A részletekért kattintson ide!

Rivaldafényben Cristian Mungiu, a fesztiváldíjas filmrendezőt vastapssal jutalmazták

Több mint ezer embert vártak tegnap este a kolozsvári Köztársaság Moziba, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál nyitógálájára, amely első ízben indíthatott Aranypálmával, a Cannes-i Filmfesztivál nagydíjával büszkélkedő román produkcióval. Cristian Mungiu rendező filmje, a 4 hónap, 3 hét és 2 nap már a díjazását követő napon plágium-botrányba keveredett, népszerűségén azonban ez nem ejtett csorbát – az érdeklődés a rendező jelenlétében bemutatott film iránt a várakozásnak megfelelő volt. A hatodik TIFF úgy tűnik, több szempontból is rekorddöntő: a jegyeladások első két napján már háromezer jegyet és bérletet vásároltak meg – a tegnap esti nyitógálára szóló jegyek egyetlen nap alatt elkeltek. A megnyitón a város személyiségei és politikusai is képviseltették magukat, Kolozsvár nevében Emil Boc polgármester és Mihai Chirilov fesztiváligazgató köszöntötte a rendezvényt. (Részletek a 2. oldalon)

Ártatlanságát hangsúlyozta a megszökése óta először nyilatkozó, terrorizmussal vádolt Omar Hajszam, akinek tavaly veszett nyoma, miután a hatóságok pert indítottak ellene a több mint két évvel ezelőtt Irakban elrabolt három román újságíró ügyében.

A szíriai-román állampolgárságú üzletember az Antena 3 hírtelevíziónak azt állította, hogy Libanonban tartózkodik, és addig nem hajlandó felvenni a kapcsolatot a hatóságokkal, amíg nem vonják vissza a nevére kiállított nemzetközi letartóztatási parancsot. Hozzátette: rendelkezésére állnak azok a dokumentumok, amelyek ártatlanságát bizonyítják, és egyben tisztázzák a még mindig homályos túszügyet. Kifogásolta viszont azt, hogy a bíróság nem fogadja el a bizonyítékait.

Az ügyészség szerint a kétes üzletei miatt már korábban a hatóságok látókörébe került Hajszam szervezte meg az újságírók elrablását, hogy a túszejtőknek szóló váltságdíjnak feltüntetett jelentős mennyiségű pénzzel távozhasson Romániából. Az üzletember cáfolta ezt a vádat.

Szerinte az elrablásban iraki és romániai személyek is részt vettek. Hozzátette: az sem igaz, hogy ő a titkosszolgálatok segítségével menekült volna el, és hogy fedett ügynök lenne. Tavaly június végén kitervelt és végrehajtott szökését azzal indokolta, hogy olyan információk birtokába jutott, miszerint hatvan napon belül ismét letartóztatták volna a román hatóságok.

Hajszam tavaly július végén szökött meg Romániából, miután gyenge egészségi állapotára hivatkozva, a bíróság szabadlábra helyezte őt. Az üzletembert korábban vastagbélrákkal műtötték meg. A szökése kapcsán számos feltételezett forgatókönyv látott napvilágot, a román sajtó szerint Hajszam valamilyen segítséget kaphatott a román titkosszolgálatoktól, mivel állítólag fedett ügynökként tevékenykedett Romániában.

Tény, hogy az elmenekülése „földrengést" okozott az igazságügyi és a hírszerzési szerveknél, a három legfontosabb titkosszolgálat vezetője benyújtotta lemondását, akárcsak Románia akkori főügyésze.

Romániában jogi eljárás indult az újságírókkal együtt túszul ejtett 53 éves Mohamed Munaf ellen is, akit viszont az amerikai erők vettek őrizetbe kihallgatás céljából, rögtön azután, hogy a román újságírók kiszabadultak. Őt közben átadták a bagdadi központi bíróságnak, amely kötél általi halálra ítélte. Munaf most az iraki legfelső bíróság ítéletére vár.

Hajszam arra is kérte a bíróságot, hogy várja meg a Munaf elleni iraki jogerős ítéletet, és csak azután hozzanak döntést az ő perében. Egyébként nem véletlen, hogy Hajszam éppen most adott életjelt magáról. Csütörtökön ugyanis lezárult az ellene indított jogi eljárás, és jövő hétre várható az ítélethirdetés.

Infantilis politikusok helyett jókedvű gyermekek töltötték meg a képviselőház padsorait tegnap délelőtt. A parlament ülésterme fontosabb viták alkalmával sem telik meg ennyire – jegyzi meg cinikusan a Mediafax tudósítója a törvényhozók rossz szokására utalva, közismert ugyanis a képviselők és a szenátorok tömeges távolmaradása az ülésekről. A Gyermeknap alkalmából szervezett látogatáson Bogdan Olteanu, a képviselőház liberális elnöke fogadta a középiskolásokat (képünk). A politikusok többsége igyekezett kihasználni az ünnep kínálta lehetőségeket, közülük természetesen nem hiányozhatott Traian Băsescu sem. Az államfő fiatal vendégei előtt újságírói kérdésre kifejtette: minden gyermekkori vágya teljesült, egyetlen dolgot szeretne még, azt, hogy ne legyenek újságírók, akik süket kérdésekkel zaklassák őt. (További gyemeknapi rendezvényekről a 7. oldalon)

NÉVNAP: Anita. A héber Anna név spanyol változatából származik, jelentése: kegyelem, könyörület.

NAPKELTE: 5 óra 35 perckor.

NAPNYUGTA: 21 óra 12 perckor.

ÉVFORDULÓK: Június 2-án történt: 1953. Londonban megkoronázták II. Erzsébet brit királynőt. • Június 2-án született: 1840. Thomas Hardy angol író, költő. • 1921. Karinthy Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas író. • 1924. Böszörményi Géza filmrendező, forgatókönyvíró. Június 2-án halt meg: 1882. Giuseppe Garibaldi olasz forradalmár.

Holnap, június 3., vasárnap

NÉVNAP: Klotild. A germán Chlodehilde névből származik, jelentése: a dicsőségért harcoló nő.

NAPKELTE: 5 óra 35 perckor.

NAPNYUGTA: 21 óra 13 perckor.

ÉVFORDULÓK: Június 3-án történt: 1239. Teljes napfogyatkozás volt Európában. Június 3-án született: 1676. Apor Péter báró, történetíró, író, költő, erdélyi főnemes. • 1919. Máriássy Félix Kossuth-díjas filmrendező, érdemes művész. • Június 3-án halt meg: 1657. William Harvey angol orvos, a vérkeringés felfedezője. • 1899. Ifj. Johann Strauss osztrák zeneszerző, a leghíresebb keringő-komponista. • 1924. Franz Kafka prágai születésű német nyelvű író.

Az igazi megismerés: bukások sorozata, amit mindannyiszor gyermetegen boldog talpraállás követ.

Hétfői lapszámunk Béke emlékoszlopot avattak Bánffyhunyadon című cikkünkben hibásan szerepelt dr. Gubcsi Lajos, Nick Ferenc és Melegh Vilmos neve. Az érintettek és olvasók szíves elnézését kérjük!

A VESZÉLYEZTETETT HELYZETBEN LÉVŐ GYERMEKEKÉRT hirdet imanapokat június 2-3-ra a Viva Network nemzetközi keresztyén mozgalom (www.viva.org). Kolozsvárt június 2-án, szombaton 14 órai kezdettel kerül rá sor, amelyre több gyerekmunkával foglalkozó szervezet munkatársait várják. Az imanap a Kétágú templomban du. 6 órakor kezdődő közös istentisztelettel zárul.

A KOLOZSVÁRI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM BALLAGÁSI ÜNNEPSÉGÉT 2007. június 9-én, de. 10 órától tartja a kollégium udvarán és a Farkas utcai templomban. A kollégium igazgatósága mindenkit szeretettel vár.

A KISMAMAKLUB, amelyet az Életfa Családsegítő Egyesület és a Vi-Waldi Játszóház szervez, június 4-én, hétfőn du. fél 6 órakor a Bolyhos zeneovisok tevékenységével kezdődik, majd dr. Kovács Katalin orvosnő beszélget a szülőkkel a gyermekek egészségügyi problémáiról. Helyszín az Unitárius óvoda. Kérik a váltócipőt.

A NYUGDÍJASKLUBOSOK június 3-án, vasárnap du. 5 órakor tartják zenés-táncos összejövetelüket a Karolina/Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában. Marton István zenél.

„Nem tudom elképzelni, hogy ugyanaz a kéz írta a verseket és a jelentéseket, nem áll össze számomra a kirakós-játék, valami hiányzik", hangzott Bogdán László író vallomása a képernyőről csütörtökön este a kolozsvári Tranzit Házban, ahol teltháznyi közönség gyűlt be a Video-Pontes Stúdió vetítésére. Az utolsó maszek címet viselő, Szilágyi Domokosról készült portré- és dokumentumfilm forgatókönyvíró-rendező párosa, Marius Tabacu és Maksay Ágnes munkája kiegyensúlyozott: jól dokumentált – feltérképezi a történelmi és személyes háttért egyaránt –, igényes színészi munka segítségével bemutat részleteket az életműből, megszólaltat családtagokat, pályatársakat, barátokat, illetve részletek hangzanak el a neki tulajdonított jelentésekből.

A már idézett Bogdán László mellett a filmben Tibád Levente is úgy nyilatkozik: még most is vannak kételyei a történettel kapcsolatosan, nem egyszer arra gondol, hogy ezek a jelentések akár hamisítványok is lehetnek. Mi a teendő, mi az etikus eljárás a nagy vihart kavart üggyel kapcsolatban az információk, de leginkább csak részinformációk birtokában, tette fel a kérdést, beszélgetést kezdeményezve Marius Tabacu a film levetítése után. Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár véleménye szerint hiba lenne a rendelkezésünkre álló dokumentáció alapján valamilyen következtetést levonni, az értelmezés szerinte még hátravan, hiszen előbb kéne ismerni minden információt, és csak azután elhelyezni a részt az egészben.

– Egyedülálló szituációban vagyunk ebben az esetben, hiszen egyszerre vagyunk kortársak és utókor, ez egyrészt megkönnyíti, másrészt megnehezíti a helyzetünket, mert saját múltunk is „lelepleződik" – fejtette ki Horváth Andor egyetemi tanár. Hozzáfűzte: szeretünk mindent egységesnek, nagynak látni irodalmunkban, amely ugyan nem rendkívül gazdag, nem egy nagy irodalom, de tisztességes, önálló, organikus. A dolgok azonban részekből állanak. – Tudom, van egy eszményi, áhított egység, amely alkalmanként megvalósul, de nem lehet az egész életet burokban szemlélni. Feltárul egy titok, amelyhez több magyarázat is fűzhető, de el kell fogadnunk, bele kell épülnie az életünkbe, hogy az általunk szeretett életmű adott esetben leválik az emberről – vélte Horváth Andor.

A fesztivál egykori kezdeményezője, jelenleg tiszteletbeli elnöke Tudor Giurgiu többek között megemlítette a romániai filmipar paradox helyzetét: évről évre nő a díjazott filmek száma, ezzel szemben egyre kevesebb a működő moziterem.

A vetítések már tegnap délelőtt elkezdődtek – a TIFF versenyprogramjában 12 film szerepel, amelyek a 10 000 euró értékű Transilvania Nagydíjért szállnak versenybe – ezek mellett összesen 160 filmet láthat majd a közönség, 39 országból. A 14 kategóriában vetített filmek között számos világpremier is van. Több mint 300 nemzetközi és hazai meghívottra: rendezőkre, színészekre, filmes szakemberekre stb. számíthatnak a fesztivállátogatók.

Kétségtelenül a fesztivál egyik csúcspontja lesz az idei díszvendég, Franco Nero részvétele, aki június 10-én, a TIFF záró gáláján veszi át az életművéért odaítélt díjat.

A hazai filmgyártás nagyjai közül Kolozsváron Irina Petrescu vehet át elismerést, Nagyszebenben pedig Ioana Bulcă.

Szerdán, június 6-án Magyar Filmnap zajlik a TIFF keretében, a Köztársaság és a Művész mozik magyar produkciókat tűznek műsorra, többek között Tarr Béla Sátántangóját, de rövidfilm-összeállítás is szerepel a programban.

A TIFF évről-évre ötletes reklámfilmecskével rukkol ki, ezekben többnyire a filmtörténet egy legendás pillanatát „erdélyiesítik", idén a Drakula-dömpinget figurázza ki Radu Muntean párpercese.

Számtalan színvonalas kulturális, szabadidős, illetve „filmközeli" kísérőprogram várja a látogatókat: a Művészeti Múzeum-beli TIFF találkozóhely, filmkritika-műhely, a népszerű, fiataloknak szóló Lets go digital műhely és számos más rendezvény, amelyek részleteiről a TIFF-brosúrákból vagy a fesztivál honlapjáról (www.tiff.ro) értesülhetnek.

Ma 20:30-tól világpremier: az I really hate my job/Gyűlölöm az állásom című, Oliver Parker rendezte filmet nézhetik meg a Köztársaság moziban, a filmet a színészek: Oana Pellea, Alexandra Maria Lara, a forgatókönyvíró Jennifer Higgie, illetve Andrew Higgie és Dominique Saville producerek jelenlétében.

A fesztivált némiképp beárnyékolja a RomâniaFilm filmforgalmazó társaság szakszervezetének sztrájkja. A szakszervezet elnöke Bikfalvi Zoltán Mária elmondta: követeléseik közé tartozik, hogy leállítsák a mozik önkormányzati tulajdonba helyezését, valamint az is, hogy a társaság élére új igazgatót nevezzenek ki Ioan Moraru személyében. Amennyiben az ultimátum nem talál meghallgatásra, gondoskodni fognak arról, hogy a külföldi meghívottak tudomást szerezzenek a hazai mozik valódi helyzetéről, anélkül, hogy bojkottálnák a rendezvényt – állítja a szakszervezet, amelynek tagjai szórólapokat osztanak majd a RomâniaFilm kötelékébe tartozó két moziban, a Köztársaságban és a Művészben.

A véletlennek köszönhetően „csöppentem be" a zeneakadémia kamarazene-estjére május 30-án. Növendékei fellépése előtt László V. Ferenc zeneakadémiai tanár szokásos, lényegre törő bevezetője után R. Strauss: Szerenád op.7., valamint G. Enescu: Dixtuor op. 14., hangzott el igen kiváló tolmácsolásban. Dicséretesebb ez annál is inkább, mivel az előadók többsége egyetemi hallgató, illetve magiszteri tanulmányait végző fiatal.

Pöllnitz Boróka fuvolaművész és Hary Noémi, a Transilvania Filharmónia oboistája és angolkürtöse nevét már ismeri a komolyzene-rajongó közönség. Ugyanakkor meg kell említenünk Răzvan Poptean (klarinét) együttesvezető, Alexandru Rebreanu (fuvola), Valentin Ghiţă (oboa), Aurelian Băcan (klarinét), Edina Ciorobâtcă, Ovidiu Borz (fagott), Rareş Sângeorzan (kontrafagott), Gabriel Cupşa, Flavius Marc, Lucian Marcu és Flaviu Lonca (kürt) nevét is. Muzikalitásukat, egybehangolt összjátékukat öröm volt hallgatni. A straussi zene éteri finomsága után az Enescu-mű hallatán elmélyülhettünk a hangszerek párbeszédében, amelyek során alkalom nyílt az előadók hangszertechnikai képességének megcsillogtatására. Az együttesnek nem ez az első közös fellépése. Reméljük, a folytatásra nem kell túl sokat várni!

