyának megbomlását.

Kolozsvár és környékének (tágabb értelemben az Erdélyi-medence) csuszamlás-veszélyessége elsősorban a térség geológiai felépítésének következménye. Itt főleg a terület nagy részét borító harmadkori üledékek egyik fontos jellemzőjét emelném ki, éspedig a vízáteresztő (pl. homok, homokkő) és vízátnemeresztő (pl. agyag, márga) rétegek váltakozását. Az agyagokra jellemző, hogy víz hatására nemcsak megduzzadnak, de képlékennyé is válnak, így a fölöttük lévő vízáteresztő rétegek könnyen lecsúsznak. A földtani adottságokon kívül azonban felhívnám a figyelmet egy rendkívül fontos tényezőre, éspedig a víz jelenlétére. Manapság egyre többet hallani a nagy esőzések kiváltotta csuszamlásokról, kő- és földomlásokról, amelyek az anyagi károk mellett sok gondot okoznak az útlezárások miatt, vagy akár emberi lakóhelyeket is veszélyeztetnek. Megjegyezném, hogy Kolozsvár környékének hepehupás felszínét kezdetben nem a maihoz hasonló esőzések alakították. A csuszamlások főleg a pleisztocén végén (kb. 10 ezer évvel ezelőtt) jelentkeztek, amikor az eljegesedéseket követő felmelegedési időszakban nálunk a fagyott talaj felengedése szolgáltatta a rendkívül nagy vízmennyiséget. Ugyanakkor a folyók bevágódása is felerősödött, ennek eredményeként pedig a völgyoldalak hirtelen meredekebbé váltak, ezáltal is elveszítve stabilitásukat. Így csúszott meg például a Feleki-oldal. A Szamos jobboldalán ma is felismerhetjük az akkori csuszamlásos folyamatok nyomait: a Feleki-tetőtől a város központjáig hatalmas méretű lecsúszott (főleg talajfolyásos) lejtőképződmények találhatók. A Szamos baloldalán, elsősorban a Szentgyörgy-hegy környékén (Írisz-telep fölött), vagy a Kajántó-völgyben láthatjuk a pleisztocén-végi képződményeket. Itt is találunk kisebb rétegmélységekben kipattanó csuszamlásokra utaló jeleket, de itt megfigyelhetők a hatalmas méretű suvadások is, melyek rendkívül látványos felszínformákat hoztak létre. (Zárójelben megjegyezném, hogy a csuszamlások ezen típusának elkülönítésére – a XX. század elején a kolozsvári egyetemünkön is tanító – Cholnoky Jenő, földrajztudós vezette be a Mezőségen használatos „suvadás" népi nevet a szakirodalomba). A suvadások során lecsúszott, majd feldarabolódott tömegek jellegzetes formái az ún. „koporsók", melyek a Meleg-völgy baloldalán elhelyezkedő Szénafüvek, vagy a Szentgyörgy-hegy területén (különösen a Pokol-közben) kirándulóknak nyújtanak rendkívüli látványt. Szerencsére a Szénafüvek botanikai ritkaságai, valamint jellegzetes formakincse miatt természetvédelmi terület, viszont elszomorító az a tény, hogy a hasonló értékekkel rendelkező Pokol-köz városunk egyik legelhanyagoltabb kirándulóhelye (pedig a Szénafüvek kiegészítéseként joggal megérdemelné a hasonló védettséget).

Mint láthattuk, Kolozsvár környékén a lejtőmozgások (csuszamlások, talajfolyások) a Szamos mindkét oldalán jellemzőek, különbségeket mégis észlelhetünk a bal- és jobboldali lejtők között, ami elsősorban annak a következménye, hogy a Szamos a baloldalt jobban alámossa, így ott a lejtők meredekebbek, tehát jóval labilisabbak, lejtőmozgásokra sokkal alkalmasabbak (ez még az üledékek rétegdőlésével is magyarázható). Ezt a legszemléletesebben a Fellegvár- és a Kányafő alatti völgyoldallal példázhatnám, ahol a meredek lejtők nemcsak csuszamlásveszélyesek, hanem a kő- és földomlások is jellemzőek (ilyen jellegű katasztrófákról a XIX., illetve XX. században többször is említést tettek).

A pleisztocén-végi csuszamlások, suvadások napjainkra már stabilizálódtak. Azaz – ha pontosabban szeretnék fogalmazni – természetes körülmények között stabilizálódtak volna. Csakhogy az emberi tevékenységek következtében a jelenkori felszínalakító folyamatok, tehát a jelenkori csuszamlásos és talajfolyásos jelenségek is rendkívül intenzíven hatnak. A csuszamlásra amúgy is hajlamos lejtőket a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási, valamint az építkezési és útépítési munkálatok még instabilabbá tették. Ezt számtalan példával lehetne szemléltetni, de most csak néhányat szeretnék kiemelni. Közülük elsősorban a meggondolatlan erdőirtást, ami az utóbbi években az ország egész területén oly jellemző tevékenységgé vált. A fás növényzet ugyanis egy rendkívül jó felszín- és talajvédő, ugyanakkor vízvisszatartó elem. Jelenléte nemcsak a gyökérzet talajmegkötő szerepe miatt kedvező, hanem azért is, mert a lehulló csapadékmennyiséget csak fokozatosan engedi a talajba szivárogni, és megvédi a felszínt az esőcseppek becsapódásának romboló hatásától is. Hiányában viszont a lehulló csapadék teljes mennyisége, és általában nagyon rövid idő alatt (nem fokozatosan) közvetlenül a felszínre kerül, ahol, ha a már említett földtani feltételek is adottak, könnyen bekövetkezhet a vízzel telítődött talaj-, vagy az üledékes rétegek lecsúszása a lejtőn. Mivel az utóbbi években egyre gyakoribbak a nagyerejű esőzések, egyre több „rekord-érték" dől meg, ami az átlag csapadékmennyiségeket illeti, el kéne gondolkodni azon, meddig irtjuk még maradék erdőinket, meddig csupaszítjuk meredek lejtőinket, anélkül, hogy valamilyen alternatívát is szolgáltatnánk, amivel a negatív következmények csökkenthetők? Az erdőirtás mellett azonban nem elhanyagolható a túlzott legeltetés kedvezőtlen hatása sem. Az erdőmentes, gyeppel borított felszíneken az állatok (főleg a patások) tiprása miatt a gyepszőnyeg megszakad (főleg, hogy az állatok bizonyos ösvényeket rendszeresen használnak), az így lecsupaszodott felszíneket pedig könnyen megtámadja a csapadékvíz, talajcsuszamlásokat eredményezve. Ugyanakkor az ember nemcsak helytelen mezőgazdasági tevékenységekkel, hanem építkezési munkálatok révén is labilissá teszi a völgyoldalakat. Építkezések, útbevágások során egyrészt a lejtők egyensúlyának megbontása, másrészt – elsősorban a lejtők felső részein – a megnövekedett terhelés okozza az instabilitást.

Kolozsvár és környékének csuszamlásai, mint láttuk, pozitív értékek hordozói is lehetnek. Érvényes ez a megállapítás a régi, pleisztocén-végi suvadásokra, melyek látványos formakincse, vagy éppen – sajátos életteret biztosítva – ritka növényvilágával lenyűgözi a kirándulókat, mint pld. a Szénafüvek területén. De a csuszamlások, talajfolyások napjainkban is formálják nemcsak kirándulóhelyeinket, hanem beépített területeinket is, ahol a lakott terület épületállományát és úthálózatát folyamatosan roncsolják. Természetesen amellett, hogy tevékenységeinkkel sok esetben növeljük e folyamatok intenzitását, növeljük völgyoldalaink csuszamlás-veszélyességét, az emberi beavatkozás pozitív irányú is lehet, pld. szellőztető kutak, merevítő falak létesítése és lejtőszög-kiegyenlítő munkálatok révén (pld. a Fellegvár-oldalában), vagy gyümölcsöstelepítés révén (pld. a Szentgyörgy-hegy déli és nyugati lejtőin), bár az ilyen jellegű területrendezési megoldások Kolozsvár sok más csuszamlásra hajlamos részén még ma is hiányoznak.