Kolozsvár volt Vladislav Piavko európai hírű tenor romániai körútjának első állomása. Május 29-én kevés számú, de lelkes közönség tapsolta meg a pályája delelőjén már túljutott, ugyanakkor még mindig szép és erős hanggal, valamint szuggesztív mimikával rendelkező Piavkot és a hat fiatal tenort. Az est első felében népszerű áriákat, a második részben pedig főleg olasz canzonettákat adtak elő. Négy tehetséges fiatal – Sergej Spiridonov, Sergey Tuzhik, Konstantin Tolstobrov és Mikhail Akimenko – mellett két hangfenomént is hallhattunk: Vasily Efimovot és Badaljan Khachaturt. Zongorán kísért Antonina Kadobnova.

Mindegyik fiatal tehetség szép és kiművelt hanggal rendelkezik. Efimov kiváló hangtechnikája, hajlékony hangja elképesztő vokális teljesítményt eredményezett. Khachatur pedig pár éven belül nagyon jó Verdi-tenorrá válhat. Spiridonov muzikalitása, Tuzhik bársonyos hangszíne, Tolstobrov szép pianói, Akimenko érthető szövegmondása hosszas tapsot eredményezett.

Psalmus címmel nyílik képzőművészeti kiállítás június 4-én du. 5 órakor a Barabás Miklós Céh Farkas utca 27. szám alatti galériájában. A Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításai megjelenésének 400., Kodály Zoltán és Dsida Jenő születésének 125. illetve 100. évfordulója tiszteletére rendezett tárlaton Ábrahám Jakab, Bordy Margit, Essig Kacsó Klára, Forró Ágnes, Gedeon Zoltán, Horváth Gyöngyvér, Keszeg Ágnes, Koncz-Münich Judit, Koncz-Münich András, Kocsis Ildikó, Kováts Ildikó, M. Lovász Noémi, Lőrincz Róbert, Orbán István, Szabó Vilmos, Székely Géza, Takács Gábor, Tompos Opra Ágota, Tosa Szilágyi Katalin és Varga Borbála festményei, grafikái és kerámiái tekinthetők meg. Szervező: Székely Géza grafikusművész.

A megnyitó művészi műsorában Vindis Andrea Dsida-verseket szaval, Szép Gyula Bálint (hegedű) és Szép András (zongora) Kodály-műveket ad elő.

A rendezvényen megtekinthetők és megvásárolhatók a Barabás Miklós Céh tagjainak adományaiból összegyűlt festmények, grafikák, szobrok és textilmunkák.

Van egy ország, akkora, mint körülbelül 6 – jóindulattal 7 romániai megye. Ha a főváros déli határánál húzunk egy vízszintes (azaz kelet-nyugat irányú) vonalat, akkor jó közelítéssel megvan az a határ, amely az országot kettéosztja. Belgiumról van szó, és a belga népről, amely mint olyan, nem létezik. Az országban senki sem belga, (legfeljebb a királyi család) mindenki flamand vagy vallon. És ha kívülről netalán a két nép idillikus együttélését – azaz egymás mellett élését látjuk, ez csak annak tulajdonítható, hogy a megosztottság és a kölcsönös utálat országszerte tabutéma.

Brüsszelben, a Szent Mihály katedrális előtt a pár éve elhunyt uralkodó mellszobra, rajta a neve két nyelven: Baudouin, Boudewijn. A közérdekű feliratok zöme szintén kétnyelvű, és a fővárosban – de csakis ott – egyenlő jogokat élvez a francia és a holland.

Vidéken radikálisan más a kép. Néhány kilométerrel északabbra a francia szinte teljesen eltűnik, ugyanúgy délen, nem hallani holland szót. Mi több, ha mondjuk a flamand Leuvenben a látogató franciául érdeklődik, kifejezetten ellenszenves lesz, és Namurban sem kedvelik a holland szót.

A leuveni egyetem magyar diákja mesélte, hogy egy alkalommal nyári élményeiről, kirándulásról számolt be a kollégáknak. Amikor elmondta, merre járt, a tanárnő sápadtan és elkerekedett szemmel kiáltott fel: de hiszen az vallon terület!!! – a szörnyülködő megállapítást majd két perc kínos csend követte a teremben, körülbelül úgy, mintha a hatvanas évek második felében egy amerikai turista arról mesélt volna otthon, hogy Novoszibirszkben vakációzott.

Ezeket a históriákat hallgatva azon gondolkodtam, vajon milyen érzés lehet egy ilyen radikálisan megosztott országban élni, ahol ráadásul még beszélni sem illik a dologról. Megtudtam.

Egyik este szálláshelyem felé ballagva enyhén hamisított ír népzenét hallottam, iszonyatos hangerőn. A Ladeuzeplanhoz érve, a gyönyörű és hatalmas könyvtár előtt (onnan került elő az ómagyar Mária-siralom) döbbenetes látvány fogadott: kis színpadon egy zenekar játszott, a hatalmas téren pedig legalább 300 ember táncolt. Fiatalok és kevésbé fiatalok, diákok, tisztviselők, ismerősök és ismeretlenek, minden rendezés, irányítás nélkül ropták a bonyolult koreográfiájú, időnkénti párcserével járó körtáncot. A sarki kocsmában még éppen hogy lehetett szabad helyet találni, így jó másfél órán keresztül szemlélhettem az erős belga sör mellől a jelenetet. Emberek jöttek, mentek, az elfáradók hazasiettek, de újabbak érkeztek, és a kör nem apadt. Változott a zene, a ritmus, a koreográfia, de a lelkesedés nem.

És aztán az elkövetkező napok, a városszerte áradó kedvesség, a kerékpározó fiatalok mosolya meggyőzött arról, hogy itt gond nincs.

Úgy tűnik, az embereknek szükségük van valamilyen stabil ellenségképre, ha úgy tetszik, bűnbakra, arra, hogy legyenek „ők" és „olyanok", akik nem „mi", és „ilyenek".

Merek általánosítani, mert ezt nem csak Leuvenben, az egyetemén keresztül lélegző kis diákvárosban tapasztaltam, hanem más településeken is.

És – Franciaországgal ellentétben – Belgiumban a bevándorló is megtarthatja önazonosságát, nem kell belgává – uram bocsá’ flamanddá, vallonná – válnia.

Brüsszel is, Párizs is egy-egy hatalmas olvasztótégely. A kettő közt a távolság gépkocsival három óra, kulturálisan viszont egy egész világ. Mindkét főváros metróállomásain, utcáin hemzseg a rengeteg színesbőrű, fejkendős muzulmán asszony, turbános szikh bácsi. De míg Brüsszelben az arab pincér bóknak veszi, ha anyanyelvén kérünk tőle kávét, párizsi kollégája francia tudattal közelít hozzánk. A leuveni üzlet hindu elárusítója finom, keleties előzékenységgel szolgál ki, segít, ha a bőség zavarában nem tudunk dönteni. Párizsban a barnabőrű szállodai alkalmazott az őshonos francia magabiztosságával kezel le, és ver át legalább 5 euróval.

Brüsszel egyes utcáin az arab „kukacbetűs" feliratok teljesen megszokottak, mindenütt ott vannak. Párizsban ennek nyoma sincs, még akkor sem, ha a Gallieni buszmegállóban a járműről lekászálódva és utastársait szemlélve az ember nem nagyon biztos abban, hogy nem Abidjanba érkezett-e meg véletlenül.

Ez pedig nagyon sok gondolkodnivalót ad, különösen itt, Erdélyben, és főleg a többségi politika hangadóinak.

Mi jobb: ha az idegen kultúrákat megpróbáljuk beolvasztani, vagy ha engedjük őket szabadon érvényesülni?

Tegyünk-e románná mindenkit, a nemzetállam és az államnemzet vasdogmája szerint, vagy eresszük el a kötőféket, és örüljünk a színkavalkádnak?

Én amondó vagyok, hogy jó lenne, ha tanulnánk a mások hibáiból, mert nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy valamennyit magunk kövessük el. Különösen ilyen fajsúlyú kérdésekben, ahol a rossz eredmény nagyon nehezen (ha egyáltalán) visszafordítható.

Ami engem illet, a válaszaim egyértelműek: Brüsszelben, Leuvenben, Bruggeben, belga (azaz flamand) bőrben, vagy bevándorlóként is jól érezném magam. Párizst viszont csak látogatni szeretem.

Bármennyire szeretnénk „túl lenni" rajta, tudjuk, hogy távolról sem lehet lezártnak tekinteni a Szilágyi Domokos ügyet. Nem is lehet, hiszen egyelőre részigazságok (vagy inkább részinformációk) állnak csupán rendelkezésünkre, amelyeknek birtokában nem lehet, nem szabad következtetéseket levonni, hát még ítélkezni. Az viszont bizonyos, hogy ha szóba kerül, ilyen-olyan eseményeken felmerül a téma, sebeket ejt, kedélyeket kavar fel, és bizony néha meggondolatlan ítélkezések is születnek.

Kicsit összeszorult szívvel igyekeztem én is csütörtökön este a Tranzit Házba, Az utolsó maszek című portré- és dokumentumfilm vetítésére, feltételezem, mint mindazok, akik szeretik Szilágyi életművét, és nem igazán tudnak mit kezdeni a ránk zúdult rémséggel. Mert hiába teszem-veszem magamban a dolgot, nem tudom sem felmenti, sem elítélni. Nem tudom sem feloldozni, sem megtagadni. Nem tudom a „szemébe vágni" a gyávaságát, a megalkuvását, az emberi gyengeségét, hiszen nem tudom a valódi okokat, amelyek erre az útra kényszerítették.

De nem tudom azt sem megmagyarázni magamnak, hogy e sorok írója: „... mutasd meg: nem igaz, / hogy kutyakorbácsra születtél, / s hogy beléd marjon a veszett tél, / s a felhő higanyt záporozzon / fejedre, s hogy sose maradjon/estére annyi csöpp erőd, / hogy lerúgd a rongy facipőt; / hát mutasd meg, hogy nem igaz, / hogy elintézhet egy süket / legyintés; hogy nem számítasz / annyit, mint a tetű, az eb, / a félrelökött csizmatalp..." miért nem mutatta meg, hogy a kínt, a jajt torkon tudja ragadni, és miért csak a „merész, szabad halált" vívta ki rab életére, amelyben mindenét elorozták? Miért, miért, sorjáznak a kérdések bennem, ejtenek sebeket, lázítanak, hogy aztán jöjjenek a higgadtabb válaszféleségek, mert, mert, mert …

Mert: az vesse rá az első követ, aki bizton állíthatja önmagáról, hogy hasonló helyzetben nem kötött volna – valakikért, vagy valamiért, akár az életéért – kompromisszumot, lélekpusztító alkut. Mert: az ítélkezzen fölötte, aki bizton állíthatja, hogy nem járnak közöttünk nálanál bűnösebbek, akik körömfeketényi megbánást sem tanúsítanának, ha bármi kiderülne róluk. Akik nyugodt lelkiismerettel járkálnak közöttünk, megbecsült, közéleti vagy egyszerű „tisztességes" polgárok szerepében tetszelegve. Akik fennhangon, ájtatoskodva, szemforgatva mondják: nocsak, a zseni, a lázadó költő, ugye, ugye, hogy besúgó volt? Mert: Szilágyi Istvánt idézve, „úgy érzem magam, mint aki lekésett egy vonatot, a vonat kisiklott és én ezt megúsztam, mert éppen máshol voltam", de mit tettem volna, ha ott vagyok, abban a helyzetben, hogyan éltem volna meg a történteket? Mert: továbbra is Szilágyi Istvánnál maradva, 1957-ben „beszerveztetni" nem ugyanazzal a mércével mérhető, mint mondjuk 1987-ben.

„... estem-zuhantam, akarva-akaratlan, / hol bűnhődésnek, hol bűnnek veremébe, /utunkon nem mindig bűnre jött a bűnhődés, /mint ahogy nem járt minden bűnnel bűnhődés ..." – meggyónt ő mindent a verseiben, csak nem figyeltek/figyeltünk oda, nem tudtuk megfejteni a rejtjeles üzenetet, így nem adhattunk, és nem kaphatott feloldózást. S most itt állunk tanácstalanul.

„Hölgyeim-Uraim, / úgy jártam, mint Önök / a megismerés útjain; / előbb: álmot léptem, hatalmasat, / s a föld, a föld mögöttem meghasadt ..." „Hölgyeim-Uraim, / várom a válaszokat."

A nyolc vezető ipari ország jövő heti csúcsértekezletén a globális felmelegedés problémája vezető helyen szerepel, de az ENSZ által ez ügyben kiadott adatok szerint a nyolc fejlett államból mindössze háromnak sikerült csökkenteni 2000 és 2005 között szennyezőgáz-kibocsátást, egészében az országcsoport „leszerepelt", hiszen 2000 óta 2 százalékos volt 2005-tel bezárólag a kibocsátás-növekedés, míg mennyisége az 1990. évi szintet (is) 0,7 százalékkal haladta meg.

1990-hez képest 2005-re jelentős fejlődést a kibocsátásmérséklés terén Oroszországnak sikerült felmutatni, de 2000-hez képest viszont 7,3 százalékkal több szennyező gázt juttatott a levegőbe, a „nyolcak" legrosszabb teljesítményét mutatva fel ezzel. Olaszország is növelte kibocsátását ez idő alatt, 5,1 százalékkal, míg a növekedés Kanada esetében az ENSZ mérés szerint 3,6 százalékos volt.

Így kiderült, hogy az évtized első felében nem az Egyesült Államok mint a kiotói megállapodást alá nem író vezető ipari állam mutatta fel a legnegatívabb eredményt a légszennyezés terén, jóllehet 2005. évi szennyezőgáz-kibocsátása az 1990. évit 16,3 százalékkal haladta meg, a kibocsátott mennyiség széndioxid-egyenértékben számolva 7,24 milliárd tonna volt, a megelőző évit, azaz a 2004-est mintegy 50 millió tonnával haladta meg. A G8 együttesét tekintve ez az éves növekedés nagyjából 73 millió tonnányi volt.

George Bush amerikai elnök azt javasolta a tizennégy nagy ország kormányainak, hogy a globális felmelegedés elleni küzdelem jegyében egyezzenek meg a jövő év végéig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának hosszú távú csökkentéséről.

Megfigyelők szerint Bush igyekszik olyan benyomást kelteni, mintha a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosává vált volna, hogy kivédje a támadásokat, amelyek e témában érik politikáját.

Az amerikai elnök javaslata a 2012 utáni időszakra vonatkozik, nem érinti a kiotói jegyzőkönyvet. A Fehér Ház közleménye szerint a G8-hoz tartozó államoknak, Kínának, Indiának, a Dél-afrikai Köztársaságnak, Ausztráliának, Brazíliának, Dél-Koreának és Mexikónak kellene tárgyalásokat kezdenie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának hosszú távú csökkentéséről.

Bírálta a német kormány pénteken George Bush amerikai elnök előző nap előterjesztett környezetvédelmi terveit. Angela Merkel kancellár fontosnak nevezte ugyan, hogy a legfejlettebb ipari államokból és Oroszországból álló G8-csoport küszöbönálló csúcsértekezlete előtt az Egyesült Államok elnöke egyáltalán állást foglalt a kérdésben, környezetvédelmi minisztere, Sigmar Gabriel viszont azt hangoztatta, hogy Bush valójában meg akarja torpedózni a klímaváltozás elleni nemzetközi erőfeszítéseket. Bírálta George Bush programját egy német lapnak nyilatkozva José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke is.

Szinte biztosra vehető, hogy Robert Zoellick, George Bush amerikai elnök jelöltje lesz a Világbank új elnöke – idézett névtelenséget kérő pénzintézeti forrásokat csütörtökön a The Washington Post amerikai lap.

Bush előző nap jelölte hivatalosan a Világbank élére egykori kereskedelmi főmegbízottját, a Goldman Sachs bankcsoport nemzetközi ügyekért felelős alelnökét.

Sokak véleménye szerint Zoellick a megfelelő szakember a bankelnöki posztra; az etikai vétség miatt lemondani kényszerült jelenlegi elnöknél Paul Wolfowitznál legalábbis „nemzetközibb látókörű". Bírálatok is elhangzanak; némelyek szerint a jelölt a volt védelmi miniszter-helyetteshez hasonlóan „kellemetlen, arrogáns stílusú".

Névtelenséget kérő banki tisztségviselők szerint szinte bizonyos, hogy az igazgatótanács áldását adja Bush jelöltjére. Wolfowitz távozása kapcsán több külföldi politikus bírálta azt a gyakorlatot, hogy az Egyesült Államok továbbra is kisajátítja a bankelnök kinevezésének jogát, sokan külföldi szakembert látnának szívesen az évente 22 milliárd dollárnyi fejlesztési hitelt kihelyező bank élén.

A Világbank igazgatótanácsa elvben június 15-ig várja még a további jelölteket. Június 30-ig, Wolfowitz távozásának napjáig fognak dönteni az új elnök személyéről.

Zoellick nemzetközileg elismert szakember. Két évvel ezelőtt állítólag őt ütötte ki a Világbank elnöki posztjáért folyó versengésből Paul Wolfowitz korábbi védelmi miniszter-helyettes, aki azért kényszerül lemondásra, mert pozícióját felhasználva járt közben élettársának előmenetele és fizetésemelése ügyében a banknál.

Az etikai vétség azonban – úgy tűnik – csak alkalom volt Wolfowitz „régóta érő" lemondatására. Az volt az egyik legfőbb kifogás ellene, hogy „a Bush-kormány eszközévé tette" a Világbankot, és nem volt képes együttműködni a bank vezetőivel. Zoellick mintha erre reagált volna első fehér házi nyilatkozatában, amikor kijelentette: egyik fő célja lesz, hogy szoros kapcsolatot tartson a bank „elkötelezett és tehetséges" tisztségviselőivel.

Előrelépésről számolt be Javier Solana, az Európai Unió külpolitikai főképviselője az iráni atomprogram körüli nemzetközi válság megoldásáról Ali Laridzsánival, Teherán nukleáris ügyekben illetékes főtárgyalójával csütörtökön Madridban folytatott tárgyalásai után.

Áttörésről ugyan nem lehet beszélni, de mindkét fél előrelépést ért el lényeges pontokban – fogalmazott Solana, hozzáfűzve, hogy megállapodtak a megbeszélések elmélyítéséről. Árulkodó volt ugyanakkor az EU-diplomata azon megjegyzése, hogy „néha nem tudjuk úgy előrevinni a folyamatot, ahogy szeretnénk, mindenesetre a légkör továbbra is nagyon pozitív". Megfigyelők szerint ez passzív beismerése annak, hogy Irán továbbra sem hajlandó az urándúsítás felfüggesztésére.

Az EU „kettős moratórium" bevezetését javasolta, vagyis azt, hogy Irán függessze föl az urándúsítást, s ellentételezésként az ENSZ szünetelteti az iszlám köztársasággal szemben életbe léptetett büntetőintézkedéseket. Laridzsáni viszont már a találkozó előtt leszögezte: Irán kész az érdemi tárgyalásra, de csakis akkor, ha egyik fél sem szab előfeltételeket.

Elfogták az egyik legkeresettebb hágai vádlottat Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság határán; Zdravko Tolimir volt boszniai szerb tábornok – Ratko Mladic fővádlott egykori közeli munkatársa – került rendőrkézre.

A korábban csak a sajtó által közölt hírt csütörtök este megerősítette a boszniai szerbek autonóm köztársaságának kormányszóvivője is, hozzátéve, hogy Hágába szállítása „folyamatban van". Olli Rehn, az Európai Bizottság biztosa örömmel nyugtázta a hírt.

A sajtóbeszámolók szerint a nyugalmazott tábornokot a szerb és a boszniai szerb rendőrség közös akciója eredményeként, illegális határátlépési kísérlet közben, a határon fekvő Ljubovija közelében fogták el.

Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnök és Ratko Mladic, a boszniai szerbek háborús időkbeli katonai parancsnoka után a harmadik leginkább keresett hágai vádlott került a boszniai szerb hatóságok kezére.

Tolimirt 2005-ben vádolták meg azzal, hogy felelősség terheli a boszniai muzulmánok ellen 1995-ben Srebrenicában és Zepában elkövetett háborús bűnökért.

A tábornok az 1992–1995-ös boszniai háború idején a boszniai szerb hadsereg vezérkarának hírszerző osztályát vezette, s Mladic legközelebbi munkatársai közé tartott. A B–92 belgrádi rádió szerint az utóbbi években pedig a Mladic bujkálását segítő titkos hálózat főszervezőjeként emlegették.

Az 52 éves Valdis Zatlers tekintélyes sebészorvos, a rigai baleseti kórház vezetőjét választotta a lett parlament a balti ország új államfőjévé. A hivatalban lévő Vaira Vike-Freiberga nem indulhatott, miután egymás után kétszer négy évet töltött az elnöki poszton. A hat pártból álló, jobbközép lett kormánykoalíció a múlt héten egyezett meg az elnökjelölt személyéről. A koalíció 59 hellyel rendelkezik a 100 fős parlamentben. Zatlerst korábban bírálatok érték amiatt, hogy orvosként többször hálapénzt fogadott el.

Oroszország elutasítja a Koszovóról szóló BT-határozat új tervezetét is – jelentette be pénteken Moszkvában a külügyminisztérium szóvivője. Mihail Kaminyin közölte, hogy továbbra sem felel meg Moszkvának a nyugati országok által előterjesztett új határozati javaslat. Oroszország a tárgyalások folytatását támogatja annak érdekében, hogy olyan megoldás szülessen, amely mindkét félnek, Szerbiának és a koszovói albánoknak is elfogadható – tette hozzá.

A nyugati országok minimális módosításokat javasoltak a Koszovóról szóló BT-határozattervezethez. Az új szöveg is ellenőrzött függetlenséget javasol az albán többségű szerb tartomány számára, de figyelembe vesz néhány orosz javaslatot is.

Az Egyesült Államok, az európai BT-tagok (Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Szlovákia), valamint Németország képviselői megvitatták csütörtökön New Yorkban az Oroszország ellenkezését kiváltó eredeti javaslat szövegmódosításait.

„Készek vagyunk elfogadni az oroszok elképzeléseit, amíg összeegyeztethetők az Ahtisaari-terv lényegével" – mondta az amerikai ENSZ-nagykövet, Zalmay Khalilzad. Emyr Jones Parry brit ENSZ-nagykövet megismételte azt a nyugati álláspontot, amely szerint csakis Martti Ahtisaari, az ENSZ-főtitkár különmegbízottjának terve alapján lehet előrelépni Koszovó ügyében.

Moszkva Szerbiát támogatja a koszovói kérdésben, és mindeddig következetesen elfogadhatatlannak minősítette az Ahtisaari-terven alapuló nyugati határozattervezetet.

Másodszorra is visszadobták a demokraták bizalmatlansági indítványát a parlamentben, mert ezúttal is csak 115 támogató aláírás kísérte a szükséges 116 helyett. A szociáldemokraták továbbra sem támogatják a demokraták kezdeményezését, véleményük szerint az indítvány fölösleges.

Tegnap sem sikerült beváltania fenyegetését a Demokrata Pártnak (PD), a másodszorra benyújtott bizalmatlansági indítványt Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke ismét visszadobta. Az ok ugyanaz, mint csütörtökön: nem gyűlt össze megfelelő számú aláírás. Időközben ugyanis a liberális Mihai Lupoi visszavonta támogatását. Értesülések szerint erre azért került sor, mert a liberális párt vezetősége megfenyegette: kizárják a pártból, ha azonnal nem gondolja meg magát. Csütörtökön hasonló volt a helyzet: 116 aláírás helyett csak 115-öt találtak érvényesnek, mivel Gheorghe Flutur ex-mezőgazdasági miniszter neve kétszer szerepelt a listán. A demokraták hiába érveltek azzal, hogy másodszor tulajdonképpen a független Nati Meir nevét akarták odaírni, a visszautasítást, és a bakival járó hecckampányt nem tudták elkerülni.

A bizalmatlansági indítvány szerint a Tăriceanu-kormány (amelynek mellesleg két és fél évig a PD is tagja volt – szerk. megj.), az egyik leggyengébb 1989-től errefele. Boc-ék azzal vádolják a kormányfőt és csapatát, hogy félretájékoztatták az Európai Bizottságot Románia helyzetével kapcsolatban, a referendumot követően az alkotmányos rend bojkottálására uszítottak, a liberális kormányzati tisztségviselőket egy hónapig testületileg a referendum előtti kampányba vetették be. – A sikertelen referendum után Tăriceanunak nincs erkölcsi alapja a kormányt vezetésére. A román nép „felmondott" Tăriceanunak, de a kormányfő még nem kapott észbe, és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Itt az ideje, hogy tisztázzuk, ki van hatalmon és ki ellenzékben – nyilatkozta Emil Boc.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) érthető módon visszautasítja Boc-ék vádjait, politikai erkölcstelenséggel, linkséggel vádolja a demokratákat. A Szociáldemokrata Párt (PSD) – látszólag – azt nehezményezi, hogy a PD nem konzultált velük a bizalmatlansági indítvány megfogalmazása előtt. – A jelek szerint nincs szükségünk a támogatásunkra, és megvannak a PSD-s aláírások nélkül is. A beadvány fölösleges, hiszen a referendumra, nem pedig a kormány tevékenységére vonatkozik. Nem fog átmenni! – nyilatkozta tegnap Mircea Geoană pártelnök.

Ennek ellenére több PSD-s parlamenti képviselő is aláírta az indítványt. Geoană azonban bejelentette: értesülései szerint a volt szociáldemokrata, jelenleg független Neculai Apostol is visszavonta támogatását, és Daniel Ionescu PSD-s parlamenti képviselő is ezt fogja tenni. Könnyen előfordulhat tehát, hogy hétfőig, még mielőtt a demokraták újabb kísérletet tennének az indítvány benyújtására, az aláírások száma alaposan csökkenni fog.

Időközben a liberális párt és a szociáldemokraták elkezdték a tárgyalásokat egy új kormánytöbbség kialakítására.

Az államelnök és a kormányfő is hangot adott aggodalmuknak az elmúlt időben egyre gyakrabban előforduló iskolai erőszakcselekmények és diákok öngyilkossága miatt.

A jelenségre pénteken a gyermeknap alkalmából Traian Băsescu államfő is felhívta a figyelmet, aki úgy vélte, hogy a romániai oktatási intézményekben valójában sokkal rosszabb a helyzet, mint ahogy azt a média tükrözi.

A sajtó ugyan felkapott az elmúlt hónapokban néhány hatalmas botrányt kiváltó iskolai verekedést, amikor diákokat vagy tanárokat hagytak helyben, de Băsescu szerint az interneten megtekinthető magán felvételek tükrözik leghűbben, hogy mekkora méretet öltött az agresszivitás a romániai gyermekek körében. Az államfő intő példaként említette az Egyesült Államokban nemrég történt iskolai vérfürdőt, hangoztatva, hogy Romániának nem szabad ide jutnia.

Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök is azzal a kéréssel fordult a héten az oktatási tárca vezetőjéhez és a belügyminiszterhez, hogy dolgozzanak ki egy intézkedéscsomagot, amivel meg lehet fékezni a tanodákban megnyilvánuló erőszakot. A kormányfő pedagógusok és szülők segítségét kérte, hogy fokozottabban figyeljenek oda az ilyen sajnálatos, és sokszor tragikus cselekedeteket kiváltó okokra.

A miniszterelnök példaként említette azt a Suceava megyei diákot, akit iskolatársai halálra vertek, egy másik bukaresti tanulót pedig a főváros központjában késeltek meg.

Már nem csak a diákokat fenyegeti az erőszak, hanem ennek a veszélynek a tanárok is ki vannak téve. Egyes diákok a tanár megfenyegetésén túl tettlegességre is vetemednek, ha úgy érzik, hogy igazságtalanságot követett el velük szemben a pedagógus, és túl alacsony jeggyel osztályozta őket. Legutóbb az egyik hírtelevízió mobiltelefonnal készített felvételt mutatott be, amelyen a diákok úgy „büntettek meg" egy tanárnőt, hogy miközben az osztály előtt táblára írt, lehúzták a szoknyáját.

Sokszor a pedagógusok követnek el agressziót a gyerekek ellen. Például Craiova megyében egy tanár seprűnyéllel próbálta jobb belátásra bírni tanítványát. De a szülők se ártatlanok, hiszen pénteken arról adott hírt a média, hogy egy szülő balegyenessel „díjazta" azt a matematikatanárt, aki négyest adott gyerekének.

A héten két diáköngyilkosság is tovább rontotta az amúgy is megtépázott hírnevű hazai oktatási rendszer tekintélyét. Mindkét tragédia Bukarestben történt. Az egyik 13 éves tanuló gyenge tanulmányi eredményei miatt vetett véget akasztással önkezűleg életének, egy 19 éves diák pedig az előzetes rendőrségi vizsgálatok szerint kiugrott tanárának lakásából.

A diák halálosan szerelmes volt a nála hét évvel idősebb tanárnőjébe, aki házassága ellenére szintén belehabarodott a középiskolásba. A pedagógus véget akart vetni kapcsolatuknak, de a diák képtelen volt feldolgozni csalódottságát.

A Fehér Megyei RMDSZ, a Tordai Honvéd Hagyományörző Bizottság (THHB) és a Nagyenyedi Református Egyházközség meghív minden érdeklődőt 2007. június 10-én a nagyenyedi református temetőbe, a nagyenyedi fogolytáborban 1944 végén és 1945 elején elhunyt mintegy 234 honvéd emlékére felállított emlékmű avatóünnepségére.

A 17 órakor kezdődő megemlékezés kürtszóval indul, majd Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke mond köszöntőbeszédet. Ezt követi Pataky József, a THHB elnökének, valamint Dr. Holló József altábornagy, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának beszéde. Kocsis László Reményik Sándor Nem nyugszunk bele című versét fogja elszavalni, amelyet Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnökének beszéde követ. Boér Ferenc színművész pedig Babits Mihály Miatyánk című versét szavalja el.

Pópa Tibor református lelkész, Szabó Dénes római katolikus plébános és Sándor Botond unitárius lelkész áldja meg és szenteli fel az emlékművet. Az avatást koszorúzás és a himnusz eléneklése követi.

19 órakor Holányi Julianna festőművész jubileumi kiállítására kerül sor a dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban, ahol Rácz Levente mond megnyitóbeszédet.

Holányi Julianna (született Molnár) Nagyenyeden született, ahol a Bethlen Gábor Kollégiumban rajztanárai, Székely Mihály és Gazdáné Olosz Ella művésztanárok irányításával, majd a Horhat Horea festőművész által vezetett festőiskolában fejlesztette művészeti tudását. 1996-ban Martonvásáron elvégezte Beung-Kun Sou dél-koreai festőművész akvarell- és kollázs mesterkurzusát.

1989 októberétől él családjával együtt Magyarországon. Több megyei és országos kiállításon kapott I, II. és különdíjat, 1998-ban a Kaposvári Miniatűr Biennálén közönségdíjat.

Eddig több mint 100 csoportos és 83 önálló kiállításon mutatta be alkotásait. Munkái megtalálhatók köz- és magángyűjteményekben a világ számos országában.

A kiállítást július 15-ig lehet megtekinteni.