Cikkemet azzal kezdtem, hogy itt „minden csúszik!" És azzal szeretném zárni, hogy nem megijedni kell. A természettől, környezetünktől nem megijedni, nem félni, nem rettegni kell, de azt sem szabad hinni, hogy fölötte kényünk-kedvünk szerint uralkodhatunk. Környezetünket tisztelni kell! De ez csak akkor lehetséges, ha ismerjük azt. Vagy ha legalább igyekszünk minél jobban megismerni a földfelszínen lejátszódó természetes folyamatokat, valamint azt is, hogy a saját tevékenységeink hogyan befolyásolják azokat. Mert környezetünkért mindannyian felelősek vagyunk!

A megvásárolt napilapok mellett egyre több ingyenes és ugyanakkor pompás reklámnyomtatvány jelenik meg postaládáinkban. Ezeken valóban szemet gyönyörködtetők az ajánlatok: csodalakássá válna kis tömbházlakásunk, ha megvehetnénk mindazokat a tárgyakat, amelyeket felajánlanak.

Tömbházunkban, a Szamos-partján, főleg nyugdíjasok laknak. Csakhogy a szőke Szamos nem kényezteti a nyugdíjakat kihordó postásokat, és a havi járandóság alig elég. Szerencsénkre meleg idők következnek, majd csak kibírjuk valahogy őszig. Ebben a kapitalizmusban lubickoló Romániában nem mennek a legjobban a dolgok. Ráadásul a nehézségeket még istenverés is tetézte éppen Krisztus feltámadásának ünnepén – az árvíz. Ez pedig sok pénzébe kerül az Európába tartó Romániának.

Egyik nyugdíjas szomszédom mondta a napokban, hogy Ceauşescu idejében befogta a száját és dolgozott, mikor nyugdíjba került, sorba állt az élelmiszerekért, de azért félre is tudott tenni egy kis pénzt. Valóban így volt abban a rettenetes rendszerben, igaz, nekem volt egy kis kertem is Kányafőn, ahol megtermeltem ezt-azt. A rosszabb idők most következnek, de nem mindenkinek egyformán. Üzletelők, ügyeskedők, politikusok egyre gazdagodnak, eurómilliomosokká válnak, a nép pedig egyre jobban elnyomoródik. Sok a munkanélküli, bizonytalanok az állások. Az meg egyenesen kiábrándító, hogy épp azok élnek egyre jobban és építik palotáikat, akiknek nincs is rendes állásuk, nem dolgoznak. A már említett kányafői úton van egy ház, amelyet tulajdonosa már tíz éve épít. Egyszer eltűnt az ember. Kérdem a feleségétől, mi történt, hol van? Spanyolországba ment kőművesnek. Egy évig dolgozott kint, nemrég jött haza, és egymaga igyekszik befejezni a házát. Miközben a szomszédban három földdarabon két év alatt kacsalábon forgó palota épült, a családnak meg két autója is van.

Az árvíz az ország maradék pénzét is elviszi, amiből esetleg nyugdíjat növelhettek volna. Egy szerencsénk van, hogy jön a tavasz meg a nyár, kihúzzuk valahogy őszig. De mi lesz azután?! Miből fizetjük majd ki a dráguló közköltségeket, és miből vásárolunk élelmet?! Ilyen körülmények között lépnénk be az EU-ba, azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy politikusaink és a kormány valahol, valamit nagyon elhibázott. Ki tudná megmondani, mi lesz mindebből?

B. G., kolozsvári olvasónk arról érdeklődik, hány hónapig köteles valaki fizetni a hozzájárulást ahhoz, hogy szülési szabadságra legyen jogosult, és változott-e az ilyen típusú szabadságnapok száma 2006-ban?

A szülési szabadságot és az erre az időszakra az anyákat megillető juttatást 2006. január elsejétől egy új jogszabály, a 2005/158. sürgősségi kormányrendelet előírásai alapján alkalmazzák, illetve állapítják meg. Ez a jogszabály előírja, hogy az egészségügyi társadalombiztosítási betegszabadságra és juttatásra azok jogosultak, akik legkevesebb hat hónap hozzájárulási időszakkal rendelkeznek, amelyet a szabadsághónap előtti 12 hónapban kell megvalósítani. A szabadságnapok száma a korábbi törvényhez viszonyítva nem módosult. A terhességi és gyerekágyi szabadság összesen 126 naptári nap. A terhességi szabadságot szülés előtt 63 napra, a gyerekágyi szabadságot pedig a szülést követő 63 napra adják. Akárcsak eddig, ezeket a napokat kiegyenlíthetik, az orvos tanácsa és az érintett személy választása alapján, de oly módon, hogy a gyerekágyi szabadság feltétlenül legalább 42 naptári nap maradjon.

A kérdés: szükséges-e, lehet-e módosítani, illetve gazdagítani a nemzeti identitástudatot. A Szabadságban korábban olvasott beszámoló szerint, az általános tiszteletnek örvendő magyarországi államelnök kezdeményezésére jött létre az a „konferencia", amely a határokon túli magyarok létkérdéseivel foglalkozott.

Több előadás elhangzott, az átlagos olvasó mindössze arról tájékozódott, hogy „nem lehet általában a határokon túli magyarokról beszélni": az egyes országokon belül rendkívül tagolt a magyarság helyzete; a konferencia kifejezetten tudományos jellegű volt; az a veszély fenyeget, hogy a határon túli magyarság lemarad a modernizációban; rendkívül nagy a népességfogyás a magyar ajkú lakosság körében, ugyanakkor képzettsége is sokkal rosszabb; hiányzik a magyar értelmiség színe. A meghívottak szinte egybehangzón állították: iskolák nélkül teljesen reménytelen fenntartani az identitást, a magyar identitás átadását az óvodákban kell kezdeni. A következő tanácskozást őszre tervezik. Ennek témája a tömbmagyarság és a szórványmagyarság közötti különbség, illetve a többes identitás kérdései.

Tisztában vagyok azzal, hogy a szóban forgó és hasonló konferenciák nem vallási rendezvények, s természetük szerint nem foglalkoznak a hit kérdéseivel. A magyar identitás keresése és ápolása úgy történik, ahogyan tükröződik a sajtóban és egyéb „médiacsatornákon". Ebben a tekintetben mind igaz, hogy mennyire nagy jelentőségű akár a modernizáció hiánya, akár a gazdasági viszonyok rendezése az „új" Magyarországon és az utódállamokban, a kivándorlás ijesztő képe, az iskolák fontossága, az anyanyelv ápolása, az autonómia követelése, a kultúra egyetemes problémája, a lakosságfogyás – az anyaország példájára Erdélyben is –, és megannyi hasonló problémája az identitástudatnak. Mindezekről írni és beszélni elengedhetetlenül szükséges.