Beszterce-Naszód megye hat iskoláját jövőtől az összevonás veszélye fenyegeti, ha a tanügyminisztérium biztosítja a diákok ingáztatásához szükséges mikrobuszokat. A mezőekerdi, csicsómezői, oroszfájai, paszmosi, szászzsombori és felsőegresi iskolák működésének beszüntetése még nem biztos, hiszen még a mikrobuszok beszerzéséhez szükséges árverést sem írták ki. Ugyanakkor a minisztérium 11 millió lejt utalt ki különböző iskolák korszerűsítésére, iskolaközpontok létesítésére. 19 intézmény kapott pénzt felszerelésre, Besztercén és Bethlenben lesz a két iskolaközpont, de a különböző szakiskolák műhelyeit is korszerűsítik.

Horaţiu Catalano tanfelügyelő szerint megszünhet Mezőerked, Csicsómező, Oroszfája, Paszmos, Szászzsombor és Felsőegres iskolája. A diákokat a tekei, nagydebreki, nagynyulasi, sajóudvarhelyi és kékesi iskolákba irányítanák át.

– Eleinte 33 iskola megszüntetéséről tárgyaltunk, de végül csak hat iskola maradt a listán. Még ezekről sem tudom biztosan kijelenteni, hogy ősztől összevonjuk őket. Információim szerint eddig még árverést sem írtak ki a diákokat ingáztató mikrobuszok beszerzésére, tehát bizonytalan a helyzet. Mi elkészítettük ugyan az iskolák összevonására vonatkozó tervet, és nem hirdetjük meg az esetleges összevonásra váró tanintézmények üresen maradt állásait sem, de lehet, hogy nem kerül sor ilyesmire – magyarázta a tenfelügyelő.

Catalano hozzátette: Helmesaljavölgy iskoláját is a megszüntetés veszélye fenyegette, de mivel az Ilosva völgyi hidat nem sikerült megjavítania a megyei hatóságoknak, a diákok nem tudnának a szomszéd faluból ingázni.

– A Halmásvölgyben tanító tanárok egy erdei pallón keresztül jutnak el az iskolába, ami nem a legbiztonságosabb. Ha összevonjuk az iskolát, akkor a mikrobusz nem tudná a szomszéd településre szállítani a diákokat – tette hozzá.

11 millió korszerűsítésre
A Tanügyminisztérium 11 millió lejt utalt ki a Beszterce-Naszód Megyei Tanfelügyelőségnek a megye területén működő iskolák korszerűsítésére, két iskolaközpont kialakítására, valamint az iskolákban működő műhelyek felújítására.

Horaţiu Catalano tanfelügyelő elmondta: 4 millió lejt továbbítanak 19 iskola felszerelésére. Ebben az esetben főleg azokról az intézményeről van szó, amelyekben végeztek ugyan korszerűsítési munkálatokat az elmúlt időszakban, de nem voltak rácsatlakoztatva a víz- és csatornarendszerre. Ilyen például a mezőszentmihályi iskola, amelynek építkezési munkálataiba eddig 300 000 lejt fektettek be, most pedig újabb 200 000 lejt utalnak ki korszerűsítésre. Ugyanakkor támogatásban részesül még a hordói, kőfarkai, omlásaljai, pojényi, turjágói, borgótihai és lekencei iskola. A tanfelügyelő megjegyezte: néhány tanintézményben az iskolazgatók a központi fűtésrendszer kiépítéséhez használják majd fel a kiutalt pénzt.

A két iskolaközpont létrehozására is jelentős össszeget fordítanak. Az egyiket a besztercei Liviu Rebreanu Szakkollégiumban alakítják ki, amelyre 2 millió lejt szánnak, míg a másikat a bethleni Petru Rareş Szakkollégiumban, amelyre 1,5 millió lejt különítettek el. A lekencei Művészeti Iskolának 900 000 lejt, a tekei Constantin Romanu Vivu Líceumnak pedig 800 000 lejt juttatnak. További 2 millió lejt kap a majori Művészet Iskola, a besztercei Grigore Moisil Szakiskola és a besztercei Erdészeti Szakiskola a különböző műhelyek korszerűsítésére.

Ezenkívül több iskolát padokkal, székekkel, ruhásszekrényekkel és taneszközökkel szerelnek fel, de a tanároknak is érkeznek új asztalok.

Három SMURD mentőállomást létesítenek Beszterce-Naszód megyében: Bethlenben, Borgóprundon és Naszódon. A településeken áthalad a 17-es és a C 17-es országút, amelyeken igen gyakoriak a közúti balesetek.

Az új állomások létesítését a Beszterce-Naszód Megyei Közegészségügyi Hatóság hozta nyilvánosságra a helyi tanács által összehívott gyűlésen, amelyen részt vettek a Megyei Katasztrófavédelmi Hivatal képviselői is. Az intézmények egyetértettek a mentőállomások létesítésével az arra a térségre jellemző közúti balesetek gyakorisága miatt, különösen azért, mert a Katasztrófavédelmi Hivatal munkatársai a szóban forgó településeken nem mindig tudnak eredményesen fellépni.

Gheorghe Marinescu, a megyei tanács elnöke elmondta, hogy az általa vezetett intézmény egy B típusú SMURD mentőállomás felszerelését tudja biztosítani, orvost azonban nem ad mellé, így a gépeket asszisztensnők és mentőorvosok használják majd. A mentőállomáshoz szükséges berendezéseket és a hiányzó felszereléseket a polgármesteri hivataloknak kell előteremteniük.

Constantin Anton, a megyei közegészségügyi hivatal vezetője elmondta, hogy a katasztrófavédelmi hivatallal szervezett közös gyűlésükön arra kaptak ígéretet, hogy őszig 29 új mentőautóhoz juthatnak, és ez nem teszi szükségessé egy besztercei SMURD állomás létrehozását is. Ezért a Mentőszolgálat inkább Oláhszentgyörgyön nyitna újabb kirendeltséget, ahol a turisták nagy száma miatt szükség van fokozottabb egészségügyi ellátásra.

A Beszterce-Naszód Megyei Adóhivatal információi szerint a beszterceiek tavaly összesen 20 000 lejt fizettek egészségügyi ellátásra, amelyet most felhasználnak az új mentőállomások felszerelésekor.

Eddig az adóhivatalhoz 12 000 olyan kérvényt érkezett, amelyben a lakosok adójuk 2 százalékát civil szervezeteknek adományozzák, ez 50 százalékkal több, mint tavaly, de még nem tudják, hogy ebből az összegből mennyi jut a mentőállomásoknak.

Mint minden évben, az idén is egynapos rendezvényen emlékeztek meg Gyarmathy Zsigáné, született Hory Etelkáról, Kalotaszeg nagyasszonyáról.

Pünkösd másodnapján szülőfalujában, Magyargyerőmonostoron ünnepi istentisztelettel kezdődött a Körösfői Rákóczi Kultúregylet és a Rákóczi Szövetség kalotaszegi szervezete által szervezett ünnepség. Igét hirdetett Hover Zsolt református lelkipásztor, aki Pál Apostol Korinthusbeliekhez írt második leveléből idézett: „A lelki ember mindenkit megítél, de senkitől nem ítéltetik meg". A lelkész elmondta: a közösségért igazán az az ember tud munkálkodni, aki érzi a Szentlélek vezetését. Aki pedig a közösségért munkálkodik, sok mindent feláldoz az életében, vállalja még azt is, hogy személyes életében békételenség legyen csak azért, hogy a közösség java érvényesüljön. A hála az általában el szokott maradni, és csupán az utókor értékeli a közösségért munkálkodó embernek tetteit.

Az istentisztelet után koszorúzási ünnepség zajlott a parókia falán elhelyezett emléktáblánál, ahol Sinkó Kalló Katalin a nagyasszony életéről tartott ünnepi beszédet, és felhívta a figyelmet a kalotaszegi varrottasok giccsesedésére. Bálint Árpád nyugalmazott tanító arra kérte a szervezőket, hogy a következő években se feledkezzenek meg az író és etnográfus Gyarmathy Zsigánéról.

Délután 19 órakor a bánffyhunyadi temetőben a Gyarmathy síremléknél folytatódott a megemlékezés, koszorúzási ünnepséggel. Péntek László, a Rákóczi Kultúregylet elnöke mondott beszédet, amelyben megjegyezte: kicsit háttérbe szorult az írónő irodalmi munkássága, hiszen még életében 7 regényét, 121 elbeszélését adták ki, s 60 egyéb írása jelent meg a különböző szépirodalmi és tudományos lapokban, továbbá a Petőfi Társaság, az Erdélyi Irodalmi Társaság és az Erdélyi Múzeum Egyesület is tagjává választotta. Szentandrási István, Bánffyhunyad alpolgármestere felhívta a figyelmet arra, hogy a közösségért munkálkodó személyeket nem csak holtuk után, hanem már életükben is méltó tiszteletben kellene részesíteni. Szrága Zoltán, a Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke a szervezés hiányosságaira hívta fel a figyelmet, hiszen sokan későn értesültek a rendezvényről.

Koszorút helyezett el az RMDSZ bánffyhunyadi szervezete, a Kós Károly Kulturális Egyesület, a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület, a helyi önkormányzat, a körösfői Rákóczi Kultúregylet, valamint a Rákóczi Szövetség kalotaszegi szervezetének képviselői.

A kolozsvári Polgármesteri Hivatal tegnap délután nyitotta meg gyermeknapi rendezvényeinek sorát a Sétatéren. A számos vetélkedő és meglepetés, illetve a társszervezők 2-án és 3-án is várják az érdeklődőket, a fődíj pedig nem más, mint egy tengerparti táborozás, amelyet Emil Boc polgármester ajánlott fel.

A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány is csatlakozott a gyermeknapi rendezvényekhez, a Gróf Mikó Imre Könyvtárában a kolozsvári Sigismund Toduţă Zenelíceum első osztályos tanulói ünnepelték a gyermeknapot, akik Nagy Vilma tanítónőnek köszönhetően tették meg első útjukat a háziolvasmányok világába. A kis „bölcsek" búcsúzáskor csokoládénak örvendhettek.

Édesanyja jelentette a 14 éves alsókosályi R. Alina fura körülmények közötti eltűnését. A kiskorúnak otthonról veszett nyoma csütörtökön délelőtt fél 11-kor, a helyzetről a megye valamennyi rendőrét értesítették, a lányt pedig országos körözés alá helyezték. Este fél kilenckor aztán a 182-es jelzésű megyei úton, Felsőkosály és Pecsétszeg között egy járőregység megállított egy taxit, amelyben megtalálták a lányt, a 21 éves dési, de törvénytelenül Alsókosályon lakó A. Daniel társaságában, aki a rendőrök láttán megpróbált bemenekülni a közeli erdőbe. A rend őrei a nyomába eredtek, bekerítették, és felszólították, hogy adja meg magát, így végül sikerült elfogniuk és bevinniük a rendőrségre a fiatalt. Mint megállapították, az illető kihasználta, hogy a lány egyedül volt otthon, és késsel megfenyegetve magával ragadta, jövendőbeli együttélés céljából. Nyomozás indult ellene.

Kolozsváron már négy Lions Club működik – az anyagilag jól szituált klubok tagjai különféle jótékonysági akciókban vesznek részt. Az egyik ilyen emberbarát társaság a másfél éve megalakult Ioan Giurgiu Lions Club (névadója a közelmúltban elhunyt kolozsvári igazságügyi bíró). Tizenkilenc tagjának egyike Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, aki lapunknak elmondta: társaságuk a Szív Alapítvánnyal és a Szívkórházzal karöltve szívbeteg kisgyermekek műtéteit támogatja. Eddig két alkalommal 10–10 kisgyermeket sikerült megműtetniük a Valdini professzor irányítása alatt dolgozó olasz orvoscsoporttal, teljesen ingyen. Tevékenységükre egy svájci alapítvány is felfigyelt, amely júniusban 500 ezer eurós készüléket ad át a kolozsvári Szívkórháznak, amely megkönnyíti a további operációkat – az olasz sebészcsoport június 16–21. között városunkban folytatja ingyenes operációit a rászoruló kicsinyeken.

A kolozsvári Lions Clubok összefogásából júniusra egy méreteiben sokkal nagyobb akció is körvonalazódik: amerikai szemorvoscsoport látogat el városunkba, és a Horia Demian Sportcsarnokban nem kevesebb mint 10 000, szerény anyagi körülmények között élő, főleg idős embert szándékszik – ingyenesen – megvizsgálni, és szükség esetén helyben recepttel, szemüveggel ellátni. Ehhez a grandiózus akcióhoz nagyon pontos előkészítés, szervezés szükséges, a sportcsarnokban berendezett kis fülkékben csak az előre bejelentkezett lakosokat tudják fogadni.

A feliratkozásra vonatkozó tudnivalókat rövid időn belül közzéteszik.

Tegnap délelőtt ünnepélyesen átadták az elmúlt hónapok során felújított, korszerűsített Hajnalnegyedi piacot. Az egykori betonasztalokkal, rozsdás pléh esővédőkkel és rengeteg szeméttel tarkított létesítmény helyett most egy olyan piaccal büszkélkedhet a lakónegyed, amely akármelyik nyugat-európai városnak becsületére válna: tulajdonképpen egy egész épület áll most a helyszínen. A bejárat előtti részt szépen lebetonozták, a belépők előtt fotocellás ajtó tárul. Odabent piros műanyag asztalok, összesen 35 árus számára, példás tisztaság és rend. A tetőn szellőztetőablakok, gombnyomásra hidraulikus szerkezettel nyílnak és csukódnak. Baloldalt négy elkülönített helység: kettő a húsárúknak, egy a tejtermékeknek, és egy a tojásnak. A hűtőszekrények még nem érkeztek meg, jövő hétre viszont azok is helyükre kerülnek. A terem végében mérlegkölcsönző, tiszta mellékhelységek, vízcsapok, ahol a termékeket meg lehet mosni, végül pedig elkülönítetten tágas szeméttároló.

Emil Boc polgármester elmondta: a felújítás 1 millió lejbe került, amit a központi költségvetésből kapott erre a célra a város, akárcsak azt a további 4 milliót, amelyből a Hermesz, a Flora, illetve a központi, Széchenyi téri piacot korszerűsítik. A városi elöljáró megköszönte a tervezőknek és a kivitelezőknek, hogy határidő előtt elkészültek a munkával, és megígérte, hogy a Hermesz és a Flora piacot egy hónapon belül, a központit pedig októberben átadják.

Az elmúlt napokban benyújtotta lemondását Titiana Zlătior Kolozs megyei főtanfelügyelő, aki valamivel több mint két évig vezette a tanfelügyelőséget. Tisztségét ideiglenesen Hadrian Arion tölti be, aki eddig a történelem szakos tanárokért felelt. A főtanfelügyelői versenyvizsga lebonyolításának határideje augusztus 31.

Április 25-én a Báthory István Elméleti Líceum diáksága számára vetélkedőt szerveztek, amelynek témája Munkácsy Mihály, a világhírű magyar festőművész élete és munkássága volt. A versenyen tíz, öt főből álló csapat vett részt, mindegyikük ügyesen szerepelt, a kiértékelést követően az első három helyezett a XI. A, a második a X. A, a harmadik pedig a X. C osztály csapata lett. A vetélkedő összes résztvevője május 12-én megtekinthette a csíkszeredai Munkácsy-kiállítást, ahol a nyertes csapatok jutalomcsomagokban is részesültek. A diákokat Orbán István, Váradi Éva és Wolf Ágnes kísérte el a kiállításra.

Reggel 8 órakor indultunk, egy napsütéses szombaton közel hat órát utaztunk. Bár Csíkszeredáig hosszú az út, egy percet sem bántunk meg, hisz a kiállítás fantasztikus élmény volt mindannyiunk számára. A múzeumba 25 fős csoportokban mehettünk be. A versenyre való felkészülés során közelebbről is megismertük a művész életét és munkásságát, ennek ellenére sok új érdekes információt tudhattunk meg a tárlatvezetőktől.