Jelen soraimnak egyetlen központi igénye – anyák napjára való tekintettel is –, hogy szabad-e magyar identitástudatról előadásokat tartani és tanulmányokat megjelentetni, konferenciákat szervezni a hitben járó édesanyák és édesapák nélkül? „István király" országában és a „keresztény Magyarországon" van-e lehetősége a megújuló identitástudatnak a nem hangoztatott új értelmű édesanyák és édesapák nélkül? Kérdezhetjük: maradjunk-e meg a férfiak és nők, partnerek és élettársak, önálló egyéni döntések, nyugati modernizáció, szabad lelkiismeret, egyházi tunyaságok (kivételektől eltekintve), a pluralizmus dicsőítése, a demokrácia korlátlansága, a szekularizáció térhódítása és helyeslése, s nem utolsósorban a „drága anyaország" romboló példamutatása mellett? Napjainkban csaknem szégyen és visszamaradottság a házasságkötési hitvalló esküről, s benne az „istenfélő, feddhetetlen és példamutató házassági és családi életről" beszélni, emlékezni. Hol van az az ifjúság, amely a jövendő letéteményeseként, a saját édesanyák iránti szeretet és tisztelet nyomán be akarja táplálni a magyar identitástudatba az új értelmű édesanyaság igényét – a 127. zsoltár elvárása és ígérete szerint?

Elkövetkezhet a határok spiritualizálása, fölemelkedhetünk az európaiság és az együttjáró demokrácia magaslatára, sőt még önálló magyar erdélyi egyetemünk is lehet, megannyi visszanyert egyházi ingatlannal együtt, folklórkincseinket világhírűvé tehetjük, de az új szívet dobogtató édesanyák és édesapák nélkül csak a több költeményből összeillesztett Ady-szellem érvényesül: „mindenek túlján, undorodván és szépen butulván" sírom el, hogy „nincs magyarság" és „fájdalmunk is a régi".

Mindez nem pesszimizmus, sem múltra visszanéző siránkozás, s legkevésbé üres reménytelenkedés. Inkább a magyar nemzettudat megújítására irányuló törekvés az „anyaméh gyümölcsét vállaló édesanyák" szeretetével és tiszteletével, a házassági esküt tevő menyasszonyok és vőlegények közösségében.

Alternatívaként hadd hangozzék a „népi sorvadás" és a „vígan megyünk tönkre" határokon inneni és túli tagadhatatlan valósága. A tisztábban látás előtti térdhajtás az ügy természete szerint bűnbánó kötelesség, a keresztény-keresztyén egyházban, és azon kívül egyaránt.

Egy román nyelvű ismeretterjesztő füzetecskében olvastam: Kisilva az Osztrák–Magyar Monarhiában az Óradna járáshoz tartózott, az óradnai járás 14 településből állt Óradna központtal, járásbírósággal, postával, rendőrséggel, csendőrséggel. Kisilván túl már a Naszód járás következett.

Az Ilva patak völgye alig 40–45 kilométer hosszúságú. A füzet azt állítja, hogy az Ilva megnevezés rutén eredetű, és sárga, agyagos földet jelent. Több mint ezer éve ugyanis ez a szláv nép lakta egy ideig ezt a részt. Az Ilva patak Kisilvánál egyesül a Nagy-Szamossal. A füzet két legendát is emleget a Les (Lesu) név okán. E település határában találták meg egy ókori főasszony kedvenc vadászkutyájának egy vadkan által széttépett testét. A másik változat a következő: itt álltak lesben a magyar királyok csapatai, várva a tatárokat, akik itt keltek át a Kárpátokon, megrohanva Óradnát, ahol mindig találtak aranyat.

Kisilva egy igazi hegyi település. Alig van sík területe. Az Ilva-völgye a XVII–XVIII. század idején népesedett be. A vidéket a Henye 1612 méter magas hegysége uralja. Gyönyörű vidék. Már 75 éve élek itt, én nagyon szeretem.

A húszadik század elején minden megváltozott a településen. 1906-ra a vasútvonal felért Kisilvára is. 1908-ban már működött a Désről ide telepített fűrészgyár. Az ipar jótékony hatása lassan érezhetővé vált. Amikor a román állam a harmincas évek elején elkezdte a Kisilva-Dorna Vátra vasútvonal építését, és azt 1938-ban felavatta, a vidék és az Ilva-völgye még jobban fellendült.

Mivel Kisilvának nem volt annyi sík területe, ahová az állomást és a gyárat is fel lehessen építeni, a hatóságok elintézték a dolgokat. A szomszéd község, amelyiknek már volt vasútállomása, Mezőfüzes (Feldru), adja át Kisilvának a kívánt területet, és helyette erdőt kap cserébe. Erdély területén sok fürészgyár található, továbbá a Kárpát-medence mindenféle nemzetisége. Így aztán amikor a dési fűrészgyár Kisilvára került, az eddig szűz román helység színesebb lett, mivel a gyárbeliek általában mind magyarul beszéltek. Hiába hívták Vornwaldnak, Webernek, Taubernek, Bachmannak, Kukhareknek, Grimmnek, Frimmnek, Blummnak, Katlernek, Gellnernek, Redlnek, Luknak, Kulaknak, Cibeikalovnak, Lemaknak, Narosnak, Ivanciuknak, Grapininenek, Fortininek, Tersánszkinak, Bozsojovszkinak, Faltinszkinak. Ahogy felépült a gyár, jöttek a kereskedők is: Mandel, Slézinger, Adelstein, Grünfeld, Kufer, Furmann, Saul, Löwiék, Sapira, Noel, Slajmi. Magyarokat nem emlegetek, mert mi voltunk többségben. Amikor már üzemelt a gyár, megnyílt a magyar nyelvű iskola is. De 1952-ben megszűnt. Végleg. A magyarul beszélő gyerekek száma megcsappant, vegyes házasságokat kötöttek, azt követően a gyerekek szívesebben beszélték a románt. A levegő is fagyosabb lett.

Az idő haladtával az idősebb szakik nyugdíjba mentek, onnan a temetőbe. De többen valamelyik gyermekükhöz költöztek különböző városokba. Jelenleg a gyár alig üzemel, hol egy arab, hol egy olasz, hol egy litván bérli, ameddig bírja. Most már az ujjamon meg tudom számolni az itteni magyarokat vagy a magyarul beszélőket. Kilencen vagyunk összesen. A legidősebb én vagyok, 84 éves. Ketten alig lépték túl a 60-as korhatárt. A többi a nyolcvanhoz közeledik. Még egy jó évtized, és a kakukk csak a többségiek nyelvén szól. Így aztán a gyár 100 éves évfordulójára a végét járja, a kis számú magyar szórvány is eltűnik az ingoványos talajban.

Egy életet leélni egy helyt a szülőfölddel ér fel. És hány ilyen apró magyar szórvány tűnik el nyomtalanul!

Már több mint egy éve, hogy elvesztettem drága, nemeslelkű édesanyámat, de még most sem tudom elhinni, hogy ő már nincs. Midőn a templomból vagy vásárlásból a lakásom felé megyek, könnybe lábad a szemem, mert ráébredek a valóságra, arra, hogy nincs aki várjon.

Olvasom az újságokban és látom a televízióban minduntalan, hogy a fiatalok meg az idősebbek is bántalmazzák édesanyjukat azért, hogy a kicsi nyugdíjukat vagy félretett pénzüket elvegyék, amelyet aztán eldorbézoljanak, elherdáljanak. Több mint egy évet próbáltam úgy ápolni nagybeteg édesanyám, hogy legalább keveset visszaadhassak abból, amit ő egy életen át nyújtott gyermekeinek. Talán a lelketlenek is visszasírják egyszer azt, „aki csak sírt, de nem panaszkodott".

Méhes György író, költő, dramaturg, műfordító, eredeti nevén Nagy Elek, május 14-én töltötte be 90. életévét. Kívánunk neki még sok boldog évet gyermekei, unokái körében.