Az első teremben Munkácsy személyes tárgyait tekinthettük meg: ecseteit, esernyőjét, ruhakeféjét, stb. így is közelebb kerülve a művész világához. A második teremben első alkotói korszaka realista stílusú műveit láthattuk, köztük a híres Ásító inast (Pákh Imre amerikai műgyűjtő friss tulajdonát), valamint portrékat és tájképeket. Külön termet szenteltek a szalon- vagy zsánerképeknek, ahol A merengőt és a Balladát is közelről megcsodálhattuk, titkos hasonlóságokat vagy stílusbeli változásokat fedezhettünk fel, mindezt Hans Sedelmeyer műkereskedő befolyásának hatására.

Talán az utolsó terem maradt meg legélénkebben emlékezetünkben, ahol a Krisztus-trilógia redukcióit és az ezekhez készült szín- és portré-tanulmányokat láthattuk. Káprázatos volt a három mű, az Ecce Homo, a Golgota és a Krisztus Pilátus előtt egymás mellé állítva, az ember nagyságú szereplők arckifejezése, gesztusaik, a kompozíciók, amelyek mindenki szívét megérintették.

Felejthetetlen élmény volt számomra a Munkácsy-kiállítás, hiszen eddig csak könyvekben vagy az interneten láthattam Munkácsy Mihály néhány művét, és azokat sem a legjobb minőségben. Látni közelről az ecsetvonásokat, az eredeti színeket, árnyalatokat, felemelő volt számomra.

Azt szokták mondani bátorításképpen a szegény diáknak, egy-egy verseny után, ahol alulteljesít, hogy megérte elmenni, mert ha mást nem is, de tapasztalatot mindenképp nyert. A Munkácsy-vetélkedőn azonban a „vesztesek" nemcsak tapasztalatot nyertek, hanem a „győztesekkel" együtt egy csíkszeredai kiállítás látogatást is, mert a verseny eredményétől függetlenül minden résztvevőt elvittek a Munkácsy-kiállításra.

Csíkszeredába érkezésünkkor szívélyes fogadtatásban volt részünk s meg is leptek minket. A kiállítás szervezői a versenyen legeredményesebben szereplő három csapatot gyönyörű Munkácsy albumokkal ajándékozták meg. Erre nem számítottunk, mert már az is nagy ajándék volt, hogy díjmentesen elutazhattunk Csíkszeredába.

A kiállított képek, fotók és személyes tárgyak megtekintése után, amelyekről részletes ismertetőt kaptunk, csodálatos élménnyel gazdagabban igyekeztünk vissza emeletes buszunkhoz, hogy még éjfél előtt hazaérkezzünk. Ha kicsit zsúfolt volt is a nap, mindenképp hasznos volt versenyezni, s utána megnézni azokat a képeket, amelyeket egyhamar nem fogunk újra látni Erdélyben. Sőt, valószínű Európában sem.

Április végén a Báthory István Elméleti Líceumban is megszervezték a Munkácsy Mihály életével és műveivel foglalkozó csoportos vetélkedőt. Érdekes volt felfedezni a festő életének egyes részleteit, hiszen ezek a jelenetek és hangulatok gyakran a festővásznon folytatódtak és teljesedtek ki, néha pedig furcsa módon maguk a képek hatottak a mindennapokra a művészet rejtelmes funkciói révén. Alaposabban tanulmányozhattuk Munkácsy festményeit is, ez főleg olyan szempontból volt hasznos, hogy megfigyelhettük az egyes irányzatok és stílusváltozatok ötvöződését a képeken, illetve igyekeztünk tudatosan nézni és látni (értelmezni) egy-egy műalkotást. A vetélkedőt vegyes érzelmek – lelkesedés, kellemes izgalom, elégedetlenség – kísérték, mégis minden csapat örülhetett, részt vesz majd a csíkszeredai Munkácsy-kiállítás megtekintését is magában foglaló kiránduláson.

Erre május 12-én került sor. Szombat reggel vágott neki az útnak iskolánk tanáraiból és diákjaiból álló társaság, s jólesett elszakadni a megszokott és unalmassá váló világtól. Útközben a diákok bemutattak egy-egy nevezetesebb települést (Torda, Farkaslaka), és megbeszéltük az illető helység földrajzi jellemzőit, történelmi nevezetességeit. Megálltunk Marosvásárhelyen, ahol a Teleki-tékát látogattuk meg. Érdekes volt, hogy 1798 óta lényegében ugyanolyan rendszer szerint működik az intézmény, azaz Teleki Sámuel végakarata értelmében közkönyvtár. Mindenkinek más típusú kiadványok nyerték el tetszését, hiszen nagyon bőséges volt a választék: a francia Enciklopédia, Platón, Tycho Brache, Kőrösi Csoma Sándor művei ma is az olvasók rendelkezésére állnak.

E rövid kitérő után Csíkszeredába érkeztünk. A verseny díjkiosztása után megtekintettük a Munkácsy műveiből összeállított tárlatot. Ugyanitt láthatók voltak a festő személyes tárgyai – ecset, paletta, esernyő, ruhakefe – is, s ezeket nézegetve könnyebben beleéltük magunkat a kor hangulatába, ez is közelebb hozta hozzánk Munkácsy mint ember alakját. A képeket keletkezésük időrendjében helyezték el, tehát végigkövethettük a művész egyes stíluskorszakait, megfigyeltük ízlésének és mesterségbeli jártasságának fejlődését, alakulását. Ugyanitt állítottak ki néhány fényképet is a festő ismerőseiről, illetve olyan fotókat, amelyek Munkácsy alaposságát, hitelességre, pontosságra való törekedését bizonyítják. Ő festményeihez modelleket keresett, akiket beöltöztetett, megfelelő pózokba állított, és felvételeket készített róluk. Számára nagyon fontos volt a valósághűség, az életszerű ábrázolás. Éppen ezért sok vázlatot és tanulmányt is készített, külön érdekesség ezen skiccek és a kész festmények összehasonlítása.

Csoportunkból volt, akit a népies témájú festmények, volt, akit a szalon- és zsánerképek ragadtak meg, a legmélyebb és legmaradandóbb hatást mégis a Krisztus-képek tették. A sok munka, amelyet a festő ezek megalkotásába fektetett, a téma sokrétű értelmezhetősége mindenkiben különböző érzelmeket ébresztett.

A művészi élmény mélységét ellensúlyozta a hazautazás vidám, felszabadult hangulata. Nagyon kellemes élmény volt, hiszen egyetlen nap alatt sokszínű eseményekben volt részünk.

Mindezekért köszönet illeti a vetélkedő és a kiállítás szervezőit, a Csíki Székely Múzeum munkatársait; a díjtalan utazásért és az ajándékcsomagokért a Kolozs Megyei RMDSZ-t és a Communitas Alapítványt; és nem utolsósorban a vetélkedő levezetőit és utazásunk szervezőit, Orbán István rajztanárt, Wolf Ágnes és Varádi Éva történelemtanárokat.

Az első májusi hétvégén a kollégium diáksága kettős ünnepen vehetett részt. Az iskolanapokat záró istentiszteletet május 6-án nyomban a maturandus nyitóáhítata követte. Kovács Tibor széki lelkész, volt kollégista hirdetett igét.

A kiválasztott igerészt Máté evangéliumának 13,44-47 versei képezték. E versek mondanivalóját, lényegét a „gyöngyeiteket ne vessetek a disznók elé" felszólítás összegzi. A prédikáció alaptanításában fogalmazódott meg az, hogy mivel egyre közvetlenebb kapcsolatba kerülünk a külvilággal, jobban oda kell figyelnünk a keresztyéni értékek.

A lelkész saját érzéseiről és tapasztalatairól is beszámolt, amelyekkel példát kívánt mutatni nekünk. Megtanulhattuk, hogy felnőttkorunk csak akkor válik nemessé és tartalmassá, ha az oly sokszor ismételt és hangsúlyozott keresztyéni értékek tükrében gondolkodunk és cselekszünk.

Az igazgató úr, dr. Székely Árpád is szólt hozzánk, a 11-esek, a főszervezők nevében pedig Szabó Réka, XI. A osztályos tanuló köszöntött bennünket. Bátorító szavai, lelkesítő gondolatai még inkább tudatosították bennünk, hogy valaminek vége... és valami ismeretlen új küszöbén állunk...

A 11-esek köszöntése után az igazgató úr kiosztotta a „felnőtté avató" okleveleket, a 11-esek pedig egy szál virággal, könyvvel és kitűzővel kedveskedtek.

A még „zöldfülű" diáktársaink színpadi előadással készültek, amelyben bemutatták az önfeledt diákok bohémságait. Modern seprű- és páros táncokkal is színezték a hangulatot, amit kivetített pályaválasztási tippek követtek. Ez utóbbi nagyon megragadott. Kisbabák különböző pályákat, szakmákat érzékeltető öltözékben mosolyogtak ránk biztatóan azt a benyomást keltve bennem, hogy már gyermekkori álmainkat is a misztikus felnőttkor világához kötjük.

Vidám, humoros jelenetük jó hangulatot teremtett. Előadásuk mondanivalója egyik közismert énekszöveg gondolataival csengett egybe: „Múlnak a gyermekévek nincs visszaút/ új mesék nem várnak reánk./ Van mégis csillagfényű álomvilág,/ De azt gyermekünk álmodja tovább."

A „szertartás" hamar vége ért ... a szomszéd osztályban megterített svédasztal finom falatokkal várt bennünket. Miután jól laktunk buliztunk egy nagyot.

Számunkra érthetetlen még a felnőttkor ... de mégis, nekibátorodva és az Istenbe vetett hittel és reménységgel lépkedtünk jövőnk felé, tudván azt, hogy „Mindenre van erőm a Jézus Krisztusban, aki engem megerősít."

Április utolsó hétvégéjén rendezték meg az országos líceumi szintű röplabda elődöntőt Maroshévízen. Itt mérhették össze erejüket a megyei szakaszon továbbjutott csapatok, a legjobb pedig tovább juthatott az országosra. Kolozs megyét idén is az Apáczai Csere János Líceum lánycsapata képviselte.

Péntek reggel a kis csapat indulásra készen várta a mikrobuszt. Az utazás után mindenki kifújhatta magát a panzió hűvös szobáiban. A megbeszélt időpontban elindultunk az étkezdébe, ahol nem kis meglepetésünkre majdnem másfél órát vártunk a vacsorára. Az esti programhoz hozzátartozott a torta elfogyasztása is, amelyet a röpicsapat edzőjének, Mihály Béla tanár úrnak rendeltünk születésnapja alkalmából. A dinom-dánom után mindenki tisztességtudóan elindult lefeküdni, ugyanis másnap már korán reggel pályára kellett lépni.

Sajnos az első meccs vereséggel végződött. Az ellenfél ezúttal a mérkőzéssorozat alatt mindvégig verhetetlennek bizonyuló nagyszebeni csapat volt, aki elsőként végzett és továbbjutott az országos szakaszra is. A következő csoportmérkőzést Sepsiszentgyörgy ellen játszották a fehér mezes apáczaisok. Itt 2:1-es pontaránnyal felülkerekedtek ellenfeleiken így a 3., 4. helyekért játszhattak vasárnap.

A szombat estét mindenki másképp képzelte el, végül közös nevezőre jutva sültkrumpizás, asztaliteniszezés és hosszú dumálás lett a bulizásból.

Vasárnap reggel már csomagostól hagytuk el a panziót, ahova reményeink szerint máskor is szívesen várnak.

A vasárnapi mérkőzések után a végső felállás a következő: I. helyezett lett a nagyszebeni röplabda csapat, II. helyezést ért el a maroshévízi csapat, III. helyezettek lettek a kolozsváriak, IV. helyezést ért el a dicsői csapat, V. helyezett lettek a sepsiszentgyörgyiek, VI.-ok pedig a brassóiak.

A díjkiosztás és a záróünnepség után mindenki elfoglalta helyét a kisbuszban, amely pár óra alatt hazaszáguldott a dobogós csapattal és a szurkolókkal, akik még hangulatosabbá tették a meccseket.

Köszönet illeti őket és Béla tanár urat, aki lehetővé tette mindnyájunk számára ezt az emlékezetes kiruccanást.

„Valamikor megtörtént, hogy a berszán
elvesztette a juhait
s keseregve kereste"

– meséli Gyimesekben Cándra Misi, a tarhavaspataki prímás. Aztán hegedülni kezd. Egyszerűen mondja el, hogyan vesztette el, s találta meg a pásztor a juhait. Nem színészkedik, nem hamiskodik, nem tragizál. Hegedül. Ha siratni kell a sok hiábavaló keresést, az örökre elvesztetteket, nem a csángó: a hegedű sír.

De a hegedű hangja belédmar, hasogat a muzsika, sebet ejt, felszaggatja a már begyógyul takat is, jajgat, sír, keseregtet, szíjat hasít a bánatodból, pászmát vág a szívedbe, kisajátít, beborít: elönt a bánat, belőled sikolt már a fájdalom: a gyerekkorodtól fogösszeszorítva tűrtek, a menetközben összegyűltek, a mindenkoriak, az újkoriak, a kinemsírtak, fojtogatnak a régen voltak, már-már esdekelnél, elég ebből, elég sebből.

Bánatból, van elég. A lélek bírja. Még.

„Most hügeti
Kap is választ egy
gyerektől"

Emberi dallamos nyelven hüget a hegedű – hegedűhangon válaszol az ember: egymás visszhangjai. Egymásba kapaszkodik emberi kiáltás és hegedűhang.

„Kérdi: juhaimat nem
láttad-é?
Ad választ a gyermek: nem láttam bácsika nem láttam.
Menjünk csak tovább
keresni."

Érezni: a berszán nem csupán a juhait keresi. Lehet a Moldvába elcsángáltakat. Lehet a boldogulását sem találja az átírt határú hazában.

A keresésben lövészárkokra lelhet, amiket Sebő Ödön főhadnagy ásatott volt az ezeréves határ védelmébe ez utolsó háborúban, amikor, kölyök-legényként, maga a juhász is látott még temetetlen holtakat a kaszálókon.

S hátha nemcsak a juhait vesztette el a pászor, de fiát is, ki a – valaha pisztrángos – patakban puszta kézzel fogta ki a pirospettyes halakat, s ha kicsúszott kezéből az ezüst-testű, utána kapott a gyermek, belemart lábaszárába a jéghideg víz, kapott a hal után a legényke, sikódott a vízfényezte köveken s meztéllábát vérig sebezte a kő. Másnap ütötte meg a villám. Holtában lábán kötés volt, mint a visszavonuló utolsó hadtest sebesültjeinek.

Lehet nem csupán gyermekét vesztette el a pásztor, hanem harmatfriss lelkű asszonyát is, kit élete végéig keres majd: táltosok utódját, ragyogó féltett kincsét, szép szerelmét, egyetlen pogány igaz feleségét.

Mint ahogy a csonkolt, s aztán felgyújtott erdőit is hiábavalóan keresi a berszán.

„Most egy másik
hegyoldalba meglátta, hogy ott van az ő nyája s most kezdett
örvendezni"

Vígságosra fordul a hegedű hangja.

Hoztalak szívemben, testem-lelkem kenyere. Nézem a hegyeket: ezüstszín és zöld, akárcsak a te szemed édes emberem. Édes szülőföld.

Lásd, mosolygós ébredtedben: kövér füvek hullámzanak a hajnali seregélyszóban, tündérkedik a kőrisfa az ablakunk alatt, a kert végébe fehér fodrot vet a Tatros. Ünnepre fényeskedik a szeptemberi kék ég, és birtokunk hangos: félszáz barátunk vigasságát visszhangozza a szemközti hegyoldal. És napszentület után, felvetett büszke fejed felett kényeskedve selyemkedik a csillagporos ég, a tejút átfolyik átlósan a Tatroson, égig lobog a tűz, szikrázik versenyben a csillaghullással, csillagzik alant s fent: húsz zenész muzsikál, zeng az ének, a világszép muzsika, a lelket simogató. Elfekszik, ejtőzik rajta a lélek, s megszédül, mint hegyi patak szerelmes örvényében az almavirág szirom.