A nagyhírű, nemzetközileg elismert irodalmár Kolozsvárról költözött Budapestre, ahol tovább folytatta írói munkáját, amiért számtalan díjban, kitüntetésben részesült, mind a mai napig. Nagy Elek Székelyudvarhelyen született 1916. május 14-én, középiskolai és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte. 1938–1944 között a Pásztortűz, a Keleti Újság rovatvezetője, majd a Világosság, Ellenzék, Falvak népe munkatársa, a Napsugár szerkesztője volt. Rendkívül termékeny írói munkássága volt: írt regényt, novellát, verseket, színdarabokat. Állandóan jelentek meg regényei, amelyekben a Trianon előtti és utáni erdélyi társadalmat örökíti meg. Többek között kitüntették a Magyar Köztársaság Kiskereszt Érdemrenddel (1999), Kossuth-díjjal (2002), Erdélyi Írók Ligája Nagydíja (2003), 2005-ben az Európa Akadémia osztrák elismerését és díját kapta.

2005. szeptember 29-én a kolozsvári Bulgakov kávéházban rendezett összejövetelen bemutatták a Kolozsvári milliomosok regény átdolgozott kötetét, amelyben a műben szereplő Keller család most már eredeti nevén szerepel, mint Renner bőrgyáros és leszármazottai. Az író televízión keresztül üdvözölte a könyvbemutató résztvevőit. Az estét az író fia, Nagy Elek budapesti építész rendezte. A 90 éves Méhes Györgyöt születésnapján a budapesti Nemzeti Színházban köszöntötték.

Egyház és művészet évszázadokon keresztül szoros kapcsolatban állt egymással, a vallásos tematika remekművek százainak, ezreinek létrejöttét eredményezte. S ha a diktatúra idején eme kapcsolat nem is volt zavartalan, most mindkét fél igyekszik kiköszörülni a csorbát. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy egyre növekszik azon egyházközségek száma, amelyek érdeklődéssel fordulnak a művészek felé, amelyek nyitni szeretnének a művészet irányába. A legújabb példát erre most éppen a Szőllősi János lelkipásztor vezette hidelvei református egyházközség szolgáltatta, amely neves presbiterének, Lőrincz Lehel szobrászművésznek a felújított gyülekezeti otthonban rendezett kiállításával is igyekezett emlékezetessé tenni a május 14-i gyülekezeti napot.

A hidelveiek jól választottak. Lőrincz Lehelnek, a Barabás Miklós Céh alapítótagjának a személyében ugyanis olyan, a valódi művészi értékek iránt elkötelezett alkotó munkáival ismertetik meg a közönséget, aki az utóbbi években ugyancsak sokat hallatott magáról. Különleges munkabírással, kitartással, alkotókedvvel s nem utolsósorban az erdélyi magyar kultúra iránti önzetlen elkötelezettséggel munkálkodott: új alkotásait bemutató kiállításai mellett számos köztéri szoborral és domborművel lepte, és gyakorta ajándékozta is meg művészete kedvelőit. Az utóbbi években például több, a magyar kultúra jeles személyiségét ábrázoló domborművet adományozott egykori iskolájának, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak. S érdekességként azt is elmondta: a jeles tanintézmény sok festőt és grafikust bocsátott útjára, de tudtával 400 év óta ő az első szobrász, aki innen indult.

Így aztán van mit törlesztenie. De mindezt olyan őszinte örömmel teszi, ahogyan a mai kiállítást is megrendezte. 14 szoborral és 24 pasztellképpel igyekszik illusztrálni az utóbbi évek művészi termését. Látszólag két, homlokegyenest eltérő műfajról van szó. A fa, fém és kőszobrok alkotója azonban nem kikapcsolódásként nyúl a pasztellkrétához. Az Erdélyben ugyancsak komoly hagyományokkal rendelkező pasztellt korántsem minősíti „könnyű műfajnak". A kétdimenziós színes beszéd csupán egy másfajta megnyilatkozás lehetőségét kínálja számára. Nem menekvés egy kevesebb fizikai megeröltetéssel járó világba, hanem belső szükségszerűség. Művészi énjének sajátos megnyilvánulása. Ami pedig minden műfaji eltérés dacára mindkét művészi megnyilatkozásban közös, az a téma sajátos megközelítése: a valóságból táplálkozó realista szemléletmód, amely át- és túlélte a művészeti divathullámokat, viharokat, s megújhodva bár, de sikeresen került ki a megmérettetésből.

Szobrászi tevékenységének középpontjában az ember áll a maga fizikai és szellemi változatosságában, összetettségében. Az ember, amely alakítja maga körül a világot. Jó és rossz értelemben egyaránt. Hiszen elegendő csupán az itt is látható Döbbenet című szobrát megtekintenünk ahhoz, hogy megállapítsuk: Lőrincz Lehel izzig-vérig benne él korunk valóságában. És tiltakozik. A művészet eszközeivel. Az emlékezetes 2004. december 5-i magyarországi népszavazás bennünket elutasító nemje adta kezébe a vésőt és eredményezte a három markáns férfialak arcára kiülő döbbenetet. Lélekrajzok három dimenzióban. S formai erényei, lényegre törő tömörsége, tömbszerűsége mellett ugyancsak lélekrajznak minősül a Töprengő, a Meditáló, valamint a Gyötrődés című szobra is. Társadalmi érzékenysége mellett szólnunk kell a művész emberszeretetéről, humanizmusáról is. Lőrincz Lehel nem lírai alkat, hiszen munkáiból férfias erő, határozottság árad, de talán éppen ez teszi különösképpen megkapóvá azokat a munkáit, amelyek például a gyermeklélek tisztaságát, az ártatlanság báját örökítik meg. A fölösleges részleteket tudatosan mellőző, robusztus megformálás és a tematika iránti elkötelezettség, egyfajta szemérmes gyöngédség ellentéte csak fokozza a hatást. Jól példázza mindezt a Szemérmes kislány, a Gyermekfej vagy a Haját fonó kislány. A tárlaton helyet kapott a művész legújabb munkája is, a Szilágynagyfaluban nemrég felavatott Arany János bronz mellszobor gipsz eredetije.

De visszatérve a tárlat zömét alkotó, a hangulatok, érzelmek gazdag skáláját felvonultató pasztellekhez, ezek elsősorban a színek segítségével árulkodnak a művész pillanatnyi lelkiállapotáról. Még akkor is, ha tematikájukban javarészt táji meghatározottságúak. Az átlagostól eltérően, Lőrincz Lehel pasztelljeire nem a légiesen könnyed, lírai megfogalmazás, sokkal inkább a határozottság, a lényegre törő, markánsan erőteljes fogalmazásmód jellemző. Színvilága is harsányabb a műfajban általában használatosnál, s rendkívül fontos szerephez jut alkotásaiban a fény.

A kiállítást a tájképek uralják. A természeti tájban vagy épített környezetben azonban egyaránt ott érezzük az ember jelenlétét. A népélet sajátos mozzanatait ábrázoló munkái mellett urbánus tájak, virágcsendéletek és egy önarckép is helyet kapott a tárlaton.

Lőrincz Lehel hagyományokat a modern képzőművészeti törekvésekkel sikeresen ötvöző művészi nyelvezetének jellemzői az igényesség és a közérthetőség. Alkotásainak sikere is innen eredeztethető.

A Székelyudvarhelyen megjelenő képzőművészeti szaklap – főszerkesztője Veres Péter – idei első számának címlapján Feszt László Hajnal című munkájának részlete látható. Az alkotást a kolozsvári Téli szalont elemző írás reprezentatív illusztrálásaként illette meg a főhely. A cikk szerzője akkor még nem tudhatta, hogy az erdélyi főváros bel- és külföldön egyaránt ismert, népszerű és a maga nemében egyedülálló kiállítótermének hattyúdalát veti papírra. A kultúrintézmények közti meg nem értés egyik kincsétől, az Egyetemiek Háza közkedvelt hangversenytermétől már megfosztotta a kincses várost, s évek hosszú sorának kellett eltelnie ahhoz, hogy a megfelelő helyettesítés ügyében döntés szülessen. Most a képzőművészet kedvelői lettek szegényebbek a központi fekvése és alkalmassága szempontjából pótolhatatlannak tűnő Szentegyház utcai galériával.

A Marosvásárhelyen megrendezett Bordi András emlékkiállításról Nagy Miklós Kund, a szecessziós szépségeket bemutató kolozsvári tárlatról pedig Murádin Jenő ír, aki a székely háziipar úttörőjének, Gál Ferencné, Sánta Júliának az életútját is ismerteti. Veres Péter a 18. század neves festője, Veress Mátyás életét és munkásságát elemzi, a Székelyudvarhelyen és környékén található alkotásaira helyezve a hangsúlyt. A budapesti Szépművészeti Múzeum spanyol festménykiállítását Lőrincz Ildikó, a Nagybányai Művésztelep alkotásaiból a szentendrei Művészet Malomban rendezett tárlatot Kovács Árpád méltatja. Az 1906 január elsején elhunyt Andrássy Zoltán festőművészt Németh Júlia búcsúztatja. Bíró József erdélyi kastélyokat bemutató sorozatának V. része zárja a tartalmas lapszámot.

Torockót két útvonalon szokás megközelíteni. Tordáról kiindulva az Aranyos völgyén felfelé elhagyva Aranyosszék falvait, vagy a Maros vonalától – Enyedtől – a Kőközön keresztül. Nemsokára feltűnnek a Székelykő sziklái, meg az alatta meghúzódó nagyközség: Torockó. Ha valaki e két útvonalon figyeli az emberek beszédét, mind az aranyosszéki és torockói, mind pedig a Maros menti lakosság nyelvében olyan közös nyelvi sajátosságokra figyelhet fel (mint például az a-zás), melynek alapján a nyelvészeti szakirodalom e vidékek nyelvét úgynevezett mezőségi vagy belső-erdélyi nyelvjárástípusnak nevezi. E nyelvjáráscsoport jól megkülönböztethető és elhatárolható mind a székely, mind pedig a bánsági és bihari, valamint a szamosháti (Szatmár környéki) nyelvjárástól.

Mégis, a mezőségi nyelvjáráson belül van-e valami sajátos vonása a torockói lakosság nyelvének?

Megismerhető-e a torockói ember a beszédéről?

Tudnunk kell, hogy a belső-erdélyi nyelvjáráscsoport három alegységre tagolódik: egyrészt a Szamos–Maros közi nyelvjárásra, másrészt a Maros és a Küküllő mentének nyelvjárására, továbbá az aranyosszéki nyelvjárásra. Minthogy Torockó épp két alegység határán, egy kissé elzárt völgyben fekszik, itt egy-két sajátos nyelvjárási jelenségre figyelhetünk fel. A torockói ember, mint minden mezőségi, beszédében a-zik: katló, lavak (lovak), gabana, saragja, csikarag, rakjatak s így tovább. De az a-zással párhuzamosan sok o-zó alakot hallhatunk: mog, vod, odo, sovonyú, vockor stb. Így váltakoznak még ugyanazokban a szavakban is az a-zó és o-zó formák: gyolog – gyalag, bontogot – bantagat, nogyobb – nagyabb stb. Az aranyosszéki nyelvjárással egyezően ö helyett hangsúlytalan helyzetben e hangot ejtenek, mint például bükken, tüker, üszeg, külen, de már abban a Maros mentihez húz a torockói beszéd, hogy ha az első szótagban ö hang van, az utána következő e-k ehhez igazodnak: kövöri, könyökö, örög (öreg)... És hogy a torockói nyelvjárásban mennyire jellegzetes a szavak magánhangzóinak hasonulása, arra jó példa, hogy gerenda, giliszta helyett garanda, galaszta van, s hogy a hosszú is husszú, a borjú is burnyú, de már ez utóbbi szónak birtokos személyragos alakja: barnya. Szórványosan, gyéren még más hangtani sajátságok is hallhatók: egy kis í-zés (pínz, gyír, fűrisz), egy kis ü-zés (kükíny, csüpke, gyükér).

Az érdekes tájszavak sokaságát jegyezheti fel a gyűjtő. Aki megeszi az almát Torockón, amit eldob, az almacsutka ott gürüc vagy güric, a finom, puha fánk ott puf, a kövér gyermek pufók arca ott pufityik, a domboldalon legelésző kecskegidó ott cicuja; aki pedig kivágja a káposztalevél inait, az ereit az a káposztalevelet megrekenyézi...

Alaktani szempontból is régi, már-már kivesző jelenségek hallhatók. Az egykori adatközlőmet hiába kerestem, pedig „Most vala itthon". Egész Erdélyben már csak két helységben (az egyik Torockó) hallottam ilyen igealakokat: adtanak, vettenek, mentenek, csináltanak stb. Petőfi egyik versében is „... a csillagok nem jöttenek".

Egyébként a település a Torockó nevű patak mellett fekszik, nevét a patakról kapta. A pataknév szláv eredetű, a szláv alak – Truskov – szabályos hangfejlődéssel a magyarban Torockó lett. A pataknév a szlávban ezt jelentette: ’zúgó, harsogó’. A magyar falunév Trascău alakban átkerült a románba is. E század huszas éveiben a román adminisztráció azonban a magyar Torockó névnek megfelelő Trascău nevet – a Remete nevű torockói határrész felhasználásával – Rimetea névre keresztelte át, ugyanakkor a Torockói-hegység román neve továbbra is Munţii Trascăului maradt.

VII. évfolyam, 8. szám
Szerkeszti: Dézsi Ildikó

A Római Katolikus Gimnázium tizenegyedikesei számára, mint minden évben, idén is lehetőség nyílt egy felejthetetlen külföldi kirándulásra: a tavaszi vakációban Ausztria tájait járhattuk be. A kolozsvári Szent Mihály-plebánia jutalomban részesített, s életre szóló élményekkel gazdagodhattunk.

Nehéz elkezdeni a beszámolót, hisz nem könnyű válogatni a rengeteg élmény közül. Mi az, amit egy röpke fél oldalban elmesélhetünk, mert szívünk szerint semmit nem hagynánk ki.

A gyönyörű osztrák tájakon elsőként a középkori melki apátságot látogattuk meg: ódon falaival, meghitt csendjével, legendás történeteivel – amelyeket önmagáról őriz múzeummá berendezett termeiben –, százezer kötetet számláló könyvtárával mindannyiunkat lenyűgözött, s jó volt betekinteni a bencés apátságban a mai napig működő kollégium mindennapjaiba is. Mi is elmondhatjuk Mária Teréziával, hogy „nagyon sajnálnám, ha nem jártam volna itt" – ezekkel a szavakkal köszönt el ugyanis a nagy császárnő az apátságtól, amikor 1743-ban itt járt.

Utunk nyugat fele vitt tovább, mind közelebb és közelebb az Alpokhoz. Tél és tavasz volt együtt a tájon, a buszon Mozart és Strauss muzsika szólt, megérkeztünk Salzburgba.

Salzburg... Igazi kis ékszerváros: csupa szín és virág borítja miniatűr utcácskáit. Bejártuk Mozart szülő- és lakóházának termeit, megismertük a város történetét, megtekintettük a Mirabell Palotát, hatalmas kertjében sétáltunk a terebélyes magnóliafák alatt, éppen azon a helyen, ahol A muzsika hangjai című film egyes részeit is filmezték!

A dombtetőn található Hohensalzburg – mint megtudtuk – Közép-Európa legnagyobb, épségben megmaradt vára, több mint kilencszáz esztendős. Sikló röpített a várba, amelynek védőbástyájáról beláthattuk az egész várost, az Alpok havas csúcsától le a Salzach-völgyéig. S voltunk a szimbólummá nőtt katedrálisban, amely a város harminchat temploma közül azért is a legjelentősebb, mert itt keresztelték Mozartot.