„De ahogy közeledett oda, meglátta, hogy azok csutakok: akkor megint csak visszafordult a berszán a bánatra."

Visszafordul a bánatra a hegedűszó. Mert kígyó lakik a kövek alatt, vaddarazsak a földben-fészekben, hóvihar földig húzza a fákat, s villámból színesebb, görgetegtől hangosabb nincs sehol, mint e keskeny völgyben, nyárban is hullott már térdig érő jég, mezítláb szaladok feléd a ropogó szürke jégverésben, szembe megvadult, csapzott sörényű lovakkal, bever a nagyidő a házba, meghátrálni kényszerülök: hátammal támasztom az ajtót, mert különben belökné a szél, viaskodásomat megnézni a Tatros, kiszalad medréből, megmenekül a sunyi macska, de láncostól viszi a hűséges kutyát a nagy víz, majd meghordja gólyatetemmel, felpuffadt szerencse malaccal az udvart, égzengésben küzdik magukat előre a ragadozó madarak, a harangokkal együtt zúgnak a fenyők, s kopogva, maroknyi apró zöld alma hull küszöbünkre: kedves, féltett almafánk első termése...

Éjben, ében-sötétben, villámok fényénél, szél zúgásban érti meg az ember, hogy milyen tehetetlen paránya ennek a nagy mindenségnek.

„Még menegetett a berszán s rátalált a juhokra."

Menegessünk hát. Alázattal, mint a somlyói búcsúsok. Menegessünk, lássuk miféle buktatókat állít elibénk, s miféle újabb csodákkal lep meg az élet. Közben ne felejtsünk jó szót szólni egymáshoz, és kapaszkodni a szülőföldbe.

Tisztul a lélek, újul az élet nagy idő után. Ha már elült a vihar a szétmázolt felhők alatt, a csángók lehúzzák fenyőgallyakon a buglyát.

Hogy legyen széna télire, a Megváltónak is, a kicsi jászolba.

Csengettyű szól nagytestű, fényes, szelíd lovak nyakában.

Úgy lehet, eljön az idő mikor már nem a pásztor keresi a nyáját.

Hanem az elbitangolt nyáj keresi a Pásztort.

A jó Mária legyen velünk.

A jó Mária legyen velünk minden lépésben.

*(Pávai István gyűjtése nyomán)

Van egy elmélet, egészen új keletű, mely szerint korunk elektronikus – számítógépes – digitális technikai forradalma a mechanikus képrögzítéssel, vagyis fényképezéssel kezdődött. Azzal a másfélszáz évvel ezelőtti felfedezéssel, amely lehetővé tette a fény segítségével a látvány valósághű megőrzését és annak tetszés szerinti sokszorosítását.

Francia földről indult útjára a korszakalkotó fölfedezés, de tökéletesítésében Kelet-Európa hozzájárulása sem elhanyagolható. Az európai kultúrtörténet e fejezetének Kolozsvár két kiemelkedő egyéniséget adott.

Az egyik a festő Szathmári Pap Károly, aki Bukarestben megtelepedve a román uralkodók udvari fényképésze lett, és a világ talán legelső fényképész haditudósítója, aki felvételek százain örökítette meg a krími háború dunai frontjának eseményeit. A másik az 1832 és 1916 között élt Veress Ferenc, aki szülővárosában, Kolozsváron először alapított fotográfiai műtermet, adott ki fényképészeti folyóiratot, és végzett sikeres kísérleteket a színes fényképezéssel.

A kolozsvári Egyetemi Könyvtár kivételes helyzetben van. Gyűjteményeiben őrzik Veress Ferencnek kétszáznál több felvételét, folyóiratának, a Fényképészeti Lapoknak hiánytalan évfolyamait és a Kolozsvár képekben című albuma egyetlen teljes példányát.

Az ifjú Veress Ferenc az 1848-as forradalom körüli időkben aranyművesnek készült. Azután kezdett szenvedélyesen a fényképezés felé fordulni, hogy özvegy édesanyjától 1850-ben egy kezdetleges fényképezőgépet kapott ajándékba. Elkötelezettsége felkeltette az erdélyi arisztokrácia tagjainak, köztük gróf Mikó Imrének az érdeklődését. Mikó gróf teljesen korszerű laboratóriumi felszerelést hozatott Bécsből, de ő maga már nem tudott sokat kísérletezni vele, mivel teljes lendületével az Erdélyi Múzeum létrehozásán fáradozott. Így nem sokkal azután, hogy Veress 1853-ban megnyitotta ez első kolozsvári fényképészeti műtermet, az egész berendezést neki ajándékozta.

A műtermekben, így a Veress Ferencében is, beállított portrékat, kabinetképeket, vizitkártyákat készítettek a megrendelőknek és készültek természetesen a szabadban tájfelvételek, városképek. Így született Veressnek a Kolozsvár képekben című, most kiállításon látható albuma is, amelyet az Erdélyi Mú zeum-Egyesület megbízásából 1859–1860-ban készített, megirigyelhető minőségű felvételekből összeállítva. Megelevenednek e képeken a város főterének épületei, a belőle kiágazó utcák arculata, műemlékek, templomok, a még álló városkapuk és bástyák. Azután mind kifelé haladva valóságos körképét fogta be gépével a város határának, a Törökvágástól a monostori templomig, a feleki és szamosfalvi részekig. Ezek a sokszor újraközölt képek illusztrálják leghűségesebben mindmáig Kolozsvár 19. századi arculatát. Felvételei maradtak meg azután távolabbi erdélyi tájakról, a kolozsvári vasút kiépüléséről, a sztánai alagútról, Torockó és az Aranyos völgye magyar és román néprajzi-népi építészeti nevezetességeiről, a Tordai-hasadék természeti szépségeiről.

A megrendelések jelentős jövedelmet hoztak számára. Egyetlen telken két műterme is felépült 1861-ig. Emeletes műterme, mely egyben lakása is volt, ma már nem látható, de helye pontosan azonosítható: a mai orvosi egyetem telkén húzódott a Bartha Miklós (Május 1) utcát összekötve a Sétatér felé eső Fürdő (Pavlov) utcai kertekkel. 1882 és 1888 között adta ki a Fényképészeti Lapok című folyóiratát, s közben egy rövid ideig a kolozsvári egyetemen a fényképészetet, mint önálló tantárgyat tanította.

Veress úttörő szerepét egyetemes vonatkozásokban a színes fényképezés terén megindított sok éves munkája nyomatékosította. Színes fényképei az 1889-es párizsi világkiállításon valóságos szenzációnak számítottak, s a legnagyobb elismerésben részesültek. Francia és német szaktekintélyek hivatkoztak rá, mint annak bizonyítékára „hogy színesen fényképezni a jövőben már nem lehetetlen", mint azt „Veress Ferenc Kolozsvárt készült képei bizonyítják."

Itthon azonban ilyen jellegű kísérleteit az értetlenkedés és hitetlenkedés fogadta. Az ezernyi vegyszer kipróbálása rengeteg pénzt emésztett föl, s őt egy kezesség-vállalás, egy váltóügy amúgy is szegénységbe sodorta. Kísérletei így lassan abbamaradtak, kertje művelése, híres almáinak termesztése vigasztalta öreg napjaira. A „műveljük kertjeinket" rousseau-i bölcsessége éltette hosszú ideig, 84 éves koráig. Háború volt, 1916 áprilisa, amikor pár soros újsághírek haláláról tudósítottak.

Műveiben élt és él tovább ez a neves fotográfus, azokban a képekben, amelyek nélkül Kolozsvár múltjáról – megidézhető városképéről – sokkal kevesebbet tudnánk.

Az összkép meglepően egységes. Gally Katalin visszafogott színvilágú, okkeres, szürkés pasztelljeiben, olajképeiben nem a múltidézés, s főleg nem a nosztalgiázás a lényeg. Érdeklődéssel fordul ugyan a letűnt korok relikviái felé, sőt, érdeklődése érzelmi felhangoktól sem mentes, mégsem a múlt bűvöletében alkot. Nagyon is a mában él és nagyon is a mának szóló határozott művészi üzenetet közvetít azon a világnyelven, amely nemzetiségtől függetlenül valamennyi művészetkedvelő számára érthető, élvezhető. Régmúlt korok örökérvényű szimbólumait építi bele, lényegíti át egy markáns magán-mitológiába.

Talán furcsának tűnhet a markáns jelző ezekkel a sejtelmesen légies, leheletfinom árnyalatokra épülő alkotásokkal kapcsolatban. Csupán az összkép, a tárlaton felsorakoztatott munkák egységes, szinte konokul következetes világa erősíti meg a szemlézőben a felismerést, hogy itt egy kimunkált, céltudatosan kikristályosított láttatásmód lecsapódásával áll szemben. A kérdés, hogy a program mennyiben tudatos vagy mennyiben a tudattalattiból lassan kiérlelt, a végeredmény szempontjából talán másodlagos. Nem a műkritika, inkább a művészetpszichológia dolga. De lehet a kettőt teljesen elválasztani egymástól? Eltekinthetünk-e a körülménytől, hogy a munkák jelentős részének alapot szolgáltató archaikus jelképrendszer – kazettás templommennyezetek, házhomlokzatok, faragott kapuk díszítő motívumai – talán a mintául szolgálóknál is visszafogottabbak, sejtelmesebbek? Nincs-e a láttatás hátterében spontán vagy tudatos távolságtartás? Hiszen aligha kétséges, hogy ez a láttatás nem kontemplatív, nem szemlélődő. Minden látszatelemük – színviláguk visszafogottsága, a vonalak finomsága, a kontúrok elmosódottsága, a könnyed ecsetkezelés – dacára az összhatás távolról sem andalítóan megnyugtató. Inkább vívódásokat sejtet, menekvést, rezignációt. Ezt az életérzést sugallja például az antropomorf formákat idéző fafaragványokból összeálló kompozíció, a Társalgók. A formák párbeszéde mögött a címmel ellentétben, éppenséggel a valódi párbeszéd hiánya érhető tetten. A mindörökre fába faragott-merevített elkülönülés, a valódi kapcsolatteremtés még csak fel sem merülő lehetősége. Egyértelműbben fogalmazódik meg a gondolat a Közönyösek című két munkában: a művész próbababák felsorakoztatásával szemlélteti a közönyből, esetleg az értékrendek különbözőségéből származó kommunikáció hiányát.

Az alkotások akkor is ezt a hangulatot sejtetik, amikor az élet merőben más, különféle momentumaira utalnak, amilyen az Áldozat, a Küzdelem, az Akadályok, vagy éppenséggel a magány kilátástalanságában, az egyedüllétben is tündöklésre képes, szürkén is ragyogó Gyantai Kariatida. Ezt az életérzést csak részben ellensúlyozzák az olyan munkák, mint a Derengés, a Kilátó vagy a Fénycsóva és a Remény sugárharsonája.

Az örök téma pedig, a filozófiai mélységeket sejtető végtelen, mindegyre visszaköszönő jelenléte. Gondolok itt a címében is erre utaló munkára, az érzelem- és gondolatsűrítmény színekbe-formákba öntésének oly találó megjelenítésére. És gondolok a befogadó általi továbbgondolás lehetőségének megteremtésére, az érzelmi és értelmezési tartományok határainak légiesítésére, arra a szabadságra, amelyet a művész sajátos fogalmazásmódjával oly kitűnően adagol. Nem csupán ebben a munkájában. Mert ott van például a konkrét zoomorf motívumokból összeálló Időkerék időtlenségbe hajló örökérvényűsége. Az évszázadok alatt kikristályosodott díszítőelemek festői átlényegítése-megőrzése, a mindent felőrlő-felmorzsoló-átalakító idővel szembeni dac apoteózisa, művészi szintre emelése. A bizonyosság, hogy az elmúlás, az egyéni tragédiák mögött ott az emberi kultúra örökérvényűsége, a valódi értékek időket és országhatárokat nem ismerő, korlátlan tündöklése. Ennek a meggyőződésnek a tudatában alkot Gally Katalin, ez a bizonyosság képezi művészi eszköztárának kimeríthetetlen tartalékát.

A művész hazai és határon túli alkotótáborok szorgalmas látogatója. Kalandozásai során azokat a motívumokat regisztrálja, azokat építi be munkáiba, amelyek ebbe a magán-mitológiába illenek, legyenek azok szúette, faragott kapu díszítőelemei, aprócska kalotaszegi falu templomának kazettás mennyezete, anyaországi skanzen, bihari falu házának homlokzata. Művészi eszköztárának sajátossága, hogy motívumait és azok továbbgondolásából születő látomásait az ihletforrásul szolgáló ábrázolatok faanyagának hangsúlyozásával jeleníti meg. Egynémely alkotása mintha éppenséggel a farostok finom vonalhálóiba ágyazott látomás lenne és mintha színvilágát is a fa metamorfózisai – a sárgásfehértől a fakó barnán át a tompa szürkéig – határoznák meg.

Gally Katalin szordínós, földszínekre, az okkerek és szürkék megannyi változatára épített színskálái művészi ars poeticája érvényesítésének nélkülözhetetlen kellékei. De korántsem redukálhatók eszköztári szintre. Annál sokkal mélyebbek. A művész tudatalattijából fakadók. Örök igazság, hogy minden igazi alkotó többé-kevésbé saját magát adja munkáiban, saját egyéniségét, érzésvilágát építi be műveibe. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás Gally Katalinra. Művészileg viszonylag későn, nyugdíjazása után virult ki teljes egészében. Akkor, amikor már minden szabadidejét a művészi munkának áldozhatta. Kezdettől fogva hangsúlyos egyéni jelekkel, erőteljes egyedi fogalmazásmóddal, karakteres önálló nyelvezettel tört be a művészi világba, s ez a hangvétel azóta sem változott, csupán elmélyültebbé, még kifinomultabbá vált.

Az anyagszerkezet, a struktúrák művészi megjelenítésével az alkotó ösztönszerűleg a lényeg, a részletekben rejlő egész láttatására törekszik. Teszi pedig mindezt a különböző technikák, a pasztell és az olaj alapos ismeretében. S ha azt is mondtam, hogy Gally Katalin nyugdíjba vonulása után teljesedett ki, nem jelenti, hogy művészpedagógusi munkássága elvesztett időnek számítana. Tanítványaival bejárta a Mezőség és Kalotaszeg falvait, ezek a tanulmányutak, az ott látottak felhalmozódtak benne, beértek, hogy mára szinte robbanásszerűen törjenek a felszínre. S aminthogy az igazság is a részletekben rejlik, azonképpen ezek a munkák is – egy-egy jellegzetes fatörzs vagy deszkadarabka, kapuzábé, tulipános láda, kazettás mennyezet részletének kiragadásával villantják fel a fában rejlő lehetőségek kimeríthetetlen tárházát, az emberi szépérzék megnyilvánulásának időtlenségét. Elégia, de ugyanakkor dicshimnusz is mindarról, amit a természet és a természet összetevőjeként létező ember az évezredek folyamán alkotott.

A Gy. Szabó Béla Galériában május 26-án megnyílt tárlatot Unipán Helga rendezte.

Egyik levélírom szeretné tudni: „Miért harisnya a székely posztónadrág?"

A lábra feszülő, fehér, helyenként szürke vagy fekete posztónadrág, a „harisnya" még az elmúlt évszázadokban nemcsak a székely, hanem a mezőségi, kalotaszegi és szilágysági lakosság körében is fontos, általánosan viselt ruhadarab volt. Ennek a ruhadarabnak – amint azt a néprajzkutatók kimutatták – mai nadrágformája hosszas átalakulás, módosulás eredménye. Őse valóban harisnya, azaz „ület" nélküli, combtövig érő posztó lábszárvédő volt.