Másnap Bécs következett: Schönbrunn, Hofburg, Stephansdom ..., de vegyük sorra a sok látottakat. A Schönbrunn Palotában a legendás életű Erzsébet királynő és Ferenc József császár mindennapjaival találkozhattunk. Közeli képet kaphattunk arról, hogyan éltek, hogyan töltötték mindennapjaikat a régmúlt XIX. században, majd a Hofburg császári palota egymásba nyíló szobái még többet elárultak minderről.

A lélegzetállítóan szép Stephansdom nem hiába lett Bécs szimbóluma. Egész Ausztria legjelentősebb gótikus temploma, melyet a kereszténység első vértanújáról neveztek el. Ég felé törő falaival, 137 méter magas főtornyával, rengeteg oltárával, huszonhárom harangjával, a máriapócsi Könnyező Madonna ikonjával, megannyi kecses szobrával ott áll az ég hatalmát hirdetve a sétálóutcákon Mozart, barokk kisasszonyok és a halál élőszobrai közepette, szökőkutak és virágok zuhatagában.

Nem akármilyen élmény volt látni a Habsburgok családi kriptáját a kapucinusok temploma mellett, amely a Habsburg-ház 140 tagjának (köztük 12 uralkodónak) a temetkezési helye. Pár lépésre voltunk Mária Terézia és férje, Ferenc István hatalmas barokk díszítésű koporsójától, Ferenc József, Erzsébet királynő és tragikus életű fiuk, Rudolf sírhelyétől.

Utolsó este kiadós vacsora várt minket a szálló melletti kínai vendéglőben, és nem maradt el a „nagy vásárlások lehetősége" sem, a Mariahilfestrassen. Ugye, el tudjátok képzelni, hogy alig aludtunk valamit...

A felejthetetlen élmények megvalósulásához köszönjük a Szent Mihály-plébánia hathatós támogatását.

A Református Kollégium történetében immár harmadik alkalommal szervezik meg az iskolanapokat.

A kellemes májusi napsütés arra késztette az iskola vezetőit és diákságát, hogy közös kirándulást szervezzen. A kijelölt hely Szent János-kútja volt.

Csütörtökön, május 4-én reggel indultunk osztályonként. Most aztán végre mindenki üvölthetett és bukfenceket vethetett kedve szerint. Kezdetben furcsa volt együtt lenni a tanárokkal az iskola falain kívül, de a fiúk hamar megragadták a labdát és lelkesen focizni kezdek. A röplabda sem maradt egyedül, hisz rögtön a lányok társaságára talált. Rövid időn belül a sípszó minden hangot „elnémított". Korodi László tanár úr gyülekezőt jelzett. Megtörtént a „népszámlálás", amit programközvetítés követett. Ebédszünetig sorozatosan szabadtéri játékok követték egymást, amelyek osztályok közötti versenyt jelentettek. A játékok ötletesen válogatták össze: voltak agymozgató feladatok (matematikai verseny), voltak ügyességi (paszulyköpködés, gombfűzés, hátraírás, hangposta) és voltak gyorsasági játékok is (zsákban ugrás).

Egyórás edébszünet után érdekes játékkal leptek meg a szervezők, a neve: osztálykeresés. Az iskola összes tanárjának és diákjának neve fel volt írva egy-egy papírdarabkára és összegyűjtve egy zacskóba. Mindenkinek húznia kellett és megkeresnie diáktársait, illetve „tanárkollégáit". A környék zengett az ordítozásunktól, mire végre kialakultak az osztályok.

A nap izgalmát fokozta a tanár-diák focimeccs, ami természetesen a diákok győzelmével zárult, talán a lelkes szurkolóközönség hatására.

A délutáni programba párhuzamosan három játékot illesztettek: osztályok közötti focimeccsek, métázás és röplabdázás. A focibajnok osztály a XI. A lett, a métabajnok a X. A, a röplabda eredménye pedig döntetlen volt.

Vacsora után vidám jelenetek követték egymást, majd a nagykorúsítási előadást lehetett megtekinteni. Az iskola néptánccsoportja is fellépett, elbúcsúzva hűséges és kitartó néptánctanítójuktól, Pop Leventétől. Az iskola nevében meg szeretném köszönni, hogy ilyen példásan és odaadóan tanította a néptáncot az iskola diákjainak.

Ez élménydús napot a tevékenységek kiértékelése és a vetélkedők eredményeinek a kihirdetése zárta: a harmadik díj a XII. A osztályé lett, a másodikat a XII. C és a X. B osztályok vitték el, az első hely pedig méltóan illette a XI. A osztályt.

A kollégiumi napokról részletesebben olvashattok a www.kollegium.ro honlapon.

Szerda délután, 2006. május 10-én az elmúlt évek től eltérően tavaszi napsütésben kezdődtek el a János Zsigmond Unitárius Kollégium diáknapjai, a Dá vid Ferenc imateremben tartott ünnepi megnyitóval. A nyitóünnepség áhítattal kezdődött, amit a közösség alkotó erejének gondolata hatott át. Popa Márta igazgatónő és Szabó Árpád főtisztelendő püspök úr köszöntő szavai után iskolánk volt diákjainak irodalmi összeállítását hallgathattuk meg, verssel és népdallal szóltak hozzánk. A múzsák és erények nevében néhány kórusmű is felcsendült, majd a főtisztelendő püspök úr Zakariás Salat Erzsébet, iskolánk magyartanárnőjének Édesanyám kis koromban megtanított című könyvét mutatta be.

A programsorozat estébe nyúlt. Az állófogadás után a Felvinczi György díszteremben sor került a Cipónak, iskolánk diáklapjának a bemutatójára, majd iskolánk színjátszó csoportja előadta a XI. C nevű színdarabot. (Most már mindenki tudja: kétszer a piros gomb, nyomi-nyomi.) A szerdai napot a Mikó Imre tiszteletére rendezett emlékműsor zárta.

A csütörtöki nap a diákok tudományos ülésszakával indult. Szinte a tudomány minden teréről hallhattunk dolgozatokat. Iskolánk néhány diákja az idei fizika fesztiválon bemutatott kísérleteket adott elő. A földrajz dolgozatok Sztána, Küküllődombó és a Madarasi Hargita csodálatos vidékére röpítettek. Nyelvrokonaink, a finnek hitvilágának fürkészése a Kalevala misztikus hazájába kalauzolt bennünket. A dolgozatok érintették a biológia, matematika, logika, vállalkozás, pszichológia és filozófia területét is. Ugyanitt mutatták be iskolánk felújított honlapját meg a múlt évi biciklitúra újonnan elkészült web-oldalát is.

A tudományos ülésszak után tőzsdeversenyt szerveztek, majd a délután folyamán a XI. R osztály megszervezte a többi diák számára a Mindennapok Fizikája néven ismert fizikavetélkedőt. A csapatok érdekes, a mindennapokból vett szórakoztató feladatokkal kellett hogy megbirkózzanak. A rendezvénysorozat a lányok délutáni röplabdamérkőzése folytatódott. Késő délután az osztályok által szervezett alternatív tevékenységekbe kóstolhattunk bele. Idén is sok eredeti ötlettel találkoztunk. Egyes osztályok mozit, old time’s partyt szerveztek, míg más osztályok pingpong teremmé, gyorsétkezdévé, masszázsszalonná vagy játékteremmé rendezték be osztálytermeiket. Érdemes volt mindegyik osztályba benézni, hiszen mindenhol más-más hangulat fogadott.

Pénteken reggeli áhítattal kezdtük a napot, amit iskolánk diákjai tartottak az együttlét és a találkozás örömének jegyében. Az áhítatot az iskolatörténeti vetélkedő követte, amelyen osztályonként egy csapat vehetett részt. A verseny ideje alatt a mezőny szoros volt, a csapattagok és a szurkolótábor ennek ellenére fesztelen jókedvet varázsolt az ősök arcképeit őrző imaterembe.

A törcivetélkedő után az imatermet elözönlötték a múlt évben ballagott diákok. Igen, elérkezett a városi lepkevadászat ideje, ami arról szól, hogy rávezetős papírcédulák által mindegyik osztály minél több rajzot, idézetet kellett megfejtsen ahhoz, hogy Kolozsvár valamelyik nevezetes történelmi épületéhez, teréhez, emlékművéhez, szobrához eljusson. Itt aztán, ha szerencsével járt, megtalálhatta az elrejtett lepkét. A kollégiumi napok legizgalmasabb rendezvénye ez. Két és fél óra állt rendelkezésünkre, hogy a városban kihelyezett 30 lepkét megtaláljuk. A péntek délutáni csúcsforgalomban nem könnyű, és eléggé feltűnő a tömegben rohangálni, egy épület előtt megállni, és egy kis cédula után kutatni. Sok értetlenkedő és csodálkozó szempár figyelt ránk főleg akkor, ha csapatosan kerestük ugyanazon a helyen a kis papírdarabot. Eléggé elfáradtunk a lepkevadászaton, de a fiúknak még volt annyi energiájuk, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan megnyerjék a tanár-diák focimérkőzést (csak így tovább). Szombaton a fiúk közti focidöntőre került sor.

Hadd említsem meg, hogy a mi tevékenységeinkkel párhuzamosan az elemi osztályosoknak is megszervezték a lepkevadászatot az iskola épületében, a Kisokosok matematika versenyt, valamint Ép testben, ép lélek egészségügyi vetélkedőt. Nekik is bőven kijutott a rendezvények, közös tevékenységek izgalmából.

A kollégiumi napok kiértékelőjére hétfőn került sor az imateremben. Az igazgatónő és a történelemtanár úr méltatta az elmúlt néhány nap rendezvényeit, bemutatóit, szervezett tevékenységeit, persze az egyes mulasztások is terítékre kerültek. Az egyes versenyek díjazottjait és rendezvények szervezőit emléklappal és iskolacímerünket jelképező éremmel jutalmazták. Összegezve az idei kollégiumi napok élményeit, elmondhatjuk, hogy kellemes emlékeket hagyunk magunk mögött (amelyekhez gondolom, a szép májusi idő is hozzájárult). Mit írhatnék egyebet, mint azt, hogy várjuk a következő kollégiumi napokat újabb rendezvényekkel és kihívásokkal. Addig is bírjátok ki!

– Ó, a Magas-Tátra! Neki köszönhetem életem legszebb nyarait.
– Nocsak, nocsak! – tudtommal te még soha nem jártál ott.
– Nem is, de a feleségem minden évben oda utazik.

Hirdetésfelvétel: Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

Eladó hajtókarfúró, vonalfúrógép, SN400x1500-as esztergagép, szelepcsiszoló, kocsifelhajtó. Telefon: 0261/865-980, 0742-068066. (M)

Eladó Opel Corsa Sport, nagyon jó állapotban, egyetlen tulajdonos. Telefon: 0744-609192, 0788-609192. (0011)

Bejárónőt keresünk heti három napra, rugalmas munkaidővel, értelmiségi családhoz. Néha gyermekfelügyelet is szükséges. Telefon: 0788-305081. (0025)

Különbejáratú két- vagy háromszobás lakást vásárolok a Grigorescu-negyedben. Telefon: 0744-776033. (0017)

Garzont keresek a Detuna sétányon. Telefon: 442-051. (0015)

Szolnokon 118 négyzetméteres, háromszobás, felújított társasházi lakás eladó. Irányár: 10,5 millió Ft. Telefon: 0036-1-2808512. (M)

Május 20-án és 21-én Kolozsváron a romániai McDonald’s, Kolozs megyei sportigazgatóság és Best Sports által közösen megrendezendő szórakozási olimpiát rendeznek a kolozsvári Horia Demian Sportcsarnok előterében. A rendezvény az országos sorozat része, amelyek Románia hat nagy városa, Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Bukarest, Ploieşti és Konstanca ad otthont. Az idén három sportágban jeleskedhetnek a versenyzők, a McDonald’s Streetball, a McDonald’s játékok, valamint a McDonald’s krosszversenyen.

A McDonald’s streetball utcai kosárlabda verseny, amelyen 20-án és 21-én lehet részt venni a Horean Demian Sportcsarnok platóján. A vetélkedőt a következő kategóriákban bonyolítják le:

• amatőrök – fiúk és lányok – 12 év alattiak, 12–14 év közöttiek, 14–18 év közöttiek, 18 év fölöttiek;
• sajtókupa;
• profik.

A McDonald’s játékokra is ugyanebben az időben és helyen kerül sor. A versenyzők több versenyszámban kell szerepeljenek mintha egy élő társasjáték szereplői lennének, például bungee bull ride, human fusball, bungee run és szumó.

A McDonald’s krosszversenyre vasárnap, május 21-én kerül sor, dél-előtt 10 órától, amely a Széchenyi téri McDonald’s üzlet előtt startol és a sportcsarnok parkolójában ér véget. A 300 induló mindegyike pólót kap, valamint egy tombolajegyet, amellyel DVD lejátszót, karórát, valamint különböző sportfelszereléseket lehet nyerni. A verseny első három helyezettjét külön díjazzák: 1. hely – színes televízió, 2. hely – DVD lejátszó, 3. hely – Swatch karóra. A legtöbb versenyzővel rajthoz álló tanintézmény színes televízióval, a minimum 20 diákot benevező iskola pedig kosárlabdával gazdagodik.

A menetrend:

Szombaton és vasárnap 9.30–18 óra között a kolozsvári Horia Demian Sportcsarnok előterében streetball.

Vasárnap 10 órakor startol a krosszverseny a Széchenyi téri McDonald’s előtt, érkezés a sportcsarnok előterében.

Szombaton és vasárnap 11–16 óra között a sportcsarnok előterében: McDonald’s játékok.

Mircea Cristescu menedzser és Miodrag Periszics edző sajtótájékoztatót tartott a vasárnapi nagy próbatétel előtt: 5. mérkőzés dönti el a Kolozsvári BU Poli Mobitelco és Nagyszebeni Atlassib ESK közötti elődöntőt, amely jelenleg 2–2-re áll. A csütörtöki, incidensekkel tarkított negyedik összecsapás után a vezetőség úgy döntött: Stelian Bănică játékvezető kritikán aluli bíráskodása miatt (Tudor Dumitrescu ellen szándékos szabálytalanságot ítélt egyszerű játék közbeni fault helyett, és kitalált okok miatt érvénytelenítette Zoran Krsztanovics döntő pillanatban szerzett kosarát) tiltakozást nyújt be a szakszövetséghez.

A vezetőség tisztázta az egyik román sportlapban megjelenteket, ahol felröppent a hír, hogy Periszics vezetőedzőt megfúrják Kolozsvárott, ezért esedékes Marcel Ţenter egykori kolozsvári játékos visszacsábítása. – Nem keresünk új vezetőedzőt – nyilatkozta határozottan Cristescu. – Ţentert játékosként és másodedzőként szeretnénk alkalmazni. Profi szinten van egy vezetőedző, és akár öt másodedző is mellette, akikkel megosztja a munkát – mi is szeretnénk e felé haladni – mondotta a menedzser.

A vasárnap délután 17 órakor kezdődő döntő összecsapáson bármi megtörténhet, viszont a döntőbe bármelyik csapat jut, kevés esélye lesz a bajnok Ploieşti-i Asesoft ellenében – hangzott el a sajtótájkozatatón.

A Los Angeles Clippers hazai pályán legyőzte a Phoenix Suns együttesét, így összesítésben 3–3-ra egyenlített az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) Nyugati-főcsoportjának elődöntőjében.