A harisnyának ez az ősi, ület nélküli formája ma is megvan a moldvai csángók egy részénél. A harisnya alá „lábravalót", gatyát húznak, és a valódi posztóharisnyát rövid madzaggal ennek a korcához erősítik. Minthogy csaknem térdig érő kieresztett inggel viselik, ez a rész teljesen el van takarva.

A magyar népi viselet történetéből tudjuk, hogy a harisnya viselete az említett moldvai csángókéhoz hasonló volt a XV. század végéig. A harisnyaszárakat eddig az időpontig nem varrták össze. Később azonban – valószínű, hogy az alsótest melegebben tartása céljából – a szárakhoz fenékrészt is kezdtek varrni, s ezzel a „harisnya" nadrágformát nyert. Korántsem kell azonban azt gondolnunk, hogy a harisnyának ez a régebbi formája azonos volt e ruhadarab mai, legfejlettebb változatával, az ún. székely harisnyával. A régi harisnya a szárnál bővebb, eléggé nyitott felsőrészű, idomtalan szabású volt. A XVIII. század folyamán ez az ősibb harisnyafajta a székely határőri szervezet katonai egyenruhájának hatására szűkebb, testhezállóbb lett, lovagláshoz alkalmas nadrágformához igazodott. Tartozékai lettek a csizmába húzáshoz szükséges kengyel (szártekerő) és talpaló, a szár külső összevarrásába varrt zsinór és végül a zseb.

A harisnya szó egyébként szláv, közelebbről ukrán eredetű. Minthogy az erdélyi magyar földművelő lakosság a szót a fenti nadrággá alakuló harisnya megnevezésére foglalta le, a körükben később divatba jövő (főleg asszonyok viselte) ún. városi harisnyát a német eredetű strimfi, istirimfi szóval nevezte meg. Ez a szó azonban a köz- és irodalmi nyelv hatására ma már kihalóban van.

„Egy napot sem dolgozom az életben, csak hátradőlök és engedem, hogy vezessen a big beat". Az idézet Quentin Leo Cook, alias Fatboy Slim-től származik. Fején találta a szöget rendesen a DJ, pláne ami a Chemical Brotherst illeti. Tom Rowlands és Ed Simons, akiket időnként Chemical Tom és Chemical Ed néven is emlegetnek, 15 éve kezdtek el dj-ként dolgozni a meglehetőst félreeső Naked under leather Pub egyik még félreesőbb zugában.

Az első Chemical Brothers album 1995-ben látott napvilágot – ez volt az Exit planet dust. A vájtfülűek már ekkor felfigyelnek rájuk, ezen tűnik fel a híres Setting sun is. Aztán jöttek szép sorjában a nagylemezek: a Dig your own hole, a Surrender, az It began in Afrika, a Come with us, és a Push the button (ez az utóbbi egyébként egy Grammyt ért).

Az új albumból az első ízelítőt természetesen a BBC Radio1-en tevékenykedő legendás Pete Tong műsorában lehetett hallani. Hiába na: ha elektróról van szó Tong a legmenőbb arcok egyike. A Chemical Brothers tehát elpottyantotta a meglehetősen egyszerű Do it again-t. Alap basszus, minimál ének – egy kicsit vissza a kezdetekhez hangulat. Mi kell több a hallgatónak? A helyes válasz: a teljes album. Hazánkba csak várhatóan június elején jelenik meg a We are the night a boltokban, azonban iTunes-al, vagy más netes áruházakból most is be lehet már szerezni az új Chemical Bros-t. A duó rajongói egyébként is pórul jártak idehaza, ugyanis a bukaresti koncertet május 25-ről átnapolták október 20-ra.

A 12 dalt tartalmazó, majd egy órás album szimpatikus, bár az easy listening jellegét kissé elvesztette a páros. Ha a Chemical Brothersre valamit is rá lehet fogni, akkor mondhatnánk, hogy elcsúsztak a minimal irányzat felé, némi retróval fűszerezve (erről tanúskodik az A modern night conversation, a Harpoons, a Saturate és a Das Spiegel). Az album legérdekesebb darabja minden bizonnyal az enyhén ironikus Salmon dance. A Burst generatort már hallottuk valahol itt a Hey girl, hey boy ritmusa, dallama köszön vissza. Az album címadó dala, a We are the night egy tempósabb alkotás, abból a fajtából, ami idővel a szomszédok rémévé növi ki magát.

A Chemical Brothersnek arra volt jó a Grammy, hogy lazulhatnak. Most már nem a feltétlen közönségsikerre, hanem a zenére hajtanak, ami egyben pozitív és negatív: egy eredetibb, de hangulatfüggő lemezt találunk a We are the night cd tokjában.

Forog az élet a Linkin Park körül. Chester Bennington frontember szólólemeze minden jel szerint elhasalt. Nem volt mit tenni, elő kellett venni a jó öreg Linkin Parkot. Persze ez is nehezebb, mint, amilyennek első látásra tűnik: a Hybrid Theory sikerét nehéz lenen utolérni. Persze ilyen lemezt kidobni azért épp nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.

A Linkin Park megújult. Nem csak első látásra, hanem első hangzásra is más LP-t kapunk. Az újabban talpig feketében nyomuló csávók sikeresen feldolgoztak egy Parental Advisory matricát az album borítójára. Azért persze nem olyan rettenetes durva az a szöveg, meg a zúzós riffek mellett nem is nagyon tűnik fel, hogy szókimondóbb lenne, mint az elődök.

A szolid lemezen tizenkét dal van, összességében 43 perc, amiből az első Wake című instrumentális darabon hamar sikerült áttennünk magunkat. A Given up egy tempós, zúzós darab, szokásosan világfájdalommal keverve, amire kitűnően lehet csápolni, ha a buli megkívánja. A Leave out the rest nem akkora dobás, viszonylag kellemes háttérzene ágyonfekvéshez, depizéshez. Eddig Rick Roubin szuper-producer sem varázsolt nagyot az albumon. A Linkin Park olyan, mint amilyen volt: dallamos, néhol recsegős viszont negyed óra után unalmas, esetleg fárasztó. A What I’ve done, a Valentines day sőt, még a Bleed Out is ismerősek (bár az utóbbi a felgyorsított filmek zenéjét idéző tónusaival jelentősen eredetibb, mint a többi dal). Mike Sinoda rap-betéteit azért hiányoltuk, ugyanis ő nem viszi túlzásba a jelenét. A Shadow of the day harmadik hallgatás után sem győzött arról meg, hogy nem akarjuk erőteljesen a „következő" feliratot nyomogatni. Az In between című dal keltette némileg fel az érdeklődésünk, hogy aztán gyorsan el is felejtsük ezt a keser-édes HIM hangulatú dolgot és a német nehézpáncélos Rammstein riffeket felvonultató No more sorrow-ra visszakattogtassunk.

Végeredményben nem rosz ez az album. Csak nem is jó.

Miért van az, hogy a zaj szó hallatán mindenki valami kellemetlenül idegesítő disszonanciára gondol? Nem lehet a zaj szép és kellemes, fület csiklintgató hangbársony? A finn Mika Vainio több mint tíz évvel ezelőtt bebizonyította, hogy igenis lehet az absztraktul minimalista zajokat gyönyörnek minősíteni, nemhiába szakember. Többek között a Pan Sonic elnevezésű projekt is Vainio érdeme, Ilpo Väisänennel közösen kezdték el bontogatni zajos szárnyaikat. Nevük eredetileg Panasonic volt, csak ’97-ben át kellett változtatniuk, mert az azonos nevű japán elektronikai cég nem szívlelte a névválasztásukat. A koncepciójuk rendkívül egyszerű, lényegét talán a „mindent a fülnek" kifejezés szemlélteti a legjobban. Roppant egyszerű atomokból épül fel, amit akkoriban nem is volt olyan egyszerű összehozni, mivel még nem dúlt a laptop-éra. Sűrű hullámhossz-hangok, fals cuppogások, ínyenc minimalista kattogások, enyhén technós zakatolások, ritmikus puffanások, pulzáló tónusok – így lehetne leírni a Pan Sonic féle hangzást. Annak ellenére, hogy leírva nagyon szegényesen hangzik, minden megvan benne ahhoz, hogy gazdag hang- és zajvilágot teremtsen. Az egyik kötelező album az A címet viseli (ha minimál, akkor minden az, még az albumaik címe is). Az Aleneva című szösszenet például annyira magas frekvenciájú hangokat tartalmaz, hogy első hallásra tagadhatatlanul sértő a fülnek, van benne egy dús kis szünetecske is, de a pulzálás nem marad annyiban – csak pretenciózusoknak ajánlott. Egy másik véglet az Aktiivi című rövid sercenet, ami egy kellemes flekkensütést idézhet fel akárkiben, mivel nem áll semmi másból csak percegésekből meg pattogásokból. Vainióék természetesen nem érik be ennyivel, az albumokon mindent kipróbálnak, amire csak lehetőségük nyílik, nem lehet őket bedobozolni, vagy esetleg a sivár szóval illetni zenéjüket.

Mikának magán projektjei is vannak, legalább négy: Ø, Kentolevi, Philus, Tekonivel – de betársult sok más producerhez is. Ezek közül a legfontosabb, ha lehet rangsorolni az Ø. Egyszerűen el lehet határolni a Pan Sonic-féle hangzástól, mivel sokkal obskúrusabb, rendkívül sötét, minimalista hangzásvilágot képvisel. Talán kicsit összetettebb is a maga módján. A frekvencia-játék itt is megmarad, de széteső kabalahangok, és édeni magaslatokból szóló ködös búgások tarkítják. A ’97-es Tulkinta album az alkotások egyik gyöngycsokrétája, a merészen kísérletező Vainio itt ténylegesen mindent kiad magából. A későbbi Ø-albumok, mint például a 2005-ös Kantamoinen, már sokkal törtebb, és túlságosan változatos a korai lemezekhez képest. Persze ez ízlés kérdése is, hogy az egyszerűbb sercegéseket, vagy a pátosz- és dallamteli hangokat részesítjük előnyben.

Bármilyen hihetetlenül is hangzana, az ilyen alkotásoknak is van üzenete. Persze ezt hallgatója válogatja, de a cél végtére is az, hogy bebizonyosodjon: a zaj is lehet művészet, az öröm forrása. Arról sem kell megfeledkezni, hogy ez egy szélsőséges műfaj. Lehet utálni vagy imádni, lehet el sem tűrni vagy csak úgy magunkba szippantani, elmenekülni előle, vagy további zajokért áhítozni – viszont az biztos, hogy senki nem maradhat semleges Mika Vainio produkciói hallatán.

A Slágeróra toplistáját a Kolozsvári Rádió közvetítí a 95,6 MHz-n, szombaton du. 3 és 4 óra között Papp Leventével. Szavazz te is kedvenceidre a címen!

1 VargaFeri&BalássyBetti – Ébredni valakiért
2 Unique – Lassan elhiszem
3 Gáspár Laci – Mégis forog a föld
4 Balkan Express – Régi vágy
5 Nox – Nem lesz többé tánc
6 Magna Cum Laude – Visszhang
7 Szabó Eszter – Szerelemháború
8 Lola – Mozdulj már
9 Desperado – Csillagokban jársz
10 Charlie – Csoda egy szombat délután

A műsort szombatonként 14 órától követhetik a Paprika Rádió 95,1 fm-en. Szerkeszti: Veres Zsolt. Részletek a www.paprikaradio.ro címen.

1. Akon – Don’t Matter
2. Ákos – Minden most kezdődik el
3. Rúzsa Magdi – Hip Hop
4. Maroon 5 – Makes Me Wonder
5. Nox – Nem lesz több tánc
6. Beyonce & Shakira – Beautiful Liar
7. ATB ft. Heather Nova – Renegade
8. Nelly Furtado – Say It Right
9. Christina Aguilera – Candyman
10. Bon Jovi – You Want To

Református Egyház, Szentháromság vasárnapja: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, istentisztelet, igét hirdet: Balázs Attila, du. 6 óra: Fazekas Zsolt. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Fazekas Zsolt. Kétágú templom: de. 10 óra: Székely József, du. 6 óra: Adorjáni László. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: Adorjáni László. Hidelvei református templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Csíki Mákszem Lóránd. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Sógor Géza. Pata utcai fehér templom: de. 10 óra: Sebestyén Ákos, az istentisztelet után kiállítás-megnyitó. Du. 6 óra: Sebestyén Ákos. Irisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Dobri András. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra: Péntek Márton. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Péntek Márton. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra: Visky János, du. 6 óra: Simon János. Tóvidéki templom: de 10 óra: Visky Péter, du. 5 óra: Kozma András. Törökvágási templom: AZ ÚJ TEMPLOMBAN, A DONÁT ÚT 142. SZÁM ALATT, de. 10 óra, du. 6 óra: Bibza István. Kolozsmonostori templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Péntek András.

Római Katolikus Egyház, Szentháromság vasárnapja: Szent Mihály-templom: reggel 7.30 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Tímár Zoltán, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: reggel 8 óra: dr. Holló László, de. 9 óra: román nyelvű szentmise: Tímár Zoltán, de. 11 óra, búcsús ünnepi szentmise, főcelebráns: Msgr. dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök. Elhangzik: W.A. Mozart: B-dúr mise. A Szent Mihály-templom kórusát és kamarazenekarát Potyó István vezényli. A mise keretében hálát adnak Istennek a Marianum Leánygimnázium 60 éve érettségizett öregdiákjai. Este 7 óra, diákmise: Orbán László. Ferencrendi-templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Irisz-telepi templom: de. 11 óra, du. 6 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Unitárius Egyház: Belvárosi templom: de. 11 óra, szolgál: Bálint-Benczédi Ferenc. Irisz-telepi templom: de. 11 óra: Mezei Csaba. Kolozsmonostori egyházközség (a Kakasos, református templomban): du. 3 óra: Rüsz Fogarasi Tibor.

Evangélikus Egyház, Szentháromság vasárnapja: Belvárosi templom: de. 10 óra, istentisztelet, igét hirdet: Fehér Attila.

Baptista Egyház: Gorunului utca 21. szám alatti templom: de. 10 óra, úrvacsoraosztás: Bálint Pál, du. 5 óra: Bálint Pál.

A nap aranyló sugarai szétterülnek a Balaton vizén, s vörös fényben kezdenek játszani. Gyönyörű a kép. A festőművész nagy buzgalommal próbálja megörökíteni a pillanatot. Háta mögött egy nyaraló házaspár figyeli az alkotást. Egyszer csak az asszony odasúgja a férjének:

– Látod, szívem, mennyit kínlódhat az, aki sajnálja egy fényképezőgépre a pénzt!

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – TIFF 2007

Június 2-án, szombaton: 11.00: Sutra ujutro (szerb); 13.00: Sonner (norvég); 15.30: Azul oscuro negro (spanyol); 18.00: AFR (dán); I Really Hate My Job (nagybritanniai); 23.00: Ex Drummer (belga-holland-olasz).

Június 3-án, vasárnap: 11: Eyforya (orosz); 13: Rerd Road (nagy-britanniai); 15.30: Frozen Days (izraeli); 17.30: Puffball (nagy-britanniai); 20.30: Offset (némert); 23: La raison du plus faible (belga).

GYŐZELEM – TIFF 2007: Június 2.: 10: román rövidfilmek; 12.30: román rövidfilmek; 15: Walkabout (nagy-britanniai); 17.30: Sve dzaba: bosnyák); 20: Börn (izlandi); 22: Nocturnes pour le roi de Rome (francia); 0.00: Cronica de una fuga (argentin).