Nyugati-főcsoport, elődöntő:

Los Angeles Clippers–Phoenix Suns 118:106 – a négy győzelemig tartó párharc állása: 3–3.

Óriási az érdeklődés Désen a vasárnapi Kolozsvári CFR-Ecomax–Bukaresti Rapid bajnoki találkozó iránt. A sétatéri stadion gondnokai reggeltől estig dolgoztak a héten, hogy minden rendben legyen. Ovidiu Guţă a sporttelep vezetője elmondta, hogy 500 székkel bővítették ki a lelátók befogadóképességét, de még így sem tudtak eleget tenni a jegyigényléseknek. Több száz szurkoló érkezik Kolozsvárról (4 vagont csatoltak a szokásos Dés–Kolozsvár és Kolozsvár–Dés járathoz), Szamosújvárról, Besztercéről, de még a szomszédos Szilágy és Máramaros megyékből is. A hivatalos lelátón 5 méterrel felemelték a tévéközvetítésre kijelölt emelvényt, így igényelte ugyanis a mérkőzést 17 órától sugárzó Antena1.

Hasonlóképpen rendbe tették az öltözőket és a fürdőket, a megfigyelő számára külön helyet biztosítottak. Ami a játékteret illeti: kitűnő minőségű gyepszőnyeg fogadja a két együttes labdarúgóit. A biztonságot nagyszámú rendőr és csendőr jelenléte garantálja.

Nem vicc, a román labdarúgó válogatott egykori kapusát, Silviu Lungot, 13 évvel visszavonulása után ismét annak rendje s módja szerint leigazolta volt és jelenlegi klubja, a Krajovai Universitatea, ahol amúgy kapusedzőként tevékenykedik. Az 50 esztendős hálóőr azért vállalta az ismételt leigazolást, mert az idény végére a csapata pótkapus nélkül maradt. „Ha kell, pályára is lépek a Nagyszeben ellen – nyilatkozta –, s úgy tekintek a mérkőzésre, mint visszavonulásom találkozójára."

Totótipp
A Szabadság tippjei a hét végi totóversenyekre (fi. = félidő, ve. = végeredmény):

Pronosport

1. Albinoleffe–Crotone 2
2. Arezzo–Cesena x
3. Avellino–Vicenza (fi.) x
4. Avellino–Vicenza (ve.) x
5. Brescia–Torino (fi.) 1
6. Brescia–Torino (ve.) 1
7. Catanzaro–Catania 2
8. Cremonese–Ternana 1
9. Modena–Pescara 1
10. Pescara–Atalanta x
11. Rimini–Bologna x
12. Triestina–Mantova 2
13. Verona–Bari 1

III. Drogellenes Üzenetem – megyei szakasz
A kolozsvári Horia Demian Sportcsarnok adott otthont a III. Drogellenes Üzenetem országos verseny megyei szakaszának sportrendezvényén, amely 240 diák és 20 felkészítő tanár mellett több mint 800 néző jelenlétét vonzotta. A Báthory- és az Apáczai-líceumok több számban is nyertesekként távoztak:

• női kosárlabda – Báthory István Elméleti Líceum – 1. hely;
• női röplabda – Apáczai Csere János Elméleti Líceum – 1. hely;
• női sakk – Melitta Minescu, Báthory-líceum – 1. hely.

Mindkét lábát amputálták, mégis feljutott a világ legmagasabb hegycsúcsára, a Mount Everestre egy 47 éves új-zélandi férfi.

Mark Inglis 40 napi út végén jutott fel a 8848 méter magas himalájai csúcsra – jelentette be kedden felesége, miután férje előző nap már a „világ tetejéről" lefelé menet útba eső első táborból közölte vele telefonon a nagy hírt.

Ő az első alpinista, akinek műlábakkal sikerült ez a ritka vállalkozás. Anne Inglis elmondása szerint férjének nem okoztak akadályt a protézisek. Sőt, amikor a hónap elején az egyik műláb eltört, az ügyet „kisebb problémának" minősítette, mivel vitt magával pótműlábat és javító eszközöket.

Inglis az utolsó 450 métert a 4. számú tábor és a csúcs között tökéletes időjárási körülmények között tette meg neves honfitársa, Sir Edmund Hillary és a nepáli hegyi vezető (serpa) Tenzing Norgay nyomdokain, akik 53 évvel ezelőtt először mászták meg a Mount Everestet. Inglis maga is hegyi vezető volt korábban, 1982-ben amputálták térd alatt mindkét lábát, miután Új-Zéland legmagasabb csúcsán, a Cook-hegyen balesetet szenvedett, és 14 napig a hó fogságában volt.

Helen Clark új-zélandi miniszterelnök elsőként gratulált Mark Inglisnek, tettét olyan hihetetlen példának nevezte, amely azt bizonyítja: a fogyatékkal élő emberek ambícióinak semmi sem szabhat határt.

Záhonytól egészen Szombathelyig húzott egy dorozsmai kasos parasztszekeret Aranyi László 59 éves sportember, aki elmondása szerint az egészséges, erős és egységes Magyar-ország fontosságára kívánta felhívni a figyelmet, teljesítményével pedig valószínűleg bekerülhet a Guinness Rekordok Könyvébe is.

Aranyi László 2006. április 23-án indult el Záhonyból, összesen 693 kilométert tett meg 22 nap alatt, önmagát befogva a 420 kilogrammos szekér elé. Barátja, Számfira György kerékpáron kísérte. Elmondásuk szerint naponta 30 kilométert tettek meg, előfordult, hogy a szabad ég alatt éjszakáztak az út során.

A sportember a célnál újságírók és kamerák gyűrűjében elmondta: nem okozott számára különösebb nehézséget, hogy a szekeret húzva szinte minden nap a maratoni távhoz hasonló távolságot kellett gyalogolnia, egyedül talán a bakonyi dombok viselték meg, itt elmondása szerint kicsit nehezebben tudott haladni.

Hozzátette: akciójukkal elsősorban a fiatalok figyelmét szerették volna felhívni arra, hogy drogok nélkül, rendszeres sportolással az ember idős koráig megőrizhető a jó kondíció, és akár komoly fizikai teljesítményre is képes lehet.

A gratulációk fogadása után Aranyi László átvette a szegedi és a szombathelyi polgármester ajándékait, megivott egy korsó sört, csak úgy „levezetésül" nekieredt egy fél maratoni futótáv teljesítésének, ekkor rajtolt ugyanis Szombathelyen a XI. Rigips maratoni stafétaverseny mezőnye.

A cseh válogatott hosszabbításban nyert az orosz csapat ellen a rigai jégkorong-világbajnokság harmadik negyeddöntőjében. Ellenfele a fehérorosz gárdát lehengerlő finn válogatott lesz.

Eredmények, negyeddöntő: Csehország–Oroszország 4–3 – hosszabbítás után és Finnország–Fehéroroszország 3–0. A szombati elődöntő párosítása: Kanada–Svédország és Csehország–Finnország.

Désen bonyolították le az országos ifjúsági I. férfi röplabda-bajnokság döntő tornáját. Szoros küzdelem után az első helyen a házigazda Dési LAPI csapata végzett, megelőzve a sokszoros bajnok Bukaresti Rapid korosztályos együttesét. A harmadik helyre a Slatinai ISK került. A 17–18 éves Kolozs megyei sportolók edzője Radu Miclea, a dési röplabdasport lelkes szervezője és irányítója.

Dieter-Liviu Nisipeanu nemzetközi nagymester nyerte a szarajevói nagy nemzetközi sakktornát. Nisipeanu 5,5 pontot gyűjtött, s a Buchholtz-együtthatónak köszönhetően megelőzte az azonos pontszámot szerzett norvég Magnus Carlssent és az orosz Vlagyimir Malahovot.