Június 3.: 10: Azul oscuro cosi negro (spanyol); 12.30: A Guide to Recognizing Your Saints (amerikai); 15: Intimidades de un cuarto de bano (mexikói); 17.30: Sve dzaba (bosnyák); 20: AFR (dán); 22: Electroma (francia); 0.00: Day Night, Day Night (amerikai).

MŰVÉSZ – TIFF 2007.: Június 2.: 10: No Body is Perfect (francia); 12: Int he Company of Men (amerikai); 15: Román rövidfilmek; 17: Unde la soare e frig (román); 19.30: De-aş fi... Harap Alb (román); 22: Cavite (fülöp-szigeti-amerikai).

Június 3.: 10: Der Grosse Ausverkauf (német); 12: Rövidfilmek; 14.30: Rövidfilmek; 17: Manufacturing Dissent (amerikai); 19: Einste süsse Heimat (ausztriai); 22: Huhwihaji anha (dél-koreai).

DÉS

MŰVÉSZ – Orvlövész – amerikai. Vetítés. 17, 19.15; péntek, szombat, vasárnap: 21.30 órától is, kedvezménnyel.

TORDA

FOX – 300 – amerikai. Vetítés: 15, 17, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A Tégla – amerikai. Vetítés: jún. 1– 3.: 18, 21; kedvezménnyel 21 órától.

ROMÁN OPERA

Június 4-én, hétfőn este 7 órakor: Cornel Ţăranu: Oreste – Oedipe. Vezényel: Cornel Ţăranu. Rendező: Rareş Trifan.

Június 13-án, szerdán este 7 órakor: Leonard Bernstein: Candide. Vezényel: Horváth József. Rendező: Vincent Liotta (Egyesült Államok).

MAGYAR SZÍNHÁZ

Június 15-én, pénteken este 7 órakor: Shakespeare: A windsori víg nők. Rendező: Keresztes Attila. 16 ÉVEN ALULIAKNAK NEM AJÁNLJÁK!

ZENEAKADÉMIA

Ma, június 2-án, szombaton de. 11 órakor a hangversenyteremben: Zenei gyökerek – George Ciolac emlékhangverseny.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Június 8-án, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának és kórusának hangversenye. Vezényel: Gheorghe Costin. Közreműködik: Sorina Munteanu, Lucia Papa, Constantin Nica, Sorin Draniceanu. Műsoron: Verdi: Rekviem.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25., Victor Babeş 33/A és Magyar/22., Dec. 1989 u. 137. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai (június 1., péntek)
1 euró = 3,2648 lej, 1 USD = 2,4296 lej, 100 magyar forint = 1,3053lej.

KALAUZ ÉS EMLÉK! Találkozóra, kirándulásra kedvezményes áron kínáljuk Kolozs megye térképünket. 0264/458-066, www.harta-turistica.ro (0020)

Kiadó szoba-konyha-fürdőszobát keresek. Telefon: 0728-198583. (0012)

A magyar és az Európa-bajnoki címvédő görög labdarúgó-válogatott szombaton 21.30 órától 15-ödször találkozik egymással, az Iraklióban sorra kerülő mérkőzés előtt a hazaiaknak kedvez a mérleg. A magyarok eddig mindössze háromszor nyertek.

Románia válogatottja Celjében lép pályára, Szlovénia az ellenfele. Victor Piţurcă szövetségi kapitány gárdáját a visszavágás fűti, hiszen a szlovének kettős mérkőzés eredményeként Románia elszalasztotta a 2002-es ázsiai világbajnokságot. A magyar és a román válogatott fellépésén kívül további 19 Európa-bajnoki selejtezőt rendeznek szombaton. Az összecsapások sorából kiemelkedik a világbajnoki ezüstérmes franciák hazai mérkőzése a tavaly nyári tornán negyeddöntős és szintén az olaszokkal szemben elbukott ukránokkal.

A menetrend:

A-csoport: Kazahsztán–Ör-ményország, Azerbajdzsán–Lengyelország, Finnország–Szerbia és Belgium–Portugália.

A csoport állása: 1. Lengyelország 16 pont/7 mérkőzés, 2. Portugália 11/6 (13–4), 3. Szerbia 11/6 (8–4), 4. Finnország 11/6 (7–3), 5. Belgium 7/6, 6. Kazahsztán 5/6, 7. Azerbajdzsán 4/6, 8. Örményország 1/5.

B-csoport: Litvánia–Grúzia, Feröer-szigetek–Olaszország és Franciaország–Ukrajna.

A csoport állása: 1. Franciaország 12 pont/5 mérkőzés (12–2), 2. Skócia 12/6 (11–6), 3. Ukrajna 12/5 (8–4), 4. Olaszország 10/5, 5. Grúzia 6/6, 6. Litvánia 4/5, 7. Feröer-szigetek 0/6.

C-csoport: Bosznia-Hercegovina–Törökország, Norvégia–Málta, GÖRÖGORSZÁG–MA-GYARORSZÁG.

A csoport állása: 1. Törökország 13 pont/5 mérkőzés, 2. Gö-rögország 12/5, 3. Norvégia 7/5 (9–6), 4. Bosznia-Hercegovina 7/5 (10–12), 5. MAGYARORSZÁG 6/5, 6. Málta 4/5, 7. Moldovai Köztársaság 2/5.

D-csoport: Wales–Csehország és Németország–San Marino.

A csoport állása: 1. Németország 13 pont/5 mérkőzés (21–3), 2. Csehország 13/6 (15–4), 3. Írország 13/7 (12–8), 4. Szlovákia 9/6, 5. Wales 6/5, 6. Ciprus 4/6, 7. San Marino 0/5.

E-csoport: Oroszország– Andorra, Macedónia–Izrael és Észtország–Horvátország.

A csoport állása: 1. Horvátország 13 pont/5 mérkőzés, 2. Izrael 11/6 (13–6), 3. Anglia 11/6 (9–2), 4. Oroszország 11/5 (7–1), 5. Macedónia 7/6, 6. Észtország 0/5 (0–10), 7. Andorra 0/5 (1–22).

F-csoport: Izland–Liechten-stein, Dánia–Svédország és Lettország–Spanyolország.

A csoport állása: 1. Észak-Írország 13 pont/6 mérkőzés, 2. Svédország 12/5, 3. Spanyolország 9/5, 4. Dánia 7/4, 5. Lettország 3/4 (4–3), 6. Izland 3/5 (4–9), 7. Liechtenstein 3/5 (3–15).

G-csoport: Fehéroroszország–Bulgária, Albánia–Luxemburg és SZLOVÁNIA–ROMÁNIA.

A csoport állása: 1. Hollandia 14 pont/6 mérkőzés, 2. ROMÁNIA 11/5, 3. Bulgária 9/5, 4. Fehéroroszország 7/5, 5. Szlovénia 4/5, 6. Albánia 3/5, 7. Luxemburg 0/5.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség Zürichben (FIFA) rendezett 57. kongresszusán bejelentették, hogy 265 millió igazolt futballistát tartanak nyilván. Elhangzott: a FIFA 452 millió eurós tőkével rendelkezik.

A szövetség 208. tagként felvette soraiba Montenegrót, amely januárban 53-adikként csatlakozott az európai szövetséghez (UEFA). A balkáni állam szövetségének elnöke, a korábbi kiváló futballista Dejan Szavicsevics jelképesen egy nemzeti zászlót nyújtott át Joseph Blatter elnöknek.

Egyébként az egyedüli jelöltként induló Joseph Blattert közfelkiáltással választották újra a FIFA elnökének. A 71 éves svájci sportvezető így harmadik ciklusát kezdheti meg, amely 2011-ig tart.

Blattert 1998 júniusában választotta első emberévé a nemzetközi szövetség.

LAPZÁRTAKOR: A labdarúgó B-liga előrehozott mérkőzésén: Kolozsvári U FC–Temesvári Politechnika II. 4–1. A további részletekre visszatérünk.

A sakkvilágbajnok-jelöltek elisztai tornáján a nyolcaddöntő harmadik fordulójában: Lékó Péter ismét nyert, Polgár Judit pedig döntetlent játszott. Mindkét magyar játékos a világos bábukat vezette kedden: Lékó az 50. lépésben késztette a parti feladására a török Mikhail Gurevichet, míg Polgár az 56. lépésben állapodott meg az orosz Jevgenyij Barejevvel a remiben.

A folytatásban Lékó nyert, és ezzel már negyeddöntős. A viadal honlapja szerint a szegedi nagymester a Gurevich elleni negyedik mérkőzésen a harmadik sikerét könyvelhette el egy döntetlen mellett, így behozhatatlan, hárompontos előnyre tett szert két mérkőzéssel a párharc vége előtt. A világos bábukat vezető riválisa ezúttal a 40. lépés után adta fel a partit. Lékó azonban egyre valószínűbb, hogy nem honfitársával, Polgár Judittal találkozik a négy közé kerülésért, ugyanis a világ legjobb női sakkozója sötéttel vereséget szenvedett az orosz Jevgenyij Barejevtől, így mindkét hátralévő mérkőzését meg kell nyernie, hogy egyenlítsen. Polgár az 54. lépést követően nyújtott kezet az immár 3–1-re vezető ellenfelének.

Lékón kívül az amerikai Gata Kamsky biztosította helyét a legjobb nyolc között a negyedik partit követően.

Az oroszországi városban 16 nagymester ül asztalhoz, közülük a legjobb négy csatlakozhat a vb-torna négy kiemeltjéhez: a világbajnok orosz Vlagyimir Kramnyikhoz, a szintén orosz Peter Szvidlerhez és Alekszandr Morozevicshez, illetve az indiai Viswanathan Anandhoz.

Szávay Ágnes szoros, háromjátszmás mérkőzésen kikapott a kilencedik helyen rangsorolt Anna Csakvetadzétól a francia nyílt teniszbajnokság 2. fordulójában. A mérkőzés egyszer félbeszakadt, amikor is az orosz játékos már megnyerte az első szettet, s a másodikban 4:4 volt az állás. Az esti folytatásban, ha lehet, még kiegyenlítettebb küzdelem volt egészen a rövidítésig, amelyet Szávay nagyon magabiztosan nyert meg. A mindent eldöntő játszmában nem az volt a kérdés, hogy ki nyeri el riválisa adogatását, hanem hogy ki tudja megnyerni a sajátját. Ennek ellenére fej-fej mellett haladtak, végül azonban az esélyesebb Csakvetadze 6:4-re hozta a szettet és ezzel a mérkőzést is.

A főtáblára került romániai női versenyzők közül csak a 19 évesen immár a WTA első száz játékosa közé került Raluca Ioana Olaru folytatta a menetelést. Olaru a párizsi Grand Slam verseny második körében könnyedén, 6:3, 6:0 arányban jutott túl a fehérorosz Tatjána Pucseken. A legjobb 32 között azonban igazi kemény dió vár rá, a 7. helyen kiemelt szerb Ana Ivanovics lesz az ellenfele. Befejezte szereplését viszont Gallovits Edina, a 22 esztendős temesvári játékosnak először sikerült második körbe jutnia Párizsban – egyelőre ez a maximum, amit elért, ebben a fázisban ugyanis 6:4, 6:1 arányban alulmaradt a 15. helyen kiemelt izraeli Sahar Peerrel szemben.

Amanmuradova kosárlabdázhat is
Elképzelhető, hogy az üzbég női kosárlabda-válogatott szövetségi kapitánya a francia nyílt teniszbajnokságról erősít. A Roland Garroson szerepel ugyanis egyik kedvence: a 190 cm magas Agkul Amanmuradova, aki az első fordulóban 7:6, 4:6, 6:3-ra győzte le a nála 25 cm-rel alacsonyabb amerikai Vania Kinget. A következő körben viszont a 6. kiemelt cseh Nicole Vaidisová 6:2, 6:4-gyel búcsúztatta.

„Nagyon örültem, mert nem minden nap nyerek mérkőzést. A tenisz számomra úgy kezdődött, mint egy hobbi. Nem gondoltam volna, hogy profinak állok. A kosárlabda is nagy kedvenc, szabadidőmben rendszeresen játszom" – mondta magáról a WTA Tour jelenlegi „legkiemelkedőbb" alakja.

*

A tizedik helyen kiemelt Tomas Berdych kiesett a francia nyílt teniszbajnokság első fordulójában. A cseh játékost a spanyol Guillermo Garcia-Lopez búcsúztatta. Kikapott a volt vi-lágelső Marat Szafin is: az orosz klasszis a szerb Janko Tipszarevicstől szenvedett vereséget a második körben.

A Roland Garrosszal kapcsolatos hír, hogy Venus Williams új női adogatás-világcsúcsot állított fel az Ashley Harkleroad elleni mérkőzésén. A 6:1, 7:6-ra diadalmaskodó amerikai klasszis 206 km/órával suhintotta meg egyik szerváját, ezzel átadva a múltnak húga rekordját: Serena tavaly Cincinnatiben 204 km/órával bombázta a labdát a túloldalra.

Eredmények:

Férfi egyes, 1. forduló (a 64 közé jutásért): Garcia-Lopez (spanyol)–Berdych (cseh, 10.) 7:5, 6:,4 6:4. 2. forduló: Tipszarevics (szerb)–Szafin (orosz, 22.) 6:4, 6:4, 7:5; Vliegen (belga)–Gasquet (francia, 11.) 7:6, 6:3, 6:1.

Érdekesebb eredmények a második fordulóból:

Női egyes: Schnyder (svájci, 14.)–K. Bondarenko (ukrán) 6:3, 6:2; Sarapova (orosz, 2.)–Craybas (amerikai) 6:2, 6:1; Ivanovics (szerb, 7.)–Mirza (indiai) 6:1, 6:4; S. Williams (amerikai, 8.)–Sequera (venezuelai) 6:0, 7:6.

Férfi egyes: Djokovics (szerb, 6.)–Recouderc (francia), 6:3, 3:6, 6:3, 6:1; Bagdatisz (ciprusi, 16.)–Pless (dán) 7:5, 6:3, 6:4; Hewitt (ausztrál, 14.)–Gaudio (argentin) 4:6, 3:6, 6:2, 6:4, 6:2; Nadal (spanyol, 2.)–Cipolla (olasz) 6:2, 6:1, 6:4; Ljubicsics (horvát, 7.)–Wawrinka (svájci) 6:4, 6:3, 6:7, 6:3; Ferrer (spanyol, 12.)–Hartfield (argentin) 6:4, 6:3, 7:6.

Sietek megnyugtatni az olvasót: a címben foglalt megállapítást személyesen tettem. Számtalan példával állhatok ki állításom igaza mellett. Ma már mindaz elmondható a legtöbb sportágban. A torna legtöbbször egészen fiatal kortól versenyszerűen űzhető, kiegészítő sportágként is megfelel. Vagy csak egyszerűen a sport szeretetéért a késői életkorig végzett mozgások, a leggyakrabban tornagyakorlatok végzése tudatos hobbinak, vagy csak örökre megmaradt kedvelt időtöltésnek számít. Kolozsvár tornászai, a lelkes szervező és mozgósító, Makovi György – civilben nyugalmazott gépészmérnök – kezdeményezésére a minap a legutóbbi évtizedben immár harmadszor gyűltek össze. Akár érettségi találkozó lett volna. Az eseményre lelkesen készült több mint félszáz részvevő, az egykori Vasas, KMSC, Dermata és más klub vagy egyesület ma is örökifjú tornásza adott találkozót egymásnak a protestáns teológián. Jó alkalom volt a múltat felidézni, emlékeket felsorolni, megtárgyalni, tréfákat ismételni, egyszóval ismét együtt lenni, egymásnak örvendeni, szép emlékekről beszélni. Sajnos, az időközben a versenyzői pályafutás befejezése után végleg eltávozott edzőkre, klubtársakra egymást emlékeztetni. Felejthetetlenül szép találkozó volt, és alig várják már az újabb hasonló kis ünnepet! A részletekre még visszatérünk.